Egyenletes képmező (flat field) referenciakép készítése
Ebben az írásban arról szólok, hogyan készíthetünk egyszerűen "egyenletes képmező" (flat field) referenciaképeket objektívjeinkhez és fényképezőgépeinkhez. Ezen írásnak leginkább a RAW formátumban fényképezők vehetik hasznát. Aki nem fényképez RAW formátumban, nyugodtan ugorja át ezt a részt. Az elkészült referenciaképeket a RawTherapee programban használhatjuk képeink kidolgozása során.

Az objektívek nem egyenletesen fényerősséggel világítják meg a képmező különböző részeit, még akkor sem, ha egyenletes világosságú homogén felületet fényképezünk. Általában a képsarkok, képszélek felé sötétedés tapasztalható (peremsötétedés). Ezt az objektív hibája okozza.

  A drága objektíveknél ez kisebb mértékű, az olcsóbb objektíveknél - változtatható gyújtótávolságú objektíveknél elsősorban a beállítható fókusztávolság szélső értékeihez közeledve - a probléma nagyobb mértékben jelentkezik. A sötétedés mellett előfordulhat a szélek felé elszíneződés is. Ezek a problémák a RawTherapee RAW konverter programmal egyszerűen korrigálhatók, ha az úgynevezett flat field referencia képfájl rendelkezésre áll. Emiatt tehát felesleges drága objektívet vennünk. A korrigálás kielégítő eredménnyel csak RAW fájl esetén lehetséges, ha csak JPG formátumban fényképezünk, elesünk ettől a lehetőségtől. A módszer tehát olyan fényképezőgépeknél alkalmas, amelyek (akár CHDK segítségével is) alkalmasak RAW formátumban történő fényképezésre.

A képmező sarkainak enyhe sötétedése a kép közepe felé tereli tekintetünket, ezért néha a peremsötétedés a kompozíció része lehet. Ne automatikusan mindig korrigáljunk, hanem gondoljuk át, hogy valóban szükséges-e a korrekció.

Ha egy témát lefényképezünk RAW formátumban, és azt RawTherapee-ban kidolgozzuk, akkor a RawTherapee nem tudja, hogy milyen mértékű a peremsötétedés, így azt korrigálni sem tudja.

Ha rendelkezünk egyenletes felületről különböző beállításokkal készített referencia képsorozattal, akkor ezeket a képeket a szélek, sarkok felé történő sötétedés visszakorrigáláshoz felhasználhatjuk.

Ebben az írásban a Canon 18-55 mm f/3,5-5,6 IS objektívről, valamint a Canon EOS 350D fényképezőgépről lesz szó a téma kapcsán. Tegyük fel, hogy ezekkel rendelkezünk, és ehhez az objektívhez készítünk flat field referencia képeket.

A flat field referenciaképeket egy egyenletes felület lefényképezésével készítjük.

  • Fényképezőgéptípusonként,
  • objektívenként,
  • fókusztávolságonként,
  • illetve rekeszértékenként 

    szükséges egy-egy RAW formátumú képfájlt készíteni, amelynek felhasználásával a RAW konverter program elvégzi a korrekciót, és szinte olyan eredményt kapunk, mintha peremsötétedéstől és a képszélek felé jelentkező színeltolódástól mentes objektívet használtunk volna. Ez azt jelenti, hogy ha több típusú fényképezőgéppel rendelkezünk, akkor sajnos mindegyikkel el kell készíteni a visszakorrigálásra használandó referenciaképeket. Ha több objektívvel rendelkezünk, akkor szintén mindegyikkel el kell készíteni a referenciaképeket, akkor is, ha több objektív is beállítható egy adott fókusztávolságra. Ha két objektíven beállítható az 55 mm fókusztávolság, akkor mindkét objektívvel el kellett készíteni az 55 mm fókusztávolságú referenciaképeket. A "fókusztávolságonként" kitétel nyilván nem azt jelenti, hogy minden egyes beállítható (pl. mm-enként) fókusztávolság állásban képet kell készíteni. Ez szükségtelen. Én minden olyan fókusztávolság állásban készítettem képet, amely az objektíven fel van tüntetve. A "rekeszértékenként" kitétel számomra azt jelentette, hogy szabványos "egész" rekeszértékekkel készítettem a képeket (f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16 és f/22 értékekkel). A 18-55 objektív esetén amely gyújtótávolságnál lehetséges volt, készítettem f/3,5 rekeszértékkel is képet.

A flat field képek elkészítéséhez egy Cokin P szűrőtartóba helyezhető, egyenletesen fehér műanyag lapot használtam. Az eredeti funkciója e lapnak a fehéregyensúly beállítása, kifejezetten erre a célra gyártják.

feher_lap

Használhatunk mást is helyette. A lap egyenletessége fontos követelmény. A lapot a szűrőtartóba tettem, mégpedig az objektívhez legközelebbi helyre, és a szűrőtartót a Canon 18-55 objektívre helyeztem. A lényeg az, hogy egy áttetsző, egyenletes fehér felületet helyezzünk el kis távolságra az objektívtől.

flat_field

A kép készítésére olyan napot kell választani, amikor aránylag egyenletes az égbolt, például egyenletesen kék vagy szürke. Előnyös, ha egyenletesen felhős az ég, és nincs napsütés. Ha süt a nap, akkor Napnak háttal álljunk, és ha kell, kezünkkel takarjuk el a Nap fényét, hogy hátulról ne világíthassa meg a fehér szűrőlapot.

  • Állítsunk be fényképezőgépünkön +1 2/3 FÉ túlexpozíciót.
  • Állítsuk gépünket Av (rekesz prioritás) üzemmódba.
  • Állítsunk be olyan ISO értéket, amelynél gépünk még kevés képzajt produkál (én ISO 400-at használtam, de lehet ISO 100 is akár).
  • Kapcsoljuk ki objektívünkön az autofókuszt és a képstabilizátort.
  • Állítsunk be 18 mm fókusztávolságot.
  • Állítsuk az élességet a végtelenre.
  • Állítsunk be napfény fehéregyensúlyt.
  • Irányítsuk gépünket az égboltra, és készítsünk egy képet a fehéregyensúly beállítása céljából.

white_balance
Fehéregyensúly beállítására szolgáló, kék égboltról fehér lapon keresztül készült kép

A kép visszanézésével hisztogram segítségével ellenőrizzük, hogy a kép ne legyen túlexponált. Ha az, akkor csökkenteni kell a túlexponálás mértékét, és újabb képet kell készíteni.

E képet használjuk fel "saját" (custom) fehéregyensúly beállítására.

  • A menüben menjünk be a "Custom WB" menüpontba.
  • Válasszuk ki az előbb elkészített képet.
  • Állítsunk be Custom értéket a WB menüpontban.

Ez a fehéregyensúly beállítási módszer Canon DSLR gépeknél használatos. Más gépeknél más módon lehet megmutatni gépünknek, hogy milyen színű felületet szeretnénk fehérnek (semleges szürkének) látni képünkön. Kövessük gépünk útmutatójában az egyedi fehéregyensúly beállításánál írtakat.

Most állítsunk be 18 mm fókusztávolságot, a rekeszt állítsuk f/3,5-re, és készítsük el a képet (az égbolt ugyanazon részére irányított fényképezőgéppel, az előzőekben leírt beállításokon természetesen nem változtatunk), ezután állítsunk be f/4 rekeszt, és készítsük el a referenciaképet, és sorban minden kívánt rekeszértékkel készítsünk referenciaképet. Ezután állítsuk be a következő fókusztávolság értéket, például 24 mm-t, és szintén minden kívánt rekeszértékkel készítsünk referenciaképet. És így tovább mindaddig, amíg minden szükséges fókusztávolság - rekeszérték kombináció tekintetében rendelkezünk referenciaképpel. Leírni tovább tart, mint megcsinálni. Egy objektívvel negyed óra alatt végezhetünk.

Ha van több objektívünk, azokkal is végezzük el a fentieket. Minél jobb minőségűek a referenciaképek, annál jobb lesz a visszakorrigálás során várható eredmény is.

A kapott (például .CR2 kiterjesztésű) RAW fájlokról csináljunk másolatot egy mappába számítógépünkön, az egy objektívhez tartozó referencia képeket külön almappába is tehetjük, és a fájlokat nevezzük át, hogy nevéből is tudjuk, hogy az milyen beállítással készült. Ez teszi lehetővé, hogy majd kidolgozáskor a RawTherapee-ban ki tudjuk választani a megfelelő referenciaképet. Én például a következő rendszerű elnevezést alkalmaztam: canon_350d_18-55is_18mm_f80.CR2. A "canon" a fényképezőgép és az objektív gyártója. a "18-55is" az objektív típusa, a "18mm" a beállított fókusztávolság, az "f80" a beállított rekesznyílást jelenti mindig egy tizedesjegyre megadva, tizedesvessző nélkül, azaz "f80" az f/8,0 rekesznyílást jelenti. A fájlnévben "f110" jelentené az f/11,0 rekeszértéket.

ref_image
Canon EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6 IS objektívvel 18 mm fókusztávolsággal és f/3,5 rekesznyílással készített
referenciakép. Ez JPEG formátumú, hogy a böngészőben látható legyen.
A képet RawTherapee segítségével RAW fáljból konvertáltam, neutral feldolgozási
profilt használva, amely a képen nem változtat semmit.
Jól látszik a kép középső részéhez képest a szélek, sarkok felé történő sötétedés.

A referenciaképet nézve látható, hogy nincs szó nagyon drasztikus sötétedésről, de azért jól  látható. Ha nagyobb fókusztávolságot vagy szűkebb rekesznyílást állítunk be, jóval kisebb a mértéke. A képen ennek az objektívnek a legkedvezőtlenebb esete látható.

A referenciafájlokat, mint már említettem, RAW fájlok kidolgozásához használhatjuk. A RawTherapee szerkesztés módjában a META fülnél található adatokból megállapítjuk, hogy az adott kép mely fényképezőgépünkkel és objektívünkkel készült, milyen fókusztávolság és rekeszérték volt beállítva. Ezután a RAW fülön a "Flat field" részben választhatjuk ki azt a flat field referenciafájlt, amely azonos fényképezőgéppel és objektívvel, és a korrigálandó kép beállításaihoz legközelebb álló beállítással készült. Erről a RawTherapee használata című írásomban írok részletesebben.

Bár a RawTherapee látszólag elfogadta a JPEG formátumú referenciaképet, annak nincs hatása a képre, azaz valójában JPEG formátumú referenciakép nem használható. Csak RAW formátumú referenciaképet használjunk.

Az alábbi kép alatti két linkre kattintva jól megfigyelhetjük a változást, figyelve a sarkokat és a képszéleket. Láthatjuk, hogy ha az "Eredeti" után a "RAW referenciakép" linkre kattintunk, a kép sarkai világosodnak.

original


M42-es objektívjeinkhez is készíthetünk referenciaképeket, és azokat eredményesen használhatjuk. Mivel az M42-es adapter használatakor az EXIF adatok hamis rekeszértéket tartalmaznak, a felvétel készítésekor fel kell jegyeznünk az alkalmazott objektív típusát és a használt rekeszértéket, mert különben nem tudjuk kiválasztani kidolgozáskor a megfelelő referenciaképet.

Bereczky Péter - bykyny