Az alkalmazás folyamata
Az eddig tanultak egy részének alkalmazásáról lesz itt szó. Segítségül készítettem egy ábrát.
14.1. ábra.
A fotózás mindig kompromisszumokról szól, ezért mindig egyedi döntésekre van szükség, amelynek során a körülményeket is figyelembe vesszük. A szerteágazó lehetőségek miatt olyan folyamatábrát nem lehet készíteni, amely minden lehetőséget magában foglal. Igyekeztem a leggyakoribb esetekre fókuszálva elkészíteni, azonban így is megjegyzéseket kell fűzni hozzá.
Amikor elkezdünk elkészíteni egy képet, először azt kell eldöntenünk, hogy a mélységélesség, a mozgás kezelése, vagy mindkettő fontos számunkra.
Ha a mélységélesség a fontos számunkra, akkor Av (A) üzemmódot kell beállítani fényképezőgépünkön, mert ez lehetővé teszi a kívánt rekeszérték beállítását. Akkor is ezt az esetet kell választanunk, ha bármilyen okból magunk szeretnénk a rekeszértéket kiválasztani, és azt szeretnénk, ha a záridőt állapítaná meg a fényképezőgép.
Ezután el kell döntenünk, hogy kicsi vagy nagy mélységélességet szeretnénk, esetleg a kettő közötti mélységélesség megfelelő.
Ha kis mélységélességet szeretnénk, amely leválasztja a témát a háttértől, akkor teleobjektívet kell használnunk, portrézáshoz például 80-200 mm körüli ekvivalens gyújtótávolsággal. Azonban ez nem kőbevésett szabály, mindig az adott helyzet határozza meg választásunkat.
A kis mélységélesség érdekében tág rekesznyílást kell választani. Az ábrán feltüntetett rekeszértékek elsősorban APS-C érzékelőméretre vonatkoznak, és függenek az objektív gyújtótávolságától is. Ha 80 mm ekvivalens körüli objektívet használunk, akkor szükség lehet f/1,4-f/2 fényerejű objektívre, míg 200 mm ekvivalens közelében elég lehet az f/4 fényerő is a szép háttérelmosáshoz. M4/3” érzékelő esetén az azonos mértékű elmosódottsághoz nagyobb fényerejű objektív szükséges.
Ha nagy mélységélesség szükséges, akkor általában nagy látószögű objektívet használunk, de nem minden esetben. Ha például beltérben egy személyt a környezetével együtt szeretnénk bemutatni, akkor használhatunk normál vagy enyhe nagy látószögű látószögű objektívet is, olyan nagy mélységélességgel, hogy a környezet is éles legyen. A nagy mélységélesség szűk rekesznyílással érhető el, full frame érzékelő esetén választhatunk szűkebb, például f/16 rekesznyílást, M4/3” esetén esetleg már f/5,6 is jó lehet.
Av (A) módban mindig figyeljünk arra, hogy a záridő a reciprok szabályt és az esetlegesen meglévő képstabilizátor hatásosságát figyelembe véve elég rövid lesz-e. Ha nem, akkor rákényszerülhetünk az ISO érzékenység emelésére, esetleg állvány használatára. AUTO ISO alkalmazásával elérhetjük, hogy szükség esetén a fényképezőgép automatikusan emelje meg az érzékenységet.
A mozgás kezelésénél a téma mozgásáról van szó. Ha a mozgás kezelése a fontos, akkor a záridőt magunknak kell beállítani, mert a bemozdulás esélyét ezzel tudjuk szabályozni. Ahhoz, hogy a záridőt magunk tudjuk beállítani, és a rekeszértéket a fényképezőgép válassza ki, Tv (S) üzemmódot kell választanunk.
Ha a mozgást be szeretnénk fagyasztani, akkor igen rövid záridőt kell alkalmazni. Ilyen esetben is jól jön az AUTO ISO alkalmazása.
Ha szándékosan bemozdult képet szeretnénk, akkor hosszú záridő és állvány használata szükséges. Ha a fényképezőgép túl szűk rekeszértéket választana, akkor (ha fontos a képminőség) figyelni kell a fényelhajlás képminőséget rontó hatására is. Ha erős a fény, mert például szabadban vagyunk, és hosszú záridő szükséges, akkor rákényszerülhetünk egy úgynevezett semleges szürke szűrő (ND szűrő) használatára, amely a színeket nem módosítja, de a fény erősségét csökkenti (a napszemüveghez hasonlóan csökkenti, de attól eltérően nem színezi el, mert szürke színű). A szűrőt az objektív elé kell rögzítenünk. Ez a szűrő azért hasznos, mert a fény erősségének csökkentése által olyan rekesznyílást alkalmazhatunk, amelynél a fényelhajlás még nem rontja a képminőséget. A rekesz zárásával ellentétben a szűrő úgy csökkenti a fény erősségét, hogy nincs hatással a mélységélességre. A hosszú záridő miatt állvány használata válhat szükségessé. Például a hosszú záridő miatt f/16 rekeszt kellene beállítanunk, amelynél már esetleg fellép a fényelhajlás káros hatása. Ha szűrőt használunk, akkor elérhetjük, hogy f/8 rekeszt használhassunk, amelynél (tegyük fel) a fényelhajlás még nem rontja a képminőséget.
Amennyiben a mélységélesség és a mozgás kezelése is fontos számunkra, akkor nem marad más választásunk, mint az M üzemmód. Ebben az esetben nyilvánvalóan mozgó témáról van szó, hiszen egyébként nem kellene mozgást kezelnünk. Az ábrán a három piros felkiáltójel jelzi, hogy az M mód ingoványos terület, inkább haladóknak ajánlott, mint teljesen kezdőknek. Főleg az okozza a nehézséget, hogy egyszerre több mindenre kell figyelnünk, és ha valamire nem figyelünk eléggé, akkor esetleg rossz kép lesz az eredmény. Kellő gyakorlat kell a használatához. Velem is előfordul, hogy nem kellően figyelek oda valamire. M módban kiválaszthatjuk a záridőt és a rekeszértéket is.
Nézzük a jobb oldalon „1”-essel jelölt esetet. Ebben az esetben kis mélységélességet, és a mozgás befagyasztását szeretnénk. Ez a legkevésbé problémás eset. Alkalmazhatunk AUTO ISO-t is. A mozgás befagyasztása miatt rövid záridőt, a kis mélységélesség elérése céljából pedig tág rekesznyílást kell beállítani. AUTO ISO esetén a fényképezőgép kiválasztja, ha tudja, a helyes expozícióhoz tartozó érzékenységet. Figyelni kell arra, hogy milyen érzékenységet választott, illetve egyáltalán tudott-e megfelelő értéket választani, és ha szükséges, akkor korrigálni kell a záridő és/vagy a rekeszérték választást. Túl magas ISO választása esetén a képminőség esetleg nem lesz túl jó.
A „2”-essel jelölt esetben kis mélységélességet szeretnénk szándékos bemozdulással. Ez problémás eset, mert tág rekesznyílás szükséges hosszú záridővel, és emiatt túl nagy fénymennyiség érheti az érzékelőt még alapérzékenységen is. A fény erősségének csökkentését ND szűrővel érhetjük el. A bemozdulás elkerülése miatt állványra lehet szükségünk. A jó képminőség miatt ne használjunk AUTO ISO-t, hanem magunk állítsuk be a legkisebb érzékenységet. Élességet az ND szűrő felhelyezése előtt állítsunk, és utána kapcsoljuk ki az automatikus élességállítást az objektíven.
A „3”-as esetben nagy mélységélességet szeretnénk a mozgás befagyasztásával. Ezt szűk rekesznyílással és rövid záridővel érhetjük el. Használhatunk AUTO ISO-t. A szűk rekesznyílás és a rövid záridő miatt az ISO emelése válhat szükségessé. Ha túl rövid záridőt és túl szűk rekesznyílást választunk, akkor esetleg a fényképezőgép nem tud ISO értéket választani a rendelkezésére álló tartományból, vagy esetleg túl magas értéket választ, amely a képminőség túlzott romlását okozhatja. Ilyenkor a rekeszérték és/vagy záridő módosításával kompromisszumos megoldást kell keresnünk.
A „4”-es esetben nagy mélységélesség a célunk szándékos bemozdulás mellett. Ez szűk rekesznyílással és hosszú záridővel érhető el. A hosszú záridő miatt semleges szürke szűrő és állvány használata válhat szükségessé. Az ISO érzékenységet lehetőleg tartsuk alacsony értéken.
Ez utóbbi esetre megemlítenék két gyakorlati példát. Az egyik a tűzijáték fotózása. A tűzijáték tulajdonképpen önmagát fotózza le. Alapérzékenységet kell beállítani. Ki kell kísérletezni az ahhoz szükséges rekeszértéket, hogy a tűzijáték ne legyen kiégett a képen. Alacsony érzékenységnél f/8 vagy f/11 értékkel célt érhetünk. Tegyük állványra a gépet, és irányítsuk arra a helyre, ahol a tűzijáték felbukkanása várható. Legyen a kezünkben egy kartonlap. Az élességet állítsuk be egy fellőtt rakétára, majd kapcsoljuk ki objektívünk automatikus élességállítását. Állítsunk be hosszú, mondjuk 5 vagy 10 s záridőt. Exponáljunk, majd amikor már kellő számú tűzijátékrakétát lefényképeztünk, takarjuk le a nálunk lévő kartonlappal az objektívet, mert az nem mindig jó, ha egy képen túl sok a tűzijáték.
A másik idetartozó eset például egy patak vagy vízesés vizének selymessé tétele. Ennek egyik módja az, hogy a nagy mélységélesség miatt szűk rekesznyílást állítunk be (ügyeljünk a fényelhajlásra!), a víz selymessé tétele (amelyet a záridő alatt elmozduló víz okoz) érdekében pedig hosszú, 1-5 másodperces záridőt. Minél hosszabb a záridő, a víz annál selymesebb lesz. Alapérzékenységen fotózzunk, és használjunk állványt. Nappali fényben problémás elérni a szükséges záridőt, mert túl nagy lesz a fénymennyiség, és csupa túlexponált, kiégett felvételt kapunk. Nyáron napközben f/8 rekesz és ISO 100 esetén például már 1/125 s záridő is elég lenne a helyes expozícióhoz, nekünk pedig több másodperceset kellene alkalmaznunk. Ezt azzal tudjuk áthidalni, ha hajnalban vagy este fényképezünk, amikor kellően kevés fény van, és kellően hosszú záridőt tudunk elérni. A másik lehetőség ismét csak az ND szűrő használata.
Ha szabadban alkalmazunk hosszú záridőt, ügyeljünk arra, hogy a szél által mozgatott növények teljesen tönkretehetik képünket. Inkább válasszunk szélmentes időpontot az ilyen fotózásra.
A fotózás során még egyéb dolgokat is el kell döntenünk, azonban azokról még nem volt szó. Az egyik ilyen fontos és alapvető dolog például az, hogy hová állítsuk az élességet.
Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék
