Tartalomjegyzék

3. Az ART nyersfájl-feldolgozó program
   3.1 Áttekintés
   3.2 Az ART weboldala
   3.3 Az ART telepítése
   3.4 Roncsolásmentes feldolgozás
   3.5 Kísérőfájlok
   3.6 Az ART csővezetéke
   3.7 Az ART három alapvető nézete
   3.8 Állományböngésző
      3.8.1 Az Állományböngésző felhasználói felülete
      3.8.2 Bélyegképek
      3.8.3 Bélyegképek frissítése
      3.8.4 Helyi menü
      3.8.5 Feldolgozásiprofil-műveletek
      3.8.6 Munkamenetek
   3.9 Vizsgálat
   3.10 Szerkesztő
      3.10.1 Előnézet
      3.10.2 Navigátor
      3.10.3 Felső eszköztár
      3.10.4 Hisztogram
         3.10.4.1 Hisztogram
         3.10.4.2 A kép és hisztogramja
         3.10.4.3 Az előnézet, a Navigátor és a Hisztogram együttműködése
         3.10.4.4 A vágás okának megállapítása
         3.10.4.5 Hullámforma diagram
         3.10.4.6 Vektornézet diagramok
      3.10.5 Feldolgozási profilok panel
      3.10.6 Szerkesztőeszközök csoportjai
      3.10.7 Szerkesztőeszközök fejléce
      3.10.8 Előzmények
      3.10.9 Pillanatképek
      3.10.10 Filmszalag
      3.10.11 Alsó eszköztár
   3.11 Feldolgozási sor
   3.12 Feldolgozási profilok
   3.13 Feldolgozási profilok készítése
      3.13.1 Alapértelmezett feldolgozási profil készítése
      3.13.2 Képek átméretezése
      3.13.3 Képfájl mellé mentett feldolgozási profil alkalmazása
   3.14 Csúszkák, görbeszerkesztők
      3.14.1 Csúszkák
      3.14.2 Görbeszerkesztők
         3.14.2.1 Tónusgörbe-szerkesztő
         3.14.2.2 S-görbe
         3.14.2.3 Kiegyenlítőgörbe-szerkesztő
         3.14.2.4 Küszöbgörbe-szerkesztő
   3.15 CTL szkriptek az ART-ban
   3.16 Az ART alapvető munkafolyamata
   3.17 A Szerkesztő nézet gyorsbillentyűi

A könyv első része: Alapismeretek

A könyv harmadik része: Az ART szerkesztőeszközei eszközcsoportok szerint


3. Az ART nyersfájl-feldolgozó program

3.1 Áttekintés

Az ART egy szabadon használható, nyílt forráskódú, Windows, Linux, és macOS platformon futó, magyar nyelvű kezelőfelülettel is rendelkező program. Fő célja nyers (raw) állományok feldolgozásával kiváló minőségű képfájlok előállítása. Más formátumú képfájlok (pl. JPEG, PNG, TIFF stb.) is módosíthatók segítségével, könyvemben azonban csak a nyers állományok feldolgozására fókuszálok.

A RawTherapee-nak (és a darktable-nak is) az a nagy hátránya, hogy bár nagy tudású eszköz, azonban bonyolult felhasználói felülete, és nagyon összetett, bonyolult szerkesztőeszközei miatt nem felhasználóbarát, nehezen tanulható. E hátrányok jelentős csökkentése érdekében hozta létre Alberto Griggio a RawTherapee kódjából kiindulva az ART-ot (Another RawTherapee = egy másik RawTherapee). Az ART könnyebben kezelhető, átláthatóbb felhasználói felületet, egyszerűbb, de nagyon hatásos szerkesztőeszközöket kínál, megőrizve a RawTherapee kiváló képminőségét. Sokkal könnyebben tanulható a RawTerapee-hoz (és a darktable-hoz) képest.

Mivel az ART fejlesztése alapvetően a RawTherapee-ból indult ki, nagy hasznát vehetjük a RawTherapee online felhasználói kézikönyvének is.

Az egyszerűség kedvéért “kép”-en továbbra is főleg nyers fájlt értek, hiszen annak szerkesztéséről lesz szó ebben a könyvben. Annak ellenére ezt teszem, hogy a nyers adatokat tartalmazó fájl nem kép. Természetesen “kép”-nek nevezem az eredményül kapott JPEG, TIFF, PNG stb. képet is.

3.2 Az ART weboldala

A programról ezen az oldalon tájékozódhatunk:

ART nyitólap

Itt találunk linket a program (és a CTL szkriptek) letöltéséhez, a fórum eléréséhez, és itt találhatjuk a dokumentációt is, amelyet valamilyen fordítóval lefordítva magyarul is olvashatunk.

3.3 Az ART telepítése

Az ART operációs rendszerünknek megfelelő, legújabb, stabil változatát innen tölthetjük le:

ART stabil

Csak a Linuxra történő telepítésről írok néhány szót, mert az talán nem annyira nyilvánvaló. Le kell tölteni a ART-x.xx.x-linux64.tar.xz (az “x.xx.x” helyén a verziószám szerepel) tömörített fájlt, majd ki kell csomagolni abba a könyvtárba, ahol a helye lesz. Ennek nem kell rendszerkönyvtárnak lennie, elvileg bárhol lehet. Én magam az operációs rendszert is tartalmazó SSD RAM meghajtó felhasználó rendelkezésére álló részére tettem (tehát nem az operációs rendszer területére), hogy gyorsabban töltődjön be a memóriába. A létrehozott könyvtárba bemásoltam a letöltött fájlt. Kicsomagoltam, mégpedig úgy, hogy rajta jobb egérgombbal kattintottam, és a helyi menüből a Kibontás ide lehetőséget választottam. Ekkor létrejött például egy ART-1.19.3-linux64 könyvtár, benne a program alkönyvtáraival és fájljaival. Ezt a könyvtárat ART-ra neveztem át. A letöltött fájlt ezután törölhetjük.

A fenti ábrán az ART könyvtár tartalma látható, mégpedig a kicsomagolt könyvtárak, valamint a fájlok egy része. Az elindítandó fájl a bal alsó sarokban látható ART nevű szkript. Már csak az a feladatunk, hogy egy indítóikont készítsünk az asztalra, amelyre duplán kattintva a szkript végrehajtódik, és az ART elindul. Ennek érdekében az asztal üres helyén kattintani kell jobb egérgombbal, és a helyi menüből az Indítóikon létrehozása lehetőséget kell választani.

A megjelenő ablakban nevet kell adnunk az alkalmazásnak (ART), el kell indítanunk a szkriptet (bash ART), és a munkakönyvtárnál meg kell adnunk annak a könyvtárnak az útvonalát, amelyben az ART nevű szkript található, végül a Mentés gombra kell kattintani. Az indítóikont végrehajthatóvá kell tenni. Ha jól csináltuk, akkor csak duplán kell kattintanunk az indítóikonra, és az ART elindul. Ezt leírni bonyolultabb volt, mint megcsinálni, az egész telepítés nem tart tovább három percnél.

A Beállításokba a felhasználói felület bal alsó sarkában alulról a második ikonra (gombra) kattintva juthatunk. A fenti ábrán a Beállítások ablak látható. A nyelvek (languages) részen tudjuk beállítani a nyelvet. Ha az operációs rendszerünk nyelve megfelel, akkor elég bejelölni “Az operációs rendszer nyelvének használata” lehetőséget. A nyelv kiválasztása után a programot újra kell indítani.

3.4 Roncsolásmentes feldolgozás

Az ART roncsolásmentes eljárással dolgozza fel a képeket. Ez azt jelenti, hogy a program semmit sem módosít a szerkesztésre megnyitott fájlon. Mindössze a szerkesztés közben alkalmazott szerkesztőeszközök beállításait tárolja el, és később ezek alkalmazásával hozza létre az eredményül kapott képet.

Az Aktuális kép mentésekor vagy a Feldolgozási sor feldolgozásakor a keletkező JPEG, TIFF, vagy PNG képfájlokat alapértelmezés szerint a szerkesztett fájlt tartalmazó mappán belül lévő “converted” nevű almappába menti. Amennyiben az almappa már tartalmaz egy korábbi feldolgozás során keletkezett ugyanolyan nevű képet, akkor azt nem írja felül, hanem alapértelmezés szerint a fájlnevet megtoldja az “-1”, “-2” stb. utótaggal (amelyik következik). Például ha volt már IMG_0322.jpg kép, akkor az új változat IMG_0322-1.jpg lesz. A Beállításokban az is beállítható, hogy felülírja a célfájlt, azonban ezt nem célszerű alkalmazni.

3.5 Kísérőfájlok


Az IS2_3049.nef a nyers fájl, az IS2_3049.nef.arp a szerkesztési beállításokat tartalmazó kísérőfájl, az IS2_3049.nef.jpg.xmp a kép osztályozási adatait (pl. csillagozás, színcímkék) tartalmazó kísérőfájl

A szerkesztőeszközök beállításait az ART kísérőfájlokban (angolul sidecar file) tárolja, amelyeknek .arp a kiterjesztésük, és amelyeket az ART a szerkesztett fájl mellé ment. A .arp kiterjesztésű kísérőfájlban tárolt szerkesztési paraméterek gyűjteményét más néven a kép feldolgozási profiljának nevezzük. A szerkesztett (általában nyers) fájl mellett mindig csak a kísérlőfájl legutolsó változata lesz megtalálható, a korábbi változatok nem.

Arra is van lehetőség, hogy az ART minden egyes eredményül kapott képfájl mellé is elmentse a hozzá tartozó kísérőfájlt, ezáltal minden szerkesztési változat mellett is lesz kísérőfájl. Ez nagyon ajánlott. A Beállítások Képfeldolgozás lapján tudjuk beállítani.

A kísérőfájloknak az a jelentősége, hogy az abban tárolt szerkesztőeszköz-beállításokat (feldolgozási profilt) hajtja végre az ART a képfájl (JPEG, TIFF, vagy PNG) előállítása során, vagy ha ismét megnyitunk egy korábban már szerkesztett képet szerkesztésre, akkor az ART automatikusan beállítja a szerkesztőeszközöket a kísérőfájlban tárolt információk alapján, és az utolsó szerkesztési állapotból folytathatjuk a kép feldolgozását. A kísérőfájlok nagyon fontosak, ha azokat elveszítjük, akkor elveszítjük azokat a szerkesztési paramétereket, amelyek a nekünk tetsző képváltozat létrehozásához vezettek. Lényegében a befektetett munkánkat veszítjük el.

A képek osztályozási adatait (pl. csillagozás, színcímkék) egy .xmp kiterjesztésű kísérőfájlban tárolja az ART, amelyet a nyers fájl vagy a képfájl mellé ment. A feldolgozás eredményeként keletkező képfájl mellé a .xmp fájlt nem menti.

A továbbiakban ha kísérőfájlt említek, akkor nem a .xmp, hanem a .arp kiterjesztésű, feldolgozási paramétereket tartalmazó kísérlőfájlra kell gondolni.

3.6 Az ART csővezetéke

Amikor szerkesztünk egy képet, a kísérőfájlban eltárolásra kerül, hogy a szerkesztés során milyen szerkesztőeszközöket milyen beállításokkal használtunk. Mindig a szerkesztőeszközök beállításainak utolsó állapota tárolódik a kísérőfájlban. A mentendő képfájl létrehozásakor történik meg a nyers fájlból kiindulva, a feldolgozáskor alkalmazott szerkesztőeszközöknek (a kísérőfájlban eltárolt paraméterekkel) egymás után történő alkalmazása, és ennek eredménye lesz a mentett képfájl. Egymás után minden eszköz elvégzi a maga feladatát. A szerkesztőeszközök közötti adatáramlás a képfájl létrehozása során képzeletbeli csővezetékben történő áramláshoz hasonlít. Az első szerkesztőeszköz bemenő adata maga a nyers fájl, kimenő adata a következő eszköz bemenő adata lesz, annak kimenő adata lesz a harmadik eszköz bemenő adata, és így tovább. Az utolsó eszköz kimenő adata a kész kép, amely a felhasználó által kiválasztott formátumban mentésre kerül. A képadatok tehát szerkesztőeszközről szerkesztőeszközre mindig azonos irányban áramlanak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a víz áramlik a vízvezetékben.

A szerkesztőeszközök végrehajtási sorrendje kötött, mindig azonos sorrendben történik meg a csővezetékben a végrehajtásuk. Az eszközök sorrendjének megállapítása úgy történt, hogy a lehető legjobb minőségű eredményt adja. A lehető legtovább lineáris adatokon történik meg a feldolgozás, ez nagyszerű képminőséget, és kevesebb műterméket eredményez. A végrehajtási sorrenden változtatni nem lehet. Az eszközök végrehajtási sorrendje nem függ attól, hogy az egyes eszközöket milyen sorrendben használtuk a szerkesztés során.

A szerkesztőeszközök csővezetékben elfoglalt helye az alábbi listán figyelhető meg. A végrehajtás felülről lefelé történik, be is sorszámoztam ennek megfelelően az eszközöket. Minden szerkesztőeszköz neve mellett láthatjuk azt a színteret, amelyben az adott eszköz működik.

Az ART csővezetéke a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a következő:

  1. Flat-Field - RAW
  2. Dark-Frame - RAW
  3. RAW fekete pont - RAW
  4. Peremsötétedés-korrekció - RAW
  5. Forró/Halott képpont szűrő - RAW
  6. Zöld egyensúly/Vonalzaj szűrő - RAW
  7. RAW színhiba-korrekció - RAW
  8. Filmnegatív - RAW
  9. Színrekonstrukció - RAW
  10. Csúcsfény rekonstrukció - Fényképezőgép
  11. Fehéregyensúly/Fehér pont - Fényképezőgép
  12. Folt eltávolítása - Fényképezőgép
  13. Bemeneti színprofil - Fényképezőgép (fényképezőgépből Lineáris RGB munkaprofilba)
  14. Zajcsökkentés - Lineáris RGB
  15. Homály eltávolítása - Lineáris RGB
  16. Dinamikus tartomány tömörítése - Lineáris RGB
  17. Objektív/Geometriai korrekciók - Lineáris RGB
  18. Csatornakeverő - Lineáris RGB
  19. Expozíció-kompenzáció - Lineáris RGB
  20. Színkiegyenlítő - Lineáris RGB
  21. Tónuskiegyenlítő - Lineáris RGB
  22. Élesítés - Lineáris RGB
  23. Impulzuszaj csökkentése - Lineáris RGB
  24. Színhibajavítás (defringe) - Lineáris RGB
  25. Szín/Tónus korrekció - Lineáris RGB
  26. Simítás - Lineáris RGB
  27. Átmenetes/Peremsötétedés szűrő - Lineáris RGB
  28. Textúra kiemelése/Élesítés - Lineáris RGB
  29. Logaritmikus tónusleképezés - Lineáris RGB
  30. Telítettség/Élénkség - Lineáris RGB
  31. Tónusgörbék - Lineáris RGB határolt
  32. Filmszimuláció - RGB
  33. RGB görbék - Lineáris RGB határolt
  34. L*a*b* korrekciók - L*a*b*
  35. Lágy fény - RGB gamma 2.2 határolt
  36. Helyi kontraszt - L*a*b*
  37. Fekete-fehér - RGB gamma 2.2 határolt
  38. Filmszemcse - L*a*b*
  39. Kivágás
  40. Átméretezés
  41. Kimenet élesítése - Lineáris RGB
  42. Kimeneti színprofil - Lineáris RGB (munkaprofilból kimeneti RGB színtérbe)

3.7 Az ART három alapvető nézete

Az ART funkcionalitása három alapvető nézetre oszlik: Állományböngésző, Szerkesztő, és Feldolgozási sor. Mindháromnak fontos funkciója van. A nézeteket a bal szélen lévő “fülekkel” válthatjuk.

Állományböngésző

Általában az állományböngészőt használjuk először. Lehetőségünk van képeink válogatására, minősítésére, szűrésére, és nagy nagyítással történő vizsgálatára. Ha egy nyers fájlra duplán kattintunk, akkor megnyílik szerkesztésre, és a Szerkesztőbe jutunk.

Szerkesztő

A Szerkesztőben feldolgozhatjuk (szerkeszthetjük) képeinket. Bár van lehetőségünk a szerkesztés végén minden egyes képet azonnal lemezre menteni, az ajánlott munkafolyamat mégis az, hogy helyezzük a képet a Feldolgozási sorba.

Feldolgozási sor

Ha minden kép szerkesztésével végeztünk, és a szerkesztés végén minden egyes képet elhelyeztünk a Feldolgozási sorba, akkor kell erre a nézetre váltanunk. Csak el kell indítani a feldolgozást, és megtörténik a képek előállítása.

3.8 Állományböngésző

Ebben a részben az Állományböngészővel foglalkozunk, amely lehetővé teszi a számítógépen lévő nyers fájljaink, valamint képeink közvetlen böngészését, és feldolgozását. Úgy képzeljük el, mintha diáinkat egy világító asztallapra helyeznénk abból a célból, hogy azokat megtekintsük, minősítsük, csoportosítsuk, a rossz képeket selejtezzük. Például csillagozással minősíthetjük, színcímkék segítségével csoportosíthatjuk képeinket. Itt választhatjuk ki azt is, hogy mely kép nyers állományát szeretnénk szerkeszteni.

3.8.1 Az Állományböngésző felhasználói felülete

Az ART felhasználói felülete a RawTherapee-hoz képest egyszerűsödött, könnyebben kezelhetővé vált. Az alábbi ábrán láthatjuk az Állományböngésző felhasználói felületét:

  1. Állományböngésző
  2. Feldolgozási sor
  3. Szerkesztő
  4. Megjelenített mappa elérési útja, elérési út megadása megjelenítéshez
  5. Bal oldali panel elrejtése/megjelenítése
  6. Összes szűrőfeltétel kikapcsolása
  7. Szűrőfeltételek: színcímkék, nem mentett képek, mentett képek, kuka tartalmának megjelenítése, csak a nem törölt képek megjelenítése, csak az “eredeti” képek megjelenítése
  8. Képinformációk megjelenítése/elrejtése
  9. Bélyegképek nagyítása/kicsinyítése
  10. Bélyegképek rendezése
  11. Keresés
  12. Jobb oldali panel elrejtése/megjelenítése
  13. Szűrő
  14. Vizsgálat
  15. Teljes képernyő mód
  16. Beállítások

Az ART felhasználói felülete több panelre tagozódik. A bal oldali és a jobb oldali panel szélessége a belső oldalának húzásával megváltoztatható.

Az ART három fő nézetét a bal szélső, keskeny függőleges panelen látható (1, 2, 3) fülekre kattintva válthatjuk. A zárójelben látható számok mindig az ábrán látható sorszámozásra utalnak. Ugyanezen a panelen alul láthatjuk a Teljes képernyős mód (15), és a Beállítások (16) nyomógombját. Ha az egérmutatót egy gomb fölé mozgatjuk, akkor a legtöbb esetben egy magyarázat jelenik meg a gomb funkciójáról.

A mellette lévő szélesebb panel a “bal oldali” panel, amelyen az Állományböngésző látható. Segítségével böngészhetjük számítógépünk fájlrendszerét, és bármely mappa (könyvtár) tartalmát, azaz a benne lévő nyers fájlokat, illetve képfájlokat jeleníthetjük meg a középső nagy panelen bélyegképek formájában. Felül a Helyek közül választhatunk, míg alatta a mappák faszerkezetét láthatjuk. Ha egy mappára duplán kattintunk, annak tartalma megjelenik a középső panelen, de csak közvetlenül abban a mappában lévő fájlok, az almappák tartalma nem. Középen, a felső panelen annak a könyvtárnak az elérési útját (4) láthatjuk, amelynek bélyegképei a középső nagy panelen láthatók. Itt meg is adhatjuk egy mappa elérési útját. Mellette láthatjuk a Keresőmezőt (11), amelybe egy fájl nevét, vagy nevének részletét kell beírni a kereséshez.

A keresőmező alatt láthatjuk az eszköztárat, amelyen balról jobbra a következő lehetőségek közül választhatunk:

A képek osztályozási adatai (pl. csillagozás, színcímkék) egy .xmp kiterjesztésű kísérőfájlban tárolódnak a nyers fájl vagy a képfájl mellett.

Ha monitorunk felbontása nem elég nagy ahhoz, hogy az eszköztárak minden eleme elférjen rajta, akkor ha az egérmutatót az eszköztár fölé visszük, az egér görgőjével jobbra-balra mozgathatjuk az eszköztár elemeit, és így minden lehetőséghez hozzáférünk.

Az ART (az operációs rendszer kukájától teljesen független) saját kukát használ. Ebbe elhelyezhetünk képeket, megjeleníthetjük a kuka tartalmát, kivehetünk képeket a kukából, és a kukában lévő képeket véglegesen törölhetjük.

A felhasználói felület jobb szélénél egy keskeny függőleges panelt láthatunk, amelyen lévő fülek segítségével válthatjuk a tőle balra lévő jobb oldali panelen megjelenő Szűrő nézetet (13), vagy Vizsgálat (14) nézetet. A keskeny függőleges panelt a jobb oldali panellel együtt elrejthetjük/megjeleníthetjük (12).

A Szűrő fülre (13) kattintva szűrőfeltételek jelennek meg a jobb oldali panelen. A fenti ábrán ezt láthatjuk. Metaadatok alapján szűrhetünk, mégpedig állománytípus, rekeszérték-tartomány, záridőtartomány, ISO-tartomány, fókusztávolság-tartomány, a felvétel készítésének dátumtartománya, az expozíció-kompenzáció értéke, a fényképezőgép típusa, és az objektív típusa szerint.

3.8.2 Bélyegképek

Nézzük meg a bélyegképeknél rendelkezésre álló lehetőségeket.

  1. Feldolgozási sorba helyezés
  2. Értékelés csillagozással
  3. Színcímkék kezelése
  4. Kukába helyezés, eltávolítás a kukából
  5. Feldolgozott kép
  6. Feldolgozási sorba helyezett/Mentett kép
  7. Információk: fájl neve, készítés ideje, rekeszérték, záridő, ISO érzékenység, gyújtótávolság

A feldolgozott kép azt jelenti, hogy tartozik hozzá kísérőfájl.

A fenti ábrán Feldolgozási sorba helyezett, és Mentett képet láthatunk. A mentett kép azt jelenti, hogy a képfájl mentése (például a Feldolgozási soron keresztül) megtörtént.

A színcímkék kezelése gombra kattintva egy kis ablak jelenik meg, ennek segítségével kezelhetjük a színcímkéket. Egy képhez többféle színcímkét is választhatunk.

A selejtnek nyilvánított képeket vagy a bélyegképeknél látható kukába helyezés gombra kattintva, vagy több kijelölt kép esetén egyikükön jobb egérgombbal kattintva, és a helyi menüből a Fájlműveletek > Áthelyezés a kukába menüpontot választva helyezhetjük a kukába.

Ha egy képet a kukába helyeztünk, akkor megváltozik a jobb felső sarkánál lévő kuka gomb, és rákattintva kivehetjük képünket a kukából, helyreállítva a kukába helyezés előtti állapotot.

A kuka tartalmát az eszköztáron lévő gombra kattintva tekinthetjük meg.

Ha a kuka tartalmát nézzük, akkor bal oldalon megjelenik egy új nyomógomb, amelyre kattintva az összes kukába helyezett képet törölhetjük a háttértárról (merevlemezről, memóriakártyáról, pendrive-ról stb.).

Az alapértelmezett nézethez történő visszatéréshez az eszköztáron az összes szűrőfeltétel kikapcsolása gombra kell kattintani.

A képeket a háttértárról a kuka használata nélkül is törölhetjük. Kattintsunk jobb egérgombbal egy képre vagy az egyik kijelölt képre (több kép kijelölése esetén), és válasszuk a helyi menüből a Fájlműveletek > Törlés lehetőséget. E véglegesen törli a háttértárról a kiválasztott képeket, és ha szeretnénk, akkor azok kísérő fájljait is. A törlendő kísérőfájlok kiterjesztésének listáját egy megjelenő ablakban adhatjuk meg.

3.8.3 Bélyegképek frissítése

Amikor megnyitunk egy mappát, amelyet még nem nyitottunk meg ART-ban, az ART a központi panelre bélyegképeket generál a mappában lévő fényképekről. Nyers fájlnál a beágyazott JPEG-kép alapján hozza létre a bélyegképet, képfájl esetén magából a képből állítja elő. Ez eltarthat egy ideig több száz fényképet tartalmazó mappában, de ez csak a mappa első megnyitásakor történik meg. Minden későbbi alkalommal, amikor egy korábban már megnyitott mappába lépünk, az ART a gyorsítótárból olvassa be a bélyegképeket, ha vannak, és ez sokkal gyorsabb lesz, mint a mappa első megnyitásakor.

A kép szerkesztésének megkezdése után a bélyegkép a Szerkesztő nézetben látható előnézetre cserélődik, és minden változtatás megjelenik a bélyegképen is.

A bélyegképek méretét nem célszerű megváltoztatni, mert a túl nagy bélyegképek fogyasztják a memóriát.

3.8.4 Helyi menü

Ha egy bélyegképre jobb egérgombbal kattintunk, akkor egy helyi menü jelenik meg.

A menüből gyorsan és egyszerűen érhetjük el a műveleteket, amelyek a következők:

Amennyiben több képen szeretnénk ugyanazt a menüpontot alkalmazni, a bélyegképeket ki kell jelölni. A kijelölés szabványos billentyűkombinációkkal történik: Shift+kattintás egy tartomány kijelölése, Ctrl+kattintás egyes képek kijelölése, Ctrl+a pedig az összes kép kijelölése. A kijelölt bélyegképek keretének színe kissé világosabb lesz, jobb alsó sarkánál pedig egy kis narancssárga háromszög lesz látható.

3.8.5 Feldolgozásiprofil-műveletek

Az ART lehetővé teszi egy feldolgozási profil (eszközbeállítások gyűjteménye) részleges vagy teljes vágólapra másolását és beillesztését tetszőleges számú képre. Azt is lehetővé teszi, hogy tetszőleges számú képen egyszerre alkalmazzunk egy előre csomagolt (a programmal együtt kapott), általunk létrehozott, vagy semleges feldolgozási profilt. Ez nagyszerű lehetőségeket biztosít számunkra. Nézzük meg ezeket közelebbről.

Mindkét módszer (vágólapra másolt vagy elmentett profil alkalmazása) állományböngésző nézetben hajtható végre. Mindkét módszernél ki kell jelölnünk azokat a képeket, amelyekre alkalmazni szeretnénk a feldolgozási profilt.

A feldolgozási profil vágólapra másolása és beillesztése a kijelölt képekhez nagyon gyakori feladat. Tételezzük fel, hogy fényképsorozatot készítettünk, például stúdiófelvételeket, vagy esküvői portrékat, vagy fókuszeltolásos makrófotókat. A sorozat egyes képei nagyon hasonlóak lesznek egymáshoz, valószínűleg ugyanazzal az objektívvel, ugyanazzal az ISO értékkel, ugyanazzal a fehéregyensúllyal készültek, és a felvételeket ugyanarra a célra, ugyanarra a felhasználásra szántuk. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg mindegyikhez ugyanazokra a feldolgozási beállításokra lesz szükség, ugyanazt a zajcsökkentést, ugyanazt az élesítést stb. kell rajtuk végrehajtani.

Úgy járunk el, hogy megnyitunk egy képet a sorozatból Szerkesztő nézetben, és ízlésünknek megfelelően feldolgozzuk. Ezután alkalmazzuk a kép feldolgozási profilját a sorozat összes többi képére. Ehhez Állományböngésző nézetbe lépünk, jobb egérgombbal kattintunk a feldolgozott képre, és kiválasztjuk a helyi menüből a Feldolgozási profil műveletek > Feldolgozási profil másolása menüpontot, majd kijelöljük azokat a képeket, amelyekre alkalmazni szeretnénk ezt a profilt, végül jobb egérgombbal valamelyik kijelölt képre kattintunk, és a helyi menüből kiválasztjuk a Feldolgozási profil műveletek > Feldolgozási profil beillesztése menüpontot. Ezzel mindegyik kijelölt képhez ugyanazt a feldolgozási profilt (ugyanazokat a szerkesztőeszköz-beállításokat) rendeltük hozzá.

Az ART azt is lehetővé teszi, hogy a vágólapra másolt feldolgozási profilnak csak egy részét alkalmazzuk (illesszük be) a kijelölt képeken, és ne az összeset. Például csak az átméretezés eszközt szeretnénk alkalmazni, hogy mindegyik képet ugyanakkorára méretezzen át az ART. Ennek elérésére a Feldolgozási profil műveletek > Feldolgozási profil beillesztése helyett a Feldolgozási profil műveletek > Részleges beillesztés menüpontot kell alkalmaznunk. A megjelenő ablakban kijelölhetjük, hogy mely szerkesztőeszközök beállításait szeretnénk alkalmazni.

A másik lehetőség egy előre csomagolt, egy általunk létrehozott, illetve egy semleges feldolgozási profil alkalmazása a kijelölt képeken. Ennek érdekében a kijelölt képek egyikén kattintsunk jobb egérgombbal, a helyi menüben válasszuk a Feldolgozási profil műveletek > Alkalmaz menüpontot, majd válasszuk ki az alkalmazni kívánt profilt.

Lehetőség van a kiválasztott profil részleges alkalmazására, ha az Alkalmaz menüpont helyett a Részlegesen alkalmaz menüpontot választjuk.

A feldolgozási profil műveletek a filmszalagon keresztül is elvégezhetők (a filmszalagról a szerkesztő nézetnél lesz szó).

3.8.6 Munkamenetek

Az ART támogatja munkamenetek alkalmazását is. Ennek az a fő célja, hogy megkönnyítse a Digikammal és más hasonló alkalmazásokkal történő integrációt, azonban egyéb célból is létrehozhatunk munkamenetet. A munkamenet a felhasználó által létrehozott ideiglenes képgyűjtemény, amelynek képei nem feltétlenül azonos mappában találhatók.

A bal oldali panelen látható Helyek részen belül találjuk a Munkamenet lehetőséget. Ha erre kattintunk, akkor az eszköztár felett megjelenik négy új gomb, amelyek segítségével betölthetünk egy elmentett munkamenetet, elmenthetünk egy létrehozott munkamenetet, hozzáadhatunk/eltávolíthatunk képet a munkamenethez/munkamenetből. Az ábrán felül láthatjuk a négy gombot.

Ha a + gombra kattintunk, akkor egy fájlválasztó ablak jelenik meg, és a Ctrl nyomva tartásával akár több hozzáadandó képet is kijelölhetünk.

Munkamenet mentésekor nevet adhatunk a munkamenetnek, és elmenthetjük azt az általunk kívánt helyre.

Az állományböngészőben kijelölt képeket az egyikre jobb egérgombbal történő kattintás után megjelenő helyi menüből a Fájlműveletek > Hozzáadás a munkamenethez menüponttal is hozzáadhatjuk a munkamenethez.

3.9 Vizsgálat

A Vizsgálat (14) fülre kattintva a jobb oldali panelen azt a képet vizsgálhatjuk, amelynek bélyegképére rákattintottunk.

A fenti ábrán a Vizsgálat nézetet láthatjuk. A nagyobb előnézet érdekében a bal oldali panelt elrejtettem, a jobb oldali panelt belső oldalának húzásával annyira szélesítettem, hogy a középső panelen a bélyegképek csak egy oszlopban helyezkedjenek el.

Az ART az aktuális kinézetet az Állományböngésző, Feldolgozási sor, Szerkesztés, Szűrő, Vizsgálat nézetekhez külön-külön tárolja el. Ez azt jelenti, hogy ha például később ismét a Vizsgálat fülre kattintanánk, akkor azonnal visszakapnánk a fenti ábrán látható kinézetet. Nem kellene ismét elrejteni a bal oldali panelt, és nem kellene ismét szélesíteni a jobb oldali panelt, mert az ART megjegyzi a beállításokat.

Az ábrán az előnézet 100%-os nagyítású, alul az eszköztáron a “fényképezőgép” gomb bekapcsolt állapotú, amely azt jelenti, hogy a nyers fájlba beágyazott JPEG képet látjuk. Az előnézet az egérrel megfogható és vonszolható, 100% nagyítás esetén így tudjuk a kép minden részletét megtekinteni.

A vizsgált kép alatt egy eszköztár látható, amelynek segítségével kiválaszthatjuk a megjelenő információkat. Az egyes gombok funkciói balról jobbra:

A Vizsgálat a képek ellenőrzéséhez, minősítéséhez, selejtezéséhez nyújt segítséget.

A fenti ábrán az osztott nézetet láthatjuk. Ha rákattintunk az Osztott nézet gombra, akkor két ablak jelenik meg egymás mellett, az aktuális ablakot fehér keret jelzi. Az ablakot rákattintással tehetjük aktuálissá. Ha rákattintunk egy bélyegképre, az megjelenik az aktuális ablakban. Az osztott nézet lehetővé teszi képek összehasonlítását.

A fenti ábrán két teljesen különböző képet jelenítettem meg osztott nézetben, azonban inkább azonos témáról készült képek összehasonlítására érdemes használni.

3.10 Szerkesztő

A képszerkesztő segítségével nyers fájlokat vagy JPEG, TIFF, PNG és egyéb formátumú képfájlokat szerkeszthetünk. Az ART-ban lehetőségünk van a Beállítások > Általános lap > Szerkesztési módnál egyetlen szerkesztőlap módot vagy több szerkesztőlap módot választani. A több szerkesztőlap mód erős gépet és sok memóriát igényel. Ezt hagyjuk alapértelmezett értéken (az első lehetőség). Ez azt jelenti, hogy egyidejűleg csak egy képet szerkeszthetünk. Csak ezzel a lehetőséggel foglalkozunk a továbbiakban.

Ha monitorunk felbontása nem elég nagy ahhoz, hogy az eszköztárak minden eleme elférjen rajta, akkor ha az egérmutatót az eszköztár fölé visszük, az egér görgőjével jobbra-balra mozgathatjuk az eszköztár elemeit, és így minden lehetőséghez hozzáférünk.

Az alábbi ábrán az ART Szerkesztő nézetét láthatjuk.

  1. Navigátor
  2. Felső eszköztár
  3. Hisztogram
  4. Előzmények
  5. Előnézet
  6. Feldolgozási profilok
  7. Szerkesztőeszközök csoportjai
  8. Kiválasztott csoport szerkesztőeszközei
  9. Pillanatképek
  10. Filmszalag
  11. Alsó eszköztár

Tekintsük át röviden az ART alapértelmezett Szerkesztő nézetének elemeit.

3.10.1 Előnézet

A középső nagy panelen a szerkesztett kép előnézete (előnézeti kép) (5) látható. Ezen követhetjük nyomon a szerkesztés során tett módosításaink képre gyakorolt hatását. Az előnézetet az egér görgőjével nagyíthatjuk/kicsinyíthetjük, ha az egérmutató felette áll.

3.10.2 Navigátor

A bal oldali panelen felül a Navigátor (1) található. A Navigátoron nyomon követhetjük, hogy a teljes kép mely részlete látható az előnézeten, és láthatjuk az egérmutatónál lévő képpontok színadatait RGB, LCH, és L*a*b* színrendszerben.

A Navigátorban az L*a*b* kivételével a számértékekre kattintva válthatunk a kijelzés formátuma között. Az RGB értékek vagy [0…255], vagy [0…1] tartományban, vagy [%]-ban kifejezve kerülhetnek kijelzésre. Az LCH értékek vagy [0…255], vagy [0…1] tartományban, vagy a H érték fokban, a másik kettő pedig %-ban kifejezve.

Ha nem fér el az előnézeten rendelkezésre álló helyen a teljes kép (mert felnagyítottuk), akkor a navigátoron lévő képen egy piros keret jelzi az előnézeten látható képrészletet. Ezt a piros keretet az egérrel a kép kívánt helyére húzhatjuk, és a piros keretben látható képrészlet lesz látható az előnézeten.

3.10.3 Felső eszköztár

A felső eszköztár (2) gombjai segítségével számos hasznos funkciót kapcsolhatunk be-/ki. Nézzük meg a gombok funkcióit balról jobbra.

A bal szélén láthatjuk a bal oldali panel elrejtése/megjelenítése gombot, majd a képinformáció ki-/bekapcsolására szolgáló gombot.

Mellette láthatjuk az előtte/utána nézet ki-/bekapcsolására szolgáló gombot. Ennek nemcsak akkor van értelme, ha vannak pillanatképeink, hanem bármikor szerkesztés közben.

Az ábrán az “Előtte” szó mellett láthatjuk a feloldás/zárolás (“lakat”) gombot. Ha az előtte nézet zárolva van, akkor nem változik. Ha fel van oldva, akkor egy lépéssel lemaradva követi szerkesztésünket. Ilyenkor az utána képen az aktuális állapot, az előtte képen az utolsó szerkesztési művelet előtti állapot látható.

A mellette látható gombokkal néhány feldolgozást segítő eszköz gyorsan elérhető.

Balra a nyíl eszközt láthatjuk, ez eredményezi a nyíl alakú egérmutatót.

Utána a fehéregyensúly kijelölésére szolgáló eszköz következik. Rákattintva aktivizálható, és ekkor a Fehéregyensúly szerkesztőeszköz nyílik meg a jobb oldali panelen. Aktivizálás után egy olyan területet kell keresni a képen, amely a valóságban semleges színű fehér vagy szürke. Ha erre kattintunk, akkor az ART úgy változtatja meg a színeket, hogy a mintavétel területe semleges színű legyen (ne legyen elszíneződött).

Mellette a színválasztó ki-/bekapcsoló gombját láthatjuk.

Bekapcsolása után egérkattintással helyezhetünk el a kép különböző helyeire színválasztókat, amelyeket az egérrel a kívánt helyre húzhatunk, akár utólag is. A kis kör alakú terület alatti színt választjuk ki segítségével. Egy színválasztót rajta jobb egérgombbal kattintva törölhetünk. Az egyik színválasztón történő Ctrl+Shift+jobb kattintás törli az összes színválasztót. A színválasztókon kívüli területen a jobb egérgombbal kattintva visszatérünk a nyíl módhoz. Ugyanez történik akkor is, ha a színválasztó ki-/bekapcsoló gombjára kattintunk. A színválasztó a kiválasztott szín aktuális RGB értékeit mutatja. A színválasztókkal figyelemmel kísérhetjük a kiválasztott színek változását szerkesztés közben.

A következő a kivágás gomb. Rákattintva az előnézeten az egérrel létrehozhatjuk a kivágást, és a jobb oldali panelen a Kivágás eszköz nyílik meg.

Ezt követi a vízszintes/függőleges vonal kijelölése gomb. Rákattintva aktivizálódik. Utána rá kell kattintani például a horizont egyik végére, lenyomva tartás mellett végighúzzuk a vonalat, majd amikor a végét is pontosan a kívánt helyre illesztettük, felengedjük az egérgombot. Ha ferde horizonton alkalmazzuk, az ART úgy forgatja el a képet, hogy a horizont vízszintes legyen. Az elforgatás miatt a szükséges részt le is vágja a képről. Függőleges objektum esetén teljesen hasonlóan működik. Segítségével például egy ferdére sikerült tornyot korrigálhatunk.


A fényképet a szerző készítette

A fenti ábrán a horizonton látszik az eszközzel történt kijelölés. Leolvashatjuk annak ferdeségét is fokokban. Az alábbi ábrán láthatjuk az eredményt.

Ebből a csoportból az utolsó gomb a perspektíva-korrekciót aktivizálja. Bekapcsolva a jobb oldali panelen az Átalakítás eszközcsoportba jutunk.

Az eszköztár következő csoportját az alábbi ábrán láthatjuk:

A bal oldalon lévő három “kapcsolóval” az előnézet hátterének színét változtathatjuk meg. Lehet fekete, szürke, vagy fehér. Segítségével többféle háttérrel nézhetjük meg, hogy képünk hogyan néz ki. A szerkesztéshez a szürkét célszerű használni.

A jobb oldali négy kapcsolóval az előnézet R, G, és B színcsatornáinak világosságértékeit jeleníthetjük meg, illetve fényerő előnézeti módban tekinthetjük meg a képet. Fekete-fehér képeket látunk, mert a világosságértékek nem a színekről szólnak.

Az egyes csatornák előnézete hasznos lehet az RGB-görbék szerkesztésénél, a fekete-fehér konverzió tervezésénél, a képzaj kiértékelésénél stb. Ha a képen esetleg problémát észlelünk, megtudhatjuk, melyik csatorna vágása okozhatja azt. A fényerősség előnézeti mód segíthet a kép azonnali fekete-fehérben történő megtekintésében a szerkesztési paraméterek megváltoztatása nélkül.

Az ábrán az egyes képeknél felül láthatjuk a kapcsolók állását. Balról jobbra láthatjuk a vörös (R), a zöld (G), és a kék (B) színcsatornák világosságértékeit, végül a fényerő előnézeti mód eredményét. Például a vörös színcsatorna fekete-fehér képén minden képpont világossága azzal arányos, amilyen értékű ugyanazon képpont vörös színcsatornája a színes képen.

Az eszköztár következő csoportját az alábbi ábrán láthatjuk:

A bal oldali gomb az expozíciót jeleníti meg hamis színekkel. Ha bekapcsoljuk, akkor a gomb színesre vált, mutatja, hogy milyen expozíciós szinthez milyen szín tartozik az előnézeten.

A fenti ábrán a hamis színek IRE értékei láthatók. Az előnézeten a különböző fényerősségű értékeket különböző színek jelölik, amelynek az a célja, hogy a kép minden részének expozíciós szintjéről pontos információt kaphassunk.

A fehér szín a feketéket, a vörös szín a csúcsfényeket, a közepes szürke a középszürkét jelképezi.

Mellette a fókuszmaszk előnézetének kapcsolója látható. Ha bekapcsoljuk, az előnézeten zölddel jelzi a legélesebb területeket. Ajánlatos az előnézet 10-30%-os nagyítása mellett használni.

A fókuszmaszk előnézete alapján ne selejtezzünk képet, mert ez arra nem alkalmas, és esetleg olyan képet is leselejtezünk, (törlünk), amely valójában elég éles.

A következő gombra kattintva az élesítési kontraszt maszkot kapcsolhatjuk be.

Ez csak akkor működik, ha az Élesítés szerkesztőeszközt engedélyeztük a Részletek eszközcsoportban. A maszkot az Élesítés eszközben finomítani lehet. A maszk dönti el, hogy a kép mely részleteit érinti az élesítés. A fehér részek lesznek élesítve. Például a szép háttérelmosás homályos területeit nem kell élesíteni, mert ott csak a képzajt emelnénk ki még jobban.

A következő gombra kattintva láthatóvá válnak az alulexponált (vágott) területek. Kiemeli azokat a területeket, ahol mindhárom színcsatorna értéke a küszöbérték alatti, illetve legfeljebb elérte a küszöbértéket. Az alapértelmezett küszöbérték 8.

Majdnem három fényértéknyi negatív expozíció-kompenzációt alkalmaztam a képen, hogy be tudjam mutatni a gomb hatását. A fenti ábrán az alulexponált területek fehér foltokkal kerültek kiemelésre.

Végül az utolsó gombra kattintva a túlexponált (vágott) területeket láthatjuk. Azokat a területeket emeli ki, ahol legalább az egyik színcsatorna értéke elérte vagy meghaladta a küszöbértéket. Az alapértelmezett küszöbérték 253. Ha csak azokat a területeket szeretnénk látni, ahol az összes színcsatorna értéke elérte vagy meghaladta a küszöbértéket, akkor engedélyezni kell a fényerő előnézeti módot is.

Pozitív expozíció-kompenzációt kellett alkalmaznom a képen a hatás bemutatásához. Az ábra bal oldali képén csak a túlexpozíció-jelzőt kapcsoltam be (ez felül látható is). A túlexpozíció-jelző fekete színnel jelzi az előnézeten a fenti feltételeknek megfelelő területeket. Ezen a képen fenn az égbolton, a lány vállánál, és a virágokon láthatjuk a fekete foltokat, amelyek azt jelzik, hogy azokon a helyeken legalább az egyik színcsatorna elérte vagy meghaladta a küszöbértéket. A jobb oldali képen engedélyeztem a fényerő előnézeti módot is, ezért csak azokat a helyeket jelzi vörös foltokkal, ahol mindhárom színcsatorna elérte vagy meghaladta a küszöbértéket. Láthatjuk, hogy több helyen csökkent a jelzés területe, csak kisebb területeken érte el vagy haladta meg mindhárom színcsatorna a küszöbértéket.

A küszöbértékek a Beállítások Általános lapján, a Vágás jelzése részben megváltoztathatók.

Ne feledjük, hogy a küszöbértékeket elérő vagy az alatti/feletti sötét/világos képpontok ugyanúgy a kép részét képezhetik, mint bármely más világosságú képpont. A mennyiségük nem mindegy. Az nem jó, ha szándékaink ellenére túl nagy terület lesz részlettelen fekete, vagy részlettelen, és esetleg még el is színeződött fehér.

A következő gombot Színskála gombnak nevezzük. Ha kikapcsolt állapotban van (ez az alapértelmezés), akkor a gamma-korrigált (nem lineáris) kimeneti profil szerinti adatok jelennek meg a Hisztogramon és a Navigátoron, ha engedélyezzük, akkor a lineáris munkaprofil szerinti adatok. Az ART alapértelmezett munkaprofilja a Rec.2020. Ennek a gombnak nincs hatása a nyers hisztogramra, de hatással van az alulexpozíció- és túlexpozíció-jelző által mutatottakra.

A következő gombcsoporttal a képet 90 fokkal elforgathatjuk, illetve függőlegesen és/vagy vízszintesen tükrözhetjük.

Végül az eszköztár utolsó gombja segítségével a Filmszalagot elrejthetjük/megjeleníthetjük. Amikor szerkesztünk egy képet, akkor nincs szükség a Filmszalagra.

3.10.4 Hisztogram

A jobb oldali panelen felül látható a hisztogram (3). A hisztogram helyén a hisztogramon kívül többféle diagramot meg lehet jeleníteni, hullámforma diagramot, és vektornézet diagramokat.


Az ART RGB hisztogramja

  1. Hisztogram megjelenítése
  2. Nyers hisztogram megjelenítése (vörös, zöld, és kék színcsatornák, a forrás nyers fájlon történő Színrekonstrukció végrehajtása előtt)
  3. RGB egymás mellett diagram
  4. Hullámforma diagram megjelenítése
  5. Színezet - telítettség vektornézet
  6. Színezet - színesség vektornézet
  7. Bal oldali gomboszlop megjelenítése/elrejtése
  8. Vörös színcsatorna megjelenítése/elrejtése
  9. Zöld színcsatorna megjelenítése/elrejtése
  10. Kék színcsatorna megjelenítése/elrejtése
  11. L*a*b* világosság (L*) hisztogram megjelenítése/elrejtése
  12. Színesség (chromaticity) hisztogram megjelenítése/elrejtése
  13. Váltja a hisztogram lineáris-lineáris, logaritmikus-lineáris, és logaritmikus-logaritmikus skála szerinti megjelenítését
  14. Jelzősáv megjelenítése/elrejtése
  15. Jelzősáv (annak a képpontnak az értékeit mutatja, amelyre az egérmutató mutat az előnézeten)
  16. Csúcsfényvágásjelző
  17. Árnyékvágásjelző
  18. Bal szélső oszlop, részlettelen feketék
  19. Árnyékok
  20. Középtónusok
  21. Csúcsfények
  22. Jobb szélső oszlop, részlettelen fehérek
  23. Az egérmutató alatt lévő képpont kék csatornája
  24. Az egérmutató alatt lévő képpont zöld csatornája
  25. Az egérmutató alatt lévő képpont vörös csatornája

3.10.4.1 Hisztogram

A hisztogramon azt láthatjuk, hogy képünk technikai értelemben helyesen exponált-e, valamint mennyire kontrasztos.

A hisztogram ismerete alapvető fontosságú, és nagyon hasznos is, mert segítségével láthatjuk a kép bizonyos problémáit, függetlenül monitorunk képminőségétől, és attól, hogy jól vagy rosszul kalibrált-e.

A hisztogram egy oszlopdiagram. Szorosan egymás mellett 256 darab függőleges oszlopot tartalmaz. Az oszlopok összeérnek egymással, nincs közöttük távolság. A fenti ábrán alul a tónusskálát láthatjuk, ez az ART-ban nem jelenik meg, csak oda kell képzelnünk. A tónusskála a lehetséges világosságértékek tartománya. A képen megjeleníthető világosság-értékeknek felelnek meg az egyes oszlopok.

A hisztogram a bemeneti kép bitmélységétől (felbontásától) függetlenül mindig 256 oszlopos. A bemeneti kép lehetséges árnyalattartománya mindig 256 részre van osztva, és emiatt egy oszlopban sohasem egy konkrét árnyalatú, hanem egy árnyalattartományba eső képpontok száma látható a hisztogramon.

A bal oldali szélső oszlop jelképezi a legsötétebb árnyalatokat (18), a jobb oldali szélső oszlop a legvilágosabbakat(22), a többi a köztes értékeket. Az egyes oszlopok magassága azzal arányos, hogy az adott világosságú képpontból hányat tartalmaz a kép. Ha nem tartalmaz egyet sem, akkor az az oszlop üres lesz, ha keveset tartalmaz, akkor alacsonyabb, ha sokat, akkor magasabb lesz az oszlop.

Ha a jobb szélső oszlop (22) nagyon magas, az azt jelenti, hogy nagyon sok képpont maximális világosságértékű, amely a csúcsfények vágására utalhat. A csak maximális világosságértékű képpontokat tartalmazó területek részlettelen fehérek lesznek (kiégett területek). A csúcsfények vágására figyelmeztet a hisztogram jobb felső sarkában látható Csúcsfényvágásjelző is (16), az ábrán mindhárom csatorna vágását jelzi.

Ha a bal szélső oszlop (18) nagyon magas, az azt jelenti, hogy nagyon sok képpont minimális világosságértékű, amely az árnyékok vágására utalhat. A csak minimális világosságértékű képpontokat tartalmazó területek részlettelen feketék lesznek (bebukott területek). Az árnyékok vágására figyelmeztet a hisztogram bal felső sarkában látható Árnyékvágásjelző is (16), az ábrán a zöld és kék csatorna vágását jelzi.

A legsötétebb, és a legvilágosabb árnyalatok is részei lehetnek a képnek. A problémát az jelenti, ha ezeknek a képpontoknak a száma túlságosan nagy, mert az vágásra utalhat. Ha kevés képpontnak van maximális vagy minimális értéke, és nem látunk zavaróan kiégett vagy bebukott területeket a képen, akkor nincs probléma.

Ha a hisztogram diagramján jelentős számban található képpont az első oszlopban is (a diagram “nekifekszik” a hisztogram bal szélének), és a diagram jobb oldala üres, nincsenek azokhoz a világosságértékekhez tartozó képpontok, akkor a kép technikai értelemben alulexponált. Ilyenkor a bal szélső oszlopba tartozó képrészek részlettelen feketék lesznek. Minél magasabb a szélső oszlop, a kép annál nagyobb része lesz ilyen.

Ha a diagram “nekifekszik” a hisztogram jobb oldalának, és a bal oldali oszlopok üresek, akkor a kép technikai értelemben túlexponált.

Ha az oszlopok vízszintesen jól kitöltik a hisztogramot, azaz egyaránt vannak a bal szélső oszlophoz és a jobb szélső oszlophoz közeli oszlopok is, akkor képünk kontrasztja nagy. Ha az oszlopok vízszintesen csak a hisztogram egy részét töltik ki, és a kitöltött rész mellett egyik vagy mindkét oldalon a hisztogram széléig csak üres oszlopok vannak, akkor képünk kontrasztja kisebb.

A fenti ábrán bal oldalon egy kis kontrasztú kép világosság hisztogramját láthatjuk. A nem üres oszlopok a hisztogram közepén helyezkednek el, vízszintesen csak egy kisebb részt foglalnak el. A kép összes képpontja a teljes tónustartománynak egy kisebb tartományában helyezkedik el. A kép kontrasztja kicsi, mert a legsötétebb és legvilágosabb képpontok világosságkülönbsége kicsi (alul az x tengelyen). Az oszlopok magasak, mert a kép összes képpontja a tónusoknak ebben a szűkebb tartományában helyezkedik el.

Az ábrán jobb oldalon a kontraszt megnövelése után kapott hisztogramot láthatjuk. Az oszlopok most már sokkal jobban kitöltik vízszintesen a hisztogramot, a legsötétebb és a legvilágosabb tónus között sokkal nagyobb lett a világosságkülönbség. A képpontok világossága jóval több oszlop között került szétosztásra, ezért egy adott oszlopba tartozó (adott világosságú) képpontok száma kevesebb lett, az oszlopok alacsonyabbak lettek.

Az, hogy milyen világosságú képpontból mennyi található a képen, a lefényképezett témától nagymértékben függ. Sötét téma esetén sok képpontnak lesz kis világosságértéke (magas bal oldali oszlopok), és fordítva. Éppen ezért nincs olyan, hogy “ideális alakú hisztogram”. Az lenne az ideális, ha se túlexponált, se alulexponált részek nem lennének, és minden a megszokott vagy a megkívánt világosságú lenne a képen.

Szemünk sokkal inkább elviseli a bebukott (vágott) sötét árnyalatokat, mint a kiégett (vágott) csúcsfényeket, ezért ha választani kell, inkább a kiégett csúcsfényeket kerüljük el.

A Jelzősávon (15) annak a képpontnak az értékeit láthatjuk, amelyre az egérmutató mutat az előnézeten. A fenti ábrán RGB hisztogramot láthatunk, a Jelzősáv ennek megfelelően a képpont R (25), G (24), és B (23) világosságértékeinek helyét jelzi. Segítségével például meg tudjuk állapítani, hogy a hisztogramon egy csúcsot a kép mely részei okozzák, hol vannak a kép legsötétebb és legvilágosabb árnyalatai stb.

Logaritmikus/Lineáris megjelenítés a (13) gombra kattintva váltható, amely az alábbi háromféle lehet:

A háromféle megjelenítési mód közül azt válasszuk, amelynél legjobban áttekinthető a diagram.

A hisztogram egyidejűleg a következők közül egyet vagy többet mutathat:

A világosság hisztogram valóban a hisztogram oszlopait mutatja. A vörös, zöld, kék csatornák hisztogramjánál, valamint a színesség hisztogramnál nem az oszlopokat láthatjuk, hanem csak az egyes oszlopok tetejét összekötő színes grafikonvonalakat.

A hisztogram a felsorolt diagramokat mutatja a gamma-korrigált kimeneti profil használatával, ha a Színskála gomb le van tiltva (alapértelmezett), vagy a munkaprofil szerint mutatja, ha a gomb engedélyezett. Ennek a gombnak az állapota a Navigátoron megjelenő értékekre, valamint a bebukott árnyékok, és kiégett csúcsfények jelzőire is hatással van, de nincs hatással a nyers hisztogramra.

Az ART csővezetékénél láttuk, hogy a képadatok szerkesztőeszközről szerkesztőeszközre egy irányban áramlanak. A legtöbb szerkesztőeszköz befolyásolja a színadatokat, a kép tónusait. Alapértelmezés szerint a hisztogram a feldolgozás végén megjelenő adatokat jeleníti meg. Az ART-ban lehetséges az Előzmények tetszőleges sorára kattintva, a szerkesztés közbülső állapotaiban is megnézni a hisztogramot. A Színskála gomb engedélyezésével már a korai szakaszban elérhetjük az adatokat, amikor azokat a Munkaprofil színterébe konvertálja az ART. A nyers hisztogram segítségével megnézhetjük a Színrekonstrukció alkalmazása előtti nyers adatokat is.

A nyers hisztogramok a Fekete szint kivonása után mutatják az értékeket. A hisztogram jobb vége a Fehér szinten van rögzítve. A nyers hisztogramokat az észlelt fekete és fehér szintek, valamint a fekete és fehér szint felhasználó által történt beállításai befolyásolják.

A nyers hisztogram vizsgálatakor érdemes a Színrekonstrukció módszert “Nincs (érzékelőmintázatot mutat)” értékre állítani, így nézhetjük meg a Színrekonstrukció alkalmazása előtti adatokat. Ez felfedi az elemi érzékelők előtti színszűrőket az előnézeten. Ha nem történik Színrekonstrukció, akkor az R, G, B nyers hisztogramok a nyers fájl adatai alapján a vörös, a zöld, és a kék színcsatornák adatait mutatják, a nyers fájlon történő Színrekonstrukció végrehajtása előtt. A Színrekonstrukció előtt még nincsenek színek, csak a különböző színű színszűrők alatti elemi érzékelőkből kiolvasott, az exponáláskor az elemi érzékelőt ért fénymennyiséggel arányos értékek vannak. A vörös (Bayer vagy X-Trans) színszűrők alatti elemi érzékelők értékei alkotják a vörös nyers hisztogramot, a zöld színszűrők alattiak értékei a zöld hisztogramot, a kék színszűrők alattiak értékei pedig a kék hisztogramot.

Ilyenkor a Navigátor panelen annak a képpontnak a nyers RGB-értékei jelennek meg, amelyre az egérmutató mutat. Ha például zöld szűrő alatti elemi érzékelő adatait nézzük, akkor csak a zöld csatornának van nullától különböző értéke, a másik kettő színcsatorna értéke nulla, és ez így van a vörös vagy kék színszűrők alatti elemi érzékelőknél is. Ezeket az értékeket befolyásolják az észlelt fekete-fehér szintek, valamint a felhasználó által az ART-ban végzett feketeszint-beállítások, de nem befolyásolják a felhasználó által az ART-ban végzett fehérszint-beállítások (fehérpont-korrekciók).

A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy a Raw eszközcsoportban a Színrekonstrukció módszert a “Nincs (érzékelőmintázatot mutat)” kiválasztásával kikapcsoltam, és az előnézetet felnagyítottam 1600x-osra. Az alábbi megállapításokat tehetjük ezzel kapcsolatban:

3.10.4.2 A kép és hisztogramja

A fenti ábrán R, G, B, és fényerő hisztogramot láthatunk. Láthatjuk, hogy a kép különböző világosságú területei hol jelennek meg a hisztogramon (mely oszlopok mutatják az olyan világosságú képpontok számát). Minél sötétebb a terület, annál közelebb van a hisztogram bal oldali széléhez, minél világosabb a terület, annál közelebb van a jobb széléhez. A kép jobb alsó sarkában egy nagyobb méretű kiégett, részlettelen fehér területet láthatunk (a piros nyílnál). Ez a hisztogram jobb szélső oszlopában jelenik meg. Itt az árnyalatok vágása történt, mert a valóságban a témának ezen a részén is voltak részletek, azonban ezek világosságértékei jelen körülmények között meghaladják az átvihető árnyalatterjedelem felső határát, ezért ezek a képpontok a maximális értékre konvertálódtak, holott annál nagyobbnak kellene lenniük, de ez nem lehetséges. A jobb felső sarokban a Csúcsfényvágásjelző jelzi is, hogy mindhárom színcsatornánál, illetve a fényerő hisztogramnál egyaránt vágást tapasztalhatunk.


Az előző ábrán látható kép hisztogramjai

A fenti ábrán az azt megelőző ábrán látható fénykép fényerő- és színcsatornánkénti (R, G, és B) hisztogramjait láthatjuk. Megfigyelhetjük, hogy a jobb szélső oszlop mindegyiken nagyon magas, szinte az egekbe tör. Ez azt jelenti, hogy nagy terület részlettelen fehér. Ezeken a területeken mindegyik színcsatorna tekintetében vágás történt.


A fényképet a szerző készítette

Ezen a képen a hisztogram kiemelkedő széles részét a közepes árnyalatoknál a zöld vízfelület okozza, hiszen ez a legnagyobb területű (legtöbb képpont) a képen. A hisztogramon ettől balra látható alacsonyabb oszlopok a kép sötétebb képpontjai, például a madár csőre, a madár sötét háta, mögötte az árnyék. A csúcstól jobbra eső alacsony oszlopok a világosabb területeknek felelnek meg, például a madár világos tollainak. A hisztogramon látható, hogy sötét és főleg világos képpontból nincs túl sok.


A fényképet a szerző készítette

Ezen a képen sok a sötét és a fekete felület, ez meg is jelenik a hisztogram bal oldalánál lévő csúcs formájában. Ezen a részen magasak az oszlopok, amely azt jelzi, hogy sok sötét képpont van. Világos képpont jóval kevesebb található, ezért a hisztogram jobb oldalánál az oszlopok alacsonyak. A hisztogram bal szélső és a jobb szélső oszlopa üres, tehát a kép technikai értelemben nincs se túlexponálva, se alulexponálva, azonban vízszintesen jól kitölti a diagramot, tehát a kép kontrasztja nagy.


A fényképet a szerző készítette

Ez a felvétel technikai értelemben jól exponált, a bal és a jobb szélső oszlop üres. A víz kék felülete és a zöld levelek a legnagyobb felületűek. A nagy csúcsot a nagy sötétkék vízfelület okozza, a tőle jobbra lévő két kis csúcsot a levelek. A nagy csúcstól balra lévő sötét részek a vízen látható sötét részeknek felelnek meg. A nagy csúcstól jobbra lévő kettős csúcs utáni alacsony oszlopmagasságú világosabb részek a virág alsó szirmai, az ettől jobbra lévő, kissé kiemelkedő szakasz a virág többi részének felel meg.


A fényképet a szerző készítette

A téma vízszintesen majdnem teljesen kitölti a hisztogramot, tehát a kontraszt nagy. A fényerő hisztogram alapján úgy tűnik, hogy a kép nincs túlexponálva.

Az ART azonban feketével jelzi a kiégett (túlexponált, vágott) területeket. Meglepően sok van belőlük. Ilyenkor meg kell nézni a kép egyes színcsatornáit.

A zöld és a kék színcsatornánál nincs probléma. A fenti ábrán a vörös színcsatornát láthatjuk. Itt van a probléma, amelyet a vörös színcsatorna túlexpozíciója (vágása) okoz. A vörös színcsatorna túlexponált területeit vörös színnel jelzi az ART. Ha valamely színcsatorna túlexponálódott, akkor a túlexponált területeken színeltolódást tapasztalhatunk. Nézzük meg, hogy miben nyilvánul ez meg. A legelöl lévő nagy virágon sok túlexponált terület van, a mögötte lévő kis virágon alig van ilyen.

Nézzük meg a fenti ábrán ezt a két virágot. Azt láthatjuk, hogy a nagy virág színe a túlexponált részeken fakóbb, kevésbé erőteljes narancssárga, míg a mögötte lévő nem túlexponált kis virágon erőteljesebb, sötétebb. Ugyanez megfigyelhető a bal oldali virágokon is. Azokon a területeken, ahol az előző ábrán vörössel jelölt terület található, ott ezen az ábrán a virágszirom világosabb, fakóbb, közvetlen mellette, ahol már az előző képen nincs vörös jelzés, ott a szirom színe erőteljesebb, kevésbé fakó. Ezt a színeltolódást eredményezte a vörös csatorna túlexponáltsága, vágása.

Ezen a képen láthatjuk, hogy ha a világosság hisztogram mellett megjelenítjük a három színcsatorna hisztogramját is, akkor láthatjuk a túlexpozíciót, hiszen a vörös csatorna grafikonja a jobb szélen nagyon magasra tör.

Ennek a képnek a hisztogramján megfigyelhetjük, hogy nemcsak a vörös színcsatorna magas a jobb szélső oszlopban, hanem a hisztogram bal szélénél a kék színcsatorna is igencsak magas, azaz vannak a kék színcsatorna szempontjából alulexponált, vágott képpontok nem is kis számban.

Arra következtethetünk, hogy hiába nem mutatott a világosság hisztogram se túl- se alulexpozíciót, a kék és a vörös színcsatornát tekintve ezen a képen vágás történik. Ezt a színcsatornánkénti hisztogramon tudjuk jól megfigyelni. A vágás katasztrofális hibát nem okoz, azonban színeltolódást eredményez a kép bizonyos részein.

3.10.4.3 Az előnézet, a Navigátor és a Hisztogram együttműködése

Nézzük meg az előnézet, a Navigátor és a Hisztogram együttműködését.

A fenti ábrán az R, G, B színcsatornák hisztogramja, és a fényerő hisztogram kijelzése is be van kapcsolva. A bal oldalon a hisztogram alatt sárga nyíl mutatja a jelzősávot, amelyen jelen esetben négy kis vonalat látunk, egy vöröset, egy zöldet, egy kéket és egy fehéret. Láthatjuk az egérmutatót az, amelyet az előnézeten a sárga virágra állítottam. A Navigátor ennek a pontnak az adatait jelzi ki, többek között az adott pontra vonatkozó R, G, B színcsatornák értékeit, az LCH, és az L*a*b* értékeket, amelyek közül az L* az adott pont világosságának értéke. A hisztogramon 256 oszlop jeleníthető meg. A vörös, zöld, és kék csatorna az RGB értékek szerinti helyen jelenik meg a jelzősávon. Az L* legkisebb értéke 0, legnagyobb értéke 100. Ezt figyelembe véve jelenik meg a jelzősávon az L* értékét jelképező fehér vonalka.

Ne feledjük, hogy a Színskála gomb állapota befolyásolja az eredményt. Ha kikapcsolt állapotban van, akkor gamma-korrigált kimeneti profil szerinti adatok jelennek meg a Hisztogramon és a Navigátor modulon, ha engedélyezzük, akkor pedig a munkaprofil szerinti adatok.

3.10.4.4 A vágás okának megállapítása

Ha a hisztogram vágást mutat (az első vagy az utolsó oszlop túl magas), akkor először azt állapítsuk meg, hogy hol történik a vágás. Ellenőrizzük a nyers hisztogramot, le van-e vágva valamelyik csatorna? Ha igen, akkor nézzük meg ezeknek a képpontoknak az R, G, B, és L* értékeinek helyét a hisztogram jelzősávján. Talán a csúcsfények rekonstrukciója segíthet. Ha a nyers hisztogramok nincsenek vágva, akkor a feldolgozás valamely szakasza okoz vágást. Győződjünk meg arról, hogy a munkaprofil tartománya elég nagy-e, azáltal, hogy engedélyezzük a színskála gombot. Ha a feldolgozási színprofil nem okoz vágást (az alapértelmezett feldolgozási színprofil a Rec2020, amely minden bizonnyal elég nagy tartományú), akkor valószínűleg a saját beállításaink okozzák a problémát. Az Előzményekben vissza tudunk ideiglenesen lépni, hogy láthassuk, mely eszköz alkalmazása okozza a problémát.

3.10.4.5 Hullámforma diagram

A hullámforma diagram a kép vízszintes oldalán elfoglalt helyének függvényében mutatja a különböző világosságértékű képpontok számát. A kimeneti színprofil (a mentésre kerülő kép színei) alapján történik a kiszámítása.

  1. x tengely: a kép vízszintes oldala. A diagram bal szélén a kép bal széle, a jobb szélénél a kép jobb széle van ábrázolva.
  2. y tengely: világosságértékek. Alul a feketék, felül a legvilágosabb tónusok helyezkednek el.
  3. Jelzősáv
  4. A csúszka a diagram fényerejét szabályozza.
  5. Vágott területek a kép jobb szélénél.

A diagram egyes pontjainak fényessége az adott helyen (x tengely) lévő, adott világosságú (y tengely) képpontok darabszámával arányos.

A hullámforma diagramon láthatunk néhány szaggatott vízszintes vonalat. Ezek az 1, 3, 7, 15, 31, 63 és 127 értékeket jelentik (ezek ugyanazok, mint a hisztogram függőleges szaggatott vonalai). Ezek fényértékeknek felelnek meg, azért feleződnek/duplázódnak az értékek.

A fenti ábrán be volt kapcsolva mindhárom színcsatorna és a fényerő (világosság) kijelzése is.

Az alábbi ábrán az RGB egymás mellett diagramon láthatjuk ugyanezt. Mindössze annyi a különbség, hogy az egyes diagramok egymás mellett helyezkednek el, nem egymáson.

Mind a négy diagram jobb felső szélénél jól megfigyelhetjük a kép jobb szélénél lévő túlexponált területet. Mindhárom színcsatorna túlexponált, azaz jelen esetben levágott. Azt, hogy történt-e vágás, elsősorban a maximálisan fehér képpontok számából állapíthatjuk meg. A maximális világosságú fehér is lehet a kép része, hiszen az ugyanolyan szín, mint a többi. Ha kevés ilyen képpont van, az nem probléma. Ha sok ilyen képpont van, illetve nagy területek ilyenek, mint a fenti ábrán, azt mindenképpen vágás okozza.

Ennek a képnek a hullámforma diagramjait láttuk a fenti ábrákon. A diagram jobb felső sarkában a fehér vízszintes vonal a kép jobb felső sarkában lévő égbolt kiégettségét (vágását) jelzi.

3.10.4.6 Vektornézet diagramok

A vektornézet diagram a képpontok színeinek grafikus ábrázolása. Minden képpont fehér pontként jelenik meg a diagramon, és a színezetének és telítettségének megfelelő pozícióban látható. Minél fényesebbek a pontok, annál több képpont van a képen olyan színezetű, olyan telítettségű képpontokból. A diagram fehér pontjai minél közelebb helyezkednek el a külső körvonalhoz, annál telítettebb a szín. A kimeneti színprofil (a mentésre kerülő kép színei) alapján történik a kiszámítása.

A HSL és az LCH közötti különbség az, hogy az utóbbi a színeket olyan módon ábrázolja, amely közelebb áll ahhoz, ahogy mi látjuk őket.

Ha az előnézet egy pontja fölé helyezzük az egérmutatót, akkor láthatjuk, hogy az a pont a diagramon hol helyezkedik el.

Színezet-telítettség vektornézet

A HSL színmodell alapján mutatja a képpontok színezetét, telítettségét. A szaggatott vonalú körök 25%, 50%, és 75% telítettséget jeleznek, a külső, folyamatos vonallal rajzolt kör pedig 100%-ot. A diagram széle a kimeneti színtér tartományának határát jelenti, ezért ezen a diagramon megbecsülhetjük, hogy hány képpont helyezkedik el a tartomány határához közel, illetve mennyi helyezkedik el azon kívül.

Színezet-színesség vektornézet

Az LCH színtér alapján (érzékelésünknek megfelelően) mutatja a képpontok színezetét, színességét. A szaggatott vonalú körök 32, 64, 128, és 256 értékű színességet jeleznek.

3.10.5 Feldolgozási profilok panel

A hisztogram alatt a Feldolgozási profilok (6) panel található.

A feldolgozási profilok panel lehetővé teszi a feldolgozási profilok részleges vagy teljes alkalmazását, mentését, betöltését, vágólapra másolását és beillesztését a vágólapról.

3.10.6 Szerkesztőeszközök csoportjai

Az ART-ban a szerkesztőeszközök funkciójuk szerint csoportosítva vannak. A feldolgozási profilok panel alatt lévő gombokkal (7) a szerkesztőeszközök csoportjai között válthatunk. Ha rákattintunk az egyikre, akkor az alatta lévő ablakban (“lapon”) (8) jelennek meg a csoporthoz tartozó szerkesztőeszközök.

A fenti ábrán az első, Expozíció csoport van kiválasztva, amelyet a gomb sárga aláhúzása jelez. A többi gomb balról jobbra haladva a következő csoportokat jelképezi: Részletek, Színek, Helyi szerkesztés, Különleges hatások, Átalakítás, Raw, Metaadat.

A könyv 4. fejezete részletesen szól a szerkesztőeszközök csoportjairól, és a szerkesztőeszközökről.

3.10.7 Szerkesztőeszközök fejléce

Az ART számos szerkesztőeszközt kínál. Ezek a jobb oldali panelen találhatók, funkciójuk szerint csoportosítva. A legtöbb eszközt be kell kapcsolni (aktiválni) kell, mert enélkül hatástalanok. Vannak olyan eszközök, amelyek mindig aktívak, mert mindig szükség van rájuk, ezeket ki sem lehet kapcsolni. A modul fejlécének bal szélén található bekapcsoló gombra kattintva kapcsolhatjuk be vagy ki a szerkesztőeszközt.

A fenti ábrán az Élesítés eszköz fejlécét láthatjuk bekapcsolt állapotban. Ha az eszköz nincs bekapcsolva, akkor a fejlécén lévő feliratok és gombok halványan jelennek meg. A bekapcsoló gomb mellett a szerkesztőeszköz neve található. Jobb oldalon az 1:1 ikon azt jelzi, hogy ennek az eszköznek a hatása csak akkor látható jól az előnézeten, ha annak nagyítása legalább 100%. Természetesen nem feltétlenül kell az egész képet ennyire felnagyítani, az is elég, ha legalább 100%-os nagyítású Részletablakot helyezünk el a kép számunkra fontos pontjaira. Ennek gombja az alsó eszköztáron található. A fejléc jobb szélén a visszaállítás gombot láthatjuk.

Ha egy szerkesztőeszköz nevére kattintunk, akkor lenyitjuk azt, kezelőszervei láthatóvá válnak. Ha jobb egérgombbal kattintunk egy eszköz nevére, akkor úgy nyílik le az eszköz, hogy az adott csoportban lévő többi lenyitott eszköz összecsukódik, és csak az az egy lesz nyitva. Ha lenyitunk egy eszközt, attól az még nem aktiválódik, nem kapcsolódik be.

3.10.8 Előzmények

A Navigátor alatt az Előzményeket (4) láthatjuk. Minden egyes szerkesztési lépés egy bejegyzést eredményez az Előzményekben, amely az eszköz nevét, és az eszköz beállításait (paramétereit) tartalmazza. Az Előzmények bármely sorára kattintva visszatérhetünk abba az állapotba, és onnan folytathatjuk a feldolgozást.

3.10.9 Pillanatképek

Az előzmények alatt a Pillanatképeket (9) láthatjuk. Pillanatképet a szerkesztés bármely pillanatában készíthetünk, ha a Pillanatképeknél látható “+” gombra kattintunk. A kiválasztott pillanatképet a mellette lévő “-” gombra kattintva törölhetjük. A pillanatképeket előtte/utána nézetben (ha bekapcsoljuk a felső eszköztáron), vagy az előnézet helyén nézhetjük meg. A pillanatképek a kísérőfájlban eltárolásra kerülnek, ezért ha később ismét megnyitjuk szerkesztésre a képet, ismét rendelkezésre állnak.

3.10.10 Filmszalag

Az alsó panelen láthatjuk a Filmszalagot (10). A Filmszalag képeit a szűrési feltételeknek megfelelő képek alkotják. Egy képre duplán kattintva szerkeszthetjük azt. Egy képen jobb egérgombbal kattintva egy helyi menü jelenik meg, amely hasonló az állományböngésző nézetben láthatóhoz.

A Filmszalagon egyszerre több képet is kijelölhetünk, amelyekre egyszerre alkalmazhatjuk a menüből kiválasztott műveletet.

3.10.11 Alsó eszköztár

Az alsó eszköztár (11) gombjai segítségével számos hasznos funkció áll rendelkezésünkre.

Nézzük meg az alsó eszköztár elemeit balról jobbra haladva.

Többféleképpen is elmenthetjük az éppen feldolgozott képet. Egyik lehetőség az első gombra kattintva az Aktuális kép mentése, az elkészült képet a Feldolgozási sorba helyezhetjük a második gombra kattintással, vagy meghívhatunk egy Külső programot a harmadik gombra kattintva (pl. GIMP-et), amelyben tovább szerkeszthetjük a képet, és abból menthetjük el.

Ha az Aktuális kép mentését választjuk, akkor az alábbi ábrán látható Mentés ablak jelenik meg.

Az alapértelmezett értékek általában megfelelnek, csak indokolt esetben változtassunk rajtuk. Ha szeretnénk, akkor választhatunk más Fájlformátumot. A 92-es JPEG minőség jó minőséget jelent elfogadható fájlméret mellett. Az Almintavételezés lehetőségnél indokolt esetben választhatjuk a Legjobb minőséget, de ez a feldolgozási idő növekedését vonja maga után. A Feldolgozási paraméterek mentése a kép mellé lehetőséget ajánlatos bejelölni. Az Alkalmazza a következő profilt az exportálásnál opció engedélyezésével választhatunk egy saját profilt is az exportáláshoz. Ilyen lehet például egy általunk készített, a képet átméretező profil. A jobb oldalon választhatunk, hogy azonnal menteni szeretnénk a képet, vagy a Feldolgozási sor elejére vagy a végére szeretnénk helyezni. Az “Utótag automatikus hozzáadása, ha a fájl már létezik” lehetőséget nagyon ajánlatos bejelölni, mert ezzel megakadályozzuk, hogy egy már előzőleg mentett képet felülírhassunk.

Az Aktuális kép mentése ablak alapértelmezés szerint azt a helyet nyitja meg, ahová a legutóbbi használatakor mentettünk. A forrásképet tartalmazó mappa automatikusan hozzáadódik a mentés ablak bal oldalán található könyvjelzőkhöz (a fenti ábrán az “idegen képek” mappa). Ha a képet a forrásmappába szeretnénk menteni, csak a könyvjelzőre kell kattintani.

Az Aktuális kép mentése funkciónak nemcsak a kép azonnali mentése szempontjából van fontos szerepe. Segítségével úgy helyezhetünk a Feldolgozási sor elejére vagy végére képet, hogy azt ne az ott érvényben lévő beállításokkal dolgozza fel az ART, hanem az itt megadottakkal. Ez azt jelenti, hogy például a Feldolgozási sorban 8 bites JPEG fájl előállítása van beállítva, ebben az ablakban az aktuális képre vonatkoztatva beállíthatunk például TIFF (16-bit) fájlformátumot, és az almintavételezésnél akár Legjobb minőséget is. Amit itt beállítunk, az a feldolgozási sorban erre a képre érvényesülni fog.

Az Aktuális kép mentése gombja melletti sáv jelzi, hogy az előnézet frissítése hol tart.

A legördülő listából monitorunk színprofilját választhatjuk ki. Ha kalibrált monitorral dolgozunk, és rendelkezésre áll annak színprofilja, akkor kiválaszthatjuk azt, és így pontos, színhelyes előnézetet kapunk.

A Beállítások > Színkezelés lapon “A monitor színprofiljait tartalmazó könyvtár”-nál kell beállítani a monitor színprofiljait tartalmazó könyvtárat.

Mellette Megjelenítési szándékot választhatunk. A Relatív kolorimetrikus lehetőséget válasszuk (hacsak nincs komoly okunk másik választására).

A következő gombra kattintva engedélyezhetjük a Soft proofing előnézetet. Ez egy módja annak, hogy megbecsüljük, hogyan fog kinézni a kép, ha egy másik adathordozón (pl. egy másik monitoron vagy kinyomtatva) jelenik meg. Tehát a Soft proofing a megjelenítő közeg színprofiljára vonatkozik, nem a kimeneti képre. Az, hogy milyennek érzékelünk egy képet (nyomatot), függ annak megvilágításától, a megvilágító fény színhőmérsékletétől, a kép hátterének, környezetének színétől stb. A Soft proofing segít abban, hogy úgy állíthassuk be a kép paramétereit, hogy az adott környezetben (pl. egy kiállításon) a legjobb látvány legyen az eredmény.

A következő gomb bekapcsolása kiemeli a színtartományon (gamuton) kívüli színű képpontokat. Ha a Soft proofing engedélyezve van, akkor Soft proofing színprofilján kívül eső színeket jelzi, ha nincs engedélyezve, akkor a kimeneti színprofilon kívül esőket.

A következő (“monitor”) gomb kiemeli a monitorprofil színtartományán (gamuton) kívül eső színeket.

A következő gomb a szerkesztésre megnyitott képhez képest az előző képet nyitja meg szerkesztésre.

A következő gombra kattintás a Filmszalagon középen jeleníti meg az éppen szerkesztett képet, illetve a Fájlböngészőben is az lesz a kiválasztott kép. Ha ki van szűrve az éppen szerkesztett kép, akkor bélyegképe természetesen nem jelenik meg.

A következő gomb a szerkesztésre megnyitott képhez képest a következő képet nyitja meg szerkesztésre.

A következő gombcsoporttal megváltoztathatjuk az előnézet nagyítását.

Az első és második gomb kicsinyíti, illetve nagyítja az előnézetet, a következő a képernyőhöz (rendelkezésre álló helyhez) igazítja, végül az utolsó gombra kattintva 100%-os nagyításban, teljes (1:1) méretben tekinthetjük meg az előnézetet. Vannak olyan feldolgozóeszközök, amelyeknek hatása csak akkor látható jól az előnézeten, ha annak nagyítása legalább 100%. Ezek elsősorban a Részletek csoportban találhatók. Minden ilyen eszköz fejlécének jobb oldalán 1:1 ikon jelzi ezt.

A gombok mellett az aktuális nagyítás mértéke látható százalékban megadva.

A következő gombra kattintva egy új Részletablakot helyezhetünk el a képen. Az alábbi ábrán három ilyen ablak látható.

Ha rákattintunk a gombra, akkor egy piros keret jelenik meg, és megnyílik egy kis Részletablak, amelyben az előnézet piros keretben lévő részletét láthatjuk 100% nagyításban. A piros keretet az egérrel a kép bármely részére húzhatjuk, és a Részletablakot is a fejlécénél fogva a középső panelen tetszőleges helyre mozgathatjuk. A képet a Részletablakban is mozgathatjuk, ha megragadjuk az egérrel. A Részletablakok fejlécében három gombot láthatunk: a nagyítást csökkenthetjük, növelhetjük, illetve 1:1 arányú (100%-os) nagyítást állíthatunk be. Természetesen 100%-nál nagyobb nagyítást is beállíthatunk. Ezeknek a Részletablakoknak az az elsődleges céljuk, hogy azoknak a szerkesztőeszközöknek a hatását, amelyek hatása csak legalább 100% nagyítás esetén látható jól az előnézeten, egyidejűleg a kép több részletén is megfigyelhessük (gondoljunk például az élesítés eszköz hatásának megfigyelésére). Tehát nem feltétlenül kell a teljes előnézetet 100%-ra nagyítani, elegendő ha elhelyezünk néhány Részletablakot. Ha a teljes képet nagyítjuk 100%-ra, akkor csak a kép egy kis részén figyelhetjük meg az eszköz hatását, ha pedig Részletablakokat helyezünk el, akkor nagy nagyítás mellett egyidejűleg megfigyelhetjük a kép egymástól távol eső részeit is. Mindig ahhoz a Részletablakhoz tartozó kis piros keret látható a képen, amely aktív (amelyre rákattintottunk). A Navigátor színértékjelzői akkor is működnek, ha Részletablakok felett van az egérmutató.

A következő az összes panel elrejtése/megjelenítése gomb. Ha elrejtjük a paneleket, akkor csak a középső panel marad látható a felső és az alsó eszköztárral, valamint a bal oldali keskeny panel.

Végül az utolsó gomb a jobb oldali panel elrejtésére/megjelenítésére szolgál.

3.11 Feldolgozási sor

Ha végeztünk egy kép feldolgozásával, a képet a Feldolgozási sorba helyezhetjük. Ez az ajánlott eljárás. A feldolgozási sorban sorba állítjuk képeinket, amelyek arra várnak, hogy elindítsuk a képfájlok létrehozásának folyamatát, azaz a Feldolgozási sorban lévő képek feldolgozását. Ekkor történik meg a nyers fájlból kiindulva, a kísérőfájlban tárolt műveletek és paraméterek felhasználásával a képfájl előállítása. Egymás után minden sorba állított kép feldolgozása megtörténik.

Ha az Automatikus indítás opciót bejelöljük, akkor a kép Feldolgozási sorba helyezése után azonnal megkezdődik a képfájl előállítása. Azonban nem ez az ajánlott működés. A képfájlok előállítása nagyon erőforrás-igényes, ezért kézzel történő elindítás a célszerű, amikor már minden kép feldolgozásával végeztünk a szerkesztőben. A kötegelt feldolgozást a nagy bekapcsoló gombra (az ábrán a bal felső sarokban látható) történő kattintással indíthatjuk el.

Az alapértelmezett paraméterek jól működnek, azonban indokolt esetben célszerű lehet eltérni tőlük. Ha csak egy-egy képet szeretnénk eltérő paraméterekkel menteni (például nem JPEG hanem TIFF formátumban), akkor azokat az Aktuális kép mentése funkción keresztül helyezzük a feldolgozási sorba a fentebb leírtak szerint.

A fenti ábrán a bélyegkép bal felső sarkában látható ikon jelzi, hogy a kép Gyors exportálás funkcióval került a Feldolgozási sorba. A Gyors exportálás a bélyegképre jobb egérgombbal kattintva, a helyi menüből érhető el. Gyors exportáláskor a feldolgozás néhány időigényes lépése kimarad, a képminőség csökken, nem az előnézeten látott kép lesz az eredmény. A kép legfeljebb a Beállítások > Teljesítmény lapon megadott maximális méretű lehet. A Gyors exportálásnak ritkán van értelme.

3.12 Feldolgozási profilok

A feldolgozási profilok olyan .arp kiterjesztésű szövegfájlok, amelyek szerkesztőeszközök beállításait tartalmazzák.

Eddig ezeket kísérőfájloknak is neveztük, amelyeket az ART a szerkesztés kiindulási (kép- vagy nyers-) fájlja, illetve (engedélyezés esetén) a szerkesztés eredményeként létrehozott képfájl mellé is menthet. Tehát a kísérőfájl is feldolgozási profil.

A feldolgozási profil azonban ennél tágabb fogalom. A kísérőfájl funkción kívül a feldolgozási profiloknak más szerepük is van. Használhatjuk őket szerkesztőeszközök beállításainak tárolására, amelyeket később bármely képen alkalmazhatunk.

Amikor először nyitunk meg egy fotókat tartalmazó mappát az ART állományböngészőjében, akkor egyik képhez sem tartozik kísérőfájl. Egy képhez akkor történik meg a kísérőfájl létrehozása, amikor az alábbi műveletek egyikét végrehajtjuk:

Amikor megnyitunk egy nyers fájlt szerkesztésre, az ART a nyers fájl adatait látható képpé alakítja. Ennek érdekében számos beállítást kell alkalmaznia. Ezen beállítások, és azok paraméterei az alábbiaktól függnek:

A fenti ábrán a Feldolgozási profilok panelt láthatjuk. Az elemek balról jobbra: Feldolgozási profil hozzáfűzési mód helyi szerkesztőeszközökhöz (hozzáfűzés/felülírás), Profilválasztó, Feldolgozási profil betöltése, Aktuális feldolgozási profil mentése, Aktuális feldolgozási profil vágólapra másolása, Feldolgozási profil beillesztése a vágólapról.

Feldolgozási profilok három különböző forrásból származhatnak:

A képhez tartozó feldolgozási profil (kísérőfájl) lemezre írása ekkor történik meg:

Ezek voltak a fontosabb esetek.

Ha egy fényképhez feldolgozási profil tartozik, akkor egy zöld pipa jelenik meg a bélyegképének bal felső sarkában.

Alapértelmezett feldolgozási profilok:

Ezt a Beállítások > Képfeldolgozás lapon lehet beállítani. Ha nem nyers állományt nyitunk meg (pl. JPEG képet), akkor az alapértelmezett feldolgozási profil a Semleges. Ennek a profilnak az összes eszközbeállítása semleges értéken van, így nincs hatásuk. Mivel a nem nyers képek általában már feldolgozásra kerültek (például a fényképezőgép szoftvere által), az a kívánatos, hogy az ART alapértelmezés szerint ne módosítsa a képet.

Nyers állomány esetén dinamikus alapértelmezett feldolgozási profilt alkalmaz az ART. Ezt láthatjuk az alábbi ábrán.

Az alábbi ábrán láthatjuk az alapértelmezett dinamikus feldolgozási profilhoz beállított szabályokat.

Mindig alkalmazza az Auto-Matched Curve (Automatikusan illeszkedő tónusgörbe) csomagolt profilt. Ennek alkalmazásakor az ART elemzi a nyers fájlba beágyazott JPEG képet, és úgy állítja be a Tónusgörbék eszközben a tónusgörbét, hogy az közel a beágyazott JPEG képpel megegyező előnézetet eredményezzen a szerkesztés kiindulásaként. ISO 0 és ISO 640 között a Sharpening (élesítés) csomagolt profilt is alkalmazza. ISO 640 és 51200 között a Noise Reduction Low (alacsony mértékű zajcsökkentés) csomagolt profilt is alkalmazza. ISO 3200 és 51200 között a Noise Reduction High (magas mértékű zajcsökkentés) csomagolt profilt is alkalmazza. Tehát több csomagolt profilt is alkalmaz egymás után.

Dinamikus profilt csak mint alapértelmezett profilt hozhatunk létre. Dinamikus profilnál a képhez tartozó metaadatoktól függenek a feldolgozás paraméterei. A metaadatok közül a fényképezőgép típusa, az objektív típusa, gyújtótávolsága, a rekeszérték, a záridő, az ISO érzékenység, és az expozíció-kompenzáció vehető figyelembe a szabály megalkotásakor.

Létrehozásakor a Beállítások > Képfeldolgozás lapon az Alapértelmezett feldolgozási profil > RAW fotókhoz mezőt Dinamikusra kell állítani. Utána a Beállítások > Dynamikus profil szabály lapon adhatjuk meg a szabályokat.

Nézzük meg néhány mondatban a részleges feldolgozási profilokat (részprofilok), és a betöltési módokat. Ha a Feldolgozási profilok panel jobb oldali négy gombjának valamelyikére kattintunk, akkor a teljes profilra vonatkozik a művelet. Ha a Ctrl lenyomásával kattintunk rájuk, akkor csak a szerkesztőeszközök egy részhalmazán hajtódik végre. Van azonban egy kivétel: vágólapra másoláskor a Ctrl hatástalan, csak teljes profilt lehet a vágólapra másolni, és a beillesztésnél lehet kiválasztani, hogy mely szerkesztőeszközök beállításait illessze be. Részleges mentéskor, részleges betöltéskor, vagy részleges beillesztéskor megjelenik egy ablak, és kiválaszthatjuk, hogy a művelet mely szerkesztőeszközökre vonatkozzon.

Lehetséges például csak a Fehéregyensúly és a Zajcsökkentés eszköz beállításait átmásolni egyik képről a másikra.

A teljes profil és a részleges profil viselkedése között az alábbi eltérések figyelhetők meg:

A “Hozzáfűzés/Felülírás mód helyi szerkesztőeszközökhöz” gomb lehetővé teszi annak eldöntését, hogy mi történjen egy részleges feldolgozási profil alkalmazásakor, amikor az a helyi szerkesztés eszközeinek beállításait is tartalmazza (korrekciós rétegek, maszkok beállításait). Hozzáfűzés mód (gomb lenyomva) esetén a profilban található helyi szerkesztési beállítások hozzá lesznek fűzve az aktuális beállításokhoz (az aktuális beállítások is megmaradnak). Felülírás módnál (gomb felengedve) a profilban található helyi szerkesztési beállítások felülírják az aktuális beállításokat (azok eltűnnek, csak a profilban lévő beállítások maradnak meg). Ez csak a Helyi szerkesztés eszközcsoport eszközeire igaz, ez a gomb csak a helyi szerkesztési eszközöket tartalmazó profil alkalmazásakor hatásos, egyéb eszközök beállításaira hatástalan. A többi eszközcsoport szerkesztőeszközeinél mindig felülírás történik.

Amennyiben részleges betöltést vagy részleges beillesztést alkalmazunk, akkor a Helyi szerkesztés eszközcsoport eszközeinél a "Hozzáfűzés/Felülírás mód helyi szerkesztőeszközökhöz" gomb állásától függetlenül lehetőségünk van egyenként beállítani, hogy mely eszköznél szeretnénk Hozzáfűzés, és melynél Felülírás módot alkalmazni. Ezt az adott eszköznél lévő jelölőnégyzetre kattintgatva tehetjük meg. A jelölőnégyzetre kattintgatva az üres jelölőnégyzet, a pipa, és a "-" jel váltogatja egymást. Az egyes jelek a következőket jelentik:

A fenti ábrán láthatjuk, hogy Szín/Tónus korrekció, és a Helyi kontraszt szerkesztőeszköz esetén Felülírás, a Simítás és a Textúra kiemelése/élesítés eszköznél Hozzáfűzés módban történik meg a beillesztés.

3.13 Feldolgozási profilok készítése

A feldolgozási profilok nagyon hasznosak, és a gyakran használt műveletekre célszerű is saját profilokat létrehozni.

Feldolgozási profilt úgy hozunk létre, hogy megnyitunk egy nyers fájlt szerkesztésre, a szükséges szerkesztőeszközöket bekapcsoljuk, beállítjuk a szerkesztőeszközök paramétereit, majd teljes profilként vagy részprofilként elmentjük.

3.13.1 Alapértelmezett feldolgozási profil készítése

Új feldolgozási profilokat fogunk készíteni, amelyeket nyers fájlok alapértelmezett feldolgozási profiljaként használhatunk. Ez azt jelenti, hogy akár le is cserélhetjük vele az eredeti alapértelmezett feldolgozási profilt. Arra is van lehetőség, hogy meghagyjuk az eredeti profilt, és az új profilt csak akkor hajtsuk végre, amikor szükségesnek gondoljuk.

Az ART alapértelmezett, dinamikus nyers feldolgozási profilja a nyers fájlba beágyazott JPEG képhez hasonló előnézetet próbál kiindulási alapként előállítani. Ennek az az előnye, hogy ha tetszik a fényképezőgép által készített JPEG kép, és csak keveset szeretnénk azon változtatni, akkor a szerkesztéshez jó kiindulási alap az ahhoz hasonló előnézet. Ha attól jelentősen eltérőt szeretnénk létrehozni, akkor talán jobb kiindulás lehet a semlegesebb kép. Sokan jobban szeretik semlegesebb képből elkezdeni a szerkesztést. Csak SDR (normál dinamikatartományú) kép létrehozására koncentrálunk, és erre alkalmas új profilokat hozunk létre. Aki végigcsinálja ezeket a lépéseket, alapszinten azt is megtanulhatja, hogyan lehet többször felhasználható feldolgozási profilt készíteni.

Induljunk tiszta lappal, és nyissunk meg egy még nem szerkesztett akármilyen nyers fájlt a szerkesztőben (ne legyen mellette kísérőfájl).

Menjünk a Színek eszközcsoportba, és nyissuk le a Színkezelés eszközt.


A fényképet a szerző készítette

Mindent hagyjunk alapértelmezésen, és ellenőrizzük, hogy alul a Kimeneti profilnál az sRGB (ICC V2) színprofil legyen kiválasztva. Feljebb a Munkaprofil Rec2020 legyen, még feljebb a Bemeneti profilnál pedig Fényképezőgép standard legyen kiválasztva. Ha valamelyik nem ez lenne, válasszuk ki ezeket. A fenti ábrán ezt láthatjuk is.

Ugyanebben az eszközcsoportban a Fehéregyensúly legyen bekapcsolva, az összes többi pedig legyen kikapcsolt.

Menjünk a RAW eszközcsoportba. Az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban Bayer-féle színszűrőt tartalmazó fényképezőgépünkhöz választhatunk Színrekonstrukció eljárást. Tehát ez nem vonatkozik Fujifilm fényképezőgépekre, kizárólag más gyártók gépeire. A Színrekonstrukció eljárás kiválasztása nem mindegy. Az egyes algoritmusok között észlelhető különbség kicsi, leginkább a kép finom részletein érződhet. Van, hogy a jobb eredmény érdekében kétféle algoritmust is használnak egymás után, mi is ezt fogjuk tenni. Az alapértelmezett RCD eljárás is jó eredményt ad. Az általunk alkalmazandó kétféle algoritmus együttes alkalmazása ugyan erőforrás-igényesebb, azonban bizonyos esetekben valamivel jobb lesz az eredmény. A különbség azonban kicsi, leginkább akkor látható, ha legalább 100%-ra nagyítjuk az előnézetet. Válasszuk ki az RCD+Bilinear lehetőséget.

Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoportban a Színrekonstrukciónál a Fujifilm gépek tulajdonosai is kiválaszthatják a megfelelő eljárást. A legjobb minőséget talán a 3-menetes (Markesteijn) Színrekonstrukció módszer adja, válasszuk ki ezt.

A Színrekonstrukció részt csukjuk össze, és nyissuk le a Kromatikusaberráció-korrekció eszközt. Az Automatikus korrekció legyen bejelölve, a Színeltolódás elkerülése pedig ne legyen bejelölve. Ha ez be lenne jelölve, bizonyos szituációkban színeltolódáshoz vezethetne.

Az Átalakítás, a Különleges hatások, és a Helyi szerkesztés eszközcsoportban minden eszköz legyen kikapcsolva.

Menjünk át a Részletek eszközcsoportba. Kapcsoljuk be a Zajcsökkentés modult. A Színtér legyen RGB, a Mód pedig Konzervatív. A Világosság, a Részletek helyreállítása, és a Részletek küszöb csúszkák nullára legyenek állítva. Ezáltal csak színzajcsökkentés lesz a képen, világosságzaj-csökkentés nem. Ez nem baj, mert ha szükséges, akkor a feldolgozás során manuálisan be tudjuk majd állítani a világosságzaj csökkentését is.

1

Ugyanitt kapcsoljuk be a Színhibajavítás (defringe) eszközt, és mindent hagyjunk alapértelmezésen. Csak a Zajcsökkentés, a Színhibajavítás (defringe) és az Élesítés eszköz legyen bekapcsolva.

Menjünk át az Expozíció eszközcsoportba, és ott az Expozíción kívül minden eszköz legyen kikapcsolt állapotban. Nyissuk le az Expozíció eszközt, és a Csúcsfény rekonstrukciónál Kiegyensúlyozott legyen kiválasztva.

Ezzel készen is vagyunk. Most el kell mentenünk az elkészült feldolgozási profilunkat. A jobb oldali panelen felül a Feldolgozási profiloknál a mentés (“floppy”) gombra kell kattintani, a megjelenő ablakban felül nevet kell adni a profilnak, és a mentés gombra kell kattintani. Én az “ART Base” nevet adtam, így keletkezett egy “ART Base.arp” fájl.

Az ART Base profil alkalmazása semleges kiindulási helyzetet eredményez, ezért az előnézet nem hasonlít a fényképezőgép által létrehozott JPEG képhez.

Folytathatjuk fényképezőgépünk .dcp profiljának felhasználásával, a fényképezőgépünkkel készített nyers fájlok feldolgozásához használható alapértelmezett feldolgozási profil készítésével. Ennek a profilnak a használatával a fényképezőgép által készített JPEG képhez hasonló előnézetből kezdhetjük a feldolgozást.

Először le kell tölteni mindegyik fényképezőgépünkhöz a .dcp profilt (ha többféle fényképezőgéppel rendelkezünk). DCP fényképezőgép-profilokat Andy Astbury Fényképezőgép-profilok oldaláról tölthetünk le. A profilok letöltéséről a “2.16 Hogyan juthatunk objektívprofilokhoz és fényképezőgép-profilokhoz?” című fejezetben tájékozódhatunk.

A fenti linkre kattintás után látható oldalon töltsük le a kívánt fényképezőgép-profilokat, és másoljuk a megfelelő könyvtárba.

Ha a másolással készen vagyunk, akkor folytatni kell az ART-ban. Ott hagytuk abba, hogy elmentettük az ART Base.arp profilt. Ebből az állapotból kell folytatnunk, ez fontos (!). Ha esetleg kiléptünk közben a szerkesztőből vagy az ART-ból, az sem probléma. Ha visszalépünk a szerkesztőbe, és az alábbiakban leírtak szerint végrehajtjuk az elmentett “ART Base.arp” profilt, akkor máris folytathatjuk.

Ismét menjünk a Színek eszközcsoportba, és nyissuk le a Színkezelés eszközt. Kattintsunk rá az Egyedi mellett látható (Nincs)-re, és válasszuk ki egyik fényképezőgépünk Standard színprofilját.

A fenti ábrán látható, hogy Canon EOS 750D fényképezőgép Standard profilját választottam ki. Kattintsunk a Megnyitás gombra.

A fenti ábrán láthatjuk, hogy a fényképezőgép profilja kiválasztásra került. Jelöljük be a Tónusgörbe, “Look” táblázat, és ha lehetséges, akkor az Alapexpozíció lehetőséget. Ezzel készen vagyunk.

Mentsük el ezt is, én például “750D ART Base.arp” néven mentettem el. Ha több fényképezőgépünk van, akkor mindegyikhez készíthetünk alapértelmezett feldolgozási profilt. Ennek érdekében az első fényképezőgéphez hasonlóan ki kell választani a következő fényképezőgép Standard profilját, és be kell jelölnünk az imént említett három lehetőséget, majd el kell menteni a profilt.

Természetesen nemcsak Standard profilokhoz, hanem a többihez is (pl. tájképhez, portréhoz stb.) készíthetünk alapértelmezett feldolgozási profilt, ha szeretnénk.

Azt tisztázni kell, hogy az alapértelmezett feldolgozási profilokat nem akkor kell használni, amikor egy már szerkesztett nyers fájlt módosítani szeretnénk az utolsó szerkesztési állapothoz képest, és azt megnyitottuk a szerkesztőben. Erre figyeljünk!

Kizárólag akkor hajtsuk végre az új alapértelmezett feldolgozási profilt, amikor egy, még nem szerkesztett nyers fájlnak szeretnénk elkezdeni a feldolgozását, vagy egy már szerkesztett fájl esetén elölről szeretnénk elkezdeni a szerkesztést (az előzőleg történt feldolgozás lépéseinek elvesztésével !!!!! ). A szerkesztésre történő megnyitást követően azonnal kell alkalmaznunk. Később is alkalmazhatjuk, de akkor az előzőleg végrehajtott szerkesztési lépéseink elvesznek.

El kell döntenünk, hogy mit szeretnénk. Többféle lehetőség közül választhatunk.

Megtehetjük azt, hogy meghagyjuk az ART nyers fájlokhoz tartozó alapértelmezett feldolgozási profilját, és a most elmentett profilokat csak bizonyos képeken alkalmazzuk, amikor szeretnénk. Talán ez a legjobb módszer.

A profil alkalmazásához a következőket kell tenni. Nyissuk meg a nyers fájlt szerkesztésre. A jobb oldalon felül a Feldolgozási profiloknál a lenyitható listát nyissuk le. A Profiljaim profilcsoportban találjuk a korábban elmentett profilokat, és a nevére kattintva válasszuk ki azt, amelyet alkalmazni szeretnénk. Az egyszerűbb megoldás az, hogy a lenyitható lista melletti mappa gombra kattintunk, és akkor egy ablakban választhatunk saját profiljaink közül. Ez látható az alábbi ábrán. A fényképezőgép-specifikus profilok közül azt kell választani, amelyik fényképezőgéppel készült a feldolgozandó kép.

Ha kiválasztottuk a megfelelő profilt, és a Megnyitás gombra kattintunk, akkor a profil azonnal alkalmazásra kerül. Az előzményekben ez látható is lesz.

Ha szeretnénk, hogy a még nem feldolgozott nyers fájlunk mindig semleges előnézetet eredményező saját profilunkkal nyíljon meg, akkor az ART alapértelmezett profilját (Dinamikus) lecserélhetjük az általunk készítettre (ART Base.arp). Ha így csináljuk, és közvetlenül sohasem alkalmazzuk az új profilt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az ART azt csak még fel nem dolgozott nyers képeken alkalmazza.

A lecseréléshez meg kell nyitnunk a Beállítások ablakot, majd válasszuk a Képfeldolgozás lapot. Az Alapértelmezett feldolgozási profil részben a “RAW fotókhoz” lenyitható listából kell kiválasztanunk az elmentett profilunkat. Itt is hasonlóan kell kiválasztanunk, mint amikor alkalmaztuk azt, azaz a Profiljaim listában találjuk az ART Base.arp profilt. Természetesen alkalmazhatjuk valamelyik fényképezőgépünkhöz tartozó profilt is, ha a fényképezőgép által készített JPEG képhez hasonló kiindulási állapotot szeretnénk.

Ha jól csináltuk, az alábbi ábrán láthatóhoz hasonlót kell látnunk, persze mindenki azt a nevet látja, amilyen nevet adott a profiljának.

Természetesen az új profilunkban megadott beállításokat is megváltoztathatjuk a szerkesztés során, ha szükséges.

Tegyük fel, hogy az alapértelmezett feldolgozási profilt a Beállításoknál átállítottuk ART Base.arp-re. Ha megnyitottunk egy még nem feldolgozott nyers fájlt szerkesztésre, akkor azon az ART Base.arp profil alkalmazásra kerül. Mi a teendő, ha a megnyitott képen alapértelmezett feldolgozási profilként inkább a 750D ART Base.arp profilt szeretnénk használni? Mindössze annyit kell tennünk, hogy alkalmaznunk kell a szerkesztésre megnyitott nyers képre a 750D ART Base.arp profilt. Ennek érdekében jobbra fent a Feldolgozási profiloknál a mappa gombra kattintunk, a megjelenő ablakban kiválasztjuk a 750D ART Base.arp profilt, és rákattintunk a Megnyitás gombra.

3.13.2 Képek átméretezése

Az ART nagyszerű lehetősége, hogy a Feldolgozási sorban egy kiválasztott részleges profilt alkalmazhatunk a feldolgozandó képre anélkül, hogy a részprofilban lévő adatok belekerülnének az adott kép kísérőfájljába. Ez például olyankor hasznos, ha a Feldolgozási sorba helyezett képeket azonos méretre szeretnénk átméretezni. Ilyenkor a képek kísérőfájlja nem fogja tartalmazni az átméretezést, azaz más alkalommal akár teljes méretű, vagy bármilyen tetszőleges méretű JPEG vagy TIFF képet készíthetünk.

Készítsünk egy átméretezést tartalmazó részleges profilt. Ehhez nyissunk meg egy nyers fájlt szerkesztésre. Menjünk be az Átalakítás eszközcsoportba, aktiváljuk és nyissuk le az Átméretezés eszközt. Alkalmazzuk a 900x900 képpont méretű határolókeretet, a PPI értékét hagyjuk 300-on. A 900x900 képpont méretű határolókeret azt jelenti, hogy a kép hosszabb oldala lesz 900 képpont hosszúságú.

Ezután a Feldolgozási profilok részen a Ctrl billentyűt lenyomva kattintsunk a floppy gombra, adjuk meg a profil nevét, kattintsunk a Mentés gombra. Én a 900x900.arp nevet adtam.

A megjelenő ablakban jelöljük be az Átméretezést, és kattintsunk az OK gombra.

A részleges profil kipróbálásához helyezzünk egy képet a Feldolgozási sorba.

Jelöljük be az Alkalmazza a következő profilt az exportálásnál lehetőséget. A mellette található legördülő listából válasszuk ki az imént elmentett részleges profilt. Indítsuk el a feldolgozást, majd nézzük meg az eredményt.

Az eredményül kapott kép magassága 900, szélessége 600 képpont.

A Feldolgozási sorban alkalmazott profil adatai nem tárolódnak el a kísérőfájlban. Olyan profilt célszerű itt alkalmazni, amelynél nem szeretnénk, hogy adatai a kísérőfájlban eltárolódjanak.

Szerkesztő nézetben az Aktuális kép mentésénél (az előnézet alatt balra a floppy gomb) is rendelkezésre áll ugyanez a lehetőség. Ha az egyik helyen beállítottuk a profil alkalmazását, akkor az ART eltárolja a profil alkalmazásának szükségességét, és legközelebb az Aktuális kép mentésénél vagy a Feldolgozási sor nézetben egyaránt alkalmazni fogja a profilt. Erre figyeljünk, és ha nincs szükség a profil alkalmazására, akkor vegyük ki a jelölést az Alkalmazza a következő profilt az exportálásnál lehetőség elől.

A fentiekhez hasonlóan tetszőleges eszközöket és beállításokat alkalmazva a gyakran használt beállításainkból létrehozhatunk olyan profilokat, amelyeket bármely képnél végrehajthatunk. Ehhez vegyük figyelembe a profilokról a korábbi részekben leírtakat is. Leginkább részprofilokat szoktunk így létrehozni.

3.13.3 Képfájl mellé mentett feldolgozási profil alkalmazása

Arról lesz szó, hogy hogyan alkalmazzuk az eredményül kapott képfájl mellé mentett feldolgozási profil (kísérőfájl) beállításait a képen.

Az ART-tal egy kép többféle változatát is létrehozhatjuk. Ha engedélyezzük, akkor az ART nemcsak a kiindulási fájl mellé menti el a kísérőfájlt, hanem minden egyes változathoz a converted mappába, az eredményül kapott képfájl mellé is elmenti. Hogyan tudjuk alkalmazni ezt a kísérőfájlt a nyers fájlon abból a célból, hogy ebből a változatból kiindulva folytathassuk a szerkesztést? Erről szólok itt röviden.

Magától értetődőnek tűnhet, hogy Fájlböngészőben a converted mappába navigálva az eredményül kapott képen jobb gombot nyomva, a helyi menü segítségével a vágólapra másoljuk a feldolgozási profilt, majd a nyers fájlhoz beillesztjük azt. Azonban ez a módszer nem működik, nem másolódik át semmi.

Csak a fájlból történő betöltés, a kísérőfájl közvetlen kiválasztása, és alkalmazása működik. Nyissuk meg a nyers fájlt szerkesztésre, majd a Feldolgozási profilok modulban kattintsunk a Profil betöltése fájlból (mappa) gombra. A megjelenő ablakban navigáljunk a converted mappába, válasszuk ki, és alkalmazzuk a kívánt kísérőfájlt.

Jó ha tudjuk, hogy ha közben valamely soron jobb gombot nyomunk, akkor egy helyi menü jelenik meg. A Show Hidden Files engedélyezésével a rejtett mappák és rejtett fájlok között is navigálhatunk.

3.14 Csúszkák, görbeszerkesztők

Minden szerkesztőeszközben vezérlőelemeket találunk, amelyekkel az eszköz paramétereit állíthatjuk be. Legtöbbször csúszkákkal és görbeszerkesztőkkel találkozunk. Tekintsük át ezeket.

3.14.1 Csúszkák

Csúszkák segítségével egy paraméter értékét állíthatjuk be. A paraméter értékének megváltoztatása megváltoztatja a kép valamilyen tulajdonságát. Például ha az expozíció-korrekció csúszkán állítunk, akkor megváltozik a kép világossága.


Csúszkák, felül normál módban, alul finomhangolás módban

A csúszka értékének beállítása:

Finomhangolás mód: A fenti ábrán két csúszkát láthatunk, a felső normál beállítás módban, az alsó finomhangolás módban van. A finomhangolás módot az jelzi, hogy a gomb előtti csúszkavonal szélesebb lesz. Finomhangolás módba juthatunk, ha

Minden csúszkához három érték tartozik:

3.14.2 Görbeszerkesztők

Az ART háromféle általános görbetípust használ: tónusgörbét, kiegyenlítő görbét, és küszöbgörbét.

Ezek a görbék arra szolgálnak, hogy a vízszintes (más néven x) tengelyen lévő bemeneti értékek és a függőleges (más néven y) tengelyen lévő kimeneti értékek között teremtsenek kapcsolatot a görbe vonalának segítségével. A bemenő és a kimenő tulajdonság sok esetben (de nem mindig) ugyanaz.

A görbe működése: A görbe kap egy bemeneti képet. A bemeneti kép minden egyes képpontjára vonatkoztatva megnézi, hogy az adott képpontnak milyen értékű a görbén a vízszintes tengelyen ábrázolt tulajdonsága (pl. világossága), meghatározza, hogy a görbe szerint ehhez a bemeneti (x) értékhez milyen kimeneti (y) érték tartozik, és ezt beállítja az adott képpontnál úgy, hogy azt is figyelembe veszi, hogy a kimeneti értékkel a képpont milyen tulajdonságát (pl. telítettségét) kell módosítani. Tehát egy világosság-telítettség görbe esetén a bemenő kép egy képpontjának világosságértéke (x) szerint a görbe segítségével meghatározza, hogy annak a képpontnak mekkora lesz az új telítettségértéke, és megváltoztatja az adott képpont telítettségének értékét. Ezt a műveletet a bemenő kép minden egyes képpontjára végrehajtja.

3.14.2.1 Tónusgörbe-szerkesztő

A tónusgörbe (Expozíció > Tónusgörbék eszköz) példáján keresztül nézzük meg az ART ilyen jellegű görbéinek működését.


Az ART tónusgörbéjének elemei

  1. Fekete
  2. Árnyékok
  3. Középtónusok
  4. Csúcsfények
  5. Fehér
  6. Árnyalatok, ugyanazok, mint az ábrán alul
  7. Árnyalatskála
  8. Vezérlőpontok
  9. Lineáris egyenes
  10. Hisztogram
  11. A görbe megnevezése
  12. A görbe típusa
  13. Visszaállítás
  14. Beállítási pont választó
  15. Vezérlőpont be-/kimeneti érték szerkesztő
  16. Aktuális görbe másolása a vágólapra
  17. Görbe beillesztése a vágólapról
  18. Görbe betöltése
  19. Aktuális görbe mentése
  20. Görbetípus-választó

Mivel példánkban tónusgörbéről van szó, mind a bemeneti, mind a kimeneti értékek tónusok. A bal oldalon és alul árnyalatskálát láthatunk. A két árnyalatskála egyforma. Alul be is jelöltem a legsötétebb fekete színt, a legvilágosabb fehéret, az árnyékokat, a középtónusokat, és a csúcsfényeket. Ezek hasonlóan helyezkednek el a függőleges tengelyen is.


Balra Lineáris, jobbra Egyedi tónusgörbe

  1. Bemeneti értékek (x tengely)
  2. Kimeneti értékek (y tengely)
  3. Azonos bemeneti árnyalattartományok
  4. A lineáris görbe miatt a kimeneti árnyalattartomány megegyezik a bemeneti árnyalattartománnyal (a görbének nincs hatása a képre)
  5. A lineáris görbénél meredekebb görbe miatt a kimeneti árnyalattartomány nagyobb a bemenetinél, amely kontrasztosabb képet eredményez

A fenti ábrán nézzük meg, hogyan teremt kapcsolatot a görbe a bemenő és a kimenő adatok között. A bal oldalon lineáris görbe látható, amely egy átlós egyenes. Tulajdonképpen a matematikából ismert y=x függvényt valósítja meg, ahol a kimeneti (y) érték ugyanakkora, mint a bemeneti (x). Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott bemenő értéknél (árnyalatnál) milyen kimenő értéket (árnyalatot) kapunk a görbe hatására, akkor annál a bemenő világosságértéknél egy merőlegest kell állítani a vízszintes (x) tengelyre, és ahol ez az egyenes metszi a görbét, abból a pontból egy merőlegest kell bocsátani a függőleges (y) tengelyre, és a merőleges egyenes valamint a függőleges tengely metszéspontjának megfelelő árnyalat lesz a kimenő árnyalat. Ez bonyolultan hangzik, de egyszerű dolog. A vízszintes tengely egy bizonyos árnyalatnak megfelelő helyén (bemenő árnyalat) sárga merőleges nyilat rajzoltam a görbe vonaláig. Ahol ez a nyíl eléri a görbét, abból a pontból pedig egy, a függőleges tengelyre merőleges sárga nyilat rajzoltam a függőleges tengelyig. Ahol a nyíl hegye eléri a függőleges tengelyt, az ott látható árnyalat lesz a kimenő árnyalat. Lineáris görbe esetén nyilvánvalóan a bemenő árnyalattal megegyezik a kimenő árnyalat, azaz a görbének semmilyen hatása sem lesz a képre, hiszen a kép összes képpontjának világosságértéke a görbe alkalmazása után is ugyanolyan lesz, mint előtte volt.

Az ábra jobb oldalán egyedi görbét láthatunk. Halvány szaggatott vonallal feltüntetésre került a lineáris görbe (egyenes) is. Sárga nyíllal bejelöltem ugyanazt a bemeneti világosságértéket, amelyet a bal oldali ábrán is láthatunk. Az egyedi görbe ennél a világosságértéknél a lineáris görbe felett halad, ezért a kimeneti árnyalat világosabb lesz a bementi árnyalatnál annyival, amennyivel a görbe ezen a ponton a lineáris görbe felett látható. Tehát azok az árnyalatok világosodnak, amelyeknél a görbe a lineáris egyenes felett halad, és azok sötétednek, ahol a görbe a lineáris egyenes alatt halad.

Nézzük meg a kontrasztot is. Mindkét ábrán piros nyíllal bejelöltem ugyanazt a sötétebb árnyalatot is. Mindkét ábrán a vízszintes tengelynél (bemenetnél) (3), és a függőleges tengelynél (kimenetnél) (4 és 5) fehér nyíllal bejelöltem a két árnyalat közötti különbséget. A lineáris görbénél nyilvánvaló, hogy a kimenetnél lévő fehér nyíl elvileg ugyanolyan hosszú, mint a bemenetnél lévő. Az egyedi görbénél azonban a kimenetnél ez az árnyalattartomány megnövekedett, a fehér nyíl hosszabb lett a függőleges tengely mellett. Ez azt mutatja, hogy ebben a bemeneti árnyalattartományban (a piros és a sárga nyíl között az x tengelyen) a kimeneten megnövekedett a kontraszt. Azért növekedett meg, mert ebben a tartományban a görbe meredekebb, mint a lineáris egyenes.

A Görbetípus-választóval (20) ötféle lehetőség közül választhatunk: Kikapcsolt, Standard, Rugalmas, Parametrikus, Húrkontroll.

Ha a Görbe típusa (12) ikon környékére kattintunk, akkor a görbeszerkesztőt elrejthetjük/megjeleníthetjük. Ez a görbe működését nem befolyásolja, azonban a képernyőn így kevesebb helyet foglal. Ha egy görbe nem kikapcsolt állapotban van, és a szerkesztőeszköz engedélyezve van, amelyen belül van a görbe, akkor az a görbe hatással lesz a képre, függetlenül a görbeszerkesztő láthatóságától.

A görbeszerkesztő használata közben a Ctrl+Z megnyomása az előzményekben lép vissza egy szinttel, nem pedig a görbeszerkesztés során elvégzett műveletet vonja vissza.

A Visszaállítás gombbal a görbe visszaállítható az alapértelmezett értékre.

A görbe hátterében a görbe szerkesztése előtti állapotot (a görbeszerkesztő bemeneti képét) tükröző világosság hisztogram (10) látható. A görbe szerkesztése, alakjának változása során bekövetkező változás ezen a hisztogramon nem követhető nyomon.

Bizonyos görbetípusok esetén vezérlőpontokat helyez el az ART a görbe két végpontjánál. Ilyen esetben mi magunk is helyezhetünk el vezérlőpontokat a görbe egy pontjára történő kattintással, amelyeket az egérrel a görbevonalon mozgathatunk, és le/fel mozgatva alakíthatunk a görbe alakján. A vezérlőpontok csak a görbe alakjának kialakítását segítik, a görbe hatása szempontjából csak a görbe alakja számít. Egy saját magunk által létrehozott vezérlőpont megszüntetéséhez az egérrel húzzuk azt ki a szerkesztési területről, és ott engedjük el.

Ha lenyomjuk a vezérlőpont mozgatása közben a Ctrl billentyűt, akkor a mozgás jelentősen lelassul, és finomabb beállítás lehetséges. Ha lenyomjuk a vezérlőpont mozgatása közben a Shift billentyűt, akkor a vezérlőpont felveszi valamely kulcselem értékét. Ilyen kulcselem lehet például a görbe maximális vagy minimális értéke, a 45 fokos átlós egyenes pontja, az előző vagy a következő vezérlőponttal azonos érték, valamint az előző és a következő vezérlőpontot összekötő egyenes pontja. Az az elem pirosra változik, amelyhez az illesztés megtörtént.

Legtöbbször megjelenik a görbe mellett a Beállítási pont választó. A beállítási pont választó lehetővé teszi, hogy egy vezérlőpontot helyezzünk el egy görbén pontosan azon a helyen, amely megfelel annak a területnek, amelyre az előnézeten az egérmutató mutat. Ez a lehetőség például a kép színeibe történő beavatkozáskor jön jól, de más esetekben is hasznos lehet. A gombra kattintva kapcsoljuk be a beállítási pont választót. Ha most az egérmutatót az előnézet fölé visszük, a görbe típusától függően egy vízszintes vagy egy függőleges egyenes jelenik meg a görbén. Ez a vonal annak a képpontnak az értékét jelöli, amely fölött van az egérmutató. Ha egy vezérlőpontot szeretnénk elhelyezni a görbén ahhoz az értékhez, amely fölött az egérmutató áll, akkor nyomjuk le, és tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűt, majd nyomjuk le és tartsuk lenyomva az egér gombját, ekkor egy vezérlőpont jelenik meg a görbén. Ezután felengedhetjük a Ctrl billentyűt. Ha továbbra is nyomva tartjuk az egérgombot, akkor a vezérlőpontot az előnézet elhagyása nélkül állíthatjuk be az egér fel-le mozgatásával. Ha közben a Ctrl billentyűt is lenyomjuk, akkor nagyon finoman állíthatjuk be a vezérlőpontot. A beállítási pont választó kikapcsolásához ismét kattintsunk a gombra, vagy az előnézeten kattintsunk jobb egérgombbal.

Minden görbéhez tartozik egy gomb, amely lehetővé teszi a kiválasztott vezérlőpont be-/kimeneti értékeinek szerkesztését. Használhatjuk ezt például arra, hogy egy vezérlőpont kimenő értékét egy referenciaértékhez igazítsuk.

Használatához vezérlőpontokat kell létrehozni. Ezt legegyszerűbben a beállítási pont választóval tehetjük meg. Aktivizáljuk a be-/kimeneti értékeinek szerkesztését és a beállítási pont választót a gombokra történő kattintással. A görbe alatt megjelenik a “Be”, azaz a bemeneti értéket, illetve a “Ki”, azaz a kimeneti értéket tartalmazó mező. A mezők értékei megfelelnek az egérmutató alatti pontnak, ha az egérmutatót a görbe vagy az előnézet fölé visszük. Ha az egérmutatót az előnézet fölé visszük, akkor a fentebb leírtak szerint a Ctrl+kattintással elhelyezhetünk egy vezérlőpontot a görbén. A vezérlőpont be-/kimeneti értékeinek szerkesztéséhez kattintsunk jobb egérgombbal a vezérlőpontra. Ekkor a vezérlőpont piros színű lesz, és körülötte egy piros gyűrű látható.

  1. Vezérlőpont létrehozása, szerkesztő mód aktivizálása
  2. Értékek megváltoztatása

A bal oldali ábrán láthatjuk, hogy létrehoztuk a vezérlőpontot, és jobb egérgombbal rákattintva szerkesztő módba jutottunk. A lineáris görbe miatt az ábrán a bemeneti és kimeneti értékek megegyeznek. Most lehet szerkeszteni az alul látható mezőkbe történő számértékek beírásával, vagy a mező mellett lévő +/- gombokra kattintással a bemeneti és a kimeneti számértékeket, és a vezérlőpont a megadott értékeknek megfelelően elmozdul. A szerkesztés eredményét láthatjuk a jobb oldali ábrán. Az értékek szerkesztéséből a be/kikapcsoló gombra kattintással, vagy a görbén a vezérlőpontokon kívüli területre jobb egérgombbal történő kattintással léphetünk ki.

Többféle görbetípus áll rendelkezésre, nézzük meg ezeket.

Ki: a görbe kikapcsolt állapotban van, semmi hatása sincs a képre.

Standard: a fentiekben ezzel foglalkoztunk. Vezérlőpontok segítségével állíthatjuk be a görbe alakját.

Rugalmas: a rugalmas görbe egy vezérlőpontjának módosítása kevésbé lesz hatással a görbe távolabbi részére, mint standard görbe esetén.

Parametrikus:

Lehetővé teszi csúszkák használatát a görbe közvetlen alakítása helyett. A bemeneti világosságértékek négy tartományra vannak osztva, mégpedig Árnyékok, Sötétek, Fények, és Csúcsfények. Ezeken a tartományokon belül a görbét a görbe alatti négy csúszkával állíthatjuk. Ha az egérmutatót az egyik csúszka fölé állítjuk, akkor a görbevonal mellett a fenti ábrán is látható világosabb terület jelzi azt a tartományt, amelyen belül azzal a csúszkával változtatni lehet a görbén. A görbe alatti árnyalatskálán láthatjuk a Zónaválasztót, amelyet három vezérlőpont oszt négy részre. Ezeket egér segítséggel jobbra-balra tologathatjuk. Ezeknek a vezérlőpontoknak a helyzetétől függ, hogy az egyes csúszkák hatása milyen árnyalatokra lesz hatással. Mozgatásukra változik a kép bizonyos részeinek világossága, változik az a terület, amelyen belül a csúszkával alakíthatjuk a görbét, és változik a görbe alakja is. A bal oldali vezérlőpont balra történő mozgatása a sötét árnyalatok világosodását eredményezi, jobbra mozgatása azok sötétedését. A középső vezérlőpont balra történő mozgatásának hatására a középárnyalatok világosodnak, jobbra sötétednek. A jobb oldali vezérlőpont balra mozgatása a csúcsfényeket sötétíti, jobbra mozgatása pedig világosítja. A vezérlőpontokkal a kép jellegéhez, világosságértékeihez igazíthatjuk a görbeszerkesztő működését.

A csúszkák melletti visszaállítás gomb segítségével az egyes csúszkákat lehet alaphelyzetbe állítani. A görbe felett a jobb felső sarokban látható visszaállítás gombbal mind a négy csúszkát és mind a három kontroll pontot alaphelyzetbe állíthatjuk. Ha a zónaválasztón jobb egérgombbal kattintunk, akkor a vezérlőpontok alaphelyzetbe állnak, de a csúszkák értéke nem változik.

Húrkontroll:

Első ránézésre ez a görbetípus nagyon hasonlít a standard görbére, azonban vannak eltérések. A standard görbe érinti az összes vezérlőpontot, míg húrkontroll esetén a vezérlőpontok a görbén kívül helyezkednek el, és maguk felé vonzzák a görbét (bal oldali ábra). A húrkontroll lehetővé teszi a görbén egy egyenes szakasz előállítását, míg standard görbével ezt nem lehet megtenni. A húrkontrollnál ehhez legalább három vezérlőpontot kell létrehozni (tehát összesen legalább öt lesz). Ha lenyomva tartjuk a Shift billentyűt egy vezérlőpont húzása közben, akkor könnyebben hozhatunk létre egyenes szakaszt azáltal, hogy a középső vezérlőpontot az előző és a következő vezérlőpontot összekötő egyeneshez illesztjük (ekkor pirosra vált a három vezérlőpont) (jobb oldali ábra). Sok felhasználó előnyben részesíti a húrkontroll típusú görbéket a lehetséges alternatívákkal szemben.

3.14.2.2 S-görbe

Miután már ismerjük a tónusgörbét, néhány szót kell szólni annak speciális esetéről, az S-görbéről. Nevét elnyújtott “S” betűhöz hasonló alakjáról kapta.

Az S görbét sokszor használjuk a kép tónusainak beállításához. A görbe középső szakaszán (középtónusoknál) nő a kép kontrasztja, az árnyékoknál és a csúcsfényeknél pedig tömörítés történik, amely kontrasztvesztéssel jár.

  1. Sötét tónusok bemeneti tartománya
  2. Sötét tónusok bemeneti tartományához tartozó kimeneti tartomány
  3. Középtónusok kiválasztott bemeneti tartománya
  4. Középtónusok bemeneti tartományához tartozó kimeneti tartomány
  5. Világos tónusok bemeneti tartománya
  6. Világos tónusok bemeneti tartományához tartozó kimeneti tartomány

Alul a vízszintes tengelyen, a bemenő tónusoknál kijelöltem három tónustartományt, egyet az árnyékoknál (1), egyet a középtónusoknál (3), egyet a csúcsfényeknél (5). A függőleges tengelyen bejelöltem azokat a kimeneti tónustartományokat, amelyek az egyes bemeneti tónustartományokhoz tartoznak (2, 4, 6).

Ahol a kimenti tónustartomány kisebb a hozzá tartozó bemeneti tónustartománynál, ott tömörítés (összenyomás) történik, ahol nagyobb, ott nyújtás (széthúzás). A nyújtás a tömörítés ellentéte. A nyújtás növeli a kontrasztot, a tömörítés csökkenti.

S-görbe esetén az árnyékoknál és a csúcsfényeknél kisebb a kimeneti tónustartomány, tehát tömörítés történik, amely kontrasztvesztéssel jár, mert csökken a tónusok közötti világosságkülönbség. A középtónusoknál nagyobb a kimeneti tónustartomány, tehát nyújtás történik, amely a kontraszt növekedésével jár, mert növekszik a tónusok közötti világosságkülönbség.

3.14.2.3 Kiegyenlítőgörbe-szerkesztő

Ezt a görbét az ART több eszköze is használja. A Színek eszközcsoport > Színkiegyenlítő eszközén keresztül ismerkedjünk meg vele.

  1. Bemeneti értékek (színezetskála)
  2. Kimeneti értékek (H, S, vagy L)
  3. Görbe megnevezése
  4. Görbetípus ikonja
  5. Görbetípus-választó (Ki/Kiegyenlítő)
  6. Visszaállítás
  7. Beállítási pont választó
  8. Vezérlőpont be-/kimeneti érték szerkesztő
  9. Aktuális görbe másolása a vágólapra
  10. Görbe beillesztése a vágólapról
  11. Görbe betöltése
  12. Aktuális görbe mentése
  13. Vezérlőpontok
  14. Lineáris egyenes

A színkiegyenlítő eszköz felhasználói felületét láthatjuk a fenti ábrán. Ez az eszköz három kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt tartalmaz, ennek megfelelően felül, a Csatorna felirat mellett van a H, az S, és az L görbeszerkesztő fejléce. A fejlécek három elemet tartalmaznak:

Fejlécére kattintva tudjuk aktuálissá tenni a görbét. Mindig az aktuális görbe szerkesztőjét látjuk (ha a görbe nem kikapcsolt állapotú). Az aktuális görbe fejléce sötétebb színű. A fenti ábrán a H görbe az aktuális, annak a szerkesztőjét látjuk. Ha a már aktuális görbe fejlécére kattintunk, akkor elrejthetjük a görbeszerkesztőt, az nem lesz látható, ismételt kattintásra ismét látható lesz. Ennek csak az a szerepe, hogy amikor nem szerkesztjük a görbét, akkor ne foglalja a helyet a képernyőn. A görbe hatását nem befolyásolja az, hogy a görbeszerkesztő látható-e vagy sem. Csak a görbe alakja számít.

Alul, az x tengelyen a bemenő tulajdonságot láthatjuk, amely értékétől függően változik a képen a görbe kimenő tulajdonsága. Alul láthatjuk, hogy jelenleg a bemenő tulajdonság a színezet, láthatjuk a színezetskálát is. Bal oldalt az y tengelyen a kimenő tulajdonság van ábrázolva, amely a bemenő tulajdonság értékétől függően változhat, ez a H görbénél a színezet, az S görbénél a telítettség, és az L görbénél a világosság. A kimenő tulajdonság és annak értékei a kiegyenlítőgörbe-szerkesztőkben általában nincsenek feltüntetve.

Ha színezet a bemenő tulajdonság, akkor a görbe alatti színezetskálán a színkör színei láthatók. A színkörön a színek körbezáródnak, amely azt jelenti, hogy a színezetskála vége után annak elején folytatódnak a színkör színei.

A lineáris állapot, amikor a görbének semmi hatása sincs, az ábrán is látható, középen elhelyezkedő vízszintes egyenes. A lineáris, vízszintes egyenes halványan mindig látható a görbeszerkesztőben. Ahol a görbe vonala a lineáris egyenes felett halad, ott nő a kimeneti tulajdonság értéke, annál jobban, minél magasabban fut a görbe. Ahol a görbe vonala a lineáris egyenes alatt halad, ott csökken a kimeneti tulajdonság értéke, annál jobban, minél alacsonyabban fut a görbe.

Látható hat darab különböző színű függőleges vonal. A vonal színe megfelel a bemenő színezetnek (alatta az x tengelyen látható szín). Azaz a függőleges vonalak a bemenő színezet bizonyos színeit jelképezik.

A lineáris vízszintes vonal és a színes függőleges vonalak metszéspontjában vezérlőpontok találhatók, segítségükkel alakíthatjuk ki a görbe alakját.

A visszaállítás gomb az aktuális görbét állítja vissza lineárisra.

A beállítási pont választó gombra kattintva az előnézetről választhatunk egy pontot, amelyhez igazíthatjuk a görbét. Hasonlóan működik, mint a tónusgörbéknél.

A vezérlőpont be-/kimeneti érték szerkesztő gombra kattintva számértékekkel adhatjuk mag az értékeket. Részletesen lentebb foglalkozunk vele.

Az aktuális görbe másolása a vágólapra gombra kattintva az aktuális görbét a vágólapra másolja.

A görbe beillesztése a vágólapról gombra kattintva az előzőleg vágólapra másolt görbét beilleszti.

Az aktuális görbe mentése gombra kattintva az aktuális görbét fájlba menthetjük.

A görbe betöltése gombra kattintva az előzőleg fájlba mentett görbét betölthetjük.

A görbe hatását talán az L görbénél a legegyszerűbb megérteni. A fenti ábrán egy L (világosság) görbét látunk. Ez a görbe minden egyes képpont tekintetében azt szabályozza, hogy az adott képpont színezetétől függően hogyan változzon annak világossága. A lineáris “görbe” a középen haladó vízszintes egyenes. Balról jobbra nézve a görbét, azt láthatjuk, hogy a sárga színig a világosságértékek nem változnak, majd növekedni kezd sárgás-zöldes területek (képpontok) világossága a képen, a legjobban a zöld színű területek világossága nő meg, majd a kékeszöld színnél fokozatosan visszatér a világosság az eredeti értékre. A kékeszöld színű területek világossága nem változik, majd a kék szín felé haladva egyre inkább csökken az adott színű területek világossága, legjobban a kék területek világossága csökken. A kéktől a lila szín felé haladva visszanövekszik a világosság az eredeti értékre, a lila szín, és az attól jobbra lévő színek világossága nem változik. A görbe hatására ez eredeti világosságukhoz képest változik meg a képpontok világossága.

Ha az egyik metszéspontban lévő vezérlőpontra visszük az egérmutatót, és lenyomva tartjuk a gombot, akkor a függőleges vonal megvastagszik, majd ha elkezdjük mozgatni az egeret, megjelenik a vastag vízszintes vonal is. Mindig a vastag vonalat mozgathatjuk, jelen esetben mindkettőt. A vonalak színe a mozgatás során változik, elvileg a kimenő színt láthatjuk. A függőleges vonal alatt a színskálán láthatjuk a bemenő színt, amely a vastag vonal(ak) színére fog változni a képen. Az átmenetet a görbe alakja határozza meg.

A diagram tetszőleges, valamely két függőleges vonal közötti területének valamely pontjára kattintva magunk is létrehozhatunk vezérlőpontokat. Ezek ugyanúgy viselkednek, mint a már eredetileg meglévők. Az általunk létrehozott vezérlőpontot úgy tudjuk eltávolítani, hogy az egérrel kihúzzuk a szerkesztési területről, és ott elengedjük. Az ábrán két új vezérlőpontot iktattunk be azért, mert így hirtelenebb (meredekebb) átmenetet tudunk létrehozni. Mindjárt meglátjuk, hogy az átmenetet más módon is befolyásolhatjuk.

Ha a Ctrl billentyűt lenyomva mozgatjuk az egeret, akkor a vezérlőpont lassan mozog, és nagyon finom beállításra lesz lehetőségünk.

Ha a Shift billentyűt lenyomjuk a vezérlőpont mozgatása közben, akkor a vezérlőpontot kulcspontra illeszthetjük. Kulcspontok: a lineáris görbe pontja, a maximális érték, illetve a minimális érték.

Ha az egérmutatót a függőleges vonalra helyezzük, de nem a vezérlőpontra, és lenyomva tartjuk az egér gombját, akkor az azon a vonalon lévő vezérlőpontot tudjuk vízszintesen vagy függőlegesen mozgatni attól függően, hogy az egérrel az első mozdulatot milyen irányba tesszük meg. Ha függőleges irányba mozdítjuk meg az egeret, akkor csak függőlegesen tudjuk a vezérlőpontot mozgatni, azaz a vízszintes vonal vastag lesz, együtt mozog a vezérlőponttal, mint az ábrán látható. Ha vízszintesen mozdítjuk meg az egeret, akkor csak vízszintes irányba lesz mozgatható, ilyenkor a függőleges vonal lesz vastag. Mindig a mozgatható vonal lesz vastag. Az egérmutató mutatja a mozgatás irányát. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy csak abba az irányba mozogjon a vezérlőpont, amilyen irányba szeretnénk, a másik irányba nem tudjuk mozgatni. Ha magát a vezérlőpontot fogjuk meg az egérrel, akkor a vezérlőpont mind a négy irányba mozgatható.

Ha az egérmutatót a vezérlőpont fölé helyezzük, akkor mellette balra és jobbra megjelenik egy sárga és kék jelzőpont. Ha ezek valamelyikére állunk rá az egérmutatóval, az egérmutató balra-jobbra nyíllá változik, és most lenyomva a gombot, a görbe meredekségét (azaz jelen esetben a színváltás átmenetének fokozatosságát) változtatni tudjuk. A görbe meredekre állításával elérhető, hogy a színmódosítás csak a bemenő színezet kis tartományát érintse.

Vezérlőpontok létrehozásával, és a görbe meredekségének beállításával tetszőleges alakú görbe állítható elő.

Ennél a görbetípusnál is van lehetőség a be-/kimeneti értékek szerkesztésére. Ehhez a vezérlőpont be-/kimeneti értékeinek szerkesztése gombra kell kattintanunk, jobbra a görbe mellett. Ezután jobb egérgombbal kell kattintani arra a vezérlőpontra, amelynek értékeit szerkeszteni szeretnénk, ennek hatására a vezérlőpont színe pirosra vált.

Be és Ki mezők a vezérlőponthoz tartozó bemeneti, illetve kimeneti érték megadására szolgál, az LT a vezérlőpont bal oldalán szabályozza a görbe meredekségét, az RT a jobb oldalán.

Nézzünk meg egy egyszerű példát a kiegyenlítőgörbe használatára.

Változtassuk meg a lány mögötti levelek színét. Az lenne jó, ha nem lenne semmi másnak a levelekhez hasonló színe a képen, mert ha más hasonló színű képelem is van, akkor annak is megváltozna a színe. Ez nem teljesen teljesül, mert részben a virágcsokornál lévő zöldek is változnak. Menjünk a Színek eszközcsoportba, aktiváljuk, és nyissuk le a Színkiegyenlítő eszközt. A “H” görbe fejlécének jobb oldalánál nyissuk le, és válasszuk ki a Kiegyenlítő lehetőséget.

Fogjuk meg egérrel a zöld függőleges vonal közepén lévő vezérlőpontot, mozgassuk lefelé és oldalirányba is, amíg elérjük a megfelelő színárnyalatot. Amikor megfelelőnek találjuk a levelek színét, engedjük fel az egérgombot.

3.14.2.4 Küszöbgörbe-szerkesztő

A küszöbgörbe azt határozza meg, hogy hogyan szeretnénk feldolgozni a képet az adott eszközzel a kép tónusainak, vagy egyéb tulajdonságának függvényében.

A Részletek eszközcsoportban található Élesítés eszköz példáján keresztül nézzük meg a küszöbgörbe használatát. Az élesítésen belül az Életlen maszk módszert kell kiválasztanunk, hogy a küszöbgörbe megjelenjen.

  1. Bal alsó vezérlőpont, értéke 20
  2. Bal felső vezérlőpont, értéke 80
  3. Jobb felső vezérlőpont, értéke 1200
  4. Jobb alsó vezérlőpont, értéke 2000
  5. Visszaállítás
  6. Nincs élesítés
  7. Fokozatosan növekvő élesítés
  8. Maximális élesítés
  9. Fokozatosan csökkenő élesítés

A küszöbgörbe alá oda kell képzelnünk a tónusskálát, balra a legsötétebb, jobbra a legvilágosabb árnyalattal. A fenti ábrán oda is tettem. A küszöbgörbén láthatunk négy vezérlőpontot, kettőt alul, kettőt felül, és közöttük a “görbe” is be van rajzolva, amely mindig egyenes szakaszokból áll. Új vezérlőpontot nem lehet létrehozni, csak ezt a négyet lehet beállítani. Az ábrán a négy vezérlőpontot feketére színeztem, hogy jobban lehessen látni őket.

Az Élesítés eszköz esetében a küszöbgörbével azt lehet szabályozni, hogy a kép adott helyének tónusától hogyan függjön az élesítés mértéke. A képzaj a legsötétebb képrészeken jelenik meg legelőször, mert azon a részen éri a legkevesebb fény a képérzékelőt. A képzajt nem szeretnénk élesíteni, mert akkor még jobban láthatóvá válna a képen.

A négy vezérlőpont legfeljebb öt tartomány kialakítását teszi lehetővé, egyet a bal alsó előtt, hármat a négy vezérlőpont között, és egyet a jobb alsó után. A képen látható példában csak négy tartomány látható, az ötödik akkor keletkezne a jobb alsó vezérlőpont után, ha azt a jobb szélső helyzetből balra húznánk.

Ha az egeret a görbe fölé visszük, akkor megmutatja az aktuális értékeket.

Az ábrán láthatjuk, hogy a bal alsó vezérlőpont értéke 20, a bal felsőé 80, a jobb felsőé 1200, a jobb alsóé pedig a maximális 2000. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a vezérlőpontok milyen világosságértékekre vannak állítva. A bal oldali szélső helyzet értéke 0, a jobb oldali szélső helyzet 2000. Ahol a görbe legalul fut, azoknál az árnyalatoknál az eszköz egyáltalán nem fejti ki hatását, ahol legfelül halad, ott maximális az eszköz hatása, ahol ferde, ott fokozatosan nő, illetve csökken az adott árnyalattartományban az élesítés mértéke. Ha konkrétan megnézzük a fenti ábrán a görbét, akkor azt láthatjuk, hogy a legsötétebb területeken nincs élesítés, mert a bal alsó vezérlőpont 20-ra van állítva, és 20 alatt alul fut a görbe. A bal alsó és a bal felső vezérlőpont közötti árnyalatoknál a görbe ferdén felfelé halad, és fokozatosan egyre nagyobb mértékű az élesítés. Ezek még mindig elég sötét képrészek. A bal felső vezérlőpontnál éri el a maximális hatást az élesítés, és ettől kezdve egészen a jobb felső vezérlőpontnak megfelelő világosságú területekig maximális marad. Ezután a jobb alsó vezérlőpontig, jelen esetben a legvilágosabb árnyalatokig fokozatosan csökken az élesítés mértéke.

A visszaállítás gomb az alapértelmezett értékeket állítja vissza. A Ctrl-z az előzményekben lép eggyel vissza nem pedig a görbe szerkesztési lépéseiben.

Az egyes vezérlőpontok egyenként történő mozgatásához tartsuk lenyomva a Shift billentyűt, mielőtt egy vezérlőpontra kattintanánk az egérrel. A Shift billentyű lenyomása nélkül együtt mozgathatjuk a bal alsó és bal felső, illetve a jobb felső és jobb alsó vezérlőpontpárokat. Ha a vezérlőpont mozgatása közben lenyomjuk a Ctrl billentyűt, akkor nagyon finoman mozgathatjuk.

Az Élesítés eszköznél a küszöbgörbével valójában az élesített (módosított) kép átlátszatlanságát szabályozzuk a képpontok világosságától függően.

3.15 CTL szkriptek az ART-ban

Az ART 1.21-es változatától kezdődően nagyszerű lehetőség a CTL szkriptek alkalmazhatósága. A CTL (színátalakítási nyelv) egy szkriptnyelv, amelyet pixelszintű képtranszformációs műveletek létrehozására terveztek. A CTL szkriptek lehetővé teszik összetett képmanipulációs műveletekre szolgáló eszközök létrehozását C vagy C++ nyelvhez hasonló, aránylag egyszerű szkriptnyelven.

Az ART létrehozója, Alberto Griggio készített is egy nagyon hasznos CTL szkriptgyűjteményt, amelynek legfrissebb verzióját erről az oldalról lehet letölteni összecsomagolt (.zip) fájlként:

CTL szkriptgyűjtemény

A letöltéshez a verziószám alatti sorban a “zip”-re kell kattintani.

A letöltött fájlt csomagoljuk ki. Kicsomagolás után kapunk egy könyvtárat, benne találjuk a CTL szkripteket, illetve egy languages nevű könyvtárat a szkriptek fordításaival (nyelvi fájlok). Ebből a könyvtárból kell majd átmásolni az összes .ctl kiterjesztésű fájlt és a fordításokat tartalmazó languages könyvtárat a megfelelő helyre (a README.md fájlt nem szükséges átmásolni).

A nyelvi fájlok fájlneve az adott nyelv megnevezése (pl. Magyar), amelyet nem szabad megváltoztatni, mert akkor az ART nem fogja megtalálni. A nyelvi fájlok a szkriptek felhasználói felületének fordításait tartalmazzák. Jelenleg magyar, holland, francia, koreai, japán és angol érhető el. Ha a program felhasználói felületéhez kiválasztott nyelvhez nem érhető el CTL szkript nyelvi fájl, akkor a szkriptek felhasználói felülete angol nyelvű lesz.

A szkriptek telepítése céljainktól függően kétféle módon történhet:

Egyik lehetőségként az ART telepítési könyvtárában található üres ctlscripts könyvtárba másoljuk az összes .ctl kiterjesztésű fájlt, és a languages könyvtárat is annak tartalmával együtt. Ezzel a megoldással minden felhasználónak rendelkezésére állnak a CTL szkriptek. A módszer hátránya az, hogy amikor az ART új változatát telepítjük, akkor ismét el kell végezni a másolást.

Ha az ART beállításaiban nyelvet változtatunk, akkor a CTL szkriptek is ugyanazon a nyelven jelennek meg (ha létezik hozzájuk az adott nyelvű fordítás).

Másik lehetőségként az ART konfigurációs könyvtárába másolhatjuk a CTL szkripteket a languages könyvtárral együtt. Konfigurációs könyvtára minden felhasználónak külön van a saját Home könyvtárán belül, ezért ha több felhasználó is használja a számítógépen az ART programot, akkor mindegyik felhasználónál el kell végezni a másolást. Az ART konfigurációs könyvtára Linux esetén általában a $HOME/.config/ART könyvtár, Windows esetén a %LOCALAPPDATA%\ART könyvtár. Ebben kell létrehoznunk (ha még nem létezik) a ctlscripts nevű könyvtárat. A kicsomagolt fájlok közül ebbe kell bemásolnunk az összes .ctl kiterjesztésű fájlt, illetve a languages könyvtárat.

Amikor az ART elindul, akkor beolvassa a CTL szkripteket, és a Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Mód-nál kiválaszthatók lesznek. Jelenleg 26 CTL szkript áll rendelkezésre, de ez minden bizonnyal bővülni fog.

Kiválasztás után megjelennek a kiválasztott eszközhöz tartozó csúszkák, esetleg görbeszerkesztők stb.

A továbbiakban feltételezem, hogy a CTL szkriptek telepítve vannak, és elérhetők.

3.16 Az ART alapvető munkafolyamata

Ez a fejezet az ART dokumentációjában található “ART Quick Start” című írás alapján készült, amelynek elkészítésében Barry Thomas működött közre.

Ez nem fordítása az említett dokumentumnak, azonban azt felhasználva készült.

Az itt látható nyers fájl forrása (innen tölthető le): IMG_3760.CR2

A kép szerzője Barry Thomas. A kép közkincs, ezért felhasználhatjuk a szerkesztés gyakorlására. A képen a Wollaton Hall látható, amely Nottinghamshire-ben, az Egyesült Királyságban található. A nyers fájlt érdemes lehet letölteni, mert akkor ki lehet próbálni rajta a szerkesztés lépéseit.

Ebben a részben Barry Thomas jól exponált nyers képét fogjuk feldolgozni. Ennek kapcsán áttekintjük a feldolgozás legalapvetőbb lépéseit, az alapvető munkafolyamatot.

Bármilyen fénykép feldolgozása során mindig hasonló szempontok szerint kell mérlegelni. Célunk egyrészt a kép technikai szempontból történű javítása, módosítása, például a lencsehibák korrekciója, a képzaj csökkentése stb., másrészt a kép esztétikai megjelenését módosító változtatásokat végzünk, például expozíció-korrekciót, színek módosítását stb.

A fenti ábrán az Állományböngésző nézetet láthatjuk. Bélyegképként látható a feldolgozandó nyers fájl.

Először megvizsgálhatjuk a képet. Vizsgálat nézetbe a jobbra felül látható Vizsgálat fülre kattintva juthatunk.

A vizsgálat segít felmérni, hogy milyen beavatkozásokat szükséges a képen végrehajtani.

Ezután duplán kell kattintani a szerkesztésre kiszemelt kép bélyegképére, amely megnyílik Szerkesztő nézetben.

A filmszalag és a bal oldali panel megjelenítését letiltottam, így nagyobb hely áll az előnézet rendelkezésére. Az előnézet hátterét állítsuk szürkére.

Ebben a fázisban jobb, ha az előnézet méretét kisebbre állítjuk, hogy azt a szürke háttér által körülvéve szemlélhessük, mert az alapvető beállításokat így tudjuk legjobban elvégezni. A színek észlelése függ a háttér világosságától, színétől is.

Ettől a pillanattól kezdve a fénykép bélyegképe már nem a beágyazott JPEG-en, hanem a tényleges nyers adatokon alapul. Amikor módosítjuk a képet a szerkesztőben, a bélyegkép frissül, hogy tükrözze a változtatásokat.

Esetleg már most elégedettek lehetünk az eredménnyel, azonban most nem ez a lényeg, hanem az, hogy menjünk végig az alapvető szerkesztési lépéseken. Nem célunk a lehető legjobb kép létrehozása.

Először a fehéregyensúlyt kell beállítanunk. Ennek érdekében menjünk a Színek eszközcsoportba, amelyet balról harmadik gombra történő kattintással tehetünk meg. Az alábbi ábrán ez az gomb alá van húzva.

A fenti ábrán láthatjuk a Színek eszközcsoport eszközeit. A Fehéregyensúly eszköz alapértelmezés szerint be van kapcsolva (ha nincs, kapcsoljuk be). Kattintsunk a nevére, hogy lenyíljon, és a vezérlőeszközök láthatók legyenek.

Alapértelmezés szerint a fényképezőgép beállítását (Tárolt) használja. Ezen ne változtassunk. Ha nem látszik a fenti ábrához hasonlóan minden elem, vegyük szélesebbre a jobb oldali panelt a belső szélének húzásával. Leginkább a Színhőmérséklet csúszkát használjuk, ha állítani szeretnénk a színhőmérsékleten. Gondoljunk arra, hogy ilyenkor a témát megvilágító fény színhőmérsékletét állítjuk, és ehhez képest az ART annyit korrigál, mintha valós színeket szeretnénk kapni. Tehát ha a hidegebb irányba (magasabb színhőmérséklet felé) állítjuk, akkor melegebb tónusokat kapunk. A színhőmérséklet értékét a csúszkánál jobbra látjuk is, jelen esetben 5640 K. Ha melegebb színeket szeretnénk, akkor jobbra, ha hidegebbeket, akkor balra kell állítani a csúszkán. Ha színeltolódást tapasztalunk, akkor az alatta lévő két csúszkával korrigálhatjuk. A Színhőmérséklet csúszkával 6500 K színhőmérsékletet állítottam be.

Az eredmény itt látható:

Ezután átmehetünk az Expozíció eszközcsoportba, és ha szükséges, állíthatunk az Expozíció-kompenzáció csúszkán.

Ez a kép jól exponált, ezért erre nincs szükség. Most már megnövelhetjük az előnézet méretét az ablakhoz igazítva. Az Expozíció eszközcsoportban aktiváljuk a Tónuskiegyenlítő eszközt, és nyissuk is le. A kép előterében túl sötét részek vannak, világosítsunk ezen az Árnyékok csúszka értékének 30-ra állításával.

A kép jobb oldalán láthatók részlettelen fehér felhőrészek. Ennek javítása érdekében tömöríteni kell a csúcsfényeket. Ezt a Csúcsfények csúszka negatív irányba történő állításával tudjuk elérni (-50-re állítottam).

Az alábbi ábrán láthatjuk a beállításokat.

Most lépjünk a Részletek lapra (balról a második gomb).

Itt öt eszközt találunk: Folt eltávolítása, Élesítés, Zajcsökkentés, Impulzuszaj csökkentés, Színhibajavítás (defringe). Nekünk most az Élesítés eszközre lesz szükségünk, ezért kapcsoljuk be, ha esetleg nincs, és nyissuk le. Célunk az, hogy élesítsünk kicsit az épületen.

Háromféle élesítési módszer közül választhatunk, mindegyikhez másfajta vezérlőelemek tartoznak. A fenti ábrán balra az Életlen maszk, középen az RL Dekonvolúció, jobbra az Egyedi RL Dekonvolúció módszer vezérlői láthatók. Mi most az Életlen maszk módszert szeretnénk használni, válasszuk ki azt a legördülő listából. Az Élesítés eszköz fejlécében láthatjuk, hogy hatása csak 100% nagyítás mellett látható az előnézeten, ezért az előnézet alatti eszköztáron kattintsunk az 1:1 nagyító gombra. Ekkor 100% nagyítás mellett látjuk az épület részletét.

Az alapértelmezett beállítás sok esetben megfelelő, azonban annál kissé erősebb hatást szeretnénk elérni, ezért módosítunk a beállításon. Ennek érdekében a Sugár csúszka értékét 0,5 helyett 0,7-re módosítottam, és az élesítés mértékét szabályozó Mérték csúszkát 200 helyett 260-ra állítottam.

Az eredményt itt láthatjuk:

Végül a kép geometriájával kapcsolatos módosítások következnek. Ennek érdekében menjünk be az Átalakítás eszközcsoportba, ahol a következő eszközöket láthatjuk: Kivágás, Átméretezés, Kimenet élesítése, Geometria, Objektív. Nekünk a Geometria alcsoportra van szükségünk, ezért nyissuk le azt. Bekapcsológombot a fejlécében nem találunk, ez az eszköz mindig aktív, azonban az alapértelmezett beállításai semmit sem változtatnak a képen. A Geometria alcsoporton belül be kell kapcsolnunk a Perspektíva korrekció eszközt, mert az épület felfelé erősen összetartó élein szeretnénk korrigálni.

Felül szeretnénk szélesíteni némileg az épületen, ezért a Függőleges csúszkán kell állítanunk. A változtatás mértéke ízlésünktől függ. A csúszkát 10,9 értékre állítottam. Ekkor eléggé “kiegyenesedett” az épület.

Azonban minél inkább kiegyenesítjük, a képből annál kevesebb fér bele a képkivágásba. A fenti ábrán is láthatjuk, hogy az előtérből és a felhőkből is kevesebb fért rá a képre a módosítás során. A perspektíva korrekciója minden esetben azzal jár, hogy megváltozik a képkivágás is. Erre már a felvétel elkészítésekor gondolni kell. Ha a jobb oldalon a Geometria alatt az Automatikus kitöltés bejelölését megszüntetjük, akkor láthatjuk, hogy mi történt a korrekció során, és miért kellett vágni az ART-nak a képből.

Jelöljük be ismét az Automatikus kitöltést.

Végső műveletként még kivághatunk egy részt a képből, hogy az épület jobban kitöltse a képmezőt. Ennek legegyszerűbb módja, ha felül az eszköztáron a “pipetta” gombok mellett lévő Kivágás kijelölése gombra kattintunk. Ekkor a jobb oldali panelen lenyílik a Kivágás eszköz.

Kapcsoljuk be, és ha az eredetitől eltérő oldalarányú részt szeretnénk kivágni, akkor vegyük ki a jelölést az Arány rögzítésénél. Kattintsunk a Kiválasztás gombra, és jelöljük ki a kivágandó részt, majd kattintsunk a Kész gombra.

Ezzel készen is vagyunk. Már csak hozzá kell adnunk a szerkesztett képet a Feldolgozási sorhoz.

A feldolgozási sorba helyezés gombja az alsó eszköztáron van, balról a második, az Aktuális kép mentése mellett látható, két fogaskereket ábrázoló gomb. Kattintsunk rá a gombra. Ezzel a képet a Feldolgozási sorba helyeztük.

Most lépjünk be a Feldolgozási sor nézetbe a bal oldali fülre történő kattintással. Ne változtassunk az alapértelmezett beállításokon.

A sorban lévő képek feldolgozását a bal felső sarokban lévő nagy kapcsolóra kattintva indíthatjuk el. Indítsuk is el a feldolgozást.

Ha kész a feldolgozás, akkor eltűnik a bélyegkép. Most nézzük meg a nyers fájlt tartalmazó mappát. A mappában létrejött (ha eddig nem volt) egy converted nevű mappa, és ebben találjuk JPEG képünket. A képfájl neve megegyezik a nyers fájl nevével, kiterjesztése .jpg. A nyers fájl mellett megtalálhatjuk a kísérőfájlt (.arp), illetve ha a Feldolgozási sor nézetben a Feldolgozási paraméterek mentése a kép mellé be volt jelölve, akkor a JPEG kép mellett is. Célszerű ezt bejelölnünk, mert így minden JPEG képünk mellett ott lesz a hozzá tartozó kísérőfájl is. A nyers fájl mellett a kísérőfájlnak mindig csak a legutolsó változata lesz megtalálható.

Ezzel feldolgoztuk első képünket.

3.17 A Szerkesztő nézet gyorsbillentyűi

Az alábbi ábrán látható táblázat Szerkesztő nézetben, az F1 billentyű lenyomására jelenik meg.

A táblázat a Szerkesztő nézetben alkalmazható gyorsbillentyűket mutatja. Mindegyik gyorsbillentyűvel egy csúszka értékét állíthatjuk be. Csak meg kell nyitnunk a fájlt szerkesztésre, és máris alkalmazhatjuk a gyorsbillentyűket. Semmit sem kell csinálnunk, nem kell bekapcsolni sem a szerkesztőeszközt, lenyitnunk sem kell, semmit sem kell csinálni. Csak lenyomva kell tartani a megfelelő billentyűt, és az egér görgetésével vagy a + és - billentyűkkel beállíthatjuk a csúszka értékét. A csúszka értékét az előnézet alatt láthatjuk is. A szerkesztőeszközt, amelynek valamelyik csúszkáján állítunk, be is kapcsolja. A gyorsbillentyűk használata nagyon meggyorsítja munkánkat, és az alapvető beállításokat nagyon egyszerűen és gyorsan megtehetjük.

Például megnyitunk szerkesztésre egy nyers fájlt. Ha az expozíció-kompenzáción szeretnénk állítani, akkor lenyomva tartjuk az “e” billentyűt, majd az egér görgetésével, vagy a + és a - billentyűkkel beállítjuk az értékét. Ha még az élénkségen is állítani szeretnénk, akkor nyomva tartjuk a “v” billentyűt, és beállítjuk ennek a csúszkának is az értékét stb. Nagyon egyszerű és gyors.


A könyv első része: Alapismeretek

A könyv harmadik része: Az ART szerkesztőeszközei eszközcsoportok szerint

Oldal tetejére

Főoldal


© Bereczky Péter, 2025
Eltérő rendelkezés hiányában a weboldal licence: Creative Commons By-NC-SA 4.0
A szerző által készített fényképek licence: Minden jog fenntartva!
Kapcsolat: info (kukac) bykyny (pont) hu