A jobb képekért - A témától a képig

A téma az utcán hever - tartja a mondás, de ezt most ne értelmezzük szó szerint, nem az utcai fényképezésről szeretnék írni.

Ha jobb képeket szeretnénk készíteni, akkor figyelnünk kell környezetünket, meglátva, felismerve a fényképezésre érdemes, fotogén témákat, helyeket, élethelyzeteket. Fontos, hogy fel tudjuk ismerni. Minél többet nézelődünk tudatosan, annál inkább észrevesszük, hogy mit érdemes lefényképezni, azaz mi mutat jól a képen, és mi nem, mi lehet érdekes mások számára is, és esetleg mi hordozhat valami mondanivalót is. Saját hibánkból is tanulhatunk, ha önkritikusan szemléljük képeinket. Rengeteget tanulhatunk más képeit szemlélve, legyen az jól sikerült kép, vagy akár kevésbé jól sikerült.

Ha szerencsénk van, akkor épp kezünk ügyében van fényképezőgépünk, és sikeresen megörökíthetjük a fotogén témát. Legtöbbször azonban nem így szokott lenni. Pont akkor nincs nálunk a fényképezőgép, vagy nem megfelelő objektív van rászerelve, vagy egyszerűen csak lekéssük a megfelelő pillanatot, vagy a nagy kapkodásban nem sikerül a kép.

Ezen ne keseredjünk el, más is így van ezzel. A múltban és napjainkban is sok nagyszerű kép nem abban a pillanatban készült, amikor készítője felismerte a téma fotogén jellegét. Sok esetben nem az a lényeg, hogy feltétlenül a fotogén téma felismerésének pillanatában készítsük el képünket. Az a fontos, hogy a témát raktározzuk el magunkban, egy darabig érleljük, majd egy későbbi időpontban - akár az eredeti pillanatnál jobb feltételeket teremtve, akár másik, még jobb helyszínen, kivárva, megteremtve az ideális fényviszonyokat - készítsük el a felvételt.

Ha látunk a strandon egy zuhanyozó lányt, és bizonyos mozdulatait, testtartását meglátva meglátjuk benne a témát, akkor ezt raktározzuk el magunkban. Beszéljük meg egy csinos ismerősünkkel, hogy milyen képet szeretnénk készíteni, és egy alkalmas időpontban és helyszínen vele készítsük el a felvételt.

Nem egy sikeres kép készült másképp, mint amit a szemlélője gondol róla, a látszat néha csal. Korábban is találékonyak voltak az emberek. Például ha egy ember dob egy másiknak egy tárgyat, akkor nem úgy fényképezték le, hogy a dobás valóban megtörtént, hanem a tárgyat vékony szállal felfüggesztették kettejük között a megfelelő magasságra, és az egyik úgy tett, mintha dobta volna a tárgyat, a másik pedig mintha készülne azt elkapni. Ehhez hasonló kis trükkökkel mi is élhetünk.

A helyes nézőpont kiválasztása igen fontos, mert az elkészült kép hatását jelentősen befolyásolhatja. Ha a téma lehetővé teszi, akkor gondosan keressük meg a legjobb nézőpontot. Mindenképpen megér néhány percet erre fordítanunk. A nézőpont helyes megválasztásával a lényegre koncentrálhatunk, és sok esetben a képen kívülre kerülhetnek egyes zavaró képelemek is. A helyes nézőpont megválasztása segíthet abban is, hogy letisztult, egyszerű képet készíthessünk. Néha már egy-két méterrel elég helyzetünket megváltoztatnunk, hogy sokkal jobb képet kapjunk. A lehető legjobb kép elérése érdekében előfordulhat, hogy a földre kell feküdnünk, vagy egy létra tetejére kell állnunk.

A különböző gyújtótávolságú objektívek nemcsak abban különböznek egymástól, hogy mekkora részt képesek látni egy adott pontból nézve például egy hegységből, hanem a távlati hatásban, a perspektívában is. Ha egy, az előtérben lévő tárgyat különböző gyújtótávolságú objektívvel, azonos nagyságban fényképezünk le (természetesen különböző távolságból), akkor megfigyelhetjük, hogy a háttérben lévő tárgyak mérete, egymáshoz való viszonya mennyire más lesz a képeken. A nagylátószögű objektív nemcsak nagyobb részt tesz láthatóvá a képen a tele- iletve a normál objektívhez képest a háttérből, hanem az egymás mögötti objektumok egymáshoz képesti távolsága is megnő. A normál gyújtótávolságú objektív (50 mm körüli egyenérték gyújtótávolsággal) a természetes látványhoz hasonlóan ábrázolja a viszonyokat. A teleobjektív a természetes látványhoz képest közelebb hozza egymáshoz a háttérben egymás mögött lévő dolgokat. Ez nagyon fontos komponálási szempont, figyeljünk oda rá.

szobor_12mm
12 mm-es (19,2 mm egyenérték) gyújtótávolsággal

szobor_18mm
18 mm-es (28,8 mm egyenérték) gyújtótávolsággal

szobor_55mm
55 mm-es (88 mm egyenérték) gyújtótávolsággal

A szobor mindhárom fenti képen megközelítőleg azonos nagyságú. Nézzük mg, hogyan változik a perspektíva a különböző gyújtótávolságú objektívvel készült képeken. Nézzük meg, hogy mennyire különbözőnek látszik az egyes képeken a szobor és a mögötte lévő fa távolsága.

Nem úgy kapjuk a legjobb képet, hogy "véletlenszerűen" megállunk egy helyen, a zoom használatával kellő nagyságúra állítjuk a fő témát, majd exponálunk. Inkább előre határozzuk el, hogy milyen fókusztávolságot szeretnénk használni a kívánt látvány elérésére, majd menjünk olyan helyre, ahonnan feltehetően a fő téma kellően nagy lesz a választott gyújtótávolsággal. Szükség esetén persze korrigáljuk a gyújtótávolságot, vagy változtassunk nézőpontot. Készítsünk többféle nézőpontból, többféle gyújtótávolsággal képeket.

Ha tájképet készítünk, és elképzelésünkhöz az szükséges, hogy egy személy is legyen a képen, akkor erre a szerepre megkérhetjük egyik utitársunkat, vagy egy épp arra járó turistát.

Az is előfordulhat, hogy fejünkben már megszületett a nagy ötlet, de akár évekig nem találunk elképzelésünknek megfelelő helyszínt. Előbb-utóbb azonban rábukkanhatunk.

Vannak olyan témák is, amelyeknél vagy sikerül egy adott pillanatban elkészítenünk a képet, vagy később már nem lesz rá lehetőségünk. Ha elmulasztottuk a fényképezést, akkor ilyen téma esetén mást nem tehetünk, minthogy lemondunk a képről.



Bereczky Péter - bykyny