2024.12.20

Előtétlencsék

Az előtétlencsék olyan egy vagy több tagból álló gyűjtőlencsék, amelyeket az objektív szűrőmenetébe csavarva használhatunk. Használatával közelebb mehetünk a témához, és ezáltal nagyobb leképezési arány érhető el. A legtöbb esetben kisebb-nagyobb mértékben rontják az objektív rajzát. Léteznek azonban nagyszerű képminőséget biztosító előtétlencsék is. Jóval olcsóbbak a makroobjektíveknél.

Mindenféle fényképezőgéphez használhatjuk, ha valamilyen módon az objektív elé tudjuk rögzíteni azt. Sajnos a kompakt és a bridzs kategóriában szűrőmenet hiányában akadhatnak problémáink, és sajnos egyes esetekben elképzelhető, hogy nem is tudjuk megoldani az előtétlencse rögzítését.

Ismert tény, hogy a nagyítólencse a párhuzamos napsugarakat a gyújtópontba gyűjti össze. Ennek fordítottja az az eset, amikor a lefényképezendő kis valamit a lencse gyújtópontjába helyezzük. Ekkor a kis valamiről érkező fénysugarak a lencse túloldalán párhuzamos sugarak formájában távoznak. Ha most e párhuzamos fénysugarak útjába (a lencséhez) tartunk egy végtelen távolságra állított fényképezőgépet, akkor az a kis valami képét élesen képezi le a képérzékelőre. Ez az előtétlencse működésének alapelve.

Ha a fényképezőgép objektívjét nem a végtelenre, hanem kisebb távolságra állítjuk, akkor a lefényképezendő objektumot is közelebb kell helyeznünk a lencséhez ahhoz, hogy éles képet kapjunk. Minél közelebb tudjuk helyezni, annál nagyobb lesz a nagyítás.

A fentiekből következik, hogy a lefényképezendő objektumot legfeljebb az előtétlencse fókusztávolságára helyezhetjük az objektívtől, mert ha távolabb helyezzük, nem kaphatunk éles képet sehogyan sem.

Az előtétlencsék nem csökkentik az érzékelőre vetített kép fényerejét (világosságát), valamint nem sötétítik a keresőképet sem, viszont általában kissé rontják az objektív rajzát, különösen az egy lencséből álló olcsó típusok. A minőségromlás főleg a képmező széleinél, sarkainál jelentkezik.

Az előtétlencse gyújtótávolságát legtöbbször dioptriában adják meg. A dioptria a méterben kifejezett gyújtótávolság reciproka. Mértékegysége ennek megfelelően 1/m, amelynek szokásos jelölése az optikában dpt.

Azaz egy 400 mm gyújtótávolságú lencse 1/0,4= 2,5 dpt-ás, egy 200 mm gyújtótávolságú 1/0,2= 5 dpt-ás. A dioptria ismeretében a lencse gyújtótávolságát is könnyedén megállapíthatjuk. Például egy 4 dpt-ás lencse gyújtótávolsága 1/4=0,25 m, azaz 250 mm, egy 2,5 dpt-ás lencse gyújtótávolsága 1/2,5=0,4 m, azaz 400 mm.

Az előtétlencsék - ellentétben a közgyűrűkkel és a fordított objektívekkel - gyakorlatilag nem járnak fényveszteséggel, ezért a keresőkép nem lesz sötét, és nem igényli az expozíció növelését sem. Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan ISO-, rekesz-, és záridő értékekkel exponálhatunk, mintha nem lenne előtétlencse. Ez nagy előny.

Ha egy tetszőleges gyújtótávolságú objektívre előtétlencsét teszünk, akkor az objektív végtelen állása esetén a munkatávolság (az előtétlencsétől a témáig terjedő távolság) megegyezik az előtétlencse gyújtótávolságával. Ha az objektíven a távolságot a végtelennél kisebbre állítjuk, akkor a témát közelebb kell helyezni az előtétlencséhez, és egyúttal a nagyítás is nő.

Ha nagyobb nagyítást szeretnénk, akkor nagyobb gyújtótávolságú objektívet és/vagy több dioptriás (rövidebb gyújtótávolságú) előtétlencsét kell alkalmaznunk. Ha kisebb gyújtótávolságú előtétlencsét alkalmazunk, akkor a munkatávolság is csökken. Ha csak az objektív gyújtótávolsága nő, akkor a munkatávolság nem változik (ha mindkét esetben végtelenre volt állítva az objektív).

Az olcsó, mindössze néhány ezer forintért beszerezhető, egyetlen lencséből álló előtétlencséket nem igazán ajánlom, mert minőségük nem elég jó. Ezeket gyakran készletben árusítják, a különböző dioptriájú lencséket együtt vásárolhatjuk meg.

A neves gyártók közül jelenleg csak a Canon gyárt két lencséből álló előtétlencsét, az 500 mm gyújtótávolságú 500D és a 250 mm-es 250D típusút. Ezek lényegesen jobbak az egylencsés, olcsó típusoknál.

Két kiváló minőségű, elérhető áron beszerezhető Raynox gyártmányú előtétlencsét mutatok be részletesebben, amelyek három lencsét tartalmaznak. Új állapotban körülbelül 28000 Ft-ért szerezhető be mindkét típus. Tudom, hogy ez nem egy nagyon alacsony ár, azonban a lencsék minősége indokolja ezt az árat, nem igazán érdemes olcsóbb alternatívákkal kísérletezni. Ezek a lencsék kiváló minőségük által valóban komoly és gazdaságos alternatívát jelenthetnek a drága makroobjektívekkel szemben, főleg full frame-nél kisebb érzékelőméretű vázon. Az élesség a képmező közepén nagyszerű, a kép sarkai felé kismértékben csökken, ez azonban leginkább full frame vázon jelenthet problémát.

A két előtétlencse a Raynox DCR-150 és DCR-250. Ezek az "előtétlencsék" tulajdonképpen nem egy lencsét tartalmaznak, hanem kiválóan korrigált, két csoportban három lencséből álló, tükrözésmentesítő bevonattal ellátott lencserendszerek, ennek köszönhető kiváló minőségük. Léteznek ennél nagyobb nagyítást adó Raynox előtétlencsék is, például a 25 dpt-ás MSN-202 vagy a 32 dpt-ás MSN-505.

A DCR-150 4,8 dpt-ás, végtelenre állított objektív elé szerelve az előtétlencsétől 210 mm-re lévő téma lesz éles, azaz 210 mm lesz a munkatávolság.

A DCR-250 8 dpt-ás előtétlencse és végtelenre állított objektív esetén 109 mm lesz a munkatávolság. Ezek a gyártó által megadott adatok.

Ha az objektíven az élességet a végtelennél közelebbre állítjuk, akkor a nagyítás nő, és a munkatávolság csökken.

Például a DCR-150 előtétlencsével - az objektív távolságállításától függően 16-21 cm munkatávolsággal készíthetünk felvételeket. Azaz a témának az előtétlencse elejétől mérve kell ilyen távolságra lennie. A DCR-250 esetén a munkatávolság sajnos kevesebb, legfeljebb 109 mm-re mehetünk távol a témától.

Ha megvásároljuk, egy szép kis dobozkát kapunk, az alábbi ábrán a DCR-150 doboza látható.

A dobozban a leíráson kívül egy műanyag dobozt találunk, amelyben az előtétlencse található első és hátsó sapkával, valamint egy univerzális adapter is tartozéka a készletnek, amelynek segítségével az előtétlencsét különböző méretű szűrőmenettel rendelkező objektívekre szerelhetjük fel.

A két típus felépítése, kinézete teljesen azonos, az alábbi ábrán a DCR-250 látható.

Az ábrán bal oldalon látható az univerzális adapter, amelybe becsavarhatjuk a lencsét, és amelynek segítségével 52-67 mm közötti szűrőmenetű objektív elé rögzíthetjük az előtétet. A jobb oldalon a lencse látható első és hátsó sapkával. A lencse elején 49 mm-es szűrőmenet található, a hátsó részén pedig 43 mm-es menet van.

A stabilabb rögzítés érdekében a mellékelt univerzális adapter helyett átalakítógyűrűt is használhatunk, amely 43 mm-ről a használni kívánt objektív szűrőmentének megfelelő méretre alakít át, ilyet internetes piactereken szinte fillérekért vásárolhatunk. A Canon kit objektívhez például 58 mm-ről 43 mm-re szűkítő gyűrű szükséges. Én inkább az átalakítógyűrűket szeretem, mert azok stabilan tartják az előtétet, nem eshet le a lencse. A gyűrű közepébe kell belecsavarni a Raynox előtétlencsét, majd az átalakítógyűrűt az objektív szűrőmenetébe.

Ezek az előtétlencsék akár változtatható gyújtótávolságú objektívvel rendelkező kompakt vagy bridzs géphez, vagy akár cserélhető objektíves géphez egyaránt kiváló eredménnyel használhatók. Igen sokféle objektívvel és nem cserélhető objektíves fényképezőgéppel jól működnek.

Kompakt vagy bridzs gép esetén használatának alapvető feltétele az, hogy valamilyen módon lehetséges legyen szűrőt használni a géphez. Kevés olyan típus van, amelynek objektívjére közvetlenül szűrőt szerelhetünk, legtöbb esetben ez adaptertubus alkalmazásával válik lehetségessé. Ha nem lehetséges a szűrőhasználat, akkor sajnos elesünk az előtétlencse használatának lehetőségétől is.

Az adaptertubus használatára alkalmas kompakt gépnél általában az objektív körül eltávolítható egy műanyag gyűrű, és ide csatlakoztathatjuk az adaptertubust. Az adaptertubus egy, az objektív körül elhelyezkedő cső, amelynek a géptől távolabbi végén helyezkedik el a szűrőmenet, amelynek segítségével az előtétlencsét az objektív elé felszerelhetjük.

A fenti ábrán Nikon P7100 kompakt fényképezőgép látható adaptertubussal és az univerzális adapterre rögzített DCR-250 előtétlencsével.

Kompakt gép esetén nem kell bekapcsolnunk a makró módot, ha használni szeretnénk az előtétlencsét.

Cserélhető objektíves rendszer esetén általában van szűrőmenet az objektíveken, így nem jelent problémát az előtétlencse rögzítése.

Az előtétlencsék nem nagy látószögű objektívhez valók, hosszabb gyújtótávolságú objektívvel hatásosabbak, ezért normál vagy teleobjektívvel használjuk őket.

A zoom nagy látószögű állásában előfordulhat, hogy a viszonylag kis átmérőjű előtétlencse határolja a képsarkokat (vignettál). Ilyen esetben a zoom segítségével növeljük a fókusztávolságot. Nagyszerű eredménnyel használhatjuk fix gyújtótávolságú objektívekkel vagy akár régi M42 menetes objektívekkel is. Az persze nem baj, ha jó objektív van mögötte.

Részletes számításokkal nem foglalkozom, aligha lenne valaki, aki azokat elolvasná. Inkább csak egy egyszerű összefüggést írok le.

Végtelenre állított objektív esetén az alábbi összefüggés adható meg a nagyítás (N), az előtétlencse dioptriája (D) és az objektív (valós, m-ben kifejezett) fókusztávolsága (f) között:

N = D x f

Ha az objektívet a végtelennél kisebb távolságra állítjuk, akkor a nagyítás nő, és a témát közelebb kell elhelyezni az előtétlencséhez.

Például végtelenre állított 250 mm valós gyújtótávolságú objektív, és a 4,8 dpt-ás DCR-150 objektív esetén a nagyítás:

N = 4,8 x 0,25 = 1,2x-es.

Ugyanez DCR-250 esetén:

N = 8 x 0,25 = 2x-es.

Végtelenre állított objektívnél a nagyítást másképp is kiszámíthatjuk:

N = f_obj / f_előtét

Szavakkal: a nagyítás egyenlő az objektív és az előtétlencse fókusztávolságának hányadosával.

Nézzük meg a fenti példákat ezzel a módszerrel számítva. A DCR-150 előtétlencse fókusztávolsága: 1000 / 4,8 = 208 mm (kerekítve), a DCR-250 fókusztávolsága 1000 / 8 = 125 mm. A 250 mm-es objektívvel alkalmazva ezeket:

N = 250 / 208 = 1,2x-es

N = 250 / 125 = 2x-es

A képletekben az objektív valós gyújtótávolságával kell(ene) számolni. Az objektíveken feltüntetett gyújtótávolság az úgynevezett névleges gyújtótávolság. A valóságban sajnos az objektív valós gyújtótávolsága ettől eltérhet, elsősorban változtatható gyújtótávolságú objektív esetén. Például ismert, hogy a Helios 77M-4 50 mm-es objektív valós gyújtótávolsága 52 mm.

A DCR-150 előtétlencsével jó eséllyel állvány nélkül is készíthetünk felvételeket, és sokszor a fényképezőgépek élességállítása is jól működik. A DCR-250-nek nagyobb lehet a nagyítása, és kisebb a mélységélessége, állvány nélkül megtartani nehezebb.

Ha az 500px.com-on vagy a flickr.com-on rákeresünk a DCR-150-re vagy a DCR-250-re akkor számtalan, ezekkel az előtétlencsékkel készített, nagyszerű képet találunk. Érdemes megnézni őket.

Nézzünk néhány Raynox előtétlencsével készült képet.

Nincs feltétlenül szükség drága objektívre, akár régi, manuális objektívvel és valamelyik előtétlencsével is szép, éles képeket készíthetünk.

Ezek az előtétlencsék kompakt (bridge) fényképezőgépekkel is jól teljesítenek.

Előtétlencseként normál vagy nagy látószögű objektívet is használhatunk, mégpedig úgy, hogy azokat fordítva rögzítjük egy teleobjektív elé. Ekkor a nagyítás a két objektív gyújtótávolságának a hányadosa (a teleobjektív gyújtótávolsága / az előtétobjektív gyújtótávolsága). Vásárolhatunk olyan menetes gyűrűt, amely lehetővé teszi, hogy két objektívet a szűrőmenetükkel egymás felé fordítva összekapcsolhassunk.

A megfordított objektívekkel későbbi részben foglalkozom. Lehetőleg jó minőségű, fix gyújtótávolságú teleobjektívet alkalmazzunk a jó képminőség érdekében.

Ha egy 200 mm gyújtótávolságú objektív elejére fordítva felszerelünk egy 50 mm gyújtótávolságú objektívet, akkor a nagyítás 200/50=4x-es lesz. Ha rövidebb gyújtótávolságú objektívet alkalmazunk előtétlencseként, akkor nagyobb nagyítást kapunk.

A jobb képminőség érdekében mindkét objektívnek célszerű fix gyújtótávolságú objektívet választani. Nem bármely két objektív ad jó eredményt, ezért meg kell találnunk azt a két objektívet, amelyek együtt jó eredményt adnak.

Tehát az előtétlencsék előnye a jó képminőség mellett az, hogy nem járnak fényveszteséggel, egyszerű módon és elvileg bármilyen fényképezőgéppel alkalmazhatók. Hátrányuk az objektív rajzának (főleg a képsarkok felé történő) kismértékű romlásán túl az, hogy a nagyobb nagyításhoz elég kis munkatávolság adódhat.

Közelfényképezés - Tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal