Tartalomjegyzék

A könyv első része: Alapismeretek

A könyv második része: Az ART nyersfájl-feldolgozó program

4. Az ART szerkesztőeszközei eszközcsoportok szerint

Az ART-ban a szerkesztőeszközök funkciójuk szerint csoportosítva vannak, a csoportok balról jobbra a következők:

Expozíció
Részletek
Színek
Helyi szerkesztés
Különleges hatások
Átalakítás
Raw
Metaadat

A fenti sorrendben ismertetem az alábbiakban az egyes csoportok eszközeit.

A Metaadat valójában nem eszközcsoport, hanem egy eszköz, amely a metaadatok szerkesztésére szolgál.

Érdemes megjegyezni a Helyi szerkesztés eszközcsoport fontosságát, amely az ART funkcionalitásának igen jelentős részét adja.

Látásunk matematikailag nem írható le, ezért egyetlen “mindenható” eszközzel nem lehetséges jó eredményt elérni. Ne csodálkozzunk azon, hogy az ART számos szerkesztőeszköze és CTL szkriptje hasonló célt szolgál, ez más hasonló programnál is így van. Elsősorban a kép tónusainak, színeinek beállítása céljából választhatunk sokféle lehetőség közül. Ezek beállítására az elmúlt évtizedekben számos eljárást dolgoztak ki. Az egyik erre alkalmasabb, a másik másra, egyik sem tökéletes. Mindig az adott kép jellege és az elérendő célunk szerint kell eszközt választani. A kiválasztáshoz nincs általános módszer. Ki kell próbálnunk az egyes eszközöket, és közben megszerezzük azt a gyakorlati tudást, amely segít abban, hogy a kép jellegét is figyelembe véve ki tudjuk választani azokat az eszközöket, amelyekkel az ízlésünknek leginkább megfelelő képet létre tudjuk hozni.

4.1 Expozíció eszközcsoport

Az Expozíció eszközcsoport eszközeivel elsősorban a kép tónusait állíthatjuk be különféle globális hatású szerkesztőeszközökkel. A globális hatású szerkesztőeszközök a teljes képen kifejtik hatásukat. Lehetőségünk van a csúcsfények és az árnyékok tömörítésére is. Az Expozíció eszközben van lehetőségünk a kiégett csúcsfények rekonstrukciójára (helyreállítására).

A csoport szerkesztőeszközei:

Expozíció
Tónuskiegyenlítő
Tónusgörbék
Dinamikus tartomány tömörítése
Logaritmikus tónusleképezés

4.1.1 Expozíció

Az Expozíció eszközcsoportban található.

Csúcsfény rekonstrukció: A fénykép túlexponált, kiégett területei helyreállíthatók a levágott pixelek környezetében elérhető részinformációk extrapolálásával. Négy lehetőség közül választhatunk:

Ki: Kikapcsolja a kiégett területek helyreállítását.
Keverés: Megkísérli kitalálni a levágott színcsatornákat úgy, hogy kitölti azok értékeit a közeli, levágatlan csúcsfény területek alapján.
Színterjesztés: Ez a legerősebb helyreállítási módszer. A fényerő visszaállítása mellett megpróbálja visszaállítani a színinformációkat úgy, hogy a környező, nem levágott színt “szivárogtatja” a levágott területre.
Kiegyensúlyozott: Ez a módszer egy kicsit kevésbé agresszív módszer, mint a Színterjesztés, és ezért néha segít elkerülni a műtermékeket. A levágott képpontok melletti képpontok átlagát veszi, és ez alapján állapítja meg a csúcsfények színét. Ez a módszer érzékeny a fehéregyensúly beállítására.

Expozíció-kompenzáció: Ez a csúszka a legközvetlenebbül befolyásolja a kép globális fényerő szintjét (világosságát) lineáris térben, vágás nélkül. A csúszkával fényértékben adhatjuk meg az expozíció-kompenzáció mértékét. A teljes hisztogramot a csúszka elmozdításának irányába tolja el (balra vagy jobbra), a fekete pontot és a fehér pontot ezzel ellentétes irányba mozgatja.

Feketepont-kompenzáció: Ez a csúszka emeli vagy csökkenti a hisztogram relatív fekete pontját (nulla expozíciónak megfelelő pontot), ami az árnyékok expozíciójának fordított változását okozza. Ahogy a fekete pont emelkedik, az árnyékok sötétednek, ahogy csökken, világosodnak.

4.1.1.1 Kiégett terület befedése színterjesztéssel

Most a kiégett csúcsfények helyreállításának Színterjesztés módszerével foglalkozunk.

Nyissuk meg a nyers fájlt Szerkesztő nézetben.

A probléma az, hogy a nap és környéke teljesen kiégett, fehér. Mit lehetne tenni, hogy eltűnjön?

A problémát Színterjesztéssel orvosolhatjuk, amelynek során a fehér folt környékéről vett színmintákkal lesz kitöltve a fehér terület. A fehér terület szélénél lévő sárga területet kiterjeszti az ART a fehér területre, befedve azt.

Először az Expozíció eszközben a Csúcsfény rekonstrukciónál ki kell választani a Színterjesztés lehetőséget. Ezután be kell kapcsolni a Tónuskiegyenlítő szerkesztőeszközt. Jelen esetben a fehér foltot szeretnénk eltüntetni, ezért a Fehér csúszka értékén kell csökkenteni, ebben az esetben a legkisebb értékre, -100-ra kell állítani. A Pivot (középtónusok eltolása) csúszkát állítsuk be olyan értékre, hogy a leginkább elfedje a fehér foltot a sárga szín, ennél a képnél 0,24-re kellett állítani. Az Expozíció eszközben található Színterjesztés simasága csúszkával a színterjesztés környezete felé történő átmenet simaságát állíthatjuk be. Ebben az esetben a csúszka maximális értékénél kapjuk a legjobb eredmény.

4.1.2 Tónuskiegyenlítő

Az Expozíció eszközcsoportban található. A Tónuskiegyenlítő eszköz a teljes tónustartományt öt zónára osztva teszi lehetővé a tónusok szabályozását úgy, hogy közben igyekszik megőrizni a helyi kontrasztot. Az öt zóna:

Feketék
Árnyékok
Középtónusok
Csúcsfények
Fehérek

Öt csúszkával lehet megváltoztatni az öt zóna világosságát.

Pivot (középtónusok eltolása): Ezzel tudjuk beállítani, hogy az eszköz milyen tónustartományt tekintsen középtónusnak, amelynek világosságát a Középtónusok csúszkával szabályozhatjuk. Lényegében a csúszkákkal szabályozható tónuszónákat tolhatjuk el úgy, hogy azok jobban illeszkedjenek a szerkesztendő képhez. Például ha a kép alapvetően sötét részeket tartalmaz, akkor a középtónusnak tekintendő árnyalattartományt a sötétebb tónusok felé érdemes eltolni. Az eltolást fényértékben állíthatjuk be.

Zónák közötti átmenetek simítása: Ez a csúszka megpróbálja elsimítani az átmeneteket a zónák között úgy, hogy elkerülhessük a nem kívánt hatásokat, például a helyi kontraszt elvesztését.

Tónustérkép megjelenítése: Ha ezt engedélyezzük, akkor mind az öt zónához különböző színt rendel, és ezekkel a színekkel megjeleníti a zónaeloszlást az előnézeten. A csúszkák előtt színes pontok jelennek meg, ezáltal láthatjuk, hogy az egyes csúszkákkal történő változtatás a kép mely részére lesz hatással. Engedélyezésével jól megfigyelhetjük a Pivot (középtónusok eltolása), és a Zónák közötti átmenetek simítása csúszka hatását is.

Az eszköz hatását a mid.tif kép segítségével szemléltetem.

A fenti ábrán megnyitottam a képet szerkesztésre. Mivel ez nem nyers fájl, hanem kép, az ART semleges alapértelmezett profilt használ, azaz semmit sem változtat a képen. Láthatjuk, hogy a legvilágosabb tónusoknál vágás történt.

Aktiváltam a Logaritmikus tónusleképezés eszközt, majd azon belül az Automatikus gombra kattintottam. Hatására megszűnt a vágás, és a tónusok nagyjából egyenletesen oszlanak el a sávok között. Ezzel megjelenítésre alkalmassá tettem a képadatokat. Azt is mondhatjuk, hogy a mid.tif fájl hatalmas, 20 fényértéknyi árnyalatterjedelme úgy került leképezésre (tömörítés által) a megjelenítésre alkalmas, jóval kisebb árnyalatterjedelmű tartományba, hogy nem történt vágás. Ez természetesen azzal jár, hogy a megjelenítésre alkalmas sávok között már nem 1 fényértéknyi a különbség, hanem kevesebb.

Ezután aktiváltam a Tónuskiegyenlítő eszközt. Engedélyeztem a tónustérkép megjelenítését, amely mutatja, hogy mely csúszkák mely sávokra lesznek hatással. A középtónusokat szürke szín jelzi, és a sárga és kék átmenete környékén helyezkednek el.

A Zónák közötti átmenetek simítása csúszkát 4-ről 0-ra állítottam. Láthatjuk, hogy a zónák nem mosódnak össze, hanem jól elkülönülnek egymástól. Utána visszaállítottam a csúszkát 4-re.

Ezután a Pivot (középtónusok eltolása) csúszka értékét 0-ról 6,16-ra növeltem. Ennek hatására a középtónusok tartománya az ábrán sokkal lejjebb (világosabb tónusoknál) helyezkedik el, és most már ezeknek a világosabb sávoknak a tónusát lehet állítani a Középtónusok csúszkával.

Mivel mind az öt zóna csúszkájának értéke nulla, a Pivot (középtónusok eltolása) csúszka értékének megváltoztatása nem változtat semmit sem a képen. A tónustérkép viszont mutatja, hogy a csúszkákhoz rendelt zónák megváltoztak.

Ha a zónák csúszkáinak értéke nullától különböző lenne, akkor a Pivot (középtónusok eltolása) csúszka értékének megváltoztatása hatással lenne a képre, mert a csúszkák a megváltozott zónák szerint fejtenék ki hatásukat.

Ezután a Pivot (középtónusok eltolása) csúszka értékét 0-ról -6,33-ra csökkentettem. Ennek hatására a középtónusok tartománya az ábrán sokkal feljebb (sötétebb tónusoknál) helyezkedik el, és most már ezeknek a sötétebb sávoknak a tónusát lehet állítani a Középtónusok csúszkával. Ezután visszaállítottam a Pivot (középtónusok eltolása) csúszka értékét 0-ra.

Ezután a Középtónusok csúszkát maximális, 100 értékre állítottam. Láthatjuk, hogy ennek a zónák elhelyezkedésére semmilyen hatása sincs. A csúszkát visszaállítottam 0-ra. Kikapcsoltam a Tónustérkép megjelenítését.

Minden egyes sávra elhelyeztem egy-egy színválasztót, ezeken megfigyelhetjük az egyes sávok RGB értékeit.

A Feketék csúszka értékét -90-re állítottam. A fenti, és az alábbi ábrákon a bal oldali oszlopban a sávok csúszkáinak 0 értékénél láthatjuk az egyes sávok RGB értékét. A jobb oldali oszlopban figyelhetjük meg, hogy mely sávok RGB értékei változtak, és milyen mértékben.

A Feketék csúszka értékét 96-ra állítottam.

A Középtónusok csúszka értékét -90-re állítottam.

Végül a Fehérek csúszka értékét 91-re állítottam. A legalsó, legvilágosabb sávnál vágás történt, mert ennek és az előző sávnak egyaránt [255,255,255,] az RGB értékei. Az utolsó előtti sávban a [255,255,255,] RGB érték még a kép része lehet, a következő sávban már biztosan vágás történt.

4.1.3 Tónusgörbék

Az Expozíció eszközcsoportban található. Szerkesztés közben többnyire “végtelen” tartományú lineáris adatokkal dolgozunk. Ezeket az adatokat a csővezeték vége felé át kell alakítani megjelenésre alkalmas adatokká. Erre ez a szerkesztőeszköz is alkalmas. Az előnézeten a már átalakított képet látjuk. Ebben a szerkesztőeszközben létrehozhatunk tónusgörbéket, beállíthatjuk a végső kép kontrasztját, telítettségét. Beállíthatjuk a fehér pontot is. Más eszköz is alkalmas a végső kép paramétereinek beállítására (pl. a Szigmoid).

Az ART görbeszerkesztőiről külön fejezet szól, itt röviden nézzük meg a Tónusgörbék szerkesztőeszköz egyedi sajátosságait.

A fenti ábrán egy Automatikusan illeszkedő tónusgörbét láthatunk. Ezt általában a nyers fájlokhoz alkalmazandó alapértelmezett feldolgozási profil hozza létre. Ennek az a célja, hogy a nyers fájlba beágyazott JPEG képhez hasonló legyen a kiindulási előnézet. Ha az Automatikusan illeszkedő tónusgörbe gombra kattintunk, akkor az ART létrehozza a görbét.

Két tónusgörbét hozhatunk létre, ezek a Tónusgörbe 1, és a Tónusgörbe 2. Az Automatikusan illeszkedő tónusgörbe mindig a Tónusgörbe 1 lesz.

A görbék hátterében megjelenő hisztogram közvetlenül a görbe bemeneténél megjelenő adatokból származik. Ez eltér az ART hisztogramjától, amely a csővezeték végén a végső kép adataiból jön létre.

Miért van szükség két tónusgörbére? Azért, mert így finomabban szabályozhatók a tónusok. Általában a Tónusgörbe 1-et az értékek csökkentéséhez, a Tónusgörbe 2-t az értékek növeléséhez használjuk. A két görbe eredőjeként többnyire egy S-görbéhez hasonló görbét hozunk létre, azonban két görbével kisebb a veszélye az irreális színek kialakulásának.

A Kontraszt csúszkával értelemszerűen a kép kontrasztján állíthatunk. A Kontraszt csúszka mindig Standard módot alkalmaz.

A fenti ábrán láthatjuk a Fehér pont csúszkát, amelynek alapértelmezett értéke 1. A Fehér pont csúszka szabályozza a csúcsfények levágási pontját, és a görbe által érintett tónusok tartományát.

Az ART-tal általában SDR (normál dinamikájú) képeket készítünk, ehhez általában megfelelő az 1 érték, amely a [0, 1] tartományba kényszeríti a képpontok fényességét. Az 1 érték 100 nit maximális monitorfényerőnek felel meg, amely megfelelő a “szokásos”, nem HDR monitorokhoz.

Ha HDR képet készítünk, akkor a fehér pont értékét növelni kell. 1 értékkel történő növelés 100 nit monitorfényerő-növekedést jelent. Ha tehát 1000 nit maximális fényerejű HDR monitorunk van, akkor 10-re kell állítani a Fehér pontot. A csúszka automatikusan “kinyújtja” a görbét, és szükség szerint módosítja a kontrasztképletet is. SDR monitornál ennek semmi értelme sincs, mert elviselhetetlenül világos előnézetet kapnánk.

A lényeg tehát az, hogy a Fehér pont csúszkával a csúcsfények levágási pontját a megjelenítő eszköz maximális fényerejéhez igazíthatjuk, és az ART a görbét a megfelelő mértékben automatikusan megnyújtja. Tehát ez az eszköz a tónusok levágását okozza. A csővezeték listában azt olvashatjuk az eszköz mellett, hogy “Lineáris RGB határolt”, és a “határolt” utal a levágásra.

Mód: Lehetővé teszi a görbéhez használt megfelelő algoritmus kiválasztását. A Mód erősen befolyásolja a színek megjelenését, különösen akkor, ha kontrasztnövelő S-görbe görbét alkalmazunk. A Módtól függően bizonyos esetekben nemkívánatos színváltozások is felléphetnek. Az adott fényképhez kell kiválasztani az ízlésünknek és igényeinknek megfelelő Módot.

A Módnál az alábbi lehetőségek közül választhatunk:

Semleges: A görbét mindhárom színcsatornára alkalmazza, ezután színtartomány-tömörítést hajt végre úgy, hogy csökkentse a színárnyalatok eltolódását, és biztosítsa, hogy a csúcsfények természetes módon közelítsenek a fehérhez. A színtartomány-tömörítés azt jelenti, hogy az olyan színeket, amelyek az adott (pl. sRGB) színtéren kívül esnek, a színtéren belüli színekké konvertálja.
Standard: A görbét mindhárom színcsatornára alkalmazza, amely színeltolódást eredményezhet. Az S-görbe általában növeli a színcsatornák elválasztását, és ezáltal növeli a telítettséget.
Súlyozott Standard: Ez korlátozhatja a standard görbe színeltolódását, azonban teljesen nem szünteti meg.
Filmszerű: Ez a görbe a Standard típushoz nagyon hasonló eredményt ad, de az RGB-HSV színezet állandó marad, vagyis kevesebb a színeltolódási probléma. Ezt a görbetípust az Adobe tervezte a DNG részeként, ezért az Adobe Camera Raw és Lightroom is használja.
Telítettség és érték keverése: Ez a mód high-key fényképekhez a legalkalmasabb, de kreatív hatás elérésére egyéb fényképeknél is használható. Az eredmény nagyon hasonlít az L*a*b* színtér világosság görbéjéhez (vagyis a kontraszt megváltoztatásához anélkül, hogy befolyásolná a színezetet vagy telítettséget). A kontrasztnövelő görbék esetében a megjelenés általában kissé telítetlen.
Fényerő: A színezet és a telítettség nem változik. A kontrasztnövelő görbék azonban enyhén telítetlen megjelenéshez vezethetnek.
Észlelési: Ez a mód megtartja a színezetet és a telítettséget, vagyis ha például S-görbét alkalmazunk, a kontraszt valóban megnő, de a színárnyalatok változatlanok maradnak, és a kép az eredetihez hasonló telítettségűnek tűnik. Kifejezetten kellemes alapkontrasztot lehet létrehozni segítségével anélkül, hogy megváltoztatná a kameraprofil (amely nem alkalmaz görbét) által biztosított színeket. Az algoritmus bonyolultsága miatt lényegesen lassabb, mint a többi görbemód.

A kontrasztot növelő görbék esetében a megjelenés általában kissé telítetlen lesz. Ez valójában nem azért van, mert a görbe telítetlenné tenné a színeket, hanem azért, mert az emberi látásban a kontraszt és a telítettség szorosan összefügg, így ugyanaz a kép nagyobb kontraszttal magasabb telítettséget igényel, hogy a képet ugyanolyan a telítettségűnek érzékeljük.

Az Alapgörbe lenyíló listánál választhatunk kétféle előre definiált alapgörbe közül, amelyet az ART az eszköz bemenő képén alkalmaz. A választási lehetőségek a következők:

Lineáris: Nem alkalmaz alapgörbét.
Fokozatos átmenet a csúcsfényekhez: Érintetlenül hagyja az árnyékokat és a középtónusokat, és szép sima (puha, gyengéd) átmenetet biztosít a kiválasztott fehér pont felé, durva levágás nélkül.
Sima S-alakú: Kissé elsötétíti az árnyékokat is azért, hogy a kontrasztot enyhén növelje. Szép sima (puha, gyengéd) átmenetet biztosít a kiválasztott Fehér pont felé, durva levágás nélkül.

A két tónusgörbe-szerkesztőnél a szokásos görbetípusok állnak rendelkezésre.

A szerkesztőeszközben alul a Telítettség részben egy kiegyenlítő görbét, illetve egy tónusgörbe típusú görbét találunk.

A kiegyenlítő görbe segítségével a kép tónusai szerint növelhetjük vagy csökkenthetjük a színek telítettségét.

A fenti ábrán látható görbeszerkesztővel a kép színeinek telítettsége szerint változtathatjuk a színek telítettségét.

Az ART jelenlegi változataiban csak egyféle Módot lehet választani, és ha a Mód-ot kiválasztjuk, az a Tónusgörbe 1-re és 2-re egyaránt vonatkozik. Korábban mindkét tónusgörbéhez külön-külön lehetett Módot választani, ahogyan az alábbi ábrán látható.

Vannak akik jobban szerették a régi működést. Ezt nagyon egyszerűen el tudjuk érni az újabb változatokban is. Készíteni kell egy szöveges fájlt (feldolgozási profilt) erre alkalmas szövegszerkesztővel (pl. Windows esetén Notepad, Linux esetén Mousepad). Abba be kell másolni az alábbi sorokat.

[Version]
Version=1025

[ToneCurve]
CurveMode=Standard
CurveMode2=Perceptual
Curve=4;0;0;1;1;
Curve2=4;0;0;1;1;
ContrastLegacyMode=true

A fájlt nevezzük el, legyen például tone-curve-legacy.arp a neve, és mentsük el a saját feldolgozási profiljainkat tartalmazó könyvtárba. Ha ezt a profilt végrehajtjuk a szerkesztett képen, akkor a fentebbi ábra szerint külön választhatunk Módot a két tónusgörbénél. Azelőtt alkalmazzuk a profilt, mielőtt elkezdenénk a görbéket szerkeszteni.

Ha alkalmaztuk a profilt, és kiválasztottuk a Tónusgörbe 1 és 2 Módját, az alábbi viselkedést tapasztalhatjuk:

Ha legalább az egyik tónusgörbe ki van kapcsolva amikor kilépünk Szerkesztés nézetből, akkor a továbbiakban ismét az újabb változatok felhasználói felületét látjuk, és csak egy Módválasztó lesz, amelyen a Tónusgörbe 1 korábban kiválasztott Módja lesz látható. A Tónusgörbe 2 korábban kiválasztott módja érvényben marad, azonban az nem lesz látható a felhasználói felületen, és nem tudjuk megváltoztatni sem. A régi felhasználói felület csak a profil ismételt alkalmazása után lesz látható, azonban ez az eddigi görbék elvesztésével jár. Célszerű előtte a görbéket menteni.
Ha mindkét görbe be van kapcsolva amikor kilépünk Szerkesztés nézetből, akkor megmarad a régebbi változat felhasználói felülete, azaz mindkét tónusgörbénél megjelenik a Módválasztó. Emiatt kapcsoljuk be lineáris állásban a nem használt görbét is például azáltal, hogy “Ki” helyett másik görbetípust választunk.
Az Automatikusan illeszkedő tónusgörbe gombra történő kattintás mindig kikapcsolja Tónusgörbe 2-t, erre figyeljünk.

4.1.4 Dinamikus tartomány tömörítése

Az Expozíció eszközcsoportban található. Nagyon nagy dinamikatartományú kép (azaz egyaránt vannak nagyon világos és nagyon sötét területek is) esetén szükség lehet az árnyékok és a csúcsfények közötti dinamikatartomány csökkentésére a vágás elkerülése céljából. A Dinamikus tartomány tömörítése eszköz képes elérni ezt a csökkentést, képes hatékonyan tömöríteni az árnyékokat, illetve a csúcsfényeket. Ezt a hisztogram bal és jobb oldalánál meg is figyelhetjük.

Mérték: Beállíthatjuk a tömörítés mértékét. A magasabb értékek szűkebb dinamikatartományt eredményeznek.

Részletek: Beállíthatjuk, hogy az eszköz mennyi helyi kontrasztot őrizzen meg. A pozitív értékek csökkentik a tömörítést a kontraszt növelése érdekében, a negatív értékek csökkentik a kontrasztot.

Telítettség szabályozása: Ha bejelöljük, csökkenti a csúcsfények telítettségének a tömörítés miatt bekövetkező növekedését.

4.1.5 Logaritmikus tónusleképezés

Az Expozíció eszközcsoportban található. A Logaritmikus tónusleképezés eszköz lehetőséget biztosít a kép dinamikatartományának, azaz az árnyékoknak és/vagy a csúcsfényeknek a tömörítésére. Célját tekintve hasonló a Dinamikus tartomány tömörítése eszközhöz, vagy bizonyos mértékig a Tónuskiegyenlítő eszközhöz.

Cél szürke pont (fényesség): Beállíthatjuk, hogy a bemeneti középszürke érték (amely a csúszkán mindig 0,18 értékű lesz) hová legyen leképezve a kimeneten. Használható a kép teljes fényességének beállítására a tónusleképezés után.

Előtte történő Exp. Komp. (Fé): A tónusleképezés előtt alkalmazandó expozíció-kompenzáció mértéke.

Fehér relatív expozíció (Fé): Beállíthatjuk, hogy a bemeneti fehér pont hány fényértéknyivel legyen a Cél szürke pont felett. A Cél szürke pont ezen a csúszkán mindig 1 értékű lesz.

Fekete relatív expozíció (Fé): Beállíthatjuk, hogy a bemeneti fekete pont hány fényértéknyivel legyen a Cél szürke pont alatt. A Cél szürke pont ezen a csúszkán mindig 0 értékű lesz.

Csúcsfények előtömörítése: Segítségével tömöríthetjük a csúcsfényeket a tónusleképezés alkalmazása előtt.

Helyi kontraszt megőrzésének mértéke: A magasabb értékek jobban megőrzik a finom részleteket, azonban fényudvart eredményezhetnek.

Telítettség szabályozása: Ha bejelöljük, akkor csökkenti a csúcsfények telítettségének a tömörítés miatt bekövetkező növekedését. Alapértelmezés szerint engedélyezve van.

Automatikus: Ha rákattintunk, a kép tulajdonságai alapján kiszámított kiindulási értékekre állítja be a csúszkák értékét.

Az eszköz viselkedését az Alberto Griggio által közzétett mid.tif kép segítségével mutatom be.

A fenti ábrán megnyitottam a képet szerkesztésre. Mivel ez nem nyers fájl, hanem kép, az ART semleges alapértelmezett profilt használ, azaz semmit sem változtat a képen. Az alsó sáv kivételével mindegyik sávra egy színválasztót helyeztem el, amelyen láthatjuk a sáv RGB értékeit. Láthatjuk, hogy felülről a 11. sáv a 18%-os középszürke ([118,118,118]). A legvilágosabb árnyalatoknál vágás történt, maximális ([255,255,255]) értékű sávok vannak, a felső, sötét tónusú öt sáv is a minimumhoz közeli értékű.

Alul rákattintottam az Automatikus gombra, és az ART beállította a Fehér relatív expozíció, és a Fekete relatív expozíció csúszka értékeit. Ezzel megjelenítésre alkalmassá tette a mid.tif 20 fényértéknyi árnyalatterjedelmét (dinamikatartományát), azaz tömörítette. Ezáltal az egyes monitoron látható sávok között valójában nem egy fényértéknyi a világosságkülönbség. Felülről a 11. sáv továbbra is megmaradt középszürkének ([117,117,117]), ezt a sávot megjelöltem egy piros nyíllal. Láthatjuk, hogy a sávok egyenletesen vannak elosztva, nincs vágás. A legalsó sávon nincs színválasztó, az [247,247,247] RGB értékű. A középszürkéhez képest a Fehér relatív expozíció 9,58 fényérték, az alsó sáv 9 fényértéknyire van a középszürkétől ([247,247,247]), és a következő sávban (ha lenne) érné el a [255,255,255] RGB értéket. A középszürkéhez képest a Fekete relatív expozíció 11 fényérték, a felső sáv 10 fényértéknyire van a középszürkétől, RGB értéke [19,19,19], és a következő sávnál érné el (ha lenne sáv) a [0,0,0,] RGB értéket. Ne feledjük, hogy a [0,0,0,] és a [255,255,255] értékű képpontok is a kép részei lehetnek, ha nem történt vágás. Fontos megértenünk, hogy az említett fényértékek az eredeti mid.tif fájl fényértékei. Az, hogy “az alsó sáv 9 fényértéknyire van a középszürkétől” azt jelenti, hogy a tömörítés úgy történt, hogy a mid.tif legalsó sávja (amely valóban 9 fényértéknyire van a felülről 11. középszürke sávtól), a megjelenítésre alkalmas (monitoron látható) képen szintén a legalsó sávra lett leképezve (vágás nélkül).

A Fehér relatív expozíciót 9,58-ról 5-re állítottam. A középszürke megmaradt a 11. sávban. Ehhez képest lefelé az 5. sávban éri el a [255,255,255] RGB értéket, és az ez alatti sávokban vágás történik (azok is [255,255,255] RGB értékűek, azonban nagyobb értékűeknek kellene lenniük, de ez nem lehetséges). Az utolsó, még vágás nélküli sávot alul piros nyíllal megjelöltem. A világos tónusok kevésbé vannak tömörítve, ezért már a mid.tif középtónusától lefelé az ötödik sáv eléri a megjelenítésre alkalmas képen a világosságértékek lehetséges maximumát. Az ez alatti sávok vágásra kerültek. A két piros nyíl közötti sávoknál megnövekedett az egyes sávok közötti világosságkülönbség, azaz a kontraszt.

Ezután a Fekete relatív expozíció csúszkát -11-ről -5,98-ra állítottam. A középszürke továbbra is megmaradt a 11. sávban, a lenti piros nyíl helyzete, a sáv [255,255,255] RGB értéke sem változott. Ehhez képest felfelé a 6. sávban éri el a [0,0,0] RGB értéket, és az efeletti sávokban vágás történik (azok is [0,0,0] értékűek, azonban kisebb értékűeknek kellene lenniük, de ez nem lehetséges). Az utolsó, még vágás nélküli sávot felül szintén megjelöltem piros nyíllal.

A Cél szürke pont csúszka értékét 18-ról 33,4-re állítottam. A középszürke eddig a 11. sávban volt, amelyet az ábrán lila nyíllal jelöltem. Ez eltolódott két fényértéknyivel, most már felülről a 9. sávban található (sárga nyíl jelzi). A felső és az alsó piros nyíllal jelölt RGB értékek lényegében nem változtak, a közbülső árnyalatok azonban igen.

A Csúcsfények előtömörítése csúszkát 0-ról 65-re állítottam. A felső piros nyíl, és a sárga nyíl helye, és a sávok RGB értékei lényegében változatlanok, a legvilágosabb tónusok az alsó piros nyíl sávja előtti és utáni sávokban tömörítésre kerültek, már nem történik vágás a legalsó sávban sem. A tömörítés miatt azonban kontrasztvesztés következik be.

Végül az utolsó ábrán azt láthatjuk, hogy a Helyi kontraszt megőrzésének mértéke csúszkát 60-ról 100-ra változtattam. Az egyes sávok RGB értékei lényegében nem változtak.

Ha nem engedélyezzük a Telítettség szabályozása lehetőséget, annak semmilyen hatása sem lesz, mert a fekete-fehér kép telítettsége nulla.

4.2 Részletek eszközcsoport

Ebben a csoportban elsősorban a kép részleteivel kapcsolatos globális szerkesztőeszközök találhatók.

A csoport szerkesztőeszközei:

Folt eltávolítása
Élesítés
Zajcsökkentés
Impulzuszaj csökkentése
Színhibajavítás (defringe)

4.2.1 Folt eltávolítása

A Részletek eszközcsoportban található. A kép nem kívánt részének eltüntetése céljából befedhetjük azt a kép más részeiről vett képrészletekkel. Forrásterületnek nevezzük azt a területet, ahonnan a képrészletet vesszük, és az a célterület, ahová másoljuk a forrásterületről vett képrészletet.

Jobbra láthatjuk a forrásterületet, amelynek középpontja pici piros ponttal van jelölve, balra található a célterület, amelynek középpontját zöld pont jelzi. Maga a cél- illetve forrásterület a belső körök területe. Az összetartozó forrásterület és célterület vonallal össze van kötve. A belső körök körül helyezkedik el a tollazat, amelyet a külső körök határolnak. A tollazat a célterület körül, annak környezete felé fokozatos átmenetet biztosít. Ha be van állítva tollazat, akkor nemcsak a forrásterületről, hanem az ábrán látható módon annak környezetéből is vesz képrészleteket, és annak segítségével alakítja ki a célterület körül a tollazatot. Az ábrán balra a célterület körül (felül) meg is figyelhetjük a fokozatos átmenetet. A a forrás- illetve célterület koncentrikus köreit vonallal összekötve együttesen “folt”-nak nevezzük. Több folt alkalmazásával az ábrán látható teljes fekete területet befedhetjük a felhőkből vett képrészletekkel.

A fenti ábrán láthatjuk a szerkesztőeszköz kezelőszerveit.

A felső sorban láthatjuk a létrehozott foltok számát, valamint jobbra három gombot, amelyek balról jobbra a következők:

Törli az eddig létrehozott foltokat
Foltok hozzáadása/módosítása az előnézeten: Az előnézeten egérrel hozhatunk létre és módosíthatunk foltokat.
Foltok hozzáadása/módosítása egyszerűsített előnézeten: Csak akkor működik, ha az előző gomb aktív. Ha ezt is bekapcsoljuk, akkor az ART egyszerűsített előnézetre vált, mert így kevesebb erőforrást igényel a foltokkal történő munka.

Nézzük a fenti ábrát, amelyen az alábbi négy lehetőséget figyelhetjük meg, miután már bekapcsoltuk a hozzáadás/módosítás módot:

1: Nyomjuk le a Ctrl billentyűt, kattintsunk a leendő forrásterület középpontjára, tartsuk lenyomva az egérgombot, engedjük fel a Ctrl billentyűt, vigyük a célterület középpontjára az egérmutatót, majd engedjük fel az egérgombot. Ekkor az ábrán legfelül látható szerkezethez hasonlót kell látnunk. A körök középpontját “+” jelöli. Az ábrán jobbra látható a középpontjánál pici piros ponttal jelölt forrásterület, és balra a zöld ponttal jelölt célterület. A forrásterület belső körében látható képrészlet fog rámásolódni a célterület belső körének területére. A külső körök a tollazat, azaz a környezet felé történő átmenet szélességét mutatják. A forrásterületről tollazattal együtt, azaz fokozatosan halványuló széllel másolódik át a képrészlet a célterületre.

2: A forrás- vagy célterület (a belső körök) nagysága egérrel állítható. Amely körnek az átmérőjét éppen változtatjuk, annak színe az ábrán látható módon megváltozik. A forrás- és a célterület átmérője együtt változik, ha az egyiken változtatunk, változik a másik is.

3: A forrás- vagy célterület tollazatának nagysága is állítható az egérrel. Amely tollazatot jelző (külső) körnek az átmérőjét éppen változtatjuk, annak színe az ábrán látható módon megváltozik. A forrás- és a célterület tollazatának határát jelző kör átmérője együtt változik, ha az egyiken változtatunk, változik a másik is.

4: A forrás- illetve célterületet az előnézeten az egérrel tetszés szerinti helyre mozgathatjuk.

Egy foltot úgy törölhetünk, hogy rajta jobb egérgombbal kattintunk.

A nem kiválasztott foltoknál csak a célterület középpontját (”+”), és a zöld pontot láthatjuk az előnézeten. Ha egy folt középpontja fölé visszük az egérmutatót és kattintunk, akkor az a folt lesz kiválasztva, és módosíthatjuk.

Csúszkákkal is módosíthatjuk a kiválasztott (aktuális) folt azon paramétereit, amelyeket az előzőekben egérrel állítottunk.

Forrás X: Vízszintesen mozgatja a forrásterület középpontját.

Forrás Y: Függőlegesen mozgatja a forrásterület középpontját.

Cél X: Vízszintesen mozgatja a célterület középpontját.

Cél Y: Függőlegesen mozgatja a célterület középpontját.

Sugár: A cél- illetve forrásterület sugara.

Tollazat: A tollazat szélessége.

Átlátszatlanság: A célterület átlátszatlansága százalékban. 100% átlátszatlanságnál a célterületen csak a forrásterületről átmásolt képrészlet látható, ha az átlátszatlanság kisebb 100%-nál, akkor áttűnik a célterületen az eredeti kép is, 0% átlátszatlanságnál pedig csak az eredeti képrészlet látszik, az átmásolt nem.

Részletek védelme: Ha 0 értéket állítunk be, akkor egyszerűen átmásolja a forrásterületet a célterületre, míg magasabb értékek esetén összekeveri a forrásterületet és a célterületről odamásolt képrészletet.

Nézzük meg az eszköz használatát:

A kép bal felső sarkában látunk egy nagy fekete foltot, ezt fogjuk befedni a fekete folt melletti felhőkből vett képrészletekkel.

Az első folt elhelyezését láthatjuk a fenti ábrán. A tollazatot nagyra állítottam, mert fokozatos átmenetet szeretnék a folt környezetében.

Ezen az ábrán az utolsó, 16. folt elhelyezését láthatjuk.

A fenti ábrán látható a végeredmény. Még lehetne finomítani rajta több folt elhelyezésével.

4.2.2 Élesítés

A Részletek eszközcsoportban található. Az élesítés hatásának megfelelő észlelése érdekében legalább 100%-ra (1:1) nagyítsuk az előnézetet, vagy helyezzünk el a kép különböző részeire néhány Részlet ablakot (az alsó eszköztáron található az gombja).

Az élesítés elsődleges célja a fényképezőgépben keletkező élességvesztés ellensúlyozása. A fényképezőgépben kétféle módon történhet élességvesztés. Egyrészt az objektív tökéletlensége miatt, másrészt a napjainkban is még sok fényképezőgépben meglévő anti-aliasing szűrő miatt. Az utóbbi esetben szándékosan hoznak létre egy, a képérzékelő előtt elhelyezkedő szűrővel nagyon enyhe elmosódást a képen. Elsősorban ezeknek a hatásoknak a kompenzálására szolgál az élesítés eszköz, azonban mindenki arra használhatja, amire csak szeretné.

Alapértelmezés szerint az eszköz elemzi a képet, és kiszámítja a paraméterek kezdeti értékeit úgy, hogy megakadályozza a képzaj élesítés által történő felerősödését. Sok esetben már az alapértelmezett értékek jó eredményt biztosítanak.

Kontrasztküszöb: A csúszka értékének növelése azt jelenti, hogy a részleteknek nagyobb kontrasztot kell elérniük ahhoz, hogy élesedjenek. A magasabb kontrasztküszöb-értékek csökkentik a zajra alkalmazott élesítés mértékét. Hatását akkor figyelhetjük meg, ha bekapcsoljuk az Élességi kontraszt maszkot.

A fenti ábrán láthatjuk az Élességi kontraszt maszkot, ajánlatos az Élesítés eszköz használatakor bekapcsolni. A maszkot fent, az eszköztáron kapcsolhatjuk be, az ábrán látjuk az gombot is, amelyre kattintani kell. Csak akkor lehet bekapcsolni, ha ez az Élesítés eszköz be van kapcsolva. Csak a maszk fehér színű területei lesznek élesítve.

Módszer: Háromféle lehet: Életlen maszk, RL Dekonvolúció, és Egyedi RL Dekonvolúció.

4.2.2.1 Életlen maszk

Az Életlen maszk egy olyan módszer, amellyel a kép látszólagos élességét (élkontrasztját) növeljük, A módszer valójában nem élesít, nem jelenik meg több részlet a képen, azonban az éleknél (hirtelen átmeneteknél) történő kontrasztnövekedés miatt a képet élesebbnek érzékeljük.

Sugár: A fentebb említett, élességvesztést eredményező hatások ellensúlyozásárhoz szükséges sugárértéket automatikusan beállítja az eszköz. Ezen azonban változtathatunk, ha szükséges. A Sugár az élesített részletek méretét határozza meg, azt, hogy az élek mentén milyen távolságig, milyen sávban történjen élesítés. Általában az élesítés minősége jobb, ha az élesítési sugár kisebb. Alacsony ISO-érzékenységű, fókuszban lévő, és elmosódás nélküli képeknél a 0,5…0,7 érték kielégítő. Ha az érték túl alacsony, akkor nem lesz elegendő élesítés, ha pedig túl magas, akkor erős fényudvarképződéshez vezethet a hirtelen átmenetek (“élek”) mentén.

Küszöb: A küszöbgörbe alá odaképzelhetjük a tónusskálát. A függőleges tengely az átlátszatlanságnak felel meg, alul 0%, legfelül 100%. A küszöbgörbe-szerkesztővel beállíthatjuk, hogy a kép milyen világosság-tartományában mekkora legyen az élesítés. A fentebbi ábrán azt láthatjuk, hogy bal oldalon, a legsötétebb árnyalatoknál nincs élesítés (a bal alsó vezérlőpont értéke 20), majd elég hirtelen emelkedik az élesítés mértéke, eléri a maximális értéket, amelytől kezdve egy széles tartományban maximális élesítés történik, végül a világos tónusoknál fokozatosan csökken az élesítés mértéke. Az alapértelmezett küszöbgörbe a legtöbb esetben megvéd a túlélesedéstől és a fényudvarképződéstől.

Mérték: Az élesítés mértékét lehet növelni vagy csökkenteni segítségével.

Csak az éleket élesítse: Ha ezt bejelöljük, akkor a homogén területek nem lesznek élesítve. Ezzel elkerülhetjük a képzaj élesítését. Engedélyezése zajos képeknél ajánlott. Ha engedélyezzük, akkor két új csúszka is megjelenik.

Sugár: Zajérzékeléshez használatos. Ha a zaj alacsony, kisebb sugár használható, és fordítva. A nagyobb sugár lelassítja a képfeldolgozást.

Éltolerancia: Meghatározza, hogy egy képpontnak mennyire kell különböznie a szomszédjától ahhoz, hogy élnek, és ne zajnak tekintse. Nagyon hasonlít az Életlen maszk Kontrasztküszöb paraméteréhez, és nagy hatással van a vizuális minőségre. Alacsony ISO értékű (alacsony zajszintű) képekhez használjunk 1000-et vagy kevesebbet, nagy ISO-értékek esetén 2500-3000-et vagy még többet.

Fényudvar szabályozása: Túl agresszív élesítéskor a világos tárgyak körül megjelenő fényudvar elkerülésére szolgál. Aktiválásakor egy új csúszka jelenik meg.

Mérték: A csúszka 100 értékénél maximálisan kifejti hatását, csökkentve az Életlen maszk módszer kellemetlen vizuális mellékhatását.

4.2.2.2 RL Dekonvolúció

Az RL Dekonvolúció módszerét a Gauss elmosás hatásának “visszacsinálására” fejlesztették ki. Ha egy elmosódás Gauss elmosás szerinti, akkor egy matematikai eljárással vissza lehet állítani az eredeti információt. A valóságban a fényképen látható életlenség jelentősen eltérhet a Gauss elmosástól, ezért bizonyos műtermékek, például fényudvarok jelenhetnek meg, ha a sugár túlságosan eltér a képen látható elmosódás típusától, és amikor az élesítés hatása túl erősen érvényesül.

Sugár: A sugár határozza meg a képen látható Gauss-elmosódás szórását. Próbálgatással lehet megtalálni az adott képhez a legjobb értéket, amelynél megfelelő az élesítés, és kevés műtermék keletkezik.

Automatikus: A Sugár csúszka végénél, a Visszaállítás gomb mellett található egy jelölőnégyzet. Ha ezt engedélyezve van (be van jelölve), akkor a nyers adatok alapján automatikusan kiszámítja a Sugár megfelelő értékét.

Mérték: Az élesítés mértéke.

Élesítés mértékének növelése a sarkokban: Az objektív lencsehibái miatt a képek gyakran lágyabbak vagy elmosódottabbak a képsarkokban, mint a képmező közepén. Az itt található két csúszka segítségével a képsarkokban erősebb élesítést állíthatunk be.

Sugár növelése: A csúszka értékének növelésével növeli az élesítést a kép széleinél.

Szélesség: A csúszkával azt lehet beállítani, hogy a kép sarkainál milyen szélességben kell erősebben élesíteni.

4.2.2.3 Egyedi RL Dekonvolúció

A való életben nem pontosan Gauss elmosással találkozunk képeinken, az RL Dekonvolúció eszköz pedig Gauss elmosást tételez fel, ezért nem teljesen pontos. Ebből származik az ötlet, hogy ha ismernénk a felvételi rendszer úgynevezett pontszórás függvényét (PSF), akkor pontosabban lehetne eltüntetni képünkről az elmosódást.

Erről a módról nagyon kevés információt lehet találni. Alkalmazásához szükség lenne a felvevő rendszer (gondolom a váz és az objektív együttese) pontszórás függvényére (PNG kép formájában). Ennek előállításának módja számomra ismeretlen. Egyszerű módszerrel nem lehet a pontos pontszóródási függvényt előállítani. A pontatlan pontszóródási függvénynek több a kára, mint a haszna.

Valószínűleg nem éri meg foglalkozni az Egyedi RL Dekonvolúció módszerrel, mert az RL Dekonvolúció tökéletesen működik.

4.2.3 Zajcsökkentés

A Részletek eszközcsoportban található. A világosságzajt és a színzajt csökkenthetjük segítségével. A zajcsökkentés hatásának megfelelő észlelése érdekében legalább 100%-ra (1:1) nagyítsuk az előnézetet, vagy helyezzünk el a kép különböző részeire néhány Részlet ablakot (az alsó eszköztáron található az gombja).

Alapvetően kétféle zajt különböztethetünk meg:

Világosságzaj: Eltérő fényerejű kis foltokként jelentkezik, kissé hasonlít a negatív filmek szemcséihez.
Színzaj: Eltérő színű kis színfoltokként jelentkezik.

Mód: Két általános zajcsökkentési Mód van (Konzervatív, és Agresszív), amelyek szabályozzák, hogy csak a magas frekvenciájú zajt távolítsa el, vagy az alacsony frekvenciájút is. Az alacsony frekvenciájú zaj olyan zaj, amelynek foltjai nagy területet fednek le, míg a nagyfrekvenciás zajnak kisebb foltjai vannak.

Konzervatív: Ebben a módban eltávolítja az összes zajt, kivéve a nagyon alacsony frekvenciájú zajokat, így a színrészletek jobban megőrződnek annak rovására, hogy nem távolítja el a nagyon nagy foltokat. A legtöbb esetben ezt célszerű használni.
Agresszív: Eltávolítja a nagyon alacsony frekvenciájú zajokat is azzal a hátránnyal, hogy magasabb frekvenciájú zaj esetén agresszívebb lesz. Csak rendkívül zajos fényképeken érdemes használni.

Színtér: Kiválaszthatjuk, hogy RGB, vagy L*a*b* színtérben történjen a zajcsökkentés.

Az RGB/L*a*b* színtér, és a Konzervatív/Agresszív hatása közötti különbséget akkor figyelhetjük meg jól, ha az előnézetet legalább 100%-ra nagyítjuk, vagy a kép különböző részeire néhány Részlet ablakot helyezünk el. Ezek a választási lehetőségek nem egyforma eredményt adnak, mindig ki kell választani azt a párosítást, amelyik az adott képhez a legjobb.

Gamma: A tónusok szerint változtatja a zajcsökkentés erősségét. A kisebb Gamma értékek lehetővé teszik, hogy a zajcsökkentés minden tónusra hatással legyen, az árnyékokra is, míg a Gamma magasabb értékei csak a képmező világosabb területeire korlátozzák a hatást.

4.2.3.1 Világosságzaj

Ezen a részen a világosságzajt csökkenthetjük.

Világosság: A Világosság csúszkával a zajcsökkentő hatás erősségét szabályozhatjuk.

Részletek helyreállítása: A csúszka lehetővé teszi a részletek helyreállítását anélkül, hogy a képzaj erősítését okozná.

Részletek küszöb: A Részletek helyreállításának küszöbértéke.

4.2.3.2 Színzaj

Ezekkel a beállításokkal a színzajt csökkenthetjük.

Módszer: Automatikus vagy Manuális közül választhatunk.

Automatikus:

Automatikus csökkentés erőssége: A csúszkával a színzaj Automatikus zajcsökkentésének erősségét szabályozhatjuk.

Manuális:

Szín - Főszabályzó: Szabályozza a színzajcsökkentés erősségét.

Szín - Vörös-Zöld: Csökkenti/növeli a zajcsökkentést a vörös-zöld csatornában (az L*a*b* színtér a* csatornájában).

Szín - Kék-Sárga: Csökkenti/növeli a zajcsökkentést a kék-sárga csatornában (az L*a*b* színtér b* csatornájában).

4.2.3.3 Végső simítások

Részletek helyreállítása: A csúszka lehetővé teszi a részletek helyreállítását anélkül, hogy a zaj erősítését okozná.

Világosság: A világosságzaj csökkentésének erősségét szabályozza.

Szín: A színzaj csökkentésének erősségét szabályozza.

Alkalmazási példa

Nézzük meg az alábbi ábrán látható képrészletet.

A kép Canon 1100D fényképezőgéppel, ISO 6400 érzékenységgel készült. Jelentős világosságzaj és színzaj is látható.

A Zajcsökkentés eszközt csak bekapcsoltam, és a fenti ábrán láthatjuk az alapértelmezett beállítások hatását. Az ART Agresszív Módot alkalmazott, RGB színtérrel, a Szín részen Automatikus Módszert. Az eredmény nagyon jó.

A kép másik részlete, szintén az alapértelmezett beállításokkal.

A végső simítások részben lévő Világosság csúszkának 27-re állításával próbáltam még csökkenteni a megmaradt zajon, azonban ez már a részletek elmosódásával járt.

A másik képrészlet a Világosság csúszka 27-re állítása után.

4.2.4 Impulzuszaj csökkentése

A Részletek eszközcsoportban található. Ez az eszköz csökkenti az impulzuszaj hatását, amelyet só-bors zajnak is neveznek. Az impulzuszaj fehér és fekete pixelekből áll, amelyek a fotóra szórt sóra és borsra emlékeztetnek. Ez az eszköz a Színrekonstrukció végrehajtása után működik.

Küszöb: Beállíthatjuk az Impulzuszaj csökkentésének küszöbértékét.

4.2.5 Színhibajavítás (defringe)

A Részletek eszközcsoportban található. Itt lila, ibolya, vagy zöld szegélyek formájában jelentkező színhibáról van szó. Ez a hosszanti színhiba egyik formája, és a világos területek melletti sötét élek mentén jelennek meg a pontatlan élességállítás, az objektív tökéletlenségei miatt. Sokszor az élességállítás síkján kívül eső területeken jelentkezik lila és zöld szegélyek formájában. Olyan objektívek is lehetnek a probléma okai, amelyek nem minden színt fókuszálnak ugyanarra a síkra. Az objektíveket úgy optimalizálták, hogy a hosszabb hullámhosszú látható fényt ugyanarra a síkra fókuszálják, azonban a rövidebb hullámhosszú fények által keletkező kép nem ugyanazon a síkon lesz éles, hanem vagy előtte, vagy mögötte. Ezért ezek a rövidebb hullámhosszú fények (lila, ibolya) láthatóan elszínezhetik a sötét területeket, amikor mellettük a világos területek kellő intenzitásúak. Ilyet tapasztalhatunk, ha a olyan fa lombját fényképezzük, amelynél a levelek között átsüt a nap.

Forrás: Rawtherapee, Rawpedia

A balra a javítás nélküli, jobbra a javított kép látható.

Sugár: A hatás sugara. Azt befolyásolja, hogy milyen szélességben távolítsa el a színes szegélyt.

Küszöb: A színes szegély megszüntetésének küszöbértékét lehet beállítani.

Színezet: Egy kiegyenlítő görbét találunk itt. Kiválaszthatjuk azt a színt, amilyen színű szegélyt meg szeretnénk szüntetni, és minél magasabbra húzzuk a görbét a kiválasztott szín felett, annál erősebb lesz az eszköz hatása.

Az alábbi ábrán látható JPEG kép szerzője Slavica Panova, forrása Wikimedia.

Az ábrán Nikon D7000 fényképezőgéppel, AF-S Nikkor 50mm f/1.8G objektívvel, f/1,8 rekeszértékkel készült kép részlete látható. A képen jelentős mértékű a zöld és lila színű hosszanti színhiba.

Az ábrán látható beállításokkal jelentősen sikerült csökkenteni a színhibát, azonban az eredmény nem tökéletes. A Sugár maximális, a Küszöb nulla, és a Színezet görbe alkalmazásával a zöld és a lila színhiba jelentősen csökkent.

4.3 Színek eszközcsoport

Ebben a csoportban a kép színeinek beállításával kapcsolatos globális szerkesztőeszközök találhatók.

A csoport szerkesztőeszközei:

Fehéregyensúly
Telítettség/Élénkség
Csatornakeverő
Színkiegyenlítő
RGB görbék
L*a*b* korrekciók
Színkezelés

4.3.1 Fehéregyensúly

A Színek eszközcsoportban található. A fehéregyensúly helyes beállításával színhelyes képeket hozhatunk létre. Ezzel az eszközzel állítsuk be a helyes fehéregyensúlyt, és kreatív célokra egyéb eszközökkel módosítsuk a kép színeit.

Fényképezéskor a témát megvilágító fény színe nem mindig egyforma. Például nyári napsütéses reggelen a fény melegebb, vörösesebb, mint délben, a hagyományos izzólámpa fénye is vörösebb a vaku fényénél stb. A fényképen csak akkor kapunk valóságoshoz hasonló színeket, ha a megvilágítás színéhez alkalmazkodva megfelelően korrigálunk. Ennek a korrekciónak a megvalósítására szolgál a fehéregyensúly helyes beállítása.

A fehéregyensúly (angolul White Balance, rövidítve WB) beállításával úgy kompenzáljuk a JPEG kép létrehozásakor a színeket, hogy a semleges (nem elszíneződött) fehér vagy szürke tárgy a képen is semleges fehér vagy szürke legyen, valamint feltételezzük, hogy akkor a többi szín is a valóságosnak megfelelő lesz, és színhelyes képet kapunk.

A fehéregyensúly beállítása minden színre hatással van. Úgy a legkönnyebb megállapítani, hogy a fehéregyensúly beállítása nem megfelelő, ha egy semleges fehér vagy szürke színű objektum nem tűnik semlegesnek, hanem elszíneződöttnek érzékeljük.

Módszer: A fehéregyensúly megállapításának módszere, amely az alábbiak valamelyike lehet:

Tárolt: A nyers fájlban tárolt a metaadatokból állapítja meg. A “Tárolt” azt a fehéregyensúlyt jelenti, amely a fényképezőgépen be volt állítva (a fényképezőgép vagy a fotós által) a felvétel készítésének idején.
Auto: A képadatok elemzésével automatikusan megbecsüli az egyes színcsatornák együtthatóit.
Egyedi színhőmérséklet: Egyedi színhőmérsékletet és színárnyalatot lehet beállítani a Színhőmérséklet és a Színárnyalat csúszka segítségével, és/vagy a pipetta eszköz használatával, a Választ gombra történő kattintással. A megfelelő fehéregyensúly beállításához a kép semleges fehér vagy semleges szürke területéről kell mintát venni. A mintavételezett terület méretét a Méret legördülő listából választhatjuk ki. Ha mintát veszünk a képről, akkor a Módszer automatikusan Egyedi színhőmérsékletre változik.

Gondoljunk arra, hogy ha állítunk a Színhőmérséklet csúszkán, akkor a témát megvilágító fény színhőmérsékletét állítjuk, és ehhez képest az ART annyit korrigál, mintha valós színeket szeretnénk kapni. Tehát ha hidegebb irányba (magasabb színhőmérséklet felé) korrigálunk, akkor melegebb tónusokat kapunk, és ez fordítva is igaz.

A Színárnyalat csúszkával bíborvörös és zöld színek irányába korrigálhatunk.

Egyedi szorzók: A három RGB csúszka használatával közvetlenül be lehet állítani az egyes színcsatornák szorzóértékeit.

Fényképezőgépen beállított: A fényképezőgép előre definiált színhőmérsékletei közül választhatunk.

A fenti két ábrán láthatjuk, hogy a választási lehetőség fényképezőgép-típusonként eltérő. Az adott fényképezőgép-típus előre definiált színhőmérsékleteiről a fényképezőgép felhasználói kézikönyvében tájékozódhatunk.

4.3.2 Telítettség/Élénkség

A Színek eszközcsoportban található. A színárnyalatok telítettsége állítható be segítségével.

Telítettség: Az összes szín esetén egyformán változtatja a telítettséget.

Élénkség: Erőteljesebben változtatja a kevésbé telített színek telítettségét, mint a már eleve telített színekét.

4.3.3 Csatornakeverő

A Színek eszközcsoportban található. RGB mátrix csatornakeverő, és az Elsődleges színek korrekciója közül választhatunk.

4.3.3.1 RGB mátrix

Az RGB mátrix keverővel a kép minden egyes képpontjához új R, G, és B értéket állítunk elő a képpont eredeti R, G, és B csatornaértékei, és a csúszkákon beállított százalékos értékek segítségével.

A csatornakeverőn három részt figyelhetünk meg: Vörös csatorna, Zöld csatorna, és Kék csatorna. A Vörös csatorna részen az adott képponthoz új Vörös (R) csatorna értéket hozunk létre a képpont eredeti R, G, és B értékeiből. A Vörös, Zöld, és Kék csúszkával azt állíthatjuk be, hogy a képpont eredeti R, G, és B értékei milyen arányban alkossák a képpont új R értékét. A Zöld csatorna és a Kék csatorna részen hasonló módon állíthatjuk elő a képpont új G, és B értékét.

Megfigyelhetjük, hogy

ha a Vörös csatorna részen jobbra mozgatjuk a csúszkákat, akkor a kép vörösebb lesz, ha balra mozgatjuk, akkor ciánkékebb,
ha a Zöld csatorna részen jobbra mozgatjuk a csúszkákat, akkor a kép zöldebb lesz, ha balra mozgatjuk, akkor bíborvörösebb,
ha a Kék csatorna részen jobbra mozgatjuk a csúszkákat, akkor a kép kékebb lesz, ha balra mozgatjuk, akkor sárgább.

Ez nem túl felhasználóbarát módszer, mert távol áll attól, ahogyan a színeket érzékeljük. Az emberek nem színcsatornákban gondolkodnak a színekről.

4.3.3.2 Elsődleges színek korrekciója

A Vörös elsődleges, a Zöld elsődleges, és a Kék elsődleges színezetét és telítettségét módosíthatjuk. A színezetet a szomszédos másodlagos színek irányába változtathatjuk, és minden elsődleges színhez beállíthatjuk a telítettséget. Ezáltal a kép színeit módosíthatjuk, beállíthatjuk.

Az ART-ban a szerkesztés során a változtatások lineáris RGB térben történnek. A Színek/Színkezelés eszközben meg is nézhetjük, hogy a Munkaprofil Rec.2020, amely egy nagyon széles színtartományú színtér.

A fenti ábrán láthatjuk a Rec.2020 színteret. A háromszög csúcsainál helyezkedik el a három alapszín (vörös, zöld, kék), ezeket nevezzük elsődleges színeknek. A különböző színrendszerekben, így a Rec.2020 színrendszerben is pontosan definiálva van a fehér pont, a vörös, a zöld, és a kék elsődleges színek koordinátái. Az elsődleges színek módosításával a háromszög csúcsait mozgathatjuk a háromszög oldalai mentén, és ezáltal változnak a háromszög belsejében elhelyezkedő színek is. A Vörös elsődlegeset a bíborvörös vagy a sárga, a zöld elsődlegeset a sárga vagy a türkiz (zöldeskék), a kék elsődlegeset a türkiz vagy a bíborvörös irányába mozdíthatjuk el.

4.3.4 Színkiegyenlítő

A Színek eszközcsoportban található. A kép kiválasztott színeinek színezetét, telítettségét, és/vagy világosságát változtathatjuk meg kiegyenlítő görbék segítségével.

Három teljesen egyforma működésű kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt tartalmaz.

Csatorna: Három teljesen egyforma működésű kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt láthatunk, amellyel a HSL színrendszer három csatornáját (Hue=Színezet, Saturation=Telítettség, és Lightness=Világosság) változtathatjuk meg a bemenő színezet függvényében. A bemenő színezetskálát alul láthatjuk. Minden egyes görbét a nevük mellett lenyitva kikapcsolhatunk, illetve választhatjuk a Kiegyenlítő lehetőséget, amelynek hatására megjelenik a görbeszerkesztő. A görbeszerkesztők semleges helyzete (amikor nem változtatnak semmit) a középső vízszintes vonal.

H görbe: Az alul kiválasztott színezetű területek színezetét változtathatjuk meg. Ha a kiválasztott színezet felett a görbét lefelé húzzuk, illetve fölfelé toljuk, más és más kimenő színezetet állíthatunk be. Ezzel tehát a kép bizonyos színű területeinek színét változtathatjuk meg.

S görbe: Az alul kiválasztott színezet telítettségét változtathatjuk meg. Ha a kiválasztott színezet felett a görbét lefelé húzzuk, akkor a telítettség csökken, illetve ha fölfelé toljuk, akkor növekszik.

L görbe: Az alul kiválasztott színezet világosságát változtathatjuk meg. Ha a kiválasztott szín felett a görbét lefelé húzzuk, akkor a világosság csökken, illetve ha fölfelé toljuk, akkor növekszik.

A háromféle görbe teljesen független egymástól, egyszerre akár mindhármat is használhatjuk.

Simítás: Elmossa az érintett területeket, a nagyobb értékeknél erőteljesebb az elmosás.

4.3.5 RGB görbék

A Színek eszközcsoportban található. Segítségével tónusgörbét alkalmazhatunk külön-külön az egyes RGB csatornákra.

Mindhárom csatorna szerkesztője (a színskálák színétől eltekintve) teljesen egyforma. A fenti ábrán a Vörös csatorna görbeszerkesztőjét láthatjuk. A fehérrel megjelenő görbe tartozik az éppen szerkesztett (az ábrán vörös) csatornához, a másik két színű (az ábrán zöld és kék) görbe a másik két csatorna szerkesztőjében létrehozott görbe. Mindhárom görbeszerkesztőben látjuk a másik kettőben létrehozott görbét is.

4.3.6 Lab* korrekciók

A Színek eszközcsoportban található. Az L*a*b* (L*: világosság, a*: zöld-bíbor és b*: kék-sárga) színrendszerben működik. Az L*a*b* színrendszer gyakran kevesebb mellékhatással jár, mint az RGB színrendszer, ez indokolja használatát. A kevesebb mellékhatás oka az, hogy az L*a*b* színrendszer a világosságot és a színeket külön kezeli.

Világosság: Ez a csúszka egy tónusgörbét alkalmaz a L*a*b* színtér L-csatornájára. A fekete pont és a fehér pont nem mozdul el.

Kontraszt: Ez a csúszka növeli vagy csökkenti a kép kontrasztját, szintén az L-csatornára hat.

Színesség: Ez a csúszka növeli vagy csökkenti a kép színességét azáltal, hogy kontrasztgörbét alkalmaz a L*a*b* tér a* és b* csatornáira. Ha ezt a csúszkát -100-ra állítjuk, akkor minden szín eltávolításra kerül, ezért a kép fekete-fehér lesz. Azonban a kép fekete-fehérré alakításának javasolt módja a Különleges hatások eszközcsoport Fekete-fehér eszközének használata.

L* görbe: Ez tulajdonképpen egy tónusgörbe. A görbe a kép bemenő tónusainak függvényében meghatározza a kimenő tónusokat.

a* görbe: Az a* csatorna bemenő értékeinek függvényében a görbével határozhatjuk meg az a* csatorna kimenő értékeit.

b* görbe: A b* csatorna bemenő értékeinek függvényében a görbével határozhatjuk meg a b* csatorna kimenő értékeit.

4.3.7 Színkezelés

Itt állíthatjuk be a Bemeneti Profilt, a Munkaprofilt, a Kimeneti Profilt, és a Renderelési szándékot.

Bemeneti Profil

A nyers feldolgozás elengedhetetlen lépése a fényképezőgép érzékelőjének adatait konvertálni az ART belső RGB színterébe (a Munkaprofilba). Ehhez az átalakításhoz kifejezetten az adott fényképezőgéphez készült bemeneti profilra van szükség. Egy ilyen profil annak az elemzésnek az eredménye, hogy a konkrét színeket és tónusokat hogyan rögzíti, dolgozza fel és ábrázolja nyers adatként az adott fényképezőgép. Kameraspecifikus bemeneti profil nélkül a pontos színábrázolás lehetetlen.

Nincs profil: Nem történik színkonverzió, ne használjuk ezt szerkesztéshez.

Beágyazott: Csak nem nyers fájloknál használható. A képfájlba ágyazott színprofilt használja, ha rendelkezésre áll.

Fényképezőgép standard: Egy egyszerű, előre meghatározott, kompromisszumos, a kamera típusától függő színmátrixot használ. Ha ez be van jelölve, akkor megjelenik a “Hajtsa végre a kromatikus adaptációt (CAT)” engedélyezésének lehetősége. (A kromatikus adaptáció az ember látásának azon képessége, hogy úgy alkalmazkodik a megvilágítás változásaihoz, hogy megőrzi a tárgyak színének érzékelését. Például egy fehér papírlapot a naplemente fényénél is fehérnek érzékelünk.)

Automatikusan illeszkedő fényképezőgép-profil: Az ART több kiváló minőségű, egyedileg létrehozott, általános célú DCP-profilt tartalmaz, amelyek automatikusan megfeleltethetők a támogatott fényképezőgép nyers fájljának megnyitásakor. Az egyeztetés csak a fényképezőgép pontos megnevezésével működik (kis- és nagybetűkre érzékeny), ahogy az a nyers fájl metaadataiban megtalálható. Ez pontosabb, mint a Fényképezőgép standard profil. Csak akkor választható ki, ha rendelkezésre áll.

Egyedi: Egyedi DCP vagy ICC-kamera bemeneti profil kiválasztása. Akkor válasszuk, ha nem működik az Automatikus illeszkedés, illetve ha felül szeretnénk bírálni a Fényképezőgép standard vagy Automatikusan illeszkedő profilt.

Ha kiválasztottuk, akkor a fenti ábrán látható beállítási lehetőségek jelennek meg:

Fényforrás lehet:

Interpolált: A kiválasztott fehéregyensúly alapján számítja ki, ha a fehéregyensúly 2850 K és 6500 K közötti, ellenkező esetben a kettő közül a közelebbi kerül kiválasztásra. Ez az alapértelmezett mód, és általában nincs szükség ennek megváltoztatásra.
2850K: A téma megvilágítója hagyományos izzólámpa, vagy ilyen színhőmérsékletű, jó színhűséget biztosító LED fényforrás.
6500K: A témát napfény világítja meg.

Tónusgörbe: A DCP profilok tónusgörbét tartalmazhatnak, amely kontraszt és fényerő hozzáadására használható a filmszerű megjelenés érdekében. Ezt főként a fényképezőgép által létrehozott JPEG képhez hasonló előnézetet eredményező profilokhoz használják. Csak akkor engedélyezhető, ha a profil tartalmaz tónusgörbét.

Alaptábla: Ez lehetővé teszi a DCP “HueSatMap” táblázat használatát, amely az alapmátrix fölé nemlineáris korrekciók hozzáadására szolgál. Általában hagyjuk bekapcsolva. Ez nem engedélyezhető, ha a betöltött profilból hiányzik a HueSatMap tábla.

“Look” táblázat: Ez lehetővé teszi a DCP “LookTable” táblázat alkalmazását, amelynek célja, hogy szubjektív megjelenést adjon általában egy beágyazott tónusgörbével együtt. Hagyjuk bekapcsolva.

Alapexpozíció: Ez egy expozíció-kompenzáció, amelynek általában az a célja, hogy az előnézet világossága megegyezzen a fényképezőgép JPEG képének világosságával. Ez “a felhasználói felület alatt” kerül alkalmazásra, így nem látható az expozíció-kompenzáció csúszkán. A fényképezőgépek általában szándékoltan alulexponálnak, ennek kompenzálására szolgál az Alapexpozíció.

Nézzük tovább a lehetőségeket:

Referenciakép mentése: A gombra kattintva egy, a bemeneti profil alkalmazása előtti lineáris TIFF-képet ment el. Ez a mentett fájl ezután fényképezőgép bemeneti profil létrehozásához használható. A nyílt forráskódú ArgyllCMS program segítségével ICC-profilokat, a DCamProf segítségével pedig ICC- vagy DCP-profilokat hozhatunk létre.

Munkaprofil: Az ART alapértelmezett Munkaprofilja lineáris Rec2020. Normál felhasználás esetén ne módosítsuk.

Kimeneti profil: Kiválaszthatjuk a kimeneti színprofilt. Mentés előtt a feldolgozott kép átalakul ebbe a színtérbe, és a profil beágyazódik a metaadatokba. Két típusa van: az ICC v2-vel kompatibilis és a v4-gyel kompatibilis. Az ART alapértelmezett Kimeneti profilja: sRGB (ICC V2).

Renderelési szándéknál azt választhatjuk ki, hogy az ICC-profilokat hogyan használjuk a tartományok vagy színterek közötti átalakításhoz. Például a folyamat végén a képadatokat (a forrás színtérből) a monitorprofil színterébe (cél) kell helyezni a helyes megjelenítéshez. Vagy nyomtató esetén (a Soft-Proofing részben) a forrás a folyamat végi képadatok, a cél pedig a kiválasztott nyomtatóprofil színtere.

A Renderelési szándék a következők valamelyike lehet:

Észlelési: A cél színterén kívül eső, a forrásból származó színek a rendeltetési hely színtartományába tömörülnek úgy, hogy a tartományon belüli színeket is befolyásolják. A tömörítés végrehajtásának módja a színprofilban található színskála-leképezéstől függ, és ez általában telítettségcsökkenést, sőt néha árnyalat-eltolódást is magában foglal. Az Észlelési szándék csak azokkal a LUT-profilokkal működik, amelyek tartalmazzák a szükséges tartományleképezési táblázatokat (a legtöbb ICC-profil nem tartalmazza), és ilyen esetekben valójában a Relatív kolorimetrikus szándékot használják helyette (a legtöbb szoftvernél ez a szokásos viselkedés).
Relatív kolorimetrikus: Azok a forrásból származó színek, amelyek kívül esnek a cél színtértartományán, a legközelebbi színtartományon belüli színnel jelennek meg, anélkül, hogy ez befolyásolná a többi színtartományon belüli színt. A fehér pont korrigálásra kerül. Ez az alapértelmezett beállítás, és minden profillal működik.
Telítettség: Ez nagyon hasonlít az Észlelési szándékhoz, kivéve, hogy a telítettséget finoman növeli, hogy kompenzálja a telítettség csökkenését.
Abszolút kolorimetrikus: Hasonló a Relatív kolorimetrikushoz, de a fehér pont nem lesz korrigálva. Emiatt akkor használatos, ha a papír fehérségét a képernyőhöz kívánjuk igazítani. Érdemes lehet használni próbanyomat készítésekor, de egyébként nem.

Feketepont-kompenzáció: Ezt célszerű engedélyezni a vágás elkerülésére. Ha engedélyezve van, a kimenő kép feketepont-szintje a bemenő kép feketepont-szintjére kerül a színátalakítás során (pl. munkaprofilról megjelenítési profilra). Ez azt jelenti, hogy csak a fényerő-csatorna kerül tömörítésre vagy nyújtásra. Ez a funkció az árnyékban megtartja a részleteket (elkerüli a részlettelen sötét területeket), a színhelyesség rovására.

4.4 Helyi szerkesztés eszközcsoport

A Helyi szerkesztés eszközei abban különböznek a többi csoportban lévő globális eszközöktől, hogy maszkok alkalmazásával a kép bizonyos részeit is meg tudjuk változtatni, nemcsak a teljes képet. Ha nem hozunk létre maszkot, akkor a Helyi szerkesztés eszközcsoport eszközei teljes képre ható, globális eszközként viselkednek.

Mivel ezek a szerkesztőeszközök globális eszközként is használhatók, ezért mindenütt a “kép” változtatásáról írok, azonban ha létrehoztunk maszkot, akkor természetesen csak a maszk területén történik változás. Tehát nem írom le minden egyes esetben, hogy “a képen vagy a maszk területén”.

A csoport szerkesztőeszközei:

Szín/Tónus korrekció
Simítás
Helyi kontraszt
Textúra kiemelése/Élesítés

A Szín/Tónus korrekció eszközben lehetőségünk van CTL szkriptek alkalmazására is.

4.4.1 Maszkok áttekintése

Nézzük meg egy egyszerű példán a maszk hatását.

A fenti ábrán látható képen csak a modell arcát szeretnénk világosítani Expozíció-kompenzációval, a többi területet sötéten szeretnénk hagyni.

Létrehozunk egy Területmaszkot a modell arcán, Tollazattal és Elmosódással. A maszk miatt a Helyi szerkesztésen belül lévő Szín/Tónus korrekció eszközben lévő Expozíció-kompenzáció CTL szkript hatása csak a maszk területén érvényesül, a Tollazat és az Elmosódás hatására a maszk szélénél az Expozíció-kompenzáció hatása nagyon szépen, fokozatosan szűnik meg. A maszk sárga színnel jelenik meg a kép felett. A maszk szélénél látható fokozatos átmenet miatt lesz fokozatosan megszűnő az Expozíció-kompenzáció hatása.

+3,42 fényértéknyi Expozíció-kompenzációt állítottam be. Az eredmény a fenti ábrán látható.

4.4.1.1 Korrekciós rétegek

Korrekciós rétegek listája
Korrekciós réteg hozzáadása
Kijelölt korrekciós réteg eltávolítása
Kijelölt korrekciós réteg felfelé mozgatása a listán
Kijelölt korrekciós réteg lefelé mozgatása a listán
Kijelölt korrekciós réteg másolatának létrehozása
Parametrikus maszk
Színbeli hasonlóság maszk
Területmaszk
Ecsetmaszk
Maszk megjelenítésének be-/kikapcsolása
Maszk beillesztése a vágólapról
Maszk vágólapra másolása
Fordított maszk

A szerkesztőeszköz fejléce alatt találjuk a Korrekciós rétegek listáját. Amikor belépünk egy helyi szerkesztőeszközbe, máris automatikusan létrejön egy Korrekciós réteg (1). Egy korrekciós réteget a listán rákattintva jelölhetünk ki (tehetünk aktuálissá).

Mindegyik Korrekciós réteg a többitől függetlenül működik.
Több Korrekciós réteg hatása összeadódik.
A Korrekciós réteg a teljes képre kifejti hatását, kivéve ha ezt a hatást egy vagy több Maszk korlátozza.

Bármikor hozzáadhatunk újabb Korrekciós rétegeket (2), törölhetjük a kijelölt Korrekciós réteget (3), a kijelölt Korrekciós réteget a listán előrébb (4) vagy hátrább (5) sorolhatjuk, illetve létrehozhatjuk a kijelölt Korrekciós réteg másolatát (6). A jelölőnégyzet segítségével az adott Korrekciós réteget Ki/Bekapcsolhatjuk (1).

Másolat létrehozásakor a Korrekciós réteghez tartozó maszkok is átmásolódnak.

A korrekciós rétegek maximális száma nincs korlátozva. A Korrekciós rétegek (és ezáltal a maszkok) feldolgozása a listán látható sorrendben, felülről lefelé történik. Más feldolgozási sorrend más eredményt adhat, ezért van szerepe annak, hogy az adott Korrekciós réteg hol helyezkedik el a listán.

4.4.1.2 Maszkok

Tetszőleges számú korrekciós réteget hozhatunk létre. Mindig a kiválasztott Korrekciós réteghez alakítunk ki egy eredő maszkot a négyféle maszktípus segítségével. Az eredő maszk kialakításában (hogy az eszköz a kép mely területén, illetve milyen mértékben fejtse ki hatását) a maszktípusok mindegyike részt vehet.

Négyféle maszktípus létezik: Parametrikus maszk (7), Színbeli hasonlóság maszk (8), Területmaszk (9), és Ecsetmaszk (10).
Bármely Korrekciós réteg alkalmazhatja a négy típus bármelyikét vagy mindegyikét, de mindegyik típusból csak egyet.

A Parametrikus maszk a képpontok színezete, színessége, és világossága és/vagy a szomszédos pixelek kontrasztja szerint választja ki a területet.

A Színbeli hasonlóság maszk az alapján választja ki a képpontokat, hogy azok színezet, színesség, és világosság tekintetében mennyire hasonlóak a kiválasztott referenciaszínhez.

Területmaszk esetén felhasználó által létrehozott alakzatokat lehet alkalmazni a maszk területének kijelölésére. Bármennyi alakzat létrehozható. Az egyes alakzatok kontrasztja, tollazata, és elmosódása beállítható. Az egyes alakzatok külön-külön is állhatnak, de át is fedhetik egymást. Az átfedő alakzatokhoz beállíthatjuk, hogy azok összeadódjanak, és ezáltal egy kombinált formát adjanak, vagy kivonódjanak, amely azt jelenti, hogy az alakzat az átfedés területét kivágja, vagy metszetet képezhetnek, amely azt jelenti, hogy az egymást átfedő alakzatokból csak a közös rész, maga az átfedés lesz kiválasztva.

Az Ecsetmaszk egy vagy több ecsetvonásból épül fel. Minden ecsetvonás egymástól eltérő beállításokkal adható hozzá. Vannak olyan beállító eszközök is, amelyekkel egyszerre az összes ecsetvonás jellemzőit beállíthatjuk.

Ez a megvalósítás nagy szabadságot ad. Például a Területmaszkkal tetszőleges számú terület lehet a maszk része, a Parametrikus maszkon belül a képpontok különböző tulajdonságai egyszerre jelölhetik ki a maszk részeit, az Ecsetmaszk segítségével tetszőleges számú ecsetvonást hozhatunk létre, a Színbeli hasonlóság maszkkal a kép hasonló színű területei alkothatják a maszkot.

Be/kikapcsolhatjuk a maszk megjelenítését (11). Az aktuális maszkot a vágólapra másolhatjuk (13), és például egy másik Korrekciós réteghez beilleszthetjük a vágólapról (12). Be/kikapcsolhatjuk a maszk “Fordítottá” tételét (14). Ha bekapcsoljuk, akkor a maszk inverzre vált: amely terület nem volt része a maszknak, az a részévé válik, amely területen az eszköz kevéssé fejtette ki a hatását, ott erőteljesen ki fogja fejteni stb.

A fenti ábrán a Korrekciós réteg listán látható, automatikusan létrejött Korrekciós réteghez alul egyik maszktípus sincs aktiválva. Ilyenkor a szerkesztőeszköz a teljes képen, teljes mértékben kifejti hatását, azaz globális eszközként használható. Ha ekkor bekapcsoljuk a Maszk megjelenítését, akkor az előnézet felett megjelenik egy sárga, átlátszatlan réteg.

A Maszk megjelenítésének bekapcsolásakor az előnézet fekete-fehérre vált, és a maszk sárga színnel jelenik meg rajta. Ha csak a sárga maszk látható (a maszk átlátszatlansága maximális), mint a fenti ábrán, akkor az eszköz a teljes képen teljes mértékben kifejti hatását. Ahol a maszk alól áttűnik a kép (a maszk valamennyire átlátszó), ott az eszköz csak részlegesen fejti ki hatását, minél átlátszóbb a sárga maszk, annál kevésbé. Ahol a maszk teljesen átlátszó, és csak a fekete-fehér előnézet látható, ott az eszköz hatástalan lesz.

A Maszk felirattól jobbra láthatjuk, hogy a kiválasztott Korrekciós réteghez tartozó maszknak nevet is adhatunk (az ábrán látható maszknak nincs neve (Névtelen).

4.4.1.3 Parametrikus maszk

A maszkot színezet (H), színesség (C), világosság (L) kiegyenlítő görbék korlátozása által határozhatjuk meg. Létrehozhatunk Kontrasztküszöb maszkot is.

Felül a három kiegyenlítőgörbe-szerkesztő fejlécét láthatjuk, mégpedig a színezet (H), színesség (C), világosság (L) görbék szerkesztőit. Jobb szélüknél lenyitva, és a Kiegyenlítőre kattintva aktiválhatjuk őket. Mindhárom görbe egymástól függetlenül működik. Lineáris állapotuk egy legfelül elhelyezkedő vízszintes vonal.

A fenti ábrán L görbét láthatunk. Amely bemenő értéknél lefelé húzzuk a görbét, azt a világosságtartományt kizárjuk a maszkból, minél inkább lejjebb húzzuk, annál jobban. A lehúzás mértéke a kizárt terület átlátszatlanságát befolyásolja.

Az ábrán a színezet (H) görbeszerkesztő látható. Alul a bemeneti színezetet láthatjuk, amely színnél alulra húzzuk a görbét, azt a színt vagy színtartományt kizárjuk a maszkból.

Az ábrán a színesség (C) görbeszerkesztő látható. Amely színességnél alul fut a görbe, az olyan színességű (telítettségű) terület ki lesz zárva a maszkból.

A fenti ábrán a világosság (L) görbeszerkesztő látható. Bizonyos tónustartományt zárhatunk ki segítségével.

A fenti ábrán látható csúszkákkal magát a maszkot befolyásolhatjuk.

L maszk részletvédelem: Ha növeljük a csúszka értékét, akkor egyre inkább a kis részletek is a maszk részei lesznek.

Kontrasztküszöb maszk: Kontrasztküszöb maszkot lehet létrehozni segítségével, amelyet a fenti ábrán láthatunk.

Elmosódás: Elmosódást ad hozzá a maszkhoz.

Nézzük meg a parametrikus maszk alkalmazását.

A fenti ábrán látható képen a modell ruhájára szeretnénk maszkot készíteni. Aktiváljuk a Helyi szerkesztés eszközcsoportban lévő Szín/Tónus korrekció eszközt, azon belül a Parametrikus maszk részt.

Kapcsoljuk be a Maszk megjelenítését, ekkor a teljes képet maszk borítja. A H (színezet) görbénél válasszuk ki a Kiegyenlítő lehetőséget, és próbáljuk kizárni a ruhát a maszkból. Először a ruha kivételével a többi képelemre próbálunk maszkot készíteni. Ehhez a kéket, és a körülötte lévő színeket kell kizárnunk. A fenti ábrán láthatjuk is a görbét.

Jelöljük be a Fordított jelölőnégyzetet a Maszk megjelenítése mellett. Ekkor a maszk inverzre vált. Még láthatunk némi sárgás elszíneződést a háttéren és a modell lábán. Ha felül a két vezérlőpontot jobbra és balra húzzuk, akkor az elszíneződés megszűnik.

A modell cipője is része lett a maszknak, amelyet ecsetmaszkkal szüntethetünk meg. Ezt az Ecsetmaszkról szóló részben meg is nézhetjük.

Nézzük meg az alábbi képet.

A modell ruhájára szeretnénk maszkot készíteni Parametrikus maszk segítségével.

Engedélyezzük a Helyi szerkesztés eszközcsoportban a Szín/Tónus korrekció eszközt. Ezen belül engedélyezzük a Parametrikus maszkot, és kapcsoljuk be a Maszk megjelenítését. Ekkor a teljes képet maszk borítja, amely egyáltalán nem átlátszó. Nyissuk le a H (színezet) görbeszerkesztőt, és próbáljuk úgy korlátozni a színeket, hogy minél inkább csak a ruha alkossa a maszkot. A fenti ábrán láthatjuk, hogy ezt teljesen nem tudjuk elérni.

Nyissuk le a C (színesség) görbeszerkesztőt, és a görbével próbáljuk korlátozni, hogy a ruhán kívül minél kevesebb terület legyen a maszk része. A fenti ábrán láthatjuk az eredményt.

Ez még nem elég jó, finomítani kell rajta. Ha területmaszkkal vesszük körbe a modellt, akkor a területmaszkon kívüli részek nem lesznek a maszk részei. Ezt a Területmaszkoknál meg is nézhetjük.

4.4.1.4 Színbeli hasonlóság maszk

A Színbeli hasonlóság maszkok a kép képpontjainak egy kiválasztott referenciaszínhez való hasonlóságán alapulnak.

Kiválaszt: Ennek a gombnak a megnyomása után az előnézet megfelelő pontjára történő kattintással jelölhetjük ki a referenciaterületet, amelyen lévő képpontok jellemzőihez hasonlítja a kép képpontjait.

Az itt látható L, C, H, és Tartomány csúszkákkal finomíthatjuk, hogy mennyire pontosan kell egyeznie a képpontnak a referenciaterülettel ahhoz, hogy a maszk része lehessen. Azt is mondhatjuk, hogy azt finomíthatjuk, hogy a referenciaszíntől milyen eltérés engedhető meg ahhoz, hogy az adott képpont még a maszk része legyen.

L, C, és H csúszkák: Az L, C, és H az LCH színrendszerre utal. Az L, C, és H csúszkák mindegyike két-két egymástól független csúszkát helyettesít. Van egy-egy felső csúszka, amellyel az L (Világosság), C (Színesség), illetve H (Színezet) értékét állíthatjuk be. Az alsó csúszkákkal pedig súlyozást (fontossági szintet) adhatunk hozzá, amely azt szabályozza, hogy a felső csúszka értéke milyen súllyal vegyen részt a maszk kiszámításában. A súlyozás csúszka bal oldali értékeinél megengedőbb lesz (nagyobb eltérés lesz megengedhető, amely nagyobb maszkterületet eredményez), a jobb oldali értékeinél pedig korlátozóbb lesz (kisebb eltérés lesz megengedhető, amely kisebb maszkterületet eredményez).

A beállítást vizuálisan is követhetjük a csúszkákon. Ha az alsó csúszkát bal szélső állásba toljuk, akkor a csúszka színe feketére vált, és a felső csúszkán bármilyen értéket is állítunk be, azt nem fogja figyelembe venni a maszk kiszámításakor. Minél inkább jobbra toljuk az alsó csúszkát, annál nagyobb mértékben veszi figyelembe a felső csúszkán beállított értéket, és a csúszkán látható színek annál világosabban jelennek meg.

Tartomány: Ha a Tartomány csúszkát nagyobb értékre állítjuk, akkor a referenciához képest nagyobb eltérés lesz megengedhető, ezért nagyobb terület lesz a maszk része, és fordítva.

Átmeneti terület csökkentése: Segítségével a maszkolt és a nem maszkolt területek közötti átmenet szélességét állíthatjuk. Alacsonyabb érték nagyobb átmeneti területet, simább átmenetet biztosít, míg magasabb értékek esetén az átmenet hirtelenebb, kevésbé fokozatos lesz.

Erősség: A maszk átlátszatlanságát, és ezáltal a szerkesztőeszköz hatásának erősségét állítja.

Fordított: Ennek bejelölése megfordítja, invertálja a Színbeli hasonlóság maszkot.

Színbeli hasonlóság maszk alkalmazása:

A fenti ábrán látható képet nyitottuk meg szerkesztésre. Célunk az, hogy maszk segítségével megváltoztassuk a modell ruhájának színét. Ezen a képen ezt könnyen meg tudjuk csinálni, mert a többi képelem színe erősen eltér a ruha színétől, ezért könnyen alkalmazható a Színbeli hasonlóság maszk, amely a hasonló színű területek kijelölésén alapul. Példánkban egy maszkot hozunk létre a ruhán úgy, hogy a színváltoztatás csak a ruhán érvényesüljön.

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban bekapcsoljuk (aktiváljuk) a Szín/Tónus korrekció eszközt, a nevére kattintva lenyitjuk, és ekkor láthatóvá válnak a kezelőszervek. A Módnál Észlelési legyen kiválasztva. Láthatjuk, hogy már van is egy Korrekciós rétegünk. Ehhez fogunk most maszkot létrehozni.

Lejjebb kell görgetnünk, és le kell nyitnunk a Maszk részt. Ezután be kell kapcsolnunk a Színbeli hasonlóság maszkot, majd a nevére kattintva le kell nyitnunk.

Ezután a Kiválaszt gombra kell kattintanunk. Az egeret a módosítani kívánt színű terület fölé visszük, amely példánkban a modell ruhája, majd kattintunk az egérrel. Ekkor a Kiválaszt gomb alatti téglalap alakú területen megjelenik a kiválasztott szín.

Láthatjuk, hogy valóban megjelent a szín. Kapcsoljuk be a Maszk megjelenítését. Ekkor az előnézet szürkeárnyalatos lesz, és a sárga színű maszk megjelenik. Ahol sárga színt látunk, ott lesz hatása az eszköznek a képre. Az átlátszatlan sárga részeken (egyáltalán nem tűnik át a sárga maszkon keresztül a szürkeárnyalatos kép) teljes mértékben kifejti az eszköz a hatását, minél inkább láthatóvá válik a szürkeárnyalatos kép, annál kevésbé érvényesül az eszköz hatása. Láthatjuk, hogy a kijelölés nem túl jó, mert azt szeretnénk, ha a maszk teljesen lefedné a ruhát, hiszen a teljes ruhának meg szeretnénk változtatni a színét. Azok a problémás részek, ahol a ruhán a sárga maszk szélénél fekete részeket látunk. Ezt a problémát a Tartomány csúszkával korrigálhatjuk. Ezzel a csúszkával azt mondjuk meg a programnak, hogy a kiválasztott színhez képest mennyire térhet el az a szín a képen, amelynek még a maszk részének kell lennie. Az alapértelmezett érték 1, ezt nyilván növelni kell, mert ennél nagyobb eltérésű területeket is bele kell vennünk a maszkba annak érdekében, hogy a maszk melletti fekete területek is a maszk részei legyenek. Ha túlságosan megnöveljük a Tartományt, akkor a ruhán kívüli egyéb területeken is megjelenik a maszk sárga színe. Ha ezután csökkenteni kezdjük, akkor a ruhán kívül utoljára a fekete cipőkön láthatjuk a sárga színt. Addig kell csökkenteni, hogy a cipőkről éppen eltűnjön a sárga elszíneződés (az már ne legyen a maszk része). Itt éles határvonalú maszkra van szükség, hiszen azt szeretnénk, ha a teljes ruhát egyformán befedné a maszk, de azon kívül semmi se legyen a maszk része.

Így már sokkal jobb lett, 6,1-re kellett megnövelnünk a Tartomány értékét. Ha felnagyítva megnéznénk, akkor bizonyára még találnánk eltérést a maszk pontosságában. Természetesen van eszköz a maszk pontosítására, például Ecsetmaszkkal pontosítani lehetne, de ennek részleteibe most nem megyek bele.

Kapcsoljuk ki a Maszk megjelenítését, és ismét kék ruhában láthatjuk a modellt. A Színezet-eltolás csúszka segítségével tudjuk megváltoztatni a ruha színét. Ennek alapértelmezett értéke 0. A maszk miatt a Színezet-eltolás csúszka csak a maszk területén fejti ki hatását, azon kívül hatástalan. Az alábbi ábrák alatt feltüntettem a Színezet-eltolás csúszka azon értékét, amely a képen látható színt eredményezte.

Színezet-eltolás: -32,7

Színezet-eltolás: -150

Színezet-eltolás: -180

Színezet-eltolás: 25,8

Színezet-eltolás: 86,8

Színezet-eltolás: 123,4

Természetesen nemcsak a színét változtathatjuk meg a ruhának, hanem egyéb tulajdonságait is. Alkalmazhatunk expozíció-kompenzációt, változtathatunk a színtelítettségen, állíthatunk a kontraszton stb.

4.4.1.5 Területmaszk

Téglalap, ellipszis, kör, görbékkel határolt, sokszög alakú, illetve átmenetes maszkot hozhatunk létre segítségével.

Tollazat: Tollazatot adhatunk hozzá az összes létrehozott alakzathoz.

Elmosódás: Gauss elmosást adhatunk hozzá az összes létrehozott alakzathoz.

Az alakzatok listája alatt megjelenő Tollazat és Elmosódás csúszka csak a kiválasztott Alakzatra van hatással, a többire nem hat.

Kontrasztgörbe: Egyszerű kontrasztgörbe segítségével módosíthatunk a maszkon. Akkor látható jól a hatása ha nemcsak teljesen átlátszó és teljesen átlátszatlan, hanem köztes átlátszatlanságú területei is vannak a maszknak.

Alakzat: Alakzatok listája. Itt láthatjuk a létrehozott alakzatokat.

Egy alakzatot kiválasztani (aktuálissá tenni) a listán történő rákattintással lehet.

Az alakzatlista mellett jobbra gombokat látunk, amelyeknek a funkciója felülről lefelé a következő:

Visszaállítás: Törli az összes létrehozott alakzatot.

+: Új alakzat hozzáadása.

-: A kiválasztott alakzat eltávolítása.

Felfelé nyíl: Alakzat felfelé mozgatása a listán.

Lefelé nyíl: Alakzat lefelé mozgatása a listán.

Mód: (balról jobbra) Hozzáadás, Kivonás, vagy Metszet (közös rész) lehet.

Felül jobb oldalon négy gombot láthatunk, amelyeknek a funkciói jobbról balra az alábbiak:

1. Megjeleníti az előnézeten az aktuális alakzatot, amelyet szerkeszthetünk is.

2. Téglalap alakú alakzat hozzáadása az előnézetre történő rajzolással. A téglalap alakú alakzatok az előnézet határain tetszőlegesen túlnyúlhatnak.

A fekete terület a szerkesztett “kép”, és a fehér téglalap az alakzat, amely az előnézet határain jóval túlterjed.

3. Sokszög alakú alakzat létrehozása az előnézeten pontok hozzáadásával. A sokszög alakú alakzatok az előnézet határain tetszőlegesen túlnyúlhatnak.

4. Átmenet hozzáadása.

4.4.1.5.1 Téglalap hozzáadása, szerkesztése

Kattintsunk a jobbról második (a fenti listán 2-es) gombra, és az egérrel rajzoljuk az előnézetre a téglalapot.

Az alakzat oldalait az egérrel húzhatjuk. A szemben lévő oldalak egyszerre, szimmetrikusan mozognak.

A középponton átmenő két egyenes valamelyikét az egérrel megfogva a középpontja körül elfordíthatjuk a téglalapot.

A téglalap középpontját az egérrel megfogva a téglalapot tetszőleges helyre mozgathatjuk.

Kerekség: Ha növeljük az értékét, akkor a maszk sarkai egyre inkább lekerekednek, a csúszka maximális, 100-as értékénél ellipszist kapunk eredményül. Ha az alakzatunk négyzet alakú, akkor kör lesz a végeredmény.

A kerekség 100-as értékénél kapott ellipszis alakú maszk látható a fenti ábrán. Mint látható, maga az alakzat nem lesz ellipszis alakú, csak a maszk.

Az alakzat helye az előnézeten, a téglalap szélessége és magassága, valamint elfordulása nemcsak egérrel, hanem csúszkákkal is állítható.

Középpont X: Az alakzat középpontját vízszintesen mozgatja.

Középpont Y: Az alakzat középpontját függőlegesen mozgatja.

Szélesség: A téglalap szélességén állíthatunk.

Magasság: A téglalap magasságán állíthatunk.

Szög: Az alakzat középpontja körüli elfordulás szögén állíthatunk.

Tollazat: Tollazatot adhatunk hozzá a kiválasztott (aktuális) alakzathoz.

Elmosódás: Gauss elmosást adhatunk hozzá a kiválasztott (aktuális) alakzathoz.

4.4.1.5.2 Sokszög hozzáadása, szerkesztése

Ehhez a részhez felhasználtam Jean-Christophe Frisch írását.

Sokszöggel, illetve görbe vonallal határolt maszkot hozhatunk létre segítségével.

Kezdjük el a sokszög létrehozását. Kattintsunk rá a sokszög létrehozása gombra. Ekkor aktív lesz a jobb szélső, az alakzat megjelenítésére, szerkesztésére szolgáló jobb szélső gomb is. Ennek egészen addig aktívnak kell lennie, amíg az alakzatot szerkesztjük. Pozicionáljunk az előnézeten, és Ctrl + kattintás létrehozza az első pontot. A fenti ábrán ez a bal oldali pont. Ezután pozicionáljunk a második pont helyére, és Ctrl + kattintás létrehozza a második pontot. Ekkor azt kell látnunk, amely az ábrán látható. A fehér vonal szaggatottan látszik, mert még nincs alakzat (ahhoz, hogy legyen, legalább három pont kellene). Megjelent egy narancssárga vonal is, amelyet Beszúrási vonalnak nevezünk. A narancssárga vonal végeinél látható két pont a Beszúrási vonal végeit mutatja. A Beszúrási vonal alapértelmezett helye az alakzat utolsó és első pontja között van, ez zárja le az alakzatot.

Ha most az alakzaton kívül Ctrl + kattintással egy újabb pontot hozunk létre, akkor a létrejövő két vonal valóban az előző ábrán látható Beszúrási vonal végpontjaihoz csatlakozik. Láthatjuk, hogy a fehér vonal folytonos vonalra változott, létrejött az alakzat. A folyamatos vonallal létrejött alakzat lesz a maszk határvonala.

Ha ismét létrehozunk egy pontot az alakzaton kívül Ctrl + kattintással, az ismét az előző ábrán látható Beszúrási vonal két végéhez csatlakozik (az eddigi utolsó, és a legelső pont közé).

Ha az alakzat valamely oldala fölé állunk az egérmutatóval, akkor az az oldal lesz a Beszúrási vonal, és Ctrl + kattintással azon hozhatunk létre egy új pontot.

Ha az egérmutatóval egy pont fölé állunk, akkor a pont színe narancssárgára változik, és az a pont lesz az aktuális pont. Bármely pontot megfoghatjuk egérrel, és tetszőleges helyre mozgathatjuk . Az aktuális pontot rajta Ctrl + jobb kattintással törölhetjük. Az utolsó három pontot nem tudjuk törölni, csak a teljes alakzat törölhető az Alakzatlista melletti “-” gombbal.

Az alakzat bármely oldalát megfoghatjuk az egérrel, és tetszőlegesen mozgathatjuk. Ha a Shift billentyűt is lenyomjuk, akkor a teljes alakzatot mozgathatjuk.

Ha az egérmutatóval ráállunk valamelyik pontra, lenyomjuk a Shift billentyűt, és az egeret jobbra mozgatjuk, akkor az alakzat csúcsait lekerekíthetjük. Balra mozgatva ismét egyre hegyesebb lesz. A lekerekítés mindig a pont két szomszédos pontja között jön létre. Az alakzat két szomszédos oldala szaggatott lesz, a lekerekítés marad folyamatos vonalú, jelezve, hogy az lesz a maszk széle.

Ctrl + kattintással maximálisan hegyes, Shift + Ctrl + kattintással pedig maximálisan lekerekített pontokat hozhatunk létre.

Ha két szomszédos lekerekített pont valamelyikénél megváltoztatjuk a lekerekítettséget, az hatással van a szomszédos pont lekerekítettségi görbéjének alakjára is. Erre a következő ábrán láthatjuk a megoldást.

Az ábrán a téglalap négy csúcsán helyezkednek el a lekerekített pontok. Minden oldal közepén elhelyeztem egy-egy maximálisan hegyes pontot. Mivel a lekerekítés mindig a lekerekített pont két szomszédos pontja között jön létre, az oldalak közepén elhelyezkedő pontok megakadályozzák a lekerekítés hatásának a téglalap másik csúcsa felé történő terjedését. Tehát az oldalak közepén elhelyezett pontok csak azt a célt szolgálják, hogy ha változtatunk az egyik sarok lekerekítettségén, annak ne legyen hatása a téglalap szomszédos csúcsainak lekerekítettségére.

Nézzük meg a maszkot.

Az Alakzatlista alatt látható Tollazat csúszkával tollazatot adhatunk (az alakzatlistán kijelölt) maszkhoz.

A maszk a tollazattal.

Az Alakzatlista alatt látható Elmosódás csúszkával elmosódást adhatunk a maszkhoz. A fenti ábrán a tollazatot és az elmosódást együtt láthatjuk. Az Elmosódás csúszka sem a képre hat, hanem magára a maszkra, alkalmazásával sokkal finomabb lesz az átmenet ahhoz képest, mintha csak Tollazatot alkalmaztunk volna.

4.4.1.5.3 Átmenet hozzáadása, szerkesztése

Kattintsunk az átmenet hozzáadása céljából a jobbról negyedik gombra, és az előnézeten szerkeszthetjük az átmenetet.

A két párhuzamos egyenes egyikét egérrel megfogva beállíthatjuk az átmenet szélességét.

A középponton átmenő egyenesek egyikét egérrel megfogva elfordíthatjuk az átmenetet.

A középpontot egérrel megfogva az átmenetet a kívánt helyre mozgathatjuk.

Középpont X: A középpontot vízszintesen mozgatja.

Középpont Y: A középpontot függőlegesen mozgatja.

Kezdő erősség: Az átmenet kezdő erősségét lehet beállítani segítségével.

Végső erősség: Az átmenet végső erősségét lehet beállítani segítségével.

Szög: Az átmenet elfordulási szögének beállítására szolgál.

Tollazat: Tollazatot adhatunk az átmenethez. Ha a Tollazat értéke 0, akkor hirtelen átmenet keletkezik.

4.4.1.5.4 Területmaszk a kép határain kívül

A területmaszkot kiterjeszthetjük a kép határain kívülre is. Ezt nézhetjük meg az alábbi ábrán.

A fenti ábrán látható kép alsó részét szeretnénk világosítani úgy, hogy felül a maszk határán fokozatos átmenet keletkezzen, de a kép oldalainál és aljánál ne keletkezzen átmenet. Az átmenetet tollazat hozzáadásával valósítjuk meg. A területmaszk határainak a kép jobb és bal oldalánál, valamint az aljánál jóval a képen kívül kell lennie, mert így elérhetjük, hogy a kép jobb és bal oldalánál, valamint az aljánál a tollazat a képen kívül jöjjön létre, és ne legyen hatással a képre.

4.4.1.5.5 Területmaszkon kívüli terület kizárása a maszkból

A fenti ábrán látható maszkot Parametrikus maszkkal hoztam létre. A probléma az, hogy nem sikerült a maszkot úgy létrehozni, hogy a modell ruháján kívül semmi se legyen a maszk része.

A fenti ábrán a modell körül sokszög alakú Területmaszkot hoztam létre, amely kizárta a maszkból a rajta kívüli területeket.

4.4.1.6 Ecsetmaszk

Ecsettel maszkot rajzolhatunk az előnézetre, és törölhetjük az előzőleg bármelyik maszktípussal létrehozott maszkunkat, vagy annak egy részét.

Jobb oldalon egymás alatt gombokat találunk, amelyek fentről lefelé a következők:

1. Az összes ecsetvonás törlése.

2. Csak az utolsó vonáscsoportot (utolsó “ecsetvonást”) törli.

3. Ecset be/kikapcsolása.

4. Metszet képzése más maszkokkal (a közös rész lesz az eredő maszk).

5. A többi maszk fölé adja hozzá az ecsettel létrehozott maszkot.

6. Csak az aktív területmaszkon belül adja hozzá az ecsettel létrehozott maszkot a többi maszk fölé.

Ha bekapcsoljuk az ecsetet, akkor az ecsettel maszkot rajzolhatunk az előnézetre (az egérgomb lenyomva tartásával). A maszkot több ecsetvonással alakíthatjuk ki, az ecsetvonások száma nincs korlátozva. Az egérgomb felengedése nélkül végrehajtott festés egy ecsetvonásnak számít. Egy újabb ecsetvonást úgy kezdeményezhetünk, hogy felengedjük az egér gombját. Ha egy ecsetvonást elrontottunk, akkor közvetlenül utána törölhetjük azt.

Ha többször átmegyünk ugyanazon a területen egy ecsetvonáson belül, vagy akár több különálló ecsetvonással, akkor az ecsetvonások hatása nem adódik össze, olyan lesz a hatás, mintha csak egyszer festettük volna be a területet. Ez nagyon jó olyankor, amikor kimarad véletlenül egy kis terület. Ilyenkor átmehetünk újra az ecsettel a hiányzó részen, és nem kell attól tartanunk, hogy ahol ismét rámentünk az ecsettel a hiányzó rész melletti maszkterületre, akkor ott dupla hatása lesz az ecsetnek. Amikor azonban a Ctrl billentyűt lenyomva tartjuk az ecsetvonások készítése közben, akkor az ecsetvonások hatása összeadódik. Képzeletben 20%-os átlátszatlansággal hozzunk létre egy ecsetmaszkot, majd engedjük fel az egérgombot. Utána ha a Ctrl gomb lenyomása (és persze az egér gombjának lenyomása) mellett átfestjük az előzőleg létrehozott maszkot vagy annak egy részét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a korábbi ecsetvonások és az újabb ecsetvonások hatása összeadódik, és az újabb ecsetvonások helyén a maszk átlátszatlanabb lett. Itt is igaz az, hogy egy ecsetvonáson belül történő többszöri átfestés csak egyszeres hatást vált ki. A Ctrl billentyű használata lehetőséget biztosít arra, hogy lágyabb és finomabb hatást érjünk el oly módon, hogy kevésbé átlátszatlan és/vagy nagyobb tollazatú ecsettel kezdünk, majd több ecsetvonást alkalmazunk a kívánt hatás eléréséig.

Ecset beállításai:

Az Ecset beállításai részben az Ecset beállításain akár ecsetvonásonként is változtathatunk. Ezek a változtatások a korábban létrehozott ecsetvonásokra hatástalanok, csak a változtatás után létrehozott ecsetvonásokat befolyásolják.

Sugár: Az ecset sugarát állíthatjuk be segítségével.

Átlátszatlanság: Az ecsetvonások átlátszatlanságát állíthatjuk be az eredeti képpel történő keveréshez (százalékban). Lentebb, az Általános beállításoknál alkalmazott Átlátszatlanságot tekinti 100%-nak, és ehhez képest lesz az eredő átlátszatlanság az Ecset beállításánál alkalmazott Átlátszatlanság szerint kevesebb. Például ha az Általános beállításoknál 50%, és az Ecset beállításainál szintén 50% átlátszatlanságot állítottunk be, akkor eredőül (0,5x0,5=0,25) 25% átlátszatlanságot kapunk.

Radír mód: Ha engedélyezzük, akkor az ecsettel törölhetünk részeket az előzőleg bármilyen módon létrehozott maszkunkról. Ha a Maszk megjelenítése mellett látható Fordított jelölőnégyzet be van jelölve, akkor a törléshez nem kell engedélyezni a Radír módot, hozzáadáshoz azonban engedélyezni kell.

Általános beállítások:

Az Általános beállítások részben történő változtatások az összes eddigi, és az összes ezután történő ecsetvonásra is hatással lesznek.

Tollazat: Tollazatot adhatunk hozzá a maszk környezete felé történő fokozatos átmenet elérése céljából.

Átlátszatlanság: Az ecsetvonások átlátszatlansága az eredeti képpel történő keveréshez (százalékban). Az Ecset beállításainál látható Átlátszatlanság az itt beállított átlátszatlanságot tekinti 100%-nak.

Simaság: A maszk környezete felé történő átmenet simaságát állíthatjuk be segítségével. A magasabb értékek simább átmenetet eredményeznek.

4.4.1.6.1 Felesleges maszkrészek eltüntetése Fordított maszk esetén

A fenti ábrát a Parametrikus maszknál már láthattuk. Ott engedélyeztük a Maszk megjelenítése melletti Fordított lehetőséget. A modell cipőjének nem kell a maszk részének lenni, ezért Ecsetmaszkkal eltüntetjük róla a maszkot.

Engedélyezni kell az Ecsetmaszkot, majd azon belül az Átlátszatlanság csúszka végénél található “Adja hozzá a maszkot a többi maszk fölé” gombra kell kattintani, melynek hatására ismét megjelenik maszkunk. Mivel maszkunk Fordított maszk, ezért nem kell engedélyeznünk a Radír módot, hanem normál módban be kell festenünk az ecsettel a modell cipőjénél lévő maszkrészt.

A fenti ábrán láthatjuk, hogy a cipő már nem a maszk része.

A Színbeli hasonlóság maszkon belül is találunk Fordított lehetőséget. Ha ez engedélyezve van, de a Maszk megjelenítése melletti Fordított nincs, akkor a törléshez engedélyezni kell a Radír módot.

4.4.1.7 Maszk utófeldolgozás

A Maszk rész alján találjuk a Maszk utófeldolgozás részt. Az ebben található beállítási lehetőségek nem a képet, hanem magát a maszkot módosítják.

A Poszterizáció 0 és 6 között állítható. Minél nagyobb értéket állítunk be, annál inkább csökkenti a maszk átmeneti területeinek simaságát, és egyre inkább sávosodást (poszterizációt) okoz. Maximális értékénél a tónustartomány két értékre csökken, a minimum illetve a maximum értékre, köztük éles átmenettel.

A Simítás csúszka értékének növelése fokozatosan simítja az átmenetet a Poszterizáció csúszka által létrehozott tónustartományok között. A Poszterizáció csúszka nulla értékénél nincs hatása.

Tónusgörbe: Egyszerű tónusgörbe segítségével módosíthatunk a maszkon. Akkor látható jól a hatása, ha nemcsak teljesen átlátszó és teljesen átlátszatlan, hanem közbülső átlátszatlanságú területei is vannak a maszknak.

Maszk utófeldolgozás alkalmazása

Nézzük meg a Maszk utófeldolgozás lehetőségeit. Maszk utófeldolgozással magán a maszkon változtathatunk, finomíthatunk.

A fenti képet nyitottuk meg szerkesztésre. Aktiváljuk a Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközt. A Módnál az Expozició-kompenzációt válasszuk ki. De választhatunk helyette mást is, a lényeg, hogy a kép világosságát szabályozni tudjuk.

Színbeli hasonlóság maszk segítségével az ábrán látható maszkot hoztuk létre.

Menjünk a Maszk utófeldolgozás részbe. Állítsuk a Poszterizáció csúszkát maximális, 6-os értékre. Figyeljük meg, hogy a maszk árnyalatai eltűntek, és most már vagy teljesen sárga (maximális fedettségű) rész van, vagy teljesen átlátszó, ahol csak a fekete-fehér előnézetet látjuk.

Nézzük meg a hatást, állítsunk a kép világosságán.

Ahogy növeljük a Simítás csúszka értékét, úgy lesz egyre simább az átmenet a maszk sárga részei és a környezete között.

A fenti ábrán nézzük meg, hogy milyen lett így a kép.

Most foglalkozzunk a tónusgörbével. Egy tónusgörbét alkalmazhatunk közvetlenül a maszkra. A fenti ábrán a görbe jobb felső sarkában látható vezérlőpontot lejjebb húztam. Láthatjuk, hogy a maszk teljes területén csökkent az átlátszatlanság (átlátszóbb lett), legjobban a legátlátszatlanabb területek átlátszatlansága csökkent (a görbének megfelelően).

Ha a bal alsó sarokban lévő vezérlőpontot felfelé toljuk, akkor növekszik a maszk átlátszatlansága, legerősebb mértékben a legkevésbé átlátszatlan (azaz leginkább átlátszó) területeken.

Végül állítsunk be egy görbét.

És nézzük meg a hatását. A görbe módosította a maszkot, amely miatt módosult a szerkesztőeszköz képre gyakorolt hatása, jelen esetben az expozíció-kompenzáció hatása.

4.4.1.8 Műveletek maszkokkal

Az eredő maszk létrehozásakor úgynevezett halmazműveleteket hajt végre az ART, ezekkel történik a négyféle maszktípusból az eredő maszk előállítása. A halmazok az egyes maszktípusok által létrehozott maszkok képpontjai. Nézzük meg egy fehér kép és Területmaszkok segítségével a maszkokkal végezhető műveleteket. A maszkokkal (egészen pontosan azok képpontjaival) hozzáadás, kivonás, és metszet műveleteket lehet végezni. A metszet két (vagy több) maszk közös részét jelenti, azokat a részeket, amelyek mindegyik maszknak részei. A kivonás műveletének tényezői (a műveletben résztvevő maszkok) nem felcserélhetők, nem mindegy, hogy melyikből melyiket vonjuk ki. Ezért nem mindegy az alakzatlistában az alakzatok sorrendje sem. Az egyes alakzatoknál kiválasztott művelet az alakzatlistán látható sorrendben hajtódik végre.

Nyissunk meg egy bármilyen képet szerkesztésre. Aktiváljuk a Szín/Tónus korrekció eszközt. Aktiváljuk a Területmaszkot, és kapcsoljuk be a Maszk megjelenítését. Ekkor láthatjuk a teljes képet lefedő “globális” maszkot. Hozzunk létre egy téglalap alakú területmaszkot. A létrehozás pillanatában a globális maszk megszűnik.

Az ábrán a Mód-nál lehet kiválasztani a műveleteket, amelyek balról jobbra a következők lehetnek:

Hozzáadás mód
Kivonás mód
Metszet mód

A “semmiből” nem lehet kivonni, és a “semmivel” nem lehet metszetet képezni sem, ezért ha most ezekre az gombokra kattintunk, akkor üres maszkot kapunk. Most csak a hozzáadásnak van értelme annak érdekében, hogy legyen egy területmaszkunk.

Adjunk hozzá egy másik téglalapot úgy, hogy legyen átfedés a két téglalap között. Az ábrán a második téglalapnál is Hozzáadás módot állítottam be. A második téglalap hozzáadódott az elsőhöz.

Ha a második alakzatnál Kivonás módot állítunk be, akkor a második alakzat kivonódik az elsőből.

Ha a második alakzatnál a Metszet gombra kattintunk, akkor a két alakzat metszetét, azaz közös területét kapjuk. Az eredő maszk sárga területe része volt mindkét téglalapnak.

Az Ecsetmaszknál az alábbi módokat láthatjuk:

Jobbra egymás alatt láthatjuk a gombokat. A felső a Metszet mód, a középső a Hozzáadás mód, az alsó a “Hozzáadás a többi maszkhoz, de csak az aktív területmaszkon belül” mód gombja.

4.4.1.9 Az eredő maszk létrehozása

Az ART a következőképpen hozza létre a négyféle maszk (Parametrikus maszk, Színbeli hasonlóság maszk, Területmaszk, Ecsetmaszk) kombinálásával az adott korrekciós réteghez tartozó eredő maszkot:

1. Létrehozza a Parametrikus maszkot.

2. A Parametrikus maszktól teljesen függetlenül létrehozza a Színbeli hasonlóság maszkot.

3. Az 1. és 2. pontban létrehozott maszkoktól teljesen függetlenül létrehozza a Területmaszkot. Ezt a különféle alakzatok módja (Hozzáadás, Kivonás, Metszet) szerinti műveletekkel állítja elő az alábbiak szerint:

3.1 Üres maszkból indul ki, és az alakzatok listájában felülről lefelé minden egyes alakzat esetén a kép minden képpontja tekintetében végrehajtja az alábbiakat:

3.1.1 Ha a képpont az aktuális alakzat belsejében van, akkor Hozzáadás mód esetén a képpontot hozzáadja a maszkhoz, Kivonás mód esetén kivonja a maszkból.

3.1.2 Ha a képpont nincs az aktuális alakzat belsejében, és Metszet mód van beállítva, akkor a képpontot eltávolítja a maszkból.

4. Készít egy közbülső maszkot az 1. 2., és 3. maszk Metszetével. Azaz a közbülső maszk az 1. 2. 3. maszkok közös területeit tartalmazza.

5. Előállítja az ecsetmaszk hatását a következők szerint:

5.1 Metszet mód esetén előállít egy mindentől független ecsetmaszkot, és Metszetét képezi a 4. pontban kapott maszkkal.

5.2 Hozzáadás mód esetén “átfesti” a 4. pontban kapott maszkot. Ez az “átfestés” hozzáadást, illetve Radír módban a törlés kivonást jelent.

5.3 “Hozzáadás a többi maszkhoz, de csak az aktív területmaszkon belül” mód esetén csak a 3. pont szerint kapott területmaszkon belül történik meg az előző pontban leírt “átfestés” (Radír módban kivonás), azon kívül nem.

6. Ha a Fordított lehetőség be van jelölve, akkor előállítja az 5. pontban kapott eredő maszk fordítottját.

4.4.1.10 Maszkokkal kapcsolatos óvintézkedések

A maszkokkal kapcsolatban néhány dologra figyelni kell.

Óvintézkedések Területmaszkok és Ecsetmaszkok használatakor: A Helyi szerkesztés eszközeinek mindegyike a geometriai képjavítások után helyezkedik el a csővezetékben, ezért ha Területmaszk vagy Ecsetmaszk létrehozása után geometriai korrekciót végzünk, akkor ezeket a maszkokat összezavarjuk. A Forgatást, Kivágást, Perspektíva korrekciót, Profilozott objektívhiba javítást, Objektívtorzítás korrekcióját a Területmaszkok és az Ecsetmaszkok létrehozása előtt kell elvégezni.

Óvintézkedések Parametrikus maszkok és Színbeli hasonlóság maszkok használatakor: Mivel a Helyi szerkesztés eszközei a csővezeték végének közelében helyezkednek el, a maszkok létrehozása előtt minden beállítást meg kell tenni, kivéve a következőket, amelyeket a maszk létrehozása után is el lehet végezni:

1. Helyi kontraszt szerkesztőeszköz esetén: a Filmszimuláció, a Fekete-fehér, és a Filmszemcse eszközök beállításai.

2. Szín/Tónus korrekció, Simítás, és Textúra kiemelése/Élesítés szerkesztőeszköz esetén: a Log tónusleképezés, a Telítettség/Élénkség, a Tónusgörbék, az RGB görbék, az L*a*b* korrekciók, a Lágy fény, a Filmszimuláció, a Fekete-fehér, és a Filmszemcse eszközök beállításai.

4.4.1.11 A csővezeték hatása a maszkokra

Gondoljuk át a csővezetékben lévő eszközök hatását a maszkokra.

Az előzőekben leírtak alapján teszek néhány megállapítást:

Maszk létrehozásakor az ART az adott szerkesztőeszköz bemeneti képére alkalmazza a maszk paramétereit, és így állítja elő a maszkot. Ha valamitől megváltozik a szerkesztőeszköz bemeneti képe, akkor maga a maszk is megváltozik.
Csak az a szerkesztőeszköz tudja megváltoztatni egy másik szerkesztőeszköz bemeneti képét, amely a csővezetékben előbb helyezkedik el, és ezért előbb hajtódik végre. Amelyik később hajtódik végre, az a bemeneti képre nem lesz hatással.
Ha valamely helyi szerkesztőeszközben be van kapcsolva a Maszk megjelenítése, akkor ez marad az előnézet akkor is, ha másik szerkesztőeszközbe megyünk át. Ez nagyon hasznos funkció, mert lehetőséget ad arra, hogy megnézzük az adott szerkesztőeszköz adott maszkra gyakorolt hatását.
Ha vágólapon keresztül átmásoljuk a maszkot, akkor csak a maszk létrehozásakor alkalmazott paraméterek másolódnak át, nem pedig képpontról képpontra maga a maszk.

A fenti ábrán a Helyi szerkesztés eszközcsoportban lévő Szín/Tónus korrekció eszközben létrehoztam egy színbeli hasonlóság maszkot. A Maszk megjelenítését bekapcsolva hagytam.

Átmentem az Expozíció eszközcsoportba, és azon belül az expozíció eszközbe. Ez az eszköz a Szín/Tónus korrekció előtt helyezkedik el a csővezetékben. A maszk továbbra is látható. -0,5 fényértéknyi expozíció-kompenzációt alkalmaztam. Az előző ábrával összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy mennyit változott meg a maszk. A maszk megváltozásával együtt természetesen változik a Szín/Tónus korrekció eszközben beállított módosítás (például Színezet-eltolás) hatása is, amely a megváltozott maszk szerint fogja kifejteni hatását.

Tehát megfigyelhettük, hogy mi történik akkor, ha a maszk létrehozása után módosítunk egy olyan eszköz beállításán, amely a csővezetékben az előtt az eszköz előtt helyezkedik el, amelyben a maszkot létrehoztuk. Hatására változik maga a maszk, és annak hatása is.

4.4.1.11.1 Különböző maszkok azonos szerkesztőeszközön belül

Egy helyi szerkesztőeszközön belül mindegyik Korrekciós réteghez egyetlen eredő maszk tartozhat. Itt arról lesz szó, hogy hogyan befolyásolják egy adott Korrekciós rétegen végzett szerkesztési beállítások a Korrekciós réteg listán alatta lévő Korrekciós rétegeken kialakított maszkokat. Tehát arról van szó, hogy az első korrekciós rétegen például állítottunk az expozíció-kompenzáción, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez befolyásolja-e a listán alatta lévő korrekciós réteghez létrehozott maszkot. Tehát magát a maszkot, és a maszk változása miatt a képet.

Ezt nagyon könnyű eldönteni. Mivel mindegyik Korrekciós réteg egymástól teljesen függetlenül, a szerkesztőeszköz bemeneti képéből állítja elő az eredő maszkját, az egyes Korrekciós rétegekhez alkalmazott eszközbeállításoknak a másik korrekciós réteg maszkjára egy szerkesztőeszközön belül nincs semmilyen hatása. Ezt ne értsük félre. Magára a képre természetesen hat az első korrekciós rétegnél történt paraméter (pl. expozíció-kompenzáció) megváltoztatása, és ha átváltunk a második korrekciós rétegre, akkor az első korrekciós rétegen történt változtatást látjuk is az előnézeten. Ha azonban megjelenítjük az egyes korrekciós rétegekhez tartozó sárga maszkokat, azok változatlanok maradtak, nem változtak az expozíció-kompenzáció változtatásának hatására.

4.4.1.11.2 Maszkok másolása a Helyi szerkesztés eszközei között

A Helyi szerkesztés eszközei között átmásolva a maszkokat nem feltétlenül az eredetivel megegyező maszkot kapunk, ezért azokat szükséges lehet korrigálni. Ennek az az oka, hogy nem maga a maszk másolódik át, hanem csak a maszk előállításához szükséges paraméterek. Nézzük az ART csővezetékének a Helyi szerkesztés eszközeit tartalmazó részletet.

Szín/Tónus korrekció - Lineáris RGB
Simítás - Lineáris RGB
Átmenetes/Peremsötétedés szűrő - Lineáris RGB
Textúra kiemelése/Élesítés - Lineáris RGB
Logaritmikus tónusleképezés - Lineáris RGB
Telítettség/Élénkség - Lineáris RGB
Tónusgörbék - Lineáris RGB határolt
Filmszimuláció - RGB
RGB görbék - Lineáris RGB határolt
L*a*b* korrekciók - L*a*b*
Lágy fény - RGB gamma 2.2 határolt
Helyi kontraszt - L*a*b*

A listában kiemeltem a helyi eszközöket. Akkor lenne az átmásolt maszk ugyanolyan, mint ahonnan másoltuk, ha a két eszköz bemeneti képe is ugyanolyan lenne. A csővezeték működési elve miatt azonban ez a feltétel nem biztosítható. Ha például a Textúra kiemelése/Élesítés eszközből a maszkot átmásoljuk a Helyi kontraszt eszközbe, akkor a Helyi kontraszt bemenő képét minden olyan eszköz befolyásolhatja, amely a csővezetékben a két eszköz között van (pl. a gyakran használt Tónusgörbék eszköz is).

Akkor lehetne ugyanolyan a szerkesztőeszközök között másolt maszk, ha nem a maszkot létrehozó paraméterek, hanem maga a maszk másolódna át képpontonként. Az ART-ban azonban ez nem lehetséges.

4.4.2 Szín/Tónus korrekció

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Színek és tónusok korrekciójára szolgál. Ez valójában nem egy eszköz, hanem egy eszközcsoport.

A Módnál választhatjuk ki a szerkesztőeszközök csoportjából azt a szerkesztőeszközt, amellyel dolgozni szeretnénk. A szerkesztőeszközök többsége CTL szkript, csak az első néhány (Standard, Észlelési, RGB csatornánként külön, HSL tényezők, LUT) nem az.

Tekintsük át a Módnál kiválasztható szerkesztőeszközöket.

4.4.2.1 Standard és Észlelési

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál választhatjuk ki.

A Standard és az Észlelési ugyanannak az eszköznek kétféle módját jelenti. A Standard lineáris RGB, az Észlelési pedig észlelési térben működik. A felhasználói felületük és a kezelőszerveik is közösek. Ez azt jelenti, hogy a beállítások megmaradnak, ha váltunk a Standard és az Észlelési Mód között.

Segítségével a színezet, a telítettség, a kontraszt, és a tónusok állíthatók be.

Színezet-eltolás: Eltolhatjuk a bemeneti kép színezetét a Színkör színei szerint a csúszkán beállított fokkal (-180 … +180).

Telítettség - Bemenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A bemeneti telítettség csúszka a többi vezérlő (színezet-eltolás, színkör stb.) előtt fejti ki hatását.

Telítettség - Kimenet: A kimeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A kimeneti telítettség csúszka a többi vezérlő után fejti ki hatását.

Azért van szükség Telítettség - Bemenet és Telítettség - Kimenet csúszkára is, mert a kapott eredmény bizonyos esetekben eltérő lehet.

Színkör: Eltolja a bemeneti színeket a színkörön beállított színezet, és a színkörön beállított telítettség szerint.

Fehéregyensúly beállítása: A Színkör mellett jobbra fent találjuk a “pipetta” gombot, amellyel a fehéregyensúlyt állíthatjuk be. Ha bekapcsoljuk a gombra kattintva ezt a funkciót, és az egérmutatót az előnézet fölé állítjuk, akkor a Színkörön láthatjuk, hogy milyen korrekciót fog végezni az ART, amikor az adott pontból veszünk mintát a pipettával. A fehéregyensúly beállításához egy semleges színű fehér vagy szürke területre kell kattintani az előnézeten a Ctrl billentyű nyomva tartása mellett. Kiválasztás nélkül a gombra történő ismételt kattintással, vagy az előnézeten jobb egérgombbal történő kattintással kapcsolhatjuk ki ezt a funkciót.

Színek megváltoztatása színkörrel: A Színkör középpontján lévő pontra kell kattintani, és az egérgomb nyomva tartása mellett a megfelelő irányba kell húzni a pontot. Ennek hatására eltolja a bemeneti színeket a kiválasztott szín irányába. Minél távolabbra húzzuk a pontot a középponttól, annál nagyobb lesz a telítettség.

Hatás erőssége: A Színkör mellett jobbra találjuk a hatás erősségét szabályozó függőleges csúszkát.

A Színkör alatt láthatunk két gombot, amelyekre kattintva vagy a Színkört, vagy a tónusgörbét jeleníthetjük meg. A tónusgörbe függetlenül működik a színkörtől, a képen mindkettő hatása érvényesül.

A tónusgörbe a bemeneti képre kerül alkalmazásra. A görbét nem lehet közvetlenül szerkeszteni, ehelyett az alatta lévő csúszkákkal alakíthatjuk ki a tónusgörbe alakját. A görbe kezdetben egy átlós egyenes, amelynek semmi hatása sincs a képre.

A Csúcsfények/Nyereség, az Árnyékok/Kiemelés, a Középtónusok/Gamma, a Pivot (középtónusok eltolása), és a Tömörítés csúszkákkal lehet kialakítani a görbe alakját.

4.4.2.2 RGB csatornánként külön

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható eszköz.

Telítettség - Bemenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A bemeneti telítettség csúszka a tónusgörbék előtt fejti ki hatását.

Telítettség - Kimenet: A kimeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A kimeneti telítettség csúszka a tónusgörbék után fejti ki hatását.

Azért van szükség Telítettség - Bemenet és Telítettség - Kimenet csúszkára is, mert a kapott eredmény bizonyos esetekben eltérő lehet.

Mindhárom színcsatornára külön tónusgörbét hozhatunk létre. A színcsatornát a görbe alatt választhatjuk ki.

Megfelelő csúszkák összekapcsolása: Ha bekapcsoljuk, akkor a görbe alatti csúszkák egyszerre mindhárom színcsatorna görbéjét változtatják.

Fényerő mód: Ha bekapcsoljuk, akkor a görbék a képpontok fényerejének megváltoztatására szolgálnak úgy, hogy megváltoztatják az egyes színcsatornák értékeit, miközben a színek nem változnak.

A tónusgörbe a bemeneti képre kerül alkalmazásra. A görbét nem lehet közvetlenül szerkeszteni, ehelyett az alatta lévő csúszkákkal alakíthatjuk ki a görbe alakját. A görbe kezdetben egy átlós egyenes, amelynek semmi hatása sincs a képre.

4.4.2.3 HSL tényezők

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható eszköz. Segítségével a színek módosíthatók, a telítettség, a kontraszt, és a tónusok beállíthatók.

Színezet-eltolás: Eltolhatjuk a bemeneti kép színeit a Színkör színei szerint a csúszkán beállított fokkal (-180 … +180).

Telítettség - Bemenet: A bemeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A bemeneti telítettség csúszka a többi vezérlő előtt fejti ki hatását.

Telítettség - Kimenet: A kimeneti kép telítettségét változtathatjuk a csúszka segítségével. A kimeneti telítettség csúszka a többi vezérlő után fejti ki hatását.

Azért van szükség Telítettség - Bemenet és Telítettség - Kimenet csúszkára is, mert a kapott eredmény bizonyos esetekben eltérő lehet.

Három színkört láthatunk. Segítségükkel három tónustartomány (Csúcsfények/Nyereség, Árnyékok/Kiemelés, Középtónusok/Gamma) színét tolhatjuk el. A színkör középpontját megfoghatjuk az egérrel, és a kívánt irányba húzhatjuk. Minél távolabbra húzzuk a középponttól, annál nagyobb lesz a telítettség.

A színkörök alatti csúszkákkal az adott tartomány világosságát változtathatjuk.

Gamma: A Gammát állíthatjuk segítségével.

4.4.2.4 LUT

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható eszköz.

Az ART a RawTherapee-tól örökölte a 3D LUT-ok (LUT = Look-Up Table) támogatását. Ezek támogatása a Filmszimuláció eszközben, és itt érhető el. Ilyen 3D LUT-okat tartalmaz a közösség által fejlesztett Hald CLUT LUT-gyűjtemény, amely különféle filmtípus szimulálására alkalmas. Az eszköz alkalmazása előtt valamilyen LUT-gyűjteménynek telepítve kell lennie.

Alkalmazása előtt a LUT-okat tartalmazó könyvtárat be kell állítanunk a Beállítások Képfeldolgozás lapjának Könyvtárak részén.

Ki kell választanunk az alkalmazandó LUT fájlt.

A Megnyitás gombra kattintás után az ART azonnal alkalmazza a LUT-ot.

4.4.2.5 Általánosított hiperbolikus nyújtás CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az Általánosított hiperbolikus nyújtás (Generalized Hyperbolic Stretch) CTL szkript lehetővé teszi a kép jobb megjelenítését. Lényegében S-görbe szerű görbét hoz létre.

A nyújtás a tömörítés (összenyomás) ellentéte. Ha nyújtást alkalmazunk a kép bizonyos tónusain, akkor máshol szükségszerűen tömörítés fog történni. Például ha a középtónusoknál nyújtunk, akkor az árnyékoknál és a csúcsfényeknél tömörítés lesz. A nyújtás növeli a kontrasztot, a tömörítés csökkenti.

Mód: RGB, Telítettség, vagy Fényerő lehet.

RGB: Az R, G, és B színcsatornákra hat.

Telítettség: a kép színeinek telítettségét befolyásolhatjuk.

Fényerő: A kép fényerejére, világosságára hat.

Nyújtási tényező (D): Ez a paraméter szabályozza a nyújtás mértékét. Ha a Nyújtási tényező nullára van állítva, akkor nincs nyújtás, azaz az eszköznek nincs hatása.

Helyi nyújtás intenzitása (b): Azt szabályozza, hogy a nyújtás milyen mértékben koncentrálódjon a Szimmetriapont köré. A Helyi nyújtás intenzitása nulla értékénél a kontrasztot a Szimmetriaponttól lehető legtávolabbi tónusoktól veszi el, és a Szimmetriapont szomszédságába helyezi. Ha a Helyi nyújtás intenzitása 1, akkor a legtávolabbi tónusok kevésbé érintettek, és a kontrasztnövekedés közvetlenül a Szimmetriapontnál adódik hozzá. Tehát a kontraszt hozzáadása közvetlenül a Szimmetriapontra koncentrálódik. A Helyi nyújtás intenzitásának negatív értékei is megengedettek, amelyek akkor a leghasznosabbak, ha fényerő általános növelésére vagy csökkentésére van szükség anélkül, hogy drámai módon megváltozna a kép kontraszteloszlása.

Szimmetriapont (SP): meghatározza azt a középpontot, amely körül a nyújtást alkalmazásra kerül. A kontraszt szimmetrikusan oszlik el a Szimmetriaponthoz képest. Míg a Helyi nyújtás intenzitása meghatározza a nyújtás Szimmetriapont köré koncentráltságának mértékét, a Szimmetriapont meghatározza, hogy hol alkalmazzuk ezt a koncentráltságot. A Szimmetriapontot általában a hisztogram csúcs(ai) közelében kell elhelyezni, hogy ezt a szakaszt kiszélesítse, csökkentse a csúcs(oka)t, és itt adja hozzá a legnagyobb kontrasztot.

Árnyékvédelmi pont (LP): Be lehet állítani egy értéket, amely alatt a nyújtás módosul, hogy megőrizze a kontrasztot az árnyékokban, és gyenge fényviszonyok között úgy, hogy a kép többi részének kontrasztja megmaradjon.

Csúcsfényvédelmi pont (HP): Be lehet állítani egy értéket, amely felett a nyújtás módosul, hogy megőrizze a kontrasztot a csúcsfényekben úgy, hogy a kép többi részének kontrasztja megmaradjon.

Használata:

Engedélyezzük a felső eszköztáron a Színskála gombot, hogy a Hisztogramon a munkaprofil adatait láthassuk. Az eszköz használata közben figyeljük a Hisztogramot is.

Válasszuk ki a Módot aszerint, hogy a kép milyen tulajdonságán szeretnénk változtatni.

Ha egy S-görbére egyszerűsítjük az eszköz működését, akkor:

A Nyújtási tényező 0 értékénél az eszköznek, és a csúszkáknak semmilyen hatása nincs.

A Szimmetriaponttal az S-görbe “középpontját” állítjuk be. Ennek 0,5 értéke szimmetrikus S-görbét generál.

Állítsuk be az Árnyékvédelmi pontot és a Csúcsfényvédelmi pontot.

A Helyi nyújtás intenzitása az S-görbe alsó görbülete előtti, és a felső görbülete utáni rész hosszát szabályozza. Ennek természetesen a kép kontrasztjára is van hatása.

4.4.2.6 Árnyékok kiemelése CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Erősség: A kiemelés erősségét állíthatjuk be segítségével.

Az eszköz hatását a mid.tif kép segítségével nézzük meg.

Megnyitottam a mid.tif képet szerkesztésre, engedélyeztem az Expozíció eszközcsoportban lévő Logaritmikus tónusleképezés eszközt, majd rákattintottam az Automatikus gombra. Ennek hatására a tónusok egyenletesen oszlanak el. Minden sávra egy-egy Színválasztót helyeztem. A középszürke felülről a 11. sávban található, amely [116,116,116] RGB értékű.

Utána a Helyi szerkesztés csoportban bekapcsoltam a Szín/Tónus korrekció eszközt, és a Módnál az Árnyékok kiemelése CTL szkriptet választottam. Alapértelmezett beállítással, az Erősség csúszka 0 értékénél is emeli az árnyékok szintjét, ezt a Színválasztókon jól megfigyelhetjük. A középszürke, és az annál világosabb tónusok RGB értékei szinte alig változnak, csak a felette lévő, sötétebb sávok RGB értékei változnak jelentősebben.

A fenti ábrán az Erősség csúszka 100 értékénél láthatjuk a Színválasztókat, ez a maximális kiemelés. A középszürke, és az annál világosabb tónusok RGB értékei szinte alig változnak, csak a felette lévő, sötétebb sávok RGB értékei változnak jelentősebben.

A fenti ábrán az Erősség csúszka minimális, -100 értékénél láthatjuk a Színválasztókat. A Szín/Tónus korrekció eszköz bekapcsolása előtti állapothoz képest nem változtak a Színválasztók RGB értékei, ez tekinthető az eszköz kikapcsolt állapotának.

4.4.2.7 ART kimenet átalakítása CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Ez egy tónusleképező eszköz. Szerkesztés közben többnyire “végtelen” tartományú lineáris adatokkal dolgozunk. Ezeket az adatokat a csővezeték vége felé át kell alakítani megjelenésre alkalmas adatokká. Erre ez a szerkesztőeszköz is alkalmas. Ebben a szerkesztőeszközben expozíció-kompenzációt alkalmazhatunk, beállíthatjuk a végső kép kontrasztját, és a fehér pontot is.

Előtte történő Exp. Komp.: A szerkesztőeszköz bemeneti képén alkalmazandó expozíció-kompenzáció fényértékben.

Kontraszt: Beállíthatjuk a kép kontrasztját.

Fehér pont: A kép fehér pontját állíthatjuk be segítségével. Ha nincs engedélyezve a Középszürke skála fehér ponttal lehetőség, akkor SDR (normál dinamikatartományú) képhez alkalmas, ha engedélyezve van, akkor a fehér pontot magas értékre is állíthatjuk.

Középszürke skála fehér ponttal: Ha nagy dinamikatartományú megjelenítőnk van, vagy nagy dinamikatartományú képet szeretnénk létrehozni, akkor ezt be kell jelölni. Ha a szokásos SDR képet szeretnénk létrehozni, akkor nem kell bejelölni.

Színezet megőrzése: A színezet megőrzésének mértéke.

Színtartomány tömörítése

Célterület: Kiválaszthatjuk a színrendszert, amelybe tömöríteni szeretnénk. Akkor van igazán szerepe, ha a képet széles színtartományú (gamutú) eszközzel rögzítettük, és kisebb tartományú színtérbe kell tömöríteni a megjelenítéshez. Választhatjuk a Nincs lehetőséget, amikor nem történik tömörítés, vagy a Rec.2020, a Rec.709/sRGB, a DCI-P3, vagy az Adobe RGB egyikét. A szokásos SDR kép létrehozásához válasszuk a Rec.709/sRGB lehetőséget.

Erősség: A tömörítés erősségét szabályozhatjuk.

4.4.2.8 Csatornakeverő CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A csatornakeverővel a kép minden egyes képpontjához új R, G, és B értéket állítunk elő a képpont eredeti R, G, és B csatornaértékei, és a csúszkákon beállított értékek segítségével.

A csatornakeverőn három részt figyelhetünk meg: Vörös, Zöld, és Kék. Például a Vörös részen az adott képponthoz új Vörös (R) csatorna értéket hozhatunk létre a képpont eredeti RGB értékeiből. A Vörös, Zöld, és Kék csúszkával azt állíthatjuk be, hogy a képpont eredeti R, G, és B értékei milyen arányban alkossák a képpont új R értékét. A Zöld és a Kék részen hasonló módon állíthatjuk elő a képpont új G, és B értékét.

Megfigyelhetjük, hogy

ha a Vörös csatorna részen jobbra mozgatjuk a csúszkákat, akkor a kép vörösebb lesz, ha balra mozgatjuk, akkor ciánkékebb,
ha a Zöld csatorna részen jobbra mozgatjuk a csúszkákat, akkor a kép zöldebb lesz, ha balra mozgatjuk, akkor bíborvörösebb,
ha a Kék csatorna részen jobbra mozgatjuk a csúszkákat, akkor a kép kékebb lesz, ha balra mozgatjuk, akkor sárgább.

4.4.2.9 Egyszerűen felosztott tónusváltoztatás CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A kép tónustartománya mindössze két tartományra van osztva, mégpedig Csúcsfényekre és Árnyékokra. Külön-külön ki lehet választani a két tartomány Színezetét, és a hatás Erősségét (az átlátszatlanságot). A színezet a színkör színei szerinti.

4.4.2.10 Expozíció-kompenzáció CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az expozíció-kompenzációt állíthatjuk be segítségével.

4.4.2.11 Fehéregyensúly és elsődleges színek korrekciója CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A Színhőmérséklet részben beállíthatjuk a Színhőmérsékletet, valamint a Színárnyalatot.

Alatta a Vörös, a Zöld, és a Kék elsődlegesek színezetét és telítettségét módosíthatjuk. A színezetet a szomszédos másodlagos színek irányába változtathatjuk, és minden elsődleges színhez beállíthatjuk a telítettséget. Ezáltal a kép színeit módosíthatjuk, beállíthatjuk.

Az Árnyékok árnyalata részben pedig az árnyékok Színárnyalatán és Telítettségén változtathatunk.

4.4.2.12 Fekete-fehér keverő CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A fekete-fehérré történő átalakítás arról is szól, hogy a különböző színű és világosságú témarészletek milyen tónusú szürke árnyalattá konvertálódjanak.

Ha kiválasztjuk ezt a szkriptet, akkor a képet fekete-fehérré alakítja, az előnézet is fekete-fehér lesz. A Vörös, Zöld és Kék csúszkával azt befolyásolhatjuk, hogy a színes kép egyes színei milyen világosságú szürke árnyalatként jelenjenek meg a fekete-fehér képen.

4.4.2.13 Filmfedettség CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A fedettség az analóg fotózásból származó fogalom, a filmszalag átlátszatlanságát vagy átlátszóságát jelentette. Minél nagyobb volt a fedettség, annál kevésbé volt átlátszó a film, annál sötétebbnek tűnt. A digitális fotózásban ez a fedettség a kép színeinek mélységét és gazdagságát jelenti. Ez a szkript ennek a hagyományos filmjellemzőnek az utánzását teszi lehetővé.

A csúszkákkal a Telítettséget és a Fedettséget állíthatjuk be. A Telítettség 0 értékénél a Fedettség csúszka hatástalan.

4.4.2.14 Gamma/Lejtés CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript. A kép tónusait tudjuk beállítani segítségével.

Előre iránynál ha növeljük a Kitevő értékét, akkor a csúcsfények irányába tolódik a hisztogram, Fordított irány esetén pedig az árnyékok irányába.

Meg kell találni azt az Előre/Fordított választást, azt a Kitevő és Kiegyenlítés értéket, amely a legkedvezőbb képet eredményezi. Először válasszunk irányt, utána változtassunk a Kitevőn, és állítsuk be azt a Kiegyenlítés értéket, amelynél a legjobban tetszik a kép. A két csúszkán addig változtatgassunk, amíg el nem érjük a legjobb eredményt. A csúszkák hatását a Hisztogramon megfigyeljük.

Nézzük meg a hatását a mid.tif kép segítségével. Először az Előre irányt nézzük meg.

A fenti ábrán a kiindulási helyzetet láthatjuk.

A Kitevőt 3-ra állítottam. A tónusok tömörítése egy bizonyos érték köré történik. A kontraszt nagyon lecsökkent. Ez jól látható a világosság hisztogramon is.

A Kiegyenlítés csúszkát minél nagyobb értékre állítottam, annál inkább növekszik a kontraszt (szélesedik az árnyalattartomány a hisztogramon is), nyújtás történt. A legvilágosabb tónusok kevéssé változtak a csúszka hatására.

A Kitevőt 6-ra állítottam. A tónusok tömörítése továbbra is ugyanazon érték köré történik, most már a tömörítés mértéke sokkal nagyobb, a kontraszt sokkal kisebb.

A Kiegyenlítés csúszkát minél nagyobb értékre állítottam, annál inkább növekszik a kontraszt (szélesedik az árnyalattartomány a hisztogramon is). A legvilágosabb tónusok kevéssé változtak a csúszka hatására.

Nézzük meg, mi történik, ha a Fordított lehetőséget választjuk.

A Kitevőt 3-ra állítottam. A tónusok nyújtása egy bizonyos érték körül történik. A kontraszt nagyon megnövekedett. Ez jól látható a világosság hisztogramon is. A sötét tónusoknál és a csúcsfényeknél egyaránt vágás történt (a színválasztókon látható).

A Kiegyenlítés csúszkát minél nagyobb értékre állítottam, annál inkább csökken a kontraszt (keskenyedik az árnyalattartomány a hisztogramon is), tömörítés történik. A legvilágosabb tónusok kevéssé változtak a csúszka hatására, ott továbbra is vágás történik. A legsötétebb tónusoknál már nincs vágás.

A Kitevőt 6-ra állítottam. A tónusok nyújtása továbbra is egy bizonyos érték körül történik. A kontraszt még jobban megnövekedett. Ez jól látható a világosság hisztogramon is. Már csak 4-5 sávon nem történt vágás (a színválasztókon látható).

A Kiegyenlítés csúszkát minél nagyobb értékre állítottam, annál inkább csökken a kontraszt (keskenyedik az árnyalattartomány a hisztogramon is), tömörítés történik. A legvilágosabb tónusok kevéssé változtak a csúszka hatására, az utolsó négy sávban továbbra is vágás történik. A legsötétebb tónusoknál már nincs vágás.

4.4.2.15 Kiegyenlítő CTL szkriptek

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkriptek.

Összesen hatféle kiegyenlítő szkriptről lesz itt szó. A szkriptek háromféle grafikus kiegyenlítőt, és háromféle csúszkákkal szabályozható kiegyenlítőt valósítanak meg.

Grafikus kiegyenlítő szkriptek:

Grafikus kiegyenlítő színezet szerint
Grafikus kiegyenlítő telítettség szerint
Grafikus kiegyenlítő fényerő szerint

Csúszkákkal szabályozható kiegyenlítő szkriptek:

Kiegyenlítő színezet szerint
Kiegyenlítő telítettség szerint
Kiegyenlítő fényerő szerint

A “színezet szerint”, a “telítettség szerint”, és a “fényerő szerint” kitétel a szkriptek elnevezésében arra a bemenő tulajdonságra utal, amely szerint tudjuk változtatni a kimenő tulajdonságok értékeit. A grafikus kiegyenlítőknél a kimenő tulajdonságok a HSL színrendszer szerinti Színezet (Hue), Telítettség (Saturation), és Világosság (Lightness). A háromféle grafikus szkript mindegyikében három kiegyenlítőgörbe-szerkesztőt találunk a háromféle kimenő tulajdonság szerint, mindhárom görbét akár egyidejűleg is alkalmazhatjuk.

Ez elsőre bonyolultnak tűnhet, de nem az. Például valamelyik “telítettség szerint” szkript segítségével megváltoztathatjuk a bemenő kép valamely telítettségtartományba eső képpontjainak színezetét, telítettségét, vagy világosságát. Vagy valamely “színezet szerint” szkript segítségével a bemenő kép bizonyos színezetű képpontjainak megváltoztathatjuk a színezetét, telítettségét, vagy világosságát.

A grafikus kiegyenlítők univerzálisabbak, jobban használhatók a csúszkákkal szabályozható szkripteknél.

A fenti ábrán a Grafikus kiegyenlítő színezet szerint szkript görbeszerkesztője látható. Ehhez teljesen hasonló a másik kettő grafikus szkript is, csak az alul látható bemenő tulajdonságban különböznek (színezet helyett telítettség, illetve fényerő). A fenti ábrán a grafikon alatt a bemenő tulajdonságként szereplő színskála látható, ennek segítségével választhatjuk ki, hogy milyen színezetű képpontok színezetét, telítettségét, illetve világosságát szeretnénk megváltoztatni.

Ezekben a grafikus kiegyenlítőkben háromféle görbeszerkesztő található, a Csatornánál választhatunk közülük. Az egyes szerkesztők neve a fejlécükben látható: ezek a HSL színrendszer csatornái, azaz H, S, L. A fejlécükre kattintva választhatunk az egyes görbeszerkesztők között. Mindegyik görbeszerkesztőt a fejlécénél az ábrán látható módon lenyithatjuk, és a Ki(kapcsolt), valamint a Kiegyenlítő közül választhatunk. Láthatjuk, hogy alapértelmezés szerint egyik sincs kikapcsolt állapotban.

A Csatorna felirat sorában a jobb szélen látható visszaállító gombra kattintva lineárisra állíthatjuk vissza az aktív (látható) görbeszerkesztőt.

A fenti ábrán az S (telítettség) szerkesztőt láthatjuk (annak fejléce sötétebb). A kék színek telítettségét megnöveltem, illetve a zöldek telítettségét csökkentettem.

Természetesen mindhárom görbeszerkesztőt használhatjuk, attól hogy nem látható valamely görbeszerkesztő, a képen még kifejti hatását. Ebben az esetben a másik két görbeszerkesztővel bizonyos színű területek színezetét, illetve világosságát változtathatjuk meg.

A fenti ábrán a Grafikus kiegyenlítő telítettség szerint szkript görbeszerkesztőjét láthatjuk. Az alul látható telítettségskála segítségével választhatunk telítettséget. Az alsó narancssárga sávon balra a legkevésbé telített, jobbra a legtelítettebb színt láthatjuk.

A fenti ábrán a Grafikus kiegyenlítő fényerő szerint szkript görbeszerkesztőjét láthatjuk. Az alul látható tónusskála segítségével választhatunk tónust. Ahol a görbe a középső vízszintes vonalhoz képest magasabban halad, ott az alul látható tónusú részletek a képen világosabbak lesznek, ha alacsonyabban, akkor sötétebbek.

Nézzük meg röviden a csúszkákkal szabályozható kiegyenlítőket is.

A csúszkákkal szabályozható Kiegyenlítő színezet szerint, és Kiegyenlítő telítettség szerint szkriptnél a kimenő tulajdonság Színezet, Telítettség, és Világosság lehet, míg a Kiegyenlítő fényerő szerint szkriptnél Világosság, Telítettség, és Élénkség. A csúszkákkal szabályozható szkriptek mindegyikénél csak egy kimenő tulajdonságot választhatunk. Ha ugyanannál a szkriptnél többféle kimenő tulajdonságot is meg szeretnénk változtatni, akkor azt több korrekciós rétegen tehetjük meg.

A fenti ábrán a Kiegyenlítő színezet szerint szkript kezelőfelületét láthatjuk.

Felül kiválaszthatjuk a Célt, vagyis a megváltoztatandó kimenő tulajdonságot, amely Színezet, Telítettség, és Világosság lehet.

A színezet-skála hat tartományra van osztva, mégpedig Vörös, Bíborvörös, Kék, Cián, Zöld, és Sárga. A csúszkákkal az adott színezetű területek kiválasztott céltulajdonságát változtathatjuk meg a csúszka elmozdítása szerinti mértékben. Például ha Célként a Telítettséget választottuk, akkor a Kék csúszkával a kék színű területek telítettségét a csúszka jobbra történő elmozdításával növelhetjük, balra történő elmozdításával csökkenthetjük.

A fenti ábrán a Kiegyenlítő telítettség szerint szkript kezelőfelületét láthatjuk.

Felül kiválaszthatjuk a Célt, vagyis a megváltoztatandó kimenő tulajdonságot, amely Színezet, Telítettség, és Világosság lehet.

A lehetséges telítettség-értékek öt tartományra van osztva. A Természetes a legkevésbé telített, a Tiszta a legtelítettebb színeket jelenti. A csúszkákkal az adott telítettségű területek kiválasztott céltulajdonságát változtathatjuk meg a csúszka elmozdítása szerinti mértékben. Például ha Célként a Telítettséget választottuk, akkor az Átlagos csúszkával a közepesen telített színű területek telítettségét a csúszka jobbra történő elmozdításával növelhetjük, balra történő elmozdításával csökkenthetjük.

A fenti ábrán a Kiegyenlítő fényerő szerint szkript kezelőfelületét láthatjuk. Felül kiválaszthatjuk a Célt, vagyis a megváltoztatandó kimenő paramétert, amely Világosság, Telítettség, és Élénkség lehet. Az Élénkség abban különbözik a Telítettségtől, hogy erőteljesebben változtatja a kevésbé telített színek telítettségét, mint a már eleve telített színekét. A csúszkákkal az adott fényerejű (világosságú) területek kiválasztott céltulajdonságát változtathatjuk meg a csúszka elmozdítása szerinti mértékben. A Feketék a legsötétebb, a Fehérek a legvilágosabb területeket jelképezik. Például ha Célként a Telítettséget választottuk, akkor a Középtónusok csúszkával a középtónusok telítettségét a csúszka jobbra történő elmozdításával növelhetjük, balra történő elmozdításával csökkenthetjük.

A Pivot (középtónusok eltolása) csúszkával azt állíthatjuk be, hogy mely világosságtartományt tekintsen középtónusnak, mely tónustartomány tulajdonságát lehessen a Középtónusok csúszkával állítani. Más szavakkal a kiegyenlítőt a kép sajátosságaihoz igazíthatjuk. Mást kell középtónusnak tekinteni egy olyan képen, amely elsősorban sötét tónusokat tartalmaz, mint egy főleg világos tónusokat tartalmazó kép esetén.

4.4.2.16 Kivonó színkeverés CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Összeg: Lényegében az átlátszatlanságot szabályozza.

Világosság megőrzése: A keverés során megőrzi a kép eredeti világosságát.

4.4.2.17 Lágy fény CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A Lágy fény eszköz azt a hatást emulálja, amikor egy képet önmaga másolatával kevernek össze a GIMP “lágy fény” rétegkeverési módjával. Az eredményül kapott képnek van egy kis extra kontrasztja és telítettsége, ami általában vizuálisan kellemes.

Erősség: A hatás erősségét szabályozhatjuk segítségével.

Árnyékok/Csúcsfények egyensúlya: Csak akkor van hatása, ha az Erősség nagyobb nullánál. Hatására a hisztogram balra/jobbra tolódik el.

4.4.2.18 Poszterizáció CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A poszterizációként ismert hatást valósíthatjuk meg segítségével. A tónusok folyamatos átmenetének több tartományra történő átalakítását valósítja meg úgy, hogy az egyes tartományok között nem folyamatos az átmenet, hanem hirtelen váltás következik be, ezáltal a megjelenés plakátszerűbb lesz.

Színcsatornánkénti bitek száma: Minél kisebb értéket állítunk be, annál poszterszerűbb lesz a kép.

4.4.2.19 Színezés fényerő szerint CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az egyes tónustartományok színezetét, és a hatás erősségét állíthatjuk be segítségével.

A teljes árnyalatterjedelem öt tartományra van osztva: Feketék, Árnyékok, Középtónusok, Csúcsfények, és Fehérek. A Színezet csúszkákkal az egyes tartományok színezetét állíthatjuk be a színkör színei szerint, fokban. Az Erősség csúszkák a hatás erősségét szabályozzák.

Pivot (középtónusok eltolása): A kép jellege szerint beállíthatjuk, hogy mit tekintsen Középtónusnak. Egy sötét tónusú képnél más tekintendő középtónusnak, mint egy világos tónusokból álló képnél.

4.4.2.20 Színegyensúly RGB CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Ez egy roppant hasznos és népszerű eljárás. Ugyanilyen nevű szerkesztőeszköz a darktable-ben is megtalálható, amely az eszközön belül három lapot tartalmaz: mester, 4-utas, és maszkok. Ezek közül csak a mester lapot tartalmazza az ART-béli CTL szkript. Talán valaki elkészíti majd a teljes változatot is. Nézzük meg egy kicsit közelebbről.

Színezet-eltolás csúszka: A csúszka segítségével elfordulást idézünk elő a színkör szerint, miáltal az összes képpont színezete megváltozik úgy, hogy a világosság és a színesség állandó maradjon. Maszkokkal szelektíven alkalmazhatjuk, talán ez a leghasznosabb alkalmazása ennek a csúszkának, mert így például egy tárgy színét megváltoztathatjuk.

Élénkség: Segítségével élénkséget adhatunk hozzá a képhez, vagy annak egy részéhez. A csúszka a színességet növeli úgy, hogy a kisebb színességű területeken erőteljesebben növeli a színességet, mint a nagyobb színességű területeken.

Kontraszt: A kontrasztot változtatja állandó színezet és színesség mellett. Leginkább maszkokkal célszerű használni, a kép globális kontrasztjának beállításához esetleg egyéb eszközök jobbak lehetnek.

Lineáris színesség korrekció: A színesség mértékét változtatja, állandó színezet és világosság mellett. Lehetőség van globálisan (a teljes árnyalatterjedelemre) alkalmazni, illetve külön az árnyékokra, a középtónusokra, és a csúcsfényekre.

Észlelési telítettség korrekció: A telítettséget változtatja az észlelési színtérben, állandó színezet mellett. Lehetőség van globálisan alkalmazni, illetve külön az árnyékokra, a középtónusokra, és a csúcsfényekre.

Észlelési ragyogás korrekció: A ragyogást (színességet és világosságot) változtatja az észlelési színtérben, állandó színárnyalat mellett. Az expozíció-kompenzációhoz hasonló hatású. Lehetőség van globálisan alkalmazni, illetve külön az árnyékokra, a középtónusokra, és a csúcsfényekre.

4.4.2.21 Színkeverés CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Különféle módokon megvalósított színkeverés megvalósítása.

Szín a keveréshez: A három színcsatorna értékének megadásával állíthatjuk be a keveréshez használandó színt. Minden csatorna értéke 0-255 tartományban lehet.

A fenti ábrán látható hatféle Keverési mód közül választhatunk.

Összeg: Lényegében az átlátszatlanságot szabályozza.

Világosság megőrzése: A keverés során megőrzi a kép eredeti világosságát.

4.4.2.22 Színtartomány tömörítése CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Más szavakkal a gamut tömörítéséről van szó. A Színtartomány tömörítése egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a rendkívül széles színtartományú fényképezőgéppel készült kép tartományának tömörítését egy kisebb színtartományra.

Céltartomány: Az a színrendszer, amelybe tömöríteni szeretnénk a tartományon kívüli színeket.

Ha megjelenítési tartományba szeretnénk tömöríteni, akkor válasszuk az sRGB, vagy a DCI-P3 lehetőséget.

Ha a kimeneti fájlt egy másik szoftverben szeretnénk feldolgozni, akkor válasszunk széles tartományú színrendszert, pl. Rec.2020-at.

Küszöb
Korlát
Cián oldal
Sárga oldal
Bíborvörös oldal

Nézzük a fenti ábrát. A fekete háromszög jelöli ki az sRGB színrendszerben ábrázolható színek határait. A háromszög csúcsainál láthatjuk az elsődleges színeket, a vöröset, a zöldet, és a kéket. Az elsődleges színek által meghatározott háromszögön kívüli színek az sRGB színrendszerben nem jeleníthetők meg. Feltételezzük, hogy vannak háromszögön kívüli színeink is, mert a fényképet nagy színtartományú fényképezőgéppel készítettük. A zöld és a kék elsődlegesek keverékéből származik a cián szín, ezért a háromszögnek a kék és zöld csúcsát összekötő oldala a Cián oldal. Ehhez hasonlóan látható az ábrán Sárga és a Bíborvörös oldal is. A cián oldalnál bejelöltem a Küszöb paramétert. A Küszöb a tartomány szélétől a tartományon belül kijelölt sáv határát adja meg, amely sávba tömöríteni kell a Korlát paraméterrel kijelölt tartományból (sávból) a színeket. Az ábrán kék nyíl jelzi, illetve a kék vonal mutatja a Küszöb által meghatározott sáv határát a háromszög oldala mentén. A háromszögben a kék vonaltól a háromszög belseje felé eső színek változatlanok maradnak. A Küszöb paraméter értéke századrészben van megadva. ha például értéke 0,8, az tekinthető 80%-nak is, és a háromszög oldalánál lévő belső sáv 20% széles lesz (tehát 100%-ból ki kell vonni). A Korlát paraméter egy, a háromszögön kívüli sávot határoz meg, amelynek belsejében lévő színeket kell tömöríteni a háromszög belsejében, a Küszöb által meghatározott sávba. A Korlát a sávnak a háromszög oldalától mért szélességét adja meg. A Korláton kívüli színek nem kerülnek tömörítésre.

Az ábrán csak a cián oldalnál jelöltem be a Küszöböt és a Korlátot, de ehhez teljesen hasonlóan lehetne ábrázolni a háromszög másik két oldalánál is. A Cián, Sárga, és Bíborvörös oldalra vonatkozó Küszöb és Korlát paraméterek külön-külön állíthatók, ezért eltérő értékűek lehetnek. Ha például a bíborvöröset és a sárgát egy kicsit jobban szeretnénk védeni, mint a ciánt, akkor a ciánnál egy kicsit magasabbra állíthatjuk a Küszöböt

A tömörítés után a munkaprofil visszaáll ez eredetire.

4.4.2.23 Tetraéderes színátalakítás (HSL) CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az eljárás eredeti angol elnevezése Tetrahedral Color Warping, amelynek HSL felhasználói felületű megvalósítását tartalmazza ez a szkript.

Vörös
Zöld
Kék
Cián
Sárga
Bíborvörös (bíbor)
D65 (6500 K) fehér pont

A fenti ábrán a CIE 1931 YXZ színtér diagramja látható, amelyen ábrázolva van az sRGB színtér színtartománya, amely a fekete háromszög területe. Meg van jelölve a három elsődleges szín a vörös, a zöld, és a kék, valamint a cián, a sárga, és a bíborvörös másodlagos színek, és a D65 (6500 K) fehér pont.

A csúszkák segítségével minden egyes fentebb felsorolt színezet HSL paraméterei módosíthatók, azaz a Színezetük, Telítettségük, és a Világosságuk.

A Feketének Színezete, és Telítettsége módosítható, és a Kiegyenlítés/Kiemelés csúszkával az árnyékokat világosíthatjuk és sötétíthetjük.

A Fehérnek Színezete és Telítettsége módosítható.

A színezetet a színkör szerint fokban lehet megadni.

4.4.2.24 Tetraéderes színátalakítás (RGB) CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

Az eljárás eredeti angol elnevezése Tetrahedral Color Warping, amelynek RGB felhasználói felületű megvalósítását tartalmazza ez a szkript.

Vörös
Zöld
Kék
Cián
Sárga
Bíborvörös (bíbor)
D65 (6500 K) fehér pont

A csúszkák segítségével minden egyes fentebb felsorolt színárnyalat, valamint a Fehér és a Fekete R, G, és B színcsatornája módosítható.

4.4.2.25 Tónusgörbe CTL szkript

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben a Módnál kiválasztható CTL szkript.

A tónusgörbe a bemenő és a kimenő világosságértékek között hoz létre kapcsolatot görbe segítségével.

Ez egy teljesen szokványos tónusgörbe.

4.4.3 Simítás

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Többféle célra használható eszköz.

A Csatorna az alábbiak egyike lehet:

A legtöbb Módnál választhatunk csatornát.

RGB: Az RGB komponensekre alkalmazza.

Fényerő: A fényerő csatornára (a részletekre és az élekre) alkalmazza, a színek megőrzése mellett.

Színezet: a színinformációkra alkalmazza, a fényerő megőrzése mellett.

A fenti ábrán láthatjuk a Mód lehetőségeit.

4.4.3.1 Irányított

Irányított szűrővel történő, élmegőrző elmosás művelet.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Részletek: A részletezettség mértéke/élmegőrzés.

Iterációk: Az iterációk (végrehajtások) száma.

4.4.3.2 Gauss

Gauss elmosást alkalmaz.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Iterációk: Az iterációk (végrehajtások) száma.

4.4.3.3 Ragyogás

A Ragyogás hatás (Glowing effect) nevű módszert valósítja meg.

Sugár: A ragyogás mennyisége.

Iterációk: Végrehajtások száma. Szabályozza a ragyogó hatás terjedését.

Csökkenés: Szabályozza, hogy mennyire hirtelen szűnjön meg a ragyogó hatás.

4.4.3.4 Nem helyi eszközök

A Nem helyi eszközök nevű algoritmust valósítja meg, amely a képzaj csökkentésére szolgál. Ellentétben a “helyi átlag” módszerrel, amely egy célpixelt körülvevő képpontok egy csoportjának átlagértékét veszi figyelembe a simításához, a Nem helyi eszközök módszer a kép összes pixelének átlagát veszi figyelembe, azzal súlyozva, hogy ezek a pixelek mennyire hasonlítanak a célpixelhez. Ez sokkal nagyobb tisztaságot, és kisebb részletvesztést eredményez a helyi módszerhez képest.

Erősség: A zajcsökkentés mértéke.

Részletek: A részletek megőrzésének mértéke.

Iterációk: Az iterációk (végrehajtások) száma.

4.4.3.5 Wavelets

Wavelet dekompozíció (szétbontás) eljárást alkalmaz, az elmosást a kiválasztott részletszinten alkalmazhatjuk.

Erősség: Az elmosás mértéke.

Szintek: Wavelet szint kiválasztása (1 és 8 között). Az 1. szint a kép legkisebb részleteket, 8. szint a legnagyobb részleteket jelenti.

Gamma: A Gamma értékét lehet beállítani.

4.4.3.6 Bemozdulásos elmosódás

Olyan hatása van, mintha a fényképezőgép a megadott paraméterekkel elmozdult volna felvételkészítés közben.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Szög: Az elmosás szöge.

Görbület: Az elmosás görbülete. A nulla egyenest, a negatív érték homorú görbületet, a pozitív érték domború görbületet hoz létre.

Eltolódás: A csúszkával az elmozdulás útvonala mentén, a görbét követve lehet eltolni az elmosást.

4.4.3.7 Objektív elmosása

Utánozza egy idealizált objektív elmosását.

Sugár: Az elmosás mértéke.

Rekeszlamellák: Az utánzott, idealizált objektív rekeszlamelláinak száma. Tehát itt nem arról az objektívről van szó, amellyel valójában készült a kép.

Szög: A rekeszlamellák helyzetének elfordítása.

Nagymértékű elmosódást állítottam be a Sugár csúszkával, és ötlamellás rekeszt a Rekeszlamellák csúszkával. Megjelent a képen az ötszög alakú rekesz képe, több példányban is. Nagyobb Sugár beállításával a rekesz képe is nagyobb lesz. A Szög csúszkával el lehet fordítani a rekeszlamellák ötszög alakú képét.

4.4.3.8 Zaj hozzáadása

Erősség: A hozzáadott zaj mennyisége.

Durvaság: A hozzáadott zaj durvasága.

4.4.3.9 Fényudvar

Fényudvar (halo) hatást utánoz.

Erősség: A hatás erőssége.

Színezet: A hozzáadott fényudvar színezete.

4.4.4 Helyi kontraszt

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Wavelet dekompozíció (szétbontás) eljárást alkalmaz, a kontraszt módosítását a kiválasztott részletszinten alkalmazhatjuk.

A kiegyenlítőgörbével szabályozhatjuk a kontrasztot. Az ábrán látható középső egyenes a görbe semleges állapota. Balra a legfinomabb részletek kontrasztját változtathatjuk, minél inkább jobbra haladunk, annál nagyobb részletek módosulnak. Ha a görbét a kiválasztott finomságú részleteknél felfelé húzzuk, akkor növekszik, ha lefelé húzzuk, akkor csökken a kiválasztott finomságú részletek kontrasztja.

Maradék kontraszt: A maradékkép úgy keletkezik, hogy az eredeti képről a bontott szintek részleteit eltávolítjuk, és ami megmarad, az lesz a maradékkép. Ez nyilván a legnagyobb részleteket tartalmazó “részletszint” lesz, hiszen a finomabb részleteket eltávolítottuk. Ebből következik, hogy a görbe segítségével végrehajtott módosítások nincsenek hatással a maradékképre, és ez fordítva is igaz. Nemcsak az egyes részletszinteken, hanem a maradékképen is végrehajthatunk műveleteket, jelen esetben növelhetjük vagy csökkenthetjük a maradékkép kontrasztját.

4.4.5 Textúra kiemelése/Élesítés

A Helyi szerkesztés eszközcsoportban található. Segítségével kiemelhetjük a textúrát, élesíthetünk, vagy elmosódást hozhatunk létre.

Erősség: A hatás erősségét szabályozza. Pozitív értékek a textúra kiemelését, illetve élesítést eredményeznek, a negatív értékek elmosást. Nem Gauss elmosást alkalmaz.

Részletek: Azt szabályozza, hogy milyen nagyságú részletekig érvényesüljön az eszköz hatása.

Iterációk: Az iterációk (ismétlések) számát állíthatjuk be segítségével. Többször végrehajtva fokozódik az eszköz hatása.

Nézzünk egy egyszerű alkalmazási példát:

A kép élesítését a Textúra kiemelése/Élesítés szerkesztőeszközzel szeretnénk elvégezni. Kapcsoljuk ki az Átalakítás eszközcsoportban a Kimenet élesítése eszközt, valamint a Részletek eszközcsoportban az Élesítés eszközt, hogy ezek ne élesítsenek a képen. A fenti ábrán 100% nagyítás mellett láthatjuk, hogy élesítés nélkül a kép élessége nem túl jó.

Menjünk a Helyi szerkesztés eszközcsoportba, és aktiváljuk a Textúra kiemelése/Élesítés eszközt, amelyet globális eszközként fogunk használni. Minden beállítást hagyjunk alapértelmezett értéken, nekünk csak az Erősség, Részletek, Iterációk csúszkákkal kell foglalkoznunk. Az Erősséggel az élesítés mértékét állíthatjuk be, a Részletek csúszkával azt szabályozhatjuk, hogy milyen méretű részletekre terjedjen ki az élesítés. Ha csak kis részleteket szeretnénk élesíteni, akkor állítsuk kis értékre. Ha ezt az eljárást egymás után többször végrehajtjuk, fokozódik a hatása. Az Iterációk csúszkával állíthatjuk be a végrehajtások számát. Az alapértelmezett, minimális érték 1, a maximális érték 5. Többszöri végrehajtás nagyobb erőforrást igényel (tovább tart a végső (JPEG) kép létrehozása a Feldolgozási sor indítása után).

Próbáljunk állítani mindhárom csúszkán, és találjuk meg a számunkra legmegfelelőbb eredményt. Én a fenti ábrán látható Erősség=0,3, Részletek=0,22, Iterációk=3 értéket állítottam be. Ez nem jelent feltétlenül optimumot, mindenki saját ízlése szerint végezheti a beállítást.

4.5 Különleges hatások eszközcsoport

Egyéb, speciális célra használható globális szerkesztőeszközök találhatók ebben a csoportban.

A csoport szerkesztőeszközei:

Fekete-fehér
Filmszimuláció
Lágy fény
Peremsötétedés szűrő
Átmenetes szűrő
Homály eltávolítása
Filmszemcse
Filmnegatív

4.5.1 Fekete-fehér

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Színes képet fekete-fehérré alakíthatunk segítségével.

A fekete-fehérré alakítás a színekről is szól. Ez a fekete-fehér negatív filmes fotózás idején is így volt. A negatív film nem egyformán volt érzékeny a különféle színekre, ezért bizonyos színű fénysugarak jóval erősebb feketedést okoztak, mint ami a valóságos világosságukból következett volna (főleg kezdetben, amikor még csak ortokromatikus filmek voltak). A fotósok a fekete-fehér negatív filmre történő fényképezéskor gyakran színszűrőket használtak, amelyek megváltoztatták a film bizonyos színekre történő feketedésének mértékét. Ennek legismertebb példája a sárga színű színszűrő, amely kiszűri a kék színű fényt, ezért az ég kékje a negatívon világosabb lett (kevésbé feketedett), a pozitív papírképen pedig sötétebb lett. Ennek hatására a kék égen lévő világos felhők sokkal jobban kiemelkedtek.

Tehát a fekete-fehérré történő átalakítás arról is szól, hogy a különböző színű és világosságú témarészletek milyen tónusú szürke árnyalattá konvertálódjanak.

Előre beállított: Ha lenyitjuk, néhány előre definiált lehetőség közül választhatunk, és kezdőértéket adhatunk a Színszűrő felirat alatti három csúszkának.

Az előre definiált értékek az alábbi táblázatban láthatók.

Előre beállított	Vörös (%)	Zöld (%)	Kék (%)
Normál kontraszt	40,6	31,1	28,3
Magas kontraszt	29,9	25,4	44,8
Fényerő	30,0	59,0	11,0
Tájkép	66,0	24,0	10,0
Portré	49,1	40,0	10,9
Alacsony érzékenység	27,0	27,0	46,0
Magas érzékenység	30,0	28,0	42,0
Pankromatikus	33,3	33,3	33,3
Hiper pankromatikus	41,0	25,0	34,0
Ortokromatikus	0,0	42,0	58,0
Abszolút RGB	0,0	42,0	58,0
Relatív RGB	0,0	42,0	58,0
Infravörös	-28,0	139,9	-11,9

A Vörös, Zöld, és Kék csúszkákkal utólag korrigálhatunk, azonban óvatosan járjunk el, mert a negatív értékek könnyen műtermékeket, vagy szokatlan viselkedést okozhatnak. A csúszkák a fekete-fehér átalakításkor alkalmazott RGB csatornák arányainak megváltoztatására szolgálnak. A csúszkák értéktartománya -100 és +200 százalék között állítható. A levágott csúcsfények elkerülése érdekében a három csatorna összege nem haladhatja meg a 100%-ot, de speciális effektusok hozhatók létre az elvileg kötetlen beállításokkal.

Színszűrő: Egy legördülő listából választhatunk különféle színű színszűrők közül.

A kiválasztott szűrő hatása meg is jelenik az előnézeten. Az “infravörös” Előre beállított lehetőség választása után a színszűrő választásának lehetősége nem jelenik meg, de ha valamelyik színcsatorna csúszkájának értékét módosítjuk, ismét választhatunk színszűrőt.

Gamma korrekció: A középszürke pontot állíthatjuk be a csúszkák segítségével, ha szükséges.

Színezés: Ez két csúszka egybeépítve. A felső csúszkával a fekete-fehér kép színezetét állíthatjuk be, az alsó csúszkával a telítettségét. A két csúszka közötti színes sáv is két részre van osztva, felül mutatja a felső csúszkához tartozó színezeteket, alul pedig mutatja a kiválasztott színezet telítettségskáláját. Az alábbi ábrán láthatjuk a Színezés hatását.

4.5.2 Filmszimuláció

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Úgy alakíthatjuk át a képet, mintha nem digitális fényképezőgéppel, hanem egy bizonyos konkrét filmtípust használva, filmes fényképezőgéppel készült volna. Itt van lehetőségünk a Szigmoid tónusleképező használatára is.

Az ART a RawTherapee-től örökölte a 3D LUT-ok (LUT = Look-Up Table) támogatását. Ezek támogatása ebben az eszközben, és a Helyi szerkesztés csoportban található Szín/Tónus korrekció eszközben érhető el. Különféle filmtípusok szimulálására alkalmas 3D LUT-okat tartalmaz a közösség által fejlesztett Hald CLUT gyűjtemény. Az eszköz alkalmazása előtt valamilyen LUT-gyűjteménynek telepítve kell lennie, egyébként csak a Szigmoid tónusleképezőt használhatjuk.

Alkalmazása előtt a LUT-okat tartalmazó könyvtárat be kell állítanunk a Beállítások Képfeldolgozás lapjának Könyvtárak részén.

Először ki kell választanunk az alkalmazandó LUT fájlt.

Számos fekete-fehér és színes filmtípus, és egyéb kreatív lehetőségek (pl. holdfénynél készült felvétel) közül választhatunk, illetve választhatjuk a Szigmoid tónusleképezőt is. Kiválasztás után azonnal alkalmazza a LUT-ot.

Erősség: Az Erősség csúszkával a kiválasztott LUT hatásának erősségét (lényegében az átlátszatlanságot) állíthatjuk be.

4.5.2.1 Szigmoid tónusleképező CTL szkript

A Filmszimuláció szerkesztőeszközben választható ki. Nem véletlenül került ide a Szigmoid CTL szkript, mert a Filmszimuláció a csővezeték vége felé (36.) helyezkedik el, és a Szigmoid CTL szkript segítségével a kép végső tónusait állíthatjuk be. A Szigmoid eljárás egy S-görbe szerű tónusleképezést hajt végre. Úgy bővíthetjük vagy szűkíthetjük a téma dinamikatartományát, hogy az illeszkedjen a monitor (vagy egyéb megjelenítő) dinamikus tartományához.

A fenti ábrán láthatjuk az eszköz kezelőszerveit.

Kontraszt: Az S-görbe két végénél a tónusok tömörítése történik. A kontraszt növelése növeli a görbe meredekségét, egyúttal az egyenes szakasz végeinél (az árnyékoknál és a csúcsfényeknél) agresszívabb, hirtelenebb bekövetkező tömörítést eredményez. A magasabb értékek alacsonyabb expozíciót igényelnek a kijelző fehér szintjének eléréséhez, és az árnyékok sötétebbé válnak. Az alacsonyabb értékek nagyobb dinamikatartomány megjelenítését teszik lehetővé.

Ferdeség: Eltolja a tömörítést az árnyékok vagy a csúcsfények felé. A Ferdeség segítségével el lehet tolni a kontrasztot az árnyékokból a csúcsfényekbe, vagy fordítva anélkül, hogy a középszürke árnyalatok kontrasztja megváltozna. A pozitív Ferdeség elsimítja az árnyékokat és tömöríti a csúcsfényeket. A negatív Ferdeség sötétebb árnyékokat és tompább csúcsfényeket hoz létre.

Fehér pont: A fehér pontot lehet beállítani segítségével.

Egyedi elsődlegesek használata: Ha nincs bejelölve, akkor a munkaprofilt (színteret) használja. Ha engedélyezve van, csak akkor aktivizálódik az alatta lévő hat csúszka.

Alap elsődlegesek: Kiválaszthatjuk a korrekciók alapjául szolgáló elsődlegesek készletét, azaz választhatunk a Rec. 2020 és a Rec. 709/sRGB színtér közül. Ez biztosítja, hogy ha a Színek/Színkezelés eszközben megváltoztatjuk az alapértelmezett Rec. 2020 munkaprofilt, akkor is az itt kiválasztott színtérrel történik meg a korrekció.

Az eszköz a szigmoid görbét minden egyes RGB csatornára külön-külön alkalmazza.

Csillapítás: Az R, G, és B színcsatornára külön-külön be lehet állítani a csillapítás értékét. A csillapítás csökkenti a Vörös/Zöld/Kék elsődlegesek tisztaságát, mielőtt a feldolgozás a szigmoid görbével megkezdődne. (Tisztaság: A pixel színének távolsága a fehér ponttól az xy színsíkban. A nulla tisztaság azt jelenti, hogy a fény akromatikus. A nagy tisztaság azt jelenti, hogy a fény lézerszerű, monokróm, vagyis egyetlen hullámhosszú fényből áll.) A csillapítás alkalmazásával elkerülhető például a poszterizáció.

Forgatás: Az elsődleges színek bizonyos mértékű elforgatását lehet beállítani színcsatornánként. Ez befolyásolja azt az “útvonalat”, amely mentén a színárnyalat változik a fehérhez közeledve. Egyszerűbben mondva eltolja a színeket.

Tisztaság helyreállítása: Segítségével valamennyit visszanyerhetünk az eredeti tisztaságból a szigmoid görbe színcsatornánkénti alkalmazása után. A 100-as értéknél az összes csillapítás visszaáll, ezáltal a középső tartomány értékei az eredeti tisztaságuk közelében vannak. A 0 érték egyáltalán nem állítja vissza a tisztaságot, tehát minél nagyobb csillapítást alkalmazunk, annál kisebb a tisztaság a végső képen. A forgatások mindig visszaállnak, függetlenül a csúszka értékétől. Ha a csúszka értéke 0, akkor a modul kimenete garantáltan a kiválasztott Alap elsődleges tartományon belül marad.

Erősség: A hatás erősségét állíthatjuk be segítségével.

A szigmoid görbe a középtónusok körül változik, ezért használata előtt be kell állítani expozíció-kompenzáció segítségével a középtónusok világosságát.

A fenti ábrán megfigyelhetjük a Kontraszt és a Ferdeség csúszkák hatását. Ezek a szigmoid matematikai függvény hatásának bemutatására szolgáló weblapról származnak. A görbéket tónusgörbéknek képzeljük el. Az L paraméter változtatása hatását tekintve megfelel a Kontraszt változtatásának, a t paraméter hatása pedig a Ferdeségnek. Az ábrán a felső sor a Kontraszt, az alsó sor a Ferdeség hatását mutatja.

A felső sorban mindegyik görbénél a t értéke 0,6, ezért mindegyik grafikonnál az L értékétől függetlenül a (0,6;0,5) koordinátájú pont körül változik a görbe. A (0,6;0,5) koordinátájú pontot az ábra felső sorában piros ponttal jelöltem. Az L értéke a görbe meredekségét befolyásolja. Az alsó sorban láthatjuk, hogy a t értékének változtatása eltolja azt a pontot, amely körül a görbe változik, ezért változik a görbe alakja, meredeksége.

4.5.3 Lágy fény

A Különleges hatások eszközcsoportban található. A Lágy fény eszköz azt a hatást emulálja, amikor egy képet önmaga másolatával kevernek össze a GIMP “lágy fény” rétegkeverési módjával. Az eredményül kapott képnek van egy kis extra kontrasztja és telítettsége, ami általában vizuálisan kellemes.

Erősség: A Lágy fény hatásának erősségét (lényegében az átlátszatlanságot) szabályozza.

4.5.4 Peremsötétedés szűrő

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Ezzel az eszközzel szándékoltan peremsötétedést adhatunk hozzá a képhez. Az objektív peremsötétedésének korrekciójához nem ez az eszköz, hanem az Átalakítás eszközcsoportban található eszköz használható (vagy még jobb a Flat-field eszköz).

Az eszköz fejléce alatt látható gombra kattintva az előnézeten megjelenik a peremsötétedés szűrő hatásának középpontja egy kis fehér kör formájában. A gombra történő ismételt kattintással a középpont nem lesz látható az előnézeten. Ha az előnézeten a kis körön kívül jobb egérgombbal kattintunk, akkor is kikapcsoljuk a középpont megjelenítését.

A hatás középpontját az egérrel az előnézet tetszőleges pontjára húzhatjuk. A középpont mozgatására például akkor lehet szükség, ha Kivágást alkalmazunk.

Erősség: A szűrő által okozott sötétedés/világosodás mértéke a képsarkokban, fényértékben megadva. A pozitív értékek sötétítik, a negatívak világosítják a képmező széleit.

Tollazat: A tollazat szélességét szabályozza. A csúszka 0 értékénél csak a kép sarkainál lesz egy kis tollazat, és a kép többi részét nem befolyásolja a szűrő. A csúszka 50 értékénél a kép sarka és a hatás középpontja távolságának feléig ér a Tollazat, 100 értéknél pedig egészen a hatás középpontjáig.

Kerekség: A szűrő alakját szabályozza. Ha a csúszka értéke 0, akkor a szűrő téglalap alakú lesz lekerekített sarkokkal, 50 értéknél ellipszis, 100-nál pedig kör alakú.

Középpont X: A hatás középpontjának vízszintes irányba történő eltolására szolgál.

Középpont Y: A hatás középpontjának függőleges irányba történő eltolására szolgál.

4.5.5 Átmenetes szűrő

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Ezzel az eszközzel átmenetes semleges szürke szűrőt hozhatunk létre. A hatás olyan lesz, mintha felvételkor használtunk volna egy ilyen szűrőt. Az átmenetes semleges szürke szűrőt tájképek készítésekor használjuk, célja az égbolt sötétítése azért, hogy ne legyen túl világos, kiégett a képen. Ezen kívül bármilyen egyéb célra is használhatjuk.

Az eszköz fejléce alatt látható gombbal be/kikapcsolhatjuk a szűrő szerkesztőjét. A szerkesztő megjelenítését az előnézet szerkesztőeszközön kívüli részén jobb egérgombbal történő kattintással is kikapcsolhatjuk.

A hatás középpontja az egérrel az előnézet kívánt helyére húzható.

Az átmenet a vízszintes vagy függőleges középvonal megfogásával elforgatható.

A Tollazat szélessége a felső vagy alsó határolóvonal húzásával állítható.

Erősség: A szűrő legnagyobb sötétsége fényértékben.

Szög: Az átmenet elfordulásának szöge.

Tollazat: A Tollazat szélessége.

Középpont X: A hatás középpontjának vízszintes irányba történő eltolására szolgál.

Középpont Y: A hatás középpontjának függőleges irányba történő eltolására szolgál.

4.5.6 Homály eltávolítása

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Csökkenti a távlati homályt.

Mód: RGB és Fényerő közül választhatunk. RGB az alapértelmezett. A Mód befolyásolja a hozzáadott telítettség mértékét. RGB módban több telítettséget ad hozzá, mint Fényerő módban.

Erősség: Alapértelmezett a görbe bekapcsolt állapota, de akár ki is kapcsolhatjuk. Ha kikapcsoljuk, akkor nem történik homályeltávolítás, és a Mód állapota sem számít, azonban a Feketepont-korrekció működik. Ha bekapcsoljuk, akkor az ábra szerinti kiegyenlítőgörbe-szerkesztő jelenik meg. Alul a tónusskálát látjuk. A görbe alapértelmezett állapota egy vízszintes egyenes, amely a középvonaltól feljebb helyezkedik el (ahogyan a fenti ábrán látható), amely nem semleges állapot, hanem homály eltávolítása történik. A semleges állapotot a középvonalon elhelyezkedő vízszintes egyenes jelentené. A középvonal helyét a görbeszerkesztőben egy fekete vízszintes vonal jelzi. Az ábra szerint a középvonaltól feljebb elhelyezkedő vízszintes egyenes miatt egyenletesen erősséggel távolítja el a homályt a teljes tónustartományban. A görbe felfelé húzása erősíti a homály eltávolítását. Ha a görbét a középvonal alá húzzuk, akkor homályt adhatunk a képhez.

Feketepont-korrekció: Bizonyos mértékig korrigálhatjuk a fekete pont helyzetét.

Az eszköz alkalmazása:

Homály többféle okból keletkezhet a képen, például levegőtávlat, enyhe köd is okozhatja. A homályt sok esetben célszerű eltüntetni.

Nyissuk meg a nyers fájlt szerkesztésre. A homály a teljes képet beborítja.

Menjünk a Különleges hatások eszközcsoportba, aktiváljuk a Homály eltávolítása eszközt, és máris kevesebb homály lesz a képen.

Található itt egy kiegyenlítő görbe, amelynek segítségével a homály eltávolításának erősségét a kép tónusainak függvényében változtathatjuk. A bal szélén a legsötétebb, a jobb szélén a legvilágosabb képelemek homálymentesítésének erősségét szabályozhatjuk. A fenti ábrán legfelül, maximális értékre állítva láthatjuk az egyenes alakú “görbét”. Hatására a teljes tónustartományban maximális a homály eltávolításának erőssége.

A fenti ábrán a görbén úgy módosítottam, hogy a világosabb árnyalatoknál egyre inkább csökkenjen a homály eltávolításának erőssége, sőt az egészen világos árnyalatoknál homályt adunk a képhez, mert a görbe a középvonal alatt halad.

4.5.7 Filmszemcse

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Szemcsés zajt ad a képhez, amely a filmszemcsékhez hasonló.

Durvaság: A szemcse durvaságát (méretét) lehet beállítani ISO értékekben. A szemcse durvasága azért függ össze az ISO érzékenységgel, mert a filmes korszakban minél nagyobb érzékenységű volt a film, annál durvább volt a szemcsézete.

Erősség: A szemcsézet erőssége. Tulajdonképpen az átlátszatlanságot állítjuk.

4.5.8 Filmnegatív

A Különleges hatások eszközcsoportban található. Lefényképezett színes negatív feldolgozására használható. Színes negatív- és diafilmjeink digitalizálását hagyományos módon filmszkennerrel végezhetjük el, azonban a jó minőségű filmszkennerek nagyon drágák, és nagyon lassú működésűek. Meglévő vázunkhoz és objektívünkhöz jóval olcsóbban vásárolhatunk olyan előtétet, amellyel lefényképezhetjük negatív vagy pozitív filmkockáinkat. Ez a módszer olcsó, gyors, azonban utófeldolgozást igényel. Kisfilmhez, annak információtartalmát is figyelembe véve, bőven elég egy közepes (pl. 12 MP-es) váz, objektívnek legjobb egy makroobjektív.

A fenti ábrán JJC FDA-K1 típusú, objektív elé (a szűrőmenethez) rögzíthető adapter látható, amellyel kisfilmes filmszalagjainkat fényképezhetjük le digitalizálás céljából. Igen vékony keretű (maximum 2 mm !!!) diákhoz is alkalmas. Ez a készlet nem bármilyen objektívvel használható, csak néhány típussal. Sokan saját maguk készítenek adaptert objektívjük elé.

Tehát fényképezéssel digitalizált színes negatív filmkockáinkat szerkeszthetjük ennek a szerkesztőeszköznek a segítségével.

A fényképet a szerző készítette

A színes negatív filmek barnás alapszínnel rendelkeznek, amelyet a feldolgozás során kompenzálni kell.

Ha bekapcsoljuk (aktiváljuk) az eszközt, az előnézet pozitív képre vált.

Válasszon semleges helyeket: Erre a gombra kattintva egy “pipettával” próbálhatunk két semleges színű, különböző világosságú területet keresni az előnézeten. A kiválasztott helyekre kell kattintani, melynek hatására a kép színei megváltoznak, és a Vörös arány, Kék arány csúszkák értéke is megváltozik. Ezután finomíthatjuk a színeket a csúszkákkal.

Referenciakitevő: A zöld csatornára alkalmazott kitevő. Ennek az értéknek a megváltoztatása megváltoztatja a kép általános kontrasztját anélkül, hogy megváltoztatná a színeit. Az alapértelmezett érték egy átlagos kontrasztú negatívhoz jó. Nagyon halvány, vagy rosszul exponált negatív esetén az értéket meg kell növelni. Nagyon nagy kontrasztú negatív esetén a konvertált pozitív kép elérheti a vágást, ezért csökkenteni kell az értéken.

Vörös arány: A vörös csatorna kitevőjének a referenciakitevőhöz viszonyított aránya. Ez az együttható azt jelzi, hogy a vörös csatorna átviteli görbéje mennyire “hajlott” a zöld átviteli görbéhez képest. Ennek az értéknek a módosítása megváltoztatja a korrekció színjellemzőit, miközben megtartja a kép általános kontrasztját.

Kék arány: A kék csatorna kitevőjének a referenciakitevőhöz viszonyított aránya. Ez az együttható azt jelzi, hogy a kék csatorna átviteli görbéje mennyire “hajlott” a zöld átviteli görbéhez képest. Ennek az értéknek a módosítása megváltoztatja a korrekció színjellemzőit, miközben megtartja a kép általános kontrasztját.

A fényképet a szerző készítette

Az eddigiek a barnás alapszín hatásának kompenzálását szolgálták. Ezután be kell állítanunk a fehéregyensúlyt.

Válasszon fehéregyensúly-foltot: A “pipettával” válasszunk a képen egy semleges fehér vagy szürke részt a fehéregyensúly beállításához. Utána még korrigálhatunk a Hideg/Meleg és a Bíborvörös/Zöld csúszkákkal.

Kimeneti szint: A kép világosságát állíthatjuk be segítségével.

Hideg/Meleg: A fehéregyensúly beállítására szolgál.

Bíborvörös/Zöld: A fehéregyensúly beállítására szolgál.

Ha ezeket beállítottuk, utána már a szokásos módon szerkeszthetjük a képet.

4.6 Átalakítás eszközcsoport

Ebben az eszközcsoportban a kép geometriáján változtathatunk, valamint korrigálhatjuk a különféle objektívhibákat. Itt globális szerkesztőeszközöket találunk.

A csoport szerkesztőeszközei:

Kivágás
Átméretezés
Kimenet élesítése
Forgatás
Perspektívakorrekció
Profilozott objektívkorrekció
Torzításkorrekció
Kromatikusaberráció-korrekció
Peremsötétedés-korrekció

4.6.1 Kivágás

Az Átalakítás eszközcsoportban található. Segítségével a képből kivághatunk egy tetszőleges részt.

A Balról és Felülről mezőkben megadhatjuk a kivágás bal felső sarkának koordinátáját, a Szélesség és Magasság mezőkben pedig a kivágott terület szélességét és magasságát. Ezeket képpontban kell megadni.

Arány rögzítése: Ha ezt bejelöljük, akkor megőrzi az eredeti, vagy a kiválasztott oldalarányt. Ha nincs bejelölve ez az opció, akkor a kivágás négy oldala egymástól függetlenül húzható az egérrel az előnézeten.

Kiválasztás: Ha rákattintunk erre a gombra, akkor az előnézeten az egérrel beállíthatjuk a kivágást. Az egérrel húzhatjuk a kivágás oldalait a beállításhoz. Miután rákattintottunk, a gomb felirata Kész-re vált, és ha végeztünk a kivágás területének beállításával, akkor ismét erre a gombra kell kattintanunk.

A Kész gombra történő kattintás után az előnézeten csak a kivágott képrészlet lesz látható, és a kiválasztott segédvonal is eltűnik. A teljes képet és a segédvonalakat a Kiválaszt gombra történő ismételt kattintással jeleníthetjük meg.

Az Arány rögzítése melletti lenyíló listából számos oldalarányt választhatunk ki.

Mellette a lenyíló listából kiválaszthatjuk, hogy a kiválasztott oldalarány milyen tájolású legyen.

Segédvonalak típusa: Számos segédvonal közül választhatunk, amely a kivágás beállításának ideje alatt az előnézet felett jelenik meg, segítve a kép komponálását.

Visszaállítás: A gombra kattintva az előzőleg létrehozott kivágás törlődik.

4.6.2 Átméretezés

Az Átalakítás eszközcsoportban található. A feldolgozás legvégén átméretezi a képet.

Erre vonatkozik:

Átméretezhetjük a Kivágott területet vagy a Teljes képet.

Egység: A méret megadásának mértékegysége képpont (px), cm, vagy inch lehet (1 inch = 25,4 mm).

Méret növelésének engedélyezése: Ha ezt engedélyezzük, akkor a kép mérete az eredeti méreténél (felbontásánál) nagyobb is lehet, egyébként csak kisebbre méretezhetünk át.

Egyedi: Határolókeret, Magasság, Szélesség, vagy Szorzó közül választhatunk.

Határolókeret: A Szélesség, illetve Magasság mezőben megadott méretű határolókeret segítségével történik az átméretezés. A kép oldalaránya megmarad, és úgy lesz átméretezve, hogy éppen illeszkedjen a határolókerethez. ha például a határolókeret mérete az ábrán látható 900x900 képpont, akkor a kép hosszabb oldala lesz 900 képpont hosszúságú, akár álló, akár fekvő tájolású a kép. Ha nem egyforma hosszúságú a határolókeret Szélessége és Magassága, akkor is úgy történik az átméretezés, hogy a kép függőlegesen vagy vízszintesen éppen kitöltse a keretet úgy, hogy a teljes kép a kereten belül legyen.

Magasság vagy Szélesség: Meg lehet adni a végső kép megkívánt Magasságát vagy Szélességét, akár álló, akár fekvő tájolású a kép. A kép másik mérete (Szélesség vagy Magasság) a kép oldalarányának megtartása mellett kerül megállapításra.

Szorzó: A csúszkával beállíthatunk egy szorzótényezőt 0,01 és 16 között. Ez azt mondja meg, hogy a kép oldala hányszorosa legyen az eredeti méretének. Ha 0,01 szorzótényezőt választunk, akkor a kép oldalai eredeti hosszuknak századrészei lesznek, 16-os szorzótényező esetén pedig tizenhatszorosai. A végső kép legkisebb mérete 32x32 képpont lehet. Ha 1-nél nagyobb szorzót választunk, és a Méret növelésének engedélyezése nincs bejelölve, akkor nem történik átméretezés, és hibaüzenetet sem kapunk.

PPI: Pixel Per Inch, azaz képpontok száma inchenként (1 inch = 25,4 mm), ezt képpontsűrűségnek nevezzük. Azt adja meg, hogy a nyomtató a nyomat oldalának minden inchnyi hosszát a digitális kép hány képpontjából állítsa elő. Ezt a digitális kép nyomtatásra történő előkészítése során állíthatjuk be képszerkesztő programokban, és magában a képfájlban kerül tárolásra. Ezt a beállítást a nyomtató automatikusan figyelembe veheti, és ennek megfelelően határozhatja meg a nyomat méretét. Ha csökkentjük a képpontsűrűséget, akkor a készíthető nyomat mérete nő, de képminősége csökken.

A PPI érték mellett a megadott adatokkal kapott nyomat mérete látható cm-ben, illetve inchben.

Nézzük meg röviden a nyomtatóhoz kapcsolódó DPI és PPI értéket.

A nyomtató DPI értéke: Ennek abszolút semmi köze a digitális képhez vagy annak felbontásához. A nyomtatók pici tintafoltok segítségével hozzák létre a képet a papíron. A DPI jelentése Dot Per Inch ((festék)pontok száma inchenként), azaz a nyomat egy inch (25,4 mm) hosszúságára eső festékpontok száma. Ez nem digitális képpontot jelent, hanem azt, hogy a nyomtató a nyomtatott kép oldalhosszának minden inch-nyi hosszán hány festékpontot helyez el. Tehát a tintapontok sűrűségéről van szó, azt is mondhatjuk, hogy a nyomtató felbontásáról. A tintasugaras nyomtatók felbontása általában 300 és 720 DPI közé esik, a lézernyomtatók és speciális fotónyomtatók felbontása meghaladhatja akár a 2400 DPI -t is. A nyomtató nagyobb felbontása jobb minőséget, a részletek finomabb visszaadásának lehetőségét jelenti.

A nyomaton, azaz a papíron valójában nincsenek képpontok. A digitális kép egy adott képpontjának megfelelő helyen elvileg a képpont színével megegyező pici terület található. Emiatt az egyszerűség, szemléletesség érdekében esetleg úgy képzelhetjük el, mintha a nyomaton ott lennének a négyzet alakú képpontok. A valóságban azonban a nyomaton a képpontok nem különülnek el egymástól.

A PPI (Pixel Per Inch, azaz képpontok száma inchenként). Ezt a fogalmat kétféle értelemben használjuk:

Egyrészt azt adja meg, hogy a nyomtató a nyomat oldalának minden inchnyi hosszát a digitális kép hány képpontjából állítsa elő. Ezt fentebb részletesebben leírtam.
Másrészt ezzel szokták megadni a monitorok, televíziók képernyőjének képpontsűrűségét, azt, hogy a monitor képernyője oldalának egységnyi hosszúságán hány fizikai képpontocska helyezkedik el. Egy monitor képernyőjének képpontsűrűsége fix érték.

4.6.3 Kimenet élesítése

Az Átalakítás eszközcsoportban található. A csővezeték legvégén helyezkedik el. Elsődleges célja a Kivágás eszköz alkalmazása utáni élesítés. Kivágás után érdemes kissé élesíteni. Természetesen nemcsak Kivágás után lehet használni, mindenki tetszése szerint használhatja. Hatása legalább 100% nagyítással nézve figyelhető meg jól az előnézeten.

Itt is két Módszer létezik, az Életlen maszk módszernél a Részletek/Élesítés eszköz Életlen maszk módszerének egyszerűsített változatát láthatjuk. Minden hasonlóan működik, mint ott.

Az RL Dekonvolúció is megegyezik az Részletek/Élesítés eszközben látottal, kivéve, hogy itt nem lehetséges a kép sarkai felé erőteljesebben élesíteni, valamint nem áll rendelkezésre a Sugár megfelelő értékének Automatikus megállapítása.

Vannak eltérések a működésben is, ebben az eszközben például a Részletküszöb maszk nem használható.

4.6.4 Geometria

Ebben az alcsoportban Forgatás, és Perspektívakorrekció eszköz áll rendelkezésre.

Perspektivikus torzítás korrekciója során a kép a fenti ábrán látható torzulást is elszenvedheti. Ezzel valamit kezdeni kell. Kétféle lehetőség közül választhatunk.

Automatikus kitöltés: Ha ezt engedélyezzük, akkor olyan mértékben felnagyítja vagy lekicsinyíti a képet, hogy a teljes kép beleférjen az eredeti képhatárokba úgy, hogy ne legyenek láthatók fekete szegélyek. Ez az alapértelmezett működés.

Automatikus kivágás: Ez a gomb csak akkor érhető el, ha az Automatikus kitöltés le van tiltva. Aktiváláskor nem okoz képinterpolációt (nagyítást vagy kicsinyítést), hanem úgy vágja ki a képet, hogy a fenti ábrán látható fekete részek már éppen ne kerüljenek a képre.

Ezt a beállítást a Geometria alcsoportban lévő eszközök figyelembe veszik.

4.6.4.1 Forgatás

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül a Geometria alcsoportban található. Segítségével elforgathatjuk a képet.

Fok: A csúszkán beállított fokkal elforgathatjuk a képet. Ezzel korrigálhatjuk például a horizont helyzetét, vagy egy torony ferdeségét.

Vízszintes vonal kijelölése: A gomb megnyomása után kijelölhetünk egy, a valóságban vízszintes vagy függőleges vonalat az előnézeten, és az ART úgy fordítja el a képet, hogy a kijelölés a képen is vízszintes vagy függőleges legyen.

A fényképet a szerző készítette

Rá kell kattintani a Forgatás eszközben lévő Vízszintes vonal kijelölése gombra, vagy az előnézet feletti eszköztáron a fenti ábrán balról a nyolcadik gombra. Az egérmutatóval rá kell állni a horizont egy pontjára, le kell nyomni az egérgombot, nyomva kell tartani, végig kell húzni a vonalat a horizont mentén, majd a végét pontosan a horizontra illesztve fel kell engedni az egérgombot. Ekkor azonnal megtörténik a kép elforgatása.

A fényképet a szerző készítette

A horizont vízszintes lett. Függőleges objektum esetén teljesen hasonlóan működik.

4.6.4.2 Perspektívakorrekció

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül a Geometria alcsoportban található. Segítségével korrigálhatjuk a perspektivikus torzítást.

A perspektivikus torzítás fogalma főleg az épületfotózáshoz kapcsolódik. Nem optikai értelemben vett torzításról van szó, hanem inkább a megszokott látványtól való eltérésről, amely nagy látószögű objektív használatakor fordul elő leginkább. Amikor egy nagy, magas épületet, például templomot fényképezünk, legtöbbször kénytelenek vagyunk nagy látószögű objektívet használni azért, hogy a templom beleférjen a képbe. Ha vízszintesen (a templomtoronyra merőlegesen) tartanánk a fényképezőgépet, akkor nem lépne fel perspektivikus torzítás. A perspektivikus torzítás a nézőpontnak, a fényképezés irányának a következménye.

A Perspektívakorrekció eszköz manuális korrekciós beállításokat és hatékony automatikus korrekciót kínál. Először az Automatikus korrekciót érdemes kipróbálni, mert amikor működik, ez a legegyszerűbb és a legpontosabb. Ha szükséges, akkor a csúszkákkal korrigálhatunk, finomíthatunk. Ha az Automatikus korrekció használhatatlan eredményt adott, akkor vonjuk vissza (az Előzményekben) az Automatikus korrekció hatását, és korrigáljunk manuálisan.

Vízszintes és Függőleges: Ezekkel a csúszkákkal eltolhatjuk a képet egészen addig, amíg az eredményül kapott kép középpontja egy vonalba nem kerül az optikai középponttal. Ezt általában nem szükséges megtennünk, kivéve ha a tilt-shift objektív eltolási funkcióját használtuk, vagy korábban képszerkesztő programban nem centrikusan vágtuk ki a képet (centrikus: az eredeti kép középpontja megegyezik a kivágott kép középpontjával). A csúszkákkal a kép szélességének/magasságának százalékában megadva állíthatjuk be az eltolást.

Nyírás: Ezzel a csúszkával az átlós torzítást korrigálhatjuk.

Szög: Ezzel a csúszkával elforgathatjuk a képet.

Oldalarány beállítása: A kép helyes oldalarányának beállítása.

Fókusztávolság: Az objektív fizikai gyújtótávolsága. Ha ez szerepel a metaadatok között, akkor automatikusan beállítja.

Vágási tényező (Crop faktor): A fényképezőgép kivágási szorzótényezője (crop faktor). A vágási tényező értéke full-frame váz esetén 1, Canon APS-C esetén 1,6, egyéb APS-C esetén 1,5, M4/3 esetén 2. Ezen kívül minden egyéb vágást (pl. digitális zoom) is figyelembe kell venni. Ha a program meg tudja állapítani a metaadatokból, akkor automatikusan beállításra kerül.

Ha az objektív fizikai gyújtótávolsága nem ismert, csak az ekvivalens gyújtótávolsága, akkor a Fókusztávolságnál állítsuk be az ekvivalens gyújtótávolságot, a Vágási tényezőnél pedig 1-et.

Automatikus korrekció:

Az Automatikus korrekció megtalálja a valószínűleg párhuzamos vonalakat a képen, és automatikusan korrigálja a perspektívát. A fényképezőgép adatait (Fókusztávolság, Vágási tényező és Vízszintes/Függőleges eltolások) megfelelően be kell állítani, hogy ez megfelelően működjön.

Automatikus korrekció - Vízszintes: Automatikusan beállítja a Forgatást és a Vízszintes korrekciót. A Függőleges korrekciót megfelelően kell beállítani a helyes működéshez.

Automatikus korrekció - Függőleges: Automatikusan beállítja a Forgatást és a Függőleges korrekciót.

Automatikus korrekció - Vízszintes és függőleges: Automatikusan beállítja a Forgatást, a Függőleges, és a Vízszintes korrekciót.

Vezérlővonalak:

Vízszintes és/vagy függőleges vezérlővonalak húzhatók az automatikus korrekció elősegítése érdekében. Egyes képeknél szükség lehet rájuk, ha a képen nincsenek megfelelő vonalak.

Vezérlővonalak létrehozásához először a ceruza (szerkesztés) gombra kell kattintani. Nyomjuk le, és tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűt, pozicionáljuk az egérmutatót a vezérlővonal kezdőpontjához, nyomjuk le az egérgombot, és nyomva tartása mellett pozicionáljuk az egérmutatót a vonal végpontjához, majd engedjük fel az egérgombot. Egymás után több vezérlővonalat húzhatunk.

A vezérlővonal végein lévő vezérlőpontot az egérrel megfogva korrigálhatunk a vonalon.

Egy vezérlővonalat rajta jobb egérgombbal kattintva törölhetünk.

Az összes vezérlővonalat a kuka gombra történő kattintással törölhetjük. Csak akkor működik, ha a szerkesztést bekapcsoltuk a ceruza gombbal.

A pipa gombra kattintva a létrehozott vagy módosított vezérlővonalak alkalmazásra kerülnek. Csak akkor működik, ha a szerkesztést bekapcsoltuk a ceruza gombbal.

4.6.5 Objektív alcsoport

Ebben az alcsoportban az objektív hibáit korrigálhatjuk. A következő eszközök állnak rendelkezésre:

Profilozott objektívkorrekció
Torzításkorrekció
Kromatikusaberráció-korrekció
Peremsötétedés-korrekció

4.6.5.1 Profilozott objektívkorrekció

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. Célja a Geometriai torzítás és/vagy Peremsötétedés és/vagy Kromatikus aberráció csökkentése úgynevezett objektívprofilok segítségével.

Az alapötlet az, hogy ha létrehozunk egy adatbázist vagy profilfájlt, amely tartalmazza az adott objektívre vonatkozó torzítás, peremsötétedés, és kromatikus aberráció javításához szükséges adatokat, akkor ezt az adatbázist vagy fájlt bármikor felhasználhatjuk ezen objektívhibák korrekciójára, és nem kell minden egyes fényképen manuálisan korrigálnunk.

Az objektívkorrekciós adatokat tartalmazó fájlt nevezzük Objektívkorrekciós profilnak, angolul Lens correction profile, ebből eredően a fájl kiterjesztése .lcp. Létezik egy Lensfun nevű, közösség által fejlesztett adatbázis is, amely sokféle objektívhez tartalmazza a korrekciós adatokat. Ezt az ART tartalmazza.

Ha egy objektív kétféle (pl. full-frame és APS-C) érzékelőméretű vázhoz is használható, akkor nem mindegy, hogy mely érzékelőméretre vonatkoznak a Lensfun adatbázisban vagy az LCP fájlban lévő korrekciós adatok. Ilyenkor a megfelelő érzékelőméretre vonatkozó profilt kell használni.

Bizonyos esetekben a nyers fájlba ágyazott metaadatok is tartalmazhatnak objektívkorrekciós adatokat. Ha az ART a metaadatokban talál korrekciós adatokat, akkor azokat automatikusan alkalmazza.

Nem feltétlenül állnak rendelkezésre mindhárom probléma korrigálásához a szükséges adatok. Amelyik nem áll rendelkezésre, az nem jelölhető be a Korrigálni kívánt problémák részben.

Ha bejelöljük az Automatikusan adatbázisból lehetőséget, akkor a Lensfun adatbázisban próbálja megkeresni a vázat és az objektívet a korrekciós adatok elérése céljából. Ehhez a nyers fájl metaadataiba ágyazott váznevet és objektívnevet használja. Ha megtalálta, akkor az ábrán láthatóhoz hasonlóan megjeleníti a váz és az objektív típusát. Az ábrán az ART automatikusan nem jelölte be a Kromatikus aberráció korrigálását, azonban ebben az esetben az objektívprofilban rendelkezésre áll, ezért be tudjuk jelölni.

Ha automatikusan nem találta meg az ART a Lensfun adatbázisban a váz vagy az objektív típusát, akkor a Manuálisan adatbázisból lehetőséget választva magunk is megkereshetjük és kiválaszthatjuk. Akkor nem találja meg automatikusan, ha a váz és/vagy az objektív megnevezése eltér a metaadatokban és/vagy az adatbázisban, vagy egyáltalán nincsenek adatok a vázhoz és/vagy az objektívhez a Lensfun adatbázisban.

Ha letöltött Adobe LCP profilfájlt szeretnénk használni, akkor jelöljük be az LCP fájl lehetőséget, és keressük meg az objektívhez, vagy a váz és az objektív együtteséhez tartozó Adobe LCP profilfájlunkat.

4.6.5.2 Torzításkorrekció

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. Az objektív torzítását korrigálhatjuk segítségével.

Automatikus: Ha rákattintunk, akkor automatikusan korrigálja a torzítást azáltal, hogy a képet a torzítás szempontjából a beágyazott JPEG képhez igazítja (ha van beágyazott JPEG kép). Csak akkor van hatása, ha a fényképezőgép a JPEG kép létrehozása előtt korrigálta az objektív torzítását. Az automatikusan végrehajtott korrekció megjelenik az Erősség csúszkán, amelyet a csúszka segítségével finomíthatunk.

Erősség: Az Erősség csúszkával manuális korrekciót végezhetünk. A negatív értékek a hordó torzítást, a pozitívak pedig a párna torzítást korrigálják.

Ha aktiváljuk az Átalakítás eszközcsoportban lévő Kivágás eszközt, a Segédvonalak típusánál a Rács lehetőséget választjuk, és megnyomjuk a Kiválasztás gombot, akkor rácsot helyezhetünk el az előnézet elé, amely segíthet a torzításkorrekció beállításában. A rácsot a Kivágás eszközben a Kész gombra kattintva, vagy a Kivágás eszköz kikapcsolásával tüntethetjük el.

4.6.5.3 Kromatikusaberráció-korrekció

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. A Színrekonstrukció után fejti ki hatását. (A RAW eszközcsoportban lévő hasonló eszköz pedig a Színrekonstrukció előtt.)

Színhiba (kromatikus aberráció) korrigálására szolgál. A világos területek melletti sötét élek mentén jelennek meg színes szegély formájában a színhibák. Színhibát például az égbolt előtt lévő faágak mellett láthatunk. A színhibáknak ezt a fajtáját oldalirányú színhibának nevezzük.

A színhiba korrigálását ajánlatos legalább 100%-ra nagyított előnézeten, vagy Részletablakban megfigyelni.

A nem túl nagy mértékű színhiba jól javítható, de azért a javíthatóságnak van határa. Ezt vegyük figyelembe.

A színhiba színétől függően a Vörös és/vagy a Kék csúszkákkal korrigálhatjuk a színhibát.

Az alábbi ábrán látható képrészlet nem nyers fájlból, hanem JPEG képből származik. A nagyítás 200%.

A képen jelentős mértékű vöröses és zöldes színű oldalirányú színhiba látható.

A Vörös és a Kék csúszkával kell korrigálni, a legkevesebb színhiba talán a Vörös csúszka 0,0006, és a Kék csúszka 0,0004 állásában látható. Tökéletesen nem lehet korrigálni a színhibát, azonban csak nagyon kevés színhiba maradt.

4.6.5.4 Peremsötétedés-korrekció

Az Átalakítás eszközcsoportban, azon belül az Objektív alcsoportban található. Kifejezetten az objektív által okozott peremsötétedés korrekciójára szolgál, kreatív célokra a Különleges hatások eszközcsoportban található Peremsötétedés szűrő eszközt kell használni.

Mérték: A csúszka pozitív értékei a kép széleit világosítják a klasszikus peremsötétedés korrigálása érdekében. A csúszka negatív értékei esetén elsötétíti a széleket.

Sugár: Befolyásolja, hogy a hatás középpontjától számítva milyen távolságtól kezdődően világosodjon vagy sötétedjen a kép a sarkok felé. Alacsonyabb értékeknél nagyobb a sötétedés/világosodás területe, magasabb értékeknél kisebb.

Erősség: A sötétítés vagy világosítás mértékét állíthatjuk be segítségével. Ha a fényképen erősebben sötétedett sarkokat látunk, akkor erősebb világosításra van szükség a korrekcióhoz, és fordítva. Állítsuk be a Mérték értékét -100-ra, a Sugár értékét 50-re, mozgassuk az Erősség csúszkát 1-ről 100-ig, és láthatjuk, hogyan működik.

Középpont X: A hatás középpontját vízszintesen mozgathatjuk segítségével.

Középpont Y: A hatás középpontját függőlegesen mozgathatjuk segítségével.

4.7 Raw eszközcsoport

Ebben az eszközcsoportban olyan globális szerkesztőeszközök találhatók, amelyeket csak nyers fájl szerkesztésekor használhatunk, képfájl szerkesztésekor nem. Ezek az eszközök a nyers adatokon fejtik ki hatásukat.

Az ART kétféle színmátrixszal készült képérzékelő nyers fájljainak feldolgozására alkalmas: X-Trans mátrixszal (csak Fujifilm fényképezőgépek), és Bayer mátrixszal (a többi gyártó).

Az ART felismeri, hogy a szerkesztett nyers fájl milyen színmátrixot alkalmaz, és csak a megfelelő szerkesztőeszköz-alcsoportot jeleníti meg. Az egyik az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoport, a másik pedig az Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoport. Ezek egymástól eltérő lehetőségekkel rendelkeznek.

A csoport szerkesztőeszközei:

(Bayer mátrix) Színrekonstrukció
(Bayer mátrix) Raw fekete pontok
(Bayer mátrix) Előfeldolgozás
(Bayer mátrix) Kromatikusaberráció-korrekció
(X-Trans mátrix) Színrekonstrukció
(X-Trans mátrix) Raw fekete pontok
Raw Nyereség/Fehér pont
Előfeldolgozás
Dark-Frame
Flat-Field

4.7.1 Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoport

Ebben az alcsoportban Bayer-féle színszűrővel ellátott képérzékelővel rendelkező fényképezőgépek nyers fájljaihoz használatos eljárások találhatók.

4.7.1.1 Színrekonstrukció

A Raw eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Ennek az eszköznek a hatása csak 1:1 vagy annál nagyobb nagyítás mellett látható jól. Nagyítsuk 1:1-re az előnézetet, vagy helyezzünk el néhány Részletablakot az előnézeten.

A képérzékelő színeket nem lát. Azt a műveletet (módszert), amikor a hiányos színinformációkból helyreállítjuk a képpontok színinformációit, Színrekonstrukciónak nevezzük. Ennek során jön létre a színes kép a nyers fájl adataiból, és ezen a képen fejtik ki hatásukat egymás után a szerkesztőeszközök.

Ezt az eljárást angolul legtöbbször demosaicing-nek nevezik, magyar elnevezése eddig nem alakult ki. A Wikipediában olvasható, hogy az eljárás “color reconstruction”, azaz színrekonstrukció néven is ismert, ezért én a magyarul is jól érthető színrekonstrukció szót fogom használni. Nem szabad összetéveszteni a kiégett csúcsfények rekonstrukciójával, mert itt teljesen másról van szó.

Az ART számos Színrekonstrukció-algoritmust kínál, amelyek mindegyike egymástól eltérő jellemzőkkel rendelkezik.

Mivel a színrekonstrukció által keletkezett kép képezi az alapot, amelyen a szerkesztőeszközök kifejtik hatásukat, a Színrekonstrukció-algoritmus kiválasztása jelentős hatással lehet a végeredményre, különösen közelről nézve a képet. A különböző Színrekonstrukció-algoritmusok közötti különbség leglátványosabban a finom részletek megjelenítésében, és a labirintusszerű minták formájában jelentkező műtermékek láthatóságában jelentkezik. Legalább 100%-os nagyítással kell néznünk az előnézetet, hogy az egyes algoritmusok eltéréseit megfigyelhessük.

Az ART-ban rendelkezésre álló Színrekonstrukciós eljárások a következők:

AMaZE: Az AMaZE (Aliasing Minimization and Zipper Elimination) a legjobb módszer az alacsony ISO értékkel készült képekhez.

RCD: Az RCD (Ratio Corrected Demosaicing) kiváló munkát végez a kerek éleknél, például csillagoknál az asztrofotózásban, miközben szinte ugyanolyan részletességet őriz meg, mint az AMaZE. Ez az alapértelmezett módszer az ART-ban.

LMMSE és IGV: Ezek nagyon zajos, magas ISO értékkel készült képeknél ajánlottak. Megakadályozzák a hamis labirintusminták megjelenését, és megakadályozzák, hogy a kép elmosottnak tűnjön a nagy zajcsökkentés miatt. Az IGV emellett meglehetősen hatékony a moiré minták mérséklésében is.

AMaZE+Bilinear: Kétféle algoritmust is alkalmaz egymás után, minden bizonnyal jobb, mint az AMaZE önmagában. Nem lehet információt találni a kétféle algoritmus együttes hatásáról.

RCD+Bilinear: Erről sem lehet információt találni, azonban Andy Astbury, aki szaktekintélynek számít, általános célra az RCD+Bilinear eljárást ajánlja az ART-hoz alapértelmezett eljárásként.

VNG4: Közepes formátumú digitális műszaki fényképezőgép és nagy látószögű objektív együttese esetén ajánlatos ezt alkalmazni.

Gyors: Nagyon gyors, de egyszerű és alacsony minőségű módszer, nem ajánlott.

Mono: Csak monokróm, vagy eltávolított színszűrővel rendelkező fényképezőgépek felhasználói számára hasznos.

Pixel Shift (pixeleltolás): Egyes Pentax és Sony fényképezőgépek támogatják a Pixel Shift módban történő fényképezést, amely során négy felvétel készül úgy, hogy az érzékelő mindig egy-egy képponttal eltolódik azért, hogy a leendő kép minden egyes képpontjában lehetővé váljék a vörös, a zöld és a kék szint pontos rögzítése. A négy felvételt egy nagy nyers fájlban tárolják. Az ART képes a felvételeket egy képpé egyesíteni. A Pixel Shift legnagyobb problémája az elmozdulás. A fényképezőgépnek (és a témának) teljesen mozdulatlannak kell lenni a felvételek elkészítése közben. Mivel az érzékelőnek időre van szüksége ahhoz, hogy elmozduljon és stabilizálódjon, a legkisebb időköz az egyes expozíciók között körülbelül egy másodperc.

Nincs (érzékelőmintázatot mutat): Nem történik színrekonstrukció. Ez hasznos lehet a diagnosztikához, de nem használható fotókhoz.

Nézzük meg a két csúszka funkcióját:

Szegély: A legtöbb nyers feldolgozó program levág néhány sort és oszlopot a kép széleinél, hogy ne legyenek láthatók az esetlegesen ott létrejött műtermékek. Ha nincs komoly okunk rá, ne változtassuk meg az alapértelmezett értéket.

Hamis színek elnyomásának lépései: Ez a csúszka beállítja a Színrekonstrukció algoritmus alkalmazásakor a műtermékek elnyomására alkalmazott medián szűrőátmenetek számát. A hamis színek elnyomása hasonló a színsimításhoz. A hamis színek általában jobban láthatók az élsimító (anti-aliasing) szűrő nélküli fényképezőgépek képein.

4.7.1.2 Raw fekete pontok

A Raw eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Ne foglalkozzunk vele. Várhatóan legfeljebb diagnosztikai célra kellhet használni, szerkesztésre nem.

4.7.1.3 Előfeldolgozás

A Raw eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található.

Többféle rendellenesség kezelésére alkalmas eszköz.

Vonalzaj szűrő: A vonalzaj vízszintes vagy függőleges sávként jelenik meg, amely leginkább zajos képeken látható. Ezt az elemi érzékelőkhöz kapcsolódó elektronikában keletkező zaj okozza, amely soronként vagy oszloponként olvassa ki az egyes elemi érzékelők értékét. Ezt lehet csökkenteni a csúszka segítségével.

Irány: Válasszuk ki a Vízszintes, Függőleges, vagy Mindkettő lehetőséget az észlelhető Vonalzaj iránya szerint. A Vízszintes csak a PDAF sorokon lehetőség bizonyos tükör nélküli, fázisérzékelős autófókuszú fényképezőgépeknél fellépő sávosodási hiba csökkentésére szolgál.

Zöld egyensúly: Ezzel a csúszkával eltávolíthatók a fényképezőgép érzékelőjén lévő két zöld csatornának enyhe színkülönbségéből származó műtermékek. Állítsuk elég magasra az értéket ahhoz, hogy a labirintusszerű minta eltűnjön, de annál ne magasabbra. A zöld kiegyenlítés az áthallás okozta zöld felosztás kiegyenlítésére is használható.

PDAF vonalszűrő: A fázisérzékelős automatikus fókuszú (PDAF) fényképezőgépek hajlamosak vonalcsíkozási műtermékek előállítására, amikor ellenfényes témát fényképezünk. Ha engedélyezzük a PDAF vonalszűrőt, akkor megpróbálja kijavítani ezeket a műtermékeket.

Dinamikus sorzaj szűrő: Ha engedélyezzük, akkor megkísérli korrigálni a dinamikus sorzajt. A helyes működéshez a nyers fájlnak tartalmaznia kell néhány nem látható oszlopot (amelyek a “optikai fekete” mérésére szolgálnak).

4.7.1.4 Kromatikusaberráció-korrekció

A Raw eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő Bayer Mátrixszal alcsoportban található. Jellemzője, hogy a Színrekonstrukció előtt történik meg a színhiba csökkentése. Az Átalakítás eszközcsoportban található Kromatikusaberráció-korrekció eszköz a Színrekonstrukció után fejti ki hatását.

A fenti ábrán látható Automatikus korrekció az alapértelmezett módszer.

Iterációk: Az automatikus korrekció nem távolítja el az összes színhibát. Ha azonban még egyszer végrehajtjuk, akkor a maradék színhiba egy részét eltünteti. Minél többször ismételjük meg a végrehajtását, annál jobb eredményt kapunk, azonban annál hosszabb időt vesz igénybe. Az Iterációk száma a végrehajtások számát jelenti, amely legfeljebb 5 lehet.

Színeltolódás elkerülése: Ha bejelöljük, akkor kevesebb lesz a színeltolódás.

Ha nem engedélyezzük az Automatikus korrekciót, akkor manuálisan korrigálhatjuk a színhibát.

A színhiba színétől függően a Vörös és/vagy a Kék csúszkákkal korrigálhatunk.

4.7.2 Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoport

A Fujifilm fényképezőgépei nem Bayer-féle színszűrőt alkalmaznak a képérzékelő előtt, hanem X-Trans színszűrőt. Az X-Trans színszűrővel készült képeket a Bayer színszűrős érzékelőkhöz képest eltérő módon kell feldolgozni.

4.7.2.1 Színrekonstrukció

A Raw eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoportban található.

A Módszer az alábbiak egyike lehet.

Gyors: Nagyon gyors, de egyszerű és alacsony minőségű Színrekonstrukció módszer, nem ajánlott.

Mono: Csak monokróm, vagy eltávolított színszűrővel rendelkező fényképezőgépek felhasználói számára hasznos.

Nincs (érzékelőmintázatot mutat): Nem történik színrekonstrukció. Ez hasznos lehet a diagnosztikához, de nem használható fotózáshoz.

3-menetes (Markesteijn): Ez az algoritmus egymás után három menetet futtat a képen, ami élesebb eredményhez vezet, azonban a minőségkülönbség csak alacsony ISO-értékű fényképeken látható. Lassabb, mint az 1-menetes.

1-menetes (Markesteijn): Gyorsabb, mint a 3-menetes, de némileg gyengébb a minősége, azonban a minőségkülönbség csak alacsony ISO-értékű fényképeken látható. Ha a gyorsaság problémát jelent, akkor ez a módszer nagy ISO érzékenységű felvételeknél használható, észrevehető minőségbeli különbség nélkül.

3-menetes+Gyors: Kétféle módszert alkalmaz egymás után.

1-menetes+Gyors: Kétféle módszert alkalmaz egymás után.

A módszerek közül a legjobb minőséget a 3-menetes (Markesteijn) módszer adja.

4.7.2.2 Raw fekete pontok

A Raw eszközcsoportban, azon belül az Érzékelő X-Trans Mátrixszal alcsoportban található.

Ne foglalkozzunk vele. Várhatóan legfeljebb diagnosztikai célra kellhet használni, szerkesztésre nem.

4.7.3 Raw Nyereség/Fehér pont

A Raw eszközcsoportban található.

Ne foglalkozzunk vele. Várhatóan legfeljebb diagnosztikai célra kellhet használni, szerkesztésre nem.

4.7.4 Előfeldolgozás

A Raw eszközcsoportban található. Elnyomja a Forró és Halott képpontokat úgy, hogy lecseréli őket a környékbeli képpontok átlagára.

A “forró pixelek” fényes és telített apró pontokként jelennek meg a képen. Mindegyik annak az eredménye, hogy az érzékelőn egy elemi érzékelő a kelleténél nagyobb jelet ad le. Az, hogy az érzékelőn lévő egyetlen elemi érzékelő megfelel-e a feldolgozott fotó egyetlen képpontjának, a választott Színrekonstrukció módszertől (és egyéb tényezőktől) függ. A legtöbb módszer (például az AMaZE) esetén nincs közvetlen kapcsolat az elemi érzékelők és a képpontok között, így a forró pixelek nemcsak egypixeles pontként jelenhetnek meg, hanem apró 3x3-as pixelkeresztként, vagy valamivel nagyobb foltként is. A forró pixelek jelenléte teljesen normális jelenség minden fényképezőgépben, de nappali fotózás során általában nem találkozhatunk velük. Minél hosszabb az expozíció, annál nagyobb az esélye annak, hogy forró pixelek jelennek meg, és annál nagyobb a számuk is. Általában két másodpercnél hosszabb záridő esetén jelentkezik ez a probléma.

A “halott pixelek” fekete pontként (vagy keresztként vagy foltként) jelennek meg. Ezek a szenzoron lévő elhalt (működésképtelen) elemi érzékelők következményei, és a záridőnek nincs befolyása arra, hogy megjelennek-e vagy sem. Ha egy elemi érzékelő halott, akkor minden fotón ugyanazon a helyen lesz látható az elhalt pixel.

Forró pixel szűrő: Ha engedélyezzük, akkor elnyomja a Forró pixeleket.

Halott pixel szűrő: Ha engedélyezzük, akkor elnyomja a Halott pixeleket.

Küszöb: A Forró és Halott pixelek automatikus észlelésének érzékenységét szabályozza. Ezzel lehet meghatározni, hogy mit tekintsen Forró/Halott pixelnek. Addig kell fokozatosan növelni a küszöbértéket, amíg a Forró/Halott képpontok el nem tűnnek.

4.7.5 Dark-Frame

A Raw eszközcsoportban található. Egy Dark-frame (sötét felvétel) kivonásával csökkenthetjük a különböző eredetű (pl. termikus) zajokat, amelyeket hosszú záridővel készült felvételeknél észlelhetünk. Legalább 1 másodperces záridő tekinthető hosszú záridőnek. A magas ISO miatt bekövetkező zajokra hatástalan, a Forró pixeleket azonban eltünteti.

A módszer lényege az, hogy amikor hosszú záridővel készítünk felvételt, akkor közvetlenül utána ugyanolyan beállításokkal készítünk egy vagy több nyers (raw) formátumú felvételt (Dark-Frame-et) úgy, hogy az objektívsapkát az objektívre helyezzük. A legjobb 4-6 darab Dark-Frame képet készíteni. Ilyen módon lefényképezzük például a képmező termikus zaj miatti egyenetlenségeit, és ha a Dark-Frame-e(ke)t kivonjuk a képből, akkor zajmentesebb képet kapunk. Azért kell mindjárt a felvételek után közvetlenül elkészíteni a Dark-Frame képeket, hogy a képérzékelő és a körülötte lévő elektronika ugyanolyan hőmérsékletű legyen, mint a képek elkészítésekor. A Dark-Frame felvételek elkészítésekor Manuál (M) módot kell használni, mert így felhelyezett objektívsapkával is ugyanolyan beállításokkal tudjuk elkészíteni a referenciaképe(ke)t, mint amilyenekkel az “éles” képek készültek.

Használata előtt a Beállítások Képfeldolgozás lapjának Könyvtárak részén meg kell adnunk a Dark-Frame felvételeket tartalmazó könyvtárat.

Fájl: manuálisan kiválaszthatunk egy Dark-Frame felvételt, amelyet kivon a szerkesztett képből.

Automatikus kiválasztás: Automatikusan választja a ki a legjobban illeszkedő Dark-Frame felvételt (fényképezőgép gyártója > típusa > ISO > záridő > dátum sorrendben választ) a metaadatok alapján. Ha egynél több, pontosan azonos tulajdonságú felvételt talál, akkor ezek átlagát alkalmazza, amely sokkal kevesebb zajt eredményez.

4.7.6 Flat-Field

A Raw eszközcsoportban található. A Flat-field jelentése a képfeldolgozásban egyenletes képmező, tehát egyenletes képmező korrekcióról van szó. Fő célja a képmezőn található világosságbeli egyenetlenségek, és enyhe elszíneződések korrigálása a nyers adatok feldolgozása során. Ezek a problémák egyszerűen korrigálhatók, ha úgynevezett flat-field referenciafájl rendelkezésre áll. Elvileg ez a legpontosabb módszer.

Kizárólag nyers formátumú referenciafájlok használhatók, és kizárólag nyers fájlok feldolgozásakor alkalmazható a módszer.

Több oka lehet annak, ha a teljes képmező nem teljesen egyenletes:

Peremsötétedés
Tilt-Shift objektív használata
A képérzékelő hőmérsékletének egyenetlensége
Az érzékelő kiolvasó elektronikájának hibái/egyenetlenségei
Egyéb okok

A korrekcióhoz flat-field referenciafájlokra van szükség. A referenciafájlokat az alábbiak szerint készíthetjük el:

A módszernek az a lényege, hogy az adott objektív-váz párossal alacsony ISO értéken nyers formátumú felvételeket készítünk bizonyos gyújtótávolság-értékenként, bizonyos rekeszértékenként egy egyenletesen megvilágított, világos felületről. Ezeknek a nyers formátumú felvételeknek (úgynevezett referenciafájloknak) a segítségével az ART meg tudja állapítani a képmező egyes részei közötti világosságeltérést, és az esetleges színeltolódást.

Példaképp a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS objektív, és Canon EOS 350D fényképezőgép páros referenciafájljait készítjük el.

A flat-field referenciafájlokat egy egyenletes világos felület lefényképezésével készítjük,

fényképezőgép-típusonként,
objektívtípusonként,
gyújtótávolságonként,
rekeszértékenként

szükséges egy-egy nyers formátumú fájlt készíteni.

A leírtak azt jelentik, hogy ha több különböző típusú fényképezőgéppel rendelkezünk, akkor sajnos mindegyikkel el kell készíteni a referenciafájlokat. Ha több objektívvel rendelkezünk, akkor szintén mindegyikkel el kell készíteni a referenciafájlokat, akkor is, ha több különböző típusú objektíven is beállítható egy adott gyújtótávolság. Ha például két különböző típusú objektíven is beállítható az 55 mm gyújtótávolság, akkor is mindkét objektívvel el kell készíteni az 55 mm gyújtótávolságú referenciafájlokat, és a megfelelőt kell alkalmazni a korrekció során.

A “gyújtótávolságonként” kitétel nyilván nem azt jelenti, hogy minden egyes beállítható (pl. mm-enként) gyújtótávolság-állásban referenciafájlt kell készíteni. Ez szükségtelen. Én minden olyan gyújtótávolság-állásban készítettem referenciafájlt, amely az objektíven fel van tüntetve. A “rekeszértékenként” kitétel számomra azt jelentette, hogy szabványos “egész” rekeszértékekkel készítettem referenciafájlokat (f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16 és f/22 értékekkel). A 18-55 mm-es objektívvel készítettem f/3,5 maximális rekeszértékkel is referenciafájlt.

A flat-field referenciafájlok elkészítéséhez egy Cokin P szűrőtartóba helyezhető, egyenletesen fehér műanyag lapot használtam. Az eredeti funkciója e lapnak a fehéregyensúly beállítása, kifejezetten erre a célra gyártják.

Ha van más, egyenletesen fehér, tejüvegszerű műanyag lapunk, azt is használhatjuk. Például tejszerű, félig áttetsző poli (metil-metakrilát) lap is megfelelő lehet, vagy fehér opál akril lap.

A lap egyenletessége a legfontosabb követelmény. A lapnak kellően áttetszőnek kell lennie, de ne legyen átlátszó. A lapot a szűrőtartóba helyeztem, mégpedig az objektívhez legközelebbi helyre, és a szűrőtartót a Canon 18-55 mm-es objektívre rögzítettem. A lényeg az, hogy egy áttetsző, egyenletes fehér felületet helyezzünk el kis távolságra az objektívtől, vagy inkább közvetlenül az objektív szűrőtartójára. Tartó híján akár kézzel is az objektív elé tarthatjuk a lapot.

A kép készítésére olyan napot kell választani, amikor aránylag egyenletes az égbolt, például egyenletesen kék vagy szürke. Előnyös, ha egyenletesen borult, felhős az ég, és nincs napsütés. Ha süt a nap, akkor napnak háttal álljunk, és ha kell, kezünkkel takarjuk el a nap fényét, hogy hátulról ne világíthassa meg a szűrőtartóban lévő fehér lapot. A következő beállításokat használjuk:

Állítsunk be fényképezőgépünkön +1 2/3 Fé expozíció-kompenzációt, másfajta fehér laphoz más érték lehet megfelelő, ezt próbafelvétellel és hisztogrammal ellenőrizzük.
Állítsuk gépünket Av vagy A (rekesz prioritás) üzemmódba.
Állítsunk be RAW+JPG vagy RAW lehetőséget a képminőség menüben.
Állítsunk be legalacsonyabb ISO értéket, például ISO 100-at.
A fehéregyensúly beállítása bármilyen lehet, nem számít.
Kapcsoljuk ki objektívünkön az automatikus élességállítást és a képstabilizátort.
Állítsunk be 18 mm gyújtótávolságot.
Állítsuk az élességet végtelenre.
A rekeszt állítsuk f/3,5-re (maximálisra).
Irányítsuk felfelé, az égboltra a fényképezőgépet, és készítsük el a felvételt.
Ellenőrizzük hisztogram segítségével, hogy a kép semmiképpen se legyen túlexponált. Ha túlexponált, akkor csökkentsük az expozíció-korrekciót, illetve ha szükséges, kissé növelhetjük. Ha ezt jól beállítottuk, akkor kezdhetünk hozzá a referenciafájlok elkészítéséhez.
Készítsük el az összes gyújtótávolság-rekeszérték kombinációval a referenciafájlokat.

Azaz f/3,5 után állítsunk be f/4 rekeszt, és készítsük el a referenciafájlt, és sorban minden szükséges rekeszértékkel. Ezután állítsuk be a következő gyújtótávolságot, például 24 mm-t, és szintén minden szükséges rekeszértékkel készítsünk referenciafájlt. És így tovább mindaddig, amíg nem rendelkezünk minden szükséges gyújtótávolság-rekeszérték kombináció tekintetében referenciafájllal. Én az objektíven jelölt gyújtótávolságokkal (18 mm, 24 mm, 35 mm, 55 mm), valamint minden gyújtótávolság esetében a szabványos rekeszértékekkel (f/3,5, f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16) készítettem felvételeket. Az f/3,5 nem szabványos rekeszérték, de 18 mm-es gyújtótávolságnál azzal is készítettem egy felvételt. Az egyes gyújtótávolságoknál természetesen csak azzal a szabványos rekeszértékkel készítettem felvételt, amely beállítható volt. Leírni tovább tart, mint megcsinálni. Egy objektívvel negyedóra alatt végezhetünk.

Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy képként hogyan néz ki egy flat-field referenciafájl (az ábrán természetesen JPEG formátumú kép látható). Jól látszódnak az egyenetlenségek.

Ha több objektívünk van, azokkal is végezzük el a fentieket. Minél jobb minőségűek a referenciafájlok, annál jobb lesz a korrigálás során várható eredmény is.

Fix gyújtótávolságú objektív esetén mindössze néhány különböző rekeszértékkel kell referenciafájlt készíteni.

Ha kis eltérés van az egyes esetek között, akkor nem feltétlenül kell minden esetről referenciafájlt készíteni. Például a fenti objektívnél a 35 mm és az 55 mm gyújtótávolságú esetek majdnem megegyeznek egymással peremsötétedés tekintetében, ezért esetleg az 55 mm-es képek elhagyhatók, és használhatjuk helyettük a 35 mm-es képsorozatot. Véleményem szerint azonban nem érdemes ezen időt spórolni.

Ha elektronikus objektívet használunk, akkor a fájlnév közömbös, mivel az ART automatikusan megtalálja a helyes referenciafájlt. Ha azonban olyan manuális objektívet használunk, amely nem rögzíti a metaadatok között az objektív típusát, a rekeszértéket és a gyújtótávolságot, akkor magunknak kell manuálisan kiválasztani a megfelelő fájlt. Emiatt át kell nevezni a referenciafájlokat úgy, hogy később is be tudjuk azonosítani a készítés körülményeit. Véleményem szerint ezt érdemes megtennünk elektronikus objektívek esetében is, mert ha manuálisan kell választanunk a referenciafájlok között, akkor nem fogjuk tudni, hogy például az IMG_1258.CR2 nevű referenciafájl milyen objektívvel, milyen gyújtótávolsággal, milyen rekeszértékkel, és milyen vázzal készült.

Követhetjük például az alábbi elnevezési mintát:

ff_dátum_váz-típusa_objektív-típusa_gyújtótávolság_rekeszérték.kit

Például:

ff_20200721_canon-750d_canon-18-55-stm_18mm_f5,6.CR2

A fájl eredeti kiterjesztését (a fenti példában CR2) ne változtassuk meg.

Az átnevezés formátuma tulajdonképpen mindegy, azt nem az ART-nak, hanem magunknak készítjük. Másfajta elnevezési rendszert is kitalálhatunk. A felvétel készítésének dátuma akkor hasznos, ha több azonos körülmények között készült referenciafájlunk van.

A használathoz minden referenciafájlt azonos mappában kell tárolni, amely tetszés szerinti helyen lehet számítógépünkön.

A Beállítások Képfeldolgozás lapján, a Könyvtárak részben meg kell adnunk a flat-field referenciafájlokat tartalmazó könyvtár elérési útvonalát.

Térjünk rá a Flat-field eszközre.

Fájl: Megkereshetjük és kiválaszthatjuk a használandó Flat-field nyers formátumú referenciafájlt.

Automatikus kiválasztás: Automatikusan kiválasztja a felvétel körülményeivel egyező, vagy ahhoz legközelebb álló referenciafájlt a feldolgozandó nyers fájl, illetve a referenciafájlok metaadatai alapján. Ha nem talál egyezést, akkor üzenet jelenik meg. Ha egynél több pontosan egyező referenciaképet talál, akkor ezek adatait átlagolja, majd felhasználja az egyenletes képmező korrekcióhoz.

A fényképet a szerző készítette

A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy pontosan egyező referenciafájlt talált. Az objektív típusa, a beállított gyújtótávolság (55 mm), és a beállított rekeszérték (f/5,6) is pontosan egyezik.

A fényképet a szerző készítette

A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy a legközelebb eső referenciafájlt választotta. Az objektív típusa, a beállított rekesznyílás egyezik (f/5,6), a beállított gyújtótávolság 40 mm, azonban az ART a 35 mm-es gyújtótávolsághoz tartozó referenciafájlt választotta. Ez helyes választás volt, mert csak 35 mm-es és 55 mm-es referenciafájl állt rendelkezésre, és a 35 mm közelebb áll a beállított 40 mm-hez, mint az 55 mm.

Beágyazva a metaadatokba: Ha az objektív flat-field korrekciós paraméterei elérhetők a kép metaadataiból, akkor ez a lehetőség kiválasztható.

A referenciafájl nyers adataiból létrehozott referenciaképen elmosást kell végrehajtani azért, hogy a referenciakép képzaja, és a készítésekor esetlegesen a képérzékelőre került porszemcsék ne befolyásolják a korrekció eredményét.

Az Elmosás típusa az alábbi négyféle lehet:

Terület: Ez az alapértelmezett, és általában ez a leghasznosabb beállítás. A referenciaképen az elmosást minden irányban egyformán alkalmazza. Jól használható például peremsötétedés korrekciójához.
Függőleges: Csak függőleges irányban alkalmazza az elmosást.
Vízszintes: Csak vízszintes irányban alkalmazza az elmosást.
Függőleges + Vízszintes: Egymás után vízszintesen majd függőlegesen alkalmazza az elmosást azért, hogy egyaránt korrigálja a vízszintes és a függőleges egyenetlenségeket.

A függőleges és vízszintes fogalma a nyers fájlban az érzékelő tájolásával függ össze, ami egy váz esetén mindig ugyanaz, függetlenül attól, hogy a fényképezőgépet vízszintesen vagy függőlegesen tartottuk-e fényképezés közben. Az fényképezőgép-típusonként változó lehet, hogy az érzékelő adatait fekvő vagy álló formátumban tárolja-e, így ha függőleges vagy vízszintes módot szeretnénk használni, meg kell vizsgálni, hogy melyik irány a megfelelő ahhoz a váztípushoz.

Elmosódási sugár: Ez a csúszka szabályozza a referenciafájl adataiból létrehozott referenciakép elmosásának a mértékét. A 32-es alapértelmezett érték általában elegendő ahhoz, hogy megszabaduljunk a nyers adatok képzaj miatti változásaitól. Ha ezt nem tennénk, akkor esetleg a referenciafájl képzaja miatti egyenetlenség is meglátszódhatna a korrigált képen. Az elmosódási sugár 0-ra állítása kihagyja a elmosási folyamatot, és lehetővé teszi az érzékelőn lévő por vagy egyéb szennyeződés hatásának korrigálását az éppen szerkesztett képen. Ez azonban csak akkor valódi lehetőség, ha az “éles” fényképek elkészülte után közvetlenül, még a váz kikapcsolása előtt elkészítjük a referenciafájlt. A váz be/kikapcsolásakor ugyanis a legtöbb váz megpróbálja a port eltávolítani a képérzékelőről, ezért ha később készítenénk referenciafájlt, az nem a képeink készítésekor fennálló állapotot tükrözné.

Vágásvezérlés: A referenciakép alkalmazása a korrekció miatt az éppen szerkesztett kép majdnem túlexponált területeinek túlzott expozícióját okozhatja. A Vágásvezérlés csúszkával megakadályozhatjuk, hogy a referenciakép hatása a szerkesztett képen vágást okozzon. A szerkesztett kép azon területei, amelyeken már az egyenletes képmező referenciakép alkalmazása előtt vágás történt, elszíneződhetnek. Ezért ha a szerkesztett fénykép túlexponált területeket tartalmaz, jobb, ha nem használjuk a Vágásvezérlés csúszkát.

4.8 Metaadat eszközcsoport

Ez tulajdonképpen nem is eszközcsoport, hanem metaadatok kezelésére szolgáló eszköz. Segítségével befolyásolni lehet, hogy mely metaadat kerüljön másolásra a mentett képbe, és módosíthatjuk is a metaadatokat. A metaadatok a nyers fájlba vagy a képfájlba vannak beágyazva, ezért nem veszhetnek el, és hasznos információkat tartalmaznak a képkészítés körülményeiről és egyebekről.

Az Exif és az IPTC adatokat módosíthatjuk, valamint saját Megjegyzést fűzhetünk a képhez.

Metaadat másolási mód:

Másolás változtatás nélkül: A mentett kép metaadatai a lehető legjobban hasonlítanak a bemeneti kép metaadataira. A metaadat-módosítások egyike sem jelenik meg a mentett képben.

Módosítások alkalmazása: A módosítások belekerülnek a mentett képbe.

Összes metaadat eltávolítása: Egyetlen metaadat sem lesz elmentve a mentett képbe.

Exif lap:

Ezen a lapon szabályozhatjuk, hogy a mentett (szerkesztett) kép mely Exif adatokat tartalmazza. Az Exif adatokat általában maga a fényképezőgép hozza létre, és beágyazza a nyers fájlba. Az alapvető Exif-információk közvetlenül láthatók. A kiterjesztett Exif-információk és az úgynevezett makernote (készítői megjegyzés) adatok faszerkezetbe vannak rendezve. Kattintsunk a nyílra a kívánt részfa bal oldalán, és látni fogjuk a tartalmát.

Csak azok az Exif adatok fognak bekerülni a mentett képbe, amely előtt pipa van.

Az gombok funkciója balról jobbra:

1. Összes kijelölése

2. Összes kijelölés törlése

3. Hozzáadás/Szerkesztés

4. A kijelölt adatokat eredeti értékükre állítja

5. Minden adatot az eredeti értékre állít

IPTC lap:

Az IPTC metaadatok további információkat tartalmaznak a képről.

Az IPTC-t általában a kép részletes leírására használják. Nagyon sok képadatbázis-szoftver létezik, amely a képekben elmentett információkat használja fel például a leíró mezők kitöltésére. Például IPTC mezőket is használhatunk, amikor megpróbáljuk eladni a képeinket. A legtöbb online képértékesítő cég szoftvere támogatja az IPTC címkéket, és elolvassa azokat, amikor feltöltjük képeinket weboldalukon keresztül.

Az gombok funkciói balról jobbra:

1. Visszaállítás az alapértelmezett profilra

2. A képfájlba ágyazott IPTC adatok visszaállítása

3. IPTC beállítások vágólapra másolása

4. IPTC beállítások beillesztése a vágólapról

Megjegyzések lap:

Tetszőleges megjegyzéseket adhatunk hozzá a képhez. A megjegyzések a kísérőfájlban (.arp) kerülnek tárolásra.

5. Végszó

Kedves Olvasó, nagyon köszönöm, hogy elolvasta könyvemet. Remélem, hogy hasznosnak találta, és egy kicsit segítette elindulni a nyers fájlok feldolgozásában. A magam szerény módján ezzel a könyvvel tudtam hozzájárulni az ART megismeréséhez, és ahhoz, hogy az összegyűjtött információk némileg rendszerezett formában az Olvasók rendelkezésére álljanak.

Még sok mindenről lehetett volna írni annak érdekében, hogy ez a könyv teljeskörűen bemutathassa az ART lehetőségeit, használatát. Fontos lenne, hogy oktatóvideók, vagy akár könyv formájában valaki bemutassa, hogy a különféle képeket hogyan lehet a legeredményesebben feldolgozni, ahhoz mely szerkesztőeszközöket milyen módon kell használni, és az is nagyon fontos lenne, hogy az is kiderüljön, hogy miért pont azokat az eszközöket célszerű használni. A darktable használatáról nagyon sok oktatóvideót találhatunk, Boris Hajdukovic és Bruce Williams összesen 240 ilyen videót tett közzé, Andy Astbury-ről és másokról nem is beszélve. Ez nagyon hiányzik az ART esetében. Bízom benne, hogy talán már a közeljövőben is lesz valaki, aki kedvet érez ehhez, és ily módon hozzájárul ahhoz, hogy az ART népszerűbb lehessen.

Végül sok sikert kívánok az Olvasónak, és szép fényeket a fotózáshoz!

A könyv első része: Alapismeretek

A könyv második része: Az ART nyersfájl-feldolgozó program

Oldal tetejére

Főoldal

Tartalomjegyzék

4. Az ART szerkesztőeszközei eszközcsoportok szerint

4.1 Expozíció eszközcsoport

4.1.1 Expozíció

4.1.1.1 Kiégett terület befedése színterjesztéssel

4.1.2 Tónuskiegyenlítő

4.1.3 Tónusgörbék

4.1.4 Dinamikus tartomány tömörítése

4.1.5 Logaritmikus tónusleképezés

4.2 Részletek eszközcsoport

4.2.1 Folt eltávolítása

4.2.2 Élesítés

4.2.2.1 Életlen maszk

4.2.2.2 RL Dekonvolúció

4.2.2.3 Egyedi RL Dekonvolúció

4.2.3 Zajcsökkentés

4.2.3.1 Világosságzaj

4.2.3.2 Színzaj

4.2.3.3 Végső simítások

4.2.4 Impulzuszaj csökkentése

4.2.5 Színhibajavítás (defringe)

4.3 Színek eszközcsoport

4.3.1 Fehéregyensúly

4.3.2 Telítettség/Élénkség

4.3.3 Csatornakeverő

4.3.3.1 RGB mátrix

4.3.3.2 Elsődleges színek korrekciója

4.3.4 Színkiegyenlítő

4.3.5 RGB görbék

4.3.6 L*a*b* korrekciók

4.3.7 Színkezelés

4.4 Helyi szerkesztés eszközcsoport

4.4.1 Maszkok áttekintése

4.4.1.1 Korrekciós rétegek

4.4.1.2 Maszkok

4.4.1.3 Parametrikus maszk

4.4.1.4 Színbeli hasonlóság maszk

4.4.1.5 Területmaszk

4.4.1.5.1 Téglalap hozzáadása, szerkesztése

4.4.1.5.2 Sokszög hozzáadása, szerkesztése

4.4.1.5.3 Átmenet hozzáadása, szerkesztése

4.4.1.5.4 Területmaszk a kép határain kívül

4.4.1.5.5 Területmaszkon kívüli terület kizárása a maszkból

4.4.1.6 Ecsetmaszk

4.4.1.6.1 Felesleges maszkrészek eltüntetése Fordított maszk esetén

4.4.1.7 Maszk utófeldolgozás

4.4.1.8 Műveletek maszkokkal

4.4.1.9 Az eredő maszk létrehozása

4.4.1.10 Maszkokkal kapcsolatos óvintézkedések

4.4.1.11 A csővezeték hatása a maszkokra

4.4.1.11.1 Különböző maszkok azonos szerkesztőeszközön belül

4.4.1.11.2 Maszkok másolása a Helyi szerkesztés eszközei között

4.4.2 Szín/Tónus korrekció

4.4.2.1 Standard és Észlelési

4.4.2.2 RGB csatornánként külön

4.4.2.3 HSL tényezők

4.4.2.4 LUT

4.4.2.5 Általánosított hiperbolikus nyújtás CTL szkript

4.4.2.6 Árnyékok kiemelése CTL szkript

4.4.2.7 ART kimenet átalakítása CTL szkript

4.4.2.8 Csatornakeverő CTL szkript

4.4.2.9 Egyszerűen felosztott tónusváltoztatás CTL szkript

4.4.2.10 Expozíció-kompenzáció CTL szkript

4.4.2.11 Fehéregyensúly és elsődleges színek korrekciója CTL szkript

4.4.2.12 Fekete-fehér keverő CTL szkript

4.4.2.13 Filmfedettség CTL szkript

4.4.2.14 Gamma/Lejtés CTL szkript

4.4.2.15 Kiegyenlítő CTL szkriptek

4.4.2.16 Kivonó színkeverés CTL szkript

4.4.2.17 Lágy fény CTL szkript

4.4.2.18 Poszterizáció CTL szkript

4.4.2.19 Színezés fényerő szerint CTL szkript

4.4.2.20 Színegyensúly RGB CTL szkript

4.4.2.21 Színkeverés CTL szkript

4.4.2.22 Színtartomány tömörítése CTL szkript

4.4.2.23 Tetraéderes színátalakítás (HSL) CTL szkript

4.4.2.24 Tetraéderes színátalakítás (RGB) CTL szkript

4.4.2.25 Tónusgörbe CTL szkript

4.4.3 Simítás

4.4.3.1 Irányított

4.3.6 Lab* korrekciók