A fényképezés alapjai - Exponáljunk helyesen - Ansel Adams zónarendszere

Mikor megfelelő világosságú fényképünk?

Tulajdonképpen ez a kérdés. Mi a helyzet akkor, ha a téma nem túl kontrasztos, és például vízszintesen csak a hisztogram egyharmadát tölti ki? A -/+ expozíció korrekcióval balra/jobbra tudjuk tolni a hisztogram oszlopait. De hol van a jó helyük? Erre nem is olyan könnyű válaszolni, ez nem látszik a hisztogramon sem. Pontos definíciót én sem tudok mondani.

Akkor jó, ha a valóságban közepesen világos részek a képen is közepesen világosak. Ha ez nem így van, látásunk tiltakozik a látvány ellen. Ezt könnyen észrevesszük. A többi árnyalat persze ehhez képest világosabb, illetve sötétebb. Ha kisebb a kép kontrasztja, akkor ez az eltérés kisebb, ha nagyobb a kontraszt, akkor az eltérés is nagyobb.

Képünk fő témája a legkülönbözőbb világosságú lehet. Ha a hó textúrájának ábrázolása a célunk, akkor témánk igen világos, ha egy szerecsenfiú arcát fényképezzük, akkor sötét. Ennek így is kellene megjelennie képünkön, nem pedig középszürkén.

Ansel Adams zónarendszere

Segítségünkre lehet Ansel Adams zónarendszere abban, hogy a képen mi milyen világosságértékkel legyen jelen. Erről szól Szilágyi Sándor: Ansel Adams zónarendszere című könyve.

A zónarendszer a teljes reprodukciós lánc optimalizált, összehangolt használatát jelenti, a fénykép elkészítésétől a papír kép létrejöttéig. Arról, hogy hogyan kaphatjuk az előzetes elképzelésünknek megfelelő képet. Ansel Adams nagyméretű, hagyományos (régi típusú) fekete-fehér síkfilmre fényképezett. Ennek az a jelentősége, hogy így alkalma volt akár minden egyes negatívot másképpen előhívni, akár egymástól eltérő ideig is. Tekercsfilmen módszere csak körülményesen alkalmazható.

Manapság létezik a "Digitális zónarendszer" (Digital Zone System) fogalma, amely Ansel Adams rendszerének digitális technikára kidolgozott változata. Ez is a teljes átviteli láncról szól. A színkezelésről (color management), amelynek során összehangoljuk egyes eszközeink színeit, hogy a végeredmény elképzelésünknek megfelelő lehessen. Ez magában foglalja a filmszkenner, monitor, nyomtató és fényképezőgép kalibrálását is. Szól a felvétel elkészítéséről. RAW formátumban kell fényképezni. Szól arról, hogyan dolgozzuk ki "digitális laborunkban" (Photoshoppal) képeinket a kívánt látvány elérésére. A témával teljes könyvek foglalkoznak, ezek többnyire angol nyelvűek. Ezzel én nem foglalkozom részletesen.

A zóna rendszer egyszerűsített leírásának megértése, használata segít abban, hogy úgy készítsük el a fényképet, hogy a képen a dolgok az elképzelésünknek megfelelő világosságértékkel szerepeljenek.  Az alább leírt egyszerűsített zónarendszer a digitális fényképezésben leginkább a helyes expozíció meghatározására használható.

Ismeretes, hogy egy "átlagos", leggyakrabban előforduló téma a fény 18%-át veri vissza. A fénymérők ezért úgy működnek, hogy feltételezik, hogy a téma a ráeső fény 18%-át veri vissza, és ehhez mutatják a helyes expozíció értékeket. Ez a 18%-os fényvisszaverő képesség megfelel egy középszürke felület fényvisszaverő képességének.

Ansel Adams a fényképezendő téma árnyalatait 11, egymástól 1 fényértéknyire lévő zónára osztotta. A 18% fényvisszaverő képességű felületnek megfelelő világosságértéket helyezte az V. zónába, és ehhez képest egy-egy fényérték különbséggel határozta meg a többi zónát.

Ezt az alábbi táblázatban láthatjuk:

Zóna Jellemző Szürkeérték
Zóna 0 Teljesen fekete, semmi részlet. 0-5%
Zóna I. A teljes feketét követő első árnyalat. Némi részlet, textúra nincs. A filmes jelleggörbén az alsó hajlat, az alexpozíciós szakasz. 5-15%
Zóna II. Az anyagszerűség első jelei. Mély tónusok, a kép legsötétebb textúrát mutató részei. 15-25%
Zóna III. Sötét anyagok, árnyékban lévő tárgyak, kellő textúráltsággal. 25-35%
Zóna IV. Sötét növényzet és kövek. A tájkép árnyékban lévő részei. Fehér ember arcának árnyékban lévő fele napfényvilágítás mellett. 35-45%
Zóna V. Középszürke, 18% visszaverődés. Tiszta északi égbolt. Sötét tónusú arcbőr. Szürke kő. Időjárási körülményeknek kitett faanyag. A filmes jelleggörbe egyenes szakaszának közepe. 45-55%
Zóna VI. Fehér ember arca napsütésben, diffúz természetes, vagy mesterséges megvilágítás mellett. Világos kő. Napsütötte havas táj árnyékos részletei. 55-65%
Zóna VII. Nagyon világos arcbőr. Világosszürke tárgyak. Hó oldalvilágításban. 65-75%
Zóna VIII. Anyagszerű fehér, finom részletekkel. Textúrált hó. Csúcsfények a fehér ember bőrén. 75-85%
Zóna IX. Részlettelen fehér, némi tónusokkal. Hó lapos megvilágításban. A filmes jelleggörbe felső hajlata, a túlexpozíciós szakasz. 85-95%
Zóna X. A papír fehér színe. Csillogó felületek és fényforrások a képen. Részlettelen fehér. 95-100%

Mire jó mindez? Segítségével (és némi tapasztalattal) meghatározhatjuk, hogy egy adott objektum milyen világosságértékkel jelenjen meg képünkön.

A legtöbb fényképezőgép rendelkezik szpot fénymérés lehetőségével, amely csak a téma kicsiny területén méri a fényt. Ha ennek segítségével megmérjük a téma egy fontos részletére szükséges expozíciót, akkor a fénymérő 18%-os visszaverődést feltételezve "elhelyezi" azt az V. zónába, ezért annak megfelelő világosságértékkel (középszürkének megfelelő) ábrázolja a képen akkor is, ha a valóságban az egy sötét színű tárgy.

Más szóval arról van szó, hogy ha a fénymérő által mutatott értékekkel készítenénk el a képet, akkor a tárgy középszürkének megfelelő világosságú lenne. Mi azonban tudjuk, hogy az egy sötét tárgy, és a III. zónában a helye. Mivel az egyes zónák között egy fényértéknyi a különbség, ahhoz hogy a tárgy világossága a III. zónának megfelelő legyen, a szpotmérés eredményéhez képest 2 fényértékkel kell kevesebbet exponálni.

Ha világos tárgyat, például havat mérünk meg a fénymérővel, a műszer azt is középszürkének tételezi fel, és olyan expozíciós értéket mutat, hogy a hó világosságértéke az V. zónába essen. Így középszürke havat kapnánk. Ez nem jó, mert a hó ennél világosabb. Ha a VIII. zónába akarjuk helyezni, akkor a mért értéknél 3 fényértékkel kell többet exponálnunk.

Figyelembe kell venni azt is, hogy fényképezőgépünk (JPEG kép) árnyalatterjedelme csak mintegy 5-6 fényértéknyi. A gyakorlatban nem elég egy tárgyat megmérni a szpotméterrel, hanem mérjük meg a legvilágosabb, legsötétebb témarészlet, és más objektumok világosságértékét is, hogy a korrekcióról helyesen dönthessünk, ha kell, a sötét részeket deríthessük, stb.

Ansel Adams jelmondata ez volt: "Exponáljunk a sötét részekre, dolgozzuk ki a csúcsfényekre.". Ez a negatív technikából következett. A negatívon a legsötétebb részek a legvilágosabbak. Ha a legsötétebb részek részlettelen átlátszók a filmen, azt már semmilyen módszerrel sem lehet részleteket tartalmazóvá tenni utólag.

Mivel a digitális technika pozitív képet eredményez, a jelmondatot módosítani kell: "Exponáljunk a csúcsfényekre, dolgozzuk ki a sötét részekre.".

Ezt ne feledjük. Ha a csúcsfények beégnek, utólag semmilyen módszerrel nem korrigálhatók. Ami nincs a képen, azt utólag sem tudjuk odavarázsolni.

A 8 bites JPEG kép digitális zónái a gyakorlatban a következők lehetnek:

Zóna
Fényesség érték
Példa
VII 128-255 Fehér, részletekkel
VI 64-127 Ég, világos színek
V 32-63 Középtónusok
IV 16-31 Sötétebb színek
III 8-15 Színes árnyékok
II 0-7 Fekete, részletekkel

A papír képen megjeleníthető körülbelül a II-VII zónatartomány.

Számolótárcsa

A zónák segítségével tehát elérhetjük azt, hogy a képen a téma a kívánt világosságértékkel jelenjen meg. Segédeszközként nincs szükségünk különleges, speciális zóna kalkulátorra, jó segítség egy régi, akár működésképtelen kézi megvilágításmérő számolótárcsája is. A szokásostól kissé eltérő módon kell használni.

A tárcsa szerepe mindössze a számolgatás megkönnyítése. Módszerünk azon alapul, hogy a legtöbb fényképezőgépen megtalálható a szpot fénymérés, valamint a fénymérést követően a fényképezőgép kijelzőjén megjelenik, hogy milyen rekeszértéket és záridőt alkalmazna a fényképezőgép.

A tárcsa segítségével egyszerűen megállapíthatjuk az azonos ISO értékhez tartozó, fénymérővel (lehetőleg spot méréssel) mért expozíciós értékek (például f/8 és 1/320 s valamint f/5,6 és 1/500 s) fényérték  különbségét. Egy fényérték különbség egyúttal megfelel egy zónányi különbségnek.

Automata módot nem használhatunk, állítsuk be gépünkön a P, Av, Tv módok egyikét.
Válasszuk ki a szpot fénymérési módot (pl. Spot AE, tájékozódjunk gépünk útmutatójában).
Állítsuk be az ISO érzékenységet arra, amellyel képünket el kívánjuk készíteni. Szabadban például ISO 100 értéket. A lényeg, hogy NE AUTO ISO-t válasszunk. Ennek az a célja, hogy fénymérés közben gépünk ne változtathassa az érzékenységet. Ez megkönnyíti dolgunkat, mert a számolótárcsán nem kell foglalkoznunk az érzékenységgel.

calculator

Itt látható az általam használt Leningrád 6 típusú fénymérő számolótárcsája. Alul a háromszög csúcsánál lehet majd leolvasni az V-ös zónához tartozó számértéket. A konkrét számérték nem nagyon érdekel bennünket, mert csak relatív értékekkel dolgozunk. Én önkényesen beállítottam a számolótárcsát úgy, hogy amikor alul egész értékre mutat, akkor a felső részen a rekesz és záridő értékek szabványos értékei összetartozzanak (pontosan egymás alatt legyenek). A filmérzékenység állításával lehet elérni ezt az állapotot, de ez nem kötelező. Figyeljük meg, hogy a külső nagy tárcsát melyik irányba forgatva nő az expozíció (például hosszabbodik az ugyanahhoz a rekeszértékhez tartozó záridő). Ezt jegyezzük meg. Ebbe az irányba forgatva tudjuk magasabb értékű zónába helyezni majd a témát, ellenkező irányba forgatva pedig alacsonyabb zónába. Az én esetemben akkor helyezem magasabb zónába, ha a háromszög csúcsa alatti számérték "jobbra", a magasabb értékek irányába fordul. Ezt én a háromszög mellett a tárcsán + jellel meg is jelöltem, míg az ellenkező irányt - jellel.

A fényképezendő téma:

téma

Szpotméréssel meg kell mérnünk témánknak több részletét. Először a ház falát, mint fő témát mérjük meg. A mérés azt mutatja, hogy a beállított érzékenység mellett f/4 és 1/100s az expozíció. Állítsuk be ezt tárcsánkon kizárólag a külső tárcsa elfordításával:

calculator

Némi becslésre szorítkozunk, hiszen számolótárcsánkon csak a szabványos értékek vannak feltüntetve, gépünk pedig ennél nagyobb pontossággal mér. Ezért a 4-es blende számértékét nem a 125 2-ese alá, hanem az 5-ös alá állítom. Ez körülbelül megfelel 1/100 másodpercnek. Nézzük meg, hogy alul a 12 2/3 értékre mutat a háromszög csúcsa. A fénymérés elvéből következik, hogy ezzel az expozícióval a fő témánkat az V-ös zónába helyeznénk. A példa kedvéért tegyük fel, hogy mi sötétebbnek képzeltük el ezt képünkön, és a IV. zónába szeretnénk helyezni. Akkor kerül eggyel alacsonyabb zónába, ha egy fényértéknyivel kevesebbet exponálunk. Ezért abba az irányba fordítjuk egy számértéknyivel a külső tárcsát, amely irányba forgatva egy zónával alacsonyabbra kerül. Egy számértékkel történő elforgatás egy zónával helyezi át témánkat. Az én esetemben a - jel felé kell egy értékkel elforgatni, így:

calculator

Ezzel áthelyeztem a házfalat az V-ös zónából a IV-esbe. Azaz, ha a tárcsán fent látható záridő-rekeszérték páros egyikével exponálnék (manuális módban, ISO 100 beállításával), akkor a középszürkénél 1 zónával sötétebb lenne a házfal. Az elforgatás következtében alul a háromszög csúcsa most a 13 2/3 értékre mutat. Ez jelenti az V-ös zónát, ezt kell majd exponálnunk, ha több képrészlet ellenőrzése után is elégedettek leszünk az eredménnyel. Ezt az értéket jól jegyezzük meg.

Ezután megmérjük témánk néhány jellemző részletét, és megállapítjuk, hogy azok mely zónába fognak esni a képen. Mérjük meg például az égboltot. Eredményül az f/4 rekesz, 1/800 másodperc záridő párost kapjuk. Azaz ha ezt exponálnánk, akkor az égbolt az V-ös zónába kerülne. De nem ezt akarjuk exponálni! Állítsuk be tárcsánkon felül a mért értéket, azaz a külső tárcsát forgassuk ennek megfelelő pozícióba.

calculator

Itt ismét becsülnünk kell, nem egészen az 1000-est forgatjuk a 4-es rekeszérték fölé, hanem kissé az 500 felé eltolva. Ekkor alul a jelzés a 15 2/3 értékre mutat. A fentiek alapján az V-ös zónát, amelyre majd exponálni szeretnénk, a 13 2/3 érték jelképezi. Az égbolt mérése 15 2/3 értéket mutat, amely 2 fényértékkel (zónával) fényesebb az V-ös zónához képest (15 2/3 - 13 2/3 = 2). Tehát az égbolt a VII. zónában lesz, és várhatóan nem lesz túlexponált, részlettelen fehér.

Mérjük meg témánk legsötétebbnek látszó részét is, mert ott is szeretnénk majd látni részleteket a képen. Ez a földszinti függőfolyosón található sötétbarna bejárati ajtó és faborítás a falon. Ez a terület túl kicsi volt a fényképezőgép mérőmezőjéhez képest, ezért a zoomot használva "felnagyítottam" a mérés idejére. A mérés ezt mutatta: f/3,5 rekesznyílás, 1/20 másodperc záridő. Beállítottam (szintén becslést alkalmazva) a tárcsán (mint látjuk, ez megfelel körülbelül f/4 rekesznyílással és 1/15 másodperc záridővel történő exponálásnak):

calculator

Alul kicsit kevesebbet, mint 10-et olvashatunk le. Ez majdnem 4 értékkel kevesebb a 13 2/3-hoz képest, az I-es zónába esik, így a képen minden bizonnyal részlettelen fekete lesz, ha terveink szerint exponálunk. Ha ebbe belenyugszunk, akkor forgassuk a külső tárcsát úgy, hogy alul a jelzéshez ismét a 13 2/3 érték kerüljön, majd válasszunk egy összetartozó rekeszérték-záridő párost (például F4, 1/200 másodpercet), és manuális módban azt, valamint a használni kívánt ISO érzékenységet beállítva gépünkön készítsük el a felvételt:

kep

Példánkban tehát a fő témát eggyel alacsonyabb zónába helyeztük, meghatároztuk azt, hogy így exponálva témánk legvilágosabb és legsötétebb részletei hányas zónában fognak elhelyezkedni, és várhatóan fognak-e részleteket tartalmazni, vagy alul- illetve túlexponáltak lesznek. A számolótárcsa segítségével ezt könnyen meghatározhattuk. Láthatjuk azt is, hogy az égbolt valóban nem lett részlettelen fehér, és a legsötétebb rész részlettelen fekete lett. A leírtakkal nem az optimális kép elkészítése volt a célom, csupán a módszer bemutatása.

A lényeg az, hogy a mérések előtt állítgathatjuk például a filmérzékenység beállítást számolótárcsánkon, de ha már elkezdtük a mérést, akkor már csak a külső tárcsát forgathatjuk. Számolótárcsa nélkül is célt érhetünk, de a tárcsa jelentősen megkönnyíti a számolgatást.


Bereczky Péter - bykyny