A fényképezés alapjai - A fénykép minősége

Tartalom

Megapixel háború
A kép információtartalma
Pixelméret - képzaj
Érzékelő méret, pixelméret - egy bűvös táblázat
Pixelméret - rekeszérték - élesség
Tesztképek
Az objektív
A képfeldolgozó algoritmus
A leggyengébb láncszem elve
A kép brillanciája
Kompakt gépek
Bridzs kategória
DSLR kategória
Hogyan értékeljük ki képeink technikai minőségét?
Hosszú expozíciós idő
A kivágás lehetősége
Vásárlás előtt
Vásárlás után
Néhány kép

Mindannyian azt szeretnénk, hogy gépünk jó képeket készítsen, ez azonban a mai üzleti világban nem elsődleges szempontként érvényesül. Az a fő szempont, hogy mit lehet jobban eladni. A gyártó azt mondja, hogy a minőséget nehéz eladni, mert egy átlagos vásárlóval nehéz megértetni, hogy miért jobb egy drágább, de jobb minőségű gép egy olcsó modellhez képest. Újabban néha már látszik némi fény is az alagút végén. Már többféle fényképezőgép is vásárolható, amelynek tervezésekor már figyelembe vettek képminőségi szempontokat is. Nézzük meg, technikailag milyen tényezők határozzák meg egy kép minőségét.

Sokan nosztalgiát éreznek a filmes fényképezés iránt, pedig a kisfilmes fényképezés körülményei között sem volt minden egyszerű. A mai digitális fényképezőgép - problémái ellenére - sok tekintetben áldás a filmes technikához képest, nem véletlen a gyors elterjedése. Már a kompakt gépek is nagyon jók, valós kép a keresőben, változtatható gyújtótávolságú objektív, makró fényképezésre, videó készítésére való alkalmasság jellemzi. A DSLR gépek más minőségi kategóriát képviselnek, segítségükkel olyan helyzetben is jó eredményt kaphatunk, amelyben a kompakt gép már nem, vagy csak jelentős minőségromlás árán használható. A fényképezőgép mely jellemzőitől függ a kép minősége? Nem árt, ha ezzel tisztában vagyunk, akár vásárolni szeretnénk egy fényképezőgépet, akár csak használni.

Összességében megállapíthatjuk azt, hogy a mai fényképezőgépek jelentős része már olyan jó, hogy szinte felesleges, hogy jobb legyen. Ha megnézzük, hogy régen milyen minőségű felszereléssel milyen jó képeket készítettek, akkor beláthatjuk, hogy napjainkban már nem elsősorban a felszerelés technikai adottságain, hiányosságain múlik, hogy jobb képet készíthessünk. Inkább tanuljunk meg fényképezni és képszerűen látni.

Azt is látnunk kell, hogy minden fényképezőgépnek vannak korlátai, mindenre egyformán nem is lehet alkalmas. Ha ismerjük a korlátokat, és fényképezésünk során ezt figyelembe vesszük, jó képeket készíthetünk. Olyan gépet kell beszereznünk, amely minket legjobban kiszolgál, olyan körülmények között történő fényképezésre alkalmas, amely körülmények között fényképezni szoktunk. Lehetséges, hogy ehhez akár két eltérő tulajdonságú fényképezőgép is szükséges.

Megapixel háború

Már jó néhány éve a gyártók elkezdték azt a hamis illúziót kelteni a vásárlókban, hogy a nagyobb felbontás elsődleges fontosságú, és az a jobb fényképezőgép, amely "több megapixeles". Ez a kezdeti időkben talán így is volt. Egy jó minőségű 2 megapixeles képről kompromisszumok nélkül 10x13 cm-es fénykép készíthető, míg egy három megapixeles képről (ugyanolyan minőséget feltételezve) nagyobb, például 13x18 cm-es. Ma már ez megállni látszik, a mai 12-18 MP-es kompakt gépeknél nagyobb felbontású fényképezőgépet gyártani a technika jelenlegi állásánál csak jelentős minőségromlás árán lehetne. Már ezeknek a gépeknek felbontása is feleslegesen nagy.

A nagyobb felbontású kép természetesen nagyobb helyet foglal el a tároló eszközön is (memória kártya, számítógép winchestere, DVD). A legtöbb fotóamatőr nem készíttet óriási nagyításokat, ezért - véleményem szerint - teljesen felesleges amatőr célra 5-6-8 megapixelnél nagyobb felbontás, sőt sok esetben a professzionális munkához is elegendő. A nagy felbontás előnye az amatőr gyakorlatban leginkább a kép egy részletének felhasználása lenne. A kép kisebb részletét használnánk ilyenkor, a felesleges részeket levágnánk.

Most, 2016 őszén, kissé módosítani kell a fentieket, amelyet még 2012-ben írtam. Mintha csitulni látszana a megapixel háború, hiszen már vásárolható nagyobb képérzékelős (APS-C), kisebb zoomátfogású, jobb képminőségű kompakt gép is, igaz, hogy ez nem olcsó. A gyártók rájöttek, hogy van igény jobb minőségű kompakt gépekre is.

A kép információtartalma

A fénykép hasznos információinak lehetséges mennyisége a kérdés. Az a cél, hogy minél több hasznos információt tartalmazzon képünk, és minél kevesebb nem hasznosat.

A kép információtartalma attól függ, mennyi és milyen információt képes rendszerünk (fényképezőgépünk) átvinni, leképezni. A kép minél részletgazdagabb, minél több színárnyalat visszaadására képes, minél nagyobb lehet a kép dinamikája, annál több információt tartalmazhat.

A fentiek rendszerünk képességéről szólnak, hogy egy kép ténylegesen mennyi információt tartalmaz, az a témától is függ. Egy egyszínű, homogén felület lefényképezésekor nem beszélhetünk részletgazdagságról.

Kompakt digitális fényképezőgéptől nem nagyon várhatunk el 5-6 fényértéknél nagyobb dinamikát, de ennél több valójában nem is lenne jó, mert ennél nagyobb dinamika JPEG képbe sűrítése erőtlen, lapos képet eredményezne.

Az elkészített kép felbontásából eredő valós elméleti (ideális, információ veszteségtől mentes objektívet és egyéb ideális részegységeket feltételezve) információtartalma általános esetben nem felel meg teljesen a névleges pixelszámnak. A felbontás tekintetében a képérzékelő felbontásának körülbelül kétharmada az elméletileg elérhető maximális információtartalom. Ez a működési elvből következik, nem a megvalósítás minőségéből. Ez a sajátosság természetesen a profi gépeknél is ugyanígy fennáll.

Érzékelő méret, pixelméret - egy bűvös táblázat

Napjainkban gyakorlatilag minden területen a konkurenciaharc azt eredményezte, hogy csak egy szempont létezik, a jobb eladhatóság. A termékeket úgy specifikálják, hogy az ugyan nem tükrözi reálisan a termék minőségét, de szebb számokat lehet megadni a jobb eladhatóság érdekében.

Ez a helyzet a fényképezőgépek képérzékelőjének méretével is. Nem az érzékelő lapka hatásos felületének méretét (pl. átlóját) adják meg, hanem a tokozásának méretét (átmérőjét, átlóját). Ennek egyszerűen az az oka, hogy így nagyobb számértéket lehet megadni. De a tokozás lényegtelen, az érzékelő hasznos felülete számít.

Általában az a fényképezőgép ad kevésbé zajos és nagyobb dinamikájú képet (zajcsökkentés nélkül), amelynek képérzékelőjének egy képpontra (pixelre) eső felülete nagyobb.

Az alábbi táblázatban látható a képérzékelő "kereskedelmi" mérete, az eszköz átlagos hasznos felülete (azért átlagos, mert az azonos tokméretbe tett, különböző gyártmányú érzékelők hasznos felülete között kisebb eltérések előfordulhatnak), valamint különböző felbontás (megapixel) esetén egy képpontra eső átlagos érzékelő felület. Ezt egyszerűen úgy számoltam ki, hogy a valós, négyzetmilliméterben megadott, hasznos érzékelőfelületet elosztottam a megapixelek számával, így négyzetmikronban kaptam az érzékelő egy képpontra eső területét. Ez a közelítés - pontatlansága ellenére - összehasonlításra igen alkalmas. Látható belőle, hogy az adott képérzékelőtől milyen képminőséget várhatunk. A valós képminőséget persze nem látjuk, mert az több más tényezőtől is függ (amelyek ronthatnak rajta), de csodák nincsenek, kis pixelméretű érzékelőtől kiváló képminőség nem várható a technika jelenlegi állása szerint. A táblázat CCD típusú érzékelőre vonatkozik.

A B C 2MP 3MP 4MP 5MP 6MP 7MP 8MP 10MP 12MP 14MP 16MP 18MP 22MP
1/3,2" 4,5x3,4 15,3 7,65 5,1 3,82 3,06








1/2,7" 5,4x4 21,6 10,8 7,2 5,4 4,32 3,6 3,08






1/2,5" 5,8x4,3 25 12,5 8,33 6,25 5 4,16 3,57 3,125 2,5





1/2,3" 6,17x4,55 28,5 14,25 9,5 7,125 5,7 4,75 4,07 3,56 2,85
2,38
2,04
1,78


1/1,8" 7,2x5,3 38,1 19,05 12,7 9,525 7,62 6,35 5,44 4,76 3,81 3,17 2,72
2,38


1/1,7" 7,4x5,7 43,3 21,65 14,43 10,83 8,66 7,22 6,19 5,41 4,33 3,61 3,09
2,71


2/3" 8,8x6,6 56,8 28,4 18,9 14,2 11,36 9,46 8,11 7,1 5,68 4,73 4,06 3,55

4/3" 18x13,5 243 121,5 81 60,75 48,6 40,5 34,71 30,37 24,3 20,25 17,36 15,19 13,5
11,05
APS-C 23,5x15,5 364 182 121,3 91 72,8 60,66 52 45,5 36,4 30,33 26 22,75 20,2
16,55
FF 36x24 864 342 288 216 172,8 144 123,4 108 86,4 72 61,71 54 48
39,27

A táblázat "A" oszlopában a képérzékelő kereskedelmi mérete látható (tokozás mérete). Ezt általában minden gyártó specifikálja.
Az "FF" a Full-Frame rövidítése, amely a kisfilmmel (24x36 mm) megegyező méretű képérzékelőt jelöl.
A "B" oszlop tartalmazza a képérzékelő lapka hasznos (képpontokat tartalmazó) méretét milliméterben.
A "C" oszlopban látható a képérzékelő lapka hasznos méretének területe négyzetmilliméterben.
Az egyes, megapixelben megadott felbontás oszlopokban az adott méretű és felbontású érzékelőnek egy képpontra eső területe van megadva négyzetmikronban (más néven: négyzetmikrométerben).
Bizonyos helyek üresek, mert ide extrém kis értékeket kellett volna írni, de sajnos gyártanak ilyen gépet is.

Például 1/2,3" érzékelő méret esetén, ha a fényképezőgép 10 MP-es, akkor az egy képpontra jutó érzékelőterület 2,85 négyzetmikrométer.

A megfelelő minőségű amatőr szintet az 5-6 négyzetmikron vagy ennél nagyobb képpontfelületű érzékelő jelenti, 15-20 négyzetmikrontól már a félprofi gépek kezdődnek. 10 négyzetmikron felett már elég jó minőséget kapunk kis érzékenység használata és jó fényviszonyok esetén.

A CMOS képérzékelő előállítása olcsóbb, működése kevesebb energiát igényel, azonban kisebb érzékenységű a CCD képérzékelőhöz képest. A kisebb érzékenység ugyanolyan képpontméret mellett nagyobb képzajt eredményez. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a CCD-vel azonos képzaj elérésére jóval nagyobb képpontterületű CMOS érzékelő szükséges. Ez az oka annak, hogy a gyártók nem alkalmaznak CMOS érzékelőt nagy felbontású kompakt fényképezőgépeikben. Más a helyzet a digitális tükörreflexes gépek esetén. A Canon kezdettől fogva a CMOS érzékelőt favorizálta. A Nikon kezdetben CCD érzékelővel gyártott tükörreflexes fényképezőgépeket, azonban később áttért a CMOS érzékelő alkalmazására. A Nikon D3000 volt az utolsó CCD érzékelős Nikon DSLR. Tapasztalataim szerint szoftveres képzajcsökkentés nélkül CMOS érzékelő esetén 25-40 négyzetmikrométer képontterület szükséges a CCD érzékelőnél már 10-15 négyzetmikrométer képpontterület esetén megvalósítható képzaj elérésére.

Az újabb fejlesztésű képérzékelők jobban kihasználják a lapka felületét, kisebb a képpontok közötti távolság, érzékenyebb az érzékelő. Ez némi javulást eredményez.

Pixelméret - képzaj

A zajos képpel az a baj, hogy nem hasznos (sőt kifejezetten káros) információt is tartalmaz, amelyet a fényképezendő objektum nem tartalmazott (a lefényképezett tárgy vagy személy a valóságban nem zajos). Minél kisebb a képpontterület, minél rosszabb fényviszonyok között (hosszú záridővel vagy magas érzékenységen) fényképezünk, minél nagyobb ISO érzékenységet állítunk be gépünkön, annál inkább jelentkezik.

Háromféle módon lehet küzdeni a képzaj ellen.

  • A lehető legkisebb ISO érzékenységgel fényképezzünk.
    Kompakt gép esetén ISO 100 vagy 200 fölé csak indokolt esetben menjünk. Ha lehetséges, inkább némileg hosszabb záridőt alkalmazzunk és támasszuk meg fényképezőgépünket valamihez, vagy használjunk állványt, vagy ha van, képstabilizátort. A hosszabb záridő mozgó téma esetén sokszor nem előnyös.
  • Kellően nagy képpontterületű képérzékelő. Ez a gyakorlatban CCD érzékelő esetén legalább 8-10 négyzetmikrométer pixelméretet jelent, amely legalább jó fényviszonyok között kevés képzajt eredményez.
  • Zajcsökkentés használata a JPEG kép előállítása során. Kisméretű, nagy felbontású képérzékelő esetén feldolgozás közben a képet szoftveresen zajcsökkentik. A zajcsökkentő algoritmus azonban nem tudja jól megkülönböztetni a kép hasznos, finom részleteit a káros zajtól, így részben a hasznos részleteket is eltávolítja. Ezáltal biztosítja a kép információtartalmának esetenként jelentős csökkenését. Végeredményül a kép nem lesz számottevően zajos, de rossz esetben részlettelen, "összemosott" képeket kapunk.

Sokkal jobb egy kisebb felbontású, nagyobb pixelméretű érzékelő egy ugyanolyan méretű, de nagy felbontású, kis pixelméretű érzékelőnél., főleg aban az esetben, amikor a fényképezőgép jó konstrukciójánál fogva ki is tudja használni az ebben rejlő lehetőségeket.

Pixelméret - rekeszérték - élesség

Ha egy pici pontot az objektív kör alakú nyílásán keresztül leképezünk a képérzékelő síkjára, akkor a kör alakú nyílás szélénél fellépő fényelhajlás miatt nem egy pici pontot kapunk eredményül, hanem lesz egy korongszerű, középen a legintenzívebb, a széle felé halványuló rész, amelyet egy vagy több halványabb gyűrű vesz körül. Ezt a fényelhajlás jelensége okozza, amely mint fizikai jelenség, korlátozza az objektívvel egy adott rekesznyílás mellett elérhető felbontást, élességet.

A hatás szemléltetésére lássuk az alábbi ábrákat (forrás: http://www.lonestardigital.com/aperture_diffraction_limits.htm). Az ábrákon egy kis négyzet az érzékelő egy képpontját jelképezi, amelyen világos színnel látszik a rávetített pont képe.

F8_9     F22_9
Kilenc pont képérzékelőre (elemi érzékelőpontokra, képpontokra) vetített képét láthatjuk. A bal oldali képen a pontok vetített képei nem terjednek át a szomszédos érzékelőpontok területére, így a fényelhajlás miatt nem lép fel a felbontás, illetve az élesség csökkenése. A jobb oldali képen láthatjuk, hogy szűkebb rekesznyílást alkalmazva a  vetített pontok képének középső korongjai is erősen átfedik egymást, amelynek súlyos képminőségromlás lesz a következménye.

Ideális objektívet feltételezve egy adott képérzékelő képpontméretéhez kiszámítható egy olyan rekesznyílás érték, amelynél már a fényelhajlás korlátozza a felbontást (képélességet), és ha ezt, vagy ennél kisebb átmérőjű rekesznyílást (nagyobb rekesz számérték) állítunk be gépünkön, akkor ez a jelenség hozzájárul a képminőség romlásához. Minél szűkebb rekesznyílást választunk, a fényelhajlás minőségrontó hatása annál nagyobb. Minél kisebb méretű egy adott felbontású képérzékelő, annál tágabb rekesznyílásnál kezdi érzékeltetni hatását a fényelhajlás.

A fényelhajlás az egyik oka annak, hogy számos kisméretű képérzékelővel rendelkező fényképezőgépben nem alkalmaznak a gyártók rekesz szerkezetet. Kompakt gép esetén, ha van rekesz szerkezet (íriszblende) a gépben, akkor sem állítható be f/8-nál szűkebb rekesznyílás, mert a képminőség a fényelhajlás miatt számottevően romlana. Sajnos a kis képérzékelős nagy felbontású kompaktok esetében könnyen lehet, hogy az egész működési tartományban jelen van a fényelhajlás minőségrontó hatása.

DSLR gépeknél a fényelhajlás egy adott rekesznyílásnál tapasztalható képminőséget rontó hatása szintén a képérzékelő képpontméretének függvénye. A http://www.the-digital-picture.com weblapon találhatunk erről információt. Ezen a weblapon a fényképezőgép specifikációjában megadták annak a rekeszértéknek az értékét, amelynél a fényelhajlás káros hatása már megjelenik. Kiválaszthatjuk a fényképezőgép típusát, és a "Diffraction-Limited " sorban megtaláljuk a rekeszértéket. Ugyanitt megtalálhatjuk a képérzékelő egy képpontjának méretét is. Az alábbi táblázatban néhány APS-C méretű, különböző felbontású érzékelővel rendelkező fényképezőgép esetében láthatjuk azt a rekeszértéket, amelynél kezd érvényesülni a fényelhajlás képminőséget rontó hatása. Ha a megadottnál szűkebb rekesznyílást használunk, akkor a fényelhajlás káros hatása fokozódik. Látható, hogy minél nagyob a felbontás (azaz minél kisebb a képpontméret), annál nagyobb (bővebb) rekesznyílásnál már számolni kell a fényelhajlás káros hatásával. Ez nem előnyös. APS-C méretű, adott felbontású képérzékelők mindegyikére egyformán vonatkozik a táblázatban megadott rekeszérték, a feltüntetett fényképezőgép típus csak egy példa az adott felbontásra.

Felbontás (fényképezőgép típusa, APS-C méret)
Rekeszérték
8 MP (Canon 350D) f/10,2
10 MP (Canon 40D) f/9,1
12 MP (Canon 450D, 1100D) f/8,3
15 MP (Canon 50D) f/7,5
18 MP (Canon 550D) f/6,8
20 MP (Canon 7D Mark II) f/6,6
24 MP (Canon 80D) f/6,0

Ezeknél a rekeszértékeknél a hatás még nem drasztikus, és nem jelenti azt, hogy ennél szűkebb rekesznyílást ne használhatnánk, de számolnunk kell a romló képminőséggel, a lágyabb képpel. Ha objektívünk felbontóképessége nem elég nagy a képérzékelő felbontásához képest, akkor valószínűleg az objektív felbontóképessége, és nem a fényelhajlás lesz a korlátozó tényező. Ha igen jó objektívünk van, akkor jobban észrevehető a hatás. Az alábbi képrészleteket szintén a fentebb említett weblapról vettem át, és APS-C méretű képérzékelőjű 15 MP-es Canon 50D DSLR fényképezőgép valamint kiváló minőségű objektív esetén mutatják a fényelhajlás hatását.

f-56
A kép f/5,6 rekesznyílással készült, amelynél a vizsgált fényképezőgép esetében
még nem rontja a képet a fényelhajlás (lásd fenti táblázat).

f-80
A kép f/8,0 rekesznyílással készült, a kép kissé már lágyabb.

f-110
A kép f/11,0 rekesznyílással készült

f-160
A kép f/16,0 rekesznyílással készült

A képeken láthatjuk, hogy minél jobban szűkítjük a rekeszt, a kép annál kevésbé éles.

Vannak olyan témák, amelyek nagy mélységélességet (szűk rekesznyílás használatát) igénylik. Ilyen a tájkép, amely általában nagy mélységélességgel, valamint élesen rajzoló objektívvel a legjobb. Persze ez nem minden esetben igaz, ködös táj esetén nem feltétlenül kell a nagyon élesen rajzoló objektív. Egy másik ilyen a közelfelvételek esete. A kis felvételi távolság miatt a mélységélesség tág rekesznyílással esetleg csak egy-két mm, amelynek megnöveléséhez az objektívet erősen rekeszelni kell, akár f/16 vagy f/22 értékig is. A szűk rekesznyílás miatt közelfényképezés esetén a legtöbb esetben, de tájkép esetén is állvány használata válhat szükségessé, minél nagyobb felbontású fényképezőgépünk, annál inkább. Ne csodálkozunk tehát a tájképet állványról készítő fotóson.

A fenti táblázat szerint egy 8 MP-es fényképezőgép (Canon 350D) esetén f/10,2 rekeszértéknél kezd érezhető lenni a kép minőségén a fényelhajlás hatása, a 18 MP-es fényképezőgép (Canon 550D) esetén pedig f/6,8 rekeszértéknél. Tételezzük fel, hogy a világ legjobb objektívével fényképezünk, amelynek felbontóképessége könnyedén kiszolgálja a 18 MP-es APS-C érzékelőt is, azaz az objektív felbontóképességéből eredő korlátozással nem kell foglalkoznunk, mert feltételezésünk szerint az nincs is.

Készítsünk mindkét fényképezőgéppel egy-egy tájképet f/10,2 rekeszértékkel. A 8 MP-es géppel majdnem a lehetséges maximális élességű képet kapjuk, hiszen a fényelhajlás még éppen csak kezdi rontani a képminőséget. A 18 MP-es gép esetén a képminőség romlása már számottevőbb, hiszen az már f/6,8 rekeszértéknél elkezdődik, azonban f/10,2 rekeszértéknél már jelentősebben tapasztalható. Vegyük észre, hogy ez a romlás csak önmagához, a 18 MP-es felbontással elérhető maximális minőségű képhez képest nagyobb mértékű, ez nem használhatatlanul rossz képet jelent, és ha a kapott 18 MP-es kép felbontását 8 MP-re csökkentjük, várhatóan hasonló minőségű képet kapunk, mint a 8 MP-es gép esetében.

Ha szűkítjük a rekeszt (például nagyobb mélységélesség elérése céljából) akkor gondoljunk arra, hogy egyúttal esetleg az elérhető felbontást is korlátozzuk. Ez elsősorban nagy felbontású, kisebb méretű érzékelő esetén van így. A nagyobb érzékelő, a nagyobb képpontméret ebből a szempontból is előnyösebb.

Tesztképek

A fentieket illusztrálja az alábbi négy képrészlet. A Canon S2 IS fényképezőgép 5MP-es 1/2,5" CCD érzékelővel készült.
A tesztek szerint kiváló képminőségűnek tartott, képzajcsökkentést alkalmazó, jelenleg (2013 január) is megvásárolható, Canon SX220 HS fényképezőgép érzékelője 12MP-es 1/2,3" CMOS.
Az alábbi négy képrészlet 100% nagyítású, azaz a képernyőn 1 képpont megfelel a képek egy képpontjának. Mind a négy kivágott képrészlet 700 képpont szélességű. A kivágáson kívül semmilyen más beavatkozást nem végeztem. Az első és harmadik kép a www.steves-digicams.com, a negyedik a www.techradar.com tesztfotójának részlete. A második kép saját felvételem.
Az alábbi két kép Canon S2 IS géppel, zajcsökkentés nélkül készült:

s2is_1
Canon S2 IS, ISO 50 érzékenység, 3,5 rekeszérték, 1/60 másodperc záridő, vaku


s2is_2
Canon S2 IS, ISO 50 érzékenység, 3,5 rekeszérték, 1/60 másodperc záridő

A következő két kép pedig a zajcsökkentést alkalmazó Canon SX220 HS géppel:

sx220_1
Canon SX220 HS, ISO 1000 érzékenység, 3,1 rekeszérték, 1/60 másodperc záridő

sx220_2
Canon SX220 HS, ISO 400 érzékenység, 5,9 rekeszérték, 1/1000 másodperc záridő

Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek, és jól illusztrálják, hogy mire gondolok.

Nem kérdés, hogy melyik gép készít részletgazdagabb képet az adott körülmények között. A félreértések elkerülése érdekében leírom, hogy a képek nem azonos körülmények között készültek, tehát nem hasonlíthatók össze közvetlenül, a fő cél a zajcsökkentést alkalmazó és a képzajcsökkentést nem alkalmazó fényképezőgép képének szemléletes összehasonlítása. Azt kell nézni, hogy a kép pici, a képzaj szemcséivel összemérhető nagyságú, finom részleteit mennyire mossa ki a zajcsökkentés.

A bemutatott SX220 géppel készített képek magasabb ISO érzékenységgel készültek, és ezért erőteljesebb zajcsökkentés összemosó hatását viselik magukon. Alacsony ISO értéken, jó fényviszonyok között az SX220 a fentieknél természetesen részletgazdagabb képet készít. Lássunk egy részletgazdagabb 700 képpont szélességű SX220 képrészletet szintén 100% nagyításban (forrás: www.ephotozine.com):

sx220_3
Canon SX220 HS, ISO 160 érzékenység, 4,5 rekeszérték, 1/60 másodperc záridő, vaku

Az is nyilvánvaló, hogy a bemutatott SX220 képrészletek a gép nagyobb felbontása miatt a teljes képnek kisebb részletei, mint az S2IS esetében. Az azonban elgondolkodtató, hogy a kis pixelméret miatt a gép valószínűleg mindig kénytelen zajcsökkentést alkalmazni, és ezt tetézi, hogy tele állásban az objektív fényereje jelentősen lecsökken, amely miatt a gép magasabb ISO értéket választ.

Azt, hogy a tesztképeknél a képminőséget a fényelhajlás mennyire befolyásolta, nem tudom megmondani. Az S2IS esetében 3,5 rekeszérték esetén még valószínűleg nem jelentkezik a fényelhajlás képminőséget rontó hatása, az SX220 esetén pedig valószínűleg a képzajcsökkentés összemosó hatása a döntő.

Azt is láthatjuk, hogy mindkét géppel készíthető jó felvétel, ha az adott gép tulajdonságait figyelembe vesszük, és nem akarunk olyan körülmények között fényképezni vele, amelyre nem nagyon alkalmas.

Az objektív

A másik elem, amely a képminőséget döntően befolyásolhatja, az objektív. A legfontosabb probléma a kromatikus aberráció, a torzítások, a nem megfelelő felbontás, és a kis fényerő. A torzítás mértéke csak ritkán túlzottan zavaró.

Általánosságban elmondható hogy a fix gyújtótávolságú objektívek készíthetők el a legjobb minőségben, és a nagy zoomátfogású (például 4-5x-nél nagyobb) objektívek képminősége kívánnivalót hagy maga után. Minél nagyobb a zoomátfogás, általában annál jelentősebb mértékben romlik a képminőség.

Zoom alatt ebben az írásban mindig optikai zoomot értek, a digitális zoom szerintem felejthető, reklámfogás.

A minőségromlás abban nyilvánul meg, hogy rajzuk a szélső zoom állásokhoz közelítve romlik, nem elég kemény, kromatikus aberrációra jelentős mértékben hajlamosak. Ilyenkor színes (többnyire kékes-lilás) szegély figyelhető meg a tárgyak körvonalainál (általában csak az egyik oldalon), ha a képet 1:1 nagyításban nézzük számítógépünk képernyőjén. Szintén megfigyelhetünk lilás-rózsaszínes sávot a tárgyak éles vonalainál (például egy világos színű épület ablakpárkányának vonala mentén).

A legtöbb objektív nem mentes a kromatikus aberrációtól, de nem mindegy a mértéke. Ha túl nagy, az már zavaró.

Egy kisméretű érzékelőt tartalmazó 16 MP-es kompakt gép objektívje legtöbbször nem képes arra a felbontásra, amelyre szükség lenne a nagy felbontású érzékelő kihasználásához.

A fényképezőgépek általában kis, ISO 50 vagy ISO 100 érzékenység esetén készítik a legkevésbé zajos képet. Ahhoz, hogy rosszabb fényviszonyok között is kis érzékenységet használhassunk, nagy fényerejű objektívre lenne szükség. Sajnos, ilyennel csak kevés kompakt gép rendelkezik.

Összefoglalásul tehát kedvező a képminőség szempontjából, ha objektívünk minden gyújtótávolságnál meglehetősen fényerős. Objektívünknek inkább legyen kisebb zoomátfogása, kicsi a kromatikus aberrációja, torzítása, és tele állásban is nagy fényereje.

A képfeldolgozó algoritmus

A lánc harmadik eleme, amely jelentős hatással bír a képminőségre, az a fényképezőgépben lévő képfeldolgozó algoritmus. Ezt egyes gépeknél nem tudjuk befolyásolni, olyan, amilyen. Más esetekben néhány paramétere állítható. Így például az élesítés mértéke, a színtelítettség mértéke (pl. "natural" opció, amely - szemben a ma divatos túlzottan telített színekkel - kevésbé telített, természetesebb színeket eredményez), és a kontraszt. A képfeldolgozó program végzi a zajcsökkentést is, amelynek minősége nagy hatással lehet a kép minőségére.

  Már a drágább kompakt gépeknél is van lehetőség a képérzékelő információjának elmentésére (RAW, DNG formátumban), DSLR vagy MILC gépeknél ez a lehetőség mindig adott. A RAW vagy DNG fájlt erre a célra szolgáló programmal feldolgozhatjuk úgy, hogy a lehető legjobb minőségű képet kapjunk eredményül.

A leggyengébb láncszem elve

Azt mondhatjuk, hogy minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. A fénykép minősége szempontjából a képérzékelő, objektív, feldolgozó algoritmus hármasát kell a "láncon" érteni. Mindháromnak jónak kell lennie a jó eredményhez.

Az olcsóbb, nagy felbontású (10-20 MP), kis érzékelővel rendelkező kompakt fényképezőgépekben a nagyobb felbontás elehetősége a képérzékelő által adott. A kérdés az, hogy menyire használja ki ezt a lehetőséget a fényképezőgép a végső eredmény szempontjából. A gyakorlatban sajnos egyáltalán nem. Az objektív felbontóképessége legtöbbször közel sem elég a képérzékelő felbontásának kihasználásához. Az ilyen képeket 100% nagyítással nézve esetleg nem találjuk (kellően) élesnek, azonban esetleg több részletet tartalmazhat, mint például egy olyan 3 MP-es kép, amelyet 100% méretben is élesnek látunk. De az is nyilvánvaló, hogy a nagy felbontású gép képfájlját tárolva részben a "semmit" tároljuk, mert a rendszer közel sem használja ki az érzékelő felbontása által adódó lehetőségeket. Elgondolkodhatunk azon, hogy mennyivel jobban járhatnánk, ha képérzékelőnk felbontása kisebb lenne, igazodna objektívünk felbontásához, mennyit javulhatna egyéb tekintetben képünk.

Az alábbi képen egy régi, magyar gyártmányú Pajtás fényképezőgép látható.

pajtás
Ez a fényképezőgép nagyon egyszerű szerkezetű volt, háza bakelitből készült, objektívje egyszerű, két lencséből összeragasztott achromatikus (színhibára javított) lencse volt, zárja csak 1/30 másodpercet exponált, illetve volt "B" ideje is (ameddig nyomtuk az exponálógombot, addig volt nyitva a zár). Az objektív fényereje f/8 volt, az objektív mögött két darab lyukkal ellátott lemez volt a fény útjába fordítható, ez volt a rekesz szerkezet, amellyel f/11 és f/16 értékre rekeszelhettünk. Az objektív fixen volt a vázba építve, élességet nem lehetett állítani, a kis fényerő miatt aránylag nagy volt a mélységélesség. Megfelelő érzékenységű 6 cm széles tekercsfilmre 12 db 6x6 cm-es méretű kép (elsősorban negatív) készítésére volt alkalmas.

A fényképezőgép egyszerűen kezelhető, strapabíró, olcsó volt, és igen népszerű, 1955 és 1966 között gyártották, több, mint 150000 példány készült belőle. Elsősorban fiataloknak szánták, de sok felnőtt is fényképezett vele.

Miért írok itt erről a gépről? Azért, mert ez a gép sem használta ki még megközelítőleg sem a 6x6 cm-es film által rögzíthető információtartalmat. Képe - már eleve az élességállítás hiánya miatt, de az egyszerű objektív miatt is - alkalmatlan volt nagyméretű nagyítások készítésére. A negatívról legtöbbször kontaktmásolat készült, azaz nagyítógépet nem használtak, hanem a negatívot rátették a 6x9 cm-es fotópapírra, megvilágították, előhívták és rögzítették. Így a negatívval azonos méretű kép keletkezett.

Miért lehetett olyan népszerű a Pajtás? Azért, mert olcsó volt, és megfelelt az akkori igényeknek, kisméretű kép készítésére alkalmas volt. Tehát egy fényképezőgép alkalmassága attól is függ, hogy milyen igényeket kell kiszolgálnia. Olcsóbb géppel szemben nem lehet olyan elvárásunk, mint egy drágábbal szemben, és akkor nem ér csalódás. Az olcsó Pajtás is alkalmas volt egy bizonyos szinten fényképezésre, ugyanúgy alkalmasak a mai egyszerűbb kompakt gépek is.

Ha nagy felbontású (12-20 MP) DSLR (cserélhető objektíves tükörreflexes) vagy MILC (cserélhető objektíves tükör nélküli) fényképezőgépet vásárolunk, akkor a lehetőségét teremtjük meg magunk számára a nagy felbontású képek készítésének. A JPEG és RAW fájlok mérete nagy lesz, a RAW fájlok kidolgozása erős számítógépet igényel. Az érzékelő felbontását igen drága objektívekkel és a megfelelő felvételi körülmények biztosításával (éles kép készítése) használhatjuk ki. Ha kisebb felbontóképességű objektívekkel fényképezünk, akkor ebben az esetben is feleslegesen tárolunk nagyméretű fájlokat.

A kép brillanciája

Erről elég kevés szó esik manapság. Bár írtam róla az alapfogalmaknál is, de hatása nagy a kép minőségére, ezért itt is megemlítem.

A brillancia egy szubjektív érzés. A kép kontrasztjának, színtelítettségének, "brilliáns" ragyogásának összetett érzete. Leginkább a sötét képrészletekben található árnyalatok visszaadásának minőségével jellemezhető. Nagyon sok esetben ez okozza, ha egy képet gyönyörűnek látunk.

Mivel szubjektív érzetről van szó, nehéz pontosan megfogalmazni, leírni.

A képérzékelőt nemcsak a képet alkotó hasznos fénysugarak (objektív által vetített kép) éri, hanem különféle visszaverődések által keletkező szórt fény is, amely többé-kevésbé egyenletesen világítja meg a képérzékelőt. Ennek három alapvető oka van:

  • A fényképezőgép belsejének tökéletlen feketítéséből származó, a képérzékelőre jutó fényvisszaverődések.
  • Az objektív lencsetagjairól és egyéb szerkezeti elemeiről a képérzékelőre jutó fényvisszaverődések. Az objektív frontlencséjén található szennyeződések (ujjlenyomat, por) is visszaverődést okoznak.
  • Az objektív felületét a képalkotásban részt nem vevő, oldalról érkező fény éri, amely fényszóródás formájában eléri a képérzékelőt.

A kismértékű szórt fény hatása a sötét árnyékokban a részletek elvesztését okozza, mert a szórt fény nagysága összemérhető a sötét részleteket megvilágító, képalkotó fény nagyságával. Ez okozza a brillancia csökkenését.
Nagymértékű szórt fény a világosabb részekre is hatással van, és teljesen tönkreteheti a képet.

A nagy brillanciájú kép tehát nem egyenlő a kontrasztos képpel, hanem olyan kontrasztos kép, amelynél a sötét árnyékokban, sötét képrészekben is vannak részletek.

A színes szórt fény a teljes képet elszínezi.

A fényképezendő témák általában igénylik a nagy brillanciát. A legtöbb téma ilyen, nem sorolom fel őket. Ha egy kisebb brillanciájú kép kontrasztját képszerkesztő programmal növeljük, a kép ugyan jobb lehet, de gyönyörű nem lesz.

Vannak témák, amelyek nem igényelnek nagy brillanciát. Ilyenek a borús időben, ködben, épületek belsejében készült képek.

Kompakt fényképezőgépek

A kis képérzékelővel rendelkező, 10-16 MP felbontású kompakt fényképezőgépek képminősége nem felel meg annak a képminőségnek, amelyet felbontásuk sugall. A fentiekben leírt okokból képminőségük valójában megfelel egy jó képminőségű 2-4 MP körüli gép képminőségének. Nincsenek csodák, az olcsóbb kompakt gép ára megfelel minőségi színvonalának. Ha ezt figyelembe vesszük, nem lesznek túlzott elvárásaink olcsóbb kompakt gépünkkel szemben, és nem ér csalódás, ha ilyen gépet veszünk. Ahhoz, hogy a képet 100% nagyításon is élesnek lássuk, az ilyen gép képét át kell méretezni kisebb felbontásúra. Az ilyen gép is alkalmas lehet jó minőségű levelezőlap méretű képek készítésére, sőt akár annál nagyobbra is.

Bridzs kategória

Felmerülhet a kérdés, hogy mitől bridzs a bridzs? Először mindenki arra gondol, hogy olyan kategória, amely a kompakt és a félprofi között helyezkedik el. Ez egyúttal azt sugallja, hogy a képminősége jobb a kompakt kategóriánál. De ne higgyük ezt. Ez nem feltétlenül igaz. Rendszerint tekintélyt parancsoló megjelenése, igen nagy zoomátfogása van, sok szolgáltatással. Szerintem inkább üzleti fogás. Így jobban eladható. Van persze olyan bridzs gép is, amely valóban nagyobb képérzékelőt tartalmaz, és jobb minőséget képvisel, viszont ára is ennek megfelelő. Legyünk körültekintők, ha ilyen kategóriájú gépet akarunk vásárolni.

DSLR kategória

Képminőség tekintetében ez minden fotós vágya. A nagyszerű, a legjobb. Nap-mint nap láthatjuk, hogy a komoly amatőr fotósok és a profik mind ilyen gépet használnak. Ilyen kell nekem is, gondolják sokan.

Ne veszítsük el fejünket, gondolkodjunk hideg fejjel. Nézzük meg, mire számíthatunk, ha vásárolunk egy belépő szintű DSLR (cserélhető objektíves, digitális tükörreflexes) gépet például 18-55 mm gyújtótávolságú, f/3,5-f/5,6 fényerejű képstabilizátoros kit objektívvel. Egy ilyen készlet aránylag kis anyagi áldozat árán a miénk lehet.

Ne várjunk csodát. Ha jó fényviszonyok között, alacsony ISO értékkel fényképezünk, és összehasonlítjuk a DSLR géppel és egy jó minőségű kompakt géppel készített felvételt, nem fogunk közöttük számottevő minőségbeli különbséget látni, sőt, a kompakt gép képe akár tetszetősebb is lehet a nagyobb mértékű szoftveres élesítés és telítettebb színei miatt. A legtöbb területre igaz, ahol az átlagemberek nap mint nap fényképeznek, hogy nincs nagyon nagy különbség egy jó minőségű kompakt géppel és egy DSLR géppel készített kép között.

F717
Ez a kép Sony F717 (5MP) kompakt (bridzs) géppel készült

F717
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

F717
Egy másik képrészlet 100% nagyításban.

350D_18-55_IS
A kép Canon 350D fényképezőgéppel (8MP) és Canon 18-55 f/3,5-f/5,6 IS kit objektívvel készült.

350D_18-55_IS
Az előző kép egy részlete 100% nagyításon.

350D_18-55_IS
Egy másik részlet, szintén 100%-ra nagyítva

A két kép ugyanakkor készült. A teljesen pontos összehasonlításhoz ugyanolyan képkivágással, állványról kellett volna készíteni a képeket, de azért így is tudunk következtetéseket levonni. A Canon kit objektív, amellyel a kép készült, igencsak jó típus, képélesség szempontjából mindegyik tesztben meglepően jól szerepelt.

Mit vehetünk észre a képeket összehasonlítva? A teljes képet nézve úgy tűnik, nincs számottevő különbség a kép felvétel között. A képrészleteket nézve se látszik nagy különbség, azt azonban észre lehet venni, hogy a kisebb érzékelővel rendelkező F717 képének a kisebb méretű érzékelő miatt nagyobb a mélységélessége, hiszen a távoli növényzet jóval élesebb, mint a 350D-vel készült képen. Megállapíthatjuk, hogy a Sony F717 kompakt és a Canon 350D DSLR képe jó fényviszonyok között egyaránt jó.

Rosszabb fényviszonyok mellett már megmutatkozna a DSLR gép előnye. Amíg az F717 képe már ISO 200-nál zajosodni kezd, ISO 400-nál pedig már jelentősebb zajjal bír, addig a 350D képe képzaj szempontjából egész jó ISO 1600 esetén is. Hosszú expozíciós idő esetén is hasonlóan megmutatkozik a DSLR előnye. ISO 100 - 800 tartományban 30 másodperces záridőig egyáltalán nem alkalmaz zajcsökkentést, ISO 1600 esetén is csak 1 másodpercnél hosszabb záridő esetén alkalmaz. A nagyobb érzékelővel rendelkező, jó minőségű kompakt gép általában 1 másodperc záridő felett mindig zajcsökkentést alkalmaz.

A DSLR kategóriára történő váltásról bővebben itt olvashatunk: Váltás DSLR kategóriára

Hogyan értékeljük ki képeink technikai minőségét?

Ha egy 10 megapixeles képről 10x13 cm-es papír képet készíttetünk, minden valószínűség szerint jó minőségű képet kapunk, mert ekkora képhez gyönyörű minőségben egy jó minőségű 2 megapixeles fényképezőgép is elég. A 10 megapixeles kép valódi minőségéről ezzel a módszerrel nem győződhetünk meg, hiszen a 10 megapixeles kép minden bizonnyal (még a zajcsökkentés összemosása ellenére is) tartalmaz 2 megapixelnyi információt. Legegyszerűbb az, ha a képeket számítógép képernyőjén 1:1 méretarányban (képnézegető programmal, a nagyítást 100%-ra állítva) tanulmányozzuk át. Azt is szokták mondani amikor a képet 100% nagyítás mellett nézzük, hogy akkor annak "'pixel szintű" élességét vizsgáljuk. Ha nem látjuk 100% nagyításon elég élesnek, részletgazdagnak egyébként jól elkészített képeinket, ne keseredjünk el, némi átméretezés (felbontás csökkentés) általában segít.

Monitorunk kalibrálása nagyon fontos dolog. Legtöbben azt hiszik, hogy erre csak a profiknak van szükségük. Ez nem igaz. Higgyék el ezt nekem. Egy rosszul beállított, nem kalibrált monitor teljesen meghamisítja a látványt, képeinket esetleg akkor is rossznak látjuk, ha valójában nem azok. Ha monitorunk élesítve jeleníti meg a képet, akkor sem a valóságot látjuk. Mindenkinek, aki fényképeit a számítógép monitorán nézi, szerkeszti, RAW fájl feldolgozást végez, elengedhetetlen, mert így azt láthatja a monitoron, ami a képen valójában van, másrészt ha papír képet készíttet, nem éri majd meglepetés, hogy a kapott kép teljesen más, mint amilyennek képernyőjén látta. Nem a költséges, célhardverrel történő, drága kalibrálásra gondolok, ilyenre talán valóban nincs szüksége az amatőrnek. A házilag is elvégezhető beállításra gondolok, amellyel megközelítőleg jóra be lehet állítani. Alapvetően háromféle dolgot kell beállítani: a színhőmérséklet, az árnyalatszintek megjelenítése, és a gamma érték beállítása. A fehér szín elszíneződésével nem foglalkozom. Ha monitorunkon a színek valamely szín felé láthatóan el van tolódva, monitorunk hibás, szervizelésre van szüksége. A színhőmérsékletet legjobb monitorunkon korrigálni, ha lehetséges. Az árnyalatszintek beállítását fekete-fehér, a mélyfeketétől a hófehérig árnyalatsorozatot tartalmazó tesztábrával kell elvégezni. A beállítást a monitor fényerő és kontraszt szabályozóival végezzük, úgy, hogy a fekete az teljesen fekete legyen, de az eggyel világosabb árnyalat is már megkülönböztethető legyen a képernyőn. A világos árnyalatoknak is megkülönböztethetőknek kell lenniük egymástól. A gamma érték beállítása 2,2-re szintén nagyon fontos. Ez határozza meg, hogy egy kép bizonyos árnyalatszintje a monitoron milyen szinten jelenjen meg. Ez tesztábra segítségével történik, kis próbálgatással nagyon jól elvégezhető. Az interneten számos oldal foglalkozik a kalibrálással, részletesen én itt nem írok róla, de az biztos, hogy a beállítás megéri azt a néhány percet, amelyet rá kell szánnunk. Aki még sohasem csinált ilyet, lehet, hogy először egy-két órát is elvacakol vele, de ez is kamatostól megtérül a későbbiekben. A kalibrálás elvégzéséről ebben az írásban is írok.

A megtekintés körülményei jelentősen befolyásolják a látványt. Ha a 100% nagyítással megtekintett kép képpontjai a monitoron sűrűbben helyezkednek el, akkor a képrészlet mérete kisebb lesz, és élesebbnek látjuk.

Ha egy monitor teljes felbontása 1920x1080 képpont, és képünket ezzel a felbontással nézzük, akkor a fénykép egy képpontja a monitor egy képpontjaként jelenik meg, és ha a kép éles és részletgazdag, akkor azt olyannak is látjuk, akár teljes méretben (100% nagyítás) is. Ha ugyanezt a fényképet úgy nézzük, hogy a monitor felbontását átállítjuk 1600x900 képpontos felbontásra, akkor a monitor kisebb felbontása miatt már abban az esetben is kevésbé részletgazdag képet látunk, ha a teljes kép kitölti a monitort. Ha 100% nagyítással nézzük a kép egy éles részletét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a monitor teljes felbontásában megtekintetthez képest a képrészlet nagyobb méretű lesz, azonban több részlet nem jelenik meg a képen, ezért azt kevésbé élesnek látjuk, úgy, mintha a teljes felbontásban látott képet felnagyítottuk volna (a felbontás átállításával tulajdonképpen ezt is tettük).

Ha igen nagy felbontású, például 18-22 MP-es DSLR fényképezőgépet használnánk, akkor esetleg azt látnánk, hogy hiába csinálunk bármit, a kép 100% nagyítással szemlélve nem lesz olyan éles, mint egy kisebb, például 10 MP felbontású DSLR fényképezőgéppel, ugyanazzal az objektívvel készített fénykép. Ennek az lehet az oka, hogy az objektív felbontóképessége már nem elég a nagy felbontású érzékelő kiszolgálásához, azaz nagy felbontás esetén az objektív képessége behatárolja az elérhető élességet. Ha az élességet a lehető legjobbra állítottuk be (és minden egyéb körülményt is biztosítunk az éles kép elérésére) a nagy felbontású fényképezőgépen, akkor megkapjuk az adott objektívvel elérhető legélesebb képet. Ezen a képen valójában több részlet szerepelhet a kis felbontású géppel készített képhez képest, és várhatóan ugyanolyan vizuális nyomtatási minőség esetén nagyobb kép készíthető ebből a képből.

DSLR fényképezőgép esetén a választott objektívtől is függ, hogy képünk valós felbontása valójában milyen lesz, sőt nagy felbontású képérzékelő esetén várhatóan elsősorban az objektív határozza meg (legtöbbször korlátozza) a kapott kép lehetséges felbontását, információtartalmát. Az ilyen érzékelő felbontás teljes kihasználásához drágább, a Canon esetében "L"-es (esetleg fix gyújtótávolságú) objektívre lehet szükség. Mi történik, ha olcsóbb kit objektívvel fényképezünk nagy felbontású géppel? Nincs semmi probléma, mindössze valamivel kisebb méretű papír képet készíthetünk belőle azonosnak látszó minőséget feltételezve. Például nem készíthetünk 40 x 60 cm-es képet, hanem "csak" 33 x 48 cm méretűt.

Ha különböző felbontású képérzékelővel rendelkező fényképezőgéppel készített képet vizsgálunk 100% nagyítással a monitoron, sok esetben nem egyszerű megállapítani, hogy valójában melyik a több információt tartalmazó kép. Mint fentebb láthattuk, egy nagyobb felbontású, 100% nagyításon életlenebbnek látszó kép valójában több információt tartalmazhat, mint egy kisebb felbontású, de 100% nagyításon is élesnek látszó kép. Talán akkor kaphatunk reálisabb képet, ha a nagyobb felbontású kép nagyságát (nagyítását) a felbontással arányosan csökkentjük, és így, azonos nagyságban szemlélve próbáljuk megállapítani, hogy melyik tartalmaz több részletet.

Az ideális az lenne, ha 100% nagyítással szemlélve a képet, az szép, éles, részletgazdag lenne. Ekkor a képérzékelő felbontása összhangban lenne az objektív teljesítményével, és rendszerünk jól kihasználná a képérzékelő felbontása által elérhető felbontást. Ez ideálisnak tűnhet, azonban egyéb szempontokat is figyelembe kell(ene) venni, legfőképpen azt, hogy az adott méretű képérzékelő lapkán mekkora felbontás lenne a képminőség szempontjából a legjobb kompromisszum. Ezt a szempontot sajnos eladhatósági szempontok felülírják, mert a képminőség nem, vagy csak nehezen számszerűsíthető, míg a képérzékelő felbontása igen, és könnyebben bemagyarázható a vásárlónak, hogy a 16 MP-es kompakt gép jobb a 12 MP-esnél, holott valójában valószínűleg nem így van.

Hosszú expozíciós idő

A filmes korszakban nem jelentett problémát a hosszú expozíció. lehetséges volt akár fél órán keresztül is megvilágítani a filmet éjszakai felvétel esetén, és a kép jó lett. A digitális kompakt géppel ez problémás terület. Kevés fénnyel történő hosszú idejű megvilágításnál a problémát a képzaj megjelenése okozza. Ilyen hosszú megvilágítást ezek a gépek nem is tesznek lehetővé (csak legfeljebb 15, 30 vagy 60 másodpercet), és általában egy másodpercnél hosszabb expozíciónál a zajcsökkentő algoritmus a jó minőségű kompakt gépeknél is mindig működésbe lép. Ha sok a sötét felület, az a helyzetet súlyosbítja, mert a képzaj ezeken jelenik meg először, és rajtuk a képzaj igen zavaró.

Kevés fényben, vaku nélkül történő felvételre a kompakt digitális gépek bizony csak kompromisszumokkal alkalmasak. Épp ez az egyik terület, ahol a DSLR gépek a kompakt gépekkel szemben komoly előnyre tesznek szert.

A kivágás lehetősége

Készítünk egy fényképet, és azt otthon a monitoron nézve felfedezzük, hogy ha nem a teljes képet, hanem annak csak egy részletét használnánk fel, sokkal hatásosabb képet kapnánk. Más szavakkal: a kép egy részét képszerkesztő programmal kivágnánk, ezzel a feleslegesnek ítélt képelemeket elhagynánk a képről. A kérdés az, hogy az így megmaradó kisebb képrészletből lehetséges-e a kívánt méretű és minőségű papír kép elkészítése, illetve a felhasználás célját figyelembe véve kellően jó minőségű lesz-e a kapott eredmény.

Ha 2 megapixeles gépet használunk, akkor legfeljebb az internetre felrakott, kisebb felbontású kép esetén élhetünk a kivágás lehetőségével. Ha papír képet akarunk készíttetni, akkor kisebb mértékű levágást még látható minőségromlás nélkül elvisel, nagyobb mértékűt már nem nagyon.

5 megapixeles képből, ha az jó minőségű, minden probléma nélkül kivághatunk például egy 1200x1600 pixelnyi részt kiváló minőségű 10x13 cm-es kép készíttetéséhez. Itt mutatkozna meg igazán a nagy, 10-15 megapixel felbontású képek előnye. A mai olcsóbb nagy felbontású kompakt gépek többsége esetén ez problémás, mert képük valódi információtartalma valójában jóval kevesebb annál, mint ami a felbontásukból következhetne.

Vásárlás előtt

Ha vásárlás előtt állunk, akkor mindenképpen tájékozódjunk. Elsősorban a képminőségről (és azon szolgáltatások meglétéről, amelyek elengedhetetlenek számunkra). Egyik legfontosabb döntési szempont az, milyen képet készít a gép. Ez nem látszik a műszaki adatokból és a marketing szövegből sem. Csak az elkészített fényképről.

Gondoljuk át, milyen témát szeretünk fényképezni, mert arra alkalmas gépet kell vásárolnunk. Alaposan tájékozódjunk, megfontoltan döntsünk. Minden szempontból jó gép nincs. Egy fényképezőgép mindig kompromisszumok mentén jön létre, azonban nem mindegy, hol húzzuk meg a határokat.

Nagy zoomátfogású objektív esetén a képminőség tekintetében legyünk óvatosak, de legalábbis erősen gyanakvók. Tesztfotók segítségével alaposan győződjünk meg a minőségéről!

Ne higgyünk a reklámoknak, csak saját szemünknek. Ne higgyünk a csodákban sem, kis érzékelőtől bármilyen nagy felbontás esetén sem várhatunk csodát.

A kis érzékelőméret minden fontos jellemzőt együttesen figyelembe véve sokkal inkább hátrány, mint előny, nagy felbontás esetén sem várható tőle jó képminőség, sőt, szerintem sokkal előnyösebb a kisebb felbontás. Inkább legyen 5-6 megapixeles jó gépünk, mint 14 megapixeles, de csalódást okozó.

Sokan csodálva nézik 100% nagyítással a korábbi, kisebb felbontású gépükkel készült képek minőségét. Váltottak nagyobb felbontású kompakt gépre, és 100% nagyításon nézve az új géppel készült képeket, csalódottan veszik tudomásul, hogy mennyivel rosszabb képminőséget látnak.

Azért elégedetlen a látottakkal az a 100%-os nagyításban szemlélődő, aki kisebb felbontású gépről tér át egy kétszer akkora felbontásúra, mert amíg kisebb felbontású gépe elég jól megközelítette az adott felbontással elérni lehetséges információtartalmat (képminőséget), addig az új, nagyobb felbontású, hasonló méretű képérzékelővel rendelkező gépe köszönő viszonyban sincs azzal. Elképzelhető, hogy az új gépe által készített kép sem tartalmaz több információt, mint a régi, holott azt várta volna, hogy annál jóval többet, kétszer annyit tartalmazzon. Sőt, mindent figyelembe véve lehet, hogy összességében a régi gépe volt jobb képminőségű. Ezért csalódott.

E mondatokban az átlagos amatőr igények mentén gondolkodtam, amikor is nincs szükség A4-es méretnél nagyobb képre, de árnyalt, kellő dinamikával rendelkező, éles, nem zajcsökkentett fénykép a célunk, amelyben valóban örömünket lelhetjük.

Több weboldalon találhatunk tesztfotókat és értékelést. A tesztfotókat mindenképpen alaposan tanulmányozzuk, és nézzük meg a technikai adatokat a fentiek tükrében. Magyar nyelvű teszteket tartalmazó weboldal például a http://www.pixinfo.com/hu. Angolul a következő helyeket látogathatjuk meg, ezeken rengeteg fényképezőgép típushoz találunk adatlapot, tesztfotókat, értékelést:
http://steves-digicams.com

http://www.dpreview.com/

http://www.imaging-resource.com/

Vásárlás után

Ha már van fényképezőgépünk, akkor sokat nem tehetünk. A fentiek tükrében legfeljebb láthatjuk, hogy miért olyan a képe, amilyen. Ne szomorodjunk el, ha kis képérzékelős nagy felbontású gépünk van, tekinthetjük azt egy kisebb felbontású gépnek, és ha nem lesznek irreális elvárásaink vele szemben, ha fényképezéskor figyelembe vesszük a korlátait, akkor örömünket lelhetjük benne. Jó fényképet készítettek már mobiltelefonnal is, ismét csak leírom, hogy nem elsősorban a fényképezőgép az oka, ha ez nem sikerül.

Csökkenthetjük képfeldolgozó programban az elkészült fénykép felbontását (akár 2-4 megapixel körülire), és így már sok esetben 100%-os nagyításban szemlélve is jó, éles felvételt kaphatunk, és erről jó minőségű levelezőlap méretű, vagy jó esetben akár A4-es méretű képet csináltathatunk. Tapasztaljuk ki gépünk tulajdonságait. Milyen rekesz (blende) beállítása esetén, milyen zoom állásnál legjobb az objektív rajza, milyen körülmények között elfogadható a kromatikus aberráció mértéke, és ezek figyelembe vételével fényképezzünk.

Néhány kép

Három régi kompakt fényképezőgéppel készült fényképek, fénykép részletek láthatók. Mindhárom fényképezőgép a kompakt kategóriában meglehetősen jónak számító képet készít.

Itt a teljes képeknek egy csökkentett méretű változata látható. A kivágott képrészletek teljes (100%) méretben jelennek meg. A teljes képekre jobb egérgombbal kattintva. és a megjelenő menüben a "Hivatkozás mentése más néven" pontra kattintva az eredeti kép letölthető, elmenthető. Ha az egér bal gombjával kattintunk rá, akkor a böngészőben megnézhetjük a teljes méretű képet.

A képeken a forgatáson kívül semmilyen számítógépes változtatást nem eszközöltem, azok olyanok, ahogyan azokat a fényképezőgépek elkészítették. A teljes képek (nem képrészletek) esetén a kép letöltése és elmentése után az EXIF adatok megtekinthetők. A képrészleteken sem módosítottam semmit, csak kivágtam az eredeti képből.

 
1. ábra
Az 1. kép Canon S2 IS (5 MP, pixelterület 5 négyzetmikrométer) géppel készült, manuális (napfény) fehéregyensúly beállítással, P módban.

2. ábra
A 2-es kép Sony DSC-F717 (5 MP, pixelterület 11 négyzetmikrométer) fényképezőgéppel készült, mintegy 1 órával később, mint az előző, szintén napfény fehéregyensúllyal, P módban. Ha letöltjük és eredeti méretben összehasonlítjuk az 1 és 2 ábrákat, nincs közöttük számottevő minőségkülönbség. Jelentős kromatikus aberráció egyik képen sem látszik.

3. ábra
A 3. ábrán egy, Canon A40 (2 MP, 10 négyzetmikrométer pixelterület) géppel készített fénykép részlete (100%-os nagyításban) látható, a lombok tetején, a fenyőfa körül és a villanyoszlop körül kék elszíneződés formájában jól megfigyelhető a kromatikus aberráció (színhiba). Ez nem mindig, csak bizonyos körülmények között jelentkezik, azaz számos olyan fényképet készítettem az A40-nel is, ahol zavaró méretű kromatikus aberráció nem látható. Szándékosan kerestem olyat, ahol ez ilyen jelentős mértékű.

4. ábra
  A 4. ábra Canon A40 fényképezőgéppel készült, AUTO módban.

5. ábra
  Az 5. ábra Canon S2 IS géppel készült ugyanakkor, P módban, napfény fehéregyensúllyal. Első ránézésre a két kép között nem látszik lényeges különbség. Megfigyelhető, hogy az A40-nel AUTO módban készült fénykép (4. ábra) mennyivel hidegebb színeket eredményez, mint az S2 IS napfény fehéregyensúllyal (5. ábra).

6. ábra
  A 6. ábra egy 100%-os, kivágott részletet ábrázol a fenti, Canon A40 géppel készített képből (4. ábra). Megfigyelhető, hogy a kromatikus aberráció mértéke nem túl jelentős.

7. ábra
  A 7. ábrán egy 100%-os, kivágott részlet a fenti, Canon S2 IS géppel készített képből (5. ábra). Mindenütt megfigyelhető lilás szegélyként a nagymértékű kromatikus aberráció: a kapu körül, az esőcsatorna mellett, az ablaknál, az autó kerekénél, sárhányójánál, stb... Ha a 6. és 7. ábrát összehasonlítjuk, nem kétséges, hogy kromatikus aberráció tekintetében az 3x-os zoommal rendelkező A40 lényegesen jobb, mint a 12x-es zoommal rendelkező S2 IS. 

A JPEG tömörítés különböző fokozatai, ha jól vannak megvalósítva, nem felesleges dolog. Álljon itt példaként a 2 megapixeles Canon A40. A "Fine" fokozatban éppen kétszer annyi kép fér el egy memóriakártyára, mint "Super Fine" esetén. Levelezőlap méretű papír képen szemmel nemigen lehet különbséget tenni közöttük (legalábbis nekem nem sikerült).

Miért nincs nekem nagy felbontású kompakt (bridzs) fényképezőgépem? A fentieket elolvasva ez talán már nem is kérdés. Mert nincs szükségem rá. Egy átlagos 10-16 MP-es digitális kompakt gép a képminőséget tekintve biztosan visszalépést jelentene. Ilyen felbontás esetén a jó minőség eléréséhez nagyméretű érzékelő kellene (APS-C méretet megközelítő), és akkor már ott vagyunk a cserélhető objektíves, félprofi tükörreflexes vagy MILC (tükör nélküli cserélhető objektíves) gépnél és a nagyon drága objektíveknél. (Időközben vásároltam egy Canon 350D DSLR fényképezőgépet, azonban az is csak 8 MP felbontású).

Zárszóként azt mondhatom el, hogy ne a minél jobb fényképezőgép hajszolása legyen a célunk, hanem a fényképezőgép csak eszköz legyen ahhoz, hogy minél jobb képeket készíthessünk. A minél jobb technikai paraméterek hajszolása nem válhat célunkká. Bár van technikailag jobb és kevésbé jó fényképezőgép, legtöbbször nem a gép az oka, ha nem csinálunk elég jó képeket.

Bereczky Péter - bykyny