Alap üzemmódok

Az üzemmódok a fényképezőgépnek a fotózási feladathoz történő hozzáigazításáról szólnak. Bizonyos üzemmód egy fotózási feladathoz alkalmasabb, mint a többi. A legalkalmasabb üzemmód kiválasztása megkönnyíti munkánkat.

A legegyszerűbb gépek csak automata mód(ok)ban használhatók, a nagyobb tudású fényképezőgépek esetében viszont számos lehetőség áll rendelkezésünkre. Az üzemmódot az üzemmódtárcsa elforgatásával állíthatjuk be, vagy egyszerűbb gépek esetén a menü segítségével választhatjuk ki. Az üzemmódtárcsa általában a fényképezőgép felső oldalán („tetején”) található.

Ezen az üzemmódtárcsán az üzemmódok két csoportra vannak osztva, ezt elválasztó vonal is jelzi. A „P”, „Tv”, „Av”, „M” módok alkotják az úgynevezett kreatív módok csoportját, a többi pedig az alap módok csoportját.

Az alap módok elsősorban a kezdők, fotós ismeretekkel nem rendelkezők számára készülnek, az a céljuk, hogy az ismeretekkel egyáltalán nem rendelkezők is tudják használni a fényképezőgépet. Ezekben a módokban „mindent” a fényképezőgép csinál, sőt a fotósnak alig van beleszólása, csak nagyon kevés a beállítási lehetőség. Ez be is határolja a lehetőségeket. Jó fényviszonyok, „általános” körülmények között általában jó képet kapunk, azonban más körülmények között már sok esetben nem az elvárt eredmény születik. Kreatív módok alkalmazásával, fotós ismeretek birtokában saját kezünkbe tudjuk venni az irányítást annak érdekében, hogy az általunk elvárt kép születhessen meg.

Ebben a részben csak az alap módokkal foglalkozunk. A kreatív módokról később lesz szó.

Az alap módok közös jellemvonása az, hogy a beállításokat a fényképezőgép automatikusan végzi, és a fotósnak csak kevés beállítási lehetősége van.

Az egyes módokban egyrészt a fényképezőgép az adott módhoz, illetve témafajtához (pl. tájkép, portré stb.) állítja be a felvételkészítés paramétereit, másrészt az érzékelőből kiolvasott adatok feldolgozásának paraméterei (jellemzői) is eltérőek az egyes módokban. Ilyen paraméter például a színtelítettség, az élesség, a kontraszt. Nézzük meg részletesebben a fenti ábrán látható üzemmódtárcsa alapján az alap üzemmódokat.

Intelligens jelenetválasztó automatika mód: A fényképezőgép a téma elemzését követően automatikusan próbálja elérni az optimális beállításokat. Tulajdonképpen a jelenetmódok (más néven téma módok, például portré, tájkép, közelkép, stb.) közül választja ki a legalkalmasabbat. A gép azt is érzékeli, hogy a fotóalany nyugalmi helyzetben van-e vagy mozog, és ez alapján a fókuszt is automatikusan beállítja. Kezdőknek először ennek a módnak a használatát javaslom.

Vaku kikapcsolva mód: A vaku sohasem villan. A fényképezőgép – az előző módhoz hasonlóan – a téma elemzését követően automatikusan beállítja az optimális beállításokat, azonban azt is figyelembe veszi, hogy a vaku nem villanhat. Olyan helyeken, ahol tilos vakut használni (például múzeumban vagy állatkertben), célszerű ezt a módot használni, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe.

Kreatív automatika mód: Az alapértelmezett beállítások ugyanazok, mint az Intelligens jelenetválasztó automatika módban, azonban néhány paraméter beállítható, például beállíthatjuk a háttér elmosódottá tételét (ha ehhez az egyéb körülmények is megfelelők, lásd később).

Portré mód: A portré mód életlenné teszi a hátteret a fotóalany kiemelése érdekében (ha erre a használt objektív alkalmas), egyúttal kevésbé telített színeket alkalmaz, jobban lágyítja a bőrszínárnyalatokat és a haj megjelenését. Cserélhető objektíves fényképezőgép esetén használjunk (enyhébb) teleobjektívet, nem cserélhető objektívű fényképezőgép esetén a tele állás irányába zoomoljunk. A cél az, hogy ne kelljen túl közelről elkészíteni a felvételt, mert ha túl közel kell menni a modellhez, akkor a fényképezőgéphez közeli testrésze (rendszerint az orra) természetellenesen nagy lesz. Legalább 1,8-2 m-ről fényképezzünk. Ezt a módot nemcsak portrék készítéséhez használhatjuk, hanem minden olyan esetben, amikor elmosódott hátterű, kevésbé telített színű (természetesebb, pasztellszerűbb, kevésbé élénk színű), lágyabb kép készítése a célunk. Minél kisebb a képérzékelő mérete, annál kevésbé alkalmas fényképezőgépünk elmosott hátterű portrék készítésére. Ilyenkor az segíthet, ha a háttér minél távolabb van a modell mögött.

Tájkép mód: Jó tájkép készítéséhez nagy részletgazdagság szükséges, és az, hogy a közeli és távoli pontok egyaránt élesek legyenek. Ezt próbálja ez a motívumprogram megvalósítani. Általában telítettebb színeket kapunk, teltebb kéket és élénkebb zöldet, és kissé erőteljesebb az élesítés mértéke is. Ezt a módot nemcsak tájképekhez használhatjuk, hanem akár városképekhez, épületfotókhoz is kipróbálhatjuk.

Közelkép mód (Makró mód): Virágok, rovarok, vagy apró tárgyak közelről történő fényképezésére szolgál. Ha az objektív fixen beépített, akkor csak ebbe a módba kell kapcsolni fényképezőgépünket, és máris közelről, akár 1-2 cm-ről is fényképezhetünk. Ilyen fényképezőgépek esetében a makró mód általában az automatikus (AUTO) mód használatakor is bekapcsolható. Bekapcsolásakor legtöbb esetben az optika a legszélesebb nagy látószögű állásba kapcsol, és ezt nem is lehet megváltoztatni. Ez előnytelen, mert így az esetlegesen kusza háttérből túl sok kerül a képre, és sokkal nehezebb letisztult, kevés képelemből álló fotót készíteni. A gyártók előnyként propagálják, hogy gépük akár 1 cm-ről (vagy 0 cm-ről) is képes képet készíteni, de ez valójában egyértelműen hátrány. Illetve pontosabban nem ez a hátrány, hanem az, hogy távolabbról, tele állásban nem lehet elég közelről, elég nagy méretben lefényképezni kis tárgyakat. Egy repülni képes rovar aligha fogja eltűrni, hogy 1 cm-re megközelítsük. Cserélhető objektíves fényképezőgép esetén olyan objektívet kell használnunk, amely közelfelvételek készítésére is alkalmas. Ez nem jelent túl nagy megkötést, mert már akár a kit (a fényképezőgéppel együtt, készletben vásárolható) objektívvel is centiméterekre megközelíthetjük a témát. Léteznek speciálisan makrofényképezés céljára szolgáló, közelre élesre állítható, kiváló minőségű makroobjektívek, ezekkel érhetjük el a legjobb eredményt. Ezek típusjelölésében megtalálható a „MACRO” szó. Legyünk azonban óvatosak, mert előfordul ez a jelölés olyan objektíveken is, amelyek ugyan közelre élesre állíthatók, azonban optikai minőségük közel sem olyan jó, mint a valódi makroobjektíveké. Ne dőljünk be ennek.

Sport mód: A sport jellemzője a mozgás, ennek a programnak a célja a gyors mozgások bemozdulásmentes fényképezése. Ennek érdekében a zár olyan rövid ideig van nyitva, amely alatt a téma nem mozdul el számottevően. Ezzel a móddal természetesen nemcsak sporteseményeket fotózhatunk, hanem minden olyan helyzetben, amikor arra van szükség, hogy a bemozdulás elkerülése, vagy a gyors mozgás „megfagyasztása” érdekében a zár minél rövidebb ideig legyen nyitva.

Speciális jelenet (SCN, vagy egyes gépeken SCENE) mód: A gyakrabban használt jelenetmódok (pl. tájkép, portré) az üzemmódtárcsán választhatók ki. Minden jelenetmód azonban nem fér el a tárcsán. Azokat a jelenetmódokat, amelyek nem fértek el az üzemmódtárcsán, SCN (vagy SCENE) módba kapcsolva lehet elérni. Ha az üzemmódtárcsán ezt a módot állítjuk be, akkor még ki kell választani a hátoldali kijelző segítségével a fenti ábrán piros keretes részben látható jelenetmódok egyikét. Az ábrán látható konkrét esetben ez lehet Gyermekek, Étel, Gyertyafény, Éjszakai portré, Kézi éjszakai jelenet, és HDR háttérfény kompenzáció.

• Gyermekek: Futkározó gyermekek lefényképezése folyamatos élességállítás mellett.
• Étel: Ételek fotózása. A kép világos, élénk hatású lesz.
• Gyertyafény: Gyertyafényes portré, csendélet készítése. Megőrzi a gyertyafény hangulatát. A bemozdulás elkerülése érdekében ajánlatos állványt használni, mert a gyertya csekély fénye miatt a zárnak hosszú ideig kell nyitva lennie.
• Éjszakai portré: Emberek fényképezése éjjel, állvány használatával. A gép természetes hatású képet próbál készíteni. Az állványt helyettesíthetjük, ha valahová szilárdan le tudjuk támasztani a fényképezőgépet.
• Kézi éjszakai jelenet: Éjszakai jelenet vagy portré, kézben tartott fényképezőgéppel. Ha nincs állványunk, akkor válasszuk ezt a módot. Állvány használatával (Éjszakai portré mód) jobb eredményt kapunk. Ebben a módban a fényképezőgép több felvételt készít gyors egymásutánban, és a legkevésbé bemozdultakból állítja elő a képet. A fényképezőgépet lehetőleg bemozdulástól mentesen kell próbálni megtartani.
• HDR háttérfény kompenzáció: Ha olyan témát fényképezünk, amelyen nagyon sötét és nagyon világos részletek is vannak, akkor lehet hasznos ez a mód. A fényképezőgép három különböző világosságú képet készít gyorsan egymás után, és ezekből állítja össze a képet. Ennél a módnál is tartsuk stabilan a fényképezőgépet. Állvány használata előnyös lehet. Például gondoljunk nyári napsütéses időre, mert akkor fordul elő, hogy a napsütéses, világos részek nagyon világosak, az árnyékok pedig nagyon sötétek. De tavasszal vagy ősszel, akár felhős ég esetén is előfordulhat olyan helyzet, hogy a felhők már alig tartalmaznak részleteket, nagyon világosak lesznek a képen. Ha ekkor ezt a módot alkalmazzuk, akkor szebb felhőzetet kapunk. Hátránya az, hogy az igazán jó eredményhez állvány szükséges.

A fenti módokat egy konkrét tükörreflexes fényképezőgép-típus lehetőségei alapján tárgyaltuk. Más típusú fényképezőgépnél más lehetőségek vannak. A teljesség igénye nélkül röviden foglalkozom néhány egyéb lehetőséggel.

AUTO mód: Ilyen a fenti ábrán nem látható, azonban beszélni kell róla, mert rengeteg fényképezőgépen megtalálható. Fő jellemzője, hogy mindent a fényképezőgép csinál, csak nagyon minimálisan avatkozhatunk be a működésbe. Általános, a legtöbb témához alkalmas beállításokat használ, de nem minden témánál ad jó eredményt. Teljesen kezdők ezzel az üzemmóddal kezdjék a fotózást, ha megtalálható fényképezőgépükön.

Havas táj: Ha AUTO módban készítenénk el a felvételt, akkor a hó nem fehér, hanem túl sötét, közepesen szürke árnyalatú lenne, és a színe az esetleges kék ég miatt kékes árnyalatú lehet. Ennek a módnak a használatával fehér, de nem részlettelen havat kapunk.

Ellenfény: Ellenfényes felvétel esetén a megvilágító fény a téma fényképezőgéppel ellentétes oldalát világítja meg, ezért a fényképezőgép felőli oldala sötét. Ilyen például az, amikor egy lányt fényképezünk, aki a vízparton ül, a távolban, velünk szemben naplemente látható, és a fény a lány felénk eső oldalát nem világítja meg. A problémát az jelentheti, hogy ilyenkor a téma kontrasztja túl nagy.

A téma kontrasztja a téma legvilágosabb és legsötétebb részének világosságkülönbsége. Más szóval a téma árnyalatterjedelmének is nevezzük.

Ebben a példában azért nagy a kontraszt, mert nagyon nagy a világosságkülönbség a szemben lévő naplemente fénye, és a modell felénk eső, a naplemente által meg nem világított oldala között. Ilyen esetben vagy a naplemente jelenik meg jól a képen, és akkor a lány részlettelenül, sötéten, sziluettszerűen jelenik meg, vagy világosítjuk a képet, és a lányon megjelennek a részletek, de ekkor a naplemente túl világos lesz, elveszíti hangulatát. Ehhez hasonló szituációban használhatjuk ezt a motívumprogramot. Egyes megvalósításai a fényképezőgép vakuját is bekapcsolják, hogy kissé derítse (világosítsa) az előtérben (a fényképezőgép közelében) elhelyezkedő lányt. Olyan megoldás is lehetséges, hogy a fotós kapcsolhatja be a vakut, ha szükségesnek érzi. Ez a program általában úgy korrigál, hogy a szabad szemmel érzékelhető látvány hangulatát minél jobban megőrizze. Ez azt jelenti, hogy a naplemente hangulatát igyekszik megőrizni, és a lány sziluettszerű, részlettelen fekete lesz, ha a vaku nem villan, illetve láthatók lesznek a részletei is, ha villan.

Ha már említettem az élességállítást, szólok róla néhány szót. A lencsetörvény értelmében a lencse helyzetének megváltoztatásával lehetséges úgy vetíteni a képet a képérzékelőre, hogy a lencse előtt lévő téma más és más síkja legyen a legélesebb. A fényképezőgépek ennek beállítására lehetőséget biztosítanak. Azt a műveletet nevezzük élességállításnak, amikor az élességet a téma kívánt síkjára állítjuk. Ennek eredményeként azon a síkon lévő témarészek lesznek a legélesebbek, amelyre az élességet állítottuk. Az élességet egy bizonyos legközelebbi távolságtól a végtelenig bármely síkra állíthatjuk.

A lent látható ábrán egy kis méretű érzékelővel rendelkező, utazóknak szánt kompakt fényképezőgép üzemmódtárcsája látható:

Láthatjuk, hogy van egy „iA” mód, amely „intelligens AUTO” (intelligens automatikus) üzemmódot jelent, ekkor a téma elemzése alapján a legfontosabb hat jelenetmód (tájkép, portré, makró, stb…) közül választ a fényképezőgép, vagy ha ez nem lehetséges, akkor leggyakoribb témáknál megfelelő beállításokkal készíti el a felvételt.

Mellette látható a normál kép üzemmód. Ezt választva számos paramétert magunk állíthatunk be, de az élességállítás, a rekesz, és a záridő beállítása mindig automatikus lesz. Ez a mód valamelyest megfelel a 6.1 ábrán látható Programautomatika módnak (ezzel majd később foglalkozunk).

Rendelkezésre állnak itt is jelenetmódok (SCN1, SCN2).

Összesen ennyi lehetőségünk van, a tárcsán látható további két ikon már nem állókép készítésével kapcsolatos. Ha egyszerű kompakt gépünk van, akkor ehhez hasonló lehetőségekkel találkozhatunk.

Áttekintettük a fontosabb alap üzemmódokat. Fontos megjegyezni, hogy az egyes jelenetmódok nemcsak a nevükben jelzett szituációkban használhatók, hanem minden olyan esetben, amikor a körülmények és a téma megvilágítása hasonló, illetve a színtelítettség, kontraszt, és élesítés tekintetben hasonló végeredményt szeretnénk kapni.

Az alap üzemmódok hátrányai

Sajnos az alap módoknak vannak hátrányai is. Ha nem lennének, akkor ezt a könyvet kis túlzással itt abba lehetne hagyni. Az automatika a szokásos, általános szituációkban általában jól teljesít, de a speciálisabb, szélsőségesebb esetekben előfordulhat, hogy közel sem az ideális eredményt kapjuk. Általában az alábbiak jelentik a problémát:

• Ha a téma túl sötét (például fekete ruha), akkor előfordulhat, hogy túl világos lesz a képen, míg túl világos téma (például havas táj) esetében nem lesz elég világos, szürke lesz.
• Ezektől eltérő esetekben is előfordulhat, hogy a kép nem a kívánt világosságú lesz.
• Nem mindig sikerül az automatikának jól beállítani a kép színeit sem. Különböző fényforrásokat használhatunk, nemcsak napfényt, hanem például izzólámpát, fénycsövet, LED fényforrást, vakut, utcai közvilágítást, de akár gyertyát is. Ha napfény mellett fényképezünk, akkor is lehet felhős vagy felhő nélküli égbolt, lehet borús idő, lehetnek zivatarfelhők, vagy fényképezhetünk napos időben árnyékban is. Nehéz ezek mindegyikéhez jól alkalmazkodnia az automatikának, és előfordul, hogy nem lesz színhelyes a felvétel. De a színhelyesség nem minden. A helyszínen meglévő világításnak lehet bizonyos hangulata. Gondoljunk például a gyertyafényre, annak különös, bensőséges hangulata van. Ha ennek a színeit az automatika színhelyesre korrigálná úgy, hogy a képen látható tárgyak színe olyan lenne, mintha napfény világítaná meg őket, akkor teljesen tönkremenne a kép hangulata.
• Az alap módokban általában egyszerre több élességállító mező aktív (erről később lesz szó), és ezért az élességet nem mindig az általunk kívánt helyre állítja.

Engem főleg az élességállítási probléma tántorított el annak idején az alap módok használatától. Egyszerűen nem ott volt éles a kép, ahol szerettem volna. Azt szeretem, ha ott a legélesebb a kép, ahol én akarom, és ezt az alap módok túl sokszor nem biztosították. A többi hátrány se tetszett, az is hozzájárult a váltáshoz.

Az automatikának a sötét színű szobor miatt nem sikerült jól beállítania a kép világosságát, túl világos lett.

Hogyan készíthetünk jó képeket alap módok használatával?

Tételezzük fel, hogy van egy kis méretű képérzékelővel rendelkező kicsi fényképezőgépünk, amelynek csak automata módja van és különféle jelenet módjai. Esetleg van ugyan olyan mód is, amelynél több mindent lehet beállítani, de nem szeretnénk ezzel bajlódni, vagy nem értünk hozzá. Megmutatom néhány példán keresztül, hogyan tudunk ilyen fényképezőgéppel jó képeket készíteni alap módban.

Tájképek

Az ilyen fényképezőgépeknek a tájképszerű képek készítése az egyik erőssége. Főleg akkor igaz ez, ha kellően széles látószög is rendelkezésre áll, azaz az előttünk lévő látvány elég nagy része „ráfér” a képre. Ez utóbbi azonban sok esetben nem teljesül. Állítsunk be tájkép jelenet módot, valamint zoomolással kellően nagy látószöget, és készítsük el a felvételt.

Igazán jó tájképet csak akkor fogunk tudni készíteni, ha a fényviszonyok szépek, különlegesek. Vagy olyankor fotózzunk napközben, amikor különlegesen szép fények vannak, például néha vihar után láthatunk szép fényeket és szép felhőket, vagy fényképezzünk a napkelte utáni első órában, vagy a napnyugtát megelőző órában, mert akkor nagyon szép meleg, sárgás fények vannak. Tudom, hogy egy utazás vagy nyaralás során nem mindig akkor megyünk oda fotózni, amikor szeretnénk, hanem akkor szeretnénk elkészíteni a felvételt, amikor épp ott vagyunk. Sajnos ez nem szerencsés. Előnyös, ha vannak felhők az égen. Ha szépek a felhők, akkor mutathatunk az égboltból többet, de ha nincsenek, vagy nem szépek, akkor az égboltból kevesebbet mutassunk. Legyen valami markáns dolog is a képen, például az előtérben, amitől képünk érdekes lesz a szemlélő számára. Enélkül általában érdektelen felvételt kapunk.

Portrék

A kis kompakt fényképezőgépeknek a krémesen elmosott hátterű portrék készítése nem az erősségük. Legtöbbször azt szeretnénk, hogy modellünk kiemelkedjen a selymesen elmosott háttérből. Ez nehezen megvalósítható. Néhány dolgot azért tehetünk a jobb eredmény érdekében. Használhatunk portré jelenetmódot, ha természetesebbnek ható, lágyabb arcképet szeretnénk, kevésbé erőteljes színekkel.

Ne nagy látószögű állásban fényképezzünk, hanem lehetőségünk szerint használjunk 3-5-szörös zoomot, mert így kellemesebb hatású lesz a felvétel, és az esetlegesen zavaró háttérből is kevesebb kerül a képre. Úgy lesz elmosottabb a háttér, ha nagy távolságra van a modelltől. A nagy távolság sajnos méterekben mérhető, akár 10-20 m távolságra is szükség lehet. Alternatív megoldásként modellünket egy egyszínű, részleteket nem tartalmazó háttér elé állíthatjuk, például egy festett házfal elé. Ekkor a háttér kisebb távolsága is jó lehet.

Szabadtéren ha a fény modellünk mögül érkezik, használjunk vakut az árnyékok világosabbá tételére. A vakut akkor is bekapcsolhatjuk, ha az árnyékok az arcon nagyon kontrasztosak, túl markánsak.

Ha szépek a fényviszonyok, az előnyös. Semmiképpen se nyáron, a déli órákban fényképezzünk, hanem inkább a reggeli vagy az esti órákban. Ha mindenképpen a nyári déli órákban kell fotóznunk, akkor inkább egy nagyobb épület árnyékába állítsuk modellünket. Olyan helyre semmiképpen se, ahol a fa lombjai között átsütő napfény miatt foltos megvilágítást kapunk.

A fenti kép maximális, 3×-os zoommal készült automata módban, ennek ellenére nem elég elmosódott a háttér. Nézzük meg, hogy milyen messze van az autó, és mégis milyen kevéssé elmosódott. Ez ellen elsősorban a háttér gondos megválasztásával védekezhetünk.

Ez a kép már elég sötétben készült Erdélyben, automata módban, nem egészen 2×-es zoommal, nem túl messziről. A vaku villant, a kissé messzebb lévő háttér sötét lett, és így nem tartalmaz zavaró részleteket. Fent, a kendő mellett látható világosabb részletet képszerkesztő programmal könnyen eltüntethetjük.

Készíthetünk úgynevezett környezeti portrét is, amikor nemcsak a modell arca látható a képen, hanem akár teljes alakja, és környezete is látható. Erre alkalmasabb kis gépünk.

Portré jelenetmód esetén a fényképezőgép a fenti képen láthatóhoz hasonló, elmosott hátterű képet igyekszik készíteni. Ez azonban környezeti portré esetén nem biztos, hogy mindig előnyös. Ha azt szeretnénk, hogy minden éles legyen, akkor próbálkozhatunk nagyobb mélységélességet adó, például tájkép móddal is. Ez a kép nem kis fényképezőgéppel készült.

A lent látható képen élesek a háttérben lévő dolgok is. Kis fényképezőgépünk inkább ehhez hasonló felvételek készítésére alkalmas (bár ez nem olyannal készült).

Települések

Városban, falun, tanyán is készíthetünk jó képeket. Erre a célra kis kompakt gépek is jól használhatók. Tájképszerű városképek készítése esetén a tájképeknél leírtak érvényesek. Főleg magas épületek fényképezésekor arra is tekintettel kell lenni, hogyha nem vízszintesen tartjuk a fényképezőgépet, akkor az épületek dőlni látszanak. Ha vízszintesen tartjuk, akkor pedig gyakran előfordul, hogy témánk nem fér bele a képkivágásba, mert nem tudunk elég távol menni.

Örökítsük meg a részleteket is. A felületek textúráját (egyenetlenségeit) az erősen oldalról érkező úgynevezett súrlófény a keletkező árnyékok révén jól kiemeli. Ne feledjük, hogy sok esetben a kevesebb több. Sokszor jobb, ha szűkebb képkivágást használunk.

A szép fények, mint mindig, ennél a témánál is fontosak. A téma mögül érkező fény esetén a téma fényképezőgép felé eső oldala sötét, ezért sziluettszerű képeket készíthetünk.

Nagy látószögű állásban, nagyobb terek fényképezése esetén hasznos lehet a tájkép jelenetmód bekapcsolása.

Próbáljunk érdekes nézőpontot keresni, ne olyan szokványos nézőpontból készítsük el a felvételt, mint ennél a képnél. Ehhez más helyről, más irányból kell fotóznunk.

Képünk vagy a szép fényekkel, és/vagy az érdekes nézőpont által, és/vagy a szokatlan képkivágással emelkedhet ki a tucatfotók közül. Kísérletezzünk bátran.

Közelképek

Ez ismét egy olyan terület, amelyre alkalmas kis fényképezőgépünk. Közelképek készítéséhez be kell kapcsolnunk a makró módot. Vannak olyan nagyobb zoomos fényképezőgépek, amellyel kétféle módon is tudunk közelképeket készíteni. Az egyik mód az, amikor a legnagyobb, vagy majdnem a legnagyobb látószöget állítjuk be, és néhány centiméterről készítjük el a felvételt. Így készült az alábbi kép.

Láthatjuk, hogy a háttérben a több méterre lévő járda és fatörzs is meglehetősen éles.

A másik lehetséges módszer szerint a zoomolás tele végállásánál készítjük el a képet. Vannak olyan fényképezőgépek, amelyek elég nagy zoomátfogással rendelkeznek, és tele állásban elég közelre élesre állíthatók. Ilyen például a 10×-es zoommal rendelkező Panasonic Lumix TZ4 fényképezőgép is, ilyennel készült az előző és a következő kép is. Tele végállásnál 1 m a legkisebb élesre állítható távolság, az alábbi kép így készült.

Így fényképezve a háttérnek kisebb része kerül a képre, és az is jóval kevésbé élesen.

Hiába készült ez a kép is tele állásban, ha közel van a háttér, akkor az kevéssé lesz elmosódott. Ha lehetséges, olyan virágot válasszunk, amelynél a zavaró háttér távolabb van.

Nézzünk még néhány, egyszerű fényképezőgéppel készült képet.

A fentiekhez hasonló közelképek készítéséhez szabadban előnyösebb a borult idő, mint a verőfényes napsütés, mert akkor szórtabb, lágyabb fény éri a témát. Árnyékban is jó képeket készíthetünk.

Láthattuk tehát a kis fényképezőgép jó fényviszonyok között tapasztalható előnyeit és hátrányait is. Ilyen körülmények között a legnagyobb hátrány a háttérkezelés, az, hogy kevéssé alkalmas elmosott hátterű képek készítésére. A rosszabb fényviszonyok esetén fennálló problémákat később láthatjuk.

Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal