A fényképezőgépen a képminőség menüpontban lehet beállítani. Ebben a menüpontban általában a JPEG kép felbontását és tömörítésének mértékét választhatjuk ki, valamint azt, hogy készüljön-e RAW formátumú állomány.
A kép felbontása – a képérzékelő felbontásához hasonlóan – azt mondja meg, hogy a kép hányszor hány képpontból áll, illetve azt, hogy hány megapixeles.
Ha egy kép soronként 6000 pixelből áll, és 4000 sor van egymás alatt, akkor a kép felbontása 6000×4000 pixel, összeszorozva 24 milliót kapunk, azaz a kép 24 MP-es.
Nem feltétlenül kell fényképezőgépünkkel mindig a lehetséges maximális felbontással fényképezni, mert rendelkezésre áll ennél kisebb felbontású JPEG formátumú képek készítésének lehetősége is. Ennek az lehet a jelentősége, hogy kisebb felbontású képből több fér el a memóriakártyán. A fényképezőgépeken a különböző JPEG kép felbontásokat általában nagybetűkkel jelölik, de előfordulhat, hogy a „nagy”, „közepes”, stb. szavakat találjuk a menüben. Az „L” jelenti a legnagyobb rendelkezésre álló felbontást, az „M” a közepeset, az „S” a kicsit. Én magam azonban mindig az „L”-et, a lehető legnagyobb felbontást választom. Nagyobb felbontású képből számítógépen utólag is lehet kisebb felbontásút készíteni, fordítva azonban nem.
A fényképezőgép általában többféle mértékű tömörítést tesz lehetővé, ezt szintén a Képminőség menüben tudjuk beállítani, általában a felbontással egyszerre. A tömörítés mértékénél általában mindössze két-három, a gyártó által beállított lehetőség közül választhatunk. A menüben legtöbbször ikonok jelképezik a lehetséges tömörítéseket, például ilyenek:
A sima szélű ikon jelenti a legjobb minőséget, nagyobb fájlméret mellett, amelyből egy adott kapacitású memóriakártyára kevesebb fér el.
A lépcsőzetes szélű jelenti a kevésbé jó minőséget, de lényegesen kisebb fájlméret mellett, amelyből jóval több, akár az előző kétszerese is elfér ugyanazon a memóriakártyán.
Létezik olyan fényképezőgép is, amelynél háromféle mértékű tömörítésből is választhatunk.
A bal oldali a legjobb minőség (Super Fine), a középső a kissé rosszabb minőség (Fine), a jobb oldali az ennél is kissé rosszabb minőség (Normal).
Amikor a fényképezőgépet használatba vesszük, a képminőség az egyik első dolog, amelyet be kell állítanunk. Ehhez a fényképezőgép használati útmutatója segítséget is szokott adni táblázatos formában. Az alábbihoz hasonló táblázatot láthatunk:
A „Képminőség” és a „Rögzített képpontok” oszlopban láthatjuk, hogy az „L”, a legnagyobb felbontású, ebben az esetben a 24 MP-es JPEG képet jelenti. Ez kétféle tömörítéssel áll rendelkezésre, a jobb minőségű tömörítéssel az átlagos képfájlméret a memóriakártyán 7,6 MB, míg a kissé nagyobb veszteséget (minőségromlást) eredményező, lépcsőzetes ikonnal reprezentált tömörítéssel pedig 3,9 MB. A fenti táblázat „Készíthető képek száma” oszlopában a 8 GB kapacitású memóriakártyára készíthető képek átlagos számát láthatjuk.
Ehhez hasonlóan az „M” felbontás 10,6 MP felbontású képet jelent, és szintén kétféle képminőséget adó tömörítés áll rendelkezésre, amelyek átlagos fájlmérete 4 MB, illetve 2 MB.
Többféle „S” jelű felbontást is láthatunk a táblázatban (S1, S2, S3).
A táblázat alján láthatjuk, hogy kiválaszthatjuk azt, hogy a fényképezőgép RAW formátumban, és a legjobb minőségű JPEG formátumban is elmentse a képet, és lehetőség van csupán RAW formátumban történő mentésre is.
Végül a gyakorlat szempontjából tekintsük át a kérdést, hogy mikor melyiket válasszuk:
Láttuk, hogy a képérzékelőn a nagyobb képpontterület (elemi érzékelő területe, pixelterület) sokkal előnyösebb a kisebbnél. Fel szokott merülni az a kérdés, hogyha a fényképezőgépen kisebb felbontású JPEG képet választunk, akkor a kisebb felbontású kép úgy jön-e létre, hogy a képérzékelőn több képpont „összevonódik”, mintha az egy nagyobb képpont lenne, mert akkor nőne az átvihető dinamika, és csökkenne a kép zajossága (a képzajról majd később beszélünk), és jobb minőségű képet kapnánk. Sajnos a legtöbb esetben nem erről van szó, hanem a feldolgozás során a fényképezőgép egyszerű átméretezéssel csökkenti le a felbontást. Azonban van néhány olyan fényképezőgép-típus is, amely ilyen esetben valóban összevon képpontokat az érzékelőn.
Egy kép hosszabb és rövidebb oldalának egymáshoz viszonyított aránya az oldalarány.
Ez bármely kép esetében megállapítható, azonban bennünket most a fényképezőgép natív felbontású képének oldalaránya érdekel.
A fényképezőgép natív (fizikai) felbontása a képérzékelő hasznosított területének a felbontása.
Ha egy képérzékelőn egy sorban 6000 elemi érzékelő (pixel) van, és összesen 4000 sor van, akkor a natív felbontása 6000×4000 képpont, azaz 24 MP.
Ha a fényképezőgépeket megnézzük, alapvetően kétféle oldalarány terjedt el:
Lássunk példát a kétféle oldalarányra. A lent látható kép APS-C érzékelővel rendelkező tükörreflexes fényképezőgéppel készült, és 3:2 oldalarányú.
Az alábbi kép 1/2,7” érzékelőméretű, egyszerű kis kompakt géppel készült, oldalaránya 4:3.
A 3:2 oldalarányú kép elnyújtottabb téglalap alakú, míg a 4:3 arányú kevésbé elnyújtott.
Vannak olyan fényképezőgépek, amelyek más, például 16:9, vagy 1:1 oldalarányú fényképet is képesek készíteni, ezt azonban általában a natív felbontású képből történő kivágással készítik el.
Ez kevéssé értékes dolog, mert a teljes felbontású képből számítógépünkön képszerkesztő program segítségével (például a szabadon felhasználható GIMP vagy RawTherapee) nagyon egyszerű módon saját magunk is tetszőleges kivágást készíthetünk.
Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék