Régi vaku digitális gépen - vaku adapter, vakuvezérlő készítése
A régi vakuk közt igen sokféle jól használható vakut találhatunk, amelyekhez igen olcsón hozzájuthatunk. Régi egyszerű vakut akár már 1000 Ft-ért, dönthető reflektorú automata vakut pedig már 2000 Ft körüli áron vásárolhatunk. Például most látok az internetes piactereken Chinon Pro 990C tirisztoros, automata, ISO 100-nál 30-as kulcsszámú vakut mindössze 2000 forintért, de sok más kiváló vásárlási lehetőséggel is találkozhatunk (jelenleg például Vivitar Auto Thyristor 2800 vakut 2900 Ft-ért, Sunpak Auto Zoom 3600 Thyristor 3000-ért kínálják). Automata ("computeres") vaku esetén tirisztoros típust érdemesebb vásárolni, mert automata módban sokkal energiatakarékosabb. Kis anyagi befektetéssel akár több jó vakunk is lehet. Ha rendelkezünk jól működő régi vakuval, akkor azt nem érdemes kidobni, inkább alakítsuk át úgy, hogy az biztonsággal alkalmazható legyen digitális fényképezőgéphez is. Kis hozzáértéssel ezekkel az egyszerű vakukkal nagyszerű képek készíthetők, amennyiben fényképezőgépünk alkalmas egyszerű, manuális vaku használatára. Sok esetben nem érdemes TTL rendszervakut vásárolni, mert sok esetben az egyszerűbb vakuval is jól elboldogulhatunk. Egy nagy probléma van a régi vakukkal: többségüknek túl nagy az úgynevezett talpfeszültségük, (50-400V), és emiatt nem ajánlatos ezeket digitális géphez közvetlenül csatlakoztatni. Valóban NEM AJÁNLATOS, NE is tegyük ezt. A vaku talpfeszültésgéről, annak megméréséről, és általában a vakukról ebben az írásban olvashatunk: http://www.bykyny.hu/fenykepezes-vakuval.shtml.

Írásomban két témáról lesz szó:

  • Megmutatom, hogyan tudunk egyszerűen, néhány olcsó alkatrész felhasználásával adaptert készíteni, amelynek segítségével nagy talpfeszültségű vakunkból pozitív középérintkezős, kis talpfeszültségű (6 V alatti) vaku keletkezik, és amelyet digitális gépünkkel is közvetlenül használhatunk.
  • Egy négy vaku egyidejű működtetésére alkalmas egyszerű, olcsó alkatrészekkel megvalósítható, pozitív középérintkezős, kis talpfeszültségű vakukhoz alkalmas vakuvezérlőt ismertetek.

Az első lépésben egy vaku adapter elkészítéséről írok, amelynek segítségével nagy talpfeszültségű vakunkból kis, 6 V alatti talpfeszültségű vakut készítünk úgy, hogy a vakutalp középérintkezője lesz a pozitív pólus. Az így átalakított vakut akár digitális gépünk vakupapucsához is csatlakoztathatjuk, amennyiben az elviseli a mintegy 5V körüli talpfeszültséget.

A második lépésben az előző pont szerint átalakított (vagy eleve kis tapfeszültségű, pozitív középérintkezős) vakukhoz egy egyszerű vakuvezérlőt ismertetek, amely egyszerre 4 db vaku elvillantására képes.

Közvetlenül az elektromos hálózatról (230 V-ról) üzemelő vakut nem ajánlok használni, olyan vakukat használjunk illetve szerezzünk be, amelyek elemmel vagy akkumulátorral működnek.

Írásom tehát az elektronikában, barkácsolásban kissé jártas olvasóhoz szól.

MINDENKI SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE, MEGFELELŐ ISMERETEK BIRTOKÁBAN VALÓSÍTSA MEG AZ ITT LEÍRTAKAT, AZ ESETLEGESEN BEKÖVETKEZŐ KÁRÉRT MINDENKI SAJÁT MAGA FELEL. VIGYÁZZUNK A BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉSRE, A VAKU TALPÁN TÖBB SZÁZ VOLTOS FESZÜLTSÉG LEHET MÉG A VAKU KIKAPCSOLÁSA UTÁN IS.

Vaku adapter

Csak egyszerű, középérintkezős vakukkal foglalkozom ebben az írásban. A vaku adapter célja az, hogy vakunkból alacsony (6 V alatti) talpfeszültségű vaku "keletkezzen", amelynek középső érintkezője a pozitív pólus. A vakut ezután az adapter segítségével csatlakoztathatjuk digitális gépünk vakupapucsához, de akár a lentebb ismertetett vakuvezérlővel is használhatjuk, a fényképezőgéptől távolabb elhelyezve.

Az ismertetett megoldás olyan, hogy a vakut nem kell szétszedni, ezáltal az áramütés vaszélye, valamint a vaku meghibásodásának veszélye is kisebb. De azért a vigyázzunk, mert ezeknek a vakuknak nagy a talpfeszültségük.

Egyes vakutípusok talpfeszültségéről az interneten is találhatunk információt itt:http://www.botzilla.com/photo/strobeVolts.html vagy itt: http://dpanswers.com/roztr/volt_finder.php. A legbiztosabb az, ha magunk is megmérjük. 

A mérés módjáról itt írok: http://www.bykyny.hu/fenykepezes-vakuval.shtml#talpfeszultseg.

A kiindulási alap a Seagull SC-2 vaku adapter, amely az alábbi képen látható.

flash_adapter
Seagul SC-2 adapter

Az alján található vakutalp rugalmas középérintkezőt tartalmaz, az oldalán szinkron csatlakozó (PC) aljzat található, a tetején található vakupapucsba egyszerű, középérintkezős vakut helyezhetünk. Jól megépített, stabil szerkezet, jelenleg az eBay-en szállítással együtt kb. 1100 Ft az ára.

Ezt alakítjuk át úgy, hogy elhelyezünk bene egy egyszerű elektronikát, amely biztosítja az alján található vakutalpon és az oldalán lévő csatlakozón a kis feszültséget, amely nem jelent veszélyt fényképezőgépünk számára. Az így kapott adaptert akár "véglegesen" felhelyezhetjük a vakura, amely így kis talpfeszültségű, a középső érintkezőjén pozitív feszültségű vakuvá alakul. A csatlakozón illetve az adapter talpán legfeljebb 5 V körüli feszültség jelenik meg. Tájékozódjunk, hogy ez biztosan nem károsítja-e fényképezőgépünket. Legfeljebb kivételesen találhatunk olyan gépet, amelyre nézve ez a feszültség káros.

Az adaptert két csavar kicsavarásával szétszedhetjük. A belseje így néz ki:

sc-2_belseje

A jobb oldalon látható rész tartalmazza a vakutalpat a rugalmas középérintkezővel. Ennek közepén láthatjuk a hosszú fém rudacskát (ennek "alsó része" a talp középső érintkezője), erre kell ráhúzni a szigetelő csövecskébe tett rugót, amelyhez a piros vezeték van forrasztva. Összeszerelve a rugó szigetelése egyszerűen nekitámaszkodik a dobozka szemközti falának, és ezáltal biztosítja a talp középső érintkezőjének rugalmasságát. Ennek az átalakítás után is így kell maradnia. Láthatjuk, hogy a megfelelő pontok egyszerűen vezetékkel össze vannak kötve. A bal oldali rész tartalmazza a vakupapucsot.

Kis talpfeszültségű vaku polaritásának cseréje

Ha a lentebb ismertetett egyszerű vakuvezérlőt olyan kis talpfeszültségű (25 V alatti) vakuhoz szeretnénk használni, amelynek a középső érintkezője a negatív pólus, akkor egy SC-2 adapter felhasználásával a vaku polaritását meg kell cserélnünk. A valóságban ezzel az esettel meglehetősen ritkán találkozhatunk, ugyanis a vakuk középérintkezője általában a pozitív pólus, de nem kizárt, hogy van fordított polaritású is. Ehhez azt kell tennünk, hogy az adapterben a vakupapucsnál (és NEM a vakutalpnál!!), azaz az ábrán a bal oldali résznél megcseréljük a vezetékeket (leforrasztjuk, és fordítva visszaforrasztjuk azokat). Így a zöld vezeték csatlakozik a vakupapucsnál a középső érintkezőhöz. Mást nem szükséges változtatnunk, hiszen a vaku eleve kis talpfeszültségű volt. Az adapter vakutalpánál és oldalsó csatlakozójánál ezáltal a középső érintkező lesz a pozitív pólus. Ha az így átalakított vakut közvetlenül a fényképezőgéphez szeretnénk csatlakoztatni, győződjünk meg arról, hogy a fényképezőgép biztosan elviseli-e a vaku talpfeszültségét. Ha nem, akkor egy illesztő áramkör beépítésére is szükség van az SC-2 adapterbe, de nem a lentebb ismertetet TRIAC-os kapcsolás szerintire, mert az minden bizonnyal nem működik ilyen kis talpfeszültségű vakukkal. Sokkal alkalmasabb lehet erre a célra egy egyszerű tranzisztoros áramkör. Ha valaki nagyobb gyakorlattal rendelkezik, akkor kis talpfeszültségű vaku esetén a vaku talpában egyszerűen megcserélheti a két vezetéket a polaritás cseréjéhez.

Nagy talpfeszültségű vaku illesztése

Ennek megoldásához egy elektronikát kell elhelyeznünk az SC-2 adapter belsejében. A panelt egy kis darab próbapanelből alakítottam ki. A panelt az ábrán jobb oldali részbe (a vakutalphoz) célszerű elhelyezni. A panel közepét át kell fúrni a rugó miatt. Nem sok helyünk van, ezért csak egyszerű elektronika jöhet szóba.

Az a célszerű, ha minden nagy talpfeszültségű vakunkhoz készítünk egy adaptert, amelyet mindig a vakun tartunk, le se vesszük róla soha. Ez főleg akkor célszerű, ha különböző polaritású vakuink vanak, illetve használunk eredeti SC-2 adaptert is, mert így nem keverhetjük össze az adaptereket.

Alkalmazhatjuk a "szokásos" TRIAC-os elektronikát. A problémát az jelentheti, hogy bizonyos (elsősorban tirisztoros automata) vakuk esetén a biztos működéshez a TRIAC A2-es anódjával sorba kell kötni egy 100 nF - 1 Mohm egymással párhuzamosan kapcsolt tagot. A 100 nF-os kondenzátornak el kell viselnie a vaku talpfeszültségét, ezért 250-400 V-os kondenzátor jöhet szóba, amely sajnos nem túl kis méretű.

A kapcsolás az alábbi ábrán látható.

flash__adapter_circuit

Az alkatrészek:

TR: Z0103 (vagy csak 0103) TRIAC
D1: 1N4007
D2: 1N4148
Z: 5,6 V-os Zener dióda, például BZX85C5V6, BZX55C5V6
C1: 100 nF, 63 V
C2: 100 nF, 250-400 V, el kell viselnie a vaku talpfeszültségét.
R1, R2: 4,7 MOhm
R3: 20 Ohm
R4: 1 MOhm

Ezek könnyen beszerezhető, olcsó alkatrészek (összesen 200-300 Ft-ért megvásárolhatók).

Az ábrán látható 1-es és 2-es csatlakozási pontok az adapter vakupapucsához csatlakoznak úgy, hogy az 1-es pontra az adapterrel használni kívánt vaku pozitív pólusa csatlakozzon. Ez legtöbbször a középérintkező, de lehet, hogy nem, ezért inkább mérjük meg.

A 3-as és 4-es csatlakozási pontok az adapter oldalán lévő csatlakozóhoz, illetve az adapter vakutalpához csatlakoznak úgy, hogy a 3-as pont (+) csatlakozzon a középérintkezőhöz.

Az alkalmazott TRIAC maximum 600 V kollektor-emiter feszültségű, 1 A folyamatos áramot elviselő típus.

A D1 dióda 1000 V záróirányú feszültségű és 1 A nyitóáramú típus, amely kellő védelmet nyújt. A D1 megvédi az adaptert és a fényképezőgépet a tervezetthez képest fordított polaritású vaku csatlakoztatása esetén.

A Zener dióda biztosítja azt, hogy 6 V alatti feszültség jelenjen meg az adapter vakutalpán. Ha nagyon óvatosak akarunk lenni, akkor párhuzamosan kapcsolhatunk vele egy 6,2 V-os másik Zener diódát, mert így az 5,6 V-os Zener dióda meghibásodása esetén a 6,2 V-os dióda átveszi annak szerepét.

Az R1 és R2 elenállás a Zener dióda áramát állítja be. Nem véletlenül alkalmaztam két soros ellenállást, ugyanis így kisebb az esélye annak, hogy az ellenállás a nagy feszültség hatására áthúz, és a talpfeszültség (miután a Zener dióda tönkrement) rákerül fényképezőgépünkre. Emiatt ne 0,25 W-os terhelhetőségűt, hanem nagyobbat használjunk, mint az alábbi képen is látható. Ha 300-400 V-os talpfeszültségű vakunk van, alkalmazzuk a két megadott értékű ellenállást. 200 V alatti talpfeszültségű vaku esetén a két sorbakapcsolt ellenállás helyett alkalmazhatunk 1 db 4,7 MOhm értékű ellenállást, 200-300 V esetén pedig 2 db 3,3 MOhmosat.

alkatreszek

A C2 - R4 tag biztosítja, hogy a TRIAC árama a vaku elvillantása után lecsökkenjen a tartóáram értéke alá. Ha a TRIAC-on folyó áram nem csökkenne a TRIAC tartóárama alá, akkor a TRIAC a vaku elvillanása után nem kapcsolna ki, és másodszorra már nem villanna a vaku. Erre a tagra csak olyan vakuk esetén van szükség, amelyeknek elvillanás után sem csökken le a talpfeszültsége számottevően. Tipikusan ilyenek az automata tirisztoros vakuk, amelyek automata üzemmódban sok esetben csak a vaku belsejében lévő, a villanáshoz szükséges energiát tároló kondenzátorban tárolt energia kis részét használják el. Tehát ilyen automata tirisztoros vakunál számítsunk arra, hogy a C2 - R4 tagra szükség lesz.

Először mindig elvillan a vaku (C2 - R4 nélkül is), mert kezdetben a TRIAC zárt állapotú. Másodszorra csak akkor tudunk villantani, ha előtte a TRIAC lezárt. Ha nem tud lezárni, mert a rajta átfolyó áram nem csökken a tartóáram alá, akkor csak úgy tudjuk ismét működésre bírni, hogy megszüntetjük a rajta lévő feszültséget (például levesszük az adapterről a vakut), és ekkor a TRIAC lezár. Ekkor ismét egyszer el lehet villantani, de másodjára már nem. Ennek a hibának a kiküszöbölésére van szükség tirisztoros vakuknál a C2 - R4 tagra.

Olyan automata vaku esetén, amelynél a vakuban lévő kondenzátor minden villanáskor teljesen kisül, nincs szükség a C2 - R4 tagra, mert a vaku talpán a villanás után megszűnő feszültség biztosítja, hogy a TRIAC lezárjon. Ebben az esetben az ábra szerinti A és B pontokat egyszerűen rövidre kell zárni. Ekkor nem lesz helyproblémánk sem az SC-2 adapter belsejében.

Nézzük azt az esetet, amikor be van építve a C2 - R4 tag (mert az szükséges). Kezdetben a C2 kisütött állapotban van, mert az R4-en keresztül kisült, a TRIAC zárva van, ezért C2 nem is tud feltöltődni. Ha a TRIAC kinyit, akkor a kondenzátor töltődni kezd a vaku talpfeszültsége segítségével, és a kezdetben aránylag nagy töltőárama elvillantja a vakut. Ahogy a töltés során egyre inkább nő a kondenzátor feszültsége, úgy csökken az áramkörben folyó áram, és amint az a TRIAC tartóárama alá csökken, a TRIAC kikapcsol. Az R4-en annak nagy értéke miatt csak igen kis áram folyik (a tartóáramnál kisebb). A villanás után az R4-en keresztül a C2 kisül. A kondenzátor feszültségtűrése (és ezáltal mérete) fontos kérdés. 200 V talpfeszültségig használhatunk 250 V-os típust, efelett 400 V-osat kell használni. Ha a kondenzátor átüt, akkor nem történik semmi tragédia, legfeljebb a vaku másodjára nem villan, mert a TRIAC nem tud lezárni, azaz "mindössze" a készülék nem megfelelően működik.

A C1 kondenzátor kisméretű, kis feszültségű típus (a fenti képen látható). Ezt a kondenzátort a vaku talpfeszültsége az R1 és R2 ellenálláson keresztül körülbelül 5 V-ra tölti fel.

Az R3-as ellenállás a TRIAC gate áramát korlátozza.

Ha a vakut csatlakoztatjuk az adapter vakupapucsához, illetve az adaptert a vakuval együtt csatlakoztatjuk fényképezőgépünkhöz, akkor a C1 kondenzátor 5 V-ra töltődik. Ha exponáláskor a fényképezőgépünk rövidre zárja a 3-as és 4-es pontokat, akkor a C kondenzátor az R3-as ellenálláson és a TRIAC gate kivezetésén keresztül kisül. A TRIAC a gate elektródán folyó áram hatására kinyit, és a vaku elvillan. Ha megszűnik a rövidzár a 3-as és 4-es pontok között, akkor a C1 kondenzátor ismét feltöltődik.

Az R1 és R2 ellenálást olyan nagyra kell választani, hogy a Zener diódán folyó áram, illetve a kondenzátor töltőárama önmagában még ne villantsa el a vakut.

Az átalakított SC-2 adapter oldalán lévő PC csatlakozó CSAK bemenetként használható, kimenetként NEM. Azaz nem alkalmas arra, hogy innen vegyünk jelet a lejjebb ismertetett vakuvezérlő működtetésére (bemenetére).  Ha az adapterrel rendelkező vakut nem fényképezőgép vakupapucsába csatlakoztatjuk, hanem például külön állványon helyezzük el, és a lentebb ismertetett vakuvezérlőhöz kívánjuk csatlakoztatni, akkor a vakuvezérlő kimenetét kell egy vezetékkel összekötni a vakun lévő módosított SC-2 adapter oldalán lévő PC csatlakozóval, mint bemenettel, és ekkor a vakuvezérlő el fogja villantani a vakut.

Én egy Chinon Pro 990C tirisztoros vakuhoz építettem meg a készüléket. Ennek talpfeszültsége 125 V. Az R1 és R2 helyett csak 1 db 4,7 MOhm-os ellenállást alkalmaztam, a C2 - R4 tagra is szükség van, az általam beépített C2 250 V-os. Ez még éppen elfért az SC-2 adapter belsejében.

Például a Chinon 900C automata, nem tirisztoros vaku talpfeszültsége 184 V körüli. Ennek kondenzátora mindig teljesen kisül, ezért szükségtelen a C2 - R4 tag beépítése. A nagyobb talpfeszültség miatt R1 és R2 pozícióba 2 db 3,3 MOhm-os ellenállással érdemes próbálkozni.

chinon_pro-900c_adapter
A Cinon Pro-990C vaku az adapterrel

Ha a túl kis hely miatt nem sikerül az SC-2 adapterbe építeni a készüléket, valójában akkor sincsen olyan nagy probléma abban az esetben, ha olyan vakuval rendelkezünk, amely vakutalpának közelében szinkronkábel csatlakoztatása céljából Jack-aljzat található. Ilyen a képen látható Chinon vaku is, de sok ilyen vaku létezik. Ebben az esetben azt javaslom, hogy az SC2 adapterben a vakupapucs részről (a fentebb látható, szétszerelt Seagull SC-2 adaptert ábrázoló képen a bal oldali részről) az oldalsó PC csatlakozóra menő két vezetéket távolítsuk el (csípőfogóval mindkét végüknél vágjuk el). Ekkor a ráhelyezett vaku talpán lévő nagy feszültség az adapter belsejében nem megy sehová. A vakut szinkronkábellel fogjuk csatlakoztatni a fényképezőgéphez vagy vakuvezérlőhöz, de nem egyszerő szinkronkábellel, hanem olyannal, amelybe be van iktatva a lentebb írtak szerint az adapter.

Egy másfajta vaku átalakításáról is írok. Ez a vaku nem más, mint a Sunpak Auto Zoom 3600 Thyristor (amerikai típusjele Sunpak auto 522 Thyristor).

sunpak_3600

Ez egy nyeles vaku, amelyet a képen látható módon sínnel kell rögzíteni a fényképezőgép állványmenetéhez, és amely szinkronzsinórral csatlakozik a géphez. Ennek a vakunak reflektora forgatható, dönthető, négy munkarekeszes automata mód, valamint fényteljesítmény csökkentési lehetőséggel rendelkező manuális mód áll rendelkezésre. Kulcsszáma ISO 100 esetén 36 m. A sok jó tulajdonsága mellett egyetlen nagynak tűnő hátránya van, mégpedig az, hogy talpfeszültsége 195 V körüli, így közvetlenül nem tanácsos digitális géphez csatlakoztatni.

Ahhoz, hogy ez a vaku alacsony talpfeszültségű legyen, és a fényképezőgép felőli oldalon csak 6 V alatti feszültség jelenjen meg, a fenti kapcsolás szerinti adapterre van szükség. Mivel ez a vaku szinkronzsinórral csatlakozik a fényképezőgéphez, az adaptert a szinkronzsinórba iktatva célszerű elkészíteni. Ennek elérése céljából a szinkronzsinórt valahol középen el kell vágni, és oda be kell iktatni egy kis dobozkába szerelve az adaptert.

alkatresz

A szükséges alkatrészek a fenti képen láthatók. Az összes alkatrész költsége (beleértve a dobozkát is) mindössze néhány száz forint.
A doboz külső mérete 45x30x15 mm, a fedele ugyan bepattan a helyére, azonban célszerű azt a végén be is ragasztani, ha nem akarjuk elveszíteni.

Az R1 és R2 elenállás 3,3 megaohm értékű, a C2 kondenzátor 400 V-os.

doboz_panel_rca

A képen látható módon 8 mm-es fúróval (nagyon óvatosan, kézben tartott fúróval csináltam, mert a doboz fala vékony és könnyen reped!!) kifúrtam a doboz falát, snitzerrel (tapétavágó) levágtam a dugó lecsavarható műanyag borításának menetes részét (kék színű a képen), és beszereltem a doboz oldalába az RCA dugót. Gondoltam arra is, hogy ha szükséges, akkor erős, kétkomponensű ragasztóval be is ragasztom a helyére, de az én dugóm esetén erre nem volt szükség, mert a levágott menetes részt, mint egy csavaranyát rácsavarva stabilan állt. Végül lecsíptem az árnyékolás érintkezőjéből, hogy az ne lógjon be annyira a doboz belsejébe.

Kifúrtam a doboz két legkisebb lapját a szinkronzsinór bevezetésére.

doboz_oldalrol

Az RCA dugót azért szereltem be a doboz oldalába, hogy az adapter közvetlenül vagy RCA hosszabbító kábel (lásd lentebb) segítségével csatlakoztatható legyen a lentebb ismertetett vakuvezérlő kimentére azért, hogy annak segítségével is működtethessük. Az alábbi képen közvetlenül van csatlakoztatva a vakuvezérlőhöz.

adapter_vezerlo
Ennek nemcsak akkor van értelme, ha a vakuvezérlővel több vakut üzemeltetünk, hanem akkor is ha a vakuvezérlő bemenetére csatlakoztatjuk a lentebb látható fotótranzisztoros vezetéket, mert akkor a vezérlőhöz csatlakoztatott vakuk slave módban működnek, azaz egy másik (például a fényképezőgépbe épített) vaku fényére villannak.

A szerelt panel az alábbi képen látható:

szerelt_panel

A képen az is látható, hogy az RCA dugónál ki kellett vágni a panel sarkából egy kicsit, mert nem fért a dugó alá rendesen.

Megnéztem a szerelt panelt ábrázoló fenti fénykép, és a feljebb látható hasonló kép - amelyen a panel még szereletlen - EXIF adatait, és azt láttam, hogy a két fénykép készítési ideje között mindössze 51 perc telt el, tehát a készülék rövid idő alatt elkészíthető, egy délelőtt kényelmesen megcsinálhatjuk az egészet.

szerelt_panel_vezetek

A szinkronvezetéket elvágtam, és beiktatam az elektronikát. A Jack-dugó középérintkezője (+ pólus) a C2-es kondenzátorhoz csatlakozik. A bemenetnél is a PC csatlakozó középső pontja a pozitívabb. A beépített RCA dugót párhuzamosan kötöttem a bemenettel (fényképezőgéphez menő PC csatlakozó), ennek is a középső csatlakozója a pozitív pólus.

vezetek_rogzites

A vezeték stabilizálására a doboz oldalánál belül Technokol Rapid ragasztót használtam.

adapter_vaku_fenykepezogep

A vaku, a fényképezőgép, valamint a szinkronvezeték az adapterrel üzemkészen a fenti képen látható.

Mielőtt az adaptert fényképezőgéppel kipróbáljuk, győződjünk meg arról, hogy a bemenetén valóban 6 V alatti feszültség van-e, majd próbáljuk ki vakuval de fényképezőgép nélkül, bemenetének rövidre zárásával, hogy valóban elvillan-e a vaku.

A leírás alapján más típusú nagy talpfeszültségű (nyeles és nem nyeles) vakuhoz is elkészíthetjük az adaptert. Az adapter kapcsolása nagy biztonsággal utánépíthető, és ha jó munkát végeztünk, és jók az alkatrészek is, akkor biztosan működni fog. Eddig a fenti Sunpak vakuhoz, Naikei 1000-X vakuhoz, valamint a fentebb említett Chinon Pro 990C vaku belsejébe beépítve is elkészült. Ez utóbbi vakuhoz az R1 és R2 ellenállások értéke 2,2 Mohm. A Chinon 900C és Chinon Pro 990C vakuk esetében az elemtartó mögött van annyi hely, hogy oda egy kis panelen elférjen az adapter. A VAKU BELSEJÉBEN FELTÖLTÖTT ÁLLAPOTBAN NAGYFESZÜLTSÉG VAN JELEN, AMELY AKÁR HALÁLOS BALESETET IS OKOZHAT. MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE, A KELLŐ SZAKÉRTELEM BIRTOKÁBAN ÉS KELLŐ ÓVATOSSÁGGAL SZEDJE SZÉT A VAKUT. A vakuban található nagy kondenzátort szerelés előtt ki kell sütni. Ezzel megelőzhetjük a balesetet, és azt is, hogy ha véletlenül egy csavarhúzót a vaku belsejében rossz helyre érintünk, akkor meghibásodjon a készülék.

Vakuvezérlő

Ez az egyszerű vakuvezérlő legfeljebb 4 db (de ez 10 db-ig bővíthető), alacsony, maximum 25 V talpfeszültségű, középérintkezőjén pozitív pólusú, egyszerű középérintkezős vakuk egyidejű elvillantására szolgál. Ha nem ilyen vakuink vannak, azok az előző részben leírtak szerint egy vaku adapterrel ilyenné tehetők. A készülék olcsó alkatrészekből áll, négy vaku vezérlésére alkalmas változathoz szükséges alkatrészek dobozzal, elemtartóval, RCA aljzatokkal együtt sem kerülnek többe 1500-2000 Ft-nál.

Kapcsolása az alábbi ábrán látható:


flash_controller_circuit
Alkatrészjegyzék:

T1: BC327-40
T2, T3, T4, T5: BC337-40
O1, O2, O3, O4: 4N25
R1: 1 MOhm
R2: 470 Ohm
R3, R4, R5, R6: 47 Ohm
R7, R8, R9, R10: 220 Ohm
U: 2 db AAA méretű ceruzaelem sorbakötve

Ha a kapcsolási rajzra kattintunk, akkor az nagyobb méretben lesz látható. A kapcsolás borzasztóan egyszerű. Bal oldalon látható a mindössze három alkatrészből (R1, R2, T1) álló bemeneti egység, amelyhez kapcsolódnak a mindössze négy alkatrészből (pl. R3, O1, R7, T2) álló, a vakukat elsütő egységek (a kapcsolási rajzon négy darab látható, de számuk lehet akár tíz is, és akkor tíz vakut süthetünk el egyszerre).

A tranzisztorok típusjelében a "40" a nagy áramerősítésű példányt jelzi. Lehetőleg ilyet építsünk be.

A vakuvezérlő 4 db optocsatolót tartalmaz (O1, O2, O3, O4), amelyek galvanikusan elválasztják az egyes vakuk (V1, V2, V3, V4) elektronikáit egymástól és a bemenettől. Az optocsatolóba épített fototranzisztor legfeljebb 30 V kollektor-emitter feszültséget visel el, ez korlátozza a hozzá kapcsolható vaku maximális talpfeszültségét.

Az optocsatoló kimenetei egy-egy tranzisztorhoz csatlakoznak (T2, T3, T4, T5) a nagyobb áramterhelhetőség biztosítására. Amikor ezek a tranzisztorok vezető állapotba kerülnek, akkor elvillantják a hozzájuk kapcsolt vakukat.

A vakukat úgy kell az adapterhez csatlakoztatni, hogy az A1, A2, A3, A4 pontokra a vakuk pozitív csatlakozója (középérintkező) csatlakozzon, a B1, B2, B3, B4 pontokra pedig a szélső, negatív pont. Ennek elérése céljából az A1, A2, A3, A4 pontok csatlakoznak az RCA aljzatok középső érintkezőjéhez, és a B1, B2, B3, B4 pontok az árnyékoláshoz.

A bemeneti RCA csatlakozó középső érintkezője a kapcsolási rajz szerinti C ponthoz, árnyékolása a D ponthoz csatlakozik. A bemeneten legfeljebb az elemek feszültsége, azaz 3 V jelenik meg.

Kimenetként piros, bemenetként fekete színű RCA aljzatot alkalmaztam.

Működése szinte magától értetődő. A készüléket 2 db sorbakötött AAA méretű, 1,5 V feszültségű ("kis ceruza") elem (nem NiMH akku!) táplálja. Ki-be kapcsoló nem szükséges, mert ha a bemenetre semmi sincs kapcsolva, akkor legfeljebb nanoamper nagyságrendű áram folyik. Ha a bemenetet (a kapcsolási rajzon a C és D pontok) zárjuk, akkor a T1 tranzisztor kinyit, az optocsatolókban lévő LED-ek világítanak, melynek hatására az optocsatolókban lévő fototranzisztorokon áram folyik, melynek eredményeképpen a hozzájuk kapcsolódó külső tranzisztorok is kinyitnak, és a vakuk villannak.

flash_controller_open

flash_controller

A bemenetre a jelet például egy, a fényképezőgép vakupapucsába csatlakoztatott, átalakítás nélküli Seagull SC-2 adapter PC csatlakozójából nyerhetjük, amelyet szinkron kábellel köthetünk össze a vakuvezérlővel. Vagy használhatjuk a lentebb látható fototranzisztoros kábellel "slave" üzemmódban is, amikoris a hozzá csatlakoztatott vakuk egy másik vaku fényére villannak.

Olcsó RCA csatlakozókat használtam a vakuvezérlőhöz, a vakuk csatlakoztatására szolgáló kábeleket is ennek megfelelően kell kialakítani. A doboz mérete 83x48x25 mm.

Megépíthető kevesebb, de akár több vaku vezérlésére is alkalmas kivitelben. Mindössze az optocsatolós részből kell kevesebbet vagy többet készíteni. Az alkalmazott tranzisztorok 0,8 A kollektoráramot is elviselnek, ezért a megfelelő kialakítással akár tíz vakut is vezérelhetünk a készülék segítségével.

Kábelek

A vakuvezérlőhöz RCA csatlakozókat használtam, ezért a kábeleket is ennek megfelelően kell elkészíteni úgy, hogy alkalmasak legyenek a vakuk és a vakuvezérlő, valamint a vakuvezérlő és a fényképezőgép egymáshoz történő csatlakoztatására.

Az alkalmazott vezeték a legtöbb esetben egyeres árnyékolt kábel, ahol a középső ér csatlakozik a középső csatlakozókhoz (vakupapucs középérintkezőjéhez, RCA csatlakozó középső csatlakozási pontjához), és az árnyékolás a másikhoz, a "szélső" (nem középső) csatlakozó pontokhoz.

vezetek_1
Ez egy RCA hosszabbító kábel, egyik végén dugó, a másikon lengő aljzattal.
Hosszú kábelként ilyeneket használok.

vezetek_2
PC szinkron "apa" - RCA "apa" kábel. Ez úgy keletkezett, hogy rendeltem egy 30 cm-es PC
kábelt, mindkét végén a képen látható PC szinkron "apa" csatlakozóval, a kábelt középen kettévágtam,
és ráforrasztottam egy-egy RCA dugót, így két ilyen kábelt kaptam. Ennek segítségével
lehet például a fényképezőgép vakupapucsába helyezett, átalakítás nélküli SC-2 adapter
oldalsó csatlakozójáról jelet vezetni a vakuvezérlő bemenetére,
vagy a vakuvezérlő kimenetét összekapcsolni a fentiek szerint átalakított adapter PC bemenetével.

vezetek_3
A képen látható vakupapucsnak az alja vakupapucsba helyezhetően van kialakítva, de alul nincs érintkező,
hanem ott állványmenet található. Ennek segítségével lehet állványra helyezni a vakut, és csatlakoztatni
 a vakuvezérlőhöz (a hosszabbító kábel közbeiktatásával).

vezetek_4
Egyes vakuk vakutalpának közelében található egy Jack-aljzat (bemenet), amelynek rövidre zárásával is
elvillantható a vaku. Ezzel a kábellel ezt köthetjük össze például a vakuvezérlő kimenetével.

vezetek_5
A kis paneldarabra szerelve egy fototranzisztor látható, melynek kollektora csatlakozik az árnyékolt
 vezeték középső eréhez (illetve az RCA dugó középső csatlakozójához), az emittere pedig az
árnyékoláshoz. Ha ezt a vakuvezérlő bemenetére csatlakoztatjuk, akkor a vakuvezérlő "slave"
módban működik, mert a hozzá csatlakoztatott vakuk akkor villannak, amikor a fototranzisztor
észleli egy vaku villanását (például a fényképezőgép vakujának fényét).
Ez a módszer csak akkor működik jól, ha a működtető vaku csak egyet villan ("fő" villanás),
és nincs elővillanás (mérővillanás, élesreállítást segítő villanás, vörösszemet csökkentő vilanás).

A régi, nagy talpfeszültségű vakuk közvetlen csatlakoztatására alkalmas, az elővilanásokat figyelmen kívül hagyni képes vakuvezérlő elkészítéséről itt írok: Nagy érzékenységű vakuvezérlő.

Bereczky Péter - bykyny