A fényképezés alapjai - Fényképezés vakuval

Tartalom

A kulcsszám (irányszám, guide number) fogalma, és egyéb összefüggések
A vaku kulcsszámának meghatározása
Külső vakuk és kiegészítők
     Külső vakuk
        Metz Mecablitz 36C-2
        Chinon Pro-990C
        YongNuo YN460-II
        Sunpak Auto Zoom 3600 Thyristor
        Következtetések levonása
        TTL vakuk (rendszervakuk)
        Pixel Mago Canon E-TTL II rendszervaku
        Viltrox JY610C vaku
     Vakuk hatótávolsága
     Külső vaku talpfeszültsége
     Vakuvezérlő, vakukioldó, a vaku rögzítése
     Vakuk szinkronizálása
     Fénylágyítók, diffúzorok, softboxok
Vakuk használata
     Direkt (közvetlen) villantás
        Manuális vaku
        Fényteljesítmény szabályozási lehetőséggel ellátott manuális vaku
        Automata üzemmód
     Ablakon beszűrődő fény
     Indirekt villantás
     Vörös szemek
     Kemény árnyékok, derítés
     Kevert világítás
        Naplemente
        Ablak előtt
        Derítés ablak előtt, beltérben
        Szabadban vakus derítés kis mélységélességgel
     Napfény helyettesítése
     Alkonyatkor és éjszaka
     Mozgások fényképezése
     Gyors mozgás fényképezése
     Nagy belső terek fényképezése
     A vaku fényének csökkentése

Nem mindig volt ilyen kényelmes a villanófénnyel történő fényképezés, mint napjainkban. Kezdetben magnézium port használtak, amelyet tűzkő szikrája gyújtott meg. Ez nem zárt térben, hanem a szabadban égett el, nagy fényt keltve. Később feltalálták a sokkal biztonságosabb egyesvaku készüléket. Egy kis villanykörtéhez hasonló vakuégő volt, benne magnézium. Az égőt a vakukészülékbe kellett tenni, és villamos áram gyújtotta meg. A vakuégővel egyetlen felvételt lehetett készíteni, utána cserélni kellett.

Néha az egyesvakuval is voltak kalandok. Édesapám, még az 1970-es években elment nagymamám testvéreihez - két idős hölgyhöz - azzal a szándékkal, hogy lefényképezi őket. A hölgyek leültek a fotelba, édesapám exponált, és a vakukörte felrobbant. Akkorát szólt, hogy a hölgyek felugrottak a fotelból, a fényképész pedig majd' eldobta a fényképezőgépet vakustól mindenestől.

A kulcsszám (irányszám, guide number) fogalma, és egyéb összefüggések

A kulcsszám a vaku legfontosabb jellemzője.

Az kulcsszám a vaku fénymennyiségére jellemző szám, amely az adott vaku és adott ISO érzékenység esetén, adott körülmények között a helyes expozícióhoz tartozó rekeszérték és a vakutól mért tématávolság szorzata. Mértékegysége valamilyen távolság mértékegység, nálunk méter, az angolszász országokban az angol láb (ft, 1 ft = 0,3048 m, azaz 30,48 cm). Ugyanannak a vakunak lábban megadott kulcsszámának számértéke természetesen eltér a méterben megadottól, mégpedig annak 1/0,3048=3,28-szorosa.

A definíció során feltételezzük, hogy a tárgyat csak a szóban forgó vaku világítja meg, annak fénye közvetlenül a témára irányul. Átlagos témát tételezünk fel, és ezzel a beállítással (rekeszértékkel, vakutól való tárgytávolsággal, ISO érzékenységgel) fényképezve az eredmény egy nappali hatású fénykép.

A kulcsszám értéke függ az ISO érzékenységtől, azt egy adott ISO érzékenységre vonatkoztatjuk.

Ha ISO 100 érzékenység esetén f/8-as blendével a vakutól 3 m-re lévő témáról kapunk jól exponált felvételt, akkor azt mondhatjuk, hogy az adott vaku kulcsszáma ISO 100 érzékenység és az adott körülmények esetén 3 x 8 = 24 méter.

A beállítandó rekeszértéket megkapjuk, ha a kulcsszámot elosztjuk a téma vakutól mért távolságával. Ha a kulcsszámot elosztjuk az alkalmazni kívánt rekeszérték számértékével, akkor azt a távolságot kapjuk, amely távolságra vakunkat el kell helyezni a témától ahhoz, hogy helyesen exponált felvételt kapjunk.

Például az ISO 100 érzékenységnél 24 méter kulcsszámú vaku esetén a téma 6 méterre van a vakutól, akkor 24 / 6 = 4, azaz f/4 a beállítandó rekeszérték.
Ha ugyanilyen körülmények között f/8 rekeszt állítunk be, akkor a helyes expozícióhoz a vakut a témától 24/8=3 méterre kell elhelyezni.

A vaku villanása olyan rövid ideig tart (általában 1/300 másodperc, vagy rövidebb), hogy az expozíciót a fényképezőgép záridejével nem tudjuk érdemben befolyásolni. Minden fényképezőgépnél van egy olyan záridő, amelynél rövidebbet vakuval történő fényképezéshez nem használhatunk.

Az adott fényképezőgép típushoz megadja a gyártó azt a legrövidebb záridőt, amelyet vakuval történő fényképezéshez használhatunk. Ennél hosszabb idő használható, rövidebb nem. Ezt a legrövidebb használható záridőt vakuszinkron záridőnek nevezzük.

Ezt a záridőt a fényképezőgép leírásában nézzük meg, vagy kísérletileg állapítsuk meg. Könnyen lehetséges, hogy például 1/200 másodpercnél rövidebb időt nem használhatunk gépünkhöz, de létezik olyan redőnyzáras filmes fényképezőgép, amelynek vaku szinkron ideje 1/30 másodperc, központi záras kompakt gépek esetén lehetséges, hogy még 1/500 s záridő mellet is fényképezhetünk vakuval. Ha redőnyzáras (DSLR) fényképezőgép esetén a vakuszinkron záridőnél rövidebb idővel fényképezünk, akkor nem azt tapasztaljuk, hogy a vaku fénye kevésbé (halványabban) érvényesül, hanem azt, hogy csak a képmező egy része lesz a vakuval megvilágítva, azaz képünk használhatatlan lesz. A zár felépítésétől függően ez a megvilágított terület a kép egy függőleges vagy vízszintes sávja lesz.

Ha vakunk villanásának időtartama hosszabb a fényképezőgépünk legrövidebb vakuszinkron záridejénél, akkor ez határozza meg a használható legrövidebb záridőt.

Arra is tekintettel kell lenni, hogy a beállított expozíciós idő és rekeszérték használatával a helyszínen meglévő fény hatása elhanyagolható-e vagy sem. Ha nem elhanyagolható, azt figyelembe kell venni.

A valós fényforrások nem pontszerűek, hiszen jól mérhető méreteik vannak. Pontszerű fényforrásra igaz a fotomertiai távolságtörvény, miszerint a megvilágítás erőssége a fényforrástól távolodva a távolság négyzetével csökken. Véges méretű fényforrásra ez az összefüggés megközelítőleg érvényes. Ha a megvilágító fényforrás nem rendelkezik gyűjtő optikával, akkor ha a fényforrás-téma távolság a fényforrás legnagyobb méretének legalább tízszerese, akkor az a fényforrás gyakorlatilag pontszerűnek tekinthető, és 1% körüli hibával érvényes rá a távolságtörvény.

Kétszer távolabb negyedakkora a megvilágítás erőssége, háromszor távolabb kilenced része. Ez az oka annak, hogy a ha egy adott tárgytávolságra a kulcsszám alapján exponálunk, akkor a tárgytávolságnál közelebbi tárgyak túlexponáltak, a távolabbiak alulexponáltak lesznek a képen.

Itt csak emlékeztetek arra, hogy a szabványos rekeszérték sor (1, 1,4, 2, 2,8, ...) (balról jobbra nézve) következő értéke 1,4-szerese az előzőnek, és a rekesznyílás területe mindig fele az előző értékhez tartózónak.

Ha az ISO érzékenység kétszeresére nő, akkor a kulcsszám növekedése 1,4-szeres, ha az érzékenység felére csökken, akkor a kulcsszám a 0,7-szeresére csökken.
Ha egy villanólámpa kulcsszáma egy adott ISO érzékenységnél kétszerese egy másikénak, akkor fénymennyisége annak 2 a négyzeten = 4-szerese. Az összefüggés tehát négyzetes. Ha egy vaku kulcsszáma 3-szorosa egy másiknak, akkor fénymennyisége 3 a négyzeten = 9-szerese.

Nézzük ezt meg egy-két példán: A fenti példában a vaku kulcsszáma ISO 100 esetén 24 méter volt, a vakutól 3 m-re lévő tárgy fényképezéséhez f/8-as rekeszt kellett beállítani. Ha ISO 200 érzékenységet használunk, akkor a vaku kulcsszáma 1,4 x 24 = 33,6 méter. A beállítandó rekeszérték szintén 3 m tárgytávolság esetén: 33,6/3=11,2 azaz kerekítve 11. Tehát kétszeres érzékenységet beállítva valóban egy rekeszértéknyivel kellett zárni a rekeszt.

Ha egy vaku kulcsszáma ISO 100 érzékenységnél 20 m, akkor 5 m-re lévő tárgy helyes megvilágításához 20/5 = 4, azaz f/4 rekeszérték szükséges. Ha veszünk egy másik vakut, amelynek kulcsszáma ISO 100-nál legyen az előző vaku kulcsszámának kétszerese, azaz 40 m, akkor az 5m-re lévő tárgy helyes megvilágításához 40/5=8, azaz f/8 rekesznyílás beállítása szükséges. A 20 m kulcsszámú vakuhoz képest két értékkel kell zárnunk a rekeszt (f/4 -> f/5,6 -> f/8), azaz valóban négyszeres a vaku fényereje.

Ha van egy, a 20 m kulcsszámú vakuhoz képest háromszoros kulcsszámú (60 m) vakunk, akkor az 5 m-re lévő tárgy lefényképezéséhez 60/5=12, azaz f/12 rekesznyílás szükséges (a 20 m kulcsszámú vakuval f/4 rekesz kellett). Ez a vaku az eredeti, 20 m kulcsszámúhoz képest 9-szeres fénymennyiséget jelent (3x-os kulcsszám, 3x3=9x-es fénymennyiség). A 9x-es fénymennyiséghez 1/9-ed területű rekesznyílás szükséges ahhoz, hogy a képérzékelőn azonos expozíciót kapjunk. Az f/12 rekesznyílás esetén harmad akkora a rekesznyílás átmérője, mint f/4 esetén (pl. 120 mm gyújtótávolságú objektív esetén f/4 rekesznyílás átmérője 120/4=30 mm, f/12 átmérője pedig 120/12=10 mm, valóban a harmada), ezért a rekesznyílás területe valóban kilenced része az f/4 rekesznyílás területének.

Egy vaku estén egy bizonyos ISO érzékenységhez tartozó kulcsszám nem egy állandó szám, az csak bizonyos körülmények esetén igaz.

Végeztek egy tesztet arra vonatkozóan, hogy a különböző vakutípusok kulcsszáma a valóságban megegyezik-e a specifikációban megadottal, vagy eltér attól. A teszt eredménye itt látható: http://speedlights.net/speedlights-power-index/.
A teszt eredménye szerint a Yongnuo vakuk mindegyikének kulcsszáma kevesebb a specifikációban megadottnál. Ez nem a teszt hibája, mert a mérés körülményei között az összes egyéb gyártmányú vaku legalább teljesítette a specifikációban megadott értéket, vagy túlteljesítette azt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Yongnuo vakuk kulcsszámát nem a szokásos, leggyakrabban előforduló környezetre, hanem attól eltérő, a gyakorlatban igen ritkán vagy sohasem előforduló, extrém előnyös körülményekre specifikálja a gyártó. Persze ettől még nem rosszak ezek a vakuk, csak ennek tudatában kell használnunk őket.

Kültérben vagy sötét falú helyiségben a világos színű visszaverő felületek (falak) hiánya miatt a vaku kulcsszáma kisebb a gyártó által megadotthoz képest. 

A vaku kulcsszámának meghatározása

A gyártók sok esetben nem közlik a beépített vaku kulcsszámát, csak azt, hogy mely állásban milyen távolságintervallumon belül használható a vaku. Ha meg szeretnénk határozni a kulcsszámot, azt egyszerűen megtehetjük.

  • Állítsuk a fényképezőgépet mondjuk 3 méterre a modelltől, zárt térben, ahol elég sötét van, hogy az adott fény ne okozzon számottevő expozíciót.
  • Állítsuk a fényképezőgépet M módba,
  • A menüben állítsunk be maximális vakufényerőt (ha lehet változtatni egyáltalán)
  • Állítsunk be ISO 100 érzékenységet
  • Állítsunk be vaku (ennek hiányában napfény) fehéregyensúlyt
  • Kapcsoljuk be a vakut.
  • Állítsunk be 1/500 vagy 1/200 másodperc záridőt (célszerű a vaku használatához alkalmas legrövidebb záridőt beállítani)
  • Készítsünk próbafelvételt különböző rekeszértékekkel, például f/2,8, f/4, f/5,6, f/8, majd értékeljük ki a felvételeket.
  • A legjobbnak tűnő rekeszérték környezetében ismét készítsünk próbafelvételeket, de már 1/3 rekeszértékkel változtatott expozícióval.
  • Válasszuk ki a a legjobban exponált képet. Szorozzuk meg a legjobb képhez használt rekesz számértékét a 3 m távolsággal, és megkapjuk a vaku ISO 100-hoz, és az adott körülményekhez tartozó kulcsszámát. Ha például az f/4 rekesszel kaptuk a legjobban exponált képet, akkor a vaku kulcsszáma 4x3=12 méter.

Ehhez hasonlóan más vakunak is meghatározhatjuk a kulcsszámát, de külső vakuk esetén az a számolótárcsájukról is egyszerűen leolvasható. Mint már említettem, egy vaku kulcsszáma nem valami kőbevésett, minden körülmények közt igaz szám. A komoly gyártók általában úgy adják meg a kulcsszám értékét, hogy az beltérben a leggyakrabban előforduló körülmények között elfogadhatóan jó expozíciót adjon. Ha pontos munkát akarunk végezni, akkor néhány próbafelvétellel meggyőződhetünk arról, hogy kell-e némi korrekciót alkalmazni.

Külső vakuk és kiegészítők

Ebben a részben áttekintjük az egyszerű külső vakuk fajtáit, és néhány olcsó, de hatásos kiegészítőt.

Külső vakuk

A legtöbb kompakt géphez ajánl a gyártó külső (slave, azaz másik vaku fényére elvillanó) vakut, aránylag drágán. Canon kompakt gépekhez például slave vakuként HF-DC1 típust. Ez manuális és automata módban használható, Semmilyen fizikai kapcsolat nincs a fényképezőgép és a vaku között, a vaku a fényképezőgép beépített vakujának fényét érzékelve villan. Kulcsszáma ISO 100 esetén 18 méter. A vaku manual állásban az első villanásra villan, automata állásban a mérővillanásra nem, csak a fő villanásra reagál.

Problémás lehet, ha valamilyen közösségi eseményen slave vakunk másvalaki vakujának fényére is elvillan, valamint nappal, szabadban problémás lehet a beépített vaku fényének észlelése (slave vaku nem villan).

Komolyabb, például DSLR gépekhez általában olyan rendszervakut ajánl a gyártó, amely a vakutalpon lévő több érintkezőn keresztül nagymértékben együttműködik a fényképezőgéppel, ezáltal a vaku tudomást szerez a fényképezőgép beállításairól, és ezt az információt felhasználja a vaku villanási időtartamának beállításához, megkönnyítve ezzel a fotós dolgát.

A régi vakukhoz és fényképezőgépekhez használati útmutatóhoz it juthatunk: http://www.butkus.org/chinon/index.html

Miért jó a külső vaku használata? Egyrészt megoldhatjuk segítségével a beépített vaku fentebb leírt problémáit, másrészt lehetővé válik több vaku használata. Így sokkal jobb képeket készíthetünk. A fényképezőgép gyártója által ajánlott, fényképezőgépre helyezhető, drága vaku helyett véleményem szerint jobb megoldás a fényképezőgéptől távolabb elhelyezhető külső vaku. A régebbi, olcsón beszerezhető, egyszerű, középérintkezős vakuk tökéletesen megfelelnek céljainknak. Ezeket akár kompakt gépünkhöz is használhatjuk. Úgy gondolom, hogy aki egyszerű vakukkal megtanul fényképezni, érti az összefüggéseket, az igen jó képeket fog tudni készíteni akár egyszerűbb, olcsó felszereléssel is. Ennek ellenére lentebb részletesebben bemutatok egy rendszervakut is.

"Fényteljesítmény" kifejezésen ebben az írásban a vaku expozícióra gyakorolt hatását értem, nem pedig valami fizikából vett fénytani fogalmat. Nem abban az értelemben használom, hogy ha távolabb kerül a vaku a témától, akkor a hatása az expozícióra kisebb, hanem abban az értelemben, hogy magának a vakunak a fényleadása változik a úgy, hogy az expozícióra gyakorolt hatása más lesz, ha változik a "fényteljesítménye", azaz, ha változtatunk a beállításán.

Háromfajta egyszerű külső vaku (illetve ezen tulajdonságok kombinációival rendelkező vaku) jöhet szóba:

Manuális vaku. Ez mindig teljes fényteljesítménnyel villan, nincs beleépítve semmilyen automatizmus vagy szabályozási lehetőség. Az expozíciót a kulcsszám alapján a rekeszállítással, az ISO érzékenység változtatásával, valamint a vakunak a témához közelebb vagy távolabb történő elhelyezésével befolyásolhatjuk. Szükség esetén reflektora elé helyezhetünk valamilyen fényteljesítményt csökkentő diffúzort is.

Manuális vaku fényteljesítmény szabályozási lehetőséggel. Ilyen vaku esetén a vaku fényteljesítményét egy kapcsolóval egy fényértékenként vagy finomabban szabályozni tudjuk.

A szabályozás rendszerint nem a vaku fényerejének szabályozását jelenti, hanem általában a villanás hossza változik. Egy fényértéknyi csökkentés a villanás hosszának megközelítőleg felezését jelenti.

Az ilyen vakut az egyszerű manuális vakuhoz hasonlóan használhatjuk, azonban sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít. Általában 4-6 fényértéknyi csökkenés állítható be.

Például a fényképezőgépre szerelve, a kiválasztott rekesznyíláshoz, az adott tématávolsághoz, és a téma és a környezet világosságához szükséges vakuteljesítményt be tudjuk szabályozni. A nem szabályozható manuális vaku esetén ezt csak a vaku-téma távolság változtatásával vagy a vaku fényteljesítményének valamilyen mechanikus módon történő csökkentésével valósíthatjuk meg (reflektora elé teszünk valamit).

Jelenleg a legismertebb ilyen vakuk a Yongnuo vakuk, például az YN-460 vagy YN-560 típus.

Automata vaku. Helytelenül computeres vakunak is nevezik. A vaku előlapján van egy fényérzékelő, és a fényképezendő objektumról visszaverődő vakufény érzékelésével a helyes expozíció elérésekor a vaku elektronikája megszakítja a villanást. Erre egyes vakuk akár 1/30000 másodperc elteltével is képesek. A vaku mindig azonos fényerővel villan, a helyes megvilágítást a villanás hosszának szabályozásával érjük el, azaz tulajdonképpen a megvilágítási idő változik. Ezeknek a vakuknak mindig van manuális üzemmódjuk is, amikor a maximális fényteljesítményüket adják le, és az automatika nem szabályoz. A vakuban a villanás energiáját egy - körülbelül 350-400 V feszültségre feltöltött - kondenzátorban tárolt energia szolgáltatja. Kétféle működési elvű automata vaku létezik.
  • A régebbi, nem tirisztoros típusok ugyan rövid idő elteltével képesek megszakítani a vaku villanását, azonban egyúttal teljesen kisütik a kondenzátort is, így az abban tárolt energia elvész, és a villanás után mindig teljesen újra kell tölteni a kondenzátort. Ez energia- és időigényes folyamat, 8-20 másodpercig is eltarthat, és a feltöltés alatt a vaku nem használható. Az ilyen vakuval automata módban sem készíthető egy elemkészlettel több felvétel, mint manuális módban.
  • A tirisztoros készülékek úgy szakítják meg a villanást, hogy a kondenzátorban megmarad a fel nem használt energia, így csak a villanással elhasznált energiát kell pótolni. Ez azt eredményezi, hogy a tirisztoros vaku sokkal több villantást tesz lehetővé az akkumulátorok lemerüléséig, illetve a kondenzátor gyorsabb utántöltése miatt a villanások közötti idő is sokkal rövidebb lehet, már akár fél másodperc múlva ismét üzemkész lehet a vaku.

Az automata vaku nem mindig ad jó eredményt, mert egyrészt az érzékelő rendszerint csak a téma egy részéről visszaverődő fényt érzékeli és a témánk ezen kívül eshet, másrészt természetesen a vaku elektronikája is bizonyos fényvisszaverő képességű témát tételez fel, így olyan téma esetén, amely nem ilyen, rossz eredményt ad. Ha a téma sötét, akkor azt túlexponálja, túl világos téma esetén alulexponálja. Kompenzációra lehet szükség, a fényképezőgépen korrigáljuk a rekeszértéket vagy az ISO érzékenységet.

Ha a vaku slave vakuként is használható, az előnyös lehet. Ilyenkor a vaku fényérzékelője érzékeli egy másik vaku fényét, és ez hozza működésbe. Egyes típusok arra is képesek, hogy a beépített vaku mérővillanásait figyelmen kívül hagyják.

A vaku maximális fényteljesítményhez tartozó villanásának hossza nem mellékes. Ha az túl hosszú, akkor gyorsabb mozgás fényképezésekor a téma bemozdulhat a vaku villanási ideje alatt. Ha vakut használunk például sportesemény fényképezésére, vagy táncosok fotózására, és elmozdulásmentes, éles kép a célunk, akkor erre figyelni kell.

A villanás időtartama maximális fényteljesítménynél a leghosszabb, és gyors mozgások elmozdulásmentes fényképezése szempontjából a rövid villanási idő a kedvezőbb. A lentebb részletesen ismertetett Chinon Pro-990C automata vaku leghosszabb villanási ideje a specifikáció szerint 1/1000 s, a Yongnuo YN560 II típusnál ugyanez 1/200 s. Az eltérés a két vaku között látszólag ötszörös. Valójában a két vaku között ebből a szempontból nincs lényeges különbség, az eltérés az eltérő mérési módszer következménye. A gyakorlatban a legtöbb vaku leghosszabb villanási ideje 1/200 - 1/400 s közötti, túl nagy eltérés ebből a szempontból nincs közöttük. A fényteljesítmény felezésekor csak megközelítőleg fele a villanás időtartama a teljes teljesítményhez képest, néhány vaku villanási idejének megmérésével azt tapasztalták, hogy a villanási időtartama már fél teljesítményen eléri az 1/800 - 1/1000 s-ot, amely alkalmas lehet sportfotózásra. Ez sajnos azt jelenti, hogy ha élesen szeretnénk vakuval sportfotókat készíteni, akkor legalább felére kell csökkentenünk a vaku fényteljesítményét.

Vannak olyan külső vakuk, amelyeknek reflektora átállítható úgy, hogy a vakunak változzon a sugárzási szöge, más vakuké fix, nem állítható. A vaku sugárzási szöge hasonlóan értelmezhető az objektívek látószögéhez, és sok esetben ekvivalens gyújtótávolsággal adják meg, de szokásos a függőleges és vízszintes sugárzási szög külön-külön fokokban történő megadása is. Az állítható sugárzási szögű vakukat "zoom" vakuknak is hívják.

A legtöbb nem változtatható sugárzási szögű vaku olyan szögben sugároz, amely megfelel a 35 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögének. Ez azt jelenti, hogy ennél kisebb látószögű (nagyobb ekvivalens gyújtótávolságú) objektívvel lehet használni, nagyobb látószögűvel nem, mert nem világítja be a teljes képmezőt. Egyes vakukhoz mellékel a gyártó nagylátószögű előtétet, amelyet a reflektorra helyezve a sugárzási szög megnő, és például akár 29 mm-es ekvivalens gyújtótávolságú objektívvel is használhatjuk, de ilyenkor természetesen a kulcsszám csökken (mert azonos fény nagyobb felületen oszlik meg).

Vannak változtatható sugárzási szögű vakuk, amelyeknél manuálisan vagy motorral állítható a sugárzási szög. Sok esetben (főleg a manuálisan állítható típusokon) a reflektoron fel is van tüntetve az adott állásban használható ekvivalens gyújtótávolság értéke.

Vigyázzunk, mert ilyen vakuknál a gyártók gyakran a legkisebb sugárzási szöghöz tartozó kulcsszámot adják meg (mert az a legnagyobb számértékű, és a specifikációban az mutat legjobban), és kiderülhet, ha megnézzük a szokásos, 35 mm-es ekvivalens gyújtótávolságú álláshoz tartozó kulcsszámot, hogy az bizony nem túl nagy érték. Más szavakkal: kiderülhet, hogy erős fényűnek hitt vakunk nem is olyan erős fényű.

Néhány automata vaku használatáról írok kicsit részletesebben, és ennek kapcsán néhány összefüggésről is szó lesz.

Metz Mecablitz 36C-2

Ez egy újabb típus, jelenleg (2013-ban) is beszerezhető, egyszerű tirisztoros automata vaku. Talpfeszültsége 8 V körüli, alkalmas közvetlenül digitális fényképezőgéppel történő használatra is (vigyázat, például egyes régebbi Canon DSLR gépeknél csak 6 V talpfeszültség a megengedett!!). A talpfeszültség fogalmáról lentebb lehet olvasni. Színhőmérséklete 5500 K. A villanás hossza a specifikáció szerint 1/500 - 1/30000 másodperc.

metz_36-c2
A vaku elején látható lyuk mélyén található az érzékelő, amely villanás közben érzékeli a téma megvilágítását, és a megfelelő időben megszakítja azt. A vaku reflektora vízszintesen nem forgatható, de a sugárzási iránya függőlegesen 0-90 fokban állítható. A sugárzási szöge mechanikusan állítható ("zoom"), amely az alábbi képen látható. Az objektív ekvivalens gyújtótávolságának megfelelően lehet beállítani, 28 mm-től 85 mm-ig, négyféle állás lehetséges. A vaku kulcsszáma is változik a zoom beállítás függvényében, mert ha a vaku fénye kisebb területre koncentrálódik, akkor fényerőssége nagyobb. Kulcsszáma ISO 100 esetén 28 mm zoom állában 20 m, 35 mm esetén 24 m, 50 mm esetén 30 m, végül 85 mm-es zoom állásban 36 m.

metz_36-c2

A vakunak van manuális és automata üzemmódja. Automata üzemmód esetén háromféle rekeszértékből is választhatunk (például a kívánt mélységélességet figyelembe véve). A vaku hátoldalán találjuk a kezelőszerveket.

metz_36-c2

Balra, alul a "villámjel" alatt található zöld LED (1) akkor világít, ha a vaku üzemkész, a kondenzátor teljesen fel van töltődve. Ez jó állapotú NiMH akkukkal a bekapcsolástól számítva mintegy öt másodperc alatt következik be, NiZn akkukkal ennél jóval hamarabb.

Emellett jobbra található kapcsolóval (2) lehet a vakut bekapcsolni, mégpedig manuális ("M") vagy automata ("A") üzemmódban. Manuális állásban a vaku mindig teljes fényerővel villan.

Az ettől jobbra található kapcsolóval (3) automata üzemmód esetén kiválaszthatjuk, hogy mekkora rekeszértéket szeretnénk használni. A sárga a legszűkebb, a piros a legtágabb rekesznyílás használatára ad lehetőséget. A sárga, zöld, illetve piros állásban használható rekesznyílások két fényértéknyi lépésekben követik egymást. Ha gépünkön f/8-as rekeszértéknél szűkebb rekesznyílás nem állítható be, az korlátozza a lehetőségünket, mert lehetséges, hogy az adott vaku-téma távolság esetén a sárga színű állást nem választhatjuk, mert például annak alkalmazásához f/11-es rekeszt kellene beállítani.

Végül a mellette található "o. k" feliratú piros LED (4) akkor villan fel rövid időre, ha automata üzemmódban sikerült a témát jól megvilágítani. Azaz a vaku érzékelte a visszaverődő fényt, és megszakította a villanást a helyes exponálás érdekében. Ha nem villan fel, az azt jelenti, hogy nem szakította meg a villanást, mert az adott körülmények között a vaku teljes fénye sem volt elég a helyes expozícióhoz, és képünk valószínűleg alulexponált lesz. Ebben az esetben próbáljuk a vakut a témához közelebb elhelyezni.

Ezek felett található a zoom beállító kapcsoló (5). Ezt a vaku reflektorán beállított ekvivalens fókusztávolságnak (sugárzási szögnek) megfelelően kell beállítani. Ez mindössze annyit csinál, hogy eltolja a felette található skálát annak megfelelően, ahogy a vaku kulcsszáma változik a sugárzás szögének függvényében. A beállított sugárzási szög legyen összhangban fényképezőgépünk látószögével, mert ha gépünk látószöge nagyobb a vaku sugárzási szögénél, akkor a vaku nem világítja be a teljes képfelületet. Ha kisebb, az természetesen nem probléma.

Felette található a távolság skála méterben és lábban (ft) (6). Ez a vakunak a témától mért távolságát jelenti.

Efelett a rekeszérték skála található, a szokásos szabványos értékekkel (7).

Felette található egy sárga, egy zöld, és egy piros jel (9), amely jelzi, hogy automata módban a lent található kapcsoló állásától függően (sárga, zöld, piros) milyen rekeszértéket kell fényképezőgépünkön beállítani. Ha például a lenti kapcsolót a zöld "A" betűhöz állítottuk, akkor a zöld jel alatti rekeszértéket kell beállítani.

Végül a legfelül található kapcsolóval (8) a gépünkön alkalmazott ISO érzékenységet kell beállítani. Ez a kapcsoló mindössze annyit csinál, hogy a rekeszérték skálát vízszintes irányban eltolja a megfelelő helyzetbe, ezért más érzékenységet választva változik a fényképezőgépen beállítandó rekeszérték is. Külső vaku használatához fényképezőgépünkön nem használhatunk AUTO ISO beállítást, konkrét értéket kell beállítani.

Manuális módú használathoz az üzemmód kapcsolót "M" állásba kapcsoljuk, beállítjuk a sugárzási szöget, és az ISO érzékenységet, összhangban fényképezőgépünk beállításával. Manuális mód beállításakor a vaku teljes, legnagyobb, kulcsszámának megfelelő fénnyel villan. Gépünkön vakuhasználathoz alkalmas záridőt állítunk be. A rekeszérték és a tématávolság skála segítségével leolvashatjuk, hogy a beállított téma-vaku távolság esetén milyen rekeszértékkel kell elkészítenünk a képet. A skálán a rekeszérték alatt helyezkedik el a hozzá tartozó távolságérték. A fenti képen látható beállítás esetén ha a téma 3 méterre van a vakutól, akkor f/8-es, ha 5,5 métrre, akkor f/4-es rekeszbeállítást kell használni.

Automata módban az üzemmódkapcsolót "A" állásba kell kapcsolni, beállítjuk a sugárzási szöget, és az ISO érzékenységet, összhangban fényképezőgépünk beállításával. Gépünkön vakuhasználathoz alkalmas záridőt állítunk be. A vaku hátoldalán lent található kapcsolót annak megfelelő színű állásba kapcsoljuk, hogy a három lehetséges rekeszérték közül melyiket akarjuk használni (a rekeszérték skála felett található sárga, zöld, vagy piros jelölés alattit). A kapcsolóval beállított színjelölés alatt látható rekeszértéket beállítjuk fényképezőgépünkön. A fenti képen a kapcsoló sárga állásban van, a rekeszérték skálán láthatjuk, hogy a 11-es érték található a sárga jel alatt, tehát gépünkön azt kell beállítani. Figyelembe kell venni a választáskor, hogy vakunk hatótávolsága nem egyforma a sárga, zöld vagy piros állásban. Ez nemcsak a távoli, hanem a közeli tartományra is vonatkozik.

Chinon Pro-990C

A másik bemutatott vaku jóval régebbi konstrukció, ennek ellenére igen jó készülék. Olcsón jó állapotú példányhoz lehet hozzájutni. Szintén automata, tirisztoros készülék, Chinon Pro-990C típusú. Kulcsszáma (fényereje) a Metz vakuénál nagyobb, ISO 100-ra vonatkoztatva 30 m. A sugárzási iránya függőlegesen 0-90 fokban állítható, sugárzási szögét nem lehet állítani, vízszintesen nem forgatható a reflektora. Talpfeszültsége magas, a rendelkezésre álló adatok szerint 125 V körüli, digitális géphez NEM csatlakoztatható (mert tönkreteheti!!!), adapterrel, vakuvezérlővel viszont kiválóan használható. Színhőmérséklete 5700 K. Leghosszabb villanási ideje a specifikáció szerint 1/1000 másodperc. Sugárzási szöge vízszintesen 60 fok, függőlegesen 45 fok (legfeljebb 35 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektívhez alkalmas, nagyobb látószögűhöz nem). Feltöltési ideje teljesen lemerült állapotból körülbelül 10 másodperc, NiZn akkukkal ennél jóval rövidebb. A gyártó mellékel hozzá egy nagylátószögű és három színes előtétet. Az alábbi képen a nagylátószögű előtét a vakura van helyezve. Ez megnöveli a sugárzási szöget (29 mm ekvivalens), de egyúttal a kulcsszám csökken.

chinon-pro-990c

A piros kör közepén található az érzékelő. A kapcsolóval választhatjuk ki a manuális üzemmódot (fehér állás), illetve automata üzemmódban azt, hogy szűkebb (zöld) vagy tágabb (piros) rekesznyílással szeretnénk fényképezni.

chinon-pro-990c

A hátoldalon lévő "POWER ON" gomb (1) megnyomásával kapcsolhatjuk be a készüléket, bekapcsolt állapotban a gomb zöld színnel világít. Ha a vaku üzemkész, akkor a számolótárcsa közepén (5) narancssárga fény gyullad ki. Kikapcsolásra a "MAN OFF" szolgál (2). Ha nem használjuk, a vaku bizonyos idő elteltével automatikusan kikapcsol (zöld fény kialszik). Ha ilyenkor elvillantjuk, akkor ismét automatikusan bekapcsol.

A számolótárcsán alul található FILM feliratú fehér jelöléshez kell beállítani az ISO érzékenységet (4), a felső részen pedig a méterben vagy lábban (ft) mért vaku-téma távolsághoz leolvashatjuk a fényképezőgépen beállítandó rekeszértéket.

Manuális mód használatához az elöl található üzemmódkapcsolót a fehér színű állásba kapcsoljuk, majd a hátoldali kapcsolóval bekapcsoljuk a készüléket. Körülbelül 10 másodperc alatt feltöltődik kondenzátora, és kigyullad a narancssárga színű fény a számolótárcsa közepén. A tárcsán alul be kell állítani az ISO érzékenységet (amely számértékileg megegyezik a számolótárcsán látható "ASA" értékkel), és amelyet fényképezőgépünkön is alkalmazunk. Megmérjük vagy megbecsüljük a téma-vaku távolságot, és a számolótárcsán a távolság alatt található rekeszértéket állítjuk be fényképezőgépünkön. A fenti ábrán ISO 400 érzékenység van beállítva. Ha témánk a vakutól 5 méterre (6) helyezkedik el, akkor f/11-es (7), ha 10 méterre (8), akkor f/5,6-es rekeszértéket (9) kell beállítani fényképezőgépünkön. Egymás alatt helyezkednek el az összetartozó értékek.

Automata üzemmód esetén az előlapon található kapcsolót zöld vagy piros állásba kapcsoljuk. A készüléket bekapcsoljuk, beállítjuk az ISO érzékenységet, és fényképezőgépünkön a számolótárcsán a zöld vagy a piros jel alatt látható rekeszértéket állítjuk be, attól függően, hogy az üzemmódkapcsolón előzetesen melyiket választottuk ki. Figyelembe kell venni a választáskor, hogy vakunk hatótávolsága nem egyforma a zöld vagy piros állásban. Ez nemcsak a távoli, hanem a közeli tartományra is vonatkozik. Hatótávolság tartománya automata módban ISO 100 érzékenység és f/8-as rekesz esetén 1 m - 3,7 m, f/4-es rekesszel 1,3 m - 7,5 m.

YongNuo YN460-II

Egyszerű, fényteljesítmény szabályozási lehetőséggel rendelkező manuális vaku. Kedvező áron beszerezhető, számos jó tulajdonsággal rendelkező, jól használható készülék.

yn460

Sugárzási szöge nem állítható (nincs zoom funkció), megegyezik a 35 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögével. A gyártó szerint az ISO 100 érzékenységhez tartozó kulcsszáma 38 m, a mérések szerint valójában 34 m körüli. Reflektora dönthető és forgatható. Talpfeszültsége mindössze 3,26 V, ezért gyakorlatilag bármilyen fényképezőgéphez vagy vaku kioldóhoz csatlakoztatható. A villanás hossza a gyártó szerint 1/800 - 1/20000 s.
Reflektorában két kihúzható lapocska található. Az egyik egy nagylátószögű objektívhez használható előtét, amely a sugárzási szöget megnöveli, hogy alkalmas legyen akár 18 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektívhez is. Ekkor az ISO 100 érzékenységhez tartozó kulcsszám lecsökken 18 m-re. A másik egy fényterelő lapocska. Ha ezt kihúzzuk és a mennyezetre villantunk, akkor ez a lapocska a felvétel tárgyát kissé deríti (az árnyékok kevésbé sötétek lesznek). A lenti képen a nagylátószögű előtét a reflektor elé van fordítva, a fényterelő lapka pedig ki van húzva.

YN460II

A kezelőszervek az alábbi képen láthatók.

YN460II

A készülék be- illetve kikapcsolása az ON/OFF (1) gomb legalább 2 másodpercig történő nyomva tartásával lehetséges.
A PILOT (3) gomb megnyomása elvillantja a vakut.
Az üzemmódok váltása a MODE (2) gomb nyomkodásával lehetséges. Az M (8), S1 (9), S2 (10) LED jelzi az aktuális üzemmódot.
M mód: Manuális mód. A vakutalpon lévő érintkezők zárására villan.
S1 mód: Slave-1 üzemmód. A vaku elején az áttetsző piros műanyag lap alatt optoérzékelő helyezkedik el, amely alkalmas másik vaku fényének érzékelésére. Az S1 módban a vaku az első érzékelt villanásra villan. Beltérben használható.
S2 mód: Slave-2 üzemmód. Az S2 módban a vaku a második érzékelt villanásra villan, amely lehetővé teszi egy mérővillanás figyelmen kívül hagyását. Beltérben használható.
A Power +/- kombinált nyomógomb (5) segítségével állíthatjuk be 1 fényértékenként a vaku fényteljesítményét (ha például a vaku fényteljesítménye feleződik, az egy fényértéknyi csökkenést jelent). A (7)-tel jelölt szimbólum mutatja a teljesítmény növekedés irányát. Az aktuális fényteljesítményt egy hét LED-ből álló sor (6) jelzi. Ha mind a hét LED, így a jobb szélső LED is folyamatosan világít, akkor a teljes fényteljesítményt leadja a vaku. Ha a jobb szélső már nem ég, de a mellette lévők igen, akkor 1/2 fényteljesítményt állítottunk be. Ha balról az ötödik világít, de a hatodik és hetedik már nem, akkor 1/4 a fényteljesítmény. A sort folytatva beállíthatunk 1/8, 1/16, 1/32, 1/64 fényteljesítményt. Ez utóbbi esetben csak a bal szélső LED világít, mint ahogyan a fenti képeken látható. Ez látszólag 6 fényértéknyi fényteljesítmény csökkentést tesz lehetővé, azonban a mérések szerint a teljes és a 1/2, valamint az 1/32 és 1/64 fényteljesítmény között valójában csak fél fényértéknyit változik a vaku fényteljesítménye, ezért valójában 5 fényértéknyit csökkenthetünk.
Lehetőség van a vaku fényteljesítményének finomhangolására is, mégpedig a fentiek szerint 1 fényértékenként kiválasztott valamely értékhez képest 1/7 fényértékenként. Ennek bekapcsolásához le kell nyomni és nyomva kell tartani a MODE (2) gombot és le kell nyomni a PILOT (3) gombot is, ekkor a középső teljesítményjelző LED villogni kezd. Utána a Power (5) gomb segítségével finomhangolhatjuk a teljesítményt. Ebben az üzemmódban a LED-ek villognak. A lenti képen az egy fényértékenként kiválasztott fényteljesítményhez képest 3/7 fényértékkel nagyobb fényteljesítményt állítottak be.

YN460-II_finetune

A középső LED jelképezi az egy fényértékenként beállított fényteljesítményt (azt előzőleg kellett beállítani, az a finomhangolás módban nem látszik, legyen például 1/4 fényteljesítmény), és ahány LED villog tőle jobbra, annyiszor 1/7 fényértéknyivel nagyobb a beállított fényteljesítmény, illetve ahány LED világít tőle balra, annyiszor 1/7 fényértékkel kisebb a beállított fényteljesítmény. Az ábrán három LED villog a középső LED-től jobbra, így a példánkban feltételezett 1/4 fényteljesítményhez képest 3/7 fényértéknyivel nagyobb a vaku beállított fényteljesítménye. Ha beállítottuk a finomhangolást, akkor a MODE (2) vagy a PILOT (3) gomb megnyomásával visszatérhetünk az 1 fényértékenkénti szabályozáshoz, és villanthatunk a finomhangolással beállított teljesítménnyel. A finomhangoláskor beállított teljesítményt a vaku nem felejti el addig, amíg a POWER (5) gombbal nem változtatunk (fényértékenként és nem finomhangolással) a teljesítményen.

Az egyszerűbb érthetőség kedvéért az alábbi ábrán láthatjuk a finomhangolás skálájának a végét.

yn460-II_fine_tune

A skála balra természetesen hasonlóan folytatódik egészen 1/64 fényteljesítményig. A piros vonalak, illetve számok jelképezik az egy fényértékenként (finomhangolás mód nélkül) beállítható fényteljesítményeket, a szaggatott vonallal bekeretezett rész pedig azt jelképezi, hogy ha beállítjuk a belsejében pirossal jelzett fényteljesítményt, és finomhangolás módba kapcsolunk, akkor milyen fényteljesítmény értékeket állíthatunk be. Nézzük például az 1/2 fényteljesítmény körül bekeretezett részt. A finomhangolás módba kapcsoláskor a középső, villogó LED jelképezi az 1/2 fényteljesítményt, a tőle balra és jobbra elhelyezkedő három-három LED pedig az ábrán kék színű vonallal és számértékkel látható értékeket. Ha kétszer megnyomjuk a Power (5) kapcsoló "-" oldalát, akkor kigyullad a középső LED bal oldalán található két LED, de a bal szélső nem. Ekkor a 1/2 fényteljesítményhez képest 2/7 fényértéknyivel kevesebb fényteljesítményt állítottunk be. A vaku fényteljesítménye meglehetősen finoman állítható.

Mint az ábrán is látható, a teljes fénymennyiségnél (1/1) nagyobb nem állítható be, de az 1/64 fényteljesítmény finomhangolással a fentiek szerint csökkenthető. Azaz a bal oldali hat LED mindegyikéhez 7-féle fényteljesítmény állítható be (a fenti ábrán az egy szaggatottal bekeretezett részen belüli 7 db - piros és kék színű - függőleges vonallal jelzett érték), a jobb szélső, teljes fényteljesítményt reprezentáló esethez, mint a fenti ábrán is látható, csak négyféle fényteljesítmény állítható be. Azaz összesen (6x7)+4=46 lépésben állítható a vaku fényteljesítménye.

A vaku villanásának ideje teljes fényteljesítmény esetén a gyártó szerint 1/800 s, a mérések szerint 1/435 s. 1/2 fényteljesítmény esetén 1/1070 s, 1/4 esetén 1/2800 s, 1/8 esetén 1/4300 s, 1/16 esetén 1/5600 s volt a villanás ideje.

A vaku első változata (YN460) igen gyakran meghibásodott, ezért annak beszerzését nem javaslom. A második változatnál (YN460 II) kiküszöbölték a hibát, az már megbízhatóan működik.

A vaku használatához a fentieken felül semmilyen egyéb segédeszközt nem kapunk, így nincs például számolótárcsa sem. Hogyan tudjuk a vakut enélkül használni?

  • Némi fejszámolással, a valós kulcsszámból kiindulva.
  • Készítünk egy egyszerű számolótárcsát magunknak.
  • Próbafelvételt készítünk.
  • Vakufénymérőt használunk.

Például átlagos körülmények között, ha a fotózás tárgya a vakutól 4 m távolságra van, és a vakun teljes fényteljesítményt állítottunk be, akkor ISO 100 érzékenység esetén a beállítandó rekesznyílás 34/4=8,5, kerekítve f/8-as rekesznyílást állítunk be. Ha nem teljes, hanem mondjuk 1/4 a beállított fényteljesítmény, akkor 2 fényértékkel nyitni kell a rekeszt, azaz f/4 a beállítandó érték. Ha most úgy gondoljuk, hogy nem ISO 100, hanem ISO 200-at akarunk használni, akkor az előzőhöz képest egy értékkel zárni kell a rekeszt, azaz f/5,6 a rekeszérték. Ha most mégis úgy gondolnánk, hogy a nagyobb mélységélesség érdekében mégis inkább f/8 rekesznyílást használnánk, akkor vagy a vaku fényteljesítményét kell megnövelnünk egy fényértéknyivel, azaz 1/2-re, vagy a vakut közelebb kell tenni, mégpedig a jelenlegi távolsághoz képest 0,7-szeres távolságra, azaz 4 m helyett 4x0,7=2,8 m-re.

Egy egyszerű számolótárcsa készítéséről, illetve saját tapasztalataimról a Yongnuo YN460-II kalkulátor című írásomban írok részletesebben.

A fényteljesítmény szabályozhatósága a nem szabályozható manuális vakuhoz képest sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít.

Sunpak Auto Zoom 3600 Thyristor

Ez egy aránylag nagy teljesítményű nyeles vaku. Amerikai elnevezése Sunpak Auto 522 Thyristor. A két vaku műszakilag teljesen megegyezik, csak az jelent eltérést, hogy az amerikai változat beállító tárcsáin a távolságértékek csak angol lábban (feet) vannak feltüntetve, méterben nem, míg az európai változaton mindkettő látható, valamint az európai változaton az érzékenység DIN-ben is fel van tüntetve. ISO 100 esetén kulcsszáma 36 m. Az ISO érzékenység 1/3 fényértékenként beállítható. Sugárzási szöge 35 mm ekvivalens gyújtótávolságnak megfelelő. Érzékelőjének érzékelési szöge 15 fok (a képen a zöld körben található). Reflektora forgatható, billenthető. Alkalmas manuális üzemmódra, amikor is a fényteljesítménye (villanási ideje) szabályozható, valamint automata üzemmódra, amikor is egy beállított ISO érzékenység esetén négy rekeszérték közül választhatunk. Villanásának hossza a specifikáció szerint 1/850 - 1/20000 s között változhat. A "zoom" elnevezés megtévesztő lehet, ugyanis nincs semmilyen zoomolási lehetőség, sugárzási szögét reflektora elé szerelhető előtétekkel lehet megváltoztatni, amelyeket külön tartozékként lehetett megvásárolni hozzá. Talpfeszültsége magas, mintegy 195 V, ezért digitális géphez csak adapterrel ajánlatos csatlakoztatni.

Ennek a vakunak a használatáról részletesen nem írok.

sunpak_3600-1
A vaku és a fényképezőgépet tartó sín

sunpak_3600-2
A vaku reflektora dönthatő és forgatható (európai változatú tárcsa)

sunpak_3600-3
A manuális mód tárcsája (amerikai változat)

A tárcsán látható, hogy a teljes fényteljesítményű (FULL) beállítás mellett megtalálhatók a villanási idő csökkentésével elért csökkentett teljesítmény beállításai is. Látható, hogy a vaku fényteljesítménye 1/64 részig csökkenthető (1/3 fényértékenként szabályozható), amely a teljes fényerőhöz képest hat fényértéknyi csökkenést jelent. A fényteljesítmény szabályozása során a villanás időtartama változik, azonban nem mindig feleződik.

sunpak_3600-4
Az automata mód tárcsája (amerikai változat)

Automata módban minden ISO érzékenységhez négy, egymást követő rekeszérték közül választhatunk, például a képen látható ISO 100 esetén az f/2,8 - f/4 - f/5,6 - f/8 közül az egyiket. Nézzük az alábbi táblázatot:

ISO érzékenység Kulcsszám teljes fényteljesítménynél Választható rekeszértékek
ISO 100 36 f/2,8 f/4 f/5,6 f/8
ISO 200 51 f/4 f/5,6 f/8 f/11
ISO 400 72 f/5,6 f/8 f/11 f/16
ISO 800 102 f/8 f/11 f/16 f/22


Villanás relatív hossza
azonos körülményeket tekintve,
hatótávolságon belül, megközelítőleg


1/8 1/4 1/2 1


Maximális hatótávolság (m)


12,8 9 6,5 4,5

A táblázat kissé furcsán néz ki, de tekintsük úgy, hogy a választható rekeszértékek egyes oszlopaihoz tartozó villanás hossz, illetve maximális hatótávolság szerepel lentebb ugyanabban az oszlopban. A táblázat segítségével jobban megérthetünk dolgokat az automata vaku működésével kapcsolatban. Nem a konkrét értékek az érdekesek, hanem az összefüggések, amelyek nemcsak erre a vakura, hanem általában is igazak.

Először nézzük az egyes ISO érzékenységekhez tartozó kulcsszámokat, amelyek mindegyike 1,41-szerese az előzőnek, mivel az érzékenységek is fentről lefelé haladva kétszereződnek. Tudjuk, hogy ha manuális módban, teljes fényteljesítménnyel használjuk a vakut, akkor a vakunak az azonos rekesznyíláshoz tartozó hatótávolságát megnövelhetjük magasabb ISO érzékenység választásával. Például ISO 100 és f/4 esetén a témának a helyes expozíciót eredményező, vakutól mért távolsága 36/4=9 m, míg ISO 400 választásával ugyanez 72/4=18 m (ha az egyéb körülmények ugyanazok, mint például a vaku fényének visszaverődése a falakról, téma világossága, stb.).

Nézzük meg a viszonyokat automata mód választása esetén. Láthatjuk, hogy minden ISO érzékenységhez négy rekeszérték közül választhatunk, a bal oldali oszlopban találhatók a legnagyobb rekesznyílás értékek, a jobb szélsőben pedig a legszűkebbek. A legtágabb rekesznyíláshoz tartozik a legrövidebb villanási idő (azonos téma és távolság esetén), és a legtágabb rekesznyílás esetén a legnagyobb a vaku hatótávolsága. Azt is láthatjuk, hogy automata módban nagyobb érzékenységet választva nem tudjuk megnövelni a vaku hatótávolságát. A vaku maximális fényteljesítménye, illetve a választható rekeszérték korlátozza a maximális hatótávolságot. A táblázatból láthatjuk, hogy például automata módban ISO 800 érzékenység esetén a választható legtágabb rekesznyílás értéke f/8, és akkor sem választhatunk ennél tágabbat, ha az objektív fényereje f/2,8. A maximális hatótávolságot a kulcsszámból és a rekesznyílásból egyszerűen kiszámíthatjuk, például a táblázat szerint ISO 800 esetén a kulcsszám 102, a rekesznyílás legyen f/8, a helyes működést eredményező távolságtartomány távoli határa 102/8=12,75 m. Előfordul, hogy egyes vakuk specifikációjában nem adják meg az automata működés tartományának közeli határait. Azzal számolhatunk, hogy ez a távoli határ 10%-a, bár sok esetben ettől jelentősen eltérhet, elsősorban felfelé. A táblázatból azt is láthatjuk, hogy ha változtatunk az ISO érzékenységen, akkor csak annyi történik, hogy annak hatását azonnal kompenzáljuk a választható rekeszérték változásával. Ha kétszeres érzékenységet választunk, akkor egy értékkel szűkebb rekesznyílásokból választhatunk.

Felmerülhet a kérdés, hogy ezt a vakut nem használhatnánk például ISO 1600 érzékenységgel automata üzemmódban? ISO 1600 ugyanis nem állítható be a tárcsáján. A fentiek alapján már tudhatjuk is a válasz, hogy természetesen használhatnánk. Ehhez be kell állítanunk ISO 800 érzékenységet a vaku beállító tárcsáján (ekkor f/8, f/11, f/16, f/22 választható rekeszértékeket láthatunk rajta ugyanúgy, mint a fenti táblázat ISO 800 sorában), és kiválaszthatunk közülük egyet (a fenti képen a zöldre színezett területek közötti nem zöld érték a kiválasztott), válasszuk ki mondjuk a vakun ekkor a balról második rekeszértéket, az f/11-et. Tudjuk, hogy ha kétszeres érzékenységet választunk, akkor egy értékkel zárni kell a rekeszt. Tehát fényképezőgépünkön válasszuk ki a vakun beállított ISO érzékenységhez képest kétszeres, ISO 1600 érzékenységet, valamint az egy értékkel szűkebb, f/16 rekesznyílást, és jól exponált felvételt fogunk kapni. A hatótávolság távoli határa a második oszlopnak megfelelő 9 m lesz.

Következtetések levonása

A fenti ismeretek birtokában nézzük meg példaként a fentebb ismertetett Chinon vakut, és lássuk, milyen következtetéseket tudunk levonni a vakura nézve a számolótárcsájának szemlélésével.

chinon-pro-990c

A tárcsán alul láthatjuk, hogy ISO 400 van beállítva (1). Ha most összeszorzunk egy rekeszértéket pl. f/4 (2) a tárcsán hozzá tartozó méterben mért távolsággal, amely 15 m (3), akkor megkapjuk a vaku kulcsszámát. Ennek a vakunak ISO 400 érzékenységhez tartozó kulcsszáma 15x4=60 m. Láthatjuk a tárcsán a két választható automata üzemmódhoz tartozó zöld (4) és piros (5) jelölést, illetve az ISO 400 esetén hozzájuk tartozó, használandó rekeszértéket. Ha a zölddel jelölt üzemmódot használjuk, akkor az ISO 400 esetén beállítandó rekeszérték f/16 (6). Ebben az üzemmódban a vaku hatótávolság tartományának távoli határa 60/16=3,75 m. Ha a pirossal jelölt üzemmódot választjuk, akkor f/8 rekesznyílást kell beállítani (7), és a hatótávolság távoli határa 60/8=7,5 m. Azt is tudjuk, hogy ez nemcsak ISO 400 esetén igaz, hanem minden esetben, azaz ha a zölddel jelölt automata módot választjuk, akkor legfeljebb 3,75 m a hatótávolság, ha a pirosat, akkor 7,5 m. Hatótávolságon itt azt a legnagyobb távolságot értjük, amelynél az automatika még jól szabályoz. A távoli határt a vaku maximális teljesítménye korlátozza a számított értékekre.

Az ISO 400 érzékenység az ISO 100-hoz képest négyszeres érzékenységet jelent, a négyzetes összefüggés miatt megállapíthatjuk, hogy a vaku irányszáma ISO 100 érzékenységnél az ISO 400-hoz tartozó érzékenység fele, azaz 30 m. A tárcsa ISO 100-ra állításával ezt egyszerűen le is olvashatnánk.

Ismereteink alapján végiggondolhatjuk a Chinon vaku villanásának idejét is automata üzemmódban. Ha automata módban ISO 400 választása esetén a zölddel jelölt üzemmódot választjuk, és egy átlagos fényvisszaverő képességű témát a vakutól 3,75 m-re helyezünk el, akkor a téma pont a vaku hatótávolság tartományának felső határánál helyezkedik el, ezért a vaku villanási ideje a maximális lesz. Ha most átváltunk a piros jelű üzemmódba, akkor f/16 helyett f/8 rekesznyílást kell használnunk, amely két értékkel tágabb nyílású (azaz 2x2=4-szeres felületű), ezért az ugyanolyan expozíció eléréséhez a villanási időnek az előző eset negyedének kell lennie. Azt is mondhatjuk, hogy a vakunak zöld módban 3,75 m, piros módban 7,5 m tématávolság esetén lesz maximális a villanás hossza, közelebbi távolságnál rövidebb, mégpedig a négyzetes összefüggés miatt fele távolságnál megközelítőleg a negyede (a vaku pontszerű fényforrásnak tekinthető).

Az alábbi képen a Sunpak, a Chinon, és a Metz vaku egymás mellett látható.

vakuk

A legtöbb automata vakun a fentiekhez hasonló beállításokat találhatunk, hasonlóan viselkednek, így az ismertetett vakuk alapján más típusokkal is sikeresen elboldogulhatunk.

TTL vaku (rendszervaku)

Minden gyártó kínál tükörreflexes gépeihez TTL rendszervakut, de ilyet találhatunk független gyártók (Sunpak, Metz stb.) esetében is. A TTL rendszervakuk jellemzője az, hogy a vakutalpon nemcsak a középérintkezőt találhatjuk, hanem több érintkezőt is, amelyeken a fényképezőgép és a vaku kommunikál egymással. A fényképezőgép beépített vakuja is TTL vaku.

A TTL mód objektíven keresztül történő vakufénymérést, vakuvezérlést jelent. TTL módban gyorsan egymás után két villanás történik. A vaku először egy úgynevezett mérővillanást produkál, ennek segítségével az objektíven keresztül a fényképezőgépbe jutó fénymennyiségből és egyéb paraméterekből (ISO érzékenység, E-TTL II módban az objektíven beállított távolság értéket is felhasználva), a fényképezőgép megállapítja a helyes expozícióhoz szükséges villanási hosszúságot. A mérővillanást a fő villanás követi, amellyel elkészül a kép. A fő villanást a helyes expozíció elérése céljából a megfelelő pillanatban megszakítja a fényképezőgép.


Miután a fénymérésben az objektíven beérkező, a képalkotásban is részt vevő fénysugarak vesznek csak részt, a módszer sok esetben (de nem mindig) pontos expozíciót eredményez. Figyelembe veszi az objektív elé helyezett szűrők, az alkalmazott közgyűrűk, vagy nagy kihuzatú makroobjektívek fényerőcsökkentő hatását is.

Nézzük meg a fő különbségeket az automata (computeres) vaku és a TTL vaku között:

  • A TTL vaku kommunikál a fényképezőgéppel, az automata vaku nem.
  • Az automata vakunál a vakuban lévő fényérzékelő vezérli a villanás megszakítását, míg a TTL vakunál az objektíven keresztül érkező fény mérése a fényképezőgép belsejében történik, és a fényképezőgép gondoskodik a villanás megfelelő pillanatban történő megszakításáról.
  • Az automata vaku érzékelőjének érzékelési szöge általában eltér az objektív látószögétől, míg a TTL vakunál a mérésben csak a képalkotásban is résztvevő fénysugarak vesznek részt, ezért a fénymérés pontosabb.
  • Az automata vaku nem veszi figyelembe az objektív elő tett szűrők hatását (nekünk kell korrekciót alkalmazni), míg a TTL vaku ezt figyelembe veszi.

Pixel Mago Canon E-TTL II rendszervaku

Legtöbben, ha olcsóbb rendszervakut szeretnének vásárolni, a Yongnuo YN-568EX (II) vakut (vagy hasonló más Yongnuo típust) választják. Én hosszas megfontolás után nem a Yongnuo-t választottam, hanem a kínai (vagy tajvani) professzionális fotós kiegészítőket gyártó Pixel Enterpise Limited termékét, a Mago Canon E-TTL II rendszervakut. Ez a vaku csak Canon változatban létezik jelenleg. A gyártó jól megkínlódott vele, mert vagy két év kellett ahhoz, hogy a vaku a mai fejlettségét elérje. Kezdetben mindenféle problémák voltak vele, a maihoz képest kevesebb funkciója is volt, de mára már elég kiforrott konstrukció lett. A korábbi internetes fórumbeli hozzászólásokban ezért számos bírálatról, gyermekbetegségről is olvashatunk a dicséretek mellett.

A Pixel Mago rendszervaku szállítással együtt jelenleg (2016-ban) körülbelül 23000 forintért vásárolható meg az eBay-en. A kedvező ár azonban egy igen jó készüléket takar. Állítólag az összes Canon DSLR géppel kompatibilis, de vásárlás előtt mindenképpen meg kell győződni arról, hogy fényképezőgépünkkel valóban kompatibilis-e.

A Pixel Mago vaku tudása szinte megegyezik a Canon Speedlite 600EX-RT csúcskészülék tudásával, azonban a Canon csúcskészülékének ára 140000 Ft körül kezdődik. A Pixel és a Canon vaku mérete és tömege csaknem megegyezik.

Fontosabb eltérések a Canon és Pixel készülék között a következők:

  • A Pixel LED-es, a Canon lézeres autofókusz segédfényt tartalmaz.
  • A Pixel csak optikai, a Canon az optikai mellet rádiós Master/Slave vakuvezérlést is tartalmaz.
  • A Pixel tartalmaz egy levehető diffúzorral ellátott 4W-os LED-es fényforrást, amelyet videó készítéséhez vagy rossz fényviszonyok között a pontosabb élességállításhoz használhatunk. A Canon ilyet nem tartalmaz.

A gyártó weblapján itt találjuk a készüléket: http://www.pixelhk.com/products/show/220

A Pixel Mago egy E-TTL-II kompatibilis, motoros zoommal rendelkező rendszervaku. A zoom 20-200mm tartományban működik, és manuálisan vagy automatikusan állítható be. A zoom fokozatok a következők: 20, 24, 28, 35, 50, 70, 80, 105, 135, 200 mm. Automatikus zoom beállítás esetén ha zoomolunk az objektíven, akkor az objektív látószögét automatikusan követi a vaku világítási szöge.

Kulcsszáma 200 mm zoom állásban és ISO 100 érzékenységen a gyártó által megadott adatok alapján 65 m. A tesztek azonban azt mutatják, hogy maximális fénye gyakorlatilag megegyezik a Canon 600EX vaku maximális fényével. A Pixel Mago kulcsszámát ezért gyakorlatilag egyenlőnek vehetjük a Canon 600EX vaku kulcsszámával, amely 200 mm zoom állásnál, ISO 100 érzékenységen 60 m.

Részletesen nem ismertetem a készüléket, csak néhány lényeges tulajdonságára hívom fel a figyelmet.

A villanócsőnél, az akkumulátoroknál és a LED világításnál hőérzékelő található, és túlmelegedés esetén üzenetet kapunk. A munka folytatásához meg kell várni a túlmelegedett egység lehűlését.

A készülék igen jól megépített, egyáltalán nem hat gagyinak.


pixel_mago
pixel_mago
A csomagban találunk a vakun kívül egy vakutalpat, egy bélelt tokot, egy diffúzort, és a kézikönyvet.


pixel_mago
A vakufej oldal irányban +/- 180 fokos szögben fordítható el, függőlegesen -7 ... +90 fokos szögben billenthető.


pixel_mago

pixel_mago
Teljes sötétben nemcsak a kijelző, hanem a gombok is világítanak.
Ha a kapcsolót LOCK állásba kapcsoljuk, akkor a kezelőszervek nem működnek, ezzel megelőzhetjük a véletlen elállítást.
A vaku minden gombnyomáskor, illetve a teljes újratöltődéskor hangjelzést ad. Ez utóbbi nagyon
hasznos fotózás közben, ha nem látjuk a jelzőfényt a vaku hátoldalán.


pixel_mago
Elöl a fehér diffúzor mögött a két LED-ből álló fényforrás, alatta a Slave módokhoz szükséges optoérzékelő, az alatt pedig az
autofókusz segédfényt sugárzó LED található. A hátoldalon a tárcsával lehet gyorsan változtatni az értékeket beállításkor.
Ha a LED fény be van kapcsolva, akkor a vakun a kezelőszervek nem működnek, de a vaku a
fényképezőgépről beállítható (TTL módban), és ha a beállítások szerint villannia kell, akkor villan is.
A vaku feltöltődése közben a LED lámpa nem világít.


pixel_mago
Beépített, kihúzható fényterelő lappal és nagylátószögű panellel rendelkezik. Ha a nagylátószögű panelt kihúzzuk, akkor automatikusan a legnagyobb látószögre állítja a zoomot. Ekkor a vaku sugárzási szöge megfelel körülbelül 14 mm-es (ekvivalens) objektív látószögének. Ha visszatoljuk, akkor visszaáll az előző beállításra.
pixel_mago
A mellékelt diffúzor felhelyezésével lágyabb világítást kapunk.
pixel_mago
A vaku kondenzátora igen gyorsan újratöltődik, a gyártó szerint teljes fényerőnél kevesebb, mint 4 s alatt.
2000 mAh-s Sanyo Eneloop akkumulátorok energiája a gyártó szerint 150 teljes fényerejű villanást tesz lehetővé.


pixel_mago
A vaku oldalán PC szinkron csatlakozó, külső áramforrás csatlakozó, és 1/4"-os állványmenet található.
A másik oldalon pedig egy USB aljzat van, amely a firmware frissítését teszi lehetővé. .
pixel_mago
A vaku gumi szigetelésű, gyorsrögzítővel ellátott, fémből készült vakutalppal rendelkezik.


Szinkron módok: 1/8000 s-ig működő HSS, szinkron az első, illetve hátsó redőnyre. HSS szinkron esetén a vakuval akár 1/8000 s záridővel is fényképezhetünk. Ebben a módban az expozíció alatt több villanás történik, ezért egy villanás erőssége kisebb, mint egy villanás esetén.

Vaku üzemmódok:

E-TTL II mód: A vaku támogatja a Canon E-TTL illetve E-TTL II vakuvezérlést. Ha a vakut felhelyezzük fényképezőgépünkre, akkor ebben a módban a vaku együttműködik a fényképezőgéppel, a vaku beállításain változtathatunk a vakun vagy akár a fényképezőgép menüjében is, és a vaku teljesítményét a fényképezőgép objektíven keresztül történő vakufénymérése segítségével automatikusan szabályozza. Lehetőségünk van expozíció kompenzációra +/- 3 fényérték tartományban, 1/3 fényérték lépésközzel. Készíthetünk vaku expozíció sorozatot is, 0-3 fényérték lépésközzel, 1/3 fényérték lépésközzel állíthatóan.

Manuális mód: A szokásos manuális mód. Ebben a módban a vaku egyszerű középérintkezős vakuként viselkedik. A vaku fényteljesítménye 1/1...1/128 között állítható 1/3 fényértékenként.

Multi mód: Segítségével gyors mozgás fázisait egy képen örökíthetjük meg. Ilyenkor a vaku stroboszkópszerűen többször egymás után villan. A villantások száma 1 és 100 közötti, a villantások frekvenciája 1 és 500 Hz közötti lehet.

Vezeték nélküli távvezérlés

A vaku a Canon E-TTL (II) rendszer szerinti távvezérlés megvalósítására képes. A Pixel Mago akár Master, akár Slave vaku lehet. A Master módba állított vakut a fényképezőgép vakupapucsába kell helyezni, ez vezérli a többi (egy vagy több), Slave üzemmódba állított vakut. A master vakun kell beállítani, hogy a többi vaku milyen paraméterekkel villanjon, és az állítja be távvezérléssel a Slave vakukat. Négy különböző átviteli csatorna választható ki. A Master vakut és az általa vezérlendő Slave vakukat azonos csatornára kell állítani. Ezeknek az átviteli csatornáknak az a szerepe, hogy ha egy helyiségben több vakurendszer működik, akkor az egyes rendszerek ne zavarják egymást. Például én fotózok a helyiségben egy Master és három Slave vakuval, de mellettem is fotózik a teremben egy másik illető szintén távvezérelt vakukkal. Ha ő is és én is egymástól különböző átviteli csatornát állítunk be vakuinkon, akkor nem fogják zavarni egymást a vakuk, mert csak az azonos csatornára állított vakuk kommunikálnak egymással. A Slave vakuk három csoportba sorolhatók, mégpedig A, B és C csoportba. Minden csoportba akár több Slave vaku is tartozhat. A Master vakun mindhárom csoport részére külön-külön megadhatjuk a villanási paramétereket (például a villanás teljesítményét), és exponálás előtt a Master vaku minden Slave vakut beállítja a megadottaknak megfelelően. A Slave vakukat úgy kell elhelyezni, hogy előlapi érzékelőjük érzékeljék a Master vaku vezérlő fényét, de ez nem gond, mert a Pixel Mago reflektora forgatható.

Ha jól emlékszem, azt lehet olvasni az interneten, hogy a Yongnuo YN-568EX II vaku Master vakuként nem vezérli a Pixel Magot, de a probléma oka a Yongnuo vakuban keresendő.

Optikai távvezérlés

Slave (segéd, szolga) módnak is szokták nevezni. A vaku ilyenkor egy másik vaku fényét érzékelve villan el, és semmilyen elektromos kapcsolatban nem áll a fényképezőgéppel. Kétféle mód választható, S1 és S2 mód. Ezekben a módokban a manuális módhoz hasonlóan a villanási teljesítmény szabályozható maximális (1/1) fényteljesítménytől csökkentett, akár 1/128 fényteljesítményig.

S1 mód: A vaku az első érzékelt villanásra villan.

S2 mód: Ilyenkor a vaku egy másik TTL vaku fényére villan, amely lehet a fényképezőgép beépített vakuja is. Például a Pixel Mago vakut állványra szereljük, a fényképezőgéphez képest oldalra helyezzük el, S2 módba kapcsoljuk, és beállítjuk a szükséges fényteljesítményt (pl. 1/4). A Pixel Mago adja a főfényt. A fényképezőgép beépített vakuját bekapcsoljuk, és ezen a vakun is beállíthatunk expozíció kompenzációt, ha azt szeretnénk, hogy a képalkotásban a beépített vakunak csak a derítés legyen a szerepe. A beépített vaku fényére a megfelelő időben fog villanni a Pixel Mago is.

Az alábbi táblázatban látható a vaku ISO 100 érzékenységre vonatkozó kulcsszámai méterben a sugárzási szög (zoom) függvényében (beleértve a nagylátószögű panel használatát is (ekkor a sugárzási szög körülbelül megegyezik egy 14 mm-es ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögével). A táblázat normál villantásra vonatkozik.

Sugárzási szög (zoom), objektív ekvivalens gyújtótávolságban, mm 14 20 24 28 35 50 70 80 105 135 200
Kulcsszám, m-ben, 1/1 (teljes) fényteljesítményen 15 26 28 30 36 42 50 53 58 59 60
Kulcsszám, m-ben, 1/2 fényteljesítményen 10,6 18,4 19,8 21,2 25,5 27,7 35,4 37,5 41 41,7 42,4
Kulcsszám, m-ben, 1/4 fényteljesítményen 7,5 13 14 15 18 21 25 26,5 29 29,5 30
Kulcsszám, m-ben, 1/8 fényteljesítményen 5,3 9,2 9,9 10,6 12,7 14,8 17,7 18,7 20,5 20,9 21,2
Kulcsszám, m-ben, 1/16 fényteljesítményen 3,8 6,5 7 7,5 9 10,5 12,5 13,3 14,5 14,8 15
Kulcsszám, m-ben, 1/32 fényteljesítményen 2,7 4,6 4,98 5,3 6 7,4 8,8 9,4 10,3 10,4 10,6
Kulcsszám, m-ben, 1/64 fényteljesítményen 1,9 3,3 3,5 3,8 4,5 5,3 6,3 6,6 7,3 7,4 7,5
Kulcsszám, m-ben, 1/128 fényteljesítményen 1,3 2,3 2,5 2,7 3,2 3,7 4,4 4,7 5,1 5,2 5,3


Az alábbi táblázatban MULTI módban láthatjuk a lehetséges villanási paramétereket.

MULTI mód
Fényteljesítmény 1/128
Villanás frekvenciája (Hz) 1 6 8 10 12 16 20 250 500
Villanás száma (max. db) 100 90 80 70 60 50 40 30 30
Fényteljesítmény 1/64
Villanás frekvenciája (Hz) 1 4 6 8 10 11 15 20 60 250-500
Villanás száma (max. db) 90 80 70 60 50 40 35 30 20 15
Fényteljesítmény 1/32
Villanás frekvenciája (Hz) 1 4 6 8 10 15 20 60 250 500
Villanás száma (max. db) 60 50 40 30 20 18 16 12 10 10
Fényteljesítmény 1/16
Villanás frekvenciája (Hz) 1 4 8 10 500
Villanás száma (max. db) 30 20 10 8 8
Fényteljesítmény 1/8
Villanás frekvenciája (Hz) 1 3 4 5 6 8 10 500
Villanás száma (max. db) 14 12 10 8 6 5 4 4
Fényteljesítmény 1/4
Villanás frekvenciája (Hz) 1 2 3 4 6 10 500
Villanás száma (max. db) 7 6 5 4 3 2 4

A vaku gyártói specifikációja az alábbi:

Kulcsszám (irányszám) 65 m (ISO 100, 200 mm)
Villanás lefedettségi tartomány 20 - 200 mm
Auto zoom Az objektív gyújtótávolságának változtatásakor a vaku sugárzási szögét automatikusan hozzáállítja az objektív látószögéhez
Manuális zoom A fényképezőgép vagy a vaku beállítása szerint lehet beállítani.
Vaku üzemmódok E-TTL, M, MULTI
Stroboszkópikus villanás 1-500 Hz
Vezeték nélküli vezérlés Master/Slave, S1, S2
Szinkron módok Nagy sebességű szinkron (HSS), szinkronizálás az első és a második redőnyre
Reflektor állíthatóságának szöge Függőleges irányban le/fel -7/90 fok, vízszintesen balra/jobbra 180/180 fok
Manuális villanás 1/128 - 1/1 fényteljesítmény vezérlés (1/3 lépésközzel)
Újratöltődési idő Kevesebb, mint 4 s (1/1 teljes fényteljesítmény esetén)
LCD kijelző Nagy felbontású DOT mátrix kijelző
Belső tápáramforrás 4 x AA Alkáli elem vagy újratölthető elemek vagy akkuk (4 x 1,5 V)
Külső interfész Vakutalp, PC szinkron port, USB port
Expozíció kompenzáció 1/3 lépésközzel (+/- 3 fényérték)
Vaku expozíció sorozat (FEB) 1/3 lépésközzel (+/- 3 fényérték)
Elem (akku) élettartam 150 villanás (1/1 fényteljesítmény, Sanyo Eneloop 2000 mAh NiMH akkukkal)
Túlmelegedés védelem Több pontos hőmérséklet ellenőrzés
Villanócső Ultra hosszú elem élettartamot biztosító tervezés
Speciális tervezés LED kitöltő fény
AF segédfény Támogatott
Firmware upgrade Támogatott
Méret 196,5 x 80,7 x 64,4 mm
Tömege 452 g (elemek nélkül)

Többet nem is írok erről a vakuról, a fentiek alapján is látható, hogy ez egy meglehetősen jó készülék.

Mik az előnyei az előzőekben ismertetett vakukkal szemben?

Egyik előnye a gyorsaság, ha rászereljük fényképezőgépünkre TTL módban, akkor az esetek többségében jól exponált felvételt kapunk anélkül, hogy bármit állítanunk kellene fényképezés közben a vakun (de nem mindig, néha expozíció kompenzációt kell alkalmazni). A másik előny a távvezérelhetőség lehetősége. Előnyös a manuális illetve automatikus zoom lehetősége. Ha teleobjektívvel fényképezünk, akkor ha az objektív látószögével összhangban állítjuk a vaku sugárzási szögét, akkor megnövekszik a vaku hatótávolsága. A harmadik előny a MULTI mód, a negyedik a HSS mód, ezek régi vakukkal nem megvalósíthatók.

Szükségünk van rá?

Erre mindenkinek magának kell megadnia a választ. Ha még nincs vakunk, akkor sokoldalúságával és kedvező árával jó választás lehet. Ha a fenti előnyöket ki tudjuk használni, akkor is hasznos lehet beszerzése a fenti áron.

Manuális vakuval lassabban lehet fényképezni, ez nem kérdés. Ha egy automata (computeres) vakut vagy egy TTL vakut a fényképezőgépre szerelünk, mindkét esetben egy bizonyos tématávolság tartományon belül jó képet kaphatunk. Mi a lényegi különbség a kettő között? A TTL vaku az objektíven keresztül a témáról érkező fényt mérve a kellő időben megszakítja a villanást. Az automata vaku elején van egy érzékelő, amelynek van egy bizonyos érzékelési szöge, amely általában eltér a használt objektív látószögétől és a vaku sugárzási szögétől. A vaku érzékelője a témáról visszavert fény alapján a kellő időben megszakítja a villanást. Ha átlagos (18%) visszaverő képességű a téma, illetve annak környezete is, akkor a vaku működési távolság-tartományában jól exponált felvételt kapunk. Mivel a TTL fénymérés csak a témát alkotó fénysugarakat veszi figyelembe, így több jól exponált felvételt kapunk, bár sajnos nemegyszer előfordul TTL vaku esetén is, hogy expozíció korrekciót kell alkalmazni. A TTL vakunak természetesen sok olyan kényelmi szolgáltatása van, amellyel az automatikus vaku nem rendelkezik (pl. automata zoom).

Az eBay-en van, aki a régebbi változat paramétereivel, leírásával árulja ezt a vakut (például a specifikációnál a "Wireless Flash" paraméter csak "Master/Slave", az új változatra jellemző "Master/Slave, S1, S2" helyett). Hogy az árusított vaku valójában a régi vagy az új változat-e, azt nem tudom. Ha nincs S1 és S2 mód az meglehetősen hátrányos, mert ezek a módok jól használhatók. Legyünk óvatosak. Én olyan eladótól vásároltam, aki az új változat paramétereivel, leírásával árusította a vakut, másoknak is ezt ajánlom.

Viltrox JY610C vaku

A Viltrox JY610 kisvakuknak több változata is létezik. Van egyszerű, mindig teljes fénnyel villanó manuális, fényteljesítmény szabályzási lehetőséggel ellátott manuális, valamint Nikon és Canon TTL változata is. Az alábbiakban a Canon TTL változattal (Viltrox JY610C) foglalkozunk részletesebben, az alábbi képen is az látható.

viltrox
 

A vaku valóban kicsi, legnagyobb mérete alig haladja meg a 10 cm-t, tömege körülbelül 150 g elemekkel együtt.

A vaku rendkívül kedvező ára (jelenleg kb. 6800 Ft-ért szerezhető be az eBay-ről), kis mérete és kis tömege miatt nagyszerűen alkalmas makrózásra is, azért foglalkozom vele részletesen a közelfényképezésről szóló fejezetben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy általános célra ne lenne alkalmas, csak figyelembe kell venni, hogy kulcsszáma nem túl magas, amely bizonyos helyzetben korlátot jelenthet.

Reflektorának sugárzási szöge megegyezik az FF érzékelőn használt 28 mm-es gyújtótávolságú objektív látószögével, de a reflektor eleje előre húzható (zoomolható), és akkor a sugárzási szög az 50 mm-es objektív látószögével egyezik meg. Kihúzott állapotban a reflektor felfelé billenthető akár 90 fokos szögben is, így lehetséges a mennyezetre is villantani. A zoom 28 mm-es állásában a sugárzási szög megegyezik a Full Frame gépen használt 28 mm-es objektív látószögével, illetve Canon APS-C érzékelőnél megegyezik a 18 mm-es objektív látószögével. A zoom 50 mm-es állásában a sugárzási szög megegyezik a Full-Frame gépen használt 50 mm-es objektív látószögével, illetve Canon APS-C érzékelőnél megegyezik a 32 mm-es objektív látószögével. Kulcsszáma ISO 100 és 28 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögével megegyező sugárzási szög mellett 22 m, 50 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögével megegyező sugárzási szög mellett 27 m. Összehasonlításul: a nagy teljesítményű Pixel Mago, Canon 600EX-szel azonos teljesítményű rendszervaku kulcsszáma ISO 100 és 28 mm-es zoom állás esetén 30m, 50mm-es állásban pedig 42m.

Áramforrása 2 db AA méretű elem vagy NiMH akku. A beépített vakuhoz hasonlóan villogtatásos AF segédfényt ad. Alkalmas hátsó redőnyre történő szinkronizálásra is, valamint vezeték nélküli S1 slave módra, amikor a vaku az első érzékelt villanásra elvillan, valamint S2 slave módra, amikor a MASTER vaku mérővillanását figyelmen kívül hagyja. A slave üzemmód miatt a vakuk elején fényérzékelő található. Alkalmas egy MASTER vaku által történő vezeték nélküli távvezérlésre is, ilyenkor a kisvaku SLAVE szerepet tölthet be, MASTER nem lehet, valamint több slave vaku esetén azok a szokásos módon csoportokba szervezhetők. MULTI mód esetén a megadott frekvenciával és villanásszámmal stroboszkópszerűen villannak a vakuk, MANUÁLIS mód esetén a fényteljesítményük a teljes fényerőtől 1/128 fényteljesítményig 1/3 fényérték lépésközzel szabályozható.

E-TTL képességei korlátozottak, nem éri el a "nagy" rendszervakuk képességeit, azonban +/- 5 fényértéknyi (1/3 fényértékenként változtatható) expozíció kompenzációt megvalósíthatunk segítségükkel.

viltrox
Canon 1100D fényképezőgép, Canon EF 50 mm f/1,8 STM objektív,
f/5,6 rekesz, érzékenység ISO 200, záridő 1/200 s,
Viltrox JY610C vaku a fényképezőgépre szerelve, TTL módban, műanyag "kupak" diffúzorral.
A képre kattintva a teljes felbontású (12 MP) kép is megtekinthető.

viltrox
Canon 1100D fényképezőgép, Helios 44-2 58mm f/2 objektív, 28 mm széles közgyűrű,
Raynox DCR-150 előtétlencse, f/16.
Viltrox JY610C vaku külön állványon, TTL módban, műanyag "kupak" diffúzorral.
A képre kattintva a teljes felbontású (12 MP) kép is megtekinthető.

A Viltrox kisvakukról részletesen itt lehet olvasni: http://www.bykyny.hu/fenykepezes-alapjai-kozelfenykepezes.shtml#viltrox

Vakuk hatótávolsága

Ebben a részben megpróbálom összefoglalni a különböző vakuk hatótávolságával kapcsolatos ismereteket. Bizonyos esetekben nemcsak a távoli, hanem a legközelebbi hatótávolsággal is kell foglalkozni. Az alábbi esetekben a vakut mindig főfényként alkalmazzuk, a helyszínen az adott fény nem számottevő erősségű, azaz a vakunak kell biztosítania a helyes expozíciót.

Manuális vaku esetében egyszerű a helyzet. Ha ismerjük a vaku ISO 100 esetében érvényes kulcsszámát (pl. legye 30 m), akkor ebből 1,4-del történő szorzással kapjuk meg az ISO 200 esetén érvényes kulcsszámot (42 m), ennek újabb 1,4-del történő megszorzásával az ISO 400-hoz tartozó kulcsszámot kapjuk (59 m), stb... Egy adott ISO érzékenység esetén a hozzá tartozó kulcsszámból megállapíthatjuk, hogy a témától egy adott távolságra helyezett vakuval, milyen rekeszértéket kell használnunk (30m kulcsszám, 3,75 m tématávolság esetén 30/3,75=8, azaz f/8 rekesz kell), illetve egy adott rekeszérték esetén milyen távolra kell tenni a vakut a témától (30 m kulcsszám, f/8 rekesz esetén 30/8=3,75 m-re). Egy adott ISO érzékenységhez tartozó maximális hatótávolság objektívünk fényerejétől függ. Legyen ISO 100 esetén vakunk kulcsszáma 30 m, objektívünk fényereje f/4, akkor a legnagyobb vaku-téma távolság, amelynél még helyes expozíciót kaphatunk, 30/4=7,5 m. Ha ennél távolabbi témát próbálunk meg lefényképezni, akkor túl sötét képet kapunk. Ugyanennek a vakunak ISO 400 esetén a kulcsszáma 59 m, ha ISO 400-at állítunk be, akkor 59/4=14,75 m lesz a maximális hatótávolság. Ha ISO 400 esetén f/2,8 fényerejű objektívet használunk ezzel a vakuval, akkor 59/2,8=21 m lesz a maximális hatótávolság. A maximális hatótávolságot tehát az ISO érzékenység növelésével, és/vagy nagyobb fényerejű objektívvel növelhetjük.

Automata (computeres) vaku esetén egy-kettő, vagy legfeljebb 4-5 munkarekesz közül választhatunk. Az automata vakuknál a gyártó általában specifikálja azt a legkisebb és legnagyobb vaku-téma távolságot, amely tartományon belül a vaku megfelelően képes szabályozni az expozíciót (szabályozási távolság-tartomány). Különböző munkarekesz értékekhez eltérő hatótávolság-tartomány tartozik. Automata vakuknál általában nem automata üzemmódban, hanem manuális módon érhetjük el a maximális hatótávolságot, mert automata módban nem választhatunk tetszőleges munkarekesz értéket. Ha automata módban közelfényképezés esetén a minimális hatótávolságnál közelebbi témát szeretnénk lefényképezni, akkor fényképezőgépre helyezett vaku esetén problémáink lehetnek. Állványra helyezett vakunál nincs probléma, a vakut egyszerűen távolabb tesszük. Ha a vaku a fényképezőgépen van, akkor úgy érhetjük el, hogy a közeli téma a vaku szabályozási távolságtartományába kerüljön, hogy csökkentjük a vaku fényét, például elé helyezett papír zsebkendőkkel, vagy háztartási papír törlőkendőkkel (befőttes gumival, vagy "postás" gumival rögzíthetjük). Arra ügyeljünk, hogy a vaku reflektorára helyezett papírok ne takarják a vaku elején lévő optoérzékelőt. Diffuzort is helyezhetünk a vaku reflektora elé, mert az is csökkenti a vaku fényét. Villanthatunk a fehér mennyezetre is, ekkor is csökken a hatótávolság.

A TTL vakuk szabályozásának szintém van közeli és távoli távolsághatára. A makrózásra is alkalmas Viltrox JY610C vakunak például 0,5 m a közeli határ. Makrózáskor a vakut vagy a fényképezőgépre helyezzük, vagy a fényképezőgéphez rögzített tartókra, ezért nem tudjuk tetszőlegesen távolra helyezni a témától. Közelfényképezés esetén akár jóval közelebbről is szükséges lehet fényképezni, mint 0,5 m. A vaku elé helyezett papír zsebkendőkkel, vagy háztartási papír törlőkendőkkel érhetjük el, hogy a vaku szabályozási tartománya a kisebb távolságok felé tolódjon el. Minél jobban csökkentjük a vaku fényét, annál közelebbre tolódik a közeli határ. Ki kell kísérletezni, hogy a megfelelő eredmény eléréhez hány réteg papír szükséges. Használhatunk valamilyen diffúzort is, illetve a diffúzort szükség esetén kombinálhatjuk a papírokkal is. Például műanyag "kupak" diffúzor belsejébe helyezhetünk megfelelően méretre vágott egy-két réteg háztatási törlőkendő darabot is.

Külső vaku talpfeszültsége

Ha van vakupapucs digitális fényképezőgépünkön, és azon hagyományos vaku is használható, akkor szerencsés helyzetben vagyunk. Használhatunk rajta egyszerű hagyományos vakut, vagy automata vakut is. De egyre nagyon vigyázzunk!! CSAK OLYAN VAKUT HASZNÁLJUNK, AMELYNEK ALACSONY A TALPFESZÜLTSÉGE!!! EGYÉBKÉNT KÁROSODHAT, VAGY AKÁR TÖNKRE IS MEHET FÉNYKÉPEZŐGÉPÜNK. A talpfeszültséget egy feszültségmérővel egyszerűen megmérhetjük.

vakutalp
 
A feszültséget a képen piros nyilakkal jelölt két pont között mérjük, a vaku bekapcsolt, teljesen feltöltött állapotában. A feszültségmérő műszert a mérés előtt kapcsoljuk 200V-os egyenfeszültség mérésére alkalmas állásba.

Egyes vakutípusok talpfeszültségéről az interneten is találhatunk információt itt: http://www.botzilla.com/photo/strobeVolts.html vagy itt: http://dpanswers.com/roztr/volt_finder.php. A legbiztosabb az, ha magunk is megmérjük.

A fényképezőgépek specifikációjában általában nem adják meg, hogy az mekkora talpfeszültséget visel el. Legyünk óvatosak. Abból nem lehet baj, ha 10 V alatt maradunk. Ha jól tudom, a szabvány 24 V alatti feszültséget ír elő.

Chuck Westfall (Canon USA) 2005-ös állásfoglalása szerint a régi Canon DSLR gépekhez ( D30, D60, 10D, 300D) és a Canon kompakt gépekhez 6 V alatti talpfeszültség, míg az akkori újabb DSLR gépek esetén (EOS-1Ds Mark II, EOS-1D Mark II, EOS 20D, 350D és az EOS Digital Rebel XT) 250 V feszültség a megengedhető. Ha ez valóban így van, akkor hagyományos vakut is használhatunk a 250 V talpfeszültséget elviselő fényképezőgépekhez. Ezt én nem próbáltam ki, és mindenki csak saját felelősségére próbálja ki, az esetleges meghibásodásért, illetve a fenti nyilatkozat valóságtartalmáért én semmi felelősséget nem vállalok. Inkább legyünk óvatosak, használjunk kisfeszültségű vakut, illetve használjunk olyan vakuvezérlőt, amely a nagy talpfeszültséget is elviseli.

A vaku némi átalakításával elérhetjük, hogy talpfeszültsége a megengedett érték alatti legyen. Használhatunk olyan optikai kioldót, amely a külső, akár hálózati táplálású vakuból slave vakut csinál, így azt nem kell elektromos kapcsolatba hozni fényképezőgépünkkel.

Vakuvezérlő, vakukioldó, a vaku rögzítése

Ahhoz, hogy a vakut állványra szerelhessük, vagy valahová letehessük, és az ott megálljon, segédeszközökre van szükség.

A furcsa elnevezésű "vaku kihelyező talp"-nak az a célja, hogy vakunkat valamely vízszintes felületre helyezhessük, és az ott megálljon, ne dőljön el. Ez az egyik lehetséges módja annak, hogy vakunkat a fényképezőgéptől elválasztva is használhassuk. A másik lehetőség az, hogy a vakut egy szokásos - akár kevésbé stabil - fényképezőgép állványra helyezzük.

kiegeszitok

Ezen a képen bal oldalon látható maga a vaku kihelyező talp, és néhány egyéb kellék. A középen felül látható, vakutalp alakban végződő csavar segítségével a kihelyező talpra olyan eszközt rögzíthetünk, amely állványmenettel rendelkezik. A jobb oldalon látható gömbcsuklót is rászerelhetjük a csavarra. Az alul látható vaku adapter vakupapucsába vakut helyezhetünk, és az alján lévő állványmenet segítségével azt állványra (vagy egyéb állványmenettel rendelkező eszközre, pl. gömbcsuklóra) rögzíthetjük.

vaku_talpon

Ezen a képen a vaku az adapterbe van helyezve, az adapter a vakutalpas csavarra van erősítve, és mindezt akihelyező talp tartja. A vaku reflektora ferdén a mennyezetre van irányítva.

A vakun (általában a vakutalp közelében) sok esetben (a képen látható Chinon vaku esetében is) található egy Jack-aljzat, amelynek segítségével szinkron vezetékkel azt a fényképezőgéphez (csak alacsony talpfeszültségű vaku esetén!!!) vagy vakuvezérlőhöz csatlakoztathatjuk.

Ha több vakut szeretnénk egyidejűleg használni, illetve nagy talpfeszültségű vakunkat szeretnénk elektromosan elválasztani fényképezőgépünktől, akkor valamilyen vakuvezérlőre vagy adapterre van szükségünk. Segítségükkel lehetséges külső vakunkat slave vakuként működtetni.

Régi, nagy talpfeszültségű vakukat alacsony talpfeszültségű vakuvá alakító adapter, valamint a már alacsony talpfeszültségűvé alakított (vagy eleve ilyen) vakukhoz alkalmas egyszerű vakuvezérlő házilag történő elkészítéséről ebben az írásomban írok: Régi vaku digitális gépen - vaku adapter, vakuvezérlő készítése.

Az adapter egy lentebb látható Seagull SC-2 adapter, amelybe egy egyszerű elektronika kerül beépítésre. A négy darabe kis talpfeszültségű vaku vezérlésére alkalmas egyszerű vakuvezérlő az alábbi képen látható:

flash_controller

Ehhez a vezérlőhöz nem lehetséges nagy talpfeszültségű vaku csatlakoztatása (maximum 25 V), illetve nem képes az elővillanások figyelmen kívül hagyására, viszont igen egyszerű és könnyen elkészíthető.

Egy másik cikkben ismertetek egy a mérővillanások figyelmen kívül hagyására alkalmas vakuvezérlőt. A mérővillanásokat nem időzítés segítségével hagyja figyelmen kívül, hanem megszámolja a villanásokat, és beállítható, hogy hányadik villanásra lépjenek működésbe a hozzá csatlakoztatott vakuk.

Mindkét fenti vakuvezérlő bemenetén keresztül történő vezérlése kétféle módon is lehetséges:

  • A vezérlő bemenetére csatlakozó vezeték végére egy fototranzisztort csatlakoztathatunk, amelyet tetszőlegesen elhelyezhetünk úgy, hogy az érzékelje egy másik vaku villanását (slave üzemmód, a fototranzisztoros vezetéket lásd ennek az írásnak a végén: http://www.bykyny.hu/regi_vaku_digitalis_gep.shtml).
  • Lehetséges a szinkronjelet külső vaku csatlakoztatására alkalmas fényképezőgépből venni az alábbi adapter segítségével.

flash_adapter
Seagull SC-2 adapter

Az adaptert gépünk vakupapucsába kell helyezni, a vezetéket az adapter oldalán lévő PC csatlakozóhoz kell csatlakoztatni.

A Sony és Minolta gépek speciális méretű vakupapucsot alkalmaznak, így ezekhez ez a "hagyományos" vakutalp méretű adapter nem alkalmas.

Lehetséges a Seagull SYK-5 vakuadapter beszerzése, amely elfogadható áron beszerezhető (11 USD körül). Az alján vakutalp, illetve állványmenet található, az elején optoérzékelő, amely egy másik vaku fényét érzékeli. Oldalán csatlakozó látható, amely lehetővé teszi, hogy vezetékkel egy másik vakut is csatlakoztathatunk hozzá.

seagull_syk-5

A tetején vakupapucs látható, ennek segítségével lehet hagyományos, középérintkezős vakut ráhelyezni. A hátán egy átkapcsoló és az időzítést beállító kezelőszerv található.

Seagull_syk-5

A SYK-5 a termékcsalád legfejlettebb változata. Célja a ráhelyezett, illetve vezetékkel hozzá csatlakoztatott vaku elvillantása egy másik vaku villanásának hatására (slave üzemmód). A másik vaku fényét az optoérzékelő érzékeli.

A termékcsalád négy változatból áll, ezek az alábbiak:

  • A SYK-3 típuson mindössze az optoérzékelő, illetve a vakupapucs található. A hozzá kapcsolt vaku a másik vaku fényének észlelésekor azonnal villan.
  • A SYK-4 típus mindössze abban különbözik az előzőtől, hogy megtalálható az oldalán a csatlakozó egy második vaku csatlakoztatása céljából.
  • A SYK-6 típus Sony és Minolta vakukhoz használható, egyszerű változat (a többi típus ezekhez nem jó!).
  • A SYK-5 típus a legfejlettebb. Ha a hátán lévő kapcsolót a villám jelhez kapcsoljuk, akkor a másik vaku fényének észlelésekor azonnal elvillantja a vakukat. Ha a kapcsolót a "vörös szem" jel irányába kapcsoljuk, akkor az indító villanás a beállított késleltetési idővel később villantja a hozzá kapcsolt vakut vagy vakukat. A késleltetés 70 ms és 1,5 s között állíthatjuk a kapcsoló mellett található szabályzóval. A késleltetés alkalmas lehet arra, hogy az adapterhez csatlakoztatott vaku a fényképezőgép vakujának fő villanásával egy időben villanjon, ne pedig az elővillanások alatt. Ehhez ki kell kísérletezni a megfelelő késleltetési idő beállítást a fényképezőgép adott üzemmódjához. A tapasztalatok szerint túl kis talpfeszültségű vakuval a készülék nem működik.

Figyelem! Bizonyos helyeken az olvasható (pl. itt: http://dpanswers.com/content/optical_flash.php ), hogy Seagull SYK vakuvezérlőnek mind az öt változata csak 12 V-nál kisebb talpfeszültségű vakuhoz használható! A gyártó weblapján (http://www.seagullphoto.cn/products_detail/&productId=acf45c05-af10-45a5-b7a0-2e5bcce24964&comp_stats=comp-FrontProducts_list01-1342590176960.html) ezzel szemben az olvasható, hogy minden vakuhoz alkalmas. A gyakorlatban próbálták már nagy talpfeszültségű vakuval, és működött, de azért legyünk óvatosak!

Használhatunk valamilyen rádiós vakukioldót is. Ezek közül egy manuális vakuk kioldására használható, olcsó, jól megépített, egyszerű típust mutatok be röviden. Ez az egyszerű vakukioldó csak manuális (azaz csak középérintkezős, vagy manuális üzemmódba állított) vakuk kioldására alkalmas, nem alkalmas a TTL jelek átvitelére.

Ez a WanSen PT-04GY típus. Az eBay-en 5000 Ft alatt egy adóegységet vásárolhatunk három darab vevőegységgel. Az alábbi képen láthatunk egy vevőt, egy adót, és egy szinkronkábelt:

wansen
Az adóegység működésbe lép exponáláskor, és rádiós kapcsolaton keresztül működésbe hozza a vele azonos csatornára állított vevőegységeket, amelyek kioldják a hozzájuk csatlakoztatott vakukat.

Hatótávolsága kültéren, nyílt terepen: >30m
Hatótávolsága beltérben: >10m
Frekvencia csatornák száma: 4
Működési frekvencia: FM 433 MHz
Szinkronsebesség kültéren, nyílt terepen: Max. 1/500 s
Szinkronsebesség beltéren: Max. 1/250 s
Elemek élettartama: több. mint 30000 kioldás

Az adóegység:

wansen
Az adóegységet a fényképezőgép vakupapucsához kell csatlakoztatni (esetleg szinkronkábellel). A tetején látható nagy gombot megnyomva manuálisan is kioldhatjuk a vakukat. Ilyenkor a gomb melletti LED is felgyullad. Az adóegység oldalán szinkroncsatlakozót találunk (PC), ahová szükség esetén a mellékelt szinkronkábelt csatlakoztathatjuk. Az adóegység egy 23A 12V-os elemmel működik ("távvezérlő" elem).

A vevőegység:

wansen
A vevőegység(k)et rendszerint valamilyen állványra szereljük, és a tetején lévő vakupapucshoz csatlakoztatjuk a vaku(ka)t. A vevőegység tetején található egy kapcsoló, azzal kell bekapcsolni. A piros színű két kis kapcsoló a csatorna kiválasztására szolgál. Ennek lényege az, hogy az adó azokat a vevőket hozza működésbe (villantja el a hozzájuk csatlakoztatott vakukat), amelyek vele azonos csatornára vannak állítva. A vevő oldalán is található egy PC csatlakozó.
A vevőegység két darab AAA elemmel működik. FIGYELEM! Legfeljebb 12V talpfeszültségű vakut csatlakoztassunk hozzá! Nagyobb talpfeszültség hatására a vevő tönkremegy.

wansen
A bal oldalon látható vevőegység alján állványmenetet és vakutalpat találunk. Az adóegység alján középérintkezős vakutalp, valamint a csatornaválasztó kapcsoló látható.

Egy adóegység természetesen tetszőleges számú vevő működésbe hozására alkalmas. A vevőknek a hatótávolságon belül kell elhelyezkedniük, és az adóval azonos csatornára kell őket állítani.

E-TTL jelek átvitelére alkalmas az alábbi képen látható Godox gyártmányú szinkronkábel. Ez a kábel Canon rendszervakuhoz alkalmas.

wansen
Mint tudjuk, nem előnyös, ha a vaku a fényképezőgépen van. Ez a kábel alkalmas a rendszervakunak a fényképezőgéptől távolabb történő elhelyezésére. Az ábrán jobb oldalon látható egységet a rendszervakuhoz hasonlóan a fényképezőgép vakupapucsába rögzíthetjük, A bal oldali egység alján fém állványmenet található, a felső részén található vakupapucshoz csatlakoztathatjuk a rendszervakut. A vezeték maximális hossza elvileg 3 m, vakunkat azonban valójában csak ennél jóval kisebb távolságra helyezhetjük el fényképezőgépünktől. A fényképezőgépen lévő egység felső részén szintén találunk egy vakupapucsot, és például ide csatlakoztathatjuk a fentebb ismertetett rádiós vakukioldó adó részét több (nem rendszer-) vaku elvillantására.

Vásárolhatunk a kábel helyett olyan rádiós kioldórendszert is, amely alkalmas a TTL jelek átvitelére is, azonban ez nem olcsó, mint ahogy a fenti jó minőségű kábel sem, a kábel az eBay-en jelenleg több, mint 4500 Ft-ért vásárolható meg.

Vakuk szinkronizálása

Ebben a részben arról lesz szó, hogy miképpen biztosíthatjuk, hogy a vakuk a megfelelő pillanatban villanjanak felvételkészítés közben. Hogyan csatlakoztassunk külső vakut a fényképezőgéphez?

Az Alapfogalmak fejezet Zár című részében (http://www.bykyny.hu/fenykepezes-alapfogalmak.shtml#zar) szóltam a kétféle zárszerkezet esetén arról, hogy mely pillanatban villanhat a vaku ahhoz, hogy a teles képmező meg legyen világítva. Központi zár esetén jó esetben egészen rövid, akár 1/500 s záridő esetén is használhatjuk a vakut, de a pontos záridő értéket próbáljuk ki, vagy nézzük meg a fényképezőgép specifikációjában. Redőnyzár esetén attól a záridőtől kezdve van lehetőség vakut használni, amikor a második redőny csak az első redőny teljes lefutása után indul el. Ennél hosszabb záridőt használhatunk, rövidebbet csak olyan vakuval, amely alkalmas HSS üzemmódra.

Mint láthattuk, redőnyzár esetén a vakuszinkron záridőnél rövidebb záridők esetén csak egy rés fut végig az érzékelő előtt, és nincs olyan pillanat, amikor az egész érzékelő felületet elérhetné az objektív által vetített kép. A vaku HSS (High Speed Sync, nagy sebességű vakuszinkron) üzemmódja esetén a vakuszinkron záridőnél rövidebb, akár 1/8000 s záridő használata is lehetségessé válik. Ezt úgy érik el, hogy a vaku nem egy fő villanást produkál, hanem egymás után többször villan, mindaddig, amíg az érzékelő előtt lefut a zár által kialakított rés, és így a vaku a teljes képfelületet bevilágítja. Természetesen az egyes villanások energiája nem lehet akkora, mintha egy villanással világítanánk meg a képet.

A fényképezőgép beépített vakuja egy TTL vaku, amely együttműködik a vaku többi részegységével a helyes expozíció érdekében. A fényképezőgép manuális (M) módja kivételével elővillanást (más szóval mérővillanást) produkál. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy kevés fényben történő élességállításhoz egyes fényképezőgépek a beépített vaku által kibocsátott villanás-sorozatot használják, és előfordul villanás-sorozat vörösszem csökkentésként is.

Van olyan fényképezőgép, amely a manuális (csak középérintkezős) vakut csak M módban hajlandó elvillantani. Ezt nem ismételgetem a továbbiakban.

Ebben a részben is a fentebb ismertetett vakukra hivatkozom, azaz, ha azt írom, hogy Chinon, akkor azon a fenti Chinon vakut, vagy bármely ahhoz hasonló automata vakut kell érteni. A fentebb ismertetett Chinon, Metz, Sunpak, Yongnuo vaku minegyike csak középérintkezővel rendelkezik, közülük a Chinon, a Sunpak és a Metz automata vaku, a Yongnuo és a Sunpak szabályozható fényteljesítményű. A Yongnuo manuális, valamint SLAVE 1 és SLAVE 2 móddal rendelkezik. A Pixel Mago és a Viltrox Canon TTL rendszervaku, amelyek rendelkeznek fényteljesítmény-szabályzós manuál, TTL, MULTI móddal, valamint SLAVE, SLAVE 1, SLAVE 2 móddal. A Pixel Mago ezeken kívül még MASTR is lehet, és HSS móddal is rendelkezik.

Rájöttem, hogy erről a témáról nem könnyű rendszerezetten írni, ezért inkább a különböző esetekben használható eszközökről, lehetőségekről írok.

Először nézzük meg azt az esetet, amikor fényképezőgépünkhöz egy manuális, manuális módba állított egyéb vakut, vagy automata (computeres) vakut szeretnénk csatlakoztatni. A vakut a fényképezőgép vakupapucsába helyezzük, és a vaku a megfelelő pillanatban fog villanni. Redőnyzár esetén figyeljünk a vakuszinkron záridőre. Fényképezőgéphez CSAK ALACSONY TALPFESZÜLTSÉGŰ VAKUT csatlakoztassunk, akkor is, ha vezetékkel csatlakoztatjuk hozzá. A továbbiakban minden esetben kis talpfeszültségű (10V alatti), vagy kis talpfeszültségűvé alakított vakukkal foglalkozom. A fentebb ismertetett vakuk közül nagy talpfeszültségű a Chinon és a Sunpak vaku, amelyet a külön írásban ismertetett módon kis talpfeszültségűvé alakíthatunk. Itt az átalakított ilyen vakukkal foglalkozom.

A fényképezőgépre helyezett, mindig teljes fénnyel villanó manuális vaku behatárolja lehetőségeinket, ha szabályozható a fénymennyisége (mint a Sunpak, a Yongnuo, a Viltrox, vagy a Pixel Mago) vaku, az sokkal használhatóbbá teszi, automata vakuval (mint a Chinon vagy a Metz) már egészen kényelmesen, és jó eredménnyel fényképezhetünk.

A legtöbb lehetőséget a TTL vakuk adják (mint a Viltrox és a Pixel Mago), ezekkel kapjuk a legpontosabb expozíciót (de azért elég sok esetben van szükség expozíció korrekcióra), és a rendszer automatikusan figyelembe veszi az objektívre helyezett szűrők hatását, míg az automata vakunál azt nekünk kell figyelembe venni. Az indirekt (például mannyezetre történő) villantáskor keletkező fényteljesítmény csökkenést az automata vaku is figyelembe veszi.

A beépített vaku vagy a fényképezőgépre helyezett, közvetlenül a témára irányuló külső vaku fénye nem szép, leginkább derítésre használható. Sokkal jobb eredmény érhető el a fényképezőgéptől elválasztott vakuval. A kérdés az, hogy ha a külső vakut nem a fényképezőgép vakupapucsába helyezzük, hanem valamilyen talpon vagy állványon helyezzük el, akkor hogyan biztosíthatjuk, hogy a fényképezőgép a megfelelő pillanatban elvillantsa a vakut?

Nem TTL (csak középérintkezős, vagy nem TTL módba kapcsolt TTL), kis talpfeszültségű vakuk esetén a fentebbi képen látható vakuvezérlővel járunk a legjobban. A fényképezőgép vakupapucsába helyezünk egy Seagull SC-2 adaptert, PC kábel segítségével az adaptert összekötjük a vakuvezérlő bemenetével, és a vakuvezérlő kimeneteihez vezetékekkel csatlakoóztatjuk az állványra helyezett vakukat, akár 4 db-ot is. A vaku állványra rögzítése és a vezérlőhöz történő csatlakoztatás céljából egy Seagull SC-2 adaptert az alábbi képen látható adapterbe helyezünk, az adapter alján vakutalp és állványmenet is található, és az egészet állványra rögzítjük. Az állványon lévő Seagull adapterbe helyezzük a vakut, és a Seagull adapter oldalán lévő PC csatlakozó segítségével kötjük össze a vakuvezérlővel.

wansen


Egy darab, csak középérintkezős vakut 2 db Seagull SC-2 adapter segítségével, közvetlenül (vakuvezérlő nélkül) is összeköthetünk a fényképezőgéppel. Az egyik Seagull adaptert a fényképezőgép vakupapucsába helyezzük, a másikat az előzőek szerint állványra helyezzük, az állványon lévő Seagull adapterbe helyezzük a vakut, és a Seagull adapter oldalán lévő PC csatlakozók segítségével összekötjük a két adaptert.

Ha Seagull SC-2 adaptert helyezünk a fényképezőgép vakupapucsába, akkor elvileg elképzelhető, hogy annak vakupapucsába is tegyünk egy manuális (módba kapcsolt) vakut, azonban ha az adapter oldalán lévő PC csatlakozó segítségével egy másik vakut is csatlakoztatunk hozzá, akkor a két vaku nincsen elektromosan elválasztva egymástól, ezért nem biztos, hogy normálisan működnek, sőt az egyik vaku talpfeszültsége esetleg káros lehet a másik vaku számára (rossz esetben tönkreteszi). Emiatt ezt a módszert nem javaslom. A vakuvezérlő alkalmazásával ilyen probléma nem fordulhat elő. Ha egynél több külső vaku elvillantása a cél, akkor a vakukat nem tanácsos vezeték segítségével egymással közvetlenül összekötni. Ne is tegyük ezt.

Több, nem TTL (csak középérintkezős, vagy nem TTL módba kapcsolt TTL), kis talpfeszültségű vaku egyidejű elvillantására használhatjuk a fentebb láthatóhoz hasonló rádiós vakukioldót. Használatuk egyszerű. Állítsuk az adót és a vevőket is azonos csatornára. A vevők vakupapucsába helyezzük a vakukat. A vevőket a vakukkal együtt helyezzük állványra, az adót helyezzük a fényképezőgép vakupapucsába.

Lehetséges a vakuk elvillantása vezeték nélkül, egy másik vaku fényét felhasználva is. Azt a vakut, amelynek fénye a többi vakut elvillantja, MASTER vakunak nevezzük, amelyeket elvillant, azok a SLAVE (segéd) vakuk. MASTER vakuként bármilyen vakut használhatunk, SLAVE vakuként olyan vaku szükséges, amely segédvakuként is működhet, azaz rendelkezik SLAVE 1 és SLAVE 2 móddal. Ilyen vaku a fentiek közül a Yongnuo, a Pixel Mago és a Viltrox. A vakut a fenti képen látható adapterrel állványra helyezzük. A vaku ezekben a módokban egy másik vaku fényére villan, mégpedig SLAVE 1 módban az első érzékelt villanásra, SLAVR 2 módban a második villanásra. Ez utóbbi azért jó, mert egy TTL vaku mérővillanását figyelmen kívül hagyja, és csak a fő villanásra villan. MASTER (fő, vagy vezérlő) vakuként használhatjuk a fényképezőgép belső vakuját is. Ne feledjük, ez TTL vaku. A belső vaku expozíció kompenzációját beállíthatjuk -2FE-re, ha nem akarjuk azt, hogy fénye némi derítésen kívül a képen számottevő hatású legyen (azaz fő szerepe az, hogy elvillantsa a többi vakut), de ha szükséges, nagyobbat is villanhat. Az állványra helyezett vakut állítsuk SLAVE 2 módba, ha lehetséges, állítsuk be rajta a villanás erősségét is. Természetesen több, hasonlóan beállított segédvakut is használhatunk egyszerre. Megtehetjük azt is, hogy nem a fényképezőgép belső vakuját használjuk vezérlő vakunak, hanem a fényképezőgép vakupapucsába helyezett, vagy állványon elhelyezett, és a fényképezőgéppel vezetékkel vagy rádiós kioldóval összekötött, csak középérintkezővel rendelkező vakut. Erre a célra az összes, fentebb ismertetett vaku megfelel, a TTL vakukat (Viltrox és Pixel Mago) manuális módba kell kapcsolni. Mivel ilyen vaku használata esetén nincs mérővillanás, a segédvakukat SLAVE 1 módba kell állítani. A vezérlő vaku lehet akár automata vaku is, amely a főfényt adja, és a segédvakuk a derítést vagy díszítőfényt, de akár valamelyik segédvaku is szolgáltathatja a főfényt.

Ehhez hasonlóan TTL vakut is használhatunk MASTER vakuként. A TTL vakut a fényképezőgép vakupapucsába helyezhetjük, vagy állványon helyezhetjük el, és TTL jelek átvitelére alkalmas szinkronkábellel kapcsolhatjuk össze a fényképezőgéppel,

wansen

vagy TTL jelek átvitelére alkalmas rádiós kioldóval (pl. Canon rendszer esetén Yongnuo YN-622C, amelynek darabja jelenleg az eBay-en kb. 10000 Ft.).

wansen

Ilyen vaku a fentiek közül a Pixel Mago és a Viltrox. Ha ezt a vezérlő vakut TTL módban használjuk, akkor a segédvakukat SLAVE 2, ha manuális módban, akkor SLAVE 1 módban kell használni.

Ha csak középérintkezővel rendelkező vakunkon nincs SLAVE mód, akkor is használhatjuk segédvakuként a fentebb ismertetett SYK-3 és SYK-5 adapterrel. Az adaptert állványra szereljük, és vakupapucsába helyezzük középérintkezős vakunkat. A SYK-3 adapter egyszerűbb, csak SLAVE 1 módot tesz lehetővé, míg a SYK-5 alkalmas a mérővillanás figyelmen kívül hagyására. Ezeken az adaptereken egy optoérzékelő található, amely érzékeli más vakuk fényét. Ha manuális módú MASTER vakunk van, amely csak egyet villan, akkor megfelelő a SYK-3 adapter is. Belső vaku vagy külső, TTL módban használt vaku esetén a SYK-5 adapter szükséges.

Seagull_syk-5


Ha a SYK-5 adapteren található kapcsolót a villámjelhez kapcsoljuk, akkor SLAVE 1 módot állítottunk be, azaz az adapter az első észlelt villanásra működésbe hozza a hozzá csatlakoztatott vakut. Ha a kapcsolót a vörösszem jelhez kapcsoljuk, akkor a mellette lévő szabályzó segítségével egy időzítést állíthatunk be, azaz azt az időt állíthatjuk be, amennyi idővel követi az első villanást a fő villanás. Ilyen esetben az első villanás és a fő villanás között a MASTER vaku akárhányat villanhat (pl. vörösszem csökkentés céljából), a segédvaku akkor is a megfelelő időpillanatban fog villanni. Az időzítés szabályzóját kísérletezéssel kell beállítanunk. Ha egyszer eltaláltuk a megfelelő időzítést, akkor azonos körülmények között (azonos beállítások, azonos eszközök esetén) mindig jókor fog villanni a segédvaku. Természetesen egyszerre több segédvakut is használhatunk. A fénnyel történő vezérlés természetesen beltérben működik jobban, a legnagyobb nyári napsütésben problémáink lehetnek.

Végül röviden ismertetek egy fejlettebb vezérlési módot. Itt is MASTER vakuról és SLAVE vakukról lesz szó, de másképp vezéreljük őket, mint amiről az előzőekben írtam. Van egy MASTER (vagy COMMANDER, azaz irányító) vaku, amely optikai (villanás impulzusok segítségével) vagy rádiós kapcsolatban van a SLAVE vakukkal. Master vaku helyett használhatunk speciális vezérlőegységet is, például Canon ST-E2 vagy Nikon SU-800. Ezeket a fényképezőgép vakupapucsába kell helyezni. A továbbiakban a MASTER vakuval történő vezérlésről írok. Sok, akár 30 db SLAVE vakut is használhatunk egyszerre. A SLAVE vakukból csoportokat képezhetünk ("A", "B", "C" csoport). A MASTER vakun beállíthatjuk az egyes SLAVE vakucsoportok paramétereit, például a villanás erősségét. Exponáláskor a MASTER vaku beállítja a SLAVE vakukat a megadott paraméterek szerint, majd megtörténik az exponálás. Ennek megvalósítására szükségünk van egy olyan TTL vakura, amely lehet MASTER vaku is. Ezt a MASTER vakut a fényképezőgép vakupapucsába is helyezhetjük, vagy lehet egy állványon is, ha a fényképezőgéppel összekötjük TTL jelek átvitelére alkalmas szinkronkábellel, vagy TTL jelek átvitelére alkalmas rádiós kioldóval. De nem az előzőek szerinti MASTER vakuról van szó, mert ott csak azt jelentette a MASTER vaku, hogy annak fényére villan el a többi vaku. Itt MASTER üzemmódról van szó. A fentebb ismertetett vakuk közül csak a Pixel Mago ilyen, ez a vaku MASTER és SLAVE is lehet. A Pixel Mago vakut M módban, TTL módban és MULTI módban is MASTER módba kapcsolhatjuk a jobb szélső gomb többszöri, hosszas lenyomásával. A SLAVE vakuk vezérlésére négy átviteli csatorna lehetséges (CH 1, CH 2, CH 3, CH 4), és a MASTER vakut és a SLAVE vakukat is azonos csatornára kell állítani. Ennek az a jelentősége, hogy ha többen fényképeznek egy helyiségben, akkor az egyik fotós segédvakui nem fognak egy másik illető MASTER vakujára elvillanni, ha másik átviteli csatornát használnak, mert csak az azonos csatornára állított vakuk kommunikálnak egymással. Tehát a SLAVE vakuk három csoportba sorolhatók, "A", "B" és "C" csoportba. Minden csoportba akár több SLAVE vaku is tartozhat, számuk nincs korlátozva. A MASTER vakun mindhárom csoport részére külön-külön megadhatjuk a villanási paramétereket (például a villanás teljesítményét), és exponálás előtt a MASTER vaku minden SLAVE vakut beállít a megadottaknak megfelelően. Az egyes csoportok teljesítményét igen jól beállíthatjuk, TTL módban például azt is megadhatjuk, hogy az "A" és "B" csoport egymáshoz képest milyen fényteljesítménnyel villanjon. Természetesen a MASTER vaku fényteljesítménye is beállítható, és akár vaku expozíció kompenzációt is alkalmazhatunk. Optikai kapcsolat esetén a SLAVE vakukat úgy kell elhelyezni, hogy előlapi érzékelőjük érzékeljék a MASTER vaku vezérlő fényét. A Pixel Mago MASTER vaku csak optikai módon vezérli a SLAVE vakukat, rádiós vezérlésre nincs lehetőség. Ilyen vezérlés esetén SLAVE módon nem a SLAVE 1 vagy SLAVE 2 módot kell érteni, hanem létezik SLAVE mód is, amely más, mint a SLAVE 1 és SLAVE 2 mód. MASTER vakunak egy arra alkalmas vakut használhatunk. Esetleg a (nem belépő szintű) DSLR fényképezőgép beépített vakuja is funkcionálhat MASTER vakuként. SLAVE vakuknak alkalmasak lehetnek olcsóbb, MASTER módra nem, azonban SLAVE módra alkalmas vakuk is. Különböző gyártók vakui között is működhet ez a vezérlési módszer. A Pixel Mago és a Viltrox JY610C egyaránt Canon TTL rendszervaku. A Pixel Mago lehet MASTER vagy SLAVE vaku is, a Viltrox csak SLAVE lehet. Ez a kétféle, különböző gyártótól származó vaku nagyszerűen együttműködik egymással. Ezt ki is próbálhatjuk az alábbi módon:

  • A Viltrox vakut kapcsoljuk be, és állítsuk SLAVE módba (a bal oldali gomb hosszabb lenyomásával). Ekkor a vaku egyúttal ETTL módba kerül.
  • Állítsuk be az 1-es átviteli csatornát (CH 1).
  • Helyezzük a vakut az A csoportba (A SLAVE felirat mellett "A" látható).
  • A Pixel Mago vakut kapcsoljuk be, állítsuk "M" módba, és állítsuk be a jobb szélső gomb segítségével a MASTER módot.
  • Állítsuk be az 1-es átviteli csatornát (CH1).
  • Állítsunk be az "A" csoportra 1/16 fényteljesítményt.
  • Villantsunk a MASTER vakuval (Pixel Mago), ekkor a Viltrox vakunak is villannia kell, és figyeljük meg a Viltrox kijelzőjén, hogy az 1/16 fényteljesítmény beállításra került.
  • Ezután állítsunk be más, például 1/2 fényteljesítményt, és villantás után a kijelzőn láthatjuk, hogy a SLAVE vaku valóban 1/2 teljesítménnyel villant.
  • A SLAVE (Viltrox) vakun állítsuk be 2-es vagy 3-as átviteli csatornát, és nézzük meg, hogy a Viltrox vaku nem fog villanni, hiába villantunk a MASTER vakuval (mert különböző átviteli csatorára vannak állítva). Ha megnéztük, állítsuk vissza az 1-es csatornára.
  • Állítsunk be a MASTER vakun különböző fényteljesítményt az "A", "B", és "C" csatornára. Állítsuk a SLAVE vakut egymás után "A", "B", és "C" csatormára, és figyeljük meg a MASTER vakuval történő villantás után, hogy a SLAVE vaku mindig a MASTER vakun az adott csatornára beállított fényteljesítménnyel villan.

Így, vagy ehhez hasonlóan kipróbálhatjuk vakuinkat, hogy együttműködnek-e egymással. Természetesen más, hasonló vezérlési képességekkel rendelkező vakukat is használhatunk a Pixel Mago és a Viltrox vaku helyett. Különböző gyártmányú vakuk esetén előfordulhat, hogy nem kompatibilisak egymással. Természetesen csak az várható el, hogy ilyen módon csak azonos rendszerű vakuk működnek együtt egymással (pl. Canon rendszerhez gyártottak egymás között). Vannak olyan (Yongnuo) vakuk is, amelyek akár Nikon, akár Canon rendszerben is lehetnek SLAVE vakuk.

Ennél a vezérlési módnál ma már korszerűbbnek számít a TTL jelek átvitelére alkalmas rádiós vezérlés.

Fénylágyítók, diffúzorok, softboxok

Céljuk a vaku kemény, erősen irányított fényének lágyabbá, szórtabbá tétele. A problémát az okozza, hogy a kemény megvilágítás nagyon sötét árnyékot eredményez, esetleg a vaku fénye erősen tükröződik, például a modell arcán fénylő foltot okozva. Vakuval diffúzor nélkül készített felvétel legtöbbször azonnal felismerhető.

Ha a vaku fényét valamilyen diffúzorral szórtabbá tesszük, akkor sokkal kellemesebb, természetesebb hatású felvételt kaphatunk. Ennek az az oka, hogy a diffúzor szórtabbá teszi a vaku fényét, és a szórt fény a környezet tárgyairól visszaverődve világosítja az árnyékokat.

Amatőr célra nem kell drága, profi megoldásokban gondolkodni, egyszerű, otthon elkészíthető megoldások is teljes értékűek lehetnek. Többféle kivitel készen is megvásárolható. A diffúzor leglátványosabb formája a fehér esernyő, amelynek belsejébe villantunk, és a fehér ernyő által szétszórt fényt hasznosítjuk. Amatőr célra ennél sokkal kisebb, kényelmesebben használható diffúzorok használatára bíztatok mindenkit. Fehér kartonlap, vékony műanyag lap, fehér ruhaanyag, vagy egyéb egyszerű anyagokból kiváló diffúzorokat készíthetünk. Az esernyő leginkább a profi fotósok eszköze.

A legegyszerűbb, szükségmegoldás diffúzor az lehet (mint már máshol is írtam róla), ha egy papír zsebkendőt a vaku elé helyezünk, és befőttes gumival rögzítjük. A vaku elé helyezett diffúzorok természetesen csökkentik a vaku fényének erősségét, amely a vaku hatótávolságának csökkenését okozza, ezt figyelembe kell venni. A fényképezőgép beépített vakuja esetén vagy külső automata üzemmódban használt vaku esetén az automatika figyelembe veszi a diffúzor fényerőt csökkentő hatását, ilyen esetben csak a lecsökkent hatótávolságra kell ügyelni.

Részletesen nem írok konkrét megvalósításról. Az interneten számos leírás közül választhatunk, ha beírjuk a keresőbe a "vaku diffúzor" a "flash diffuser", vagy "softbox házilag", stb. kifejezést. A fő célom a figyelem felhívása e téma fontosságára. Higgyük el, hogy szinte filléres, házilag is elkészíthető, vagy olcsón megvásárolható eszközöket használva sokkal jobbak lehetnek képeink. Ötletadónak néhány diffúzor látható az alábbi képeken.
diffuser_1  diffuser_6
diffuser_2  diffuser_4
diffuser_5          diffuser_7

Az alábbi képen látható olcsó diffúzor aránylag kevés fényt nyel el, a benne lévő ezüst színű felület a vaku fényének egy részét a mennyezet vagy a téma felé vetíti.

vaku_diffuzor

Vakuk használata

Vakuval fényképezni nem feltétlenül áldásos tevékenység. Nem véletlenül voltak olyan hivatásos fényképészek, akik kerülték a vakuk használatát arra hivatkozva, hogy teljesen megváltoztatják, tönkreteszik a helyszín atmoszféráját. Ők a helyszínen meglévő fényben próbáltak hiteles fényképeket készíteni. Ennek élharcosa volt Escher Károly fotóriporter. Működése idején a technika már lehetővé tette volna a mindennapos vakuhasználatot, azonban ő sohasem használt vakut. Többek között ezzel érte el azt, hogy képei nagyon hitelesek. Vaku helyett inkább a legfényerősebb, akár f/0,9 fényerejű objektívekkel fényképezett, és speciális hívókat kísérletezett ki, annak érdekében, hogy vaku nélkül is jó képeket készíthessen kevés fényben is.

A jó minőségű, nagy fényerejű objektívek akkor is drágák voltak, és ma sincs ez másként. Ha anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé ilyen objektívek vásárlását, kedvezőtlen fényviszonyok között kénytelenek vagyunk vakut használni.

Technikailag alapvetően nincs nagy különbség az akkori és a mai vakukészülék között. Ezzel nem a technika fejlődését akarom kétségbe vonni, hanem mindössze arról írok, hogy akkor is egy reflektorba szerelt villanócső villant, akár egy mai készülékben. Az más kérdés, hogy annak tömege akár az öt kilogrammot is elérhette, míg a mai készüléké a felet sem. Fénytechnikailag azonban a mai készülékekhez hasonló jellegű fényt szolgáltattak, ezért gyakorlatilag egy vakuval ugyanúgy nem lehetett utánozni a helyszín eredeti fényviszonyait, mint ahogy ma sem lehet, viszont a fotóriporternek nem volt arra lehetősége, hogy a helyszínt szinte fotóműteremmé alakítsa a megfelelő fényhatások elérésére. A vaku fénye kemény és irányított, a helyszínen pedig a legtöbb esetben lágy, szórt fény van jelen, amelynek hatását hitelesen utánozni vakuval nem egyszerű.

Amikor vakut használunk - hasonlóan a vaku nélküli fényképezéshez - a következőket szeretnénk:

  • A felvételt a kívánt nézőpontból tudjuk elkészíteni, ebbe beletartozik az is, hogy a kívánt távolságból.
  • A kívánt gyújtótávolságú objektívet használhassuk a felvétel elkészítéséhez.
  • A mélységélességet (rekesznyílást) magunk választhassuk meg.
  • Kívánságunk szerinti, jól exponált képet készíthessünk. Nem átlagos fényvisszaverő képességű téma is a kívánt világosságú (vagy éppen sötétségű) legyen.
  • A megvilágító fény minősége megfelelő legyen.
  • Gyors mozgást is élesen tudjunk fényképezni.

Ezeket szeretnénk elérni, azonban ezek elérése nem mindig lehetséges, időnként kompromisszumokra kényszerülünk.

Digitális fényképezőgéphez közvetlenül csak kis talpfeszültségű vakut csatlakoztassunk, mert a nagy talpfeszültségű vaku a fényképezőgép meghibásodását eredményezheti.

Ebben a részben elsősorban (de nem csak) egyszerű, alacsony áron beszerezhető, csak középérintkezővel rendelkező vakukkal foglalkozom, amelyek semmilyen módon sem kommunikálnak a fényképezőgéppel (természetesen a vaku elvillantásán kívül).

A vaku előnye más mesterséges fényforráshoz képest az, hogy fényének színhőmérséklete hasonló a természetes fény színhőmérsékletéhez (kb. 5500 K).

A vakuval történő fényképezés egyik nehézségét az adja, hogy a vaku csak a fényképezés pillanatában villan, emiatt fényhatását előre nem látjuk, és nincs alkalmunk több vakuval történő fényképezés esetén vizuálisan beállítani a téma megfelelő világítási arányait. A profi gyakorlatban a pontos beállításhoz (vakufénymérőn kívül) állandó fényű segédfényforrásokat használnak, amelyek a témán olyan arányú megvilágítást hoznak létre, mint amilyet a vakuk fognak létrehozni a felvételen.

Egyszerű, csak középérintkezővel rendelkező vakuval történő fényképezés esetén olyan üzemmódban kell használnunk fényképezőgépünket, amely fix, általunk beállított ISO érzékenységgel, általunk választott rekesznyílással, valamint általunk választott, vaku használathoz alkalmas záridővel történő fényképezést tesz lehetővé. Ez gyakorlatilag a manuális (M) üzemmód használatát jelenti.

Az alábbiakban feltételezem, hogy fényképezőgépünk M (manual) üzemmódban van, és a vakuhasználathoz alkalmas záridő beállítása megtörtént. Kiválasztottuk az ISO érzékenységet is, amellyel képünket el szeretnénk készíteni.

Vaku használata esetén mindig győződjünk meg arról, hogy a kívánt eredményt kaptuk-e a felvételen, és ha szükséges, korrigáljunk.

Az alábbiakban feltételezzük, hogy a vakuk reflektorán nem használunk semmilyen diffúzort vagy fényformálót. Bár tudjuk, hogy ez nem előnyös, használatukkal sokkal szebb fényképeket kapnánk, azonban így közvetlenül számolhatunk a vaku kulcsszámával, amely kezdőknek egyszerűbb, követhetőbb és áttekinthetőbb. Ha fényformálókat használnánk, azok (pl. fénycsökkentő) hatását is minden alkalommal figyelembe kellene venni a számítások során.

A kezdők kedvéért többféle vakun is bemutatom azok használatát, beállítását. Az alábbiakban Chinon, Metz, Sunpak vakun a fentebb ismertetett vakutípusokat értem.

Direkt (közvetlen) villantás

Ebben a részben a vakuhasználat legegyszerűbb eseteit veszem sorra, manuális, automata és manuális, fényteljesítmény szabályozási lehetőséggel rendelkező vaku esetén.

Ebben a fejezetben mindegyik esetben a vaku reflektora a téma felé néz, közvetlenül világítja meg a témát, és a főfényt a vaku adja.

Főfényen a témát érő legerősebb fényhatást értjük. Ez lehet kemény, de akár lágy, szórt fény is.

direkt_vaku

Manapság ezt az esetet lehet általános vakuhasználatnak nevezni. Amikor fényképezőgépünk beépített vakuját használva, illetve fényképezőgépünk vakupapucsába vagy egy állványra külső vakut helyezve és azt közvetlenül a téma felé irányítva beltérben fényképezünk, ez az eset valósul meg.

A legrosszabb világítást a közvetlen vakufény főfényként történő alkalmazása adja, ezt lehetőleg kerüljük. A túlságosan a fényképezőgép felől érkező fény előnytelen, lapos megvilágítást eredményez, kifejezéstelen, jellegtelen arc, sötét árnyékok, tükröződések a modell arcán és másutt.

A témát közvetlenül (direkt módon) megvilágító kemény, irányított vakufény teljesen tönkreteszi a témának a helyszínen adott fényben meglévő finom árnyalatait, hangulatát.

Ezt az esetet a legegyszerűbb kalkulálni, ezért ezen keresztül mutatom meg az egyes vakufajták használatát. Ha ezt megértjük, akkor a jobb eredményt adó, bonyolultabb esetekkel is elboldogulunk.

Manuális vaku

Maximális fényteljesítményen villanó vakuról lesz szó, ide értve azt az esetet is, ha egy többféle üzemmódra alkalmas vakut egyszerű manuális vakuként használunk, ezt a későbbiekben nem fogom mindig ismételni.

Általánosságban a következőket kell tenni:

A fényképezőgépen beállított ISO érzékenységet beállítjuk a vaku számolótárcsáján, vagy figyelembe vesszük a vaku hátán lévő táblázat leolvasásakor. Meghatározzuk a téma távolságát a vakutól (és NEM a fényképezőgéptől!!!) méterben. Leolvassuk a számolótárcsáról vagy a táblázatból a meghatározott vaku-téma távolsághoz és érzékenységhez tartozó rekesznyílást, amelyet beállítunk fényképezőgépünkön, és elkészítjük a felvételt. A képet megnézzük, és ha kell, korrigálunk a beállításon.

Táblázat

naikei

A képen egy egyszerű, elemmel működő, manuális vaku hátán lévő táblázat látható. Felül sorban láthatók az érzékenység tartományok ASA (=ISO) és DIN rendszerben megadva (1). A bal oldali oszlopban a vaku-téma távolság méterben (2) és lábban (FT). Ha ISO 100 érzékenységgel 2,5 m távolságból (vaku-téma távolság) szeretnénk témánkat megvilágítani, akkor kiválasztjuk a megfelelő érzékenység tartomány oszlopát, az ASA (ISO) 80-125 oszlopot (3), valamint a 2,5 m vaku-téma távolság sorát (4), és ezen oszlop és sor metszéspontjában (5) leolvassuk, hogy f/8 rekesznyílást kell használnunk. A vaku lehet a fényképezőgépen is, de arról leválasztva külön állványon is, csak arra kell ügyelni, hogy úgy fényképezzünk, hogy a vaku az objektív látómezejébe eső témát jól megvilágítsa. Ha túl nagy látószögű objektívvel túl távolról fényképezünk, akkor előfordulhat, hogy a vaku csak a képmező egy részét világítja meg.

Tárcsa

chinon

Ha a Chinon vakut használjuk, akkor az előlapján található kapcsolót (1) a fehér jelhez kell kapcsolni a manuális mód beállításához.

chinon

A manuális mód esetén alul a tárcsán (1) (és természetesen a fényképezőgépen is) beállítjuk a használni kívánt érzékenységet, az ábrán az ISO 100-at. Felül a tárcsán kívül a vaku-téma távolságok láthatók méterben, alatta ugyanez lábban, végül legbelül a fekete mezőben a rekesznyílás értékek találhatók. Az összetartozó értékek egymás alatt láthatók, mint azt az ábrán a 2-esel jelölt téglalap mutatja. Azaz ha a téma 1 m távolságra van a vakutól (3), akkor f/32 rekesznyílást kell használni (4). Ehhez hasonlóan a tárcsáról leolvashatjuk, hogy például 2 m távolság esetén f/16, 3,7 m távolság esetén f/8, 5 m távolság esetén f/5,6, 15 m távolság esetén f/2 a fényképezőgépen beállítandó rekeszérték. A tárcsán fel nem tüntetett érték esetén becsülnünk kell. Például 2,5 m tématávolság esetén a rekeszt f/11 és f/16 közé állítjuk.

Egyéb
metz

Végül nézzük meg a Metz vaku használatát manuális módban.

Kapcsoljuk be a vakut az 1-essel jelölt kapcsolóval az M állásba. A 2-esel jelölt kapcsoló állása manuális módban közömbös, bármely állásba lehet kapcsolva. Állítsuk be a használni kívánt ISO érzékenységet, az ábrán ez ISO 200 (3). Állítsuk be a 6-os jelű kapcsolóval a vaku reflektora zoom állásának megfelelően a sugárzási szöget. A sugárzási szöget ennél a vakunál valójában a reflektoron állítjuk, de mivel a vaku kulcsszáma változik a sugárzási szög függvényében, a helyes eredmény leolvasásához a 6-os kapcsolóval be kell állítani a reflektoron beállítottal azonos sugárzási szöget. A képen láthatjuk, hogy a vaku beállított sugárzási szöge a 28 mm-es ekvivalens fókusztávolságú objektív látószögével azonos, azaz ilyen, vagy ennél kisebb látószögű objektív használható (ha a vakut a fényképezőgép vakupapucsába helyezve használjuk). Ezután a vaku-téma távolság függvényében leolvashatjuk a használandó rekesznyílás értékét. Például 11 m a téma távolsága (5), a helyes expozícióhoz f/2 rekesznyílást kell beállítani a fényképezőgépen (4). Láthatjuk, hogy a példaként tekintett esetben nem pontosan egymás alatt helyezkednek el a feltüntetett távolság- és rekesz értékek, hanem egymáshoz képest kissé eltolódva, ezért becslésre kényszerülünk. Például 4 m távolság esetén f/5,6, 3 m távolság esetén f/8 rekeszérték szükséges.

Ha a külső vakut a fényképezőgép vakupapucsába helyezve használjuk, a vaku-téma távolság megegyezik a fényképezőgép-téma távolsággal. Ha a fényképet egy adott nézőpontból (és ezáltal adott felvételi távolságból) kívánjuk elkészíteni, akkor manuális vaku esetén egy ISO érzékenységhez mindössze egy rekeszértéket választhatunk, amely meglehetősen behatárolja lehetőségeinket a mélységélesség megválasztása terén. Ezt befolyásolhatjuk kissé az ISO érzékenység változtatásával. Ha mondjuk kétszeres ISO érzékenységet állítunk be (a vakun és a fényképezőgépen is), akkor egy fényértéknyivel (egy szabványos értéknyivel) zárhatjuk a rekeszt (például f/8 helyett f/11), és ezáltal nagyobb mélységélességet érhetünk el.

A másik lehetőség az, hogy nem a fényképezőgépre helyezve használjuk a vakut, ezért egymástól eltérhet a fényképezőgép-téma, valamint a vaku-téma távolság. Ilyen esetben a vakut valamilyen külön állványra helyezzük, és szinkronvezetéken keresztül csatlakoztatjuk a fényképezőgéphez vagy a vakuvezérlőhöz. Ha például a vakut a témától távolabb visszük, akkor lehetőségünk lesz tágabb rekesznyílást alkalmazni, és ezáltal kisebb mélységélességet elérni.

chinon

Nézzük ismét a Chinon vaku tárcsáját. Ha a vakut a fényképezőgépen használva az 1 m-re volt a témától (3), akkor f/32 rekesznyílást kellet használni (4). Ha a vakut levesszük a fényképezőgépről, és a témától távolabb, 5 m-re helyezzük el, akkor f/5,6 rekesznyílás lesz használható, amely kisebb mélységélességet eredményez. Ezt a fenti számolótárcsán láthatjuk is.

A használandó rekesznyílást a vaku-téma távolság és az ISO érzékenység függvényében a fényképezőgéptől külön elhelyezett vaku esetén is a fentiek szerint határozzuk meg.

Mindig (de különösen ha a vakut a fényképezőgéptől különválasztva használjuk) tekintettel kell lennünk a vaku sugárzási szögének, valamint az objektív látószögének összhangjára.

Ha a vaku sugárzási szöge nagyobb objektívünk látószögénél, akkor a vakut egy bizonyos határig a fényképezőgépnél közelebb is vihetjük a témához. A lényeg az, hogy a teljes képmező be legyen világítva.

A régebbi, filmes fényképezőgépekhez készült vakukon a feltüntetett érzékenység-tartomány a filmek érzékenységének megfelelő, általában ISO 800 (= ASA 800, = 30 DIN) a legnagyobb érzékenység. A mai digitális gépek nagyobb érzékenységgel is használhatók. Természetesen ezek a vakuk is használhatók akkor is, ha a fényképezőgépen ennél nagyobb ISO érzékenységet állítunk be, mert a vakuról leolvasott rekeszértéket korrigálhatjuk.

Ha a vakut külön állványon használjuk, akkor ehhez leginkább műtermi, vagy ahhoz hasonló körülmények kellenek, például a lakószoba. Ebben az esetben nem leszünk túl mozgékonyak, ha a téma mozog, és ha emiatt a felvételi távolság folyamatosan  változik, annak változását csak lassan, nehézkesen tudjuk követni a rekeszérték kalkulálásával és beállításával. Fényképezőgépre szerelt vakuval mozgékonyabbak vagyunk. A legtöbb témát a nehézségek ellenére beltérben lefényképezhetjük egyszerű manuális vakuval is. Például játszó gyermeket, egy rendezvényen az asztaltársaság beszélgető tagjait, és persze tárgyakat is.

Ha a vaku a fényképezőgépen van, akkor egy pillanat alatt megbecsülhetjük a vaku-téma távolságot, vakunkra pillantva leolvassuk a rekeszértéket, fényképezőgépünkön korrigálunk, és fényképezünk. Azt is megtehetjük, hogy a vaku adott ISO érzékenységhez tartozó kulcsszámát fejben gyorsan elosztjuk a vaku-téma távolsággal, és a kapott rekeszértéket beállítjuk. Például a kulcsszám 30 m, a távolság 4 m, akkor ha 30-at elosztjuk 4-gyel, valamivel több mint 7-et kapunk, azaz f/8-as rekesznyílást állítunk be gépünkön, vagy ha az kisebb lépésközzel állítható, akkor f/7,1 értéket.

Ha több vakut együttesen használunk, akkor azokat legtöbbször manuális módban használjuk.

Fényteljesítmény szabályozási lehetőséggel ellátott manuális vaku

Ha szabályozhatjuk a vaku fényteljesítményét, akkor lényegében a villanásának időtartamát szabályozzuk. Ez lehetőséget teremt számunkra, hogy fényképezőgépünkre szerelt vaku esetén is többféle rekesznyílást használhassunk. Ha ez jól van megvalósítva vakunkon, akkor nagyban leegyszerűsíti helyzetünket.

Példaként lássunk egy jó megvalósítást, mégpedig a Sunpak Auto Zoom 3600 Thyristor vakut.

sunpak_manual

A vakut manual módba kapcsoljuk az 1-es kapcsoló segítségével.

sunpak_full

Állítsuk be a külső tárcsa (1) forgatásával a fehér jelhez a használni kívánt ISO érzékenységet, példánkban ISO 100-at (2). A PR jelű kapcsoló (3) forgatásával állítsuk a FULL feliratot a fehér jelhez, ekkor a vaku teljes fényteljesítménnyel fog villanni. Legyen témánk a vakutól 2 m-re. A vaku tárcsáján a 2 m jelölés (5) alatt láthatjuk (6), hogy teljes fényteljesítménynél f/16 és f/22 közötti rekesznyílást kellene használnunk a helyes expozícióhoz. Az összetartozó értékek ebben az esetben is egymás alatt helyezkednek el a tárcsán.

sunpak_notfull

Mi azonban a 2 m-re lévő témát f/5,6 rekesznyílással szeretnénk lefényképezni. Ennek érdekében a PR kapcsolóval (1) forgassuk a használni kívánt rekeszérték számértékét, az 5,6-ot (3) a 2 m távolság (2) alá, és készítsük el a felvételt. A vaku a 2 m vaku-téma távolságnak és a használni kívánt f/5,6 rekesznyílásnak megfelelő fényteljesítménnyel fog villanni. Ezen a vakun nagyon egyszerű a beállítás.

A tárcsán a fehér jelölésnél láthatjuk, hogy a vaku 1/8 és 1/16 közötti fényteljesítménnyel villan (4). A fényteljesítmény ennél a vakunál 1/3 fényértékenként szabályozható. A képen talán nem sikerült pontosan a 2-es alá beállítani az 5,6-ost, a PR kapcsolóval talán még eggyel tovább kellett volna kapcsolni (1/3 fényértéknyivel), és akkor az 5,6 pontosan a 2-es alá került volna.

Ehhez a vakuhoz különböző tele és nagylátószögű előtétek voltak megvásárolhatók. Ha ilyet használunk, akkor csak annyi változik, hogy a fehér jelölés helyett a mellette lévő valamelyik piros vagy kék színűt kell használni.

Ennél a vakunál egyszerű volt használni a fényteljesítmény csökkentést. Nem minden vakunál van ez így.

Nehezebb eset például a népszerű Yongnuo YN-560 vaku (első kiadásáról írok néhány szót). Fényteljesítménye hét fényértéknyit (1/1, 1/2, 1/4, 1/8, 1/16, 1/32, 1/64, 1/128 részére) csökkenthető, minden egyes fényértéknyi csökkentésen belül lehetőség van finomhangolásra (1/8 részenként). A vaku reflektora változtatható sugárzási szögű, mégpedig 24 mm, 28 mm, 35 mm, 50 mm, 70 mm, 80 mm, 105 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögének megfelelően, amelyet változtatva természetesen a kulcsszám is változik. A gyártó a kézikönyvben ISO 100 érzékenységre vonatkoztatva közöl egy táblázatot arra nézve, hogy a sugárzási szög (zoom) és a fényteljesítmény egyes állásaihoz mekkora a vaku kulcsszáma. A kulcsszám azonban ezeken felül függ még az ISO érzékenységtől is, azaz ISO 200, ISO 400, ISO 800, stb. érzékenységekhez is tartoznia kellene egy-egy hasonló táblázatnak.
Nem annyira egyszerű ezzel a vakuval fényképezni, a kezdők minden bizonnyal nehezen boldogulnak vele.
Ha sikerül megállapítanunk a vakunak a kívánt ISO érzékenységhez, zoom álláshoz, valamint a fényteljesítmény szabályozás adott értékhez a vaku kulcsszámát, akkor elvileg megállapíthatjuk az adott felvételi távolsághoz szükséges rekeszértéket. Az újabb problémát az jelenti, hogy a vaku kulcsszáma a valóságban kisebb a specifikációban megadottnál, ezért korrigálni kell. Legegyszerűbben talán próbafelvétel készítésével érhetünk célt.

A legegyszerűbb, fényteljesítmény szabályzási lehetőséggel rendelkező Yongnuo YN460 II vakuhoz könnyű kalkulátort készíteni, én is készítettem egyet, amelyről egy külön írásban lehet olvasni.

A vakut fényteljesítmény szabályzás üzemmódban is leválaszthatjuk a fényképezőgépről, a fentiek szerint a vaku-téma távolságnak és a kívánt rekeszértéknek megfelelően szabályozhatjuk a vaku fényteljesítményét. A legtöbb esetben viszont pont az az előnye a fényteljesítmény szabályozhatóságának, hogy nem kell feltétlenül levennünk a vakut a fényképezőgépünkről, és mégis (bizonyos határok között) a kívánt rekeszértékkel (kívánt mélységélességgel) fényképezhetünk.

Automata üzemmód

Ha vakunkat automata üzemmódban használjuk, akkor a vakuba épített érzékelő érzékeli a téma megvilágítását, és a helyes expozíció elérésekor megszakítja a vaku villanását. Az érzékelő látószöge általában kisebb a vaku sugárzási szögénél, általában 15-25 fok körüli. így csak a téma egy részéről visszaverődő fényt érzékeli.

A vaku érzékelőjének minden esetben a téma felé kell néznie.

Chinon vaku

chinon

Az automata üzemmód beállításához a vaku előlapján található kapcsolót a zöld vagy a piros jelöléshez kell állítani.

A piros színű jelölést használva a zöldhöz képest tágabb rekesznyílást (munkarekeszt) használhatunk, ezért kisebb lesz a mélységélesség, nagyobb lesz a hatótávolság (1,3 - 7,5 m), valamint azonos vaku-téma távolság esetén rövidebb (mintegy negyede) lesz a villanási idő. A zöld színű jelölést használva két értékel szűkebb rekesznyílást használhatunk, ezáltal nagyobb lesz a mélységélesség, kisebb lesz a hatótávolság (1 - 3,7 m), valamint azonos vaku-téma távolság esetén hosszabb (mintegy négyszerese) lesz a villanási idő. Az azonos vaku-téma távolságnak természetesen csak a kétféle hatótávolság tartomány átfedésénél, azaz az 1,3 - 3,7 m tartományban van értelme, és ebben a tartományban képezheti megfontolás tárgyát az, hogy melyik automata módot válasszuk. Ha a vaku-téma távolság nagyobb, mint 3,7 m, akkor csak a piros módot van értelme választani (ha a főfényt ez a vaku adja).

chinon

Példánkban vakunkat ISO 100 érzékenységen egy 5 m távoli téma fényképezésére szeretnénk használni.

Be kell állítani a tárcsán a kívánt érzékenységet (1), majd be kell állítani a kiválasztott piros vagy zöld üzemmódhoz tartozó rekeszértéket fényképezőgépünkön. A beállítandó érték a tárcsán látható piros, illetve zöld jelölésnél látható rekeszérték. ISO 100 esetén a zöld üzemmód (2) használata esetén f/8 rekeszértéket (4), a piros üzemmód esetén (3) f/4 rekeszértéket (5) kell beállítani fényképezőgépünkön.

Példánkban 5 m távolságra van a téma a vakutól, emiatt csak a piros üzemmódot használhatjuk (mert a zöld módban csak 3,7 m a vaku hatótávolsága). Válaszuk ki ezt az üzemmódot a vaku előlapján látható kapcsolóval. A tárcsán állítsunk be ISO 100 érzékenységet (1). Állítsuk be fényképezőgépünkön a tárcsán a piros jelölés (3) alatt látható rekeszértéket, azaz az f/4-et (5), majd készítsük el a felvételt.

Metz vaku

metz_auto

Kapcsoljuk be a vakut automata módban az 1-es kapcsoló "A" jelhez történő kapcsolásával. Állítsuk be a kívánt érzékenységet (példánkban ISO 200-at) a 4-es kapcsolóval. Állítsuk be a vaku reflektorán beállított, ekvivalens gyújtótávolsággal megadott sugárzási szöget a 3-as kapcsolóval (példánkban 28 mm). A 2-es kapcsolóval válasszuk ki, hogy milyen rekesznyílással (munkarekesszel) szeretnénk fényképezni. Ennél a vakunál is változik a fentebb leírtak szerint a választott üzemmódtól függően a vaku hatótávolsága és - azonos vaku-téma távolságot feltételezve - a villanás időtartama. A képen látható beállításokkal a sárga mód esetén f/11, zöld mód esetén f/5,6, piros mód esetén f/2,8 rekesznyílás használható(az ábrán az 5, és 6). Témánk legyen 5 m távolságra a vakutól, válasszuk ki a 2-es kapcsolóval a zöld módot, és állítsuk be a hozzá tartozó f/5,6 rekeszértéket fényképezőgépünkön, majd készítsük el a felvételt. Közben pillantsunk a 7-es jelű, o.k. feliratú jelzőfényre, hogy az rövid időre kigyullad-e. Ha igen, akkor témánk a vaku hatótávolságán belül volt, és várhatóan jól exponált lesz. Ha nem gyulladt ki, akkor a piros módot kell választanunk, ha be tudjuk állítani az f/2,8 rekeszértéket fényképezőgépünkön, de ha ez nem lehetséges, akkor manuális módban elkészíthetjük a felvételt. Esetleg változtassunk sugárzási szöget, ha objektívünk gyújtótávolsága ezt lehetővé teszi.

Sunpak vaku

sunpak_auto

A vakut kapcsoljuk automata üzemmódba (1).

sunpak_auto

Állítsuk be a kívánt ISO érzékenységet, példánkban ISO 200-at az 1-gyel jelölt kezelőszervvel a 2-essel jelölt piros jelöléshez. Láthatjuk, hogy négyféle munkarekesz közül választhatunk (3), mégpedig ennél az érzékenységnél f/4, f/5,6, f/8 és f/11 közül. Ha más érzékenységet állítunk be, változnak a rendelkezésre álló munkarekeszek is. Láthatjuk, hogy a négy munkarekesz mindegyikénél más a vaku maximális hatótávolsága (4), ezek sorban 13 m, 9 m, 6,5 m, 4,5 m. Bármilyen ISO érzékenységet is választunk ki, ezek a hatótávolság értékek nem változnak. Az 5-össel jelölt kapcsolóval válaszuk ki a négy munkarekesz közül azt, amelyiket használni szeretnénk, az ábrán ez az f/5,6 rekeszérték (6), amelyet be kell állítanunk fényképezőgépünkön. A kiválasztott rekeszérték színezetlen, míg a nem kiválasztott, de választható rekeszértékek zöld fólia alatt láthatók. Láthatjuk, hogy az f/5,6 rekesz van kiválasztva (6), és ennél a választásnál a hatótávolság távoli határa 9 m (7). A helyes működési tartomány (hatótávolság) közeli határa ennél a vakunál mindig 0,5 m (8), a távoli határt pedig a fehér nyíl (9) hegye jelzi. A fehér nyíl azt szimbolizálja, hogy ennél a beállításnál a vaku hatótávolsága 0,5 m-től 9 m-ig terjed. Ha beállítottuk az f/5,6 rekeszértéket és az ISO 200 érzékenységet fényképezőgépünkön is, készítsük el a felvételt.

Látható, hogy 4,5 m-nél kisebb vaku-téma távolság esetén bármelyik munkarekeszt választhatnánk. Mi lesz a különbség az elkészült képek között? Az, hogy minél tágabb rekesznyílást választunk, annál kisebb lesz a mélységélesség, és annál rövidebb lesz a villanás időtartama, azaz egy mozgó téma annál kevésbé mozdul be.

Automata módban amíg a téma a vaku hatótávolságán belül van, semmit sem kell állítgatnunk vakunkon. Ez - főleg tirisztoros vaku esetén - gyors felvételi készültséget eredményez, azaz gyors egymásutánban készíthetünk felvételeket.

Az automata mód legnagyobb hátrányai:

  • Egy adott érzékenységnél csak bizonyos rekeszértékek használhatók.
  • A vaku fényérzékelőjének látószöge nem látja a teljes képfelületet.
  • Csak átlagos fényvisszaverő képességű témánál ad jó eredményt.

Fényképezőgép beépített vakuja

A belső vakut általában a fényképezőgép vezérli, csak néhány beállítási lehetőségünk marad. Egyrészt lehet vaku expozíció kompenzációra lehetőségünk (általában a +2...-2 FÉ tartományban), esetleg változtathatjuk a fényteljesítményét, villanhat az "első redőnyre" (a zár kinyitása után közvetlenül) illetve a "hátsó redőnyre" (a zár bezáródása előtt közvetlenül) szinkronizálva, és lehet "lassú szinkron" üzemmód. Irányszáma rendszerint alacsony, ISO 100-ra vonatkoztatva 10 m körüli szokott lenni.

Ha a fényképezőgép beépített vakuja közvetlenül adja a főfényt (a gép vakupapucsába helyezett külső vaku főfényt adó közvetlen villanásához hasonlóan) több probléma forrása.

  • Túl közel van az objektív tengelyéhez, ezért vörös szem effektust okoz.
  • Ugyanezen okból fénye túl "lapos", túlságosan a fényképezőgép irányából jövő. Személy fényképezésekor jellegtelen, nem túl előnyös eredményt kapunk.
  • Beltérben túl kemény, sötét árnyékot képez. Nincs nagyméretű árnyék, de az előnytelen.

Előnyösebb lenne, ha a fény például inkább kissé oldalirányból, esetleg kissé felülről jönne.

Ha a beépített vaku helyett gépünk vakupapucsába közvetlenül a témára irányuló külső vakut helyezünk, az a fenti problémákat önmagában nem oldja meg, azonban erősebb fénye miatt szűkebb rekesznyílást használhatunk, valamint több tartalékunk marad a vaku fényének lágyabbá tételére.

Indirekt villantás

Az előzőekben tárgyalt alapesetekben a vaku akár a fényképezőgépre volt helyezve, akár külön állványon volt, mindig közvetlenül világította meg a témát, reflektora a témára volt irányítva. Ennek az lett a következménye, hogy a képmezőbe került, a témánál közelebbi, a kép előterében lévő tárgyak túlexponáltak, részlet nélküli fehérek lettek, a témánál távolabbiak pedig alulexponáltak, sötétek. A vaku kemény fényű fényforrás, amely túl kontrasztos, sötét árnyékokat eredményezett. Előnytelen világítás volt, mindenféle tükröződések felléptek, portré esetén akár a modell arcán is, és kifejezéstelen arcokat eredményezett. Használhatunk a vakura helyezve valamilyen diffúzort, amely jóval szórtabb fényt eredményez, azonban ennél is lényegesen szebb megvilágítást kapunk az itt ismertetett indirekt megvilágítással.

Továbbra is vakunk adja a főfényt. Ha vakunkkal nem közvetlenül világítjuk meg a témát, akkor az említett problémák tekintetében javulást tapasztalhatunk.

Ha a (nem túl magasan lévő) fehér mennyezetre villantunk, ahonnan a fény visszaverődve szórt fényként világítja meg témánkat, akkor kellemesebb hatású felvételt kapunk. A szórt fény miatt az árnyékok lágyabbak lesznek, és kisebb különbség lesz az előtér és a háttér megvilágítása között.

Indirekt villantáshoz jóval erősebb fényű (nagyobb kulcsszámú) vaku szükséges.

Mivel a mennyezetről visszaverődött fény nagy területen szóródik, nagyobb látószögű objektívvel fényképezhetünk.

Eredetileg 35 mm ekvivalens gyújtótávolságnak megfelelő sugárzási szöggel rendelkező vakuval (Sunpak Auto Zoom 3600) álló testhelyzetben, a fényképezőgép mellől a padlótól számítva körülbelül 3,5 m magasságban lévő mennyezetre villantva, 16 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektívvel fényképezve is elég egyenletesen megvilágított képet kaptam. Ez látható ezen a fotón:

indirekt

indirekt_vaku

Az ábrán a kis nyilak a minden irányba történő fényszóródást jelképezik. Ebben az esetben a vaku-téma távolság két távolság összege lesz, azaz a vaku-mennyezet (a mennyezet azon helyének vakutól mért távolsága, ahová a vaku fénye irányul, az ábrán "A"), valamint a mennyezet-téma távolság ("B") összege. Ezt a távolságot vegyük figyelembe, ha kalkulálunk, valamint azt, hogy a mennyezet fényelnyelése és a fény nagyobb területen történő szétszóródása miatt a kalkuláltnál akár egy-négy fényértéknyivel (rekeszértékkel) bővebben kell exponálni. Manuális, fényteljesítmény szabályzós és automata vaku esetén egyaránt próbafelvétellel győződhetünk meg a helyes rekeszértékről (vagy ISO érzékenységről).

Például manuális vakunk kulcsszáma egy adott érzékenységnél 30 m. A vaku-mennyezet távolsága legyen 3 m, a mennyezet-téma távolsága 2 m, azaz összesen 5 m. A számított rekesznyílás: 30/5=6, azaz f/6, amelyet gyakorlatilag f/5,6-nak tekinthetünk. A mennyezet fényelnyelése miatt f/4 vagy f/2,8 rekeszértékkel készítsünk próbafelvételt, és a szükséges mértékben korrigáljunk a végleges felvétel elkészítése előtt.

Ha egyszerű manuális vakuval a mennyezetre villantunk, akkor bizonyos távolsághatárokon belül azonos rekesznyílással fényképezhetünk. Ez azért van így, mert a vaku fénye nagy területre szóródik szét, és sokkal nagyobb területet világít be aránylag egyenletesen, mintha közvetlenül világítottuk volna meg vele a témát. Ezért ha például a szobában a földön játszó gyermeket fényképezzük, akkor indirekt villantás esetén nem kell minden alkalommal a rekeszértéket számolgatnunk, amikor a gyermek játék közben kissé változtatja a helyét.

Ha automata vakuval fényképezünk, akkor a vaku reflektorát irányítsuk a mennyezetre, érzékelője a téma felé nézzen, ehhez felfelé billenthető reflektorral rendelkező vaku szükséges. Az automata vaku figyelembe veszi a mennyezet fényelnyelését is, csak arra ügyeljünk, hogy olyan nagy munkarekeszt válasszunk, amely a fényelnyelés és a megnövekedett vaku-téma távolság ellenére is jól exponált felvételt eredményez.

Ha vakunkat manuális üzemmódban használjuk, nem szükséges annak billenthető reflektorúnak lennie, a legegyszerűbb kivitel is megteszi. Rögzítsük a vakut állványra egy gömbcsukló segítségével, és a gömbcsukló állításával irányítsuk fényét a vaku és téma között a mennyezetre úgy, hogy a mennyezetről visszaverődő vakufény jól megvilágítsa a témát.

Portré fényképezése esetén a mennyezetre villantva enyhe, lágy körvonalú árnyékot kapunk a homlokon, az orr és az áll alatt.

indirekt

A jobb hatás elérése céljából kihúzhatjuk a sok vakuban megtalálható diffúzor lapkát, vagy alkalmazhatunk az alábbi képen láthatóhoz hasonló diffúzort (akár egy fehér lapból készítettet is), amelyek kissé több fényt vetítenek a modell irányába.
indirekt


Ha a helyiség túl magas, villanthatunk egy fehér falfelületre is. A vaku automata üzemmódja esetén a falra történő villantáshoz forgatható fejű vakura van szükség, mert a vaku érzékelőjének a helyes expozíció érdekében nem a fal, hanem a téma irányába kell néznie. A vaku-téma távolságot a mennyezetre villantásnál leírtak szerint számoljuk.

Színes felületre nem villanthatunk, mert annak elszíneződött felvétel lenne az eredménye.

Villanthatunk egyéb fényvisszaverő felületre is, ennek a tipikus példája a mindenki által ismert fehér esernyőbe villantás. Ekkor egy speciális, kinyitott fehér esernyőt állványra rögzítünk, nyelére felfogatjuk a vakut úgy, hogy reflektora az esernyő belseje felé nézzen. Az esernyőről visszaverődő lágy fény világítja meg a témát.

Használatos még visszaverő felületként fehér kartonlap, (összegyűrt vagy nem összegyűrt) ezüst vagy arany színű alumínium fólia kartonlapra ragasztva is.

A veszteségek miatt az indirekt villantáshoz a nagyobb teljesítményű vaku előnyösebb. Esetleg előfordulhat, hogy automata vakunkat manuális módban leszünk kénytelenek használni.

Ha rendelkezünk a fentebb ismertetett Chinon vagy Metz gyártmányú vakuhoz hasonló billenthető reflektorú automata vakuval, és azt a fényképezőgépünk vakupapucsába helyezve a fehér mennyezetre villantunk, már nagy lépést tettünk a technikailag jobb képek felé.

A két típus közül a Chinonnak erősebb a fénye (és az indirekt vakuzáshoz erős fényű vaku kell), azonban automata mód esetén csak két munkarekesz választható, míg a Metz vaku esetén három. A Metz vakunak 8 V körüli a talpfeszültsége, így a legtöbb digitális fényképezőgéphez közvetlenül csatlakoztatható, míg a Chinon 125 V talpfeszültsége adapter közbeiktatását teszi szükségessé. Tudom, nem egy olyan fényképezőgép típus van, amely elvisel akár 250 V-ot is, ennek ellenére úgy gondolom, hogy akkor nem lehet baj, ha alacsony talpfeszültségű (vagy olcsó adapterrel azzá alakított - lásd itt) vakut használunk.

Szerencsére számos ezekhez hasonló vaku létezik, amelyet használtan igen olcsón (4-6000 Ft-ért) beszerezhetünk.

Ablakon beszűrődő fény

Sokunknak tetszik az ablakon beszűrődő lágy fény, amelynél fényerősebb objektívvel, esetleg az árnyékos oldalt egy derítőlappal derítve szép portrét készíthetünk. Akkor van ilyen szép lágy fény, amikor a nap nem süt be közvetlenül a szobába. A derítésről lentebb lehet olvasni. Hogyan tudnánk egyszerűen ilyen fényt előállítani?

Sajnos nagyon egyszerűen, kisméretű eszközökkel sehogy. Az ablakon beszűrődő fény lényege az, hogy már kint az ablak előtt is többnyire lágy, hiszen nem süt be a nap a szobába, és ez a nagy felületű ablakon keresztül érkező, nem túl erős lágy fény világítja meg a témát.

Az egyik lehetőség az, hogy az ablak méretével megegyező méretű szoftbox-szal világítjuk meg a témát, és egy derítőlappal derítünk.

Jó megoldás lehet az is, hogy egy, az ablak méretével megegyező, fehér, fényt szépen szóró felületre villantunk, és a visszavert szórt fény világítja meg a témát. Egy derítőlappal deríthetünk, ha szükséges. Az ablakon beszűrődő fény legtöbbször nem fehér, hanem az égbolt miatt kissé hidegebb, kékes elszíneződést mutat. Ahhoz, hogy a vakuval is kissé hidegebb fényt kapjunk, világíthatunk ezüst színű felületre is, de csak olyanra, amelyik szép szórt fényt eredményez (nem vetíti a fényt, hanem kifejezetten szórja). Fekete csíkokkal a szoftboxon vagy visszaverő felületen az ablak osztásának mintázatát is utánozhatjuk.

Vörös szemek

Ha vakunk a fényképezőgép vakupapucsába volt helyezve, vagy gépünk beépített vakuját használtuk, gyakran tapasztalhattuk, hogy a képen szereplő személyek vörös szeműek. Ezt az okozza, hogy a fényképezőgép objektívjéhez közel elhelyezkedő vaku bevilágít a személyek szemébe, amely ezért vörös színű lesz. A fényképezőgép azt fényképezi le, amit valójában "lát". Bár minden fényképezőgép alkalmas valamilyen módon vörös szem csökkentésre, ezek a módszerek nem elég hatásosak, és valójában nem szüntetik meg képeinken a vörös szemeket.

Az egyszerű és hatásos megoldást az jelenti, ha a (külső) vakut leválasztjuk fényképezőgépünkről, és az objektívtől oldalirányban távolabb helyezzük el. Elhelyezhetjük valamilyen állványfélén, vagy egyszerűen oldalra kitarthatjuk a kezünkkel is. Portré készítésekor előnyös, ha egyúttal kissé magasabbról is világítunk. Már nem túl nagy oldalirányú távolság esetén is megszűnnek a vörös szemek. Megoldást jelenthet a fentebb ismertetett Sunpak, vagy más hasonló nyeles vaku használata.

sunpak_3600

Már ennél a nem túl nagy objektív-vaku távolságnál sem keletkezett vörös szem, az alábbi képrészlet így készült.

szemek

Megoldást jelenthet az indirekt villantás is, mert ilyenkor nem világít bele az objektív közeléből a vaku közvetlenül a modell szemébe, hanem egy, az objektívtől távolabbi felületen szétszóródó vakufény adja a téma megvilágítását.

Kemény árnyékok, derítés

Ha beltérben vakuval fő fényforrásként közvetlenül (direkt módon) világítjuk meg a témát (modellünket), akkor a vakufény erős irányítottsága miatt kemény, éles határvonalú, sokszor részlettelen, sötét árnyékok keletkeznek. Mindenképpen kellemetlen ilyen képet nézni, az lenne a jó, ha nem lennének az árnyékok ilyen sötétek, és ott is látnánk részleteket. Arra azonban figyeljünk, hogy az "árnyékmentes" kép se jó, nem erre kell törekednünk, hanem arra, hogy az árnyékok ne többel, csak egy-két fényértékkel legyenek sötétebbek a nem árnyékos részeknél. Előnyös lehet, ha az árnyék nem határozott határvonalú, hanem elmosódottabb..

Az egyik megoldást a már említett indirekt villantás jelentheti, a szórt fény által keletkezett árnyék kevésbé sötét, kevésbé éles határvonalú, kellemesebb hatású.

Ha portrét készítünk, és csak egy vaku, a fényképezőgép beépített vakuja áll rendelkezésünkre, akkor a jobb kép érdekében a következőket tehetjük:

  • Ha álló képformátumú képet készítsünk, akkor abba az irányba fordítsuk el gépünket, hogy az árnyék a modell hajánál, és ne az arcélénél keletkezzen.
  • A modell távolabb helyezkedjen el a háttértől, hogy a vaku miatt keletkező árnyék ne legyen látható.
  • Fekete színű hátteret alkalmazva nem, vagy csak kevésbé látszódik az árnyék.
  • A modellt állítsuk egy nagyobb nyitott ablak vagy ajtó elé, így nem keletkezik árnyék.
  • Használjunk a vaku előtt valamilyen diffúzort, amely fényét lágyabbá, szórtabbá alakítja, így az árnyék lágyabb és kevésbé sötét lesz. Ha más nem áll rendelkezésünkre, fogjunk oda egy fehér papír zsebkendőt. Gondoljunk arra, hogy a diffúzor csökkenti a vaku hatótávolságát.

Ezek közel sem tökéletes megoldások, de máris valamivel jobb képet kapunk.


Ha külső vakunk van, azt elhelyezhetjük egy állványon, és kissé felülről és oldalról világíthatjuk meg segítségével modellünket. Ekkor egy segítőnk a modell mellett állva úgy tarthat egy világos fényvisszaverő lapot, hogy az a vaku fényét a modell arcának árnyékban lévő részére vetítse és ezáltal világosabbá tegye az árnyékokat.

Azt a műveletet, amikor a túl sötét árnyékokat valamilyen módon világosítjuk a felvételkészítés során, derítésnek nevezzük. A derítéshez használt fényvisszaverő lap neve derítőlap.

A derítőlap lehet egy egyszerű fehér, vagy alumínium fóliával bevont kartonlap, vagy egy világos felület, például fehér házfal.

Deríteni nemcsak derítőlappal lehet, hanem egy második vakuval is. Ilyenkor az egyik vaku (legtöbbször kissé oldalról világítva) adja a főfényt, és a keletkező árnyékokat a fényképezőgép objektívjének tengelyéhez közel elhelyezkedő másik vakuval derítjük. A derítő vakunak egy-két fényértéknyivel alul kell exponálnia a témát, mert az árnyékokat nem eltüntetni, hanem csak világosabbá tenni kell. Mivel a fényképezőgép beépített vakuja közel van az objektívhez, ideális derítésre.

A derítő fényforrásnak azért kell közel lennie az objektív optikai tengelyéhez, mert így valósul meg azoknak az árnyékoknak a derítése, amelyeket az objektív lát, és amelyek ezáltal a képre kerülnek.

Ha a főfényt egy állványon elhelyezett vaku adja, a derítést a beépített vaku, akkor általában nincs túl nehéz helyzetünk. A külső vakuk a beépített vakunál általában jóval erősebb fényűek, és sok esetben a beépített vaku fényereje (jó esetben a főfényt adó külső vakué is) szabályozható. Ha ismert a beépített vaku adott beállításához tartozó kulcsszáma, akkor egyszerű a dolgunk. Tegyük fel, hogy az árnyékokat 1 fényértéknyi alul-expozícióval szeretnénk deríteni. Beépített vakunk kulcsszáma a használni kívánt érzékenységen legyen 12 m, modellünk legyen 3 m-re a fényképezőgéptől. Kiszámítjuk a fényképezőgépen a derítéshez beállítandó rekeszértéket. Ha a kulcsszámot elosztjuk a vaku-téma távolsággal, akkor megkapjuk a jól exponált kép készítéséhez beállítandó rekeszértéket. 12/3=4, azaz f/4 rekeszértéket kapunk. Azonban ez a jól exponált képhez tartozik, mi viszont egy fényértéknyi alulexponáltságot szeretnénk az árnyékokban, ezért egy fényértéknyivel (egy értékkel) zárjuk a rekeszt, azaz f/5,6 rekeszértéket fogunk alkalmazni. A főfényt adó külső vakut olyan távolságra kell elhelyezni a témától, amely távolságról a beállított rekeszértékkel (f/5,6) helyesen exponált képet kapunk. Ha a használt érzékenységen a főfényt adó vaku kulcsszáma 30 m, akkor azt 30/5,6=5,36 m távolságra kell elhelyezni a témától. Próbafelvételt készítünk, és ha kell, korrigálunk. Ha két külső vakunk van, akkor a derítést egy, a fényképezőgép vakupapucsába helyezett külső vaku is adhatja, főleg ha van automata üzemmódja, vagy csökkenthető a fényteljesítménye.

Ha ugyanebben a helyzetben főfényként automata külső vakut használunk, és az adott érzékenységen választható az f/5,6 munkarekesz, akkor nyert ügyünk van. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a vakut ne helyezzük túl messzire a témától.

Ha derítőfényként használunk automata vakut, akkor ebben az esetben az a jó, ha az adott érzékenység esetén kiválaszthatunk f/4 munkarekeszt, mert ez a fényképezőgépen alkalmazott f/5,6 rekeszérték miatt egy fényértéknyi alul-expozíciót fog eredményezni.

Ha derítőfényként és főfényként is automata vakut használunk, akkor nem biztos, hogy a kívánt eredményt kapjuk, biztosabb eredményt ad, ha egyszerre csak egy automata vakut használunk. Mindenképpen próbáljuk ki előtte.

Ha kültérben készítünk portrét, a főfényt általában a napfény adja. Nyáron, főleg a déli órákban ez rendkívül kemény, az árnyékokat célszerű deríteni, amelyre alkalmas lehet a beépített vaku is. Ehhez be kell állítani fényképezőgépünkön a kívánt mértékű vaku expozíció korrekciót (-1 FÉ, -2 FÉ, vagy a kettő közötti, ha lehetséges). Ez AUTO módban általában nem beállítható, P vagy Tv, mód szükséges. A -1 FÉ vaku expozíció korrekció azt jelenti, hogy a vaku egy fényértéknyivel alulexponálja a témát, azaz az árnyékok láthatók, de nem túl sötétek. Ha -2 FÉ korrekciót alkalmazunk, akkor az árnyékok 2 fényértékkel lesznek alulexponáltak, azaz sötétebbek lesznek. Arra is tekintettel lenni, hogy beépített vakunk hatótávolsága korlátozott, hiszen az erős napfényhez képest kell 1-2 fényértéknyi alul-expozíciót megvalósítania.

Ha valamilyen diffúzort szerelünk vakunkra, akkor szórtabb, lágyabb fényt kaphatunk, és a lágyabb megvilágítás lágyabb árnyékokat is eredményez, azonban a vaku reflektora elé helyezett diffúzor egyúttal csökkenti a vaku fényerejét is. Ha a vakura helyezett diffúzor csökkenti vakunk fényének erősségét (és a témát emiatt gyengébb fény éri), akkor ezt a csökkenést csak automata üzemmódban veszi figyelembe a vaku automatikusan, manuális üzemmódban nekünk kell figyelembe vennünk. A diffúzor miatt vakunk hatótávolsága természetesen automata módban is csökken, erre figyeljünk.

Ha vakunkat pusztán derítésre használjuk, és a téma fő megvilágítását a helyszínen meglévő természetes vagy mesterséges fény adja, akkor szép felvételt kaphatunk, mert a témának a helyszínen adott fényben meglévő finomságait, atmoszféráját, hangulatát a derítésre használt vaku nem rontja el. Erről lentebb, a kevert fényben történő fényképezésről szóló részben írok.

Álljunk itt meg egy pillanatra, és a fentiek alapján nézzük meg néhány mondatban azt, hogy hogyan készíthetünk vakuval minél természetesebb hatású képet.

A vaku fő problémája az, hogy erős fényű, pontszerű fényforrás. A beépített vaku pedig még rossz irányból is világítja meg a témát. Derítéshez esetleg a beépített vaku is megfelelhet.

A természetesebb hatás elérése érdekében a vaku kemény fényét valamivel lágyítani kell. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a nagyobb méretű lágyító eszköz jobb hatású. Nem véletlenül használnak a profik nagyméretű szoftboxokat és nagyméretű felületeket. Tehát a vaku reflektorára szerelhető kisméretű lágyítók a semminél jobbak, de nem az igazik. Igen jó hatást érhetünk el indirekt világítással, azaz a fehér mennyezetre vagy falfelületre, vagy egyéb nagy fehér felületre villantással. A legjobb hatást akkor kapjuk, ha a főfényt és a derítőfényt egyaránt indirekt világítás adja. A főfény és a derítőfény erősségének aránya se mindegy, és a megvilágító fények iránya se mindegy, ezeket a szempontokat is vegyük figyelembe.

Kevert világítás

Ha vakuval fényképezünk, de a fényképezőgépünkön beállított záridő és rekesznyílás mellett a helyszínen meglévő világítás az expozíció szempontjából nem elhanyagolható, akkor kevert megvilágításról beszélhetünk.

A fő szabály az, hogy a vaku hatását a beállított rekesznyílással szabályozzuk, a helyszínen meglévő világítás hatását pedig a záridővel. Természetesen olyan záridőt kell választani, amely alkalmas a vaku használatához. A cél az, hogy úgy hangoljunk össze mindent, hogy a kívánt képet kapjuk.

Természetesen nem "tetszőlegesen" választhatunk rekeszértéket és záridőt, és természetesen ha a rekeszértéken változtatunk, az is hatással lesz a helyszínen meglévő világítás képre gyakorolt hatására is. Alapvetően a vakuhoz választunk rekeszértéket, és ha több rekeszérték is választható, akkor a kívánt mélységélességet is figyelembe véve választunk közülük. A nappali világítás hatását ehhez a kiválasztott rekeszértékhez a fénymérés eredményének figyelembe vételével választunk záridőt úgy, hogy az adott fény hatása a kívánt világosságú eredményt adja. Csak a vakuszinkron záridő vagy annál hosszabb választható.

Ha a fényképezőgépünkön beállított záridő nem túl rövid, számolnunk kell a berázódás veszélyével.

Előnyösebb, ha külső vakunkat állványon helyezzük el, mert a fényképezőgép-téma távolságtól függetlenül változtathatjuk a vaku-téma távolságot.

Ebben a részben tehát nem arról lesz szó, hogy különböző színhőmérsékletű megvilágítást használunk egyszerre. Legalábbis nem ez a fő téma.

Ebben a részben nem a főfény és derítés aránya a téma, hanem az adott világítás és a vaku fényének összehangolása a kívánt eredmény elérésére.

Módszerünk alapját az adja, hogy vakunk hatótávolsága korlátozott, és a témától távolabbi részeken hatása már elhanyagolható. Azt tudomásul kell vennünk, hogy nem minden körülmény esetén lehetséges a kívánt módon a kétféle világítás hatását összehangolni, az akadály legtöbbször fényképezőgépünk vakuszinkron záridejének hosszúsága, esetleg vakunk kevés fényteljesítménye. Néhány példán keresztül járjuk körbe a témát.

Naplemente

Gyönyörű naplementét fényképezünk, a téma előterében, a Balaton partján ül modellünk, aki egyúttal kitakarja a napot. A modell felénk eső része sötét, mert azt nem világítja meg a lenyugvó nap. Ha vakut nem használunk és a modellre exponálunk, akkor a modell jól látható lesz a felvételen, de az égbolt túl világos, túlexponált lesz, elveszik a naplemente hangulata. Ha az égboltra (kissé szűken) exponálunk, akkor a naplemente hangulatát jól adja vissza képünk, de modellünk sziluettszerű, részlettelen fekete lesz. Ez akár így is igen jó kép lehet, de ha látni szeretnénk a modell részleteit is, akkor derítenünk kell.

A modell felénk eső részének derítésére jól használható akár a beépített vaku is. Figyeljünk arra, hogy a derítés érvényesüléséhez a modell csak olyan távolságban lehet a fényképezőgéptől, hogy a vaku fénye még kifejthesse derítő hatását. Kapcsoljuk gépünket P módba, állítsunk be normál (nem vaku) expozíció kompenzációval némi alul-expozíciót, például -1 FÉ-et, hogy a naplemente elég sötét, telített színű legyen. A felvétel elkészítésekor majd ügyeljünk arra, hogy gépünk az égboltra és ne modellünkre mérjen fényt. Kapcsoljuk be a vakut, és a vaku expozíció kompenzációval állítsuk be, hogy modellünk milyen világosan jelenjék meg felvételünkön. Készítsük el a felvételt. A beépített vaku esetében a fényképezőgép figyelembe veszi azt, hogy kültéren kisebb a vaku kulcsszáma.

Ha külső vakut használunk fényképezőgépünkre szerelve, akkor bonyolultabb a helyzetünk. ISO 100 érzékenységet használunk, és ekkor legyen kültéren vakunk kulcsszáma 30 m. Modellünk tőlünk 4 m távolságra üljön. Fényképezőgépünk vakuszinkron ideje legyen 1/200 s. Mérjünk a naplementére fényt fényképezőgépünkkel, és legyen a "helyes"' expozíció f/4 rekesznyílásnál 1/125 s. Vakunk esetében a 4 m-re lévő modell helyes (nappali hatású) megvilágítását 30/4=7,5, azaz gyakorlatilag f/8 rekesznyílás adná.

El kell döntenünk, mit szeretnénk. Tegyük fel, hogy a hátteret egy fényértéknyivel alul szeretnénk exponálni, modellünket pedig nappali hatású világossággal szeretnénk ábrázolni. Ez utóbbi feltétel miatt f/8 rekesznyílást kell választanunk. Az f/8 rekesznyílás használata esetén a naplemente fénymérés szerint helyes expozícióját 1/30 s záridő adná (a fényméréskor kapott értékhez képest két fényértéknyivel zártuk a rekeszt, ezért négyszeres expozíciós idő szükséges). Mi azonban alulexponálni szeretnénk a naplementét, ezért 1/30 s helyett 1/60 s záridőt alkalmazunk. Az 1/60 s hosszabb gépünk vakuszinkron idejénél, ezért használható. Kapcsoljuk gépünket M módba, állítsuk be a kalkulált értékeket, és exponáljunk.

Ha a hátteret és modellünket is egy fényértéknyivel alul szeretnénk exponálni, akkor f/11 rekesznyílást kell használnunk, és ehhez kell megállapítanunk azt a záridőt, amely a háttér egy fényértéknyi alul-expozícióját eredményezi. Miután a rekeszt egy fényértéknyivel zártuk, a záridőt duplájára kell növelnünk, azaz 1/30 s a beállítandó érték.

Láthatjuk, hogy a fényképezőgépen használt manuális vaku esetén korlátozott lehetőségünk van a mélységélesség befolyásolására. Ahhoz, hogy a rekeszérték megválasztásában nagyobb szabadságunk legyen, vagy a fényképezőgéptől elválasztva kell használnunk vakunkat, vagy fényteljesítmény szabályozhatósággal rendelkező vakut kel használni, vagy használhatunk automata vakut is.

Automata vaku esetében nappali hatás eléréséhez a vakun kiválasztott munkarekeszt állítjuk be fényképezőgépünkön, egy fényértéknyi alul-expozícióhoz egy értékkel szűkebbet, stb... A kiválasztott rekeszértékhez meghatározzuk azt a záridőt, amely a háttér kívánt világosságú fényképezéséhez szükséges. Ez a záridő nem lehet rövidebb gépünk vakuszinkron záridejénél. Túl hosszú záridő esetén állvány szükséges.

Ablak előtt

Biztosan mindenki látott már olyan nappal készült beltéri fényképet, amelyen látszik egy udvarra néző ablak is, és amelyen az udvaron lévő tárgyak borzasztóan világosak, túlexponáltak, vagy a túlexponáltság miatt csak egy fehérséget látunk az ablakban. Ilyen képet szeretnénk most úgy elkészíteni, hogy az udvaron lévő tárgyak is jól exponáltak legyenek.

A problémát az jelenti, hogy az udvaron sokkal világosabb van, mint beltérben, ezért ha a helyes expozíciót az udvarra állítjuk be, akkor a beltérben lévő témát vakuval világosítani kell.

Legyen ugyanaz a külső vakunk és fényképezőgépünk, mint az előző példában, és szintén használjunk ISO 100 érzékenységet, vakunk legyen a fényképezőgépen. Témánk a beltérben legyen tőlünk 3 m-re. Mérjük meg fényképezőgépünkkel az ablakban látható kültérre vonatkozó helyes expozíciót. Legyen ez a használt érzékenységre f/8 és 1/125 s. A vaku a beltéri témától 3 m-re van, ezért a beltéri téma helyes expozíciójához 30/3=10, azaz gyakorlatilag f/11 rekesznyílást kell használnunk. A vakuhoz szükséges f/11 rekesznyíláshoz 1/60 s záridőt kell használnunk, hogy az udvar tekintetében ugyanolyan expozíciót kapjunk, mint a mért f/8 és 1/125 s esetében.

A rekeszértéket (és ezáltal a mélységélességet) az udvar expozíciója szempontjából bizonyos korlátokkal szabadon megválaszthatjuk (persze a rekeszértékhez a helyes expozíciót eredményező záridőt választva), de ehhez az is szükséges, hogy a vaku a választott rekesznyílás esetén a téma beltéri részét a kívánt világossággal exponálja. Ehhez vagy el kell távolítani vakunkat a fényképezőgépről, vagy fényteljesítmény szabályozására alkalmas, vagy automata vaku szükséges. Nézzük ezt meg egy kissé részletesebben.

A beltéri téma kisebb mélységélessége miatt f/4 rekesznyílást szeretnénk használni. Mivel f/8 rekesznél 1/125 s volt a helyes expozíció, f/4 rekesznél 1/500 s szükséges. Máris beleütköztünk egy megoldhatatlanak tűnő problémába, ugyanis fényképezőgépünkkel legfeljebb 1/200 s záridővel használhatunk vakut, rövidebb záridővel nem. Ha lehetséges lenne ISO 100 helyett két fényértéknyivel kisebb érzékenység beállítása (azaz ISO 25, mert ISO 100 -> ISO 50 -> ISO 25), akkor 1/125 s záridő lenne szükséges, ami megfelelő lenne, ez azonban fényképezőgépünkkel nem lehetséges. Most tekintsük úgy, hogy ezt nem tudjuk megoldani, és a megoldásért olvassuk el a "Szabadban vakus derítés kis mélységélességgel" részt.
 
Ha olyan fényképezőgépünk van, amellyel lehetséges 1/500 s záridővel vakuval fényképezni, akkor a következőket kell tennünk. Be kell állítanunk f/4 rekesznyílást, 1/500 s záridőt és ISO 100 érzékenységet. A beltéri téma helyes expozíciójához ha vakunk a fényképezőgépen van, és teljes fényteljesítményén 30/3=10, azaz gyakorlatilag f/11 rekesznyílást kellene használnunk, de mi f/4-et szeretnénk. Ha fényképezőgépünkön hagyjuk a vakut, akkor fényteljesítmény csökkentés szükséges, mégpedig f/8 rekesz használatához 1/2-re, f/5,6 rekesz használatához 1/4-re, f/4 rekesz használatához 1/8-ra kell csökkentenünk a vaku fényteljesítményét, azaz vakunkon ez utóbbit kell beállítani a kép elkészítéséhez. Ha levesszük a vakut a gépről, akkor ahhoz, hogy f/4 rekesszel kapjunk a vakuval helyes expozíciót, a vakut a témától 30/4=7,5 m-re kell eltávolítani. Automata vakunkon ISO 100 érzékenységnél f/4 munkarekesz választása megoldja problémánkat, feltéve, hogy ennél a munkarekesznél a vaku hatótávolsága meghaladja a 3 m-t.

Derítés ablak előtt, beltérben

Ha vakunkat pusztán derítésre használjuk, és a téma fő megvilágítását a helyszínen meglévő természetes vagy mesterséges fény adja, akkor szép felvételt kaphatunk, mert a témának a helyszínen adott fényben meglévő finomságait, atmoszféráját, hangulatát a derítésre használt vaku nem rontja el.

Nézzük azt az esetet, amikor a modell ül az ablak mellett, az ablak a jobb keze felé esik, mi majdnem szemből fényképezzük őt, 3 m-ről. A főfényt az ablakon beszűrődő fény adja, amely arcának jobb felét megvilágítja, de arcának bal fele túl sötét, ha így fényképeznénk le, akkor az túl sötét lenne, tehát deríteni szükséges. A jobb arcfelére a helyes expozíció legyen f/2,8 rekesznyílásnál 1/30 s, és továbbra is ISO 100 érzékenységgel szeretnénk elkészíteni a felvételt. A vakut oldalt egy állványon helyezzük el úgy, hogy az megvilágítsa modellünk árnyékos arcfelét. A kérdés tehát az, hogy milyen távolságra kell elhelyeznünk a 30 m kulcsszámú vakut ahhoz, hogy a modell árnyékos arcán egy fényértéknyi alulexponálást eredményezzen. A vaku teljes fényteljesítményén (manuális módban) 30/2,8=10,71, azaz 10,71 m-re kell a vakut elhelyeznünk. Persze sokan most azt gondolják, hogy ez lehetetlen, mert nincs ekkora hely egy átlagos lakószobában. Használhatunk fényteljesítmény csökkentést, és akkor máris kedvezőbb a helyzetünk. Ha 1/4 fényteljesítményt állítunk be, akkor fele kulcsszámmal számolhatunk, ha  1/16 fényteljesítményt, akkor a kulcsszám a negyede lesz, azaz 7,5 m, és ekkor a szükséges távolság 7,5/2,8=2,7 m, amely már realizálható. Lentebb írok arról, hogy mit tehetünk, ha vakunk fényteljesítménye túl nagy az adott feladathoz.

Szabadban vakus derítés kis mélységélességgel

Szabadban, napsütésben fényképezünk kis mélységélességgel, és vakut szeretnénk használni a kemény árnyékok derítéséhez úgy, hogy az árnyékok egy fényértéknyivel legyenek alulexponáltak. Felszerelésünk legyen az előzőekben használt, azaz ISO 100 érzékenységen fényképezünk, vakuszinkron záridőnk 1/200 s, vakunk kulcsszáma ezen az érzékenységen, beltérben 30 m. A téma legyen 1,5-re a fényképezőgéptől, a helyes expozíció a témára legyen f//11 rekesz és 1/125 s záridő. Mi azonban kis mélységélességgel szeretnénk fényképezni, mondjuk f/2,8 rekesznyílással, amelynek használatával 1/2000 s záridővel kapunk helyes expozíciót. A feladat látszólag megoldhatatlanak tűnik, mert vakut legfeljebb 1/200 s záridővel használhatunk, 1/2000 s-mal nem.

Mit tehetünk? Csökkentenünk kell a témáról a fényképezőgépbe jutó fény erősségét olyan mértékben, hogy 1/125 s záridő is használható legyen, mert akkor a feladat megoldható. Erre a célra semleges szürke (ND) szűrőt kell tennünk fényképezőgépünk objektívje elé. A szükséges négy fényértéknyi fénycsökkentéshez ND16 szűrő szükséges. Ekkor exponálhatunk f/2,8 rekesznyílással és 1/125 s záridővel.

Nézzük meg a derítés kérdését. Az ND16 szűrő vakunk fényét is négy fényértéknyivel (16-od részére) csökkenti, tehát ennyivel nagyobb fényteljesítményt kell szolgáltatnia. Az ND16 szűrő miatt normál expozícióhoz olyan fényteljesítményt kellene a vakunak szolgáltatnia, mintha a rekesz négy értékkel szűkebb lenne, azaz mintha f/11 rekeszt használnánk. Mivel kültérben kisebb a vakuk kulcsszáma, ezért derítés céljából nyugodtan számolhatunk ezzel a rekesszel. A vakut tehát helyezzük a témától 30/11=2,7 m távolságra.  

Gondolkodhatunk fordítva is. A témára a helyes expozíció f/11 és 1/125 s. Ehhez beállítjuk a derítés helyes arányát, amelyhez ennél a rekesznyílásnál a vakut a témától 30/11=2,7 m-re kell elhelyezni. Ez valójában némi alulexponáltságot fog eredményezni, mert a vaku 30 m kulcsszáma beltéri használatra vonatkozik, kültéren ez az érték kisebb. Ez nekünk pont jó. A kisebb mélységélesség miatt f/11 helyett f/2,8 rekesznyílást állítunk be, amelynek hatását egy, az objektív elé helyezett ND16 szűrővel ellensúlyozzuk.

Tehát összefoglalva: ISO 100 érzékenységet, f/2,8 rekeszt, 1/125 s záridőt állítunk be, a vakut derítés céljából a témától 2,7 m távolságra helyezzük, és az objektív elé tesszük az ND16 szűrőt.

Napfény helyettesítése

A vaku erős fényű, a napsütéshez hasonló színhőmérsékletű fényforrás, amelyet eredményesen használhatunk a napfény hiánya esetén annak helyettesítésére, a kép kontrasztosabbá tételére.

A módszer technikailag nem tér el a fentebb leírtaktól. Egyhangú, borús időben egy állványra helyezett vakuval a kívánt irányból és a kívánt erősségű fénnyel megvilágítjuk a témát. A rekeszt a vaku használatához választjuk, és a háttér sötétségét a választott záridővel befolyásoljuk. Fordítva is gondolkodhatunk, amikor is egy vaku használatához megfelelő záridőhöz olyan rekesznyílást választunk, amely megfelelő mélységélesség mellett a háttér kívánt expozícióját adja, és ehhez a rekesznyíláshoz választjuk meg a vaku-téma távolságot szintén úgy, hogy a vaku is megfelelően világítsa meg a témát. A "kívánt expozíció" és a "megfelelő világítás" nem feltétlenül a "helyes" expozíciót jelenti, mert például a hátteret szándékosan akár alul is exponálhatjuk, ha elképzelésünknek ez felel meg. A háttér alulexponálása és a téma vaku általi "normál" megvilágítása a témának a háttérből történő kiemelkedését eredményezi.

Ide kívánkozik az úgynevezett "amerikai éjszaka" effektus. Ilyenkor nappal, szabadban készítünk éjszakai hatású felvételt. Rendszerint egy modell áll vagy ül egy háttérként választott táj (homokos tengerpart, városrészlet, stb.) előtt. A lényege az, hogy a hátteret 1-2 fényértékkel alulexponáljuk úgy, hogy az égboltra mérünk fényt, és azt, illetve vele együtt a hátteret sötétítjük el a kívánt (pl. 1-2 FÉ) mértékben. A modell helyes megvilágítását vakuval biztosítjuk. Tehát sötét a háttér, illetve sötét az égbolt is, és ebből emelkedik ki a vakuval megvilágított modell. A háttér alulexponálása miatt rövid záridő szükséges, ezért olyan fényképezőgép előnyösebb, amely rövid záridő mellett is lehetővé teszi vaku használatát. Az alul-expozíció miatti szűk rekesznyílás mellett kültéren a modell kellő megvilágítására erős fényű vaku szükséges.

Alkonyatkor és éjszaka

Alkonyatkor és éjszaka érdekes hatású fényképeket készíthetünk vakunkkal. Az alkonyati kevés fény hatását a háttéren a záridővel befolyásolhatjuk, míg egy közeli témára a vakuval villanthatunk annak kívánt kiemelésének elérésére. Az esetlegesen meglévő utcai lámpák, reklámok saját és más tárgyakra eső fényét is figyelembe vehetjük az expozíció megállapításakor.

Éjszaka, ha személyt fényképezünk beépített vakunkkal, akkor bizonyos határok között a rekesznyílással, illetve a záridővel is befolyásolhatjuk, hogy a háttér, illetve modellünk milyen világos legyen a képen. A határokat a túl hosszú záridő választása esetén bemozduló háttér, valamint vakunk hatótávolsága jelentik. A vaku expozíció kompenzációval befolyásolhatjuk, hogy modellünk milyen világos legyen a képen.

Használhatjuk fényképezőgépünk "Lassú szinkron" lehetőségét. Ha bekapcsoljuk, akkor fényképezőgépünk hosszabb záridőt állít be azért, hogy a túl sötét háttér világosabb legyen a képen. Az előteret a villanó vaku világítja be. Ha ezt a lehetőséget bekapcsoljuk, akkor állvány használata válhat szükségessé.

Mozgások fényképezése

Mozgások fényképezésénél a "szinkronizálás az első redőnyre", illetve a "szinkronizálás a hátsó redőnyre" lehetőségekkel foglalkozom. Ez sok fényképezőgép esetében rendelkezésre áll. Álló téma esetén nincs jelentősége annak, hogy ezen két lehetőség közül melyiket választjuk.

A "szinkronizálás az első redőnyre" választás esetén a vaku az expozíciós időtartam elején villan, míg a "szinkronizálás a hátsó redőnyre" esetén a végén.

Tegyük fel, hogy a helyszínen nem túl erős a fény, és válasszunk jóval hosszabb záridőt a vakuszinkron záridőnél, például 1/30 másodpercet. Legyen a vakuhasználathoz szükséges rekesznyílás f/8, amelynél az 1/30 záridő némi alulexponálást eredményezzen a helyszínen meglévő fény tekintetében. Balról jobbra, levegőben forogva ugró balettművészt fényképezünk vakuval, tőle távol lévő háttérrel (amelyet vakunk már nem nagyon világít meg).

A "szinkronizálás az első redőnyre" választása esetén az ugrás elején a vaku villanásának hatására egy jól exponált éles állapotot kapunk a táncosról, majd a vaku villanása után elmosódott, halványabb nyomot láthatunk az elkészült képen az ugrás további részéről, amely az expozíciós idő hátralévő részében keletkezik.

A "szinkronizálás a hátsó redőnyre" választása esetén pont fordított a sorrend, az ugrás első részében keletkezik a táncos elmosódott nyoma a helyszínen meglévő világítás hatására, majd a felvétel végén villan a vaku, és ez egy éles állapotot eredményez a képen.

Hosszabb záridővel szebb képet kaphatunk, de állvány használata válhat szükségessé.

Gyors mozgás fényképezése

Kültéri sporteseményen aránylag gyors mozgást szeretnénk élesen, elmozdulás mentesen fényképezni, és témánkat vakunkkal deríteni. Vakunk teljes fényteljesítményen adódó villanási ideje, amely a gyakorlatban általában 1/200 - 1/400 s közöttinek vehető, ehhez a feladathoz túl hosszú. Gyors mozgás éles fényképezéséhez legalább 1/800 - 1/1000 s rövidségű villanási idő lenne szükséges. A legtöbb vaku esetében ha fél fényteljesítményt állítunk be, akkor 1/800 s körüli villanási időt kapunk, amely a legtöbb témához már elég rövid idő lenne, azonban így csökken vakunk hatótávolsága is. Ha nem tudunk elég közel menni a témához, akkor esélytelen, hogy vakunknak bármilyen észlelhető hatása legyen a felvételre. Számos sporteseményen, például labdarúgó mérkőzésen látunk vakut villogtatva a játéktéren történt eseményt kompakt géppel fényképezőket, pedig a nézőtérről a kis vakunak semmi hatása nincs olyan távolságból.

Az is problémát jelent, hogy a főfényt a természetes világítás adja, és fényképezőgépünk vakuszinkron zárideje túl hosszú (pl. 1/200 s), amely alatt a téma a vakutól függetlenül is bemozdul. Amennyiben rövidebb záridőt alkalmazunk, akkor a téma nem mozdul be, de a vakus derítésről le kell mondanunk. Ha nem DSLR gépet használunk, akkor jó esetben akár 1/500 s zársebességgel is használhatunk vakut, amely számunkra kedvezőbb.

Beltéri sportesemény esetén általában kénytelenek vagyunk főfényként a vakut használni. DSLR gép esetében ekkor is probléma a hosszú, 1/200 s záridő, mert gyors mozgás esetén olyan szűk rekesznyílást kellene használni, hogy a helyszínen meglévő világítás hatása elhanyagolható legyen, viszont vakunknak 1/2 fényteljesítménnyel, szűk rekesznyílás mellett is helyesen kellene exponálnia a témát bizonyos felvételi távolságból. Ehhez nagy teljesítményű vaku szükséges. Ebben az esetben is előnyös a rövid vakuszinkron idővel rendelkező fényképezőgép.

Nagy belső terek fényképezése

Nagy belső tereket - főleg nagylátószögű objektívvel - nem fényképezhetjük hagyományos módon, mert olyan nagyok a távolságok és olyan nagy a falak felülete, hogy azt egy-két vakuval nem lehet elfogadható módon megvilágítani. Gondoljunk például egy templom belsejére, vagy egy régi kastély nagy belső tereire, aulájára, lépcsőházára. Teljesen más hatású felvételt kapunk, ha a meglévő kevés fényben állványról fényképezünk, vagy ha elképzelésünk szerint vakuval világítjuk meg azt. Ha egy villantással nem tudjuk bevilágítani a témát, akkor több villantással részletekben világítjuk meg.

A témát éjszaka, teljes sötétségben fényképezzük. Előkészítésként előveszünk egy (vagy két egyforma) gyorsan újratöltődő, megfelelő teljesítményű vakut, és minden világító jelzést leragasztunk rajta fekete szigetelőszalaggal. A vakuknak semmilyen kapcsolatuk sem lesz a fényképezőgéppel, a vakukat kezünkbe fogva mi fogunk villantgatni. Fényképezőgépünket állványra helyezzük, és M módban beállítjuk az élességet, az érzékenységet, a rekesznyílást, valamint hosszú (például 30 s vagy 60 s vagy ennél is hosszabb) záridőt. Előnyösebb, ha rövidebb idő alatt el tudjuk végezni a feladatot. Elkezdünk exponálni. Fogjuk a vakut vagy a vakukat, a sötétben besétálunk a képbe, villantgatunk, de nem össze-vissza, hanem szépen sorban több villantással megvilágítjuk témánk egészét. Előre el kell tervezni, hogy milyen sorrendben haladunk, és hol állva, hová fogunk villantani ahhoz, hogy a kívánt megvilágítást kapjuk a képen, és minél gyorsabban végezzünk. A nagy felületekre egymás mellé-alá is villantunk, mintha a fénnyel "befestenénk" a felületet, a témát, ezért is nevezik ezt "meszeléses" technikának, mások tapétázásnak. Gyorsan dolgozzunk, és kínosan ügyelünk arra, hogy magunkat véletlenül se világítsuk meg, valamint arra is, hogy véletlenül se kerüljünk a megvilágított témarész és a fényképezőgép közé. Ezzel elérjük, hogy mi magunk ne látszódjunk a képen. Ha elképzelésünk szerint képünk hangulatához szükséges, akkor segítőnk az adott objektum (pl. kastély) lámpáit felkapcsolhatja rövid időre, de csak akkor, ha mi nem tartózkodunk fényképezőgépünk látóterében.

A módszer alkalmazásához némi gyakorlat szükséges, de néhány sikertelen próbálkozás után már sikerülhet szép képet is készítenünk.

A vaku fényének csökkentése

Ha vakunk fénye túl erős, és fizikai akadályok miatt nem tudunk a témától kellő távolságból villantani, akkor csökkenteni szükséges vakunk fényteljesítményét. Ehhez az alábbiak valamelyikét (vagy közülük többet is) tehetjük:

  • Használjunk automata vakut.
  • Villanthatunk indirekt módon a fehér mennyezetre a vakuval, vagy a fehér falfelületre.
  • Ha a vaku reflektora függőleges irányban állítható, akkor lehetséges akár fényképezőgépre szerelt vaku esetében is a mennyezetre villantás.
  • Ha még így is túl nagy a fény, akkor a vakut távolabbra kell vinni, és úgy kell a mennyezetre villantani.
  • Ha van vakunkon fényteljesítmény szabályozási lehetőség, akkor lehetséges csökkentenünk a vaku fényerejét.
  • Megoldás lehet kisebb ISO érzékenység beállítása. Ha ISO 100 helyett ISO 50-et állítunk be, akkor 0,7-szeres kulcsszámmal számolhatunk, amely kisebb vaku-téma távolságot eredményez.
  • Csökkenthetjük vakunk fényét valamilyen mechanikus módon. Ehhez elé teszünk valamilyen diffúzort (gyári diffúzort, fehér ruhaanyagot, vagy szükséghelyzetben befőttes gumival ráfogott több réteg papír zsebkendő is megteszi). Ekkor a vaku fénye nem lesz annyira kemény, nem eredményez olyan sötét árnyékot, kellemesebb hatású felvételt kapunk.
  • Elvileg használhatunk semleges szürke (ND) szűrőt a felvétel elkészítéséhez, de ez nem ajánlott, mert rontja az objektív rajzát, és a problémát enélkül is megoldhatjuk. A színszűrők alkalmazásáról külön fejezetben írok.

A szakirodalomban vagy az interneten találhatunk világítási fogásokat, azokat kipróbálhatjuk, és kikísérletezhetjük, hogy megvalósításuk saját berendezésünkkel hogyan lehetséges.

Bereczky Péter - bykyny