2025.03.14

Az ART szerkesztőeszközei - referencia kézikönyv

Az oldalon látható nyers fájl(ok) forrása (innen tölthető(k) le): signatureedits.com. Ahol ettől eltérek, azt külön jelzem.

Ez a kézikönyv eszközcsoportonként tartalmazza a szerkesztőeszközök és CTL szkriptek leírásait. Az ART 1.25.2, és a CTL szkriptek 1.2 változata alapján készült, és a későbbiekben nem fog frissülni.

Források:

ART dokumentáció

RawTherapee - RawPedia

ART fórum

CTL szkriptek gyűjteménye

Tartalomjegyzék

---

Csúszkák, görbeszerkesztők

Szerkesztőeszközök fejléce

Az ART számos szerkesztőeszközt kínál. Ezek a jobb oldali panelen találhatók, funkciójuk szerint csoportosítva. A legtöbb eszközt aktiválni (bekapcsolni) kell, mert enélkül hatástalanok. Vannak olyan eszközök, amelyek mindig aktívak, mert mindig szükség van rájuk, ezeket ki sem lehet kapcsolni. A modul fejlécének bal szélén található bekapcsoló gombra kattintva kapcsolhatjuk be vagy ki a szerkesztőeszközt.

A fenti ábrán az Élesítés eszköz fejlécét láthatjuk bekapcsolt állapotban. A bekapcsoló gomb mellett a modul neve található. Jobb oldalon az 1:1 ikon azt jelzi, hogy ennek az eszköznek a hatása csak akkor látható jól az előnézeti képen, ha annak nagyítása legalább 100%. Természetesen nem feltétlenül kell az egész képet ennyire felnagyítani, az is elég, ha legalább 100%-os nagyítású Részletek ablakot helyezünk el a kép számunkra fontos pontjaira. Ennek ikonja az alsó eszköztáron található.

Ha egy szerkesztőeszköz nevére kattintunk, akkor lenyitjuk azt, a tartalma, kezelőszervei láthatóvá válnak. Ha jobb gombbal kattintunk egy eszköz nevére, akkor úgy nyílik le az eszköz, hogy az adott csoportban lévő többi lenyitott eszköz összecsukódik, és csak az az egy lesz nyitva. Ha lenyitunk egy eszközt, attól az még nem aktiválódik, nem kapcsolódik be.

Minden szerkesztőeszköznél vezérlőelemeket találunk, amellyel az eszköz paramétereit beállíthatjuk. Nézzük meg a fontosabb vezérlőelemeket.

Csúszka

Csúszka segítségével egy paraméter értékét állíthatjuk be. A paraméter értékének megváltoztatása megváltoztatja a kép valamilyen tulajdonságát. Például ha az expozíció-korrekció csúszkán állítunk, akkor megváltozik a kép világossága.

A csúszka értékének beállítása:

• Görgetéssel: Vigyük az egérmutatót a csúszka fölé, nyomjuk le a Shift billentyűt, és görgessük az egeret. (Ha Shift lenyomása nélkül görgetünk, akkor a teljes jobb oldali panelt görgetjük, nem a csúszkát.)
• A csúszka gombjával: A csúszkán lévő gomb egérrel történő elmozdításával is beállíthatjuk a csúszka értékét.
• Rákattintással: Ha rákattintunk a csúszkára, akkor a kattintás helyére állítjuk a csúszkát.
• Számértékkel megadva: A csúszka megnevezésével (Expozíció-kompenzáció) egy vonalban jobbra láthatjuk a csúszka pillanatnyilag beállított értékét. Rákattintva az érték átírható, a számérték megadása után Entert kell nyomni.
• +/- gombokkal: A számérték mellett lévő +/- gombokra kattintva is állíthatunk az értéken.

Finomhangolás mód: A fenti ábrán egy csúszkát láthatunk, felül normál beállítás módban, alul finomhangolás módban. A finomhangolás módot az jelzi, hogy a gomb előtti csúszkavonal szélesebb lesz. Finomhangolás módba juthatunk, ha a csúszka gombját egy másodpercig elmozdítás nélkül megnyomjuk (lenyomjuk rajta az egérgombot, és egy másodpercig elmozdulásmentesen lenyomva tartjuk), majd továbbra is lenyomva tartva az egér gombját, a kívánt mértékben elmozdítjuk a csúszkát. Ha a Shift gomb lenyomva tartásával kattintunk a csúszka gombjára, akkor azonnal finomhangolás módba jutunk, és mindkét gombot (Shift+bal egérgomb) lenyomva tartva finoman állíthatunk a csúszka értékén.

A csúszkához három érték tartozik:

• Aktuális érték: amelyet a csúszka gombjának valamely helyzetbe történő mozgatása eredményezett (az említett módszerek valamelyikével).
• Alapértelmezett érték: amely a legtöbb esetben (de nem mindig) nulla. Ezt a visszaállítás ikonra történő kattintással érhetjük el, amely közvetlenül a csúszka végénél található.
• Kezdeti érték: amelyet a feldolgozási profil használt, amikor a kép betöltődött a szerkesztőbe. Erre akkor áll a csúszka, ha a Ctrl billentyű lenyomva tartása mellett kattintunk a visszaállítás ikonra.

Görbeszerkesztők

Az ART háromféle általános görbetípust használ: tónusgörbét, kiegyenlítő görbét, és küszöbgörbét.

Ezek görbék arra szolgálnak, hogy a vízszintes (más néven x) tengelyen lévő bemeneti értékek és a függőleges (más néven y) tengelyen lévő kimeneti értékek között teremtsenek kapcsolatot a görbe vonalának segítségével. A bemenő és a kimenő tulajdonság sok esetben (de nem mindig) ugyanaz.

A görbe működése: A görbe kap egy bemeneti képet. A bemeneti kép minden egyes képpontjára vonatkoztatva megnézi, hogy az adott képpontnak milyen értékű a görbén a vízszintes tengelyen ábrázolt tulajdonsága (pl. világossága), meghatározza, hogy a görbe szerint ehhez a bemeneti (x) értékhez milyen kimeneti (y) érték tartozik, és ezt beállítja az adott képpontnál úgy, hogy azt is figyelembe veszi, hogy a kimeneti értékkel a képpont milyen tulajdonságát (pl. telítettség) kell módosítani. Tehát egy világosság-telítettség görbe esetén a bemenő kép egy képpontjának világosságértéke (x) szerint a görbe segítségével meghatározza, hogy annak a képpontnak mekkora lesz az új telítettségértéke, és megváltoztatja az adott képpont telítettségének értékét. Ezt a műveletet a bemenő kép minden egyes képpontjára végrehajtja.

Tónusgörbe-szerkesztő

A tónusgörbe (Expozíció > Tónusgörbék eszköz) példáján keresztül nézzük meg az ART ilyen jellegű görbéinek működését.

Mivel példánkban tónusgörbéről van szó, mind a bemeneti, mind a kimeneti értékek tónusok. A bal oldalon és alul árnyalatskálát láthatunk. A két árnyalatskála egyforma. Alul be is jelöltem a legsötétebb fekete színt, a legvilágosabb fehéret, az árnyékokat, a középtónusokat, és a csúcsfényeket. Ezek hasonlóan helyezkednek el a függőleges tengelyen is.

A fenti ábrán nézzük meg, hogyan teremt kapcsolatot a görbe a bemenő és a kimenő adatok között. A bal oldalon lineáris görbe látható, amely egy átlós egyenes. Tulajdonképpen a matematikából ismert y=x függvényt valósítja meg, ahol a kimeneti (y) érték ugyanakkora, mint a bemeneti (x). Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott bemenő értéknél (árnyalatnál) milyen kimenő értéket (árnyalatot) kapunk a görbe hatására, akkor annál a bemenő világosságértéknél egy merőlegest kell állítani a vízszintes (x) tengelyre, és ahol ez az egyenes metszi a görbét, abból a pontból egy merőlegest kell bocsátani a függőleges (y) tengelyre, és a merőleges egyenes valamint a függőleges tengely metszéspontjának megfelelő árnyalat lesz a kimenő árnyalat. Ez bonyolultan hangzik, de egyszerű dolog. A vízszintes tengely egy bizonyos árnyalatnak megfelelő helyén (bemenő árnyalat) sárga merőleges nyilat rajzoltam a görbe vonaláig. Ahol ez a nyíl eléri a görbét, abból a pontból pedig egy, a függőleges tengelyre merőleges sárga nyilat rajzoltam a függőleges tengelyig. Ahol a nyíl hegye eléri a függőleges tengelyt, az ott látható árnyalat lesz a kimenő árnyalat. Lineáris görbe esetén nyilvánvalóan a bemenő árnyalattal megegyezik a kimenő árnyalat, azaz a görbének semmilyen hatása sem lesz a képre, hiszen a kép összes képpontjának világosságértéke a görbe alkalmazása után is ugyanolyan lesz, mint előtte volt.

Az ábra jobb oldalán egyedi görbét láthatunk. Halvány szaggatott vonallal feltüntetésre került a lineáris görbe (egyenes) is. Sárga nyíllal bejelöltem ugyanazt a bemeneti világosságértéket, amelyet a bal oldali ábrán is láthatunk. Az egyedi görbe ennél a világosságértéknél a lineáris görbe felett halad, ezért a kimeneti árnyalat világosabb lesz a bementi árnyalatnál annyival, amennyivel a görbe ezen a ponton a lineáris görbe felett látható. Tehát azok az árnyalatok világosodnak, amelyeknél a görbe a lineáris egyenes felett halad, és azok sötétednek, ahol a görbe a lineáris egyenes alatt halad.

Nézzük meg a kontrasztot is. Mindkét ábrán piros nyíllal bejelöltem ugyanazt a sötétebb árnyalatot is. Mindkét ábrán a vízszintes tengelynél (bemenetnél), és a függőleges tengelynél (kimenetnél) fehér nyíllal bejelöltem a két árnyalat közötti különbséget. A lineáris görbénél nyilvánvaló, hogy a kimenetnél lévő fehér nyíl elvileg ugyanolyan hosszú, mint a bemenetnél lévő. Az egyedi görbénél azonban a kimenetnél ez az árnyalattartomány megnövekedett, a fehér nyíl hosszabb lett a függőleges tengely mellett. Ez azt mutatja, hogy ebben a bemeneti árnyalattartományban (a piros és a sárga nyíl között az x tengelyen) a kimeneten megnövekedett a kontraszt. Azért növekedett meg, mert ebben a tartományban a görbe meredekebb, mint a lineáris egyenes.

A Görbetípus-választóval ötféle lehetőség közül választhatunk: Kikapcsolt, Standard, Rugalmas, Parametrikus, Húrkontroll.

Ha a Görbetípus-választó melletti görbetípust jelző ikon környékére kattintunk, akkor a görbeszerkesztőt elrejthetjük/megjeleníthetjük. Ez a görbe működését nem befolyásolja, azonban a képernyőn így kevesebb helyet foglal. Ha egy görbe nem kikapcsolt állapotban van, és a szerkesztőeszköz, amelyen belül van, engedélyezve van, akkor az a görbe hatással lesz a képre, függetlenül a görbeszerkesztő láthatóságától.

A görbeszerkesztő használata közben a Ctrl+Z megnyomása az előzményekben lép vissza egy szinttel, nem pedig a görbeszerkesztés során elvégzett műveletet vonja vissza.

A Visszaállítás gombbal a görbe visszaállítható az alapértelmezett értékre.

A görbe hátterében a görbe szerkesztése előtti állapotot (a görbeszerkesztő bemeneti képét) tükröző világosság hisztogram látható. A görbe szerkesztése, alakjának változása során bekövetkező változás ezen a hisztogramon nem követhető nyomon.

Bizonyos görbetípusok esetén vezérlőpontokat helyez el az ART a görbe két végpontjánál. Ilyen esetben mi magunk is helyezhetünk el vezérlőpontokat a görbe egy pontjára történő kattintással, amelyeket az egérrel a görbevonalon mozgathatunk, és le/fel mozgatva alakíthatunk a görbe alakján. A vezérlőpontoknak csak a görbe alakjának kialakítása szempontjából van jelentőségük, a görbe hatása szempontjából csak a görbe alakja számít. Egy saját magunk által létrehozott vezérlőpont megszüntetéséhez az egérrel húzzuk azt ki a szerkesztési területről, és ott engedjük el.

Ha lenyomjuk a vezérlőpont mozgatása közben a Ctrl billentyűt, akkor a mozgás jelentősen lelassul, és finomabb beállítás lehetséges. Ha lenyomjuk a vezérlőpont mozgatása közben a Shift billentyűt, akkor a vezérlőpont felveszi valamely kulcselem értékét. Ilyen kulcselem lehet például a görbe maximális vagy minimális értéke, a 45 fokos átlós egyenes pontja, az előző vagy a következő vezérlőponttal azonos érték, valamint az előző és a következő vezérlőpontot összekötő egyenes pontja. Az az elem pirosra változik, amelyhez az illesztés megtörtént.

Legtöbbször megjelenik a görbe mellett a Színválasztó. A színválasztó lehetővé teszi, hogy egy vezérlőpontot helyezzünk el egy görbén pontosan azon a helyen, amely megfelel annak a területnek, amelyre az előnézeti képen az egérmutató mutat. Ez a lehetőség például a kép színeibe történő beavatkozáskor jön jól, de más esetekben is hasznos lehet. Az ikonra kattintva kapcsoljuk be a színválasztót. Ha most az egérmutatót az előnézeti kép fölé visszük, a görbe típusától függően egy vízszintes vagy egy függőleges egyenes jelenik meg a görbén. Ez a vonal annak a képpontnak az értékét jelöli, amely fölött van az egérmutató. Ha egy vezérlőpontot szeretnénk elhelyezni a görbén ahhoz az értékhez, amely fölött az egérmutató áll, akkor lenyomjuk, és lenyomva tartjuk a Ctrl billentyűt, majd lenyomjuk és lenyomva tartjuk az egér gombját, ekkor egy vezérlőpont jelenik meg a görbén. Ezután felengedhetjük a Ctrl billentyűt. Ha továbbra is nyomva tartjuk az egérgombot, akkor a vezérlőpontot az előnézeti kép elhagyása nélkül állíthatjuk be az egér fel-le mozgatásával. Ha közben a Ctrl billentyűt is lenyomjuk, akkor nagyon finoman állíthatjuk be a vezérlőpontot. A színválasztó kikapcsolásához ismét kattintsunk az ikonjára, vagy az előnézeti képen kattintsunk a jobb egérgombbal.

Minden görbéhez tartozik egy gomb, amely lehetővé teszi a kiválasztott vezérlőpont be-/kimeneti értékeinek szerkesztését. Használhatjuk ezt az eszközt például arra, hogy egy vezérlőpont kimenő értékét egy referenciaértékhez igazítsuk.

Használatához vezérlőpontokat kell létrehozni. Ezt legegyszerűbben a színválasztóval tehetjük meg. Aktivizáljuk a be-/kimeneti értékeinek szerkesztését és a színválasztót az ikonjaikra történő kattintással. A görbe alatt megjelenik a "Be", azaz a bemeneti értéket, illetve a "Ki", azaz a kimeneti értéket tartalmazó mező. A mezők értékei megfelelnek az egérmutató alatti pontnak, ha az egérmutatót a görbe vagy az előnézeti kép fölé visszük. Ha az egérmutatót az előnézeti kép fölé visszük, akkor a fentebb leírtak szerint a Ctrl+kattintással elhelyezhetünk egy vezérlőpontot a görbén. A vezérlőpont be-/kimeneti értékeinek szerkesztéséhez kattintsunk jobb gombbal a vezérlőpontra. Ekkor a vezérlőpont piros színű lesz, és körülötte egy piros gyűrű látható.

A bal oldali ábrán láthatjuk, hogy létrehoztuk a vezérlőpontot, és jobb gombbal rákattintva szerkesztő módba jutottunk. A lineáris görbe miatt az ábrán a bemeneti és kimeneti értékek megegyeznek. Most lehet szerkeszteni az alul látható mezőkbe történő számértékek beírásával, vagy a mező mellett lévő +/- gombokra kattintással a bemeneti és a kimeneti számértékeket, és a vezérlőpont a megadott értékeknek megfelelően elmozdul. A szerkesztés eredményét láthatjuk a jobb oldali ábrán. Az értékek szerkesztéséből a be/kikapcsoló ikonra kattintással, vagy a görbén a vezérlőpontokon kívüli területre jobb gombbal történő kattintással léphetünk ki.

Többféle görbetípus áll rendelkezésre, nézzük meg ezeket.

• Ki(kapcsolt)
• Standard
• Rugalmas
• Parametrikus
• Húrkontroll

Ki: a görbe kikapcsolt állapotban van, semmi hatása sincs a képre.

Standard: a fentiekben tulajdonképpen ezzel foglalkoztunk. Vezérlőpontok segítségével állíthatjuk be a görbe alakját.

Rugalmas: a rugalmas görbe egy vezérlőpontjának módosítása kevésbé lesz hatással a görbe távolabbi részére, mint standard görbe esetén.

Parametrikus:

Lehetővé teszi csúszkák használatát a görbe közvetlen alakítása helyett. A bemeneti világosságértékek négy tartományra vannak osztva, mégpedig Árnyékok, Sötétek, Középtónusok, és Csúcsfények. Ezeken a tartományokon belül a görbét a görbe alatti négy csúszkával állíthatjuk. Ha az egérmutatót az egyik csúszka fölé állítjuk, akkor a görbevonal mellett a fenti ábrán is látható világosabb terület jelzi azt a tartományt, amelyen belül azzal a csúszkával változtatni lehet a görbén. A görbe alatti árnyalatskálán láthatjuk a Zónaválasztót, amelyet három vezérlőpont oszt négy részre. Ezeket egér segítséggel jobbra-balra tologathatjuk. Ezen vezérlőpontok helyzetétől függ, hogy az egyes csúszkák hatása milyen árnyalatokra lesz hatással. Mozgatásukra változik a kép bizonyos részeinek világossága, változik a terület, amelyen belül a csúszkával alakíthatjuk a görbét, és változik a görbe alakja is. A bal oldali vezérlőpontnak balra történő mozgatása a sötét árnyalatok világosodását eredményezi, jobbra mozgatása azok sötétedését. A középső vezérlőpont balra történő mozgatásának hatására a középárnyalatok világosodnak, jobbra sötétednek. A jobb oldali vezérlőpont balra mozgatása a csúcsfényeket sötétíti, jobbra mozgatása pedig világosítja. A vezérlőpontokkal a kép jellegéhez, világosságértékeihez igazíthatjuk a görbeszerkesztő működését.

A csúszkák melletti visszaállítás gomb segítségével az egyes csúszkákat lehet alaphelyzetbe állítani. A görbe felett a jobb felső sarokban látható visszaállítás gombbal mind a négy csúszkát és mind a három kontroll pontot alaphelyzetbe állíthatjuk. Ha a zónaválasztón jobb egérgombbal kattintunk, akkor a vezérlőpontok alaphelyzetbe állnak, de a csúszkák értéke nem változik.

Húrkontroll:

Első ránézésre ez a görbetípus nagyon hasonlít a standard görbére, azonban vannak eltérések. A standard görbe érinti az összes vezérlőpontot, míg húrkontroll esetén a vezérlőpontok a görbén kívül helyezkednek el, és maguk felé vonzzák a görbét (bal oldali ábra). A húrkontroll lehetővé teszi a görbén egy egyenes szakasz előállítását, míg standard görbével ezt nem lehet megtenni. A húrkontrollnál ehhez legalább három vezérlőpontot kell létrehozni (tehát összesen legalább öt lesz). Ha lenyomva tartjuk a Shift billentyűt egy vezérlőpont húzása közben, akkor könnyebben hozhatunk létre egyenes szakaszt azáltal, hogy a középső vezérlőpontot az előző és a következő vezérlőpontot összekötő egyeneshez illesztjük (ekkor pirosra vált a három vezérlőpont) (jobb oldali ábra). Sok felhasználó előnyben részesíti a húrkontroll típusú görbéket a lehetséges alternatívákkal szemben.

Kiegyenlítőgörbe-szerkesztő

Ez a fajta görbét az ART több eszköze is használja. A Színek eszközcsoport > Színkiegyenlítő eszközén keresztül ismerkedjünk meg vele.

A színkiegyenlítő eszköz felhasználói felületét láthatjuk a fenti ábrán. Ez az eszköz három kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt tartalmaz, ennek megfelelően felül, a Csatorna felirat mellett van a H, az S, és az L görbeszerkesztő fejléce. A fejlécek három elemet tartalmaznak:

• A görbe neve, amely ebben a szerkesztőeszközben annak a kimenő tulajdonságnak a nevével egyezik meg, amelyet a görbe segítségével változtathatjuk. Jelen esetben a HSL színrendszer csatornái szerinti H (Szín), S (Telítettség), és L (Világosság) görbék vannak, amelyek segítségével a kép színeit, telítettségét, és világosságát változtathatjuk meg.
• A görbetípus ikonja, amely a kiválasztott görbetípust jelzi. A hullámos vonal lesz az ikon, ha a Kiegyenlítő lehetőséget választottuk, és vízszintes vonal, ha a Ki(kapcsolt) lehetőséget választottuk. A fenti ábrán az S és L görbék kikapcsolt állapotúak.
• A lenyitható listában választhatunk görbetípust. Ha a Ki(kapcsolt) lehetőséget választjuk, akkor kikapcsoljuk a görbét, az nem is lesz szerkeszthető, ha a Kiegyenlítő lehetőséget választjuk, akkor pedig szerkeszthetjük a görbét. A kikapcsolt görbének nincs semmilyen hatása a képre.

A fejlécére kattintva tudjuk aktuálissá tenni a görbét. Mindig az aktuális görbe szerkesztőjét látjuk (ha a görbe nem kikapcsolt állapotú). Az aktuális görbe fejléce sötétebb színű. A fenti ábrán a H görbe az aktuális, annak a szerkesztőjét látjuk. Ha a már aktuális görbe fejlécére kattintunk, akkor elrejthetjük a görbeszerkesztőt, az nem lesz látható, ismételt kattintásra ismét látható lesz. Ennek csak az a szerepe, hogy amikor nem szerkesztjük a görbét, akkor ne foglalja a helyet a képernyőn. A görbe hatását nem befolyásolja az, hogy a görbeszerkesztő látható-e vagy sem. Csak a görbe alakja számít.

Alul, az x tengelyen a bemenő tulajdonságot láthatjuk, amely értékétől függően változik a képen a görbe kimenő tulajdonsága. Alul láthatjuk, hogy jelenleg a bemenő tulajdonság a szín, láthatjuk a színskálát is. Bal oldalt az y tengelyen a kimenő tulajdonság van ábrázolva, amely a bemenő tulajdonság értékétől függően változhat, ez a H görbénél a szín, az S görbénél a telítettség, és az L görbénél a világosság. A kimenő tulajdonság és annak értékei a görbeszerkesztőkben általában nincs feltüntetve, azt csak oda kell képzelnünk.

A lineáris állapot, amikor a görbének semmi hatása sincs, az ábrán is látható, középen elhelyezkedő vízszintes egyenes. A lineáris, vízszintes egyenes halványan mindig látható a görbeszerkesztőben. Ahol a görbe vonala a lineáris egyenes felett halad, ott nő a kimeneti tulajdonság értéke, annál jobban, minél magasabban fut a görbe. Ahol a görbe vonala a lineáris egyenes alatt halad, ott csökken a kimeneti tulajdonság értéke, annál jobban, minél alacsonyabban fut a görbe.

Látható hat darab különböző színű függőleges vonal. A vonal színe megfelel a bemenő színárnyalatnak (alul az x tengelyen látható szín). Azaz a függőleges vonalak a bemenő színárnyalatokat jelképezik.

A lineáris vízszintes vonal és a színes függőleges vonalak metszéspontjában vezérlőpontok találhatók, segítségükkel alakíthatjuk ki a görbe alakját.

A visszaállítás gomb az aktuális görbét állítja vissza lineárisra.

A színválasztó gombra kattintva az előnézeti képről választhatunk színt. Részletesen lentebb foglalkozunk vele.

A vezérlőpont be-/kimeneti érték szerkesztő gombra kattintva számértékekkel adhatjuk mag az értékeket. Részletesen lentebb foglalkozunk vele.

Az aktuális görbe másolása a vágólapra gombra kattintva az aktuális görbét a vágólapra másolja.

A görbe beillesztése a vágólapról gombra kattintva az előzőleg vágólapra másolt görbét beilleszti.

A görbe mentése gombra kattintva az aktuális görbét fájlba menthetjük.

A görbe betöltése gombra kattintva az előzőleg fájlba mentett görbét betölthetjük.

A görbe hatását talán az L görbénél a legegyszerűbb megérteni. A fenti ábrán egy L (világosság) görbét látunk. Ez a görbe minden egyes képpont tekintetében azt szabályozza, hogy az adott képpont színétől függően hogyan változzon annak világossága. A lineáris "görbe" a középen haladó vízszintes egyenes. Balról jobbra nézve a görbét, azt láthatjuk, hogy a sárga színig a világosságértékek nem változnak, majd növekedni kezd sárgás-zöldes területek (képpontok) világossága a képen, a legjobban a zöld színű területek világossága nő meg, majd fokozatosan visszatér a világosság a cián színnél az eredeti értékre. A cián színű területek világossága nem változik, majd a kék szín felé haladva egyre inkább csökken az adott színű területek világossága, legjobban a kék területek világossága csökken. A kéktől a lila szín felé haladva visszanövekszik a világosság az eredeti értékre, a lila szín, és az attól jobbra lévő színek világossága nem változik.

Láthatjuk, hogy bal oldalon függőlegesen a világosságértékek nincsenek feltüntetve (pl. tónusskála formájában), azt csak oda kell képzelnünk. Ez azonban nem probléma. Azt tudjuk, hogy felfelé nő a világosság, lefelé pedig csökken. A világosság értékét úgyis az előnézeti képet megfigyelve kell beállítani. A leírtak értelemszerűen igazak a másik két görbére is.

Ha az egyik metszéspontban lévő vezérlőpontra visszük az egérmutatót, és lenyomva tartjuk a gombot, akkor a függőleges vonal megvastagszik, majd ha elkezdjük mozgatni az egeret, megjelenik a vastag vízszintes vonal is. Mindig a vastag vonalat mozgathatjuk, jelen esetben mindkettőt. A vonalak színe a mozgatás során változik, elvileg a kimenő színt láthatjuk. A függőleges vonal alatt a színskálán láthatjuk a bemenő színt, amely a vastag vonal(ak) színére fog változni a képen. Az átmenetet a görbe alakja határozza meg.

A diagram tetszőleges, valamely két függőleges vonal közötti területének valamely pontjára kattintva magunk is létrehozhatunk vezérlőpontokat. Ezek ugyanúgy viselkednek, mint a már eredetileg meglévők. Az általunk létrehozott vezérlőpontot úgy tudjuk eltávolítani, hogy az egérrel kihúzzuk a szerkesztési területről, és ott elengedjük. Az ábrán két új vezérlőpontot iktattunk be azért, mert így hirtelenebb átmenetet tudunk létrehozni. Mindjárt meglátjuk, hogy az átmenetet más módon is befolyásolhatjuk.

Ha a Ctrl billentyűt lenyomva mozgatjuk az egeret, akkor a vezérlőpont lassan mozog, és nagyon finom beállításra lesz lehetőségünk.

Ha a Shift billentyűt lenyomjuk a vezérlőpont mozgatása közben, akkor a vezérlőpontot kulcspontra illeszthetjük. Kulcspontok: a lineáris görbe pontja, a maximális érték, illetve a minimális érték.

Ha az egérmutatót a függőleges vonalra helyezzük, de nem a vezérlőpontra, és lenyomva tartjuk az egér gombját, akkor az azon a vonalon lévő vezérlőpontot tudjuk vízszintesen vagy függőlegesen mozgatni attól függően, hogy az egérrel az első mozdulatot milyen irányban tesszük meg. Ha függőleges irányban mozdítjuk meg az egeret, akkor csak függőlegesen tudjuk a vezérlőpontot mozgatni, azaz a vízszintes vonal vastag lesz, együtt mozog a vezérlőponttal, mint az ábrán látható. Ha vízszintesen mozdítjuk meg az egeret, akkor csak vízszintes irányban lesz mozgatható, ilyenkor a függőleges vonal lesz vastag. Mindig a mozgatható vonal lesz vastag. Az egérmutató mutatja a mozgatás irányát. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy csak abba az irányba mozogjon a vezérlőpont, amilyen irányba szeretnénk, a másik irányba nem tudjuk mozgatni. Ha magát a vezérlőpontot fogjuk meg az egérrel, akkor a vezérlőpont mind a négy irányba mozgatható.

Ha az egérmutatót a vezérlőpont fölé helyezzük, akkor mellette balra és jobbra megjelenik egy sárga és kék jelzőpont. Ha ezek valamelyikére állunk rá az egérmutatóval, az egérmutató balra-jobbra nyíllá változik, és most lenyomva a gombot, a görbe meredekségét (azaz jelen esetben a színváltás átmenetének fokozatosságát) változtatni tudjuk. A görbe meredekre állításával elérhető, hogy a színmódosítás csak a bemenő szín kis tartományát érintse.

Vezérlőpontok létrehozásával, és a görbe meredekségének beállításával tetszőleges alakú görbe állítható elő.

Ennél a görbetípusnál is van lehetőség a be-/kimeneti értékek szerkesztésére. Ehhez a Vezérlőpont be-/kimeneti értékeinek szerkesztése gombra kell kattintanunk, jobbra a görbe mellett. Ezután jobb gombbal kell kattintani arra a vezérlőpontra, amelynek értékeit szerkeszteni szeretnénk, ennek hatására a vezérlőpont színe pirosra vált.

Be és Ki a vezérlőponthoz tartozó bemeneti, illetve kimeneti érték megadására szolgál, az LT a vezérlőpont bal oldalán szabályozza a görbe meredekségét, az RT a jobb oldalán.

Nézzünk meg egy példát a kiegyenlítőgörbe használatára.

Változtassuk meg a lány mögötti levelek színét. Az lenne a jó, ha nem lenne semmi másnak a levelekhez hasonló színe a képen, mert ha más hasonló színű képelem is van, akkor annak is megváltozna a színe. Ez nem teljesen teljesül, mert részben a virágcsokornál lévő zöldek is változnak. Menjünk a Színek eszközcsoportba, aktiváljuk, és nyissuk le a Színkiegyenlítő eszközt. A "H" (Hue, színárnyalat) görbe fejléce jobb oldalánál nyissuk le, és válasszuk ki a Kiegyenlítő lehetőséget.

Fogjuk meg egérrel a zöld függőleges vonal közepén lévő vezérlőpontot, mozgassuk lefelé és oldalirányba is, amíg elérjük a megfelelő színárnyalatot. Amikor megfelelőnek találjuk a levelek színét, engedjük fel az egérgombot.

Természetesen a fentieken kívül más tulajdonságok között is létrehozható kapcsolat a kiegyenlítőgörbével.

Küszöbgörbe-szerkesztő

A küszöbgörbe azt határozza meg, hogy hogyan szeretnénk feldolgozni a képet az adott eszközzel a kép tónusai, színárnyalatai, vagy telítettségi értékei függvényében.

A Részletek eszközcsoportban található Élesítés eszköz példáján keresztül nézzük meg a küszöbgörbe használatát. Az élesítésen belül az Életlen maszk módszert kell kiválasztanunk, hogy a küszöbgörbe megjelenjen.

Az élesítés eszköz esetében az eszköz hatása a kép tónusától, azaz a kép adott részletének világosságától függ, ezért az élesítés eszközben lévő küszöbgörbén azt lehet beállítani, hogy a kép adott helyének tónusától hogyan függjön az élesítés mértéke. A képzaj a legsötétebb képrészeken jelenik meg legelőször, mert azon a részen éri a legkevesebb fény a képérzékelőt. A képzajt nem szeretnénk élesíteni, mert akkor még jobban láthatóvá válna a képen.

A küszöbgörbe alá oda kell képzelnünk a tónusskálát, balra a legsötétebb, jobbra a legvilágosabb árnyalattal. A fenti ábrán oda is tettem. A küszöbgörbén láthatunk négy vezérlőpontot, kettőt alul, kettőt felül, és közöttük a "görbe" is be van rajzolva, amely mindig egyenes szakaszokból áll. Új vezérlőpontot nem lehet létrehozni, csak ezt a négyet lehet beállítani. Az ábrán a négy vezérlőpontot feketére színeztem, hogy jobban láthatók legyenek.

A négy vezérlőpont legfeljebb öt tartomány kialakítását teszi lehetővé, egyet a bal alsó előtt, hármat a négy vezérlőpont között, és egyet a jobb alsó után. A képen látható példában csak négy tartomány van kialakítva, az ötödik akkor keletkezne a jobb alsó vezérlőpont után, ha azt a jobb szélső helyzetből valamennyivel balra húznánk.

Ha az egeret a görbe fölé visszük, akkor megmutatja az aktuális beállításértékeket.

Az ábrán láthatjuk, hogy a bal alsó vezérlőpont értéke 20, a bal felsőé 80, a jobb felsőé 1200, a jobb alsóé pedig a maximális 2000. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a vezérlőpontok milyen világosságértékekre vannak állítva. A bal oldali szélső helyzet értéke 0, a jobb oldali szélső helyzet 2000. Ahol a görbe legalul fut, azoknál az árnyalatoknál az eszköz egyáltalán nem fejti ki hatását, ahol legfelül halad, ott maximális az eszköz hatása, ahol ferde, ott fokozatosan nő, illetve csökken az adott árnyalattartományban az élesítés mértéke. Ha konkrétan megnézzük a fenti ábrán a görbét, akkor azt láthatjuk, hogy a legsötétebb területeken nincs élesítés, mert a bal alsó vezérlőpont 20-ra van állítva, és 20 alatt alul fut a görbe. A bal alsó és a bal felső vezérlőpont közötti árnyalatoknál a görbe ferdén felfelé halad, ott fokozatosan egyre nagyobb mértékű az élesítés. Ezek még mindig elég sötét képrészek. A bal felső vezérlőpontnál éri el a maximális hatást az élesítés, és ettől kezdve egészen a jobb felső vezérlőpontnak megfelelő világosságú területekig maximális marad. Ezután a jobb alsó vezérlőpontig, jelen esetben a legvilágosabb árnyalatokig fokozatosan csökken az élesítés mértéke. A fentebbi ábrán alul láthatók is ezek az árnyalattartományok.

A visszaállító gomb az alapértelmezett értékeket állítja vissza. A Ctrl-Z az előzményekben lép eggyel vissza nem pedig a görbe szerkesztési lépéseiben.

Az egyes vezérlőpontok egyenként történő mozgatásához tartsuk lenyomva a Shift billentyűt, mielőtt egy vezérlőpontra kattintanánk az egérrel. A Shift billentyű lenyomása nélkül együtt mozgathatjuk a bal alsó és bal felső, illetve a jobb felső és jobb alsó vezérlőpont párosokat. Ha a vezérlőpont mozgatása közben lenyomjuk a Ctrl billentyűt, akkor nagyon finoman mozgathatjuk a vezérlőpontot.

---

(Ez a zárójeles rész csak az Élesítés eszközre igaz, más eszköznél egyáltalán nem biztos, hogy a küszöbgörbe az átlátszatlanságra hat.

---

---

Emlékezzünk az átlátszatlanságról olvasottakra. Valójában az élesítés eszköz a teljes képen kifejti hatását, a teljes módosított kép élesített. A küszöbgörbével az élesített (módosított) kép átlátszatlanságát szabályozzuk a képpontok világosságától függően. A küszöbgörbe függőleges tengelyén az átlátszatlanság mértéke van ábrázolva. Amikor azt írtam, hogy a görbe "legalul fut", akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a módosított (már élesített) kép átlátszatlansága az adott világosságtartományban 0%, azaz teljesen átlátszó, ezért ott teljes mértékben a még nem élesített bemenő kép érvényesül. Ahol a görbe "legfelül fut", ott a módosított felső kép átlátszatlansága 100%, ezért ebben a világosságtartományban csak az élesített képet látjuk. A közbülső értékeknél pedig minél nagyobb az átlátszatlanság értéke, annál inkább a felső, élesített kép érvényesül. Tehát a fenti példában a küszöbgörbével a módosított kép átlátszatlanságát szabályozzuk a kép egyes területeinek világossága függvényében.)

---

---

Az ART csővezetéke

A szerkesztőeszközök csővezetékben elfoglalt helye az alábbi listán figyelhető meg. A szerkesztőeszközök felülről lefelé történő sorrendben hajtódnak végre. Minden szerkesztőeszköz neve mellett láthatjuk azt a színteret, amelyben az adott eszköz működik.

Az ART csővezetéke a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a következő:

  1. Flat-Field - RAW
  2. Dark-Frame - RAW
  3. RAW fekete pont - RAW
  4. Peremsötétedés korrekció - RAW
  5. Forró/Halott képpont szűrő - RAW
  6. Zöld egyensúly/Vonalzaj szűrő - RAW
  7. RAW színhiba korrekció - RAW
  8. Filmnegatív - RAW
  9. Színrekonstrukció - RAW
10. Csúcsfény rekonstrukció - Fényképezőgép
11. Fehéregyensúly/Fehér pont - Fényképezőgép
12. Folt eltávolítása - Fényképezőgép
13. Bemeneti színprofil - Fényképezőgép (fényképezőgépből Lineáris RGB munkaprofilba)
14. Zajcsökkentés - Lineáris RGB
15. Homály eltávolítása - Lineáris RGB
16. Dinamikus tartomány tömörítése - Lineáris RGB
17. Objektív/Geometriai korrekciók - Lineáris RGB
18. Csatornakeverő - Lineáris RGB
19. Expozíció-kompenzáció - Lineáris RGB
20. Színkiegyenlítő - Lineáris RGB
21. Tónuskiegyenlítő - Lineáris RGB
22. Élesítés - Lineáris RGB
23. Impulzuszaj csökkentése - Lineáris RGB
24. Színhibajavítás (defringe) - Lineáris RGB
25. Szín/Tónus korrekció - Lineáris RGB
26. Simítás - Lineáris RGB
27. Átmenetes/Peremsötétedés szűrő - Lineáris RGB
28. Textúra kiemelése/Élesítés - Lineáris RGB
29. Logaritmikus tónusleképezés - Lineáris RGB
30. Telítettség/Élénkség - Lineáris RGB
31. Tónusgörbék - Lineáris RGB határolt
32. Filmszimuláció - RGB
33. RGB görbék - Lineáris RGB határolt
34. L*a*b* korrekciók - L*a*b*
35. Lágy fény - RGB gamma 2.2 határolt
36. Helyi kontraszt - L*a*b*
37. Fekete-fehér - RGB gamma 2.2 határolt
38. Filmszemcse - L*a*b*
39. Kivágás
40. Átméretezés
41. Kimenet élesítése - Lineáris RGB
42. Kimeneti színprofil - Lineáris RGB (munkaprofilból kimeneti RGB színtérbe)

Tehát így néz ki a programban látható magyar eszköznevekkel a csővezeték. A végrehajtás felülről lefelé történik, be is sorszámoztam ennek megfelelően az eszközöket. Egy szerkesztőeszköz kimeneti képe lesz a következő eszköz bemeneti képe. Pirossal kiemeltem a Helyi szerkesztés szerkesztőeszközeit, mert ezekben használhatunk maszkokat.

---

Hogyan juthatunk objektív profilokhoz és fényképezőgép profilokhoz?

Objektív profilok

Az objektív profilok célja a geometriai torzítás és/vagy peremsötétedés és/vagy kromatikus aberráció csökkentése.

Az alapötlet az, hogy ha létrehozunk egy adatbázist vagy profilfájlt, amely tartalmazza az adott objektívre vonatkozó, torzítás, peremsötétedés, és kromatikus aberráció korrigálásához szükséges adatokat, akkor ezt az adatbázist vagy profilfájlt bármikor felhasználhatjuk ezen objektívhibák korrekciójára, és nem kell minden egyes fényképen manuálisan korrigálnunk.

A korrekciós adatokat tartalmazó fájlt nevezzük Objektív korrekciós profilnak, angolul Lens Correction Profile, ebből eredően a fájl kiterjesztése .lcp. Ez az Adobe cég "találmánya". Létezik egy lensfun nevű, közösség által fejlesztett adatbázis is, amely sokféle objektívhez tartalmazza a korrekciós adatokat. Ezt az ART tartalmazza.

Bizonyos esetekben a nyers fájlba ágyazott metaadatok is tartalmazhatnak objektív korrekciós adatokat.

Fényképezőgép profilok

A fényképezőgép profilok bemeneti színprofilként használhatók az ART-ban. Egy fényképezőgép-típushoz többféle fényképezőgép színprofil is létezik, amelyek az úgynevezett képstílusokkal vannak kapcsolatban, és amelyek általában normál, portré, tájkép, monokróm stb. lehetnek.

Hogyan juthatunk profilokhoz?

Az ART képes alkalmazni az Adobe LCP profilokat. amelyekhez például a régebbi Adobe DNG Converter programokból lehet hozzájutni. Tudomásom szerint az utolsó erre a célra alkalmas változat a 12.4.

Az ismertetett módszerrel legfeljebb az Adobe DNG Converter 12.4 verziójából nyerhetjük ki az Adobe profilokat, a későbbi verziókból nem. Amikor e sorokat írom, a 12.4 verzió még elérhető az interneten, de az Adobe oldalán már nem. A Windows operációs rendszerhez való telepítőt kell letölteni (DNGConverter_12_4.exe, kb. 471 MB). Innen például letölthető:

megaleechers.com

Vagy innen:

filehorse.com

Ezzel a programmal RAW formátumú fájlokat Adobe DNG formátumra konvertálhatunk. Ha valaki erre a célra is szeretné alkalmazni, akkor akár telepítheti is Windows-os számítógépére. Linux alatt nem érdemes kísérletezni a telepítéssel. Jobban járunk, ha a szintén szabadon használható DigiKam nevű alkalmazással konvertáljuk RAW fájljainkat DNG formátumúra (én nem szoktam).

A profilok kinyeréséhez nem kell feltelepíteni az alkalmazást. Hogyan nyerhetjük ki a letöltött Adobe DNG Converter telepítőből a fent említett profilokat?

Tegyük a következőket:

Linux operációs rendszer esetén:

Ne telepítsük a számítógépre a programot, hanem egyszerűen csomagoljuk ki a letöltött telepítő exe fájlt. Ha szükséges, akkor a kicsomagoláshoz telepítsük fel az Engrampa archivumkezelő programot.

Kicsomagolás után három mappát kapunk: $APPDATA, $PLUGINSDIR, $PROGRAMFILES64. Minket a $APPDATA mappa érdekel, ezen belül az "Adobe/CameraRaw/" útvonalon találjuk a háromféle Adobe profil fájlokat.

Adobe objektív korrekciós profilok:

Ezek elnevezése angolul „Adobe Lens Correction Profiles”.

A „Lensprofiles/1.0” mappában vannak gyártónként külön mappában a fájlok. Az 1.0 mappát elmenthetjük magunknak valami biztonságos helyre. Kedvünk szerint 1.0-ról át is nevezhetjük valami másra. Az itt található fájlok az említett háromféle leképezési hiba korrekciójára szolgálnak. A fájlok kiterjesztése .lcp.

Adobe fényképezőgép normál színprofilok:

Angolul „Adobe Standard Camera Color Profiles” a nevük.

A „CameraProfiles/Adobe Standard” mappában rengeteg fajta fényképezőgép és telefon normál színprofilját találjuk. Ez a Normál (alapértelmezett) képstílushoz tartozó színprofil. A fájlok kiterjesztése .dcp. Az „Adobe Standard” mappát mentsük el magunknak biztonságos helyre.

Adobe fényképezőgép képstílus színprofilok:

Itt a normáltól eltérő olyan képstílus színprofilokra gondoljunk, mint a portré, tájkép, élénk, stb. színprofil. Ezen az útvonalon találhatjuk:

A „CameraProfiles/Camera” mappában fényképezőgép-típusonként külön mappában vannak az egyes képstílusokhoz tartozó profil fájlok. A Camera könyvtárat mentsük el valami biztonságos helyre. A fájlok kiterjesztése szintén .dcp.

Windows operációs rendszer esetén:

A legegyszerűbb, ha feltelepítjük a programot, amelyet később el is távolíthatunk, ha nincs szükségünk rá. A telepítés után a telepítés helyéről kiindulva az "Adobe\CameraRaw" mappában találhatjuk a profilokat, amelyeket mentsük el a fenti, Linuxról szóló részben leírtak szerint.

Adobe objektív korrekciós profilok:

A „LensProfiles\1.0” mappában találhatók, gyártónként külön mappában.

Adobe fényképezőgép normál színprofilok:

A „CameraProfiles\Adobe Standard” mappában találhatók.

Adobe fényképezőgép képstílus színprofilok:

A „CameraProfiles\Camera” mappában találhatók fényképezőgép-típusonként külön mappában.

Nyers fájlok kidolgozásakor a fenti profilok jelentősen megkönnyítik a dolgunkat. Mindegyik profil fájl esetében a fájlnév hordozza azt az információt, amely alapján kiválaszthatjuk a megfelelő profilt, például az objektív vagy fényképezőgép típusát, a képstílus nevét, stb.

A fényképezőgép profilokat is őrizzük meg, mert a Színek/Színkezelés eszközben alkalmazhatjuk őket bemeneti profilként.

Ha egy objektív kétféle (pl. full frame és APS-C) érzékelőméretű vázhoz is alkalmazható, akkor nem mindegy, hogy mely érzékelőméretre vonatkoznak az LCP fájlban lévő korrekciós adatok. Ilyenkor a megfelelő érzékelőméretre vonatkozó profilt kell használni.

DCP fényképezőgép profilokat a Fényképezőgép profilok oldalról is letölthetünk.

---

---

Az Adobe Standard sorában jobbra letölthetjük összecsomagolva az összes fényképezőgép normál profilját, a Camera sorában pedig hasonlóan letölthetjük az összes fényképezőgép egyéb profiljait. Az Adobe Standard feliratra duplán kattintva sokféle telefon és fényképezőgép normál színprofilja közül választhatunk, ha a Camera feliratra kattintunk duplán, akkor pedig a telefonok, fényképezőgépek egyéb (portré, tájkép stb.) színprofiljai közül választhatunk.

Keressük meg a listában mindegyik fényképezőgépünk típusát, és töltsük le (a Letöltésre kattintva) egy könyvtárba a .zip formátumú profilokat, majd csomagoljuk ki a .zip fájlokat, és ezután a fényképezőgépeink típusa nevű (pl. Canon EOS 750D) mappában találjuk az adott fényképezőgép profiljait.

A kapott mappákat mentsük el egy könyvtárba, ahonnan majd megnyitjuk őket az ART-tal. Úgy szervezzük mappákba, hogy könnyű legyen használni őket. Én magam Linuxon az ART telepítési könyvtára mellett létrehoztam egy ART-egyebek mappát, és abban egy Adobe-LCP-profilok, és egy Adobe-DCP-profilok mappát, és ezekbe másoltam be a szükséges profilokat.

---

Megjelenítésre alkalmas képadatok

Foglalkozzunk röviden azzal, hogy mik azok a megjelenítésre alkalmas adatok. Abból induljunk ki, hogy az esetek döntő többségében LDR (kis dinamikatartományú, más szóval kis árnyalatterjedelmű) képet hozunk létre, többnyire JPEG formátumban. A dinamikatartomány vagy árnyalatterjedelem a kép vagy a téma legsötétebb és legvilágosabb részének világosságkülönbségét jelenti fényértékben kifejezve. Egy fényértéknyi eltérés fele, illetve kétszeres "fényerősséget" jelent. Bár már léteznek nagy árnyalatterjedelem megjelenítésére alkalmas monitorok (nagyon drágán), a legtöbben kis dinamikájú monitort használunk, és azzal használjuk az ART-ot is. Ezek legtöbbször az sRGB színtérben történő megjelenítésre alkalmasak, ezért sRGB színtérben kell megjelenítenünk az előnézeti képet is, illetve ezt alkalmazzák a JPEG képek is. Az sRGB színtérbe történő konvertálást alapvetően a kimeneti színprofil végzi. Ezt a Színek eszközcsoportban található Színkezelés eszközben állíthatjuk be. Alapértelmezett értéke sRGB (ICC V2), amelyet nem ajánlott megváltoztatni. A konvertálás előtt, a szerkesztés során azonban nekünk kell olyan "állapotba hozni" a szerkesztett képet, hogy az jól nézzen ki a monitoron, illetve JPEG (vagy egyéb LDR) formátumban. Ezt a csővezeték vége felé elhelyezkedő eszközökkel tehetjük meg. Az alábbi ábrákon nézzük meg a fő problémákat.

A fenti ábrán azt az esetet láthatjuk, amikor a téma nagy dinamikájú, dinamikája meghaladja a fényképezőgép képérzékelője által átvihető árnyalatterjedelmet. Az átvihető árnyalatterjedelmet természetesen csak RAW formátumban hasznosíthatjuk. A mai képérzékelők 12-15 fényértéknyi árnyalatterjedelem átvitelére képesek. Az ábrán maximálisan 12 fényértéknyi dinamika átvitelére alkalmas képérzékelőt láthatunk, be is van számozva fényértékenként az árnyalatterjedelem. A téma azonban 15 fényérték dinamikájú, a JPEG kép pedig mindössze 7 fényértéknyi árnyalatterjedelem megjelenítésére alkalmas. Az alapvető kérdés az, hogy mi és hogyan kerüljön a nyers fájl 12 fényértéknyi dinamikát tartalmazó adataiból a JPEG kép 7 fényértéknyi lehetséges árnyalatterjedelmébe, és mi történik a fényképezőgép árnyalatterjedelmét meghaladó 13., 14., 15. fényértékekkel.

Az ábrán láthatjuk a RAW fekete szintet. A fekete szint azt a legkisebb világosságértéket határozza meg, amelytől kezdve hasznosíthatók a nyers fájlban található adatok. Az ez alatti értékeket nem hasznosítjuk a feldolgozás során, azokat a fekete szint értékével azonosaknak tekintjük (hiába kisebbek annál). Például 14 bites nyers fájl esetén a fekete szint nem feltétlenül 0, hanem a hasznosítható tartomány például 512 értékkel kezdődhet. Enne oka az, hogy a képérzékelő és a fényképezőgép elektronikája zajt is termel. Csak attól kezdve érdemes hasznosítani a jelet, amikor már a hasznos képinformáció kezd dominálni a zajjal szemben. Ha a téma szóban forgó részlete nagyon sötét, akkor olyan kevés fény érheti az elemi érzékelőcskét, hogy nem a hasznos jel, hanem a zaj dominálhat. A RAW fehér szintet az ábrán jobbra, a 12. fényérték végénél látható függőleges piros vonal jelképezi. A RAW fehér szint a még hasznosítható legvilágosabb árnyalatértéket határozza meg. 14 bites adatokat tartalmazó nyers fájl fehér szintje nem feltétlenül 16383, értéke több tényezőtől függ (pl. az elemi érzékelők túlcsordulásától), és például 16300 lehet a valóságban.

Jobbra fent láthatjuk, hogy a téma árnyalatterjedelme 15 fényértéknyi, meghaladja az érzékelő által átvihető dinamikát, ezért vágás történik. A RAW fehér szintet meghaladó értékek a RAW fehér szint értékét veszik fel. Ez az érték kisebb a szükségesnél, hiszen ezek az értékek valójában akár 3 fényértéknyivel is meghaladják a Raw fehér pont értékét.

Középen láthatjuk, hogy a JPEG kép mindössze 7 fényértéknyi árnyalatterjedelem átvitelére képes. Elvileg bárhogyan előállíthatjuk a 12 fényértéknyi adatokat tartalmazó nyers fájlból a JPEG képben megjelenő adatokat. Az ábrán egy lehetséges esetet látunk, mégpedig a téma 4. és 8. fényértéke között egy az egyben átvisszük az adatokat a JPEG képbe (kék nyilak). A csúcsfényeknél és a legsötétebb árnyalatoknál azonban tömörítés történik, amely azt jelenti, hogy a nyers fájlból több fényértéknyi adatot a JPEG kép egy fényértéknyi tartományába képezünk le (zöld nyilak). A sötét árnyalatoknál 2 fényértéknyi, a csúcsfényeknél 3 fényértéknyi adatot tömörítünk. Az nem lenne jó módszer, ha a JPEG árnyalatterjedelmén kívül eső világosságértékeket levágnánk, illetve a JPEG árnyalatterjedelmének szélső értékeire konvertálnánk. A tömörítés által a JPEG árnyalatterjedelmén kívül eső tónusok is megjelennek a képen, azonban ezen a szakaszon a tömörítés miatt már nem a valóságosnak megfelelőek az arányok. Ebben a tartományban az egyes részek közötti világosság-különbségek kisebbek a valóságosnál.

A csillag jelzi az elvileg 18%-os világosságú középszürke (Cél szürke pont) leképezését. A cél szürke ponttal azt állítjuk be, hogy a nyers fájl középszürke világosságú adatai a kimeneten (pl. a JPEG képben) milyen világosságúként jelenjenek meg.

A fenti ábrán kis dinamikájú témát fényképeztünk le. A téma mindössze 5 fényértéknyi árnyalatterjedelmű, ezért a képérzékelőből is ennyi hasznos információt nyerhetünk ki. A téma nem tartalmazott sötét árnyalatokat, ezért a 3. fényértéktől kezdődnek a hasznos információk.

Itt is az a kérdés, hogy az 5 fényértéknyi információt hogyan jelenítsük meg a JPEG kép maximálisan lehetséges 7 fényértéknyi dinamikatartományán. Az ábrán a nyers adatok legsötétebb és a legvilágosabb 1-1 fényértéknyi árnyalatnál (3., illetve 7. fényérték) nyújtást alkalmaztunk, azokat 2-2 fényértéken (1. és 2., illetve 6. és 7.) jelenítettük meg a JPEG képben.

Kissé leegyszerűsítve írtam a fentebb, remélem, hogy a lényeg ennek ellenére is érthető.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyersről JPEG formátumba történő leképezésnél nincsenek szabályok, úgy kell leképeznünk azokat, hogy a nekünk leginkább tetsző képet kapjuk. Amikor szerkesztünk egy nyers fájlt, akkor a szerkesztőeszközökben is azt állítgatjuk, hogy hogyan jöjjön létre a nyers fájl adataiból a nekünk legjobban tetsző JPEG kép.

---

RGB csatornakeverő

Nézzük meg a hagyományos RGB csatornakeverő működését. A hagyományos RGB csatornakeverővel a kép minden egyes képpontjához új R, G, és B színcsatorna értéket állítunk elő a képpont eredeti R, G, és B csatornaértékei, és a csúszkákon beállított százalékos értékek segítségével. Az alábbi ábrán egy képpont új R, G, és B csatorna értékeinek előállítását nézhetjük meg.

Bal oldalon látjuk a vizsgált képpont eredeti RGB értékeit, amely [50,100,200]. A keverő csúszkáinál ezek az értékek jelennek meg 100%-ként, azaz ennek a képpontnak a tekintetében a Vörös csúszkák 100%-os értékei megfelelnek a képpont bemenő R értékének, azaz 50-nek; a Zöld csúszkák 100%-os értékei megfelelnek a képpont bemenő G értékének, azaz 100-nak, a Kék csúszkák 100%-os értékei megfelelnek a képpont bemenő B értékének, azaz 200-nak.

Nézzük meg a Csatornakeverő alaphelyzet oszlopot, amelyen a csatornakeverő látható alaphelyzetben. Csak bekapcsoltuk a csatornakeverőt, még nem állítottunk egyik csúszkán sem, és ezért a csatornakeverőnek nincs hatása a képre. Az Rout, Gout, Bout azt jelenti, hogy az egyes szakaszokon a kimenő vörös csatorna értékét (Rout), a kimenő zöld csatorna értékét (Gout), a kimenő kék csatorna értékét (Bout) állíthatjuk be az ott található három csúszkával. Az Rout, Gout, és Bout szakaszon lévő Vörös, Zöld, és Kék csúszka a nyilaknak megfelelően "megkapja" 100% értékként a bemeneti képpont R, G, B értékét. Alaphelyzetben az Rout szakaszon a vörös csúszka (Rr) csúszka, a Gout szakaszon a zöld csúszka (Gg), a Bout szakaszon a kék csúszka (Bb) értéke 100%, az összes többi csúszka értéke 0%.

Számítsuk is ki alaphelyzetben a képpont eredeti R, G, és B értékeiből a csúszkák értékeit figyelembe véve a képpont új R, G, és B értékeit. A számításhoz használandó képletek, és a csúszkák értékei az ábrán láthatók. A százalékokat tizedestörtre kell átszámítani, például 100%-ból 1 lesz, 30%-ból 0,3.

Az új R érték:

Rout = 50x1 + 100x0 + 200x0 = 50

Az új G érték:

Gout = 50x0 + 100x1 + 200x0 = 100

Az új B érték:

Bout = 50x0 + 100x0 + 200x1 = 200

Tehát az alaphelyzet valóban nem változtatta meg a képpont eredeti R, G, és B értékeit, ezért nem eredményez változást a képen.

Ezután nézzük meg a Csatornakeverő módosítás oszlopot. Láthatjuk, hogy mindegyik csúszka értékét megváltoztattuk. Nézzük meg az Rout szakaszon, az új R csatorna értékét eredményező csúszkák beállításait. Itt három csúszka található, az Rr=60%, az Rg=20%, és az Rb=160% értékre lett állítva. A vörös csatorna új értékének előállítása szavakkal leírva a következő: vegyük a vörös (R) csatorna eredeti értékének 60%-át, a zöld (G) csatorna eredeti értékének a 20%-át, a kék (B) csatorna eredeti értékének a 160%-át, és ezeket adjuk össze, és a kapott értéket kerekítsük egészre, mert a színcsatornák értéke csak egész lehet. Ha a kapott érték nullánál kisebb, akkor az R csatorna új értéke nulla lesz, ha 255-nél nagyobb, akkor 255, egyébként a kapott érték. Ha valamelyik csúszka értéke negatív, akkor a negatív számmal történő szorzás miatt valójában kivonás történik. Ezt az ábrán is megfigyelhetjük. Ugyanez a számítás képlettel:

Rout = 50x0,6 + 100x0,2 + 200x1,6 = 30 + 20 + 320 = 390, mivel nagyobb, mint 255, ezért Rout = 255 lesz.

Az ábra szerint a zöld csatorna új értéke:

Gout = 50x0,4 + 100x0,7 + 200x(-0,4) = 20 + 70 + (-80) = 10

Az ábra szerint a kék csatorna új értéke:

Bout = 50x0,3 + 100x(-0,5) + 200x0,5 = 15 + (-50) + 100 = 65

A képpont új RGB értékei: [255,10,65].

Ehhez hasonló módon kerül kiszámításra a kép összes képpontja tekintetében a képpont eredeti R, G, B értékeiből, és a csúszkákon beállított értékekből a képpont új R, G, B értékei.

A gyakorlatban használt csatornakeverők értékei bizonyos korrekciók miatt eltérnek az ezzel a számítással kapott értékektől, az alapelv azonban ugyanaz.

---

Expozíció eszközcsoport

Expozíció eszköz

Az Expozíció eszközcsoportban található.

Csúcsfény rekonstrukció: A fénykép túlexponált területein lévő kiégések helyreállíthatók a levágott pixelek környezetében elérhető részinformációk extrapolálásával. Négy lehetőség közül választhatunk:

• Ki: Kikapcsolja a kiégett területek helyreállítását.
• Keverés: Megkísérli kitalálni a levágott színcsatornákat úgy, hogy kitölti azok értékeit a közeli, levágatlan csúcsfény területek alapján.
• Színterjesztés: Ez a legerősebb helyreállítási módszer. A fényerő visszaállítása mellett megpróbálja visszaállítani a színinformációkat úgy, hogy a környező, nem levágott színt "szivárogtatja" a levágott területre.
• Kiegyensúlyozott: Ez a módszer egy kicsit kevésbé agresszív módszer, mint a Színterjesztés, és ezért néha segít elkerülni a műtermékeket.

Expozíció-kompenzáció: Ez a csúszka a legközvetlenebbül befolyásolja a kép globális fénysűrűségi szintjét (világosságát) lineáris térben, vágás nélkül. A csúszkával fényértékekben adhatjuk meg az expozíció-kompenzáció mértékét. A teljes hisztogramot a csúszka elmozdításának irányába tolja el (balra vagy jobbra), a fekete pontot és a fehér pontot ezzel ellentétes irányba mozgatja.

Feketepont-kompenzáció: Ez a csúszka emeli vagy csökkenti a hisztogram relatív fekete pontját (nulla expozíciónak megfelelő pontot), ami az árnyékok expozíciójának fordított változását okozza. Ahogy a fekete pont emelkedik, az árnyékok sötétednek, ahogy csökken, világosodnak.

---

Tónuskiegyenlítő eszköz

Az Expozíció eszközcsoportban található. A Tónuskiegyenlítő eszköz a teljes tónustartományt öt zónára osztva teszi lehetővé a tónusok szabályozását úgy, hogy közben igyekszik megőrizni a helyi kontrasztot. Az öt zóna: Feketék, Árnyékok, Középtónusok, Csúcsfények, és Fehérek. Az öt csúszkával lehet megváltoztatni az öt zóna világosságát.

Pivot (középtónusok eltolása): Ezzel tudjuk beállítani, hogy az eszköz milyen tónustartományt tekintsen középtónusnak. Ezáltal a tónuszónákat tudjuk eltolni úgy, hogy azok jobban illeszkedjenek a szerkesztendő képhez. Például ha a kép alapvetően sötét részeket tartalmaz, akkor a középtónusnak tekintendő árnyalattartományt a sötétebb tónusok felé érdemes eltolni. Az eltolást fényértékben állíthatjuk be.

Zónák közötti átmenetek simítása: Ez a csúszka megpróbálja elsimítani az átmeneteket a zónák között úgy, hogy elkerülhessük a nem kívánt hatásokat, például a helyi kontraszt elvesztését.

Tónustérkép megjelenítése: Ha ezt engedélyezzük, akkor mind az öt zónához különböző színt rendel, és ezekkel a színekkel megjeleníti a zónaeloszlást az előnézeti képen. A csúszkáknál is megjelennek a színes pontok, ezáltal láthatjuk, hogy az egyes csúszkákkal történő változtatás a kép mely részére lesz hatással. Engedélyezésével jól megfigyelhetjük a Pivot (középtónusok eltolása), és a Zónák közötti átmenetek simítása csúszka hatását is.

---

Tónusgörbék eszköz

Az Expozíció eszközcsoportban található. Szerkesztés közben többnyire "végtelen" tartományú lineáris adatokkal dolgozunk. Ezeket az adatokat a csővezeték vége felé át kell alakítani megjelenésre alkalmas adatokká. Erre ez a szerkesztőeszköz is alkalmas. Az előnézeti képen a már átalakított képet látjuk. Ebben a szerkesztőeszközben létrehozhatunk tónusgörbéket, beállíthatjuk a végső kép kontrasztját, telítettségét. Beállíthatjuk a fehér pontot is. Más eszköz is alkalmas a végső kép paramétereinek beállítására (pl. a Szigmoid is).

---

---

Itt csak röviden nézzük meg az Expozíció eszközcsoportban található Tónusgörbék szerkesztőeszköz egyedi sajátosságait.

A fenti ábrán egy Automatikusan illeszkedő tónusgörbét láthatunk. Ezt általában a nyers fájlokhoz alkalmazandó alapértelmezett feldolgozási profil hozza létre. Ennek az a célja, hogy a nyers fájlba beágyazott JPEG képhez hasonló legyen a kiindulási előnézeti kép, mert ez sokszor megfelelő kiindulási alapot jelenthet. Ha az Automatikusan illeszkedő tónusgörbe gombra kattintunk, akkor az ART létrehozza a görbét.

Két tónusgörbét hozhatunk létre, ezek a Tónusgörbe 1, és a Tónusgörbe 2. Az Automatikusan illeszkedő tónusgörbe mindig a Tónusgörbe 1 lesz.

A görbék hátterében megjelenő hisztogram közvetlenül a görbe "bemeneténél" megjelenő adatokból származik. Ez eltér az ART fő hisztogramjától, amely a csővezeték végén a végső kép adataiból jön létre.

Miért van szükség két tónusgörbére? Azért, mert így finomabban szabályozhatók a tónusok. Általában a Tónusgörbe 1-et az értékek csökkentéséhez, a Tónusgörbe 2-t az értékek növeléséhez használjuk. A két görbe eredőjeként általában egy S-görbéhez hasonló görbét hozunk létre, azonban így kisebb a veszélye az irreális színek kialakulásának.

A Kontraszt csúszkával értelemszerűen a kép kontrasztján állíthatunk.

A fenti ábrán láthatjuk a Fehér pont csúszkát, amelynek alapértelmezett értéke 1. A Fehér pont csúszka szabályozza a csúcsfények levágási pontját, és a görbe által érintett tónusok tartományát.

Az ART-tal általában LDR (alacsony dinamikájú) képeket készítünk, ehhez általában megfelelő az 1 érték, amely a [0, 1] tartományba kényszeríti a képpontok fényességét. Az 1 érték 100 nit maximális monitor fényerőnek felel meg, amely megfelelő a "szokásos", nem HDR monitorokhoz.

Ha HDR képet készítünk, akkor a fehér pont értékét növelni kell. 1 értékkel történő növelés 100 nit monitor fényerő növekedést jelent. Ha tehát 1000 nit maximális fényerejű HDR monitorunk van, akkor 10-re kell állítani a fehér pontot. A csúszka automatikusan „kinyújtja” a görbét, és szükség szerint módosítja a kontrasztképletet is. LDR monitornál ennek semmi értelme sincs, mert elviselhetetlenül világos előnézeti képet kapunk. HDR képekkel ezekben az írásokban nem foglalkozom részletesen.

A lényeg tehát az, hogy a fehér pont csúszkával a csúcsfények levágási pontját a megjelenítő eszköz maximális fényerejéhez igazíthatjuk, és az ART a görbét a megfelelő mértékben automatikusan megnyújtja. Tehát ez az eszköz a tónusok levágását okozza. A csővezeték listában azt olvashatjuk az eszköz mellett, hogy "Lineáris RGB határolt", és a "határolt" utal a levágásra.

---

---

Mód: Lehetővé teszi a görbéhez használt megfelelő algoritmus kiválasztását. A Mód erősen befolyásolja a színek megjelenését, különösen, ha kontrasztnövelő S-görbe görbét alkalmazunk. A Módtól függően bizonyos esetekben nemkívánatos színváltozások is felléphetnek. Az adott fényképhez kell kiválasztani ízlésünknek és igényeinknek megfelelő Módot.

A Módnál az alábbi lehetőségek közül választhatunk:

• Semleges: A görbét mindhárom színcsatornára alkalmazza, ezután színtartomány (gamut) tömörítést hajt végre úgy, hogy csökkentse a színárnyalatok eltolódását, és biztosítsa, hogy a csúcsfények természetes módon közelítsenek a fehérhez. A színtartomány tömörítés azt jelenti, hogy az olyan színeket, amelyek az adott (pl. sRGB) színtéren kívül esnek, a színtéren belüli színekké konvertálja.
• Standard: A görbét mindhárom színcsatornára alkalmazza, amely színeltolódást eredményezhet. Az S-görbe általában növeli a színcsatornák elválasztását, és ezáltal növeli a telítettséget.
• Súlyozott Standard: Ez korlátozhatja a standard görbe színeltolódását, azonban teljesen nem szünteti meg.
• Filmszerű: Ez a görbe a Standard típushoz nagyon hasonló eredményt ad, de az RGB-HSV színárnyalat állandó marad, vagyis kevesebb a színeltolódási probléma. Ezt a görbetípust az Adobe tervezte a DNG részeként, és így az Adobe Camera Raw és Lightroom is használja.
• Telítettség és érték keverése: Ez a mód high-key fényképekhez a legalkalmasabb, de kreatív hatás elérésére egyéb fényképeknél is használható. Az eredmény nagyon hasonlít az L*a*b* színtér világosság (fénysűrűség) görbéjéhez (vagyis a kontraszt megváltoztatásához anélkül, hogy befolyásolná a színárnyalatot vagy telítettséget). A kontrasztnövelő görbék esetében a megjelenés általában kissé telítetlen.
• Fénysűrűség: A szín és a telítettség nem változik. A kontrasztnövelő görbék azonban továbbra is enyhén telítetlen megjelenéshez vezethetnek.
• Észlelési: Ez a mód megtartja a színárnyalatot és a telítettséget, vagyis ha például S-görbét alkalmazunk, a kontraszt valóban megnő, de a színárnyalatok változatlanok maradnak, és a kép az eredetihez hasonló telítettségűnek tűnik. Kifejezetten kellemes alapkontrasztot lehet létrehozni segítségével anélkül, hogy megváltoztatná a kameraprofil (amely nem alkalmaz görbét) által biztosított színeket. Az algoritmus bonyolultsága miatt lényegesen lassabb, mint a többi görbemód.

A kontrasztot növelő görbék esetében a megjelenés általában kissé telítetlen lesz. Ez valójában nem azért van, mert a görbe telítetlenné tenné a színeket, hanem azért, mert az emberi látásban a kontraszt és a telítettség szorosan összefügg, így ugyanaz a kép nagyobb kontraszttal magasabb telítettséget igényel, hogy a képet ugyanolyan a telítettségűnek érzékeljük.

Az Alapgörbe lenyíló listánál választhatunk kétféle előre definiált alapgörbe közül, amelyet az ART az eszköz bemenő képén alkalmaz. A választási lehetőségek a következők:

• Lineáris: Nem alkalmaz alapgörbét.
• Fokozatos átmenet a csúcsfényekhez: Érintetlenül hagyja az árnyékokat és a középtónusokat, és szép sima (puha, gyengéd) átmenetet biztosít a kiválasztott fehér pont felé, durva levágás nélkül.
• Sima S-alakú: Kissé elsötétíti az árnyékokat is azért, hogy a kontrasztot enyhén növelje. Szép sima (puha, gyengéd) átmenetet biztosít a kiválasztott fehér pont felé, durva levágás nélkül.

A két tónusgörbe-szerkesztőnél a szokásos görbetípusok állnak rendelkezésre.

A szerkesztőeszközben alul a Telítettség részben egy kiegyenlítő görbét, illetve egy "tónusgörbe" jellegű görbét találunk.

A kiegyenlítő görbe segítségével a kép tónusai szerint növelhetjük vagy csökkenthetjük a színek telítettségét.

A fenti ábrán látható görbeszerkesztővel a kép színeinek telítettsége szerint változtathatjuk a színek telítettségét.

Az ART jelenlegi változataiban csak felül egy Módot lehet választani, és ha a Mód-ot kiválasztjuk, az a Tónusgörbe 1-re és 2-re egyaránt vonatkozik. Régen mindkét tónusgörbéhez külön-külön lehetett Módot választani, ahogyan az alábbi ábrán látható.

Vannak akik jobban szerették a régi működést. Ezt nagyon egyszerűen el tudjuk érni az újabb változatokban is. Készíteni kell egy szöveges fájlt, erre alkalmas szövegszerkesztővel (pl. Windows esetén Notepad, Linux esetén Mousepad). Abba be kell másolni az alábbi sorokat.

[Version]
Version=1025

[ToneCurve]
CurveMode=Standard
CurveMode2=Perceptual
Curve=4;0;0;1;1;
Curve2=4;0;0;1;1;
ContrastLegacyMode=true

A fájlt nevezzük el, legyen például tone-curve-legacy.arp a neve. A fájlt mentsük el a saját feldolgozási profiljainkat tartalmazó könyvtárba. Ha ezt a profilt végrehajtjuk a szerkesztésre betöltött képre, akkor a fenti ábra szerint külön választhatunk Módot a két tónusgörbénél. Azelőtt alkalmazzuk a profilt, mielőtt elkezdenénk a görbéket szerkeszteni. A Kontraszt csúszka mindig a Standard módot alkalmazza.

Ha alkalmaztuk a profilt, és kiválasztottuk a Tónusgörbe 1 és 2 Módját, az alábbi viselkedést tapasztalhatjuk:

• Ha legalább az egyik tónusgörbe ki van kapcsolva amikor kilépünk szerkesztés nézetből, majd visszalépünk szerkesztés nézetbe, ismét az újabb változatok felhasználói felületét látjuk, és csak egy Módválasztó lesz, amelyen a Tónusgörbe 1 korábban kiválasztott Módja lesz látható. A Tónusgörbe 2 korábban kiválasztott módja érvényben marad, azonban az nem lesz látható a felhasználói felületen, és nem tudjuk megváltoztatni sem. A régi felhasználói felület csak a profil ismételt alkalmazása után lesz látható, azonban ez az eddigi görbék elvesztésével jár. Célszerű előtte a görbéket menteni.
• Ha mindkét görbe be van kapcsolva amikor kilépünk szerkesztés nézetből, akkor megmarad a régebbi változat felhasználói felülete, azaz mindkét tónusgörbénél megjelenik a Módválasztó. Emiatt kapcsoljuk be lineáris állásban a nem használt görbét is például azáltal, hogy "Ki" helyett másik görbetípust választunk.
• Az Automatikusan illeszkedő tónusgörbe mindig kikapcsolja Tónusgörbe 2-t, erre figyeljünk.

---

Dinamikus tartomány tömörítése eszköz

Az Expozíció eszközcsoportban található. Nagyon nagy dinamikatartományú kép (azaz egyaránt vannak nagyon világos és nagyon sötét területek is) esetén szükség lehet az árnyékok és a csúcsfények közötti dinamikatartomány csökkentésére. Ennek az lehet az oka, hogy a JPEG kép vagy a monitor nem képes túl nagy dinamika megjelenítésére. A Dinamikatartomány-tömörítő eszköz képes elérni ezt a csökkentést, hatékonyan tömöríteni az árnyékokat, illetve a csúcsfényeket. Ezt a hisztogramot bal és jobb oldalánál meg is figyelhetjük.

---

---

Mérték: Beállíthatjuk a tömörítés mértékét. A magasabb értékek szűkebb dinamikatartományt eredményeznek (a hisztogramon könnyen megfigyelhető a hatása).

Részletek: Beállíthatjuk, hogy az eszköz mennyi helyi kontrasztot őrizzen meg. A pozitív értékek csökkentik a tömörítést a kontraszt növelése érdekében, a negatív értékek csökkentik a kontrasztot.

Telítettség szabályozása: Ha bejelöljük, csökkenti a csúcsfények telítettségének a tömörítés miatt bekövetkező növekedését.

---

Logaritmikus tónusleképezés eszköz

Az Expozíció eszközcsoportban található. Az algoritmus valódi neve Log Tone Mapping, azaz Logaritmikus tónustérképezés, a Logaritmikus tónusleképezés azonban talán sokaknak érthetőbben hangzik. A Logaritmikus tónusleképezés eszköz lehetőséget biztosít a kép dinamikatartományának, azaz az árnyékoknak és/vagy a csúcsfényeknek a tömörítésére. Célját tekintve hasonló a Dinamikus tartomány tömörítése eszközhöz, vagy bizonyos mértékig a Tónuskiegyenlítő eszközhöz.

---

---

Cél szürke pont (fényerő): Beállíthatjuk, hogy a bemeneti középszürke érték (amely a csúszkán mindig 0,18 értékű lesz) hová legyen leképezve a kimeneten. Használható a kép teljes fényerejének szabályozására a tónusleképezés után.

Előtte történő Exp. Komp. (Fé): A tónusleképezés előtt alkalmazandó expozíció-kompenzáció mértéke.

Fehér relatív expozíció (Fé): Beállíthatjuk, hogy a bemeneti fehér pont hány fényértéknyivel legyen a Cél szürke pont felett. A Cél szürke pont ezen a csúszkán mindig 1 értékű lesz.

Fekete relatív expozíció (Fé): Beállíthatjuk, hogy a bemeneti fekete pont hány fényértéknyivel legyen a Cél szürke pont alatt. A Cél szürke pont ezen a csúszkán mindig 0 értékű lesz.

Csúcsfények előtömörítése: Segítségével tömöríthetjük a csúcsfényeket a tónusleképezés alkalmazása előtt.

Helyi kontraszt megőrzésének mértéke: A magasabb értékek jobban megőrzik a finom részleteket, azonban fényudvart eredményezhetnek.

Telítettség szabályozása: Ha bejelöljük, akkor csökkenti a csúcsfények telítettségének a tömörítés miatt bekövetkező növekedését.

Automatikus: Rákattintáskor kiszámított kiindulási értékekre állítja be a csúszkák értékeit.

---

Részletek eszközcsoport

Folt eltávolítása eszköz

A Részletek eszközcsoportban található. A kép nem kívánt részének eltüntetése céljából befedi azt a kép más részeiről vett képrészletekkel. Azt a területet forrásterületnek nevezzük, ahonnan a képrészletet vesszük, és célterületnek azt, ahová másoljuk a forrásterületről vett képrészletet.

Jobbra láthatjuk a forrásterületet, amelynek középpontja piros ponttal van jelölve, balra található a célterület, amelynek középpontját zöld pont jelzi. Maga a cél- illetve forrásterület a belső körök területe. Az összetartozó forrásterület és célterület vonallal van összekötve. A belső körök körül helyezkedik el a tollazat, amelyet a külső körök határolnak. A tollazat a célterület körül, annak környezete felé a fokozatos átmenetet biztosítja. Ha be van állítva tollazat, akkor nemcsak a forrásterületről, hanem az ábrán látható módon annak környezetéből is vesz képrészleteket, és annak segítségével alakítja ki a célterület körül a tollazatot. Az ábrán balra a célterület körül (felül) meg is figyelhetjük a fokozatos átmenetet. A két koncentrikus kört vonallal összekötve együttesen "folt"-nak nevezzük. Több folt alkalmazásával az ábrán látható teljes fekete területet befedhetjük a felhőkből vett képrészletekkel.

A fenti ábrán láthatjuk a szerkesztőeszköz kezelőszerveit.

A felső sorban láthatjuk a létrehozott foltok számát, valamint jobbra három ikont, amelyek balról jobbra a következők:

• Törli az eddig létrehozott foltokat
• Foltok hozzáadása/módosítása az előnézeti képen: Az előnézeti képen egérrel hozhatunk létre és módosíthatunk foltokat.
• Foltok hozzáadása/módosítása egyszerűsített előnézeti képen: Csak akkor működik, ha az előző ikon aktív. Ha ezt is bekapcsoljuk, akkor az ART egyszerűsített előnézeti képre vált, mert így kevesebb erőforrást igényel a foltokkal történő munka. Ha nincs már szükségünk az egyszerűsített előnézeti képre, akkor kapcsoljuk ki, mert egyébként a többi szerkesztőeszközben is azt látjuk.

Nézzük a fenti ábrát, amelyen az alábbi négy lehetőséget figyelhetjük meg, miután már bekapcsoltuk a hozzáadás/módosítás módot:

1: Nyomjuk le a Ctrl billentyűt, kattintsunk a leendő forrásterület középpontjára, tartsuk lenyomva az egérgombot, engedjük fel a Ctrl billentyűt, vigyük a célterület középpontjára az egérmutatót, majd engedjük fel az egérgombot. Ekkor az ábrán legfelül látható szerkezethez hasonlót kell látnunk. A körök középpontját "+" jelöli. Az ábrán jobbra látható a középpontjánál pici piros ponttal jelölt forrásterület, és balra a zöld ponttal jelölt célterület. A forrásterület belső körében látható képrészlet fog rámásolódni a célterület belső körének területére. A külső körök a tollazat, azaz a környezet felé történő átmenet szélességét mutatják. A forrásterületről tollazattal együtt, azaz fokozatosan halványuló széllel másolódik át a képrészlet a célterületre.

2: A forrás- vagy célterület (a belső körök) nagysága egérrel állítható. Amely körnek az átmérőjét éppen változtatjuk, annak színe az ábrán látható módon megváltozik. A forrás- és a célterület átmérője együtt változik, ha az egyiken változtatunk, változik a másik is.

3: A forrás- vagy célterület tollazatának nagysága is állítható az egérrel. Amely tollazatot jelző (külső) körnek az átmérőjét éppen változtatjuk, annak színe az ábrán látható módon megváltozik. A forrás- és a célterület tollazatát jelző kör átmérője együtt változik, ha az egyiken változtatunk, változik a másik is.

4: A forrás- illetve célterületet az előnézeti képen az egérrel tetszés szerinti helyre mozgathatjuk.

Egy foltot úgy törölhetünk, hogy rajta jobb egérgombbal kattintunk.

A nem kiválasztott foltoknál csak a célterület középpontját ("+"), és a zöld pontot láthatjuk az előnézeti képen. Ha egy folt középpontja fölé visszük az egérmutatót és kattintunk, akkor a folt ki lesz választva, és módosítható lesz.

A feldolgozóeszközben csúszkákkal is módosíthatjuk a kiválasztott (aktuális) folt paramétereit (amelyeket az előzőekben egérrel állítottunk).

Forrás X: Vízszintesen mozgatja a forrásterület középpontját.

Forrás Y: Függőlegesen mozgatja a forrásterület középpontját.

Cél X: Vízszintesen mozgatja a célterület középpontját.

Cél Y: Függőlegesen mozgatja a célterület középpontját.

Sugár: A cél- illetve forrásterület sugara.

Tollazat: A tollazat szélessége.

Átlátszatlanság: A célterület átlátszatlansága százalékban. 100% átlátszatlanságnál a célterületen csak a forrásterületről átmásolt képrészlet látható, ha az átlátszatlanság kisebb 100%-nál, akkor áttűnik a célterületen az eredeti kép is, 0% átlátszatlanságnál pedig csak az eredeti képrészlet látszik.

Részletek védelme: Ha 0 értéket állítunk be, akkor egyszerűen átmásolja a forrásterületet a célterületre, míg magasabb értékek esetén összekeveri a forrásterületet és a célterületről odamásolt képrészletet.

---

Élesítés eszköz

A Részletek eszközcsoportban található. Az élesítés hatásának megfelelő észlelése érdekében legalább 100%-ra (1:1) nagyítsuk az előnézeti képet, vagy helyezzünk el a kép különböző részeire néhány "Részletek" ablakot (az alsó eszköztáron található az ikonja).

Az élesítés elsődleges célja a fényképezőgépben keletkező élességvesztés ellensúlyozása. A fényképezőgépben kétféle módon történhet élességvesztés. Egyrészt az objektív tökéletlensége miatt, másrészt a napjainkban is még sok fényképezőgépben meglévő anti-aliasing szűrő miatt. Az utóbbi esetben szándékosan hoznak létre egy, a képérzékelő előtt elhelyezkedő szűrővel nagyon enyhe elmosódást a képen. Elsősorban ezeknek a hatásoknak a kompenzálására szolgál az élesítés eszköz, azonban mindenki arra használhatja, amire csak szeretné.

Arról, hogy mi az anti-aliasing szűrő, és miért van szükség rá, itt olvashatunk:

---

---

Alapértelmezés szerint az eszköz elemzi a képet, és kiszámítja a paraméterek egy kezdeti értékeit úgy, hogy megakadályozza a képzaj élesítés által történő felerősödését. Sok esetben már az alapértelmezett értékek jó eredményt biztosítanak.

Életlen maszk módszer

Kontrasztküszöb: A csúszka értékének növelése azt jelenti, hogy a részleteknek nagyobb kontrasztot kell elérniük ahhoz, hogy élesedjenek. A magasabb kontrasztküszöb-értékek csökkentik a zajra alkalmazott élesítés mértékét. Hatását akkor figyelhetjük meg, ha bekapcsoljuk az Élességi kontraszt maszkot.

A fenti ábrán láthatjuk az Élességi kontraszt maszkot, ajánlatos ennek az Élesítés eszköznek a használatakor bekapcsolni. A maszkot fent, az eszköztáron kapcsolhatjuk be, látjuk az ikont is, amelyre kattintani kell. Csak akkor lehet bekapcsolni, ha ez az Élesítés eszköz be van kapcsolva. Csak a maszk fehér színű területei lesznek élesítve.

Módszer: Háromféle lehet: Életlen maszk, RL Dekonvolúció, és Egyedi RL Dekonvolúció. Itt az elsővel foglalkozunk, amely az ismert Életlen maszk (Unsharp mask) módszerrel növeli az élességet. Az Életlen maszk egy olyan módszer, amellyel a kép látszólagos élességét (élkontrasztját) növeljük, A módszer valójában nem élesít, nem jelenik meg több részlet a képen, azonban az éleknél (hirtelen átmeneteknél) történő kontrasztnövekedés miatt a képet élesebbnek érzékeljük.

Sugár: A fentebb említett hatások ellensúlyozásárhoz szükséges sugárértéket automatikusan beállítja az eszköz. Ezen azonban változtathatunk, ha szükséges. A Sugár az élesített részletek méretét határozza meg, azt, hogy az élek mentén milyen távolságig, milyen sávban történjen élesítés. Általában az élesítés minősége a legjobb, ha az élesítési sugár kisebb. Alacsony ISO-érzékenységű, fókuszban lévő és elmosódás nélküli képek esetén a 0,5–0,7 érték kielégítő. Ha az érték túl alacsony, akkor nem lesz elegendő élesítés, ha pedig túl magas, akkor erős fényudvarképződéshez vezethet a hirtelen átmenetek ("élek") mentén.

Küszöb: A küszöbgörbe alá odaképzelhetjük a tónusskálát. A függőleges tengely az átlátszatlanságnak felel meg, alul 0%, legfelül 100%. A küszöbgörbe-szerkesztővel beállíthatjuk, hogy a kép milyen világosság-tartományában mekkora legyen az élesítés. A fentebbi ábrán azt láthatjuk, hogy balról, a legsötétebb árnyalatoktól kezdve elég hirtelen emelkedik az élesítés mértéke, majd eléri a maximális értéket, amelytől kezdve egy széles tartományban maximális élesítés történik, majd a világos tónusoknál fokozatosan csökken az élesítés mértéke. Az alapértelmezett küszöbgörbe a legtöbb esetben megvéd a túlélesedéstől és a fényudvarképződéstől, és a középtónusokra korlátozza az élesítés maximális hatását.

---

---

Mérték: Az élesítés mértékét lehet növelni vagy csökkenteni segítségével.

Csak az éleket élesítse: Ha ezt bejelöljük, akkor a homogén területek nem lesznek élesítve. Ezzel elkerülhetjük a képzaj élesítését. Engedélyezése zajos képeknél ajánlott. Ha engedélyezzük, akkor két új csúszka is megjelenik.

Sugár: Zajérzékeléshez használatos. Ha a zaj alacsony, kisebb sugár használható, és fordítva. A nagyobb sugár lelassítja a képfeldolgozást.

Éltolerancia: Meghatározza, hogy egy képpontnak mennyire kell különböznie a szomszédjától ahhoz, hogy élnek és ne zajnak tekintse. Nagyon hasonlít az Életlen maszk Kontrasztküszöb paraméteréhez, és nagy hatással van a vizuális minőségre. Alacsony ISO értékű (alacsony zajszintű) képekhez használjunk 1000-et vagy kevesebbet, nagy ISO-értékek esetén 2500-3000-et vagy még többet.

Fényudvar szabályozása: A túl agresszív élesítéskor a világos tárgyak körül megjelenő fényudvar elkerülésére szolgál. Aktiválásakor egy új csúszka jelenik meg.

Mérték: A csúszka 100 értékénél maximálisan kifejti hatását, csökkentve az Életlen maszk kellemetlen vizuális mellékhatását.

RL Dekonvolúció módszer

Az RL Dekonvolúció módszerét a Gauss elmosás hatásának "visszacsinálására" fejlesztették ki. Ha egy elmosódás Gauss elmosás szerinti, akkor egy matematikai eljárással vissza lehet állítani az eredeti információt. A valóságban a képen látható életlenség jelentősen eltérhet a Gauss elmosástól, ezért bizonyos műtermékek, például fényudvarok jelenhetnek meg, ha a sugár túlságosan eltér a tényleges képen látható elmosódás típusától, és amikor az élesítés hatása túl erősen érvényesül.

Kontrasztküszöb: A csúszka értékének növelése azt jelenti, hogy a részleteknek nagyobb kontrasztot kell elérniük ahhoz, hogy élesedjenek. A magasabb kontrasztküszöb-értékek csökkentik a zajra alkalmazott élesítés mértékét. Hatását akkor figyelhetjük meg, ha bekapcsoljuk az Élességi kontraszt maszkot.

Sugár: A sugár határozza meg a képen látható Gauss-elmosódás szórását. Próbálgatással lehet megtalálni az adott képhez a legjobb értéket.

Mérték: Az élesítés mértéke.

Élesítés mértékének erősítése a sarkokban: A képek gyakran lágyabbak vagy elmosódottabbak a képsarkokban, mint képközépen. Az itt található két csúszka segítségével a képsarkokban erősebb élesítést állíthatunk be.

Sugár növelése: A csúszka értékének növelésével növeli az élesítést a kép széleinél.

Szélesség: A csúszkával azt lehet beállítani, hogy milyen szélességben kell a kép sarkainál erősebben élesíteni.

Egyedi RL Dekonvolúció módszer

A való életben nem pontosan Gauss elmosással találkozunk a képeinken, az RL Dekonvolúció eszköz pedig Gauss elmosást tételez fel, ezért nem teljesen pontos. Ebből származik az ötlet, hogy ha ismernénk a felvételi rendszer úgynevezett pontszóródási függvényét (PFS), akkor pontosabban lehetne eltüntetni képünkről az elmosódást.

Erről a módról nagyon kevés információt lehet találni, a fórumban az ART szerzője (Alberto Griggio) sem tudott érdemi tanácsot adni a hozzá fordulóknak. Alkalmazásához kellene a felvevő rendszernek (gondolom a váz és az objektív együttesének) a pontszórás függvénye (PNG kép formájában). Ennek előállításának módja számomra ismeretlen.

Alberto azt írta a fórumban, hogy szerinte valószínűleg nem éri meg foglalkozni az Egyedi RL Dekonvolúció módszerrel, mert az RL dekonvolúció tökéletesen működik és gyorsabb. Én ezt elhittem neki.

---

Zajcsökkentés eszköz

A Részletek eszközcsoportban található. A világosságzajt és a színzajt csökkenthetjük segítségével. A zajcsökkentés hatásának megfelelő észlelése érdekében legalább 100%-ra (1:1) nagyítsuk az előnézeti képet, vagy helyezzünk el a kép különböző részeire néhány "Részletek" ablakot (az alsó eszköztáron található az ikonja).

Alapvetően kétféle zajt különböztethetünk meg:

• Világosságzaj: Eltérő fényerejű kis foltokként jelentkezik, kissé hasonlít a negatív filmek szemcséihez.
• Színzaj: Eltérő színű kis színfoltokként jelentkezik.

Mód: Két általános zajcsökkentési Mód van (Konzervatív, és Agresszív), amelyek szabályozzák, hogy csak a magas vagy az alacsony frekvenciájú zajt is távolítsa el. Az alacsony frekvenciájú zaj olyan zaj, amelynek foltjai nagy területet fednek le, míg a nagyfrekvenciás zajnak kisebb foltjai vannak, amelyek kisebb területet fednek le.

• Konzervatív: Ebben a módban eltávolítja az összes zajt, kivéve a nagyon alacsony frekvenciájú zajokat, így a színrészletek jobban megőrződnek annak rovására, hogy nem távolítják el a nagyon nagy foltokat. A legtöbb esetben ezt célszerű használni.
• Agresszív: Eltávolítja a nagyon alacsony frekvenciájú zajokat is azzal a hátránnyal, hogy magasabb frekvenciájú zaj esetén agresszívebb lesz. Csak rendkívül zajos fényképeken érdemes használni.

Színtér: Kiválasztjuk, hogy RGB, vagy L*a*b* színtérben történjen a zajcsökkentés.

Az RGB/L*a*b* színtér, és a Konzervatív/Agresszív hatása közötti különbséget akkor figyelhetjük meg jól, ha az előnézeti képet legalább 100%-ra nagyítjuk, vagy a kép különböző részeire néhány "Részletek" ablakot helyezünk el. Ezek a választások nem egyforma eredményt adnak, mindig ki kell választani azt, amelyik a legjobb eredményt adja.

Gamma: A tónusok szerint változtatja a zajcsökkentés erősségét. A kisebb Gamma értékek lehetővé teszik, hogy a zajcsökkentés minden tónusra hatással legyen, az árnyékokra is, míg a Gamma magasabb értékei csak a képmező világosabb területeire korlátozzák a hatást.

Fényerő rész

Ezekkel a beállításokkal lehet a világosságzajt csökkenteni.

Fényerő: A Fényerő csúszka a zajcsökkentő hatás erősségét befolyásolja.

Részletek helyreállítása: A csúszka lehetővé teszi a részletek helyreállítását anélkül, hogy a zajt erősítését okozná.

Részletek küszöb: A Részletek helyreállításának küszöbértéke.

Színezet rész

Ezekkel a beállításokkal a színzajt csökkenthetjük.

Módszer: Automatikus vagy Manuális közül választhatunk.

Automatikus:

Automatikus csökkentés erőssége: A csúszkával az Automatikus csökkentés erősségét szabályozhatjuk.

Manuális:

Színezet - Főszabályzó: Szabályozza a színzajcsökkentés erősségét.

Színezet - Vörös-Zöld: Csökkenti/növeli a zajcsökkentést a vörös-zöld csatornában (az L*a*b* színtér a* csatornájában).

Színezet - Kék-Sárga: Csökkenti/növeli a zajcsökkentést a kék-sárga csatornában (az L*a*b* színtér b* csatornájában).

Végső simítások rész

Részletek helyreállítása: A csúszka lehetővé teszi a részletek helyreállítását anélkül, hogy a zajt erősítését okozná.

Fényerő: A világosságzaj csökkentésének erősségét szabályozza.

Színezet: A színzaj csökkentésének erősségét szabályozza.

---

Impulzuszaj csökkentése eszköz

A Részletek eszközcsoportban található. Ez az eszköz csökkenti az impulzuszaj hatását, amelyet só-bors zajnak is neveznek. Az impulzuszaj fehér és fekete pixelekből áll, amelyek a fotóra szórt sóra és borsra emlékeztetnek. Ez az eszköz a Színrekonstrukció után működik.

Küszöb: Beállíthatjuk az Impulzuszaj csökkentésének küszöbértékét.

---

Színhibajavítás (defringe) eszköz

A Részletek eszközcsoportban található. Itt lila vagy ibolya szegélyek formájában jelentkező színhibáról van szó. Ez a hosszanti színhiba egyik formája, és a világos területek melletti sötét élek mentén jelennek meg a pontatlan élességállítás, az objektív tökéletlenségei miatt. Olyan objektívek is lehetnek a probléma okai, amelyek nem minden színt fókuszálnak ugyanarra a síkra. Az objektíveket úgy optimalizálták, hogy a nagyobb hullámhosszú látható fényt ugyanarra a síkra fókuszálják, azonban a rövidebb hullámhosszúságú fények által keletkező kép nem ugyanazon a síkon lesz éles, hanem vagy előtte, vagy mögötte. Ezért ezek a rövidebb hullámhosszú fények (lila, ibolya) láthatóan elszínezhetik a sötét területeket, amikor mellettük a világos területek kellő intenzitásúak. Ez a hiba színes szegély formájában jelentkezik. Ilyet tapasztalhatunk, ha a olyan fa lombját fényképezzük, amelynél a levelek között átsüt a nap.

---

---

Sugár: A hatás sugara. Azt befolyásolja, hogy milyen szélességben távolítsa el a színes szegélyt.

Küszöb: A színes szegély megszüntetésének küszöbértékét lehet beállítani.

Színárnyalat: Egy kiegyenlítő görbét találunk itt. Kiválaszthatjuk azt a színt, amilyen színű szegélyt meg szeretnénk szüntetni, és minél magasabbra húzzuk a görbét a kiválasztott szín felett, annál erősebb lesz az eszköz hatása.

---

Színek eszközcsoport

Fehéregyensúly eszköz

A Színek eszközcsoportban található. A fehéregyensúly helyes beállításával színhelyes képeket hozhatunk létre. Ezzel az eszközzel állítsuk be a helyes fehéregyensúlyt, és kreatív célokra egyéb eszközökkel módosítsuk a kép színeit.

Fényképezéskor a témát megvilágító fény színe nem mindig egyforma. Például nyári napsütéses reggelen a fény melegebb, vörösesebb, mint délben, a hagyományos izzólámpa fénye is vörösebb a vaku fényénél stb. A fényképen csak akkor kapunk valóságoshoz hasonló színeket, ha a megvilágítás színéhez alkalmazkodva megfelelően korrigálunk. Ennek a korrekciónak a megvalósítására szolgál a fehéregyensúly helyes beállítása.

A fehéregyensúly (angolul White Balance, rövidítve WB) beállításával úgy kompenzáljuk a JPEG kép létrehozásakor a színeket, hogy a semleges (nem elszíneződött) fehér vagy szürke tárgy a képen is semleges fehér vagy szürke legyen, és feltételezzük, hogy akkor a többi szín is a valóságosnak megfelelő lesz, és színhelyes képet kapunk.

A fehéregyensúly beállítása minden színre hatással van. Úgy a legkönnyebb megállapítani, hogy a fehéregyensúly beállítása nem megfelelő, ha egy semleges fehér vagy szürke színű objektum nem tűnik semlegesnek.

Módszer: A fehéregyensúly megállapításának módszere, amely az alábbiak valamelyike lehet:

• Tárolt: A nyers fájlban a metaadatoknál tárolt adatokból állapítja meg. Ahogy a fényképezőgépben be volt állítva a felvétel készítésének idején.
• Auto: A képadatok elemzésével automatikusan megbecsüli az egyes színcsatornák együtthatóit.
• Egyedi színhőmérséklet: Egyedi színhőmérsékletet és színárnyalatot lehet beállítani a Színhőmérséklet és a Színárnyalat csúszka segítségével, és/vagy a pipetta eszköz használatával a Választ gombra történő kattintással. A megfelelő fehéregyensúly beállításához a kép semleges fehér vagy semleges szürke területéről kell mintát venni. A mintavételezett terület méretét a Méret legördülő listából választhatjuk ki. Ha mintát veszünk a képről, akkor a Módszer automatikusan Egyedi színhőmérsékletre változik.

Gondoljunk arra, hogy ha állítunk a Színhőmérséklet csúszkán, akkor a témát megvilágító fény színhőmérsékletét állítjuk, és ehhez képest az ART annyit korrigál, mintha valós színeket szeretnénk kapni. Tehát ha a hidegebb irányba (magasabb színhőmérséklet felé) állítjuk a csúszkát, akkor melegebb tónusokat kapunk, és ez fordítva is igaz.

• Egyedi szorzók: A három RGB csúszka használatával közvetlenül be lehet állítani az egyes színcsatornák szorzóértékeit.

• Fényképezőgépen beállított: A fényképezőgép előre definiált színhőmérsékletei közül választhatunk.

A fenti két ábrán láthatjuk, hogy a választási lehetőség fényképezőgép-típusonként eltérő. Az adott fényképezőgép-típus előre definiált színhőmérsékleteiről a fényképezőgép felhasználói kézikönyvében tájékozódhatunk.

---

Telítettség/Élénkség eszköz

A Színek eszközcsoportban található. A színárnyalatok telítettsége állítható be segítségével.

Telítettség: Az összes szín esetén egyformán változtatja a telítettséget.

Élénkség: Erőteljesebben változtatja a kevésbé telített színek telítettségét, mint a már eleve telített színekét.

---

Csatornakeverő eszköz

A Színek eszközcsoportban található. Az RGB mátrix csatornakeverő, és az Elsődleges színek korrekciója közül választhatunk.

RGB mátrix

Ez egy hagyományos csatornakeverő.

---

---

Elsődleges színek korrekciója

A Vörös, a Zöld, és a Kék elsődlegesek színárnyalatát és telítettségét módosíthatjuk. A színárnyalatot a szomszédos másodlagos színek irányába változtathatjuk, és minden elsődleges színhez beállíthatjuk a telítettséget. Ezáltal a kép színeit módosíthatjuk, beállíthatjuk.

Az ART-ban a szerkesztés során a változtatások lineáris RGB térben történnek. A Színek/Színkezelés eszközben meg is nézhetjük, hogy a Munkaprofil Rec.2020, amely egy nagyon széles színtartományú színtér.

A fenti ábrán láthatjuk a Rec.2020 színteret. A háromszög csúcsainál helyezkedik el a három alapszín (vörös, zöld, kék), ezeket nevezzük elsődleges színeknek. A három alapszín különböző arányú additív keverésével jönnek létre a létrehozható színek. A háromszögön kívüli színek nem hozhatók létre, azok a tartományon (gamuton) kívül helyezkednek el. A színárnyalatok x és y koordinátáikkal jellemezhetők. A különböző színrendszerekben, így a Rec.2020 színrendszerben is pontosan definiálva van a fehér pont, a vörös, a zöld, és a kék elsődleges színek koordinátái. Az elsődleges színek módosításával a háromszög csúcsait mozgathatjuk.

---

Színkiegyenlítő eszköz

A Színek eszközcsoportban található. A kép kiválasztott színeinek színárnyalatát, telítettségét, és/vagy világosságát változtathatjuk meg kiegyenlítő görbék segítségével.

---

---

Három teljesen egyforma működésű kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt tartalmaz.

Csatorna: Három teljesen egyforma működésű kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt láthatunk, amelyek a HSL színrendszer három csatornája (Hue=Színárnyalat, Saturation=Telítettség, és Lightness=Világosság) szerint változtatják meg a kép színeit, illetve világosságát a bemenő színek függvényében. A bemenő színek árnyalatait alul láthatjuk. Minden egyes görbét a nevük mellett lenyitva kikapcsolhatunk, illetve választhatjuk a Kiegyenlítő lehetőséget, amelynek hatására megjelenik a görbeszerkesztő. A görbeszerkesztők semleges helyzete (amikor nem változtatnak semmit) a középső vízszintes vonal.

H görbe: Az alul kiválasztott színű területek színét változtathatjuk meg. A görbét a kiválasztott szín felett lefelé húzva, illetve fölfelé tolva más és más kimenő színárnyalatot állíthatunk be. Ezzel tehát a kép bizonyos színű területeinek a színét változtathatjuk meg.

S görbe: Az alul kiválasztott szín telítettségét változtathatjuk meg. A görbét az alul kiválasztott szín felett lefelé húzva csökken, illetve fölfelé tolva növekszik a telítettség.

L görbe: Az alul kiválasztott szín világosságát, másképpen mondva fényerejét változtathatjuk meg. A görbét az alul kiválasztott szín felett lefelé húzva csökken, illetve fölfelé tolva növekszik a világosság.

A háromféle görbe teljesen független egymástól, egyszerre akár mindhármat is használhatjuk.

Simítás: Elmossa az érintett területek szélét, a nagyobb értékeknél erőteljesebb az elmosás.

---

RGB görbék eszköz

A Színek eszközcsoportban található. Segítségével tónusgörbét alkalmazhatunk külön-külön az egyes RGB csatornákra.

---

---

Mindhárom csatorna szerkesztője (a színskálák színétől eltekintve) teljesen egyforma. A fenti ábrán a Vörös csatorna görbeszerkesztőjét láthatjuk. A fehérrel megjelenő görbe tartozik az éppen szerkesztett (az ábrán vörös) csatornához, a másik két színű (az ábrán zöld és kék) görbe a másik két csatorna szerkesztőjében létrehozott görbe. Mindhárom görbeszerkesztőben látjuk a másik kettőben létrehozott görbét is.

---

L*a*b* korrekciók eszköz

A Színek eszközcsoportban található. Az L*a*b* (L*: Világosság, a*: zöld-bíbor és b*: kék-sárga) színrendszerben működik. Az L*a*b* színrendszer gyakran kevesebb mellékhatással jár, mint az RGB színrendszer, ez indokolja használatát. A kevesebb mellékhatás oka az, hogy az L*a*b* színrendszer a világosságot (fényerősséget) és a színeket külön kezeli.

Az L*a*b* színrendszerről itt olvashatunk:

---

---

---

---

Világosság: Ez a csúszka egy tónusgörbét alkalmaz a L*a*b* színtér L-csatornájára. A fekete pont és a fehér pont nem mozdul el.

Kontraszt: Ez a csúszka növeli vagy csökkenti a kép kontrasztját, szintén az L-csatornára hat.

Színesség: Ez a csúszka növeli vagy csökkenti a kép színességét azáltal, hogy kontrasztgörbét alkalmaz a L*a*b* tér a* és b* csatornáira. Ha ezt a csúszkát -100-ra állítjuk, akkor minden szín eltávolításra kerül, ezért a kép fekete-fehér lesz. Azonban a kép fekete-fehérré alakításának javasolt módja a Különleges hatások eszközcsoport Fekete-fehér eszközének használata.

---

---

L* görbe: Ez tulajdonképpen egy tónusgörbe. A görbe a kép bemenő tónusainak függvényében meghatározza a kimenő tónusokat.

a* görbe: Az a* csatorna bemenő értékeinek függvényében a görbével határozhatjuk meg az a* csatorna kimenő értékeit.

b* görbe: A b* csatorna bemenő értékeinek függvényében a görbével határozhatjuk meg a b* csatorna kimenő értékeit.

---

Színkezelés eszköz

Itt állíthatjuk be a Bemeneti Profilt, a Munkaprofilt, a Kimeneti Profilt, és a Renderelési szándékot.

Bemeneti színprofil

A nyers feldolgozás elengedhetetlen első lépése a fényképezőgép érzékelőjének adatait konvertálni az ART belső RGB színterébe (a Munkaprofilba). Ehhez az átalakításhoz kifejezetten a az adott fényképezőgéphez készült bemeneti profilra van szükség. Egy ilyen profil annak az elemzésnek az eredménye, hogy a konkrét színeket és tónusokat hogyan rögzíti, dolgozza fel és ábrázolja nyers adatként az adott fényképezőgép. Kameraspecifikus bemeneti profil nélkül a pontos színábrázolás lehetetlen.

Nincs: Nem történik színkonverzió, ne használjuk ezt szerkesztéshez.

Beágyazott: Csak nem nyers fájloknál használható. A képfájlba ágyazott színprofilt használja, ha rendelkezésre áll.

Fényképezőgép standard: Egy egyszerű, előre meghatározott, kompromisszumos, a kamera típusától függő színmátrixot használ.

Automatikusan illeszkedő fényképezőgép profil: Az ART több kiváló minőségű, egyedileg létrehozott, általános célú DCP-profilt tartalmaz, amelyek automatikusan megfeleltethetők a támogatott fényképezőgép nyers fájljának megnyitásakor. Az egyeztetés csak a fényképezőgép pontos megnevezésével működik (kis- és nagybetűkre érzékeny), ahogy az a nyers fájl metaadataiban is megtalálható. Ez pontosabb, mint a Fényképezőgép standard profil. Csak akkor választható ki, ha rendelkezésre áll.

Egyedi: Egyedi DCP vagy ICC-kamera bemeneti profil kiválasztása. Akkor válasszuk, ha nem működik az Automatikus illeszkedés, illetve ha felül szeretnénk bírálni a Standard vagy Automatikusan illeszkedő profilt.

---

---

Ha kiválasztottuk, akkor a fenti ábrán látható beállítási lehetőségek jelennek meg:

Fényforrás lehet:

• Interpolált: A kiválasztott fehéregyensúly alapján számítja ki, ha a fehéregyensúly 2850 K és 6500 K közötti, ellenkező esetben a kettő közül a közelebbi kerül kiválasztásra. Ez az alapértelmezett mód, és általában nincs szükség ennek megváltoztatásra.
• 2850K: A téma megvilágítója hagyományos izzólámpa.
• 6500K: A témát napfény világítja meg.

Tónusgörbe: Egyes DCP profilok tónusgörbét tartalmaznak, amely kontraszt és fényerő hozzáadására használható a filmszerű megjelenés érdekében. Ezt főként a fényképezőgép által létrehozott JPEG képhez hasonló előnézeti képet eredményező profilokhoz használják. Csak akkor engedélyezhető, ha a profil tartalmaz tónusgörbét.

Alaptábla: Ez lehetővé teszi a DCP „HueSatMap“ táblázat használatát, amely az alapmátrix fölé nemlineáris korrekciók hozzáadására szolgál. Általában hagyjuk bekapcsolva. Ez nem engedélyezhető, ha a betöltött profilból hiányzik a HueSatMap tábla.

"Look" táblázat: Ez lehetővé teszi a DCP „LookTable“ táblázat alkalmazását, amelynek célja, hogy szubjektív megjelenést adjon általában egy beágyazott tónusgörbével együtt. Hagyjuk bekapcsolva.

Alapexpozíció: Ez egy expozíció-kompenzáció, amelynek általában az a célja, hogy az előnézeti kép fényereje megegyezzen a fényképezőgép JPEG képének fényerejével. Ez „a felhasználói felület alatt“ kerül alkalmazásra, így nem látható az expozíció-kompenzáció csúszkán.

Nézzük tovább a lehetőségeket:

Referenciakép mentése: A gombra kattintva egy, a bemeneti profil alkalmazása előtti lineáris TIFF-képet ment el. Ez a mentett fájl ezután fényképezőgép bemeneti profil létrehozásához használható. A nyílt forráskódú ArgyllCMS program segítségével ICC-profilokat, a DCamProf segítségével pedig ICC- vagy DCP-profilokat hozhatunk létre.

Munkaprofil: Az ART alapértelmezett Munkaprofilja lineáris Rec2020. Normál felhasználás esetén ne módosítsuk.

Kimeneti profil: Kiválaszthatjuk a kimeneti színprofilt. Mentés előtt a feldolgozott kép átalakul ebbe a színtérbe, és a profil beágyazódik a metaadatokba. Két típusa van: az ICC v2-vel kompatibilisek és a v4-gyel kompatibilisek. Az ART alapértelmezett Kimeneti profilja: sRGB (ICC V2).

Renderelési szándéknál azt választhatjuk ki, hogy az ICC-profilokat hogyan használjuk a tartományok vagy színterek közötti fordításhoz. Például a folyamat végén a képadatokat (a forrás színtérből) a monitorprofil színterébe (cél) kell helyezni a helyes megjelenítéshez. Vagy nyomtató esetén (a Soft-Proofing részben) a forrás a folyamat végi képadatok, a cél pedig a kiválasztott nyomtatóprofil színtere.

A Renderelési szándék a következők valamelyike lehet:

• Észlelési: A cél színterén kívül eső, a forrásból származó színek a rendeltetési hely színskálájába tömörülnek úgy, hogy a tartományon belüli színeket is befolyásolják. A tömörítés végrehajtásának módja a színprofilban található színskála-leképezéstől függ, és ez általában telítettségcsökkenést, sőt néha árnyalat-eltolódást is magában foglal. Az Észlelési szándék csak azokkal a LUT-profilokkal működik, amelyek tartalmazzák a szükséges tartományleképezési táblázatokat (a legtöbb ICC-profil nem tartalmazza), és ilyen esetekben valójában a Relatív kolorimetrikus szándékot használják helyette (a legtöbb szoftvernél ez a szokásos viselkedés).
• Relatív kolorimetrikus: Azok a forrásból származó színek, amelyek kívül esnek a cél színtértartományán, a legközelebbi színtartományon belüli színnel jelennek meg, anélkül, hogy ez befolyásolná a többi színtartományon belüli színt. A fehér pont korrigálásra kerül. Ez az alapértelmezett beállítás, és minden profillal működik.
• Telítettség: Ez nagyon hasonlít az Észlelési szándékhoz, kivéve, hogy a telítettséget finoman növeli, hogy kompenzálja a telítettség csökkenését.
• Abszolút kolorimetrikus: Hasonló a Relatív kolorimetrikushoz, de a fehér pont nem lesz korrigálva. Emiatt akkor használatos, ha a papír fehérségét a képernyőhöz kívánjuk igazítani. Érdemes lehet használni próbanyomat készítésekor, de egyébként nem.

Fekete pont kompenzáció: Ezt célszerű engedélyezni a vágás elkerülésére. Ha engedélyezve van, a kimenő kép feketepont-szintje a bemenő kép feketepont-szintjére kerül a színátalakítás során (pl. munkaprofilról megjelenítési profilra). Ez azt jelenti, hogy csak a fénysűrűség-csatorna kerül tömörítésre vagy kiterjesztésre. Ez a funkció az árnyékban megtartja a részleteket (elkerüli a részlettelen sötét területeket), a színhelyesség rovására.

---

Helyi szerkesztés eszközcsoport

A Helyi szerkesztés eszközei abban különböznek a többi csoportban lévő globális eszközöktől, hogy maszkok alkalmazásával a kép bizonyos részeit is meg tudjuk változtatni segítségükkel, nemcsak a teljes képet. A Helyi szerkesztés eszközcsoport eszközei emellett a teljes képre ható, globális eszközként is használhatók.

Mivel ezek a szerkesztőeszközök globális eszközként is használhatók, ezért mindenütt a "kép" változtatásáról írok, azonban ha létrehoztunk maszkot, akkor természetesen csak a maszk területén történik változás. Tehát nem írom le minden egyes esetben, hogy "a képen vagy a maszk területén".

Maszkok áttekintése

Maszkokkal kapcsolatos korlátozások

A maszkokkal kapcsolatban néhány dologra figyelni kell. Először foglalkozzunk ezzel.

Óvintézkedések Területmaszkok és Ecsetmaszkok használatakor: A Helyi szerkesztés eszközeinek mindegyike a csővezetékben a geometriai képjavítások után helyezkednek el, ezért ha Területmaszk vagy Ecsetmaszk létrehozása után geometriai korrekciót végzünk, akkor ezeket a maszkokat összezavarjuk. A Forgatást, Kivágást, Perspektíva korrekciót, Profilozott objektívhiba javítást, Objektív torzítás korrekcióját a Területmaszkok és az Ecsetmaszkok létrehozása előtt végezzük el.

Óvintézkedések Parametrikus maszkok és Színbeli hasonlóság maszkok használatakor: Mivel a Helyi szerkesztés eszközei a csővezeték végének közelében helyezkednek el, a maszkok létrehozása előtt minden beállítást meg kell tenni, kivéve a következőket, amelyeket a maszk létrehozása után is el lehet végezni:

1. Helyi kontraszt szerkesztőeszköz esetén: a Filmszimuláció, a Fekete-fehér, és a Filmszemcse eszközök beállításai

2. Szín/Tónus korrekció, Simítás, és Textúra kiemelése/Élesítés szerkesztőeszköz esetén: a Log tónusleképezés, a Telítettség/Élénkség, a Tónusgörbék, az RGB görbék, az L*a*b* korrekciók, a Lágy fény, a Filmszimuláció, a Fekete-fehér, és a Filmszemcse eszközök beállításai

---

Korrekciós rétegek

A szerkesztőeszköz fejléce alatt találjuk a Korrekciós rétegek listáját. Amikor belépünk egy helyi szerkesztőeszközbe, automatikusan máris létrejön egy Korrekciós réteg (1).

• Mindegyik Korrekciós réteg a többitől függetlenül működik.
• Több Korrekciós réteg hatása összeadódik.
• A Korrekciós réteg a teljes képre kifejti hatását, kivéve ha ezt a hatást egy vagy több Maszk korlátozza.

Bármikor hozzáadhatunk újabb Korrekciós rétegeket (2), törölhetjük a kijelölt Korrekciós réteget (3), a kijelölt Korrekciós réteget a listán előrébb (4) vagy hátrább (5) sorolhatjuk, illetve másolatot hozhatunk létre a kijelölt Korrekciós réteg alapján (6). A jelölőnégyzet segítségével az adott Korrekciós réteget Ki/Bekapcsolhatjuk (1).

A Korrekciós rétegek (és ezáltal a maszkok) feldolgozása a listán látható sorrendben, felülről lefelé történik. Más feldolgozási sorrend más eredményt adhat.

---

Maszkok

• Négyféle maszktípus létezik: Parametrikus maszk (7), Színbeli hasonlóság maszk (8), Területmaszk (9), és Ecsetmaszk (10).
• Bármely Korrekciós réteg alkalmazhatja a négy típus bármelyikét vagy mindegyikét, de mindegyik típusból csak egyet.

A Parametrikus maszk a képpontok színárnyalata, színessége, és világossága és/vagy a szomszédos pixelek kontrasztja szerint választja ki a területet.

A Színbeli hasonlóság maszk az alapján választja ki a képpontokat, hogy azok színárnyalat, színesség, és világosság tekintetében mennyire hasonlóak a kiválasztott referenciaszínhez.

Területmaszk esetén felhasználó által létrehozott alakzatokat lehet alkalmazni a maszk területének kijelölésére. Bármennyi alakzat létrehozható. Az egyes alakzatok kontrasztja, tollazata, és elmosódása beállítható. Az egyes alakzatok külön-külön is állhatnak, de át is fedhetik egymást. Az átfedő alakzatokhoz beállíthatjuk, hogy azok összeadódjanak, és ezáltal egy kombinált formát adjanak, vagy kivonódjanak, amely azt jelenti, hogy az alakzat az átfedés területét kivágja, vagy metszetet képezhetnek, amely azt jelenti, hogy az egymást átfedő alakzatokból csak a közös rész, maga az átfedés lesz kiválasztva.

Az Ecsetmaszk egy vagy több ecsetvonásból épül fel. Minden ecsetvonás egymástól eltérő beállításokkal adható hozzá. Vannak olyan beállító eszközök is, amelyekkel egyszerre az összes ecsetvonás jellemzőit beállíthatjuk.

Egy adott maszk kialakításában (hogy az eszköz a kép mely területén, illetve milyen mértékben fejtse ki hatását) tehát a maszktípusok mindegyike részt vehet. Szükség esetén akár ezek mindegyikét aktiválhatjuk. Ezeket a maszktípusokat mindig a Korrekciós réteg listán kiválasztott Korrekciós réteghez aktiválhatjuk, illetve segítségükkel a kiválasztott Korrekciós réteghez tartozó maszk tulajdonságait alakíthatjuk ki (mely területen, és milyen mértékben hasson az adott eszköz a képre). Ez a megvalósítás nagy szabadságot ad. Például a Területmaszkon belül tetszőleges számú területet jelölhetünk ki, a Parametrikus maszkon belül a képpontok különböző tulajdonságai egyszerre jelölhetik ki a maszk részeit. Ezeket majd látni fogjuk.

Be/kikapcsolhatjuk a maszk megjelenítését (11). Az aktuális maszkot a vágólapra másolhatjuk (13), és például egy másik Korrekciós réteghez beilleszthetjük a vágólapról (12). Be/kikapcsolhatjuk a maszk "Fordítottá" tételét (14). Ha bekapcsoljuk, akkor a maszk inverzre vált: amely terület nem volt része a maszknak, az a részévé válik, amely területen az eszköz kevéssé fejtette ki a hatását, ott erőteljesen ki fogja fejteni stb.

A fenti ábrán a Korrekciós réteg listán látható, automatikusan létrejött Korrekciós réteghez alul egyik maszktípus sincs aktiválva. Ilyenkor a szerkesztőeszköz a teljes képen teljes mértékben kifejti hatását, azaz globális eszközként használható. Ha ekkor bekapcsoljuk a Maszk megjelenítése lehetőséget, akkor az előnézeti képen megjelenik egy sárga, átlátszatlan réteg.

A Maszk megjelenítésének bekapcsolásakor az előnézeti kép fekete-fehérre vált, és a maszk sárga színnel jelenik meg rajta. Ha csak a sárga maszk látható, mint a fenti ábrán, akkor az eszköz a teljes képen teljes mértékben kifejti hatását. Ahol a maszk alól áttűnik a kép, ott az eszköz csak részlegesen fejti ki hatását, minél átlátszóbb a sárga maszk, annál kevésbé.

A Maszk felirattól jobbra láthatjuk, hogy a maszknak nevet is adhatunk.

Maszkokkal kapcsolatos fontos fogalom az átlátszatlanság. Erről itt tájékozódhatunk:

---

---

---

Parametrikus maszk

A maszk lefedettségét színárnyalat (H), színesség (C), világosság (L) kiegyenlítő görbék korlátozásai által határozhatjuk meg. Létrehozhatunk Kontrasztküszöb maszkot is.

Felül a három kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt láthatjuk, mégpedig a színárnyalat, színesség, világosság görbék szerkesztőit. Jobb szélüknél lenyitva, és a Kiegyenlítőre kattintva aktiválhatjuk őket. Mindhárom görbe egymástól függetlenül működik. Lineáris állapotuk egy legfelül elhelyezkedő vízszintes vonal.

---

---

Az ábrán a szín (H) görbeszerkesztő látható. Alul a színeket láthatjuk, amely színnél alulra húzzuk a görbét, azt a színt kizárjuk a maszkból.

Az ábrán a színesség (C) görbeszerkesztő látható. A színesség egy telítettséghez hasonló jellemző. Amely színességnél alul fut a görbe, az olyan színességű terület ki lesz zárva a maszkból.

A fenti ábrán a világosság (L) görbeszerkesztő látható. Bizonyos tónustartományt zárhatunk ki segítségével.

A fenti ábrán látható csúszkákkal magát a maszkot befolyásolhatjuk.

L maszk részletvédelem: Ha növeljük a csúszka értékét, akkor egyre inkább a kis részletek is a maszk részei lesznek.

Kontrasztküszöb maszk: Kontrasztküszöb maszkot lehet létrehozni segítségével.

Elmosódás: Elmosódást ad hozzá a maszkhoz.

---

Színbeli hasonlóság maszk

A Színbeli hasonlóság maszkok a kép képpontjainak egy kiválasztott referenciaszínhez való hasonlóságán alapulnak.

Kiválaszt: Ennek a gombnak a megnyomása után az előnézeti kép megfelelő pontjára történő kattintással jelölhetjük ki a referenciaterületet, amelyen lévő képpontok jellemzőihez hasonlítja a kép képpontjait.

Az itt látható L, C, H, és Tartomány csúszkákkal finomíthatjuk, hogy mennyire pontosan kell egyeznie a képpontnak a referenciaterülettel ahhoz, hogy a maszk része lehessen. Azt is mondhatjuk, hogy azt finomíthatjuk, hogy a referenciaszíntől milyen eltérés engedhető meg ahhoz, hogy az adott képpont még a maszk része legyen.

L, C, és H csúszkák: Az L, C, és H az LCH színrendszerre utal. Az L, C, és H csúszkák megjelenésükben hasonlítanak a küszöbgörbékhez, azonban valójában nem azok, hanem mindegyikük két-két egymástól független csúszkát helyettesít. Van egy-egy felső csúszka, amellyel az L (Világosság), C (Chroma, azaz Színesség), illetve H (Színárnyalat) értékét állíthatjuk be. Az alsó csúszkákkal pedig súlyozást (fontossági szintet) adhatunk hozzá, amely azt szabályozza, hogy a felső csúszka értéke milyen súllyal vegyen részt a maszk kiszámításakor.

A beállítást vizuálisan is követhetjük a csúszkákon. Ha az alsó csúszkát bal szélső állásba toljuk, akkor a csúszka színe feketére vált, és a felső csúszkán bármilyen értéket is állítunk be, azt nem fogja figyelembe venni a maszk kiszámításakor. Minél inkább jobbra toljuk az alsó csúszkát, annál nagyobb mértékben veszi figyelembe a felső csúszkán beállított értéket, és a csúszkán látható színek annál világosabban jelennek meg.

Tartomány: Ha a Tartomány csúszkát nagyobb értékre állítjuk, akkor a referenciához képest nagyobb eltérés lesz megengedhető, ezért nagyobb terület lesz a maszk része, és fordítva.

Átmeneti terület csökkentése: Az Átmeneti terület csökkentése segítségével a maszkolt és a nem maszkolt területek közötti átmenet szélességét állíthatjuk. Alacsonyabb érték nagyobb átmeneti területet, simább átmenetet biztosít, míg nagyobb értékek esetén az átmenet hirtelenebb, kevésbé fokozatos lesz.

Erősség: A maszk átlátszatlanságát, és ezáltal a szerkesztőeszköz hatásának erősségét állítja.

Fordított: Ennek bejelölése megfordítja, invertálja a maszkot.

---

Területmaszk

Téglalap, ellipszis, kör, görbékkel határolt, sokszög alakú, illetve átmenetes maszkot hozhatunk létre a segítségével.

Tollazat: Tollazatot adhatunk hozzá az összes létrehozott alakzathoz.

Elmosódás: Gauss elmosást adhatunk hozzá az összes létrehozott alakzathoz.

Az alakzatok listája alatt megjelenő Tollazat és Elmosódás csúszka csak a kiválasztott Alakzatra van hatással, a többire nem hat.

Kontrasztgörbe: Egyszerű kontrasztgörbe segítségével módosíthatunk a maszkon. Akkor látható jól a hatása ha nemcsak teljesen átlátszó és teljesen átlátszatlan, hanem átmeneti átlátszatlanságú területek is vannak.

---

---

Alakzat: Alakzatok listája.

Itt láthatjuk a létrehozott alakzatokat.

Egy alakzatot kiválasztani (aktuálissá tenni) a listán történő rákattintással lehet.

Az alakzatlista mellett jobbra ikonokat látunk, amelyeknek a funkciója felülről lefelé a következő:

Visszaállítás: Törli az összes létrehozott alakzatot.

+: Új alakzat hozzáadása..

-: A kiválasztott alakzatot eltávolítja.

Felfelé nyíl: A listában előrébb mozgat.

Lefelé nyíl: A listában hátrébb mozgat.

Mód: (balról jobbra) Hozzáadás, Kivonás, vagy Metszet (közös rész) lehet.

Felül jobb oldalon négy ikont láthatunk, amelyeknek a funkciói jobbról balra az alábbiak:

1. Megjeleníti az előnézeti képen az aktuális alakzatot, amelyet szerkeszthetünk is.

2. Téglalap alakú alakzat hozzáadása az előnézeti képre történő rajzolással. A téglalap alakú alakzatok az előnézeti kép határain tetszőlegesen túlnyúlhatnak.

A fekete terület a szerkesztett "kép", és a fehér téglalap az alakzat, amely az előnézeti kép határain jóval túlterjed.

3. Sokszög alakú alakzat létrehozása az előnézeti képen pontok hozzáadásával. A sokszög alakú alakzatok az előnézeti kép határain tetszőlegesen túlnyúlhatnak.

4. Átmenet hozzáadása.

Téglalap hozzáadása, szerkesztése

Jobbról a második (a fenti listán 2-es) ikonra, és az egérrel rajzoljuk az előnézeti képre a téglalapot.

Az alakzat oldalait az egérrel húzhatjuk. A szemben lévő oldalak egyszerre, szimmetrikusan mozognak.

A középponton átmenő két egyenes valamelyikét az egérrel megfogva a középpontja körül elfordíthatjuk a téglalapot.

A téglalap középpontját az egérrel megfogva a téglalapot tetszőleges helyre mozgathatjuk.

Kerekség: Ha növeljük az értéket, akkor a maszk sarkai egyre inkább lekerekednek, a csúszka maximális, 100-as értékénél ellipszist kapunk eredményül. Ha az alakzatunk négyzet alakú, akkor ellipszis helyett kört kapunk.

A kerekség 100-as értékénél kapott ellipszis alakú maszk látható a fenti ábrán. Mint látható, maga az alakzat nem lesz ellipszis alakú, csak a maszk.

Az alakzat helye az előnézeti képen, a téglalap szélessége és magassága, valamint elfordulása nemcsak egérrel, hanem csúszkákkal is állítható.

Középpont X: Az alakzat középpontját vízszintesen mozgatja.

Középpont Y: Az alakzat középpontját függőlegesen mozgatja.

Szélesség: A téglalap szélességét állíthatjuk.

Magasság: A téglalap magasságát állíthatjuk.

Szög: Az alakzat középpontja körüli elfordulás szögét állíthatjuk be segítségével.

Tollazat: Tollazatot adhatunk hozzá a kiválasztott (aktuális) alakzathoz.

Elmosódás: Gauss elmosást adhatunk hozzá a kiválasztott (aktuális) alakzathoz.

Sokszög hozzáadása, szerkesztése

Sokszöggel, illetve görbe vonallal határolt maszkot hozhatunk létre segítségével.

Az alábbiakban a következő jelöléseket alkalmazom:

[E1] = kattintás a bal egérgombbal; [E3] = kattintás a jobb egérgombbal.

V[E1] = bal egérgomb lenyomva tartása, és az egér mozgatása.

Ctrl + [E1] = Ctrl lenyomva tartása és kattintás a bal egérgombbal.

Ctrl + V[E1] = Ctrl lenyomva tartása, a bal egérgomb lenyomva tartása, és az egér mozgatása.

A V tehát nem a billentyűzeten a "V" betű lenyomását jelzi, hanem a Vonszolás az egérrel kezdőbetűjéből ered.

Kezdjük el a sokszög létrehozását. Kattintsunk rá a sokszög létrehozása ikonra. Ekkor aktív lesz a jobb szélső, az alakzat megjelenítésére, szerkesztésére szolgáló jobb szélső ikon is. Ennek egészen addig aktívnak kell lennie, amíg az alakzatot szerkesztjük. Pozicionáljunk az előnézeti képen, és Ctrl + [E1] létrehozza az első pontot. A fenti ábrán ez a bal oldali pont. Ezután pozicionáljunk a második pont helyére, és Ctrl + [E1] létrehozza a második pontot. Ekkor azt kell látnunk, amely az ábrán látható. A fehér vonal szaggatottan látszik, mert még nincs alakzat (hogy legyen, ahhoz legalább három pont kellene). Megjelent egy narancssárga vonal is, amelyet Beszúrási vonalnak nevezünk. A narancssárga vonal végeinél látható két pont a Beszúrási vonal végeit mutatja. A Beszúrási vonal alapértelmezett helye az alakzat utolsó és első pontja között van, ez zárja le az alakzatot.

Ha most az alakzaton kívül Ctrl + [E1] kattintással egy újabb pontot hozunk létre, akkor a létrejövő két vonal valóban az előző ábrán látható Beszúrási vonal végpontjaihoz csatlakozik. Láthatjuk, hogy a fehér vonal folytonos vonalra változott, létrejött az alakzat. A folyamatos vonallal létrejött alakzat lesz a maszk határvonala.

Ha ismét létrehozunk egy pontot az alakzaton kívül Ctrl + [E1] kattintással, az ismét az előző ábrán látható Beszúrási vonal két végéhez csatlakozik (az eddigi utolsó, és a legelső pont közé).

Ha az alakzat valamely oldala fölé állunk az egérmutatóval, akkor az az oldal lesz a Beszúrási vonal, és Ctrl + [E1] kattintással azon hozhatunk létre egy új pontot.

Ha az egérmutatóval egy pont fölé állunk, akkor a pont színe narancssárgára változik, és az a pont lesz az aktuális pont. Bármely pontot megfoghatjuk egérrel (V[E1]), és tetszőleges helyre mozgathatjuk . Az aktuális pontot rajta Ctrl + [E3] kattintással törölhetjük. Az utolsó három pontot nem tudjuk törölni, csak a teljes alakzat törölhető az Alakzatlista melletti "-" gombbal.

Az alakzat bármely oldalát megfoghatjuk az egérrel (V[E1]), és tetszőlegesen mozgathatjuk. Ehelyett Shift + V[E1] alkalmazásával a teljes alakzatot mozgathatjuk.

Ha ráállunk valamelyik pontra Shift + V[E1] alkalmazásával, és az egeret jobbra mozgatjuk, akkor az alakzat sarkait lekerekíthetjük. Balra mozgatva ismét egyre hegyesebb lesz. A lekerekítés mindig a pont két szomszédos pontja között jön létre. Az alakzat két szomszédos oldala szaggatott lesz, a lekerekítés marad folyamatos vonalú, jelezve, hogy az lesz a maszk széle.

Ctrl + [E1] kattintással maximálisan hegyes, Shift + Ctrl + [E1] kattintással pedig maximálisan lekerekített pontokat hozhatunk létre.

Ha két szomszédos lekerekített pont valamelyikénél megváltoztatjuk a lekerekítettséget, az hatással van a szomszédos pont lekerekítettségi görbéjének alakjára is. Erre a következő ábrán láthatjuk a megoldást.

Az ábrán a téglalap négy sarkán helyezkednek el a lekerekített pontok. Minden oldal közepén elhelyeztem egy-egy maximálisan hegyes pontot. Mivel a lekerekítés mindig a lekerekített pont két szomszédos pontja között jön létre, az oldalak közepén elhelyezkedő pontok megakadályozzák a lekerekítés hatásának a téglalap másik sarka felé történő terjedését. Tehát az oldalak közepén elhelyezett pontok csak azt a célt szolgálják, hogy ha változtatunk az egyik sarok lekerekítettségén, annak ne legyen hatása a téglalap szomszédos sarkainak lekerekítettségére.

Nézzük meg a maszkot.

Az Alakzatlista alatt látható Tollazat csúszkával tollazatot adhatunk maszkunkhoz.

A maszk a tollazattal.

Az Alakzatlista alatt látható Elmosódás csúszkával elmosódást adhatunk maszkunkhoz. A fenti ábrán a tollazatot és az elmosódást együtt láthatjuk.

Átmenet hozzáadása, szerkesztése

Kattintsunk az átmenet hozzáadása céljából a jobbról negyedik ikonra, és az előnézeti képen szerkeszthetjük az átmenetet.

A két párhuzamos egyenes egyikét egérrel megfogva beállíthatjuk az átmenet szélességét.

A középponton átmenő egyenesek egyikét egérrel megfogva elfordíthatjuk az átmenetet.

A középpontot egérrel megfogva az átmenetet a kívánt helyre helyezhetjük.

Középpont X: A középpontot vízszintesen mozgatja.

Középpont Y: A középpontot függőlegesen mozgatja.

Kezdő erősség: Az átmenet kezdő erősségét lehet beállítani segítségével.

Végső erősség: Az átmenet végső erősségét lehet beállítani segítségével.

Szög: Az átmenet elfordulási szögének beállítására szolgál.

Tollazat: Tollazatot adhatunk az átmenethez. Ha a Tollazat értéke 0, akkor hirtelen átmenet keletkezik.

---

Ecsetmaszk

Az ecsettel maszkot rajzolhatunk az előnézeti képre, és törölhetjük az előzőleg bármelyik maszktípussal létrehozott maszkunkat vagy annak egy részét.

Jobb oldalon egymás alatt ikonokat találunk, amelyek fentről lefelé a következők:

1. Az összes ecsetvonás törlése.

2. Csak az utolsó vonáscsoportot (utolsó "ecsetvonást") törli.

3. Ecset be/kikapcsolása.

4. Metszet képzése más maszkokkal (a közös rész lesz az eredő maszk).

5. A többi maszk fölé adja hozzá az ecsettel létrehozott maszkot.

6. Csak az aktív területmaszkon belül adja hozzá az ecsettel létrehozott maszkot a többi maszk fölé.

Ha bekapcsoljuk az ecsetet, akkor az ecsettel maszkot rajzolhatunk az előnézeti képre (az egérgomb lenyomva tartásával). A maszkot több ecsetvonással alakíthatjuk ki, az ecsetvonások száma nincs korlátozva. Az egérgomb felengedése nélkül végrehajtott festés egy ecsetvonás lesz. Egy újabb ecsetvonást akkor kezdeményezhetünk, ha közben felengedjük az egér gombját. Ha egy ecsetvonást elrontottunk, akkor közvetlenül utána törölhetjük azt.

Ha többször átmegyünk ugyanazon a területen egy ecsetvonáson belül, vagy akár több különálló ecsetvonással, akkor az ecsetvonások hatása nem adódik össze, olyan lesz a hatás, mintha csak egyszer festettük volna be a területet. Ez nagyon jó olyankor, amikor kimarad véletlenül egy kis terület. Ilyenkor átmehetünk újra az ecsettel a hiányzó részen, és nem kell attól félnünk, hogy ahol ismét rámentünk az ecsettel a hiányzó rész melletti maszkterületre, akkor ott dupla hatása lesz az ecsetnek. Amikor azonban a Ctrl billentyűt lenyomva tartjuk az ecsetvonások készítése közben, akkor az ecsetvonások hatása összeadódik. Képzeletben 20%-os átlátszatlansággal hozzunk létre egy maszkot, majd engedjük fel az egérgombot. Utána ha a Ctrl gomb lenyomása (és persze az egér gombjának lenyomása) mellett átfestjük az előzőleg létrehozott maszkot vagy annak egy részét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az újabb ecsetvonások hatása összeadódik, és az újabb ecsetvonások helyén a maszk átlátszatlanabb lett. Itt is igaz az, hogy egy ecsetvonáson belül történő többszöri átfestés csak egyszeres hatást vált ki. A Ctrl billentyű használata lehetőséget biztosít arra, hogy lágyabb és finomabb hatást érjünk el oly módon, hogy kevésbé átlátszatlan és/vagy nagyobb tollazatú ecsettel kezdünk, majd több ecsetvonást alkalmazunk a kívánt hatás eléréséig.

Ecset beállításai:

Az Ecset beállításain akár ecsetvonásonként is változtathatunk. Ezek a változtatások a korábban létrehozott ecsetvonásokra hatástalanok, csak a változtatás után létrehozott ecsetvonásokat befolyásolja.

Sugár: Az ecset sugarát állíthatjuk be segítségével.

Átlátszatlanság: Az ecsetvonások átlátszatlanságát állíthatjuk be az eredeti képpel történő keveréshez (százalékban). Lentebb az Általános beállításoknál alkalmazott Átlátszatlanságot tekinti 100%-nak, és ehhez képest lesz az eredő átlátszatlanság az Ecset beállításánál alkalmazott Átlátszatlanság szerint kevesebb. Például ha az Általános beállításoknál 50%, és az Ecset beállításainál szintén 50% átlátszatlanságot állítottunk be, akkor eredőül (0,5x0,5=) 25% átlátszatlanságot kapunk.

Radír mód: Ha engedélyezzük, akkor az ecsettel törölhetünk részeket az előzőleg bármilyen módon létrehozott maszkunkról.

Általános beállítások:

Az Általános beállítások részben eszközölt változtatások az összes eddigi, és az összes ezután történő ecsetvonásra is hatással lesznek.

Tollazat: Tollazatot adhatunk hozzá a maszk környezete felé történő fokozatos átmenet elérése céljából.

Átlátszatlanság: Az ecsetvonások átlátszatlansága az eredeti képpel történő keveréshez (százalékban). Az Ecset beállításainál látható Átlátszatlanság az itt beállított átlátszatlanságot tekinti 100%-nak.

Simaság: A maszk környezete felé történő átmenet simaságát állíthatjuk be segítségével. A magasabb értékek simább átmenetet eredményeznek.

Az Általános beállítások részben eszközölt változtatások az összes eddigi, és az összes ezután történő ecsetvonásra is hatással lesznek.

Kontrasztgörbe: Egyszerű kontrasztgörbe segítségével módosíthatunk a maszkon. Akkor látható jól a hatása ha nemcsak teljesen átlátszó és teljesen átlátszatlan, hanem átmeneti átlátszatlanságú területek is vannak.

---

Maszk utófeldolgozás

A Maszk rész alján találjuk a Maszk utófeldolgozás részt. Az ebben található beállítási lehetőségek nem a képet, hanem magát a maszkot módosítják.

A Poszterizáció 0 és 6 között állítható. Minél nagyobb értéket állítunk be, annál inkább csökkenti a maszk átmeneti területeinek simaságát, és egyre inkább sávosodást (poszterizációt) okoz. Maximális értékénél a tónustartomány két értékre csökken, a minimum illetve a maximum értékre, köztük éles átmenettel.

A Simítás csúszka értékének növelése fokozatosan simítja az átmenetet a Poszterizáció csúszka által létrehozott tónustartományok között. A Poszterizáció csúszka nulla értékénél nincs hatása.

Tónusgörbe: Egyszerű tónusgörbe segítségével módosíthatunk a maszkon. Akkor látható jól a hatása ha nemcsak teljesen átlátszó és teljesen átlátszatlan, hanem átmeneti átlátszatlanságú területek is vannak.

---

Az eredő maszk létrehozása

Az ART a következőképpen hozza létre a négyféle maszk (Parametrikus maszk, Színbeli hasonlóság maszk, Területmaszk, Ecsetmaszk) kombinálásával az adott korrekciós réteghez tartozó eredő maszkot.

1. Létrehozza a Parametrikus maszkot.

2. A Parametrikus maszktól teljesen függetlenül létrehozza a Színbeli hasonlóság maszkot.

3. Az 1. és 2. pontban létrehozott maszkoktól teljesen függetlenül létrehozza a Területmaszkot. Ezt a különféle alakzatok mód (Hozzáadás, Kivonás, Metszet) szerinti kombinálásával állítja elő az alábbiak szerint:

3.1 Üres maszkból indul ki, és az alakzatok listájában felülről lefelé minden egyes alakzat esetén a kép minden képpontja tekintetében végrehajtja az alábbiakat:

3.1.1 Ha a képpont az alakzat belsejében van, akkor Hozzáadás mód esetén a képpontot hozzáadja a maszkhoz, Kivonás mód esetén kivonja a maszkból.

3.1.2 Ha a képpont nincs az alakzat belsejében, és Metszet mód van beállítva, akkor a képpontot eltávolítja a maszkból.

4. Készít egy közbülső maszkot az 1. 2., és 3. maszk Metszetével. Azaz a közbülső maszk az 1. 2. 3. maszkok közös területeit tartalmazza.

5. Előállítja az ecsetmaszk hatását a következők szerint:

5.1 Metszet mód esetén előállít egy mindentől független ecsetmaszkot, és Metszetét képezi a 4. pontban kapott maszkkal.

5.2 Hozzáadás mód esetén "átfesti" a 4. pontban kapott maszkot. Ez az "átfestés" hozzáadást, illetve Radír módban törlést jelent.

5.3 "Hozzáadás a többi maszkhoz, de csak az aktív területmaszkon belül" mód esetén csak a 3. pont szerint kapott területmaszkon belül történik meg az előző pontban leírt "átfestés" (Radír módban törlés), azon kívül nem.

6. Ha a Fordított lehetőség be van jelölve, akkor előállítja az 5. pontban kapott eredő maszk fordítottját.

---

Szín/Tónus korrekció eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Színek és tónusok korrekciójára szolgál. Tulajdonképpen ez nem egy eszköz, hanem egy eszközcsoport.

---

---

A Módnál választhatjuk ki a szerkesztőeszközök csoportjából azt az szerkesztőeszközt, amellyel dolgozni szeretnénk. A szerkesztőeszközök többsége CTL szkript, csak az első néhány (Standard, Észlelési, RGB csatornánként külön, HSL tényezők, LUT) nem az. A CTL szkriptek nem részei az ART-nak, azokat külön kell telepítenünk.

---

---

Tekintsük át a Módnál kiválasztható szerkesztőeszközöket.

Standard és Észlelési eszközök

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható eszközök.

Külön eszköz a Standard, és külön eszköz az Észlelési. Azért szerepelnek együtt, mert a funkciójuk, és a felhasználói felületük ugyanaz, az egyetlen különbség az, hogy a Standard lineáris RGB, az Észlelési pedig észlelési térben működik.

A Módnál választhatjuk ki a Standard vagy az Észlelési eszközt. Segítségével a színek, a telítettség, a kontraszt, és a tónusok állíthatók be.

Színárnyalat-eltolás: Eltolhatjuk a bemeneti kép színeit a Színkerék színei szerint a csúszkán beállított fokkal (-180 ... +180).

Telítettség - Bemenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A többi vezérlő (színárnyalat-eltolás, színkerék stb.) előtt fejti ki hatását.

Telítettség - Kimenet: A kimeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A kimeneti telítettség csúszka a többi vezérlő (színárnyalat-eltolás, színkerék stb.) után fejti ki hatását.

Azért van szükség Bemenet és Kimenet csúszkára is, mert a kapott eredmény bizonyos esetekben eltérő lehet.

Színkerék: Hozzáadja a bemeneti színekhez a színkeréken beállított színt színárnyalat és telítettség tekintetében.

Fehéregyensúly beállítása: A színkerék mellett jobbra fent találjuk a "pipetta" ikont, amellyel a fehéregyensúlyt állíthatjuk be. Ha bekapcsoljuk az ikonra kattintva ezt a funkciót, és az egérmutatót az előnézeti képre visszük, akkor a Színkeréken láthatjuk, hogy milyen korrekciót fog végezni az ART a fehéregyensúly beállításakor, ha az adott pontból veszünk mintát a pipettával. A fehéregyensúly beállításához egy semleges színű fehér vagy szürke területre kell kattintani az előnézeti képen a Ctrl billentyű nyomva tartása mellett. Kiválasztás nélkül az ikonra történő ismételt kattintással, vagy az előnézeti képen jobb gombbal történő kattintással kapcsolhatjuk ki ezt a funkciót.

Színek megváltoztatása színkerékkel: A színkerék középpontján lévő pontra kell kattintani, és az egérgomb nyomva tartása mellett a megfelelő irányba kell húzni a pontot. Ennek hatására eltolja a bemeneti színeket a kiválasztott szín irányába. Minél távolabbra húzzuk a pontot a középponttól, annál nagyobb lesz a telítettség.

Hatás erőssége: A színkerék mellett jobbra találjuk a hatás erősségét szabályozó függőleges csúszkát.

A Színkerék alatt láthatunk két ikont, amelyekre kattintva vagy a Színkereket, vagy a tónusgörbét jeleníthetjük meg.

A tónusgörbe a bemeneti képre kerül alkalmazásra. A görbét nem lehet közvetlenül szerkeszteni, ehelyett az alatta lévő csúszkákkal alakíthatjuk ki a tónusgörbe alakját. A görbe kezdetben egy átlós egyenes, amelynek semmi hatása sincs a képre.

A Csúcsfények/Erősítés, az Árnyékok/Kiemelés, a Középtónusok/Gamma, a Pivot (középtónusok eltolása), és a Tömörítés csúszkákkal lehet kialakítani a görbe alakját.

---

RGB csatornánként külön eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható eszköz.

Telítettség - Bemenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A bemeneti telítettség a tónusgörbék előtt fejti ki hatását.

Telítettség - Kimenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A kimeneti telítettség csúszka a tónusgörbék után fejti ki hatását.

Azért van szükség Bemenet és Kimenet csúszkára is, mert a kapott eredmény bizonyos esetekben eltérő lehet.

Mindhárom színcsatornára külön tónusgörbét hozhatunk létre. A színcsatornát a görbe alatt választhatjuk ki.

Megfelelő csúszkák összekapcsolása: Ha bekapcsoljuk, akkor a görbe alatti csúszkák egyszerre mindhárom színcsatorna görbéjét változtatják.

Fényerő mód: Ha ezt bekapcsoljuk, akkor a görbék a képpontok világosságának megváltoztatására szolgálnak úgy, hogy megváltoztatják az egyes színcsatornák értékeit. A színek változatlanok maradnak.

A tónusgörbe a bemeneti képre kerül alkalmazásra. A görbét nem lehet közvetlenül szerkeszteni, ehelyett az alatta lévő csúszkákkal alakíthatjuk ki a görbe alakját. A görbe kezdetben egy átlós egyenes, amelynek semmi hatása sincs a képre.

A Csúcsfények/Erősítés, az Árnyékok/Kiemelés, a Középtónusok/Gamma, a Pivot (középtónusok eltolása), és a Tömörítés csúszkákkal lehet kialakítani a görbét.

---

HSL tényezők eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható eszköz. Segítségével a színek módosíthatók, a telítettség, a kontraszt, és a tónusok beállíthatók.

Színárnyalat-eltolás: Eltolhatjuk a bemeneti kép színeit a Színkerék színei szerint a csúszkán beállított fokkal (-180 ... +180).

Telítettség - Bemenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A bemeneti telítettség a többi vezérlő előtt fejti ki hatását.

Telítettség - Kimenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A kimeneti telítettség csúszka a többi vezérlő után fejti ki hatását.

Azért van szükség Bemenet és Kimenet csúszkára is, mert a kapott eredmény bizonyos esetekben eltérő lehet.

Három színkereket láthatunk. Segítségükkel három tónustartomány (Csúcsfények/Erősítés, Árnyékok/Kiemelés, Középtónusok/Gamma) színét tolhatjuk el. A színkerék középpontját megfoghatjuk az egérrel, és a kívánt irányba húzhatjuk. Minél távolabbra húzzuk a középponttól, annál nagyobb a telítettség.

A színkerék alatti csúszkával az adott tartomány világosságát változtathatjuk.

Gamma: A Gammát állíthatjuk segítségével.

---

LUT eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható eszköz.

Az ART a RawTherapee-től örökölte a 3D LUT-ok (LUT = Look-Up Table) támogatását. Ezek támogatása a Filmszimuláció eszközben, és itt érhető el. Ilyen 3D LUT-okat tartalmaz a közösség által fejlesztett Hald CLUT LUT-gyűjtemény, amelyek különféle filmtípusok szimulálására alkalmas. Az eszköz alkalmazása előtt valamilyen LUT-gyűjteménynek (pl. Hald CLUT) telepítve kell lennie.

Alkalmazása előtt a LUT-okat tartalmazó könyvtárat be kell állítanunk a Beállítások Képfeldolgozás lapjának Könyvtárak részén.

Ki kell választanunk az alkalmazandó LUT fájlt.

A Megnyitás gombra kattintás után azonnal alkalmazza a LUT-ot.

---

Általánosított hiperbolikus nyújtás CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az Általánosított hiperbolikus nyújtás (Generalized Hyperbolic Stretch) CTL szkript lehetővé teszi a kép jobb megjelenítését. Lényegében S-görbe szerű görbét hoz létre.

Mód: RGB, Telítettség, vagy Világosság lehet.

RGB: Az R, G, és B színcsatornákra hat.

Telítettség: a kép színeinek telítettségét befolyásolhatjuk.

Világosság: A kép világosságára hat.

Nyújtási tényező: Ez a paraméter szabályozza a nyújtás mértékét. Ha a Nyújtási tényező nullára van állítva, akkor nincs nyújtás, azaz az eszköznek nincs hatása.

Helyi nyújtás intenzitása: A transzformáció alakjának módosításával szabályozza, hogy a nyújtás milyen mértékben koncentrálódjon a Szimmetriapont köré.

Szimmetriapont: meghatározza azt a középpontot, amely körül a nyújtást alkalmazásra kerül. A kontraszt szimmetrikusan oszlik el a Szimmetriaponthoz képest. Míg a Helyi nyújtás intenzitása meghatározza a nyújtás Szimmetriapont köré koncentráltságának mértékét, a Szimmetriapont meghatározza, hogy hol alkalmazzák ezt a koncentráltságot. A Szimmetriapontot általában a hisztogram csúcs(ai) közelében kell elhelyezni, hogy ezt a szakaszt kiszélesítse, csökkentse a csúcs(oka)t, és ezen a ponton adja a legnagyobb kontrasztot a szakaszhoz.

Árnyékvédelmi pont: Be lehet állítani egy értéket, amely alatt a nyújtás módosul, hogy megőrizze a kontrasztot árnyékokban, és gyenge fényviszonyok között úgy, hogy a kép többi részének kontrasztja megmaradjon.

Csúcsfényvédelmi pont: Be lehet állítani egy értéket, amely felett a nyújtás módosul, hogy megőrizze a kontrasztot a csúcsfényekben úgy, hogy a kép többi részének kontrasztja megmaradjon.

Használata:

Engedélyezzük a felső eszköztáron a csúcsfények vágásának jelzésére szolgáló ikon melletti ikont, hogy a hisztogramon a munkaprofil adatait láthassuk. Az eszköz használata közben figyeljük a hisztogramot is.

Válasszuk ki a Módot aszerint, hogy a kép milyen tulajdonságán szeretnénk változtatni.

Ha egy S-görbére egyszerűsítjük az eszköz működését, akkor:

A nyújtási tényező 0 értékénél az eszköznek, és a csúszkáknak semmilyen hatása nincs.

A Szimmetriaponttal az S-görbe "középpontját" állítjuk be. Ennek 0,5 értéke szimmetrikus S-görbét generál.

Állítsuk be az Árnyékvédelmi pontot és a Csúcsfényvédelmi pontot.

A Helyi nyújtás intenzitása az S-görbe alsó görbülete előtti, és a felső görbülete utáni rész hosszát szabályozza. Ennek természetesen a kép kontrasztjára is van hatása.

---

Árnyékok kiemelése CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Erősség: A kiemelés erősségét állíthatjuk be segítségével

---

ART kimenet átalakítása CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Ez egy tónusleképező eszköz. Szerkesztés közben többnyire "végtelen" tartományú lineáris adatokkal dolgozunk. Ezeket az adatokat a csővezeték vége felé át kell alakítani megjelenésre alkalmas adatokká. Erre ez a szerkesztőeszköz is alkalmas. Az előnézeti képen a már átalakított képet látjuk. Ebben a szerkesztőeszközben expozíció-kompenzációt alkalmazhatunk, beállíthatjuk a végső kép kontrasztját, és a fehér pontot is.

---

---

Előtte történő Exp. Komp.: A szerkesztőeszköz bemeneti képén alkalmazandó expozíció-kompenzáció fényértékben.

Kontraszt: Beállíthatjuk a kép kontrasztját.

Fehér pont: A kép fehér pontját állíthatjuk be segítségével. Ha nincs engedélyezve a Középszürke skála fehér ponttal lehetőség, akkor LDR (alacsony dinamikatartományú) képhez alkalmas, ha engedélyezve van, akkor a fehér pontot magas értékre is állíthatjuk.

Középszürke skála fehér ponttal: Ha nagy dinamikatartományú megjelenítőnk van, vagy nagy dinamikatartományú képet szeretnénk létrehozni, akkor ezt be kell jelölni. Ha a szokásos LDR képet szeretnénk létrehozni, akkor nem kell bejelölni.

Színtartomány tömörítése Célterület: Kiválaszthatjuk a színrendszert, amelybe tömöríteni szeretnénk. Akkor van igazán szerepe, ha a képet széles színtartományú (gamutú) eszközzel rögzítettük, és kisebb tartományú színtérbe kell tömöríteni a megjelenítéshez. Választhatjuk a Nincs lehetőséget, amikor nem történik tömörítés, vagy a Rec.2020, a Rec.709/sRGB, a DCI-P3, vagy az Adobe RGB egyikét. A szokásos LDR kép létrehozásához válasszuk a Rec.709/sRGB lehetőséget.

Erősség: A tömörítés erősségét szabályozhatjuk.

Színárnyalatok megőrzése: A színárnyalatok megőrzésének mértéke.

---

Csatornakeverő CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Hagyományos RGB csatornakeverőt valósít meg.

---

---

---

Egyszerűen felosztott tónusváltoztatás CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A kép tónustartománya mindössze két tartományra van osztva, mégpedig Csúcsfényekre és Árnyékokra. Külön-külön ki lehet választani a két tartomány Színárnyalatát, és a hatás Erősségét (az átlátszatlanságot). A színárnyalat a színkör színei szerinti, 0 foknál van a vörös szín, és 360 foknál ismét visszatérünk a vöröshöz.

---

Expozíció-kompenzáció CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az Expozíció-kompenzációt állíthatjuk be segítségével.

---

Fehéregyensúly és elsődleges színek korrekciója CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A Színhőmérséklet részben beállíthatjuk a Színhőmérsékletet, valamint a Színárnyalatot.

Alatta a Vörös, a Zöld, és a Kék elsődlegesek színárnyalatát és telítettségét módosíthatjuk. A színárnyalatot a szomszédos másodlagos színek irányába változtathatjuk, és minden elsődleges színhez beállíthatjuk a telítettséget. Ezáltal a kép színeit módosíthatjuk, beállíthatjuk.

Az Árnyékok árnyalata részben pedig az árnyékok Színárnyalatán és Telítettségén változtathatunk.

Az ART-ban a szerkesztés során a változtatások lineáris RGB térben történnek. A Színek/Színkezelés eszközben meg is nézhetjük, hogy a Munkaprofil Rec.2020, amely egy nagyon széles színtartományú színtér.

A fenti ábrán láthatjuk a Rec.2020 színteret. A háromszög csúcsainál helyezkedik el a három alapszín (vörös, zöld, kék), ezeket nevezzük elsődleges színeknek. A három alapszín különböző arányú additív keverésével jönnek létre a létrehozható színek. A háromszögön kívüli színek nem hozhatók létre, azok a tartományon (gamuton) kívül helyezkednek el. A színárnyalatok az x és y koordinátáikkal jellemezhetők. A különböző színrendszerekben, így a Rec.2020 színrendszerben is pontosan definiálva van a fehér pont, a vörös, a zöld, és a kék elsődleges színek koordinátái. Az elsődleges színek módosításával a háromszög csúcsait mozgathatjuk.

---

Fekete-fehér keverő CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A fekete-fehérré történő átalakítás arról is szól, hogy a különböző színű és világosságú témarészletek milyen tónusú szürke árnyalattá konvertálódjanak.

Ha kiválasztjuk ezt a szkriptet, akkor a képet fekete-fehérré alakítja, az előnézeti kép is fekete-fehér lesz. A Vörös, Zöld és Kék csúszkával azt befolyásolhatjuk, hogy a színes kép egyes színei milyen világosságú szürke árnyalatként jelenjenek meg a fekete-fehér képen.

---

Film fedettség CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A csúszkákkal a Telítettséget és a Fedettséget állíthatjuk be. A Telítettség 0 értékénél a Fedettség csúszka hatástalan.

---

Gamma/Lejtés CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Előre iránynál ha növeljük a Kitevő értékét, akkor a csúcsfények irányába tolódik a hisztogram, Fordított irány esetén pedig az árnyékok irányába.

---

Kiegyenlítő CTL szkriptek

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkriptek.

Összesen hatféle kiegyenlítő szkriptről lesz itt szó. A szkriptek háromféle grafikus kiegyenlítőt, és háromféle csúszkákkal szabályozható kiegyenlítőt valósítanak meg.

Grafikus kiegyenlítő szkriptek:

• Grafikus kiegyenlítő színárnyalat szerint
• Grafikus kiegyenlítő telítettség szerint
• Grafikus kiegyenlítő világosság szerint

Csúszkákkal szabályozható kiegyenlítő szkriptek:

• Kiegyenlítő színárnyalat szerint
• Kiegyenlítő telítettség szerint
• Kiegyenlítő világosság szerint

A "színárnyalat szerint", a "telítettség szerint", és a "világosság szerint" kitétel a szkriptek elnevezésében arra a bemenő paraméterre utal, amely szerint tudjuk változtatni a kimenő paraméterek értékeit. A grafikus kiegyenlítőknél a kimenő paraméterek a HSL színrendszer szerinti Színárnyalat (Hue), Telítettség (Saturation), és Világosság (Lightness). A háromféle grafikus szkript mindegyikében három kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt találunk a háromféle kimenő paraméter szerint. A Kiegyenlítő színárnyalat szerint, és a Kiegyenlítő telítettség szerint csúszkákkal szabályozható szkripteknél a változtatható kimenő paraméterek a Színárnyalat, Telítettség, és a Világosság, míg a Kiegyenlítő világosság szerint szkriptnél a Világosság, Telítettség, és az Élénkség. A csúszkákkal szabályozható szkriptek mindegyikénél választhatunk a kimenő paraméterek közül.

Ez elsőre bonyolultnak tűnhet, de nem az. Például valamelyik "telítettség szerint" szkript segítségével megváltoztathatjuk a bemenő kép valamely telítettségtartományba eső képpontjainak színét, telítettségét, vagy világosságát. Vagy valamely "színárnyalat szerint" szkript segítségével a bemenő kép bizonyos színű képpontjainak megváltoztathatjuk a színét, telítettségét, vagy világosságát.

A grafikus kiegyenlítők univerzálisabbak, jobban használhatók a csúszkákkal szabályozható szkripteknél.

---

---

A fenti ábrán a Grafikus kiegyenlítő színárnyalat szerint szkript görbeszerkesztője látható. Ehhez teljesen hasonló a másik kettő grafikus szkript is, csak az alul látható bemenő paraméterben különböznek (színárnyalat helyett telítettség, illetve világosság). A fenti ábrán a grafikon alatt a bemenő paraméterként szereplő színskála látható, ennek segítségével választhatjuk ki, hogy milyen színű képpontok színárnyalatát, telítettségét, illetve világosságát szeretnénk megváltoztatni.

Ezekben a grafikus kiegyenlítőkben háromféle görbeszerkesztő található, a Csatornánál választhatunk közülük. Az egyes szerkesztők neve a fejlécükben láthatők: ezek a HSL színrendszer (színmodell) csatornái, azaz H, S, L. A fejlécükre kattintva választhatunk az egyes görbeszerkesztők között. Mindegyik fejlécénél az ábrán látható módon lenyithatjuk, és a Ki(kapcsolt), valamint a Kiegyenlítő közül választhatunk. Láthatjuk, hogy alapértelmezés szerint egyik sincs kikapcsolt állapotban.

A Csatorna felirat sorában a jobb szélen látható visszaállító ikonra kattintva lineárisra állíthatjuk vissza az aktív (látható) görbeszerkesztőt.

A fenti ábrán az S (telítettség) szerkesztőt láthatjuk (annak fejléce sötétebb), és a kék színek telítettségét megnöveltem, illetve a zöldek telítettségét csökkentettem.

Természetesen mindhárom görbeszerkesztőt használhatjuk, attól hogy nem látható valamely görbeszerkesztő, a képen még kifejti hatását. Ebben az esetben a másik két görbeszerkesztővel bizonyos színű területek színárnyalatát, illetve világosságát változtathatjuk meg.

A fenti ábrán a Grafikus kiegyenlítő telítettség szerint szkript görbeszerkesztőjét láthatjuk. Az alul látható telítettségskála segítségével választhatunk telítettséget. Az alsó narancssárga sávon balra a legkevésbé telített, jobbra a legtelítettebb színt láthatjuk.

A fenti ábrán a Grafikus kiegyenlítő világosság szerint szkript görbeszerkesztőjét láthatjuk. Az alul látható tónusskála segítségével választhatunk tónust. Ahol a görbe a középső vízszintes vonalhoz képest magasabban megy, akkor az alul látható tónusú részletek a képen világosabbak lesznek, ha alacsonyabban megy, akkor sötétebbek.

Nézzük meg röviden a nem grafikus kiegyenlítőket is.

A fenti ábrán a Kiegyenlítő színárnyalat szerint szkript kezelőfelületét láthatjuk.

Felül kiválaszthatjuk a Célt, vagyis a megváltoztatandó kimenő paramétert, amely Színárnyalat, Telítettség, és Világosság lehet.

A színárnyalat-skála hat tartományra van osztva, mégpedig Bíborvörös, Kék, Cián, Zöld, és Sárga. A csúszkákkal az adott színárnyalatú területek kiválasztott célparaméterét változtathatjuk meg a csúszka elmozdítása szerinti mértékben. Például ha Célként a Telítettséget választottuk, akkor a Kék csúszkával a kék színű területek telítettségét a csúszka jobbra történő elmozdításával növelhetjük, balra történő elmozdításával csökkenthetjük.

A fenti ábrán a Kiegyenlítő telítettség szerint szkript kezelőfelületét láthatjuk.

Felül kiválaszthatjuk a Célt, vagyis a megváltoztatandó kimenő paramétert, amely Színárnyalat, Telítettség, és Világosság lehet.

A lehetséges telítettség-értékek öt tartományra van osztva. A Természetes a legkevésbé telített, a Tiszta a legtelítettebb színeket jelképezi. A csúszkákkal az adott telítettségű területek kiválasztott célparaméterét változtathatjuk meg a csúszka elmozdítása szerinti mértékben. Például ha Célként a Telítettséget választottuk, akkor az Átlagos csúszkával a közepesen telített színű területek telítettségét a csúszka jobbra történő elmozdításával növelhetjük, balra történő elmozdításával csökkenthetjük.

A fenti ábrán a Kiegyenlítő világosság szerint szkript kezelőfelületét láthatjuk. Ez egy tónuskiegyenlítő, majdnem megegyezik az Expozíció eszközcsoportban található Tónuskiegyenlítő eszközzel.

Felül kiválaszthatjuk a Célt, vagyis a megváltoztatandó kimenő paramétert, amely Színárnyalat, Telítettség, és Élénkség lehet. Az Élénkség abban különbözik a Telítettségtől, hogy erőteljesebben változtatja a kevésbé telített színek telítettségét, mint a már eleve telített színekét. A csúszkákkal az adott világosságú területek kiválasztott célparaméterét változtathatjuk meg a csúszka elmozdítása szerinti mértékben. A Feketék a legsötétebb, a Fehérek a legvilágosabb területeket jelképezik. Például ha Célként a Telítettséget választottuk, akkor a Középtónusok csúszkával a középtónusok telítettségét a csúszka jobbra történő elmozdításával növelhetjük, balra történő elmozdításával csökkenthetjük.

A Pivot (középtónusok eltolása) csúszkával azt állíthatjuk be, hogy mely világosságtartományt tekintsen középtónusnak. Más szavakkal a kiegyenlítőt a kép sajátosságaihoz igazíthatjuk. Mást kell középtónusnak tekinteni egy olyan képen, amely elsősorban sötét tónusokat tartalmaz, mint egy főleg világos tónusokat tartalmazó kép esetén.

---

Kivonó színkeverés CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Összeg: Lényegében az átlátszatlanságot szabályozza.

---

---

Világosság megőrzése: A keverés során megőrzi a kép eredeti világosságát.

---

Lágy fény CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A Lágy fény eszköz azt a hatást emulálja, amikor egy képet önmaga másolatával kevernek össze a GIMP „lágy fény“ rétegkeverési módjával. Az eredményül kapott képnek van egy kis extra kontrasztja és telítettsége, ami általában vizuálisan kellemes.

Erősség: A hatás erősségét szabályozhatjuk segítségével.

Árnyékok/Csúcsfények egyensúlya: Csak akkor van hatása, ha az Erősség nagyobb nullánál. Hatására a hisztogram balra/jobbra tolódik el.

---

Poszterizáció CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A poszterizációként ismert hatást valósíthatjuk meg segítségével. A tónusok folyamatos átmenetének átalakítása több tartományra úgy, hogy az egyes tartományok között nem folyamatos az átmenet, hanem hirtelen váltás következik be, ezáltal a megjelenés plakátszerűbb lesz.

Színcsatornánkénti bitek száma: Minél kisebb értéket állítunk be, annál poszterszerűbb lesz a kép.

---

Színárnyalat világosság szerint CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az egyes tónustartományok színárnyalatát, és a hatás erősségét állíthatjuk be segítségével.

A teljes árnyalatterjedelem öt tartományra van osztva: Feketék, Árnyékok, Középtónusok, Csúcsfények, és Fehérek. A Színárnyalat csúszkákkal az egyes tartományok színét állíthatjuk be, a színkör színei szerint, fokokban. Nulla foknál a piros szín található, 360 foknál ismét visszatér a piroshoz. Az Erősség csúszkák a hatás erősségét szabályozzák.

Pivot (középtónusok eltolása): A kép jellege szerint beállíthatjuk, hogy mit tekintsen Középtónusnak. Egy sötét tónusú képnél más tekintendő középtónusnak, mint egy világos tónusokból álló képnél.

---

Színegyensúly RGB CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Ez egy roppant hasznos és népszerű eljárás. Ugyanilyen nevű szerkesztőeszköz a darktable-ben is megtalálható, amely az eszközön belül három lapot tartalmaz: mester, 4-utas, és maszkok. Ezek közül csak a mester lapot tartalmazza az ART-béli CTL szkript. Talán valaki elkészíti majd a teljes változatot is. Nézzük meg egy kicsit közelebbről.

Színárnyalat-eltolás csúszka: Segítségével az összes színt megváltoztathatjuk úgy, hogy a világosság és a színezet állandó maradjon. Gondoljunk a színárnyalatokat tartalmazó színkörre. A csúszka segítségével elfordulást idézünk elő a színkörön, miáltal az összes szín eltolódik, megváltozik. Maszkokkal szelektíven alkalmazhatjuk, talán ez a leghasznosabb alkalmazása, mert így például egy tárgy színét megváltoztathatjuk a képen.

Élénkség: Segítségével élénkséget adhatunk hozzá a képhez, vagy annak egy részéhez. A csúszka a színességet növeli úgy, hogy a kisebb színességű területeken erőteljesebben növeli a színességet, mint a nagyobb színességű területeken.

Kontraszt: A világosságot változtatja állandó színárnyalat és színesség mellett. Leginkább maszkokkal célszerű használni, a kép globális kontrasztjának beállításához esetleg egyéb eszközök jobbak lehetnek.

Lineáris ragyogás korrekció: A színesség mértékét a bemeneti értékével arányosan változtatja, állandó színárnyalat és világosság mellett. Lehetőség van globálisan (a teljes árnyalatterjedelemre) alkalmazni, illetve külön az árnyékokra, a középtónusokra, és a csúcsfényekre.

Észlelési telítettség korrekció: A színesség és a világosság mértékét a bemeneti értékekkel arányosan változtatja az észlelési színtérben, állandó színárnyalat mellett. Lehetőség van globálisan (a teljes árnyalatterjedelemre) alkalmazni, illetve külön az árnyékokra, a középtónusokra, és a csúcsfényekre.

Észlelési telítettség korrekció: A színesség és a világosság mértékét a bemeneti értékekkel arányosan változtatja az észlelési színtérben, állandó színárnyalat mellett, és a telítettségre merőleges irányban. Az expozíció-kompenzációhoz hasonló hatású. Lehetőség van globálisan (a teljes árnyalatterjedelemre) alkalmazni, illetve külön az árnyékokra, a középtónusokra, és a csúcsfényekre.

---

Színkeverés CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Különféle módokon megvalósított színkeverés megvalósítása.

Szín a keveréshez: A három színcsatorna értékének megadásával állíthatjuk be a keveréshez használandó színt. Minden csatorna értéke 0-255 tartományban lehet.

A fenti ábrán látható hatféle Keverési mód közül választhatunk.

Összeg: Lényegében az átlátszatlanságot szabályozza.

---

---

Világosság megőrzése: A keverés során megőrzi a kép eredeti világosságát.

---

Színtartomány tömörítése CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Más szavakkal a gamut tömörítéséről van szó. A Színtartomány tömörítése egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a rendkívül széles színtartományú fényképezőgéppel készült kép tartományának tömörítését egy kisebb színtartományra.

Céltartomány: Az a színrendszer, amelybe tömöríteni szeretnénk a tartományon kívüli színeket.

Ha megjelenítési tartományba szeretnénk tömöríteni, akkor válasszuk az sRGB, vagy a DCI-P3 lehetőséget.

Ha a kimeneti fájlt egy másik szoftverben szeretnénk feldolgozni, akkor válasszunk széles tartományú színrendszert, pl. Rec.2020-at.

Nézzük a fenti ábrát. A fekete háromszög jelöli ki az sRGB színrendszerben ábrázolható színek határait. A háromszög csúcsainál láthatjuk az elsődleges színeket, a vöröset, a zöldet, és a kéket. Az elsődleges színek által meghatározott háromszögön kívüli színek az sRGB színrendszerben nem jeleníthetők meg. Feltételezzük, hogy vannak háromszögön kívüli színeink is, mert a fényképet nagy színtartományú fényképezőgéppel készítettük. A zöld és a kék elsődlegesek keverékéből származik a cián szín, ezért a háromszögnek a kék és zöld csúcsát összekötő oldala a Cián oldal. Ehhez hasonlóan látható az ábrán Sárga és a Bíborvörös oldal is. A cián oldalnál bejelöltem a Küszöb paramétert. A Küszöb a tartomány szélétől a tartományon belül kijelölt sáv határát adja meg, amely sávba tömöríteni kell a Korlát paraméterrel kijelölt tartományból (sávból) a színeket. Az ábrán kék nyíl jelzi, illetve a kék vonal mutatja a Küszöb által meghatározott sáv határát a háromszög oldala mentén. A háromszögben kék vonaltól a háromszög belseje felé eső színek változatlanok maradnak. A Küszöb paraméter értéke századrészben van megadva. ha például értéke 0,8, az tekinthető 80%-nak is, és a háromszög oldalánál lévő belső sáv 20% széles lesz (tehát 100%-ból ki kell vonni). A Korlát paraméter egy, a háromszögön kívüli sávot határoz meg, amelynek belsejében lévő színeket kell tömöríteni a háromszög belsejében, a Küszöb által meghatározott sávba. A korlát a sávnak a háromszög oldalától mért szélességét adja meg. A sávon kívüli színek nem kerülnek tömörítésre.

Az ábrán csak a cián oldalnál jelöltem be a Küszöböt és a Korlátot, de ehhez teljesen hasonlóan lehetne ábrázolni a háromszög másik két oldalánál is. A Cián, Sárga, és Bíborvörös oldalra vonatkozó Küszöb és Korlát paraméterek külön-külön állíthatók, ezért eltérő értékűek lehetnek. Ha például a bíborvöröst és a sárgát egy kicsit jobban szeretnénk védeni, mint a ciánt, akkor a ciánnál egy kicsit magasabbra állíthatjuk a Küszöböt

A tömörítés után a munkaprofil visszaáll.

---

Tetraéderes színátalakítás (HSL) CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az eljárás eredeti angol elnevezése Tetrahedral Color Warping, amelynek HSL felhasználói felületű megvalósítását tartalmazza ez a szkript.

A fenti ábrán a CIE 1931 YXZ színtér diagramja látható, amelyen ábrázolva van az sRGB színtér színtartománya, amely a fekete háromszög területe. Meg van jelölve a három elsődleges szín a vörös, a zöld, és a kék, valamint a cián, a sárga, és a bíborvörös másodlagos színek, és a D65 (6500 K) fehér pont.

A csúszkák segítségével minden egyes fentebb felsorolt színárnyalat HSL paraméterei módosíthatók, azaz a színárnyalatuk, telítettségük, és a világosságuk.

A feketék színárnyalata, telítettsége módosítható, és a Kiegyenlítés/Kiemelés csúszkával az árnyékokat világosíthatjuk és sötétíthetjük.

A fehérek a színárnyalata és telítettsége módosítható.

A színárnyalatot a színkör színei szerint, fokokban lehet megadni, 0 foknál a vörös szín található, és 360 foknál ismét visszatér a vöröshöz.

---

Tetraéderes színátalakítás (RGB) CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az eljárás eredeti angol elnevezése Tetrahedral Color Warping, amelynek RGB felhasználói felületű megvalósítását tartalmazza ez a szkript.

A fenti ábrán a CIE 1931 YXZ színtér diagramja látható, amelyen ábrázolva van az sRGB színtér színtartománya, amely a fekete háromszög területe. Meg van jelölve a három elsődleges szín a vörös, a zöld, és a kék, valamint a cián, a sárga, és a bíborvörös másodlagos színek, és a D65 (6500 K) fehér pont.

A csúszkák segítségével minden egyes fentebb felsorolt színárnyalat, valamint a fehér és a fekete R, G, és B színcsatornája módosítható.

---

Tónusgörbe CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekciók eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A tónusgörbe a kép tónusairól, azaz a világosságértékekről szól. A tónusgörbe a bemenő és a kimenő világosságértékek között hoz létre kapcsolatot a görbe segítségével.

---

---

Ez egy teljesen szokásos tónusgörbe.

---

---

Simítás eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Többféle célra használható eszköz.

A Csatorna az alábbiak egyike lehet:

A legtöbb Módnál választhatunk csatornát.

RGB: Az RGB komponensekre alkalmazza.

Fényerő: A fénysűrűség csatornára alkalmazza, azaz a részletekre és az élekre, a színek megőrzése mellett.

Színezet: a színinformációkra alkalmazza, a fényerő megőrzése mellett.

A fenti ábrán láthatjuk a Mód lehetőségeit.

Irányított

Irányított szűrővel történő, élmegőrző elmosás művelet.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Részletek: A részletezettség mértéke/élmegőrzés.

Iterációk: Az iterációk (végrehajtások) száma.

Gauss

Gauss elmosást alkalmaz

Sugár: Az elmosás mértéke.

Iterációk: Az iterációk (végrehajtások) száma.

Ragyogás

A Ragyogás hatás (Glowing effect) nevű módszert valósítja meg.

Sugár: A ragyogás mennyisége.

Iterációk: Szabályozza a ragyogó hatás terjedését.

Csökkenés: Szabályozza, hogy mennyire hirtelen múljon el a ragyogó hatás.

Nem helyi eszközök

A Nem helyi eszközök nevű algoritmust valósítja meg, amely a képfeldolgozásban a kép zajcsökkentésére szolgál. Ellentétben a „helyi átlag” szűrőkkel, amelyek egy célpixelt körülvevő képpontok egy csoportjának átlagértékét veszik fel a kép simításához, a nem helyi eszközök szűrése a kép összes pixelének átlagát veszi figyelembe, azzal súlyozva, hogy ezek a pixelek mennyire hasonlítanak a célpixelhez. Ez sokkal nagyobb szűrés utáni tisztaságot és kisebb részletveszteséget eredményez a képen a helyi átlag algoritmusokhoz képest.

Erősség: A zajtalanítás mértéke.

Részletek: A részletek megőrzésének mértéke.

Iterációk: Az iterációk (végrehajtások) száma.

Wavelets

Wavelet dekompozíció (szétbontás) eljárást alkalmaz, az elmosást a kiválasztott részletszinten alkalmazhatjuk.

---

---

Erősség: Az elmosás mértéke.

Szintek: Wavelet szint kiválasztása (1 és 8 között). Az 1. szint a kép legkisebb részleteit, 8. szint a legnagyobb részleteit jelenti.

Gamma: A Gamma értékét lehet beállítani.

Bemozdulásos elmosódás

Olyan hatása van, mintha a fényképezőgép a megadott paraméterekkel elmozdult volna felvételkészítés közben.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Szög: Az elmosás szöge.

Görbület: Az elmosás görbülete. A nulla egyenest, a negatív érték homorú görbületet, a pozitív érték domború görbületet hoz létre.

Eltolódás: A csúszkával a mozgási útvonala mentén, a görbét követve lehet eltolni az elmosást.

Objektív elmosása

Utánozza egy idealizált objektív elmosását.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Rekeszlamellák: Az utánzott idealizált objektív Rekeszlamelláinak száma. Tehát itt nem arról az objektívről van szó, amellyel valójában készült a kép.

Szög: A rekeszlamellák helyzetének elfordítása.

Zaj hozzáadása

Erősség: A hozzáadott zaj mennyisége.

Durvaság: A hozzáadott zaj durvasága.

Fényudvar

Fényudvar (halo) hatást utánoz.

Erősség: A hatás erőssége.

Színárnyalat: A hozzáadott fényudvar színárnyalata.

---

Helyi kontraszt eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Wavelet dekompozíció (szétbontás) eljárást alkalmaz, a kontraszt módosítását a kiválasztott részletszinten alkalmazhatjuk.

---

---

---

A kiegyenlítőgörbével szabályozhatjuk a kontrasztot. Az ábrán látható középső egyenes a görbe semleges állapota. Balra a legfinomabb részletek kontrasztját változtathatjuk, minél inkább jobbra haladunk, annál nagyobb részletek módosulnak. Ha a görbét a kiválasztott finomságú részleteknél felfelé húzzuk, akkor növekszik, ha lefelé húzzuk, akkor csökken a kiválasztott finomságú részletek kontrasztja.

---

---

Maradék kontraszt: A maradékkép úgy keletkezik, hogy az eredeti képről a bontott szintek részleteit eltávolítjuk, és ami megmarad, az lesz a maradékkép. Ez nyilván a legnagyobb részleteket tartalmazó "részletszint" lesz, hiszen a finomabb részleteket eltávolítottuk. Ebből következik, hogy a görbe segítségével végrehajtott módosítások nincsenek hatással a maradékképre, és ez fordítva is igaz. Nemcsak az egyes részletszinteken, hanem a maradékképen is végrehajthatunk műveleteket, jelen esetben növelhetjük vagy csökkenthetjük a maradékkép kontrasztját.

Textúra kiemelése/Élesítés eszköz

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Segítségével kiemelhetjük a textúrát, élesíthetünk, vagy elmosódást hozhatunk létre.

Erősség: A hatás erősségét szabályozza. Pozitív értékek a textúra kiemelését, illetve élesítést eredményeznek, a negatív értékek elmosást. Nem Gauss elmosást alkalmaz.

Részletek: Azt szabályozza, hogy milyen nagyságú részletekig érvényesüljön az eszköz hatása.

Iterációk: Az iterációk (ismétlések) számát állíthatjuk be segítségével. Többször végrehajtva fokozódik az eszköz hatása.

---

Különleges hatások eszközcsoport

Fekete-fehér eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Színes képet fekete-fehér képpé alakíthatunk segítségével.

A fekete-fehérré alakítás a színekről is szól. Ez a fekete-fehér negatív filmes fotózás idején is így volt. A negatív film nem egyformán volt érzékeny a különféle színekre, ezért bizonyos színű fénysugarak jóval erősebb feketedést okoztak, mint ami a valóságos világosságukból következett volna (főleg kezdetben, amikor még csak ortokromatikus filmek voltak). A fotósok a fekete-fehér negatív filmre történő fényképezéskor gyakran színszűrőket használtak, amelyek megváltoztatták a film bizonyos színekre történő feketedésének mértékét. Ennek legismertebb példája a sárga színű színszűrő, amely kiszűri a kék színű fényt, ezért az ég kékje a negatívon világosabb lett (kevésbé feketedett), a pozitív papírképen pedig sötétebb lett. Ennek hatására a kék égen lévő világos felhők sokkal jobban kiemelkedtek.

Tehát a fekete-fehérré történő átalakítás arról is szól, hogy a különböző színű és világosságú témarészletek milyen tónusú szürke árnyalattá konvertálódjanak.

Előre beállított: Ha lenyitjuk, néhány előre definiált lehetőség közül választhatunk, és kezdőértéket adhatunk a Színszűrő felirat alatti három csúszkának.

Az előre definiált értékek az alábbi táblázatban láthatók.

A vörös, Zöld, és Kék csúszkákkal utólag korrigálhatunk, azonban óvatosan járjunk el, mert a negatív értékek könnyen műtermékeket, vagy szokatlan viselkedést okozhatnak. A csúszkák a fekete-fehér átalakításkor alkalmazott RGB csatornák arányainak megváltoztatására szolgálnak. A csúszkák értéktartománya -100 és +200 százalék között van. A levágott csúcsfények elkerülése érdekében a három csatorna összege nem haladhatja meg a 100%-ot, de speciális effektusok hozhatók létre az elvileg kötetlen beállításokkal.

Színszűrő: Egy legördülő listából választhatunk különféle színű színszűrők között.

A kiválasztott szűrő hatása meg is jelenik az előnézeti képen. Az "infravörös" Előre beállított lehetőség választása után a színszűrő választásának lehetősége nem jelenik meg, de ha valamelyik színcsatorna csúszkájának értékét módosítjuk, ismét választhatunk színszűrőt.

Gamma korrekció: A középszürke pontot állíthatjuk be a csúszkák segítségével, ha szükséges.

Színezet: Ez két csúszka egybeépítve. Egy felső, és egy alsó csúszkával állíthatjuk be a fekete-fehér kép színárnyalatát, és telítettségét. A két csúszka közötti színes sáv is két részre van osztva, felül mutatja a felső csúszkához tartozó színárnyalatokat, alul pedig azt mutatja, hogy a színtelítettséget lehet állítani az alsó csúszka segítségével.

---

Filmszimuláció eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Úgy alakíthatjuk át a képet, mintha nem digitális fényképezőgéppel, hanem egy bizonyos konkrét filmtípust használva, filmes fényképezőgéppel készült volna. Itt van lehetőségünk a Szigmoid tónusleképező használatára is.

Az ART a RawTherapee-től örökölte a 3D LUT-ok (LUT = Look-Up Table) támogatását. Ezek támogatása ebben az eszközben, és a Helyi szerkesztés csoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben érhetők el. Ilyen 3D LUT-okat tartalmaz a közösség által fejlesztett Hald CLUT LUT-gyűjtemény, amelyek különféle filmtípusok szimulálására alkalmas. Az eszköz alkalmazása előtt valamilyen LUT-gyűjteménynek (pl. Hald CLUT) telepítve kell lennie, egyébként csak a Szigmoid tónusleképezőt használhatjuk.

Alkalmazása előtt a LUT-okat tartalmazó könyvtárat be kell állítanunk a Beállítások Képfeldolgozás lapjának Könyvtárak részén.

Először ki kell választanunk az alkalmazandó LUT fájlt.

Különféle fekete-fehér és színes filmtípusok, és egyéb kreatív lehetőségek (pl. holdfénynél készült felvétel) közül választhatunk, illetve választhatjuk a Szigmoid tónusleképezőt is. Kiválasztás után azonnal alkalmazza a LUT-ot.

Erősség: Az Erősség csúszkával a kiválasztott LUT hatásának erősségét (lényegében az átlátszatlanságot) állíthatjuk be.

---

---

Szigmoid CTL szkript

A Filmszimuláció szerkesztőeszközben választható ki. Nem véletlenül került ide. A filmszimuláció a csővezeték vége felé (36.) helyezkedik el, és segítségével a kép végső tónusait állíthatjuk be. A Szigmoid eljárás egy S-görbe szerű tónusleképezést hajt végre. Úgy bővíthetjük vagy szűkíthetjük a téma dinamikatartományát, hogy az illeszkedjen a monitor (vagy egyéb megjelenítő) dinamikus tartományához.

A fenti ábrán láthatjuk az eszköz kezelőszerveit.

Kontraszt: Az S-görbe két végénél a tónusok tömörítése történik. A kontraszt növelése növeli a görbe meredekségét, egyúttal az egyenes szakasz végeinél (az árnyékoknál és a csúcsfényeknél) agresszívabb, hirtelenebb bekövetkező tömörítést eredményez. A magasabb értékek alacsonyabb expozíciót igényelnek a kijelző fehér szintjének eléréséhez, és az árnyékok sötétebbé válnak. A kisebb értékek nagyobb dinamikatartomány megjelenítését teszik lehetővé.

Ferdeség: Eltolja a tömörítést az árnyékok vagy a csúcsfények felé. A Ferdeség segítségével el lehet tolni a kontrasztot az árnyékokból a csúcsfényekbe, vagy fordítva anélkül, hogy a középszürke árnyalatok kontrasztja megváltozna. A pozitív Ferdeség elsimítja az árnyékokat és tömöríti a csúcsfényeket. A negatív Ferdeség sötétebb árnyékokat és tompább csúcsfényeket hoz létre.

Fehér pont: A fehér pontot lehet beállítani segítségével.

Egyedi elsődlegesek használata: Ha nincs bejelölve, akkor a munkaprofilt (színteret) használja. Ha engedélyezve van, csak akkor aktivizálódnak az alatta lévő beállítási lehetőségek.

Alap elsődlegesek: Kiválaszthatjuk a korrekciók alapjául szolgáló elsődlegesek készletét, azaz választhatunk a Rec. 2020 és a Rec. 709/sRGB színtér közül. Ez biztosítja, hogy ha a Színek/Színkezelés eszközben megváltoztatjuk az alapértelmezett Rec. 2020 munkaprofilt másra, akkor is az itt kiválasztott színtérrel történik meg a korrekció.

Az eszköz a szigmoid görbét minden egyes RGB csatornára külön-külön alkalmazza.

Csillapítás: Az R, G, és B színcsatornára külön-külön be lehet állítani a csillapítás értékét. A csillapítás csökkenti a Vörös/Zöld/Kék elsődlegesek tisztaságát, mielőtt a feldolgozás a szigmoid görbével megkezdődne. (Tisztaság: A pixel színének távolsága a fehér ponttól az xy színsíkban. A nulla tisztaság azt jelenti, hogy a fény akromatikus. A nagy tisztaság azt jelenti, hogy a fény lézerszerű, monokróm, vagyis egyetlen hullámhosszúságú fényből áll.) A csillapítás alkalmazásával elkerülhető például a poszterizáció.

Forgatás: Az elsődleges színek bizonyos mértékű elforgatását lehet beállítani színcsatornánként. Ez befolyásolja azt az "útvonalat", amely mentén a színárnyalat változik a fehérhez közeledve.

Tisztaság helyreállítása: Segítségével valamennyit visszanyerhetünk az eredeti tisztaságból a szigmoid görbe színcsatornánkénti alkalmazása után. A 100-as értéknél az összes csillapítás visszaáll, ezáltal a középső tartomány értékei az eredeti tisztaságuk közelében vannak. A 0 érték egyáltalán nem állítja vissza a tisztaságot, tehát minél nagyobb csillapítást alkalmazunk, annál kisebb a tisztaság a végső képen. A forgatások mindig visszaállnak, függetlenül a csúszka értékétől. Ha a csúszka értéke 0, akkor a modul kimenete garantáltan a kiválasztott Alap elsődleges tartományon belül marad.

A szigmoid görbe a középtónusok körül változik, ezért használata előtt be kell állítani expozíció-kompenzáció segítségével a középtónusok világosságát.

Az ábrát új böngészőlapon megnyitva nagyobb méretben is megnézhetjük.

A fenti ábrán megfigyelhetjük a Kontraszt és a Ferdeség csúszkák hatását. A fenti ábrák a szigmoid matematikai függvény hatásának bemutatásáról szóló weblapról származnak. A görbéket tónusgörbéknek képzeljük el. Az L paraméter változtatása hatását tekintve megfelel a Kontraszt változtatásának, a t paraméter hatása pedig a Ferdeségnek. Az ábrán a felső sor a Kontraszt, az alsó sor a Ferdeség hatását mutatja.

A felső sorban mindegyik görbénél a t értéke 0,6, ezért mindegyik grafikonnál az L értékétől függően a (0,6;0,5) koordinátájú pont körül változik a görbe. A (0,6;0,5) koordinátájú pontot az ábra felső sorában piros ponttal jelöltem. Az alsó sorban láthatjuk, hogy a t értékének változtatása eltolja azt a pontot, amely körül a görbe változik, ezért változik a görbe alakja, meredeksége.

---

Lágy fény eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. A Lágy fény eszköz azt a hatást emulálja, amikor egy képet önmaga másolatával kevernek össze a GIMP „lágy fény“ rétegkeverési módjával. Az eredményül kapott képnek van egy kis extra kontrasztja és telítettsége, ami általában vizuálisan kellemes.

Erősség: A Lágy fény hatásának erősségét (lényegében az átlátszatlanságot) szabályozza.

---

---

---

Peremsötétedés szűrő eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Ezzel az eszközzel szándékoltan peremsötétedést adhatunk hozzá a képhez. Az objektív peremsötétedésének korrekciójához nem ez az eszköz, hanem az Átalakítás eszközcsoportban található eszköz használható (vagy még jobb a Flat-field eszköz).

Az eszköz fejléce alatt látható ikonra kattintva az előnézeti képen megjelenik a peremsötétedés szűrő hatásának középpontja egy kis fehér kör formájában. Az ikonra történő ismételt kattintással a középpont nem lesz látható az előnézeti képen. Ha az előnézeti képen a kis körön kívül jobb gombbal kattintunk, akkor is kikapcsoljuk a középpont megjelenítését.

A hatás középpontját az egérrel az előnézeti kép tetszőleges pontjára húzhatjuk. A középpont mozgatására például akkor lehet szükség, ha Kivágást alkalmazunk.

Erősség: A szűrő által okozott sötétedés/világosodás mértéke a képsarkokban, fényértékben megadva. A pozitív értékek sötétítik, a negatívak világosítják a képmező széleit.

Tollazat: A tollazat szélességét szabályozza. A csúszka 0 értékénél csak a kép sarkainál lesz egy kis tollazat, és a kép többi részét nem befolyásolja a szűrő. A csúszka 50 értékénél a kép sarka és a hatás középpontja távolságának feléig ér a Tollazat, 100 értéknél pedig egészen a hatás középpontjáig.

Kerekség: A szűrő alakját szabályozza. Ha a csúszka értéke 0, akkor a szűrő téglalap alakú lesz lekerekített sarkokkal, 50 értéknél ellipszis, 100-nál pedig kör alakú.

Középpont X: A hatás középpontjának vízszintes irányba történő eltolására szolgál.

Középpont Y: A hatás középpontjának függőleges irányba történő eltolására szolgál.

---

Átmenetes szűrő eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Ezzel az eszközzel egy átmenetes semleges szürke szűrőt hozhatunk létre. A hatás olyan lesz, mintha felvételkor használtunk volna egy ilyen szűrőt. Az átmenetes semleges szürke szűrőt tájképek készítésekor használjuk, célja az égbolt sötétítése azért, hogy ne legyen túl világos, esetleg kiégett a képen. Ezen kívül bármilyen egyéb célra is használhatjuk a szűrőt.

Az eszköz fejléce alatt látható ikonnal be/kikapcsolhatjuk a szűrő szerkesztőjét. A szerkesztő megjelenítését az előnézeti kép szerkesztőeszközön kívüli részén jobb gombbal történő kattintással is kikapcsolhatjuk.

A hatás középpontja az egérrel az előnézeti kép kívánt helyére húzható.

Az átmenet a vízszintes vagy függőleges középvonal "megfogásával" elforgatható.

A Tollazat szélessége a felső vagy alsó határolóvonal megfogásával állítható.

Erősség: A szűrő legnagyobb sötétsége fényértékben.

Szög: Az átmenet elfordulásának szöge.

Tollazat: A Tollazat szélessége.

Középpont X: A hatás középpontjának vízszintes irányba történő eltolására szolgál.

Középpont Y: A hatás középpontjának függőleges irányba történő eltolására szolgál.

---

Homály eltávolítása eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Ez az eszköz csökkenti a távlati homályt.

Mód: RGB és Fényerő közül választhatunk. RGB az alapértelmezett. A Mód befolyásolja a hozzáadott telítettség mértékét. RGB módban több telítettséget ad hozzá, mint Fényerő módban.

Erősség: Alapértelmezett a görbe bekapcsolt állapota, de akár ki is kapcsolhatjuk. Ha kikapcsoljuk, akkor nem történik homályeltávolítás, és a Mód állapota sem számít, azonban a Feketepont-korrekció működik. Ha bekapcsoljuk, akkor az ábra szerinti kiegyenlítőgörbe-szerkesztő jelenik meg. Alul a tónusskálát látjuk. A görbe alapértelmezett állapota egy vízszintes egyenes, amely a középvonaltól feljebb helyezkedik el (ahogyan a fenti ábrán látható), amely nem semleges állapot, hanem homály eltávolítása történik. A semleges állapotot a középvonalon elhelyezkedő vízszintes egyenes jelentené. A középvonal helyét a görbeszerkesztőben egy fekete vízszintes vonal jelzi. Az ábra szerint a középvonaltól feljebb elhelyezkedő vízszintes egyenes miatt egyenletesen erősséggel távolítja el a homályt a teljes tónustartományban. A görbe felfelé húzása erősíti a homály eltávolítását. Ha a görbét a középvonal alá húzzuk, akkor homályt adhatunk a képhez.

---

---

Feketepont-korrekció: Bizonyos mértékig korrigálhatjuk a fekete pont helyzetét.

---

Filmszemcse eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Szemcsés zajt ad a képhez, amely a filmszemcsékhez hasonló.

Durvaság: A szemcse durvaságát (méretét) lehet beállítani ISO értékekben. A filmes korszakban minél nagyobb érzékenysége volt a filmnek, annál durvább volt a szemcsézete.

Erősség: A szemcsézet erőssége. Tulajdonképpen az átlátszatlanságot állítjuk.

---

---

---

Filmnegatív eszköz

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Lefényképezett színes negatív képkocka feldolgozására használható. Színes negatív- és diafilmjeink digitalizálását hagyományos módon filmszkennerrel végezhetjük el, azonban a filmszkennerek nagyon drágák, és nagyon lassú működésűek. Meglévő vázunkhoz és objektívünkhöz jóval olcsóbban vásárolhatunk olyan előtétet, amellyel lefényképezhetjük negatív vagy pozitív filmkockáinkat. Ez a módszer olcsó, gyors, azonban utófeldolgozást igényel. Kisfilmhez, annak információtartalmát is figyelembe véve bőven elég egy közepes (pl. 12 MP-es) váz, objektívnek legjobb egy makroobjektív.

A fenti ábrán JJC FDA-K1 típusú, objektív elé (a szűrőmenethez) rögzíthető adapter látható, amellyel kisfilmes filmszalagjainkat fényképezhetjük le digitalizálás céljából. Igen vékony keretű diákhoz is alkalmas. Ez a készlet nem bármilyen objektívvel használható, csak néhány típussal.

Tehát ennek a szerkesztőeszköznek a segítségével fényképezéssel digitalizált színes negatív filmkockáinkat szerkeszthetjük.

A színes negatív filmek barnás alapszínnel rendelkeznek, amelyet a feldolgozás során kompenzálni kell.

Ha bekapcsoljuk (aktiváljuk) az eszközt, az előnézeti kép pozitív képre vált.

Válasszon semleges helyeket: Erre a gombra kattintva egy "pipettával" próbálhatunk két semleges színű, különböző világosságú területet keresni az előnézeti képen. A kiválasztott helyekre kell kattintani, melynek hatására a kép színei megváltoznak, és a Vörös arány, Kék arány csúszkák értéke megváltozik. Ezután finomíthatjuk a színeket a csúszkákkal.

Referenciakitevő: A zöld csatornára alkalmazott kitevő. Ennek az értéknek a megváltoztatása megváltoztatja a kép általános kontrasztját anélkül, hogy megváltoztatná a színeit. Az alapértelmezett érték egy átlagos kontrasztú negatívhoz jó. Nagyon halvány, vagy rosszul exponált negatív esetén ezt az értéket meg kell növelni. Nagyon nagy kontrasztú negatív esetén a konvertált pozitív kép elérheti a vágást, ezért ezt az értéket csökkenteni kell.

Vörös arány: A vörös csatorna kitevőjének a referenciakitevőhöz viszonyított aránya. Ez az együttható azt jelzi, hogy a vörös csatorna átviteli görbéje mennyire "hajlott" a zöld átviteli görbéhez képest. Ennek az értéknek a módosítása megváltoztatja a korrekció színjellemzőit, miközben megtartja a kép általános kontrasztját.

Kék arány: A kék csatorna kitevőjének a referenciakitevőhöz viszonyított aránya. Ez az együttható azt jelzi, hogy a kék csatorna átviteli görbéje mennyire "hajlott" a zöld átviteli görbéhez képest. Ennek az értéknek a módosítása megváltoztatja a korrekció színjellemzőit, miközben megtartja a kép általános kontrasztját.

Az eddigiek a barnás alapszín hatásának kompenzálását szolgálták. Ezután be kell állítanunk a fehéregyensúlyt.

Kimeneti szint: A kép világosságát állíthatjuk be segítségével.

Hideg/Meleg: A fehéregyensúly beállítására szolgál.

Bíborvörös/Zöld: A fehéregyensúly beállítására szolgál.

Válasszon fehéregyensúly-foltot: A "pipettával" válasszunk a képen egy semleges fehér vagy szürke részt a fehéregyensúly beállításához. Utána még korrigálhatunk a Hideg/Meleg és a Bíborvörös/Zöld csúszkákkal.

Ha ezeket beállítottuk, utána már a szokásos módon szerkeszthetjük a képet.

---

Átalakítás eszközcsoport

Kivágás eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban található. Segítségével a képből kivághatunk egy tetszőleges részt.

A Balról és Felülről mezőkben megadhatjuk a kivágás bal felső pontjának koordinátáját, a Szélesség és Magasság mezőkben pedig a kivágott terület szélességét és magasságát. Ezeket képpontban kell megadni.

Arány rögzítése: Ha ezt bejelöljük, akkor megőrzi az eredeti vagy a kiválasztott oldalarányt. Ha nincs bejelölve ez az opció, akkor a kivágás négy oldala egymástól függetlenül húzható az egérrel az előnézeti képen.

Kiválaszt: Ha rákattintunk erre a gombra, akkor az előnézeti képen az egérrel beállíthatjuk a kivágást. Az egérrel húzhatjuk a kivágás oldalait a beállításhoz. Miután rákattintottunk, a gomb felirata Kész-re vált, és ha végeztünk a kivágás területének beállításával, akkor ismét erre a gombra kell kattintanunk.

A Kész gombra történő kattintás után az előnézeti képen csak a kivágott képrészlet lesz látható, és a kiválasztott segédvonal is eltűnik. A teljes képet és a segédvonalakat a Kiválaszt gombra történő ismételt kattintással jeleníthetjük meg.

Az Arány rögzítése melletti lenyíló listából számos oldalarányt választhatunk ki.

Mellette a lenyíló listából kiválaszthatjuk, hogy a kiválasztott oldalarány milyen tájolású legyen.

Segédvonalak típusa: Számos segédvonal közül választhatunk, amely a kivágás beállításának ideje alatt az előnézeti kép felett jelenik meg, segítve a kép komponálását.

Visszaállítás: A gombra kattintva az előzőleg létrehozott kivágás törlődik.

---

Átméretezés eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban található. A feldolgozás legvégén átméretezi a képet.

Erre vonatkozik:

Átméretezhetjük a Kivágott területet vagy a Teljes képet.

Egység: A méret megadásának mértékegysége képpont, cm, vagy inch lehet.

Méret növelésének engedélyezése: Ha ezt engedélyezzük, akkor a kép mérete az eredeti méreténél (felbontásánál) nagyobb is lehet, egyébként csak kisebbre méretezhetünk át.

Egyedi:

Határolókeret: A Szélesség, illetve Magasság mezőben megadott méretű határolókeret segítségével történik az átméretezés. A kép oldalaránya megmarad, és úgy lesz átméretezve, hogy éppen illeszkedjen a határolókerethez. ha például a határolókeret mérete az ábrán látható 900x900 képpont, akkor a kép hosszabb oldala lesz 900 képpont hosszúságú, akár álló, akár fekvő tájolású a kép. Ha nem egyforma hosszúságú a határolókeret Szélessége és Magassága, akkor is úgy történik az átméretezés, hogy a kép függőlegesen vagy vízszintesen éppen kitöltse a keretet úgy, hogy a teljes kép a kereten belül legyen.

Magasság vagy Szélesség: Meg lehet adni a végső kép megkívánt Magasságát vagy Szélességét, akár álló, akár fekvő tájolású a kép. A kép másik mérete (Szélesség vagy Magasság) a kép oldalarányának megtartása mellett kerül megállapításra.

Szorzó: A csúszkával beállíthatunk egy szorzótényezőt 0,01 és 16 között. Ez azt mondja meg, hogy a kép oldala hányszorosa legyen az eredeti méretének. Ha 0,01 szorzótényezőt választunk, akkor a kép oldalai eredeti hosszuknak századrészei lesznek, 16-os szorzótényező esetén pedig tizenhatszorosai. A végső kép legkisebb mérete legfeljebb 32x32 képpont lehet. Ha 1-nél nagyobb szorzót választunk, és a Méret növelésének engedélyezése nincs bejelölve, akkor nem történik átméretezés, és hibaüzenetet sem kapunk.

PPI: Pixel Per Inch, azaz képpontok száma inchenként (1 inch = 25,4 mm), ezt képpontsűrűségnek nevezzük. Azt adja meg, hogy a nyomtató a nyomat oldalának minden inchnyi hosszát a digitális kép hány képpontjából állítsa elő. Ezt a digitális kép nyomtatásra történő előkészítése során állíthatjuk be képszerkesztő programokban, és magában a képfájlban kerül tárolásra. Ezt a beállítást a nyomtató automatikusan figyelembe veheti, és ennek megfelelően határozhatja meg a nyomat méretét. Ha csökkentjük a képpontsűrűséget, akkor a készíthető nyomat mérete nő, de képminősége csökken.

---

---

A PPI érték mellett a megadott adatokkal kapott nyomat mérete látható cm-ben, illetve inchben.

---

Kimenet élesítése eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban található. A csővezeték legvégén helyezkedik el. Elsődleges célja a Kivágás eszköz alkalmazása utáni élesítés. Kivágás után érdemes kissé élesíteni. Természetesen nemcsak Kivágás után lehet használni, mindenki tetszése szerint használhatja. Hatása legalább 100% nagyítással nézve jól megfigyelhető az előnézeti képen.

Itt is két Módszer létezik, az Életlen maszk módszernél az Élesítés eszköz Életlen maszk módszerének egyszerűsített változatát láthatjuk. Minden hasonlóan működik, mint ott.

Az RL Dekonvolúció is megegyezik az Részletek/Élesítés eszközben látottal, kivéve, hogy itt nem lehetséges a kép sarkai felé erőteljesebben élesíteni.

Vannak azonban eltérések is a működésben, ebben az eszközben például a Részletküszöb maszk nem használható.

---

---

---

Geometria alcsoport

Például a perspektivikus torzítás korrekciója során a kép a fenti ábrán látható torzulást is elszenvedheti. Ezzel valamit kezdeni kell.

Automatikus kitöltés: Ha ezt engedélyezzük, akkor olyan mértékben felnagyítja vagy lekicsinyíti a képet, hogy a teljes kép beleférjen az eredeti képhatárokba úgy, hogy ne legyenek láthatók fekete szegélyek. Ez az alapértelmezett működés.

Automatikus kivágás: Ez a gomb csak akkor érhető el, ha az Automatikus kitöltés le van tiltva. Aktiváláskor nem okoz képinterpolációt (nagyítást vagy kicsinyítést), hanem úgy vágja ki a képet, hogy a fenti ábrán látható fekete részek már éppen ne kerüljenek a képre.

Ezt a beállítást a Geometria alcsoportban lévő eszközök figyelembe veszik.

---

Forgatás eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül a Geometria alcsoportban található. Segítségével elforgathatjuk a képet.

Fok: A csúszkán beállított fokkal elforgathatjuk a képet. Ezzel korrigálhatjuk például a horizont helyzetét, vagy egy torony ferdeségét.

Vízszintes vonal kijelölése: A gomb megnyomása után kijelölhetünk egy, a valóságban vízszintes vagy függőleges vonalat az előnézeti képen, és az ART úgy fordítja el a képet, hogy a kijelölés a képen is vízszintes vagy függőleges legyen.

Rá kell kattintani a Forgatás eszközben lévő Vízszintes vonal kijelölése gombra, vagy az előnézeti kép feletti eszköztáron a fenti ábrán balról a nyolcadik ikonra. Az egérmutatóval rá kell állni a horizont egy pontjára, le kell nyomni az egérgombot, nyomva kell tartani, végig kell húzni a vonalat a horizont mentén, majd a végét pontosan a horizontra illesztve fel kell engedni az egérgombot. Ekkor azonnal megtörténik a kép elforgatása.

A horizont vízszintes lett. Függőleges objektum esetén teljesen hasonlóan működik. Segítségével például egy ferdére sikerült tornyot korrigálhatunk.

---

Perspektívakorrekció eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül a Geometria alcsoportban található. Segítségével korrigálhatjuk a perspektivikus torzítást.

A perspektivikus torzítás fogalma főleg az épületfotózáshoz kapcsolódik. Nem optikai értelemben vett torzításról van szó, hanem inkább a megszokott látványtól való eltérésről, amely nagy látószögű objektív használatakor fordul elő leginkább. Amikor egy nagy, magas épületet, például templomot fényképezünk, legtöbbször kénytelenek vagyunk nagy látószögű objektívet használni, hogy a templom „beleférjen” a képbe. Ha vízszintesen (a templomtoronyra merőlegesen) tartanánk a fényképezőgépet, akkor nem lépne fel perspektivikus torzítás. A perspektivikus torzítás a nézőpontnak, a fényképezés irányának a következménye.

---

---

A Perspektívakorrekció eszköz manuális korrekciós beállításokat és hatékony automatikus korrekciót kínál. Először az Automatikus korrekciót érdemes kipróbálni, mert amikor működik, ez a legegyszerűbb és a legpontosabb. Ha szükséges, akkor a csúszkákkal korrigálhatunk, finomíthatunk. Ha az Automatikus korrekció használhatatlan eredményt adott, akkor vonjuk vissza (az Előzményekben) az Automatikus korrekció hatását, és korrigáljunk manuálisan.

Vízszintes és Függőleges: Ezekkel a csúszkákkal eltolhatjuk a képet egészen addig, amíg az eredményül kapott kép középpontja egy vonalba nem kerül az optikai középponttal. Ezt általában nem szükséges megtennünk, kivéve ha a tilt-shift objektív eltolási funkcióját használtuk, vagy korábban képszerkesztő programban nem centrikusan vágtuk ki a képet (centrikus: az eredeti kép középpontja megegyezik a kivágott kép középpontjával). A csúszkákon az egységek a kép szélességének/magasságának százalékában vannak megadva.

Nyírás: Ezzel a csúszkával az átlós torzítást korrigálhatjuk.

Szög: Ezzel a csúszkával elforgathatjuk a képet úgy, hogy az ART figyelembe veszi az Automatikus kitöltés/Automatikus kivágás beállításokat.

Képarány beállítása: A kép helyes oldalarányának beállítása.

Fókusztávolság: Az objektív fizikai gyújtótávolsága. Ha ez szerepel a metaadatok között, akkor automatikusan beállítja.

Vágási tényező (Crop faktor): A fényképezőgép kivágási szorzótényezője (crop faktor). A vágási tényező (crop faktor) értéke full frame váz esetén 1, Canon APS-C váz esetén 1,6, egyéb APS-C esetén 1,5, M4/3 esetén 2. Ezen kívül minden egyéb vágást (pl. digitális zoom) is figyelembe kell venni. Ha a program meg tudja állapítani a metaadatokból, akkor automatikusan beállításra kerül.

---

---

Ha az objektív fizikai gyújtótávolsága nem ismert, csak az ekvivalens gyújtótávolsága, akkor a Fókusztávolságnál állítsuk be az ekvivalens gyújtótávolságot, a Vágási tényezőnél pedig 1-et.

Automatikus korrekció:

Az Automatikus korrekció megtalálja a valószínűleg párhuzamos vonalakat a képen, és automatikusan korrigálja a perspektívát. A fényképezőgép adatait (Fókusztávolság, Vágási tényező és Vízszintes/Függőleges eltolások) megfelelően be kell állítani, hogy ez megfelelően működjön.

Automatikus korrekció - Vízszintes: Automatikusan beállítja a Forgatást és a Vízszintes korrekciót. A Függőleges korrekciót megfelelően kell beállítani a helyes működéshez.

Automatikus korrekció - Függőleges: Automatikusan beállítja a Forgatást és a Függőleges korrekciót.

Automatikus korrekció - Vízszintes és függőleges: Automatikusan beállítja a Forgatást, a Függőleges, és a Vízszintes korrekciót.

Vezérlővonalak:

Vízszintes és/vagy függőleges vezérlővonalak húzhatók az automatikus korrekció elősegítése érdekében. Egyes képeknél szükség lehet rájuk, ha a képen nincsenek megfelelő vonalak.

Vezérlővonalak létrehozásához először a ceruza (szerkesztés) ikonra kell kattintani. Nyomjuk le, és tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűt, pozicionáljuk az egérmutatót a vezérlővonal kezdőpontjához, nyomjuk le az egérgombot, és nyomva tartása mellett pozicionáljuk az egérmutatót a vonal végpontjához, majd engedjük fel az egérgombot. Egymás után több vezérlővonalat húzhatunk.

A vezérlővonal végein lévő vezérlőpontot az egérrel megfogva korrigálhatunk a vonalon.

Egy vezérlővonalat rajta jobb gombbal kattintva törölhetünk.

Törölhetjük az összes vezérlővonalat a kuka gombra történő kattintással. Csak akkor működik, ha a szerkesztést bekapcsoltuk a ceruza ikonnal.

A pipa gombra kattintva a létrehozott vagy módosított vezérlővonalak alkalmazásra kerülnek. Csak akkor működik, ha a szerkesztést bekapcsoltuk a ceruza ikonnal.

---

---

Objektív alcsoport

Profilozott objektív korrekció eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. Célja a Geometriai torzítás és/vagy Peremsötétedés és/vagy Kromatikus aberráció csökkentése úgynevezett objektív profilok segítségével.

Az alapötlet az, hogy ha létrehozunk egy adatbázist vagy profilfájlt, amely tartalmazza az adott objektívre vonatkozó, torzítás, peremsötétedés, és kromatikus aberráció javításához szükséges adatokat, akkor ezt az adatbázist vagy fájlt bármikor felhasználhatjuk ezen objektívhibák korrekciójára, és nem kell minden egyes fényképen manuálisan korrigálnunk.

Bizonyos esetekben a nyers fájlba ágyazott metaadatok is tartalmazhatnak objektív korrekciós adatokat. A korrekciós adatokat tartalmazó fájlt nevezzük Objektív korrekciós profilnak, angolul Lens correction profile, ebből eredően a fájl kiterjesztése .lcp. Ez az Adobe cég "találmánya". Létezik egy lensfun nevű, közösség által fejlesztett adatbázis is, amely sokféle objektívhez tartalmazza a korrekciós adatokat. Ezt az ART tartalmazza.

Az alábbi linken tájékozódhatunk arról, hogy hogyan juthatunk objektív- és fényképezőgép profilokhoz.

---

---

Ha egy objektív kétféle (pl. full frame és APS-C) érzékelőméretű vázhoz is alkalmazható, akkor nem mindegy, hogy mely érzékelőméretre vonatkoznak az LCP fájlban lévő korrekciós adatok. Ilyenkor a megfelelő érzékelőméretre vonatkozó profilt kell használni.

Ha az ART a metaadatokban talál korrekciós adatokat, akkor azokat automatikusan alkalmazza.

Nem feltétlenül állnak rendelkezésre mindhárom probléma korrigálásához a szükséges adatok. Amelyik nem áll rendelkezésre, az nem jelölhető be a Korrigálni kívánt problémák részben.

Ha bejelöljük az Automatikusan adatbázisból lehetőséget, akkor a lensfun adatbázisban próbálja megkeresni a vázat és az objektívet a korrekciós adatok elérése céljából. Ehhez a nyers fájl metaadataiba ágyazott váznevet és objektívnevet használja. Ha megtalálta, akkor az ábrán láthatóhoz hasonlóan megjeleníti a váz és az objektív típusát. Az ábrán az ART automatikusan nem jelölte be a Kromatikus aberráció korrigálását, azonban ebben az esetben az objektívprofilban rendelkezésre áll, ezért be tudjuk jelölni.

Ha automatikusan nem találta meg az ART a lensfun adatbázisban a váz vagy az objektív típusát, akkor a Manuálisan adatbázisból lehetőséget választva magunk is megkereshetjük és kiválaszthatjuk. Akkor nem találja meg automatikusan, ha a váz és/vagy az objektív megnevezése eltér a metaadatokban és az adatbázisban, vagy egyáltalán nincsenek adatok a vázhoz és/vagy az objektívhez a lensfun adatbázisban.

Ha a fenti link szerint letöltött Adobe LCP profil fájlt szeretnénk használni, akkor jelöljük be az LCP fájl lehetőséget, és keressük meg az objektívhez, vagy a váz és az objektív együtteséhez tartozó Adobe LCP profil fájlunkat.

---

Torzítás korrekció eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. Az objektív torzítását korrigálhatjuk segítségével.

Automatikus: Ha rákattintunk, akkor automatikusan korrigálja a torzítást azáltal, hogy a képet a torzítás tekintetében a beágyazott JPEG képhez igazítja (ha van beágyazott JPEG kép). Csak akkor van hatása, ha a fényképezőgép a JPEG kép létrehozása előtt korrigálta az objektív torzítását. Az automatikusan végrehajtott korrekció megjelenik az Erősség csúszkán, amelyet a csúszka segítségével finomíthatunk.

Erősség: Az Erősség csúszkával manuális korrekciót végezhetünk. A negatív értékek a hordó torzítást, a pozitívak pedig a párna torzítást korrigálják.

Ha aktiváljuk az Átalakítás eszközcsoportban lévő Kivágás eszközt, a Segédvonalak típusánál a Rács lehetőséget választjuk, és megnyomjuk a Kiválasztás gombot, akkor rácsot helyezhetünk el az előnézeti kép elé, amely segíthet a torzítás korrekció beállításában. A rácsot a Kivágás eszközben a Kész gombra kattintva, vagy a Kivágás eszköz kikapcsolásával tüntethetjük el.

---

Kromatikus aberráció korrekció eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. A Színrekonstrukció után fejti ki hatását. (A RAW eszközcsoportban lévő hasonló eszköz pedig a Színrekonstrukció előtt.)

---

---

A világos területek melletti sötét élek mentén jelennek meg színes szegély formájában a színhibák. Színhibát például az égbolt előtt lévő faágak mellett megjelenő színes szegélyek formájában láthatunk.

A Kromatikus aberráció korrigálását ajánlatos legalább 100%-ra nagyított előnézeti képen megfigyelni.

A nem túl nagy mértékű színhiba jól javítható, de azért a javíthatóságnak van határa. ezt vegyük figyelembe.

A színhiba színétől függően a Vörös és/vagy a Kék csúszkákkal korrigálhatjuk a színhibát.

---

Peremsötétedés korrekció eszköz

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. Ez az eszköz kifejezetten az objektív által okozott peremsötétedés korrekciójára szolgál, kreatív célokra a Különleges hatások eszközcsoportban lévő Peremsötétedés szűrő eszközt kell használni.

---

---

Mérték: A csúszka pozitív értékei a kép széleit világosítják a klasszikus peremsötétedés korrigálása érdekében. A csúszka negatív értékei esetén elsötétíti a széleket.

Sugár: Befolyásolja, hogy a hatás középpontjától számítva milyen távolságtól kezdődően világosodjon vagy sötétedjen a kép a sarkok felé. Alacsonyabb értékeknél nagyobb a sötétedési terület, magasabb értékeknél kisebb.

Erősség: A sötétítés vagy világosítás mértékét állíthatjuk be segítségével. Ha a fényképen erősebben sötétedett sarkokat látunk, akkor erősebb világosításra van szükség a korrekcióhoz, és fordítva. Állítsuk be a Mérték értékét -100-ra, a Sugár értékét 50-re, mozgassuk az Erősség csúszkát 1-ről 100-ig, és láthatjuk, hogyan működik.

Középpont X: A hatás középpontját vízszintesen mozgathatjuk segítségével.

Középpont Y: A hatás középpontját függőlegesen mozgathatjuk segítségével.

---

---

Raw eszközcsoport

Az ART kétféle színmátrixszal készült képérzékelő nyers fájljainak feldolgozására alkalmas: X-Trans mátrixszal (csak Fujifilm fényképezőgépek), és Bayer mátrixszal (a többi gyártó).

Az ART felismeri, hogy a szerkesztett nyers fájl milyen színmátrixot alkalmaz, és csak a megfelelő szerkesztőeszköz alcsoportot jeleníti meg. Az egyik az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoport, a másik pedig az Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoport. Ezek egymástól eltérő lehetőségekkel rendelkeznek.

Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoport

Színrekonstrukció eszköz

A RAW eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Ennek az eszköznek a hatásai csak 1:1 vagy annál nagyobb nagyítás mellett láthatók. Nagyítsuk 1:1-re az előnézeti képet, vagy helyezzünk el néhány Részletek ablakot az előnézeti képen (az előnézeti kép alatt található az ikonja).

A képérzékelő színeket nem lát. Ahhoz, hogy a színek megjelenhessenek fényképeinken, a képérzékelőn minden egyes elemi érzékelő előtt – szigorúan meghatározott rendben – egy-egy színes szűrő helyezkedik el (Bayer-féle színszűrő), amely a rá eső fénynek csak a szűrő színének megfelelő komponensét engedi át. A piros szűrő a piros komponenst stb. A fenti ábrán Bayer szűrővel ellátott képérzékelő részletét láthatjuk. Egy kis négyzet egy elemi érzékelőt jelképez, és előtte vagy kék, vagy zöld, vagy piros szűrő található, emiatt az adott képpont csak egyféle szín fénymennyiségét érzékeli. Egy képpont fényképen megjelenő színének, világosságának megállapításához (kiszámításához) figyelembe veszik a különböző színű szomszédos képpontok által érzékelt fénymennyiséget is. Azt a műveletet (módszert), amikor a hiányos színinformációkból helyreállítjuk a képpontok színinformációit, Színrekonstrukciónak nevezzük. Ennek során jön létre a színes kép a nyers fájl adataiból, és ezen a képen fejtik ki hatásukat egymás után a szerkesztőeszközök.

Ezt az eljárást angolul leginkább demosaicing-nek nevezik, magyar elnevezése eddig nem alakult ki. Azonban a Wikipediában olvasható, hogy az eljárás "color reconstruction", azaz színrekonstrukció néven is ismert, ezért én a magyarul is jól érthető színrekonstrukció szót fogom használni. A színrekonstrukció fenti meghatározása is a Wikipediából származik.

Az ART számos Színrekonstrukció algoritmust kínál, amelyek mindegyike saját jellemzőkkel rendelkezik.

Mivel azonban a színrekonstrukció által keletkezett kép képezi az alapot, amelyen a szerkesztőeszközök kifejtik hatásukat, a Színrekonstrukció algoritmus kiválasztása jelentős hatással lehet a végeredményre, különösen közelről nézve a képet. A különböző Színrekonstrukció algoritmusok közötti különbség leglátványosabban a finom részletek megjelenítésében, és a labirintusszerű minták formájában jelentkező műtermékek láthatóságában jelentkezik. Legalább 100%-os nagyítással kell néznünk az előnézeti képet, hogy az egyes algoritmusok eltéréseit megfigyelhessük.

Az ART-ban rendelkezésre álló Színrekonstrukciós eljárások a következők:

AMaZE: Az AMaZE (Aliasing Minimization and Zipper Elimination) az alapértelmezett Színrekonstrukciós módszer, mivel a legtöbb esetben ez adja a legjobb eredményt. A legjobb módszer az alacsony ISO értékkel készült képekhez.

RCD: Az RCD (Ratio Corrected Demosaicing) kiváló munkát végez a kerek éleknél, például csillagoknál az asztrofotózásban, miközben szinte ugyanolyan részletességet őriz meg, mint az AMaZE.

LMMSE és IGV: Ezek nagyon zajos, magas ISO értékkel készült képeknél ajánlottak. Megakadályozzák a hamis labirintusminták megjelenését, és megakadályozzák, hogy a kép elmosottnak tűnjön a nagy zajcsökkentés miatt. Az IGV emellett meglehetősen hatékony a moiré minták mérséklésében.

AMaZE+Bilinear: Kétféle algoritmust is alkalmaz egymás után, minden bizonnyal jobb, mint az AMaZE önmagában. Nem lehet róla információt találni.

RCD+Bilinear: Erről sem lehet információt találni, azonban Andy Astbury, aki szaktekintélynek számít, általános célra az RCD+Bilinear Színrekonstrukciós eljárást ajánlja az ART-hoz alapértelmezett eljárásként.

VNG4: Közepes formátumú digitális műszaki fényképezőgép és nagy látószögű objektív együttese esetén ajánlatos ezt alkalmazni.

Gyors: Nagyon gyors, de egyszerű és alacsony minőségű Színrekonstrukciós módszer, nem ajánlott.

Mono: Csak monokróm, vagy eltávolított színszűrővel rendelkező fényképezőgépek felhasználói számára hasznos.

Pixel Shift (pixeleltolás): Egyes Pentax és Sony fényképezőgépek támogatják a Pixel Shift módban történő fényképezést, amely során négy felvétel készül úgy, hogy az érzékelő mindig egy-egy képponttal eltolódik azért, hogy a leendő kép minden egyes képpontjában lehetővé váljék a vörös, a zöld és a kék szint pontos rögzítése. A négy felvételt egy nagy nyers fájlban tárolják. Az ART képes a felvételeket egy képpé egyesíteni. A Pixel Shift legnagyobb problémája az elmozdulás. A fényképezőgépnek (és a témának) teljesen mozdulatlannak kell lenni a felvételek elkészítése közben. Mivel az érzékelőnek időre van szüksége ahhoz, hogy elmozduljon és stabilizálódjon, a legkisebb időköz az expozíciók között körülbelül egy másodperc.

Nincs (érzékelőmintázatot mutat): Nem történik színrekonstrukció. Ez hasznos lehet a diagnosztikához, de nem használható fotózáshoz.

Nézzük meg a két csúszka funkcióját:

Szegély: A legtöbb nyers feldolgozó program levág néhány sort és oszlopot a kép széleinél, hogy ne legyenek láthatók az esetlegesen ott létrejött műtermékek. Ha nincs komoly okunk rá, ne változtassuk meg az alapértelmezett értéket.

Hamis színek elnyomásának lépései: Ez a csúszka beállítja a Színrekonstrukció algoritmus alkalmazásakor a műtermékek elnyomására alkalmazott medián szűrőátmenetek számát. A hamis színek elnyomása hasonló a színsimításhoz. A hamis színek általában jobban láthatók az élsimító (anti-aliasing) szűrő nélküli fényképezőgépek képein.

---

RAW fekete pont eszköz

A RAW eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Ne foglalkozzunk vele. Várhatóan legfeljebb diagnosztikai célra kellhet használni, szerkesztésre nem.

---

Előfeldolgozás eszköz

A RAW eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Többféle rendellenesség kezelésére alkalmas eszköz.

Vonalzaj szűrő: A vonalzaj vízszintes vagy függőleges sávként jelenik meg, amely leginkább a zajos képeken látható. Ezt az érzékelőelektronikában lévő zaj okozza, amely soronként vagy oszloponként olvassa le az egyes elemi érzékelők értékét. Ezt lehet csökkenteni a csúszka segítségével.

Irány: Válasszuk ki a Vízszintes, Függőleges, vagy Mindkettő lehetőséget az észlelhető Vonalzaj iránya szerint. A Vízszintes csak a PDAF sorokon lehetőség bizonyos tükör nélküli, fázisérzékelős autófókuszú fényképezőgépeknél fellépő sávosodási hiba csökkentésére szolgál.

Zöld egyensúly: Ezzel a csúszkával eltávolíthatók a fényképezőgép érzékelőjén lévő két zöld csatornának enyhe színkülönbségéből származó műtermékek. Állítsuk elég magasra az értéket ahhoz, hogy a labirintusszerű minta eltűnjön, de annál ne magasabbra. A DCB Színrekonstrukció algoritmus nagyon érzékeny a zöld felosztásra, meg kell próbálni megtalálni a legjobb értéket. A zöld kiegyenlítés az áthallás okozta zöld felosztás kiegyenlítésére is használható.

PDAF vonalszűrő: A fázisérzékelős automatikus fókuszú (PDAF) fényképezőgépek hajlamosak vonalcsíkozási műtermékek előállítására, amikor ellenfényes témát fényképezünk. Ha engedélyezzük a PDAF vonalszűrőt, akkor megpróbálja kijavítani ezeket a műtermékeket.

Dinamikus sorzaj szűrő: Ha engedélyezzük, akkor megkísérli korrigálni a dinamikus sorzajt. A helyes működéshez a nyers fájlnak tartalmaznia kell néhány nem látható oszlopot (amelyek a ‘optikai fekete’ mérésére szolgálnak).

---

Kromatikus aberráció korrekció eszköz

A RAW eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található. Jellemzője, hogy a Színrekonstrukció előtt történik meg a színhiba csökkentése. (Az Átalakítás eszközcsoportban található Kromatikus aberráció korrekció eszköz pedig a Színrekonstrukció után fejti ki hatását.)

---

---

A fenti ábrán látható Automatikus korrekció az alapértelmezett módszer.

Iterációk: Az automatikus korrekció nem távolítja el az összes színhibát. Ha azonban még egyszer végrehajtjuk, akkor a maradék színhiba egy részét eltünteti. Ha ismét végrehajtjuk, akkor ismét eltávolítja a maradék színhiba egy részét stb. Minél többször ismételjük meg a végrehajtást, annál jobb eredményt kapunk, azonban annál hosszabb időt is vesz igénybe. Az Iterációk száma a végrehajtások számát jelenti, amely legfeljebb 5 lehet.

Színeltolódás elkerülése: Ha bejelöljük, akkor kevesebb lesz a színeltolódás.

Ha nem engedélyezzük az Automatikus korrekciót, akkor manuálisan korrigálhatjuk a színhibát.

A színhiba színétől függően a Vörös és/vagy a Kék csúszkákkal korrigálhatjuk a színhibát.

---

Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoport

A Fujifilm fényképezőgépei nem Bayer színszűrőt alkalmaznak a képérzékelő előtt, hanem X-Trans színszűrőt. Ezt a Bayer színszűrős érzékelőkhöz képest eltérő módon kell feldolgozni.

Színrekonstrukció eszköz

A RAW eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoportban található.

A képérzékelő színeket nem lát. Ahhoz, hogy a színek megjelenhessenek fényképeinken, a képérzékelőn minden egyes elemi érzékelő előtt – szigorúan meghatározott rendben – egy-egy színes szűrő helyezkedik el, amely a rá eső fénynek csak a szűrő színének megfelelő komponensét engedi át. Egy képpont fényképen megjelenő színének, világosságának megállapításához (kiszámításához) figyelembe veszik a különböző színű szomszédos képpontok által érzékelt fénymennyiséget is. Azt a műveletet (módszert), amikor a hiányos színinformációkból helyreállítjuk a képpontok színinformációit, Színrekonstrukciónak nevezzük. Ennek során jön létre a színes kép a nyers fájl adataiból, és ezen a képen fejtik ki hatásukat egymás után a szerkesztőeszközök.

A Módszer az alábbiak egyike lehet.

Gyors: Nagyon gyors, de egyszerű és alacsony minőségű Színrekonstrukciós módszer, nem ajánlott.

Mono: Csak monokróm, vagy eltávolított színszűrővel rendelkező fényképezőgépek felhasználói számára hasznos.

Nincs (érzékelőmintázatot mutat): Nem történik színrekonstrukció. Ez hasznos lehet a diagnosztikához, de nem használható fotózáshoz.

3-menetes: Ez az algoritmus egymás után három menetet futtat a képen, ami élesebb eredményhez vezet, azonban a minőségkülönbség csak alacsony ISO-értékű fényképeken látható. Lassabb, mint az 1-menetes.

1-menetes: Gyorsabb, mint a 3-menetes, de némileg gyengébb a minősége, azonban a minőségkülönbség csak alacsony ISO-értékű fényképeken látható. Ha a gyorsaság problémát jelent, akkor ez a módszer nagy ISO- érzékenységű felvételeknél használható, észrevehető minőségbeli különbség nélkül.

A módszerek közül a legjobb minőséget a 3-menetes (Markesteijn) módszer adja.

Szegély: A legtöbb nyers feldolgozó program levág néhány sort és oszlopot a kép széleinél, hogy ne legyenek láthatók az esetlegesen ott létrejött műtermékek. Ha nincs komoly okunk rá, ne változtassuk meg az alapértelmezett értéket.

Hamis színek elnyomásának lépései: Ez a csúszka beállítja a Színrekonstrukció algoritmus alkalmazásakor a műtermékek elnyomására alkalmazott medián szűrőátmenetek számát. A hamis színek elnyomása hasonló a színsimításhoz. A hamis színek általában jobban láthatók az élsimító (anti-aliasing) szűrő nélküli fényképezőgépek képein.

---

RAW fekete pont eszköz

A RAW eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Ne foglalkozzunk vele. Várhatóan legfeljebb diagnosztikai célra kellhet használni, szerkesztésre nem.

---

---

Raw Erősítés/Fehér pont eszköz

A RAW eszközcsoportban található.

Ne foglalkozzunk vele. Várhatóan legfeljebb diagnosztikai célra kellhet használni, szerkesztésre nem.

---

Előfeldolgozás eszköz

A RAW eszközcsoportban található. Elnyomja a Forró és Halott képpontokat úgy, hogy lecseréli őket a környékbeli képpontok átlagára.

A "forró pixelek" fényes és telített apró pontokként jelennek meg a képen. Mindegyik annak az eredménye, hogy az érzékelőn egy elemi érzékelő a kelleténél nagyobb áramot ad le. Az, hogy az érzékelőn lévő egyetlen elemi érzékelő megfelel-e a feldolgozott fotó egyetlen pixelének, a választott Színrekonstrukciós módszertől (és egyéb eszközöktől) függ. A legtöbb módszer (például az AMaZE) esetén nincs közvetlen elemi érzékelő - képpont kapcsolat, így a forró pixelek nem csak egypixeles pontokként jelenhetnek meg, hanem apró 3x3 pixelkeresztekként vagy valamivel nagyobb foltokként is megjelenhetnek. A forró pixelek teljesen normális jelenségek minden fényképezőgépben, de nappali fotózás során általában nem találkozhatunk velük. Minél hosszabb az expozíció, annál nagyobb az esélye annak, hogy forró pixelek jelennek meg, és annál nagyobb a számuk is. Általában két másodpercnél hosszabb expozíció esetén jelentkezik ez a probléma.

A „halott pixelek” viszont fekete pontokként (vagy keresztként vagy foltként) jelennek meg. Ezek a szenzoron lévő elhalt (működésképtelen) elemi érzékelők következménye, és az expozíciós időnek nincs befolyása arra, hogy megjelennek-e vagy sem. Ha egy elemi érzékelő halott, minden fotón ugyanazon a helyen lesz látható az elhalt pixel.

Forró pixel szűrő: Ha engedélyezzük, akkor elnyomja a Forró pixeleket.

Halott pixel szűrő: Ha engedélyezzük, akkor elnyomja a Halott pixeleket.

Küszöb: A Forró és Halott pixelek automatikus észlelésének érzékenységét szabályozza. Ezzel lehet meghatározni, hogy mit tekintsen Forró/Halott pixelnek. Addig kell fokozatosan növelni a küszöbértéket, amíg a Forró/Halott képpont el nem tűnik.

---

Dark-Frame eszköz

A RAW eszközcsoportban található. Egy sötét felvétel kivonásával csökkenthetjük a különböző eredetű (pl. termikus) zajokat, amelyek a hosszú záridővel készült felvételeknél észlelünk. Legalább 1 másodperces záridő tekinthető hosszú záridőnek. A magas ISO miatt bekövetkező zajokra hatástalan, a Forró pixeleket azonban eltünteti.

A módszer lényege az, hogy amikor hosszú záridejű felvételt készítünk, akkor közvetlenül utána ugyanolyan beállításokkal készítünk egy vagy több nyers (Raw) formátumú felvételt (Dark-Frame-et) úgy, hogy az objektívsapkát az objektívre tesszük. A legjobb 4-6 darab Dark-Frame képet készíteni. Ilyen módon lefényképezzük a képmező pl. termikus zaj miatti egyenetlenségeit, és ha a Dark-Frame-e(ke)t kivonjuk a készített képből, akkor zajmentesebb képet kapunk. Azért kell mindjárt a felvételek után közvetlenül elkészíteni a Dark-Frame képeket, hogy a képérzékelő és a körülötte lévő elektronika ugyanolyan hőmérsékletű legyen. A Dark-Frame felvételek elkészítésekor Manuál (M) módot kell használni, mert így felhelyezett objektívsapkával is ugyanolyan beállításokkal tudjuk elkészíteni a referenciaképe(ke)t, mint az "éles" képeket.

Használata előtt a Beállítások Képfeldolgozás lapjának Könyvtárak részén meg kell adnunk a Dark-Frame felvételeket tartalmazó könyvtárat.

Fájl: manuálisan kiválaszthatunk egy Dark-Frame felvételt, amelyet kivon a szerkesztett képből.

Automatikus kiválasztás: Automatikusan választja a ki a legjobban illeszkedő felvételt (fényképezőgép gyártója > típusa > ISO > záridő > dátum sorrendben választ) a metaadatok alapján. Ha egynél több, pontosan azonos tulajdonságú felvételt talál, akkor ezek átlagát használja, amely sokkal kevesebb zajt eredményez.

---

Flat-Field eszköz

A RAW eszközcsoportban található. A Flat-field jelentése a képfeldolgozásban egyenletes képmező, tehát egyenletes képmező korrekcióról van szó. Fő célja a képmezőn található világosságbeli egyenetlenségek, és enyhe elszíneződések korrigálása a nyers adatok feldolgozása során. Ezek a problémák egyszerűen korrigálhatók, ha úgynevezett flat-field referenciafájl rendelkezésre áll. Elvileg ez a legpontosabb módszer a képmező világosságbeli egyenetlenségeinek, és a képmezőn található enyhe elszíneződéseknek a korrigálására.

Kizárólag nyers formátumú referenciafájlok használhatók, és kizárólag nyers fájlok feldolgozásakor alkalmazható a módszer.

Több oka lehet annak, ha a teljes képmező nem teljesen egyenletes:

• Peremsötétedés
• Tilt-Shift objektív használata
• A képérzékelő hőmérsékletének egyenetlensége
• Az érzékelő kiolvasó elektronikájának hibái/egyenetlenségei
• Egyéb okok

A korrekcióhoz flat-field referenciafájlokra van szükség. A referenciafájlokat az alábbiak szerint készíthetjük el:

A módszer azon alapul, hogy az adott objektív-váz párossal alacsony ISO értéken nyers formátumú felvételeket készítünk bizonyos gyújtótávolság-értékenként, bizonyos rekeszértékenként egy egyenletesen megvilágított, világos felületről. Ezeknek a nyers formátumú felvételeknek (úgynevezett referenciafájloknak) a segítségével az ART meg tudja állapítani a képmező egyes részei közötti világosságeltérést, és az esetleges színeltolódást.

Példaképp a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektív, és Canon EOS 350D fényképezőgép páros referenciafájljait készítjük el.

A flat-field referenciafájlokat egy egyenletes világos felület lefényképezésével készítjük,

• fényképezőgép-típusonként,
• objektívtípusonként,
• gyújtótávolságonként,
• rekeszértékenként

szükséges egy-egy RAW formátumú fájlt készíteni.

A leírtak azt jelentik, hogy ha több különböző típusú fényképezőgéppel rendelkezünk, akkor sajnos mindegyikkel el kell készíteni a korrigálásra használandó referenciafájlokat. Ha több objektívvel rendelkezünk, akkor szintén mindegyikkel el kell készíteni a referenciafájlokat, akkor is, ha több különböző típusú objektív is beállítható egy adott gyújtótávolságra. Ha két különböző típusú objektíven is beállítható az 55 mm gyújtótávolság, akkor is mindkét objektívvel el kell készíteni az 55 mm gyújtótávolságú referenciafájlokat, és a megfelelőt kell alkalmazni a korrekció során.

A „gyújtótávolságonként” kitétel nyilván nem azt jelenti, hogy minden egyes beállítható (pl. mm-enként) gyújtótávolság-állásban referenciafájlt kell készíteni. Ez szükségtelen. Én minden olyan gyújtótávolság-állásban készítettem referenciafájlt, amely az objektíven fel van tüntetve. A „rekeszértékenként” kitétel számomra azt jelentette, hogy szabványos „egész” rekeszértékekkel készítettem a referenciafájlokat (f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16 és f/22 értékekkel). A 18-55 mm-es objektívvel készítettem f/3,5 rekeszértékkel is referenciafájlt.

A flat-field referenciafájlok elkészítéséhez egy Cokin P szűrőtartóba helyezhető, egyenletesen fehér műanyag lapot használtam. Az eredeti funkciója e lapnak a fehéregyensúly beállítása, kifejezetten erre a célra gyártják.

Ha van más, egyenletesen fehér, tejüvegszerű műanyag lapunk, azt is használhatjuk. Például tejszerű, félig áttetsző poli (metil-metakrilát) lap is megfelelő lehet. Például fehér opál akril lap.

A lap egyenletessége a legfontosabb követelmény. A lapnak kellően áttetszőnek kell lennie, de ne legyen átlátszó. A lapot a szűrőtartóba tettem, mégpedig az objektívhez legközelebbi helyre, és a szűrőtartót a Canon 18-55 mm-es objektívre helyeztem. A lényeg az, hogy egy áttetsző, egyenletes fehér felületet helyezzünk el kis távolságra az objektívtől, vagy inkább közvetlenül az objektív szűrőtartójára. Tartó híján akár kézzel is az objektív elé tarthatjuk a lapot.

A kép készítésére olyan napot kell választani, amikor aránylag egyenletes az égbolt, például egyenletesen kék vagy szürke. Előnyös, ha egyenletesen borult, felhős az ég, és nincs napsütés. Ha süt a nap, akkor napnak háttal álljunk, és ha kell, kezünkkel takarjuk el a nap fényét, hogy hátulról ne világíthassa meg a szűrőtartóban lévő fehér lapot. A következő beállításokat használjuk:

• Állítsunk be fényképezőgépünkön +1 2/3 Fé expozíció-korrekciót, másfajta fehér laphoz más érték lehet megfelelő, ezt próbafelvétellel és hisztogrammal ellenőrizzük.
• Állítsuk gépünket Av vagy A (rekesz prioritás) üzemmódba.
• Állítsunk be RAW+JPG vagy RAW lehetőséget a képminőség menüben.
• Állítsunk be legalacsonyabb ISO értéket, például ISO 100-at.
• A fehéregyensúly beállítása bármilyen lehet, nem számít.
• Kapcsoljuk ki objektívünkön az automatikus élességállítást és a képstabilizátort.
• Állítsunk be 18 mm gyújtótávolságot.
• Állítsuk az élességet a végtelenre.
• A rekeszt állítsuk f/3,5-re (maximálisra).
• Irányítsuk felfelé, az égboltra a fényképezőgépet, és készítsük el a felvételt.
• Ellenőrizzük hisztogram segítségével, hogy a kép semmiképpen se legyen túlexponálva. Ha túl van, akkor csökkentsük az expozíció korrekciót, illetve ha szükséges, kissé növelhetjük. Ha ezt jól beállítottuk, akkor kezdhetünk hozzá a referenciafájlok elkészítésének.
• Készítsük el az összes gyújtótávolság-rekeszérték kombinációval a referenciafájlokat.

Azaz f/3,5 után állítsunk be f/4 rekeszt, és készítsük el a referenciafájlt, és sorban minden szükséges rekeszértékkel. Ezután állítsuk be a következő gyújtótávolság értéket, például 24 mm-t, és szintén minden szükséges rekeszértékkel készítsünk referenciafájlt. És így tovább mindaddig, amíg nem rendelkezünk minden szükséges gyújtótávolság-rekeszérték kombináció tekintetében referenciafájllal. Én az objektíven jelölt gyújtótávolságokkal (18 mm, 24 mm, 35 mm, 55 mm), valamint minden gyújtótávolság esetében a szabványos rekeszértékekkel (f/3,5, f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16) készítettem felvételeket. Az f/3,5 nem szabványos rekeszérték, de 18 mm-es gyújtótávolságnál azzal is készítettem egy felvételt. Az egyes gyújtótávolságoknál természetesen csak azzal szabványos a rekeszértékkel készítettem felvételt, amely beállítható volt. Leírni tovább tart, mint megcsinálni. Egy objektívvel negyed óra alatt végezhetünk.

Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy képként hogyan néz ki egy flat-field referenciafájl (az ábrán természetesen JPEG formátumú kép látható). Jól látszódnak az egyenetlenségek.

Ha több objektívünk van, azokkal is végezzük el a fentieket. Minél jobb minőségűek a referenciafájlok, annál jobb lesz a korrigálás során várható eredmény is.

Fix gyújtótávolságú objektív esetén mindössze néhány különböző rekeszértékkel kell referenciafájlt készíteni.

Ha kis eltérés van az egyes esetek között, akkor nem feltétlenül kell minden esetről referenciafájlt készíteni. Például a fenti objektívnél a 35 mm és az 55 mm gyújtótávolságú esetek majdnem megegyeznek egymással peremsötétedés tekintetében, ezért esetleg az 55 mm-es képek elhagyhatók, és használhatjuk helyettük a 35 mm-es képsorozatot. Véleményem szerint azonban nem érdemes ezen időt spórolni.

Ha elektronikus objektívet használunk, akkor a fájlnév közömbös, mivel az ART automatikusan megtalálja a helyes referenciafájlt. Ha azonban olyan manuális objektívet használunk, amely nem rögzíti a metaadatok között a rekeszértéket és a gyújtótávolságot, akkor magunknak kell manuálisan kiválasztani a megfelelő fájlt. Emiatt át kell nevezni a referenciafájlokat úgy, hogy később is be tudjuk azonosítani a készítés körülményeit. Véleményem szerint ezt érdemes megtennünk elektronikus objektívek esetében is, mert ha manuálisan kell választanunk a referenciafájlok között, akkor nem fogjuk tudni, hogy például az IMG_1258.CR2 nevű referenciafájl milyen objektívvel, milyen gyújtótávolsággal, milyen rekeszértékkel, és milyen vázzal készült.

Követhetjük például az alábbi elnevezési mintát:

ff_dátum_váz-típusa_objektív-típusa_gyújtótávolság_rekeszérték.kit

Például:

ff_20200721_canon-750d_canon-18-55-stm_18mm_f5,6.CR2

A fájl eredeti kiterjesztését (a fenti példában CR2) ne változtassuk meg.

Az átnevezés formátuma tulajdonképpen mindegy, azt nem az ART-nak, hanem magunknak készítjük. Másfajta elnevezési rendszert is kitalálhatunk. A felvétel készítésének dátuma akkor hasznos, ha több azonos körülmények között készült referenciafájlunk van.

A használathoz minden referenciafájlt azonos mappában kell tárolni, amely tetszés szerinti helyen lehet számítógépünkön.

A Beállítások Képfeldolgozás lapján, a Könyvtárak részben meg kell adnunk a flat-field referenciafájlokat tartalmazó könyvtár elérési útvonalát.

Térjünk rá a Flat-field eszközre.

Fájl: Megkereshetjük és kiválaszthatjuk a használandó Flat-field nyers formátumú referenciafájlt.

Automatikus kiválasztás: Automatikusan kiválasztja a felvétel körülményeivel egyező, vagy ahhoz legközelebb álló referenciafájlt a feldolgozandó nyers fájl, illetve a referenciafájlok metaadatai alapján. Ha nem talál egyezést, akkor üzenetet küld. Ha egynél több pontosan egyező referenciaképet talál, akkor ezek adatait átlagolja, majd felhasználja az egyenletes képmező korrekcióhoz.

A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy pontosan egyező referenciafájlt talált. Az objektív típusa, a beállított gyújtótávolság (55 mm), és a beállított rekeszérték (f/5,6) is pontosan egyezik.

A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy a legközelebb eső referenciafájlt választotta. Az objektív típusa, a beállított rekesznyílás egyezik (f/5,6), a beállított gyújtótávolság 40 mm, azonban az ART a 35 mm-es gyújtótávolsághoz tartozó referenciafájlt választotta. Ez helyes választás volt, mert csak 35 mm-es és 55 mm-es referenciafájl állt rendelkezésre, és a 35 mm közelebb áll a beállított 40 mm-hez, mint az 55 mm.

Beágyazva a metaadatokba: Ha az objektív flat-field korrekciós paraméterei elérhetők a kép metaadataiból, ez a lehetőség kiválasztható.

A referenciafájl nyers adataiból létrehozott referenciaképen elmosást kell végrehajtani azért, hogy a referenciakép képzaja, és a készítésekor esetlegesen a képérzékelőre került porszemcsék ne befolyásolják a korrekció eredményét.

Az Elmosás típusa az alábbi négyféle lehet:

• Terület: Ez az alapértelmezett, és általában ez a leghasznosabb beállítás. A referenciaképen az elmosást minden irányban egyformán alkalmazza. Jól használható például a peremsötétedés korrekciójához.
• Függőleges: Csak a függőleges irányban alkalmazza a referenciaképen az elmosást.
• Vízszintes: Csak a vízszintes irányban alkalmazza a referenciaképen az elmosást.
• Függőleges + Vízszintes: Egymás után vízszintesen majd függőlegesen alkalmazza a referenciaképen végrehajtott elmosást azért, hogy egyaránt korrigálja a vízszintes és a függőleges egyenetlenségeket.

A függőleges és vízszintes fogalma a nyers fájlban az érzékelő tájolásával függ össze, ami egy váz esetén mindig ugyanaz, függetlenül attól, hogy a fényképezőgépet vízszintesen vagy függőlegesen tartottuk-e fényképezés közben. Az fényképezőgép-típusonként változó lehet, hogy az érzékelő adatait fekvő vagy álló formátumban tárolja-e, így ha függőleges vagy vízszintes módot szeretnénk használni, meg kell vizsgálni, hogy melyik irány a megfelelő ahhoz a váztípushoz.

Elmosódási sugár: Ez a csúszka szabályozza a referenciafájl adataiból létrehozott referenciakép elmosásának a mértékét. A 32-es alapértelmezett érték általában elegendő ahhoz, hogy megszabaduljunk a nyers adatok képzaj miatti változásaitól. Ha ezt nem tennénk, akkor esetleg a referenciafájl képzaja miatti egyenetlenség is meglátszódhatna a korrigálandó képen. Az elmosódási sugár 0-ra állítása kihagyja a elmosási folyamatot, és lehetővé teszi az érzékelőn lévő por vagy egyéb szennyeződés hatásának korrigálását az éppen szerkesztett képen. Ez azonban csak akkor valódi lehetőség, ha a fényképek elkészülte után közvetlenül, még a váz kikapcsolása előtt elkészítjük a referenciafájlt. A váz be/kikapcsolásakor ugyanis a legtöbb váz megpróbálja a port eltávolítani a képérzékelőről, ezért ha később készítenénk referenciafájlt, az nem a képeink készítésekor fennálló állapotot tükrözné.

Vágás vezérlés: A referenciakép alkalmazása a korrekció miatt az éppen szerkesztett kép majdnem túlexponált területeinek túlzott expozícióját okozhatja. A Vágás vezérlés csúszkával megakadályozhatjuk, hogy a referenciakép hatása a szerkesztett képen vágást okozzon. A szerkesztett kép azon területei, amelyeken már az egyenletes képmező referenciakép alkalmazása előtt vágás történt, elszíneződhetnek. Ezért ha a szerkesztett fénykép túlexponált területeket tartalmaz, jobb, ha nem használjuk a Vágás vezérlés csúszkát.

---

Metaadat eszközcsoport

Ez tulajdonképpen nem is eszközcsoport, hanem a metaadatok kezelésére szolgáló eszköz. Segítségével befolyásolni lehet, hogy mely metaadat kerüljön másolásra a mentett képbe, és módosíthatjuk is a metaadatokat. A metaadatok a nyers fájlba vagy a képfájlba vannak beágyazva, és hasznos információkat tartalmaznak a képkészítés körülményeiről és egyebekről. Mivel a metaadatok a képfájlba (nyers fájlba) vannak elmentve, nem veszhetnek el.

Az Exif és az IPTC adatokat módosíthatjuk, valamint saját Megjegyzést fűzhetünk a képhez.

Metaadat másolási mód:

Másolás változtatás nélkül: A mentett kép metaadatai a lehető legjobban hasonlítanak a bemeneti kép metaadataira. A metaadat-módosítások egyike sem jelenik meg a mentett képben.

Módosítások alkalmazása: A módosítások belekerülnek a mentett képbe.

Összes metaadat eltávolítása: Egyetlen metaadat sem lesz elmentve a mentett képbe.

Exif lap:

Ezen a lapon szabályozhatjuk, hogy a mentett (szerkesztett) kép mely Exif- metaadatokat tartalmazza. Az Exif metaadatokat általában maga a fényképezőgép hozza létre, és beágyazza a nyers fájlba. Az alapvető Exif-információk közvetlenül láthatók. A kiterjesztett Exif-információk és az úgynevezett makernote-adatok egy fába vannak rendezve. Kattintsunk a nyílra a kívánt részfa bal oldalán, és látni fogjuk a tartalmát.

Csak azok az Exif adatok fognak bekerülni a mentett képbe, amely előtt pipa van.

Az ikonok funkciója balról jobbra:

1. Összes kijelölése.

2. Összes kijelölés törlése.

3. Hozzáadás/Szerkesztés.

4. A kijelölt adatokat az eredeti értékükre állítja.

5. Minden adatot az eredeti értékre állít.

IPTC lap:

Az IPTC metaadatok további információkat tartalmaznak a képről.

Az IPTC-t általában a kép részletes leírására használják. Nagyon sok képadatbázis-szoftver létezik, amely a képekben elmentett (IPTC) információkat használja fel például a leíró mezők kitöltésére. Például IPTC mezőket is használhatunk, amikor megpróbáljuk eladni a képeinket. A legtöbb online képértékesítő cég szoftvere támogatja az IPTC címkéket, és elolvassa azokat, amikor feltöltjük a képeinket a weboldalukon keresztül.

Az ikonok funkciói balról jobbra:

1. Visszaállítás az alapértelmezett profilra.

2. A képfájlba ágyazott IPTC adatok visszaállítása.

3. IPTC beállítások vágólapra másolása.

4. IPTC beállítások beillesztése a vágólapról.

Megjegyzések lap:

Tetszőleges megjegyzéseket adhatunk hozzá a képhez. A megjegyzések a kísérőfájlban (.arp) kerülnek tárolásra.

---

RAW feldolgozás a gyakorlatban - tartalomjegyzék

RAW feldolgozás - alapismeretek

Oldal tetejére

Főoldal