A fényképezés alapjai - A fehéregyensúly. A fényforrások színe

Tartalom

A színhőmérséklet
A fehéregyensúly
A fényforrások színe
A kép hangulata

Ha színhelyes képeket szeretnénk készíteni, akkor nem közömbös a tárgyat megvilágító fény színe sem. A hagyományos izzólámpa és a meleg fényű kompakt fénycsövek fénye sárgás-vöröses színű. A napfény színe általában ennél sokkal kékebb. Hogy a nap fénye, amely fényképezendő témánkat éri, mikor milyen színű, igen sok tényezőtől függ. Függ attól, hogy hány óra van, milyen hónapban vagyunk, mennyire felhős az ég. Napkelte utáni és napnyugta előtti időszakban a napfény melegebb, vörösesebb árnyalatú, napközben hidegebb, több a kék összetevő. Napnyugta után, vagy borús napon szürke, egybefüggő felhőzet esetén hideg, kékesebb. A helyzetet bonyolítja, hogy látásunk folyamatosan kompenzál. Ha a szobában egy fehér papírlapot nézünk hagyományos izzólámpa sárgás-vöröses fényénél, agyunk "tudja", hogy a papírnak fehér a színe, és annak színét fehérnek is érzékeljük. Ha azonban a papírlapot ugyanekkor lefényképeznénk napfényhez való, hagyományos diafilmre, a képen erősen narancssárgásnak látnánk, A filmet nem lehet becsapni.

A színhőmérséklet

Egy izzó test fényt bocsát ki. A nap, vagy a hagyományos izzólámpa izzószála egyaránt izzásban van.

Ha egy (csak elméletileg létező) "abszolút fekete" testet hevíteni kezdünk, akkor először sötétvörösen kezd izzani, majd a hőmérséklet emelkedésével egyre sárgásabban, végül egyre kékesebb színben izzik. A test hőmérsékletét a Kelvin skála szerint mérjük (abszolút hőmérséklet).

Azt mondjuk, hogy a fény színhőmérséklete annyi Kelvin (jele: K), ahány Kelvin hőmérséklete lenne annak az abszolút fekete testnek, amely ugyanolyan színű fényt bocsátana ki magából.

A hagyományos háztartási izzólámpa fényének színhőmérséklete körülbelül 2800 K, a fotólámpáé 3200 K, a délelőtti és délutáni napfény 5600 K, delelő nap 7000 K, a vaku 5600 K, a kellemes meleg fényű kompakt fénycső 2800 K, a gyertya fénye 1700 K. A nyári napsütés a déli órákban a délelőttinél nagyobb színhőmérsékletű, kékebb, napkelte után és napnyugta előtt jóval kisebb színhőmérsékletű, vörösebb. Az ég kékje akár a 20000 K-t is eléri. Ilyen különböző színű fények esetén színhelyesre korrigálni a fényképet, bizony nem egyszerű feladat.

A fehéregyensúly

A fehéregyensúly (angolu White balance, rövidítve WB) beállításának alapvető célja az, hogy úgy kompenzáljuk a kép létrehozásakor a színeket, hogy a fehér tárgy a képen is fehér legyen, és feltételezzük, hogy akkor a többi szín is egyensúlyba kerül, a kép színhelyes lesz.

A fehéregyensúly helyes beállítása fontos dolog. A témát megvilágító fény színe igen változatos lehet. Ahhoz, hogy a különböző színű fénnyel készült képen a színek természetesek legyenek, a fényképezőgépnek alkalmazkodnia kell a témát megvilágító fény színhőmérsékletéhez. Ezt szabályozhatjuk a fehéregyensúly beállítással.

Már az egyszerűbb fényképezőgépeken is többféle fehéregyensúly beállítást találhatunk. A legtöbb fényképezőgépen van automatikus fehéregyensúly beállítás (AWB), napfény, felhős ég, hagyományos izzólámpa, fénycső, esetleg vaku. Ezek beállításakor tulajdonképpen különféle színhőmérséklet értékeket állítunk be.

Ha digitális fényképezőgépünkkel AUTO módban fényképezünk, vagy egyéb módokban automatikus fehéregyensúly beállítást alkalmazunk (AWB), akkor a gép megpróbálja automatikusan beállítani a fehéregyensúlyt. Ezt sok esetben nem tudja pontosan megtenni, így nem a legjobb eredményt kapjuk. Ha például a fényképezőgép érzékel a képen egy nagyobb sárgás felületet, nem tudja eldönteni, hogy az egy sárga felület, vagy egy fehér felület sárgás színű fényforrással megvilágítva. Segíthetünk gépünknek, ha megmondjuk neki, hogy a fény, amely témánkat megvilágítja, milyen színű. Ezt általában AUTO módban nem tehetjük meg, csak egyéb üzemmódokban (például P, Av Tv, Manual).

Egyes gépeken arra is van lehetőség, hogy "megtanítsuk" gépünknek, hogy milyen színhőmérsékletű a témát megvilágító fény. Ilyenkor egy olyan fehér felületet kell "megmutatnunk" fényképezőgépünknek, amelyet a témát megvilágító fény világít meg. A fényképezőgép kiszámolja, hogy mennyivel kell kompenzálni ahhoz, hogy a "megmutatott" fehér felület fehér legyen, és a képeket ezután ennek megfelelően fogja kompenzálni. Talán ez a legjobb módszer a színhelyes kép elérésére. Van olyan objektívsapka, amely ugyanezt a célt szolgálja. Ennek színe nem fekete, hanem áttetsző fehér, és ezt a beállítás idejére az objektívre helyezve kell megtanítani gépünknek a témát megvilágító fény színét. Használatakor állítsuk gépünket maximális gyújtótávolságú (zoom) állásba.

Megfelel egy fehér lap is, amelyet az objektív elé tartunk. Lehet olyan áttetsző fehér lapot is vásárolni, amely Cokin rendszerű szűrőfoglalatba csúsztatható.

A fehéregyensúly beállítása nemcsak a természetes színű kép elérésére szolgálhat, hanem megteremthetjük vele a kép hangulatát is. Ha napfény fehéregyensúlyt állítunk be, és alkonyat előtt fényképezünk, vagy akár egy gyertya fénye mellett, akkor képünkön megmaradnak a szép meleg sárgás és vöröses színek.
A "felhős ég" vagy "árnyék" fehéregyensúly beállítása a felhős ég esetén, vagy árnyékban lévő kékes megvilágító fény hatását kompenzálja kissé vöröses színvisszaadásával abból a célból, hogy ilyen felvételi körülmények között is megközelítőleg színhelyes képet kapjunk. Ezt a kétféle fehéregyensúlyt bármikor használhatjuk, ha kissé melegebb árnyalatban szeretnénk visszaadni a témát. Ha például normál napsütéses időben kültéren, vagy beltérben vakuval felhős ég fehéregyensúlyt választunk, akkor melegebb színeket kapunk a napfény vagy vaku fehéregyensúly kiválasztásához képest.
A hagyományos izzólámpa színe sárgás-vöröses, a "hagyományos izzólámpa" fehéregyensúly ezt kékes színvisszaadással kompenzálja úgy, hogy eredményül megközelítőleg valósághű színeket kapjunk. Ha napfényben "hagyományos izzólámpa" fehéregyensúlyt választunk, akkor képünk hidegebb, kékes árnyalatú lesz. Ez nem túl kellemes látvány

A fényforrások színe

Az izzó testek által kibocsátott fényben különböző intenzitással minden hullámhosszúságú látható fény megtalálható. Az ilyen fényforrásokat folytonos színképű (spektrumú) fényforrásoknak nevezzük.

Ilyen fényforrás a Nap, és a hagyományos izzólámpa is.

A napfény spektruma

A napfény spektrumának ábráján láthatjuk, hogy minden hullámhosszúságú látható fényből tartalmaz valamennyit, legnagyobb intenzitással a zöld tartományban.

Egy közepes fényerejű hagyományos izzólámpa spektruma


Az izzólámpa fényében sokkal intenzívebbek a vörös és sárga sugarak, és sokkal kevésbé intenzívek a zöldek és a kékek, ezért fénye a Nap fényénél sokkal vörösebb.

A gázkisülésen alapuló fényforrások által kibocsátott fény csak bizonyos hullámhosszúságú fényt tartalmaz. Az ilyen fényforrásokat vonalas színképű fényforrásoknak nevezzük.

spectrum-fluorescent
Egy kompakt fénycső spektruma. Látható, hogy csak bizonyos hullámhosszúságú fényt
(kék, sárga, vörös) sugároz kellő intenzitással.

Ilyenek a kompakt és egyéb fénycsövek, a sárga fényű nátriumlámpa, a higanygőzlámpa. Ezek fénye színhelyes képek készítésére nem, vagy csak kompromisszumokkal alkalmas. Bizonyos hangulatok visszaadására a nátriumlámpa vagy a higanygőzlámpa is alkalmas lehet. Szélsőséges példa a kisnyomású nátriumlámpa, amely gyakorlatilag csak 589 nm körüli hullámhosszúságú sárga fényt sugároz, a többi színből szinte semmit. Mintha a fenti diagramon csak az 589 nm-nek megfelelő helyen lenne egy keskeny függőleges sáv, máshol az intenzitás nulla. Így ennek fényénél színhelyes képet készíteni lehetetlen. A kép sárga lesz. A közvilágításban használt sárga színű nátriumlámpa is döntően sárga fényt sugároz.

A kompakt fénycső spektrumán, minőségétől függően, 3-5 darab magas csúcsot láthatunk. A fenti ábrán egy kevésbé jó fénycső spektruma látható, mindössze három magas csúccsal.

A kép hangulata

Felmerülhet a kérdés: mindig a színhelyes képre kell törekednünk? Természetesen nem, a témát, és annak hangulatát is figyelembe kell venni. Például gyertyafény mellett elhelyezett tárgyakat fényképezünk, és a gyertya is látható a képen. Ilyen esetben helytelen a színeket úgy kompenzálni, mintha azokat napfény világítaná meg (színhelyesre), mert elveszik a kép színvilágának bensőséges varázsa. A gyertya fénye még a hagyományos izzólámpához képest is sokkal vörösesebb. Akkor lesz jó a képünk, ha napfény fehéregyensúlyt állítunk be gépünkön, mert így megmarad a kép hangulata, míg automatikus fehéregyensúly beállítása esetén nem lehet tudni, hogyan kompenzál a gép.

Ez a kép Canon A40 fényképezőgéppel készült, AUTO módban,
a fényképezőgép vakuja is villant. Figyeljük meg, hogy a falat
megvilágító hagyományos izzólámpa fénye mennyivel melegebb,
mint a vaku fénye. A fal valódi színe fehérhez közeli,
nem sárga, azt csak az izzólámpa fénye teszi azzá.


Amikor a fényforrások színéről beszélünk, akkor nemcsak a fényforrásról közvetlenül a témára jutó fényre kell gondolni. Ha egy személy áll piros színű napsütötte házfal mellett, akkor a ház faláról piros színű fény verődik vissza arcára. Ha portrét készítünk róla, menthetetlenül piros lesz arcának a házfal felé eső része. Ha a képen látszik a házfal is, akkor ez természetesnek hat, egyébként nem.

Ha nem látszik a képen az elszíneződés oka, akkor az elszíneződést látásunk nem fogadja el, ezért már felvételkészítéskor foglalkoznunk kell a környező tárgyakról visszaverődő fény színével is.

Ha a felvételen valami indokolja az elszíneződést, akkor azt természetesnek érezzük, ellenkező esetben nem.

Ha fényképezés közben egy vörös takarón fekszünk, és a takaróról visszaverődő fény az objektív felületére jut, előfordulhat, hogy enyhén pirosassá teszi a képet, és nem értjük, az miért lett olyan. A fényellenző használata segíthet, mert megelőzi, hogy oldalról fény juthasson az objektív felületére.

Kék égbolt esetén az árnyékban lévő témát az ég kékje világítja meg, így fennáll a kék elszíneződés veszélye, amely nem hat kellemesen. Ha a kép kissé sárgásabb, vörösesebb, azt nem érezzük olyan kellemetlennek, de a kék nagyon zavaró. A hétköznapi életben szemünk nem veszi észre az árnyékokban a kék elszíneződést, de a képen azonnal észrevesszük. Jellegzetes eset a téli havas felvétel. Tiszta időben, árnyékban a hó kékes árnyalatú. Ha szabad szemmel nézzük, fel se tűnik. Ha a fényképen kékes színben jelenik meg, az nem a fényképezőgép hibája, hanem ilyen a valóság.

Szobában, ablakon beszűrődő természetes fény esetén, ha az égbolt kékje szolgáltatja a megvilágítást, ugyanaz a helyzet. Nyáron, déli órákban készített képek nem is annyira kékek, inkább a hideg tónusú színek dominálnak, ráadásul a nagyon kemény árnyékok is problémát jelentenek, mert a kontraszt általában meghaladja a fényképezőgépünkkel leképezhető árnyalatterjedelmet, ezért beégett és bebukott részek lehetnek a képen.

Távol lévő téma fényképezésekor a levegőrétegbeli szóródások hatására minden kékes színű lesz.

Az alkonyati napfénynél készült portré vörös elszíneződése alig zavaró, sőt azt kifejezetten hangulatosnak érezhetjük.

Ha zöld növényzet közelében fényképezünk, óhatatlanul jelen vannak a visszaverődő zöld fények. Az alkalmas megvilágítás miatt talán ősszel lehet a legszebb tájképeket készíteni.

Van egy különleges időszak, az úgynevezett kék óra. Valójában egy óránál rövidebb, talán húsz percig tarthat. Ez a napkelte előtti és a napnyugta utáni időszak, amikor az égbolt már (még) nem fekete, de a Nap nincs az égen. Ekkor alul-expozícióval igen hangulatos, különleges hatású képeket készíthetünk. Mindenképp érdemes vele kísérletezni.

Óvakodjunk a kép tarkaságától. Gondoljunk arra, hogy a kevesebb néha több. Sokkal szebb egy kevés szín árnyalataiból felépülő kép, mint egy tarka. Nem véletlen, hogy a fekete-fehér fotózásnak máig tart a varázsa.

Milyenek a jó fénykép színei? Ez nem is olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek látszik. A filmes világban kitalálták a GOLD típusú színes filmet, amely olyan népszerű lett, hogy minden gyártó amatőr célra elsősorban ezt kínálta. Erőteljes, ragyogó, telített színek, kevesebb árnyalat, plakátszerűség jellemezte. Olyannak mutatta a valóságot, amilyennek az amatőr fényképész látni szerette volna, nem olyannak, amilyen az valójában volt. Napjainkban is ez a népszerű. A korábbi színes film visszafogottabb volt, kevésbé harsány színek, finom színátmenetek, árnyalatgazdagság jellemezte. Melyik a jobb? Ez ízlés kérdése is. Én úgy látom, hogy alapbeállításban a legtöbb kompakt digitális gép színvilága közelebb áll a GOLD típusú filmek színvilágához. Sok géptípusnál azonban ezt befolyásolni tudjuk. Vagy "Natural" (természetes) beállítási lehetőség van, vagy a színtelítettség több fokozatban állítható. Elgondolkodtató, hogy általában nem a természetes színvisszaadás az alapértelmezett. Ne feledjük, árnyaltabb képből telítettebb színű képet mindig csinálhatunk, fordítva azonban nem. Ízlésünk szerint használjuk ki fényképezőgépünknek ezt a lehetőségét.

Bereczky Péter - bykyny