A fényképezés alapjai - Váltás DSLR kategóriára

Tartalom

Kompakt és DSLR fényképezőgép
    Kompakt fényképezőgép
    DSLR fényképezőgép
Szükségem van DSLR fényképezőgépre?
A fényképezőgép
    Canon EOS 350D
    Canon EOS 1100D
    Nyomtatási méret
Objektívek
    Általános szempontok
    Kereső takaró
    MTF görbe
    Felbontás és élesség
    Miért nem számít az objektív felbontóképessége?
    Alapobjektívek
        Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS
        Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM
    A teleobjektív (Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS II)
    A nagylátószögű objektív (Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM)
    Fix gyújtótávolságú objektívek
        Canon EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6 IS
        Canon EF-S 55-250 mm f/4-5,6 IS II
        Canon EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM
        Canon EF 40 mm f/2,8 STM
        Canon EF 50mm f/1.8 II és Canon EF 50mm f/1.8 STM
        Canon EF-S 24mm f/2.8 STM
        Canon EF 28mm f/2.8 IS USM
        18 mm gyújtótávolság
    Ilona-völgy
    A képstabilizátor
    A fényellenző
    Az objektívsapka
    Közelfényképezés
        Makró objektívek
            Szegény ember makró objektívje
        Előtétlencsék
        Közgyűrűk
        Fordító gyűrű
        Kompakt fényképezőgépek
        A közelfényképezés nehézségei
        A téma megvilágítása
Néhány tesztfotó
Fényképezzünk RAW formátumban
Készítsünk éles képeket
  Helyes géptartás
  Az élesség beállítása
  Stabil állvány
  Mélységélesség
Kompakt gépek létjogosultsága
  Kompakt és DSLR gép rosszabb fényviszonyok között
  Jó minőségű kompakt gép
A nagy felbontás kihasználása
Legyünk óvatosak


Ennek az írásnak első változata 2012-ben született. A világ azóta sem állt meg, és az azóta eltelt évek során változott, új részekkel bővült, nagyon hosszú lett írásom, végül a szerkezete is kissé káoszossá vált, valamint már nem minden tekintetben tükrözi a témával kapcsolatban csiszolódó, változó véleményemet sem. Most, 2017 októberében hozzáfogtam hát, hogy kissé átdolgozzam ezt az írást, remélve, hogy áttekinthetőbb, logikusabb szerkezetű, és rövidebb lesz. A régi írás ezen a linken még elérhető marad: Eredeti cikk.

Hogyan válasszunk fényképezőgépet? A kompakt gépről DSLR (tükörreflexes, cserélhető objektíves) kategóriára váltással, és a DSLR gépekkel, objektívekkel foglalkozik írásom. Hogyan lehet (aránylag) olcsón jó amatőr felszerelésünk? Mi várható a váltástól? Milyen szempontokat vettem figyelembe a váltásnál? Érdemes váltani?

Ha valaki kompakt kategóriában gondolkodik, ám tegye, de akkor is nézze meg alaposan a teszteket, a tesztfotókat, a gép műszaki paramétereit, és válasszon valamelyik ismert, neves gyártó termékéből. Olvassa el a fénykép minőségéről szóló fejezetet. A jó kompakt gép jó fényviszonyok között jó képminőséget adhat, kedvelt társunk lehet kirándulásaink, sétáink során. A fényképezés nem egy területén tökéletesen megfelelhet, sőt nagyobb mélységélessége bizonyos esetekben előnyös. Ma már jobb képérzékelők készülnek (elsősorban a Fuji és a Sony által gyártott érzékelőkre gondolok, amelyeket több fényképezőgép gyártó is alkalmaz), és ezáltal újabb fényképezőgép kategóriák is népszerűek lettek, mint például a MILC gépek vagy a 4/3-os rendszer gépei. Mintha csitulni látszana a megapixel háború is, hiszen már vásárolható nagyobb képérzékelős (APS-C), kisebb zoomátfogású, jobb képminőségű kompakt gép is. A gyártók rájöttek, hogy van igény jobb minőségű kompakt gépekre is. Ezek a kompakt gépek azonban nem olcsók. Az egyszerűbb kompakt gépek piaca összezsugorodott, helyüket egyre inkább a telefonok veszik át. Az újabb képérzékelőknek akár egy fényértéknyi, vagy esetleg ennél is nagyobb előnyük lehet a régebbiekkel szemben.

Írásomban elsősorban digitális tükörreflexes (DSLT) gépről írok, de nyugodtan oda lehet képzelni a 4/3-os rendszert vagy az APS-C érzékelőjű MILC gépet is, kinek-kinek az igényei, lehetőségei szerint. Ma már egy 4/3-os rendszerű gép megközelítheti egy régebbi APS-C érzékelőjű tükörreflexes gép képminőségét. Most már érdemes lehet 4/3-os rendszert választani, vagy nagyméretű (APS-C) képérzékelőjű MILC kategóriájú gépet is. Az azonban továbbra is igaz, hogy a nagyobb (képpont)méretű érzékelő jobb képminőséget ad. Az jelenleg is igaz, hogy DSLR gép választásával lehet legolcsóbban jó minőségű felszerelésünk. A 4/3-os rendszer és a MILC gépek előnye az, hogy könnyebbek, kisebbek a DSLR gépeknél.

Aki elolvassa ezt az írást, láthatja, hogy mit nyerne vagy veszítene a DSLR kategóriára váltással. Sokan megveszik a DSLR fényképezőgépet, majd kihasználatlanság miatt veszteséggel eladják, és vesznek helyette egy jobb minőségű kompakt (vagy 4/3-os) gépet. Az kisebb, könnyebb, és megfelel igényeiknek. Gondoljuk meg, hogy valóban szükségünk van-e DSLR gépre, vagy bármilyen cserélhető objektíves gépre.

Sok a tévhit és sokszor csalódás a váltás vége. Ennek okaival is foglalkozni kell.

Kompakt és DSLR fényképezőgép

Nézzük meg, hogyan működik a kompakt és a DSLR fényképezőgép, illetve mi az alapvető eltérés közöttük. Csak a működés legalapvetőbb, leegyszerűsített alapelvével foglalkozom itt, a konkrét megvalósítással egyáltalán nem.

Kompakt fényképezőgép

A legegyszerűbb digitális géptől a "bridzs"-nek mondott kategóriáig egységesen kompaktnak nevezek valamennyi gépet.

Az alábbi ábrán a kompakt fényképezőgép elvi metszete látható.

compact
A kompakt gép jellemzői (témánk szempontjából):

  • Objektívje nem cserélhető, fixen beépített.
  • Rekesze (vagy az azt "helyettesítő" semleges szürke szűrő) az objektívbe van építve.
  • Az objektívben, vagy az objektív mögött található a zárszerkezet, mégpedig általában központi zár.
  • Az objektíven, rekeszen, zárszerkezeten áthaladó fénysugár közvetlenül eléri a képérzékelőt.
  • Lehet optikai keresője, elektronikus keresője, vagy a kereső hiányozhat is, ilyenkor a hátoldali kijelző szolgál keresőként is.
  • Ha optikai kereső van, annak semmi köze nincs az objektív által alkotott képhez, ezért abban nem látjuk például azt sem, hogy az elkészült kép mennyire lesz éles. Zoomoláskor legtöbbször változik az optikai kereső látószöge is.
  • Az elektronikus kereső, illetve a hátoldali kijelző az objektív által a képérzékelőre vetített képet mutatja.
  • Az exponálás ideje alatt nem látunk képet az elektronikus keresőben vagy a hátoldali kijelzőn.

Az ábrán a piros vonal a fénysugár útját jelöli, amely a zár nyitása esetén elérheti a képérzékelőt.

Amikor kompakt gépünkkel fényképezni akarunk, akkor a zár nyitva van, így az objektív a képérzékelőre vetíti a képet. Ezt a képet látjuk a hátoldali kijelzőn. Exponáláskor a fényképezőgép elektronikája először zárja a zárat, amely így elzárja a fény útját, a képérzékelőt alapállapotba hozza ("kisüti"), a rekesznyílást beállítja a megfelelő értékre, majd a zár a megfelelő ideig nyit. Ezután kerül sor a képérzékelő adatainak feldolgozására, a kép memóriakártyára mentésére, majd a zár ismét kinyit.

Ha van a gépen betekintő kereső az igen hasznos, mert erős fényben a hátoldali kijelző nem jól látható.

A MILC gépek alapvetően a kompakt gépek elve szerint működnek, a két fontos eltérést az jelenti, hogy objektívjük cserélhető, és emiatt nem központi zárjuk van, hanem a képérzékelő előtt redőnyzár található bennük. Optikai keresőjük legtöbbször nincs, elektronikus se mindig.

DSLR fényképezőgép

A cserélhető objektíves, tükörreflexes fényképezőgép (DSLR) metszete az alábbi ábrán látható:

dslr
A DSLR gép jellemzői (témánk szempontjából):

  • Objektívje cserélhető.
  • Rekesze az objektívbe van építve.
  • A képérzékelő előtt redőnyzár található.
  • Az objektív mögött egy 45 fokos szögben elhelyezkedő tükör található, amely a képet a mattüvegre vetíti.
  • Az objektív-tükör-mattüveg távolság pontosan megegyezik az objektív-képérzékelő távolsággal, ezért ha az objektív által vetített képet a mattüvegen élesre állítjuk, akkor a képérzékelőre vetített kép is éles lesz (ez nem pontos megfogalmazás, mert mi az, hogy objektív-tükör távolság (?), de talán érthető).
  • A mattüvegen keletkező képet a pentatükör vagy pentaprizma egyenes állású, oldalhelyes képpé alakítja, és ezt látjuk, amikor betekintünk a keresőbe. A keresőben az objektív által vetített képet látjuk (illetve legtöbb esetben valamivel kevesebbet annál, mint ami majd a képre kerül).
  • Az exponálás pillanatában a keresőben nem látható kép, az elsötétedik.

Az ábrán a piros vonal a fénysugár útját jelöli.

Exponáláskor a tükör az ábrán kék nyíllal jelzett irányban elfordulva "felcsapódik" a mattüveg alá, szabaddá téve a fény haladását a képérzékelő felé (és a kereső felől érkező fény útját egyúttal elzárja). A rekeszt beállítja a fényképezőgép (vagy manuális objektív esetén exponálás előtt mi magunk). A képérzékelőt "kisüti", majd a redőnyzár a beállított záridőnek megfelelő ideig kinyit, végül a tükör visszatér eredeti helyzetébe. Amíg a tükör felcsapott helyzetben van, addig nem látunk képet a keresőben.

A DSLR fényképezőgép élőkép (Live View) módja a kompakt gép működéséhez hasonlít (zár kinyit, tükör felcsapódik, a hátoldali kijelzőn a képérzékelőre vetített képet látjuk).

Szükségem van DSLR fényképezőgépre?

Mielőtt belevágunk a vásárlásba, először tájékozódjunk, majd tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket, és válaszoljunk rájuk őszintén.

  • Mit szeretek fotózni?
    Itt azt kell átgondolni, hogy kedvenc fotótémáimban mit tud hozzátenni a DSLR kategória. Vannak témák, amelyek fotózása esetén kompakt géppel több sikerben lesz részünk. Például virágokról közeli fénykép készítésére egy jó kompakt tökéletesen megfelelhet, annak nagyobb mélységélessége még akár előnyt is jelenthet. Hasonló eredmény elérése DSLR géppel jóval költségesebb, nehezebb lehet. Valóban elengedhetetlenül kell céljaim elérésére?
  • Mennyi pénzem van?
    Ezt fontos őszintén átgondolni. Úgy gondoljuk át, hogy ne csapjuk be magunkat, ne vágjunk bele fedezetlenül hitelbe, valóban addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Akkor járunk el helyesen, ha úgy kalkulálunk, hogy pénzünk 1/3 részét a gépvázra, 2/3 részét az objektívre kell költeni. Gondoljuk át, hogy az elvárásainknak megfelelő gép valóban elérhető a rendelkezésre álló összegből, vagy jobban járunk egy jobb kompakt géppel.
  • Milyen funkciók fontosak számomra?
    Van, aki számára a klasszikus, hagyományos fényképező funkciók elégségesek, van, aki igényli a különleges funkciókat. Itt egy általam összeállított lista a szokásos lehetőségekről. Ilyet mindenki összeállíthat magának, és bejelölheti, rangsorolgatja a funkciókat.

    - Gyors, pontos automata élességállítás
    - Hangtalan automata élességállítás
    - Fejlett élességállítási üzemmódok
    - Képstabilizátor
    - Egyszerű kezelhetőség
    - Gyors működés
    - Makró képesség
    - Vakuopciók
    - Kevés fénynél vaku nélküli fényképezés lehetősége
    - Kis zaj nagy ISO értéknél
    - Fejlett videó képesség
    - Kamerán belüli HDR kidolgozás
    - Fényképezés RAW formátumban
    - GPS
    - WiFi
  • - stb...

    • A fényképezőgép súlya fontos számomra?
      Ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Sokan hajlamosak ezen átsiklani, megvásárolják DSLR gépüket, és legtöbbször inkább otthon hagyják a nagyobb súlyú felszerelést. Ha ezt tesszük, akkor azért vásároltuk drága felszerelésünket, hogy otthon álljon a szekrényben. A vége rendszerint egy hirdetés: "kihasználatlanság miatt eladó...". Inkább előre gondolkodjunk, őszintén. A DSLR gép és a hozzá tartozó objektívek és egyéb eszközök együttes súlya nem kevés, terjedelmük is nagyobb a kompakt gépekhez képest. A gép és egy nem túl nagy objektív tömege is rendszerint meghaladja az 1 kg-ot, míg egy pici kompakt gép talán 20 dkg tömegű, egy nagyobb érzékelővel rendelkező jó minőségű kompakt is 50 dkg körüli. Ha a DSLR géphez másik objektívet és egyéb kiegészítőket is viszünk, akkor már akár 3 kg körüli is lehet a cipelendő tömeg. Ha Full-Frame méretű érzékelőjű gépben gondolkodunk, akkor jelentősen nagyobb lehet a felszerelés tömege, mint APS-C méretű érzékelő esetén (a Full-Frame és APS-C magyarázatát lásd lentebb). Gondoljuk át.
    • Szükségem van DSLR-re, vagy egy kompakt gép is megfelelő lehet?
      Ez a végső kérdés. Az információk birtokában dönteni kell. Minél több helyről szerezzünk be információt, hogy azok alapján jó döntést tudjunk hozni. A cikk további részével ezt szeretném kissé segíteni.

Ha már van digitális fényképezőgépünk, akkor próbáljuk megfogalmazni minél konkrétabban azt, hogy mi az ami meglévő gépünkben nem tetszik, a nem tetsző dolog gépcsere nélkül, más módon esetleg orvosolható-e, vagy feltétlenül csak gépcserével, valamint az új gép valóban jelentős javulást hoz-e a régi gépben nem tetsző dolog tekintetében. Sok esetben az új gépet csak a szemünk kívánja, nincs igazán szükségünk rá, és a végén csalódás ér bennünket. A feleslegesen kiadott forintokról nem is beszélve.

A jó minőségű kompakt gép és a tükörreflexes fényképezőgép között nem elsősorban a jó fényviszonyok között készült képek minőségében lesz különbség, hanem a fényképezőgép használhatóságában. Rosszabb fényviszonyok között a DSLR jóval jobban teljesít, nagy előnye, hogy a részegységeket, kiegészítőket (objektívek, közgyűrűk, külső vakuk, stb..) magunk választhatjuk meg, és előnyös a RAW formátum rendelkezésre állása (ez utóbbi a jobb kompakt gépeknél is rendelkezésre áll). Ha jó minőségű kompakt gépünk van, előnyös, ha vannak kreatív módok (M, Tv, Av, P), ha lehetséges - akár tubus használatával - előtétlencsék, szűrők használata, és ha jó a makróképessége, mert ez használhatóbbá teszi gépünket.

A fényképezőgép

Canon gépekről fogok beszélni, de nem azért, mert azt jobbnak tartanám más gyártók gépeihez képest. Nekem Canon gépem van, a Canon típusait ismerem valamennyire, a többi gyártóét nem. Az mindenképpen előnyös, ha valamelyik vezető gyártó termékét választjuk (pl. Canon vagy Nikon), mert ezeknél a legnagyobb a kínálat objektívekből. Sokan használnak Pentax gépet, Sony gépet vagy egyéb gyártók termékeit.

A DSLR gépeknek alapvetően két kategóriája van:

  • Full-Frame (FF, azaz teljes kisfilm méretű, 24x36 mm-es) érzékelővel rendelkező gépek
  • APS-C méretű érzékelővel rendelkező gépek, amely körülbelül 22x15 mm-es érzékelőt jelent.

Véleményem szerint amatőr célra szükségtelen az FF gép, ezek nem az amatőr gépei, nem amatőrök pénztárcájához méretezettek az árak. Előnyük amatőr szinten elsősorban az elérhető kisebb mélységélesség, és az alacsonyabb képzaj lenne, akár magasabb ISO érzékenységen is. Ugyanolyan felbontást tekintve a FF gép képpontmérete jóval nagyobb az APS-C érzékelő képpontméreténél. Ez azt eredményezi, hogy az APS-C érzékelő nagyobb felbontóképességű objektívet igényel ahhoz, hogy 100% nagyításon nézve (pixel-szintű élesség) ugyanolyan éles képet kapjunk, mint FF érzékelő esetén szintén 100%-on nézve. Más szavakkal: egy objektív, amely FF érzékelőjű fényképezőgép esetén nagyszerű eredményt ad, APS-C érzékelő esetén már kevésbé jó lehet (de szó sincs arról, hogy használhatatlan lenne, csak nem használható ki vele "teljesen" a képérzékelő felbontása). A nagyobb képpontméret nagyobb dinamika átvitelét teszi lehetővé. A nagyobb képérzékelő méret pedig kedvez a kis mélységélességű felvételeknek, és nehezíti a nagy mélységélességű képek készítését. A nagyobb képpontok miatt a fényelhajlás is szűkebb rekesznyílásnál kezdi éreztetni a hatását. Ezt úgy kell érteni, hogy ha az APS-C érzékelőn már f/8 rekeszértéknél kezd érződni a fényelhajlás hatása, akkor ugyanakkora felbontású Full-Frame érzékelőn például csak f/16-nál (a pontos értéket nem tudom, csak az elvet próbálom szemléltetni).

A Digitális Fotó Magazin 2016/2 számában olvasói kérdés is elhangzott a dinamikával kapcsolatban:

"Helyes az állításom, hogy a régi 20D gépem nagyobb dinamikatartománnyal rendelkezett, mint a sokkal modernebb EOS 7D vagy az EOS 70D? ... Hasonló árnyalatterjedelmű képeket az említett gépekkel csak HDR-technikával tudok készíteni."

Koczina Gyula szakértő válasza: "Az állítása sajnos helyes. Jómagamnál ugyanez volt a digitális fényképezőgépek sora, és hasonló tulajdonságokat tapasztaltam használatuk során. A tapasztalatom konkrétan az, hogy a digitális fényképezőgépeken a felbontás növekedésével fordított arányban csökkent a dinamikaátfogás, vagyis a jó minőségben visszaadható árnyalatok tartománya. Ma is előveszek tízéves, 8 megapixeles CR2-es felvételeket, és azt tapasztalom, hogy az új Camera RAW szoftver szinte csodákat tesz az árnyalatgazdagságukkal. A mostani 7D-m 18 megapixeles nyers felvételeiből megközelítőleg sem tudok olyan tónusokat kinyerni. Amire elérném az áhított árnyalatokat, addigra a szélső (legvilágosabb és legsötétebb) homogén képrészek erősen zajosodnak, sávosodnak. Ez bizonyára attól van, hogy a nagyobb felbontás miatti apróbb képpontok kevésbé fényérzékenyek."

Erről a jelenségről én is írtam már másik írásomban.

Az APS-C méretű képérzékelő jó kompromisszum, az ilyen gépeket elsősorban amatőr felhasználásra szánják, és akár A4 méretű kiváló, vagy A3 méretű jó minőségű, vagy szerencsés esetben még jó minőségű, ezeknél nagyobb (A2) képet is kaphatunk segítségükkel. Amatőr célokra ez jó választás.

Első kérdés az, hogy milyen képérzékelővel rendelkezzen a fényképezőgép? Szándékosan nem úgy tettem fel a kérdést, hogy milyen felbontású (hány megapixeles) legyen, mert véleményem szerint ennek meghatározása nem elég. A képminőség számomra fontos.

Meg kell határozni azt a minimális képérzékelő felbontást, amely szükséges. Ehhez tudni kell, hogy legfeljebb milyen nagy képet szeretnénk készíteni.

Kiváló minőséghez 300 DPI (képpont per inch, 1 inch = 25,4 mm) felbontás szükséges, azaz az elkészült (papír)kép oldalának minden egyes 2,54 cm-ére a digitális kép 300 képpontjának kell jutnia.

300 DPI minőséghez az alábbi táblázatban láthatjuk a képméret függvényében a szükséges fényképezőgép felbontást. Inkább felfelé kerekítettem, és a gyakorlatban előforduló felbontásértékeket vettem figyelembe. Például a 21x30cm-es (A4) képmérethez 300 DPI mellett kb. 8,8 MP felbontás szükséges, és mivel 9 MP-es fényképezőgép a gyakorlatban nem nagyon fordul elő, 10 MP-es fényképezőgép szükséges, mert ez a következő, a gyakorlatban is előforduló felbontás.

Képméret cm-ben Szükséges felbontás képpontokban, 300DPI minőséghez Fényképezőgép szükséges minimális felbontása, körülbelül, MP
9x13 1100x1530 2
10x15 1200x1800 3
13x18 1530x2130 4
15x21 1800x2500 5
18x25 2130x3000 6
21x30 2500x3545 10
25x38 3000x4500 14


Mindez nagyon szép, de csak és kizárólag akkor igaz, ha a digitális kép 100% nagyításon nézve is részletgazdag és éles. Semmiképpen sem vonatkozik ez a 10-20 MP-es, kis érzékelővel rendelkező kompakt gépekre, amelyeknek valós felbontása köszönő viszonyban sincs a reklámozott felbontással, mert bár a képpontok ott vannak, de az objektív felbontása meg se közelíti a szükséges mértéket, vagy a képzaj eltávolításakor a kép részleteinek egy része is eltávolításra került. Ilyen esetben ki kell kísérletezni, hogy az adott géppel készített képből milyen méretű, megfelelő minőségű papír kép készíthető. Várhatóan ezeknek a gépeknek a valódi felbontása 4-6 MP körül lehet.

Az még elmondható, hogy a 300 DPI helyett 250 DPI felbontást alkalmazva jó minőségű képet kapunk. A kisméretű képeket közelről (25-30 cm-ről) nézzük, így esetükben igaz az, hogy csak az inchenkénti felbontást vesszük figyelembe. Bonyolódik a helyzet, ha nagyobb méretű papír képet készítünk, mert azt távolabbról nézzük, és szemünk véges felbontóképessége miatt kisebb felbontás is elegendő.

Kijelenthető, hogy általános amatőr célra, jó fényviszonyok között használva, a leggyakrabban készíttetett levelezőlap méretű, kiváló minőségű képhez egy mindössze 2 MP-es jó minőségű kompakt fényképezőgép is elég. Ha van egy jó minőségű 2-5 MP-es gépünk, az sok célra akár ideális is lehet. Ha ennél nagyobb felbontású a nem túl nagy érzékelővel rendelkező kompakt gép, az már rendszerint a képminőség rovására megy. Ennek illusztrálására nézzük meg az alábbi, Canon Powershot A40 típusú, mindössze 2 MP-es kompakt géppel készített három képet. A Canon A40 fényképezőgép CCD típusú képérzékelővel rendelkezik, amelynek egy képpontra jutó felülete körülbelül 11 négyzetmikrométer. A képekre kattintva azok teljes méretben is megtekinthetők. Láthatjuk, hogy a sötét részeken sincs számottevő zaj. A képek manipulálatlanok, olyanok, ahogy a fényképezőgépből "kijöttek".




Az elmondottak az átlagos igényeken alapulnak. Találkozhatunk azonban maximalista igényekkel is, olvastam az interneten, hogy van aki csak 508 DPI felbontású képet tart elfogadhatónak (miért pont 508?, nem is értem), ekkor a kellő méretű kép elérésére akár 36-50 MP-es fényképezőgép is szükséges, és csak azt tartja jónak, ha a kép maximálisan éles, amely azt jelenti, hogy élesebb képet sehogyan sem lehet készíteni. Én nem ilyen igények kielégítéséről beszélek, hanem a hobbiszintű amatőr fényképezésről.

A táblázatot nézegetve nekem, mint amatőrnek, elég a 8-10 MP felbontás, mert a teljes képet felhasználva megközelítőleg A4 méretű kép készíthető 300 DPI felbontás mellett, és a fentieket figyelembe véve akár ennél nagyobb, A3 méretű kép is megfelelő minőségű lehet.

Levelezőlap méretű, vagy az Internetre szánt kép esetén még nagyobb kivágás is megengedhető, ha a gép jó minőségű képet készít. Ha képeinket Full-HD felbontású (1920x1080) tv-n nézzük, akkor valójában alig több, mint 2 MP felbontásban nézzük azokat.

Azt gondolhatnánk, hogy bármely, ennél nagyobb felbontású érzékelővel ellátott gép is megfelel céljaimnak, de ez nem így van, mert az egy képpontra (pixelre) eső érzékelőfelület nagysága is fontos.

A nagy képpontméret előnye a nagyobb árnyalatterjedelem jó minőségű átvitelében és rosszabb fényviszonyok esetén jelentkezik, mert magasabb ISO érzékenység mellett is készíthetők jó minőségű, zajcsökkentés nélküli képek. Ez a követelmény behatárolja azt is, hogy mennyivel lehet nagyobb a felbontás a 8 MP-nél. Ha az APS-C méretű (pl. 22,2x14,8 mm) képérzékelő 22 MP-es, akkor egy képpontra eső terület körülbelül 15 négyzetmikron, ha ugyanez 8 MP-es, akkor 41 négyzetmikron. Ez majdnem háromszoros különbség. Kimondhatjuk, hogy a 8-10 MP körüli felbontás az ideális (legalábbis nekem). Én szeretnék rosszabb fényviszonyok között, beltérben vaku nélkül fényképezni, esti képeket készíteni. Ez jó minőségben csak akkor lehetséges, ha elég nagy a képpontméret. Számomra ez fontosabb, mint a nagyobb felbontás. Ha az új típusú érzékelős nagy felbontású (15-24 MP) APS-C érzékelős gépeket nézzük, akkor igaz lehet az, hogy a legkisebb érzékenységen, jó fényviszonyok között, jó objektívvel készített képek - bár 100%-on szemlélve esetleg nem lesznek olyan élesek - a kinyomtatott kép azonos minőségét feltételezve nagyobb méretben lesznek kinyomtathatók, mint pl. egy 8 MP-es, hagyományos érzékelőjű gép képe. Ez az oka, hogy egyre nagyobb felbontású gépeket készítenek a gyártók. A zajcsökkentő szoftverek is egyre jobbak, egyre több részletet meghagynak a képen. Nagyobb ISO érzékenységen persze romlik a minőség, például ISO 3200-nál már 13x19 inch lehet az elfogadhatóság határa. A képek dinamikája, árnyalatterjedelme azonban a kis képpontméret esetén romlik.

Időről időre felmerül a kérdés fotós újságokban, internetes fórumokon, hogy hány megapixeles gép egyenrangú a kisfilmmel. A legkülönbözőbb értékek kerülnek szóba, egyesek ezt 20-30 MP-re teszik. Egzakt választ erre a kérdésre nem könnyű adni a két rendszer eltérő jellege miatt.

A digitális kép véges információt tartalmaz, minden egyes képpontot számok reprezentálnak, ezek a számok jelentik az információtartalmat, és csak ennyi az információ mennyisége, semmivel sem több. A tárolt információnak van hasznos és haszontalan, illetve káros része (pl. képzaj) is.
A film analóg eszköz, ebből következik, hogy a tárolt információmennyiség végtelen. Ennek belátásához elég csak arra gondolnunk, hogy gondolatban egyre nagyobb nagyítással nézünk egy kisfilmes filmkockát, például egy hagyományos fekete-fehér negatívot. Először a képet látnánk, majd egyre inkább előtűnnek az ezüstszemcsék. Ha növeljük a nagyítást, akkor egyre inkább látnánk az egyes ezüstszemcsék eltérő alakját, majd megjelennének azok felszínének egyenetlenségei, és végül elvileg akár molekula- majd atomi szintig is eljuthatnánk, ha a vizsgálathoz lenne megfelelő eszközünk. Amikor a film szemcsézete a képen láthatóan megjelenik, az már a mi szempontunkból nem tekinthető hasznos információnak, hiszen a téma, amit lefényképeztünk, nem volt szemcsés. A nagy kérdés az, hogy hol húzzuk meg a határt a hasznos és a haszontalan vagy káros információ között, mi az, amit még figyelembe veszünk a digitális képpel történő összehasonlításnál, és mi az, amit már nem.

Nem végeztem összehasonlító kísérleteket, és nem bonyolódom elméleti fejtegetésekbe se. Pusztán gyakorlatias szemlélettel nézve a dolgot azt állítom, hogy a felbontásból adódó lehetőségeket jól kihasználó 6-10 MP közötti kép megközelítőleg egyenrangú lehet a kisfilmmel, sőt, a 10 MP-es esetleg már kissé jobb lehet annál. Ezt a gondolatot szélsőségektől mentesen kell kezelni, a "szokásos", általános körülményeket (filmtípus, előhívási mód, objektívek, stb...) figyelembe véve. A gyakorlatban leginkább ez számít. Úgy gondolom, hogy egy amatőr gyakorlati szempontjait figyelembe véve az mellékes, hogy a "világ legjobb" filmjét, objektívjét alkalmazva pontosan 6 vagy 8 MP (vagy akármennyi) lenne-e az eredmény. Körülbelül a 6-10 MP az a határfelbontás, amelynél még jó eszközöket (fényképezőgép, objektív) és a kisfilmes felvételi módszereket alkalmazva a kisfilmhez hasonló eredményt kaphatunk. Jó eszközökön nem a legdrágább, prémium minőségű objektíveket, hanem akár jó minőségű kit objektíveket értem (ahogyan amatőrként kisfilmre sem a "világ legjobb" objektívjével fényképeztünk általában). Ilyen érzékelő felbontás esetén még a kisfilmmel azonos módon alkalmazhatók a kisfilmes felvételi "szabályok", így például a reciprok szabály is, amely azt mondja meg, hogy egy adott ekvivalens gyújtótávolságú objektív esetén állvány és képstabilizátor nélkül milyen záridővel fényképezhetünk úgy, hogy elég nagy valószínűséggel éles képet kaphassunk.

Választhatunk 8-10 MP-nél nagyobb felbontású fényképezőgépet is, azonban gondoljuk meg azt, hogy ha nagyobb felbontás mellett 100%-os nagyításban szemlélve is éles képet szeretnénk kapni, akkor az mindennel szemben nagyobb követelményt támaszt. Mindennel szemben.

Ahhoz, hogy valóban kihasználhassuk a megnövekedett felbontást:

  • A fényképezőgép vagy a téma sokkal kisebb bemozdulása engedhető meg, emiatt rövidebb expozíciós időt használhatunk. A képstabilizátor hatásosságának alapja is ez a rövidebb záridő lesz. Már kisebb szél miatt mozgó téma esetén is bajban lehetünk.
  • Az objektív rajzának, felbontásának alkalmasnak kell lennie ekkora felbontáshoz.
  • Az állványnak jóval stabilabbnak kell lennie.

Ha APS-C méretű képérzékelő esetén 8 MP-es fényképezőgép helyett 16 MP-eset választunk, akkor a fényképezőgép sokkal kisebb bemozdulása engedhető meg, ha azt akarjuk, hogy a bemozdulás hatása 100% nagyításon szemlélve hasonló legyen, mint a kisebb felbontású gép esetén. Emiatt nyugodtan számolhatunk azzal, hogy ha a 8 MP-es gépnél az álló témának 250 mm gyújtótávolságú képstabilizátor nélküli objektívvel, szabad kézből történő fényképezése esetén 1/400 másodperc leghosszabb záridő engedhető meg, akkor ugyanilyen körülmények között 16 MP-es fényképezőgép esetén csak a fele, azaz 1/800 másodperc lesz megengedhető. 250 mm-es gyújtótávolság esetén ugyancsak ez lesz a képstabilizátor hatásosságának alapja, azaz ehhez képest alkalmazhatunk bekapcsolása esetén 3-4 fényértéknyivel hosszabb záridőt. A 250 mm-es gyújtótávolság csak példa, minden esetben csak fele záridő lesz megengedhető.
Ugyanez igaz mozgó téma éles lefényképezése esetén is, akkor is csak a fele záridő alkalmazható.

Mi történik, ha ezen feltételek valamelyike nem teljesül? Elveszítjük a nagyobb felbontás előnyeit, és csak a kisebb képpont terület hátrányait, valamint a képnek a háttértáron elfoglalt nagyobb helyének hátrányait "élvezhetjük".

Ha tudjuk teljesíteni a feltételeket, akkor viszont - elsősorban jó fényviszonyok között - élvezhetjük a nagy felbontás nyújtotta előnyöket, a nagyobb részletgazdagságot. Ennek azonban ára van. A nagyobb felbontás igény miatt nagyságrenddel drágább, esetleg fix gyújtótávolságú, nagy felbontóképességű, kiváló minőségű, profi objektívek jöhetnek szóba. A rövidebb záridő igénye miatt nagyobb fényerejű objektívek szükségesek. Stabil állvány használata is elengedhetetlen.

A kompakt gépek által készített kép oldalaránya általában 3:4, míg a DSLR gépek - talán hagyománytiszteletből - megőrizték a kisfilm 2:3 oldalarányát, azaz képük jobban elnyújtott téglalap alakú. Szemünknek kellemesebb nézni a 3:4 oldalarányú képet.

Például a Canon EOS 1100D 12 MP-es fényképezőgéppel legnagyobb felbontásban készített kép 4272×2848=12166656 képpontból áll. Ha ennek a képnek a hosszabb oldalát kissé megrövidítjük a kellemesebb látványt nyújtó 3:4 oldalarány elérésére, akkor 3797x2848 képpontból álló képet kapunk, amely megfelel 10813856 képpontnak, amely a teljes felbontás 89%-a, tehát elveszítettük a felbontás 11%-át.

A különböző típusú DSLR gépek különféle szolgáltatásokat kínálnak. Olyan fényképezőgép nincs, amely minden célra egyformán alkalmas. Vannak egymásnak ellentmondó szempontok is. Gondoljuk át, milyen témát szoktunk vagy szeretnénk fényképezni, milyen szolgáltatások, tulajdonságok fontosak számunkra, és ezek alapján döntsünk.

Általánosságban elmondható, hogy ha nincs sok pénzünk, akkor azzal járunk a legjobban, ha valamelyik gyártó viszonylag olcsó alapmodelljét (pl. jelenleg a Canon választékából az 1100D vagy 1200D vázat vagy kitet) szerezzük be, és inkább az objektívekre áldozunk többet. Így esetleg két objektívet is vásárolhatunk gépünkhöz ugyanannyi pénzért, mintha drágább vázat vásárolnánk. Képminőség tekintetében várhatóan nem sokat nyerünk, ha drágább vázat veszünk, azonban a drágább gépnek lehet olyan szolgáltatása, amely számunkra nélkülözhetetlen, és emiatt kénytelenek leszünk azt megvásárolni.

Canon EOS 350D

A Canon EOS 350D fényképezőgépet tulajdonképpen nem én találtam meg, hanem egy barátom felajánlotta használatra felesleges példányát. Nem éltem a lehetőséggel, de később alaposan megnéztem a gép specifikációját, a tesztképeket, és beleszerettem. Úgy éreztem, megtaláltam azt a gépet, amelyre szükségem van.

Sikerült vennem olcsón egy teljesen újszerű állapotú, hibátlan használt példányt, 8000 alatti expozíció darabszámmal.

canon_350d
Canon EOS 350D fényképezőgép

Ez egy nagyon jó amatőr gép. Fontosabb hátrányai a mai gépek szolgáltatásához képest:

  • Videót nem lehet vele készíteni, engem ez nem zavar, mert elsősorban fényképezésre szerettem volna használni.
  • A hátoldali kijelző csak az elkészült képek megtekintéséhez, illetve a menübeállításokhoz használható, fényképezés közben sötét. Ha visszanézéskor felnagyítjuk a képet, akkor nem a valós élességet láthatjuk a kijelzőn, hanem elég elmosódott képet látunk, így nem ítélhető meg az elkészült kép valódi élessége. Ez nagy hátrány.
  • Nincs élőkép a hátoldali kijelzőjén. Ez elég nagy hátrány, mert a nagyított élőkép segít a manuális élességállításban.
  • Nincs élő hisztogram (csak visszanézéskor). Ha lenne élőkép, akkor lehetne élő hisztogram is.
  • Túlexponált területek jelzése nincs felvételkészítéskor (csak visszanézéskor).
  • Expozíció korrekció hatása sem látható a keresőben, hiszen nem elektronikus a kereső.

Lássuk néhány (számomra) fontos tulajdonságát:

  • A 8 MP felbontású, APS-C méretű CMOS érzékelő számomra ideális.
  • Alkalmas RAW készítésére, melynek mérte 8,5 MB, a legjobb minőségű JPEG képek 3 MB körüliek. Ha a RAW fájlt az ingyenes Adobe DNG Converter programmal DNG formátumra konvertáljuk, akkor annak mérete információvesztés nélkül mindössze 6-7 MB körüli lesz.
  • A legfontosabb beállítások és figyelmeztetések a keresőn kívül a gép hátán található, jól látható, sötétben kivilágítható LCD panelen is megjelennek (kivétel például az ISO érzékenység, amelynek szerintem látszódnia kellene).
  • Érzékenysége ISO 100-1600 között állítható.
  • A gép zajcsökkentése kikapcsolható. Ha be van kapcsolva, akkor ISO 100-800 között csak 30 másodpercnél hosszabb záridő esetén alkalmaz zajcsökkentést, ISO 1600 esetén csak 1 másodperc feletti időknél. Magasabb ISO érzékenységen kellően fényerős objektívvel rosszabb fényviszonyok között, például szobában is készíthetünk vaku nélkül pillanatfelvételt.
  • Kiválóan alkalmas esti, éjszakai képek készítésére. 
  • Hagyományos (középérintkezős, elsősorban KIS TALPFESZÜLTSÉGŰ) vakuval is használható.
  • Vakuval használható legrövidebb záridő 1/200 s.
  • A tükör exponálás előtt felcsapható a berezgés elkerülésére, így esetleg kevésbé stabil állvány is eredményesen használható (esetleg képstabilizátorral).
  • A képminősége (JPEG kép esetén is, DIGIC II processzor) és szolgáltatásai igen meggyőzőek.
  • A gép tömege nem túl nagy, akku nélkül 49 dkg (míg például a Canon 40D félprofi gép meghaladja a 80 dkg-ot).

Persze senki ne várjon tőle arcfelismerő és egyéb "marketing" funkciókat, de aki nem játékszert, hanem fényképezőgépet szeretne, az nem fog csalódni benne. Amit tud, azt masszívan tudja, tartós, üzembiztosan működő zárszerkezete van, és amatőr szinten véleményem szerint minden szokásos igényt kielégít. Természetesen adódhatnak olyan igények, amelyek más típusú gépet igényelnek, például aki sokat makrózik, annak fontos lehet a nagyított élőkép a pontos manuális élességállításhoz.

Furcsának tűnhet az a gondolat, hogy talán az egyik legfontosabb szempont a fényképezőgép kiválasztásánál a képérzékelő minősége. A Canon 350D fényképezőgépben igen jó érzékelő található. Véleményem szerint igen jó még például a 40D és az 1100D érzékelője is, de ez csak egy-két kiragadott példa, minden bizonnyal más gépek érzékelői is lehetnek jók, főleg az újabb fejlesztésűek, én nem végeztem erre irányuló mélyreható vizsgálatokat. Ha alaposan megnézzük a fényképezőgéppel különböző körülmények között készült nyers (RAW) képeket, akkor láthatjuk, hogy mennyire jó a képérzékelő. Egész pontosan azt látjuk, hogy a képérzékelőtől a nyers fájl készítéséig terjedő részek (képérzékelő + erősítő + A/D átalakító) minősége milyen, de minket pont ez érdekel valójában.

Az interneten számos helyen olvashatunk fényképezőgép teszteket. Vásárlás előtt jó, ha tanulmányozzuk ezeket. Magyar nyelven például a https://pixinfo.com vagy a http://www.220volt.hu oldalon, angolul pedig a http://www.dpreview.com vagy a http://www.photographyblog.com vagy a http://www.cameralabs.com vagy a http://www.imaging-resource.com vagy a http://www.steves-digicams.com oldalon és számos egyéb helyen. Itt részletesen a http://www.dxomark.com oldalon található tesztekről szólok.
A http://www.dxomark.com oldalon számos fényképezőgép tesztet olvashatunk. Az oldal híres arról, hogy teszteredményei precíz méréseken alapulnak, és olyan formában igyekeznek közölni az eredményeket, hogy azok a laikusok számára is valamelyest érthetők legyenek.

A fentebb ismertetett két fényképezőgép mért adataiból kivonatot az alábbiakban láthatunk. Ez segít abban, hogy a http://www.dxomark.com oldalon található egyéb fényképezőgépek tesztjeit is értelmezni tudjuk.
A Canon 350D fényképezőgép képérzékelőjének (sensor) teljesítményét mérve egy összefoglaló táblázatot láthatunk a http://www.dxomark.com/Cameras/Canon/EOS-350D oldalon:

350d_performance
Az érzékelő összpontszáma (Overall Score) 60.

A fényképezőgép portréfotózáshoz való alkalmassága (Portrait) valójában a színmélységet (Color Depth) tükrözi. Minél több bites a színmélység, annál több finom színárnyalat különböztethető meg a képen. Ezt bitekben adják meg, 22 bit kiváló, és ennél egy bittel kevesebb szinte észrevehetetlen különbséget okoz. A Canon 350D érzékelője esetében a színmélység 21,8 bit.

A fényképezőgép tájképfotózáshoz való alkalmassága (Landscape) az átvihető dinamikatartománnyal (árnyalatterjedelemmel) jellemezhető (Dynamic Range), mert kültéren nagy fényellentétek fordulnak elő, igen erős csúcsfényeket és mély árnyékokat tapasztalhatunk. Fényértékben adják meg, a táblázatban a maximális értéke szerepel. Értéke 12 FÉ esetén kiváló, de ha kisebb 0,5 FÉ-kel az még alig észrevehető. A Canon 350D érzékelője esetében a maximális dinamikatartomány 10,8 FÉ.

A fényképezőgép sportfotózáshoz való alkalmassága (Sports) az kevés fény esetén tapasztalható érzékelő teljesítménnyel (Low-Light ISO) jellemezhető, mert gyors mozgások fényképezéséhez rövid záridőt kell alkalmazni, amely által kevés fénymennyiség éri az érzékelőt. Beltérben a még kevesebb fény miatt még rosszabb a helyzet. A kevés fény miatt meg kell növelni az ISO érzékenységet. Minél magasabb az ISO érzékenység, annál magasabb a képzaj, és annál rosszabb a jel/zaj arány. A legalább 30 dB (decibel) jel/zaj arány kiváló képminőséget jelent. A táblázatban az a maximális ISO érték látható, amely mellet az adott fényképezőgép érzékelőjével legalább 9 FÉ dinamikatartomány és 18 bit színmélység mellett elérhető a 30 dB jel/zaj arány.

http://www.dxomark.com/Cameras/Canon/EOS-350D---Measurements oldalon mérési eredmények garfikonjait láthatjuk. Néhány fontosabbat megnézünk.

350d_iso_sensitivity
ISO érzékenység grafikonon a névlegestől való eltérést láthatjuk. A mért fényképezőgép érzékenysége minden érzékenységnél a névleges érzékenység alatt maradt. Például ISO 100 beállításánál az valós érzékenység ISO 92, ISO 1600 esetén pedig ISO 1417.

350d_snr
A fenti ábrán a 18% megvilágítás esetén mérhető jel/zaj arányt láthatjuk az ISO érzékenység függvényében. Láthatjuk, hogy ha például ISO 800 érzékenységet állítunk be (amely ISO 718 valós értéket eredményez), a jel/zaj arány 29,5 dB.

350d_dynamic_range
A dinamikatartomány (Dynamic Range) is csökken az ISO érzékenység növelésével. Ha például ISO 800 érzékenységet állítunk be (amely ISO 718 valós értéket eredményez), az átvihető dinamikatartomány 9,72 FÉ lesz, eddig várhatunk jó minőségű képet.

350d_color_sensitivity
A színérzékenységet (Color Sensitivity) a bitekkel kifejezett színmélységgel jellemzik. Minél több bites a színmélység, annál több finom színárnyalat különböztethető meg a képen. Láthatjuk, hogy 17 bit értékig elfogadható, 20 bit vagy afölötti értéknél kiváló. Ha például ISO 800 érzékenységet állítunk be (amely ISO 718 valós értéket eredményez), a mért színmélység 18,1 bit.

A fentiekből látható, hogy a Canon EOS 350D fényképezőgép ISO 800 érzékenységig alkalmas jó minőségű képek készítésére.

A Canon DSLR és kompakt fényképezőgépekben a Canon saját fejlesztésű DIGIC nevű processzorai vannak. Ez vezérli a fényképezőgépet, ez végzi a analóg-digitális átalakítást és a JPEG kép előállítását. A processzornak különböző változatai vannak, személy szerint én jobban szeretem a DIGIC II (pl. Canon 350D) vagy DIGIC IV (pl. Canon 1100D) által előállított JPEG képet, mint a DIGIC III (pl. Canon 40D, 450D, 1000D) képét. Szubjektív dolog, hogy kinek mi tetszik jobban, de tény, hogy nem teljesen egyforma az egyes processzortípusok által előállított JPEG kép.

Canon EOS 1100D

A Canon EOS 1100D legegyszerűbb, belépő szintű fényképezőgép DIGIC IV processzorral, a jelenleg megvásárolható 1200D, szintén belépő szintű fényképezőgép elődje. APS-C képérzékelő méretű fényképezőgép, amelynek felbontása 12 MP, azaz a kép 4272 x 2848 képpontból áll. Egy képpont területe 27 négyzetmikrométer, míg a 350D-nél 41 négyzetmikrométer. Számomra ez a felbontás az elfogadhatóság határa. Az 1200D 18 MP felbontású képet készít, az előzőekben írtam arról is, hogy mi szükséges ahhoz, hogy kihasználhassuk a felbontását. Számomra a kis képpontterület hátrányainak elkerülése fontosabb, mint a feleslegesen nagy felbontás. A Canon 1100D 14 bites A/D átalakítóval rendelkezik, ezáltal jelentősen megnő a RAW állomány mérete (kb. 16 MB) a 12 bites A/D átalakítóval rendelkező 350D-hez képest (kb. 8-9 MB).

Canon1100D  Canon1100D

A Canon 1100D rendelkezik élőképpel az LCD kijelzőn, több paramétert megadhatunk, jobban finomhangolhatjuk a gépet, mint a 350D esetén. HD videó készítésére is alkalmas.

Az 1100D-nek van élőkép a hátoldali kijelzőjén, azonban ha testünktől eltartva fényképezünk vele, mintha kompakt gép volna, akkor csalódni fogunk, mert több életlen kép lesz az eredmény. A nagyobb felbontású érzékelő kisebb bemozdulást enged meg. Az élőkép mód használata főleg állvány használatával előnyös. Arról se feledkezzünk meg, hogy élőkép módban a zár egy kép készítésekor két képnek megfelelően használódik el.

Az 1100D automata élességállítása jobban, pontosabban állít élesre a 350D-hez képest. Ez fontos tulajdonsága. Keresőképe nem lényegesen jobb, mint a 350D keresőjében látott kép.

A kisebb képpontméret miatt az 1100D képzaja nagyobb a 350D-hez képest. Ez főleg ISO 800-tól érződik, ez alatt a különbség nem nagyon nagy. Ezt főleg a RAW fájlokban fedezhetjük fel. A zajosodás a sötét részeken előbb jelentkezik.

Az alábbi kép a Canon 350D fényképezőgéppel, 18-55 IS objektívvel, ISO 800 érzékenységgel készült kép. A RawTherapee programba a RAW képet betöltve készített képernyőkép. A piros keretben lévő képrészlet látható 100% nagyításban a jobb oldali kis ablakban. A zajcsökkentés ki volt kapcsolva, azaz a kis ablakban a tényleges zaj látható.

canon_350d

Az alábbi kép a Canon 1100D fényképezőgéppel, 18-55 IS objektívvel, ISO 800 érzékenységgel készült kép. A RawTherapee programba a RAW képet betöltve készített képernyőkép. A piros keretben lévő képrészlet látható 100% nagyításban a jobb oldali kis ablakban. A zajcsökkentés ki volt kapcsolva, azaz a kis ablakban a tényleges zaj látható.

canon_1100d

Látható, hogy a kisebb képpontméret miatt ISO 800 esetén az 1100D zaja jóval nagyobb.

Az 1100D hatékony zajszűréssel rendelkezik, a gép által készített JPEG képek meglepően kis zajúak és jó minőségűek, és elmondatjuk, hogy a zajcsökkentés ellenére több részlet fedezhető fel a képen, mint a 350D esetén, azaz nem kihasználatlan a felbontás különbözet, hanem van többletinformáció a képekben.

Az alábbi képen a Canon 350D által készített fenti RAW képpel egyidejűleg készült JPEG képből ugyanarról a helyről kivágott 100% nagyítású képrészlet látható.

canon_350d

Az alábbi képen a Canon 1100D által készített fenti RAW képpel egyidejűleg készült JPEG képből ugyanarról a helyről kivágott 100% nagyítású képrészlet látható.

canon_1100d

Láthatjuk, hogy a gépek JPEG feldolgozása igen jó, a JPEG képeken zaj alig van, főleg az 1100D esetén.

Az 1100D-vel készített JPEG képek nagyon szépek (főleg ISO 100 - 400 tartományban), RAW fájlból kissé jobb képet lehet készíteni. De valóban csak kissé jobbat.

Az alábbi képek Canon 1100D fényképezőgéppel, Helios 44-3 objektívvel, ISO 100 érzékenységgel és f/8 rekesznyílással készített RAW formátumú képek, amelyeket a RawTherapee programból képernyőképként vágtam ki.

1100d_helios-44-3

1100d_helios-44-3

A RawTherapee élesítése és zajcsökkentése ki volt kapcsolva. Látjuk, hogy ISO 100 esetén a sötét részeken sincs képzaj. Alacsony ISO esetén a Canon 1100D zajcsökkentés nélkül is meglehetősen jól teljesít.

Az 1100D kézikönyvében olvashatjuk, hogy a fényképezőgép rendelkezik csúcsfény árnyalat elsőbbség lehetőséggel, amikor is a csúcsfények kevésbé égnek be a JPEG képen. Elgondolkodtató, hogy ha ezt a lehetőséget aktiváljuk, nem választható ISO 100 érzékenység. Gyanút fogtam, hogy a képérzékelő érzékenysége talán valójában ISO 200. Az ISO 100 érzékenység használhatóságát talán úgy biztosítja a gyártó, hogy az ISO 200 érzékenységű érzékelőre ISO 100-nak megfelelő (nagyobb) fénymennyiséggel exponál a gép, azaz szándékosan túlexponálja a képet. A képfeldolgozásnál pedig visszakorrigálják az egy fényértéknyi túl-expozíciót. Mivel nagyobb fénymennyiség érte a képérzékelőt, a zaj kisebb lesz, és épp ez volt a cél. A világos részeknél azonban így elveszítünk egy fényértéknyit a dinamikából (a túlexponált világos részek beégnek). Nem tudom, így van-e, azonban ha igen, akkor nagyobb árnyalatterjedelmű témához ISO 100 helyett inkább ISO 200 érzékenységet kell használni.

Nézzük meg a Canon EOS 1100D képérzékelőjének mérési eredményeit. Az érzékelő teljesítményét összefoglaló táblázatot a http://www.dxomark.com/Cameras/Canon/EOS-1100D oldalon láthatjuk.

1100d_performance
Láthatjuk, hogy az 1100D érzékelőjének teljesítménye nagyon hasonló a 350D érzékelőjének teljesítményéhez.

A mérési eredmények grafikonjait pedig a http://www.dxomark.com/Cameras/Canon/EOS-1100D---Measurements oldalon találhatjuk.

1100d_iso_sensitivity
Láthatjuk, hogy a mérések alapján a valós érzékenységek az 1100D esetében is a névleges értékek alatt vannak. ISO 100 beállítása esetén a valós érzékenység ISO 78, ISO 200 esetén ISO 158, ISO 800 esetén ISO 637, ISO 1600 esetén ISO 1256, ISO 3200 esetében pedig ISO 2523.
1100d_snr
Ha ISO 800 érzékenységet állítunk be (amely ISO 637 valós értéket eredményez), a jel/zaj arány a még jó minőségű képet eredményező 31 dB.

1100d_dynamic_range
Ha ISO 800 érzékenységet állítunk be (amely ISO 637 valós értéket eredményez), a dinamikatartomány a még jó minőségű képet eredményező 10,25 FÉ.
1100d_color_sensitivity
Ha ISO 800 érzékenységet állítunk be (amely ISO 637 valós értéket eredményez), a színmélység a még jó minőségű képet eredményező 18,4 bit. A színmélység még ISO 1600 (valós ISO 1256) esetén is elfogadható, 16,9 bit.

Az lenne a jó, ha a jellemzők minden esetben a grafikonok mellett jobbra található színes oszlop zöld tartományában helyezkednének el, de sajnos ez nem így van.

A fenti grafikonokon láthatjuk, hogy az ISO érzékenység növelésével hogyan romlanak a képérzékelő egyes jellemzői, és ezáltal a képminőség. Láthatjuk például azt, hogy a Canon 350D képzaja azonos ISO érzékenység beállítása esetén kisebb a Canon 1100D képzajánál. A jó minőségű kép készítéséhez - amikor csak lehetséges - alacsony ISO érzékenységet kell beállítani.

Nyomtatási méret

Az alábbi ábrán láthatjuk háromféle felbontású DSLR fényképezőgép által készített kép arányait, ha a kép oldalának egységnyi hosszúságára azonos számú képpont esik.

keparanyok

A 8 MP felbontású Canon 350D fényképezőgép 3456 x 2304 képpontból álló fényképet készít, a 10 MP-es Canon 40D vagy 1000D 3888 x 2592, míg a 12 MP-es Canon 450D vagy 1100D 4272 x 2848 képpontból álló képet. A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy ha azonos nyomtatási felbontással (pl. 300 DPI) kinyomtatjuk a háromféle felbontású fényképezőgéppel készített képet, akkor hogyan aránylik egymáshoz a kapott képek mérete. Láthatjuk, hogy nem drasztikus az azonos nyomtatási felbontással kinyomtatott 8 MP-es és 12 MP-es kép mérete között a különbség. Például ha a kinyomtatott 8 MP-es kép mérete 20 x 30 cm, akkor azonos minőség (nyomtatási felbontás) mellett a 12 MP-es kép mérete 24,7 x 37 cm lesz.

A http://www.imaging-resource.com/ oldalon megtalálhatjuk a Canon 350D fényképezőgép tesztjét tesztfotókkal, valamint mérésekkel alátámasztva. Ha a tényleges képminőséget jellemezni akarjuk, akkor a legegyszerűbb talán, ha a nyomtatási minőséget hasonlítjuk össze, azaz azt, hogy a gyakorlatban mekkora és milyen minőségű papírképet tudunk készíteni. Ehhez a teszthez természetesen különleges, kiváló minőségű nyomtatót használnak. A következőket állapítják meg a Canon EOS 350D fényképezőgéppel kapcsolatban:

Kiváló minőségű nyomatok 33 x 48 cm és akár kissé nagyobb méretben is.

Nagyon alacsony zaj, az ISO 1600 érzékenységgel készült képek is jól néznek ki még 33 x 48 cm-es méretben is. A nyomat ekkor észrevehetően szemcsés, de 45 cm távolságról nézve az átlagos néző ezt nem veszi észre.

Ha az ISO 1600 érzékenységgel készített képet 20 x 25 cm méretben nyomtatjuk ki, abban az extrém zajellenes szemlélő sem talál kivetnivalót.

Eddig tartott a nyomatok minőségéről a http://www.imaging-resource.com/ oldal tesztjének megállapítása.

A Canon 350D gyönyörű JPEG képeket készít, amelyek majdnem olyan jók, mint a RAW-ból készíthető képek.

A jó minőségben kinyomtatható kép mérete a Canon 1100D esetén tekintélyes. Szintén a http://www.imaging-resource.com/ oldal tesztjének megállapítását alapul véve az alábbiakat láthatjuk.

ISO 100 esetén kiváló minőségű 50x75 cm méretű nyomat készíthető, ISO 1600 esetén jó minőségű 40x50 cm-es, ISO 6400 esetén pedig jó minőségű 28x35 cm-es nyomat.

ISO 200 esetén jó minőségű 50x75 cm-es nyomtatás készíthető.

ISO 400 esetén szintén jó 50x75 cm-es kép készíthető, de kissé lágyabb.

ISO 800 esetén kissé lágyabb, de használható 50x75 cm-es kép készíthető.

ISO 3200 és 33x48 cm-es nyomtatás esetén felfedezhető némi színzaj a sötét területeken, amely megszűnik, ha a méretet 28x35 cm-re csökkentjük.

Objektívek

Az egységek kiválasztásnál nagyon fontos szempont, hogy teljesítményük összhangban álljon egymással, mert így kaphatjuk a lehető legjobb eredményt. Ez fontos szempont. Nem véletlen, hogy azelőtt írom ezt, mielőtt rátérek az objektív kiválasztására. Az objektív minősége döntő hatással van a kép minőségére.

Azonban ne feledjük azt se, hogy a mai objektívek már igen jók, ha ismerjük objektívünk tulajdonságait, korlátait, akkor sok esetben az egyszerűbb, olcsóbb típust is eredményesen használhatjuk jó képek készítésére. Ez nem jelenti azt, hogy előbb-utóbb ne érhetnénk el a például a kit objektívek korlátait. Sok-sok tapasztalat birtokában eljuthatunk egy olyan szintre, hogy már valóban jobb képeket tudnánk készíteni jobb objektívvel. Akkor majd elgondolkodhatunk azon, hogy megéri-e számunkra a jóval drágább objektív által nyújtott többlet a befektetést, mennyivel lesznek tőle hatásosabbak képeink. Pusztán azért vásárolni egy jóval drágább objektívet, mert annak kissé jobb a felbontása, valamivel kevesebb a színhibája és a torzítása, szerintem nem érdemes. Ha például időközben specializálódtunk, és rájöttünk arra, hogy sportfotókat szeretnénk leginkább készíteni, akkor elgondolkodhatunk egy nagy fényerejű, gyorsan élesre állító (USM) teleobjektív vásárlásán. A lényeg az, hogy reálisan tudjuk felmérni, hogy már elértük azt a maximumot, amit olcsóbb objektívünkből kihozhatunk, és kezdeti kudarcainkért ne az objektívet okoljuk. Ne feledjük, hogy ha csak egyetlen gyönyörűen éles felvételt is sikerült készítenünk objektívünkkel, akkor ne az objektívet okoljuk a sikertelen felvételekért, mert a sikertelenségnek valószínűleg más oka van.

Ha kiállítási képeket is szeretnénk készíteni, akkor esetleg (de nem feltétlenül) szükségessé válhat jobb minőségű objektívek beszerzése.

Akkor járunk el helyesen, ha először azt határozzuk el, hogy mit szeretnénk fényképezni, és ahhoz választunk olyan objektívet, amely minőségben és árban megfelel, és alkalmas az adott célra, majd utána választunk vázat, lehetőleg olyat, amely a fényképezendő témákhoz jól használható. Azt ne feledjük, hogy képminőség szempontjából egy APS-C belépő és haladó szintű gép között nincs számottevő különbség, az eltérés inkább a felhasznált anyagokban, a gép szolgáltatásaiban, esetleg a jobb keresőben keresendő. Az a helyesebb, ha az objektívekre áldozunk többet és nem a vázra.

Azt vegyük figyelembe, hogy egy neves gyártó drágább objektívje általában nem olyan mértékben jobb a hasonló olcsóbb - akár belépő szintű - objektívjénél, mint azt sokan gondolják, és semmiképpen sem olyan mértékben jobb, mint amit az árkülönbség sugall. Ezzel kapcsolatban legyünk óvatosak, mielőtt vásárlásra szánjuk rá magunkat.

Általános szempontok

Az objektív kiválasztásával kapcsolatban sok a tévhit, amely esetleg sok pénzünkbe is kerülhet.

Választhatunk fix (nem változtatható) gyújtótávolságú objektíveket, vagy változtatható gyújtótávolságú (zoom) objektíveket. Ráadásul a Canon kínálatában találhatunk EF vagy EF-S sorozatúakat, vannak kit objektívek, és láthatunk olyat, amelyen az "L" jelölés látható a típusjelzésben. Miről is van szó?

  • Az EF sorozatú objektívek a teljes, 24x36 mm-es képmezőre vetítik a képet, azaz FF érzékelőhöz is alkalmasak.
  • Az EF-S sorozat objektívjei kisebb, APS-C méretű érzékelőnek megfelelő méretű képet adnak, azaz nem használhatók az FF méretű érzékelővel rendelkező gépekhez.
  • Az "L" jelölés a luxus minőséget, azaz a felső kategóriát jelzi. Ez minőségükben és árukban is megmutatkozik.
  • A kit objektívek többnyire változtatható gyújtótávolságú objektívek, amelyeket a fényképezőgép vázzal együtt, készletben is árulnak igen kedvező áron, de külön is megvásárolhatók.
 
Az APS-C méretű érzékelővel rendelkező Canon gépek általában alkalmasak EF és EF-S objektívek fogadására is. A kisebb méretű érzékelő miatt az EF objektívek képének csak a középső részét használjuk, ahol rajzuk a legjobb. Az EF objektívek nagyobb méretű képet vetítenek, ezért nagyobbak, nehezebbek, drágábbak EF-S társaiknál.

Legjobb minőségben a fix gyújtótávolságú objektíveket lehet készíteni, ráadásul ezek aránylag fényerősek is (50 mm gyújtótávúak akár f/1,4, vagy f/1,8, a hosszabb gyújtótávolságúak f/2,8). Azért vigyázzunk, mert ez nem azt jelenti, hogy minden gyártó minden fix gyújtótávolságú objektívje kiváló minőségű. Inkább csak azt jelenti, hogy egy jó minőségű fix gyújtótávolságú objektívnél jobb változtatható gyújtótávolságú objektívet készíteni nem egyszerű feladat.
A változtatható gyújtótávolságú objektívek rajza általában annál gyengébb, minél nagyobb az átfogása, és általában kisebb fényerejűek (f/4 vagy f/5,6) a fix gyújtótávolságú objektíveknél.

Nagyobb fényerejű zoom objektívek léteznek ugyan (pl. "L"-es objektívek esetén sok esetben f/2,8), de nagyon drágák.

A DSLR kategóriában az FF-nél kisebb méretű érzékelőkhöz egy szorzótényezőt vezettek be. Ha ennek a szorzótényezőnek az értékével megszorozzuk az adott objektív fizikai gyújtótávolságát, megkapjuk annak ekvivalens gyújtótávolságát, melyből a látószögére következtethetünk.

A szorzótényező APS-C méretű érzékelő esetében a Canonnál 1,6, a többi gyártónál 1,5.

Tehát választhatunk három vagy négy különböző gyújtótávolságú, nagy fényerejű fix objektívet, és a zoomolást sétálással helyettesítjük, azaz oda megyünk, ahonnan a kívánt látványt kapjuk. A képminőség jó objektívek esetén igen jó lenne. E megoldás nem szolgálja célunkat, mert több, fényerős objektív beszerzése nem olcsó, ráadásul sok esetben fizikai akadályok miatt nem tudjuk tetszőlegesen megközelíteni a témát.

A régebbi típusú zoom objektívekkel vigyázni kell. Könnyen előfordulhat, hogy egy néhány évvel korábbi, drága, L-es objektív rajza rosszabb, mint egy mai kit objektívé. A technika évről évre fejlődik. Ha nem vagyunk körültekintőek, rosszul járhatunk. A mai L kategóriás Canon objektívek többségének (de nem mindnek!!) rajza valamivel jobb, mint a mai kit objektíveké, de a különbség az esetek jelentős részében nem túl nagy. Ma már legtöbbször nem az objektív minősége a döntő abban, hogy jó képet készítünk-e vagy nem. Persze vannak olyan objektívek, amelyek bizonyos körülmények között kevésbé, más körülmények között jobban alkalmasak a kívánt kép elkészítésére. Minden mindenre nem egyformán jó.

Digitális technika esetén a kapott eredmény nemcsak az objektív felbontóképességétől függ, hanem figyelembe kell venni, hogy milyen felbontású (képpontméretű) érzékelőről van szó. Ez nagyon fontos szempont, ha figyelembe vesszük, akkor megkímélhetjük magunkat felesleges kiadásoktól. Ha kisebb felbontású fényképezőgépünk van, amelyet a kit objektív is jól kiszolgál (az általa kapott eredmény elég közel van az adott érzékelőn elérhető maximumhoz), akkor a legdrágább objektív sem hozhat hatalmas javulást, mert hiába rajzol nagyon részletgazdag képet a drága objektív, a képponton belüli részleteket a fényképezőgép nem látja. A drága objektívvel csak kisebb mértékű javulás (vagy rosszabb esetben semmi) érhető el, amely nem biztos, hogy megéri az anyagi befektetést. A vége csalódás. Minél nagyobb felbontású az érzékelő, annál inkább láthatóvá válik az objektívek közötti különbség.

Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy kis felbontású érzékelő és nagy felbontóképességű objektív esetén a képérzékelő, míg nagy felbontású képérzékelő és kisebb felbontóképességű objektív esetén az objektív korlátozza az elérhető részletgazdagságot. Az első esetben 100% nagyításon nézve is éles, részletgazdag képet látunk, míg a második esetben nem. Az utóbbi esetben az elkészült kép felbontását átméretezéssel kisebbre vehetjük, így kisebb tárhelyet foglal, és még így is elég nagy képet csináltathatunk belőle.

Gondolatban vegyünk egy EF objektívet (amely alkalmas a 24x36mm-es Full-Frame képmérethez is). Legyen ez mondjuk a Canon EF 50mm f/1.8 STM objektív. Fényképezzünk le ezzel az objektívvel állványról valamit, mondjuk az alábbi képeken látható árvacsalánt először Full-Frame méretű képérzékelőjű géppel. Ezt láthatjuk a lenti bal oldali ábrán. Ha most az állványt ugyanazon a helyen hagyjuk, és lecseréljük a fényképezőgépet egy APS-C képérzékelősre (az érzékelő mérete 22x14,7mm), akkor ha ezzel a géppel és ugyanazzal az objektívvel fényképezünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy bár az objektív ennél a gépnél is ugyanakkora képmezőt rajzol ki, mint a Full-Frame gép esetében, a kisebb érzékelő a vetített képnek csak kisebb részét fogja fel, ez lesz rajta az elkészült képen. Ezt láthatjuk a jobb oldali ábrán a piros keretben. A valóságban a lenti szemléltető képek nem így és nem Canon 50 mm-es objektívvel készültek, de ez tulajdonképpen mindegy.

  

Annak ellenére, hogy mindkét képet ugyanazzal az objektívvel készítettük, az APS-C érzékelővel rendelkező fényképezőgép látószöge kisebb, hiszen az ábrán jól látható módon a téma kisebb része jelenik meg a képen (a piros keretben látható). Emiatt került bevezetésre az ekvivalens gyújtótávolság, illetve az ehhez tartozó szorzótényező. A Canon esetében az APS-C érzékelőhoz tartozó szorzótényező 1,6. Ez azt jelenti, hogy az objektív fizikai gyújtótávolságát ezzel a tényezővel meg kell szorozni ahhoz, hogy az objektív ekvivalens gyújtótávolságát megkapjuk. Az ekvivalens gyújtótávolság annak az objektívnek a gyújtótávolságát adja meg, amelynek Full-Frame vázon vagy kisfilmes gépen ugyanakkora lenne a látószöge, mint a (jelen esetben) az APS-C érzékelővel. E példában tehát az APS-C érzékelőn használt 50 mm-es objektív ekvivalens gyújtótávolsága 50x1,6=80 mm, amely azt jelenti, hogy olyan látószöggel látja a témát, mint azt ugyanarról a helyről Full-Frame vagy kisfilmes váz egy 80 mm-es gyújtótávolságú objektívvel látná. Azt is mondhatjuk, hogy ha a Full-Frame vázra 80 mm-es objektívet tennénk, akkor ugyanarról a helyről fényképezve a bal oldali teljes képkockán ugyanaz jelenne meg, mint a jobb oldali ábrán a piros keretben. Mintha a kisebb APS-C érzékelő képét felnagyítottuk volna a nagyobb Full-Frame érzékelő méretére. Mivel a képet ugyanarról a helyről készítettük, a perspektíva azonos lesz. Azt is megtehetjük, hogy a Full-Frame vázzal a képet az 50 mm-es objektívvel kisebb távolságból készítjük el, olyan távolságból, hogy a képen ugyanazt a képkivágást kapjuk, mint az APS-C esetében, azaz a fenti képen a piros keretben. Ebben az esetben látszólag ugyanaz van a képen, azonban a két felvétel perspektívája különböző lesz.

Legyen a Full-Frame vázunk 21 MP-es, az APS-C vázunk pedig 8 MP-es. Kiszámoltam, hogy ebben az esetben a két érzékelő pixelsűrűsége megközelítőleg azonos, azaz a pixelek is körülbelül azonos méretűek. Készítsük el az 50 mm-es objektívvel és a kétféle gépvázzal a fenti ábra szerinti két képet, és nézzük meg, hogy mit fogunk tapasztalni. Elvileg az APS-C érzékelővel kapott kép ugyanaz, mintha a Full-Frame érzékelős gép képéből kivágtuk volna a középső részt. A pixelek mindkét esetben ugyanakkorák, a felvételek ugyanazzal az objektívvel készültek, tehát az élességük is - legalábbis elvileg - ugyanolyan. Mivel ugyanarról a helyről készültek a felvételek, ezért a képek perspektívája is ugyanolyan. A fentiekből következik, hogy ebben az esetben az APS-C géppel készített képből azonos részletgazdagság mellett elvileg a felbontásával arányosan kisebb ugyanolyan minőségű papírképet lehet készíteni, mint a Full-Frame gép képéből.

Ahhoz, hogy az APS-C vázzal ugyanarról a helyről fényképezve ugyanazt a látószöget kapjuk, mint az 50 mm-es objektívvel a Full-Frame vázzal, szélesebb látószögű objektívre van szükség. Ennek az objektívnek a gyújtótávolsága 50/1,6=31,25 mm. Ekkor az APS-C érzékelőn (a fenti jobb oldali ábrán a piros keretben) ugyanazt a képkivágást kapjuk, mint a Full-Frame géppel ugyanarról a helyről az 50 mm-es objektívvel (mint a fenti bal oldali ábrán). Mivel ugyanarról a helyről fényképeztünk, a kétféle vázzal készült két kép perspektívája azonos lesz.

Ha az APS-C vázzal és 50 mm-es objektívvel ugyanazt a képkivágást szeretnénk kapni a felvételen, mint a Full-Frame vázzal és 50 mm-es objektívvel (mint a fenti bal oldali ábrán látható), akkor az APS-C vázzal távolabbra kell menni a témától. Ekkor bár a kétféle vázzal kapott képen ugyanaz a térrész lesz leképezve, a más helyről történő fényképezés miatt a két kép perspektívája egymástól különböző lesz.

Nézzük meg azt az esetet, amikor a Full-Frame és az APS-C érzékelő azonos felbontású, legyen mindkettő mondjuk 21 MP-es. Azt gondolhatnánk, hogy ha mindkettővel lefényképezzük ugyanazt a képkivágást (például a Full-Frame géppel 50mm-es, az APS-C-vel 31,25 mm-es objektívvel), akkor mindkettő képéből ugyanakkora méretű azonos minőségű papírképet kaphatunk. Ez nem igaz, mert az ugyanakkora felbontású APS-C érzékelőn sokkal kisebbek a képpontok, mint a Full-Frame érzékelőn, és ez problémákat okoz. Egyrészt sokkal jobb felbontóképességű objektív szükséges ahhoz, hogy a jóval kisebb képpontokon azonos részletgazdagságot kapjunk. Másrészt a kisebb képpontméret kisebb dinamikát eredményez, nagyobb a képzaj is, és a fényelhajlás is előbb kezdi kifejteni a hatását.

Ha ezt a gondolatkísérletet alaposan átgondoljuk, akkor megérthetjük a kétféle képérzékelő méretű gép képalkotása közötti különbséget.

Ha a kisebb felbontású érzékelőn a jobb objektív felbontóképessége nem is érvényesül, egyéb jó tulajdonságai láthatóvá válnak az elkészült képen. Ilyen például az egyenletesebb élesség a kép teljes felületén, a kisebb kromatikus aberráció, vagy a kisebb mértékű peremsötétedés. A kérdés az, hogy a konkrét esetben tapasztalható különbség megéri-e az árkülönbözetet. Főleg úgy, hogy például a peremsötétedés és a kromatikus aberráció a RAW feldolgozása során jól korrigálható.

Ha a drágább objektív nagyobb fényerejű is, akkor két szempontot kell figyelembe venni. Egyrészt sok esetben tapasztalható, hogy az objektív maximális rekesznyílásnál lágyabb a képet rajzol, és rekeszelnünk kell az élesebb, keményebb rajz elérése céljából. Ezzel a rekeszeléssel esetleg már el is veszítettük a nagyobb fényerő nyújtotta előnyt, valamint a szép háttérelmosás lehetőségét. Másrészt arra is tekintettel kell lennünk, hogy mit szoktunk fényképezni. A tágabb rekesznyílás beállítása ugyanis csökkenti a mélységélességet is. Ha általában nagyobb mélységélességre van szükségünk, akkor kénytelenek leszünk szűkíteni a rekeszt, és esetleg valamivel (pl. vakuval) jobban megvilágítani a témát. Hiába tudunk a nagyobb fényerejű objektívvel egy szobában az adott fénynél is állvány nélkül fényképezni, ha az így kapott néhány centiméternyi mélységélesség nem elég. Ekkor ugyanolyan jó lehet az olcsóbb objektív is.

A változtatható gyújtótávolságú objektívek vásárlásánál szempontnak kell azt is tekinteni, hogy általában van a belsejükben egy hajlékony műanyag fólia, amely vezető csíkokat tartalmaz a felületén, vagy ehelyett vezetékeket is használhatnak. Ez az objektív zoomolásakor minden esetben hajlik. A hajlítgatást általában négy-öt évig bírja, majd elromlik. Cseréje akár tizenöt-húszezer forintba is kerülhet. Ha megvásárolunk egy használt zoom objektívet, amely már a meghibásodáshoz közelít, rosszul járhatunk.

Választhatnánk egy "utazó zoom"-nak nevezett, nagy átfogású objektívet, például 18-200 mm átfogással, de ennek túl nagy az átfogása, és ezért (számomra) nem elég jó a rajza, nagylátószögű állásban túl nagy a torzítása. Ez az objektív erős kompromisszumok árán született. Legfőbb előnye, hogy nem kell cserélni objektívet. Akinek ez fontos szempont, használja nyugodtan. De az is igaz, hogy ha nem cseréljük az objektívet, akkor talán felesleges is DSLR gépet vennünk.

APS-C képérzékelő méret esetén már szép, kis mélységélességű képeket készíthetünk, főleg nagy fényerejű objektívvel, de ez a hatás jóval jobban látható FF érzékelő esetén.

A háttér, a mélységélesség tartományán kívüli területek életlenedésének mikéntje egyáltalán nem mindegy. Ez főleg a háttérben lévő fénypontok, kis világos területek esetén jelent problémát. A fénypontok, kis világos területek életlen leképezésének szépsége a rekesznyílás alakjától és az objektív konstrukciójától függ. Az elmosódott háttéren látható, sűrűn elhelyezkedő hat vagy nyolcszög alakú, színes szegélyű foltok zavaróak. Az a szép, ha ezek kör alakúak, és nincs színes szegélyük. Amikor objektívet választunk, erre is tekintettel kell lenni, mert ez fontos szempont. Ha az életlenedés nem szép, az egész képet elronthatja.

Legjobb a kör alakú rekesznyílás. Minél inkább kör a rekesznyílás alakja, annál jobb a hatás. Sok régebbi objektív rekesznyílása hatszög vagy nyolcszög alakú, amely sok esetben nem túl szerencsés. A hatás más tényezőktől is függ, ezért lehetnek olyan objektívek, amelyek hatszög alakú rekesznyílással is elég szép életlenedést produkálnak, míg mások nyolcszög alakú rekesznyílással is csúnyát.

Használatos erre az angol "bokeh" kifejezés is. Ez a japán "boke" (homály, köd) vagy "boke-aji" (elmosódottság) szavak fonetikus átírásából származik.

Mondhatnánk azt, hogy teljes rekesznyílással kell fényképezni, mert akkor kör alakú a rekesznyílás, azonban egyéb szempontok ennek ellentmondhatnak, például a túl kicsi mélységélesség, vagy az, hogy ilyenkor az objektív rajza még túl lágy.

Foglaljuk össze, hogy az objektív kiválasztásánál milyen lehetséges szempontokat vehetünk figyelembe:

  • Fix vagy változtatható gyújtótávolságú objektív.
    A legjobb minőségű objektívek fix gyújtótávolságúak, változtatható gyújtótávolságú objektívvel nem lehet ezt a minőséget elérni.
  • A zoomátfogás mértéke.
    A nagy zoomátfogás a minőség rovására megy. 3-5x-ös zoomátfogásig még elég jó objektívek készíthetők, utána már romlik a minőség.
  • Rajzának élessége, felbontóképessége.
  • Annál jobb, minél nagyobb az objektív felbontóképessége, minél élesebb a rajza.
    • Rajzának kontrasztja, brillanciája.
      Nem minden objektív vetít kontrasztos képet az érzékelőre. Az a jobb, ha kontrasztosabb, nagyobb brillanciájú képet vetít.
    • Rajzának romlása a képszélek felé haladva.
      Az objektíveknek a kép közepén a legjobb a felbontásuk, attól a kép széle felé távolodva fokozatosan romlik. Minél kevésbé romlik a kép szélénél a felbontás, annál jobb az objektív.
    • Színe
      Az objektívek lencséihez használt, megfelelő törésmutatójú üvegfajták mindegyikét nem lehet teljesen semleges színű, víztiszta formában előállítani, hanem az egyik színe enyhén sárgás, a másik zöldes, vagy kissé kékes árnyalatú. A semleges színhez képest kis eltérések ezek, a képen mégis észrevehető, hogy a használt üvegfajták függvényében az adott objektív képe kissé hidegebb vagy melegebb árnyalatú, főleg akkor feltűnő ez, ha egymás után nézünk különböző színű objektívvel készült képeket.
    • A kromatikus aberráció mértéke.
      A kromatikus aberráció rendszerint nem minden felvételen látszik. Leginkább a nagy kontrasztú hirtelen átmeneteknél figyelhetjük meg, jellemzően a világos égbolt előtt lévő faágak vagy villanyvezetékek mellett. Ilyenkor a faág vagy vezeték mellett kék vagy bordós szegély látható. Az a jó, ha minél kisebb mértékben jelentkezik. A kidolgozás során mértéke csökkenthető.
    • Közelfényképezésre való alkalmassága.
      Előnyös, ha az objektívvel kis távolságra is élesre lehet állítani, mert akkor közel mehetünk a kisebb méretű témához, például egy virághoz, és az nagyobb méretben kitölti a képmezőt. DSLR gép esetén 20-30 cm már kis távolságnak számít.
    • Ellenfény-tűrő képessége.
      Ha közvetlen fény éri az objektív frontlencséjének felületét, az milyen mértékben rontja a kép brillanciáját. Ez függ az objektív lencsetagjainak számától, azok tükrözésmentesítésének minőségétől, az objektív konstrukciójától. A sok lencsetagot tartalmazó objektívek a sok tükröződő felület miatt általában rosszabbak.
    • Sötétedés a szélek, képsarkok felé (peremsötétedés).
      Az objektív által vetített kép világossága nem egyforma a kép közepén és a képsarkokban. A kép közepén világosabb, a kép széle, sarkai felé sötétedik. A jó minőségű objektíveknél ez az eltérés nem számottevő, a gyengébb minőségűeknél jelentősebb lehet. Úgynevezett "flat field" képek készítésével a kép kidolgozásakor egyszerűen korrigálható.
    • Az automata élességállítás pontossága, főleg kevés fényben.
      Kevés fény esetén az automata élességállítás bizonytalanabbá, pontatlanabbá válhat. Az a jó, ha kevés fényben is jól működik az élesre állítás. A nagyobb fényerejű objektív általában előnyösebb ebből a szempontból.
    • Az automata élességállítás gyorsasága.
      Ha túl lassan állít élesre, akkor fontos pillanatokról maradhatunk le. Gondoljunk bele, milyen gyorsan kell, hogy élesre állítson fényképezőgépünk, ha egy repülő madarat szeretnénk lefényképezni. Az olcsóbb, DC motoros objektívek ebből a szempontból rosszabbak, az USM a jobb.
    • Az automata élességállítás zajossága.
      Vannak olyan helyek, helyzetek, ahol csendnek kell lenni, és zavaró, nem megengedhető az élességállító motor zajossága. Ha szoktunk ilyen helyen fényképezni, akkor ne DC motoros változatot vásároljunk. Esetleg ilyen helyen zajtalanul élesre állító kompakt géppel fényképezzünk.
    • Élességállításkor forog az objektív eleje, a szűrőmenetet tartalmazó rész.
      Az a jó, ha nem forog. Ha forog, megnehezítheti életünket. Figyelni kell arra, hogy automata élességállításkor kezünkkel ne akadályozzuk szabad forgását, mert az objektív meghibásodhat. Nem használhatunk az ilyen objektívhez virág fényellenzőt. A polárszűrő használata is nehézkes. A Cokin P szűrőrendszer használatát is nehezítheti.
    • A képstabilizátor megléte, hatásossága.
      Nagyon hasznos, ha rendelkezésre áll a hatásos képstabilizátor, főleg teleobjektív esetén.
    • Fényereje.
      Minél nagyobb az objektív fényereje, annál jobb. Ez teszi lehetővé a kis mélységélességű képek készítését, valamint vaku nélküli fényképezést rosszabb fényviszonyok között. Fix gyújtótávolságú objektívek nagy fényerővel (akár f/1,4) gyárthatók. A kiváló minőségű, drága változtatható gyújtótávolságú objektívek akár f/2,8 fényerővel készülhetnek. Az olcsóbb zoomobjektívek fényereje általában változik a fókusztávolság függvényében, például f=18 mm nagylátószögű állásban f/3,5, f=55 mm tele állásban f/5,6. Ha ezt az objektívet nagyobb fényerejűre készítenék, akkor nagyobb méretű lencsetagok kellenének, amelyek drágábbak és súlyosabbak. Az lenne az előnyös, ha tele állásban nem, vagy csak kismértékben csökkenne le a fényerő.
    • A rekesznyílás alakja.
      Erről már fentebb részletesen írtam. Minél inkább közelít a körhöz a rekesznyílás alakja, annál jobb.
    • A bokeh minősége.
      Fentebb írtam róla. Egyrészt a rekesznyílás alakjától, másrészt az objektív konstrukciójától függ. Ez egyáltalán nem mellékes szempont, mert a csúnya bokeh tönkreteheti a képet.
    • Tükrözésmentesítés minősége.
      Fontos, hogy jó minőségű legyen minden lencsetag tükrözésmentesítése. Ha nem megfelelő, akkor az objektíven belüli tükröződések rontják a kép brillanciáját, rossz esetben hatásuk megjelenthet a képen. A nem megfelelően tükrözésmentesített objektív rosszul tűri, ha frontlencséjét közvetlen fény éri.
    • Lencsetagok száma.
      Az lenne az előnyös, ha az objektív nem állna sok lencsetagból. A vetített kép brillanciája nagyobb lehetne, kontrasztosabb lehetne a kép, kevesebb tükröződő felület lenne az objektív belsejében. Jó minőségű változtatható gyújtótávolságú objektívek általában sok lencsetagot tartalmaznak.
    • Torzítása.
      Az lenne az ideális, ha nem lenne torzítása az objektívnek. A drága, jó minőségű objektívek torzítása elhanyagolhatóan kicsi, az olcsóbbak rosszabbak ebből a szempontból, a nagy átfogású zoomobjektívek pedig bizonyos gyújtótávolságoknál jól látható torzítással rendelkezhetnek. Arról vehetjük észre, ha például egy, a kép oldalával megközelítőleg párhuzamos, a valóságban egyenes járdaszegély a képen görbül. A kisebb mértékű torzítást a legtöbb téma esetén nem vesszük észre.
    • Mechanikai kivitele.
      Az a jó, ha stabil, idő- és kopásálló, jól kézre álló, könnyen kezelhető konstrukció. A műanyag alkatrészekből és fogaskerekekből álló, műanyag bajonettel, műanyag szűrőmenettel rendelkező objektívek kevésbé időtálló szerkezetek, óvatosabb kezelést igényelnek. Tömegük viszont kisebb fémből készült társaiknál.
    • Mérete, tömege.
      Nem mindegy, hogy mekkora és milyen súlyú felszerelést kell magunkkal cipelni.
    • Ár/érték aránya.
      Ha nincs sok pénzünk, és olcsó megoldást keresünk, akkor ez egy nagyon fontos szempont. Elfogadható áron a lehető legjobb minőségű, legjobban használható objektív(ek)et keressük. Általában nem a legolcsóbbat keressük, hanem egy bizonyos elvárt minőségi szintnek megfelelő, gazdaságos megoldást keresünk. Ha a legolcsóbb objektív is teljesíti elvárásainkat, akkor jól jártunk.

Alaposan gondoljuk át ezeket a szempontokat, melyek a fontosabbak számunkra. Olvassunk minél több tesztet, értékelést, véleményt, és nézegessünk sok, a kiválasztott objektívvel készült képet, mielőtt döntünk. Azt tartsuk azonban szem előtt, hogy a neves gyártók mai objektívjei az esetek többségében már olyan jó képminőségűek, hogy amatőr célra tökéletesen alkalmasak. Nem attól készítünk jobb képet, ha az objektív 5 vonal/mm-rel nagyobb felbontású. A minél jobb technikai paraméterek öncélú hajszolása értelmetlen. Nem az a cél, hogy képünket szinte mikroszkóppal szemlélve megállapíthassuk annak technikai tökéletességét. A cél az érzelemre ható, jól megkomponált kép elkészítése. Ha megnézünk egy, akár nyolcvan évvel ezelőtt készült, igazán jól sikerült fotót, soha nem azt nézzük rajta, hogy vajon hány vonal/mm lehetett az objektív felbontóképessége, hanem a látvány ragadja magával a szemlélőt. A sokak által kipróbált, fórumokban és tesztekben javasolt objektívek várhatóan nem fognak csalódást okozni.

Az a tény, hogy a neves gyártók mai objektívjei amatőr célra tökéletesen alkalmasak, nem jelenti azt, hogy azok egyformák lennének. Vannak köztük jobbak és kevésbé jók. Én nem vagyok ellenére a jobb objektív használatának, hanem inkább nem vagyok híve a felesleges pénzköltésnek. A legtöbb esetben igaznak tartom azt, hogy ha nem túl sokkal drágábban jobb objektívet tudunk venni, akkor mindenképpen megéri a jobbat megvenni, de ha többszörös áron csak kissé jobb eredmény várható egy objektívtől, akkor inkább tekintsünk el a vásárlástól, vagy legalábbis alaposan gondolkodjunk el, hogy a várható előny biztosan megéri-e a befektetést. El kell ismerni, hogy vannak olyan területek, amelyek inkább igénylik a jobb objektívet, ilyen például a makrófotózás területe.

Az objektív felbontóképessége, rajzának élessége a manapság tárgyalt egyik legfontosabbnak tűnő szempont. Sokakat foglalkoztat a téma, ezt internetes fórumokban is megfigyelhetjük. Én is elég sokat írok erről lentebb, leginkább azért, mert talán sokakat érdekel a téma. De ne gondoljuk, hogy ez valóban egy ennyire kiemelten fontos szempont lenne. Rajzoljon jól az objektív, de ne feledkezzünk meg egyéb szempontokról sem, amelyek hasonlóan fontosak. Mennyire egyenletes az élesség a teljes képmezőn? Mennyire keményen vagy lágyan rajzol? Mennyire éles már teljes nyíláson is? Mennyire szépek a kép színei, mennyire kiegyensúlyozott a színvilága? Milyen mértékű a színhiba? Milyen mértékű a peremsötétedés? Mennyire kontrasztos képet rajzol? Mennyire tűri az ellenfényt? Mennyire szép a bokeh? Mennyire alkalmas azokhoz a témákhoz és körülményekhez, amelyek fényképezési gyakorlatunkban előfordulnak? Gyújtótávolságát illetve gyújtótávolság tartományát mennyire tudjuk kihasználni? Elég nagy-e a fényereje? Ezek mind fontos szempontok. Minden objektív minden célra nem alkalmas.

Vegyük figyelembe objektívünk tulajdonságait, korlátait, olyan témákhoz és úgy használjuk, amire alkalmas és ahogyan a legjobb képet remélhetjük. Sok objektív rajza akkor a legjobb, ha a legnagyobb rekesznyíláshoz képest egy-két értékkel zárjuk a rekeszt. Sok objektív rajza a zoom tartomány szélső értékeihez közelítve lágyul.

Kereső takaró

Van a nyakpánton egy nagyon hasznos kis gumi segédeszköz. Ez a kereső takaró. Sajnos kevesen használják, pedig bizonyos esetekben használni kellene. A kép nagyobb brillanciája fontos dolog, és ez a kis eszköz hozzájárulhat a kép nagyobb brillanciájához azáltal, hogy megakadályozza, hogy a keresőn keresztül fény jusson be a fényképezőgép belsejébe.

eyepiece_cover

Fölfelé le lehet húzni a gumi szemkagylót, és helyére lehet felhelyezni a nyakpánton található kereső takarót. Minden olyan esetben célszerű felhelyezni, amikor nem nézünk felvételkor a keresőbe. Ilyen eset például amikor élőkép módban használjuk a gépet, vagy állványról, előre felcsapott tükörrel, illetve állványról, hosszabb záridővel használjuk a gépet. Az utóbbi esetekben beállítjuk manuálisan az élességet, felhelyezzük a takarólapot, majd exponálunk.

MTF görbe

Az objektívek minőségének megítélése szempontjából a felbontóképességet gondolták a legfontosabb paraméternek. Véleményem szerint a brillancia és a kontraszt fontosabb a felbontóképességnél. A brillancia biztosítja az árnyékok részletgazdag, kontrasztos ábrázolását. A kontrasztosan rajzoló objektív képes a téma finom, egymástól alig különböző tónusainak megkülönböztetésére. A kisebb felbontóképességű, de nagyobb brillanciájú, kontrasztosabb objektív képét élesebbnek láthatjuk a nagyobb felbontóképességű, de kisebb kontrasztú objektívvel szemben.

A fényképezés folyamán az átvitel annál jobb, minél kisebb részleteket minél kisebb kontrasztcsökkenéssel sikerül átvinni. Az átviteli hibák fekete-fehér vonalakból álló mérőábra esetében kontrasztcsökkenésben nyilvánulnak meg. Ez teszi lehetővé, hogy egy átviteli elem (vagy akár a teljes rendszer) átvitelét MTF görbével jellemezhessük.

Ebben a részben az objektívekkel foglalkozunk, ezért az objektívek MTF görbéjét próbáljuk meg értelmezni. Ezt a görbét az utóbbi időben az objektív gyártója mellékeli az objektívhez, vagy a gyártó weblapján megtalálhatjuk. A görbéből következtetéseket lehet levonni egy objektív várható optikai átvitelére.

Az objektív MTF görbéjének értelmezéséhez a Canon cég által közölt MTF görbék értelmezésével foglalkozom, ehhez segítségül hívtam (innen vettem át az ábrákat is) a http://learn.usa.canon.com weblapon található írást. Tehát a Canon által közölt MTF görbék az alábbiak szerint értelmezhetők:

Az objektív tökéletes kontrasztátvitele azt jelentené, ha az objektív egy fehér háttéren lévő felete vonal éles átmenetét ugyanolyan élesen (hirtelen), átmenet nélkül ábrázolná. A gyakorlatban azonban ez nem így van, valamennyi átmenet mindig keletkezik, és ennek mértéke a kép közepétől a kép sarkai felé haladva változhat is.

Az tökéletes nagy felbontóképességű objektív olyan lenne, hogy a téma apró részleteit is élesen, kontrasztosan ábrázolná. A valóságban ez sem valósítható meg, az átvitel tökéletlensége kontrasztvesztésben nyilvánul meg, amelynek mértéke változhat a kép közepétől a kép sarkai felé haladva.

Egy Full-Frame képérzékelő átlójának az átlók metszéspontjától (a kép középpontjától) a kép sarkáig terjedő távolság 21,6 mm.

center_corner
Ugyanez a távolság Canon APS-C érzékelőnél 13,5 mm, Nikon APS-C érzékelőnél 14,2 mm.

Az objektív kontrasztátvitelét 10 vonal/mm sűrűségű vonalak átvitelével lehet mérni, míg a felbontóképességet sűrűbb, a Canon esetében 30 vonal/mm sűrűségű vonalas ábrával. A mérőábra nagyon kontrasztos fekete-fehér, megfelelő sűrűségű vonalakból álló ábra.

linesAz eredeti ábra kontrasztját 1-nek, százalékosan kifejezve 100%-nak vesszük. Az átviteli problémák csökkentik az átvitel kontrasztját, azaz a kapott eredmény 1-nél kisebb lesz.
sagittal_meridionalA mérést az átló több pontja mentén, kétféle irányú vonalakkal is elvégzik. Ezeket az irányokat sagittálisnak és meridionálisnak nevezzük. Azt várnánk, hogy az objektív átvitele nem függ attól, hogy milyen irányúak a mérőábra vonalkái, de ez nem így van.

A mérési eredményt diagramon ábrázolják az alábbiak szerint.

Az MTF grafikon vízszintes tengelyén a kép középpontjától mért távolság látható, FF érzékelő esetén 0-21,6 mm tartomány, csak APS-C méretű érzékelőhöz használható objektívek esetén Canon gyártónál 0-13,5 mm, Nikonnál 0-14,2 mm. A 0 értéknél van a kép középpontja, 21,6 (FF) vagy 13,5 (Canon APS-C) vagy 14,2 (Nikon APS-C) mm-nél pedig a kép sarka.

center_corner
A függőleges tengelyen a méréskor kapott kontrasztot ábrázolják. A tökéletlen átvitel során a kontraszt úgy változhat, hogy a fekete világosodik (sötétszürke lesz), a fehér sötétedik (világosszürke lesz), így a kettő közötti kontraszt csökken.
contrast
A függőleges tengelyen a kontraszt látható, amely utal a képminőségre, mert minél magasabb a kontraszt, annál jobb minőségű a kép.

A mérést elvégzik az objektív teljesen nyitott rekesze mellett és f/8 rekesznyílás esetén is, valamint változtatható gyújtótávolságú objektív esetén maximális nagylátószögű és maximális tele állásban is.

Az objektív kontrasztját a 10 vonal/mm sűrűségű mérőábrával kapott eredmény jellemzi.
contrast
A vastag folyamatos sötétkék vonal f/8 rekesz esetén sagittális irányú 10 vonal/mm sűrűségű mérőábrával a kép középpontjától a kép sarkáig (a középtől a 21,6 mm távol lévő képsarokig, FF) kapott eredményt tükrözi. Azaz sagittális irányú mérővonalak és f/8 rekesz esetén a középpontban, illetve attól távolodva a sarkokig az objektív kontrasztjára jellemző értéket. Minél magasabb az érték, a kontraszt annál jobb. Mint fentebb láttuk, magának a mérőábrának a kontrasztja 1, minél közelebb áll ehhez a kapott eredmény, annál jobb a kontrasztátvitel. A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy a kép középpontjában, illetve attól 15 mm-re eltávolodva körülbelül 0,9 a kontraszt, majd tovább haladva a képsarkokig egyre csökken a kontraszt, a sarokban már csak alig több, mint 0,8.
A vastag szaggatott sötétkék vonal f/8 rekesz esetén meridionális irányú 10 vonal/mm sűrűségű mérőábrával a kép középpontjától a kép sarkáig (a középtől a 21,6 mm távol lévő képsarokig, FF) kapott eredményt tükrözi. Azaz meridionális irányú mérővonalak és f/8 rekesz esetén a középpontban, illetve attól távolodva a sarkokig az objektív kontrasztjára jellemző értéket. Minél magasabb az érték, a kontraszt annál jobb. Mint láthatjuk, a fenti ábra szerinti példán a meridionális irányú vonalak esetén kisebb a kontraszt, és az nem a kép közepén, hanem attól körülbelül 5 mm-re a legjobb, és a kép sarka felé haladva nem egyenletesen csökken a kontrasztátvitel, hanem a grafikon hullámzó vonalat ír le, és a kép sarkánál már alig több, mint 0,70 a kontrasztátvitel.
A vastag folyamatos fekete vonal teljesen nyitott rekesz esetén sagittális irányú vonalak esetén mutatja az kontrasztátvitelt, a vastag szaggatott fekete vonal ugyanez meridionális irányú vonalakkal.

Az objektív felbontóképességét a 30 vonal/mm sűrűségű mérőábrával kapott eredmény jellemzi.
resolutionA vékony folyamatos kék és a kék szaggatott vonal f/8 rekesznyílással, sagittális és meridionális irányú vonalakkal kapott eredményt mutatja a kép középpontjától a képsarkok felé. Minél kisebb a kontraszt csökkenése, azaz minél közelebb van a kontraszt az 1-hez, annál jobb az objektív felbontóképessége. Az ábra példáján azt láthatjuk, hogy sagittális irányú vonalakkal jobb a felbontóképesség, mint meridionális irányúakkal, és a sarkok felé mindkettő esetében csökken a kontrasztátvitel (és ezzel együtt a felbontóképesség).
A vékony folyamatos fekete és a vékony fekete szaggatott vonal teljes nyíláson, sagittális és meridionális irányú vonalakkal kapott felbontóképesség eredményt mutatja.

A fenti utolsó két ábrán látható összesen nyolc görbét egy grafikonon szokták ábrázolni az alábbi ábrán látható módon. Az ábra a Canon EF 28mm f/2,8 IS USM objektív MTF jelleggörbéje.

canon_28
A vastag fekete és kék vonal az objektív kontrasztját mutatja, a kék f/8 rekesznyílásnál, a fekete teljes rekesznyílásnál, a folyamatos vonal a sagittális, a szaggatott vonal a meridionális irányú vonalak (10 vonal/mm) esetében.

A vékony fekete és kék vonal az objektív felbontóképességét mutatja, a kék f/8 rekesznyílásnál, a fekete teljes rekesznyílásnál, a folyamatos vonal a sagittális, a szaggatott vonal a meridionális irányú vonalak (30 vonal/mm) esetében.

Mit várhatunk ettől a Canon EF 28mm objektívtől, ha azt Canon APS-C érzékelőt tartalmazó vázon használnánk? Canon APS-C érzékelő esetén a kép középpontjától a kép sarka 13,5 mm távolságra található, ezért a Canon EF 28mm f/2,8 IS USM objektív MTF jelleggörbéjének vízszintes tengelyén megkeressük a 13,5 mm-nek megfelelő pontot, és abból a pontból gondolatban egy függőleges egyenest rajzolunk, és csak ettől az egyenestől balra eső diagram részt vesszük figyelembe.

Nézzük meg néhány Canon objektív MTF jelleggörbéjét. Változtatható gyújtótávolságú objektívek esetén a nagylátószögű és tele álláshoz külön MTF jelleggörbe tartozik.

Felbontás és élesség

A felbontóképesség azt mondja meg, hogy mekkora az a legkisebb témarészlet, amelyet az objektív még egymástól elkülönülten képez le. A kép részletgazdagságát határozza meg, azt, hogy mennyi apró, egymástól megkülönböztethető részletet látunk a képen. Mértékegysége vonal/mm, amely azt jelenti, hogy a képérzékelő 1 mm-nyi hosszán maximálisan hány vonal különböztethető meg egymástól. Szokásos mértékegység még a vonalpár/mm, amely értelemszerűen számértékileg a vonal/mm fele, valamint a képérzékelő (kép) rövidebb oldalára vonatkoztatott megkülönböztethető vonalak maximális száma.

Az objektívek felbontóképességének megállapítására leggyakrabban fekete-fehér tesztábrát használnak, amelyet általában fehér alapon egymáshoz egyre közeledő fekete vonalak, vagy esetleg egyre sűrűbb párhuzamos vonalak alkotnak. A tesztábrát lefényképezik, a kapott képet kiértékelik és megállapítják az objektív adott körülmények között mérhető felbontóképességét.

A kapott eredmény nemcsak az objektívtől függ, hanem függ az alkalmazott digitális fényképezőgéptől (vagy a használt filmtől, ha analóg gépet használnak), annak felbontásától, az objektíven alkalmazott rekesznyílás átmérőjétől, a tesztábrától, attól, hogy a képfelület mely pontján mérjük (középen a legjobb, a szélek felé csökken a felbontás), JPEG esetén a szoftveres élesítés mértékétől, és még esetleg egyéb dolgoktól is.

A méréshez használt digitális fényképezőgép kis felbontása korlátozhatja a mérés során kapott értéket. Ha a fényképezőgép nem elég nagy felbontású, akkor a valóságosnál kisebb objektív felbontást mérünk, mert a fényképezőgép képérzékelője nem teszi lehetővé kisebb részletek megkülönböztetését, hiába képezné azokat le az objektív. Emiatt kellően nagy felbontású fényképezőgépet kell a méréshez használni, hogy döntő módon az objektív felbontóképessége határozza meg az eredményt.

Azt tapasztalhatjuk, hogy azonos objektív esetén is a különböző tesztekben egymástól jelentősen eltérő felbontásértékeket mérnek. Nyilvánvaló, hogy még egy bizonyos típusú objektíven végzett különböző mérések felbontóképesség adatai sem hasonlíthatók össze, nemhogy a különböző típusú objektíveken egymástól eltérő tesztekkel mért értékek. A mérési eljárás, a kapott eredmény kiértékelésének módja, az eredmény értelmezése sem egységes.

Felmerül a kérdés, hogy a nagyobb felbontóképességű objektív képét élesebbnek is látjuk? Nem feltétlenül.

Az élesség nem egyenlő a felbontóképességgel (bár nem is független tőle), hanem egy szubjektív érzet, amelyet nehéz számszerűsíteni.

Az élességérzetben fontos szerepet játszik az, hogy az adott objektív milyen kontrasztos képet vetít. Az ugyanolyan felbontású, kontrasztosabb képet élesebbnek érzékeljük. Ha a hirtelen átmeneteknél (úgy is mondjuk, hogy az "élek mentén") szoftver segítségével megnöveljük a helyi kontrasztot, a képet élesebbnek látjuk, holott az objektív felbontása nem változott. Ezen alapulnak a szoftveres élesítési eljárások. Ha az eljárást túlzásba visszük, akkor kellemetlen mellékhatásokkal kell számolnunk.

Az interneten számos helyen olvashatunk objektív teszteket is, minél többet és minél alaposabban tanulmányozzunk ilyeneket, főleg vásárlás előtt. Nézegessünk sok-sok tesztképet is, lehetőleg teljes felbontásút. A cél az, hogy olyan objektívet vásároljunk, amelynek tetszik a képe. Itt részletesebben csak a http://www.dxomark.com tesztjeivel foglalkozom. Lentebb, az objektívtípusoknál néhány innen átvett mérési eredményt is közzéteszek. A fő cél az, hogy mindenki meg tudja nézni ezen az oldalon, hogy egy adott objektív a saját fényképezőgépével hogyan teljesít.
A http://www.dxomark.com a képérzékelők mellett az objektívek mérésével és tesztelésével is foglalkozik. Annak érdekében, hogy az objektívek felbontását ne a szokásos, nehezen értelmezhető MTF jelleggörbével kelljen jellemezni, létrehoztak egy P-Mpix (Perceptual Megapixel, azaz észlelési megapixel) mértékegységet. A P-Mpix értéke egy nagyon leegyszerűsített, fiktív, torzított szám, amely egy számértékben próbálja kifejezni azt, hogy egy adott objektív mennyire képes egy adott felbontású képérzékelőt kiszolgálni. Ezáltal valamelyest az egyes objektívek összehasonlíthatóvá válnak ebből a szempontból. A fényképezőgép érzékelő mérete és felbontása se mindegy, mert a nagyobb képpontméret korlátozhatja egy kiváló objektívvel elérhető felbontást. És az objektív felbontása se mindegy, mert ha az objektív felbontóképessége alacsony, akkor hiába van nagy felbontású fényképezőgépünk, az elérhető felbontást az objektív korlátozza, és segítségével csak olyan nagy felbontású képet készítünk, amelynek információtartalma a felbontásához képest jóval kevesebb. Az az ideális, ha objektívünk felbontóképessége és fényképezőgépünk felbontása összhangban áll egymással. A fényképezőgép felbontását természetesen sohasem lehet elérni, de nem mindegy, hogy mennyivel kapunk az adott objektívvel annál kisebb értéket. Az eltérés minden esetben több MP. A Bayer-szűrős digitális fényképezőgép működési elvéből következik, hogy a kapott kép információtartalma mindig jelentősen kisebb a kép fizikai felbontása által elvileg lehetséges információtartalomhoz képest. Az alkalmazott anti-aliasing szűrő homályosító hatásának mértékétől is függ az elérhető információtartalom. A P-Mpix érték leginkább arra használható, hogy megállapíthassuk, hogy egy adott objektív mennyire tudja kiszolgálni egy adott típusú fényképezőgép érzékelőjét.

Egyetlen számmal nem lehet egy objektívet jellemezni, ezért a http://www.dxomark.com oldalon megtekinthetők a részletes mérési eredmények is.

A http://www.dxomark.com oldal - a legtöbb más oldalhoz hasonlóan - a technikai tökéletesség és nem a fényképezésre való alkalmasság szempontjából vizsgálja és pontozza az objektíveket. Vagyis úgy tekinti, hogy a technikailag tökéletesebb objektív képvisel nagyobb használati értéket is. Én ezzel nem teljesen értek egyet, szerintem az esetek többségében, a szélsőségektől eltekintve, és a nevesebb gyártók napjainkban tapasztalható objektív minősége esetén az amatőr gyakorlatban semmi jelentősége annak, hogy technikailag kissé jobb egy objektív vagy nem. Egyáltalán semmi. A technikailag jó objektíven általában azt értik, hogy rajza legyen minél nagyobb felbontású, a felbontása minél kevésbé csökkenjen a képszélek felé, már teljes rekesznyílásnál a teljes képfelületen borotvaéles legyen a rajza, minél kontrasztosabb legyen a képe, minél kevésbé sötétedjen a képsarkok irányában, minél szebb legyen a bokeh, minél kisebb torzítása legyen, és minél kisebb mértékű lencsehibával rendelkezzen. A tesztek leginkább arról szólnak, hogy ezeknek a tulajdonságoknak mennyire felel meg az adott objektív. Azonban nem mindegy a felhasználás területe sem, minden objektív mindenre nem alkalmas, és a tesztek ezt általában nem veszik figyelembe. Mint ahogy azt sem, hogy egy adott területen alkalmazva az objektívet, annak egyáltalán nem kell abszolút tökéletesnek lennie, egy bizonyos szinten túl anélkül lesz sokkal drágább a felszerelés, hogy az adott fényképezőgéppel használva számottevő javulást tapasztalhatnánk. Napjainkban a reklámokban az abszolút tökéletességre törekvés szükségessége figyelhető meg, de ennek egyedüli célja az, hogy minél több embert vásárlásra bírjon. Ne dőljünk be ennek. A fentiekkel nem azt akarom mondani, hogy hasonló (nem nagyságrenddel magasabb) áron ne a jobb objektívet vásároljuk meg, ha például 60000 Ft-ért számottevően jobbat tudunk venni, mint 40000 Ft-ért, akkor ha megtehetjük, a jobbat vásároljuk meg. A jobb objektíven ne feltétlenül a technikai maximumnak jobban megfelelőt értsük, hanem amellyel saját szempontjaink és céljaink szerint jobb képeket leszünk képesek készíteni.

Miért nem számít az objektív felbontóképessége?

Ezt a részt erősen figyelmébe ajánlom mindenkinek. Napjainkban az objektívek megítélése erősen felbontóképesség (élesség) központú, pedig valójában ez nem annyira fontos paraméter. Nézzük meg, hogy miért nem.

Az objektív felbontóképességére sokan úgy tekintenek, mint a legfontosabb paraméterre, amely szinte önmagában eldönti egy objektív minőségét. Talán azért foglalkoznak vele ennyit, mert ezt könnyű tesztelni. A ma elérhető objektívek többsége felbontóképesség szempontjából már meglehetősen jó. A "ma elérhető objektívek" alatt nemcsak a mai vagy közelmúltbeli gyártásúakat értem, hanem akár az 1960-as, 1970-es években, vagy akár még korábban gyártottakat is, mindazokat, amelyek internetes piactereken forgalomban vannak, esetleg leszámítva a muzeális régiségeket, de azokból csak ritkán bukkan fel egy-egy példány. Gondoljunk bele, hogy a mai fix gyújtótávolságú objektívek jelentős részének optikáját még az analóg korszakban, meglehetősen régen tervezték, az újabb és újabb változatokban az optika változatlan maradt, csak az egyéb dolgokat (automata élességállítás, rekeszlamellák, tükrözésmentesítő réteg, kinézet, stb.) korszerűsítették. Jó példa erre a Canon EF 50mm f/1,8 objektívje, amelynek első változata 1987-ben, jóval több, mint negyed százada jelent meg, és a mai napig gyártják, jelenleg Canon EF 50mm f/1,8 STM objektívként. Az általunk (mindenkinek saját maga által) felbontóképesség szempontjából túl rossznak tartott objektívet pedig el tudjuk kerülni, ha egyáltalán van ilyen objektív. A kérdés az, hogy a már meglehetősen jó felbontóképességű többségnél fellelhető kisebb felbontóképességbeli különbségek mennyit számítanak. A legtöbb felhasználási területen véleményem szerint ezzel kevéssé kell foglalkozni, nem nagyon számít. Ennek több oka is van. Lássuk ezeket.

Egy teszt csak azt mutatja meg, hogy az adott laboratóriumi körülmény között egy bizonyos szempontból hogyan viselkedett az objektív. Ebből azonban a hétköznapi körülmények közötti használhatóságról messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Az felbontóképesség tesztből nem látszik, hogy milyen szép képet lehet készíteni az objektívvel.

Ha egy kép nem éles, annak legritkább oka az objektív felbontóképesség. Az objektív tervezés már régi tudomány, akár már az 1930-as, '40-es években, vagy még korábban tervezett objektívek is élesek voltak. Gondoljunk például a Tessar-ra, amely 1902-ben született. Inkább meg kell tanulni az adott objektívet helyesen használni, ki kell tapasztalni, hogy mire alkalmas, és milyen körülmények között készíthetjük vele a legjobb képeket.

Ismerni kell az adott objektív korlátait, és tudni kell alkalmazkodni hozzájuk. Például ha tudom, hogy egy objektív tág rekesznél lágyabban rajzol, akkor azt is tudom, hogy mennyire kell rekeszelni az objektívet, hogy éles képet kapjak. Rekeszeléssel általában nő az felbontóképesség, és van egy optimális rekeszérték, amelynél a felbontóképesség a legjobb. Mindenféle használati tárgynak meg vannak a korlátai, nemcsak az objektíveknek, ki kell ismernünk a tulajdonságaikat, meg kell tanulnunk használni azokat. A kisebb felbontóképességű objektívvel készült képből legrosszabb esetben kisebb méretű papír képet készíttethetünk, mint a legjobb felbontóképességű objektívvel készült képből.

A legtöbb objektív (de bármi mást is ide érthetünk, például fényképezőgépet vagy mobiltelefont) sokkal jobb, mint amennyire az emberek képesek azt használni. Sokszor az objektívet szidják a nem elég éles kép miatt, pedig ők nem tettek meg mindent az éles kép elérése érdekében.

A fényviszonyok például sokkal többet számítanak abban, hogy jó képet kapjunk, mint az objektív felbontóképessége. Például a levegőtávlat eleve korlátozza az elérhető felbontást. A jó képhez nem feltétlenül nagy felbontóképesség kell, más tényezők sokkal fontosabbak. Azonban például a tudományos célú fényképezésre az utóbbi állítás nem vonatkozik, mert ott elsődleges fontosságú lehet, hogy minden részlet a lehető legjobban látszódjon, de az amatőrök legtöbbször nem ilyen célból fényképeznek.

Ha 100% nagyításon (eredeti méretben) megnézünk egy átlagos fényképet, akkor azt láthatjuk, hogy maximálisan csak egy síkban, az élesre állítás síkjában éles, és lehetséges, hogy a képfelületnek csak mintegy öt százalékát vagy még kevesebbet foglal el a fókusz síkjába eső témarészlet, a többi terület többé-kevésbé a fókuszon kívül van, ezért többé-kevésbé életlen. Megfigyelhetjük azt is, hogy már az élességállítás síkjától igen kissé eltávolodva is meghaladja az életlenedés mértéke a különböző fajta objektívek közötti felbontóképesség-különbségből eredő kismértékű élességbeli különbséget.

A fényképezendő téma is sokszor mozgásban van. Fúj a szél, mozognak az emberek, állatok, vagy akár autók. Az objektív felbontóképességét maximálisan csakis úgy használhatjuk ki, ha minden mozdulatlan. A téma és a fényképezőgép is. Ha szabad kézből fényképezünk, vagy a téma mozog, akkor jóval többet veszíthetünk a felbontóképesség tekintetében, mint amennyi különbség az egyes objektívek között van.

A nézőközönség a fényképen soha nem azt nézi (legalábbis jó fénykép esetén), hogy vajon mennyi lehetett az objektív felbontóképessége. Az a jó kép, amely a néző érzelmére hat, és ha jó a kép, akkor a szemlélőnek a technikai kérdések eszébe sem jutnak. Sajnos sokan hiszik azt, hogy ha jobb felszerelésük lesz, akkor jobb képeket is fognak készíteni. De a dolog nem ezen múlik.

Összefoglalni mondandómat talán a következőképpen lehetne: A ma elérhető objektívek felbontóképesség szempontjából már elég jók, kicsi a különbség közöttük, amely valójában nem igazán számít. Érzelemre ható képet kell próbálni készíteni, de az érzelemre hatás nem az objektív felbontóképességén múlik. Egyéb körülmények sokkal fontosabbak. Egy objektívnek a felbontóképességén kívül számos más tulajdonsága is van, amelyek sokkal fontosabbak a képalkotás szempontjából.

A fentiek alapján felmerülhet a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán a teszteknek. Természetesen van. Segítségükkel bizonyos műszaki paraméterek tekintetében el tudjuk dönteni, hogy a vizsgált objektív nyújt-e annyi többletet meglévő objektívünkhöz képest, hogy érdemes azt megvennünk. Mint lentebb látni fogjuk, a tesztek és az objektívvel készített fotók megtekintése segítségével már néhány objektív megvásárlásáról sikerült lebeszélnem magam. A tesztekben sokszor nemcsak a felbontóképességről kapunk információt, hanem a képalkotás szempontjából fontosabb tulajdonságokról is. Ilyenek lehetnek például a kromatikus aberráció mértéke, az objektív rajzának kontrasztossága, a színvilág, a peremsötétedés, stb... Vannak olyan paraméterek, amelyek igen fontosak, de nemigen számszerűsíthetők, ilyen például a közvetlenül ráeső fénnyel szembeni ellenálló képesség, vagy a bokeh. Ezek legfontosabbika talán a bokeh milyensége. Ezt mérni nem nagyon lehet, inkább próbafelvétellel szokták tesztelni. Az fontos szempont, hogy csak akkor vásároljunk meg egy objektívet, ha annak meglévő objektívjeinkhez képest valódi előnyei vannak. Azaz általa másabb jellegű, elképzelésünknek jobban megfelelő képeket tudunk készíteni.

Az objektívvel készített képek nézegetése nagyon fontos, ha választás előtt állunk. Ebből láthatjuk igazán, hogy milyen az adott objektívvel készült kép hatása.

A későbbiekben a három fentebb ismertetett objektív Canon 350D és Canon 450D fényképezőgéppel kapott teszteredményének összefoglaló táblázatát közlöm. A részletesebb eredményekért keressük fel az oldalt.

Alapobjektívek

Alapobjektívként Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 objektíve(ke)t használok.

Figyeljünk arra, hogy a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 objektívnek több változata létezik, és közel sem mindegy, hogy melyiket választjuk.

A legkorábbi változatok a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 és Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 II, amelyeknek volt USM élességállítású változata is. Ezeket a ritka bordázatú zoomgyűrűről lehet könnyen felismerni. Képstabilizátort nem tartalmaznak, képük elég lágy. Ezeket egyértelműen nem javaslom.

Ezután a képstabilizátoros változatok következtek, a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS és Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS II. A képstabilizátor miatt áttervezték az objektívet, amely optikailag sokkal jobb lett. Az IS első és második változata a gyártó szerint csak a képstabilizátor szoftverében különbözik egymástól (a kissé más külső megjelenéstől eltekintve).

A következő a léptetőmotoros - csendesebb - élességállítású, és emiatt áttervezett, több szempontból is fejlesztett, jobb Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS STM változat. Ezzel az objektívvel lentebb részletesen foglalkozom. Az objektív optikai felépítését tekintve is más lett, ezért érdemes megnézni optikai teljesítményét is, összehasonlítva a korábbi, Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS változattal.

Arra vigyázzunk, hogy az IS (képstabilizátoros) változatok optikailag is sokkal jobbak a korábbi, IS nélküli változatoknál, lehetőleg ilyet vásároljunk. (kivétel az újabb Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 III, stabilizátor nélküli objektív, amely optikailag jó).

A képstabilizátor megléte nagy előny, ajánlatos stabilizátoros objektívet vásárolni.

Ha használt objektívet vásárolunk, akkor jól nézzük meg, hogy az objektív valóban jó állapotú, keveset használt legyen. Jól látható a kopás az objektív bajonettjénél, ahol a fényképezőgéphez csatlakozik, az elektromos csatlakozás aranyozott érintkezőinél, de egyéb helyeken is észrevehető a sok használat.

Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS

Általános célra először a Canon EF-S 18-55 mm f/4 - 5,6 IS kit objektívet választottam. Az objektív rendelkezik ultra alacsony színszórású lencsetaggal. Optikai teljesítménye igen meggyőző, elérheti vagy megközelítheti akár egy középkategóriás "L"-es zoomobjektívét is, sőt a régebbiekét általában meg is haladja.

canon18-55is

Az objektív főbb jellemzői:

  • Fókusztávolság: 18-55 mm (29-88 mm ekvivalens)
  • Fényerő: f/3,5-f/5,6
  • Élességállítás: egyenáramú motor
  • Legszűkebb rekesznyílás: f/22-f/38
  • Rekeszlamellák száma: 6 lekerekített
  • Optikai felépítés: 11 elem 9 csoportban
  • Különleges lencsetagok: 1 aszférikus
  • Élességállítás közeli határa: 0,25 m
  • Maximális nagyítás: 0,34x (55 mm-nél)
  • Szűrőmenet átmérője: 58 mm
  • Tömege: 200 g
  • Hossza: 70 mm

Az objektív közgyűrűkkel is használható, de csak 55 mm gyújtótávolságú (tele) állásban. 12 mm széles közgyűrűvel 0,64-0,23x-es, 25 mm szélessel pedig 1,00-051x-es nagyítás érhető el. Extendert nem, de előtétlencsét használhatunk az objektívvel.

Fényereje lehetne nagyobb, mert akkor kisebb mélységélességet érhetnénk el, vagy gyors mozgásokhoz rövidebb záridőt alkalmazhatnánk, és beltérben, kevesebb fényben is használhatóbb lenne, azonban egy hasonló átfogású, de f/2,8 fényerejű Canon objektív ára nagyságrenddel magasabb. A képstabilizátor bizonyos mértékig ellensúlyozza a nagyobb fényerő hiányát, de természetesen csak az alkalmazható záridő tekintetében, a mélységélesség, gyors mozgások fényképezése vonatkozásában nem.

Az objektív nem USM, azaz nem hangtalan az automatikus élességállítás, mert egyenáramú motorral történik.

Az automatikus élességállítást kézzel csak akkor tudjuk korrigálni, ha előtte manuális élességállításra kapcsolunk. Ennek elmulasztása az objektív meghibásodását okozhatja. Jobb lenne, ha ezt kapcsolgatás nélkül megtehetnénk.

Az objektív első része élességállításkor forog. Ez megnehezíti egyes kiegészítők, szűrők használatát. Használat közben figyeljünk arra, hogy a forgó részt a motor szabadon tudja forgatni, kezünkkel az élességállító gyűrűt ne fogjuk le.

A fókusztávolság állításakor változik az élességállítás távolsága is, ezért először mindig állítsuk be a zoom gyűrűvel a kívánt fókusztávolságot, és utána állítsunk élességet.

Ha a fentiek tükrében vizsgáljuk kit objektívünk felbontását, akkor megállapíthatjuk, hogy derekasan helytáll. Ugyan nincs olyan jó, mint a legjobb fix gyújtótávolságú objektívek, de ez egy zoom optikától nem is várható el.

Az alábbi ábrán a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS II objektív MTF jelleggörbéje látható:
18-55_wide 18-55_tele
Ebből a kit objektívből elég jó a kínálat, és kéz alatt használatlan vagy alig használt példányt is kifoghatunk, már kedvező áron, vagy akár újonnan is beszerezhetjük.

Az alábbiakban a dxomark.com oldal mérési eredményeiből láthatunk néhány ábrát. A dxomark.com oldalon mindig fényképezőgép-objektív páros eredménye látható. A részletes mérési eredményeket a weboldalon megnézve láthatjuk, hogy az objektívek különböző gyújtótávolságoknál és különböző rekeszértékeknél különbözőképpen viselkedik. Ennek közlésével célom az, hogy akit érdekel a téma, a http://www.dxomark.com oldalon meg tudja nézni saját fényképezőgépe és objektívje teszteredményeit, és az eredményt értelmezni tudja. Lentebb csak a felbontóképesség teszteredményeinek egy részét közlöm, de az oldalon ehhez hasonlóan megtekinthetők a peremsötétedés és a kromatikus aberráció mérési eredményei is, de ezek itt nem láthatók.

Canon 1100D-vel vizsgálva nem találunk adatokat ehhez az objektívhez a http://www.dxomark.com oldalon, ezért a szintén 12 MP-es Canon EOS 450D fényképezőgéppel kapott eredményt idézem a http://www.dxomark.com/Lenses/Canon/EF-S-18-55mm-f-3.5-5.6-IS-mounted-on-Canon-EOS-450D__185 oldalról.

18-55_450d
Ezzel a fényképezőgéppel összességében már többet, 11 pontot kapott az objektív.

Élesség (Sharpness) tekintetében  7 P-Mpix a kapott eredmény.

Átvitel, fényátengedés (Transmission) értéke arra jellemző, hogy mennyire tér el az egyes gyújtótávolság beállításoknál a valós fényerő a gyártó által specifikálthoz képest.

Torzítás (Distorsion) a kép geometriai torzítása, százalékban. A 0,3% torzítás érték igen jó.

A képsarkok felé történő sötétedés (peremsötétedés) a kép közepéhez képest (Vignetting), amelyet fényértékben mérnek. A kapott -0,8 FÉ igen jó érték.

A kromatikus aberráció mértéke (Chr. aberration), mikrométerben megadva. Mint látjuk, a 11µm érték jó közepes.

Ha ugyanezt a kit objektívet a 20,2 MP-es Canon EOS 70D fényképezőgépen használták, akkor 10 P-Mpix eredményt kaptak.

Mielőtt elkeserednénk amiatt, hogy ez a kit objektív nagyon rosszul teljesít, nézzük meg a http://www.dxomark.com/Lenses/Canon/Canon-EF-24-70mm-F28L-II-USM-mounted-on-Canon-EOS-350D__183 oldalon az "L"-es, jelenleg 582000 Ft-ért megvásárolható Canon EF 24-70mm f/2.8L II USM objektívet.

Azt láthatjuk, hogy az élesség ezzel a drága objektívvel, Canon EOS 450D fényképezőgéppel 9 P-Mpix.

Ha ezt a drága objektívet a 20,2 MP-es Canon EOS 70D fényképezőgépen vizsgálták, akkor 14 P-Mpix eredményt kaptak. Vegyük szemügyre a lenti ábrán a 70D fényképezőgéppel és Canon EF 24-70 mm objektívvel kapott eredményeket, és láthatjuk, hogy árához képest a kit objektív nagyon jól teljesít. A drága objektív "átvitel" paramétere kissé jobb, a sötétedés a képszélek felé feleakkora a kit objektívhez képest (de ez könnyen korrigálható), a torzítás kisebb ugyan, de a kit objektívnek is csak nagylátószögű állásban van jelentősebb torzítása, a kromatikus aberráció mértéke szinte azonos. A felbontóképessége persze jobb a drága objektívnek.

24-70l_70d

Megállapíthatjuk, hogy a kapott fénykép információtartalmát a fényképezőgép és az objektív tulajdonságai együttesen határozzák meg.

Láthatjuk, hogy a több, mit félmillió forintos objektív valamivel részletgazdagabb a kapott kép 12 MP-es fényképezőgép esetén (7 P-Mpix helyett 9 P-Mpix), azonban a különbség nem valószínű, hogy megéri egy fotóamatőr esetében a több, mint félmillió forint árkülönbséget.

A "mindössze" 324000 Ft-os, szintén "L"-es Canon EF 16-35mm f/4L IS USM objektív esetén Canon 450D géppel 7 P-Mpix,Canon 70D géppel pedig 10 P-Mpix élességértéket kapunk. Nézzük meg, hogymindhárom érték pontosan azonos a tizedannyi áron beszerezhető (volt) Canon 18-55 mm f/3,5-5,6 IS kit objektív ugyanolyan fényképezőgépen tapasztalt élesség értékével. Ezt figyelembe véve a kit objektív árához képest (és a gyakorlati tapasztalatok alapján is) ragyogóan teljesít.

Ha alaposan áttanulmányozzuk a Canon 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektív és a 12MP-es Canon 450D fényképezőgép együttesének a DxOMark oldalon található részletes mérési eredményeit, akkor a következő megállapításokat tehetjük:

Élesség maximum az egyes gyújtótávolság értékeknél:

  • 18 mm: f/5,6
  • 24 mm: a kép egészét nézve f/4,5; f/5,6-nál élesebb a közepe, de szélén jobban romlik.
  • 35 mm: f/5,6
  • 55 mm: f/8

A peremsötétedés az alábbi táblázatban látható rekeszértékek (és persze az azoknál szűkebb rekesznyílás) esetén elfogadható:

  • 18 mm: f/5,6
  • 24 mm: f/5,6
  • 35 mm: f/5,6
  • 55 mm: f/8

Kromatikus aberráció mértéke itt a legjobb:


  • 18 mm: f/3,5-4,5
  • 24 mm: f/4-4,5
  • 35 mm: f/4,5-8
  • 55 mm: f/8-tól

Ezekből az adatokból levonhatunk egy egyszerű következtetést arra, hogy egy 12 MP-es fényképezőgép és a kit objektív használata esetén milyen rekeszérték használatával kapjuk a technikai szempontból legjobb minőségű képet:

Az objektívet használjuk az élesség maximum résznél látható rekeszértékekkel, de ha fontos a peremsötétedés, akkor 24 mm-nél f/4,5 helyett f/5,6 értékkel, ha fontos a kromatikus aberráció, akkor 18 mm-nél f/5,6 helyett f/3,5 értékkel, de ez utóbbi esetben nagymértékű peremsötétedés lesz látható.

Ha egyéb szempontok indokolják (pl. mélységélesség vagy a megkívánt záridő), akkor természetesen el kell térni ettől, de számoljunk azzal, hogy a kép minősége várhatóan többé-kevésbé romlani fog.

Az alábbi képek a fényképezőgép által készített, manipulálatlan JPEG formátumú képek, RAW formátumot nem alkalmaztam. A fényképezőgép JPEG kép előállítását befolyásoló beállításainak (kontraszt, élesítés, színtelítettség) mindegyike gyári alapértékre volt állítva. Ahol ezektől eltértem, azt külön jelzem. Teljes képek esetén azokra rákattintva a kép egy másik fülön teljes felbontásban megjelenik, ahonnan le is menthető (de csak tanulmányozás céljából!). A képrészleteknél ez nem működik.Tehát itt a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektívvel, ennek II-es változatával készült képek láthatók.

350d_iso100_18_29mm_f10_250_small
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, f=18 mm (29 mm ekvivalens), f/10, 1/250 s

350d_iso100_18_29mm_f10_250_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

poszmeh
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet.
ISO 100, f=55 mm, f/8, 1/250 s. Poszméh.
A háttér elmosódottsága szép.

orchidea
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet.
ISO 100, f=55 mm, f/8, 1/200 s, vaku.
Orchidea közepe

levelek
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet.
ISO 400, f=39 mm, f/8, 1/60 s,
JPEG élesítés +1, vaku nélkül. Levelek

katica
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet. Katica.

meh_2
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet. Méh egy szulák virágjában.

meh_3
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet. Méh egy szulák virágjában.

meh
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet. Méh egy szulák virágjában.

poszmeh_pillango
Canon EOS 350D, Canon EF-S 18-55 IS, egy 100% nagyítású képrészlet. Poszméh és lepke.

18-55_IS
Canon 1100D, Canon EF-S 18-55mm IS objektív. Orchidea.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP)

1100d_ef-s_18-55
Canon 1100D, Canon 18-55mm IS objektív, 55 mm, f/5,6.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM

Ezt az objektívet később vásároltam. Ez a jelenlegi legfejlettebb változat. Jelentős módosításon esett át, optikailag sem azonos a korábbi változatokkal.

canon18-55is

Az objektív főbb jellemzői:

  • Fókusztávolság: 18-55 mm (29-88 mm ekvivalens)
  • Fényerő: f/3,5-f/5,6
  • Élességállítás: léptetőmotor
  • Legszűkebb rekesznyílás: f/22-f/36
  • Rekeszlamellák száma: 7 lekerekített
  • Optikai felépítés: 13 elem 11 csoportban
  • Különleges lencsetagok: 1 aszférikus
  • Élességállítás közeli határa: 0,25 m
  • Maximális nagyítás: 0,36x (55 mm-nél)
  • Szűrőmenet átmérője: 58 mm
  • Tömege: 205 g
  • Hossza: 75 mm

Az objektív közgyűrűkkel is használható, de csak 55 mm gyújtótávolságú (tele) állásban. 12 mm széles közgyűrűvel 0,65-0,23x-es, 25 mm szélessel pedig 1,00-051x-es nagyítás érhető el. Extendert nem, de előtétlencsét használhatunk az objektívvel.

Az objektív számos tulajdonságán javítottak. A léptetőmotoros élességállítás csendes, gyors, és pontos. Az objektív belső élességállítású, amely azt jelenti, hogy élességállításkor az objektív belsejében mozognak bizonyos lencsetagok, de közben az objektív hossza sem változik, és a szűrőmenet sem forog. Ez utóbbi tulajdonság megkönnyíti a szűrők használatát. A zoomgyűrű szélesebb lett, és forgatásakor változik az objektív hossza. Az objektív a gyújtótávolság változtatásakor az élességet automatikusan korrigálja. Emlékezzünk rá, hogy az elődöknél először a gyújtótávolságot kellett beállítani és utána az élességet, mert zoomoláskor megváltozott a beállított élesség is. Az élességállítást a fókuszgyűrű segítségével bármikor korrigálhatjuk. A fókuszgyűrű sokkal jobb kivitelű lett. A fókuszgyűrű nem mechanikusan, hanem a elektronikusan, a fókuszmotor vezérlésével állítja az élességet, ezért csak akkor működik, ha az objektív áramot kap, egyébként hatástalan. Elődeinél jobb bevonattal látták el. Mechanikai felépítése is jobb lett.

Az alábbi ábrán a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM objektív MTF jelleggörbéjét láthatjuk:


Nézzük meg a http://www.dxomark.com oldalról vett felbontóképesség összehasonlítást Canon 760D, 24 MP-es fényképezőgéppel. A fényképezőgép nagy felbontása azért fontos, hogy ne annak kis felbontása korlátozza a mérhető felbontóképességet. Az ábrákon a különböző rekesznyílásnál a képfelületen mért felbontóképesség látszik. Minél inkább sötétebb zöld az ábrán a képfelület egy adott része, annál nagyobb ott a felbontóképesség, és minél inkább sárgább-vörösebb, annál kisebb. Az eredményt legfeljebb f/8 rekeszértékig láthatjuk, mert ennél szűkebb rekesznyílásnál már nem az objektív minősége, hanem a fényelhajlás határolja be az elérhető felbontást, sőt már f/8-nál is mérhetően rontja a képminőséget. Balra látható a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS, jobbra pedig a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM objektívvel kapott eredmény.


f=18 mm gyújtótávolság, f/3,5 rekeszérték



f=18 mm gyújtótávolság, f/5,6 rekeszérték



f=18 mm gyújtótávolság, f/8,0 rekeszérték




f=24 mm gyújtótávolság, f/4,0 rekeszérték



f=24 mm gyújtótávolság, f/5,6 rekeszérték



f=24 mm gyújtótávolság, f/8,0 rekeszérték




f=35 mm gyújtótávolság, f/4,5 rekeszérték



f=35 mm gyújtótávolság, f/5,6 rekeszérték



f=35 mm gyújtótávolság, f/8,0 rekeszérték




f=55 mm gyújtótávolság, f/5,6 rekeszérték



f=55 mm gyújtótávolság, f/8,0 rekeszérték


Az egyes weboldalak által elvégzett tesztek eredményei nem mindig vannak összhangban egymással. A dxomark.com saját fejlesztésű tesztrendszert használ, míg a többiek leggyakrabban az Imatest rendszert, tehát a mérési módszer se teljesen egyforma. Az egyes objektívpéldányok gyártási szórásából is eredhet némi eltérés. Azt elfogadhatjuk, hogy minden bizonnyal azt mérték, amit fentebb láthatunk.


Canon 1100D, Canon 18-55mm IS STM, 55 mm, f/8,0, 1/200 s, belső vaku.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).


Canon 1100D, Canon 18-55mm IS STM, 55 mm, f/8,0, 1/200 s, belső vaku.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).


Canon 1100D, Canon 18-55mm IS STM, 55 mm, f/8,0, 1/200 s, belső vaku.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).


Canon 1100D, Canon 18-55mm IS STM, 55 mm, f/8,0, 1/200 s, belső vaku.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

Végül hívjuk a Canont segítségül egy kis összehasonlításra. A Canon EOS 1200D belépő szintű DSLR gépének tesztfotóit ezen az oldalon láthatjuk: http://web.canon.jp/imaging/eosd/samples/eos1200d/
Ez a fényképezőgép 18 MP felbontású, érzékelője APS-C méretű. A nagy felbontás miatt nem az érzékelő, hanem az objektív felbontóképessége korlátoz, így a két objektív jobban összehasonlítható. Készítettek portrét a Canon EF 135 mm f/2L USM fix gyújtótávolságú, L-es (luxus minőség, ára jelenleg legalább 310000 Ft), és a Canon EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6 IS II kit objektívvel is (ennek ára most 30000 Ft körül van). Tehát a képek 18 MP-esek, ebből vágtam ki két-két részletet. A két kép nem ugyanarról a modellről készült.

A Canon EF 135 mm f/2L USM fix gyújtótávolságú objektívvel és Canon 1200D fényképezőgéppel készített kép két 100%-os részlete:

01-1

01-2

A Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS II változtatható gyújtótávolságú kit objektívvel, és Canon 1200D fényképezőgéppel készült kép két 100%-os részlete:

02-2

02-1

Ezeken a képeken láthatjuk, hogy 18 MP felbontás mellet a drága, fix gyújtótávolságú objektív talán valamivel jobban teljesít, de a tizedannyiért megvásárolható, változtatható gyújtótávolságú kit objektív is kiválóan helytáll. A két objektív közötti felbontásbeli különbség eltűnik, ha kisebb felbontású képérzékelővel használjuk azokat. Hiába vetít esetleg részletgazdagabb képet az érzékelőre az L-es objektív, ha a kisebb felbontású érzékelő nagyobb képpontmérete korlátozza a nagyobb részletgazdagságot (a képponton belüli részleteket az érzékelő nem látja). Ha azt gondoljuk, hogy az amatőr fotózásban ez a különbség számít, valószínűleg tévedünk. Lehet, hogy a kit objektívvel készített képből kissé kisebb papír képet lehet ugyanolyannak látszó minőségben készíteni, mint az L-es objektív képéről, de ez csak akkor igaz, ha az egyéb szükséges körülményeket is biztosítani tudjuk a maximálisan éles kép elérésére. Ha nem, akkor máris elveszítettük a két objektív közötti - nem túl nagy - felbontás különbséget, sőt, akár annál sokkal többet is.

A http://www.dxomark.com/ tesztje szerint Canon 1200D fényképezőgéppel az élesség a Canon EF 135 mm f/2L USM fix fókuszú, L-es objektív esetén 11 P-Mpix volt, a Canon EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6 IS II kit objektívvel pedig 8 P-Mpix.

A jelenlegi utolsó változat a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 III. Ez az IS II képstabilizátor nélküli változata, csak fényképezőgéppel együtt árulták, külön nem. A képstabilizátor hiánya nagy hátrány, rosszabb fényviszonyok között sok esetben kell állványt használni. Ezt sokan megvették a fényképezőgéppel együtt, majd lecserélik a képstabilizátoros változatra (vagy egyéb jobb objektívre), ezért most, amikor ezt a kiegészítést írom, meglehetősen nagy a kínálat ebből a változatból. Kérdés, hogy érdemes-e megvásárolni ezt az objektívet? A képminősége igen jó, azzal nincs probléma. A kérdés lényege inkább az, hogy mennyire érinti hátrányosan a használhatóságát a képstabilizátor hiánya.

Régen se volt képstabilizátor, mégis fényképeztek, mondhatnánk. Ez igaz is. Ha vállaljuk az ezzel járó kényelmetlenséget (pl. állvány cipelését), korlátokat, akkor semmi probléma.

Hol vannak a határok? Mint fentebb láthattuk, főleg f/5,6 illetve f/8 rekesznyílás esetén várhatjuk a legjobb felbontást és képminőséget ettől az objektívtől. Ha 55 mm gyújtótávolságot használunk, akkor ajánlatos 1/100 s vagy rövidebb záridőt használnunk. Minél rövidebb a gyújtótávolság, annál hosszabb idő engedhető meg. Megmértem, hogy nyáron, nappal az erkélyünkön árnyékban ISO 100 és f/5,6 rekesz esetén 1/40 s záridő volt szükséges a helyes expozícióhoz. Stabilizátoros objektívvel 55 mm gyújtótávolsággal és 1/40 s záridővel alapos esélye lenne éles kép készítésének. Stabilizátor nélküli objektívvel 55 mm gyújtótávolság és 1/40 s záridő esetén állvány nélkül fényképezve alapos eséllyel bemozdult felvételt kapnánk. Megoldást jelenthet a nagyobb érzékenység használata. ISO 800 esetén mindössze 1/320 s záridő elegendő. Ha gépünk ISO 400 vagy ISO 800 esetén is elég jó képet készít, akkor kültéren a legtöbb esetben használhatjuk a képstabilizátor nélküli objektívet is. Az élesebb kép érdekében sok esetben (pl. tájkép készítéséhez) érdemes állványt használni, de ez minden objektívre is igaz. Beltérben a stabilizátor nélküli objektívvel több esetben leszünk kénytelenek vakut használni, míg a stabilizátoros objektív ott is jobban használható a megengedhető hosszabb záridő miatt. A képstabilizátor mindenképpen megéri az árát.

Azt szokták mondani, hogy a "független" objektívgyártók (pl. Sigma, Tamron, Tokina) objektívjei azonos minőséget feltételezve olcsóbbak a fényképezőgép gyártójának hasonló objektívjénél. Véleményem szerint a Canon kit objektívjével szemben a független gyártóknak még a valamivel drágább hasonló gyújtótávolságú objektívjei is legtöbbször elvéreznek. Sokan a Sigma 17-70 mm f/2,8-4,5 DC Macro objektívvel cserélték le a kit objektívet, amely jó cserének tűnik, azonban (amíg meg lehetett vásárolni) az ára több, mint 80000 Ft volt.

A teleobjektív (Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS II)

Teleobjektívnek a Canon EF-S 55-250 f/4 - 5,6 IS II kit objektívet választottam. A kevésbé használt (esetleg még garanciális) példányokat majdnem az új árán kínálják (50000 forint körül), ezért úgy gondoltam, akkor már érdemesebb újonnan, garanciával megvásárolni, kissé 60000 forint alatti áron. Használt objektív vásárlásának mindig van kockázata.

canon_55-250_is_ii

Az objektív főbb jellemzői:

  • Fókusztávolság: 55-250 mm (88-400 mm ekvivalens)
  • Fényerő: f/4,0-f/5,6
  • Élességállítás: egyenáramú motor
  • Legszűkebb rekesznyílás: f/22-f/32
  • Rekeszlamellák száma: 7 lekerekített
  • Optikai felépítés: 12 elem 10 csoportban
  • Különleges lencsetagok: 1 UD
  • Élességállítás közeli határa: 1,1 m
  • Maximális nagyítás: 0,31x (250 mm-nél)
  • Szűrőmenet átmérője: 58 mm
  • Tömege: 390 g
  • Hossza: 108 mm

Az objektív közgyűrűkkel is használható, extendert nem, de előtétlencsét használhatunk az objektívvel.

Erre az objektívre is szinte szóról szóra igaz, amit a 18-55 objektívről fentebb írtam, nem is ismétlem meg a fentebb leírtakat. Super Spectra bevonata ellenére az ellenfényt nem nagyon szereti. 200 mm gyújtótávolság felett rajza kissé lágyul, és a kromatikus aberráció is kissé megnövekszik. Az objektívvel igen jó képek készíthetők. Egyes vélemények szerint élessége megközelíti a Canon EF 70-210mm f/2,8L objektív élességét.

A lenti ábrán láthatjuk a Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS II objektív MTF jelleggörbéjét:


A http://www.dxomark.com/Lenses/Canon/Canon-EF-S-55-250mm-f4-56-IS-II-mounted-on-Canon-EOS-350D__183 oldalon láthatjuk az objektívnek Canon 350D géppel kapott eredményét.

55-250_350d
Az élesség 5 P-Mpix.

A http://www.dxomark.com/Lenses/Canon/Canon-EF-S-55-250mm-f4-56-IS-II-mounted-on-Canon-EOS-450D__185 oldalon láthatjuk az objektívnek Canon 450D géppel kapott eredményét.

55-250_450d
Az élesség szintén 5 P-Mpix.

A Canon 70D fényképezőgéppel 8 P-Mpix értéket kapnánk.

Ha alaposan áttanulmányozzuk a Canon EF-S 55-250 mm IS II objektív és a 12MP-es Canon 450D fényképezőgép együttesének a DxOMark oldalon található részletes mérési eredményeit, akkor a következő megállapításokat tehetjük:

Élesség maximum az egyes gyújtótávolság értékeknél:

  • 55 mm: f/8, de középen picivel élesebb f/5,6-nál.
  • 100 mm: f/8
  • 135 mm: középen f/8, teljes képen f/11
  • 200 mm: középen f/8, teljes képen f/11
  • 250 mm: f/8

A peremsötétedés az alábbi táblázatban látható rekeszértékek (és persze az azoknál szűkebb rekesznyílás) esetén elfogadható:

  • 55 mm: f/5,6
  • 100 mm: f/8
  • 135 mm: f/8
  • 200 mm: f/8
  • 250 mm: f/8

Kromatikus aberráció mértéke itt (és ennél szűkebb rekesz esetén) a legjobb:
Általában mindenütt elég jó, de a legjobb talán:
  • 55 mm: f/8-tól
  • 100 mm: f/8-tól
  • 135 mm: f/8-tól
  • 200 mm: f/5,6-tól
  • 250 mm: f/5,6-tól

Ezekből az adatokból levonhatunk egy egyszerű következtetést arra, hogy egy 12 MP-es fényképezőgép és a Canon EF-S 55-250 mm IS II objektív használata esetén milyen rekeszérték használatával kapjuk a technikai szempontból legjobb minőségű képet:

Lehetőleg f/8 rekesszel kell használni.
135mm gyújtótávolságnál f/8 esetén kicsit élesebb középen, de kicsit jobban romlik a szélénél, f/11 esetén pedig nem olyan éles középen, de nem romlik annyit a sarkokban. Talán 135mm-nél összességében az f/8 a jobb.
Esetleg 200 mm-nél lehet f/11, mert a teljes kép így kissé a jobb, de középen picit csökken az élesség.

Ha egyéb szempontok indokolják (pl. mélységélesség vagy a megkívánt záridő), akkor természetesen el kell térni ettől, de számoljunk azzal, hogy a kép minősége várhatóan többé-kevésbé romlani fog.

Az előző, szintén a templomról készült képpel azonos helyről maximális tele állásban (250 mm) készített kép, valamint néhány egyéb kép látható az alábbiakban.

350d_iso100_250_400mm_f71_500_small
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, f=250 mm (400 mm ekvivalens), f/7,1, 1/500 s
 
350d_iso100_250_400mm_f71_500_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

hazilegy
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, ISO 800, f=250 mm, f/11, 1/1000 s,
RAW fájlból készített kép 100% nagyítású részlete. Légy.

Hold
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, f=250 mm,
RAW fájlból, 100% nagyítású részlet. A Hold.

doboz
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, ISO 400, f=250 mm (400 mm ekvivalens), f/5,6, 1/60 s
A kép vakuval készült, hogy az élességet minél inkább az objektív minősége,
és ne a bemozdulás vagy a képstabilizátor hatásossága befolyásolja.

doboz_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban. Láthatjuk, hogy a maximális élesség
a fekete filctollal ráírt "0" környékén van.

oroszlan_1
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, ISO 800, f=229 mm (366 mm ekvivalens), f/5,6, 1/640 s
Pihenő hímoroszlán az állatkertben, fehér színű rács között fényképezve, teljes kép.

oroszlan_2
Az előző kép 100%-os nagyítású részlete, az oroszlán bajsza

oroszlan_3
Az oroszlános kép egy másik, 100% nagyítású részlete, a képmező aljáról.
Láthatjuk, hogy az objektív rajza a képmező széléhez közel is elég jó.

lo_700
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, ISO 400, f=55 mm (88 mm ekvivalens), f/5,0, 1/1600 s

lo_crop
Az előző kép 100% nagyítású részlete

lo_crop_2
Még egy 100% nagyítású részlet

teve_700
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, ISO 100, f=171 mm (273,6 mm ekvivalens), f/8,0, 1/200 s

teve_crop
Az előző kép 100% nagyítású részlete

bivaly_700
Canon EOS 350D, EF-S 55-250mm IS II, ISO 100, f=116 mm (185,6 mm ekvivalens), f/8,0, 1/125 s

bivaly_crop
Az előző kép 100% nagyítású részlete

55-250_IS_II
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250 IS II objektív
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP)

canon_1100d_55-250
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 131 mm, f/8,0.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP).

canon_1100d_55-250
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_1100d_canon_55-250
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 123 mm, f/5,6.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP).

canon_1100d_canon_55-250
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_1100d_canon_55-250
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 250 mm, f/5,6.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP).

canon_1100d_canon_55-250
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_1100d_canon_55-250
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 100 mm, f/5,6.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP).

canon_1100d_canon_55-250
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_1100d_canon_55-250
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 146 mm, f/5,6.
Balkáni gerle fiókák.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP).

canon_1100d_canon_55-250
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_55-250_123mm_f80
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 123 mm, f/8,0,
beépített vaku diffúzorral, állvány.
A háttér egy kissé távolabb elhelyezett fekete póló.
Karácsonyi kaktusz virága
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP)

canon_55-250_123mm_f80
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_55-250_163mm_f80
Canon 1100D fényképezőgép, Canon 55-250mm IS II objektív, 163 mm, f/8,0,
beépített vaku diffúzorral, állvány.
Karácsonyi kaktusz virága
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP)

canon_55-250_163mm_f80
Az előző kép 100% nagyítású részlete

canon_55-250_250mm_f160
Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 55-250mm IS II objektív, 250 mm, f/16, autofókusz,
rendszervaku diffúzorral.
Pók alulról nézve.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (12 MP)

canon_55-250_250mm_f160
Az előző kép 100% nagyítású részlete

A nagylátószögű objektív (Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM)

Az APS-C méretű képérzékelő esetén a Canonnál 1,6 (Nikonnál 1,5) ekvivalens gyújtótávolság szorzótényező a nagylátószög tartományban problémát okoz.

Gondoljunk bele, hogy a kit objektív látószöge legkisebb, 18 mm fizikai gyújtótávolság beállítása esetén megfelel a 18x1,6=28,8 mm gyújtótávolságú kisfilmes objektív látószögének. Bár ez is jól használható, érezzük, hogy a látószög lehetne kissé nagyobb.

Az is problémát okoz, hogy nagylátószögű zoom objektívet különösen nehéz tervezni, APS-C méretű érzékelőhöz pedig különösen rövid gyújtótávolság szükséges a szorzótényező miatt. Emiatt a nagylátószögű objektívek minősége általában kívánnivalót hagy maga után, még az igen drága típusok képalkotása se tökéletes, bár azok jobbak az olcsóbb típusoknál. Ezt figyelembe véve, ehhez mérten kell megítélni az alábbi objektívet, illetve ehhez mérten nézem én is a jóságát.

Most jelent meg az üzletekben a szintén belépő szintet képviselő Canon EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, amelyet a tesztek alapján jó szívvel ajánlhatok amatőr fotóstársaimnak. Az objektív árához képest nagyszerűen teljesít, szép éles képe van. Ár-érték aránya kiváló.

canon_10-18_stm

Az objektív főbb jellemzői:

  • Fókusztávolság: 10-18 mm (16-29 mm ekvivalens)
  • Fényerő: f/4,5-f/5,6
  • Élességállítás: léptetőmotor
  • Legszűkebb rekesznyílás: f/22-f/29
  • Rekeszlamellák száma: 7 lekerekített
  • Optikai felépítés: 14 elem 11 csoportban
  • Különleges lencsetagok: 1 UD, 1 aszférikus
  • Élességállítás közeli határa: 0,22 m
  • Maximális nagyítás: 0,15x (18 mm-nél)
  • Szűrőmenet átmérője: 67 mm
  • Tömege: 240 g
  • Hossza: 72 mm

Az 18 mm-es gyújtótávolságú (tele) állásban közgyűrűkkel is használható.


 Az objektív APS-C érzékelőmérethez alkalmas, ekvivalens gyújtótávolsága 16-29 mm, fényereje f/4,5-5,6, hasonlóan az ismertetett fenti két objektívhez, ez sem túl nagy fényerejű. A rekeszlamellák száma 7, nagy rekesznyílás esetén a rekesznyílás kör alakú, amelynek eredménye a nagyon szép bokeh. A legkisebb felvételi távolság az érzékelő síkjától 22 cm, azaz az objektív elejétől körülbelül 7,5-8 cm. Az automatikus élességállítás léptetőmotoros megoldású, szinte zajtalanul, gyorsan állít élesre. Az exponáló gomb félig lenyomott helyzetében az élességállító gyűrűvel bármikor korrigálhatunk, nem kell manuális fókusz állásba kapcsolni. Négyfokozatú, igen hatékony képstabilizátort tartalmaz. Aszferikus és UD lencsetaggal rendelkezik, amely korrigálja a képeket esetlegesen elrontó szférikus- és színhibákat. A Super Spectra bevonatnak köszönhetően elég jól tűri az ellenfényt.

A kromatikus aberráció nagy rekesznyílásnál a legnagyobb, a rekesz szűkítésével csökken, 10 mm fókusztávolságnál a legkisebb, a fókusztávolság növelésével mértéke nő.

A torzítás 10 mm fókusztávolságnál a legnagyobb, 14 mm-es fókusztávolságnál gyakorlatilag nincs torzítás, míg 18 mm-es fókusztávolság esetén ehhez képest kissé megnő.

A szélek, sarkok felé történő sötétedés mértéke a legtöbb nagylátószögű objektívhez hasonlóan nem jelentéktelen, azonban ezt RawTherapee program és "flat field" képek segítségével könnyedén korrigálhatjuk. A "flat field" képek elkészítéséről itt olvashatunk: http://www.bykyny.hu/flat_field.shtml

Az alábbi ábrán láthatjuk a Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív MTF jelleggörbéjét:

18-55_wide
A http://www.dxomark.com/Lenses/Canon/Canon-EF-S-10-18mm-F45-56-IS-STM-mounted-on-Canon-EOS-350D__183 oldalon láthatjuk az objektívnek Canon 350D géppel kapott eredményét.

10-18_350d
Az élesség 5 P-Mpix.

A http://www.dxomark.com/Lenses/Canon/Canon-EF-S-10-18mm-F45-56-IS-STM-mounted-on-Canon-EOS-450D__185 oldalon láthatjuk az objektívnek Canon 450D géppel kapott eredményét.

10-18_450d
Az élesség szintén 5 P-Mpix.

A Canon 70D fényképezőgéppel 8 P-Mpix értéket kapnánk.

Ha alaposan áttanulmányozzuk a Canon EF-S 10-18 mm IS STM objektív és a 12MP-es Canon 450D fényképezőgép együttesének a DxOMark oldalon található részletes mérési eredményeit, akkor a következő megállapításokat tehetjük:

Élesség maximum az egyes gyújtótávolság értékeknél:

  • 10mm: f/8
  • 14mm: f/8, de képközépen f/5,6 jobb, de ekkor a szélén eléggé romlik
  • 16mm: f/8
  • 18mm: f/8

A peremsötétedés az alábbi táblázatban látható rekeszértékek (és persze az azoknál szűkebb rekesznyílás) esetén elfogadható:

  • 10mm: f/8
  • 14mm: f/8
  • 16mm: f/8
  • 18mm: f/8

Kromatikus aberráció mértékr itt a legjobb:

Általában 14 mm gyújtótávolságtól felfelé (szűkebb rekeszek irányába) elég jó.
  • 10mm: f/8
  • 14mm: f/5-től
  • 16mm: f/5,6-tól
  • 18mm: f/5,6-tól

Ezekből az adatokból levonhatunk egy egyszerű következtetést arra, hogy egy 12 MP-es fényképezőgép és a Canon EF-S 10-18 mm IS STM objektív használata esetén milyen rekeszérték használatával kapjuk a technikai szempontból legjobb minőségű képet:

Lehetőleg f/8 rekesszel kell használni.

Ha egyéb szempontok indokolják (pl. mélységélesség vagy a megkívánt záridő), akkor természetesen el kell térni ettől, de számoljunk azzal, hogy a kép minősége várhatóan többé-kevésbé romlani fog.

APS-C érzékelő méretű Canon fényképezőgéphez azt hiszem, jelenleg ez a legjobb nagylátószögű objektív. A többi nem ilyen jó optikailag, nem lehet velük ilyen közelről fényképezni, nem tartalmaznak képstabilizátort, és sokkal drágábbak. Hogy sok százezer forintért lehet-e jobbat vásárolni, azt nem tudom, de nem is érdekel. Az EF-S 10-18 mm optikailag jobb (élesebb) a Canon EF-S 10-22 mm f/3.5-4.5 USM objektívnél, tartalmaz képstabilizátort, sokkal könnyebb, és feleannyiba kerül. Viszont a 10-22 mm-es kissé nagyobb fényerejű.

A rövid gyújtótávolság miatt az egyes rekeszértékekhez tartozó rekesznyílás átmérő nagyon kicsi. Azt mondhatjuk, hogy f/8 rekeszértékig a kép közepén kiváló, és a széleken, képsarkokban is nagyon jó az élessége, f/11 értéktől már jelentkezik a fényelhajlás minőségrontó hatása, és minél szűkebb rekesznyílást állítunk be, annál inkább csökken a felbontás.

to_10mm_700
Canon EOS 350D, EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM, ISO 100, f=10 mm (16 mm ekvivalens), f/11, 1/100 s

to_10mm_crop
Az előző kép 100%-os nagyítású részlete

to_18mm_700
Canon EOS 350D, EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM, ISO 100, f=18 mm (28,8 mm ekvivalens), f/11, 1/100 s

to_18mm_crop
Az előző kép 100%-os nagyítású részlete

szobor_12mm_400
Canon EOS 350D, EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM, ISO 100, f=12 mm (19,2 mm ekvivalens), f/8, 1/250 s

szobor_12mm_crop
Az előző kép 100%-os nagyítású részlete

kaktusz_viraga_700
Canon EOS 350D, EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM, ISO 100, f=18 mm (28,8 mm ekvivalens), f/5,6, 1/25 s

kaktusz_viraga_crop
Az előző kép 100%-os nagyítású részlete

virag
Canon EOS 350D, EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM. Egy kép 100%-os nagyítású részlete

sunshine
Canon EOS 350D, EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM, egy teljes kép beszűrődő napfénnyel

10-18
Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18 mm objektív, f/5,0 rekesz.
A 12 MP-es kép 100% nagyítású részlete.

Az ismertetett három Canon objektív nagyszerű sorozatot alkot, együtt lefedik a 10-250 mm fókusztávolság-tartományt (16-400 mm ekvivalens). Elérhető áron három igen jó objektív birtokosai lehetünk.

Ne féljünk tehát a fenti objektívektől, nem rosszak azok. Optikailag is elég jók, ár/érték arányuk pedig kiváló. Akinek jobban tetszik, beállíthat fényképezőgépe menüjében kissé nagyobb mértékű élesítést, amely ellensúlyozza valamelyest az olcsóbb változtatható gyújtótávolságú objektívek kissé lágyabb rajzát a keletkező JPEG képen. A legtöbb esetben talán igaz az, hogy inkább egy mai kit objektív, mint egy régebbi L-es. Aki maximalista, és nagyon magas (profi szintű) elvárásai vannak, az ne kit objektívet vegyen.

A legtöbb helyzetben beválnak ezek az objektívek, de az is igaz, hogy előbb-utóbb beleütközhetünk a korlátaikba. Portré esetén nem eléggé sikerül elmosni a közeli hátteret a nem elég nagy fényerő miatt, vagy szintén ugyanezen okból sötétebb beltérben nem tudunk vaku nélkül kis zajú felvételt készíteni, esetleg rosszabb fényviszonyok között gyors mozgás fényképezéséhez nem tudunk kellően rövid záridőt használni. A fényerősebb változtatható gyújtótávolságú objektívek viszont nagyságrenddel drágábbak.

Mint már említettem, a változtatható gyújtótávolságú objektívek rajza rosszabb a fix gyújtótávolságú objektívekhez képest. Legalább 10-12 MP felbontásig a néhány évtizede gyártott M42 menetes szovjet, japán vagy német objektíveknek kiváló lehet a rajzuk. Ezekkel az objektívekkel egy külön cikkben foglalkozom. A fejlődés persze nem állt meg. Az itt tárgyalt mai, olcsóbb változtatható gyújtótávolságú objektívek is minden szempontból igen jók. A kérdés leginkább az, hogy a hátrányok, használati nehézségek ellenére megéri-e fényképezni a régi objektívekkel.

Fix gyújtótávolságú objektívek

Nézzünk néhány elfogadható árú, fix gyújtótávolságú objektívet, és vizsgáljuk meg, hogy mennyivel érhetünk el segítségükkel a 18-55mm IS kit objektívnél jobb eredményt.

Canon EF 40 mm f/2,8 STM

canon_40mm
Ez az objektív kifejezetten csábító. Kis méretű, könnyű, fényereje elég jó, f/2,8, és minden tesztben dicsérik képminőségét, rendkívüli élességét. Már teljes nyíláson is elég éles képe van. Színei, kontrasztja jó, és szép a bokeh is. FF méretű érzékelőhöz is alkalmas. Az automatikus élességállítás pontos. Ára is elfogadható, alig használt példányok szinte az új ár feléért megvásárolhatók. Kínálat is van belőle.

Tudjuk azonban, hogy az objektív és a fényképezőgép felbontását együttesen kell vizsgálni, mert hiába vetít nagyon részletgazdag képet egy objektív az érzékelőre, ha az érzékelő képpontjánál kisebb részleteket a fényképezőgép nem látja.

Én is már majdnem elcsábultam tőle, amikor megnéztem, hogy valójában mit nyernék vele APS-C méretű érzékelővel rendelkező fényképezőgépeim felbontását is figyelembe véve.

A http://www.dxomark.com/ oldalán megnéztem, hogy mit nyernék 8 és 12 MP-es fényképezőgépeimmel képminőség terén a Canon 18-55 mm kit objektívhez képest ezzel az objektívvel. A kit objektívről 35 mm gyújtótávolság állásban láthatunk részletes adatokat, amely jól közelíti a másik objektív 40 mm gyújtótávolságát. A kit objektív ennél a gyújtótávolságnál adja a legélesebb képet. Nézzük meg a két objektívet 12 MP-es fényképezőgéppel (Canon 450D) vizsgálva (így jobban látszik a különbség, mint a 8 MP-es géppel vizsgálva).

Ha belépünk a DxOMark oldalra és megkeressük a 40 mm-es objektívet, egyből azt láthatjuk, hogy felbontása Canon 5D Mark II 21 MP-es FF érzékelős gépen 15 P-Mpix, ez valóban igen jó érték. Ha kiválasztjuk a Canon 450D fényképezőgépet, már kevésbé örülhetünk, mert azt láthatjuk, hogy a felbontás 7 P-Mpix, ugyanannyi, mint amit fentebb a kit objektív esetében láthattunk.

Nézzük meg az alábbi, a http://www.dxomark.com/ oldaláról származó ábrán a Canon 40 mm objektív 12 MP-es, APS-C méretű képérzékelővel mért felbontás eloszlását a képmező felületén.

canon_40mm_resolution
Az ábrán azt láthatjuk, hogy a kapott felbontás hány százaléka az érzékelő felbontásának a képkocka különböző helyén. Mint tudjuk (már írtam is róla), a képérzékelő felbontását elérni a fényképezőgép működési elvéből következő korlátok miatt közel sem lehetséges, a 70% feletti érték már igen-igen jónak mondható. Az objektív felbontása f/5,6 rekesznyílásnál a legjobb, az ábrán ezen rekesznyílásnál kapott értékek láthatók. Minél sötétebb zöldet látunk, a felbontás annál jobb, minél sárgábbat, illetve pirosabbat, annál rosszabb, mint az ábra alján látható skálán is szerepel. A fenti ábrán a felbontás a kép közepén a legjobb, valahol 60-70% közötti, a sarkok felé lecsökken 50-60% közöttire, körülbelül 55%-ra.

Nézzük meg a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS kit objektívet is ugyanilyen fényképezőgéppel, 35 mm gyújtótávolság esetén (a vizsgált értékek közül ez áll a legközelebb a 40 mm-hez). Az ábra f/5,6 rekesznyílás esetén mutatja a felbontás eloszlását, mert a felbontás ennél a rekeszértéknél a legjobb.

canon_18-55_resolution
Láthatjuk, hogy a felbontás a kép közepén kissé jobb a Canon 40 mm objektív esetén (középen kissé sötétebb zöld az ábra), míg a sarkokban a 40 mm-es objektívnek a felbontása jobban lecsökken (a sarkokban ez az objektív a sárgább, és a kit objektív kissé zöldebb). Számszerűsítve: a kit objektív esetén a kép közepén szintén 60-70% közötti a felbontás, de kicsivel közelebb a 60%-hoz, a sarkokban a pedig alulról megközelíti a 60%-ot.

Miután a kit objektív elég jól kiszolgálja a 12 MP-es érzékelőt, a Canon 40 mm objektív nem ad jelentősen jobb képminőséget, felbontás tekintetében valószínűleg annyi lenne észlelhető, hogy a vele készített fénykép középen picivel élesebb. De csak épp egy kicsivel.

Ha nagyobb, 18 MP felbontású APS-C méretű érzékelővel rendelkező, Canon 550D fényképezőgéppel mért értékeket nézzük, akkor 9 P-Mpix értéket láthatunk a Canon 40 mm objektív esetében. Ez már több ugyan, mint a 12 MP-es gép esetén mért 7 P-Mpix, de így is elveszítjük a fényképezőgép elméleti felbontásának felét. Ebből az is látható, hogy a felbontást nem az objektív, hanem a kisebb felbontású fényképezőgép nagyobb képpontmérete korlátozta.

A fentiek alapján azt is kijelenthetjük, hogy a képérzékelő felbontását is figyelembe kell venni annak eldöntéséhez, hogy egy objektívtől lényegesen nagyobb részletgazdagságot remélhetünk-e fényképezőgépünkkel, és emiatt érdemes-e azt megvásárolnunk.

A Canon 40 mm objektív APS-C méreten nézve furcsa jószág. Fényereje (f/2,8) nagyobb ugyan a kit objektív fényerejénél, de mégsem elég nagy ahhoz, hogy APS-C-n szép háttérelmosásokat hozzunk létre segítségével, legfeljebb egészen kis felvételi távolságokon elfogadható. Ekvivalens gyújtótávolsága 64 mm, amely normál objektívnek kissé nagy, kis telének portrézáshoz pedig egy kicsit kevés, leginkább félalakos képekhez a legalkalmasabb. Tájképekhez nem elég nagy a látószöge. Ennek ellenére az APS-C érzékelőjű fényképezőgépek tulajdonosai közül is biztosan sokan megtalálják a fényképezés azon a területeit amely területeken jó eredménnyel tudják használni ezt az objektívet, és ki tudják használni kis méretét.

Ha a Canon 40mm-es objektívet Canon 350D 8 MP-es fényképezőgéppel vizsgálnánk, a kit objektívhez képest (a nagyobb képpontméret miatt) még kisebb lenne a különbség.

Ez az objektív sajnos közel sem mentes a kromatikus aberrációtól, de ezen az áron ez nem is igazán elvárható. Mértéke 14 mikrométer, szemben a kit objektívvel mért 11 mikrométerrel.

A fentiek miatt könnyű szívvel lemondtam róla.

Igazán FF méretű érzékelőn tudjuk kihasználni kissé nagylátószögű objektívként ezt az objektívet. Utcai fényképezéshez igen alkalmas. 21 MP-es FF érzékelő esetén, - mint fentebb már írtam - 15 P-Mpix a felbontás, amely igen jó érték. Ez az objektív leginkább FF érzékelőhöz való.

Canon EF 50mm f/1.8 II és Canon EF 50mm f/1.8 STM

Ezeknek az objektíveknek az első változata még 1987-ben jelent meg, hagyományos tervezési elvek szerint készültek, semmiféle különleges lencsetagot nem tartalmaznak, emiatt az optika tekintetében lényegében "régi" objektívnek tekinthetők. Ebben nincs semmi különös, sok napjainkban is gyártott fix gyújtótávolságú objektív még a filmes korszakban született, hagyományos elvek alapján tervezett objektívek "átmentett", modernizált változata. A Canon EF 50mm f/1,8 objektívek optikai felépítése az alábbi ábrán látható:
canon_50mm
6 lencse 5 csoportban (Planar típusú objektív)

Sokan szeretik a jó minőségű, hagyományos objektívek képalkotását, ezzel kapcsolatban számos írást találhatunk az interneten, és számos fórumon is ezzel foglalkoznak. Sőt, néhol az a téma, hogy miért jobb a régebbi objektívek által kapott kép a modern, szinte tökéletesre korrigált objektívek képénél. Én ebben a kérdésben nem kívánok állást foglalni, de az tény, hogy egyszer mutatott nekem egy fotós egy esti, vagy inkább éjszakai fekete-fehér utcaképet, és azt kérdezte, hogy szerintem mi a baja a képnek. Megnéztem, és először azt jutott eszembe, hogy a legfőbb baja az, hogy technikailag túl jó, és emiatt túl sterilnek hat, a néző kívül marad, nem érzi magához közelinek.

Először nézzük a régebbi változatot, a Canon EF 50mm f/1,8 II objektívet. Ez az objektív az amatőrök körében jó teljesítményének és kedvező árának köszönhetően igen népszerű volt, sokan megvásárolták akár a kit objektív mellé is. Nézzük meg, mit remélhetünk tőle.

canon_50mm


Ha meglátogatjuk a http://www.dxomark.com/ oldalát és megkeressük a Canon EF 50 mm f/1,8 II objektívet, először azt láthatjuk, hogy felbontása Canon 1Ds Mark III fényképezőgéppel 14 P-Mpix, amely jó érték. Ha kiválasztjuk a Canon 450D fényképezőgépet, akkor 8 P-Mpix értéket láthatunk, amely már sejteti, hogy ebből a szempontból ez bizony jó objektív. Kontrasztos képet rajzol, a színei is jók.

Nézzük meg azt, hogy felbontást tekintve mennyivel jobb a 12 MP-es Canon 450D fényképezőgépen ez az objektív, mint a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS kit objektív.

Canon EF 50 mm f/1,8 II objektív f/4 rekesznyílásnál:

canon_50mm_f40
Canon EF 50 mm f/1,8 II objektív f/5,6 rekesznyílásnál:

canon_50mm_f56

Azért vettem át a DxOMark oldaláról ehhez a két rekeszértékhez tartozó ábrát, mert itt a legjobb a felbontás, és nem tudtam eldönteni, hogy melyiket részesítsem előnyben. A képmező középső része f/4 rekesznyílás esetén az ábrán kissé sötétebb zöld, azaz élesebb, nagyobb felbontású a kép, a sarkokban viszont eléggé sárgás színt láthatunk, tehát lecsökken a felbontás. f/5,6 esetén a képmező közepén picivel kevesebb a felbontás, viszont a sarkok sokkal zöldebbek, azaz a felbontás ennél a rekeszértéknél a képmező egészét tekintve egyenletesebb.

A Canon EF-S 18-55 mm IS kit objektívet 55 mm gyújtótávolsággal vizsgálták a DxOMark oldalon, ez áll a legközelebb az másik vizsgált objektív 50 mm-es gyújtótávolságához. A kit objektív esetében viszont ez az érték a gyújtótávolság felső határa, és ismert, hogy itt ennek az objektívnek lágyul a képe.

Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS kit objektív felbontása 55 mm gyújtótávolság esetén Canon 450D fényképezőgéppel vizsgálva, f/8 rekeszértéknél (itt a legjobb):

canon_18-55_f80
Ennél az objektívnél a fent leírt körülmények között vizsgálva csak kevéssé lehet a kép közepén némi zöld színt felfedezni.

A Canon 50 mm objektív felbontása képközépen f/4 rekeszérték esetén talán 65% körüli lehet, a kit objektívé f/8 esetén talán valahol 55-60% közötti. Tehát nyilvánvalóan élesebb képe van a legélesebb képet adó rekesznyílás beállítása esetén az 50 mm-es fix gyújtótávolságú objektívnek. Ha ehhez képest nyitjuk vagy zárjuk a rekeszt, akkor az 50 mm-es objektív képe lágyul. Ha f/1,8 rekeszértéknél vizsgáljuk, az 50 mm-es objektív felbontása sokkal rosszabb, mint a kit objektív maximális (mindössze f/5,6) rekesznyílásnál mért felbontása (a kit objektív elég világos okkersárga a képmező teljes felületén, az 50 mm-es objektív pedig erős narancssárga, a sarkokban már inkább vörös).

Az 55 mm-es gyújtótávolság a Canon EF-S 55-250 mm F/4-5,6 IS II objektív esetén is beállítható. Nézzük meg, hogy ha ezt az objektívet használjuk 55 mm gyújtótávolságon a 12 MP-es Canon 450D fényképezőgéppel, milyen eredményt kapunk felbontás tekintetében.

Canon EF-S 55-250 mm F/4-5,6 IS II objektív felbontása 55 mm gyújtótávolság esetén Canon 450D fényképezőgéppel vizsgálva, f/5,6 rekeszértéknél a DxOMark oldalon az alábbi eredmény látható.

canon_55-250
Ugyanez f/8 rekesznyílásnál:

canon_55-250
A Canon 55-250 mm IS II objektív a fent leírt körülmények között, 55 mm fókusztávolság és f/5,6 illetve f/8 rekesznyílás esetén jobb képminőséget ad a Canon 18-55 objektív azonos beállításával kapott eredményhez képest. Az élesség, mint látjuk a fenti ábrákon, kissé jobb, a peremsötétedés kissé, a kromatikus aberráció pedig jelentősen jobb (ezek itt nem látszanak, nézzük meg a dxomark.com oldalon).

A Canon 18-55mm objektív 55 mm-es gyújtótávolságon történő használatának kis felvételi távolságnál lehet létjogosultsága, mert ezzel az objektívvel 25 cm-ről is készíthetünk felvételt, míg a Canon 55-250 mm objektívvel legfeljebb 110 cm-ről.

A Canon 55-250 mm objektív felbontása 55 mm gyújtótávolságnál csak kissé jobb a kit objektívnél, talán 61-62% lehet képközépen, f/5,6 esetén.

Ha a Canon 50mm f/1,8 II objektívet a nagyobb, 18 MP felbontású, szintén APS-C érzékelőjű Canon 1200D fényképezőgéppel vizsgálták, akkor 11 P-Mpix felbontásértéket kaptak, míg a kit objektív felbontása ugyanilyen körülmények között 8 P-Mpix. Ebből arra következtethetünk, hogy a Canon 450D fényképezőgép és Canon EF 50 mm f/1,8 II objektív esetén a felbontást nem az objektív, hanem a képérzékelő nagyobb képpontmérete korlátozta. Azt is mondhatjuk, hogy nagyobb felbontású fényképezőgéppel az 50 mm-es objektívnek a kit objektívvel szembeni felbontásbeli előnye jobban kihasználható.

Ha megnézzük a http://www.dxomark.com/ oldalom a Canon 50mm f/1,8 II objektívet a 22 MP-es FF méretű érzékelővel rendelkező Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel, igen jó, 16 P-Mpix felbontást mértek. Ennek a képérzékelőnek a képpont területe körülbelül 39 négyzetmikrométer. Ha ugyanitt ugyancsak a Canon 50mm f/1,8 II objektívet választva, kiválasztjuk a Canon EOS 70D, 20 MP-es, APS-C érzékelővel rendelkező fényképezőgépet, akkor 12 P-Mpix az eredmény. E fényképezőgép képpont területe körülbelül 16,8 négyzetmikrométer. Ezek alapján megfogalmazhatjuk a következő gondolatokat.

A Canon 50mm f/1,8 II objektív bizonyos részletgazdagságú képet képes vetíteni a képérzékelőre. Ez a részletgazdagság a nagyobb képpontméretű FF érzékelővel rendelkező fényképezőgépet jól kiszolgálta, azonban a jóval kisebb képpontméretű, APS-C képérzékelővel rendelkező fényképezőgéphez lehetne jobb a felbontóképessége, amennyiben jobban ki szeretnénk használni a képérzékelő felbontását. Ez általánosan is igaz. Ugyanolyan felbontású APS-C méretű érzékelő esetén ugyanolyan részletgazdagsághoz nagyobb felbontóképességű objektív szükséges, mint FF méretű érzékelő esetén.

A Canon 50 mm objektív kromatikus aberráció tekintetében lényegesen jobb, csak mintegy fele a kit objektívének. Ez a vele készült képeken is jól látható.

Az 50 mm-es objektív II-es változatának egyik igazi problémája az enyhén szólva is nem szép bokeh. Nekem legalábbis sehogyan sem tetszik.

A másik probléma ennél a változatnál pedig az, hogy az automatikus élességállítás nem mindig pontos, úgy szoktak fogalmazni, hogy bizonyos körülmények között nem nehéz vele nem teljesen pontosan élesre állított képet készíteni.

Az is probléma, hogy f/1,8, maximális rekesznyílásnál képe nagyon lágy, így a nagy fényerő nem igazán használható ki.

Az építési minőségét és a felhasznált anyagok minőségét is erősen bírálni szokták.

Engem főleg a csúnya bokeh és az esetenként problémás automata élességállítás tántorított el attól, hogy ilyen objektívet vásároljak. Nincs meg az a jó tulajdonsága sem, hogy már teljes rekesznyílásnál éles, kontrasztos képet rajzoljon. Persze, tudjuk, hogy - mivel ekvivalens gyújtótávolsága APS-C érzékelő esetén 80 mm - portrézásra nagy fényereje miatt is meglehetősen alkalmas lehet, és ezen a területen a kissé lágy kép előnyös. Azonban egyrészt a kép lágyítását szoftveres úton is könnyen megoldhatjuk, másrészt fényerős, nagy rekesznyílásnál kissé lágy képet adó objektívet a régi objektívek között is bőségesen találhatunk töredékáron, akár néhány ezer forintért. Néhány ilyenről a Régi manuális bjektívek című részben írok részletesen. Az is igaz, hogy némely régi objektív élesség tekintetében nem túl nagy felbontású (10-12 MP) APS-C méretű képérzékelő esetén a felbontás tekintetében is felveheti a versenyt a szóban forgó Canon 50 mm f/1,8 II objektívvel, és vannak olyanok is közöttük, amelyeknél igen szép a bokeh is.

Nemrég megjelent az objektív új változata, a Canon EF 50 mm f/1,8 STM, léptetőmotoros élességállítással.


Főbb jellemzői:

  • Fókusztávolság: 50 mm (80 mm ekvivalens)
  • Fényerő: f/1,8
  • Legszűkebb rekesznyílás: f/22
  • Rekeszlamellák száma: 7 lekerekített
  • Optikai felépítés: 6 lencse 5 csoportban
  • Élességállítás közeli határa: 0,35 m
  • Maximális nagyítás: 0,21x
  • Szűrőmenet átmérője: 49 mm
  • Tömege: 160 g
  • Hossza: 40 mm

Az objektív közgyűrűkkel is használható. 12 mm széles közgyűrűvel 0,45-0,24x-es, 25 mm szélessel pedig 0,74-0,53x-es nagyítás érhető el. Extenderrel nem használható.

A tesztek tanúsága szerint az objektív jobb, mint elődje, ugyan a kép közepén egy picivel kevésbé éles, és egy picivel kevésbé kontrasztos képet rajzol, azonban már teljes rekesznyílásnál is használható, elég éles képe van, a képsarkok felé az élesség kevésbé csökken, jobb a bevonata, pontosabb, csendesebb az élességállítása, a 6 helyett 7 db lekerekített rekeszlamella miatt sokkal szebb a bokeh, főleg tág rekesznyílásnál, és már rendelkezésre áll f/22 rekeszérték is (ez főleg FF esetén előnyös). Más STM élességállítású objektívekhez hasonlóan ennél az objektívnél is mindenféle átkapcsolás nélkül a fókuszgyűrűvel bármikor manuálisan korrigálható az élesség. A régi objektívet 45 cm-re lehetett élesre állítani, az új változatot 35 cm-re. Ez ugyan nem jelent valódi makróképességet, azonban rövidebb közgyűrű is elég ugyanakkora nagyításhoz, és az objektív maximális nagyítása önmagában 0,15x helyett 0,21x-re növekedett. Gyakorlatilag minden problémát orvosoltak. Talán a videózáshoz nem elég csendes így sem az automatikus élességállítás. Az objektív nem belső élességállítású, azaz hossza változik élességállítás közben. Bajonettes csatlakozású fényellenzőt helyezhetünk rá. Ez azért fontos, mert az objektív "kitolt" helyzetében (közelre történő élességállítás után) a fényellenző megvédi az objektívet attól, hogy a kitolódott részt nyomás, ütés érje a tárolás során (a fotóstáskában), mert STM objektív esetében ez meghibásodást okozhat. A régi változatnál a mechanikus működésű fókuszgyűrűvel tárolás előtt alaphelyzetbe lehetett hozni az objektívet, az STM változatnál a fókuszgyűrű elektromos működésű, ezért csak a fényképezőgép bekapcsolt helyzetében, az exponáló gomb félig lenyomott állapotában működik.

Szűrőmenetbe csavarható fényellenző használata nem belső élességállítású STM objektív esetén általában sem ajánlatos, mert meghibásodást okozhat, ha a fényellenző megnyomódik, vagy kisebb ütés éri.

Az új objektív ára ugyan magasabb, mint a régi változaté, azonban árához képest minden szempontból igen jó lett, gyönyörű, éles képek készíthetők vele. Igazán lenyűgöző. Feltettem a fényképezőgépre egy 50 mm-es M42-es régi objektívet, hogy azt láthassam, amit az 50 mm-es objektív lát. Az APS-C érzékelőn az objektív ekvivalens gyújtótávolsága 80 mm, amely egy kisebb teleobjektívnek felel meg. Akár a szobában néztem, akár az erkélyről a szabadban, az objektív meglehetősen keveset fogott be a látványból. Portrézáshoz (arckép a vállakkal együtt), valamint nem túl nagy tárgyak fényképezéséhez ideális lehet, jól kihasználhatjuk a nagy fényerő által kapott kis mélységélességet. Fél- vagy egész alakos portrékhoz már elég távol kell menni, de ez se igazán probléma, főleg kültéren. Aki sok portrét készít, annak egyenesen ideális lehet APS-C vázon. Esetleg nem túl nagy épületrészletekhez, és sok minden máshoz is jó. Nagyobb virágokat is fényképezhetünk vele. Makrózáshoz is jó eredménnyel használhatjuk, de nem lesz olyan jó az eredmény, mint például a Canon 50 mm f/2,5 Compact Macro objektív alkalmazásával. Talán jobban használható lenne, ha normál gyújtótávolságot adna APS-C-n (bár portrézáshoz ezáltal kevésbé lenne alkalmas), de így is jól használható objektív. A normál objektívet leginkább azért hoztam szóba, mert nem igazán megoldott kedvező áron, APS-C érzékelőn, fix gyújtótávolságú, jó minőségű objektívvel ez a tartomány. Végül megvásároltam az 50 mm-es STM objektívet, és használom is, és nem bántam meg, mert jó áron jó minőségű objektívhez jutottam (akciósan 33000-ért lehetett hozzájutni). Ha nagy felbontású APS-C érzékelőnk van, akkor egyenesen ajánlott lehet a megvásárlása a fenti célokra. Megfontolandó, hogy mennyire jól helyettesíthető egy jobb minőségű régi objektívvel. Az új változat kedvező tulajdonságai, a jó automatikus élességállítás és a kontrasztos kép mindenképpen a Canon javára billenti a mérleg nyelvét a régi objektívekkel szemben. Ha FF érzékelőnk van, akkor viszont nagyon jó normál látószögű objektívhez juthatunk jó áron, ha megvásároljuk. Bármilyen fényképezőgépünk is van, nem könnyű (vagy majdnem lehetetlen) jó áron olyan régi objektívet találni, amely élesség, kontraszt tekintetében felvenné vele a versenyt. És még nem beszéltünk a pontos automatikus élességállítás előnyéről, és a jó tükrözésmentesítésről. Ha a hozzá hasonló minőségű régi objektív ára összemérhető a Canon objektív árával, akkor nem kétséges, hogy a Canon a jobb vétel. De ebben mindenki maga döntsön saját belátása szerint.

Az alábbi ábrán látható a Canon EF 50mm f/1,8 STM objektív MTF jelleggörbéje:


Ha megnézzük a http://www.dxomark.com/ tesztjeit, akkor azt látjuk, hogy a Canon 50mm stm objektív és Canon EOS 5DS R fényképezőgép esetén az élesség 29 P-Mpix, amely kiváló érték, látható, hogy ez igen jó objektív. Canon 450D 12 MP-es gép esetén 8 P-Mpix az eredmény.

Az alábbi www.dxomark.com oldalról átvett ábrák a Canon EF 50mm f/1,8 STM objektív képmezőn belüli felbontáseloszlását mutatják Canon EOS 450D 12 MP-es fényképezőgép használata esetén f/1,8, f/2,8, f/4,0, f/5,6, f/8,0 rekesznyílás esetén.

canon_50_stm

canon_50_stm

canon_50_stm

canon_50_stm

canon_50_stm

Látható, hogy a 12 MP-es fényképezőgép esetén már f/8,0 rekesznyílás esetén korlátozza a felbontóképességet a fényelhajlás.

A mérések szerint APS-C érzékelővel az objektív kromatikus aberrációja 4 mikrométer, a torzítása 0,2%, a peremsötétedése 0,8 FÉ.

Lássunk néhány Canon 1100D fényképezőgéppel és Canon EF 50mm f/1,8 STM objektívvel különböző rekesznyílással készített képet.

canon_50mm_stm
f/1,8
A tág rekesznyílás miatt a beépített vaku túlexponálta a képet.
A képre kattintva az teljes felbontásban is megtekinthető.

canon_50mm_stm
f/2,8
A képre kattintva az teljes felbontásban is megtekinthető.

canon_50mm_stm
f/4,0
A képre kattintva az teljes felbontásban is megtekinthető.

canon_50mm_stm
f/5,6
A képre kattintva az teljes felbontásban is megtekinthető.

canon_50mm_stm
f/8,0
A képre kattintva az teljes felbontásban is megtekinthető.

Láthatjuk, hogy f/1,8 rekeszértéknél a kép elég lágy, de azért még használható, rekeszelve az objektívet, igen éles, részletgazdag és kontrasztos képet kapunk.

Néhány hónapja jelent meg a Canon EF 50 mm f/1,8 STM objektív, és máris érdekes átrendeződés figyelhető meg a használt cikk piacon. Feltűnően sok Canon EF 50 mm f/1,8 II és Canon EF 50 mm f/1,4 USM objektívet kínálnak eladásra. Sokan valószínűleg a jobb felépítés, a kissé nagyobb fényerő és a szebb bokeh miatt vásárolták meg annak idején a háromszor annyiba kerülő f/1,4 USM objektívet, most azonban próbálják menteni a menthetőt, és 70000 forint körüli áron próbálják eladni azt. Helyette számukra is csábító alternatíva az igen jó és hasonlóan éles új objektív megvásárlása.

APS-C érzékelőhöz próbáljunk meg találni a Canon 50 mm f/1,8 STM objektív minőségéhez hasonló, normál gyújtótávolságot eredményező objektívet jó áron. Ezt nézzük meg a következő részben.

Canon EF-S 24mm f/2.8 STM

A 24 mm gyújtótávolság APS-C érzékelőn megfelel 38,4 mm ekvivalens fókusztávolságnak, amely az enyhe nagylátószögű tartományba esik. Jelenleg négy objektív található 28 mm-es fix gyújtótávolságú objektívből a Canon kínálatában, amelyből három az ára miatt számomra kiesik. Olcsó megoldást keresünk a kit objektív helyettesítésére. A Canon EF 24mm f/2.8 ára 135000 Ft körüli, képstabilizátoros, USM változata 150000 Ft körüli áron kapható. A Canon EF 24mm f/1.4 L II USM objektív ára megközelíti a félmillió forintot. Ezekkel nem foglalkozom.



A Canon EF-S 24mm 1:2,8 STM (FF vázhoz nem használható) objektív ára viszont elfogadható, körülbelül 50000 Ft, de még így is kb. 25%-kal drágább, mint a Canon EF 50mm f/1,8 STM.

Az objektív főbb jellemzői:

  • Fókusztávolság: 24 mm (38 mm ekvivalens)
  • Fényerő: f/2,8
  • Legszűkebb rekesznyílás: f/22
  • Rekeszlamellák száma: 7 lekerekített
  • Optikai felépítés: 6 lencse 5 csoportban
  • Élességállítás közeli határa: 0,16 m
  • Maximális nagyítás: 0,27x
  • Szűrőmenet átmérője: 52 mm
  • Tömege: 125 g
  • Hossza: 23 mm

Az objektív közgyűrűkkel is használható. 12 mm széles közgyűrűvel 0,77-0,5x-es, 25 mm szélessel pedig 1,38-1,11x-es nagyítás érhető el. Extenderrel nem használható.

Az objektív egy aszférikus lencsetagot is tartalmaz.

Nézzük meg, mennyivel jobb ez az objektív a kit objektívnél 12 MP felbontású Canon 450D fényképezőgéppel vizsgálva.

Ha meglátogatjuk a http://www.dxomark.com/ oldalát és megkeressük ezt az objektívet, először azt láthatjuk, hogy felbontása Canon 7D fényképezőgép esetén mindössze 11 P-Mpix. Ez rosszat sejtet. Nem egy felbontásbajnokkal állunk szemben. Kiválasztva a Canon 450D fényképezőgépet, az érték 8 P-Mpix-re változik. Emlékezzünk rá, hogy ez az érték a kit objektív esetén 7 P-Mpix volt, azaz nagy különbségre nem számíthatunk. Hasonlítsuk össze a mérési eredmények alapján a felbontásértékeket.

A Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS kit objektív 24 mm-es gyújtótávolságánál nézzük meg f/4,5 majd f/5,6, végül f/8 rekeszértékeknél a DxOMark által kapott felbontóképesség (élesség) eredményt.

canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
Majd nézzük a Canon EF-S 24mm f/2,8 STM objektív eredményeit f/2,8, f/4, f/5,6 és f/8 rekesznyílás esetén.

canon_24_f28
canon_24_f40
canon_24_f56
canon_24_f80
Azt láthatjuk, hogy képközépen az f/8 rekeszérték kivételével élesebb a fix gyújtótávolságú objektív, és f/4, f/5,6 és f/8 rekesznél a sarkokban is. f/8 rekeszérték esetén azonban a kit objektív képközépen határozottan jobb, a kép sarkaiban viszont kissé rosszabb.

Nézzük meg, hogy a http://www.dxomark.com/ oldal mérései szerint 24 MP-es Canon 760D fényképezőgéppel használva mennyi az előnye a fix gyújtótávolságú objektívnek a 24 mm-re állított kit objektívvel szemben.

A Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS kit objektív 24 mm-es gyújtótávolságánál nézzük meg f/4 majd f/5,6, f/8, végül f/11 rekeszértékeknél a DxOMark által Canon 760D fényképezőgéppel kapott felbontóképesség (élesség) eredményt.

canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
Majd nézzük a Canon EF-S 24mm f/2,8 STM objektív Canon 760D fényképezőgéppel kapott felbontóképesség (élesség) eredményeit f/2,8, f/4, f/5,6, f/8 és f/11 rekesznyílás esetén.







A Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS kit objektív 24 mm-es gyújtótávolságánál nézzük meg f/4 majd f/5,6, végül f/8 rekeszértékeknél a DxOMark által Canon 760D fényképezőgéppel kapott kromatikus aberráció (színhiba) mérési eredményt.

canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
canon_18-55_24mm
Majd nézzük a Canon EF-S 24mm f/2,8 STM objektív Canon 760D fényképezőgéppel kapott kromatikus aberráció (színhiba) eredményeit f/2,8, f/4, f/5,6, és f/8 rekesznyílás esetén.

canon_24_f28
canon_24_f40
canon_24_f56
canon_24_f80
Láthatjuk, hogy 24 MP-es Canon 760D fényképezőgéppel vizsgálva jól látható a fix gyújtótávolságú objektív előnye a felbontóképesség, és a színhiba tekintetében is. Látszik, hogy ilyen nagy felbontás minél jobb kihasználásához a kit objektív már kevés. Nem is ez a célja.

A kit objektívnek 24 mm gyújtótávolságnál, valamint a Canon 24mm f/2,8 STM objektívnek is hordó torzítása van, melynek mértéke a kit objektív esetén 0,4%, a fix 24 mm-es objektív esetén 0,5%.

A peremsötétedést vizsgálva mindkét objektívnél az tapasztalható, hogy csak f/5,6 ekeszértéktől kezdődően csökken le jó értékre.

Más teszteket megnézve azt tapasztalhatjuk, hogy igen jóra értékelik ezt az objektívet, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy pancake ("palacsinta") objektívről van szó, amelynek előnye a kis tömeg, lapos kialakítás, de amelynek optikai minősége általában nem éri el ugyanazon gyártó nagyobb méretű, hasonló gyújtótávolságú objektívének minőségét. Ebben a tekintetben ez az objektív elég jól teljesít, mert a jóval drágább 24mm-es objektívek sem eredményeznek jelentős képminőség-javulást.

Számomra akkor érné meg beruházni ebbe az objektívbe, ha hasonlóan jó lenne, mint a Canon EF 50 mm f/1,8 STM. Ennek ellenére a kit objektívhez képest jóval kisebb mérete és tömege, valamivel jobb optikai teljesítménye miatt már majdnem elcsábultam, de végül mégsem vásároltam meg. A várható előnyök számomra nincsenek arányban a ráfordítással.

Normál (50 mm körüli gyújtótávolságú) objektívet könnyebb jó minőségben készíteni, mint nagylátószögű objektívet. A mai modern objektívek esetében is általánosan igaz, hogy a nagylátószögű objektívek optikai minősége (főleg a képsarkokban, de esetleg képközépen is) nem éri el a normál objektívek optikai minőségét. Ebből a szempontból előnyben vannak a Full-Frame váz tulajdonosok, mert ennek a 24 mm gyújtótávolságú objektívnek megfelelő látószögű objektív gyújtótávolsága FF vázon megközelítően 40 mm, amely még könnyebben gyártható jó minőségben. A Canon EF 50mm f/1,8 STM objektív számottevő képminőségjavulást eredményez a kit objektív 50 mm-en mutatott optikai teljesítményéhez képest már kisebb felbontású érzékelőn is, ezért nem is bántam meg megvásárlását. Sanos erre a Canon EF-S 24mm f/2,8 STM objektív esetében nem számíthatunk. A Canon EF 40mm f/2,8 STM objektív optikai minősége valamivel jobb nála.

A fenti és egyéb információk alapján mindenki maga döntse el, hogy megéri-e neki beruházni ebbe az objektívbe. A http://www.dxomark.com/ oldalon más felbontású fényképezőgép esetén is megnézhetjük, hogy mit várhatunk ettől az objektívtől a kit objektívhez képest. Aki eltekint ennek megvásárlásától, azt sem éri nagy hátrány, hiszen ezzel a gyújtótávolsággal a kit objektívvel is készíthetünk majdnem ugyanolyan jó képeket (körülbelül 15 MP felbontásig).

Canon EF 28mm f/2.8 IS USM

canon_55-250


Ha APS-C képérzékelőn normál látószögű fix gyújtótávolságú objektívet keresünk, akkor a 28 mm gyújtótávolságú objektívek között kellene szétnéznünk, mert ezeknek ekvivalens gyújtótávolsága 44,8 mm. Sajnos jelenleg a Canon kínálatából csak az EF 28mm f/2.8 IS USM objektív jöhetne szóba, azonban ez az objektív drága (több, mint 150000 Ft-ba kerül), és felbontás tekintetében Canon 450D fényképezőgéppel a kit objektívhez képest még annyi előnyt sem mutat, mint a fentebb vizsgált 24 mm gyújtótávolságú objektív. Peremsötétedése már f/4-től jó, a kromatikus aberráció tekintetében f/4,5 rekeszértékig a kit objektív állja a versenyt, f/5,6-tól kezdődően azonban a fix gyújtótávolságú objektív egyértelműen jobb. A 28 mm-es fix objektív előnyei leginkább FF gépen mutatkoznának meg (ha alkalmas lenne hozzá).

18 mm gyújtótávolság

A 18 mm-es gyújtótávolság a Canon EF-S 18-55 mm F/3,5-5,6 IS és a Canon EF-S 10-18 mm F/4,5-5,6 IS STM objektívnél egyaránt beállítható. Az a kérdés, hogy melyik objektívvel kapunk jobb képminőséget ennél a gyújtótávolságnál. A kérdést szintén a http://www.dxomark.com/ tesztjei alapján vizsgáljuk meg. A legjobb felbontás értékeknél vizsgáljuk meg a kérdést. Az objektívek 12 MP-es Canon 450D fényképezőgéppel kapott mérési eredményeit használtam fel.

A Canon 10-18 mm objektív 18 mm és f/8 esetén:

canon_10-18
Ez elég rosszul néz ki, ettől eltérő rekeszértéket választva még rosszabb értékeket kapunk. Ennél a beállításnál a peremsötétedés és a kromatikus aberráció egyaránt igen jó.

A Canon 18-55 mm objektív 18 mm és f/5,6 esetén:

canon_18-55
Láthatjuk, hogy a kit objektív felbontása jobb és sokkal egyenletesebb a képmező egészét tekintve, azonban a peremsötétedés és a kromatikus aberráció tekintetében sokkal rosszabb.

A peremsötétedés és a kromatikus aberráció a fenti ábrákon nem látszik, azt a http://www.dxomark.com/ oldalon tekinthetjük meg.

Nem könnyű választani ennél a gyújtótávolságnál a két objektív közül. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a peremsötétedés kidolgozáskor könnyen korrigálható, és azt, hogy a kromatikus aberráció nem mindig jelentkezik zavaró mértékben, talán a kit objektív a jobb választás.

Azért sem egyszerű a kit objektívnél lényegesen jobb fix gyújtótávolságú objektívet találni, mert a nagy gyártók az utóbbi időben nem nagyon terveznek új fix gyújtótávolságú objektívet, inkább a régebben tervezett objektívjeiket korszerűsítik, azok újabb kiadásai jelennek meg. Utánanézhetünk, hogy például a Canon 50 mm f/1,8 objektívje milyen régi konstrukció. Az újabb tervezésű fix gyújtótávolságú objektívek meglehetősen drágák.

Ha kíváncsiak vagyunk egy objektív teljesítőképességére, akkor kaphatunk leginkább reális képet róla, ha kipróbáljuk, vagy vele készült képeket, tesztképeket nézegetünk, minél alaposabban.

Ilona-völgy

Az Ilona-völgy a Mátrában található. Parádfürdőről indulva mintegy 6 km-es, aránylag kényelmes túrával elérhetjük az Ilona vízesést, amely hazánk legnagyobb szintkülönbségű természetes vízesése. Körülbelül 10 m a magassága. Az Ilona-völgy hazánk egyik igen szép kirándulóhelye, érdemes felkeresni. Autóval a Parádfürdőtől mintegy 3 km-re lévő Szent István kútig lehet felmenni, ahol rendszeresen ellenőrzött vízminőségű, enyhén szénsavas gyógyvizet húzhatunk fel egy kerekeskútból. Onnan már kevesebb, mint 3 km-es sétával elérhető a vízesés. Néhány helyen át kell kelni a patakon, ezért babakocsival nem járható.

A völgyben meglehetősen kevés a fény. Az alábbi két kép Canon Powershot A40, 2 MP-es, képstabilizátor nélküli fényképezőgéppel készült.

ilona-1
Canon Powershot A40 fényképezőgép, f=5,4 mm (35 mm ekvivalens), f/2,8, 1/15 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (2 MP)

ilona-2
Canon Powershot A40 fényképezőgép, f=16,2 mm (105 mm ekvivalens), f/4,8, 1/8 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (2 MP)

Nézzük meg a fenti felvételi adatokat (vagy a letöltött teljes méretű kép EXIF adatait). Az első kép nagylátószögű állásban készült, amikor is az objektív fényereje f/2,8. Ekkor f/2,8 rekeszérték mellett 1/15 s expozíciós idő volt szükséges. A második kép maximális tele állásban készült, amikor az objektív fényereje f/4,8-ra csökken, és ekkor 1/8 s expozíciós idő vált szükségessé. Az ISO érték ugyan nem kiolvasható az EXIF adatokból, de AUTO-ISO volt beállítva, amikor is a gép legfeljebb ISO 160 érzékenységet használ. Sajnos ennél a gépnél már ISO 200-nál is tapasztalható zajosodás, és ISO 400-nál már elég nagy a képzaj mértéke. A képek túlexponáltak, mert a gép fénymérése közepesen szürke témát tételezett fel, de a valóságban elég sötét volt. A fenti két kép ugyan elfogadhatóan éles, de a képek egy része a hosszú expozíciós idő miatt bemozdult lett, mert ilyen hosszú idő kézből gyakorlatilag megtarthatatlan. A fenti két kép augusztusban, déli fél egy és egy óra között készült.

A fentiekből okulva az újabb túrára a kevesebb fényben is jól teljesítő Canon 350D fényképezőgépet vittük magunkkal. Szintén augusztusban mentünk, és szintén a déli órákban. Mindhárom fentebb ismertetett Canon objektív fényereje mind nagylátószögű, mind tele állásban kisebb, mint az A40 nagylátószögű állásban. Hogyan boldogulunk rossz fényviszonyok között ezzel a felszereléssel?

Magunkkal vittük még a Sigma 105 mm f/2,8 EX MACRO objektívet, melynek ekvivalens gyújtótávolsága 168 mm, stabilizátort nem tartalmaz, ezért leginkább 1/200 s vagy rövidebb záridővel remélhetünk bemozdulásmentes felvételeket.

A túra kezdetén, nyílt terepen, napsütésben nem volt probléma- Az alábbi két kép a Sigma objektívvel készült.

ilona-2a
Canon 350D fényképezőgép, Sigma 105 mm f/2,8 EX MACRO objektív, ISO 100, f/3,2, 1/1600 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (8 MP)

ilona-3
Canon 350D fényképezőgép, Sigma 105 mm f/2,8 EX MACRO objektív, ISO 100, f/3,2, 1/1250 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (8 MP)

Amint beértünk az erdőbe, megkezdődtek a nehézségek. A Canon EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6 IS objektívet használtam. Három hasonló kép közül az alábbi lett a legélesebb.

ilona-4
Canon 350D fényképezőgép, Canon 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektív, f=39 mm, ISO 100, f/5,0, 1/13 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (8 MP)

Ha megnézzük a teljes méretű képet, akkor láthatjuk, hogy a kép bizony a képstabilizátor ellenére kissé életlen. A beállított 39 mm gyújtótávolság esetén az f/5,0 a maximális rekesznyílás, és még így is 1/13 s záridő volt szükséges. A másik két kép ennél jóval életlenebb lett. Nem volt más lehetőség, mint az ISO érzékenység növelése. Ennél a fényképezőgépnél ISO 400 is használható anélkül, hogy a kép számottevően zajosodna, bár kissé már nagyobb a zaj. Akik hallottak már a ma számos fényképezőgép esetében elérhető ISO 12800-ról vagy ISO 25600-ról, bizonyára furcsállják, hogy én csak ISO 400-at választottam. Az igazság az, hogy attól, hogy nagy érzékenység állítható be egy fényképezőgépen, még nem jelenti azt, hogy a nagy érzékenységnél jó minőségű képet is készít. Legtöbbször ez pusztán üzleti fogás, vagy csak erős korlátozással használható, azaz jóval kisebb még használható képet kapunk. A Canon 350D zaj szempontjából meglehetősen jó gép, ISO 800-nál még elég jó képet készít, ISO 1600-nál már lényegesen romlik a képzaj szempontjából (is).

ilona-5
Canon 350D fényképezőgép, Canon 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektív, f=18 mm, ISO 400, f/4,5, 1/20 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (8 MP)

Hiába az ISO növelése, mert mint látható, még így is meglehetősen hosszú záridő adódott, az erdőben elég sötét van még a déli órákban is. Tájkép esetén kedvező lenne a nagy mélységélesség, amelyet szűk (pl. f/8, f/11, vagy f/16) rekesznyílással lehetne elérni, azonban ha szűk rekeszt választottam volna, esélyem se lett volna még ISO 400 esetében sem kézből (állvány vagy valami támaszték nélkül) éles képet készíteni (a szükséges hosszú záridő miatt).

A vaku bekapcsolása természetesen nem megoldás. A beépített vaku kis fénye legfeljebb az előteret világítja meg kellő módon, ha rövid időt választunk, akkor ugyan éles képet kapunk, azonban a háttér sötét lesz. A vaku semmiképpen sem jelent megoldást. Az alábbi kép a beépített vaku bekapcsolásával készült.

ilona-6
Canon 350D fényképezőgép, Canon 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektív, f=55 mm, ISO 400, f/5,6, 1/200 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (8 MP)

És végül nézzük meg a vízesést nagylátószögű objektívvel.

ilona-7
Canon 350D fényképezőgép, Canon 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, f=16 mm, ISO 400, f/5,6, 1/40 s.
A képre kattintva megtekinthető teljes méretben is (8 MP)

Összegzésül elmondhatjuk, hogy rossz fényviszonyok között előnyösebb lenne, ha objektívjeink nagyobb fényerejűek lennének, de ha mondjuk sokkal drágább f/2,8 fix fényerejű objektíveink lennének, azzal sem tudnánk megváltani a világot. Ugyan f/2,8 rekesz beállításával valamivel rövidebb záridő lenne alkalmazható, azonban a mélységélesség még kisebb lenne, holott nagyobb mélységélesség lenne a kívánatos tájkép esetén. Az ISO érzékenység sem növelhető egy határon túl, mert az a képminőség rovására megy (növekvő képzaj vagy zajcsökkentett, összemosott képek). A megoldást (szélmentes időben) szűk rekesznyílás (és emiatt hosszabb záridő) és állvány használata jelentheti.

A képstabilizátor

Az elmozdulásos életlenséget három tényező okozhatja:

  • a fényképezőgép exponálás közben elmozdul
  • a téma exponálás közben elmozdul
  • a fényképezőgép és a téma is elmozdul exponálás közben

A fényképezőgép elmozdulása

Gyakorlatilag lehetetlen elmozdulás mentesen tartani fényképezőgépünket exponálás közben, erre nem vagyunk alkalmasak. Nem mindegy azonban, hogy mennyire nyugodt a kezünk, és az sem, hogy az elmozdulásnak milyen mértékű hatása van a kép élességére. Ha a fényképezőgép elmozdul, akkor a képérzékelőre vetített kép is elmozdul. Minél rövidebb záridőt alkalmazunk, annál kisebb lesz az elmozdulás képen érzékelhető hatása.

Nyugodtan, nagy gondossággal exponálva, mozdulatlan téma esetén úgy számíthatjuk ki, hogy másodpercben kifejezve milyen leghosszabb záridőt alkalmazhatunk szabad kézből, képstabilizátor nélkül exponálva, hogy az objektív ekvivalens gyújtótávolságának mm-ben kifejezett értékének reciprokát vesszük. Ez az összefüggés "reciprok szabály"-ként is ismert a fényképezésben. Ezt a szabályt legfeljebb 10 MP felbontásig alkalmazhatjuk, nagyobb felbontás esetén magasabbak a követelmények.

Ha egy zoom objektív 55 mm gyújtótávolságra van állítva, akkor az APS-C esetén érvényes 1,6-es szorzót figyelembe véve az ekvivalens gyújtótávolság 55x1,6=88 mm, ennek reciproka a leghosszabb kézből bemozdulás mentesen exponálható idő, azaz 1/88 másodperc. Ha 250 mm gyújtótávolságot állítunk be, akkor az ekvivalens gyújtótávolság 250x1,6=400 mm, tehát 1/400-ad másodpercet exponálhatunk fényképezőgépünket a kezünkben tartva.

Ez azonban nem egy olyan érték, amelyet betartva biztosan minden felvételünk borotvaéles lesz, és rajta semmilyen bemozdulásból származó életlenség sem lesz látható. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ezt a szabályt betartva felvételeink bizonyos százaléka lesz várhatóan elfogadhatóan éles, de valószínűleg nem mindegyik.

A sikeres felvételek százalékértéke egyéntől is függ, attól, hogy az illető milyen nyugodt kézzel, remegés mentesen tud exponálni, mennyi gyakorlata van ebben.

Több helyen azt olvashatjuk, hogy az expozíció pillanatában vissza kell tartani lélegzetünket, én inkább úgy gondolom, hogy ne görcsösen fogjuk a fényképezőgépet, és a gombot lassan lenyomva a kilégzésünk mélypontján, amikor egy pillanatig se ki-, se belégzés nem történik, akkor exponáljunk. Egyéni adottságunkat figyelembe véve, próbafelvételekkel korrigálhatjuk magunknak a fentebb számított értéket. Van, aki nyugodtan, jó technikával exponál, és a számítottnál hosszabb időt is ki tud exponálni kézből, és az ellenkezője is előfordul. A határeset közeli expozíciós idő használatánál mindenképpen, de egyébként is mindig készítsünk több felvételt, ha ez lehetséges, mert így biztosabban lesz közöttük olyan, amely elnyeri tetszésünket.

A téma elmozdulása

Ha a téma mozog, és azt élesen szeretnénk fényképünkön viszontlátni, akkor a számítottnál rövidebb idővel kell exponálni. Hogy mennyivel, az a téma fényképezőgéptől mért távolságától és a mozgás irányától is függ. Az alábbiak lehetnek irányadók:

A téma elmozdulásának iránya Objektív tengelyével párhuzamosan Objektív tengelyével 45 fokos szögben ferdén Objektív tengelyére merőlegesen
Lassú mozgások: járó ember, kerékpározó ember 1/30 s 1/60 s 1/125 s
Mérsékelt gyorsaság: futó ember, állatok 1/60 s 1/125 s 1/250 s
Gyors mozgások: autó, sportoló ember, ugró ember 1/125 s 1/250 s 1/1000 s

A táblázat normál látószög (50 mm ekvivalens gyújtótávolság) és 5 m-nél nagyobb tárgytávolság esetén érvényesek. Nagyobb gyújtótávolság vagy kisebb tárgytávolság esetén rövidebb idők szükségesek.

Az optikai tengellyel párhuzamos mozgás azt jelenti, hogy a téma szemből közeledik felénk, vagy távolodik tőlünk, az optikai tengelyre merőleges mozgás esetén jobbról balra vagy fordított irányban, a képérzékelő síkjával párhuzamos mozgás történik, ferde 45 fokos mozgás esetén pedig a téma a képérzékelő síkjára vonatkoztatva körülbelül 45 fokos szöget bezárva közeledik vagy távolodik.

Az objektívek képstabilizátora

Az ismertetett objektívekbe (Canon 18-55mm IS, Canon 55-250mm IS II, Canon 10-18 IS STM) igen hatásos képstabilizátor került beépítésre, amely a Canon specifikációja szerint 4 fényértéknyivel hosszabb záridő használatát teszi lehetővé, amelynek alapja a fenti reciprok szabály alapján számolt, az ekvivalens gyújtótávolság reciprokával képzett záridő.

Ez azt jelenti, hogy ha a például az objektív 250 mm-es gyújtótávolságú állásában szabad kézből képstabilizátor nélkül 1/400 másodpercet exponálhatunk, akkor bekapcsolt képstabilizátorral ennél négy fényértéknyivel hosszabbat, azaz (1/400 -> 1/200 -> 1/100 -> 1/50 ->) 1/25 másodpercet. A különbség döbbenetes. Persze ez is azt jelenti, hogy 1/25 másodperc záridőt alkalmazva a képek bizonyos százaléka lesz jó, nem feltétlenül mindegyik. Ez körülbelül 8-10 MP felbontásig igaz, ha nagyobb a felbontás, akkor magasabbak a követelmények, és csak feleakkora záridőt választva lesznek hasonlóan élesek a képeink.

Próbáljuk ki, hogy valóban sikerülnek-e így képeink, lehet, hogy kevésbé vagyunk gyakorlottak, és csak 3 fényértéknyivel tudunk hosszabban exponálni ahhoz, hogy a kívánt arányban kapjunk éles képet.

A képstabilizátor (a Canon 350D fényképezőgépen) csak az exponáló gomb félig lenyomott helyzetében lép működésbe, várjuk meg, amíg stabilizálja a képet, és akkor exponáljunk.

A képstabilizátor működőképességéről könnyen meggyőződhetünk. Kapcsoljuk be a képstabilizátort. Remegtessük szándékosan picit kezünket, és figyeljük a keresőben a témát. Láthatjuk, hogy a téma áll, és kezünk remegésének függvényében kissé változik a képkivágás. Majd további remegtetés közben nyomjuk le félig az exponáló gombot, és figyeljük meg, hogy a képstabilizátor rövidesen kompenzálja a kézremegésünket, és a téma kezünk remegése ellenére stabilan áll a keresőben.

Ha stabilizátor nélkül exponáltunk volna, és a berázódás miatt a kép kissé életlen lenne, akkor ezáltal a kép tényleges felbontása (információtartalma) lecsökken. A kismértékű életlenséget a kép teljes nagyságában (100% nagyítási arány) nézve jól láthatjuk. A fényképezőgép névleges felbontásának megfelelő számú képpont ugyan ott van, de semmilyen programmal nem tudunk belőle olyan éles, részletgazdag képet előállítani, mintha azt berázás nélkül, élesen exponáltuk volna. Könnyen lehet, hogy egy 14 MP-es géppel kissé berázott képből nem tudunk többet kihozni, mintha azt egy 4 MP-es géppel maximális élességgel exponáltuk volna. Miután a stabilizátor segít a berázódás megakadályozásában, ezáltal segít minél jobban kihasználni a fényképezőgép felbontását.

Ha hosszabb záridővel fényképezünk, és már közelítünk a képstabilizátor teljesítőképességének határához, akkor tapasztalhatjuk azt a jelenséget, hogy a kapott kép még használható, de már nem tökéletesen éles. Ilyenkor az állvány használata, vagy rövidebb záridő alkalmazása jelenthet megoldást.

A fenti objektívekben alkalmazott képstabilizátor használatakor vegyük figyelembe a következőket:

  • A képstabilizátor nem kompenzálja a téma bemozdulásából eredő életlenséget, csak a fényképezőgép elmozdulása miatt bekövetkezőt.
  • A képstabilizátor nem lehet teljesen hatékony, ha járművön vagy egyéb módon történő szállítás miatt rázkódik.
  • Ha szándékosan elhúzással követjük a mozgó témát, akkor azt a képstabilizátor érzékeli, és a vízszintes elmozdulást ilyenkor nem kompenzálja (legalábbis ezekbe az objektívekbe épített stabilizátor így működik).
  • Miután a képstabilizátor a téma elmozdulását nem kompenzálja, a fentebb írtakat figyelembe kell venni, az ott leírtaknak megfelelően kell exponálni mozgó téma esetén (ha a mozgó témát élesen akarjuk képünkön viszontlátni) úgy, mintha képstabilizátor nem is lenne objektívünkben.
    Minél nagyobb az objektív gyújtótávolsága, annál inkább nélkülözhetetlen a képstabilizátor megléte, vagy ha nincs stabilizátor, akkor lépten-nyomon állvány használatára kényszerülünk. Ha fontolgatjuk egy 70-300 mm-es vagy hasonló gyújtótávolságú objektív megvásárlását, mindenképpen érdemesebb a stabilizátoros változatot választani.

    A fényellenző

    Alapvető dolog, hogy legyen fényellenző objektívjeinken.

    A Canon EF-S 18-55 mm, és a Canon EF-S 55-250 mm objektív elején található egy bajonett, amelynek segítségével a fényellenzőt rögzíthetjük. Az objektívek elején található 58 mm-es szűrőmenet is, ahová akár fényellenzőt, akár kör alakú szűrőt, vagy akár Cokin P rendszerű lapszűrőket magába foglaló szűrőtartót rögzíthetünk. Az objektívek eleje élességállításkor forog, ezért virágszirom alakú fényellenző nem használható.
A Canon EF-S 10-18 mm objektív elején is található egy bajonett, amelynek segítségével a fényellenzőt rögzíthetjük, ennek szűrőmenete 67 m-es. Ennek az objektívnek nem forog az eleje.

Fényellenzőként mindkét objektívhez eredményesen használhatjuk az ezen a linken látható gumi fényellenzőt is, amely a szűrőmenetbe csavarható. Ügyeljünk arra, hogy nagylátószögű állásban se lógjon bele a kép sarkába. Gondoljunk arra is, hogy a kereső nem a teljes képmezőt mutatja, hanem annak mintegy 95%-át.

A Canon az EF-S 18-55 objektívhez az EW-60C bajonettel rögzíthető műanyagból készült fényellenzőt ajánlja. Az alábbi képen az utángyártott változat látható. Véleményem szerint ez túl keskeny, és nem akadályozza meg kellőképpen azt, hogy az objektívet oldalirányból káros fény érhesse. Figyeljünk erre, és ha kell, kezünkkel is árnyékoljunk.


ew-60c

A Canon az EF-S 55-250 teleobjektívhez a szintén bajonettel rögzíthető ET-60 műanyag fényellenzőt ajánlja. Az utángyártott változat.

et-60

A Canon EF-S 10-18 mm objektív esetén EW-73C típusú fényellenzőt használhatunk.

EW-73C
Jelenleg az EW-73C fényellenző még nem vásárolható az eBay-en utángyártott változatban, ellenben az EW-73B típus olcsón, szállítással együtt jelenleg körülbelül 320 Ft-ért beszerezhető. Az eredeti Canon EW-73C fényellenző ára az olcsóbb helyeken is mintegy 6500 Ft. Mint a fentebbi képeken is látható, az utángyártott fényellenzők jók, szépek, kulturált kivitelűek. Ha megnézzük egymás mellett az EW-73B és EW-73C típust, láthatjuk, hogy csak a szirmok "magasságában" különböznek egymástól.

EW-73B_EW-73C
Eredeti Canon fényellenzők

ew-73B_ut
Utángyártott EW-73B fényellenző

Ha próbafelvételt készítünk a Canon EF-S 10-18 mm objektívvel 10 mm-es állásban az utángyártott EW-73B fényellenzővel, akkor láthatjuk, hogy a felül és alul elhelyezkedő nagyobb szirom nem árnyékol, csak az oldalsó kisebbek, azok se túl nagy mértékben.

ew-73B_or

Elég a kisebb szirmokat rövidebbre venni, és máris megkaptuk az olcsó és jó fényellenzőt. Sőt, kissé jobb lesz, mint a Canon EW-73C, mert felül, alul és oldalirányból is jobban árnyékol annál, mérete viszont emiatt kissé nagyobb. Ez egy egyszerűen kivitelezhető és bevált átalakítás.

Az átalakításhoz egy fémfűrészlapot (keret nélkül) használtam, valamint egy elég kopott, kb. 3 cm széles lapos reszelőt. Némi óvatosságra is szükség van, nehogy nem kívánt helyen is hozzáérjünk a szerszámokkal a fényellenzőhöz, és megkarcoljuk azt.

A nagyobb "szirmokat" tehát nem kell bántani, mindössze a két kisebbet kell kissé rövidebbre venni. Óvatosak legyünk, ne vágjunk le a szükségesnél nagyobb darabot, levenni mindig tudunk, hozzátenni viszont nem. Úgy vágjuk le, hogy a szirom tetejénél a fűrészlap odaillesztése után mindössze 1-2 mm körüli rész álljon ki. A reszelővel óvatosan eltávolítjuk a sorját, lekerekítjük a sarkait, kialakítjuk a kívánt alakot. Ha kész, csináljunk próbafelvételt 10 mm-es gyújtótávolsággal az égboltról. Ha a kép rövidebb oldalainál nem látunk fényellenző miatt bekövetkező sötétedést, akkor készen is vagyunk. Ha még árnyékol, alakítsunk a reszelővel rajta, de CSAK az objektívről történő leszerelése után. Az egész átalakítás nem tart tovább 10-15 percnél.

ew-73B_mod
A módosított utángyártott EW-73B fényellenző

Ha a módosítás után az előző ábrán látható módon lefektettem a módosított fényellenzőt egy sima asztallapra, akkor a módosított szirom legmagasabb pontja az asztallap síkjától mintegy 24-25 mm-re van.

Használaton kívül a fényellenzők megfordítva is felhelyezhetők, így tároláskor, szállításkor kevesebb helyet foglalnak.

Az objektívsapka

Mindenkit arra biztatok, hogy mindig használja az objektívsapkát, és csak arra az időre vegye le, ameddig feltétlenül szükséges. Alapvetően kétféle objektívsapkát lehet vásárolni az objektívekhez.

lens_cap_1 
lens_cap_2
A felső ábrán látható vékonyabb, "laposabb", az alsó ábrán látható vastagabb, azonban ezt a másodikat nemcsak a szélén (peremén) összenyomva helyezhetjük fel az objektívre, illetve távolíthatjuk el onnan, hanem az elején is van hely kiképezve ujjainknak. Én általában rajta szoktam hagyni az ET-60 fényellenzőt a teleobjektíven, és emiatt a felső ábrán látható objektívsapkát nehéz felhelyezni, illetve eltávolítani, mert a fényellenzőtől nem lehet hozzáférni az objektívsapka széléhez. Jó szolgálatot tesz az alsó ábrán látható objektívsapka, mert az felhelyezett fényellenző esetén is könnyen felhelyezhető, illetve eltávolítható. Árban nincs különbség a két objektívsapka között, az eBay-en mindkettő igen kedvező áron beszerezhető.

Ha levesszük a vázról az objektívet, akkor is azonnal tegyük fel rá a hátsó objektívsapkát is, és így tároljuk száraz, nem túl meleg helyen.

Közelfényképezés

Közelfényképezés esetén közelről, kisebb távolságból szeretnénk lefényképezni a többnyire kisméretű témát, úgy, hogy az kellően nagynak látszódjék a képen. Általában 0,1x vagy 0,05x nagyítástól beszélhetünk közelfényképezésről.

Közelfelvétel esetén a kellő mélységélesség elérésére szűk rekesznyílást kell alkalmazni, amely fokozottan szükségessé teszi az erős fényű megvilágítást. Ha erős fény (vaku vagy vakuk) áll(nak) rendelkezésre, akkor szűk rekesznyílás esetén is kellően rövid záridőt használhatunk, így mozgó témát (pl. rovart) is élesen fényképezhetünk. Szűk rekesznyílás mellett kicsi a mélységélesség, ezért állvány használata válhat szükségessé.

Az általános fényképezési célra gyártott, DSLR gépekhez használatos objektíveknek van egy legkisebb távolsága, amelyre még beállítható az élességük, egyes objektíveknél ez akár 50-100 cm is lehet, azaz nem közelíthetjük meg velük a témát tetszőlegesen.

DSLR gép esetén többnyire le kell mondanunk az automatikus élességállításról. A manuális élességállítás legtöbb esetben a kép csökkent világossága miatt nehézkes. Ezek alól általában kivétel az előtétlencse.

A Canon EF-S 18-55 mm f/3,5 - 5,6 IS objektívvel minden segédeszköz nélkül 25 cm-re megközelíthetjük a témát. Ez már önmagában is jó közelképek készítését teszi lehetővé.

Kompakt gépeknél legtöbbször rendelkezésre áll a makró üzemmód, amelynél a témát akár 1-2 cm-re is megközelíthetjük. A DSLR gépen is lehet (a 350D-nél van is) az üzemmódválasztó tárcsán makró mód, de ez a kompaktoktól eltérően nem jelenti azt, hogy így közelebbre lenne beállítható az élesség, hanem csak egyéb felvételi paraméterek tekintetében (pl. nagyobb mélységélesség) alkalmazkodik a gép, az élesség közelre történő beállításának lehetőségét nekünk kell megteremtenünk.

Alapvetően négy módszer használatos közelfényképezés céljára, azonban én hozzáírtam egy ötödiket is:

  • Makró objektív
  • Előtétlencse
  • Közgyűrű
  • Fordító gyűrű
  • Kompakt fényképezőgép

DSLR gép esetén az első négy lehetőség kombinálható is egymással, például fordító gyűrűvel használt objektív + közgyűrű. Kompakt gép esetén is használhatunk előtétlencsét.

Makró objektívek

A valódi makró objektívek a legjobb minőségű objektívek. Segítségükkel a téma akár eredeti méretében (1:1 méretarány), vagy azt megközelítő, esetleg azt meghaladó méretben is megjelenhet a képérzékelőn. Kiváló minőségű fényképek készítésére alkalmasak. Áruk igen magas. Azért írtam a "valódi" szót, hogy ne tévesszen meg bennünket az, hogy számtalan objektív elnevezésében szerepel a "MACRO" szó, azonban a legtöbb esetben ezek valójában nem makróobjektívek, hanem csak azt jelzik ezzel a szóval a gyártók, hogy az objektív a szokásosnál közelebbi távolságra is élesre állítható. Esetükben szó sincs kiváló optikai minőségről, és 1:1 leképezési arányról.
Szegény ember makró objektívje
A Canon EF 35-80 mm f/4-5,6 régebbi kit objektívnek igen rossz híre van, olyannyira, hogy egyenesen a legrosszabb Canon EF objektívnek tartják, amelyet valaha gyártott a Canon. Ennek megfelelően kéz alatt meglehetősen olcsón juthatunk hozzá. Azonban szó sincs róla, hogy ne lenne alkalmas általános célú fényképezésre, ezzel is nagyszerű képeket készíthetünk, legfeljebb egy kicsit többet kell dolgoznunk a RAW konverter használatakor. Képstabilizátort nem tartalmaz. A Canon 18-55 mm IS objektív optikailag jóval jobb, ne sajnáljuk hát feláldozni a 35-80 mm-es objektívet makró fényképezés céljára.

canon_35-80

A fenti képen az objektív első változata látható. Összesen négy változata létezik, az első, a II, a III, és az USM, optikailag megegyezik a három változat. Céljainkra mindegyik változat egyformán alkalmas. Az alábbi képen az USM változat látható.

canon_35-80_usm

Ha ebből az objektívből kiszereljük az első lencsecsoportot, akkor eredményül egy makró objektívet kapunk. Az első lencsecsoport mozgatásával állít élesre az objektív, azaz ha ezt eltávolítjuk, nem lesz automatikus élesre állítás, hanem az élességet az objektív közelítésével-távolításával kell állítanunk. A módosított objektív csak makró objektívként lesz használható a továbbiakban, és körülbelül 2-5 cm-ről készíthetünk vele felvételeket. A kis felvételi távolság például rovarok fényképezése esetén nem előnyös. A nagyítási arányt a zoomgyűrű segítségével állíthatjuk. A módosított objektívvel készített képeket itt láthatjuk: https://www.flickr.com/groups/3580macro/pool/

Az első lencsecsoportot a különböző változatokban eltérő módon szerelhetjük ki. A módosítást mindenki csak saját felelősségére végezze el, az esetleges kárért én semmilyen felelősséget nem vállalok.

Az első változatnál az első lencsecsoport egyszerűen eltávolítható. Talán ez a változat a legjobb erre a célra.

canon_35-80_front

A piros nyíllal jelölt helyen megkezdve, kis csavarhúzóval távolítsuk el a feliratot tartalmazó gyűrűt, és utána az első lencsecsoport kissé balra csavarva (bajonettszerű rögzítés) egyszerűen eltávolítható. Ennél a változatnál ugyanilyen egyszerűen vissza is szerelhetjük azt.

A II és III változatnál a feliratot tartalmazó gyűrű a szűrőmeneten belül található. Ezt a gyűrűt óvatosan, vékony pengéjű kis késsel vagy snitzerrel távolítsuk el. Alatta találunk három kis csavart, amelyeket eltávolítva az első lencsecsoport kiemelhető.

Az USM változatnál a három csavar oldalt helyezkedik el, ezeket eltávolítva az első lencsecsoport kiemelhető. Az alábbi képen ez látható.

canon_35-80_usm

Ha többé nem szeretnénk normál felvétel céljára használni az objektívet, akkor megtehetjük azt, hogy mindhárom lencsét eltávolítjuk a kiszerelt lencsefoglalatból, majd a műanyag lencsefoglalatot a szűrőmenettel visszaszereljük. Ez lehetővé teszi azt, hogy egy jó minőségű UV szűrőt használva védjük makró objektívünk belsejét a portól.

Ha az első lencsecsoportot eltávolítjuk, akkor a leképezési arány a zoom állásától függően körülbelül 0,82x - 1,71x.

Külföldi internetes piactereken árulnak átalakított Canon 35-80mm objektívet is, meglehetősen borsos áron. Nem éri meg ilyet vásárolni, mert magunk is könnyen boldogulhatunk.

Az átalakításnak lehet egy másik változata is, amelyet úgy kaphatunk, hogy a kiszerelt lencsecsoportból csak az első, frontlencsét, valamint a hátsó lencsét távolítjuk el, a középsőt meghagyjuk, és azt visszaszereljük. Így bizonyos mértékig megőrizzük az automatikus élesre állítás lehetőségét, a felvételi távolság nagyobb, mintegy 11 cm lesz, a leképezési arány kisebb, a zoom állásától függően 0,4x - 0,9x lesz.

Van aki Canon EF 38-76 mm objektívet alakított át hasonló módon.

Ezek régi objektívek, kérdés, hogy sikerül-e elég jó állapotban lévő, hibátlan példányt találnunk. A felvételi távolság (munkatávolság) igen kicsi lesz, mindössze 2-5 cm. Valószínűleg jobban járunk, ha a következő részben ismertetett Raynox előtétlencséket alkalmazzuk.

Előtétlencsék

Előtétlencsék olyan egyszerű vagy több tagból álló gyűjtőlencsék, amelyeket az objektív előtt, a szűrőmenetbe csavarva használhatunk. Használatával közelebb mehetünk a témához. Alkalmazhatók DSLR géphez, vagy akár kompakt géphez is. Az érzékelőre vetített kép világosságát nem csökkentik számottevő mértékben. Legtöbb esetben rontják az objektív rajzát. Áruk nem túl magas.

Az olcsó, mindössze néhány ezer forintért beszerezhető előtétlencséket nem igazán ajánlom, mert minőségük nem elég jó. Ezeket gyakran készletben árusítják, a különböző dioptriájú lencséket együtt vásárolhatjuk meg. Az előtétlencse "nagyítóképességét", gyújtótávolságát legtöbbször dioptriában adják meg.

A dioptria a méterben kifejezett gyújtótávolság reciproka. Mértékegysége ennek megfelelően 1/m, amelynek szokásos jelölése az optikában dpt.

Azaz egy 500 mm gyújtótávolságú lencse 1/0,5= 2 dpt-ás, egy 200 mm gyújtótávolságú 1/0,2= 5 dpt-ás.

Fel szeretném hívni az Olvasó figyelmét az elfogadható áron beszerezhető, japán gyártmányú Raynox előtétlencsékre, elsősorban a Raynox DCR-150 és DCR-250 típusra. Az első típus nagyítása kisebb, könnyebben kezelhető, a másodiké nagyobb. Mindkettővel borotvaéles képet készíthetünk. Sok fényképezőgép típushoz és objektívhez használhatók, akár kompakt géphez is, de sok kompakt gépen nincs szűrőmenet az objektíven, ezért adapter tubus szükséges az előtétlencse rögzítéséhez. Sajnos van olyan kompakt gép is, amelyhez adapter tubust sem lehet alkalmazni, ezért elesünk az előtétlencsék használatának lehetőségétől.

Felépítésük, kinézetük teljesen hasonló, az alábbi ábrán a DCR-250 látható.

raynox
Mindkét típusú lencse 43 mm-es szűrőmenetbe csavarható, illetve nagyobb szűrőmenetű objektívhez használhatunk átalakító gyűrűt. A lencsékhez mellékelnek egy univerzális adaptert is (az ábrán a bal oldalon látható), amelybe becsavarhatjuk a lencsét, és amelynek segítségével 52-67 mm közötti szűrőmenetű objektív elé rögzíthetjük az előtétet. A stabilabb rögzítéshez átalakító gyűrűt is használhatunk, a Canon 18-55 IS és a Canon 55-250 IS objektívekhez 43 mm-ről 58 mm-re átalakítót. Az előtétlencsék elején 49 mm-es szűrőmenet található. Használatukkal az automata élességállítás sok esetben használható marad.

Ez a két "előtétlencse" tulajdonképpen nem egy lencse, hanem kiválóan korrigált, több lencséből álló, tükrözésmentesítő bevonattal ellátott lencserendszer, ennek köszönhető kiváló minősége is. A DCR-150 4,8 dpt-ás, a DCR-250 8 dpt-ás.

DSLR fényképezőgép esetén nem elsősorban szuper nagy látószögű objektívekhez, hanem inkább normál- vagy teleobjektívhez alkalmas. Előnyös, ha jó rajzú objektívvel használjuk, amely lehet akár régi M42-es objektív is. Teleobjektíven, például Canon 55-250 mm objektíven alkalmazva nagyobb nagyítás érhető el, mint például a 18-55mm-es kit objektívvel.

A nagyítás mértéke függ az alkalmazott objektív gyújtótávolságától, illetve az objektíven beállított távolság értéktől (élességállítás). Egy adott gyújtótávolságú objektív-előtétlencse párossal a legkisebb nagyítást akkor kapjuk, ha az objektívet végtelenre állítjuk. Ekkor a felvételi távolság az előtétlencse elejétől mérve DCR-150 esetében körülbelül 20 cm, DCR-250 esetében körülbelül 10 cm. Ha az objektíven az élességet a végtelennél közelebbre állítjuk, akkor a nagyítás nő, és a felvételi távolság csökken.

helios_44-3_raynox_dcr-150
Canon 350D, Helios 44-3 objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (8 MP).

helios_44-3_raynox_dcr-150
A fenti kép 100% nagyítású részlete

Az alábbi képek Canon EOS 1100D fényképezőgéppel készültek (módosítatlan) "Normál" képstílusban (a képek a fényképezőgéppel készített módosítatlan JPEG képek). A rekesznyílás értéke f/8 volt, az ettől eltérő értéket a kép alatt feltüntettem.

helios_44-3_dcr-150_f160
Canon 1100D, Helios 44-3 objektív, f/16, Raynox DCR-150 előtétlencse, állvány.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (8 MP).

helios_44-3_dcr-150_f160
A fenti kép 100% nagyítású részlete

18-55_IS_DCR-150
Canon 1100D, Canon 18-55 IS objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

18-55_IS_DCR-150
Canon 1100D, Canon 18-55 IS objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

18-55_IS_DCR-150
Canon 1100D, Canon 18-55 IS objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).


55-250_IS_II_DCR-150
Canon 1100D, Canon 55-250 IS II objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

Helios_44-3_DCR-150
Canon 1100D, Helios 44-3 objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

Pentacon_30_DCR-150
Canon 1100D, Pentacon 30 mm objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretbenis megtekinthető (12 MP).

Pentacon_30_DCR-150
Canon 1100D, Pentacon 30 mm objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

Pentacon_30_DCR-150
Canon 1100D, Pentacon 30 mm objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

chili_flower
Canon 1100D, Canon 55-250 IS II objektív, Raynox DCR-250 előtétlencse (f=100 mm, f/11, 1/200 s)
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).
Egy chilipaprika virága, átmérője a valóságban kb. 1 cm.
Láthatjuk, hogy életlen, mert a DCR-150-nel ellentétben a DCR-250-et szabad kézből képtelenség megtartani
fókuszban és bemozdulás mentesen, pedig a gyújtótávolság "csak" 100 mm volt.
Mindenképpen állványt kell használni.

Az alábbi képek készítésekor a könyökömet egy szék karfájához kissé meg tudtam támasztani. A következő kép Canon Powershot S2 IS kompakt géppel készült előtétlencse nélkül, super makró módban.

virag_super_macro
Canon S2 IS fényképezőgép, super macro mód, f=6 mm (35 mm ekvivalens), f/8, 1/60 s, beépített vaku.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (5 MP).

virag_super_macro
Az előző kép 100% nagyítású részlete.

canon_22-250_dcr-150
Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 55-250mm IS II objektív, Raynox DCR-150 előtétlencse, f=154 mm, f/16, 1/200 s, autofókusz, vaku.
Pók alulról nézve.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (12 MP).

canon_22-250_dcr-150
Az előző kép 100% nagyítású részlete.


A Canon S2 IS fényképezőgépre csak adapter tubus segítségével szerelhetők fel a Raynox előtétlencsék, mint az alábbi képen is látható.

S2IS-DCRmacro

Canon S2 IS fényképezőgép, DCR-250 előtétlencse, f=16,4 mm (96 mm ekvivalens), f/8, 1/60 s, beépített vaku.
Az előtétlencse használatához a kompakt gépet nem kell macro módba kapcsolni.
A képre kattintva az teljes méretben is megtekinthető (5 MP).
A virág átmérője a valóságban körülbelül 2-3 cm.

A képen látható, hogy a DCR-250 előtétlencsét tartó adapter alul árnyékolja a vaku fényét, legjobb lenne külső vakut használni.

virag_dcr-250_adapter
Az előző kép 100% nagyítású részlete. Mint látható, az automatikus élességállítás
az előtétlencsével együtt is jól működött. A részletgazdagsággal sincs nagy gond, az
előtétlencse jól teljesít.

virag_dcr-250_ring
Canon S2 IS fényképezőgép, DCR-250 előtétlencse, beépített vaku, de előtétlencsét tartó adapter helyett
átalakító gyűrű. Így kevésbé árnyékol alul, de így sem jó. Külső vaku lehetne a megoldás.

Ha nincs nagy gyakorlatunk a közelfényképezésben, akkor kezdetnek elsősorban a DCR-150 típust ajánlom, azt sok esetben jó eredménnyel és könnyebben használhatjuk a DCR-250 előtéthez képest, többféle felvételi helyzetben vesszük hasznát, és többször lesz sikerélményünk. A DCR-250 a rendkívül kis mélységélessége miatt nehezebben használható. Nem a kezdők eszköze.

Közgyűrűk

A közgyűrű egy olyan cső, amelyet DSLR fényképezőgép esetén az objektív és a gépváz közé iktatunk. Hatására az objektív távolabb kerül a képérzékelőtől, és a fizikából ismert lencsetörvény miatt közelebbre állítható az élesség síkja. Az objektív rajzát nem túl nagy mértékben rontja, viszont a megnövekedett képtávolság miatt lecsökken a vetített kép világossága. Ennek az a hatása, hogy a beállított rekeszértékhez közgyűrű nélkül tartozó záridőnek a többszörösére van szükség közgyűrű használatával. Minél hosszabb a közgyűrű, annál inkább hosszabbodik a szükséges záridő. Minél közelebbről fényképezünk, annál kisebb a mélységélesség is (azonos beállított rekesznyílás mellett).

Az objektívek elektronikát tartalmaznak, ezért olyan közgyűrűre van szükség, amely átviszi az elektromos jelet a fényképezőgép és az objektív között.

Az alábbi ábrán Commlite gyártmányú (http://www.commlite.com), három különböző szélességű közgyűrűből álló készlet látható. A közgyűrűk minden variációban használhatók, így hétféle különböző hosszúságú csövet kaphatunk. Ez a közgyűrű átviszi az elektromos jelet a gépváz és az objektív között.

commlite_tube

commlite_tube

A termék igen jó minőségű, kedvező áron beszerezhető. Mind EF, mind EF-S objektívek csatlakoztatására alkalmas. Műanyag bajonettel rendelkezik, amely könnyebb objektívekhez megfelelő, nehezebb objektívhez fém bajonettes típust szerezzünk be.

Megközelítőleg igaz az, hogy ha a közgyűrű hossza megegyezik az alkalmazott objektív gyújtótávolságával, akkor elérhetjük az 1:1 arányú leképezést, azaz a lefényképezendő tárgyat az objektív ugyanolyan nagyságban vetíti a képérzékelőre, mint amekkora az a valóságban. Ebben az esetben a vetített kép fényessége a negyedére csökken, ezért két fényértéknyivel többet kell exponálni, mint közgyűrű nélkül kellett volna. Ha hosszabb közgyűrűt alkalmazunk, akkor a leképezési arány nő.

Közgyűrű használata esetén az érzékelőre vetített kép világosságának lecsökkenése miatt a téma megvilágítása fontossá válik. A nagyobb mélységélesség elérése céljából eleve szűk rekesznyílás szükséges, és még a közgyűrű is csökkenti a képérzékelőre vetített kép fényességét. Ezt csak erős megvilágítással kompenzálhatjuk. A téma megvilágítását nehezíti a túl kis (objektív elejétől mért 2-4 cm) felvételi távolság is, melyre az objektív körül elhelyezkedő körvaku jelenthet megoldást.

Fordító gyűrű

Fordító gyűrű esetén az objektívet - akár a Canon EF-S 18-55 mm kit objektívet is - fordítva szereljük fel a gépvázra. A fordítógyűrű menetét az objektív szűrőmenetébe csavarjuk, és a fordítógyűrűn található EF bajonettet a gépvázba. Ilyenkor a frontlencse néz a fényképezőgép belseje felé. Mivel ilyenkor nem megoldott az elektromos jelek átvitele a gépváz és az objektív között (az objektív érintkezői az objektív gépváztól távolabbi végén találhatók), a rekeszállítás nem működik, azaz a maximális rekesznyílással kell fényképeznünk.

Az alábbi képen a fordítógyűrű látható, mégpedig a bajonett, amellyel a gépvázhoz csatlakozik.

reverse_ring
Az alábbi képen a fordítógyűrű másik oldala látható, mégpedig a menet, amelyet az objektív szűrőmenetébe lehet csavarni.
reverse_ring

A legtöbb DSLR gépen van olyan nyomógomb, amelyet megnyomva az objektívet lerekeszelhetjük a beállított értékre. Vannak, akik azt csinálják, hogy beállítják a kívánt rekeszértéket, majd eltávolítják a kit objektívet, amely így lerekeszelt állapotban marad (ezt mindenki csak saját felelősségére csinálja!!!), és ezután szerelik fordítógyűrűvel az objektívet a fényképezőgépre.

Ha például egy 50mm-es objektívet egy ilyen keskeny fordítógyűrűvel használunk, minden egyéb segédeszköz nélkül elérhetjük a körülbelül 1:1 leképezési arányt. A vetített kép fényerejének csökkenése ugyanúgy bekövetkezik, mint a közgyűrű használatánál. Gyakran kombinálják a fordítógyűrűt a közgyűrűvel a nagyobb leképezési arány elérése érdekében.

A fordítógyűrű olcsó eszköz, segítségével nagy nagyítású, jó képeket készíthetünk. Van, aki a módszert házilag továbbfejlesztette, és megoldotta az elektromos csatlakozást az objektív és a gépváz között.

Kompakt fényképezőgépek

A kompakt gépek kisebb érzékelőméretéből adódó nagyobb mélységélessége közelfényképezés esetén előnyös. Segítségükkel jó minőségű közelkép készíthető minden segédeszköz nélkül. Ehhez jó minőségű, fényerős objektívvel rendelkező, pontosan élesre állító, nem túl nagy felbontású, makró móddal rendelkező kompakt gép a legjobb, az ilyen kompakt gép akár alkalmasabb is lehet erre a célra a DSLR fényképezőgépnél. Talán inkább érdemes és egyszerűbb is egy jó kompakt géppel közeli fényképeket készíteni, mint DSLR gép + előtétlencse vagy közgyűrű vagy fordító gyűrű kombinációval. Természetesen itt arról beszélek, amikor DSLR gép esetén az objektíven beállítható legkisebb felvételi távolságnál közelebbről kell elkészíteni a felvételt. Közelfényképezéshez DSLR gép és a jó minőségű makró objektív a legjobb, de igen drága megoldás.

golgotavirag
 Canon Powershot S2 IS géppel készült közelkép részlete.

orchidea
 Canon Powershot S2 IS géppel készült kép. Rákattintva teljes méretben is megtekinthető.

tuzliliom
Canon Powershot S2 IS géppel készült kép. Rákattintva teljes méretben is megtekinthető.

amarillis
Sony DSC-F717 géppel készült kép. Rákattintva teljes méretben is megtekinthető.

Ilyen Sony és Canon, vagy ezekhez hasonló kompakt gépet használtan már tíz-húszezer forint körüli áron kaphatunk, ezért ilyen fényképezőgép használata tűnik a legjobb ár/érték arányú megoldásnak közelfényképezéshez.

Kompakt gépünkhöz is kiváló eredménnyel használhatjuk a fentebb említett Raynox előtéteket is.

Sony_F717_Raynox_DCR-150
Sony DSC-F717 géppel, Raynox DCR-150 előtétlencsével készített kép.
Nem kellő mértékű "zoomolás" esetén a kisebb átmérőjű előtétlencse vignettál.
A képre kattintva az teljes (5 MP) méretben is megtekinthető.

Sony_F717_Raynox_DCR-150
Az előző kép 100% nagyítású részlete.

Sony_F717_Raynox_DCR-150
Sony DSC-F717 géppel, Raynox DCR-150 előtétlencsével készített kép.
Nem kellő mértékű "zoomolás" esetén a kisebb átmérőjű előtétlencse vignettál.
A képre kattintva az teljes (5 MP) méretben is megtekinthető.

Sony_F717_Raynox_DCR-150
Az előző kép 100% nagyítású részlete.

Ha DSLR gépre váltunk, ne rohanjunk egyből eladni jó kompakt gépünket, van létjogosultságuk egymás mellett, jól kiegészítik egymást. Ha nem elég jó kompakt gépünk van, akkor azt ne sajnáljuk, adjuk el nyugodtan, és vegyünk helyette kéz alatt egy jó kompaktot.

A közelfényképezés nehézségei

Aki elkezd közelfényképezéssel foglalkozni, az hamarosan problémákkal találja szemben magát.

A probléma azzal kezdődik, hogy nagyon kicsi, akár csak néhány tized milliméteres a mélységélesség, amely a legtöbb esetben nem elég. A nagyobb mélységélesség elérése céljából szűkebb rekesznyílást kell alkalmazni. A szűkebb rekesznyílás alkalmazásának egy bizonyos érték felett - mint már tudjuk - határt szab a megjelenő fényelhajlás, amely rontja a képminőséget. APS-C méretű érzékelő esetén a felbontástól függően meglehetősen "hamar", már f/6,8 - f/10,2 (az első érték 18 MP felbontáshoz, a második 8 MP felbontáshoz tartozik) rekeszértékektől kezdve megjelenik a fényelhajlás hatása, azonban ennél általában jobban kell rekeszelni (akár f/11 - f/22 tartományban), vállalva ezzel a többé-kevésbé rosszabb képminőséget.

Ne feledjük azt, hogy egy adott leképezési arány esetén a mélységélesség nem függ attól, hogy az adott leképezési arányt milyen gyújtótávolságú objektívvel értük el. Bármilyennel értük is el, a mélységélesség ugyanakkora lesz.

Tudjuk, hogy ha közgyűrűt alkalmazunk vagy az objektívet fordítógyűrűvel használjuk, akkor csökken az objektív fényereje is. Ez, valamint a szűk rekesznyílás alkalmazása  azt eredményezi, hogy adott ISO érzékenység mellett hosszabb záridőre lesz szükség. Ezt kompenzálhatnánk bizonyos mértékben nagyobb érzékenység választásával, azonban tudjuk azt, hogy a fényképezőgépek képminősége kisebb ISO érzékenység választása esetén jobb. A hosszabb záridő alkalmazásával elveszíthetjük még kisebb leképezési arány esetén is a kézből történő exponálás lehetőségét. Állvány alkalmazása mozgó téma (pl. lepkék, rovarok) fényképezésekor nehézkes, de legtöbbször más lehetőségünk nemigen van. Esetleg eredményes lehet, ha állványunkat egylábú állványként használjuk, és annak óvatos előre-hátra történő elmozdításával állítjuk be az élességet.

A közgyűrű alkalmazásakor látható sötét keresőkép mindenképpen megnehezíti az élességállítást. Ennél talán jobb, ha a hátoldali kijelzőn nagyítva (élőkép módban) nézzük a képet és úgy próbáljuk beállítani az élességet, azonban nyári napsütésben külön segédeszköz nélkül ez is problémás lehet.

A hosszú záridő alatt a téma is könnyen bemozdulhat, amely a fentiek miatt csak erős fényforrás alkalmazásával küszöbölhető ki, amely lehetővé teszi rövidebb záridő alkalmazását. Ha a beépített vakut szeretnénk erre a célra használni, esetleg szembesülhetünk azzal, hogy az objektív, vagy mint fentebb láthattuk, az előtétlencse rögzítése árnyékolhatja a beépített vaku fényét. Ebben az esetben külső vaku használatára kényszerülhetünk. Nyári napsütésben, ha van elég fény, akkor nem ilyen rossz a helyzet, akkor bizonyos esetben elég lehet a meglévő fény is.

A téma megvilágítása

Közelfényképezés esetén a legtöbb esetben kellő fényre van szükség. A kis felvételi távolság miatt a kellő világítást nem könnyű biztosítani.

Elterjedtek az objektív elejéhez rögzíthető körvakuk, amelyek ugyan kellően megvilágítják a témát, de fényük nem túl kedvező.

ring_flash
A vakupapucshoz a körvaku elektronikáját kell csatlakoztatni, amelyhez kábellel csatlakozik az objektívet körülvevő egység, amely egy kör alakú villanócsövet tartalmaz.

Számos leírást találhatunk az interneten arra vonatkozóan, hogy házi készítésű eszközzel sikeresen próbálják helyettesíteni a körvakut. Ilyeneket láthatunk ízelítőül az alábbi képeken. Ha rákeresünk az interneten a "ring flash diy" kifejezésre, a legkülönbözőbb megoldásokat tanulmányozhatjuk.

Az alábbi ábrán kisméretű, rövid objektívhez (például Canon EF 50 mm f/1,8) közelfényképezéshez való, házilag készített megoldást láthatunk.

ring_flash
Az alábbi ábrán nagyobb méretű, házilag készített körvaku-helyettesítőt láthatunk, fényképezőgépre szerelve.

ring_flash

Az alábbi ábrán egy hasonló megoldás látszik.

ring_flash

Végül az előző megoldás fényképezőgépre szerelve.

ring_flash

A fenti megoldásokban az a közös, hogy mindegyik tartalmaz egy középen csővel ellátott tányérszerűséget, amely az objektívre ráhúzható, belül fényvisszaverő felületű (fehér színű vagy alufóliával bevont), és amelynek belsejébe egy vakuval belevillantunk. Az eleje vagy szabadon van, vagy van előtte valami olyan felület, amely még szórtabb fényt eredményez (például az utolsó ábrán ilyen van).

Az emberek leleményesek, és a fehér műanyag doboztól kezdve a fehér kartonpapíron keresztül a fehér műanyag tányérig mindenfélét felhasználtak a tányér anyagaként.

Szebb fényt kapunk, ha két oldalról szórt fénnyel világítjuk meg a témát. Ebben a megoldásban egy-egy vaku szolgáltatja a főfényt és a derítőfényt.

Néhány tesztfotó

Sokan abba az illúzióba ringatják magukat, hogy ha vesznek egy DSLR gépet, akkor nagyságrendekkel jobb képeket tudnak majd készíteni, mint meglévő kompakt gépükkel. Esetleg elmennek nyaralni vagy kirándulni a családdal, közben fényképeznek, majd hazaérve szembesülnek a ténnyel, hogy a képek nem, vagy nem számottevően jobbak a korábbi géppel készítettnél. Csináltatnak levelezőlap méretű fényképeket, ott is ezt látják. Aztán elkeseredésükben esetleg vesznek drágább gépet drágább objektívvel, és előfordulhat, hogy a drágább gép sem hozza meg a várt eredményt. Ismét csalódnak. Mi a probléma? Erre később még visszatérek.

Az eredmény természetesen függ attól is, hogy előtte milyen gépünk volt.

Ha nagy felbontásúnak mondott olyan fényképezőgépünk volt, amely 100% nagyításban nem eredményez jó minőségű, éles képet, akkor persze a javulás látványos lesz. Ha jó minőségű kompakt gépünk volt, amely teljes nagyításban is éles képet készített, akkor jó fényviszonyok között készült JPEG képeket nézegetve nem lesz látványos a javulás. Sőt esetleg a ma divatos, telítettebb színeket alkalmazó, esetleg szoftveresen jobban élesített kompakt gép képe még akár tetszetősebb is lehet a Canon 350D (vagy más hasonló gép) természetesebb képénél. Ezt csalódásként élhetjük meg.

A DSLR képe és a jó minőségű kompakt gép képe között (jó fényviszonyokat feltételezve, valamint gyári alapbeállításokat feltételezve) képminőség tekintetében az a legnagyobb különbség, hogy a kompakt gép sok esetben nagyobb mértékű élesítést és telítettebb színeket alkalmaz a  tetszetősebb kép elérése céljából. Ez ne tévesszen meg minket.

Az árnyaltabb, sok finom színárnyalatot tartalmazó képből mindig lehet erőteljesebben élesített, kontrasztosabb, telítettebb színeket tartalmazó képet készíteni, fordítva nem.

Itt láthatunk azonos időben azonos helyről két jó minőségű kompakt géppel, valamint Canon 350D-vel készített fényképeket. Mindhárom géppel készült 50 mm-hez közeli, valamint 80-100 mm ekvivalens gyújtótávolságú állásban is kép. Ezek a képek nem RAW formátumból RAW konverter programmal készített JPEG képek, hanem a fényképezőgépek által közvetlenül készített képek. Minden kép alatt látható annak kinagyított részlete is.

f717_iso100_127_50mm_f71_500_small
Sony DSC-F717 (5 MP), ISO 100, f=12,7 mm (50 mm ekvivalens), f/7,1, 1/500 s

f717_iso100_127_50mm_f71_500_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

f717_iso100_222_87mm_f71_500_small
Sony DSC-F717 (5 MP), ISO 100, f=22,2 mm (87 mm ekvivalens), f/7,1, 1/500 s

f717_iso100_222_87mm_f71_500_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

s2is_iso100_81_47mm_f5_1000_small
Canon S2 IS (5 MP), ISO 100, f=8,1 mm (47 mm ekvivalens), f/5, 1/1000 s

s2is_iso100_81_47mm_f5_1000_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

s2is_iso100_16_93mm_f4_800_small
Canon S2 IS (5 MP), ISO 100, f=16 mm (93 mm ekvivalens), f/4, 1/800 s

s2is_iso100_16_93mm_f4_800_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

350d_iso100_29_46mm_f11_200_small
Canon EOS 350D (8 MP), EF-S 18-55 IS, f=29 mm (46 mm ekvivalens), f/11, 1/200 s

350d_iso100_29_46mm_f11_200_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

350d_iso100_65_104mm_f9_320_small
Canon EOS 350D (8 MP), EF-S 55-250 IS II, f=65 mm (104 mm ekvivalens), f/9, 1/320 s

350d_iso100_65_104mm_f9_320_100
Az előző kép egy részlete 100% nagyításban

Túl nagy minőségkülönbség nem látható a JPEG képek között.

Ha rosszabb fényviszonyok között nézzük meg a DSLR és a kompakt gépek közötti különbséget, akkor lesz szembetűnő a DSLR gép előnye. Rossz fényviszonyok vagy sötét téma esetén jóval kisebb lesz a képzaj, illetve sokkal kevésbé összemosott képet kapunk.

A DSLR gép legfontosabb előnyei a jó minőségű kompakt géppel szemben:

  • RAW formátum használatának lehetősége.
  • Rosszabb fényviszonyok között is kevés képzaj.
  • Saját magunk választhatunk objektívet és egyéb kiegészítőket.
  • Kisebb mélységélességű képek készítésének lehetősége (a kisebb mélységélesség néha hátrány).
  • Gyorsabb működés. Vonatkozik ez a bekapcsolás utáni üzemkész állapot elérésére (mindössze néhány tized másodperc), a gyorsabb élesre állításra, valamint az exponáló gomb lenyomása utáni kisebb késleltetési időre egyaránt.

Fényképezzünk RAW formátumban

Térjünk vissza arra, hogy miért csalódnak sokan a DSLR fényképezőgép képminőségében.

A csalódás oka lehet túlzott elvárás is, de legtöbbször az, hogy JPEG formátumban használják a fényképezőgépet, márpedig ebben a formátumban még a drága típusok képe is hagyhat kívánnivalót maga után. Alapvetően nem JPEG formátumban történő fényképezésre készültek.

Ezekkel a gépekkel elsősorban RAW formátumban kell fényképezni, majd a nyers képből valamilyen RAW konverter program és némi munka segítségével kell előállítani a képet. Ha a kép jól van exponálva és éles, akkor ilyen módon gyönyörű szép képeket kaphatunk akár olcsóbb felszereléssel is.

Aki azt hiszi, hogy drágább felszereléssel jobb képeket fog készíteni, csalódni fog. A jó kép kulcsa nem a minél drágább gép és objektív, hanem a RAW formátumú fényképezés. És természetesen jó fényviszonyok, jó téma, jó kompozíció, megfelelő évszak és időjárás, megfelelő napszak, stb. is szükségesek.

Csak így használhatjuk ki igazán e gépek előnyeit. Ezt ismét csak az amatőrök viszonylatában írtam le. Az interneten számos, amatőr DSLR géppel és kit objektívvel készített gyönyörű felvételt találhatunk.

Említettem már, hogy gyakorlatilag a mai objektívek mindegyike elég jó, és nagyszerű képek készítésére alkalmas, szinte nem is érdemes vizsgálgatni a minőségüket. Bár fentebb írtam az objektívek minőségéről és objektív tesztekről is, ennek leginkább az volt az oka, hogy úgy gondoltam, hogy ez többeket érdekelhet.

Ha RAW formátumban fényképezünk, akkor egyszerű módon lehetőségünk van a

  • kromatikus aberráció csökkentésére,
  • peremsötétedés korrekciójára (flat-field képek felhasználásával, de akár anélkül is),
  • némi élesítésre,
  • kontraszt módosítására,
  • színtelítettség módosítására.

Ezen korrekciós lehetőségek (és egyéb korrekciós lehetőségek) használatával akár olcsóbb objektívvel is nagyszerű képeket kaphatunk.

Canon kompakt gépek jelentős részéhez használható a CHDK kiegészítés, amely lehetővé teszi a RAW formátumban való fényképezést, valamint számos egyéb hasznos lehetőséget is nyújt. Ha tehetjük, használjuk ki ezt a lehetőséget.

Professzionális igények esetén professzionális minőségű felszerelés szükséges. Azonban az szintén igaz, hogy a professzionális berendezés kiváló minősége is csak RAW formátumból kiindulva realizálható igazán.

RAW konverternek használhatjuk a Canon Digital Photo Professional, vagy az általam kedvelt RawTherapee programot egyaránt. Mindkettővel jó eredményt kaphatunk. A RawTherapee használatáról egy hosszú írás található weblapomon itt.

Nem teljesen mindegy az, hogy fényképezőgépünk hány bites RAW fájlt készít (például 12 vagy 14 biteset). A bitmélység fogalmáról és értelmezéséről ebben az írásomban lehet olvasni. Bizonyos esetekben lehet előnye a nagyobb bitmélység általi többletinformációnak. A RAW legnagyobb előnyét talán a éppen ez a nagy bitmélység miatti finom átmenetek rendelkezésre állása jelenti.

Nézzünk meg két képet, mindkettőt kétféle változatban, egyik a fényképezőgép által alapbeállítással készült, módosítatlan JPEG kép, a másik ugyanannak a képnek a RAW fájljából RawTherapee programmal kidolgozott kép. Nézzük meg a különbséget.

canon_1100d_55-250_is_ii_f110
A fényképezőgép által készített JPEG kép.
Canon 1100D, Canon 55-250mm IS II objektív, ISO 200, f/11, 1/200 s, manuális élesség állítás,
Metz automata vaku, előtte háromrétegű papír zsebkendő egy rétege lágyítónak, kézből fényképezve.
A képre kattintva az teljes felbontásban is megnézhető.

canon_1100d_55-250_is_ii_f110
A fenti kép egy 100% nagyítású részlete.


canon_1100d_55-250_is_ii_f110_raw
A fenti kép RAW fájljából, RawTherapee segítségével készített JPEG kép.
Canon 1100D, Canon 55-250mm IS II objektív, ISO 200, f/11, 1/200 s, manuális élesség állítás,
Metz automata vaku, előtte háromrétegű papír zsebkendő egy rétege lágyítónak, kézből fényképezve.
A képre kattintva az teljes felbontásban is megnézhető.

canon_1100d_55-250_is_ii_f110_raw
A fenti kép egy 100% nagyítású részlete.

canon_1100d_sigma_105_f110
A fényképezőgép által készített JPEG kép.
Canon 1100D, Sigma 105mm Macro objektív, ISO 200, f/11, 1/200 s, manuális élesség állítás,
Metz automata vaku, előtte háromrétegű papír zsebkendő egy rétege lágyítónak, kézből fényképezve.
A képre kattintva az teljes felbontásban is megnézhető.

canon_1100d_sigma_105_f110
A fenti kép egy 100% nagyítású részlete.

canon_1100d_sigma_105_f110_raw
A fenti kép RAW fájljából, RawTherapee segítségével készített JPEG kép.
Canon 1100D, Sigma 105mm Macro objektív, ISO 200, f/11, 1/200 s, manuális élesség állítás,
Metz automata vaku, előtte háromrétegű papír zsebkendő egy rétege lágyítónak, kézből fényképezve.
A képre kattintva az teljes felbontásban is megnézhető.

canon_1100d_sigma_105_f110_raw
A fenti kép egy 100% nagyítású részlete.

Láthatjuk, hogy RAW-ban fényképezve az olcsóbb objektívvel készített képből is nagyon szép, éles kép nyerhető. A fenti példa nem azt jelenti, hogy feltétlenül ez a jó, hanem inkább azt, hogy ilyet is lehet készíteni.

Az alábbi kép Canon 1100D fényképezőgép által készített JPG kép. A kép Canon EF-S 18-55mm STM objektívvel, beépített vakuval, állvány nélkül készült. A kép alulexponált lett, mert a belső vaku teljes feltöltődését nem vártam ki, így az nem tudott a választott rekesznyíláshoz (f/8) kellő fénymennyiséget biztosítani. Az alábbi három kép rákattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Az alábbi kép a fenti, fényképezőgép által készített JPG kép RawTherapee programban végzett expozíció-korrekcióval készült. Figyeljük meg, hogy ahogy pozitív irányba (túlexpozíció irányába) korrigáltam a képet, hogy az kissé világosabb legyen, mennyire beégett a virág.


Végül nézzük meg az alábbi képet, amely ugyanannak a képnek RAW fájljából, szintén RawTherapee-val készült. A RAW fájlban tárolt többletinformáció miatt a kép világosabb lett anélkül, hogy a virág beégett volna, és ha 100% nagyításban megnézzük, akkor láthatjuk, hogy kissé élesebb is lett (kissé élesítettem rajta).


Felmerülhet a kérdés, hogy mindig RAW formátumban kell fényképeznünk? Természetesen nem. Csak akkor fényképezzünk RAW formátumban, ha a képpel szemben magasabb minőségi igényeink vannak. Családi emlékképeket, egy kirándulás emlékképeit, és egyéb hasonló témákat teljesen felesleges RAW-ban fotózni, főleg akkor, ha várhatóan csk levelezőlap méretű képeket készíttetünk.

Gondoljuk át, hogy amennyiben feleslegesen nagy felbontású fényképezőgépet vásárolunk, például Canon 550D 18 MP-es fényképezőgépet, akkor a nagy felbontás miatt a 14 bites RAW fájl mérete tekintélyes lesz, konkrétan 25 MB. Az APS-C méretű, 18 MP-es érzékelő kiszolgálása már drága, kiváló minőségű objektíveket igényel. Ha nincsenek ilyen objektívjeink, akkor kevesebb lesz képeink információtartalma, mint amennyi a 18 MP-es felbontással el lehetne érni, és ezért részben a semmit tároljuk. Azonban a nagyobb RAW fájl kidolgozásához jóval nagyobb teljesítményű számítógépre (processzor, memória) is szükség van, mintha kisebb felbontású fényképezőgépünk lenne kisebb méretű RAW fájllal. Ha nincs elég erős gépünk, akkor a számítógép lassúsága miatt kínszenvedés lehet a kidolgozás. A RawTherapee kiváló minőségű képet készít, ezért működése számításigényes. A Canon 350D RAW fájl (12 bit, kb. 8 MB méret) feldolgozásához még elfogadhatóan használható egy 2,8 GHz órajelű Intel Celeron processzor teljesítménye 2 GB RAM-mal, amely a 25 MB-os RAW fájllal már nagyon lassú lenne.

Készítsünk éles képeket

Ha átállunk DSLR kategóriára, akkor meg kell tanulni éles képeket készíteni. Ez a kategória az emberrel szemben is magasabb követelményeket támaszt a kompakt gépekhez képest. Ha nem leszünk gondosabbak, átgondoltabbak, akkor csalódásban lesz részünk. Sokszor nem az objektív a hibás, ha nem találjuk elég élesnek a képet, és nem drágább objektív beszerzése a megoldás.

Az éles kép készítésének szükségessége persze kompakt gép esetében is ugyanúgy felmerül. Aki eddig kompakt géppel fényképezett, és levelezőlap méretű képeket készíttetett, csodálkozhat ezen, hiszen képei általában élesek lettek. Aki korábban foglalkozott kisfilmes fényképezéssel, nagyméretű (30-40 cm-es) nagyítás készítésével, az tudja miről beszélek. Sok negatív életlensége miatt alkalmatlan volt ilyen méretű nagyításhoz. Ha kompakt géppel készült képből nagyobb nagyítást szeretnénk készíttetni, akkor a probléma ugyanúgy felmerül. Ha monitorunkon 100% nagyítás mellett is éles a kép, akkor várhatóan éles lesz a papír kép is. Körülbelül 6-8 MP az a határ, amelynél még a "szokásos" kisfilmes fényképezési módszerekkel elég éles képet kaphatunk. Gondoljunk arra, hogy nagy nagyítás kisfilm esetén is csak a leggondosabb kivitelezésnél volt lehetséges. Minél nagyobb felbontású fényképezőgépünk van, annál nehezebb valóban éles képet készíteni segítségével. A 10-15 MP felbontás már inkább a középformátumú (6x6 cm vagy 6x9 cm filmméretű) fényképezés gondosságát igényli.

Helyes géptartás

Sok esetben a fényképezőgép exponálás közbeni kis bemozdulása okoz életlenedést. Gondoljunk abba bele, hogy ha drága pénzen vettünk egy L-es objektívet, amely élesebben rajzol a kit objektívnél, akkor például 10 vagy 12 MP-es érzékelő és 1/125 s záridő esetén már milyen kis bemozdulás is elég ahhoz, hogy képünk kevésbé legyen éles, mintha azt kit objektívvel, bemozdulás mentesen készítettük volna el. Ha elveszítjük a többlet élességet, akkor feleslegesen költöttünk drágább objektívre. Bármilyen gépünk van, ez nagyon fontos szempont, döntően befolyásolja képünk minőségét. Nem elég drága L-es objektívet vennünk, hanem meg kell tanulnunk vele olyan éles képet készíteni, amellyel valóban kihasználhatjuk az objektív képességeit.

Hosszasan nem írok itt róla, inkább a figyelmet szeretném felhívni fontosságára.

Igyekezzünk elmozdulás mentesen, de ne görcsösen tartani kezünket, könyökünket támasszuk meg testünkhöz szorítva, az exponáló gombot nyugodtan, lassan nyomjuk le, és várjuk ki az expozíció végét, ne rántsuk el mindjárt a gépet szemünktől. Az is jó, ha kezünket, testünket vagy gépünket valamihez (fához, oszlophoz) hozzá tudjuk támasztani, vagy használjunk állványt.

A képstabilizátor jó dolog, de nem csodaszer. Mindig exponáljunk olyan gondossággal, mintha nem lenne képstabilizátorunk.

Az élesség beállítása

Talán furcsának tűnhet a kompakt gép használata után, hogy erről a témáról külön is szólok. Sajnos sokan csalódnak, amikor automatikus élességállítással (AF = autofókusz) látszólag ugyanúgy fényképeznek Canon DSLR gépükkel, mint tették azt kompakt géppel, mégis sok esetben siralmasnak tűnő eredményt látnak, ha az elkészült képet 100%-os nagyítással szemlélik a monitoron. Több életlen felvétellel találkoznak, vagy azt tapasztalják, hogy nem ott a legélesebb a kép, ahol szeretnék, esetleg mindez annak ellenére így van, hogy csak a középső élességállító mezőt használták, és azt élességállításkor a kívánt helyre pozicionálták. Az éles képhez pontos élességbeállítás szükséges.

A kompakt és a DSLR fényképezőgépek alapvetően más módszerrel állítják élesre automata módban a témát. A kompakt gépek esetén az objektív által képérzékelőre (CMOS vagy CCD) vetített képet felhasználva kontraszt érzékelésen alapul. Ez a módszer lassabb. A DSLR fényképezőgépek alapvető élességállítási módja a fáziskülönbség érzékelésén alapul, nem a képérzékelő síkjára vetített képet használja (mert nem is vetíti az objektív a képet folyamatosan a képérzékelőre), hanem az objektív által a félig áteresztő tükrön keresztülhaladó fénysugarat. Feleslegesnek érzem, hogy itt ennek működéséről részletesebben írjak. A módszer gyorsabb működésű. Az élőképpel rendelkező DSLR típusok esetén másodlagos rendszerként szokták alkalmazni a kontraszt érzékelésen alapuló módszert is.

A fentebb leírt probléma magyarázatát a Fotó tipp fotós magazinnak "A Canon autofókusz működése" című (szerzője: Sefi) cikkében lelhetjük meg.
Az írás a Canon fényképezőgépek autofókuszának fáziskülönbség érzékelésén alapuló működéséről szól. A cikk szerzője szerint a Canon meghatároz egy úgynevezett életlenedési kört, amelynek értéke 1,6-es szorzótényezőjű APS-C érzékelőre vonatkoztatva 0,019 mm. Az életlenedési kör meghatározásának alapja az, hogy egy 15 cm x 23 cm-es fényképnek 25 cm-ről nézve élesnek kell látszania. Az élességi tartomány az a távolságtartomány, amelyen belül egy pont képe a gyártó által megadott életlenedési körnél kisebb átmérőjű foltként kerül az érzékelőre. Az automata élesre állító rendszer feladata az, hogy ennek a távolságtartománynak a belsejébe állítsa az élességet, de azon belül bárhol lehet, ahová éppen sikerült beállítania, és azt a gép helyes beállításnak tekinti. Ebből következik, hogy a témarészletet, amelyre az egyetlen aktív mérőmezőt irányítottuk, azt sem feltétlenül pontosan állítja élesre. Ha szerencsénk van, akkor igen, de lehet, hogy épp az élesnek tekintett távolságtartomány legszélére sikerült állítania, és ha ezt a képet megnézzük eredeti méretben (100%), bizony azt jelentősen, akár számunkra elfogadhatatlan mértékben is életlennek láthatjuk. A belőle készült, fent említett 15x23 cm méretű képet 25 cm-ről nézve bizonyára élesnek látnánk.
A problémát még az is tetézi, hogy a mérőmezők sem olyan kis méretűek a valóságban, mint azt a keresőben látjuk. A középső mérőmező kis négyzetecskéje fölé, alá, jobbra és balra közvetlenül mellétehetünk gondolatban egy-egy ugyanolyan méretű kis négyzetet, hogy közelítőleg megkapjuk a valóságos érzékelés területét. A többi mérőmezőnek csak a jobb és bal oldalához kell tenni egy kis négyzetet gondolatban. Tehát nagyobbak az érzékelő területek a keresőben látottnál, ezért a mérést egy olyan témarészlet is befolyásolhatja, amely a keresőben látott kis négyzeten kívül, de ahhoz közel található. A fentiek a normál szenzoros automata élesre állításról szólnak, amely f/5,6 vagy annál fényerősebb objektívvel működik.
Egyes fényképezőgépekben, például a Canon 450D-ben nagy érzékenységű kereszt szenzor található, amely f/2,8 vagy annál is fényerősebb objektívvel működik, és pontosabb élességállítást tesz lehetővé, melynek eredményeképpen egy 28 x 35,5 cm-es képnek kell 25 cm-ről élesnek látszódnia.
Láthatjuk, hogy az automata élességállítás nem feltétlenül a lehető legjobb élességet állítja be. Ha pontos élességállítást szeretnénk, akkor kénytelenek vagyunk manuális élességállítást alkalmazni, viszont ez nehézkes lehet a kisméretű keresőkép miatt.

Azt ismerjük el, hogy a legtöbb téma esetében gyakorlatilag jó eredményt ad az automata élesre állítás. Figyeljük meg a keresőben az automata élesre állítás után a képet, és ha az adott témarészletet nem látjuk elég élesnek, ismételjük meg az élesre állítást. Készítsünk egy témáról több felvételt.

Ha teljesen pontos élesre állítást szeretnénk, akkor manuálisan is élesre állíthatjuk a témát. Ezt nehezíti a kereső kis képe, és az, hogy a nem túl fényerős kit objektívek nem túl fényes képet vetítenek a mattüvegre. Nem olyan könnyű ezzel a géppel (350D és hasonló gépek) manuálisan élere állítani, mint annak idején a Zenit vagy a Praktica fényképezőgép esetén volt.

Szólnunk kell egy ismert problémáról. Bizonyos DSLR gépvázak bizonyos objektívekkel, fázisérzékelős automata élességállítás és kisebb felvételi távolságok esetén nem pontosan állítanak élesre. Az eltérés mindig azonos irányú, azaz mindig vagy a táma mögé (back focus), vagy a téma elé (front focus) történik az élességállítás. Az eltérés általában nem nagy, legfeljebb néhány cm, de lehet, hogy csak másfél cm, azonban bizonyos témák esetén zavaró. Távoli téma, például tájkép esetén az eltérés általában nem zavaró, és ez a legtöbb téma esetén így van. Például portré esetén nem jó, ha a szemre állítunk élességet, de mégsem az lesz a legélesebb, vagy egy virágot szeretnénk közelről lefényképezni, és nem oda állítja a gép az élességet, ahová szeretnénk. A probléma meglehetősen összetett, az egyes fókuszmezőknél eltérő lehet a hiba mértéke, és ebben az objektív esetleges képelhajlás hibája is szerepet játszhat. Változtatható gyújtótávolságú objektív esetén a gyújtótávolság függvényében is változhat. Alsóbb kategóriás fényképezőgépek esetén ennek a hibának korrekciójára nincs lehetőség, közép- és felsőkategóriás DSLR gép esetén lehetőségünk van korrigálni. Ez a korrekció azonban nem azt jelenti, hogy minden zoomállásra, felvételi távolságra pontos lesz a korrekció, hanem inkább azt, hogy az esetleges eltérés a legtöbb esetben minimalizálódik egy elfogadhatóbb értékre, és bizonyos esetben (gyújtótávolság, felvételi távolság) gyakorlatilag nulla lesz az eltérés.

Ha tapasztaljuk valamely objektívünknél az élességállítás hibáját, akkor le is ellenőrizhetjük azt. Hogyan győződhetünk meg arról, hogy mennyire pontosan állít élesre fényképezőgépünk? Erre számos tudományosabb és kevésbé tudományos módszer is rendelkezésre áll. Például három vagy több páratlan számú sík tárgyat állíthatunk fel egymástól kis távolságra (pl. 1 cm-re) úgy, hogy ne takarják egymást. Ez egyszerű esetben lehet néhány élére állított pénzérme, de akár fekete-fehér, vonalas mérőábrát tartalmazó nagyobb felület is. A felállított tárgyak felületét állványról, merőleges irányból fényképezzük le úgy, hogy a középső tárgyra állítjuk a középső fókuszmezőt. majd megnézzük, hogy valóban a középső lett-e a felvételen a legélesebb. Másik lehetőség az, hogy egy, a padlóhoz képest 30-45 fokos szögben megtámasztott sík lapra hosszában lefektetünk egy centiméter beosztású mérőeszközt, például egy szabócentit. A fényképezőgépet megfelelő távolságban állványra tesszük, maximális rekesznyílást állítunk be, bekapcsoljuk a vakut, beállítjuk, hogy csak a középső fókuszmező legyen aktív, és a középső fókuszmezővel megcélozzuk a szabócenti egy jellegzetes pontját, például a 100 cm-t. Automatikus élességállítással felvételt készítünk, majd kiértékeljük az eredményt.

viewfinder_magnifier

Itt látható a ferde lapra fektetett szabócenti.

viewfinder_magnifier

Ezen az ábrán a Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS II objektívvel, 250 mm fókusztávolsággal kapott eredmény látható. A középső mérőmező a 100 cm feliratra volt irányítva.

viewfinder_magnifier

Itt látható 100% nagyítással az eredmény, láthatjuk, hogy az automatikus élességállítás meglehetősen pontos valt.

Mit tehetünk, ha alsóbb kategóriás tükörreflexes fényképezőgépünkön nincs lehetőség korrekcióra? Sajnos nem sokat. A legtöbb esetben ez a minimális eltérés nem zavaró. Olyan téma esetén, amikor teljesen pontos élességállítás szükséges, azoknál az objektíveknél, ahol eltérést tapasztaltunk, alkalmazhatunk manuális élességállítást kereső nagyítóval, esetleg élőkép módot a lassabb, de pontosabb kontraszt alapú élességállítással, vagy kinagyított képrészleten manuális élességállítással.

Több felvétel készítése szükséges, hogy el tudjuk dönteni, hogy ha egyáltalán van eltérés, akkor az mindig azonos irányú-e. Számos, egyéb beállítással készített felvétel szükséges ahhoz, hogy eldönthessük, hogy milyen mértékű és nagyságú korrekcióra van szükség ahhoz, hogy a legtöbb felvételi helyzetben jobb eredményt kapjunk.

Élőkép móddal nem rendelkező fényképezőgép esetén az élesség pontos beállításához segítséget jelenthet egy kereső nagyító, amely a tükörreflex keresőre szerelhető, és felnagyítja a keresőben látott képet.

viewfinder_magnifier

A kereső nagyítóhoz a felső sorban látható adaptereket kapjuk, amelyek segítségével a nagyító különböző Canon fényképezőgépek keresője elé felszerelhető. Ebbe az adapterbe menettel rögzíthető a nagyító lencséje. Ez nem egy lencse, hanem két részből álló lencserendszer, amely részek távolsága a szemhez közelebbi lencsetag forgatásával változtatható, amely a nagyítás 1,08x - 1,58x tartományban történő folyamatos változását eredményezi. A lencsék tükrözésmentesítettek. Kapunk a készlethez egy kisebb és egy nagyobb gumi szemkagylót is. Az adott nagyításhoz a keresőben látott kép élességét a fényképezőgép dioptria állítójával állíthatjuk be. Ha változtatjuk a nagyítás mértékét, akkor az élességet is korrigálni kell. A kereső nagyítóval a teljes képet láthatjuk a keresőben, nem határolja azt. Olcsó és jó kis eszköz, valóban megkönnyíti az élesre állítást. Az eBay-en szerezhető be, nemcsak a Canon, hanem más gyártók fényképezőgépeihez is.

Segítséget jelenthet a 2,3x-es nagyítású kereső nagyító is. Meg kell jegyezni, hogy ez nem túl jó minőségű kereső nagyító, mégis hasznos lehet. A képet erősen határolja.

magnifier_1

magnifier_2
Élességállítás után a nagyító felhajtható, így a teljes képet szemlélhetjük.

A mai DSLR fényképezőgépek már rendelkeznek élőkép móddal, amellyel igen pontoan élesre lehet állítani a témát.

A kompakt gép automata élesre állító rendszere lassabb működésű. Egyszer megmértem a Canon S2 IS távolságállításának pontosságát. Ezt akkor tehetjük meg, ha feltelepítjük rá a CHDK kiegészítést. Szobában, 3 méterre lévő témára állítottam élesre többször egymás után. A kijelzőn le lehetett olvasni cm pontossággal, hogy a gép milyen távolságra állította az élességet. A beállított távolságértékek tele állásban néhány cm-en belül voltak. Azt mondhatjuk, hogy ez a gép meglehetősen pontosan állít élesre. Nagylátószögű állásban közel sem volt ilyen pontosság, de ekkor a mélységélesség is jóval nagyobb.

Az oldalon látható képek mind, így a következő négy is automata élességállítással készült. A következő két, közvetlenül egymás után készült kép, 100% nagyítású képrészlete Canon 350D fényképezőgéppel és Canon 55-250 IS II objektívvel (f=250 mm, azaz 400 mm ekvivalens gyújtótávolság, JPEG élesítés +1 beállítással) készült. Láthatjuk, hogy mennyire nem ugyanarra a távolságra állította a gép az élességet. Ilyen pontatlan beállítással elveszítjük gépünk felbontásának jelentős részét.

canon_350d_hattyu_1

canon_350d_hattyu_2

A következő, 100 % nagyítású képrészlet szintén Canon 350D fényképezőgéppel és Canon 55-250 IS II objektívvel (f=250 mm, azaz 400 mm ekvivalens gyújtótávolság, JPEG élesítés +1 beállítással) készült, állvány nélkül. Ez lett öt hasonló kép közül a lepkét tekintve a legélesebb.

canon_350d_butterfly

A következő 100% nagyítású képrészlet Sony DSC-F717 fényképezőgéppel készült, állvány nélkül, makró módban (maximális fókusztávolság, azaz f=48,5 mm, 190 mm ekvivalens gyújtótávolság), körülbelül fél méter távolságból. Meg tudnám mutatni, hogy az ezt követő, ugyanerről a lepkéről készült négy felvétel mindegyike hasonlóan éles.

sony_f717_butterfly

Persze a két utóbbi képet se lehet közvetlenül összehasonlítani nagy következtetések levonása céljából, hiszen közel sem azonos körülmények között készültek. A lepke sem ugyanolyan, és a Canonnal készített képnél sokkal több, a pontos automatikus élesre állítást nehezítő képelem látható. A kompakt gép erőteljesebb szoftveres élesítést alkalmaz.

Az interneten igen sok gyönyörű kép látható, amelyek ezzel a DSLR géppel, illetve ezekkel az objektívekkel készültek, de igaz ez a Sony gépre is.

Nem lehet elhallgatni, hogy aki elkezd DSLR géppel fényképezni, az vélhetően találkozni fog ilyen és ehhez hasonló problémákkal. Minden kezdet nehéz, el kell telni egy kis időnek, amíg megszerzi az ember a kellő gyakorlatot. Az autofókusz rendszer a legtöbb esetben jó szolgálatot tesz, csak ki kell tapasztalni, hogy milyen körülmények között építhetünk rá, és hogyan használjuk.

Az alábbi témák esetén ajánlatos manuális élességállítást alkalmazni.

  • Közelfényképezés esetén.
  • Kevés fény esetén, mert ilyenkor az autofókusz rendszer nem működik elég pontosan.
  • Portré készítésekor.
  • Üvegen vagy kerítés dróthálón keresztül történő fényképezés esetén.
  • Olyan esetben, amikor előre tudjuk, hogy hol fog megjelenni a téma, például egy sporteseményen. Ilyenkor manuálisan előre beállítjuk a fókuszt a várt helyre, vagy egy ugyanolyan távolságra lévő tárgyra, és várjuk a téma megérkezését.

Az alábbi fogások segíthetnek abban, hogy élesebb képeket készítsünk.

  • Állítsuk be gépünket úgy, hogy csak a középső érzékelő mező működjön. Ilyenkor ezt irányítjuk a témára, félig lenyomott exponáló gombbal élességet állítunk, a gomb nyomva tartása mellett megkomponáljuk a képet, majd teljesen lenyomjuk az exponáló gombot. Akár többször is nyomjuk le félig a gombot automatikus élességállítás céljából, és a keresőben közben figyeljük az élességet.
  • Fontos a bemozdulásmentes exponálás, a nyugodt testtartás, előnyös, ha valaminek nekitámaszkodhatunk exponálás közben, vagy kezünket nekitámaszthatjuk például egy oszlopnak. Várjuk ki az exponálás végét mozdulatlanul, ne kapkodjunk.
  • Ha egylábú állványt használunk, az egy-két fényértékkel meghosszabbíthatja a használható leghosszabb záridőt. Ez igaz képstabilizátor használata esetén is. Használhatunk babzsákot is, ha van hová letenni azt. Használhatunk zsinórállványt is.
  • Ha exponálás előtt felcsapjuk a tükröt (állvány használatával), az előnyös a bemozdulás mentesebb kép elkészítése szempontjából.
  • Ha nagyon precíz élességállításra van szükség, például makrózásnál, akkor használjunk állványt és élőkép módot.
  • Készítsünk egymás után több képet vagy képsorozatot a témáról, így nagyobb az esély, hogy jó kép szülessen.
  • Ha van, mozgó téma esetén használjuk gépünk követő élesre állítás funkcióját.
  • Szükség esetén használjuk gépünk élesség rögzítés funkcióját. Ilyenkor előre beállítjuk az élességet arra a helyre, ahol a téma várhatóan fel fog bukkanni (például egy virág, amelyre rászállhat egy ott repkedő bogár, vagy sporteseményen az a hely, ahol a versenyző áthalad vagy megjelenik). Az élességet rögzítjük, és az alkalmas pillanatban fényképezünk. Ezzel a módszerrel nincs olyan veszély, hogy az automata élességállítás miatt lekéssük a témát.
  • Gyorsan mozgó téma esetén használjunk magasabb ISO érzékenységet annak érdekében, hogy rövidebb záridővel fényképezhessünk. Használhatunk ilyenkor záridő prioritás (Tv) üzemmódot.

Sok esetben szándékosan azt szeretnénk, hogy a téma bemozduljon exponálás közben. Ennek célja a mozgás érzékeltetése lehet. Ilyenkor olyan záridőt célszerű választani, hogy a hátteret még élesen tudjuk ábrázolni, de elég idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a mozgó téma kellő mértékben elmozdulhasson képünkön. Ilyen esetben sokszor állványt és semleges szürke szűrőt kell használni. A hosszú expozíciós idő például egy vízesés vizét selymessé teszi.

Ha nem vagyunk megelégedve képeink élességével, gondoljuk át a leírtakat. Ha nem tudunk éles képet készíteni, hiába veszünk egy kissé jobb felbontású objektívet, akár tízszeres áron, nem lesznek képeink élesebbek. Ha megtanuljuk olcsóbb objektívünket is helyesen használni, annak élességével is elégedettek lehetünk.

Stabil állvány

Ha állványt kell használnunk, az állvány legyen stabil, erős. Ha nem elég stabil és bemozdul exponálás közben, akkor több a bosszúság, mint az öröm. Az olcsóbb állványok kompakt és bridge gépekhez jól megfelelhetnek, főleg ha vezetékes vagy vezeték nélküli távkioldóval használjuk azokat, mert így nem kell a fényképezőgéphez érnünk. Nem mozgó téma esetén jól használhatjuk a fényképezőgép 10 másodperces önkioldóját is. Ezek az állványok a DSLR gépekhez csak kompromisszumokkal felelnek meg. Ennek egyik oka az, hogy könnyűek, és a szél komoly veszélyt jelent, mert könnyen felboríthatja. A másik oka a műanyagból készült állványfej és szintén műanyagból készült felső lábcsatlakozás. Ha egy ilyen állványra ráteszünk egy DSLR fényképezőgépet egy mindössze fél kilogramm tömegű objektívvel, és megfogjuk az objektívnél fogva, akkor a keresőbe nézve láthatjuk, hogy már kis erővel meg tudjuk mozdítani a gépet, a keresőben az elmozdulás hatására a képhatárok változnak. Ehhez hasonlóan elmozdulhat a gép amikor a tükör felcsapódik vagy a redőnyzár lefut. Egyes állványok stabilitását növelni lehet ha a középoszlop alján lévő kampóra némi súlyt akasztunk. Ez valóban megnöveli az állvány stabilitását, kompakt vagy bridge gépnél ez jól be is válhat, DSLR gépnél is növeli a stabilitást, csak a műanyag állványfej problémáját nem oldja meg.

Ha képstabilizátoros objektívünk van, az némileg segíthet a helyzeten, mert kompenzálhatja az állvány berezdülését, de ennek hatásosságát ki kell próbálni.

A kérdés az, hogy milyen állványt és állványfejet tekinthetünk stabilnak.

A stabil állvány és állványfej meghatározására létezik egy szabály: az állvány teherbírása legyen legalább kétszerese a fényképezőgép és az objektív együttes tömegének, az állványfej teherbírása pedig legalább a háromszorosa.

Tehát ha például az objektív és a fényképezőgép együttes tömege 2 kg, akkor az állvány terhelhetőségének legalább 4 kg-nak, az állványfej terhelhetőségének pedig legalább 6 kg-nak kell lennie.

Mindig az állvány valós terhelhetőségével számoljunk. Neves cégek adatában bízhatunk, kínai termékek esetében viszont számolhatunk azzal, hogy esetleg túlzott adatot ad meg az eladó. Találkoztam olyan esettel is, hogy egyik eladó egy gömbfejet 15 kg terhelhetőségűnek hirdetett, míg egy másik 8 kg-osnak. A termék maga jó, stabil, de azért jobban teszünk ha 8, vagy esetleg 6 kg-os terhelhetőséggel számolunk.

Általánosságban én azt mondanám, hogy aki gyakrabban használ állványt, az ne az állványon próbáljon spórolni, mert az visszaüt. Először vesz néhány ezer forintért egy műanyag állványfejes HAMA állványt, majd rájön, hogy az állvány DSLR géphez nem elég stabil, főleg a középoszlop kitolt helyzetében. Jó, jó, de nem az igazi. Majd vesz tizen-huszonezer forintért egy komolyabbat. Esetleg abban is csalódik, mert az sem elég stabil. Erről az interneten is lehet olvasni tapasztalatokat. A vége az, hogy vesz egy stabil, jó állványt. Ha egyből a jó állványt vette volna, akkor az első kettő árát megspórolhatta volna. Ha mindenképpen tizen-huszonezer forintos állványt akarunk venni, akkor nagyon alaposan tájékozódjunk, nehogy csalódás érjen. Én úgy gondolom, hogy inkább érdemes hozzátenni tízezer forintot és venni egy stabil, tartós, jó állványt, például egy Manfrotto-t, akár használtan is. A stabil állvány igénye Full-Frame gép esetében fokozottan jelentkezik, mert annak jóval nagyobb tömegű a felcsapódó tükre, mint az APS-C gépnek. APS-C méretű érzékelőjű DSLR gép esetén kevésbé stabil állvány is megteszi.

Miután erre a következtetésre jutottam, az lett a vége, hogy vettem egy alumínium Manfrotto 290 Xtra állványkitet 804RC2 típusú 3D állványfejjel 35000 Ft-ért. Nagyon stabil állvány, mások azt írják róla, hogy sziklaszilárd. Egy HAMA állványt birtokolva az ember el sem tudja képzelni, hogy ennyire erős és stabil lehet valami. Ez a megállapítás nem a HAMA ellen szól, a HAMA állványról azt mondhatjuk, hogy népszerű, mert árkategóriájában tisztességesen meg van csinálva, inkább úgy általában az olcsóbb kategóriáról szól ez. Annyi pénzért el sem várható a Hamától, hogy verje a Manfrotto-t, de nem is ez a célja. A Manfrotto tömege persze nem versenyezhet a legkönnyebb állványokkal, az állványfejjel együtt 2,5 kg. A stabilitásnak ára van anyagilag és tömeget tekintve is. A középoszlop megfordítható. A lábak négy különböző helyzetbe terpeszthetők. Az állvány teherbírása 5 kg, a fejé 4 kg. A középső oszlop kitolása nélkül 147 cm magas, azt kitolva 171 cm a magassága. Két év alapgarancia jár hozzá, de a Manfrotto weblapján egy ingyenes regisztrációval kaphatunk hozzá még nyolc évet. Azt hiszem, hogy igazán nagyszerű az ár-érték aránya.
manfrotto_290
Az állvány Carbon (szénszálas, könnyebb) változata néhány centiméterrel magasabb az alumínium változatnál, tömege azonban csak 30 dkg-mal kevesebb (2,3 kg), az ára viszont 80000 Ft felett van. Szerintem egy amatőrnek ez nem éri meg.

Nem tudtam eldönteni, hogy a 3D fejes vagy a gömbfejes változatot vásároljam-e meg, mert mindkét fejtípusnak van előnye és hátránya is, és kitben az áruk is egyforma lett volna. Végül a 3D fej mellett döntöttem, mert rájöttem, hogy az eBay-en az alábbi QZSD-02 kínai alumínium gömbfej gyorscseretalppal jelenleg mindössze 5800 Ft-ért beszerezhető.

qzsd_q02
A specifikáció szerint teherbírása 8 kg, tehát bőven jó az 5 kg teherbírású állványhoz. Arca-Swiss kompatibilis cseretalprendszere van. Erősnek, masszívnak tűnik. Úgy gondoltam, hogy inkább a 3D fej legyen eredeti Manfrotto, mert az jóval bonyolultabb szerkezet.

Állvány használatakor arra figyeljünk oda, hogy legfeljebb a névleges terhelés háromnegyedével terheljük, így nem történhet probléma. Szeles időben vigyázzunk arra, hogy a szél fel ne döntse az állványt értékes felszerelésünkkel együtt. Ennek megelőzése céljából akaszthatunk valami súlyt a középoszlop kampójára, vagy a Manfrotto esetében fent a lábak találkozásánál lévő tartóra akaszthatjuk fotóstáskánkat, de mindig tartsuk szem előtt az állvány terhelhetőségét.

A Manfrotto állványnak Manfrotto 290 Dual néven van olyan változata is, amelynek a középoszlopa nem megfordítható, hanem kihúzva vízszintesre dönthető, ezáltal kényelmesebben készíthetünk vele makrófelvételeket. E változat ára fejjel együtt jelenleg 55000 Ft körüli.

Ha exponálás közben bemozdul a fényképezőgép, az a felbontás kihasználása ellen hat, és hiába van a legdrágább objektívünk, annak éles rajza, felbontóképessége sem használható ki.

Mélységélesség

A kompakt gép nagy mélységélessége miatt ezzel a témával kevésbé kellett foglalkozni, sokszor elég volt P módba kapcsolni a gépet, és nyomni a gombot. Ha itt is ezt tesszük, akkor sok olyan képünk lehet, ahol a kép mélységélessége túl kicsi vagy túl nagy. A kisebb mélységélesség miatt a témát pontosabban kell élesre állítani, és tudatosan kell foglalkozni a kívánt mélységélesség elérésével.

A mélységélesség fogalmáról és arról, hogy mitől függ a mélységélesség, az alapfogalmaknál írtam, ide kattintva olvashatjuk. Sőt, egy külön fejezetben is foglalkozom vele. Itt nem ismétlem meg az ott leírtakat.

Fontos szabály, hogy a mélységélesség megállapításakor az objektív fizikai gyújtótávolsága számít és nem az ekvivalens.

  • Válasszunk megfelelő rekesznyílást. Ezt legegyszerűbben Av módban tehetjük meg.
  • Ha kis mélységélességet szeretnénk elérni, akkor válasszunk nagy rekesznyílást (f/1,4, f/2, f/2,8, illetve kit objektív esetén ennél szűkebb rekesznyílással kell megelégednünk, például f/4 vagy f/5,6).
  • Ha nagy mélységélességet szeretnénk, akkor szűk rekesznyílást kell választanunk, például f/11 vagy f/16 értéket. Minél szűkebb nyílást választunk, annál nagyobb lesz a mélységélesség, azonban egyre inkább érvényesülhet a fényelhajlás képminőséget rontó hatása. Kompakt gépnél általában nem választhatunk f/8-nál szűkebb nyílást, APS-C méretű érzékelő esetén az érzékelő felbontásától függően 18 MP esetén f/6,8, 8 MP esetén f/10,2 rekeszérték vagy annál szűkebb rekesznyílás esetén romlani kezd a képminőség. Az FF méretű érzékelő (azonos rekesznyílás, és a kép azonosan tölti ki a képfelületet) kisebb mélységélességet eredményez az APS-C érzékelőhöz képest, és a fényelhajlás hatása is szűkebb rekesznyílásnál kezd jelentkezni.
  • Nem tudunk számottevő minőségromlás nélkül bármilyen nagy mélységélességet elérni. A nagyobb mélységélesség eléréséhez csökkenteni kellene a képérzékelő méretét azért, hogy azonos fénykép elkészítéséhez rövidebb gyújtótávolságú objektívet használhassunk. A kompakt gép a kisebb méretű érzékelő miatt ebből a szempontból előnyösebb.
  • A DSLR fényképezőgépen általában található egy olyan gomb, amelynek megnyomására a rekesznyílás a beállított értékre szűkül, és a keresőben láthatjuk a kép leendő mélységélességét.

Ha a nagyobb mélységélesség elérése céljából szűk rekesznyílást választunk, akkor oly mértékben meghosszabbodhat a szükséges megvilágítási idő, hogy még képstabilizátor mellett is állvány használatára kényszerülhetünk. Ilyenkor persze mozgó téma éles fényképezése sem lesz lehetséges. Akár egy kis szellő is elég egy virág bemozdulásához.

A téma fényképezőgéptől mért távolsága és az objektív gyújtótávolsága is hatással van a mélységélességre. Ha szükséges, ezeken is változtathatunk. Ha kisebb gyújtótávolságú objektívet használunk, akkor nagyobb lesz a mélységélesség, azonban a téma mérete is csökken a képen, ezért általában ilyenkor közelebb kell mennünk a témához. Azt se felejtsük el, hogy ha helyet változtatunk, akkor a kép perspektívája is megváltozik.

Sokan szeretik a kis mélységélesség használatát a téma kiemelésére. A DSLR géppel ez általában lehetséges is. Azonban a kis mélységélesség egyszerre áldás és átok is. Megnehezíti a nagy mélységélességű képek készítését.

Egyes gépeken a nagyobb mélységélesség elérése céljából külön üzemmód áll rendelkezésre (A-DEP). Ezt például csoportkép vagy tájkép készítésekor használhatjuk eredményesen.

Hiperfokális távolság

Ez fontos fogalom. Tájképek, pillanat képek készítésénél hasznos, ha az úgynevezett hiperfokális távolságot állítjuk be gépünkön. A hiperfokális távolság beállításakor a beállított távolság felétől a végtelenig terjed a mélységélesség tartománya, azaz ebben a tartományban minden elfogadhatóan éles lesz a képen. Ezzel a beállítással a lehető legszélesebb a mélységélesség.

Az alábbi táblázatban a hiperfokális távolságok láthatók APS-C érzékelő mérethez, méterben. Az ajánlott szóródási kör mérete ehhez az érzékelőhöz 0,019 mm, a táblázat is erre az értékre vonatkozik. Felül az objektív gyújtótávolsága látható, a bal szélső oszlopban pedig a rekeszértékek.


18 mm 24 mm 35 mm 55 mm 70 mm 100 mm 135 mm 200 mm 250 mm
f/3,5 5 8,8 18,5 46 74 152 277 610 950
f/4 4,28 7,6 16,2 39,9 64,5 131,7 239,9 526,5 822,6
f/5,6 3,03 5,38 11,4 28,2 45,7 93,1 169,7 372,4 581,8
f/8 2,15 3,81 8,09 20 32,3 65,9 120 263,4 411,4
f/11 1,53 2,7 5,73 14,1 22,9 46,6 84,9 186,3 291
f/16 1,08 1,92 4,06 10 16,2 33 60,1 131,8 205,8
f/22 0,77 1,36 2,88 7,09 11,5 23,4 42,5 93,2 145,6
f/32 0,55 0,97 2,05 5,03 8,13 16,5 30,1 66 103

A táblázat használata:

  • Állítsuk be a kívánt képkivágáshoz a gyújtótávolságot. A kit objektíveken a táblázatban szereplő gyújtótávolság értékek jelölve vannak.
  • Állítsuk be a kívánt rekeszértéket (Av vagy M módban).
  • Olvassuk ki a táblázatból a választott gyújtótávolság oszlopának és rekeszérték sorának metszéspontjában található számértéket.
  • Állítsunk be az objektíven a kiolvasott számértéknek megfelelő méter távolságot. Ennek pontos elvégzését megnehezíti az, hogy beállítás közben a kit objektíveken sehol sem látjuk, hogy az élesség hány méterre van éppen állítva. Úgy segíthetünk magunkon, hogy az élességet automatikusan vagy manuálisan egy körülbelül a beállítandó távolságra lévő tárgyra állítjuk. Automata élességállítás esetén rögzítsük az élességet, vagy az exponálásig tartsuk félig lenyomva az exponáló gombot.
  • Készítsük el a felvételt.

A képen a beállított távolság felétől a végtelenig minden elfogadhatóan éles lesz.

Számos objektíven nincs feltüntetve a távolságskála, a fentebb részletesen tárgyalt három Canon objektív is ilyen, illetve a kijelzőn sem állapítható meg az élesre állítás távolsága, ez általában a kompakt gépekre is igaz. Ha Canon kompakt gépet CHDK kiegészítővel használunk, akkor láthatjuk a keresőben, hogy a gép hány méterre állította az élességet.

Például azt szeretnénk, hogy képünkön 5 m-től a végtelenig "minden" éles legyen. Mivel a táblázatban található távolságérték felétől látszódik minden élesen a képen, ezért a 35 mm fókusztávolság és az f/8 rekeszérték metszéspontjánál lévő 8,09 m-t választjuk ki, hiszen ha ennek megfelelően készítjük el a felvételt, akkor ennek felétől, 4 m-től a végtelenig minden éles lesz képünkön. Helyezzük fel gépünkre a Canon 18-55 mm f/3,5-5,6 IS objektívünket, és állítsuk be rajta a zoom gyűrűvel a kiválasztott 35 mm fókusztávolságot. Kapcsoljuk gépünket Av módba, állítsuk be a kiválasztott f/8 rekeszértéket. Már csak a távolságot kell beállítani 8,09 m-re. Ilyen pontosságra természetesen nincs szükség. Kapcsoljuk be objektívünkön az autofókuszt, keressünk egy tőlünk körülbelül 8 m-re lévő tárgyat, és az exponálógomb félig történő lenyomásával állítsuk azt élesre. A nagyobb pontosság miatt ezt többször is megismételhetjük. Tartsuk továbbra is félig lenyomva az exponáló gombot, komponáljuk meg a képet, és készítsük el a felvételt. Az élességet természetesen manuálisan is beállíthatjuk a kiszemelt tárgyra.

A hiperfokális távolság megegyezik a végtelenre állított objektív mélységélességének közeli határával. Azaz ha az objektívet egyszerűen a végtelenre állítjuk, akkor a képen a táblázatban látható távolságtól a végtelenig minden elfogadhatóan éles lesz.

Kompakt gépek létjogosultsága

Két aspektusban vetődhet fel a kérdés:

  • A DSLR gép helyett van-e létjogosultsága a jó minőségű kompakt gépnek? Ha kisebb felszerelést, könnyebb gépet szeretnénk magunkkal vinni, akkor mindenképpen. Jó fényviszonyok között nem lesz látványos különbség a képminőség tekintetében. A különbség leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem fogunk tudni csinálni olyan kis mélységélességű felvételeket, mint amilyet a DSLR géppel. Rosszabb fényviszonyok között megmutatkozik a DSLR gép előnye. Vannak olyan témák, amelyre a jó minőségű kompakt gépek alkalmasabbak, illetve könnyebben érünk el velük jó eredményt. A kompakt gép jó makróképessége a nagyobb mélységélesség tartománnyal kifejezetten előnyös lehet. Kompakt gépek esetén általában lehetséges rövid (akár 1/500 s) záridőt használni vaku használata mellett, amely megkönnyíti a kevert (természetes és vakufény együtt) fény összehangolását. Fotóamatőrök szokásos képméreteihez (levelezőlap méretű, vagy annál kicsit nagyobb képek) teljesen alkalmas lehet.
    Ha megnézzük a gyönyörű színes képekkel gazdagon illusztrált David Prakel által írt, Kompozíció című, magyarul is megjelent igen kitűnő könyvet, azt láthatjuk, hogy számos képet nem DSLR géppel, hanem kompakt géppel készítettek. A legkülönbözőbb típusú gépekkel. Például Sony DSC-V1, Minolta Dimage 7i, Canon Powershot G3, Nikon Coolpix 5700, Canon Powershot S30, stb. A jó képet készítő kompakt gépnek igenis van létjogosultsága, viszonylag kis mérete, kis súlya, jó képminősége miatt sok örömünket lelhetjük benne.
  • A DSLR gép mellett van-e létjogosultsága a jó minőségű kompakt gépnek? Számomra úgy tűnik, hogy igenis van létjogosultsága a DSLR fényképezőgép mellett is a nagy fényerejű objektívvel rendelkező, jó minőségű kompakt gépeknek. Vannak olyan témák, helyzetek, amikor alkalmasabb a kompakt gép. Kisebb tárgyak nagyobb mélységélességgel történő fényképezése, tájképszerű képek nagy mélységélességgel történő fényképezése terén, valamint így lesz egy kisebb, könnyebb gépünk is, amelyet könnyebben magunkkal vihetünk sétáink alkalmával. Kompakt gépek esetén lehetséges rövid záridőt használni vaku használata mellett, például a Sony F717 és a Canon S2 IS gépekkel egyaránt használható az 1/500 s záridő vakus felvételek esetén.

Kompakt és DSLR gép rosszabb fényviszonyok között

Példaként nézzük meg azt az esetet, amikor állvány nélkül, szabad kézből portrét szeretnénk készíteni az ablaktól nem túl távol ülő modellről, vaku nélkül, az ablakon beszűrődő fényben. Háromféle lehetséges megoldást gondoljunk át. Mindhárom esetben ISO 100 érzékenységet szeretnénk használni, és legyen ennél az érzékenységnél f/2 rekeszérték mellett a szükséges záridő 1/60 s. A modell 2 m-re helyezkedjen el a fényképezőgéptől. Az alkalmazott gyújtótávolság mindhárom esetben 80 mm ekvivalens gyújtótávolságnak feleljen meg. A mélységélesség megállapításához a http://www.dofmaster.com oldalon található mélységélesség kalkulátort használtam.

1. eset: a képet nagy fényerejű objektívvel rendelkező kompakt géppel, Sony Cybershot DSC-F717 fényképezőgéppel készítjük el. Ez a fényképezőgép 5 MP-es, a kompakt gépek között nagynak számító 2/3"-os képérzékelővel rendelkezik, objektívje Carl Zeiss Vario Sonnar 9,7 - 48,5 mm (38 - 190 m ekvivalens) f/2 - f/2,4 fényerővel.

Az alábbi paramétereket kell beállítani:

  • 20,4 mm fókusztávolság beállítása eredményez 80 mm ekvivalens gyújtótávolságot.
  • Ennél a fókusztávolságnál a maximális fényerő f/2,2.
  • Az adott fényviszonyok között, ha ISO 100 esetén f/2 rekeszhez 1/60 s záridő eredményez helyes expozíciót, akkor ugyanilyen érzékenységnél f/2,2 rekeszhez 1/50 s záridő szükséges.

A mélységélesség az alábbiak szerint alakul:

f717_dof

A kalkulátorban a 20,4 mm fókusztávolság értéket nem lehet kiválasztani, ezért használtam helyette a kiválasztható 20,3 mm értéket. A téma távolsága 2 m, a rekeszérték pedig f/2,2.

Láthatjuk, hogy a szóródási kör átmérője (ez képérzékelő mérettől és felbontástól függő adat) 0,008 mm, és az ehhez tartozó mélységélesség 35 cm, a mélységélesség közeli határa 1,84 m, a távoli pedig 2,19 m.

Nézzük meg a viszonyokat a fényképezőgép, illetve a téma bemozdulása szempontjából.

A fényképezőgép képstabilizátort nem tartalmaz. Az ekvivalens gyújtótávolság 80 mm. A reciprok szabály értelmében 1/80 s záridő mellett várható, hogy elég nagy arányban éles képet kapunk. Példánkban 1/50 s záridőt alkalmaztunk, amely kissé hosszabb a kívánatosnál. Mit tehetünk?

Egyrészt ha elég nyugodt a kezünk és kellő gyakorlatunk van, akkor ez a kis eltérés nem jelenthet problémát. Készítsünk több felvételt, hogy biztosan legyen köztük jó. Ha lehetséges, támaszkodjunk a falhoz.

Másrészt ha ISO 200 érzékenységet alkalmazunk, akkor némi képzaj növekedés árán alkalmazhatunk 1/100 s záridőt. Még így is elég jó minőségű képet kapunk.

A nyugodtan, kényelmesen ülő modell várhatóan nem mozdul be az 1/50 s alatt, az 1/100 s alatt pedig még kevésbé. Több felvétel készítésével jó képet kaphatunk mindkét beállítással.

Vegyük észre azt, hogy ha gépünk objektívének fényereje kisebb volna, kisebb lenne a képérzékelő mérete, és nem lenne képstabilizátor sem, akkor bizony bajban lennénk kompakt gépünkkel. Ha mondjuk a szóban forgó 80 mm ekvivalens gyújtótávolság esetén az objektív fényereje csak f/5,6 lenne, akkor 1/8 s záridő válna szükségessé, amely esetén állvány nélkül nem sok esélyünk lenne éles kép készítésére, annak ellenére, hogy a modellről több felvételt készítve, a felvételek valamelyikén esetleg ülhet mozdulás mentesen. ISO 200 választása esetén 1/15 s záridő szükséges, amely sokkal hosszabb a reciprok szabályból adódó 1/80 s-nál. ISO 200 érzékenység felett kompakt gép esetén sok esetben már vagy túl zajos, vagy eléggé "mosott", részlettelen, a felbontást ki nem használó képet kapunk. Ha jó képstabilizátor rendelkezésre áll, az sokat javíthat helyzetünkön, de jobb lenne rövidebb záridő a modell esetleges bemozdulása szempontjából.

2. eset: a képet Canon EOS 350D DSLR fényképezőgéppel és EF-S 18-55 mm f/3,5 - f/5,6 IS kit objektívvel készítjük el.

Az alábbi paramétereket kell beállítani:

  • 50 mm fókusztávolság beállítása eredményez 80 mm ekvivalens gyújtótávolságot (1,6 szorzótényező).
  • Ennél a fókusztávolságnál az objektív maximális fényereje f/5,6.
  • Az adott fényviszonyok között, ha ISO 100 esetén f/2 rekeszhez 1/60 s záridő eredményez helyes expozíciót, akkor a viszonossági törvény alapján ugyanilyen érzékenységnél f/5,6 rekeszhez 1/8 s záridő szükséges.

A mélységélesség az alábbiak szerint alakul:

350d_kit

A fókusztávolság 50 mm, a téma távolsága 2 m, a rekeszérték pedig f/5,6.

Láthatjuk, hogy a szóródási kör átmérője 0,019 mm, és az ehhez tartozó mélységélesség 34 cm, a mélységélesség közeli határa 1,85 m, a távoli pedig 2,18 m.

Ha összehasonlítjuk a mélységélességi adatokat az előző esetben alkalmazott kompakt gép mélységélességével, azt láthatjuk, hogy azok szinte hajszálra ugyanazok.

Tehát megállapíthatjuk, hogy 2 m felvételi távolság és 80 mm ekvivalens gyújtótávolság esetén a 2/3" méretű képérzékelőjű kompakt gép mélységélessége f/2,2 rekeszértéknél (35 cm) megegyezik az APS-C méretű képérzékelővel rendelkező fényképezőgép f/5,6 rekeszértéknél tapasztalható mélységélességével (34 cm). A kisebb méretű képérzékelő nagyobb mélységélességet eredményez, ezért hiába nagy fényerejű a kompakt gép objektívje, a mélységélesség nem lesz kisebb, mint a nagyobb méretű érzékelővel rendelkező DSLR fényképezőgép majdnem három rekeszértékkel kisebb fényerejű kit objektívje esetén.

Nézzük, hogy a bemozdulások tekintetében mi a helyzet.

A szükséges 1/8 s záridő első ránézésre aggodalomra adhat okot. A helyzet azonban nem ilyen rossz. Ha bekapcsoljuk a képstabilizátort, az a gyártó szerint 4 fényértéknyi többletet ad, azaz a reciprok szabállyal kapott záridőhöz képest 4 fényértéknyivel hosszabb záridő esetén is képes kompenzálni a fényképezőgép bemozdulását. Ez csak statisztikailag értelmezhető, és függ attól is, hogy a fotós milyen nyugodt kézzel exponál. Ebben az esetben a reciprok szabály 1/80 s záridőt eredményez. Ehhez képest négy fényértéknyivel hosszabb záridő, azaz 1/5 s (1/80 -> 1/40 -> 1/20 -> 1/10 -> 1/5) elvileg még használható képstabilizátorral. Láthatjuk, hogy a használni kívánt 1/8 s záridő ennél rövidebb, tehát van esélyünk arra, hogy nagyon nyugodt kézzel exponálva (ha lehetséges, akkor falhoz támaszkodva) több felvételt készítve jó felvételt kaphassunk.

Mi a helyzet a modell bemozdulásával? Nem lehetetlen, hogy 1/8 másodpercig a modell képes mozdulatlanul ülni, és így több felvételt készítve jó képet kaphatunk.

Nem lehetetlen, de lássuk be azt is, hogy ez már a fényképezőgép és a modell bemozdulását tekintve egyaránt meglehetősen határeset. Most szembesültünk azzal az ismert ténnyel, hogy rosszabb fényviszonyok között a kis fényerejű objektívek hátrányosabbak. Mit tehetünk a megoldás érdekében?

A megoldás az lehet, hogy a képstabilizátor mellett kihasználjuk fényképezőgépünknek azt a jó tulajdonságát, hogy még ISO 800 érzékenység esetén is igen jó minőségű képet készít. ISO 800 érzékenység esetén 1/60 s záridő adódik. Ez már kellően rövid, és képstabilizátorral minden bizonnyal könnyen készíthetünk látszólag bemozdulásmentes képeket. Ilyen záridő mellett a nyugodt modell bemozdulásának se túl nagy a kockázata, tehát néhány felvételt készítve várhatóan technikai értelemben jó képet kapunk eredményül.

Megállapíthatjuk, hogy a kis fényerejű kit objektív hátrányát bizonyos mértékig kompenzálhatjuk azzal, hogy a DSLR gép nagyobb érzékenységen is jó minőségű képet készít. A nagyobb érzékenység és a képstabilizátor rosszabb fényviszonyok között is jó eséllyel lehetővé teszi éles kép készítését nyugodt téma esetén.

3. eset: a képet Canon EOS 350D fényképezőgéppel és Carl Zeiss Pancolar 50 mm f/1,8 M42 menetes fix gyújtótávolságú objektívvel készítjük el.

Az objektívről ebben a fejezetben lehet részletesebben olvasni: http://www.bykyny.hu/fenykepezes-dslr-objektivek.shtml

Az alábbi paramétereket kell beállítani:

  • az objektív 50 mm fókusztávolsága megfelel 80 mm ekvivalens gyújtótávolságnak (1,6 szorzótényező).
  • Állítsunk be a könnyebb számolás érdekében f/2,0 rekeszértéket.
  • Az adott fényviszonyok között ISO 100 esetén f/2 rekeszhez 1/60 s záridő eredményez helyes expozíciót.

A mélységélesség az alábbiak szerint alakul:

350d_pancolar

A fókusztávolság 50 mm, a téma távolsága 2 m, a rekeszérték pedig f/2,0.

Láthatjuk, hogy a szóródási kör átmérője  0,019 mm, és az ehhez tartozó mélységélesség 12 cm, a mélységélesség közeli határa 1,94 m, a távoli pedig 2,06 m.

A nagy fényerejű objektív a DSLR gépen már lényegesen kisebb mélységélességet eredményezett (35 cm illetve 34 cm helyett 12 cm).

Nézzük, hogy a bemozdulások tekintetében mi a helyzet.

Mivel egyszerű, régi, manuális objektívről van szó, képstabilizátor nincs, azonban több felvétel készítésével komoly esélyünk van jó kép készítésére.

Szintén kihasználhatjuk a magasabb érzékenységben rejlő lehetőségeket, amelyeket táblázatba foglaltam.

ISO érzékenység
Rekeszérték
Záridő (s)
Mélységélesség (cm)
100 f/2,0 1/60 12
200 f/2,0 1/125 12
200 f/2,8 1/60 17
400 f/2,0 1/250 12
400 f/2,8 1/125 17
400 f/4,0 1/60 24
800 f/2,0 1/500 12
800 f/2,8 1/250 17
800 f/4,0 1/125 24
800 f/5,6 1/60 34

Láthatjuk, hogy a nagyobb fényerejű objektív mennyire megnöveli lehetőségeinket. Bármely sorban szereplő beállítási adatok alapján elkészíthetnénk a példánkban szereplő felvételt, azonban figyelembe kell venni a mellékhatásokat is:

  • ha nagyobb ISO érzékenységet használunk, nő a képzaj,
  • ha hosszabb záridőt használunk, nő a modell bemozdulásának veszélye,
  • ha szűkebb rekesznyílást alkalmazunk, akkor nő a mélységélesség.

Jó minőségű kompakt gép

Felmerülhet a kérdés, hogy mely kompakt fényképezőgép jó minőségű? Részletesen nem foglalkozom itt a témával, megtettem ezt a fénykép minőségével foglalkozó fejezetben. Az említett Sony F717 és Canon S2 IS gépek véleményem szerint elég jó képminőségűek, de nemcsak ezek léteznek, azért foglalkoztam ezekkel a típusokkal, mert ezekkel rendelkezem. Napjainkban már vásárolhatók nem túl nagy felbontású (12 MP-es) APS-C méretű képérzékelővel rendelkező, nem túl nagy (legfeljebb 2-4x-es) zoomátfogású kompakt fényképezőgépek, amelyek már jó képminőségűeknek tekinthetők, főleg alapérzékenységen. Az általam használt gépek is csak alapérzékenység környékén elég jók. Lássunk egy-egy képet az általam használt kompakt gépekről:

sony_dsc-f717
Sony Cybershot DSC-F717

canon_s2is
Canon Powershot S2 IS

A nagy felbontás kihasználása

A kérdés általában úgy merül fel, hogy ugyan elhiszik, hogy amatőr célra összességében a kisebb felbontású APS-C érzékelőjű DSLR a jobb, de ha már megvan a 18 MP-es gép, akkor milyen objektívvel, milyen beállításokkal lehet a felbontását maximálisan kihasználni úgy, hogy közben ne kelljen százezreket költeni objektívekre?

Sehogyan sem tudjuk teljesen kihasználni a képérzékelő felbontását, de nincs is szükségünk rá. Azt mondhatjuk, hogy a kisebb, 8-12 MP-es képérzékelők amatőr körülmények (és költségek) között jobb arányban használhatók ki, mint a nagyobb felbontású érzékelők. A fentiek jelentős részben erről szólnak. Például a felbontás kihasználhatatlansága miatt 18 MP-es gépünkkel olyan részletgazdagságú képet kapunk, mintha azt azonos objektívvel és 12 MP-es géppel készítettük volna. Ez valójában nem probléma, mert mindössze azt jelenti, hogy kisebb papír képet lehet készíteni a képből, hogy azt még élesnek lássuk. A legnagyobb hátrány a nagyobb felbontású, kisebb képpontméretű érzékelő rossz fényviszonyok között tapasztalható előnytelen viselkedése. A kisebb képpontméretű érzékelő hamarabb "túlcsordul", és zajosodásra is sokkal hajlamosabb. Ha nem célunk nagyméretű papír képek készítése, akkor "öncélúan" nincs értelme a nagy felbontásnak.

Alapvetően három oka van annak, hogy elvileg sem tudjuk kihasználni teljesen az érzékelő felbontását:

  • Amint az ábrázolandó objektum (képrészlet) mérete közelít (lefelé) a képpont méretéhez, egyre nagyobb problémát tapasztalhatunk az átvitelben. Erről az oldalról vettem át
    http://www.andor.com/learning-academy/ccd-spatial-resolution-understanding-spatial-resolution
    az alábbi ábrát:

    digipix
    Az ábrán az első és a harmadik oszlopban a képérzékelőre vetített, különböző nagyságú fehér pontot látunk. A képérzékelő képpontjainak határai halvány négyzetrács formájában láthatók. Az első oszlopban a rávetített kör közepe egy képpont középpontjában helyezkedik el, míg a harmadik oszlopban egy képpontnégyes találkozási pontján. Az érzékelő által látott kép mellette jobbra látható a második, illetve negyedik oszlopban. Láthatjuk, hogy közel sem az eredeti ábrát látja az érzékelő. A hamis információ keletkezése szempontjából előnyösebb a nagyobb felbontású érzékelő, mert ha kisebb a képpontméret, akkor kisebb képrészleteknél jelentkeznek a problémák, keletkeznek hamis információk, azaz jobb a részletek átvitele.
  • A képpontok nem függetlenek egymástól. A Bayer-szűrőn keresztül történő megvilágítást követően minden képpont információja a környező képpontok információit is figyelembe véve kerül kiszámításra.
  • A legtöbb fényképezőgépbe beépített anti-aliasing szűrő (átlapolás-mentesítő szűrő) képet enyhén összemosó, élességet szándékosan rontó hatása.

Az objektív felbontóképessége
is alapvetően befolyásolja az elérhető felbontást. Egy objektív bizonyos felbontóképességgel rendelkezik. Tegyük fel, hogy ez a felbontóképesség a FF érzékelőt még jól kiszolgálja, de az igen kis képpontméretű 15 vagy 18 MP-es érzékelőhöz kevés lehet. A kis képpontméret jóval nagyobb felbontóképességet igényel, az ilyen objektívek pedig igen drágák. Kisebb, 8-10 MP felbontású érzékelő esetén azt tapasztalhatjuk, hogy azt a kit objektív is jól kiszolgálja, és drágább objektívvel sem biztos, hogy számottevően részletgazdagabb képet kapunk.

Egy munkatársammal épp a napokban próbáltunk keresni a dxomark.com tesztjei alapján APS-C méretű, 16 MP-es Nikon fényképezőgépéhez olyan 24 mm-es fix gyújtótávolságú objektívet, amely a meglévő Nikon 18-55 mm kit objektív 24 mm-es állásánál tapasztalható felbontásnál jobb, részletgazdagabb képet eredményez. Találtunk is egy Nikon 24 mm-es objektívet, amely minden bizonnyal érezhetően élesebb, jobb képet eredményezett volna. Utána megnéztük az árát is, körülbelül 650000 forintba került.

A fényelhajlás jelensége az érzékelő méretétől és felbontásától függő bizonyos rekeszértéktől kezdve (és annál szűkebb rekesznyílások esetén egyre fokozódva) érezteti képminőséget (élességet, tehát a felbontóképességet is) rontó hatását. Minél nagyobb a képérzékelő felbontása, annál tágabb rekesznyílásnál kezdi éreztetni hatását a fényelhajlás, APS-C méret és 18 MP felbontás esetén akár már f/6,8 és ennél szűkebb rekesznyílás esetén is fellép. Ez azt jelenti, hogy ilyen fényképezőgéppel ne készítsünk f/6,8 vagy ennél szűkebb rekesznyílással felvételt? Erről szó sincs, rákényszerülhetünk akár f/22 rekesznyílással is felvételkészítésre (pl. makró felvétel esetén), de tudomásul kell vennünk, hogy ez egyúttal a felbontás kihasználása ellen hat, lehetséges, hogy a tényleges részletgazdagság még egy 8-10 MP-es géppel maximálisan elérhető részletgazdagságot sem éri el. De az alapvető kérdés itt is pusztán az, hogy mekkora jó minőségű papírképet készíthetünk a felvételből.

Legtöbbször térbeli tárgyakat vagy személyeket fényképezünk, nem pedig a képérzékelővel párhuzamos síkokat. Az élesség csak az élesre állítás síkjában maximális, ha kicsit is kimozdulunk ebből a síkból, máris életlenebb a kép, azaz már nem is beszélhetünk az érzékelő felbontásának maximális kihasználásáról. Ezért is szóltam arról korábban, hogy általános célra nincs olyan nagy jelentősége az objektív felbontásának, nincs értelme a minden határon túli technikai tökéletesség hajszolásának.

Mint fentebb írtam, a nagy felbontás mindennel szemben nagyobb követelményt támaszt. Ha ehhez a megfelelő körülményeket nem tudjuk biztosítani, máris elvesztettük a felbontás jelentős részét. Nagy felbontás esetén sokkal kisebb bemozdulás engedhető meg, ezért kézből fényképezve rövidebb záridőt kell alkalmazni, stabilabb állvány szükséges, amely áltaMire számíthatunk?lában nehezebb is, és nagyobb felbontású, igen drága objektív válik szükségessé a felbontás jobb kihasználásához.

Legyünk óvatosak

Természetesen nemcsak a Canon felszerelését választhatjuk, válasszunk kedvünk szerint bármilyen ismert és megbízható gyártó termékei közül, azonban legyünk óvatosak. A fentiek tükrében gondoljuk át, hogy valóban DSLR gépre ven-e szükségünk, vagy megfelel a kompakt gép is céljainknak.

A választást esetemben is alapos tanulmányozás előzte meg. Letöltöttem és tanulmányoztam a gép használati útmutatóját és specifikációját. Számtalan teljes méretű, lehetőleg módosítatlan tesztképet néztem meg 100% nagyításon. A számítógéppel módosított képek erre a célra nem jók. Elolvastam az Interneten elérhető teszteket a gépről. Az objektíveket hasonlóképpen külön is tanulmányoztam, és úgy vettem meg, hogy körülbelül tisztában voltam azzal, mit fogok kapni a pénzemért. A használt Canon 350D fényképezőgép és a két kit objektív (használt 18-55 mm, új 55-250 mm) ára összesen 102000 Ft volt, úgy gondolom az ár/érték arány igen jó. Ezért az árért még egy jobb kompakt gépet sem lehet újonnan vásárolni.

Olvasómnak is hasonló tanulmányozást ajánlok. Ugyan gépválasztásának szempontjai eltérhetnek az én szempontjaimtól, de akkor nem fog csalódni, ha a saját szemével győződik meg arról, hogy az adott géptípus alkalmas-e számára vagy esetleg nem. Nem szabad bedőlni a reklámoknak. A jobb minőségű fényképezőgépekről általában könnyen találhatók tesztek és tesztfotók az Interneten.

A következő részben írok az M42 menetes objektívvel kapcsolatos tapasztalataimról. Ott láthatók tesztképek is, és más érdekes dolgokról is írok.
Remélem, írásom mindazok számára hasznos, akik fontolgatják a kategória váltást.

Bereczky Péter - bykyny