Képfeldolgozás, képformátumok

Képfeldolgozás a fényképezőgépben

Mi történik az exponálógomb lenyomása után? A folyamat a következő:

• Exponálás után megtörténik a képérzékelőben keletkező információk képpontonként történő kiolvasása.
• A képérzékelő nem digitális jelet szolgáltat, ezért a képpontok információit digitális jelekké (számokká) kell alakítani, azaz digitalizálni kell, hogy az információk a digitális rendszerek (fényképezőgép, memóriakártya, tablet, telefon, számítógép, tv, stb.) számára kezelhetők, azokon tárolhatók, megjeleníthetők legyenek.
• Azoknál a fényképezőgépeknél amelyek erre alkalmasak, és a felhasználó is engedélyezte, megtörténik a számokká alakított információ memóriakártyára mentése Camera RAW (röviden RAW, azaz nyers) formátumban.
• Ezt követően a digitalizált információ további feldolgozásának eredményeként jön létre a digitális kép. A feldolgozás bizonyos paraméterek (beállított értékek) figyelembe vételével történik. Végül megtörténik a kép memóriakártyára mentése JPEG formátumú (általában .jpg vagy .JPG kiterjesztésű) képállomány formájában. JPEG formátumban minden fényképezőgép képes menteni, ez az általánosan használt formátum. Alap módok esetén a feldolgozás paramétereire a felhasználónak kevés ráhatása van, míg kreatív módok választása esetén a paramétereket beállíthatjuk. Ezekről a paraméterekről később lesz részletesebben szó, de olyasmikre gondoljunk, mint a színtelítettség, az élesítés mértéke, a kép kontrasztja.

Vannak olyan fényképezőgépek, amelyeknél beállítható, hogy csak a RAW állomány mentése történjen meg, JPEG formátumú képet ne mentsen a memóriakártyára. A RAW állománynak az a célja, hogy azt utólag, számítógépes programmal feldolgozva, a benne tárolt sok információ segítségével a kedvünk szerinti képet állíthassuk elő.

Ejtsünk néhány szót a színes fényképről is. A digitális világban a színek a megjelenítő eszközeinken (monitor, tv, tablet, telefon) úgynevezett alapszínek megfelelő arányú összekeverése által jönnek létre. A színrendszer (színtér) mondja meg azt, hogy hogyan kell értelmezni a színinformációt, abból hogyan kell létrehozni a képpontok színeit, azaz a képet. Különféle célra különféle színrendszerek szolgálnak. Ezekkel ebben a részben nem is kell részletesen foglalkoznunk, csak azt kell megjegyeznünk, hogy:

Az úgynevezett sRGB színrendszer terjedt el általánosan, ezt képes kezelni fényképezőgépünk, monitorunk, televíziónk, telefonunk, tabletünk, nyomtatónk, ebben a formában (is) leadhatjuk a szolgáltatóhoz képeinket papírkép készíttetése céljából, valamint az internetre szánt képeinknél is ezt kell használnunk. Az sRGB színrendszer három alapszín (azaz három komponens) különböző intenzitású (erősségű, fényességű) keverékéből állítja elő az egyes képpontok színeit, mégpedig a piros (R=Red), zöld (G=Green), és a kék (B=Blue) színekből. A három alapszínt (három komponenst) színcsatornának is nevezzük, eszerint van piros színcsatorna, kék színcsatorna, zöld színcsatorna.

Az sRGB színtér esetében a digitális képfájlban minden képpont tekintetében az kerül eltárolásra, hogy az adott képpont színének előállításához milyen intenzitású piros, zöld és kék színt kell összekeverni. Tehát három számérték (intenzitásérték) definiálja az adott képpont színét.

Úgy gondolom, hogy ezek a fogalmak kezdők számára esetleg nehezen érthetők, ezért néhány mondatos magyarázat szükséges hozzájuk.

• Annak érdekében, hogy a színeket minden eszközön ugyanolyannak lássuk, az sRGB színrendszer három alapszínének színe pontosan definiálva van.
• A LED tv vagy LED-es monitor minden egyes képpontjában ott van a nagyon picike, pontosan a definiált színt kibocsátó kék, zöld és piros fényű LED, amelyek színeinek látásunk általi összekeverésével alakul ki az adott képpont színe.
• Az sRGB színrendszerben az egyes alapszínek intenzitásának (világosságának) értéke 0 és 255 közötti lehet. Tehát 256-féle (0, 1, 2, 3, …, 253, 254, 255 számokkal jelölt) világosságértékű lehet mindegyik alapszín külön-külön. Nulla esetében az intenzitás nulla, 255 esetén maximális. Egy képpontot tekintve mindhárom alapszín intenzitása felveheti a 0-255 tartomány bármely értékét. Ebből az következik, hogy az sRGB színrendszer mintegy 16 millió szín megjelenítésére alkalmas, azaz minden egyes képpontban ennyi különböző színárnyalat megjelenítésére van lehetőség. A fehéret, a szürkét és a feketét is színárnyalatnak tekintjük. Ez olyan sok, hogy ennyi árnyalatot a szemünk nem képes megkülönböztetni egymástól. Nézzünk néhány példát. Egy adott színt egy számhármassal adhatunk meg úgy, hogy ebben a sorrendben megadjuk a piros (R), zöld (G) és a kék (B) alapszín intenzitását. Ha mindhárom alapszín intenzitása nulla (0,0,0), akkor fekete színt kapunk, ha mindhárom intenzitása maximális (255,255,255), akkor fehéret. Ha a piros intenzitása maximális, a másik két alapszíné pedig nulla (255,0,0), akkor maximális intenzitású piros színt kapunk. Ha a zöld intenzitása maximális, a másik két alapszíné pedig nulla (0,255,0), akkor maximális intenzitású zöld színt kapunk. Ha a kék intenzitása maximális, a másik két alapszíné pedig nulla (0,0,255), akkor maximális intenzitású kék színt kapunk. Ha mindhárom alapszín intenzitása azonos (például 100,100,100), de nem minimális vagy maximális értékű, akkor szürke árnyalatot kapunk. A (80,160,120) pedig zöldes színt ad.
• A színcsatorna fogalma egyrészt jelentheti egy adott képpont valamely színkomponensének intenzitásértekét, például egy (100,200,150) színű képpont esetében a piros színcsatorna értéke 100, a zöld színcsatorna értéke 200, és a kék színcsatorna értéke 150. Másrészt jelentheti egy adott kép összes képpontjához tartozó adott színkomponens intenzitásértékeinek rendezett összességét is. Ez utóbbi értelemben például egy kép zöld színcsatornája a kép összes képpontjának zöld alapszínhez tartozó intenzitásértékeinek rendezett összességét jelenti. Azért rendezett, mert tudjuk, hogy melyik érték mely képpontra vonatkozik, nem összevissza vannak az értékek.

Nézzük meg az alábbi képet:

Ezután nézzük meg színcsatornánként, amely azt jelenti, hogy egyenként láthatjuk a piros, a zöld, végül a kék színcsatornát. Ez azt jelenti, hogy a piros színcsatornát tartalmazó kép esetén csak a piros színkomponens világosságértékeit tartalmazó képet láthatjuk, a másik két színcsatorna értéke minden képpont tekintetében nulla. A zöld és a kék színcsatornát ábrázoló kép esetében csak a zöld, illetve kék komponensek világosságértékeit láthatjuk, mert a másik két komponens világosságértéke nullára van állítva. Ezeket láthatjuk a 7.3 ábra bal oldalán.

Szemünk a sárgászöld színre a legérzékenyebb, és a látható színtartomány két szélén lévő ibolyakékre, illetve vörösre a legkevésbé érzékeny, azaz ugyanolyan világosságérték esetén azokat sötétebbnek látjuk, mint a sárgászöldet. Ezt tapasztalhatjuk is, ha a bal oldali három képet megnézzük. Ha a színcsatornánkénti képeket fekete-fehérre alakítjuk át, akkor jobban megfigyelhetjük az egyes színcsatornák valós világosságértékeit, mert szemünk színérzékenysége nem befolyásolja a látottakat. A 7.3 ábra jobb oldalán a bal oldali képek fekete-fehér változatát láthatjuk.

JPEG képformátum

Ebben a formátumban mindegyik fényképezőgép képes az elkészült képet memóriakártyára menteni. A JPEG formátum egy úgynevezett veszteséges tömörítést alkalmazó képformátum. A JPEG fájl kiterjesztése legtöbbször .jpg, .jpeg, vagy .JPG.

A tömörítés az a művelet, amelynek során egy adatállomány (fájl) mérete csökken, és ezáltal kisebb helyet foglal el az adathordozón, például a memóriakártyán, vagy a winchesteren. Kétféle tömörítési eljárás létezik, veszteségmentes, és veszteséges.

A veszteségmentes tömörítés eredményeként kapott állományból az eredeti adatok információveszteség nélkül helyreállíthatók, azaz pontosan azt kapjuk vissza, amit összetömörítettünk. Képek esetén a veszteségmentes tömörítési eljárásokkal kapott fájlok mérete nem elég kicsi, ezért gyakran alkalmazzák az információveszteséget eredményező JPEG formátumot.

A kisebb fájlméret elérése érdekében a JPEG formátum veszteséges tömörítést alkalmaz, ez azt jelenti, hogy a tömörítés során az információ egy része elvész. A kibontás során nem pontosan az eredeti információt kapjuk vissza (amit tömörítettünk), csak ahhoz hasonlót, a kép minősége romlik.

Kibontásnak (kitömörítésnek) azt a műveletet nevezzük, amikor a tömörített fájlból visszanyerjük az információkat. Amikor egy képnézegető program vagy akár a böngésző megjelenít monitorunkon egy JPEG képet, előtte kibontja azt.

JPEG tömörítés esetén a tömörítés mértéke nem állandó, hanem különböző lehet. Ez azt jelenti, hogyha erősebb mértékű tömörítést alkalmazunk, akkor a fájl mérete kisebb lesz, de több információ vész el, és fordítva.

A fényképezőgép esetében a memóriakártyára mentett JPEG formátumú képfájl a képérzékelőből kiolvasott információknak a fényképezőgépen belüli feldolgozásával előállított képet tartalmazza veszteségesen tömörített formátumban. A JPEG kép a kiolvasott információknak csak egy részét tartalmazza. Itt nem a veszteséges tömörítés miatti információvesztésről van szó, hanem arról, hogy a JPEG kép eleve nem alkalmas annyi információ tárolására, amennyi a képérzékelőből kiolvasásra kerül. Hogy mely része, milyen módon kerüljön a JPEG képbe a fényképezőgépen belüli kidolgozás során, azt magunk is befolyásolhatjuk például az úgynevezett képstílus kiválasztásával. Erről később lesz szó.

TIFF képformátum

Ez a formátum veszteségmentes tömörítést is alkalmazhat, azaz ebben az esetben a tömörítés nem okoz veszteséget, a kép teljes eredeti tartalma visszanyerhető, semmilyen információ nem vész el, pontosan a tömörítés előtti állapotot kapjuk vissza. A veszteségmentes tömörítés miatt nem érhető el olyan kicsi fájlméret, mint JPEG esetén.

A JPEG formátum szerkesztése

A JPEG formátum veszteséges tömörítést alkalmaz a kisebb méretű képfájl érdekében, emiatt még a fényképezőgépben, a memóriakártyára mentés előtt minőségromlást szenved a kép.

Ha ezt a (már eleve információveszteségtől szenvedő) JPEG fájlt megnyitjuk szerkesztésre valamilyen képszerkesztő programmal, majd a szerkesztés végén elmentjük ismét JPEG formátumban, akkor az újabb veszteséges tömörítés miatt ismét információvesztést okozunk, azaz ismét romlik a kép minősége. Később eszünkbe jut, hogy még valamin változtatni szeretnénk, ezért megnyitjuk szerkesztésre az utoljára elmentett JPEG fájlt, módosítunk, majd ismét elmentjük JPEG formátumba, ezzel ismét képminőségromlást idéztünk elő. A kép minden alkalommal rosszabb minőségű lesz. Hogyan lehet ezt a többszörös minőségromlást megakadályozni?

JPEG kép szerkesztését semmiképpen se így csináljuk. A helyes eljárás a következő:

• Eleve a legnagyobb felbontású, legjobb minőségű (legkevesebb veszteségű) JPEG fájl létrehozását állítsuk be fényképezőgépünk menüjében.
• Az eredeti JPEG fájlt a biztonság kedvéért mindig tartsuk meg eredeti formájában. Ennek érdekében a képet nyissuk meg valamilyen képszerkesztő programban (például GIMP vagy Photoshop), majd azonnal mentsük le veszteségmentes tömörítést alkalmazó TIFF formátumban (.tif vagy .TIF kiterjesztésű fájl).
• A további szerkesztéshez a TIFF formátumot használjuk, ne a JPEG-et.
• A szerkesztés végén az eredményt mentsük el egy másik néven TIFF formátumban, és ha szükségünk van rá, akkor kevés veszteséget okozó JPEG formátumban is.
• Ha ezt az utolsó eredményt tovább kell szerkeszteni, akkor az utolsó szerkesztés végén elmentett TIFF formátumú fájlt nyissuk meg szerkesztésre, majd a szerkesztés végén az előző pontban leírtak szerint mentsük el mindkét formátumban. Ezt egymás után többször is megismételhetjük, minden alkalommal a legutoljára mentett TIFF fájl megnyitásával módosíthatunk anélkül, hogy minden mentéskor romlana a képminőség.
• Az így kapott JPEG fájlok mindegyike mindössze két veszteséges tömörítésen esett át, egyik alkalommal a fényképezőgépben, másodszor amikor a szerkesztett TIFF fájlt elmentjük JPEG formátumban is.

A kevés veszteséget okozó JPEG mentést az alábbiak szerint csináljuk:

A JPEG mentéskor megjelenő ablakban a JPEG minőséget állítsuk magas értékre, például 98-ra, ahogyan az ábrán a piros nyílnál láthatjuk. Ekkor nem romlik túl sokat a képminőség, de még 92-es értéknél is elég jó lesz.

Ne csodálkozzunk azon, hogy a veszteségmentes TIFF fájl mérete jóval nagyobb a JPEG fájl méreténél. Ez a veszteségmentes tömörítés miatt van, mert az nem tesz lehetővé túl kicsi fájlméretet.

Nyers (Camera RAW) formátum

Ez a formátum nem mindegyik fényképezőgép esetén áll rendelkezésre, inkább a több beállítási lehetőséggel rendelkező, jobb képminőséget biztosító gépek esetében találkozhatunk vele.

A nyers (Camera RAW) formátum alapvetően (járulékos egyéb információk mellett) a kép minden képpontja tekintetében a képérzékelőből kiolvasott, digitalizált, feldolgozatlan információt tartalmazza, általában veszteségmentes tömörítéssel. A nyers formátum önmagában nem nézhető kép, csak adatok halmaza, és a számítógépen utólag történő kidolgozás eredményeképp kapjuk meg a nézhető, JPG vagy TIFF formátumú fényképet.

Bár egyes képnézegető programok képesek képként megjeleníteni a RAW formátumot, illetve esetenként csak a benne tárolt JPEG képet, a nyers formátum kifejezetten nem arra való, hogy nézegessük. A benne tárolt JPEG képnek csak az a célja, hogy meg tudjuk nézni, hogy melyik kép nyers adatait tartalmazza a fájl. Ez a formátum kifejezetten arra való, hogy a benne tárolt adatok segítségével a kívánt JPEG vagy TIFF formátumú képet állíthassuk elő a kidolgozás során. Aki nem szeretne számítógépes utófeldolgozással foglalkozni, az ne válassza a nyers formátumot.

A JPEG formátum elvileg sem tartalmazhat annyi információt, mint a RAW formátum. A többletinformáció főleg az árnyalatterjedelem nagyságában, és az árnyalatok finomságában nyilvánul meg.

A RAW formátum nem szabványosított formátum, minden gyártó egyedi formátumot használ, ezért a fájlkiterjesztés sem egységes (például .CRW és .CR2 Canon, .NEF Nikon, .PEF Pentax, .RAF Fuji, .SRF Sony nyers formátumot takar). Történt kísérlet egységes, szabványosított formátum létrehozására, ilyen az Adobe cég DNG (digitális negatív) formátuma, amelyet több nagy gyártó, például a Canon sem támogat, így nem terjedt el kellő mértékben.

A nyers formátum azt teszi lehetővé, hogy a képérzékelőből kinyert információt mi magunk dolgozzuk fel erre alkalmas szoftver segítségével számítógépünkön. A szoftverben rejlő rengeteg lehetőség alkalmazásával az elképzelésünkhöz leginkább hasonló fényképet állíthatunk elő. Akár a fényképezőgép beépített feldolgozó szoftvere által előállított JPEG képnél jobb minőségű, vagy másabb jellegű képet kaphatunk eredményül.

RAW-feldolgozó program például a szabadon használható, különböző platformokon rendelkezésre álló RawTherapee. Ez rengeteg géptípus egyedi nyers formátumát és a DNG formátumot is ismeri, valamint alkalmas JPEG, TIFF, és PNG formátum feldolgozásra, módosításra is.

A nyers formátumú fájl jóval több információt tartalmaz a JPEG képfájlnál, ezért annál jóval nagyobb tárhelyet is igényel. Például egy, a fényképezőgép által készített, legjobb minőségű 8 MP-es JPEG fájl mérete 3,5 MB, a hozzá tartozó nyers fájl mérete pedig 11 MB, egy 12 MP-es JPEG fájl mérete 5,7 MB, a nyers fájl 18,4 MB, egy 24 MP-es JPEG fájl mérete 15,9 MB, a nyers fájl 39,3 MB. Ezek csak egyedi konkrét példák, hiszen a fájlok mérete nem állandó azonos felbontás esetén sem, mert a tömörítés miatt a méret függ a kép információtartalmától is. A sok kis részletet és sok színárnyalatot tartalmazó kép fájlméretei nagyobbak.

Az érthetőség kedvéért nézzük meg egy egyszerű példán, hogy mit jelent a gyakorlatban az, hogy a nyers fájl több információt tartalmaz a JPEG-hez képest.

A 7.5 kép a fényképezőgép által készített JPEG kép, amely túl sötét lett.

Ebből a JPEG képből kiindulva, RawTherapee program segítségével végzett korrekcióval készült a 7.6 kép. Figyeljük meg, hogy a kép világosabbá tétele során mennyire kiégett (helyenként részlettelen fehér) lett a virág. Azért lett ilyen, mert a JPEG fájlban nem álltak rendelkezésre azok az információk, amelyek alapján a részletek megjelenhettek volna a virágon.

Végül nézzük meg a 7.7 JPEG képet, amely ugyanehhez a képhez tartozó RAW formátumból kiindulva, szintén RawTherapee-val készült. A korrekció során a nyers fájlban tárolt többletinformáció miatt a kép világosabb lett anélkül, hogy a virág kiégett volna.

A RAW és a JPEG előnyei, hátrányai

Nézzük meg, hogy milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár, ha RAW vagy ha JPEG formátumban fényképezünk.

A RAW formátum előnyei

• Az expozíciós hibákat a RAW fájlok alkalmazásával könnyebb kijavítani, mint a JPEG fájlokat alkalmazva. Általában kisebb mértékű kiégések és bebukások megmenthetők.
• Nagy kontrasztú téma esetén bizonyos határig meg lehet őrizni mind a csúcsfények, mind az árnyékok részleteit. Ezt láttuk a fenti példában.
• Az esetleges színeltolódásokat könnyebb korrigálni.
• Az élességet, a kontrasztot, és a színek telítettségét, az úgynevezett fehéregyensúlyt (lásd később), stb. a feldolgozás során könnyen beállíthatjuk.

A RAW formátum hátrányai

• A RAW fájlok általában jóval nagyobb méretűek, mint a JPEG fájlok, így több tárhelyet igényelnek, nemcsak a fényképezőgépben (a memóriakártyán), hanem a külső tárolóeszközökön vagy a számítógép merevlemezén is. Ez azonban napjainkban már nem nagy probléma.
• A RAW fájlok memóriakártyára történő írása hosszabb időt vesz igénybe, és emiatt rövidebb sorozatfelvételre lesz lehetőség (lásd később).
• Minden egyes RAW fájlt utólag számítógépen fel kell dolgozni, amelynek során létrehozzuk a kívánt JPEG képet. Ez a feldolgozás időigényes.>
• Nem szabványosított formátum, minden gyártó egyedi formátumot alkalmaz. Ennek akkor lehet hátránya, ha esetleg mondjuk 10-20 év múlva szeretnénk ismét kidolgozni nyers fájlunkat. Akkor már nyilván más szerkezetű nyers fájlok lesznek, a maiakat már új fényképezőgépekben nem fogják alkalmazni. Kérdés, hogy lesz-e még azokon az operációs rendszereken olyan szoftver, amely támogatja régebbi nyers fájljaink kidolgozását.

Nagyon sokféle fényképezőgép és telefon által létrehozott nyers állományt egyszerűen átkonvertálhatjuk az egységes Adobe DNG formátumra, de ez nem örvend túl nagy népszerűségnek a gyártók körében. Ennek ellenére már van olyan gyártó, amelynek fényképezőgépe képes ebben a formátumban is menteni. Jelenleg az Adobe szoftverei és például a Rawtherapee is támogatja. Az átkonvertálás során semmi sem vész el az eredeti RAW állomány tartalmából. Mindenki maga döntse el, hogy meghagyja az eredeti formátumot, vagy a DNG-t részesíti előnyben. Az biztos, hogy a nagy gyártók által a fényképezőgéphez mellékelt kidolgozó szoftver általában ezt a formátumot nem támogatja, és lehetséges, hogy később semmi sem fogja támogatni.

A JPEG formátum előnyei

• A JPEG fájlok mérete jóval kisebb a RAW fájlokhoz képest, ezért kevesebb tárhelyre van szükség a fényképezőgépben lévő memóriakártyán és a számítógép merevlemezén.
• JPEG képek esetén a memóriakártyára történő írás gyorsabb, amely sorozatfelvétel esetén előnyös, például vadon élő állatok fényképezése, vagy mozgó kisgyermekek fényképezése során.
• Elmarad a képenkénti utólagos képfeldolgozás, amely időigényes. Maga a fényképezőgép elvégzi a nyers adatok feldolgozását, és elkészíti a JPEG képet.

A JPEG formátum hátrányai

• Nehezebb az expozíciós hibákat kijavítani az utómunkálatok során. Ez azt jelenti, hogyha túl világos vagy túl sötét lett a kép, csak nagyon korlátozottan tudjuk ebben a formátumban korrigálni minőségromlás nélkül.
• A JPEG fájlok általában kevesebb információt tárolnak. Ez azt jelenti, hogy kevésbé képes megőrizni a csúcsfények és az árnyékok részleteit.
• Az elszíneződések korrigálása nehezebb.
• Az élességet, a kontrasztot és a színtelítettséget a fényképezőgép határozza meg a feldolgozás során, és a legtöbb esetben ezeket nehéz később megváltoztatni a képminőség romlása nélkül.
• Mivel a JPEG kép lényegében a fényképezőgépben feldolgozott nyers adatok feldolgozásával keletkezik, a fényképezőgép dönt arról, hogy mely képadatot tart meg, és melyeket nem a JPEG fájl létrehozásakor, és erre csak korlátozott ráhatásunk van. Képadaton magát a képet alkotó adatokat értem.

Mikor használjunk nyers formátumot?

Felmerülhet a kérdés, hogy mindig RAW formátumban kell fényképeznünk? Esetleg megfelelő a JPEG formátum is?

Ha saját kezünkbe kívánjuk venni a képek kidolgozását, akkor a RAW a megoldás. Általában akkor fényképezzünk RAW formátumban, ha a képpel szemben magasabb minőségi igényeink vannak. Kiállításra szánt kép esetében, vagy profi munkánál szükséges lehet a nyers fájl alkalmazása. Nyers formátum kidolgozásával az eredeti JPEG képtől jelentősen eltérő hatású, eltérő hangulatú képet is létrehozhatunk.

Ha nem szeretnénk sok időt tölteni a nyers fájlok kidolgozásával, akkor válasszunk JPEG formátumot. Családi emlékképeket, egy kirándulás emlékképeit, és egyéb hasonló témákat felesleges RAW-ban fotózni, főleg akkor, ha várhatóan csak levelezőlap méretű képeket készíttetünk, vagy az interneten használjuk fel a képeket, esetleg a televízión nézzük azokat.

METAadatok

A JPEG, TIFF és RAW formátumú fájlok egyaránt alkalmasak arra, hogy a képadatok mellett a kép készítésének körülményeire vonatkozó információkat is tárolják. Ezeket a tárolt információkat nevezzük metaadatoknak vagy EXIF adatoknak.

Nagyon sokféle információt raktároz el a fényképezőgép a képfájlban a kép létrehozása során, és ezeket az információkat utólag is megnézhetjük számítógépünkön. Ennek az a jelentősége, hogy utólag is bármikor meg tudjuk nézni, hogy az adott kép mikor, milyen fényképezőgéppel, milyen objektívvel, milyen beállításokkal készült.

Az összes tárolt adat kiolvasásához általában speciális programok szükségesek, azonban a legfontosabb néhány adatot az operációs rendszerek is meg tudják jeleníteni. A fájlkezelőben a képen jobb egérgombot kell nyomni, majd a helyi menüből a Tulajdonságokat kell választani, és a Tulajdonságok ablakban Windows esetén a Részletek fület, Ubuntu Linux esetén a Kép fület választva az alábbi ábrán láthatóhoz hasonlóan megjelennek az alapvető EXIF adatok.

Hogy pontosan mi mit jelent, azt a későbbiekben pontosan érteni fogjuk. A szöveges EXIF adatokat a fényképezőgép nem magyarul, hanem angol nyelven tárolja, ilyen például a fenti ábrán az expozíciós program megnevezése, a (fény)mérési mód, illetve az, hogy a vaku villant-e.

Amikor az előzőleg készített képet visszanézzük, akkor is van lehetőség a kép készítésének körülményeivel kapcsolatos több-kevesebb információ megjelenítésére. Ilyenkor a fényképezőgép hátoldali kijelzőjén a képfájlban tárolt EXIF adatok egy részét látjuk. Általában az INFO gombbal változtathatunk a megjelenített információ mennyiségén.

Bizonyos esetekben a tárolt adatok segítenek megállapítani, hogy képünk miért lett olyan, amilyen. Miért lett bemozdult, miért nem jók a színei, miért lett túlexponált, stb.

Azt nem lehet a metaadatokból megtudni, hogy a képet manipulálták-e vagy sem.

Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal