2024.12.06
A képminőség megítélése
Milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor különböző képérzékelő-méretű fényképezőgépekkel készített képeket hasonlítunk össze? Mit várhatunk egy full frame érzékelőhöz készült objektívtől kisebb, például M4/3 érzékelőn? Hogyan ítélhetjük meg reálisan a képminőséget? Ezt a témát járjuk körül röviden.
A képérzékelő felbontását nem lehet teljes mértékben kihasználni. Ha egy 4000x6000 képpontot tartalmazó, 24 MP-es képérzékelőjű vázzal egy fekete-fehér vízszintes sávokat (vonalakat) tartalmazó tesztábrát fényképezünk le, akkor a képérzékelő 4000 képpontot tartalmazó oldala mentén ideális esetben 4000 vonalat tudnánk egymástól elkülönülten megkülönböztetni egymástól (egyik érzékelősorra egy fehér sáv, a következő sorra egy fekete sáv esne stb.). Ez akkor lehetne így, ha az egyes képpontok függetlenek lennének egymástól. A lényeg az, hogy a képpontok itt nem részletezett okokból nem függetlenek egymástól (pl. minden képpont szín- és világosságértékét a környező képpontok adatainak figyelembe vételével állapítják meg, a legtöbb napjainkban használt képérzékelő előtt még van úgynevezett anti-aliasing szűrő stb.), ezért az elméleti 4000 vonal megkülönböztetése a gyakorlatban nem lehetséges, hanem csak körülbelül 3000-3200, a hosszabb oldal mentén ennek megfelelően 4500-4800 vonal különböztethető meg. Ezt egy objektívek tesztelésével foglalkozó szakember írta le, aki ismertette a tesztelésre használt 24 MP-es váz korlátozó hatását. Bármilyen jó lehetett volna az objektív, a digitális kép előállításának módszere korlátozza az adott vázzal elérhető valós felbontást, a kép valós információtartalmát. Kicsit kisarkítva tehát azt mondhatjuk, hogy a 6000x4000 pixeles képérzékelő a vele készült kép információtartalmát tekintve inkább 4800x3200 képpont felbontásúnak tekinthető. Más felbontású képérzékelőknél is valószínűleg hasonló az arány, erről azonban nincs számszerű adatom. Az objektívek teszteléséhez célszerű minél nagyobb felbontású vázat használni, hogy ne a váz legyen a korlátozó tényező az objektív megítélésekor.
A váz korlátozásához adódnak hozzá az objektív tökéletlenségéből eredő problémák, például az objektív felbontóképességéből eredő korlátozások.
Egy fénykép minőségét 100% (más szóval 1:1 méretarányú) nagyítás mellet szoktuk megítélni. Ez azt jelenti, hogy a fénykép egy képpontja feleljen meg a képernyő egy képpontjának. Tehát nem azt jelenti, hogy a képernyőre éppen ráférjen a teljes kép. Egy full HD felbontású monitor 1920x1080 képpontból áll, egy 24 MP-es kép képpontjainak száma 6000x4000. Ha a kép egy képpontjának a monitor egy képpontja felel meg, akkor a 6000x4000 képpontból álló képnek mindig egy 1920x1080 képpontos részletét láthatjuk a monitoron 100% nagyítás mellett. A képnézegető programokban a 100%-os nagyítást általában egy kattintással vagy egy billentyűlenyomással elérhetjük.
Megállapíthatjuk, hogy a fenti 6000x4000 képpontos képérzékelővel (tökéletes objektívvel) készített képet 100%-os nagyításon nézve már jelentősen "túlnagyítva" látjuk a monitoron, ha figyelembe vesszük a kép lehetséges valós információtartalmát. És akkor még nem beszéltünk az objektív problémáiról, amely esetleg még tovább rontja a képet.
Legyen egy full frame, egy APS-C, és egy M4/3 vázunk, amelyek 24 MP-esek. A képpontok (elemi érzékelőcskék) a legnagyobbak a full frame érzékelőn lesznek, legkisebbek az M4/3 érzékelőn. Legyen egy jó minőségű régi objektívünk. Az objektívvel és mindhárom vázzal készítsünk próbafelvételt, azonos képkivágással (ugyanúgy töltse ki a téma a képmezőt, azaz ugyanaz látszódjon a képeken), egy sok részletet tartalmazó témáról. Ha ezután 100% nagyítás mellett megnézzük mindhárom kép legélesebb részét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a full frame vázzal készített kép lett a legélesebb és az M4/3 vázzal készített a legkevésbé éles. Ezzel a módszerrel azonban nem tudjuk reálisan összehasonlítani a képek élességét, mert az nem várható el az objektívtől, hogy az M4/3 érzékelő sokkal kisebb képpontjaira (elemi érzékelőire) ugyanolyan éles, részletgazdag képet vetítsen, mint a full frame érzékelő sokkal nagyobb képpontjaira. Ha azonban a képérzékelők méreteivel arányos méretben nézzük a képeket, akkor hasonló élességet fogunk tapasztalni.
Az alábbi ábrát megnézve talán érthetővé válik mindez.
Legyen egy 50 mm fizikai gyújtótávolságú, full frame vázhoz is alkalmas objektívünk, amely az ábrán látható kör alakú képet vetíti a képérzékelő síkjára. Ha a képérzékelő síkján egy full frame méretű érzékelő van, akkor az a fehér téglalappal jelölt területet fogja hasznosítani a vetített képből, azaz ez fog megjelenni a fényképen. Cseréljük ki gondolatban a képérzékelőt egy kisebb, mondjuk APS-C méretűre, akkor a vetített képnek csak kisebb része fog megjelenni a fényképen, mégpedig a türkiz színű keretben látható rész. Ha kicseréljük az érzékelőt egy M4/3 méretűre, akkor még kisebb rész lesz látható, mégpedig a sárga keretben látható rész.
Tehát mindhárom vizsgált képérzékelő 24 MP-es. A vizsgált 50 mm-es objektív felbontóképessége egy bizonyos értékű, és nem függ a mögé helyezett képérzékelő méretétől és képpontméretétől. Az 50 mm-es objektív által vetített képből az objektív mögé helyezett képérzékelő méretének függvényében kisebb vagy nagyobb rész lesz látható az elkészült fényképen. Látható, hogy az M4/3 érzékelő jóval kisebb, mint a full frame, ezért képpontjai sokkal kisebbek azonos felbontás esetén. A kisebb érzékelőre sokkal részletgazdagabb képet kellene vetíteni az objektívnek ahhoz, hogy a képet 100%-ra nagyítva ugyanolyan élességet tapasztaljunk, mint full frame esetén, de erre az nem képes. Ismét leírom, hogy a képérzékelők méretével arányos méretben lehet összehasonlítani a különböző képérzékelők képeit. A kisebb érzékelők képét esetleg kisebb felbontásúra kell átméretezni, hogy 100% nagyítás mellett is megfelelően éles képet kapjunk.
Az APS-C és az M4/3 érzékelőknél tapasztalhatjuk, hogy ugyanolyan felbontású, kisebb méretű érzékelőkkel nem érhetünk el ugyanolyan nagyságú és minőségű képet, mint full frame érzékelőkkel. Ez nem is lehet célunk. A régi objektívek használatakor azonban nagy előny, hogy a peremsötétedés mértéke, és a felbontóképesség csökkenése a képsarkok irányában kisebb érzékelőkkel jóval kisebb lesz a full frame érzékelőhöz képest.
Ettől függetlenül természetesen az M4/3 vázak is teljesen alkalmasak amatőr fotózás céljaira, mert úgysem szeretnénk hatalmas nyomatokat készíttetni.
Régi, manuális objektívek - Tartalomjegyzék