Kép forrása: pexels.com, készítette: Quang Nguyen Vinh
2025.12.14
Céljuk szerint két csoportra oszthatjuk a CTL szkripteket:
A digitális fényképezőgép elemi érzékelői lineárisan reagálnak a fényre. Ahogy növeljük a fotonok számát, az elemi érzékelőkből kiolvasható jel ugyanilyen arányban nő. 5-ször annyi foton (fénymennyiség) 5x-ször akkora kiolvasható jelet jelent.
A nyers fájl tehát úgynevezett téma-lineáris adatokat tartalmaz, mert egyszerű matematikai összefüggés van a nyers fájlban tárolt adat, és a téma adott pontjának világossága között. Ez elvileg korlátlan adattartományt jelent. Színrekonstrukció után is téma-lineáris adatokat kapunk. Általában megtörténik az expozíció beállítása úgy, hogy a középszürke körülbelül a 0,18-as értékű téma-lineáris értékre kerüljön.
Ezután történik meg a képadatok széles színskálájú, lineáris RGB színtérbe, a munkaprofilba alakítása (Az ART esetén ez a Rec.2020 színtér). A legtöbb képmanipulációs eljárás ebben a színtérben, lineáris adatokon működik az ART-ban.
Az elemi érzékelők dinamika-tartománya elég nagy, amelyet az árnyékoknál a képzaj, a csúcsfényeknél az elemi érzékelők telítődése határol. Ezt a tartományt sokszor logaritmikus skálán szoktunk kezelni, azaz a fénymennyiségek eltéréseit általában fényértékben adjuk meg. Egy fényértéknyi eltérés a fénymennyiség duplázását/felezését jelenti.
A téma-lineáris adatokkal jól jellemezzük a kép intenzitásadatait, azonban a képet valamilyen megjelenítő eszközön (pl. monitoron) meg is kell tudnunk jeleníteni a képszerkesztés során. A megjelenítő eszközök erősen nemlineárisak. Ahhoz, hogy a képet meg tudjuk jeleníteni a megfelelő eszközön, ahhoz a képet a csővezeték vége felé át kell alakítani, azaz megjelenítésre alkalmassá kell tenni.
A megjelenítésre alkalmas eszközök nem képesek azt a fénysűrűséget létrehozni, mint amely a lefényképezett témán volt látható. Ha a rögzített képadatok jelentős részét meg szeretnénk jeleníteni a végső képen, akkor azt tömörítenünk kell, illetve a világosságértékeket csökkentenünk kell (SDR kép létrehozásához). Ez veszteséges folyamat, az eredményül kapott képből sehogyan sem állíthatók helyre az eredeti lineáris képadatok.
A megjelenítésre alkalmas kép már korlátos, a megjelenítő tulajdonságait (pl. maximális fényerejét) is figyelembe véve kerülnek megállapításra a korlátok.
Tehát a megjelenítésre alkalmassá tételre szolgáló CTL szkriptek a fenti célra szolgálnak, és fontos jellemzőjük a képadatok korlátossága.
Az ilyen szerkesztőeszközök jellemző tulajdonsága, hogy általában rendelkeznek a megjelenítő eszköz fényerejének beállítását lehetővé tévő csúszkával. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak SDR, hanem HDR képéket is készíthetünk segítségükkel. Ennek a csúszkának beállítása változtatja a tartományt, amelyen belül elhelyezkedhet a képpontok fényereje. Azt is mondhatjuk, hogy ezen a csúszkán beállított érték jelenti a (fényerő) korlátot.
Ebbe a csoportba a következő CTL szkriptek tartoznak: a Szigmoid tónusleképezés (sigmoid.ctl), és az OpenDRT (OpenDRT.ctl) szkript.
A CTL szkriptek másik csoportjába sorolt szkriptek közvetlenül nem szolgálnak megjelenítésre alkalmassá tételre, működésük semmilyen korlátot nem okoz, a képadatok továbbra is korlátlan lineáris RGB térben maradnak. A letölthető szkriptgyűjtemény legtöbb szkriptje ilyen (kivétel az OpenDRT).




Ahhoz, hogy ez utóbbi működjön, meg kell adni a Beállítások Képfeldolgozás lapján azt a könyvtárat, amely a HaldCLUT könyvtárat tartalmazza (ART-egyebek). Ezt láthatjuk az alábbi ábrán.

A CTL szkriptek a helyüket tekintve nincsenek kapcsolatban a nyelvi fájlokkal, azaz a fenti négy hely bármelyikén lehetnek. Azt természetesen figyelembe kell venni, hogy mely eszközből szeretnénk elérni őket. Ebből a szempontból nem mindegy a helyük.
A gyakorlatban a Megjelenítésre alkalmassá tétel céljára szolgáló szkripteket tegyük a luts és/vagy a HaldCLUT gyűjteményt tartalmazó könyvtárba, a többi (Kreatív képfeldolgozás céljára szolgáló) szkriptet pedig a felhasználó konfigurációs könyvtárában és/vagy az ART telepítési könyvtárában található ctlscripts könyvtárba.
Vegyük figyelembe, hogy a Filmszimuláció globális eszköz, és ennek, valamint a Szín/Tónus korrekció eszköznek (25.) nem ugyanaz a csővezetékben elfoglalt helye sem, a Filmszimuláció hátrább helyezkedik el (32.). A Filmszimuláció csak egy példányban létezhet, és a legördülő listán csak egy elemet tudunk kiválasztani. A luts és/vagy a HaldCLUT gyűjteményt tartalmazó könyvtárba elsősorban azokat a szkripteket tegyük, amelyek segítségével a képadatokat megjelenítésre alkalmassá tehetjük (Szigmoid tónusleképező, OpenDRT).
Azt vegyük figyelembe, hogy amely szkriptet a HaldCLUT-ot tartalmazó könyvtárba teszünk, az megjelenik a Filmszimuláció lenyitható listáján, és a szkriptet kiválaszthatjuk a Szín/Tónus korrekció eszközben is, ha a Módnál LUT-ot választunk. Tehát mindkét szerkesztőeszközből elérhetjük.
Azt is figyelembe kell venni, hogy ha a program telepítési könyvtárában található luts vagy ctlscripts könyvtárba szkripteket másoltunk, akkor a program újabb változatának telepítésekor a másolást meg kell ismételni, míg a HaldCLUT könyvtár mellé történő másolás esetén erre nincs szükség.
Nézzük meg a különböző helyre másolt szkriptek elérhetőségét a kétféle szerkesztőeszközből.
A fentiek alapján dönthetjük el, hogy mely lehetőségeket választjuk, és hová telepítjük a szkripteket. Én a következőket tettem:
Ezek a következőket eredményezik:
A szkriptek helyét nem tanácsos változtatgatni, inkább érdemes jól átgondolva dönteni, és később nem változtatni rajta. Ennek az az oka, hogy ha “eltűnik” a szkript arról a helyről, ahol a egy nyers fájl korábbi szerkesztésekor megtalálható volt, akkor a nyers fájl későbbi szerkesztésekor, illetve ha ismét létre szeretnénk hozni a képfájlt (pl. a Feldolgozási soron keresztül), akkor nem fogja az ART megtalálni a szkriptet.



Mindhárom nyelvi fájl nevének azonosnak kell lennie (pl. Magyar), és nem lehet kiterjesztése.
Az ART mindhárom nyelvi fájlt beolvassa, azokat “egyesíti”, és az egyesített nyelvi adatokban keresi a kulcs alapján a felhasználói felületen megjelenítendő megnevezést. Emiatt a nyelvi fájlok helyüket tekintve nincsenek közvetlen kapcsolatban a CTL szkriptekkel.
A központi nyelvi fájl helye kötött, csak az lehet kérdéses, hogy mit kezdjünk a CTL szkriptek nyelvi fájljaival.
Például megtehetjük azt, hogy a letöltött szkriptgyűjtemény nyelvi fájlját az ART konfigurációs könyvtárában található ctlscripts/languages könyvtárba tesszük, más, saját fordítású CTL szkriptek fordításait tartalmazó nyelvi fájlt pedig az ART telepítési könyvtárában található ctlscripts/languages könyvtárba.
Vagy megtehetjük azt is, hogy a szkriptgyűjtemény nyelvi fájljának végére odamásoljuk saját szkriptfordításaink alapján kapott nyelvi fájl tartalmát. Így csak egy CTL szkriptek fordítását tartalmazó nyelvi fájlunk lesz, amelyet a két lehetséges könyvtár bármelyikébe másolhatunk (de csak az egyikbe célszerű, nem mindkettőbe).
RAW feldolgozás - tartalomjegyzék
Az ART könnyebb használatát segíti az általam elkészített, Az ART nyersfájl-feldolgozó program című, 452 oldal terjedelmű könyv is, amely PDF formátumban letölthető magyar és angol nyelvű változatban is. Az alábbi linkeken olvashatjuk a könyv internetes változatát.
A könyv első részében találjuk a nyersfájl-feldolgozással kapcsolatos alapfogalmakat:
A könyv második részében az ART nyersfájl-feldolgozó programmal ismerkedhetünk meg:
A könyv harmadik része az ART nyersfájl-feldolgozó program szerkesztőeszközeiről szól:
Az alapfogalmakról szóló rész nem ART-specifikus, az ott leírtak ugyanolyan hasznosak akkor is, ha nem az ART programot használjuk.