Fotótémák

Tartalom


Közelfényképezés és makró
Települések
Tájak


Ebben a részben arról szólok, hogy a fontosabb témacsoportokat hogyan fényképezzünk, milyen technikát kell használnunk a siker érdekében. Ezek természetesen nem az egyedül üdvözítő utak, az ismertetettől eltérő felszereléssel is csinálhatunk jó képeket, itt inkább csak a legtöbb esetben jól használható, egyszerűbb eszközökről szólok. Canon fényképezőgépről és ahhoz használható objektívekről írok, ennek az az oka, hogy én ilyeneket használok, de természetesen más rendszerekre is értelemszerűen alkalmazhatók a leírtak.

Ebben a részben gyújtótávolságon minden esetben EKVIVALENS gyújtótávolságot kell érteni, ezt nem fogom mindenhol külön jelezni. Kivétel ez alól az objektívek típusának megnevezésében szereplő gyújtótávolság (pl. Canon EF-S 18-55mm, vagy Tessar 50mm).


A leírtak nem feltétlenül betartandó szabályok, bátran eltérhetünk ezektől, és kedvünkre kísérletezhetünk.

Közelfényképezés és makró

Ezzel külön részben foglalkozom, itt: Közelfényképezés (makrofotózás)

Aki ezzel a témakörrel foglalkozni szeretne, annak ajánlatos ezt alaposan áttanulmányozni.

Itt csak egy speciális területről, a vadvirágok fényképezéséről írok bővebben. Aránylag egyszerűen űzhető műfaj, de szó sincs arról, hogy nem kell hozzá megfelelő felszerelés, megfelelő felkészültség. Ennek a résznek a szerkezete is eltérő lesz a többitől, itt részletesebben írok többek között arról, hogy hogyan válasszuk ki a fényképezendő témát, milyen megfontolások előzzék meg a fénykép elkészítését, és egyéb hasonlókról. Az itt leírt megfontolásokat a többi téma esetében is alkalmazhatjuk, de nem szó szerint, hanem értelemszerűen. Nem arra kell gondolni tehát, hogy egy városfotót előtétlencsével vagy közgyűrűvel készítsünk el, hanem arra, hogy ott is át kell gondolni a fényviszonyok megfelelő voltát, az állványhasználatot (ajánlatos), a legjobb nézőpontot, a pontos komponálást, a pontos távolságállítást, a mélységélességet (rekesz), a megfelelő perspektívát, a helyes expozíciót, a megfelelő ISO érzékenységet, a megfelelő hátteret, stb...

Természetesen az itt leírtak nemcsak vadvirágok, hanem kerti virágok, és egyéb kisebb dolgok fényképezése esetén is alkalmazhatók, és egyéb téma esetén is hasonló aprólékossággal és gondossággal járjunk el.

A fontosabb eszközök

Nem kizárólag ezek az eszközök szükségesek, az alábbiakban egyéb hasznos eszközről is szó lesz. Nézzük a fontosabbakat:
  • DSLR vagy nagy érzékelőjű MILC gép, esetleg 4/3 rendszerű gép. Tükörreflexes gépnél előnyös, ha rendelkezik élőkép móddal. Használhatunk jó minőségű, nagy érzékelővel ellátott kompakt vagy bridzs gépet is. Előnyös, ha a fényképezőgép rendelkezik kihajtható, forgatható hátoldali LCD kijelzővel.
  • Stabil állvány állványfejjel. Esetleg babzsák a földközeli témákhoz.
  • Teleobjektív (pl. ekvivalens 70-300 mm, vagy egy ekvivalens 70-200 mm + egy ekvivalens 300 mm-es fix objektív).
  • Makroobjektív (100 mm körüli fizikai gyújtótávolság az ideális, de az 50 mm-es is használható, ezek akár Full-Frame vagy APS-C vázon is).
  • Jó minőségű objektív, jó minőségű előtétlencsével (pl. Raynox DCR-150 és/vagy DCR-250 előtétlencse). Ezek sokféle objektívvel illetve fényképezőgéppel eredményesen használhatók.
  • Közelre élesre állítható nagylátószögű objektív (pl. APS-C gépre 10-18mm, vagy 10-22mm fizikai gyújtótávolság).
  • Közgyűrű (pl. 25 mm vagy 31mm széles).
  • Távkioldó (ezt esetleg az önkioldóval helyettesíthetjük).

A fényképezőgép

Bár készíthetünk virágfotókat kompakt vagy bridzs géppel is, a nagyobb képérzékelő nyújtotta kisebb mélységélesség nagymértékben megnöveli lehetőségeinket a szép, elmosott hátterű kép készítése tekintetében. Legjobb a Full-Frame DSLR gép, valamint az APS-C DSLR vagy MILC, esetleg 4/3-os rendszerű. Nagyobb érzékelő méret esetén inkább a túl kis mélységélességgel kell megküzdenünk. Az élőkép mód, és (főleg a talajszinthez közeli téma esetén) a kihajtható, elforgatható hátoldali kijelző jelentősen megkönnyíti helyzetünket. Ennek segítségével elkerülhetjük, hogy a földre kelljen feküdnünk. Sokszor tanácsolják, hogy az a jó gép, amely rendelkezik előzetes tükörfelcsapási lehetőséggel, azonban ezt kiválthatjuk az élőkép móddal.

A közelfényképezésről láthatunk kompakt fényképezőgéppel készített virágfotókat is.

A fényképezőgép beállítása

Tükörreflexes fényképezőgép esetén tegyük az alábbiakat:

  • Állítsunk be RAW formátumú fényképezést.
  • Engedélyezzük az előzetes tükörfelcsapást, ha lehetséges. Vagy
  • Ha rendelkezésre áll, használjunk élőkép módot a precíz élességállítás érdekében. Ez a tükör előzetes felcsaphatóságának hiánya esetén is megoldás lehet.
  • Használjunk rövid záridőket. A szellő által okozott bemozdulás ellen ezzel (is) védekezhetünk. Használjunk 1/200 s vagy akár jóval rövidebb záridőt. Van, hogy kénytelenek vagyunk vakut használni. Ekkor előnyösebb a központi záras fényképezőgép, mert jó esetben akár 1/500 s záridővel is lehetséges a vakuhasználat. Redőnyzáras gép esetén normál esetben nem használhatunk 1/200 s körülinél rövidebb záridőt. HSS vakumód esetén rövidebb záridő is lehetséges.
  • Állítsunk be ISO 200 vagy nagyobb érzékelőméret esetén ISO 400 érzékenységet. Ez a rövid záridő alkalmazása miatt válik szükségessé. Az érzékenység növelése növeli a képzajt, és csökkenti a dinamikát, azaz rontja a képminőséget. Szélcsendes időben használjunk ISO 100-at.
  • Engedélyezzük a menüben a fényképezőgép távkioldhatóságát, ha szükséges.


Ha kompakt gépünk van, akkor szükség esetén állítsunk be Macro módot.

Az állvány

Használjunk állványt, vagy a földhöz közel babzsákot. Ezek elősegítik az éles kép készítését, mert megakadályozzák a fényképezőgép bemozdulását. Olyan állvány a jó, amelynél a fényképezőgépet a földhöz közel is rögzíthetjük, például megfordítható, vagy vízszintesre állítható a középoszlopa. Az olyan állvány nem alkalmas, amelynek a középoszlopa és a lábai között merevítők vannak, esetleg csak akkor, ha kis méretre ("alacsonyra") össze lehet csukni. A tapasztalatok szerint az állvány használata jobban rákényszerít bennünket az alaposabb komponálásra is, talán azért, mert így lassabban vagyunk kénytelenek tevékenykedni. Segítségével a fényképezőgép pozíciója precízen beállítható. Virágok fényképezéséhez legjobb a gömbfej. Olyan gömbfejet válasszunk, amelynek van panoráma funkciója is, azaz a talpával párhuzamosan külön elfordítható, és ez külön csavarral oldható, és esetleg fokbeosztással is rendelkezik. Erre nem a virágfotózáshoz van szükség, hanem így panoráma képek készítésére is használhatjuk a gömbfejet. Ha 3D fejünk van, azt is használhatjuk, a beállítás azzal kissé nehézkesebb, de precízebb beállítás lehetséges.

A földközeli, néhány centiméter magas virágok esetén is érvényes az, hogy saját magasságukból is fényképezhetjük őket, nemcsak felülről. Ekkor vesszük hasznát a babzsáknak, amelyre ráhelyezhetjük a fényképezőgépet az objektívvel, és stabilan tartja azt. Ha nem hajtható ki a fényképezőgép hátoldali kijelzője, akkor kénytelenek leszünk a földre feküdni.

Az állvány használatának velejárója, hogy nem kézzel nyomjuk le az exponálógombot, mert az esetleg bemozdulást eredményezne, hanem valamilyen távkioldási lehetőséget használunk. Mozdulatlan téma esetén használhatjuk a fényképezőgép önkioldóját is, 10 másodperces időzítéssel. Olcsón vásárolhatunk vezetékes vagy infravörös távkioldót. Infravörös távkioldó nem minden géptípushoz létezik. Ha többen fényképezünk egymás mellett, akkor ügyeljünk arra, hogy infra távkioldónk nehogy kioldjon még néhány szomszédos gépet is.

Az objektív

Természetesen nemcsak az itt megemlített konkrét objektívtípusokat használhatjuk, hanem más hasonló típusokat is. Az olcsóbb típusoktól természetesen nem várhatunk a drágábbakkal azonos képminőséget, de a minőségkülönbség általában nem arányos az árkülönbséggel. Vásárlás előtt nézegessünk az objektívekkel készített - lehetőleg manipulálatlan - képeket.

Kétféle vadvirágos fényképet készíthetünk. Az egyik esetben virág "porté"-t készítünk, azaz úgy fényképezzük le a virágot, hogy az jól kitöltse a képmezőt. Ilyen képet teleobjektívvel, makroobjektívvel, vagy egyéb objektívvel és közgyűrűvel és/vagy előtétlencsével készíthetünk. Ilyen módon akár egynél több virágot is lefényképezhetünk. A másik lehetőség a virágos előterű tájkép készítése. Ehhez közelre élesre állítható nagylátószögű objektívre van szükségünk. Ilyenkor a kép előterét a virágok adják, a hátteret pedig a mutatós táj vagy városkép.

Használhatunk teleobjektívet, olyat, amely másfél méternél közelebbre is élesre állítható. Közgyűrűvel elérhetjük, hogy az objektívet ennél közelebbre is élesre tudjuk állítani.

APS-C méretű érzékelő esetén Canon gépünkhöz használhatunk például Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS (II vagy STM) objektívet, vagy Tamron AF 70-300mm F/4-5.6 Di LD Macro objektívet. Az utóbbi objektív nem rendelkezik stabilizátorral, amely állvány használata mellett nem hátrány, azonban állvány nélkül történő fotózáskor elég hátrányos. A Canon objektív 1,1 m-re (az STM változat 0,85 m-re) állítható élesre, a Tamron objektívvel 1:2 méretarányú közelképet is készíthetünk. A Tamron - megnevezése ellenére - nem valódi makroobjektív, képminősége nem közelíti meg a valódi makroobjektívek képminőségét. E két objektív (és más hozzájuk hasonló objektív) költséghatékony lehetőséget biztosít vadvirágok fényképezéséhez. Más (nem Canon) rendszer esetén is hasonló gyújtótávolságú objektívek jöhetnek szóba. Kisebb virágok fényképezéséhez szükség lehet közgyűrűre és/vagy előtétlencsére is.

Sokkal drágább lehetőség például a Canon EF 70-200 mm f/2.8 L IS II USM objektív, Full-Frame gép esetén kiegészítve egy 300 mm-es fix gyújtótávolságú objektívvel.

Használhatunk makroobjektívet, talán a legjobban használható a 100 mm körüli fizikai gyújtótávolságú, mind Full-Frame, mind APS-C képérzékelő esetén. Ha ennél rövidebb gyújtótávolságú makroobjektívünk van, használhatjuk azt is. Jó eredménnyel használhatunk Canon 100mm, Sigma 105mm, vagy Tamron 90mm fizikai gyújtótávolságú makroobjektívet. Főleg Full-Frame érzékelő méret esetén használhatunk 150 mm-es vagy 180 mm-es (fizikai gyújtótávolságú) makroobjektívet is.

Használhatunk jó minőségű objektívvel 25-31 mm-es közgyűrűt, vagy jó minőségű előtétlencsét is. A közgyűrű rövidebb gyújtótávolságú objektív esetén, míg az előtétlencse hosszabb gyújtótávolságú objektív esetén hatékonyabb. Közgyűrűhöz objektívként sikeresen használhatjuk a Canon EF 50mm f/2,8 STM objektívet (amely aránylag kedvező árú és jó minőségű), vagy a Carl Zeiss Jena Flektogon 35mm f/2,4 M42-es objektívet, vagy akár a szintén M42-es Carl Zeiss Jena Pancolar 50mm f/1,8 objektívet, vagy az olcsó Carl Zeiss Jena Tessar 50mm f/2,8 objektívet is. Jó minőségű előtétlencseként kedvező áron a Raynox DCR-150 vagy DCR-250 jöhet szóba. Nagyobb virágokhoz az objektíveket akár önmagukban is használhatjuk, a közgyűrű vagy az előtétlencse akkor válik szükségessé, amikor kicsi virágot úgy szeretnénk lefényképezni, hogy az jól kitöltse a képmezőt. A Raynox előtétlencséket eredményesen használhatjuk a felsorolt objektívekkel, vagy teleobjektívekkel is, illetve jó minőségű, nagyobb érzékelő méretű kompakt géppel is.

Virágos előterű tájképhez közelre élesre állítható nagylátószögű objektívet kell használnunk. Canon APS-C DSLR géphez használhatunk Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM, vagy Canon EF-S 10-22mm f/3.5-4.5 USM objektívet. Az első 22 cm-re, az utóbbi 24 cm-re állítható élesre a képérzékelő síkjától mérve.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, f/11, 1/60 s, f=16 mm, exp. komp. -1 FÉ
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, f/11, 1/60 s, f=16 mm, exp. komp. -1 FÉ
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Láthatjuk, hogy APS-C érzékelő, és 16 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív esetén, ha az előtérben lévő motívum (jelen esetben a virágok) elég nagy, akkor f/11 rekeszérték esetén is elfogadhatóan éles lehet az előtér és a háttér is.

Nézzük meg, hogy mi történik, ha az előtérben lévő motívum kisebb, és ezért közel kell mennünk hozzá, hogy elég nagy legyen a képen.

Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, f/11, 1/125 s, f=28,8 mm.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Ha az élességet a háttérre állítjuk, akkor az előtér lesz életlen.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, f/11, 1/40 s, f=28,8 mm.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Ha az élességet az előtérre állítjuk, akkor a háttér lesz életlen.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív, f/11, 1/50 s, f=28,8 mm.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Hiába próbáljuk az előtér mögé állítani az élességet, még f/11 rekesz esetén se találunk olyan helyzetet, hogy az előtér és a háttér is kellően éles legyen.

A nagy méretű érzékelővel rendelkező fényképezőgépek ilyen képek készítésére nem igazán alkalmasak. Még APS-C méretű érzékelő esetén sem kellő nagy a mélységélesség. Erre a célra alkalmasabb lehet egy kisebb méretű érzékelővel rendelkező kompakt gép.

Keressük meg a megfelelő virágot

Keressünk jó hátterű, szép alakú, sérülésmentes virágot.

Először el kell dönteni, hogy hogyan szeretnénk fényképezni a virágot, melyik oldalról, egy vagy több virágot szeretnénk egyszerre fényképezni, esetleg felülről makró felvételt szeretnénk készíteni? Ennek megfelelően válasszunk virágot. Gondosan ki kell választani, hogy melyik virág alkalmas a fényképezésre, és melyik nem.

Ha oldalról szeretnénk fényképezni a virágot, akkor olyan magányosan álló virágot keressünk, amely távol van a háttértől, és olyan színű a háttér, amely összhangban áll a virág színével, és a virág jól ki is emelkedik belőle. A háttéren ne legyenek zavaró, figyelmet elvonó foltok. A háttér nagy távolsága biztosítja a képen a háttér megfelelő elmosottságát, ezért kellő távolságra legyen a virág mögött. Ebből a szempontból előnyösebb a hosszabb gyújtótávolságú objektív, mert az a háttérből - és az esetleg ott lévő zavaró dolgokból - kevesebbet fog be.

Ha felülről szeretnénk a virágot lefényképezni, akkor arra kell figyelni, hogy alatta a földön vannak-e zavaró elemek. Ebben az esetben is minél messzebb van a háttér, annál jobb.

Sokszor nem egyszerű kiválasztani az ideális példányt. A gondos választáson sok múlik, ezért szánjunk rá kellő időt.

Ehhez hasonló gondossággal kell eljárni például épületfelvétel (vagy akár más téma esetén) is. El kell döntenünk például, hogy egy vagy több épületet szeretnénk lefényképezni, vagy esetleg csak egy épületrészletet, stb...

Élesség, kompozíció

Ha megtaláltuk a megfelelő virágot, akkor a pontos beállítás következik. Ezt kellő gondossággal kell végezni, emiatt nem túl egyszerű feladat.

Egyrészt a fényképezőgép megfelelő helyre történő elhelyezését kell megoldani.

Ezután meg kell határozni, hogy az élességállítás síkja hová essen, azaz ez a sík a téma mely síkjával essen egybe. Általában segít az, ha a virág legfontosabb síkjára állítjuk. Például egy szirmokkal rendelkező virág esetén úgy állíthatjuk be, hogy a szirmok síkjával legyen párhuzamos a képérzékelő síkja, mert így elérhetjük, hogy a teljes virág éles legyen a képen. Ha nem így teszünk, akkor vagy a távol lévő, vagy a közel lévő (vagy mindkettő) szirmok életlenek lesznek.


Canon 350D fényképezőgéppel, Sigma 105mm EX MACRO objektívvel, f/8 rekeszértékkel készült kép.
A szirmok síkja nem párhuzamos a képérzékelő síkjával,
ezért a viszonylag szűk rekesznyílás ellenére sem éles az egész virág.


Canon 1100D fényképezőgép, Tessar 50mm f/2,8 objektív + 28 mm közgyűrű, f/11 rekesz, 1/200 s, belső vaku
Kövirózsa virága. Átmérője a valóságban éppen 2 cm volt.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Nézzük meg a fenti képet teljes felbontásban is. Ez a kép igazán olcsó felszereléssel készült. A Tessar objektív (Black változat) 7-8000 Ft-ért beszerezhető, az M42-EOS chipes adapter ára körülbelül 1400 Ft. Közgyűrűként egy régi szovjet gyártmányú, Zenit fényképezőgéphez árult, M42-es közgyűrűsorozat 28 mm-es tagját használtam, de az ehhez hasonló kínai gyártmányú M42-es közgyűrűsorozat már 1000 Ft körüli áron megvásárolható az eBay-en.

A kompozíció a kép hatása szempontjából rendkívül fontos. Próbáljunk letisztult, kevés képelemből álló kompozíciót létrehozni. A sok elem zavaró lehet, esetleg a felesleges elemek el is vonhatják a figyelmet a lényegről. A felesleges képelemektől szűk képkivágással, illetve azok homályos leképezésével (szűk mélységélesség) szerencsés esetben megszabadulhatunk. Sok esetben sajnos ez nem lehetséges, akkor más fotóalanyt kell keresnünk, amelynek környezete is az elképzelésünknek megfelelő.

Ha megnézünk egy képet, akkor nem egyszerre nézzük meg a kép egészét, hanem tekintetünk valamilyen sorrendben "bejárja" a képet, egyik képelemről a másikra vándorol. Próbáljuk megfigyelni, hogy mely képelem vonja magára először figyelmünket. Ha ez egy lényegtelen képelem, az nem jó. Majd figyeljük meg, hogy tekintetünk hogyan pásztázza végig a képet, honnan hová siklik át a tekintetünk, milyen sorrendben "járja be" a képet. Végül figyeljük meg, hogy tekintetünk hol állapodik meg a végén. Ezeket azért jó megfigyelni, mert más szemlélő tekintete is hasonlóan fogja bejárni a képet, és ha a figyelmet a lényegtelen képrészletek kötik le, az nem jó. A világos foltok hajlamosak magukra vonni a figyelmünket akkor is, ha egyébként nem lényeges részei a kompozíciónak, komponáláskor erre figyeljünk.

Léteznek általános kompozíciós szabályok, amelyeknek az ismerete elősegíti a tudatos fotózást. Ezekről az interneten is olvashatunk, de könyvekből is megismerhetjük ezeket, és korábban a Digitális Fotó Magazinban is jelent meg több cikksorozat ezzel kapcsolatban neves külföldi szerzőktől. Természetesen ezek sem kőve vésett szabályok, bizonyos esetekben dönthetünk úgy, hogy eltérünk ezektől, de csak akkor tegyük ezt, ha ezzel a kép hatását erősítjük.

Virág fotózása esetén kerüljük azt, hogy a virág szára a kép széléből "nőjön ki". Ez előnytelen. Előnyösebb, ha a kép alsó szélénél valami takarja a virág szárát, és így az csak kicsit feljebb jelenik meg a képen, esetleg a kép alján lévő homályos elemekből tűnik elő. Ehhez hasonló speciális "szabályok" más témáknál is létezhetnek, ezeket általában ajánlatos figyelembe venni komponáláskor.


Canon 1100D fényképezőgép, Pentacon 29mm f/2,8 objektív.
A kép alján, a virág száránál az életlenedés jótékony hatású.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Vannak olyan témák, amelyeknél (elképzelésünktől függően) előnyös lehet a nagy mélységélesség. A közelfényképezés terén főleg előfordulhat ilyen igény, mert minél jobban nő a nagyítás, annál kisebb ugyanolyan rekeszértéknél a mélységélesség. E probléma megoldására terjedt el a fókuszeltolásos módszer. Itt részletesen nem írok róla, a közelfényképezésről szóló írásban található ezzel kapcsolatban némi információ.

Akit a téma közelebbről érdekel, rengeteg információt és így készült képet találhat Michael Erlewine amerikai amatőr fotográfus könyveiben. Michael egy idősebb fotós, aki már régóta foglalkozik ezzel a módszerrel, és tapasztalatait önzetlenül megosztja a világgal. A http://spiritgrooves.net/e-Books.aspx weblapjáról 27 db könyve tölthető le. Az oldalt lefelé kell görgetnünk, amíg a "Photography" részhez nem érünk. Mindenféle könyvet találhatunk itt, fényképalbumokat (főleg virág- és növényfotókkal), objektívekkel, közelfényképezéssel, a használt szoftverekkel, a szükséges kiegészítőkkel foglalkozó, a módszer alkalmazásáról szóló könyveket egyaránt. Michael számos objektívet kipróbált, és ezekkel egy egész könyvben foglalkozik, tesztfotókat is közölve. Ő maga arra a következtetésre jutott, hogy a legalkalmasabbak erre a célra az APO korrigáltságú objektívek, ezért ő többnyire ilyeneket használ. Ezeknek az objektíveknek a nagyon kismértékű színhiba az előnyük. Szerinte a legjobb makroobjektív, amelyet valaha is használt, a Voigtlander 125mm f/2.5 Macro APO-Lanthar objektív. Ez egy régi objektív, jelenlegi ára körülbelül félmillió forint. Több oldalt is találhatunk az interneten, amelyen erről az objektívről olvashatunk, és azt is olvashatjuk, hogy többek szerint közel sem éri meg az árát. Természetesen nemcsak ilyen drága objektívvel lehet jó fókuszeltolásos képet készíteni, hanem jó minőségű olcsó objektívekkel is.

Michael elkészített egy 24 részes videót is, amely a közelfényképezéssel, és azon belül is főleg a fókuszeltolásos módszerrel foglalkozik. A videókat ezen az oldalon nézhetjük meg: https://www.youtube.com/playlist?list=PL5xDr8mWUwrzi4bxY978O1DQykUrj-S2I

Amikor Michael képeit nézegetem, nekem valamiért a sterilség jut eszembe. Lehet, hogy képeinek jelentős része már túl tökéletes, és ezért érzem "sterilnek" képeit (?). Nem tudom, lehet, hogy ez az én hibám, lehet, hogy más nem érzi ezt. Számos képe bennem a technikai tökéletesség érzetét kelti, és ezért nem érint meg lelkileg eléggé. Olyan érzésem van, hogy egy egyszerű, egy expozícióval készült, kevésbé tökéletes kép számomra esetleg hatásosabb lehetne. Az biztos, hogy a problémám nem a fókuszeltolásból, mint módszerből ered, mert az jó, és hatásosan alkalmazható, talán inkább az alkalmazásának mértékétől, és esetleg az objektív túl tökéletes voltából. Általánosságban (Michaeltől elvonatkoztatva) is úgy érzem, hogy a túl tökéletes kép sokszor kevésbé hat rám érzelmileg, ilyen képet látva egyből egy bizonyos távolságtartást érzek iránta. Ez azonban nem biztos, hogy mindenki esetében így van, lehet, hogy ez csak az én egyéni problémám.

A háttér jelentősége

Érzelemre ható fényképeket szeretnénk készíteni, mert ha a kép nem hat a szemlélő érzelmére, akkor a képet valószínűleg érdektelen tucatfotónak fogja minősíteni. Vannak olyan témák, amelyeknél a háttér kiemelkedően fontos a kép hatása szempontjából, esetleg még fontosabb, mint maga a téma. Ilyen a virágfotózás is. A legtöbb esetben ha technikailag és világítás szempontjából jól lefényképezünk egy virágot, akkor az még önmagában általában nem lesz nagy hatással a szemlélőre, mert számos hasonló virágfotót látott már. Amivel érdekessé, egyedivé lehet tenni a képet, az a háttér. Nem egyszerű dolog szép virágfotót készíteni sem.
Természetesen ez sem kőbe vésett szabály, mert vannak olyan különlegesen szép virágok, amelyek önmagában is hatnak, akár egyszínű háttér előtt is. De a virágok többsége nem ilyen.

Sok esetben a háttér is fontos eleme a kompozíciónak, és most nemcsak a virágfotózásra gondolok, hanem például tájképek esetében is. Ha az égbolt egyhangú szürke vagy felhők nélküli kék, akkor próbálhatunk úgy komponálni, hogy az égből ne sok kerüljön a képre, ne legyen túl hangsúlyos.

Perspektíva

A megfelelő nézőpont és perspektíva nem mindegy közelkép esetén sem. Komponáláskor figyeljünk erre.

Az alábbi kép Canon Powershot S2 IS fényképezőgéppel készült, Macro módban, nagylátószögű állásban, közelről. Sok kompakt fényképezőgép esetén csak nagylátószögű (legrövidebb gyújtótávolságú) állásban lehet kellően közel menni a témához, sőt a kellő nagyítás érdekében közel is kell menni, az objektív elejétől számítva akár 1-3 cm-re is. Ez két szempontból is hátrányos. Egyrészt sok élőlény ennél jóval nagyobb távolságot se visel el, másrészt a túl nagy látószög miatt a háttérnek túl nagy része rákerül a képre, ezért sokkal nehezebb letisztult hátterű, kevés háttérelemet tartalmazó képet készíteni, mert a nagy látószög miatt sokkal inkább rákerülnek kusza, nem kívánatos háttérelemek is a képre. A lenti kép is maximális nagylátószögű állásban készült. A felvétel készítésekor elég nagy szél fújt, olyannyira, hogy akár a látómezőből is kifújta a virágokat, emiatt nem lehetett 1/200 másodperc záridőnél hosszabb időt alkalmazni. A viszonylag rövid záridő és az alacsony érzékenység nem tette lehetővé f/6,3-nál szűkebb rekesznyílás használatát. Vajon miért szerettem volna szűkebb rekeszt használni? A kérdés jogos, azonban ki szerettem volna próbálni a kis érzékelőméretű, és ezért nagyobb mélységélességet biztosító kompakt géppel makro előterű tájkép készítését, és ehhez nagy mélységélesség szükséges. A kis érzékelőméretű kompakt gépeknél a fényelhajlás hatása miatt általában az f/8 szokott a legszűkebb rekesznyílás lenni, amely nem sokkal (2/3 fényértékkel) szűkebb csak az alkalmazott f/6,3-hoz képest, tehát azzal se lett volna sokkal nagyobb a mélységélesség. A képen az előtér elfogadhatóan éles lett, azonban a háttér nem. A házak a nagy (35 mm ekvivalens) látószög miatt a valóságosnál távolabbinak tűnnek. Ha élesebb hátteret szeretnénk, akkor a háttér elemeinek közelebb kellene lenniük.


Canon S2 IS fényképezőgép, f=35 mm, f/6,3 rekesz, 1/200 s, ISO 50

Az alábbi kép távolabbról, nagyobb gyújtótávolsággal, maximális, f/3,5 rekesznyílással készült. Itt azt figyelhetjük meg, hogy hiába a hosszabb gyújtótávolság, hiába nagyobb a felvételi távolság, és hiába a maximális rekesznyílás, a háttér így sem lett kellően elmosott. A háttérből viszont így kevesebb látszik a képen.


Canon S2 IS fényképezőgép, f=147 mm, f/3,5 rekesz, 1/600 s, ISO 50

Fények

Sok esetben nem lehetséges kivárni az ideális körülményeket, ezért kénytelenek vagyunk az adott körülmények között fényképezni. Ennek tipikus esete a családi nyaralás, amikor napról napra előre eltervezett programok vannak, és akkor kell fényképeznünk, amikor épp az adott helyen vagyunk. Ilyen esetben legtöbbször le kell mondanunk a különlegesen szép fotók készítéséről. Ha nem vagyunk időhöz kötve, és az adott helyszínre "bármikor" oda tudunk menni, akkor jobb esélyünk van jobb kép készítésére..

A szép fényeknek a jó fotó keletkezésében döntő szerepe van, bármilyen témát is fényképezünk. Szép virágfotót sem napsütésben készíthetünk. Várjuk ki a fedett vagy felhős égboltot. Vihar után is találhatunk szép fényeket.

Az erős napsütés erős árnyékképződéssel jár, a csúcsfények könnyen beégnek. Felhős ég esetén szép, lágy a megvilágítás, nem annyira kontrasztos. Az is jó, ha megvárjuk, amíg a napot eltakarja egy felhő. Ha felhő nélküli erős napsütés van, akkor megpróbálkozhatunk az árnyékolással is valamilyen fényszóró anyag segítségével. Egy fehér színű, jó fényszórású anyagot feszítsünk ki a téma fölé úgy, hogy az árnyékolja a témát és környékét. Ez csökkenti a kontrasztot is. Használhatunk szoftbox-ot is a lágy fény előállítására. Ezekkel a módszerekkel elkerülhetjük a fák levelein helyenként átszűrődő fények foltosító hatását.

Kihasználhatjuk az "arany óra" nyújtotta lágy és meleg fényeket is. Vegyük figyelembe, hogy ilyenkor kevesebb a fény, emiatt hosszabb záridőre lehet szükség, és már egy kis szellő is megkeserítheti életünket.

Használhatunk vakut is az árnyékok derítésére. Lehetőleg ne a belső vakut használjuk, és tegyünk diffúzort is a vakura.

Polárszűrő

Hasznát vehetjük a színek mélyítése céljából, valamint a káros fényvisszaverődések (pl. virág szirmán az égbolt) csökkentésére. Az égbolt színét is mélyíti, de csak akkor hatásos, ha a nap körülbelül 90 fokban oldalról süt.

Legjobb rekeszérték meghatározása

Az a jó rekeszérték, amelynél a virág teljes mélységi kiterjedésében is élesnek látszik, és az elmosódott háttér miatt a virág kellően leválasztódik a háttérről.

Ha számottevő mélységi kiterjedése van a virágnak, és a virág elég közel van, akkor meg lehet próbálni f/8 rekesszel fényképezni. Ha kisebb a virág mélységi kiterjedése, akkor esetleg f/5,6-tal. Sok fényképezőgépen van egy gomb, amelyet megnyomva meggyőződhetünk a keresőben a mélységélességről. A kisméretű keresőben azonban a mélységélesség nem mindig látszik jól.


Canon 350D fényképezőgéppel, Sigma 105mm f/2.8 EX MACRO objektívvel, f/3,2 rekeszértékkel készült kép.
A szirmok síkja nem párhuzamos a képérzékelő síkjával, és a rekesznyílás is túl tág, ezért a mélységélesség kicsi.


Canon 350D fényképezőgéppel, Sigma 105mm f/2.8 EX MACRO objektívvel, f/3,2 rekeszértékkel készült kép.
A rekesznyílás itt is túl tág, ezért a mélységélesség kicsi,
a kisebb leképezési arány ellenére a virágnak csak kis része éles.


Canon 350D fényképezőgéppel, Sigma 105mm f/2.8 EX MACRO objektívvel, f/16 rekeszértékkel készült kép.
A rekesznyílás elég szűk, ezért a mélységélesség
a nagyobb leképezési arány ellenére viszonylag nagy.

Ha nem eléggé elmosott a háttér, meg lehet próbálkozni nagyobb rekesznyílással is, azonban vigyázzunk, nehogy a virág részei is túl életlenek legyenek. Szélsőséges esetben rákényszerülhetünk egy olyan másik virág keresésére, amelynél a háttér messzebb van.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon 50mm f/1,8 STM objektív, f/11 rekesz, 1/200 s, Pixel Mago vaku.
A távolságtörvény négyzetes összefüggése miatt a vaku a hátteret alig világította meg, ezért lett sötét.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon 50mm f/1,8 STM objektív, f/11 rekesz, 10 s, vaku nélkül.
A kép ugyanazzal a fehéregyensúly beállítással készült, mint az előző, ennek ellenére
teljesen mások lettek a színek.
A kép az ablakon és az erkélyajtón beszűrődő fényben készült hosszú záridővel.
Nézzük meg, hogy ez a fény mennyivel jobban megvilágította a hátteret, mint a vaku fénye.
A háttér körülbelül 1,2 m-re volt a virág mögött, a szűk rekesz miatt nem lett elmosódott.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon 50mm f/1,8 STM objektív, f/5,6 rekesz, 1 s, vaku nélkül.
A háttér itt sem elég elmosódott.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon 50mm f/1,8 STM objektív, f/2,8 rekesz, 1/2 s, vaku nélkül.
A háttér itt már sokkal elmosódottabb.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon 50mm f/1,8 STM objektív, f/2 rekesz, 1/6 s, vaku nélkül.
A háttér itt már sokkal elmosódottabb, azonban láthatjuk, hogy
a virágon is kisebb a mélységélesség, és az objektív rajza a rekesz nyitásával romlik.
A rekeszérték megválasztásakor meg kell találnunk a kompromisszumot
a háttér elmosódottsága és a téma kellő mélységélessége között.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon 50mm f/1,8 STM objektív, f/1,8 rekesz, 1/6 s, vaku nélkül.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Láthatjuk, hogy a jó virágfotót általában nem a legtágabb rekesznyílással készítjük, mert akkor a túl kis mélységélesség miatt nem lesz elég szép a kép.

Helyes expozíció megállapítása

A legjobb eredmény elérésére fényképezzünk RAW formátumban.

A helyes expozíció megállapításához használjuk az RGB hisztogramot. Ezt általában egy próbafelvétel visszanézésekor láthatjuk. Ügyeljünk arra, hogy egyik színkomponens se legyen túlexponálva. Ha valamelyik túlexponálódott, akkor expozíció kompenzációval csökkenteni kell az expozíciót.

Exponáljunk jobbra. Ehhez nézzük meg azt a színcsatornát, amelynél a diagram legközelebb van a hisztogram jobb széléhez. Ha ez a csatorna nincs egészen közel a diagram jobb széléhez, akkor növeljük az expozíciót (a záridõ növelésével) addig, amíg ennek a színcsatornának a hisztogramja majdnem eléri (vagy éppen csak eléri) a diagram jobb szélét.

Nézzük meg az egyik fentebb látható kép világosság és RGB hisztogramjait az alábbi képen.



Láthatjuk, hogy a kép nincs túlexponálva, mert a világosság hisztogram, valamint az egyes színcsatornák se érik el a diagram jobb szélét. Sőt, inkább azt látjuk, hogy ha az "exponáljunk jobbra" elvet követtem volna, akkor körülbelül 2/3 fényértékkel többet is lehetett volna exponálni. Ez nem azt jelenti, hogy akkor kaptuk volna a JPEG kép tekintetében a legjobb színárnyalatokat, hanem azt jelenti, hogy ha RAW fájlból szerettük volna elkészíteni a JPEG képet, akkor így kaphattuk volna a legtöbb információt tartalmazó RAW fájlt. A módszer JPEG kép esetén is alkalmazható, de akkor az alkalmazott túlexpozíciót valamilyen képszerkesztő programmal vissza kell korrigálnunk, hogy a helyes világosságú képet kapjuk meg.

Tehát a fénykép elkészültét követően mindig ellenőrizzük a végeredményt. Ne a hátoldali kijelzőt, hanem RGB hisztogramot használjunk a helyes expozíció ellenőrzésére. Ügyeljünk arra, hogy egyik csatorna se legyen túlexponált, mert az elszíneződéshez vezet.

A helyes expozíció nem azt jelenti, hogy a JPG kép lesz ideális világosságú, hanem azt, hogy a RAW fájlban olyan sok információt rögzítünk, amennyi csak lehetséges, és amelyből jó minőségű képet tudunk előállítani. A jobbra exponálás JPG fájl esetén is előnyös.

Települések

Városokban, falvakban fotózva sok szép képpel lehetünk gazdagabbak. Fényképezhetünk nappal vagy éjszaka, fényképezhetünk nagy tereket, vagy csak egy épület kis részletét. Falvakban is számos hangulatos témát találhatunk. Aki járt már Erdélyben, az nem felejti a falvak szépségét, hangulatát. Próbáljuk a hely hangulatát megragadni, készítsünk olyan képeket, amelyek ezt jól, de nem sablonosan adják vissza.


Canon S2 IS fényképezőgéppel készült kép. Fókusztávolság: 166 mm.


Canon S2 IS fényképezőgéppel készült kép. Fókusztávolság: 36 mm.

Perspektíva

Az épületek is más és más látványt nyújtanak, ha más és más helyről fényképezzük azokat. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb problémát a magas épületek szokták jelenteni. Ha vízszintes helyzetű fényképezőgéppel fényképezzük le, akkor az épület ugyan nem dől hátra, de esetleg nem tudunk annyira hátra menni, hogy az egész épület beleférjen a képbe.


Canon S2 IS fényképezőgéppel készült kép. Fókusztávolság: 50 mm.

Ha van nagylátószögű objektívünk, akkor esetleg beleférhet, de ekkor az alacsony gépállás miatt túl nagy előtér kerül a képre, és a téma túl kicsi lesz. Ha kissé hosszabb gyújtótávolságot választunk, akkor a gépet felfelé kell dönteni ahhoz, hogy az épület beleférjen a képkivágásba, de ebben az esetben az épület látszólag hátrafelé dől a képen a függőleges vonalak összetartása miatt. A legjobb az lenne, ha az épület fele magasságából tudnánk fényképezni. Ehhez egy magasabb pontot kellene találni a környéken, de erre nem mindig van lehetőség. Mit tehetünk? Ha a függőlegesek nem túl nagy mértékben tartanak össze, akkor azt szoftveresen korrigálni lehet, de ehhez kissé bővebben kell a szükségesnél komponálni, azaz a téma körül nagyobb teret kell hagyni. Megtehetjük azt is, hogy szándékosan fényképezünk felfelé irányultan. Az épület "hanyatt esése" leginkább akkor zavaró, ha az látszik, hogy valójában nem dőlve szerettük volna lefényképezni a témát. Ha szemből lefényképezünk egy kéttornyú templomot vagy egyéb magas épületet, és az a felfelé irányuló objektív miatt hanyatt esik a képen, az zavaró.


Canon A40 fényképezőgéppel készült kép.

Ha csak a templom egyik tornyát fényképezzük le alulról úgy, hogy az átlósan helyezkedjen el a képen, az nem lesz annyira zavaró.


Canon A40 fényképezőgéppel készült kép.

A függőlegesek összetartása úgynevezett tilt-shift objektívvel felvételkészítéskor is korrigálható, de az nem az amatőr eszköze.

Objektív

A témák sokfélesége miatt széles gyújtótávolság-tartományt ki tudunk használni. Nagy fényerő nem feltétlenül szükséges, hiszen általában nagy mélységélesség elérése a célunk, emiatt legtöbbször szűkebb rekesznyílást használunk. Jó, ha nem túl nagy a kromatikus aberráció mértéke, és nem túl nagy a torzítás, mert az épületeken sok az egyenes vonal, amely a torzítás hatására görbülhet. Kisebb görbület sokszor nem nagyon zavaró. Hasznos, ha rendelkezésre áll képstabilizátor.

Ha éjszaka szabad kézből szeretnénk fényképezni, azt nagy fényerejű objektívvel, jobb fényviszonyok között sok esetben megtehetjük. Ebben az esetben viszont a mélységélesség kisebb lesz. Mozdulatlan téma esetében esetleg használhatunk kisebb fényerejű képstabilizátoros objektívet, és szükség esetén megemelhetjük az ISO érzékenységet is.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 STM objektív, f=28 mm, f/5,6 rekesz, 1/12 s, ISO 800.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 STM objektív, f=24 mm, f/5,6 rekesz, 1/12 s, ISO 800.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.

Kompakt gép esetén a belépő szinthez megfelelhet 28-200 mm gyújtótávolság-tartomány rendelkezésre állása, de jobb, ha 24-400 mm áll rendelkezésre. Fontos, hogy elég jó minőségű legyen az objektív, a túlzottan nagy zoomátfogás a képminőség rovására megy. Általában előnyösebb a nagyobb fényerejű objektív, bár ennél a témánál ez nem annyira fontos követelmény. Ha csak 3x-os zoommal rendelkező kompakttal rendelkezünk, az alaposan behatárolja lehetőségeinket.

Nézzük néhány alkalmas objektívet APS-C érzékelőjű DSLR géphez: Canon EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6 IS, Canon EF-S 55-250 mm f/4-5,6 IS II, Canon EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM, és a nagyobb fényerejű, FF géphez is alkalmas Canon EF 50 mm f/1,8 STM. Ezek lefedik a szükséges gyújtótávolság-tartományt, hiszen együttesen a gyújtótávolság-tartományuk 16-400 mm. Sikerrel használhatunk esetleg régi objektívet is, főleg az enyhébb tele tartományban, 80 mm körüli (fizikai 50 mm), vagy 216 mm körüli (fizikai 135 mm) gyújtótávolsággal. Ezen a területen talán a változtatható gyújtótávolságú objektívek praktikusabbak.

Ha nagy terek mélységi kiterjedését látszólag meg szeretnénk növelni, akkor használjunk (ultra-)nagylátószögű objektívet. Ha még az előtérbe is sikerül valami látványos, érdekes elemet helyezni, akkor látványos képeket készíthetünk. Ha rendelkezünk körülbelül 16 mm gyújtótávolsággal rendelkező zoom objektívvel, az már nagyszerű lehetőségeket ad.


Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 STM objektív, f=16 mm, f/11 rekesz.
A képre kattintva teljes felbontásban is megtekinthető.


Az épületek részleteinek szépségét teleobjektívvel mutathatjuk meg, Körülbelül 400 mm maximális gyújtótávolság a legtöbb témához elegendő.


Canon S2 IS fényképezőgéppel készült kép. Fókusztávolság: 124 mm.


Canon S2 IS fényképezőgéppel készült kép. Fókusztávolság: 432 mm.

A közbülső gyújtótávolság-tartomány is számos esetben jól használható.


Canon S2 IS fényképezőgéppel készült kép. Fókusztávolság: 45 mm.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF-S 55-250 f/4-5,6 IS objektívvel készült kép. Fókusztávolság: 88 mm.
Nézzük meg, hogy mennyire más hangulatú képet eredményezett az előző képhez képest
a világítás, az évszak és a felhőzet különbözősége.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=38 mm, f/2, 1/30 s, ISO 320

Fényképezőgép

A változtatható gyújtótávolsággal rendelkező kompakt gépeket is eredményesen használhatjuk erre a célra. Nagyobb témák (nagyobb épületek, terek) fényképezésénél megpróbálkozhatunk a "tájkép" mód használatával. Állványról éjszakai képeket is készíthetünk segítségével. Sok esetben éjszakai mód is rendelkezésre áll, de nem mindig ad jobb eredményt annál, mintha P módban saját kezünkbe vesszük az irányítást. Éjszakai képekhez nagyobb képpontméretű (nagyobb érzékelő méretű) gépet használjunk, de nappalra is ez a jobb, még akkor is ilyet érdemesebb vásárolni, ha drágább, nagyobb, és nehezebb, mint a kisebb érzékelőjű gép. Jó, ha vannak kreatív módok, például Av vagy Tv mód.

DSLR esetén különleges követelmény nincs, nappali fényben belépő szintű gép is megteszi, éjszaka azonban egyértelműen előnyösebb a nagyobb képpontméretű gép (kisebb felbontású APS-C vagy FF). Az állványhasználat miatt jó, ha DSLR gépünk rendelkezik előzetes tükörfelcsapás lehetőséggel, de ez áthidalható az élőkép mód használatával is. Ennek leginkább FF gép esetén van jelentősége, mert a nagyobb tömegű tükör könnyebben rázza be a gépet.

Fények

A fények a fényképezés minden területén fontosak. Ez tipikusan az a terület, hogy a legtöbb esetben nem tudjuk közvetlenül befolyásolni a fényeket, legfeljebb azáltal, hogy más időpontban (más napszakban vagy más évszakban) ismét elmegyünk a helyszínre. Ezt azonban a legtöbb esetben nem tudjuk megtenni, hanem kénytelenek vagyunk az adott időpontban képeket készíteni. Ennek tipikus esete egy idegenvezetős, csoportos kirándulás külföldre. Ha igazán szép képeket szeretnénk készíteni, akkor feltétlenül szükségünk van szép fényekre.

Fényképezhetünk nappal, ekkor jobb ha kerüljük nyáron a 10 és 14 óra közötti időszakot, mert akkor kemény a megvilágítás, nagyon sötétek az árnyékok, és a színek is hidegek. Nyáron napfényben a csúcsfények menthetetlenül beéghetnek, vagy az árnyékos részek bebukhatnak, vagy akár mindkettő is bekövetkezhet. Ezt HDR technikával kerülhetjük el statikus téma esetén. Ha kénytelenek vagyunk az épület árnyékos oldalát fényképezni, akkor használjunk "árnyék" fehéregyensúlyt, amely kompenzálja a kékes színű megvilágítás hatását. Akkor járunk a legjobban, ha a reggeli vagy késő délutáni órákban fényképezünk, amikor lágyabb, szép meleg fényekkel találkozhatunk.

A fény iránya se mindegy. Teljesen más hatású képeket kaphatunk attól függően, hogy mely napszakban készítjük el a felvételt, illetve mely évszakban. A súrlófény sokszor előnyös, mert erősen kiemeli a felület textúráját. Az árnyékok nem mindig károsak, sőt, nagyszerű képalkotó elemek lehetnek.

Ne feledkezzünk meg az ellenfényről sem, nagyon szép képek készítésére ad lehetőséget. Ellenfényben fokozottan kell ügyelni arra, hogy zárjuk ki a képalkotásban részt nem vevő fénysugarakat, a fényforrás (nap, lámpa) ne legyen közvetlenül a képen, inkább takarja ki valami. De az is hatásos lehet, ha esti fotónál a lámpa a képen van, de ehhez olyan objektív az előnyösebb, amelyik ezt jól tűri (jó bevonat, újabb tervezésű objektívek előnyben). Ellenfény esetén általában a tárgyak felénk eső oldala sötét. Ilyenkor készíthetünk olyan fényképet, amelyen bizonyos elemek csak sziluettszerűen jelennek meg a képen, vagy a közeli elemeket vakuval deríthetjük is. Statikus témáról HDR technikával készíthetünk olyan képet, amelynek árnyékos részein is vannak részletek. Mozgó téma esetén esetleg egy darab RAW felvételből is készíthetünk HDR képet.

Borult időben is készíthetünk szép képeket, ha az égbolton szép, dekoratív felhők találhatók. Ekkor nincsenek túl nagy fényellentétek, a megvilágítás is szép lágy lehet. A legszebb képek sok esetben nem ragyogó napfényben készülnek. Például vihar után sokszor szépek a fények és a felhők. Ha minden borongós, egyhangú, árnyék nélküli, szürke, akkor nehezebb hatásos képet készíteni.

Éjszaka felvétel esetén általában fényforrások is kerülnek a képre, és igen nagy a kontraszt a fényforrások és az éjszaka sötétje között. Ha a fényforrásra exponálunk, akkor a környezete lesz túl sötét, ha a környezetre, akkor a fényforrás beég. Valamelyest itt is segíthet a HDR technika. Azt is megtehetjük, hogy időben, még világosban a helyszínre megyünk, előkészülünk (gépet állványra, stb...) és várunk. Amikor felkapcsolják a világítást, akkor érkezett el a mi időnk. Különböző időpontokban több képet is készíthetünk, hogy biztosan legyen közöttük olyan is, amikor a világítás hatása már jól érvényesül, és a környezet se lesz túl világos. A legszebb éjszakai képek valójában nem éjszaka, teljes sötétségben készülnek.

A kék óraként ismert időintervallumban nagyon szép éjszakai hatású képeket készíthetünk, nem véletlenül olyan kedvelt ez a fotósok körében. Napnyugta után vagy napkelte előtt van egy 15-30 percig tartó időszak, amikor már (még) elég sötét van, és az égbolt szép, mélykék színű. Ekkor kell elkészítenünk felvételeinket. A siker érdekében elő kell készülnünk, pontosan tudni kell, hogy mit, honnan, milyen objektívvel, hogyan akarunk fényképezni, mert ha elérkezett a kék óra, akkor már nincs sok időnk vacakolni.

Szűrőhasználat

Települések fényképezésekor bizonyos esetekben jó hasznát vehetjük a polárszűrőnek. A naphoz képest bizonyos szögből fényképezve mélyíti az ég kékjét, telítettebbé teszi a színeket, és kiszűrhetünk vele csillogást is.


Általános szempontok

Éjszaka, kevés fényben az automatikus élességállítás problémás lehet. Az automatikus élességállítás fényt és kontrasztos témarészletet igényel, csak így számíthatunk pontos élességállításra. A szóban forgó téma nagyobb mélységélességet (szűkebb rekesznyílást) igényel, ezért kisebb pontatlanság sok esetben nem okoz nagy problémát. Használjunk manuális élességállítást, amely megoldja a problémát.

Használjunk stabil állványt távkioldóval. Ez lehet az egyik leghasznosabb szabály, bár tudom, hogy ezt kevesen fogják betartani, főleg nappal. Ennél a témakörnél fontos a megfelelő élesség, és ez legjobban állvánnyal érhető el. Főleg DSLR esetén fontos a stabil, masszív állvány, kompakt gép esetén megfelelő lehet egy könnyebb, kisebb terhelhetőségű állvány is. Éjszaka vagy rosszabb fényviszonyok között gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Előbb-utóbb saját kárán megtanulva mindenki rájön, hogy az állvány sajnos nem felesleges dolog.

Ha nincs állványunk, vagy nem akarjuk cipelni, akkor használjunk képstabilizátort. Főleg nappal igen jó hasznát vehetjük. Használatakor gondoljunk arra, hogy a képstabilizátor hosszabb záridők esetén nem száz százalékban akadályozza meg a bemozdulást, hanem csak aránylag nagy százalékban lehetővé teszi az elfogadhatóan éles kép készítését. Ebből az következik, hogy akkor járunk jól, ha egy témáról több felvételt is készítünk hosszabb záridő használata esetén. Nem minden objektív képstabilizátora képes felismerni azt, hogy állványt használunk, ezért bekapcsolva hagyása életlenebb, "túlkompenzált" képet eredményezhet. Stabil állvány használatakor inkább kapcsoljuk ki a képstabilizátort. Ha kevésbé stabil állványt használunk, akkor megpróbálhatjuk bekapcsolni a stabilizátort, hátha úgy jobb eredményt kapunk.

Azt gondolhatnánk, hogy éjszakai felvétel esetén (mivel kevés fény van) célszerű magasabb ISO érzékenységen fényképezni. Statikus (nem mozgó) téma esetében ez nem így van. A legjobb eredményt állvánnyal, a lehető legkisebb ISO érzékenységgel, manual módban történő fényképezéssel remélhetjük. Előnyös a nagyobb képérzékelő méretű (pl. APS-C) gép. Tegyük állványra gépünket, állítsunk be alacsony ISO érzékenységet, mondjuk ISO 50-et vagy 100-at, állítsuk be a kívánt rekeszértéket, például f/8, f/11, állítsuk be az élességet, és készítsünk próbafelvételt 1 vagy 2 másodperces záridővel. Az elkészült képet ellenőrizzük hisztogram segítségével, mert a hátoldali kijelzőn látható kép csalóka lehet. A hisztogram segítségével jól megítélhetjük képünk árnyalatait. Ha szükséges, korrigáljunk, és ismételjük meg a felvételt.

Fontos dolog, hogy használjunk fényellenzőt, ha lehetséges. Ez alapkövetelmény. Ha nem lehetséges, akkor kezünkkel próbálhatjuk távol tartani a káros fényt objektívünktől.

Bár bizonyára kedvesek családtagjaink, az általános szemlélő számára jobb képek születhetnek úgy, hogy szeretteink nem foglalnak el központi helyet a képen. Kedvükért persze készítsünk ilyen emlékképeket is, de képeink másik részében a látvány, a megfelelő kompozíció domináljon. Nem egy kompozíció olyan, hogy szükség van a képen úgynevezett staffázs-ra, azaz egy mellékszereplő személyre az ábrázolás élénkítése érdekében. Ez a mellékszereplő lehet akár valamelyik családtagunk is, de fontos, hogy teljesen természetesen viselkedjen, aki tudomást se vesz a fotózásról. A staffázsnak a megfelelő helyen, megfelelő testtartással kell lennie. Ha látunk egy képet, amelyen staffázs látható, akkor úgy győződhetünk meg a staffázs fontosságáról a képen, hogy azt egyik ujjunkkal letakarjuk. Ha így sokkal kevésbé hatásos lett a kép, akkor a staffázsnak fontos szerepe van a képen. Ha nem lett kevésbé hatásos, sőt, így hatásosabb, akkor a staffázs felesleges.

A falvakban többnyire nem a monumentalitást, nem hatalmas tereket és nagy épületeket keressük, sokkal inkább az intimebb, sajátosabb hangulatú, bensőségesebb témákat. Ennek ellenére számos faluban találhatunk szép, fotogén kastélyt is nagy parkkal, amelyek hálás fotótémák. Az alábbi három kép falun, Canon Powershot A40, 2 MP-es, 3x-os zoommal rendelkező kompakttal készült.









Tájak

A legtöbb ember tájképpel kezdi fotós pályafutását. Valamiért úgy gondolják az emberek, hogy tájképet készíteni a legkönnyebb. Csak meg kell állni egy szép táj előtt, AUTO módba kell kapcsolni a gépet, zoomolni és exponálni kell. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, jó tájképet készíteni nem egyszerű. A problémát az okozza, hogy nem elegendő egy "szokásos" képet készíteni a tájról, hanem az a jó, ha képi úton "megláttatjuk" a tájjal kapcsolatos érzelmeinket is. Ettől nehéz jó tájképet készíteni. A képnek önmagáért kell beszélnie, régen rossz, ha magyarázni kell a nézőnek, hogy mit lát, és az miért olyan. Az kevés, ha lefényképezünk egy szép tájat. Akkor a táj a szép, és nem a fotó. És ez nagy különbség. Hogyan tudjuk elérni, hogy jó fotó szülessen? Keressünk fotogén témát. A képen inkább kevesebb képelem legyen, mint túl sok, kerüljük a kuszaságot. Keressünk egyedi nézőpontot, amely lehet a megszokottnál alacsonyabb vagy magasabb. A szokásos nézőpont unalmas. Ne a szokásos időjárási körülmények, szokásos megvilágítás közepette készítsük el a képet. A fények, az égbolton a felhők, az árnyékok döntően meghatározzák a látvány hangulatát. Ebből következik, hogy egyszeri kiránduláson kivételes szerencsének kell lennie ahhoz, hogy jó kép születhessen. Leginkább olyan helyeken van esélyünk a jó tájkép készítésére, ahová rendszeresen visszajárunk, és így van alkalmunk "kivárni" az ideális fényeket. Gondosan komponáljuk meg a képet, mert néha a legkisebb képelemnek, annak elhelyezkedésének is jelentősége lehet. Vigyázzunk a világos foltokkal, nehogy elvonják a néző figyelmét a fő témáról. Ha az ég érdektelen, egyszínű szürke, akkor kevés látszódjon belőle a képen, és több az előtérből. Ha az égen szép, különleges, dekoratív felhők vannak, akkor az szerepelhet a képfelület nagyobbik felén. Vigyázzunk a horizont vízszintességére, főleg vízfelület esetén. Ha ferde a horizont, akkor szerepeljen a képen egy-két függőleges fa, amely támpontot ad a nézőnek.

Objektív

Tájképek esetén az éles, részletgazdag rajz fontos. Ha az objektív kevésbé részletgazdagon rajzol, akkor kisebb papírképet készíthetünk a felvételből jó minőségben.

Nincs szükség nagy fényerőre, a kisebb fényerejű objektív is jól használható, hiszen a tájkép nagy mélységélességet igényel, és ennek elérésére úgyis zárni kell a rekeszt. A nagy fényerőnél fontosabb a jó rajz, a megfelelő kontraszt, brillancia, a szép bokeh, a szép színek, a kismértékű kromatikus aberráció.

Tájkép készítésekor teleobjektívnek kevésbé vehetjük hasznát, nagylátószögű objektívnek annál inkább. Néha azonban a levegőtávlat érzékeltetésére jól használható.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF-S 55-250mm objektívvel készült kép részlete.
f=300 mm, f/11, 1/200 s, ISO 100, RAW-ból konvertálva.

Kompakt fényképezőgép esetén nagyobb érzékelő méretű, jó nagylátószögű képességű gépet válasszunk. Előnyös, ha a zoomtartomány 22-24 mm-től indul. Ennél rövidebb gyújtótávolság is hasznos lenne, de általában ez nem áll rendelkezésre. A szokásos, 35-105 mm átfogású 3x-os zoom behatárolja lehetőségeinket.


Canon A40 kompakt fényképezőgéppel készült kép.


Canon A40 kompakt fényképezőgéppel készült kép.


Canon A40 kompakt fényképezőgéppel készült kép.


Canon A40 kompakt fényképezőgéppel készült kép.

DSLR gép esetén a 16-90 mm tartomány nagyszerű tájképek készítését teszi lehetővé. Canon APS-C érzékelő esetén választhatjuk a Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM és a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS (vagy IS II vagy IS STM) objektíveket, amelyek együtt lefedik a 16-88 mm gyújtótávolság-tartományt.


Canon 350D fényképezőgéppel, Canon EF-S 10-18mm objektívvel készült kép.
f=16 mm, f/8, 1/50 s, ISO 100.

Ezen az érzékelőn enyhe teleobjektívként használhatjuk a Canon EF 50mm f/1,8 STM objektívet is. A régi objektívek között nem nagyon találunk jó minőségű nagylátószögű objektívet, leginkább 50 mm körüli vagy kissé nagyobb (135 mm) tartományban találhatunk ilyeneket. Például ezen az érzékelőn enyhe teleobjektívnek az SMC Takumar 50mm f/1,4, Carl Zeiss Jena Pancolar 50mm f/1,8, esetleg Carl Zeiss Tessar 50mm f/2,8 megfelelő választás lehet. A levegőtávlat érzékeltetése leginkább teleobjektívvel lehetséges, emiatt akár még 600 mm gyújtótávolságú objektívvel is készíthetünk szép tájképet.

Fényképezőgép

A nagy mélységélesség miatt a kisméretű érzékelő előnyösebb. Tájkép készítése esetén azonban sokszor nagy árnyalatterjedelmű témával találkozunk, ebből a szempontból viszont a nagyméretű képérzékelő, illetve a nagyobb képpontméret egyértelműen előnyös. Egyéb különleges követelmény a fényképezőgéppel szemben nem áll fenn. Jó, ha a gép rendelkezik P és Av móddal. Av módban a kívánt rekesznyílással fényképezhetünk a kellő mélységélesség elérése érdekében.

Tehát a nagy érzékelő méretű kompakt, vagy nagy dinamika átvitelére alkalmasabb DSLR gép előnyösebb, de szép tájképeket készíthetünk egyszerűbb gépekkel is. Az árnyalatterjedelem átvitele szempontjából a Canon EOS 20D, esetleg Canon EOS 30D, vagy Canon EOS 350D fényképezőgép jó választás lehet. Részletgazdagság tekintetében pedig a nagyobb felbontású mai DSLR gépek - jó objektívet használva - előnyösebbek. Az állvány használat szükségessége miatt előnyös, ha DSLR gépünkön előre felcsapható a tükör, főleg Full-Frame gép esetében.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=45 mm, f/7,1, 1/500 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=190 mm, f/7,1, 1/500 s, ISO 100.

Nemcsak a ma divatos erőteljes, telített színeket tartalmazó tájkép lehet szép, hanem a finom árnyalatokat tartalmazó, kevésbé harsány is.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=77 mm, f/4, 1/200 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=190 mm, f/4, 1/125 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=190 mm, f/4, 1/125 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel készült kép.
f=145 mm, f/4, 1/250 s, ISO 100.

Alapvetően mindenki olyan géppel fényképezzen, amilyen rendelkezésére áll, de a kisebb méretű (kisebb érzékelő méretű), nagy felbontású gépek erre a célra kevésbé alkalmasak.

Fények

A fényeknek a tájképek készítésekor is igen fontosak, azonban jelentős mértékben ki vagyunk szolgáltatva, ha nincsenek szép fények, bizony nem nagyon tehetünk mást, mint azt, hogy a felvételt más időpontban készítjük el.

Nyáron a 10 és 14 óra közötti időszak nem igazán alkalmas tájképek készítésére sem, ezért más időpontot válasszunk. A reggeli és délutáni órákban sokkal szebb képeket készíthetünk.

Minden évszakban más-más jellegű képek készítésére nyílik lehetőség. Minden évszaknak meg van a maga szépsége.

Szűrőhasználat

Tájképek fényképezésekor sokszor jó hasznát vehetjük a polárszűrőnek. A naphoz képest bizonyos szögből fényképezve mélyíti az ég kékjét, telítettebbé teszi a színeket, és kiszűrhetünk vele csillogást is. Ügyeljünk arra, hogy a polárszűrőt ne általános csodaszernek tekintsük, és ne állandóan használjuk. Csak akkor érdemes használni, ha nem ad természetellenes eredményt, és hozzájárul a jobb látványhoz.

Sok esetben az átmenetes semleges szürke szűrő is nagyon hasznos lehet, mert csökkenti az égbolt és a táj többi része közötti kontrasztot, és ezáltal s téma árnyalatterjedelme nem haladja meg fényképezőgépünk árnyalatterjedelmét. Néha más színű, például dohány, narancs, kék átmenetes szűrőt is használhatunk tájképekhez. Leginkább lapszűrők (Cokin P rendszerűek) jöhetnek szóba, mert nagyobb szabadságot adnak a beállításkor, viszont kezelésük meglehetősen nehézkes.


Sony F717 fényképezőgéppel, szűrő nélkül készült kép.
f=190 mm, f/4,5, 1/1000 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, átmenetes narancs szűrővel készült kép.
f=190 mm, f/4,5, 1/1000 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, átmenetes narancs szűrővel készült kép.
f=190 mm, f/4,5, 1/1000 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, átmenetes kék szűrővel készült kép.
f=190 mm, f/4,5, 1/1000 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, szűrő nélkül készült kép.
f=58 mm, f/4,5, 1/400 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, átmenetes narancs szűrővel készült kép.
f=58 mm, f/4,5, 1/200 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, szűrő nélkül készült kép.
f=120 mm, f/3,2, 1/1000 s, ISO 100.


Sony F717 fényképezőgéppel, átmenetes narancs szűrővel készült kép.
f=120 mm, f/3,2, 1/1000 s, ISO 100.

Láthatjuk, hogy a szűrők jelentősen befolyásolhatják a kép hangulatát.

Néha hasznos lehet erősebb semleges szürke szűrő is a mozgó víz selymes visszaadásához. A szűrő lehetővé teszi a hosszú, akár több másodperces záridő elérését.

Általános szempontok

Tájképnél alapvető az állvány és a távkioldó használata. Igazán éles képeket így készíthetünk. A nagy mélységélesség miatti szűk rekesznyílás és a fényviszonyok gyakran hosszú záridő használatát teszi szükségessé.

Túl szűk rekesznyílás esetén számítsunk arra, hogy a fényelhajlás jelensége némileg rontja az élességet.

A vakunak nem túl nagy hasznát vesszük, legfeljebb ellenfényben az egészen közeli dolgok deríthetők segítségével, ezért legtöbbször nélkülözhető. Télen néha azonban jól jöhet.

Sok fényképezőgépen megtalálható a tájkép motívumprogram, amelynek használata minden olyan esetben jó választás lehet, amikor élesen, részletgazdagon, nagy mélységélességgel kell távolabbi dolgot lefényképezni. Próbáljuk ki ezt a lehetőséget, hátha beválik.

A nagy mélységélesség statikus téma esetén a fókuszeltolásos módszerrel is elérhető. (Focus stacking). Ilyenkor állványról azonos expozícióval több felvételt készítünk, az elsőt a legkisebb távolság beállítással, amit még élesen szeretnénk látni, majd mindegyik képnél kissé távolabbra állítjuk az élességet az előző képhez képest. Az így kapott képeket szoftver segítségével egyesítjük. Automatikus élességállítású objektív esetén szoftveres segítséget is kaphatunk, ugyanis Android operációs rendszerrel rendelkező, OTG-képes okostelefonra vagy tabletre telepíthető szoftver automatikusan elkészítheti az előre beállított paramétereknek megfelelően a képsorozatot. A képek egyesítését nehezíti az úgynevezett "Focus breathing" jelensége. A Focus breathing jelensége azt eredményezi, hogy élességállításkor változik a képkivágás (látószög). Ha egy nagyobb mélységi kiterjedésű téma közeli vagy távoli pontjára állítjuk az élességet, akkor a kép széleinél megfigyelhetjük, hogy élességállítás közben változik a látószög annak ellenére, hogy a fókuszgyűrűhöz nem nyúltunk (vagy fix gyújtótávolságú az objektívünk). Ennek az az oka, hogy élességállítás közben változik az objektív gyújtótávolsága, illetve a nagyítása. Ez leginkább (de nemcsak) belső élességállítású objektív esetén (amelynek nem változik a hossza élességállítás közben) figyelhető meg. A jelenség kisebb mértékben olyan fix gyújtótávolságú objektív esetében is fennáll, amelynél élességállításkor az összes lencse együtt mozog. Tehát ha fókusz sorozatot készítünk, akkor - az állványhasználat ellenére - képről képre más lesz a képkivágás, és a szoftveresen egymásra helyezett képek nem fognak illeszkedni egymáshoz. Ezt nekünk kell korrigálnunk a focus stacking szoftver használata közben.

Panoráma Képet is készíthetünk, ezt sok - főleg kompakt kategóriájú - fényképezőgép támogat. Ennek ellenére nem olyan egyszerű a dolog, még állványt használva sem. Panoráma kép készítésekor az első képnél kell élességet állítani és fényt mérni, és az összes képet az első képpel megegyező beállításokkal (beleértve az élességállítást is) kell elkészíteni. Az egyes képek között körülbelül 30% átfedésnek kell lennie, amely a jó illeszthetőséget szolgálja. Az a jó, ha az átfedésben található valami jellegzetes elem (pl. egy fa), amely segíti az illesztést. A probléma itt is az egyes képek összeillesztésével van. Ha úgy készítjük el a felvételeket, hogy közben a saját tengelyünk körül fordulunk el, az nem eredményez ideális eredményt, mint ahogyan az se, ha az állványra helyezett képet az állványcsavar körül fordítjuk el. Ekkor ugyanis az elfordulás során az egymás mögött egymástól távolabb elhelyezkedő elemek helyzete egymáshoz képest megváltozik. Az objektív eleje tájékán lehet olyan elfordulási pontot találni, amelynél ez nem következik be. Ha így készítjük el a felvételeket, akkor könnyebben lesznek összeilleszthetők. Természetesen kézből is elkészíthetjük azokat, csak akkor jobban meg kell dolgozni az illesztéssel.

Téli hidegben, hóesésben használhatunk UV szűrőt. Ennek legfőbb szerepe az, hogy megvédje objektívünket a hópelyhektől és a páralecsapódástól. Ha a fehér hóra mérünk fényt legtöbbször azt tapasztalhatjuk, hogy az elkészült képen a hó nem fehér, hanem sötétebb, szürke lesz. Emiatt expozíció kompenzációt kell alkalmazni, mégpedig 1-2 fényértéknyivel többet kell exponálnunk. Az elkészült kép hisztogramját nézzük meg, és úgy korrigáljunk, hogy ne legyen a hó túlexponálva. Ha nem süt a nap, akkor a havat az ég világítja meg, amely általában hidegebb, kékesebb elszíneződést eredményez. a felvételen. A valóságban szemünkkel ezt észre sem vesszük, mert agyunk kikompenzálja. A melegebb színek érdekében használhatunk "felhős ég" vagy "árnyék" fehéregyensúlyt. Vakunkat használhatjuk derítésre, de akár a főfényt is adhatja, ha az idő egyébként borongós, egyhangú. Főleg a közeli részeket képes bevilágítani. Hóesésben ne használjunk vakut, mert ha rávillantunk a hópelyhekre, akkor azok fehér, túlexponált foltok formájában jelennek meg a képen. Ha a hóesést szeretnénk viszontlátni a képen, akkor hosszabb záridő használata válik szükségessé. Például 1/60 s záridő esetén a hópelyhek már kissé elmozdulnak exponálás közben, amely kellemes hatású. A hópelyhek akkor látszanak jobban, ha a háttér sötét, vagy a fehértől jelentősen eltérő színű. Tiszta, derült időben használhatunk polárszűrőt is, azonban a polár szűrő kontrasztnövelő hatása nem mindig előnyös. Sok fényképezőgépen van téli kép motívumprogram, amely általában elintézi a helyes fehéregyensúlyt és a helyes expozíciót.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF-S 18-55mm IS objektívvel készült kép.
f=29 mm, f/11, 1/160 s, ISO 100, RAW-ból konvertálva.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF-S 10-18mm objektívvel készült kép.
f=16 mm, f/8, 1/160 s, ISO 100.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF 50mm f/1,8 STM objektívvel készült kép.
f=80 mm, f/8, 1/200 s, ISO 100, RAW-ból konvertálva.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Tessar 50mm f/2,8 objektívvel készült kép.
f=80 mm, ISO 100.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Tessar 50mm f/2,8 objektívvel készült kép.
f=80 mm, ISO 100.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Canon EF-S 18-55mm IS objektívvel készült kép.
f=29 mm, f/5,6, 1/1000 s, ISO 100, RAW-ból konvertálva.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Tessar 50mm f/2,8 objektívvel készült kép.
f=80 mm, ISO 100.


Canon 1100D fényképezőgéppel, Tessar 50mm f/2,8 objektívvel készült kép.
f=80 mm, ISO 100.

Ez az írás kedvem és időm függvényében a későbbiekben még bővülhet.