2024.10.25

Középérintkezős vakuk

A középérintkezős vakuk által a drága rendszervaku helyett olcsóbb megoldást találhatunk. Ezeknek a vakuknak a rögzítőtalpán csak egyetlen érintkező, a középső érintkező található.

A speciális esetektől eltekintve minden vaku lényegében annyit csinál, hogy villan egyet. Ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen többé-kevésbé alkalmas is céljaink elérésére. A fotó szempontjából mellékes, hogy milyen elektronika van a vakuban, amely a villanást előidézte. Természetesen az egyes fajták nem egyformán alkalmasak, vannak nehézkesebben, és vannak könnyebben használhatók. Itt csak azokkal foglalkozunk, amelyek jól használhatók. Az olyan középérintkezős vakuk, amelyek mindig teljes fényteljesítménnyel villannak, nem tartoznak a jól használható vakuk közé, ezért ezekkel nem foglalkozom.

Digitális fényképezőgéphez kétfajta középérintkezős külső vaku jöhet szóba, amelyek egymástól eltérő célra jelentenek olcsó és jó alternatívát. Ezek a következők:

• Manuális vaku fényteljesítmény-szabályozási lehetőséggel: Ilyen vaku minden olyan esetben jó megoldást jelent, amikor nem kell gyorsan változó körülményekhez alkalmazkodnunk. Az ilyen vaku nem tartalmaz semmilyen automatizmust, a fényteljesítményt magunknak, kézzel kell beállítanunk, mégis nagyon jól használható eszköz.
• Automata vaku: Helytelenül computeres vakunak is nevezik. A vaku előlapján van egy fényérzékelő, és a fényképezendő objektumról visszaverődő fény érzékelésével a helyes expozíció elérésekor a vaku elektronikája megszakítja a villanást. Erre egyes vakuk már 1/30000 másodperc elteltével is képesek. A TTL rendszervakuhoz hasonlóan alkalmas gyorsan változó körülmények között történő fotózásra.

Mi a különbség az automata vaku és a TTL üzemmódú rendszervaku működése között?

Automata vaku esetén a fényképezőgép elindítja a villanást. A vaku elején egy fényérzékelő található, amely a villanás alatt érzékeli a témáról visszaverődő fényt, és ez alapján maga a vaku a megfelelő pillanatban megszakítja a villanást. Tehát valós idejű, azaz a vaku villanása alatt történő fénymérés történik, és mindent a vaku csinál. Csak egy villanás történik, nincs elővillanás.

Fényképezőgépre helyezett, TTL üzemmódba kapcsolt rendszervaku esetében viszont a vaku a fényképezőgép "parancsára" először egy mérővillanást produkál, és megtörténik a témáról az objektíven keresztül a fényképezőgép belsejébe jutó fény alapján a fénymérés, és a fényképezőgép megállapítja, hogy majd a fő villanást mikor kell megszakítani. Ezután bekövetkezik a fő villanás, amelyet a vaku a fényképezőgép "parancsára" a megfelelő pillanatban megszakít. Tehát összesen két villanás történik, és a fényképezőgép vezérli a vakut. Ez a működésbeli eltérés a kétféle vaku esetén.

Yongnuo YN560-III

Ez fényteljesítmény-szabályozási lehetőséggel rendelkező középérintkezős vaku. Számos jó tulajdonsággal rendelkező, jól használható, népszerű készülék. Talpfeszültsége alacsony, ezért gyakorlatilag bármilyen fényképezőgéphez vagy vakukioldóhoz csatlakoztatható. Általa megismerkedhetünk a fényteljesítmény-szabályozási lehetőséggel rendelkező manuális vakuk egy nagyobb tudású képviselőjével.

A fémből készült rögzítőtalpon a középérintkezős vakuknál megszokott módon mindössze egy középérintkező található. Ez a vaku semmilyen automatizmussal nem rendelkezik a helyes expozíció meghatározása érdekében, sőt annak megállapításához semmilyen segítséget sem ad a gyártó által megadott kulcsszámokon kívül.

Sugárzási szöge motor segítségével állítható, az megegyezhet a 24, 28, 35, 50, 70, 80, 105 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószögével.

A gyártó szerint az ISO 100 érzékenységhez és 105 mm-es sugárzási szöghöz tartozó kulcsszáma 58 m, 35 mm-es sugárzási szög esetén pedig 39 m.

Reflektora dönthető és forgatható. A döntés -7...+90 fok közötti lehet, jobbra 90 fokkal, balra 180 fokkal elforgatható. A -7 fok a vízszintesnél kissé lejjebb történő döntést jelent, ez közeli témáknál hasznos.

Reflektorában két kihúzható lapocska található. Az egyik egy nagy látószögű objektívhez használható előtét, amely a sugárzási szöget megnöveli, hogy alkalmas legyen akár 14 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektívhez is. A másik egy fehér színű fényterelő lapocska. Ha ezt kihúzzuk és a vakuval a mennyezetre villantunk, akkor akkor erről a lapocskáról a téma felé visszaverődő fény a felvétel tárgyát is deríti kissé (az árnyékok kevésbé sötétek lesznek).

A vaku üzemmódjai:

• Manuális (M) mód: Egyszerű manuális üzemmód fényteljesítmény-szabályozási lehetőséggel. A vaku fényteljesítménye szabályozható 1/1 (maximális fényerő) és 1/128 fényteljesítmény között. A fényteljesítmény szabályozása finoman, akár 1/3, akár 1/2 fényértékenként történhet. A kívánt fényteljesítményt kézzel, a vaku hátoldalán található kezelőszervekkel magunknak kell beállítani. Ezért nevezik ezt az üzemmódot "manuális"-nak.
• Multi üzemmód: Segítségével sötét környezetben gyors mozgás fázisait egyetlen képen örökíthetjük meg. Ilyenkor a vaku stroboszkópszerűen többször egymás után villan. A villanások száma a beállított fényteljesítmény függvényében 1 és 100 közötti, a villanások frekvenciája 1 és 100 Hz közötti lehet. A villanások intenzitása természetesen kisebb, mint egyetlen villanás esetén, mert a kondenzátorban tárolt energia több villanás között oszlik meg. Ebben a módban legfeljebb 1/4 fényteljesítményt állíthatunk be.

Vakuvezérlési, szinkronizálási módok:

Ezek célja annak biztosítása, hogy a fényképezőgép a megfelelő pillanatban tudja elvillantani a külső vakukat, illetve távolról is beállíthassuk a vaku üzemmódját, paramétereit.

• PC csatlakozó: A vaku rendelkezik bemenetként használható PC csatlakozóval. Vezeték, úgynevezett PC szinkronkábel segítségével tudjuk indítani a villantást.
• S1 és S2 mód: Ezek a módok optikai kioldást jelentenek, amely azt jelenti, hogy a vaku egy másik vaku fényének észlelésekor villan. A Yongnuo vaku elején optikai érzékelő helyezkedik el, amely alkalmas másik vaku fényének érzékelésére. S1 módban a vaku az első érzékelt villanásra villan, S2 módban pedig a második érzékelt villanásra, amely lehetővé teszi egy mérővillanás figyelmen kívül hagyását. S2 mód esetén a két villanásnak rövid időn belül kell bekövetkeznie, mert ha a várakozási időn belül nem érkezik második villanás, akkor a vaku alapállapotba áll vissza, és ismét az első villanást fogja várni.
• Szinkron az első redőnyre, szinkron a második redőnyre: A vakuszinkron záridőnél hosszabb záridő alkalmazása, valamint mozgó téma esetén van jelentősége a digitális fényképezőgépeknél elérhető "szinkron az első redőnyre" és a "szinkron a második redőnyre" lehetőségeknek. Az első esetben a vaku akkor villan, amikor az első redőny éppen lefutott, míg a második esetben közvetlenül azelőtt, mielőtt a második redőny elindul. A szinkron az első redőnyre az alapértelmezett beállítás.
• RX Slave mód: Ez egy nagyon hasznos szolgáltatás. Ez a vaku tartalmaz egy beépített rádióvevőt, amelynek segítségével a vaku vezeték nélkül távolról is kioldható (elvillantható), illetve távolról vezérelhető, amely azt jelenti, hogy a fényképezőgép vakupapucsába helyezett, a vakuval kompatibilis vakuvezérlő segítségével is módosíthatók a beállításai. Részletesebben ezzel később foglalkozunk.

Ez a vaku alkalmas nagy sebességű folyamatos felvételkészítésre is.

A Yongnuo YN560 III vaku középérintkezős, manuális üzemmódú vaku, ne várjunk semmilyen automatizmust, fényképezőgép általi vakuvezérlést, TTL üzemmódot. A középérintkezős vakuk között azonban meglehetősen sok tudással rendelkezik, nem kötődik semmilyen fényképezőgép-rendszerhez, univerzálisan használható többféle gyártó vázaival. Fényteljesítményét, sugárzási szögét, és minden egyebet manuálisan kell beállítanunk. Rádiós vezérlés esetén ezek távolról is állíthatók.

A vaku használatához a gyártó mindössze egy kulcsszámokat tartalmazó táblázatot biztosít a használati útmutatóban. Hogyan tudjuk a vakut ilyen kevés információ birtokában használni?

Először is tisztázzuk, hogy ez, és ehhez hasonló vakuk nem alkalmasak arra, hogy fényképezőgépünkre szerelve, gyorsan változó körülmények között (változó fényviszonyok, változó téma-fényképezőgép távolság), mint egy fotóriporter, a témára irányított vakuval gyorsan egymás után jól exponált felvételeket készítsünk. Ilyen körülmények között nincs idő manuálisan állítgatni a fényteljesítményt, és próbafelvételeket készíteni.

Ha nem gyorsan változó körülmények között fotózunk, akkor azonban jól használhatók az ilyen, és ehhez hasonló vakuk, nem véletlen, hogy igen népszerűek. Az sem véletlen, hogy folyik a vita a fotósok között arról, hogy rendszervakut vagy szabályozható fényteljesítményű középérintkezős vakut célszerűbb-e használni.

Gyorsan változó körülmények között nyilvánvaló a rendszervaku előnye. Egyéb körülmények esetén pedig jelentős részben elveszítjük az előnyeit. Sajnos nem úgy kell elképzelni a helyzetet, hogy ha rendszervakuval TTL üzemmódban fényképezünk, akkor mindig az elképzelésünknek megfelelő világosságú képet kapjuk. Ez nem így van, elég sokszor vaku expozíció-kompenzációra kényszerülünk. Elgondolkoztató, hogy mi a célszerűbb: a fényképezőgépen Av (A) üzemmód + TTL üzemmódú rendszervaku + vaku expozíció-kompenzáció, vagy a fényképezőgépen manuális (M) üzemmód + középérintkezős vaku + fényteljesítmény-szabályozás. Ha műteremszerű környezetben (pl. otthon szobában) több vakuval fényképezünk, akkor talán az a legjobb, ha mindegyik vakunk manuális üzemmódban van, és szabályozzuk a fényteljesítményüket. És máris ott tartunk, hogy ilyen körülmények között nincs feltétlenül szükségünk rendszervakura, jól megfelel az olcsóbb középérintkezős vaku is. De sokan vannak, akik ennek ellenére a rendszervakukat részesítik előnyben.

Az ilyen vakuk használata próbafelvétel készítésén, és az alapján történő korrekción alapul. Megtehetjük, hogy mindig egy bizonyos beállításból indulunk ki (pl. ISO 100, f/5,6, és a vakun 1/4 fényteljesítmény), és a kapott eredmény alapján korrigálunk. Ha gyakorlatot szerzünk, akkor már gyorsan megy a korrigálás is. Rendszervaku esetén se sokkal jobb a helyzetünk. Akkor a TTL módban kapott eredményt kell próbafelvétel alapján kompenzálnunk.

Sokan hajlamosak lehetnek azt hinni, hogy a TTL rendszervaku az igazi, annak használata maga a Kánaán, mert a rendszer mindent automatikusan csinál. Gyorsan változó körülmények között valóban hasznos a rendszervaku, azonban közel sem mindig jár számottevő előnnyel a használata. A hagyományos profi stúdióvakuk sem rendelkeznek semmilyen automatizmussal, és ez nem véletlen. Minden egyes vakufej fényteljesítményét manuálisan kell beállítani a fotósnak próbafelvételek segítségével. Az azonos beállítással készített felvételek színhőmérséklete és világossága azonban nagyon nagy pontossággal azonos lesz.

Metz Mecablitz 36C-2

Ez a rész leginkább azokat érdekelheti, akik rendelkeznek ilyen vakuval. Ezt a vakut az utóbbi időben már nem árusítják, de bizonyára jó sok forog még ma is közkézen belőle, elég sokáig megvásárolható volt. Használtan olcsón elérhető lehet. Azért írok róla, mert ezt a vakut nevezhetjük a szegény ember TTL vakujának is, erős túlzással. De azért ne legyenek illúzióink, közel sem helyettesíti a TTL vakut. Ha azonban a fényképezőgépen használjuk. és a vaku automatikájának működési tartományán belül maradunk, akkor megfelelő körülmények között hasomlóan jó képeket készíthetünk segítségével, mint egy, a fényképezőgépen lévő TTL vakuval. A kép alapján senki meg nem mondja, hogy az automata vagy TTL vakuval készült-e.

Miért érdekel bennünket ez a vaku? Azért, mert a gyorsan változó körülményekhez csak az automata vagy a TTL vaku képes alkalmazkodni. Ha rövid időközönként egymás után különböző távolságról kell fotóznunk fényképezőgépre szerelt vakuval, mint egy fotóriporternek, akkor ez a kétféle vaku jöhet szóba. Ha esetleg rendelkezünk egy ilyen Metz vakuval, akkor azt automata üzemmódban jó eredménnyel használhatjuk minden olyan fényképezőgépen, amelyre felszerelhető (hagyományos középérintkezős vakupapucs esetén). Az ilyen fotózás természetesen nem a művészi, csodálatosan megvilágított képekről szól, már eleve az korlátozza lehetőségeinket, hogy a vaku a fényképezőgépen van. Ha nem túl magas a helyiség, és fehér színű a mennyezet, akkor mennyezetre történő indirekt villantás is lehetséges, amely sokkal szebb képeket eredményez.

A Metz Mecablitz 36C-2 egy középérintkezős automata vaku. Talpfeszültsége 8 V körüli, ezért a legtöbb digitális fényképezőgépen alkalmazható, azonban van olyan fényképezőgép, vakukioldó, és vakuvezérlő, amely csak 6 V-ot visel el, ezekhez nem alkalmas. Színhőmérséklete 5500 K, a villanás hossza 1/500- 1/30000 másodperc. Akár már 1/30000 másodpercnél is képes megszakítani a villanást.

Ez a vaku csak egyet villan, nincs mérővillanás. A vaku elején látható lyuk mélyén található az érzékelő, amely valós időben, exponálás közben érzékeli a témáról visszaverődő fényt, és a megfelelő időben megszakítja a villanást. A helyes működés érdekében az érzékelőnek a téma felé kell néznie. A vaku reflektora vízszintesen nem forgatható, de a sugárzási iránya függőlegesen 0-90 fokban állítható. A nulla érték a vízszintes iránynak felel meg. A sugárzási szöge mechanikusan állítható a vaku reflektorának előre történő húzásával ("zoom"), és az objektív ekvivalens gyújtótávolságának megfelelően lehet beállítani, 28 mm-től 85 mm-ig négyféle állás lehetséges. A vaku kulcsszáma is változik a zoom beállítás függvényében, mert ha a vaku fénye kisebb területre koncentrálódik, akkor fényerőssége nagyobb. Kulcsszáma ISO 100 esetén 28 mm zoom állában 20 m, 35 mm esetén 24 m, 50 mm esetén 30 m, végül 85 mm-es állásban 36 m.

A vakun középérintkezős rögzítőtalp található, a fényképezőgép és a vaku között semmiféle kommunikáció nem zajlik, a fényképezőgép csak annyit csinál, hogy exponáláskor a megfelelő pillanatban elindítja a villanást. Ezután a vaku mindent maga csinál a rajta beállított üzemmód szerint.

Számunkra csak az automata üzemmód érdekes, ezért csak ezzel foglalkozom röviden.

Ennek a vakunak manuális és automata üzemmódja van. Manuális üzemmódban a fényteljesítmény nem szabályozható, mindig teljes fényteljesítménnyel villan. Automata üzemmód esetén háromféle rekeszérték közül választhatunk (például a kívánt mélységélességet figyelembe véve). Másképpen ezt úgy mondjuk, hogy háromféle munkarekesz közül választhatunk. A vaku hátoldalán találjuk a kezelőszerveket.

Az egyes kezelőszerveket beszámoztam, zárójelben ezekre a számokra hivatkozom.

Nézzük meg, hogyan használhatjuk ezt a vakut automata módban.

A fényképezőgépen

• manuális üzemmódot állítsunk be, és
• vaku használatához alkalmas záridőt, és
• konkrét ISO érzékenység értéket, ha lehet, akkor ISO 100-at

A vakun pedig állítsuk be (a számok az előző ábra számozásai)

• a reflektoron az objektív látószögének megfelelő, vagy ettől eltérő, alkalmazni kívánt sugárzási szöget,
• a hátoldalon állítsuk be a reflektoron beállított sugárzási szöget (5), és
• a hátoldalon a fényképezőgépen beállított ISO érzékenységet (8)
• helyezzük a vakut fényképezőgépünkre, reflektorát állítsuk vízszintesre, hogy a téma felé nézzen
• kapcsoljuk az üzemmód kapcsolót (2) "A" állásba,
• a vaku hátoldalán lent jobbra található kapcsolót (3) annak megfelelő színű állásba kapcsoljuk, hogy a három lehetséges rekeszérték (9) közül melyiket szeretnénk használni (fent a rekeszérték skála felett található kis sárga, zöld, vagy piros jelölés alatti értéket. Válasszunk a szükséges mélységélesség, vagy a szükséges hatótávolság szerint), majd
• a kapcsolóval (3) beállított színnel egyező színű jelölés (9) alatt látható rekeszértéket beállítjuk fényképezőgépünkön. A fenti ábrán a kapcsoló sárga állásban van, a rekeszérték skálán láthatjuk, hogy a 11-es érték található a sárga jel alatt, tehát gépünkön f/11 rekeszértéket kell beállítani.
• Ha közvetlenül exponálás után rövid ideig világít az „o.k” LED (4) akkor megtörtént a villanás megszakítása, és a vaku elvileg jól meg tudta világítani a témát.
• Gondoskodni kell arról, hogy a vaku elején lévő optikai érzékelő szabadon ráláthasson a témára. A vakun automata módban olyan fényformáló eszközt nem használhatunk, amely olyan nagy, hogy az optikai érzékelő nyílása és a téma között elhelyezkedve megakadályozza az érzékelő témára történő rálátását.

Az automata üzemmód előnye a manuális üzemmóddal vagy a középérintkezős (nem automata) vakukkal szemben az, hogy egy adott rekeszértékkel nemcsak egy bizonyos távolságból lehet helyesen megvilágítani a témát, hanem a vakut a fényképezőgépre téve egy bizonyos távolságtartományon belül helyesen exponált képet kapunk, és ennek érdekében nem kell semmit tennünk, a vaku mindent elintéz.

Figyelembe kell venni a választáskor, hogy vakunk hatótávolságának távoli és közeli határa nem egyforma a sárga, zöld vagy piros állásban.

Az automata vakuk hátránya a rendszervakukkal szemben az, hogy az elején lévő érzékelő látószöge fix, és általában nem egyezik meg az objektív látószögével, emiatt esetleg többször fordulhat elő nem pontosan exponált felvétel.

Automatikus módban bizonyos körülmények között korrekcióra lehet szükség, mert az automatika nem nekünk tetsző eredményt adott. Hogyan tudunk ilyen vakuval automata módban korrigálni? A vakun nem tudunk ennek érdekében semmit sem állítani. A fényképezőgépen beállíthatunk kissé szűkebb vagy tágabb rekesznyílást a vakun kiválasztott munkarekesznél, ezáltal sötétebb, illetve világosabb képet kapunk. Megtehetjük azt is, hogy a vakun beállítottnál kisebb vagy nagyobb érzékenységet állítunk be a fényképezőgépen, azonban hátrányos lehet, hogy a legtöbb fényképezőgép esetében az ISO csak egész fényértékenként állítható.

Végül nézzünk meg egy ezzel a vakuval, automata üzemmódban, közvetlen villantással készült felvételt:

Fényképezés vakuval - Tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal