A fényképezés alapjai - Általános beállítások a fényképezőgépen

Tartalom

Kijelző
Automata üzemmód
Makró mód
Motívum programok
Kreatív üzemmódok
Fényérzékenység
Fehéregyensúly
Fénymérés módja
Élességállítás módja
Felbontás
Tömörítés aránya
Képstabilizátor
Vaku használata
Egy kép vagy képsorozat
Önkioldó időzítő

Bizonyos paramétereket jól be kell állítani felvételkészítés előtt a siker érdekében. Bármely üzemmódot is állítsunk be gépünkön, exponáláskor (az exponáló gombot félig lenyomva) figyeljünk a gép által beállított expozíciós időre és az esetleges figyelmeztetésre, mert a túl hosszú expozíciós idő megnöveli a bemozdulásos életlenség esélyét. A legtöbb gép a keresőben általában valamilyen villogó vagy piros színű szimbólummal figyelmeztet is erre. Bizonyos határon túl valamilyen támaszték (például gépünket egy villanyoszlophoz, pad támlájára támasztjuk), vagy állvány használata nélkülözhetetlen.

Kijelző

A legtöbb gépen beállítható, hogy az elektronikus kereső (ha egyáltalán van), vagy a gép hátoldalán lévő LCD kijelző legyen aktív, illetve (általában a "Display" gomb többszöri megnyomásával) az, hogy a kijelzőn milyen részletes információ legyen látható felvételkészítés közben. Azt javaslom, hogy használjuk ki a kijelzőn látható részletesebb információt a jobb kép készítése érdekében.

Automata üzemmód

Ha az üzemmód tárcsát AUTO állásba kapcsoljuk, akkor nem sok változtatási lehetőségünk van, szinte mindent a gép csinál. Beállíthatjuk (általában a "Display" gomb nyomogatásával), hogy milyen részletes kijelzést kapjunk a kijelzőn, beállíthatjuk a felbontást és a JPEG tömörítés mértékét, a makró (közel fényképezés) módot, valamint egy-két vaku üzemmódot.

Makró mód

Segítségével kis tárgyakról készíthetünk felvételeket, akár egy-két centiméter távolságból is. A téma akár eredeti méreténél nagyobb is lehet a kész felvételen. Ide tartozik még a közelfelvétel készítés is, amikor a normál módban beállítható legkisebb távolságnál közelebbi témát akarunk fényképezni. Tükörreflexes gépeknél legtöbb esetben segédeszközre van szükség a közelfényképezés megvalósításához, kompakt gép esetén erre beépített program van. A fényképezés alapjaihoz hozzátartozik a makró mód használata, tanuljuk ezt meg.

Normál módban az élességállítás csak bizonyos távolságon túl működik. Nézzük meg fényképezőgépünk műszaki adatainál, hogy nagylátószögű és tele állásban milyen távolságig állít élesre normál módban a gép. Például nagylátószögű állásban 0,5 m, tele állásban 80 cm a határ. Nagyobb zoomtartománnyal rendelkező fényképezőgép esetén tele állásban ez lehet nagyobb, akár 2 m is. Ha a műszaki adatokban megadottnál közelebbi tárgyat fényképezünk, ne felejtsük bekapcsolni a makró módot.

A kis tárgytávolság kisebb mélységélességgel jár. Sokszor túl kicsi a mélységélesség, amelyen lehetőségünk szerint a rekesznyílás szűkítésével javíthatunk. Kis tárgy közeli fényképezésénél fontos a részletek jó megjelenítése. Ennek érdekében a kompakt gép ebben az üzemmódban a szokásosnál kissé nagyobb kontrasztot alkalmaz.

A makró mód igen pontos élességállítást kíván. Automata élességállítással sokszor nem érünk célt.

A kis tárgyak néhány centiméterről történő fényképezése általában korlátozza a vaku használhatóságát. Egyrészt fényét az objektív árnyékolhatja, másrészt a kis távolság miatt fénye túl erős lehet, és túlexponált képet kapunk.

Motívum programok

Minden fényképezőgépen megtalálhatók. Manapság a gyártók a jobb eladhatóság érdekében egyes gépeken motívum programok tucatjait kínálják. Ne dőljünk be ennek, csak néhány valóban egymástól különböző és jól használható motívumprogram van, mint például a portré, éjszakai (portré), tájkép, havas táj, ellenfény, naplemente, sport.

A motívumprogram elnevezése egy jellemző használati területét mutatja az adott programnak, de ez nem jelenti azt, hogy az más, hasonló jellegű téma fényképezésére ne lenne használható. Miután sajátosságait megismertük, kísérletezzünk bátran.

A motívumprogramok általában nem túl sok egyedi beállítási lehetőséget engedélyeznek.

Portré

Portré esetén a felvétel témája az ember, nemcsak arcképet, hanem akár egész alakos fotót is értünk alatta.

A portré jellegzetessége a lágy rajz, a kis mélységélesség, és a fényképezendő személy szemére történő élességállítás.

Ha ezzel a móddal arcképet készítünk, akkor a perspektivikus torzítás megelőzésére legalább 80-100 mm ekvivalens gyújtótávolságot állítsunk be gépünkön. Ekkor a kellően nagy méretben történő ábrázolás miatt nem kell túl közel menni a személyhez. Ha a kis gyújtótávolság miatt túl közel kell menni, akkor a személy fényképezőgéphez közeli testrésze (rendszerint az orra) természetellenesen nagy lesz.

Nehézséget jelenthet a pontos élességállítás. Ezt a program automatikusan nem mindig tudja megoldani, ezzel esetleg nekünk kell megbirkóznunk.

Kis mélységélességre van szükség, a gépek többsége portré módban mégsem a lehető legnagyobb rekesznyílást választják. Kis fényerejű objektívvel rendelkező kompakt géppel kis mélységélességű felvétel nem készíthető. Ha 3x-os optikai zoommal (35-105mm ekvivalens fókusztávolsággal) rendelkező gépünk fényereje tele állásban 4,8-5,6 érték körülire csökken, ne számítsunk kis mélységélességre.

E mód jellemzői még a kevésbé telített színek alkalmazása, a lágyabb, kevésbé élesített kép.

E módot nemcsak portrék készítéséhez használhatjuk, hanem minden olyan esetben, amikor a kis mélységélességű, kevésbé telített (természetesebb, pasztellszerűbb) színű, lágyabb kép készítése a célunk. A lágyabb kép szükséges részét grafikai program segítségével utólag is élesíthetjük.

Éjszakai felvétel

Éjszakai városkép, tájkép készítéséhez használható motívumprogram. Legtöbb esetben jellemzője a rövid expozíciós idő, ami miatt kézből, állvány nélkül is berázásmentes felvételeket készíthetünk. A kép háttere jellemzően koromfekete lesz, a fényforrások beégnek, az esetleg nagyobb ISO érzékenység miatt a kép zajosabb. Próbáljuk ki, hogy gépünk milyen képet készít ebben az üzemmódban.

Éjszakai üzemmód S2IS
Éjszakai üzemmódban (Night Scene) készült kép. Canon S2 IS fényképezőgép, rekesz f/2,7,
záridő 1/8 s, auto fehéregyensúly

Manual-s2
Manual üzemmód, Canon S2 IS fényképezőgép, ISO 50, rekesz f/4, záridő 3 s,
napfény fehéregyensúly

Ha a helyszín hangulatát jobban visszaadó, szebb éjszakai képeket szeretnénk készíteni, inkább az alábbiakat tegyük (ha gépünkön nincs manuális üzemmód, akkor ezeket nem tudjuk megtenni):

Vigyünk magunkkal állványt, amelyen gépünk hosszabb expozíció alatt is stabilan áll.

Állítsunk be fényképezőgépünkön manuális (M) módot.

Kapcsoljuk ki a képstabilizátort.

Állítsunk be gépünk önkioldóján 2 másodperces késleltetést az expozíciós gomb megnyomásakor bekövetkező berázódás megelőzésére. DSLR gépnél ehelyett állítsuk be a tükör előzetes felcsapását.

Állítsunk be alacsony (pl. ISO 100) érzékenységet az alacsony képzaj miatt.

Kapcsoljuk ki a vakut.

Állítsuk be az elkészítendő képünk megkívánt hangulatának megfelelő fehéregyensúlyt. Ennek hatása függ a megvilágító fények jellegétől, színhőmérsékletétől. Ha napfény színhőmérsékletet állítunk be, akkor melegebb színű fényeket kapunk (ha a megvilágító fények színhőmérséklete a napfényénél kisebb), illetve izzólámpa fehéregyensúly beállítása esetén az előbbinél hidegebbek lesznek a színek képünkön.

Állítsuk be a rekesznyílás átmérőjét. Ez főleg kompakt gépeknél igen fontos kérdés. Ha egyéb szempontok miatt lehetséges, a lehető legnagyobb rekesznyílást állítsuk be, mert így kapjuk a legkevésbé zajos képet. Ha objektívünk fényereje tele állásban jelentősen csökken, akkor menjünk közelebb a témához (ha kompozíciós szempontok nem mondanak ennek ellent), mert ekkor kevésbé kell zoomolni, és objektívünk fényerősebb marad. Nagyobb rekesznyílás használata kisebb mélységélességgel jár, döntésünknél ezt is vegyük figyelembe. Nagyobb képérzékelővel rendelkező fényképezőgép (pl. tükörreflexes) esetén tapasztaljuk ki gépünkkel, hogy milyen rekeszbeállítással készíti a legjobb felvételeket, és ezt is figyelembe vehetjük az alkalmazandó rekeszérték kiválasztásánál. Tükörreflexes gépnél a zajosodás veszélye nélkül használhatunk szűkebb rekesznyílást is.

Állítsuk be az élességet, például manuális élességállítással.

Állítsunk be 2-15 másodperc közötti expozíciós időt, és készítsünk próbafelvételt. Nézzük meg a képet, és szükség esetén korrigáljunk.

ejszakai_felvetel
Éjszakai felvétel, "M"-mód, érzékenység: ISO 100, rekesz f/2, záridő 2 s,
fluorescens fehéregyensúly, Sony F717 fényképezőgép

Éjszakai portré

Célja a közelben elhelyezkedő személy kiemelése a sötétebb háttérből úgy, hogy a háttér se legyen részlettelen fekete. E cél érdekében a gép hosszú idejű vakuszinkront alkalmaz. A hosszú exponálási idő biztosítja a háttér megfelelő exponáltságát, a vaku pedig az előtérben elhelyezkedő személy kellő megvilágítását. A vaku hatótávolsága mindössze néhány méter, így a háttér megvilágítottságát a hosszabb expozíciós idővel kell biztosítani. A hosszabb expozíciós idő miatt ajánlatos állványt, vagy valamilyen egyéb megtámasztást használni, és a személy is maradjon mozdulatlan az expozíció idejére. Ebben a módban egyes fényképezőgép típusok alacsonyabb élesítéssel készítik el a képet.

Tájkép

Jó tájkép készítéséhez részletgazdagság és nagy mélységélesség szükséges. Ezt próbálja ez a motívumprogram megvalósítani. A digitális kompakt gépek legszűkebb rekesznyílása általában f/8-as, azonban ennél a rekesznyílásnál már érezhetően fellép fényelhajlás jelenségének képminőséget rontó hatása, ezért a gépek általában ennél kissé tágabbat használnak annak érdekében, hogy a részletgazdag leképezés megvalósuljon. A tájkép témája távol található, emiatt vannak gépek, amelyek az élességet egyszerűen a végtelenre állítják, vagy a hiperfokális távolságra. Általában telítettebb színeket kapunk, teltebb kéket és élénkebb zöldet.

Havas táj

Ha havas tájképünket AUTO vagy P módban készítenénk, akkor a fénymérés alapelve miatt gépünk a hófelületet valószínűleg fehér helyett közepesen szürke árnyalatúra exponálná, valamint a hófelület kék ég esetén kékes elszíneződést kapna. A havas táj mód úgy próbál korrigálni, hogy a hó fehér, de ne részlettelen legyen. Ez az expozíciókorrekció ennek a programnak a legfontosabb feladata.

Ellenfény

Ellenfényes felvétel esetén a megvilágító fény a téma fényképezőgéppel ellentétes oldalát világítja meg. Ilyen például az, amikor egy lány ül a vízparton, mögötte naplemente. A téma kontrasztja túl nagy. Vagy a naplementét exponáljuk helyesen, és akkor a lány részlettelenül, sziluettszerűen jelenik meg a képen, vagy a lányra exponálunk, és akkor a naplemente lesz túlexponált. Ehhez hasonló szituációban használhatjuk ezt a motívumprogramot.

Egyes megvalósításai a fényképezőgép vakuját is bekapcsolják, hogy kissé derítse az előtérben elhelyezkedő főtémát. Ez a program úgy korrigál, hogy a szabad szemmel látható látvány hangulatát minél jobban megőrizze a képen.

Naplemente

A naplemente jellemzően sárgás-vöröses színeket tartalmazó tájkép, amelyen az esetek egy részében egy erős fényű fényforrás, a Nap is látható. A program célja e színvilág megőrzése. Általában kissé alulexponál, ezért a téma bizonyos részletei részlettelen feketék lehetnek. A közvetlenül látható nap képe általában menthetetlenül beég. A vakut derítés céljából nem kapcsolja be automatikusan, de ezt sok géptípuson ezt megtehetjük.

Sport

A sport jellemzője a mozgás, ennek a programnak a célja a gyors mozgások bemozdulásmentes fényképezése. Ennek érdekében rövid expozíciós időt állít be gépünkön. Nem biztos, hogy a motívum program a lehető legrövidebb záridőt állítja be. Előfordulhat, hogy szándékosan kissé hosszabb idővel exponál, hogy készíthessünk vele olyan felvételeket, amelynél a mozgás érzékeltetésére a sportoló az expozíció ideje alatt kissé elmozdul. Ellenőrizzük ezt gépünkön, és ha gyors mozgásnál kevésbé elmozdult képet szeretnénk, használjunk helyette Tv módot.

Kreatív üzemmódok

Azért nevezik ezeket kreatív üzemmódoknak, mert az automata módnál sokkal több beavatkozást tesznek lehetővé a felvétel készítője számára a minél jobb eredmény elérése érdekében.

P (programautomatika) mód

Ebben a módban a gép az expozíciót maga állapítja meg, de azt korrigálhatjuk, és számos egyéb jellemzőt szabadon beállíthatunk, ilyen például az érzékenység, vaku módok, manuális fókusz, élesítés, kontraszt, színtelítettség mértéke, fehéregyensúly, automata élességállítás módja, vaku fényereje, stb. Az expozíció megállapításánál egyéb beállított értékeket (pl. a zoom mértéke) is figyelembe vesz. Ez a mód általános fényképezés céljára használható.

Av (rekeszprioritás, vagy időautomatika) mód

A P módhoz hasonló széles körű beállítási lehetőségeink vannak. A különbség az, hogy az Av módban a rekesz értékét (például az elérni kívánt mélységélesség szerint) magunk választhatjuk ki, és az ehhez tartozó, helyes expozíciót eredményező expozíciós időt a fényképezőgép automatikusan állapítja meg.

Tv (zárprioritás, rekeszautomatika) mód

A P módhoz hasonló, széles körű beállítási lehetőségeink vannak. A különbség az, hogy a Tv módban az expozíciós idő értékét (például a téma mozgásának megfelelően) magunk választhatjuk ki, és az ehhez tartozó, helyes expozíciót eredményező rekeszértéket a fényképezőgép automatikusan állapítja meg.

M (manuális) mód

A P módhoz hasonló, széles körű beállítási lehetőségeink vannak. Az M módban mind a rekeszértéket, mind a záridőt magunk állíthatjuk be. Sok gép ilyenkor azzal segíti munkánkat, hogy fényértékben mutatja az általunk beállított, és az általa mért expozíció közötti eltérést (pl. -2EV = 2 fényértéknyi alul expozíció). A legtöbb esetben a kijelzőn látható képen vizuálisan is megfigyelhetjük, hogy milyen eredményre számíthatunk.

Fényérzékenység (ISO)

Ezt a kreatív üzemmódok valamelyikében állíthatjuk be, AUTO állásban rendszerint a gép maga választ. Ne feledjük, hogy a nagyobb érzékenység nagyobb képzajjal is jár. Kisebb érzékenység kisebb számértéket jelent. Minél kisebb a fényérzékenység számértéke, annál nagyobb fénymennyiség kell a helyes expozícióhoz. A kompakt gépeken a legkisebb érzékenység általában ISO 50, ISO 80 vagy ISO 100 szokott lenni. A legnagyobb érték régebbi fényképezőgépek esetén ISO 400 vagy 800, a mai kompakt gépek esetén azonban akár ISO 12800 is lehet. Ilyen nagy érzékenység beállíthatóságának sok esetben csak marketing oka van, próbáljuk ki, hogy gépünk nagy érzékenységgel mennyire zajos képet készít, illetve milyen érzékenységérték az, amelyen készített kép zajosságával, képminőségével még együtt tudunk élni. Sok kompakt fényképezőgép csak ISO 200 értékig készít elfogadható minőségű képet. Jó fényviszonyok között mindenképpen alacsony érzékenységet válasszunk.

Fehéregyensúly (White Balance)

AUTO módban ennek beállítására általában nincs lehetőségünk, azt a gép maga állítja be. A kreatív módokban állítsuk be a fehéregyensúly értékét a felvételkészítés körülményei, illetve gépünk lehetőségei függvényében. A lehetőségek legalább a következők szoktak lenni: auto, napfény, felhős ég, árnyék, hagyományos izzólámpa, fénycső, esetleg vaku. Legtöbb esetben jobban járunk, ha nem auto fehéregyensúlyt állítunk be. Egyes gépeken egyedi fehéregyensúly is beállítható. Ennek használatakor állítsuk be gépünkön az egyedi (custom) fehéregyensúly beállítást, irányítsuk gépünket valamilyen fehér felületre (amit a képen majd fehérnek szeretnénk látni), vagy helyezzük az objektívre a fehéregyensúly beállító sapkát (ha rendelkezünk ilyennel). Állítsunk be maximális tele állást változtatható gyújtótávolságú objektívünkön, majd a megfelelő gomb (gépenként változó) megnyomásával gépünk eltárolja a fehéregyensúly értéket. Ezután készítsük el a felvételt.

Fénymérés módja (Metering Mode)

Manuális módban ez általában nem áll rendelkezésünkre. A legtöbb kompakt gépen legalább háromféle fénymérési mód közül választhatunk: mátrix vagy más néven átlagoló, középre súlyozott, illetve spot. Állítsuk be a kiválasztott fénymérési módot.

Élességállítás módja

Lehet automata vagy manuális. Legtöbb esetben megfelelő az automata élességállítás, bizonyos speciális esetben (például közelfényképezés, makró mód) szükség lehet manuális élességállításra.

Vannak olyan fényképezőgépek, amelyek automata (AUTO) módban megváltoztathatatlanul többmezős élességállítással rendelkeznek, és oda állítják az élességet, ahová nekik tetszik, többnyire a legközelebbi képelemre. A probléma az, hogy sehogyan se tudjuk oda állítani az élességet, ahová szeretnénk. Célszerű, ha valamelyik kreatív módokba kapcsolunk, és saját kezünkbe vesszük az irányítást. Tegyük a következőket:

  • Kapcsoljuk P, Av, Tv, vagy M módba a fényképezőgépet.
  • Állítsuk be, hogy csak a középső élességállító mérőmező legyen aktív. (Nézzük meg az útmutatóban, hogy az adott géptípusnál ezt hogyan kell megcsinálni)
  • Élességállításkor irányítsuk a középső mérőmezőt a téma azon pontjára, amelyet legélesebben szeretnénk viszontlátni a képen, majd nyomjuk le félig az exponálógombot, melynek hatására megtörténik az élességállítás. Ha sikeres volt az élességállítás, akkor a hátoldali kijelzőn az élességállítás mezőjét határoló keret színe zöldre vált, illetve tükörreflexes gép esetén egy LED felvillan a keresőben, és esetleg hangjelzés is hallható.
  • Az exponálógombot továbbra is tartsuk félig lenyomva, és komponáljuk meg a képet (azaz állítsuk be a pontos képkivágást, hogy mi legyen rajta a képen, melyik képelem hol helyezkedjen el, de ezt csak a fényképezőgép elmozdításával tegyük, semmi zoomolás, semmi közeledés vagy távolodás a témához képest!), majd az exponálógomb teljes lenyomásával exponáljunk.

Ezzel a módszerrel elérhetjük, hogy potosan ott legyen az élesség, ahol szeretnénk.

Ha gépünk a rossz fényviszonyok miatt nehezen állít élesre, akkor keressünk a témán ferde, kontrasztos élet, vonalat, és azt az élességállító mezőbe állítva próbáljunk élességet állítani. Az élesre állítás idejére gépünket el is fordíthatjuk annak érdekében, hogy a kontrasztos él az élességállítás mezőjében ferdén helyezkedjen el. Ha nem túl nagy távolságra kell élesre állítani, akkor bekapcsolhatjuk a sok gépen megtalálható segédfényt is.

A pontos élesre állítás igen fontos. A cél ez, hogy pontosan ott legyen a legélesebb a kép, ahol szeretnénk. Portré esetén például a szemeken. Ezt nem mindig könnyű elérni, főleg kompakt gépek esetén. Kevesebb fényben, tele állásban a kisebb fényerő miatt általában nehezebben állítanak élesre, makró módban nem oda állítják az élességet, ahová szeretnénk. A manuális élesre állítást nehezíti, hogy sok gépnek nincs optikai keresője (amelybe bele kell nézni), a hátlapon lévő kijelzőn - különösen napfényben - nem látszik rendesen az élesség. Ha van optikai kereső, akkor se mindig lehet jól megítélni a látott képrészlet élességét. Probléma lehet az is, ha gépünkön manuálisan nem lehet kellő finomsággal élességet állítani, mert ilyenkor folyton túlszalad, nehéz, vagy lehetetlen pontosan eltalálni az optimális élességet.

Felbontás

Minden digitális gépen beállítható a készítendő kép felbontása. Rendszerint több érték közül választhatunk, például 1920x2560, 1200x1600, stb. Válasszuk ki a nekünk megfelelőt. Ha kisebb felbontást választunk, képünk kevésbé lesz nagyítható, viszont kevesebb helyet is foglal az adathordozón (memóriakártyán).

Tömörítés aránya

JPEG képünk tömörítésének mértékét és a (mivel veszteséges tömörítésről van szó) kép minőségét befolyásolja. Általában legalább kétféle tömörítési arány közül választhatunk, ezek elnevezése lehet például FINE, NORMAL, vagy SUPER FINE. Fényképezőgépünk használati útmutatójában megtaláljuk a lehetséges értékeket, és általában azt is, hogy az egyes beállításokkal milyen minőségű képet kapunk.

Képstabilizátor

Általában kikapcsolhatjuk, bekapcsolhatjuk követő üzemmódban, vagy minden irányú mozgást kompenzáló módban. Beállíthatjuk, hogy állandóan működjön (videó készítéséhez ez kell), vagy csak a felvétel elkészítésekor működjön. Stabil állvány használata esetén kapcsoljuk ki, kevésbé stabil állvány esetén hagyhatjuk bekapcsolva..

Vaku használata

Vaku üzemmódok

A kreatív módokban néhány vaku üzemmód rendelkezésünkre áll.

  • Off - kikapcsolva, nem villan.
  • On - bekapcsolva, mindig villan.
  • Auto - ha szükség van rá, villan.
  • Red Eye Reduction - Vörös szem csökkentés. Ilyenkor a vaku néhány elővillanást végez, ezáltal a fényképezendő személyek pupillája összeszűkül, amely kedvező.

Vakuszinkron záridő

A vaku szinkronizálása azt jelenti, hogy a zár nyitásához képest mikor villan a vaku. A vaku villanási ideje rövid, nem hosszabb 1/200 - 1/400 másodpercnél. A fényképezőgép gyártója minden esetben megadja azt a legrövidebb záridőt, amely még használható vakus képek készítésekor (vakuszinkron idő). Minél rövidebb ez a megadott vakuszinkron záridő, gépünk annál jobban használható vakuval történő fényképezéshez. Ennél a megadott záridőnél rövidebb záridő nem használható, de hosszabb igen.

Lassú szinkron

Lassú szinkron beállítása esetén a gép hosszú záridőt választ, azaz a vaku villanása után a zár még egy ideig nyitva marad. Ez sötétebb háttér (például éjszaka kivilágított műemlék előtt készülő portré esetén) esetén lehet előnyös. Ilyenkor az előtérben lévő témát a vaku világítja meg, és a hosszú záridő miatt a sötétebb háttér is megfelelően exponálódik. A hosszú záridő miatt állványt kel használni.

Szinkronizálás az első, illetve a hátsó redőnyre

A fogalom eredetét felesleges magyarázni. Elég ha tudjuk, hogy miről van szó. A fogalmat a vakuszinkron záridőnél hosszabb idő és mozgó téma esetén lehet értelmezni.

Szinkronizálás az első redőnyre: a vakuszinkron időnél hosszabb záridő esetén a vaku közvetlenül az exponálás kezdeténél villan.

Képzeljük el, hogy aránylag sötét környezetben egy balról jobbra ugró emberről készítünk felvételt egyharmad másodperces záridővel, állványról. Amikor épp elugrik, akkor kezdünk exponálni. Ha vakut nem használunk, akkor az ugró ember életlen nyomot hagy a képen mozgásával. Ha a szinkronizálás az első redőnyre módot állítunk be, akkor az előzőhöz képest annyi lesz a változás, hogy elugrása után (az exponálás kezdetekor) villan a vaku, és lesz egy éles pillanat is róla, majd a további mozgása során életlenül (bemozdulva) látszik a felvételen. Tehát a fényképen bal oldalon lesz az éles kép, és ebből indul ki az elmosódott.

Szinkronizálás a hátsó redőnyre: a vakuszinkron időnél hosszabb záridő esetén a vaku közvetlenül az exponálás végénél villan.

Az ugró ember esetében hátsó redőnyre történő szinkronizálással azt láthatjuk, hogy előbb van a bemozdulásos, életlen rész, majd utána, az exponálás végén villan a vaku, és ekkor lesz egy éles pillanat az ugróról.

Vaku fényereje

Bizonyos gépeknél bizonyos üzemmódokban lehetőség van a vaku fényerejének néhány fokozatban történő szabályozásra. Kis felvételi távolságoknál, makrófelvételekhez, derítés céljából szükség lehet a maximálisnál kisebb fényerő beállítására is.

Egy kép vagy képsorozat

Beállíthatjuk, hogy gépünk az exponáló gomb lenyomását követően egy felvételt készítsen, vagy automatikusan többet. Sok fényképezőgép típusnál a sorozat egyes képei azonos vagy akár különböző beállításokkal készülhetnek. Komolyabb gépek ezen a téren számos lehetőséget kínálnak. Sokszor a képsorozat készítése előnyös.

Például mozgó vagy beszélő személy fényképezésekor ha egy képet készítünk, akkor általában "természetesen" a lehető legrosszabb pillanatot kapjuk el. Ha képsorozatot állítunk be gépünkön, akkor nagyobb az esélye, hogy a képek között jól sikerültet is találunk.

Készíthetünk expozíció sorozatot is, amikor gépünk három vagy több képet készít, egyet a fénymérés szerint expozícióval, és készít képet ehhez képest alulexponálva és túlexponálva is. Be lehet állítani, hogy az alul, illetve túlexpozíció milyen lépésközzel történjen (például 2/3 FÉ). Az így készített képek között valószínűleg lesz jól exponált is.

Önkioldó időzítő

Ha állványt használunk statikus (nem mozgó) téma fényképezésére, akkor az exponáló gomb lenyomásakor keletkező esetleges berázódás elkerülésére használjuk gépünk önkioldójának időzítőjét. A beállítható néhány másodperces késleltetés általában elég a rezgések csillapodására, és ezért éles felvételt kapunk.


Bereczky Péter - bykyny