2024.12.02
Régi, manuális objektívek használata
A régi, akár több évtizedes objektívek többségét eredetileg 24x36 mm-es kisfilmes fényképezőgépekhez tervezték, sok esetben azonban egy adapter lehetővé teszi, hogy cserélhető objektíves tükrös, vagy tükör nélküli digitális gépünkön használhassuk azokat. Természetesen előfordulnak középformátumú (60x60 vagy 60x45 mm) filmhez használt régi objektívek is, ezek alkalmasak a Fujifilm középformátumú digitális vázaihoz (GFX sorozat) is.
Témánk szempontjából most egy kulcsfontosságú fogalom következik, ez pedig az úgynevezett bázistávolság, más néven vázmélység, vagy angolul flange focal distance.
Minden cserélhető objektíves digitális és analóg fényképezőgép elején találhatunk egy sík, kör alakú felületet, amelyet a fenti ábrán piros nyíllal jelöltem, erre fekszik fel az objektív rögzítésére szolgáló bajonettnél vagy menetnél található sík felület.
Egy adott váz bázistávolságán a fenti ábrán piros nyíllal jelölt kör alakú felület síkjának és a képérzékelő vagy régebben film síkjának távolságát értjük. A bázistávolság a különböző rendszereknél általában eltérő, egy rendszeren belül azonban egységes. Például egy Canon EOS rendszerű (akár filmes, akár digitális) fényképezőgép esetén a bázistávolság mindig ugyanannyi.
Egy adott objektívet egy adott rendszerhez (egy adott vázrendszerhez) terveztek, és ez meghatározza azt is, hogy milyen rendszeren használható. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy adott objektív csak egy adott bázistávolságú rendszeren használható, azaz az objektív felfekvési felületének meghatározott távolságban kell lennie a filmtől vagy képérzékelőtől, mert ez biztosítja, hogy az objektíven végtelen távolságot beállítva valóban a végtelenben legyen az élesség.
Ha egy kisebb bázistávolságú vázra egy nagyobb bázistávolságra tervezett objektívet szeretnénk felszerelni, nincs probléma, mert csak egy olyan adapterre van szükségünk, amely az objektívet a megfelelő (nagyobb) távolságban tartja a képérzékelő síkjától.
Fordított esetben, ha egy kisebb bázistávolságra tervezett objektívet egy nagyobb bázistávolságú vázra szeretnénk feltenni, akkor problémába ütközünk. Az objektívet ugyanis közelebb kellene helyeznünk a képérzékelőhöz, mint az fizikailag lehetséges. Úgy is mondhatnánk, hogy "be kellene tolni" a vázba, hogy a végtelenbeli élesség elérése céljából kellően közel legyen az érzékelőhöz, de ez fizikailag nem lehetséges.
Az alábbi táblázatban néhány mai, cserélhető objektíves digitális rendszer bázistávolságát láthatjuk. Ezeken szeretnénk a régi objektíveket használni.
A tükrös rendszerek (Nikon F, Pentax K, Canon EOS) bázistávolsága jóval nagyobb a tükör nélküli rendszerek bázistávolságánál. Mint láttuk, a kisebb bázistávolság a régi objektívek használhatósága szempontjából jóval előnyösebb, mert a váz bázistávolságánál távolabbra egy megfelelő adapter segítségével elhelyezhetjük az objektívet, közelebbre azonban nem. Ha egy objektív a megkívánt távolságnál távolabb helyezkedik el a képérzékelőtől (azt nagyobb bázistávolságú vázra helyeztük, mint amelyre tervezték), akkor az csak egész kis távolságig (akár csak néhányszor tíz centiméterre) lesz élesre állítható, távolabbra nem.
Nézzük meg néhány régebbi rendszer bázistávolságát. Ilyen rendszerű régi objektíveket szeretnénk mai digitális vázunkon használni.
Ezek után megállapíthatunk egy fontos szabályt:
A használni kívánt vázra a váz bázistávolságával egyenlő, vagy annál nagyobb bázistávolságra tervezett objektív megfelelő adapterrel használható, kisebb bázistávolságra tervezett nem. Egészen pontosan a kisebb vázmélységre tervezett objektív szórólencsés adapterrel elvileg használható lenne, de a lencse ronthatja a képminőséget, ezért ilyet nem érdemes használni.
Nézzünk néhány esetet. Canon EF-M (18 mm), Sony E (18 mm), Nikon 1 (17 mm), Canon EOS R (20 mm), Nikon Z (16 mm) vázakon a fenti táblázatban látható összes régi objektív használható, mert mindegyiket nagyobb bázistávolságú rendszerhez tervezték. Canon EOS rendszerre csak 44 mm-es, vagy ennél nagyobb bázistávolságra tervezett (pl. M42x1) objektívek adaptálhatók, de például a 42 mm-es bázistávolságra tervezett Canon FD rendszerű, vagy a 28,8 mm bázistávolságra tervezett L39-es objektívek nem. A Nikon F rendszerű vázzal rendelkezők témánk szempontjából nincsenek kedvező helyzetben, mert ennek a legnagyobb a bázistávolsága. A középformátumú (4,5x6, ill. 6x6 cm-es) rendszerek objektívjei minden cserélhető objektíves digitális gépen használhatók.
Főleg full frame méretű érzékelőjű DSLR vázaknál tekintettel kell lenni (értsd: NAGYON kell vigyázni!!!) arra, hogy az objektív végtelenre állításkor semmi se nyúljon túl mélyen a gépváz belsejébe, mert akadályozhatja a tükör mozgását és a gép meghibásodását okozhatja. Minden esetben ellenőrizzük, hogy a használni kívánt régi objektív kompatibilis-e gépünkkel. Ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni. APS-C méretű érzékelőnél ez nem szokott probléma lenni.
Tehát be kell szereznünk egy megfelelő adaptert azért, hogy az objektívet a képérzékelőtől megfelelő távolságra rögzíthessük a vázon. Mindig vázunkhoz, illetve a használandó objektív csatlakozásához alkalmas adaptert vásároljunk. Ha például Canon EOS 1100D DSLR vázon szeretnénk M42-es objektívet használni, akkor EOS-M42 adapterre lesz szükségünk. Az adapterhez szerezzük be a hátsó védősapkát is.
Az EOS-M42 adapter közepén M42 menet található, ebbe kell becsavarni ütközésig az M42-es menettel rendelkező objektívet. hátul található a Canon EF bajonett, amelynek segítségével az adaptert a gépvázba rögzíthetjük. Van egy 1,46 mm vastag perem, amely biztosítja a megfelelő távolságot az objektív és a képérzékelő között.
Belső peremes, egyszerű EOS-M42 adapter. A menet végénél van egy perem, a nyílás néhány mm-rel kisebb átmérőjű az M42-es menetnél. A belső perem az automatikus rekesszel rendelkező M42-es objektív végénél található kis pöcköt benyomott állapotban tartja, ezért a rekesz záródik a beállított értékre.
Belső perem nélküli, egyszerű EOS-M42 adapter. Nincs perem, a nyílás átmérője megegyezik az M42-es menet átmérőjével. Ilyen adaptert használhatunk manuális rekeszes objektívhez, előre beállítható rekeszes objektívhez, vagy Auto/Manual kapcsolóval rendelkező automata rekeszes objektívhez.
A Canon tükörreflexes vázaknak a Sony, Pentax és Nikon vázaktól eltérően az a tulajdonsága, hogy ha a váz elektronikája nem észleli egy EF vagy EF-S objektív jelenlétét, akkor nem működik az élesség-visszajelzés. Ez azt jelenti, hogy a váz nem csippan, amikor észleli az élesség helyes beállítását. Létezik úgynevezett chipes adapter, amely ún. "AF confirm" és azt hazudja a váznak, hogy egy EF objektív van hozzá csatlakoztatva, ezért működni fog az élesség-visszajelzés is. Tehát ez csak Canon DSLR vázaknál probléma, egyéb vázaknál chip nélkül is működik az élesség visszajelzése.
Chipes, belső peremes Canon EOS-M42 adapter
A chipes adaptert az aranyozott érintkezőfelületekről ismerhetjük fel. A (Canon) DSLR váz élesség visszajelzése azonban az objektív tulajdonságai miatt többféle régi objektívvel is téved, ezért ebben az esetben talán jobb a chip nélküli adapter, és az élő nézet mód használata.
Sokféle adapter közül választhatunk a váz csatlakozása és az objektív csatlakozása szerint.
Az élesség pontos beállíthatóságának problémájára az élő nézet mód és az alábbi ábrán látható, vagy ahhoz hasonló LCD nagyító jelenthet megoldást.
Swivi S6 LCD kereső nagyító
A Swivi S6 LCD kereső nagyítót az állványmenet segítségével az LCD kereső elé kell rögzítenünk, belenézve 3x-osra nagyított, tiszta képet láthatunk, amely nagyban segíti a tökéletes manuális élességállítást. Ez az eszköz lényegében nagy méretű elektronikus keresővé alakítja a hátoldali kijelzőt, mert kizárja a külső fényeket. Ha valakinek rossz a szeme (pl. szürke hályog esetén), akkor nagyon nagy segítséget jelent, de jó szem esetén is nagyon hasznos. Segítségével képünk mindig pontosan ott lehet maximálisan éles, ahol szeretnénk.
Az alábbi módon használhatjuk régi objektívünket az adapterrel:
- Az objektívet menettel vagy bajonettel rögzíteni kell az adapterbe, majd rögzíteni kell a vázra.
- Az objektívet csak rekesz előválasztás (A vagy Av) vagy manuális (M) módban használhatjuk. Rekesz előválasztás mód esetén a gép automatikusan megállapítja a záridőt az objektíven keresztül a fényképezőgép belsejébe jutó fény alapján. Manuális módban nekünk kell a záridőt is beállítani a fényképezőgépen.
- Nem lesz automatikus élesre állítás, az élességet (teljes rekesznyílásnál), manuálisan kell állítanunk.
- Élesre állítás után az objektíven be kell állítani a rekeszt a kívánt értékre, majd exponálhatunk.
Ha nem kell nagyon szűk rekesznyílást beállítani, az élességállítás szempontjából kevésbé érzékeny témáknál esetleg szűkebb rekesszel, kinagyított élőkép részletre állíthatjuk be az élességet.
Régi, manuális objektívek - Tartalomjegyzék