Képminőség

A fényképezőgépen a képminőség menüpontban lehet beállítani. Ebben a menüpontban általában a JPEG kép felbontását és tömörítésének mértékét választhatjuk ki, valamint azt, hogy készüljön-e RAW formátumú állomány.

A kép felbontása

A kép felbontása – a képérzékelő felbontásához hasonlóan – azt mondja meg, hogy a kép hányszor hány képpontból áll, illetve azt, hogy hány megapixeles.

Ha egy kép soronként 6000 pixelből áll, és 4000 sor van egymás alatt, akkor a kép felbontása 6000×4000 pixel, összeszorozva 24 milliót kapunk, azaz a kép 24 MP-es.

Nem feltétlenül kell fényképezőgépünkkel mindig a lehetséges maximális felbontással fényképezni, mert rendelkezésre áll ennél kisebb felbontású JPEG formátumú képek készítésének lehetősége is. Ennek az lehet a jelentősége, hogy kisebb felbontású képből több fér el a memóriakártyán. A fényképezőgépeken a különböző JPEG kép felbontásokat általában nagybetűkkel jelölik, de előfordulhat, hogy a „nagy”, „közepes”, stb. szavakat találjuk a menüben. Az „L” jelenti a legnagyobb rendelkezésre álló felbontást, az „M” a közepeset, az „S” a kicsit. Én magam azonban mindig az „L”-et, a lehető legnagyobb felbontást választom. Nagyobb felbontású képből számítógépen utólag is lehet kisebb felbontásút készíteni, fordítva azonban nem.

A tömörítés mértéke

A fényképezőgép általában többféle mértékű tömörítést tesz lehetővé, ezt szintén a Képminőség menüben tudjuk beállítani, általában a felbontással egyszerre. A tömörítés mértékénél általában mindössze két-három, a gyártó által beállított lehetőség közül választhatunk. A menüben legtöbbször ikonok jelképezik a lehetséges tömörítéseket, például ilyenek:

A sima szélű ikon jelenti a legjobb minőséget, nagyobb fájlméret mellett, amelyből egy adott kapacitású memóriakártyára kevesebb fér el.

A lépcsőzetes szélű jelenti a kevésbé jó minőséget, de lényegesen kisebb fájlméret mellett, amelyből jóval több, akár az előző kétszerese is elfér ugyanazon a memóriakártyán.

Létezik olyan fényképezőgép is, amelynél háromféle mértékű tömörítésből is választhatunk.

A bal oldali a legjobb minőség (Super Fine), a középső a kissé rosszabb minőség (Fine), a jobb oldali az ennél is kissé rosszabb minőség (Normal).

Melyiket válasszuk?

Amikor a fényképezőgépet használatba vesszük, a képminőség az egyik első dolog, amelyet be kell állítanunk. Ehhez a fényképezőgép használati útmutatója segítséget is szokott adni táblázatos formában. Az alábbihoz hasonló táblázatot láthatunk:

A „Képminőség” és a „Rögzített képpontok” oszlopban láthatjuk, hogy az „L”, a legnagyobb felbontású, ebben az esetben a 24 MP-es JPEG képet jelenti. Ez kétféle tömörítéssel áll rendelkezésre, a jobb minőségű tömörítéssel az átlagos képfájlméret a memóriakártyán 7,6 MB, míg a kissé nagyobb veszteséget (minőségromlást) eredményező, lépcsőzetes ikonnal reprezentált tömörítéssel pedig 3,9 MB. A fenti táblázat „Készíthető képek száma” oszlopában a 8 GB kapacitású memóriakártyára készíthető képek átlagos számát láthatjuk.

Ehhez hasonlóan az „M” felbontás 10,6 MP felbontású képet jelent, és szintén kétféle képminőséget adó tömörítés áll rendelkezésre, amelyek átlagos fájlmérete 4 MB, illetve 2 MB.

Többféle „S” jelű felbontást is láthatunk a táblázatban (S1, S2, S3).

A táblázat alján láthatjuk, hogy kiválaszthatjuk azt, hogy a fényképezőgép RAW formátumban, és a legjobb minőségű JPEG formátumban is elmentse a képet, és lehetőség van csupán RAW formátumban történő mentésre is.

Végül a gyakorlat szempontjából tekintsük át a kérdést, hogy mikor melyiket válasszuk:

• Napjainkban már jó áron elérhetők a nagy kapacitású (akár 128 GB-os) memóriakártyák. Ezt figyelembe véve egy séta vagy kirándulás alkalmával (amikor nem készül olyan sok kép, mint egy nyaralás alkalmával) fotózhatunk a táblázat utolsó előtti sorában látható legjobb minőségű, legnagyobb felbontású JPEG + RAW formátumban, főleg ha tervezzük a nyers fájlok utólagos kidolgozását. Én sok esetben ezt szoktam alkalmazni. A rosszul sikerült képeket és a szükségtelen nyers fájlokat a számítógépre történt mentést követően a számítógépről letörlöm. A nagy felbontású képből utólag könnyedén csinálhatunk kisebb felbontású képet, fordítva viszont nem.
• Ha úgy gondoljuk, hogy egy séta vagy kirándulás esetén megfelelőek lehetnek a JPEG fájlok is, nagy kapacitású memóriakártya esetén választhatjuk a táblázat első sorában látható legjobb minőséget adó, legnagyobb felbontású JPEG formátumot. Én magam néha ezt is szoktam alkalmazni. De csak ritkán.
• Ha nem áll rendelkezésre „korlátlan” memóriakártya-kapacitás, és magasabb igényű fotózásról van szó, akkor úgy nyerhetünk némi helyet, hogy a JPEG + RAW lehetőség helyett a táblázat legalsó sorában látható, csak RAW formátumban fényképezünk. Így majdnem a negyedével több kép fér el a kártyára.
• Tegyük fel, hogy nyaralni megyünk, és sok képet szeretnénk készíteni csak JPEG formátumban. A probléma az, hogy nem olyan nagy kapacitású a memóriakártyánk, hogy a tervezett számú fénykép a legnagyobb felbontással és legjobb tömörítési minőséggel várhatóan ráférjen. Ilyenkor vagy veszünk még memóriakártyát (ezt javaslom), vagy valamilyen módon el kell érnünk, hogy fényképeink kevesebb helyet foglaljanak el. Választanunk kell, hogy legnagyobb („L”) felbontással, de nagyobb minőségromlást eredményező tömörítés mértékkel (a táblázat második sora), vagy kisebb („M”) felbontással, de jobb minőséget adó tömörítéssel készítsük el (például a táblázat harmadik sora szerint) fényképeinket. Mindkettő körülbelül ugyanakkora (3,9 MB, ill. 4 MB) képenkénti átlagos fájlméretet eredményez, és mindkettővel majdnem dupla mennyiségű kép fog elférni a memóriakártyán ahhoz képest, mintha a legnagyobb felbontást és a legjobb minőséget választanánk. Én ebben az esetben egyértelműen az előbbi mellett döntenék (táblázat második sora). Erre már volt is példa régebben, egy erdélyi nyaralás során. A kisebb fájlméretet eredményező erősebb tömörítés miatti minőségromlás szinte észrevehetetlen volt a képeken. Ezt ellenőrizhetjük saját fényképezőgépünk esetében is.
• Ha a memóriakártya kis kapacitása miatt kénytelenek vagyunk kisebb felbontást választani, az behatárolja lehetőségeinket. Ha biztosan tudjuk, hogy képeinket csak internetre szánjuk, és biztosan nem akarunk belőle nagyobb méretű papírképet vagy jó minőségű könyvillusztrációt, stb. csinálni, akkor megfelelő lehet a kisebb felbontású kép is. Azonban itt se feledjük, hogy számítógépen egy nagyobb felbontású képből kisebbet tudunk csinálni, de fordítva nem.
• Ha egy Full-HD felbontású televízión szeretnénk fényképeinket nézegetni, akkor sincs szükség nagy felbontásra. A Full-HD televíziók felbontása 1920×1080 képpont, azaz 2,073 MP, alig nagyobb, mint egy mindössze 2 MP-es fénykép felbontása.
• A 4K televízió felbontása 3840×2160 képpont, amely 8,3 MP felbontásnak felel meg, azaz legalább ilyen felbontású, jó minőségű képpel tudjuk jól kihasználni annak felbontását.

Láttuk, hogy a képérzékelőn a nagyobb képpontterület (elemi érzékelő területe, pixelterület) sokkal előnyösebb a kisebbnél. Fel szokott merülni az a kérdés, hogyha a fényképezőgépen kisebb felbontású JPEG képet választunk, akkor a kisebb felbontású kép úgy jön-e létre, hogy a képérzékelőn több képpont „összevonódik”, mintha az egy nagyobb képpont lenne, mert akkor nőne az átvihető dinamika, és csökkenne a kép zajossága (a képzajról majd később beszélünk), és jobb minőségű képet kapnánk. Sajnos a legtöbb esetben nem erről van szó, hanem a feldolgozás során a fényképezőgép egyszerű átméretezéssel csökkenti le a felbontást. Azonban van néhány olyan fényképezőgép-típus is, amely ilyen esetben valóban összevon képpontokat az érzékelőn.

A kép oldalaránya

Egy kép hosszabb és rövidebb oldalának egymáshoz viszonyított aránya az oldalarány.

Ez bármely kép esetében megállapítható, azonban bennünket most a fényképezőgép natív felbontású képének oldalaránya érdekel.

A fényképezőgép natív (fizikai) felbontása a képérzékelő hasznosított területének a felbontása.

Ha egy képérzékelőn egy sorban 6000 elemi érzékelő (pixel) van, és összesen 4000 sor van, akkor a natív felbontása 6000×4000 képpont, azaz 24 MP.

Ha a fényképezőgépeket megnézzük, alapvetően kétféle oldalarány terjedt el:

• Az APS-C és full frame méretű képérzékelővel rendelkező fényképezőgépek natív felbontású képének oldalaránya általában 3:2, azaz a hosszabbik oldal másfélszerese a rövidebbnek. Tulajdonképpen ezek a fényképezőgépek átvették a 24×36 mm-es kisfilm oldalarányát. Ilyen a néhány sorral feljebb említett 6000×4000 képpontból álló képérzékelő képe is, mert a 6000 másfélszerese a 4000-nek.
• A legtöbb APS-C-nél kisebb méretű képérzékelővel rendelkező fényképezőgép natív felbontású képének oldalaránya 4:3, azaz a rövidebb oldal 3 egység, a hosszabb pedig 4 egység hosszú. Számos kompakt, bridge, vagy Micro 4/3” méretű érzékelővel rendelkező gép is ilyen. Például legyen egy kompakt gép maximális felbontása 1600×1200 képpont. Ebben az esetben egy egység 400 képpont, a rövidebb oldal hossza 3 egység, azaz 3×400=1200 képpont, a hosszabbik oldal hossza pedig 4 egység, azaz 4×400=1600 képpont, tehát ebben az esetben az oldalarány valóban 4:3. A 4:3 oldalarányú képet talán kellemesebb szemlélnünk, mint a 3:2 oldalarányút, de ez inkább ízlés kérdése.

Lássunk példát a kétféle oldalarányra. A lent látható kép APS-C érzékelővel rendelkező tükörreflexes fényképezőgéppel készült, és 3:2 oldalarányú.

Az alábbi kép 1/2,7” érzékelőméretű, egyszerű kis kompakt géppel készült, oldalaránya 4:3.

A 3:2 oldalarányú kép elnyújtottabb téglalap alakú, míg a 4:3 arányú kevésbé elnyújtott.

Vannak olyan fényképezőgépek, amelyek más, például 16:9, vagy 1:1 oldalarányú fényképet is képesek készíteni, ezt azonban általában a natív felbontású képből történő kivágással készítik el.

Ez kevéssé értékes dolog, mert a teljes felbontású képből számítógépünkön képszerkesztő program segítségével (például a szabadon felhasználható GIMP vagy RawTherapee) nagyon egyszerű módon saját magunk is tetszőleges kivágást készíthetünk.

Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal