Az objektív gyújtótávolsága

Az objektív a fényképezőgép kívülről is jól látható része, a fényképezőgép „szeme”.

Az objektív több lencséből álló optikai eszköz, amely a lefényképezendő látvány képét a képérzékelő fényérzékeny felületére vetíti.

A minél jobb minőségű kép elérése érdekében az objektívek sohasem egy lencséből állnak, hanem mindig több lencséből álló lencserendszerek. Napjainkban különösen jellemző a sok – akár tíz-húsz – lencsetag alkalmazása.

A lencsék, illetve lencserendszerek egyik legalapvetőbb optikai jellemzője a gyújtótávolság. A fotózásban azért van kiemelt jelentősége, mert ez határozza meg, hogy egy adott méretű képérzékelő esetén mekkora rész kerül képünkre az előttünk elterülő látványból.

A gyújtótávolság fogalma

Az alábbi ábrán egy fényképezőgép egyszerűsített keresztmetszete látható, amelyen az objektív több lencséjét egy egyszerű lencse helyettesíti.

Az ábrán az látható, ahogyan a képérzékelőtől megfelelő távolságra elhelyezkedő objektív a végtelen távolságra lévő pontból érkező (és ezért párhuzamos) fénysugarakat a képérzékelő síkján elvileg egy pontban egyesíti. Az ábrán láthatjuk, hogy ez a „megfelelő távolság” az objektív fókusztávolsága, más néven gyújtótávolsága.

Az a távolság, amelyre a képérzékelő síkjától mérve el kell helyezni az objektívet ahhoz, hogy a végtelen távoli pontból érkező párhuzamos fénysugarakat az érzékelő felületén a legkisebb átmérőjű pontban egyesítse, az objektív gyújtótávolsága (más néven fókusztávolsága). Jele f (az F jelölés is szokásos). Általában mm-ben szokás megadni, például f=50 mm. Az itt definiált gyújtótávolság az objektív fizikai gyújtótávolsága.

Azzal ne foglalkozzunk, hogy a távolságot pontosan honnan, az objektív mely pontjától kell mérni, ezen nagyvonalúan lépjünk túl. Az ne zavarjon meg bennünket, hogy amikor egy cserélhető objektíves fényképezőgéphez csatlakoztatunk egy objektívet, akkor azt mindig "ugyanoda", az objektív rögzítésére szolgáló bajonetthez rögzítjük, bármilyen gyújtótávolságú is az objektív. Az objektívek tervezői különféle tervezési módszerekkel érik el azt, hogy az objektív végtelenre állított élességénél a gyújtótávolságot mindig a képérzékelőtől pontosan a gyújtótávolságra lévő síktól kelljen mérni. Ráadásul kis gyújtótávolságú objektív esetén ez a sík az objektíven kívülre, valahová a rögzítő bajonett és a képérzékelő közé esik.

Bizonyára sokan kipróbáltuk gyermekként, hogy nyáron egy nagyítólencsével például elszáradt füvet meg lehetett gyújtani, ha az a gyújtótávolságnak megfelelő távolságban volt a lencsétől (a gyújtópontban), és a nap fényét ezáltal a fűre koncentráltuk. A gyújtópontban volt a legkisebb a „végtelen” távolságra lévő nap képe. Lényegét tekintve itt is erről van szó.

Ha a továbbiakban egyszerűen gyújtótávolságot írok, azon mindig az itt definiált fizikai gyújtótávolságot értem, nem pedig a kissé lejjebb ismertetett ekvivalens gyújtótávolságot.

Léteznek állandó (fix) gyújtótávolságú objektívek, és gyártanak olyanokat is, amelyek gyújtótávolságát bizonyos határok között változtatni tudjuk, ezek a változtatható gyújtótávolságú objektívek. Az objektív gyújtótávolságának változtatását zoomolásnak nevezzük. Zoomoláskor a képkivágást változtathatjuk, azaz a témát „közelíthetjük” vagy „távolíthatjuk”, ezáltal az előttünk lévő látványnak több vagy kevesebb része kerül rá a képre. Ilyenkor az objektív belsejében bizonyos lencsetagok elmozdulnak, amely a gyújtótávolság megváltozását eredményezi.

Az objektív gyújtótávolságát (pl. 50 mm), illetve változtatható gyújtótávolság esetében a beállítható gyújtótávolság-tartományt (pl. 18-55 mm) az objektíven minden esetben feltüntetik.

Ez egy fix (nem változtatható) gyújtótávolságú objektív, melynek gyújtótávolsága 50 mm.

Ennek a fényképezőgépnek változtatható gyújtótávolságú objektívje van. A gyújtótávolság 6 mm és 72 mm között változtatható, ezt az objektíven lévő „6,0-72,0mm” feliratból állapíthatjuk meg. Az objektíveken mindig a fizikai gyújtótávolságot tüntetik fel.

Változtatható gyújtótávolságú objektív esetén bevezették a gyújtótávolság-átfogás (zoomátfogás) fogalmát. Ez azt mondja meg, hogy a gyújtótávolság-tartomány felső határa hányszorosa az alsó határnak.

A 9.3 ábrán látható Canon S2 IS fényképezőgépnél a zoomátfogás értéke 72/6=12-szeres, azaz 12×-es. A gyakorlat azt mutatja, hogy a túl nagy átfogásnak általában a képminőség látja kárát.

Látószög és ekvivalens gyújtótávolság

Az objektív látószöge

A gyújtótávolság azért fontos tényező a fotózásban, mert hatással van a látószögre.

A látószög azt határozza meg, hogy a fényképezőgép előtt lévő térrész mekkora része kerüljön rá a fényképre. A látószöget a képre kerülő szélső fénysugarak által bezárt szög jellemzi, mértékegysége a fok. Általában a képátlóra vonatkoztatott látószög értékét szokás megadni. A látószög függ a képérzékelő méretétől, és az objektív gyújtótávolságától.

Látószög szempontjából az objektíveket három csoportba soroljuk:

• Normál objektív: az általa alkotott kép arra a látványra emlékeztet, mint amikor „csak úgy” egyszerűen odanézünk valahová. Az ilyen objektív látószöge 40-50 fok körüli.
• Nagy látószögű objektív: a normál látószögű objektívnél nagyobb a látószöge. A nagyobb látószög következtében az előttünk lévő látványból nagyobb rész jelenik meg a fényképen.
• Teleobjektív: a normál látószögű objektívnél kisebb a látószöge, a témát nagyobb méretben ábrázolja, ezért az előttünk lévő látványból kevesebb kerül a képre.

A normál látószögű objektív gyújtótávolságát meghatározza a képérzékelő mérete.

Adott méretű képérzékelőhöz tartozó normál látószögű objektív fizikai gyújtótávolsága nagyjából megegyezik a képérzékelő hasznos (a képalkotásban részt vevő) területének átlójával. Ezt nem mereven, mm pontossággal kell értelmezni, ezt kissé lejjebb látjuk is. Inkább kicsivel az átlónál nagyobb gyújtótávolságú objektíveket használunk a gyakorlatban normál látószögű objektívként.

Néhány jobb képminőséget adó érzékelő képátlójának hosszát láthatjuk az alábbi táblázatban.

Példaként egy full frame méretű (24×36 mm-es) képérzékelő esetét nézzük meg a gyakorlatban, amelynek átlója 43,2 mm. Ezen az érzékelőn

• a normál látószögű objektív szokásos gyújtótávolsága 50 mm körüli, a gyakorlatban 40-60 mm közötti objektíveket tekinthetjük annak,
• a 40 mm-nél kisebb gyújtótávolságú objektívek nagy látószögű objektívek,
• a 60 mm-nél nagyobb gyújtótávolságú objektívek teleobjektívek.

Ezeket a határokat nem kell nagyon mereven felfogni, mert például a 40 mm-es objektívet már tekinthetjük akár enyhén nagy látószögűnek is.

A fenti táblázat alapján egy M4/3” rendszerben 22-25 mm körüli, Canon és egyéb APS-C esetén 28-32 mm körüli, Full frame esetén pedig 50 mm körüli a normál objektív gyújtótávolsága. Ehhez kell viszonyítani a nagy látószögű objektíveket és a teleobjektíveket.

A nagy látószögű objektívek nagy látószöge különösen alkalmassá teszi őket tájképek, városfotók készítésére. Segítségükkel szűk helyeken is fényképezhetünk, ahol normál látószögű objektívvel nem tudjuk lefényképezni a látványt, mert nem tudunk kellően távol menni tőle.

A teleobjektívvel történő fényképezés ahhoz hasonló, mintha távcsövön keresztül néznénk a témát. Alkalmasak személyek, tájrészletek, épületrészletek fényképezésére, és minden olyan esetben, amikor valamilyen okból nem tudunk vagy nem akarunk közelebb menni a témához. A teleobjektív "közel hozza" a témát, ezért sportfotózáshoz, vadfotózáshoz, közelfényképezéshez (kis dolgok fényképezéséhez) is alkalmas.

A filmes korszakban az amatőr fotósok évtizedeken keresztül 24×36 mm képkocka méretű kisfilmre fényképeztek, még abban az időben is, amikor megjelent a digitális fényképezőgép. Emiatt aránylag közismertté vált, hogy kisfilmre vonatkoztatva egy bizonyos gyújtótávolságú objektívnek mekkora a látószöge. A full frame méretű érzékelő mérete megegyezik a kisfilm méretével, ezért a látószögek is ugyanazok. Nézzük meg, hogy full frame érzékelőn mekkora a különböző gyújtótávolságú objektívek látószöge.

Figyeljük meg, hogy mennyivel nagyobb térrészt képez le a 35 mm-es objektív, mint a 200 mm-es, a 16 mm-esről nem is beszélve.

A kisebb gyújtótávolságú objektív látószöge nagyobb, a nagyobb gyújtótávolságúé pedig kisebb. A nagyobb látószögű objektív nagyobb térrészt lát.

Az alábbi ábra is a különböző gyújtótávolságú objektívek különböző látószögeit mutatja szintén full frame méretű érzékelő esetén. Azt figyelhetjük meg, hogy különböző gyújtótávolságú objektívekkel ugyanarról a helyről fotózva az előttünk lévő látványnak mekkora része fér rá a képre.

Nagy látószögű objektívek két csoportja

A leképezés szempontjából kétféle nagy látószögű objektív létezik:

• Rektilineáris: egyenes megtartó nagy látószögű objektív. A valóságban egyenes képelemek a képen is egyenesek lesznek. Legalábbis erre törekszenek az objektív tervezése során, azaz szándékoltan nem torzít az objektív.
• Halszemobjektív: Nagyon nagy, akár 180 fokos látószög, és szándékoltan torzított (görbült) leképezés jellemzi. Az objektív torzítását használják ki érdekes képek készítésére.

Rektilineáris nagy látószögű objektívvel készült például a kissé fentebb látható, balatoni hattyúkat ábrázoló 9.4 kép, valamint a 9.6 ábra képe is.

A 9.7 és 9.8 képeken láthatjuk a halszemobjektív jellegzetesen görbülő leképezését és nagy látószögét.

Ekvivalens gyújtótávolság

A 9.3 ábrán látható Canon S2 IS fényképezőgép képérzékelőjének mérete 1/2,5”, objektívjének gyújtótávolság-tartománya 6-72 mm. Ezekből az adatokból nem tudjuk könnyen megállapítani, hogy valójában milyen a fényképezőgép látószög-tartománya. Ennek átláthatóbbá tételére találták ki az ekvivalens gyújtótávolság fogalmát.

Először nézzük meg az alábbi ábrát, hogy értsük, miről van szó.

Zárójelben megjegyzem, hogy a fenti ábrán azt is láthatjuk, hogy az M4/3”, az 1”, és az 1/2,3” méretű képérzékelő oldalaránya 4:3, míg az APS-C és a full frame esetében ez 3:2.

Legyen egy 50 mm fizikai gyújtótávolságú, full frame vázhoz is alkalmas objektívünk, amely az ábrán látható kör alakú képet vetíti a képérzékelő síkjára. Ha a képérzékelő síkján egy full frame méretű érzékelő van, akkor az a fehér téglalappal jelölt területet fogja hasznosítani a vetített képből, azaz ez fog megjelenni a fényképen. Cseréljük ki gondolatban a képérzékelőt egy kisebb, mondjuk APS-C méretűre, akkor a vetített képnek csak kisebb része fog megjelenni a fényképen, mégpedig a türkiz színű keretben látható rész. Ha kicseréljük az érzékelőt egy M4/3” méretűre, akkor még kisebb rész lesz látható, mégpedig a sárga keretben látható rész. Ha 1”-os érzékelő van, akkor a zöld keretben, ha 1/2,3” méretű, akkor mindössze a lila keretben látható rész lesz a fényképen.

Mindvégig ugyanazt az 50 mm-es objektívet használtuk és ugyanarról a helyről fényképeztünk, azonban a vetített képből az objektív mögé helyezett képérzékelő méretének függvényében kisebb vagy nagyobb rész lesz látható az elkészült fényképen. Mivel az egyes képérzékelő-méreteknél nem ugyanaz a térrész kerül rögzítésre az elkészült fényképeken, a különböző méretű érzékelőknél más és más látószöget kapunk.

Egy adott fizikai gyújtótávolságú objektív egy adott helyzetben mindig ugyanolyan méretben vetíti a témát az érzékelő síkjára. A kapott fényképek közötti eltérést az okozza, hogy a kisebb érzékelő a vetített kép kisebb részét, a nagyobb érzékelő a nagyobb részét hasznosítja. Emiatt lesz az ugyanolyan gyújtótávolságú objektívnek más és más látószöge attól függően, hogy az általa vetített kép milyen méretű érzékelőn hasznosul. Mint példánkban láttuk, egy 50 mm-es fizikai gyújtótávolságú objektív a képérzékelő méretének függvényében más és más látószöget eredményez.

A látószögek összehasonlíthatóságának könnyebbé tételére találták ki az ekvivalens gyújtótávolság fogalmát.

Az alapelv az, hogy mindig a full frame rendszerhez viszonyítunk. Mindig kiszámítjuk, hogy egy bizonyos képérzékelő-méretű rendszerben egy adott gyújtótávolságú objektív látószöge a full frame rendszerben milyen gyújtótávolságú objektív látószögével egyezik meg. Ezáltal sokkal jobban el tudunk igazodni a látószögek között. Ez két vonatkozásban is így van:

• A full frame rendszerben a normál objektív gyújtótávolsága ismert, 50 mm körüli. Ehhez képest meg tudjuk állapítani, hogy a vizsgált objektív nagy látószögű vagy teleobjektív, és látószöge milyen mértékben tér el a normál objektív látószögétől.
• Van két különböző érzékelőméretű fényképezőgépünk, mindkettőn különböző gyújtótávolságú objektívvel. Legyen például M4/3” érzékelőnk 32 mm-es objektívvel, és APS-C vázunk 40 mm-es objektívvel. Ha mindkettőnél meg tudjuk állapítani azt, hogy a látószöge a full frame rendszerben milyen gyújtótávolságú objektív látószögével egyezik meg, akkor a látószög szempontjából összehasonlíthatókká válnak.

Az úgynevezett egyenértékű (ekvivalens) gyújtótávolság megmondja, hogy a 24×36 mm-es képérzékelő méretű full frame rendszerben milyen gyújtótávolságú objektívnek lenne ugyanolyan látószöge, mint a kisebb képérzékelőjű rendszerben egy adott gyújtótávolságú objektívnek. Minden képérzékelő-mérethez meg lehet határozni egy szorzótényezőt, amellyel megszorozva az objektív fizikai gyújtótávolságát, megkapjuk annak adott képérzékelő-mérethez tartozó ekvivalens gyújtótávolságát. Ezt a képérzékelő-mérethez tartozó szorzótényezőt „crop faktornak” (képkivágási szorzótényezőnek) nevezzük. Főleg a full frame rendszerrel azonos (3:2), vagy nagyon hasonló (4:3) oldalarányú rendszerek esetén alkalmazható eredményesen. Napjainkban azonban ilyeneket használunk.

Az ekvivalens gyújtótávolság tehát egy számítással meghatározott fiktív érték, annak semmilyen módon nincs hatása az adott objektív fizikai gyújtótávolságára. Sajnos elég furcsa, félrevezető dolgokat, definíciókat, összefüggéseket lehet olvasni erről napjainkban. Például azt, hogy az objektív gyújtótávolsága meghatározza annak látószögét. A fentebb leírtakból következik, hogy ez nem igaz, a látószög csak a gyújtótávolságot és a képérzékelő méretét is figyelembe véve értelmezhető.

Ha egy objektív ekvivalens gyújtótávolsága például 80 mm, akkor annak látószöge ugyanakkora lesz, mint a fentebbi 9.5 vagy 9.6 ábrán a 80 mm-es objektívé.

Mindegyik ugyanolyan ekvivalens gyújtótávolságú objektív látószöge ugyanakkora. Ez a lényeg.

Az alábbi táblázatban nézzük meg néhány gyakori rendszer crop faktor értékét:

Canon APS-C esetében azért nagyobb a crop faktor értéke, mert a Canon APS-C érzékelő kicsivel kisebb méretű a Sony, Nikon, Pentax APS-C-hez képest. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a Canon APS-C crop faktort 1,62 helyett 1,6-nak tekintem.

Cserélhető objektíves fényképezőgépek esetében váznak az objektív nélküli fényképezőgép „testet” nevezzük.

Nézzünk egy-két példát. Egy 50 mm fizikai gyújtótávolságú objektívet Canon APS-C érzékelővel rendelkező vázon szeretnénk használni, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy mekkora lesz a látószöge ezen a vázon. Ennek megállapításához ki kell számolni az objektívnek ehhez a képérzékelőhöz tartozó ekvivalens gyújtótávolságát. Ezt úgy számítjuk ki, hogy az objektív fizikai gyújtótávolságát megszorozzuk a Canon APS-C-hez tartozó crop faktorral, azaz 50 mm×1,6=80 mm. Ez azt jelenti, hogy ezen a vázon az 50 mm-es objektívnek ugyanakkora a látószöge, mint full frame vázon egy 80 mm-es objektívé. Hogy az mekkora, azt a fenti 9.5 vagy 9.6 ábrán meg is nézhetjük. Eddigi ismereteink alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a 80 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív enyhe teleobjektív, mert full frame vázon a 60 mm feletti gyújtótávolságú objektívek teleobjektívek. Például portrézáshoz igen kedveltek a 80 mm körüli ekvivalens gyújtótávolságú objektívek.

Most nézzük meg, hogyha egy szintén 50 mm-es objektívet M4/3” rendszeren használnánk, akkor mekkora lenne az ekvivalens gyújtótávolsága. A táblázatból kiolvashatjuk, hogy a crop faktor értéke 2. Ahhoz, hogy megkapjuk az ekvivalens gyújtótávolság értékét, a crop faktorral meg kell szorozni a fizikai gyújtótávolságot, azaz 50 mm×2=100 mm. Látjuk, hogy ezen a vázon az 50 mm-es objektívnek kisebb a látószöge, mint Canon APS-C vázon, mert az ekvivalens gyújtótávolsága nagyobb. A fenti 9.6 ábrán a 100 mm gyújtótávolság nincs feltüntetve, az valahová a 80 mm és 135 mm közé esik.

Első ránézésre ez nagyon bonyolultnak tűnik, de valójában nem az. Én magam legtöbbször Canon APS-C érzékelős géppel fotózom, és tudom, hogy annak crop faktora 1,6. Eleinte, amíg meg nem szoktam, én is számolgattam az ekvivalens gyújtótávolságokat, de az ember hamar eligazodik saját fotós rendszerén. Tudom, hogy körülbelül 30 mm fizikai gyújtótávolságú objektívnek van normál látószöge, mert ennek 30×1,6 = 48 mm az ekvivalens gyújtótávolsága, és fentebb olvashattuk, hogy full frame vázon a normál látószögű objektív gyújtótávolsága 50 mm körüli. A 30 mm-hez képest minél kisebb az adott objektív gyújtótávolsága, annál erősebben nagy látószögű, és minél inkább nagyobb, annál erősebben teleobjektív.

Végül egy példán keresztül nézzük meg a számítást visszafelé is. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen gyújtótávolságot kell Canon APS-C vázon használt, változtatható gyújtótávolságú objektívünkön beállítani ahhoz, hogy ugyanolyan látószöge legyen, mint full frame vázon egy 135 mm gyújtótávolságú objektívnek. Itt lényegében adott a 135 mm-es ekvivalens gyújtótávolság, és ebből kell visszaszámolni a fizikai gyújtótávolságot, azaz 135/1,6=84,375 mm, vagyis körülbelül 85 mm gyújtótávolságot kell beállítanunk.

Végül nézzük meg a fenti ábra alapján azt az esetet, amikor ugyanarról a helyről, különböző méretű érzékelőt használva, ugyanolyan ekvivalens gyújtótávolságú objektívvel ugyanazt a témát fényképezzük le.

Legyen Canon APS-C vázra téve 50 mm-es fizikai gyújtótávolságú objektívünk, melynek ekvivalens gyújtótávolsága 80 mm (50×1,6). A full frame vázra tehát 80 mm-es objektívet teszünk. Ugyanonnan fényképezünk mindkét összeállítással. Mivel mindkét esetben 80 mm az ekvivalens gyújtótávolság, a látószögek is meg fognak egyezni. Ennek következtében a téma mindkét esetben ugyanolyan mértékben tölti ki az érzékelő felületét. Tehát abszolút értelemben nem ugyanolyan nagyságú lesz a hóember érzékelőre vetített képe mindkét esetben, hanem ha full frame érzékelő esetén a hóember magassága megegyezik például a képérzékelő hasznos területe magasságának kétharmadával, akkor APS-C érzékelő esetében szintén a érzékelő magasságának kétharmada lesz a hóember magassága. Azaz a képmező kitöltése lesz azonos arányú.

Az ábrán a felső sorban a full frame váz és 80 mm-es objektív kombinációt láthatjuk, bal oldalon látható a nagyobb méretű érzékelő, és a hóember rá vetített képe. Az alsó sorban a felső sorhoz hasonlóan az APS-C váz és 50 mm-es objektív kombinációját láthatjuk, bal oldalon láthatjuk a kisebb méretű érzékelőt, és a hóember rá vetített képét. Az ábrán az is látható, hogy ugyanolyan távolságról fényképezzük le mindkét esetben a témát.

Ne zavarjon meg bennünket a kétféle gyújtótávolság. Egy objektívnek egy adott állapotában fizikai értelemben csak egy gyújtótávolsága van. Az ekvivalens gyújtótávolság egy számítással kapott fiktív gyújtótávolság-érték, amely közvetetten az adott objektív látószögére utal.

A crop faktor megállapítása

A crop faktor megállapítása a gyártók jóvoltából nagyon egyszerű. Nézzük az alábbi képen látható objektívet.

A képen látható objektív felirata „1:3,3-4,9/4,7-47”. A per jel előtt az objektív fényerejét megadó számokat láthatjuk, ezzel ne foglalkozzunk. A per jel után láthatjuk a beállítható gyújtótávolság-tartományt milliméterben megadva, amely 4,7-től 47 mm-ig terjed. Ezek az objektív fizikai gyújtótávolságai a zoom szélső helyzeteinél. 4,7 mm a nagy látószögű szélső helyzetnél, 47 mm a tele szélső helyzetnél. A gyártó a fényképezőgép specifikációjában mindig megadja az objektív ekvivalens gyújtótávolság-tartományát is. Ebben a konkrét esetben ezt olvashatjuk a műszaki adatoknál: „10-szeres optikai zoom f=4,7 mm-47 mm (átszámítva a 35 mm-es filmes fényképezőgépek értékére: 28 mm-280 mm)/F3,3-F4,9”. A 35 mm széles film tulajdonképpen a „kisfilm”, amelynek képkockamérete 24×36 mm, amely megegyezik a full frame érzékelő méretével. Tehát nagy látószögű szélső helyzetben 28 mm, tele szélső helyzetben pedig 280 mm az ekvivalens gyújtótávolság. Ebből már egy osztással megállapíthatjuk a crop faktort ha az ekvivalens gyújtótávolságot elosztjuk a hozzá tartozó fizikai gyújtótávolsággal: a nagy látószöghöz tartozó adatokból 28/4,7=5,957. Ugyanezt kapjuk, ha a tele álláshoz tartozó adatokból indulunk ki: 280/47=5,957. Természetesen nyugodtan kerekíthetjük ezt az értéket a könnyebb számolás érdekében 6-ra. Ennél az objektívnél még a specifikáció megnézésére sem lett volna szükség, mert az objektíven fel van tüntetve pirossal a nagy látószögű állás ekvivalens gyújtótávolsága: „28 mm WIDE”, és ezzel számolhattunk volna.

Ha ismert a képérzékelő hasznos területének mérete, akkor abból is ki tudjuk számítani a crop faktort, mert az nem más, mint a full frame érzékelő átlójának és a kisebb érzékelő átlójának hányadosa. Fentebbi táblázatban láthattuk, hogy a full frame érzékelő átlója 43,2 mm, a Canon APS-C átlója 26,82 mm, ebből a crop faktor 43,2/26,82=1,61.

Optikai zoom, digitális zoom

Láthattuk, hogy az objektív gyújtótávolságának megváltoztatásával a témát „közelíthetjük” vagy „távolíthatjuk”. Ezt nevezzük optikai zoomnak.

A gyártók kitalálták az úgynevezett digitális zoomot, amelyet alkalmazva még néhány lépésben tovább nagyíthatjuk (még közelebb hozhatjuk) a témát azután is, amikor az optika már maximális tele állásban van. Ezt a látszólagos továbbnagyítást az eredeti kép közepéből történő kivágással érik el, amely természetesen a képminőség jelentős romlását eredményezi. Másképp fogalmazva azt mondhatjuk, hogy az ilyen képből kisebb papírképet készíttethetünk azonos minőséget feltételezve. A digitális zoom használatát általában a fényképezőgép menüjében engedélyezhetjük.

A digitális zoomot leginkább marketingfogásnak tartom, nem pedig hasznos funkciónak, ezért mindig kikapcsolom. A kép közepéből egy részt képszerkesztő programmal utólag is ki tudunk vágni, és előnyösebb, ha a teljes kép rendelkezésre áll ehhez, mert így otthon a számítógépen akár többféle változatot is készíthetünk belőle.

Perspektíva és gyújtótávolság

A tárgyak térben helyezkednek el, azonban fénykép készítésekor a látványt síkban képezzük le.

A látvány térbeliségének, mélységének érzékeltetése, az egyes tárgyak egymáshoz képesti helyzetének, távolságának érzékeltetése a perspektíva. A perspektíva kizárólag attól függ, hogy honnan, milyen távolságból fényképezzük le a témát, és nem függ az objektív gyújtótávolságától.

A 9.12 és a 9.13 ábrán az objektív hossza a gyújtótávolságát reprezentálja, minél hosszabb, annál nagyobb a gyújtótávolság. A 9.12 ábrán azt az esetet látjuk, amikor ugyanarról a helyről különböző gyújtótávolságú objektívvel (nagy látószögű, normál, tele) lefényképezzük ugyanazt a téglatest alakú házat. Az ábra felső részén kék színnel a fényképen kapott eredményt láthatjuk, nem a lefotózandó házat. A valóságban párhuzamos egyenesek a képen összetartókká válnak ahogy távolodnak tőlünk.

Ha ugyanarról a helyről különböző gyújtótávolságú objektívvel készítünk képet a házról, akkor a képek kizárólag a ház nagyságában különböznek egymástól, a perspektíva ugyanaz lesz. A ház legkisebb a nagy látószögű, legnagyobb a teleobjektívvel készült képen lesz. A perspektíva nem függ a gyújtótávolságtól.

A kép perspektívája tehát kizárólag a nézőponttól függ, azaz attól, hogy honnan fényképezünk. Miért kell foglalkoznunk mégis az objektív gyújtótávolságával? Azért, mert a gyújtótávolságtól függ, hogy egy adott helyről fényképezve egy adott tárgy mekkora lesz a képen, illetve azért, mert különböző gyújtótávolságú objektívekkel különböző távolságból tudunk úgy fényképezni, hogy a téma azonos mértékben töltse ki a képmezőt.

A 9.13 ábrán szintén ugyanarról a házról, szintén különböző gyújtótávolságú objektívekkel készítünk képet úgy, hogy a ház hozzánk legközelebbi függőleges éle a képérzékelőre vetített képen azonos hosszúságú legyen. Ez abban az esetben lehetséges, ha a háromféle objektívvel különböző távolságból készítjük el a felvételt. Legközelebb a nagy látószögű, legtávolabb a teleobjektívvel kell elhelyezkednünk ahhoz, hogy a függőleges él azonos nagyságú legyen. Az ábrán felül kék színnel szintén a fényképen kapott eredményt láthatjuk, nem a lefotózandó házat.

A három kép perspektívája különböző, mert nem azonos helyről készültek. Láthatjuk, hogy a valóságban párhuzamos vízszintes egyenesek összetartókká válnak, és az úgynevezett horizontvonalon metszik egymást. Minél közelebbről fényképezünk, a párhuzamos vonalak annál inkább összetartanak. A távolabbi függőleges élek (mivel távolabb vannak) kisebbek lesznek a fényképen. Legjobban a nagy látószögű objektívvel készült képen rövidülnek, legkevésbé a teleobjektívvel készült képen.

Az elmondottakból következik, hogy a háromféle objektív a tér mélységét különbözőképpen érzékelteti, ha a téma azonos arányban tölti ki a képmezőt. A normál objektív láttatja a valóságoshoz leginkább hasonlónak a viszonyokat. A távolabbi függőleges élek a nagy látószögű objektív képén a legrövidebbek, ezért azok a valóságosnál távolabbinak tűnnek. A távolabbi függőleges élek a teleobjektív képén a leghosszabbak, ezért azok a valóságosnál közelebbinek látszanak.

A nagy látószögű objektív a normál objektívhez képest megnöveli a mélységi kiterjedést, míg a teleobjektív lecsökkenti azt, ha a képmezőt a téma azonosan tölti ki. Ez nagyon fontos szabály, a kép megkomponálásakor figyelembe kell venni. Azonban ezt a hatást nem a gyújtótávolságok különbözősége eredményezi, hanem kizárólag az eltérő nézőpont következménye. Láttuk is az előzőekben, hogyha azonos helyről több különböző gyújtótávolságú objektívvel fényképezzük le a témát, akkor a téma perspektívája azonos lesz, az egyes képek csak a téma méretében különböznek egymástól (9.12 ábra).

Lentebb a 9.14 ábrán látható három kép 18 mm, 34mm és 55 mm fizikai gyújtótávolságú (29 mm, 54 mm és 88 mm ekvivalens) objektívvel készült különböző távolságról úgy, hogy a rózsaszín flakon mindegyik képen körülbelül ugyanolyan nagyságú legyen. Mivel a képek különböző távolságból készültek, a perspektívájuk is különböző. Figyeljük meg, hogy a kék flakon mérete is különböző az egyes képeken, és a rózsaszíntől mért távolságát is különbözőnek érezzük. A képen a 34 mm-es objektívvel készített kép felel meg körülbelül a normál objektív látószögének, így a két flakon távolságát ezen érzékeljük leginkább a valóságosnak megfelelően. A 18 mm-es, nagy látószögű objektívvel készített képen a kék flakon a valóságosnál távolibbnak tűnik, míg az 55 mm-es enyhe teleobjektívvel készült képen a valóságosnál kisebbnek észleljük a két flakon távolságát. A nagy látószögű objektív látszólag megnöveli a kép mélységét, a teleobjektív pedig az egymás mögött nagyobb távolságban elhelyezkedő elemeket látszólag egymáshoz közelebb hozza, csökkenti a mélység érzetet. Ez azonban valójában az eltérő nézőpont miatt van.

A fentiekből levonhatjuk a következtetést: nem úgy kapjuk a legjobb képet, hogy „véletlenszerűen” megállunk egy helyen, a zoom használatával kellő nagyságúra állítjuk a főtémát, majd exponálunk. Teljesen más hatású képet kapunk, ha közelebb megyünk a témához és nagy látószögű állásban fényképezünk, vagy távolabbról, nagyobb gyújtótávolságot beállítva, ugyanakkora méretben fényképezzük le képünk fő motívumát.

A háttérből a nagy látószögű objektív használatakor több kerül a képre, míg a teleobjektívvel jóval kevesebb. Ez lehetővé teszi azt, hogy bizonyos zavaró elemeket kiiktathassunk képünk megkomponálásakor. Például a fenti képen az enyhe teleobjektívvel a fali konnektor már szinte nem is látszik. Meg kell találni az általunk legkedvezőbbnek ítélt nézőpontot és gyújtótávolságot.

Perspektivikus torzítás

A perspektivikus torzítás fogalma főleg az épületfotózáshoz kapcsolódik. Nem optikai értelemben vett torzításról van szó, hanem inkább a megszokott látványtól való eltérésről, amely nagy látószögű objektív használatakor fordul elő leginkább. Amikor egy nagy, magas épületet, például templomot fényképezünk, legtöbbször kénytelenek vagyunk nagy látószögű objektívet használni, hogy a templom „beleférjen” a képbe. Ha vízszintesen (a templomtoronyra merőlegesen) tartanánk a fényképezőgépet, akkor nem lépne fel perspektivikus torzítás, azonban két problémával szembesülhetünk. Egyrészt a templom így se fér bele a képbe, a teteje lemarad, és esetleg távolabbra se tudunk már menni tőle, mert a helyszín nem teszi lehetővé.

Másrészt ha belefér is a templom a képbe, az előtte lévő térből túl sok látszik, és a templom túl kicsi lesz. A lenti képen látható, hogy még a cipőm eleje is a képre került.

Az tűnhet jó megoldásnak, hogy kissé felfelé tartjuk a fényképezőgépet, azonban ekkor fellép a perspektivikus torzítás, és olyan képet kapunk, mintha a templomtorony hanyatt akarna dőlni. A függőleges párhuzamos egyenesek ilyenkor összetartókká válnak.

Tehát kimondhatjuk, hogy a perspektivikus torzítás a nézőpontnak, a fényképezés irányának a következménye.

Grafikai programokban (pl. a RawTherapee is ilyen) a perspektivikus torzítást könnyedén korrigálni tudjuk. A 9.18 ábrán a templomtorony hátrafelé dől.

A 9.19 ábrán azt láthatjuk, hogy a korrekció során „felegyenesedő” torony nem fér el a képen.

Ha olyan épületfotót készítünk, amelyen a perspektivikus torzítást később korrigálni szeretnénk, akkor már a kép elkészítése során gondolni kell arra, hogy kellő helyet hagyjunk a téma körül, mert különben a korrigált téma nem fog elférni a képen.

A perspektivikus torzítás másik említésre érdemes esete portréfényképezésnél fordul elő. Ha az arcképet túl közelről készítjük el, akkor ugyanazt tapasztaljuk, mint amikor a házat közelről, nagy látószögű objektívvel fényképeztük. Akkor a ház legközelebbi éle kellően nagy volt, azonban a ház távolabbi részei jelentősen kisebbedtek. A túl közeli arcképnél a modell orra nagy lesz, és a távolabbi részei erőteljesen kisebbednek, amely természetellenes látványt nyújt, mert nem ilyen kép él bennünk az emberi arcról. Legalább 1,5-2 m vagy még nagyobb távolságból kell elkészíteni az arcképet, hogy az természetesnek tűnjön.

Ahhoz, hogy az említett távolságból is jól kitöltse az arc a képmezőt, nem elegendő a normál gyújtótávolságú objektív, hanem enyhe teleobjektív szükséges. Erre a célra 85 mm vagy 135 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektív a legelterjedtebb, de van, aki ennél is nagyobb gyújtótávolságot használ.

Mi történik, ha normál gyújtótávolságú objektívvel 2 m távolságból fotózzuk le a modell arcát? A megfelelő távolság miatt már nem lesz feltűnő a perspektivikus torzítás mértéke, azonban a modell feje nem tölti ki teljesen a képmezőt, hanem kisebb lesz. Azonban ha kellően jó minőségű és elég nagy felbontású fényképezőgépünk van, akkor megtehetjük, hogy képszerkesztő programmal a normál objektívvel készített képből kivágjuk az arcot, és akkor máris megkaptuk a szűk képkivágást. Természetesen ilyenkor a kép eredeti felbontásából veszítünk, és kisebb méretű megfelelő minőségű papírképet készíttethetünk, de sok célra jó lehet a kép. Gondoljunk arra, hogy a 9.12 ábra kapcsán leírtak szerint ha azonos helyről különböző gyújtótávolságú objektívekkel készítünk képeket a témáról, akkor a képek perspektívája azonos lesz, kizárólag a téma mérete lesz a képeken különböző a gyújtótávolságtól függően.

Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal