2026.08.23, utolsó módosítás: 2026.09.13

Egyutas hangdoboz készítése

Otthoni zenehallgatásra alkalmas hangdoboz készítéséről Hangdoboz készítése otthoni zenehallgatáshoz címmel már írtam. Ott az alapokról, valamint kétutas hangdoboz készítéséről volt szó. Kiemelten foglalkoztam a kétutas, elsőfokú, soros hangváltóval. Ez lehetővé teszi, hogy egyszerű eszközökkel jól szóló hangdobozt készíthessünk. Tág határok között működő önkorrigáló képessége akár jelentősen eltérő alkatrészértékek esetén is biztosítja a hangváltó lapos (akár +/-1 dB-en belüli) elektromos átvitelét.

Egyutas hangdobozról olvasván sokan bizonyára csak legyintenek, mert úgy gondolják, hogy az nem szólhat elég jól. Évtizedek óta arról olvashatunk, hogy ha jó hangdobozt szeretnénk készíteni, akkor több hangszórót kell alkalmazni, hangváltóval több sávra kell bontani a teljes hangfrekvenciás tartományt.

Mára már ez nem feltétlenül igaz, már léteznek kiválóan szóló szélessávú hangszórók, és az itt ismertetett hangdoboz minden korábbi többutas hangdobozomnál egyértelműen jobban szól, akár gyári, akár általam készített volt. Ha valakinek nincs jól szóló hangdoboza, és egyszerűen elkészíthető, jól szóló hangdobozt szeretne jó áron, akkor itt jó helyen jár.

Miért készítsünk egyutas hangdobozt?

Már évtizedek óta foglalkoztatott az egyutas hangdoboz elkészítésének gondolata. Úgy gondoltam, hogy az egyutas, egy hangszórót tartalmazó hangdoboz tökéletlensége ellenére is jól szólhat, sőt akár jobban is, mint egy nem csúcskategóriás többutas hangdoboz. Ezt arra alapoztam, hogy egyrészt a hangváltó hiánya miatt megszabadulunk annak a hangminőségre gyakorolt negatív hatásaitól, másrészt nincsenek különböző helyekről szóló hangszórók, amelyek szintén rontják a hangminőséget. A hangok “egy pontból” jönnek, amely jó hangszóró esetén tiszta hangzást, és nagyszerű sztereó teret eredményez. Akkoriban nem voltak erre a célra alkalmas hangszórók, és egyéb tényezők sem voltak adottak ahhoz, hogy meg lehetett volna építeni a hangdobozt.

A fentebb említett írásomban is foglalkoztam egy rövidebb részben a MarkAudio CHN 110 hangszóróval történő egyutas hangdoboz elkészítésének lehetőségével, és ha már írtam róla, meg is valósítottam. Nagyszerű ötlet volt.

Egyutas hangdoboz esetén a teljes hangfrekvenciás tartományt egy hangszóró sugározza, ezért hangváltóra nincs szükség, a hangszóró kivezetéseit közvetlenül ki kell vezetni a hangdoboz hátoldalán lévő csatlakozóra. A hangszórónál semmilyen korrekciót sem alkalmazunk, ezért olyan hangszórót kell választani, amely önmagában is elég jól szól a teljes hangfrekvenciás sávban. Egyutas hangdoboz készítésével elkerülhetjük a hangváltó költségeit, és a vele járó problémákat. Ilyen hangdoboz elkészítéséről lesz itt szó.

Az egyutas hangdoboz előnye a többutas hangdobozokkal szemben az egyszerűbb felépítés, a fázishelyesebb hangzás, a jobb térhatás. Hátránya az, hogy nehezebb megvalósítani egy hangszóróval a teljes hangfrekvenciás tartomány egyenletes sugárzását. Ez a hátrány azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnánk jó egyutas hangdobozt építeni, azonban lényeges, hogy jól szóló hangszórót válasszunk. Kevés hangszórótípus felel meg az elvárásoknak.

Az otthoni zenehallgatás, mint cél, fontos kitétel. Elsősorban azért, mert az egyutas hangdoboz nem alkalmas nagyobb terek hangosítására. Elsősorban a membrán megengedett maximális kitérésének (Xmax) elérése korlátozza a túl nagy teljesítménnyel történő használatot. Egy lakótelepi lakás nappalijában azonban nagyszerű.

Az itt ismertetett hangdoboz nagyszerűen szól, nagyon tisztán, a zene finom részleteit is visszaadja a mély hangok és a középtartomány tekintetében egyaránt. A sztereó tér valóban nagyon jó. Az a véleményem, hogy ha az egyutas hangdoboz ennyire jól szól, akkor egyszerűen nincs értelme két- vagy többutas hangdobozt készíteni magasabb költséggel, több munkával, sokkal több nehézséggel. Ezt a hangdobozt meghallgatva ez a vélemény nemcsak bennem fogalmazódott meg.

Számítottam arra, hogy jól fog szólni a hangdoboz, mert a fórumokban nagyon dicsérték ezt a hangszórót, de hogy ennyire jól szól, az engem is meglepett. Annyit le merek írni, hogy aki jól szóló hangdobozt szeretne, az valószínűleg nem fog csalódni benne. Még egyik hangdobozom sem szólt megközelítőleg sem ilyen jól, akár gyári volt (beleértve a Celestion 100 hangdobozokat is), akár magam által készített, a zene tisztasága, finom részleteinek megjelenítése csodálatos, a sztereó tér visszaadása nagyszerű élményt ad. Eszembe sem jut, hogy többutas hangdoboz kellene helyette, sőt az eddigi tapasztalataim alapján inkább azt gondolom, hogy az csak rontana a hangon. Egy lakótelepi nappaliban (vagy ehhez hasonló méretű helyiségben) elegendő hangnyomás keltésére képes.

Ez a hangdoboz már annyira jól szól, hogy jól hallhatók a felvételek, a CD lemezek problémái, és a hangrendszerünk egyéb elemeinek hibái. Sajnos nagyon sok rosszul szóló CD van forgalomban. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen erősítővel hallgatjuk a zenét. Erről később részletesebben is írok.

Ebben az írásban a saját tapasztalataimat, véleményemet írom le, és azért semmilyen felelősséget nem vállalok. Az nagyon szubjektív lehet, hogy kinek mit jelent az, hogy “jól szól”. Mindenkinek a saját döntésének kell lenni, hogy ez alapján az írás alapján elkészíti-e a hangdobozt, vagy nem.

Írásom nem a vájt fülű hifistákhoz szól, akik azt nézik, hogy van-e az átvitelben fél decibelnyi eltérés, vagy a szomszéd bekapcsolta-e a vasalót, amely szerinte rontja saját erősítőjének hangminőségét, hanem azokhoz, akik a zenét szeretnék élvezni zenehallgatás közben, és nem a technikai tökéletességet vagy tökéletlenséget szeretnék felfedezni. Tökéletes hangdoboz nincs, nyilvánvaló, hogy ez sem az.

A két hangdoboz elkészítésének teljes költsége 100000-120000 forint körül van. A két hangszóró ára 50000 forint, az MDF lapok a lapszabászatban történő levágással együtt 12000 forintba kerültek, az 1,5 négyzetméter akusztikus filc körülbelül 6000 forintba került. Ez összesen 68000 forint. A további szükséges anyagok (reflexcső, 2x250 g faragasztó, egy szürke OBI alapozó spray, csavarok, körmös anyák, festéskor a lapok alá tett takarófólia, 2 m hangszóróvezeték, hátoldali csatlakozó, ragasztó rudak a filc rögzítéséhez, dekopír fűrészhez kis ívű vágáshoz alkalmas fűrészlap, matt fekete akril spray) árával együtt nem túl sokkal lépi át a 100000 forintot, ha gazdaságosan vásárolunk.

A hangszóró

Hangszóróként olyan típus jöhet szóba, amelynek kellően egyenes a frekvencia-hangnyomás diagramja, aránylag elfogadható mértékű egyenetlenségeket tartalmaz, jól tervezhető hozzá doboz, megfelelő mély átvitelre képes, és nem utolsó sorban jó hangja van. Mint már említettem, MarkAudio CHN 110 típusú hangszóróval készítettem el a hangdobozokat. A MarkAudio egy kis kínai cég, amely nagyszerű szélessávú hangszórókat készít, ebben a tekintetben a legjobbak egyike.

A fentebb említett írásomban található, a hangszóró adatait tartalmazó táblázatban két adat is helytelenül szerepel, amiért az Olvasó elnézését kérem. A helyes paramétereket tartalmazó táblázat az alábbi:

A Bl és a Mms paraméterek szerepeltek tévesen korábbi írásomban.

A fenti ábrán láthatjuk a hangszórót, a bal oldali kivezetés a hangszóró pozitív pólusa. A hangszórón ez nincs jelölve.

Ez a hangszóró egy gyöngyszem a hangszórók tengerében. Azon felül, hogy nagyon szépen szól, egyéb tulajdonságai is segítik, hogy jól szóló hangdobozt tudjunk vele készíteni:

• Frekvencia-hangnyomás diagramja a magas frekvenciáknál eső jellegű, ebben a tartományban nincs erős rezonancia.
• 20 litertől akár 35 liter belső nettó térfogatig készíthetünk jól szóló hangdobozt segítségével.
• Lehetővé teszi alacsony alsó határfrekvencia elérését.
• Lehetővé teszi a bass-reflex doboznak a hangszóró rezonancia-frekvenciájánál alacsonyabb frekvenciára történő hangolását.

A hangszóró rezonanciafrekvenciája 44,16 Hz, névleges impedanciája 8 ohm, névleges teljesítménye 45 W, érzékenysége 88,42 dB (1W/1m), teljes jósági tényezője 0,4172, ez utóbbi lehetővé teszi bass-reflex doboz készítését.

Bár a hangszóró külső átmérője 17 cm, a ténylegesen mozgó membránfelület átmérője ennél jóval kisebb. Ezt a fenti ábrán is láthatjuk.

A gyártó weboldalát ide kattintva érhetjük el.

Ha ezen az oldalon a Specs & Box Plans gombra kattintunk, akkor számos, különféle célra szolgáló hangdoboztervet láthatunk, az alábbi ábrán láthatónál jóval többet.

Ha például a “Datasheet with plans Download” gombra kattintunk, akkor a letöltött PDF dokumentumban a hangszóró paramétereit követően négyféle hangdoboz tervét is megtaláljuk. Az első három terv hagyományos téglatest alakú hangdoboz terve, a negyedik pedig egy különleges alakú “dobozé”.

A hangszóró frekvencia-hangnyomás diagramja a fenti ábrán látható. Bennünket most elsősorban a 300 Hz feletti tartomány érdekel, amely elég egyenletesnek mondató, nincs 10 kHz felett kiemelkedő szakasz, a diagram vége egyenletesen eső jellegű (ez nagyon fontos kitétel). Közel sem annyira egyenletes azonban, mint egy keskenyebb sáv lesugárzására szánt hangszóróé. Ez általában is jellemző a széles sávú hangszórókra, a CHN 110 közöttük igen jónak számít.

Miért nem tántorít el a hangszórótól a kevésbé egyenletes frekvenciamenet? Azért mert sok felhasználó ír arról, hogy a hangszórónak nagyon szép, tiszta, a zene részleteit nagyon jól visszaadó hangja van. Ha a hangszóró hangja egyébként szép, akkor van remény, hogy a hangszóró a mi dobozunkban is szépen fog szólni. Ne feledjük, hogy nem HiFi hangdobozt készítünk, és ez a hangszóró valószínűleg túl is teljesíti elvárásainkat. Ugyanis nagyon jól szól. A fórumokban egyesek HiFi minőségről írnak vele kapcsolatban.

A hangszóró gyártó által megadott Thiele-Small paraméterei a fenti ábrán láthatók. Ezeket kell megadni a hangdoboz tervezésére szolgáló WinISD programban.

A hangszóró kedvező tulajdonságai miatt igen jól tervezhető hozzá doboz, körülbelül 20 litertől 35 literig. Alacsonyabb alsó határfrekvenciát nagyobb doboztól várhatunk, ezért jobban járunk, ha legalább nettó 24 literes dobozt készítünk. A hangszóró alkalmas arra, hogy a dobozt a hangszóró rezonanciafrekvenciájánál kisebb frekvenciára hangoljuk, sőt, általában ez a szokásos alkalmazása.

A hangszórót a sonopart.hu oldaláról rendelhetjük meg, ára kicsivel 25000 Ft alatt van, amely minőségét is figyelembe véve nagyon kedvező.

A hangdoboztervezés alapvető szempontjai

A hangdoboz tervezése nagyon fontos, mert alapvetően meghatározza a mély hangok átvitelét.

Nézzük meg a WinISD segítségével, hogy milyen tényezők hatását kell figyelembe venni a tervezés során. Akit ez nem érdekel, és csak a hangdoboz elkészítésével szeretne foglalkozni, az nyugodtan ugorja át ezt a részt.

Ha a CHN 110 hangszóró paramétereivel létrehozunk egy hangszórót a WinISD programban, és ezzel a hangszóróval létrehozunk egy új bass-reflex doboz projektet, akkor a WinISD alapértelmezés szerint a maximálisan lapos átvitelhez tartozó legkisebb doboztérfogatot ajánlja fel.

Az alábbiakban a WinISD alapértelmezése szerinti hangdobozból kiindulva nézzük meg, hogy a hangdoboz mely paraméterei a legfontosabbak. A diagramok vízszintes tengelyén a frekvencia van feltüntetve.

A fenti ábrán a WinISD programban láthatjuk az ajánlott doboz frekvencia –relatív hangnyomás diagramját. A diagramon a hangnyomás nulla értéke a hangszóró átlagos érzékenységét jelenti, amelyet a gyártó “Érzékenység” (SPL) paraméterként meg is ad a specifikációban. Ennél a hangszórónál ez 88,42 dB (1W/1m). A diagramon az ehhez képest történő eltéréseket láthatjuk a frekvencia függvényében. A diagramon csak a mély tartományt tünteti fel a program, mert a doboz csak arra van hatással.

A program által ajánlott doboz nettó belső térfogata 28,06 liter, amelyet a reflexcsővel 42,4 Hz-re kell hangolni. Ennél a hangolásnál a görbén nincs sem kiemelkedés, sem beszakadás, ahogyan az ábrán is látható.

Az ábrán láthatjuk az úgynevezett F3 pontot is, amely azt a frekvenciaértéket jelenti, amelynél a diagram metszi a -3 dB-es hangnyomásérték vonalát. Látszik az ábra jobb felső sarkában is, hogy a hangnyomás -3 dB-es csökkenése 40 Hz-nél következik be, azaz az F3 értéke 40 Hz. Az F3 pont alatti frekvenciákon a hangnyomás meredeken (24 dB/oktáv) esik, ezért ott a bass-reflex doboz nem állít elő számottevő hangnyomást. Várhatóan az F6 pont alatt (-6 dB-es szint), 35-36 Hz-nél már jóval kisebb az észlelhető hangnyomás, majd teljesen eltűnik a hang. Az F3 pontot tekintjük a hangdoboz alsó határfrekvenciájának.

A fenti ábrán látható az SPL diagram. Azt láthatjuk, hogy a hangdoboz 10 W bemenő teljesítménynél több, mint 98 dB hangnyomást állít elő (a hangszóró tengelyében, 1 m távolságban mérve).

A fenti ábrán a Group Delay (csoportkésleltetés) diagram látható. Ez megmutatja, hogy a különböző frekvenciájú hangok mennyi (hány milliszekundum, azaz ezredmásodperc) késleltetéssel jutnak el a bemenettől (a hangdoboz bemenetén lévő elektromos jel megjelenésétől) a kimenetig (a hallgató füléig). Láthatjuk, hogy magasabb hangoknál nagyon pici a késleltetés, a problémát az okozza, hogy a mély hangoknál jelentősen megnő. Az ábrán láthatjuk, hogy 38 Hz-nél már 16 ms.

A csoportkésleltetés azt jelzi, mennyire “feszes” vagy “késleltetett” a hangdoboz mély hang visszaadása. Ha a késleltetés túl nagy, akkor a mély hangok késnek, nyúlóssá, lassú lecsengésűvé, összemosottá válnak. Ez semmiképpen sem jó, én magam a feszesebb mély hangokat jobban szeretem. Az ideális az lenne, ha a csoportkésleltetés maximális értéke kevesebb lenne 15 ms-nél. A fenti ábrán látható maximum ezt csak kis mértékben haladja meg, tehát a hangdoboztól elég feszes mély hangokat remélhetünk.

Tehát a hangdobozok csoportkésleltetése (group delay, GD) azt mutatja meg, hogy az egyes frekvenciák (mély, közép, magas) milyen időbeli csúszással hagyják el a hangszórót az elektromos jel bemenetéhez képest. Ezzel mérhető a hangok impulzus-pontossága, ami különösen a mély hangok tisztaságát és „megfogottságát” határozza meg. Magasabb hangoknál a csoportkésleltetés nagyon kicsi, ezért nem okoz problémát.

Az alacsony csoportkésleltetés gyors, feszes és pontos basszust eredményez. A dobütések, basszusfutamok határozottak és tiszták lesznek.

A mély tartományban (pl. 40-60 Hz körül) a kb. 10-15 ms alatti csoportkésleltetés az emberi fül számára szinte észrevehetetlen, 20-30 ms késleltetés a legtöbb hallgató számára már észrevehető, az ennél is nagyobb pedig “nyúlós” (időben elnyúló), lassú lecsengésű, kellemetlen mély hangokat eredményez.

A zárt doboznak kevesebb a mély hangja (magasabb az F3 pontja, akár fél vagy egy oktávval is), azonban a legalacsonyabb a csoportkésleltetése, így a tranziensek (hirtelen hangindítások, hirtelen hangmegszűnések) visszaadása ennél a legpontosabb. Rendelkezem egy pár Celestion 100 zárt rendszerű hangdobozpárral, amelyeknek az F3 pontja 64,5 Hz, F6 pontja 53 Hz, viszont a basszusa jól megfogott, feszes.

Bass-reflex doboznál a reflexcső által keltett mélyhang-kiemelés fázistolással és megemelkedett csoportkésleltetéssel jár. A basszus ugyan hangosabb, de kevésbé feszes.

Szintén a fenti ábrán láthatjuk, hogy 66 mm átmérőjű reflexcsövet alkalmaztam, amelynek 154,6 mm hosszúnak kell lennie 42,4 Hz-re történő hangoláshoz (28 liter nettó doboztérfogat mellett). A gyártó által közölt doboztervekhez képest (amelyben 50 mm átmérőjű reflexcső látható) azért alkalmaztam nagyobb átmérőjű reflexcsövet, hogy a csőben a levegő áramlásának sebessége kisebb legyen.

A fenti ábrán az Air Velocity (légáramlás sebessége a reflexcsőben) látható a frekvencia függvényében 66 mm csőátmérő, és 10 W erősítőteljesítmény mellett. Láthatjuk, hogy a légáramlás sebességének maximuma 38 Hz-nél van, értéke pedig körülbelül 11,2 m/s. Ha 20 W-tal hajtjuk meg a dobozt, akkor ez felmegy 16 m/s-ra. Az a jó, ha ez nem haladja meg a hangsebesség 5-10%-át (17-34 m/s-ot). Ha túl magas a légáramlás sebessége a reflexcsőben, akkor a reflexcsőből nemkívánatos hangokat hallhatunk, a doboz “fúj”.

A fenti ábrán 10 W teljesítménynél láthatjuk a membrán kitérését. A piros vonal jelzi a hangszóró paramétereinél megadott maximális lineáris kitérést (Xmax), amelynek értéke ennél a hangszórónál 8 mm. A diagramról leolvasott értékeket is így kell értelmezni, arról az egyik irányban történő kitérés nagysága olvasható le. Ez az érték azt jelenti, hogy a membrán előre és hátrafelé is ennyit térhet ki, ez a tartomány még lineárisnak tekinthető (a torzítás még nem halad meg egy bizonyos értéket, általában 10%-ot, azonban valójában nem használható ilyen kitérésig a hangszóró, mert a 10% torzítás nagyon sok).

10 W-nál a maximális membránkitérés (kb. 60 Hz-nél) egy irányban 4 mm körül van, a doboz hangolási frekvenciájánál (42,4 Hz) láthatunk egy minimumot, az ettől kisebb frekvenciákon akusztikus rövidzár keletkezik, és a doboz egyáltalán nem csillapítja a membrán kitérését. Látjuk is, hogy 10 Hz-nél és mindössze 10 W-nál már felmegy 14 mm-re, ez azt jelenti, hogy ekkor a membrán kitérése +/-14 mm!!!! +/-8 mm feletti kitérésnél ez a hangszóró akár tönkre is mehet!!!! Ezt ne feledjük!!!

Ebből következik, hogy ez a hangdoboz nem alkalmas olyan elektronikus zenékhez, effektusokhoz, amelyek a hangdoboz alsó határfrekvenciája alatti, jelentős amplitúdójú mély hangokat tartalmaznak, mert attól a hangszóró tönkremehet. Ez általában is igaz a “szokásos” zenehallgatásra tervezett bass-reflex dobozokra.

A “normál” zene ebből a szempontból legtöbbször nem jelent problémát, inkább a kifejezetten basszusorientált, nagyon erős mély hangokat tartalmazó effektusok vagy zenék a problémásak. A hagyományos, 4 húros basszusgitár legmélyebb hangja gyári hangolás szerint 41,25 Hz, amely 40 Hz alsó határfrekvenciájú doboznál nem jelent problémát, azonban ennél mélyebbre is hangolható (szokták is mélyebbre hangolni). Az 5 húros basszusgitár legmélyebb hangja gyári hangolás szerint 30,87 Hz, sőt bizonyos speciális (6 vagy több húros) basszusgitár legmélyebb hangja akár 18,35 Hz is lehet, és az 5 vagy ennél is több húros gitárokat is lehet mélyebbre hangolni. A CD-k által átvihető alsó határfrekvencia a specifikáció szerint 20 Hz, azonban képesek ennél mélyebb “hangok” átvitelére is. A CD-lejátszók azonban 10 Hz körül le szokták vágni a hangokat. Tehát elvileg a CD-kről is érkezhet nagy amplitúdójú, túl mély hang, de a legtöbb CD ebből a szempontból nem okoz problémát.

A 28 literes dobozban 30 W teljesítménynél a 60 Hz körüli kitérésmaximum 7 mm. Minden bizonnyal jelentős a torzítás is. Ez azt jelenti, hogy ilyen nagy dobozban nem használható ki a hangszóró teljesítménye (45 W), mert a hangszóró ennél kisebb teljesítménynél is tönkre fog menni. Kisebb dobozban kisebb a membrán maximális kitérése. Ezzel a hangszóróval, 30 W teljesítménynél, 42 Hz-re hangolva a dobozt, 7 mm a membrán maximális kitérése, 38 Hz-re hangolva pedig 7,5 mm.

Eddig a WinISD program által ajánlott térfogatú, és általa ajánlott hangolású dobozzal foglalkoztunk, rámutattam néhány olyan szempontra, amelyre a tervezés során figyelni kell.

A fenti ábrán azt az esetet láthatjuk, amikor a dobozt a WinISD program által ajánlottnál alacsonyabb frekvenciára hangoljuk. Az ábrán azt láthatjuk, hogy ugyanazt a dobozt 42,4 Hz helyett 38 Hz-re hangolva már 100 Hz-től elkezd csökkenni a mély hangok szintje, az F3 pont nem változik, a -6 dB-es pont (F6) viszont kissé lejjebb tolódott. Ilyenkor a Group Delay és a membrán maximális kitérése egyaránt kissé megnövekszik. A szándékosan kissé alacsonyabb frekvenciára történő hangolás elfogadható, sőt sok esetben alkalmazott módszer, mértékkel alkalmazva semmilyen hallható problémát nem okoz, sőt sokszor ez eredményezi a legjobb hangzást. Ilyenkor kissé csökken a mély hangok szintje, és az F6 pont (és esetleg az F3 is) kissé lejjebb tolódik. Ne essünk tévedésbe, ez nem valami “csökkentett” mély átvitelt jelent, hanem inkább ezzel lehet kissé kompenzálni a bass-reflex doboz esetlegesen túl sok mély hangját. A bass-reflex dobozoknak ugyanis sokszor túl sok a mély hangja, amelyet valamilyen módon csökkenteni kell, például vásárolhatók erre a célra reflexcsőbe helyezhető szivacsdugók is.

Azért is szükséges lehet a kissé alacsonyabb frekvenciára történő hangolás, mert a valóságban (a mérések szerint) így szól a legjobban a doboz. A tervezőprogramban a hangszóró és a doboz elméleti viselkedését láthatjuk, a gyakorlat azonban kissé mindig eltér ettől. A “gyári” terv szerinti 30 literes doboz is szándékosan kissé alá, 40 Hz-re van hangolva, amelynek jogosságát a mérés is igazolta. A közreadott (gyári) tervek szerint elkészült dobozokat ugyanis laboratóriumi mérésnek vetették alá.

A fenti ábrán a 28 literes doboz frekvencia-hangnyomás diagramját láthatjuk, a dobozt 40 Hz-re (vékony vonal), illetve 38 Hz-re (vastag vonal) hangolva. Láthatjuk, hogy a kétféle hangolás közötti eltérés kicsi. Az F3 pont 40 Hz, az F6 pont pedig 33,6 Hz a 38 Hz-re hangolt doboz esetén.

A fenti ábrán a hangolási frekvenciát 50 Hz-re, azaz a program által ajánlott 42,4 Hz fölé növeltem. Ennek 100 Hz alatt egy “púp” lett a következménye, amelynek magassága mindössze 2 dB. Azonban nem tanácsos így hangolni a dobozt, mert romlanak a mély hangok. Az még elfogadható, ha ennél laposabb, elnyújtottabb, kisebb mértékű kiemelést látunk a grafikonon, annak káros hatása nem számottevő.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy nem létezik “ideális” hangdoboz egy bizonyos hangszóróhoz, mindig kompromisszumot kell kötni a tervezés során. A WinISD program alapértelmezése szerint kapunk egy javaslatot, általában a maximálisan lapos átvitelhez tartozó legkisebb doboztérfogatról. De az szinte sohasem egyenlő az ideálissal. Doboztérfogatot, reflexcső átmérőt, hangolási frekvenciát nekünk kell választani úgy, hogy a doboz megfeleljen elvárásainknak.

Látni kell azt az összefüggést, hogy egy adott hangszóró esetében nagyobb doboztérfogatnál csökken a mechanikai terhelhetőség (nagyobb a membrán kitérése adott teljesítménynél), romlik az impulzusválasz (csoportkésleltetés), emelkedik a torzítás (a nagyobb membránkitérés miatt), és csökken az alsó határfrekvencia. Ezek között kell megtalálnunk az egyensúlyt, a kompromisszumot.

Én magam a hangdobozt 39 Hz-re hangoltam, amely azt eredményezte, hogy már 30 W-nál megközelíti a membrán kitérése Xmax értékét, ezért nem ajánlatos ennél nagyobb teljesítménnyel meghajtani a hangdobozt (egyetlen pillanatra sem, mert a hangszóró tönkremenetelét okozhatja!!!). Ennél a teljesítménynél a hangnyomás 1 m távolságban 103 dB. A csoportkésleltetés 18 ms vagy kissé ez alatti.

Hogyan számítsuk ki egy adott térfogatú doboz oldalainak hosszát?

Ebben a részben megmutatom, hogy hogyan számíthatjuk ki egyszerűen egy adott bruttó belső térfogatú doboz belső oldalainak méreteit.

Tegyük fel, hogy például 28 liter bruttó belső térfogatú dobozt szeretnénk tervezni. A doboz (belső) oldalainak hosszát úgy célszerű megállapítani, hogy egyik oldal se legyen többszöröse vagy rész-többszöröse a másik két oldal valamelyikének. A következő lépéseket alkalmazzuk:

• Megállapítjuk a doboz literben megadott belső térfogatának (példánkban 28 l) köbgyökét, amely esetünkben 3,036. A doboz egyik oldalának hossza milliméterben ennek százszorosa lesz, azaz 304 mm.
• Megállapítjuk a doboz oldalainak arányához a kívánt arányszámot, amely a legideálisabb esetben valamilyen irracionális szám, például négyzetgyök 2, vagy négyzetgyök 3. Vegyük a négyzetgyök kettőt, amely egyszerűsítve legyen 1,41.
• A doboz második oldalának hosszát megkapjuk, ha a térfogat köbgyökeként kapott számot elosztjuk az arányszámmal: 3,036/1,41=2,153, és az eredményt megszorozzuk 100-zal. Ekkor 215 mm-t kapunk.
• A doboz harmadik oldalának hosszát megkapjuk, ha a térfogat köbgyökeként kapott számot megszorozzuk az arányszámmal: 3,036x1,41=4,280, és az eredményt megszorozzuk 100-zal. Ekkor 428 mm-t kapunk.

Ellenőrizzük az eredményt (az oldalak hosszát dm-re váltva, hogy a térfogatot literben kapjuk):

3,04x2,15x4,28=27,97 liter

Amennyiben elképzelésünk van arról, hogy milyen hosszú legyen a doboz egyik oldala, akkor kissé másként járjunk el:

• Megállapítjuk a doboz literben megadott belső térfogatának (28 l) köbgyökét, amely esetünkben 3,036. A doboz egyik oldalának hossza milliméterben ennek százszorosa lesz, azaz 304 mm.
• Ezután a kívánt oldalhosszúságtól függően megállapítjuk az arányszámot. Például azt szeretnénk, hogy a doboz leghosszabb belső oldala 400 mm hosszú legyen. Ekkor a 400 mm-t elosztjuk a belső térfogat köbgyökeként kapott számmal, és megkapjuk az arányszám 100x-osát: 400/3,036=131,75, ezt 100-zal osztva megkapjuk az arányszámot, amely 1,3175.
• A térfogat köbgyökeként kapott számot elosztjuk a kapott arányszámmal, megszorozzuk százzal, és megkapjuk a harmadik oldal hosszát milliméterben: 3,036/1,3175=2,304, amelyet 100-zal szorozva 230 mm-t kapunk.

Ellenőrizzük a doboz belső térfogatát: 3,04x4x2,3=27,97 liter.

A kapott értékek a doboz belsejének méretei, a doboz külső mérete természetesen a doboz oldalainak anyagvastagsága miatt nagyobb lesz.

A doboz elkészítése

A fentebb is említett, letölthető CHN110-with-plans.pdf dokumentumban a gyártó háromféle téglatest alakú, és egy különleges alakú hangdoboztervet is ajánl ehhez a hangszóróhoz, amelyeknek tervezője Dr. Scott Lindgren. Ha valaki ezek közül valamelyiket el szeretné készíteni, nyugodtan tegye, ezek kipróbált, sőt bemért, és bevált tervek.

A doboz mechanikai kivitelezését mindenki saját lehetőségeit (pl. gépek, szerszámok) figyelembe véve készítheti el, én csak néhány szempontot, tapasztalatot osztok meg.

A munkavédelmi szempontokat tartsuk be. Az MDF porának belélegzése ellen FFP3-as maszkot kell viselni. Védőszemüveggel akadályozzuk meg a por szembe jutását. A védőszemüveget ettől függetlenül is ajánlatos használni a gépekkel végzett munka során.

A doboztervek között szerepel egy 30 literes doboz is, ennek tervét kiindulásként felhasználtam a tervezéshez. Az én dobozom a lakótelepi lakás nappalijában, a szekrénysor tetejére került. Tudom, hogy ez kényszermegoldás, de ezzel együtt kell élni. A doboz elhelyezésére rendelkezésemre álló hely (a mennyezet közelsége) miatt a doboz belső magassága nem lehetett nagyobb 400 mm-nél, a reflexcső a közeli falfelület miatt nem kerülhetett a doboz hátoldalára. Az eredeti tervben szereplő 50 mm átmérőjű reflexcsőben a levegőáramlás sebessége lehetne egy kicsit kisebb (főleg amiatt, hogy nálam a reflexcső a doboz előlapjára került), ezért nagyobb (66 mm) átmérőjű reflexcsövet alkalmaztam. Ugyanolyan hangolási frekvencia elérésére nagyobb átmérőjű reflexcsőből hosszabb szükséges, ezért a doboznak hátrafelé mélyebbnek kell lennie. A doboz mélységénél azt is figyelembe kell venni, hogy a reflexcső mögött a hátfalon elhelyezkedő akusztikus filc legalább a reflexcső átmérőjével megegyező távolságban, de inkább ennél távolabb helyezkedjen el. Az eredeti tervben szereplő dobozt elfordítottam úgy, hogy a keskeny oldala legyen az előlapja, és kissé módosítottam a belső méreteken. Az ajánlott dobozterveken a doboz előlapja és teteje két-két lap összeragasztásával készült a nagyobb szilárdság elérése érdekében. Az eredeti terv szerinti dupla előlapot alkalmaztam, a hangdoboz felső lapja azonban nem lett duplázva, a két nagy felületű oldallap közepére függőleges merevítő került.

Az eredeti 30 literes doboz bruttó belső térfogata (a belső magasság, szélesség, mélység szorzata):

4,4 x 3 x 2,3 = 30,36 l

Az általam tervezett doboz belső mérete 400 x 350 x 220 mm, bruttó belső térfogata pedig:

2,2 x 4 x 3,5 = 30,8 l

A doboz előlapja, hátlapja, és oldallapjai “teljes” magasságúak, és ezek közé megy be (tehát nem a tetejükre megy rá) a doboz teteje és alja.

Az ábra nem méretarányos, csak azt szemlélteti, hogy a doboz teteje és alja megy be a teljes magasságú előlap, hátlap, és oldallapok közé. Az ábrán nem látható a nagyobb merevség elérése érdekében alkalmazott dupla előlap sem. A hangszórót és a reflexcsövet a külső előlapra szereltem fel, a belső előlapon a hangszóró és a reflexcső részére jóval nagyobb átmérőjű kört vágtam ki.

A nettó belső térfogat megállapításához a bruttó belső térfogatból le kell vonni minden olyan tényezőt, amely csökkenti a belső térfogatot, például a hangszóró térfogatát, a reflexcső doboz belsejébe eső térfogatát a benne lévő levegő térfogatával együtt, a doboz falain lévő csillapítóanyag azon térfogatát, amely (akusztikailag) csökkenti a belső térfogatot, a doboz lapjain lévő merevítők térfogatát (ha vannak) stb.

Számítással pontosan nem lehet megállapítani a doboz nettó belső térfogatát, azonban megbecsülhetjük, hogy körülbelül 28-29 liter körül lehet az eredeti doboz nettó belső térfogata, és nagyságrendileg körülbelül ekkora lehet az én dobozom is. Ennek pontos megállapítására azonban nincs szükségünk.

Tehát a doboz fent megadott mérete a belső méret, a doboz külső mérete természetesen ennél nagyobb lesz (pl. az anyagvastagság és a dupla előlap miatt). A lapokat ennek figyelembe vételével kell levágatni.

A MarkAudio CHN 110 hangszóróhoz a fentebb említett letölthető PDF dokumentumban található doboztervek anyagaként 18 mm vastag, jó minőségű, merev rétegelt lemezt ajánl a dobozok tervezője. Ilyen azonban nálunk nem könnyen beszerezhető, és nagyon drága is (ha jól emlékszem talán 40000 Ft körüli ára van egy négyzetméternek, de ebben nem vagyok biztos), a “közönséges” rétegelt lemez pedig közel sem elég szilárd, azt felejtsük el. Bútorlap vagy natúr pozdorja semmiképpen sem alkalmas hangdoboz készítésére, ezek a legrosszabbak. Az én dobozom 18 mm-es natúr MDF lapokból készült, amely erre a célra tökéletesen megfelelő. Az MDF olcsó, könnyen elérhető, megfelelő szilárdságú anyag. Nem nagyon van olcsó és megfelelő alternatívája.

A letölthető hangdoboztervek között megtalálhatjuk a “CHN110-detail-box-plans.pdf” dokumentumot is, amelyben szintén Dr. Scott Lindgren fentebb említett négyféle hangdoboztervét találjuk, azonban ebben szerepel az a kitétel, hogyha MDF-ből készítjük el, akkor szükség van merevítésre is, amelyet függőlegesen kell elhelyezni. A “gyári” doboz nagy hátfalának merevítésére gondolhatott a doboz tervezője. Az általam elkészített doboznak azonban az oldalfalai a legnagyobb felületűek, ezért azokat kell merevíteni. A 40 mm széles, 18 mm-es MDF-ből készült merevítőt a 18 mm-es “élénél fogva”, függőlegesen ragasztottam az oldallaphoz annak középvonalánál. Tehát a merevítő 40 mm-re áll ki az oldallap síkjából. A ragasztóval bekent merevítőt 2 db csavarral húztam az oldallaphoz (a csavart a merevítő felől csavartam be úgy, hogy az nem megy át az oldallapon). A lentebb ismertetett csavar mélyebb süllyesztéssel erre a célra is jó.

A doboz nem lesz elég merev, ha például a hátlapja csavarokkal rögzített, és levehető. Minden oldal ragasztott kell, hogy legyen. A hátlapot kell utoljára ráragasztani, amikor a doboz belsejében már nem akarunk semmit sem csinálni.

A hangdoboz előlapja a nagyobb stabilitás érdekében kettőzött, azaz két 18 mm vastag, összeragasztott MDF lap alkotja. A külső előlapra van felszerelve a hangszóró és a reflexcső, a belső előlapon a reflexcső és a hangszóró helyén lévő lyuk nagyobb (kissé nagyobb a hangszóró külső átmérőjénél, illetve nagyobb, mint a reflexcső peremének átmérője). Ez lehetővé teszi a hangszóró körmös anyával történő felszerelését a külső előlapra. Az MDF-hez ugyanis nem nagyon alkalmasak az egyszerű bútorlapcsavarok és hasonlók, könnyen átszakad a csavarok által kialakított menet. Az M3,5-es vagy M4-es csavar körmös anyával azonban nagyszerű kötést eredményez. Én 4 millimétereseket alkalmaztam. A körmös anya az alábbi ábrán látható. A külső előlap elülső éleit a doboz tetejénél és két oldalánál csiszolópapírral kissé lekerekítettem.

A körmös anyára beütés előtt célszerű egy csepp faragasztót tenni, amely később is a helyén tartja, majd ha meggyőződtünk róla, hogy jó helyzetben van (a csavart könnyen bele tudjuk csavarni), akkor kenjük körbe faragasztóval, így nem fog a csavarok mellett szelelni a doboz. A körmös anyát nem könnyű beütni az MDF-be, ezért én nem is erőltettem, hanem körülbelül félig ütöttem be, és úgy kentem alaposan körbe faragasztóval. A körmös anya azt is lehetővé teszi, hogy szükség esetén a hangszórót egyszerűen kiszerelhessük a helyéről. Erre példásul akkor lehet szükség, ha utólag le szeretnénk vágni a külső reflexcső hosszából, mert a teljesen összeragasztott dobozból csak a hangszóró nyílásán át vehetjük ki a külső reflexcsövet. A belső és a külső előlap kivágott köreinek belső (doboz belseje felőli) éleit kissé kerekítsük le. A belső előlapon kivágott körök miatt természetesen kissé nő a doboz belső térfogata, de ezzel ne foglalkozzunk.

A hangszóró rögzítéséhez megfelel a csavarboltban vásárolható, lekerekített fejű M3,5x25 mm-es, vagy M4x25 mm-es horganyzott csavar körmös anyával. A csavar fejét fekete színű MARKER Acrylic Pen filctollal tökéletesen befesthetjük. Ilyet papír-írószer boltban vásárolhatunk. Az akrilfesték nagyon jó fedőképességű, ezért alkalmas céljainkra.

A merevítést függőlegesen az oldallapok közepére kell tenni (tudom, hogy elméletileg kissé előnyösebb, ha aszimmetrikus, aki akarja, tegye úgy), mert ezeknek a legnagyobb a felülete, ezek rezeghetnek leginkább. A merevítők hossza lehet 400 mm, amely pontosan megegyezik a doboz belső magasságával, ezért a doboz felső és alsó lapjait az oldalfalak és az előlap illetve hátlap mellett ezekhez is hozzáragaszthatjuk. Ezt a lehetőséget akkor válasszuk, ha pontosan tudunk dolgozni. Ellenkező esetben inkább alkalmazzunk kissé rövidebb merevítőket. A doboz lapjait ragasztással rögzítjük egymáshoz, alapvetően a PVA faragasztó adja a doboz szilárdságát, a felhasznált csavarok csak rögzítik, és egymáshoz húzzák a lapokat a ragasztó megkötésének idejére.

Többféle megoldás jöhet szóba a doboz összeszerelésénél:

• A lapokat a szomszédos lap ragasztóval bekent éléhez csavarokkal rögzítjük. A csavarok fejét kb. 5 mm-re süllyesztjük, majd a csavarfejeket faátvonó tapasszal eltüntetjük.
• A doboz belsejében az éleknél puhafa (fenyő) léceket alkalmazunk, és ezekhez csavarozzuk bútorlapcsavarral a szomszédos oldalakat. Természetesen itt is faragasztót kell alkalmazni a légmentes zárás, és a kellő szilárdság miatt, annak ellenére, hogy a csavarok erősen rögzítik az oldalakat. Ebben az esetben a lécek térfogatával növelni kell a doboz belső térfogatát, vagy dönthetünk úgy is, hogy a doboz belső térfogata a lécek térfogatával kisebb lesz. Ezzel a megoldással nagyon erősen rögzíthetjük egymáshoz a lapokat, viszont gondoskodni kell a csavarfejek eltüntetéséről.
• Akinek van lehetősége, csapokkal is összeszerelheti a dobozt, de a lapok egymáshoz ragasztására akkor is ugyanúgy szükség van.

A lapok találkozásánál tehát mindenképpen faragasztót kell alkalmazni a nagyobb szilárdság, és a légmentes zárás elérésére. Úgy kell megcsinálni, hogy a doboz a reflexcsövön kívül légmentesen zárjon.

Én magam az első módszer némi egyszerűsítésével állítottam össze a dobozt, amelyhez az alábbi ábrán látható, az OBI-ban beszerezhető (Spax T-Star félgömbfejű univerzális csavar plus-behajt. 4 mm x 30 mm) csavarokat használtam. A csavarok behajtásához T20-as behajtó szükséges. A csavarnak viszonylag vékony magja van, és vékony, éles menetei, az első néhány menet kiképezése eltérő, ez teszi önmetszővé a csavart. A csavar magjának 2,5 mm átmérőjű fúróval kell lyukat fúrni, úgy nem repeszti szét az MDF élét. A csavarral elég erősen egymáshoz húzhatók a szomszédos oldalak, de érzéssel húzzuk meg, nehogy kiszakadjon a menet. Erre a célra ez nagyszerű csavar. A csavarok fejét be kell süllyeszteni.

A hangszóró és a reflexcső helyét mindkét előlapon ki kell vágni. Ehhez dekopírfűrészre van szükség, olyan speciális fűrészlappal, amely extra kis sugarú ívek vágására is alkalmas. Nem erre a célra szolgáló fűrészlappal felesleges kísérletezni. Én az alábbi ábrán látható Högert HT6D682 típusú fűrészlapot használtam.

A hangszóró és a reflexcső középpontja az előlapok középvonalában helyezkedik el. Én a hangszóró középpontját az előlap felső szélétől 150 mm-re, a reflexcső középpontját pedig szintén az előlap felső szélétől 297 mm-re jelöltem meg az előlapokon (ezek 18 mm-es anyagvastagságnál követendő távolságok). A hangszóró részére a külső előlapon körülbelül 133 mm, a reflexcső részére körülbelül 72 mm átmérőjű kört vágtam ki. A belső előlapon szándékosan nagyobb a körök átmérője (legalább 175 mm, illetve legalább 105 mm), ugyanis a hangszóró az első előlapra lesz rögzítve körmös anyával, és a körmös anyának el kell férnie. A belső előlapon vágott nyílások belső éleit kissé lekerekítettem. A belső előlapon lévő nagyobb nyíláson keresztül a külső reflexcső egészen a külső előlap belső oldaláig előre húzható, így a külső reflexcső hosszának levágása nélkül a cső minimális hossza körülbelül 160 mm (én azonban levágtam a hosszából, mint azt a későbbiekben láthatjuk).

A fenti ábrán példaképp az általam elkészített belső előlap külső oldala látható (az ábra nem méretarányos). Láthatók a hangszóró és a reflexcső számára készített nagyobb lyukak, a szélénél körben pedig a süllyesztett csavarok helyei, amelyek segítségével az előlaphoz csavaroztam a hangdoboz tetejét, alját, és a két oldalát (miután az egymáshoz csatlakozó lapok éleit bekentem ragasztóval). Tehát annyiban módosítottam a fentebb leírt első módszert, hogy az oldallapokat, a doboz tetejét és alját csak a belső előlaphoz rögzítettem csavarok segítségével. Máshol nem történt csavarozás, ezért a csavarfejek eltüntetése sem jelentett problémát, hiszen a belső előlapra lesz ragasztva a külső előlap. Így azonban bizonyos lapok egymáshoz húzása nem történt meg kellőképpen, és a lapok közötti ragasztóréteg is vastagabb lett az ideálisnál. Azonban a doboz így is kellőképpen szilárd lett, akár rá is lehet ülni. Aki erősebbre szeretné készíteni a dobozt, az ne ezt a módszert kövesse.

Az MDF lapoknak a hangdoboz belsejébe eső oldalait a doboz összeállítása előtt be kell festeni alapozófestékkel. Én az alábbi ábrán látható “OBI alapozó spray vizes bázisú tapadó matt szürke” festéket alkalmaztam. A két előlap közül csak a belső előlap hátoldalát szükséges befesteni. Erre az MDF lapokból történő formaldehid kipárolgás magakadályozása miatt volt szükség. A lapszabászat ugyanis nem tudta megmondani, hogy E1-es (alacsony kipárolgású), vagy E2-es (erősebb kipárolgású) MDF lapból vágták le a hangdoboz lapjait, ezért úgy tekintettem, mintha E2 lapjaim lennének. Fontos az alapozó tapadásközvetítő tulajdonsága, mert így nem kell kihagyni a festésből az összeragasztandó felületeket (pl. a lapok széleit).

A ragasztó megkötését, a festék megszáradását természetesen mindig meg kell várni mielőtt továbblépnénk. Mindig annyi ragasztót kell kenni a felületekre, hogy a ragasztandó felületek összenyomása után a szélénél a ragasztó feleslege kinyomódjon. A kinyomódott ragasztót főleg a doboz külső oldalán vizes ronggyal töröljük le.

A fenti ábrán a belső előlaphoz már oda vannak ragasztva a csatlakozó oldalak. Az előlaphoz csatlakozó lapok csak az előlaphoz vannak csavarozva, egymáshoz nincsenek. Láthatók a süllyesztett csavarok, és látható az egyik világosszürkére festett merevítő is, amely még nincs bevonva filccel. Az ábra csalóka, mert nem látszik jól, hogy a csavarfejek be vannak süllyesztve az előlap síkjánál mélyebbre. A filcet még a doboz összeragasztása előtt, ragasztópisztollyal rögzítettem a lapok belső oldalára.

A belső előlapot a teljes felületén kenjük be faragasztóval, és így ragasszuk rá a külső előlapot. Az alábbi ábrán a doboz belseje látható. Itt már rá van ragasztva a külső előlap is.

Jó láthatók jobb és bal oldalon az oldallapokon lévő, filccel bevont, függőleges merevítők. A külső előlap már fel van ragasztva a belső előlapra. A hangdoboz elejénél a két barna kör a külső illetve belső előlapon kivágott kör alakú nyílások átmérőjének különbsége miatt látható. A kisebb nyílások a külső előlapon találhatók. Az öt odaragasztott körmös anyából három jól látható.

A fenti ábrán az összeszerelt doboz külső előlapja látható, belül kissé látható a két merevítő is. A doboz hátlapja még nincs felragasztva. Utoljára a hátlapot kell ráragasztani, miután a hátlapon kialakítottuk a hátsó csatlakozó helyét.

Természetesen mindenki a neki legmegfelelőbb módon készítse el a dobozt. A lényeg, hogy merev oldalú, megfelelő belső térfogatú, légmentesen záró doboz szülessen.

A reflexcső

Somogyi KAH 303 típusú, 66 mm belső átmérőjű, állítható hosszúságú reflexcsövet alkalmaztam. Dr. Scott Lindgren terveiben 50 mm átmérőjű a reflexcső. A nagyobb átmérőjű reflexcső azonban előnyösebb, mert kisebb lesz a csőben a levegő maximális áramlási sebessége. Ez annál is inkább lényeges, mert a cső az előlapra kerül.

A reflexcső paraméterei a következők:

• A reflexcső peremének átmérője 95 mm
• A belső cső belső átmérője 66 mm
• A belső cső külső átmérője 70 mm
• A belső cső hossza a perem elejétől 131 mm
• A külső cső belső átmérője 71 mm
• A külső cső külső átmérője 76 mm
• A külső cső hossza 138 mm

A reflexcsövet faragasztóval ragasztottam a már teljesen kész, lefestett dobozba. Azt is megtehetjük, hogy a reflexcső peremére fúrunk négy lyukat, és csavarokkal rögzítjük a csövet. Az általam elkészített doboz mélysége lehetővé teszi, hogy a hangszórónyíláson benyúlva a már beragasztott reflexcsőre is rá lehessen húzni a külső csövet.

A csövet úgy szállítja a gyártó. hogy a külső cső lazán megy rá a belső csőre. Azonban ha a külső csövet megfordítjuk, akkor az kissé szorosabban megy rá a belső csőre, és így használva magától nem állítódik el a cső hossza. Ez nagyon praktikus megoldás.

Ha nem vágunk le a külső cső hosszából, akkor 18 mm vastag lapokból készült doboz esetén, a cső legkisebb hossza kb. 160 mm, a legnagyobb 250 mm lesz. Ekkor lehet a legalacsonyabb rezonanciafrekvenciát beállítani. Én magam levágtam a külső csőből 23 mm-t, így a legrövidebb helyzetben a cső hossza körülbelül 137 mm lesz, a leghosszabb helyzetben pedig 227 mm. Azért csak 23 mm-t vágtam le, mert akkor a legrövidebb helyzetben is még körülbelül 5 mm-rel túlnyúlik a külső cső a belső csövön (18 mm-es lapoknál, úgy, hogy legrövidebb helyzetben a belső előlapon kivágott nagyobb körbe bele tud menni a külső reflexcső egészen a külső előlap belső oldaláig). Erre a cső hangdobozon kívülről történő állíthatósága miatt van szükség. A beállítható rezonanciafrekvencia függ a doboz valós nettó térfogatától. A valós nettó térfogatot pontosan nem ismerhetjük, mert függ a bruttó térfogattól, és az abból levonandó térfogatelemektől, a felhasznált akusztikus filc tulajdonságaitól, és a dobozok kivitelezésének pontosságától (én valószínűleg nem voltam túl pontos, de ez nem nagyon számít).

A külső cső belső végétől néhány mm-re fúrhatunk egy 2 mm átmérőjű lyukat a cső oldalába, és a cső belsejében a lyukat megjelölhetjük fehér alkoholos filctollal, így a reflexcsőbe elemlámpával bevilágítva könnyebben megtalálható a lyuk. Ezt a lyukat felhasználva lehet majd állítani a reflexcső hosszát. Az állításhoz csak egy, a végénél derékszögben meghajlított, körülbelül 30 - 35 cm hosszú, 1,5 mm átmérőjű horganyzott vashuzalra van szükség (ilyet elfogadható áron vehetünk például a Happy üzletekben). A körülbelül 1 cm hosszú meghajlított részt a lyukba dugjuk, és máris tudjuk állítani a cső hosszát, és ezáltal a doboz hangolásának frekvenciáját. Arra azonban vigyázni kell, hogy nehogy letoljuk a külső csövet a belső csőről (mert azt csak a hangszóró kiszerelése után tudjuk a helyére tenni). Állítás közben a cső hosszát “beakasztható” mérőszalaggal mérhetjük. A megjelölt csőbe fúrt lyukat, és a csőhossz állításához használható szerszámot a fenti ábrán láthatjuk. Az ábrán a szerszám bal oldali végén nem jól sikerült a hajlítás, az a jó, ha a rövid rész merőleges. Az ábrán a szerszám jobb oldalánál látható “fogantyúját” úgy kell kialakítani, hogy annak eleje a cső lehetséges maximális hossza esetén egy vonalban legyen a cső elejével (azaz annál hosszabbra a csövet csak a szerszám fogantyújának a cső belsejébe történő betolásával lehessen állítani). Így azt mondhatjuk, hogy tilos a fogantyú elejét a cső belsejébe tolni. A külső cső levágása nélkül 250 mm a maximális hossz, ha levágtunk belőle 23 mm-t, akkor ennyivel rövidebb, és ugyanennyivel rövidebb szerszám szükséges. Célunk a doboz megfelelő frekvenciára történő hangolása. Erről még később írok.

Akusztikus hangszigetelő filc

Átvettem Dr. Scott Lindgren terveiből azt is, hogy a doboz belső oldalait 2 cm vastag akusztikus hangszigetelő filccel kell bevonni. A lengyel Bitmat cég által gyártott, 2 cm vastag akusztikus filcet használtam, amelyet kifejezetten hangdobozokban történő alkalmazásra gyártanak, és az allegro.hu oldalról szerezhető be elfogadható áron (a gyártó cég árulja itt). A megvásárolt mennyiség 1 m széles tekercsből lesz levágva.

Megvásárolhatjuk négyzetméternyi egységekben, vagy 25 centiméternyi hosszúságú egységenként (valamivel drágábban). Utóbbi esetben 6 egység másfél méternyi 1 m széles filcet jelent, amely bőven elég két hangdobozhoz (ára jelenleg körülbelül 6000 forint). A gyártó árul speciális ragasztót is a filchez, amelynek segítségével a leszabott filc a hangdoboz oldalához rögzíthető, szerintük erre a célra akár kárpitos tűzőgép is megfelelő, én 200 fokos ragasztópisztolyt használtam. Az oldallapra felvitt ragasztóba nyomkodtam bele a filcet. A filc sarkainál nagyobb területet ragasztóztam be, és az oldalai mentén, valamint a közepén is vékony ragasztócsíkokat alkalmaztam. A két dobozhoz összesen körülbelül 10 darab 11 mm átmérőjű, 15 cm hosszúságú ragasztórudat használtam el.

Hátoldali csatlakozó

A hátlapra el kell készíteni a hátoldali csatlakozó felszereléséhez szükséges lyukakat. Az alábbi ábrán látható Monacor ST-925GM típusú csatlakozót alkalmaztam. A csatlakozó műanyag lapjának hátoldalán vékony gumilap található, amely légmentesen tömíti a csatlakozót.

A csatlakozó a hangszóró középpontjával azonos magasságban helyezkedjen el. Gondoljunk arra, hogy teljesen összeragasztott dobozban kell majd szerelni. A csatlakozót szintén 4 mm-es csavarral, és ragasztóval körbekent körmös anyával szereltem fel a doboz hátoldalára, hasonlóan a hangszóróhoz. A csatlakozót a teljesen kész, lefestett doboz hátoldalára kell felszerelni. Előtte azonban csatlakoztatni kell a vezetéket.

A hangszórót hangszóróvezetékkel csatlakoztassuk a hátoldali csatlakozóhoz. Másfél négyzetmilliméter keresztmetszetű vezeték bőven elegendő. A vezetéket kábelsaruval vagy forrasztással csatlakoztathatjuk a hangszóróhoz, illetve a csatlakozóhoz. Én a piros vezetéket a hangszóró pozitív pólusához, illetve a pirossal jelölt hátoldali csatlakozóhoz forrasztottam, a feketét pedig a hangszóró másik kivezetéséhez, illetve a feketével jelölt csatlakozókhoz.

A doboz festése

Ha a doboz összeállításra került, a dobozra valamilyen bevonatnak kell kerülnie, hogy szépen nézzen ki.

Alapvetően kétféle módszert alkalmazhatunk: bevonhatjuk öntapadó bútortapétával, vagy befesthetjük.

Én ében színű Azúr Bagoly tejfestékkel festettem be. A doboz szép, mélyfekete lett, azonban ma már inkább fekete matt akril festékkel fújnám be. Valószínűleg hasonlóan szép lenne, jóval kisebb költséggel.

Tejfesték használata esetén (a festék forgalmazója szerint) a következő lépések szükségesek:

• Finom csiszolópapírral távolítsuk el az esetleges ragasztómaradványokat és egyéb szennyeződéseket a festendő felületről.
• Töröljük át a dobozt denaturált szeszes ronggyal, hogy az zsírmentes legyen.
• “Fessük” át a dobozt vízzel.
• Finom, 280-as csiszolópapírral távolítsuk el a doboz felületén megjelenő “bolyhokat”.
• Fessük át kétszer vagy háromszor tejfestékkel a dobozt. Az egyes rétegek festése között egy órányi száradási időt kell hagyni.
• A festék száradása után (24 óra) után úgynevezett felületzárást kell alkalmazni, hogy a festék ellenállóbb legyen. Bármilyen felületzáró (pl. lakkfesték is) alkalmas a tejfestékhez. Mivel a hangdoboz festése nem lesz nagy igénybevételnek kitéve, ezért kenderolajat használtam felületzáróként. Ez nagyon egyszerűen alkalmazható, és a későbbiekben a felület felfrissítéséhez elég ismét alkalmazni a kenderolajat.

Az akrilfestékkel történő festés a tapétázásnál is jóval olcsóbb és egyszerűbb lenne. Fautánzatú dobozt azonban csak tapétázással kaphatunk. Tapétázás előtt célszerű lefújni alapozóval a dobozt.

A fenti ábrán a kész hangdoboz látható, a nappaliban, a szekrénysor tetején. A hangdoboz három egymásra tett, 18 mm vastag MDF léccel alá van támasztva, hogy kissé előre billenjen, mert a szekrény magasságánál jóval alacsonyabb magasságban hallgatjuk a zenét. Ez is jelzi, hogy közel sem ideálisak a hallgatási körülmények egy lakótelepi nappali szobában, a vájt fülűek által Hi-Fi-nek nevezett zenehallgatásról a körülmények miatt akkor sem lehetne szó, ha milliós berendezésünk lenne. Négy léc azonban jobb lenne, és célszerű a léceket egymáshoz csavarozni.

A doboz hangolása

Hangoláskor be kell állítani egy kívánt frekvenciára a doboz rezonanciafrekvenciáját. A hangolást az teszi könnyebbé, hogy a rezonanciafrekvencián a hangszóró membránjának kitérése minimális, a csőben pedig a levegő mozgása maximális.

A fenti ábrán a WinISD tervezőprogramban láthatjuk körülbelül 42 Hz-re hangolt hangdoboznál a hangszóró membránjának kitérését a frekvencia függvényében. Láthatjuk, hogy a grafikonnak ennél a frekvencia-értéknél helyi minimuma van.

A doboz hangolásához segítséget nyújt ez a hanggenetátor.

A hangszóró fém membránját körülvevő gumigyűrű közvetlenül a membrán széle mellett körben egy kissé kiemelkedik. Hangoláskor ehhez (és nem magához a membránhoz!!!) érintjük hozzá nagyon finoman ujjunkat, mert így jól érzékeljük a membránkitérés mértékét. A reflexcső nyílásának felét takarjuk le egy papírlappal, ekkor a papír rezgésének nagysága által jól érzékelhetjük a levegő rezgésének mértékét a csőben.

A számítógép hangkártyájának kimenetét az erősítőre kell vezetni, az erősítőhöz csatlakoztatni kell a hangdobozokat. A számítógépen el kell indítani a hanggenerátor programot, és be kell állítani rajta a megfelelőnek tartott hangolási frekvenciát. Én 39 Hz-et állítottam be. Mérsékelt, de azért jól érzékelhető hangerőt kell beállítani az erősítőn. Ujjunkkal érjünk hozzá az alumínium membrán mellett a gumiszélhez, és közben állítsuk be a reflexcső hosszát úgy, hogy a membrán kitérése a legkisebb legyen, majd a papírlappal ellenőrizzük, hogy erősen rezeg-e a levegő a csőben. Helyette azt is csinálhatjuk, hogy a reflexcső nyílásának felét eltakarjuk egy papírlappal, figyeljük a papírlap rezgését, és közben úgy állítjuk be a reflexcső hosszát, hogy a papírlap a legnagyobb mértékben rezegjen, majd ellenőrizzük, hogy a membrán kiérése kicsi-e. Utána azt is megtehetjük, hogy a hanggenerátor frekvenciáját előbb egy Hz-cel alacsonyabbra, majd 1 Hz-cel magasabbra állítjuk a 39 Hz-nél. Mindkét esetben a 39 Hz-nél tapasztalthoz képest a membrán kitérésének kissé nagyobbnak, a levegő rezgésének kissé kisebbnek kell lennie. Ha mindezt így tapasztaljuk, akkor egy Hz-en belüli eltéréssel pontosan sikerült beállítanunk a doboz rezonanciafrekvenciáját. Néhány tized Hz eltérésnek nincs jelentősége. Mérjük meg a cső hosszát, és ezt a hosszt állítsuk be a másik doboznál is. Az én dobozomnál 150 mm-es csőhossznál adódott 39 Hz rezonanciafrekvencia. Természetesen nem kötelező 39 Hz-et beállítani, mindenki a számára megfelelőt állítsa be.

A dobozt 39 vagy 40 Hz-re hangolva az alsó határfrekvencia (F3) 40 Hz.

Van, aki szerint 26 literes doboz 38 Hz-re hangolva az ideális, mások nagyobb dobozt készítettek, akár 35 Hz-es hangolással az alacsonyabb alsó határfrekvencia elérése céljából. Én 39 Hz-re, vagy 40 Hz-re történő hangolást tekintem jó kompromisszumnak a jó minőségű mélyhang-átvitel szempontjából.

A hangdoboz belső előlapjának nagyobb átmérőjű nyílásába belefér a reflexcső külső csöve, és az előre húzható egészen az első előlap belső oldaláig. Ha a dobozt 18 mm-es lapokból készítjük el, akkor a reflexcső gyári állapotában a reflexcső legkisebb hossza kb. 160 mm, a legnagyobb 250 mm lehet. Én azonban levágtam a külső csőből 23 mm-t, így a legrövidebb helyzetben a cső hossza körülbelül 137 mm lehet, a leghosszabb helyzetben pedig 227 mm. A beállítandó csőhossz 150 mm-re adódott, amely a cső gyári állapotában nem lett volna beállítható, tehát mindenképpen indokolt volt a külső cső rövidítése. Magasabb rezonanciafrekvenciához, például 40 Hz-hez, rövidebb csőre lenne szükség, valószínűleg ez a frekvencia még beállítható, magasabb már valószínűleg nem, ahhoz még rövidebb csőre lenne szükség.

Attól, hogy nettó hány liter belső térfogatúra sikerült a dobozunk, jelentősen függ egy adott rezonanciafrekvenciához szükséges csőhossz. A doboz nettó belső térfogatát pontosan nem ismerhetjük, ezért a szükséges csőhosszt sem állapíthatjuk meg előre pontosan. Változtatható reflexcsőnél egyszerűbb dolgunk van, azonban arra ügyelni kell, hogy a kívánt rezonanciafrekvencia a csővel beállítható hossztartományon belül legyen. Ha a reflexcsövet csavarokkal rögzítjük ragasztás helyett, akkor szükség esetén utólag akár a belső cső hosszából is levághatunk, a hangszórónyíláson keresztül a külső csövet is ki tudjuk venni a dobozból, és le tudunk vágni a hosszából.

Mivel hallgassuk a hangdobozt?

Ha elkészült a hangdobozunk, akkor akár használatba is vehetjük. Ez a hangdoboz már annyira jó, hogy közel sem mindegy, hogy milyen erősítővel hajtjuk meg, és milyen hanganyagot hallgatunk rajta, ha meg szeretnénk tapasztalni a minőségét. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat írom le az alábbiakban. Azt tudnunk kell, hogy az új hangszóró hangja az első hetek-hónapok során kissé változik, szolidabbá válik (a hangszóró bejáratódik).

Milyen legyen az erősítő és a hangforrás?

Évtizedek óta van egy saját magam által utánépített, csökkentett tápfeszültségű, körülbelül 40 W-os Quad 405-ös erősítőm, amely nagyon jól szól. Egyszer észrevettem, hogy a hálózati trafója akkor is melegszik, ha az erősítő nem szól. Nem kicsit, a nagy tömegű vasmagja terheletlenül (amikor az erősítő nem szól) is felmelegszik vagy 50 fokra. Valószínűleg menetzárlatos a trafó. Ekkor elhatároztam, hogy olcsóbb venni egy másik erősítőt, mint a Quad-ot megcsinálni. Sikerült is vennem használtan egy Harman/Kardon HK620 típusú erősítőt. Az alábbi ábrán látható egy ilyen erősítő.

Sokáig ezzel hallgattam zenét, úgy gondoltam, ez elég jó márka, és jól szól. Aztán elromlott a HK620-as erősítő, kontakthibás lett, hol szólt, hol nem, a végén már sehogyan sem akart visszajönni a hangja. Ekkor vettem újra elő a Quad 405-öt, és meglepődtem, hogy mennyivel jobban, szellősebben, tisztábban szól, mint a HK620. A HK620-nak jól hallhatóan “összemaszatoltabb” hangja volt, mint a Quadnak. Pedig akkor még ez az egyutas hangdobozom nem létezett, és a probléma a Celestion 100, és az általam készített kétutas hangdobozzal is jól érzékelhető volt. Ez arra ösztönzött, hogy a Quadot csináljam meg (trafócsere), és korszerűsítsem, mert nagyon jól szól. Ez lesz a következő projektem (amelyről nem fogok írni a weblapomon).

Ezzel kapcsolatban két dolog jutott eszembe:

Az egyik dolog az, hogy régen elektroncsöves erősítők voltak, amelyek jól szóltak. Nem véletlen, hogy napjainkban is használnak HiFi célra ilyeneket. Aztán megjelentek a félvezetők, a tranzisztorok. Egy idő után meglepve tapasztalták, hogy hiába mértek kiváló paramétereket (például nagyon alacsony torzítást) egy tranzisztoros erősítőnél, meghallgatva egyáltalán nem szólt jól. Míg a rosszabb paraméterekkel rendelkező csöves erősítő sokkal jobban szólt. Más esetben pedig a jó paraméterekkel (sőt akár kissé rosszabb paraméterekkel) rendelkező tranzisztoros erősítő is jól szólt. Értetlenül álltak a probléma előtt. Ebből két dologra lehet következtetni.

Egyrészt arra, hogy a szokásosan mért, és az erősítő specifikációjában feltüntetett értékek (pl. torzítás) nincsenek összefüggésben azzal, hogy az erősítő valójában hogyan szól. Más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy nem a szokásosan mért paramétereket kellene ahhoz mérni, hogy az erősítő hangminőségére jellemző adatokat kapjunk. Hogy mit kellene mérni, azt nem tudom. Azt is láthatjuk, hogy az erősítő specifikációjában feltüntetett paraméterek egy részét (pl. torzítás) felesleges néznünk, ha erősítőt szeretnénk vásárolni, mert az erősítő hangminősége szempontjából semmit sem számítanak.

Néhány dologra persze azóta már rájöttek, hogy mik okozzák a problémát a tranzisztoros erősítőknél. Ebből kettőt meg is említek. Az egyik az, hogy a kis teljesítményű tranzisztorokban annyira kicsi chip van, hogy annak hőmérséklete képes követni a hangfrekvenciás jeleket. Azaz hőmérséklete nem állandó, hanem pillanatról pillanatra változik. A hőmérséklet változásával együtt pedig folyamatosan változik a tranzisztor viselkedése (paraméterei) is. Az elektroncsövek katódja fűtőszállal fűtve volt, a cső eleve magasabb hőmérsékleten üzemelt, és a nagyobb tömegű alkatrészei miatt a hőmérséklete nem változott a hangfrekvenciás jel által. A másik probléma pedig az, hogy ha erősebb negatív visszacsatolást alkalmaznak a tranzisztoros erősítőben, akkor az garantáltan rosszul fog szólni.

A másik dolog, amelyre következtetni lehet az, hogy ha régi tranzisztoros erősítőt szeretnénk vásárolni, akkor hiába jók az erősítő paraméterei, kiderülhet, hogy az erősítő nem szól jól. Az pedig komoly probléma, hogy ha meghallgatjuk, akár azt is hihetjük, hogy jól szól, mert nem tudjuk mihez hasonlítani, nem tudjuk, hogy akár lényegesen jobban is szólhatna.

A Quad 405 erősítő régi konstrukció, amelynek jók a paraméterei (néhány század százaléknyi torzítás), és egyebek mellett a speciális kapcsolástechnikájának, valamint a nagyon kismértékű visszacsatolásnak köszönhetően nagyon jól is szól.

A HK620 erősítőnél nem tudom, hogy jó paraméterei (pl. max. 0,09% a torzítása, 10 Hz-100 kHz a frekvenciaátvitele fél teljesítménynél) ellenére miért nem szól annyira jól. A frekvenciaátvitelnél tűrést nem adtak meg. Viszont azt írják, hogy 1 W teljesítménynél 0,5 Hz-100 kHz tartományban +0/-3 dB az átvitel egyenetlensége. Talán az alábbiakban leírtak állnak a probléma hátterében (de ezt tudni nem tudom, inkább csak találgatás).

A másik dolog, amely eszembe jutott az, hogy míg a Quad 405-ös erősítő mindössze végfokozatot tartalmaz kevés alkatrésszel, addig a HK620 erősítő előerősítőt is tartalmaz hangszínszabályzó fokozattal együtt. Nem kizárt hogy a bonyolult előerősítőben található alkatrészek, a kondenzátorok fázistolásai, és egyéb tényezők nincsenek jó hatással a hangminőségre. Nem kizárt az, hogy ha a HK620 végerősítő fokozatának bemenetét valamilyen módon kivezetnénk, és csak a végfokokat használnánk az előerősítő rész kiiktatásával, akkor jól hallhatóan jobban szólna az erősítő. De ez nem biztos, ki kellene próbálni, hogy tényleg így van-e. A sok szolgáltatás, amely bonyolultabb, sokkal több alkatrészt tartalmazó erősítőt eredményez, általában hátrányos.

A HK620 erősítő távvezérelhető, és ez is fokozza a bonyolultságát, és azt eredményezi, hogy a hang több alkatrészen megy keresztül. Távvezérlővel lehet kiválasztani, hogy melyik bemenet legyen aktív. Távvezérelhető a hangerőszabályzó is, azonban ezt jól oldották meg, mert egy hagyományos potmétert tartalmaz, amelyet egy motor forgat.

A nem túl jó tapasztalataim miatt a fentiek tekintetében én a minimalizmus híve vagyok, és leírom, hogy az én rendszerem hogyan épül fel.

• A Quad 405 közelében található az iFi Audio Zen Air DAC, amelyben egy Burr-Brown digitális-analóg átalakító chip található, és amely valóban jó minőségű zenehallgatást tesz lehetővé (erről a fentebb említett korábbi írásomban szintén írtam). Az iFi Audio Zen Air DAC az alábbi ábrán látható. Ez USB kábellel össze van kötve a számítógéppel. A számítógép átküldi az USB kábelen a digitális hanginformációt, és azt az iFi Zen Air DAC alakítja analóg hangjellé. Segítségével a számítógépen keresztül CD minőségű, vagy akár annál is jobb minőségű hangot lehet lejátszani. Erre a digitális/analóg átalakítóra azért van szükség, mert jobb minőségű, mint a számítógép hangkártyája, vagy akár a tv-ben, telefonokban található átalakító, és emiatt ez biztos pont az átviteli láncban. Tapasztalhatjuk, hogy ha különböző eszközökkel játsszuk le ugyanazt a jó minőségű digitális hanginformációt, akkor az adott lejátszóeszközben lévő digitális/analóg átalakító minőségétől függően másként szólnak az egyes eszközök, ha azokat ugyanazzal a hangrendszerrel hallgatjuk. Például másként szól a zene, ha azt telefonnal játsszuk le, vagy ha számítógéppel, tv-vel, vagy tablettel úgy, hogy ezeket az eszközöket ugyanahhoz az erősítő-hangdoboz együtteshez csatlakoztatjuk. Az lenne a jó, ha bármelyikkel hallgatva ugyanazt a jó minőségű hangot hallanánk, de sajnos nem így van. Elgondolkodhatunk hallgatásuk közben, hogy ugyan különbözően szólnak az egyes eszközök, de vajon melyik az “igazi”, melyik szól a legjobban, illetve melyik szól úgy, ahogy valójában kellene? Valamelyik úgy szól? Vagy esetleg mindegyik másként szól, de egyik sem úgy, ahogyan valójában kellene? Erre nem tudjuk megadni a választ, mert nem tudjuk, hogy hogyan kellene szólniuk. A tv-kben, telefonokban, számítógépekben lévő olcsóbb átalakítók kisebb pontossággal alakítják át a digitális információt hanggá. Az iFI Zen Air DAC viszont nagy pontossággal úgy szól, ahogy kellene, ezért van szükség rá. A pontos digitális/analóg átalakítás kényes téma, ha pontos átalakítást szeretnénk, némi pénzt kell áldozni rá. Az iFi Zen Air DAC ára néhány éve 33000 forint volt. De ne higgyük azt, hogy ez egy csúcs-HiFi minőségű eszköz, ez inkább csak a belépő szint a HiFi világába.

• Egy külön kisebb fém műszerdoboz hátoldalán van két bemenet, elől pedig van egy bemenetválasztó mechanikus kapcsoló, mellette pedig egy 24 állású kapcsolós hangerőszabályzó. Ez utóbbi biztosítja a két csatorna együttfutását. A potenciométerek sokkal rosszabbak lennének ebből a szempontból. A doboz aktív elemet nem tartalmaz, így tápfeszültségre sincs szükség. Az egyik bemenetbe az iFi Audio Zen Air DAC kimenete van dugva, a másik bemenet pedig a tv csatlakoztatására szolgál. Szükség esetén egy pendrive-ot a tv-hez csatlakoztatva némi minőségvesztés árán lehet zenét hallgatni, vagy videót nézni.
• A bemenetválasztót és a hangerőszabályzót tartalmazó doboz kimenete megy a Quad 405 bemenetére. A Quad nem tartalmaz a bekapcsoló gombon kívül semmilyen kezelőszervet, mert felesleges. Még balansz szabályzó sincs, a hangszínszabályzókról nem is beszélve.
• Amikor igazán jó minőségű zenét szeretnék hallgatni a számítógépről, akkor az Audacious lejátszó szoftvert használom olyan beállításokkal, hogy az bájtról bájtra (bitről bitre) az eredeti zenét mindenféle átalakítás nélkül küldje ki az iFi Audio Zen Air DAC részére. Ilyenkor a számítógépen semmilyen beavatkozást sem tudunk tenni a hang tekintetévben (pl. hangerőszabályzást), azonban jól hallhatóan jobban szól így.

A jó erősítő nagyban hozzájárul a jó hanghoz, hiába jó a hangdoboz, egy nem túl jól szóló erősítő leronthatja, és le is rontja az eredményt. Azt, hogy jól szól-e egy erősítő, a paramétereiből nem tudjuk megállapítani. Egy 0,1-0,2% torzítású erősítő jobban szólhat, mint egy 0,01-0,02% torzítású. Csak jó minőségű hanganyaggal, jó minőségű hangdobozokkal meghallgatva tudjuk eldönteni, hogy egy erősítő mennyire szól jól.

A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha élvezni szeretnénk hangdobozunk kvalitásait, akkor azt jól szóló erősítővel kell meghajtani. Sajnos nagyon sokféle vonzó kinézetű, de nem túl jól szóló erősítő létezik.

Hangdobozunkkal kapcsolatban szólni kell néhány fontos dologról azok kedvéért, akik esetleg kihagyták a hangdoboztervezésről szóló részt.

A bass-reflex doboz a hangolási frekvenciájánál kisebb frekvenciákon egyáltalán nem csillapítja a membrán kitérését, mert akusztikus rövidzár keletkezik. Például 10 Hz-nél és mindössze 10 W-nál a membrán maximális kitérése már akár +/-14 mm is lehet!!!! +/-8 mm feletti kitérésnél pedig ez a hangszóró akár tönkre is mehet!!!! Ezt ne feledjük!!!

Ebből következik, hogy ez a hangdoboz nem alkalmas olyan elektronikus zenékhez, effektusokhoz, amelyek a hangdoboz alsó határfrekvenciája alatti, jelentős amplitúdójú mély hangokat tartalmaznak, mert attól a hangszóró tönkremehet. Ez általában is igaz a “szokásos” zenehallgatásra tervezett bass-reflex dobozokra.

A “normál” zene ebből a szempontból legtöbbször nem jelent problémát, inkább a kifejezetten basszusorientált, nagyon erős mély hangokat tartalmazó effektusok vagy zenék a problémásak. A hagyományos, 4 húros basszusgitár legmélyebb hangja gyári hangolás szerint 41,25 Hz, amely 40 Hz alsó határfrekvenciájú doboznál nem jelent problémát, azonban ennél mélyebbre is hangolható (szokták is mélyebbre hangolni). Az 5 húros basszusgitár legmélyebb hangja gyári hangolás szerint 30,87 Hz, sőt bizonyos speciális (6 vagy több húros) basszusgitár legmélyebb hangja akár 18,35 Hz is lehet, és az 5 vagy ennél is több húros gitárokat is lehet ennél mélyebbre hangolni. A CD-k által átvihető alsó határfrekvencia a specifikáció szerint 20 Hz, azonban képesek ennél mélyebb “hangok” átvitelére is. A CD-lejátszók azonban 10 Hz körül le szokták vágni a hangokat. Tehát elvileg a CD-kről is érkezhet nagy amplitúdójú, túl mély hang, de a legtöbb CD ebből a szempontból nem okoz problémát.

Ezzel a hangszóróval 30 W teljesítménynél, 39 Hz-re hangolva a dobozt +/-7,5 mm körüli a membrán maximális kitérése. Ez azt jelenti, hogy ilyen nagy dobozban nem használható ki a hangszóró teljesítménye (45 W), mert a hangszóró ennél kisebb teljesítménynél is tönkre fog menni. Erre nagyon figyeljünk!

Erről a témáról a hangdoboztervezéssel foglalkozó részben részletesebben is szóltam (fentebb).

Az Audacious program beállítása

Itt arról írok röviden, hogy Linux operációs rendszer alatt hogyan kell beállítani az Audacious lejátszót úgy, hogy az semmilyen beavatkozást, konverziót ne végezzen a hangon, hanem változtatás nélkül küldje ki az iFi Audio Zen Air DAC részére (vagy egyéb DAC részére). Ennek a programnak létezik Windows operációs rendszeren futó változata is. Itt azonban a Linuxos változatról lesz szó.

A fenti ábrán láthatjuk a program kezelőfelületét.

Menjünk a Kimenet menübe, és válasszuk a Hang Beállításokat.

A megjelenő ablakban a Kimeneti bővítménynél nyissuk le.

A PulseAudio kimenet helyett válasszuk az ALSA kimenetet.

Majd kattintsunk mellette a Beállításokra.

A megnyíló kis ablakban a PCM eszköz mellett nyissuk le, és a listában keressük meg a külső USB DAC-ot, amelynek a neve előtt a hw: (hardware) vagy plughw: jelölés szerepel. Az ábrán látható, hogy én az iFi-t tartalmazó sort választottam ki. Azt is láthatjuk az alsó sorban angolul, hogy közvetlen hardver egység, bármilyen konverzió nélkül.

Ezzel elértük, hogy a számítógép az iFi Audio Zen Air DAC részére változtatás nélkül küldi ki a hangot. A hangerőt ilyenkor a DAC -on lévő szabályzóval állíthatjuk, vagy a külön dobozban lévő kapcsolós hangerőszabályzóval. Így lejátszva kapjuk a legtisztább hangot.

Mi a baj a CD-kkel?

A másik kérdés a hanganyag, amelyet hallgatunk a hangdobozzal. Ez sem könnyű kérdés. A CD lemezekkel tulajdonképpen semmi baj sincs, mert lehetővé teszik a nagyszerű hangminőséget. Ezt a valóban jó minőségű hanganyagot tartalmazó CD lemezek meg is erősítik. A kérdés az, hogy hogyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló, nagyszerű hangminőség elérését lehetővé tévő CD-t. A probléma lényege ebben van.

Elvárható lenne, hogy ha vásárolunk egy CD-t, az stúdióminőségben szóljon, de ez nagyon sokszor nem így van. Sajnos rengeteg a rosszul szóló hanganyag. Ha jól szóló erősítőnk és hangdobozunk van, nagyon jól fogjuk hallani, hogy az adott lemez rosszul, vagy borzalmasan szól, és természetesen az itt ismertetett hangdobozzal is kiválóan hallhatjuk a problémákat. Sok esetben mintha szándékosan rossz minőséget csinálnának a hangmérnökök. Sajnos ezzel nem túlzok, ez a valós helyzet.

Még mindig lehet hanglemezeket vásárolni, azonban leginkább csak gyűjtők vásárolják. A leírtak a hanglemezek minőségére nem vonatkozik. A hanglemezek lejátszásával kapcsolatban is fellépnek azonban problémák, csak más jellegűek. Ezekről itt részletesen nem szólok.

Az egyszerű hétköznapi ember számára a jól szóló CD lehetne a megoldás, azonban a helyzet nem túl jó.

Hangerőháború

A 90-es évek közepétől, és még a 2010-es évek első éveiben is, szinte minden nagyobb rock- és metálegyüttest utolért a hangerőháborúnak (loudness war) nevezett jelenség. Ez arról szól, hogy A 90-es évektől kezdve a zenei stúdiók elkezdtek egyre nagyobb kompressziót alkalmazni a hanganyag keverése során. A cél az volt, hogy a rádióban vagy fülhallgatóval hallgatva a dalok „ütősebbek” és hangosabbak legyenek, mint a versenytársaké, valamint autóban, háttérzajos környezetben is jobban hallgatható legyen. A kompresszióval a zene dinamikáját csökkentik jelentős mértékben, illetve szinte megszüntetik azt. A zene dinamikáján a leghalkabb és a leghangosabb részek közötti hangerőkülönbséget értjük. Ha a halk részek valóban halkak, és a hangos részek hangosak, akkor nagy a dinamika. Úgy tették kisebbé a dinamikát, hogy a halk részeket jól felerősítették, és így a halk részek alig voltak halkabbak a hangos részeknél. A hangos részeket pedig annyira túltolták, hogy már levágták a hangos részek csúcsait, finomságait, így a hangos részek torzak lettek a levágott, és emiatt hiányzó hanginformációk miatt. Az ilyen zene a hullámforma diagramon egy tömör téglalapszerű látványt eredményez. Ezt meg is mutatom az alábbi ábrán.

Az ábrán egy rosszul és egy jól kevert szám diagramját láthatjuk, azokat az Audacity ingyenes programban megnyitva. Felül a Depeche Mode együttes John the Revelator című számának bal és jobb csatornáját láthatjuk egymás alatt, egy 2005-ben megjelent CD-ről. Alatta a Porcupine Tree együttes In Absentia című számának diagramját láthatjuk egy 2020-ban megjelent lemezről, amelynek hangmérnöke a jelenleg egyik legjobbnak tartott Steven Wilson volt. A diagramon az egyik szám két sávjának (bal és jobb csatorna), illetve a másik szám két sávjának idő-hangerősség diagramját láthatjuk. A szám lejátszása balról jobbra történik, és a diagram mutatja az adott időpillanathoz tartozó hangerőt. A sávok közepén láthatjuk a 0 szintet, felette a +0,5, illetve a maximális +1 szintet, alatta pedig a -0,5, illetve a -1 szintén maximális szintet, ezeket a szinteket az ábra bal oldalánál le is olvashatjuk.

Gondoljunk az iskolában tanult szinuszhullám diagramjára, akkor könnyebben megérthetjük a diagramot. A zenében is hullámokról van szó, csak sokszor nem szinusz alakú hullámokról. Az ábrán több percnyi zene hullámait láthatjuk, ezért a diagram vízszintes irányban nagyon össze van tömörítve, ezért nem láthatók az egyes hullámok, de ha vízszintes irányban nyújtanánk (“nagyítanánk”) a diagramot, akkor láthatóvá válnának. Nulla szintnél nulla a hangerő. A +1 és a -1 a feldolgozható legmagasabb hangerőértékek, ha annyira túltoljuk a hangerőt, hogy a hangerőértékek nem férnek bele a +1 és -1 közötti tartományba, akkor az az információ, amely nem fér bele ebbe a tartományba, levágásra kerül. Például annyira megnöveljük a lemez keverése közben a hangerőt, hogy egy adott pillanatban +/-1,25 értékűnek kellene lennie, ez azonban nem lehetséges, ezért helyette a +/-1 érték kerül alkalmazásra, a +/-1 érték feletti illetve alatti rész levágásra kerül. Ez torz hangot eredményez.

Tegyünk egy kis kitérőt, hogy megértsük, hogy hogyan jön létre a vágás.

A hang hullámokból áll. A fenti ábrán szinusz alakú hanghullámot figyelhetünk meg. A vízszintes tengelyen az idő, a függőlegesen a hangerő van ábrázolva. A hanghullámot balról jobbra “játsszuk le”, és a diagramon az van ábrázolva, hogy hogyan változik a pillanatnyi hangerő az eltelt idő függvényében. Egy teljes periódust egy pozitív félperiódus (amely a grafikonon a nulla szint felett van), és egy negatív félperiódus (amely a nulla szint alatt látható a grafikonon) alkot. Minél távolabb van a nulla szinttől a pozitív, illetve negatív félperiódus csúcspontja, annál nagyobb a hangerő, illetve más szóval annál nagyobb a szinuszhullám amplitúdója. Ezek a fogalmak iskolai tanulmányainkra visszagondolva is ismerősek lehetnek. Egy zeneszám hanghullámai általában nem szinusz alakúak, de a lényeget tekintve ez mindegy is.

Az ábrán zöld vonallal jelzett +1 szint és -1 szint az abszolút maximumot jelentik, keveréskor ezt a szintet felfelé, illetve lefelé nem szabad túllépni, mert bekövetkezik a vágás. Az ábrán azt a maximális hangerőt láthatjuk, amikor a félperiódusok csúcsa még éppen nem éri el a +1, illetve -1 szintet, azaz a zöld vonalakat, Ez az a maximális hangerő, amely még torzítatlanul fog szólni.

A fenti ábrán azt láthatjuk, hogy megnöveltük a hangerőt. A félperidusok csúcsértékei túlnyúlnak a +1 és a -1 szinten, azoknál nagyobbnak (például 1,2 a maximum), illetve kisebbnek (például -1,2 a maximum) kellene lenniük. Azonban nem lehetnek nagyobbak +1-nél, illetve -1-nél, emiatt nem az lesz a helyzet, amit a fenti ábrán látunk.

A fenti ábrán láthatjuk a valós helyzetet. Amely értékek túlnyúlnak a +1, illetve -1 szinten, azok +1, illetve -1 értékkel helyettesítődnek. Ezt nevezzük vágásnak. Piros vastag vonallal jelöltem a levágott részeket. Ezeken a helyeken jól láthatóan megváltozott az eredeti hullám alakja, hiszen a pozitív félperiódusok csúcsa, és a negatív félperiódusok csúcsa is levágásra került.

Az átvitelt csak akkor tekinthetnénk torzítástól mentesnek, ha a hangerő megnövelése után is tökéletes pontossággal megmaradt volna a görbe eredeti alakja. Mivel azonban az jelentősen megváltozott, ezért jelentős torzítás keletkezett.

Ha a hangerőt nem növeltük, hanem csökkentettük volna, akkor a szinuszhullám alakja nem változott volna meg, hanem csak annyi történt volna, hogy a félperiódusok csúcspontjai távolabb kerültek volna a +1, illetve a -1 szinttől. Például csak +0,8, illetve -0,8 értékűek lettek volna. Ekkor természetesen nem keletkezett volna vágás miatti torzítás.

A kis kitérő után térjünk vissza a fenti két zeneszám hangsávjához.

Több percnyi zeneszám a diagramon vízszintesen néhány centiméternyi távolságon jelenik meg, azaz a diagram vízszintes irányban erősen össze van nyomva. A vágások +1, illetve -1 szintű vízszintes vonalai miatt látjuk a rosszul kevert diagramokat téglalap-szerűnek.

A felső két sávon (Depeche Mode) láthatjuk a rossz keverést. A diagram szinte téglalapszerű. Alig vannak a maximális hangerőnél halkabb részek, a dinamika csekély, szinte az egész szám maximális hangerőn szól. Az alsó diagramon (Porcupine Tree) egy kiváló keverést láthatunk. Jól látjuk a halkabb és a hangosabb részeket. Látjuk, hogy a hangosabb részeknél vannak finom tüskék, amelyek kiemelkednek, azonban úgy van keverve, hogy ezek egyike sem éri el egészen az +1, illetve a -1 szintet. Ez a lemez ebből a szempontból kiválóan fog szólni. Minden bizonnyal a Depeche Mode számnál is lennének a hangosabb részeknél finom tüskék, finom hangerőkülönbségek, azonban úgy fel lett tolva a hangerő, hogy a finom részek levágásra kerültek a +1, illetve a -1 szinten. Ezért a diagram teteje és alja gyakorlatilag egy egyenes vonal. Ha ezt jó hangrendszeren meghallgatjuk, meglehetősen torz hangra számíthatunk.

Az ilyen rosszul kevert lemez egy olcsó Bluetooth hangszórón esetleg hallgatható lesz, de jobb minőségű eszközzel hallgatva lapos, fárasztó, élettelen és kásás lesz a hang, nem lesz tere, és nagyon rossz lesz hallgatni. Ez azért van, mert a jobb hangrendszer jól, tisztán visszaadja a zene apró részleteit is, és ha az torz a hanganyagon, az jól hallható lesz. Minél jobb a hangrendszerünk, annál jobban hallhatók a hibák. Az azonban nagyon nem jó, hogy ezek a CD-k csak gyengébb hangminőségű rendszereken szólnak elfogadhatóan. Jól vagy kiválóan természetesen semmivel sem fognak szólni, hiszen a vágás következtében az eredeti információkból jelentős mennyiségű információ eltávolításra került.

Steven Wilson újrakeveréseinek kisebb a hangereje, viszont vágástól mentesek, nincs összenyomva a dinamika, és nagyszerűen szólnak. Az nem probléma, hogy kissé halkabbak, mert a hangerőszabályzót kissé feljebb tudjuk tekerni az erősítőn, ha szükséges.

A fentebb említett korszakból (hangerőháború) származó újramesterelt (remastered) változatokkal sem árt vigyázni, mert sok esetben nem jobb hangminőség elérése volt a cél, hanem hangosabban szóló, torz, dinamikátlan hanganyag létrehozása.

Adott egy eszköz, a CD lemez, amely igen jó minőségű hang tárolására alkalmas. Ezen a hanghordozón szándékosan hoznak létre torz, dinamikátlan, számomra és sok más ember számára is hallgathatatlan hangot, és még pénzt is képesek kérni ezért a zenének nevezett borzalomért. Pedig már nagyon régen feltalálták a stúdiómonitorokat, amelyek hangja nagyjából tiszta, semleges és valósághű, és keverés, vagy egyéb hangmanipulációk közben jól észlelhetővé teszik a hanganyag hibáit, hiszen ezért alkalmazzák őket. A vágás ráadásul olyan probléma, amely nagyon könnyen észlelhető, akár számítógépes programmal is. Ezt meg is néztük. Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. A helyzet kiábrándító.

A megoldás talán az lehetne, ha a kiadók kétféle hanganyagot jelentetnének meg, egyet jó minőségben, és egyet autóban vagy utcán történő zenehallgatás (pl. autósoknak szánt rádiósugárzás) céljára. Szerintem az autóba szánt változatnak sem kellene vágást tartalmazniuk, azonban a háttérzaj miatt lehetnének kissé kisebb dinamikájúak, hogy a halkabb részek jobban hallhatók legyenek háttérzajos környezetben.

Ha kíváncsiak vagyunk, hogy egy konkrét lemezkiadás jól szól-e, meg kell kérdezni a böngészőben a mesterséges intelligenciát, és máris megkapjuk a választ. Megtudhatjuk, hogy a kiváló minőségű zenét kedvelő, ínyenceknek való kiadvány, vagy esetleg nem túl jól szól az adott kiadás.

Ezen az oldalon rengeteg lemezkiadás dinamikatartományát nézhetjük meg. Szűrhetünk előadóra, és akár lemezcímre is. A fejlécben látható “DR” dinamikatartományt jelent. Láthatjuk a kiválasztott lemezkiadás átlagos, minimális, és maximális dinamikatartományát. Az oszlopokban a dinamikatartományra jellemző, 1 és 14 közé eső számértékek láthatók, azonban újabban előfordulnak 14-nél nagyobb számértékek is. A nagyobb dinamikával rendelkező lemezek általában jobban is szólnak. A kiértékelést színezés is segíti, amely a legjobbtól a legrosszabbig: zöld, citromsárga, okkersárga, narancssárga, vörös, illetve a magasabb számérték magasabb dinamikát jelent.

Rosszul kevert lemezek

Nemcsak a hangerőháború lehet probléma. Lehetséges, hogy jó minőséget szerettek volna létrehozni, de nem sikerült.

Az egyik ilyen veszélyt a kisebb kiadók kiadványai jelentik. A nagy kiadóknak általában gyakorlott, jó hangmérnökgárdája van (ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy ez a hangmérnökgárda nem készített rosszul szóló lemezeket), míg a kisebb kiadók általában nem rendelkeznek ilyen hangmérnökgárdával.

Jó példa erre a Mostly Autunm együttes esete. Nekem tetszenek a 2010 utáni lemezeik, amelyeken Olivia Sparnenn énekel, gyönyörűen, árnyaltan, nagyon érzelmesen. Az életről, érzésekről, és az érzelmekről szólnak a dalok. Vannak komoly témát feldolgozó koncepciós (egy adott témát feldolgozó) albumaik is. Ilyen például a Dressed In Voices (2014), amely a halálról, egy hidegvérű gyilkosságról, és az azzal kapcsolatos érzéseikről szól. Az album témáját az a sajnálatos tény adta, hogy Olivia húgának barátját meggyilkolták, épp akkor, amikor hozzáfogtak a következő album dalainak írásához. Ezért ezzel az eseménnyel kapcsolatos érzéseik adták a lemez témáját. Vagy a másik koncepciós albumuk a 2021-ben megjelent Graveyard Star, amely a covid alatt átélt érzéseikről szól, veszteségről, halálról, és egyéb szomorú dolgokról. Egy könnyedebb témájú nagyszerű albumuk a Sight Of Day (2017). Az utóbbi két lemez hosszú címadó dala nagyszerű. (Zárójelben megemlítem a Breathing Space együttes gyönyörű dalát, amelynek címe Questioning Eyes (Kérdő szemek), és amelyet szintén Olivia Sparnenn énekel, gyönyörűen. Ez a dal elnyerte a 2009 év legjobb klasszikus rock dala címet.) Elnézést kérek a kis személyes kitérőért, máris rátérek a lényegre.

A Mostly Autumn-nak saját stúdiója, valamint saját kiadója van, amely megjelenteti a saját lemezeiket is. A keverést az együttes vezetője, szólógitárosa, Bryan Josh végezte. A lemezek kevésbé jó rendszeren hallgatva sem szóltak jól, a hangos részek összemosottak voltak. Az idén azonban kiadták a 2010-től megjelent lemezeikről történő válogatást tartalmazó lemezüket (32 szám), amelyről azt állítják, hogy ez a lemez már valóban jól szól. A stúdiómunkát egy profi hangmérnök végezte, amely jól hallható is az eredményen. Ezzel azonban tulajdonképpen azt is elismerik, hogy az eredeti kiadvány nem szólt jól. Pedig (véleményem szerint) a vásárló jogosan várja el, hogy jól szóljon.

A “legnagyobb” és legnépszerűbb együttesek (pl. Pink Floyd, Jethro Tull és hasonlók) esetében könnyebb helyzetben vagyunk, mert az idők során készültek kiválóan szóló lemezváltozatok is. A nem ilyen híres együtteseknél azonban sokszor csak egyféle kiadás készült, és nem válogathatunk a különféle kiadások között. Ha ez az egyféle kiadás jól szól, akkor ez nem hátrány. Sok ilyen lemez van. Ha azonban nem jól szól, akkor nem tehetünk semmit.

Milyen hanganyaggal próbáljuk ki a hangdobozunkat?

Most le kellene írnom, hogy mivel tudjuk kipróbálni hangdobozunkat. Az előzőeket elolvasva láthatjuk, hogy ez nem könnyű kérdés. Röviden azt mondhatom, hogy természetesen nagyon jól szóló hanganyaggal kell meghallgatni. Teszek is erre javaslatot.

Steven Wilson keveréseinek nagy része gyönyörűen szól, a térbeli hangzás nagyszerű, a hang kristálytiszta, a kis részletek jól hallhatók, a dinamika nincs összenyomva, szóval abszolút alkalmasak a próbára. Vagy kiválóan szólnak például a Pink Floyd Discovery Edition kiadású albumai (James Guthrie és Joel Plante mérnökpáros készítette).

Mivel Steven Wilson a Porcupine Tree együttes tagja (gitáros), elsősorban az együttes lemezei között, és Steven Wilson szólóalbumai között találhatunk nagyon jól szóló lemezeket. Azonban számos egyéb előadó lemezeit újrakeverte az idők során, így például a Jethro Tull, a King Crimson, a Yes, az ELP lemezeit is, csak meg kell találnunk azt a kiadást, amelyet ő kevert. Saját weboldalán megtalálhatjuk azoknak az albumoknak a listáját, amelyek az ő munkái.

Teszteléshez vagy használjuk az eredeti CD-t (jó hangminőségű CD lejátszón lejátszva!!!), vagy szedjük le róla a hangsávokat veszteségmentes, “.flac” formátumban, és ezeket hallgassuk meg.

Ha nagyon tisztán, és meglepően jól szólnak hangdobozunkkal ezek a lemezek, akkor elégedettek lehetünk.

Hogyan konvertáljuk át jó minőségű hangfájljainkat?

Még arról írok néhány mondatot, hogy ha rendelkezünk az imént említett, CD minőségű FLAC fájlokkal, akkor abból hogyan készíthetünk a lehető legjobb hangminőségű, veszteségesen tömörített .mp3, vagy ,opus fájlokat (pl. telefonnal történő hallgatáshoz).

Erre a célra a nagyszerű Audacity ingyenes, több platformon is rendelkezésre álló programot használhatjuk.

Nyissuk meg a programot. A fájlkezelőben jelöljük ki a konvertálandó, .flac kiterjesztésű fájlokat, és egérrel húzzuk azokat az Audacity munkaterületére. Ekkor megnyílnak a fájlok az Audacity-ben. Az alábbi ábrán ezt láthatjuk.

Ezután menjünk a Fájl/Hang exportálása menüpontba.

Kiválaszthatjuk a készítendő fájl típusát, legyen MP3.

Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a hangminőség jellemzőket hogyan kell beállítani, ha a legjobb hangminőséget szeretnénk. Ha csak egy fájlt szeretnénk konvertálni, akkor a Teljes projekt-et, ha egyszerre több fájlt, mint a fenti ábrán, akkor a Több fájl lehetőséget kell bejelölni.

Ha kész, az Exportálás gombra kattintva megtörténik a konvertálás.

A legjobb minőségű opus fájlok kevesebb helyet foglalnak el az adathordozón, és jobb minőségűek a legjobb minőségű MP3 fájloknál. Az alábbi ábrán láthatjuk a legjobb minőségű opus fájlok létrehozásához szükséges beállításokat. A kapott eredmény már jól megközelíti a CD minőséget.

Oldal tetejére

Főoldal