Milyen fényképezőgépet használjak?

Ez a kérdés gyakran felmerül. A válasz is látszólag egyszerű: olyat, amilyen van. Ha a meglévő fényképezőgép vagy mobiltelefon megfelel az igényeknek, akkor nincs értelme váltani. Ha nem felel meg, vagy esetleg még nincs is digitális fényképezőgépünk akkor el lehet gondolkodni a kérdésen. Minden feladatra egyformán alkalmas fényképezőgép nem létezik. Mindig a felmerült igényekhez, fotózási szokásokhoz, célokhoz kell alkalmas gépet választani. Lehet a pillanatnyi igényeknek megfelelően választani, vagy lehetünk előrelátóak, és a később jelentkező igényeinket is megpróbálhatjuk figyelembe venni. Az biztos, hogy az előrelátás kifizetődő, mert a váltás mindig pénzbe kerül, és a többszöri váltás komoly anyagi veszteséget eredményezhet. Alaposan át kell gondolnunk, még mielőtt a cselekvés útjára lépünk. Az is fontos, hogy ne érzelmi alapon döntsünk, hanem tudatosan vásároljunk. A drágább felszerelés nem jelent automatikusan jobb képeket is. Ezen érdemes nagyon alaposan elgondolkodni, hogy megkíméljük magunkat a felesleges kiadásoktól.

Ha jelenlegi felszerelésünkkel készített fényképek minden tekintetben kielégítik igényeinket, akkor nincs értelme váltani. Erősen el kell gondolkodni azon, hogy valóban szükség van-e váltásra, vagy „csak” meg kell tanulnunk megfelelően használni meglévő felszerelésünket.

A következő tényezők figyelembe vétele talán segíthet a választásban:

• Mit szeretnénk fényképezni (portrék, tájképek, makró, sport, egyéb)?
• Milyen gyakran szeretnénk fényképezni?
• Milyen körülmények között fogunk leggyakrabban fényképezni? Kültéren vagy beltérben? Erős fényben vagy gyenge fényben? Száraz időben vagy esőben?
• Milyen minőségi igényeink vannak?
• Milyen célunk van az elkészült képekkel?
• Meg szeretnénk-e tanulni a fényképezést, vagy csak automata módban nyomkodni szeretnénk az exponálógombot?
• Milyen szolgáltatások fontosak számunkra? Nagy zoomátfogás, nagy hátoldali kijelző, képstabilizálás, mozgó téma követése, gyors élességállítás, betekintő kereső, videó minősége, csendes működés stb.
• Milyen méretű és tömegű felszerelést vagyunk hajlandók magunkkal cipelni?
• Mennyire fontos a könnyű hordozhatóság?
• Mekkora költségvetésből gazdálkodhatunk?
• A telefonnal készült képek kielégítik igényeinket?
• Cserélhető objektíves fényképezőgépre van szükségünk, mert ki szeretnénk használni rugalmasságát?

Milyen képérzékelő-méretekkel találkozunk a jelenlegi kínálatban? A fontosabbakat összefoglaltam az alábbi táblázatban, a kisebbektől a legnagyobbig:

Az alábbi ábrán láthatjuk a különböző méretű érzékelők méretének egymáshoz képesti arányait. Az ábrán nem a valódi méretük látható, hanem az, hogy egymáshoz képest mekkorák. Az ábrán látható legnagyobb, full frame méretű érzékelő mérete a valóságban 24×36 mm.

Az ábrán a kétféle APS-C méretet „átlagoltam”, és 23×15 mm-esnek tekintettem.

A képminőségre a képérzékelőn kívül egyéb tényezőknek is hatása van, az objektív minőségének, a fényképezőgép hardver elemeinek és a JPEG képet előállító szoftvernek is. Ezek együtt egy átviteli láncot alkotnak.

Egy átviteli lánc csak annyira lehet jó, amennyire a leggyengébb eleme jó. Az átviteli lánc hibái összeadódnak.

24.1. Kompakt fényképezőgépek

Az ebben a részben ismertetett fényképezőgépek közös tulajdonsága, hogy fixen beépített, nem cserélhető objektívvel rendelkeznek. Sokféle ilyen fényképezőgéppel találkozhatunk, kis és nagyobb képérzékelővel, kevesebb vagy több beállítási lehetőséggel, kisebb és hatalmas zoomátfogással egyaránt. A hatalmas zoomátfogású fényképezőgépek mindig kis méretű, jellemzően 1/2,3”-os képérzékelővel készülnek.

Nézzük először a kis érzékelővel rendelkező kis kompakt fényképezőgépeket. Ilyen lehet például 1/2,3” érzékelővel rendelkező 10-20 MP felbontású fényképezőgép.

Ma már az ilyen fényképezőgépek is sok funkcióval rendelkeznek, az arcfelismeréstől a mosolyfelismerésig, és akár GPS-szel is rendelkezhetnek, amelynek segítségével eltárolhatják a képhez a készítés pontos koordinátáit is.

Milyen előnyei vannak az ilyen kicsi fényképezőgépeknek?

• A kis méret és a kis tömeg. Könnyen magunkkal vihetjük, akár zsebre is lehet tenni.
• Nincs szükség egyéb tartozékokra, legtöbbször ilyeneket nem is lehet használni. Gondoljunk például az állványra vagy a külső vakura. Sokan nem is igénylik ilyenek használatát.
• Nem lehet objektívet cserélni, ezért nem kell több objektívet magunkkal vinni.
• Nagy mélységélesség. Ez előnyt jelent például tájképek, városképek, csoportképek, makrofelvételek készítésénél, azonban minden olyan esetben hátrányos, amikor kis mélységélességgel szeretnénk egy témát leválasztani a háttérről.
• Az ára mindenképpen előnyös.

Milyen hátrányai vannak a kis kompaktoknak?

• A képminőség az egyik fő hátrány, amelyet a nagy felbontású, kis képpontméretű képérzékelő eleve behatárol.
• Leginkább jó fényviszonyok között remélhetünk elég jó képminőséget.
• A mélységélesség nagy, ezért kis mélységélességű, krémesen elmosott hátterű portrék készítésére kevéssé alkalmasak.
• Ha nagy a zoomátfogás, akkor a képminőség esetleg még inkább romolhat.
• Az ultra nagy látószögű tartomány elérése általában lehetetlen.
• Alapérzékenységen is zajcsökkentésre kényszerül, ha emeljük az érzékenységet, akkor zajosodást vagy részletvesztést tapasztalhatunk. Jó esetben legfeljebb ISO 800 érzékenységig számíthatunk elég jó képminőségre, vagy lehet, hogy addig sem.
• Előfordulhat, hogy kis dinamikájú, „bágyadt” képeket kapunk.
• Képük csak kisebb méretű papírképek készítésére, vagy e-mailben történő küldésre, monitoron történő megtekintésre, internetes megjelenítésre alkalmasak, kompromisszumokkal.
• Nem lehet egyéb tartozékokat használni, amely lemondással jár.
• Általában kevesebb beállítási lehetőség van, nem vehetjük teljesen a saját kezünkbe az irányítást. Legfőképp a rekesz (ha van egyáltalán) és a záridő szabályozása lehetetlen, és sok ilyen fényképezőgép ragaszkodik az automatikus élességállításhoz. Ha esetleg van is manuális élességállítás, az nagyon nehézkesen kezelhető. Az automatikus élességállítás lassú.
• Kevéssé alkalmasak rossz fényviszonyok között, például éjszaka jó képek készítésére.
• Jellemzőjük a lassú felvételkészítés. Ezek a fényképezőgépek kevéssé alkalmasak sport- és akciófotózásra, mozgó téma követő élességállítására.

Minél kisebb a képérzékelő, illetve minél kisebb egy képpont, annál inkább érvényesek a képérzékelő miatti fenti korlátok. Minél nagyobb a képérzékelő, és ezáltal a képpontok mérete is, annál kevésbé igazak.

Nézzük meg az alábbi képet, amely elég jó fényviszonyok között, kis érzékelőméretű (1/2,5”), azonban mindössze 8 MP felbontású fényképezőgéppel készült. Ebben a kategóriában a kisebb felbontás jótékony hatású a képminőségre.

Jó fényviszonyok között a fényképezőgép szoftvere meglehetősen jól kezeli a képzajt. Egy 100%-os részletet nézve is elég szép a kép, részletek is vannak. A mélységélesség még maximális rekesznyíláson is túl nagy, ezért a közel lévő háttér nem lett eléggé elmosódott.

A következő kép rossz fényviszonyok között, ugyanazzal a fényképezőgéppel, szabad kézből készült. A templomban minden világítás ki volt kapcsolva, a valóságban alig lehetett látni valamit, közel sem volt olyan világos, mint amit a képen látni lehet.

A sötét alaposan rányomja bélyegét a képminőségre. Ez a gép sem készít jó minőségű képet ilyen körülmények között. A gép ISO 800 érzékenységet alkalmazott, amely már eleve eléggé rontotta a minőséget. A rossz fényviszonyok között történő fényképezés nem a kis fényképezőgépek erőssége.

Itt egy részlet a fenti képből:

Láthatjuk a képminőség romlását a jó fényviszonyok között készült képhez képest annak ellenére, hogy ez a fényképezőgép mindössze 8 MP felbontású. Nagyobb felbontás esetén még rosszabb képminőséget tapasztalhatunk rossz fényviszonyok esetén.

Hogyan kaphatunk ezzel a kis fényképezőgéppel jobb eredményt rossz fényviszonyok között, például ebben a templomban?

• A fényképezőgépet tegyük állványra.
• Állítsuk be a lehető legkisebb ISO érzékenységet.
• Kapcsoljuk ki a vakut és a képstabilizátort.
• Figyelünk arra, hogy a záridő legyen például az 0,5-2 s tartományban, a lényeg, hogy ne legyen túl hosszú, mert akkor amiatt kapunk rossz minőségű képet.
• Használjuk az önkioldó 10 másodperce időzítőjét.

Ez a módszer csak mozdulatlan téma esetén használható. Induljunk ki a fenti képből, amely maximális, f/3,3 rekesznyílással, ISO 800 érzékenységgel, 1/13 s záridővel készült. Ha ISO 100 érzékenységet állítottunk volna be, akkor a szükséges záridő körülbelül 0,6 másodperc lett volna.

A fenti ábrán látható 100%-os kivágású képrészlet ugyanazzal a fényképezőgéppel készült, a beállítható maximális 1 s záridővel, f/3,3 rekesszel (nagy látószögű állásban), állványról, vaku nélkül, ISO 100 érzékenységgel, kikapcsolt képstabilizátorral. Láthatjuk, hogy a képminőség nagyságrenddel jobb lett. Ezért érdemes amikor csak lehet alacsonyabb érzékenységet használni, elsősorban kis érzékelőméretű fényképezőgépek esetében, de más esetben is.

Számos bridge kategóriás fényképezőgép létezik, amely 1/2,3” méretű képérzékelővel készült, és 10 MP, vagy akár jóval nagyobb felbontású. A vásárló a kategória nevéből (bridge = híd) kiindulva azt hiszi, hogy vesz egy olyan fényképezőgépet, amely képminőség tekintetében átmenetet képez a komolyabb fényképezőgépek felé. Aztán jön a feketeleves. Az ilyen fényképezőgépnek nagyobb átfogású zoomobjektívje lehet, és jóval több szolgáltatást, beállítási lehetőséget kínálhatnak az ugyanolyan érzékelős egyszerű kompakt gépekhez képest, de képminőség tekintetében nemigen lesznek jobbak annál. Csodák nincsenek, az érzékelő kis képpontmérete behatárolja a lehetőségeket.

Mire jók az ilyen kis fényképezőgépek? Elsősorban jó fényviszonyok között történő fényképezésre kültéren, és kisebb beltérben, például egy lakásban vakuval történő fotózáshoz. Közelképek készítéséhez is jók lehetnek. Csak ebben a kategóriában találkozhatunk hatalmas, akár 60×-os vagy még nagyobb zoomátfogással. Meg kell barátkoznunk a nagyobb mélységélességgel, amely tájképek, városképek, környezeti portré esetében előnyös, de arcképek készítéséhez általában nem. Jó hasznát vehetjük utazásaink, kirándulásaink során, emlékképek készítéséhez, levelezőlap méretű, vagy annál akár kissé nagyobb papírképekhez, televízión történő képnézegetéshez, interneten történő közzétételhez. Rosszabb fényviszonyok között a képminőség jelentős romlása nélkül csak korlátozottan emelhetjük az érzékenységet, ez szükségessé teheti állvány használatát. Mozgó témák megfagyasztására is csak jó fényviszonyok között alkalmasak. Külső vaku használata a legtöbb esetben nem megvalósítható.

Ha általános célokra szeretnénk használni a családi kompakt vagy bridge fényképezőgépet, akkor előnyös, ha legalább tízszeres zoommal rendelkezik, amely széles látószögtől indul. Ez utóbbit mindenféle kompakt vagy bridzs kategóriájú fényképezőgépnél fontosnak tartom, és (ma már) nem vennék olyan gépet, amely csak 35 mm ekvivalens gyújtótávolsággal rendelkezik. Az elég széles látószög alatt legalább 28 mm, de még inkább 24 mm ekvivalens gyújtótávolságot értek. Azonban oda kell figyelni arra, hogy jó minőségű is legyen az objektív.

Nem cserélhető objektíves fényképezőgépek esetében az 1”, az 1,5”, vagy még ezeknél is nagyobb, akár full frame érzékelővel rendelkező fényképezőgépeket nevezzük csúcskompaktoknak. Azoknak ajánlott, akik nem szeretnek vacakolni az objektív cseréjével, nem szeretnének magukkal cipelni több objektívet, és jó minőségű képeket szeretnének készíteni utazásaik során, és egyéb szituációkban is. Ezek a fényképezőgépek utazáshoz, nyaraláshoz, portrékhoz, tájképekhez, városképekhez, családi fotókhoz, összejövetelek fényképezésére, közelképek készítésére, és hasonló egyéb amatőr fotózásra jól alkalmasak. Nem olcsók, jelenleg száznyolcvanezer forinttól akár több mint félmillió forintig terjed az áruk. Az 1,5”-os képérzékelő területe jóval nagyobb az 1”-osnál, tehát azzal járunk jobban, mert mérete kissé meghaladja az M4/3” érzékelő méretét is. Csúcskompaktok esetében a fő korlátozó tényező a beépített objektív lehet. A nagyobb zoomátfogású objektívek rosszabb képminőséget adnak, ezért a csúcskompaktokba kis zoomátfogású objektíveket építenek, azonban ez jelentősen korlátozza a fényképezőgép használhatóságát is. Le kell mondanunk az erősebb tele tartományról, és az ultra nagy látószögű tartományról is. Például az ekvivalens gyújtótávolság-tartomány 24-75 mm, az átfogás mindössze 3×-os.

A 24-75 mm ekvivalens gyújtótávolság-tartomány nagy látószögű része elég jól használható, azonban a tele végállás éppen csak eléri a közeli arcképhez alkalmas határt. A kis zoomátfogás nagy hátránya miatt én nem választanék ilyen fényképezőgépet.

A 2/3”, 1/1,7”, vagy 1/1,8” képérzékelő-mérettel rendelkező kompakt vagy bridge fényképezőgépek sok ember igényét ki tudják elégíteni, főleg ha a képérzékelő felbontása nem nagyon haladja meg a 10 MP-t. Az ilyen képérzékelővel rendelkező fényképezőgépek kisebbek, és jó fényviszonyok között jó minőségű képeket készíthetnek. Képminőségük egyértelműen jobb a kis érzékelőméretű kompakt és bridzs fényképezőgépek képminőségénél, ezért családi fényképezőgépnek egyszerűbb igények esetén alkalmasak lehetnek. Általuk sok szép képpel gazdagabbak lehetünk. Ne várjunk azonban csúcsminőséget, de nem mindenki akar nagy méretű papírképeket készíttetni, vagy kiállításokra nevezni. A fényképezőgép használhatósága szintén jóval korlátozottabb egy cserélhető objektíves rendszerhez képest.

Nézzünk meg egy-egy jellemző fényképezőgép-típust. Ezek kiragadott példák, nem azt jelenti, hogy feltétlenül az itt ismertetett gépek a legjobbak, annál is inkább, mert semmilyen tapasztalatom nincs velük. Tehát ez nem ajánlás.

Az ábrán látható Panasonic Lumix DC-FZ82 típusú fényképezőgép 1/2,3” méretű érzékelővel rendelkezik, felbontása 18 MP. Zoomátfogása 60×-os, az objektív ekvivalens gyújtótávolsága 20-1200 mm, fényereje f/2,8-5,9. A zoomtartomány a meglehetősen széles látószögtől a hatalmas tele tartományig terjed, és természetesen képstabilizátort is tartalmaz. Elektronikus kereső is rendelkezésre áll. Ez nem kicsi fényképezőgép, a tömege is több, mint 600 g. Ára valamivel 100000 Ft felett van. Ha jó fényviszonyok között fotózunk, és nincsenek nagy igényeink a képminőség tekintetében, sok örömünket lelhetjük az ilyen, és ehhez hasonló fényképezőgéppel történő fotózásban.

A fenti ábrán látható Panasonic Lumix DC-TZ200 fényképezőgépet utazóknak szánta a gyártó, de általános, mindennapi fotózásra is alkalmas. Képérzékelője 1” méretű, felbontása 20 MP. Az 1”-os képérzékelő jelentősen jobb képminőséget eredményez az 1/2,3” méretű érzékelőhöz képest. Zoomátfogása 15×-ös, ekvivalens gyújtótávolság tartománya 24-360 mm. Az objektív fényereje tele állásban eléggé lecsökken, értéke f/3,3-6,4. Képstabilizátor is rendelkezésre áll, és elektronikus keresőt is tartalmaz. A fényképezőgép nem nagy méretű, tömege 340 g. Ára körülbelül 240000 Ft.

A még nagyobb méretű képérzékelő a következő lépcsőfokot jelenti a jobb képminőség felé. A képen látható Panasonic Lumix DC-LX100 II fényképezőgép Micro Four Thirds (M4/3”) méretű, 17 MP felbontású képérzékelőt tartalmaz. A nagyobb, de mérsékelt felbontású érzékelőtől még jobb képminőség várható, kissé még jobb háttérelmosás mellett. Az objektív zoomátfogása nagyon kicsi, mindössze 3,1×-es, az ekvivalens gyújtótávolság tartomány 24-75 mm. Az objektív fényereje elég nagy, f/1,7-2,8. A nagy képérzékelő és a jó minőségű objektív jó hatással van a képminőségre. A fényképezőgép nemcsak automata üzemmódokkal rendelkezik, hanem saját kezünkbe vehetjük az irányítást. Már rosszabb fényviszonyok mellett is jobban teljesít. Elektronikus kereső is rendelkezésre áll. A fényképezőgép azoknak ajánlható, akik nem igénylik a cserélhető objektívet, megelégszenek a kis zoomátfogással a jobb képminőség érdekében. A fényképezőgép nem nagy méretű, tömege 400 g. Ára körülbelül 300000 Ft.

A Canon Powershot G1 X III fényképezőgépnek már APS-C méretű, 24 MP felbontású érzékelője van. Az objektív zoomátfogása ennek is mindössze 3×-os, ekvivalens gyújtótávolsága 24-72 mm. Képstabilizátor, elektronikus kereső van. Sok beállítási lehetőséget kapunk, nemcsak automata módban lehet vele fényképezni, kreatív módok is rendelkezésre állnak. Az objektív fényereje nem túl nagy (f/2,8-5,6), ezért szép háttérelmosású portrék készítését kevésbé teszi lehetővé. A fényképezőgép tömege 400 g. Ára 410000 Ft.

Az ismertetett négy modell három, egymástól különböző kategóriát képvisel. Felmerül a kérdés, hogy melyik kategóriából érdemes választani. Ez nyilvánvalóan függ az igényektől is. Természetesen az lenne a legjobb, ha hatalmas zoomátfogás lenne kiváló képminőség, kis méret, kis tömeg, és kedvező ár mellett, de ez sajnos nem megvalósítható. Ha fontos a nagy zoomátfogás, és meg tudunk barátkozni a gyengébb képminőséggel, akkor választhatunk kis érzékelős, nagy zoomátfogású fényképezőgépet. Ha kevésbé fontos a nagy zoomátfogás, és főleg utazáshoz, nyaraláshoz, kirándulásra keresünk fényképezőgépet, akkor ne kis érzékelőméretű fényképezőgépet válasszunk, hanem a 15×-ös zoomátfogású Panasonic Lumix DC-TZ200 fényképezőgéphez hasonló, 1” érzékelőméretű típust. Ez nem olcsó, cserében viszont jóval jobb minőségű fényképeket kapunk, és a fényképezőgép kicsi és könnyű.

A példaként ismertetett Micro 4/3”-os és APS-C érzékelős kompakt gépek (és más hasonlók) esetében viszont alaposan érdemes elgondolkodnunk azon, hogy esetleg cserélhető objektíves fényképezőgépet vásároljunk helyettük. Ezeknél a fényképezőgépeknél a jó képminőség elérése céljából kis zoomátfogású objektív került beépítésre, és ha jó képminőség mellett nagyobb zoomátfogást szeretnénk, akkor cserélhető objektívű fényképezőgépet kell vásárolnunk, nincs más lehetőségünk. Ha az objektívet cserélni lehet, akkor több, kis zoomátfogású objektív alkalmazásával, vagy akár fix gyújtótávolságú objektívekkel a jó minőség megtartása mellett sokkal nagyobb mozgásterünk lesz. A másik elgondolkodtató dolog a fényképezőgépek magas ára. Sokkal előnyösebbnek látszik a sokkal több lehetőséget biztosító cserélhető objektíves fényképezőgép vásárlása, akár anyagi szempontból is. Elsősorban a belépő szintű tükörreflexes típusok ára kedvező. De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

24.2.Cserélhető objektíves fényképezőgépek

Itt két csoportot különböztethetünk meg, egyrészt a tükörreflexes fényképezőgépeket, valamint a tükör nélküli (MILC) fényképezőgépeket.

Az objektívek cserélhetőségének két előnye van, egyrészt a rendelkezésünkre álló objektívek közül az adott célra leginkább alkalmas objektívet használhatjuk, másrészt lehetővé válik kiegészítők használata is, ilyen például a szűrő, a közgyűrű. Bizonyos esetekben akár régi objektívekkel is fotózhatunk.

A cserélhető objektíves fényképezőgépek M4/3”, APS-C vagy full frame érzékelővel készülnek, ezért nagyon jó az elérhető képminőség.

Ha a képminőség igazán fontos, és rosszabb fényviszonyok között is szeretnénk fotózni, akkor full frame, APS-C, M4/3” méretű érzékelővel rendelkező fényképezőgépet kell választani. A felsorolás sorrendjében csökken a képérzékelő mérete, és ezáltal a rossz fényviszonyok között várható képminőség is, de azért ne feledkezzünk meg a fejlődésről sem, gyakran az újabb fejlesztésű nagyobb felbontású érzékelő jobb a régebbi, kisebb felbontású érzékelőhöz képest. Legyünk óvatosak!

Rosszabb fényviszonyok között a M4/3”, APS-C és full frame érzékelők között körülbelül egy-egy fényértéknyi különbség van. Ez például azt jelenti, hogy M4/3” érzékelő esetén már ISO 1600 érzékenységen megközelítőleg olyan zajszintet kapunk, mint APS-C érzékelő esetén ISO 3200-nál. A különbség magas érzékenységen jelentkezik, jó fényviszonyok esetén, alacsony érzékenységen mindhárom érzékelőméret esetében alacsony a zajszint. Nagy érzékenységet pedig az amatőrök többsége alig használ. Emiatt kerültek az egyéb szempontok előtérbe.

Ne feledjük, hogy az APS-C a full frame-hez képest inkább csak másabb, mint jobb vagy rosszabb. Az M4/3” nagy mélységélességet igényló témánál előnyben van, kis mélységélesség esetén pedig a hátrányát nagy fényerejű objektívek gyártásával igyekeznek a gyártók enyhíteni, azonban ezek nem olcsók.

Ne dőljünk be az olyan elterjedt mítoszoknak, hogy minden profi fotós full frame vázat használ, vagy minden komoly fotós előbb-utóbb teljes képkockára vált. Ezek egyszerűen nem igazak. A választás ebben az esetben is az optimális kompromisszum megtalálását jelenti. Az APS-C váz sok esetben előnyösebb a full frame vázhoz képest, de vannak olyan területek, ahol a full frame váz teljesít jobban.

A full frame váz és az objektívek drágábbak, nehezebbek, terjedelmesebbek a kisebb érzékelőméretű rendszerhez képest. A nehezebb, nagyobb felszerelést sokkal kényelmetlenebb magunkkal vinni, mint a kisebbet és könnyebbet. Ez a gyakorlatban fontos szempont.

A nagyobb érzékelő képéből általában nagyobb nyomat készíthető azonos minőségben, azonban olyan nagy méretnél kezd érvényesülni a nagyobb érzékelő előnye, amekkora nyomatot az amatőrök nem szoktak készíttetni.

A nagyobb képérzékelő előnyösebb az ultra nagy látószögű objektívek szempontjából, azonban ha megnézzük ezeknek a fix gyújtótávolságú objektíveknek az árát, akkor már kevésbé lesznek érdekesek az amatőrök számára.

A kisebb képérzékelő a tele tartományban előnyösebb. Egy 200 mm-es objektív látószöge APS-C vázon olyan, mint egy 300 mm körüli objektív látószöge full frame vázon, M4/3"-os rendszerben pedig 400 mm az ekvivalens gyújtótávolsága.

Ennek az ellentéte is igaz, a nagy mélységélesség elérése szempontjából előnyösebb a kisebb méretű érzékelő. Tájképek, városképek, közelképek, makroképek készítésére előnyösebb.

Ugyanolyan ekvivalens gyújtótávolságnál, ugyanolyan képkivágásnál és ugyanolyan rekeszértéknél a full frame váz kisebb mélységélességet ad. Ez olyan témáknál fontos, amikor a háttérelmosás lényeges eleme a kompozíciónak. Azonban azt is látnunk kell, hogy már APS-C vázzal is elérhető szép háttérelmosás, és esetleg nagy fényerejű objektívvel az M4/3" is elfogadható lehet.

Ha korlátozott összegből kell felszerelést vásárolnunk, akkor inkább vásároljunk olcsóbb, akár belépő szintű vázat, és objektívre legalább a kétszeresét költsük a váz árának. A belépő szintű váz nem képminőségben lesz gyengébb a fejlettebb vázhoz képest, hanem kevesebb szolgáltatást kapunk. A képminőségre nem a váznak, hanem az objektívnek lesz nagy hatása. A belépő szintű vázakban is rendelkezésre áll minden fontos fotózással kapcsolatos szolgáltatás. Sohasem éreztem hátrányát annak, hogy belépő szintű vázakkal fotóztam, illetve jelenleg is ilyeneket használok.

Először ismerkedjünk meg a váz bázistávolságának fogalmával.

A fenti ábra bal oldalán szemből láthatjuk az objektív csatlakozásának kör alakú sík felületét. A jobb oldali ábrán ugyanezt oldalnézetben láthatjuk. A váz bázistávolsága (Flange Focal Distance, FFD), az ábrán „B”-vel jelölt távolság, az objektív csatlakozásának sík, kör alakú felületétől a képérzékelő síkjáig mért távolság.

Egy adott bázistávolságú rendszerhez közvetlenül csak az ahhoz gyártott objektívek használhatók. Ez azt jelenti, hogy nem mindegy, hogy milyen távolságra helyezkedik el az objektív a képérzékelőtől.

Amennyiben cserélhető objektíves fényképezőgépet szeretnénk vásárolni, különösen körültekintően kell eljárnunk, és alaposan meg kell fontolnunk döntésünket. Ezek megvásárlásával ugyanis nem egy fényképezőgépet vásárolunk, hanem egy fényképezőgép-rendszer mellett egyúttal el is köteleződünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy az adott váz milyen méretű képérzékelőt tartalmaz, milyen objektívválaszték áll rendelkezésre, azok milyen minőségűek, milyen áron vásárolhatók meg, mekkora a felszerelés mérete és tömege. Ha nem válik be választásunk, akkor a váltás sok pénzünkbe kerülhet.

Az alábbi kép 24 MP-es Canon EOS 750D APS-C vázzal készült.

Az alábbi 100% nagyítású részleten láthatjuk, hogy a nagy felbontás miatt a fagyizónál kitett táblákat is el lehet olvasni (pedig nem is erre lett állítva az élesség).

A cserélhető objektíves fényképezőgépek előnyei:

• A nagy érzékelő miatt jó a képminőség, és a magasabb érzékenység is jól használható.
• Az objektív cserélhetősége hatalmas lehetőséget nyit meg, mindig a megfelelő objektívet használhatjuk, amely nagy előny. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Gondoljunk például a háttérelmosásra. A szép háttérelmosás nagyon fontos, hiszen gyönyörűvé teheti a képet, a rossz pedig akár tönkre is teheti. Ha az objektív nem cserélhető, akkor ki vagyunk szolgáltatva, hiszen csak a beépített objektívet használhatjuk. Az objektív cserélhetősége egyéb tartozékok használatát is lehetővé teszi, például szűrők, közgyűrű vagy fordító gyűrű használatát.

24.2.1. Tükörreflexes fényképezőgépek

Ezek közös jellemzője az úgynevezett tükörreflex kereső, amelynél az objektív által létrehozott képet egy, az objektív mögött 45 fokos szögben álló tükör egy mattüvegre vetíti, és a betekintő keresőben a mattüvegre vetített képet látjuk. A valóságban ez nem egészen így van, mert ha egyszerű mattüveget alkalmaznának, akkor túl sötét lenne a keresőkép. Így is elég sötét.

Ha megnézzük a full frame tükörreflexes vázat, akkor azt láthatjuk, hogy a nagy érzékelőméret miatt nagy tükröt kell alkalmazni az objektív mögött. Ez már önmagában meghatározza azt, hogy az ilyen fényképezőgépeknek nem lehet kicsi a bázistávolságuk, például Canon váz esetén ez 44 mm, szemben a tükör nélküli vázakkal, ahol akár 18 mm is lehet. Ez azt jelenti, hogy a tükörreflexes vázak vastagabbak, robusztusabbak a tükör nélküli vázakhoz képest. Az APS-C tükörreflexes vázakban jóval kisebb méretű tükör szükséges, a gyártók azonban úgy építik meg ezeket a vázakat, hogy használhatók legyenek hozzájuk a full frame vázhoz tervezett objektívjeik is. Ebből az következik, hogy a bázistávolságnak ugyanolyannak kell lennie, mint a full frame váz esetén, ezért az APS-C tükörreflexes vázak sem lehetnek számottevően vékonyabbak.

Hogy melyik gyártó tükörreflexes fényképezőgépét válasszuk, nem egyszerű kérdés. Amikor én magam megvásároltam az első tükörreflexes fényképezőgépemet, azért választottam Canont, mert a munkatársaimnak is Canon felszerelésük volt, tehát nem volt tudatos választás. Az más kérdés, hogy szerencsés vagyok, mert utólag sem bántam meg. Szeretek régi objektívekkel is fotózni, és ebből a szempontból a Canon (vagy Pentax) jó választás a kisebb bázistávolság miatt. Nikon DSLR esetén ez sokkal problémásabb, mert annak a legnagyobb a bázistávolsága. Ezt kezdetben még nem tudtam, úgyhogy ebből a szempontból véletlenül választottam jól. A Nikon DSLR fényképezőgépek előnyeként említik a jobb képérzékelőt. A Nikon a Sony képérzékelőit használja, a Canon saját maga fejleszti és gyártja. Olvastam olyan profi fotósról, aki azért választott Nikon vázat, mert jobban kézre álltak számára a kezelőszervek. Azt tudni kell, hogy teljesen másképp helyezkednek el a kezelőszervek, és teljesen másként épül fel a menürendszer is a két nagy gyártónál. Olyannyira más a kezelésük, hogy amikor egyszer a kezembe került egy Nikon váz, alig találtam meg, hogy hol kell bekapcsolni. Mintha mindent szándékosan másképp oldott volna meg a két gyártó, hogy még véletlenül se hasonlóan kelljen kezelni a gépeket. A Canon előnyeként szokták említeni az objektívek minőségét, és a kisebb meghibásodási arányt a vázak tekintetében is. Azonban személyes tapasztalattal ezekről nem rendelkezem, erről mindenki próbáljon tájékozódni, mielőtt döntene. Mindkét gyártónak vannak jobb és kevésbé jó objektívjei is. Az esetleges meghibásodás szerencse kérdése is. Mindkét gyártónak nagy objektívválasztéka van, amelyek egy része jó áron elérhető, főleg kéz alatt.

Canon, Nikon, Pentax vagy Sony full frame vagy APS-C tükörreflexes fényképezőgépvázak közül választhatunk, a legnépszerűbbek a Canon és a Nikon termékei.

Jelenleg kétféle belépő szintű APS-C vázat kínál a Canon, az EOS 4000D és az EOS 2000D típust. Az előbbi önmagában (kit objektív nélkül) körülbelül 100000 Ft-ért, az utóbbi körülbelül 130000 Ft-ért vásárolható meg. Ez tipikusan az az eset, amikor nem az olcsóbbat, hanem a drágábbat javaslom megvásárolni, ugyanis a 4000D már egy kicsit túlságosan leegyszerűsített változat. Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy mik azok a lényeges eltérések, amelyekre gondolok (ezeken kívül is van még néhány eltérés):

Nem elsősorban a nagyobb felbontás indokolja azt, hogy inkább a 2000D-t javaslom, hanem inkább a többi tényező. Az objektívet rögzítő bajonett jobb, ha fémből van, és ezáltal erősebb. A 4000D esetében a fényképezőgép kikapcsolása az üzemmódtárcsa megfelelő helyzetbe fordításával történik, és félő, hogy a sok tekergetéstől az üzemmódtárcsa lesz a gép legkönnyebben meghibásodó alkatrésze. A későbbiekben a többi, a fenti táblázatban szereplő plusz szolgáltatás is jól jöhet (pl. dioptria korrekció). Tehát ha kicsivel nagyobb összegért olyan vázat tudunk venni, amelyben számunkra valóban fontos többletszolgáltatások vannak, akkor azt érdemesebb megvenni. A számunkra kevésbé vagy egyáltalán nem fontos szolgáltatásért ritkán éri meg pénzt adni.

A Canon EOS 4000D váz Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 DC III objektívvel kitben is megvásárolható akár már 105000 Ft-ért, azonban én ezt kevéssé javaslom, legfeljebb akkor, ha anyagi okokból csak ezt tudjuk megvásárolni. De talán akkor is jobb várni kicsit, és nem elhamarkodni a vásárlást. Ugyanis a 4000D kitnek a váz problémáin felül az is problémája, hogy az objektív nem tartalmaz képstabilizátort, és ez nagyban csökkenti alkalmazhatóságát.

A Canon EOS 2000D kit Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS II objektívet tartalmaz, amely képstabilizátoros. A képstabilizátortól eltekintve ez az objektív megegyezik a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 DC III objektívvel. Ez a kit Canon táskával és 16 GB-os SD kártyával jelenleg körülbelül 155000 Ft-ért vásárolható meg. Ez nagyon jó ár, ezen az áron tulajdonosai lehetünk egy remek képminőséget nyújtó komplett tükörreflexes fényképezőgépnek, amellyel el is kezdhetünk fotózni.

Ezekről azért írtam, hogy ehhez hasonlóan alaposan fontoljuk meg választásunkat vásárlás előtt. Mindenképpen megéri alaposan átgondolni a helyzetet.

A Canon, a Nikon, és a Pentax esetében is elmondható, hogy összességében nagy objektívválaszték áll rendelkezésre, de bármilyen gyártó iránt is kötelezzük el magunkat, járjunk el körültekintően. Aki szeretne régi objektívekkel is fényképezni, annak a Nikon tükörreflexes váz kevéssé ajánlható, mert alig alkalmas erre a célra. Ennek miértjéről a régi objektívekről szóló fejezetben írok részletesen egy másik könyvemben. Legalkalmasabbak azonban a régi objektívekhez a tükör nélküli vázak.

Más gyártók modelljei közül is hasonlóan választhatunk. Mindig meg kell fogalmazni elvárásainkat – esetleg a jövőre is gondolva –, és olyan modellt kell választani, amely megfelel elvárásainknak. Figyelemmel kell lenni az ár/érték arányra, az objektívválasztékra, méretre, tömegre. Nem feltétlenül a legolcsóbbat kell megvásárolni.

Napjainkban (és az utóbbi évtizedben) a legjobb áron és a legjobb ár/érték aránnyal egyértelműen APS-C tükörreflexes fényképezőgéppel kezdhetünk el jó képminőséggel fotózni. Ez annak tudható be, hogy nagyon sokan állnak át tükör nélküli felszerelésre, és emiatt eladják a tükrös vázat, a hozzá tartozó objektíveket és az egyéb kiegészítőket. Néha nagyon jó áron juthatunk hozzá kiváló minőségű használt felszereléshez. Azonban mindenki a saját felelősségére döntsön használt felszerelés megvásárlásáról.

Itt ne agyonhasznált felszerelésre gondoljunk. A Canon 1100D APS-C vázam eredeti tulajdonosa egy nagyon távoli városban lakott, így személyesen megnézni nem volt alkalmam. Az expószámot (azt, hogy hány képet készítettek a vázzal) kérésemre egy speciális szoftver segítségével kiolvasta. Ő előzőleg 10000-re becsülte, úgy gondolta, hogy ennél nem lehet több. A valóságban még az 1900-at sem érte el. A váz ára 40000 Ft volt, az üzletekben akkor 100-110 ezer forintért árulták. A váz és tartozékai tökéletes állapotban voltak, mintha akkor csomagoltam volna ki a gyári új csomagolásából. És természetesen tökéletesen is működött, és működik a mai napig is.

Tükörreflexes fényképezőgépek esetében azért fontos az expószám, mert a tükörmechanikának és a zárnak van egy várható (de nem garantált) élettartama. Ez a belépő szintű kategóriákban kevesebb (pl. 50000) szokott lenni, a profi kategóriákban akár 200000 vagy több is. Ha az expószám a várható élettartam értékét közelíti, akkor alaposan el kell gondolkodnunk a vásárláson, mert ha elromlik, akkor várhatóan nem lesz értelme javíttatni a magas javítási költség miatt. A Canon 1100D esetében 50000 a várható élettartam, és véleményem szerint 15000-20000 az a határ, amelynél még érdemes lehet megvásárolni, de minél kevesebb, annál jobb. Azt nem lehet előre látni, hogy mikor fog elromlani a mechanika. Ha nincs szerencsénk, akár 5000 expónál is bekövetkezhet, de szerencsés esetben akár 100000 expóig is elmehet a váz. Ha új készüléket vásárolunk, akkor a garancia időtartamáig „biztosítva” vagyunk ilyen meghibásodás esetére, azonban utána már nem, és a garancia legtöbbször csak egy év szokott lenni. A zár várható élettartamának problémája a tükör nélküli gépeknél ugyanígy fennáll.

Tehát jó áron tulajdonosai lehetünk akár keveset használt, hibátlan váznak és objektíveknek is. Én magam például mindhárom DSLR vázamat így vásároltam, és mindegyik keveset használt és hibátlan volt. Objektívet is vásároltam már több esetben is így. Az kétségtelen, hogy nem árt az óvatosság, és nem árt valaki olyan hozzáértő segítségét kérni, akinek tapasztalata van a megvásárolni kívánt fényképezőgép rendszerrel. Nem biztos, hogy a legolcsóbban hirdetett terméket kell megvásárolni, hanem a legjobb ár/érték arányút, és az is fontos, hogy megbízható eladótól vásároljunk. A vázon szabad szemmel is látszik, hogy le van-e nagyon strapálva, a vázzal készült felvételek száma általában speciális programmal kiolvasható, de ha másképp nem megy, a szakszerviz ki tudja olvasni. Próbáljunk újabb modellt keresni, és vásárlás előtt alaposan tájékozódjunk a termékről, olvassunk teszteket, nézzünk tesztképeket. Természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy új vagy használt terméket vásárol, és mindenki csak saját felelősségére tegye ezt. Én nem bíztatok használt termék vásárlására, de az kétségtelen, hogy így lehet a legkedvezőbb áron elkezdeni a cserélhető objektíves vázzal történő, jó minőségű fotózást. Új felszerelés vásárlása esetén is APS-C tükörreflexes vázzal, és a hozzá való objektívekkel járunk a legjobban. Már több alkalommal vásároltam az interneten kereskedőtől jó áron objektívet, és nem volt semmi probléma a termékkel. A kereskedő esetleg némi biztonságot jelenthet a magánszemélyekkel szemben.

A tükörreflexes fényképezőgépek előnyei:

• A fáziskülönbség érzékelésén alapuló automatikus élességállítás sebessége egészen az utóbbi időkig nagy előnye volt a DSLR fényképezőgépeknek.
• A követő automatikus élességállítás sebességével szintén csak az utóbbi időkben veszik fel a versenyt tükör nélküli gépek.
• Az akkumulátor egy feltöltésével sok kép készíthető.

A tükörreflexes fényképezőgépek hátrányai:

• Nagy tömeg és méret. A vázak tömege 500-800 g, és bizonyos objektívek is nehezek és terjedelmesek, azonban vannak közöttük könnyűek is.
• A tükörreflexes fényképezőgépek bonyolult mechanikai felépítésűek. A bonyolult tükörmechanika, az optikai kereső igen pontos beállítást igényel, a meghibásodás esélye is nagyobb, és a javítás igen költséges lehet.
• Az optikai kereső használatával történő fáziskülönbség érzékelésen alapuló automatikus élességállítás ugyan gyors, de problémákat is magában hordoz, bizonyos esetekben nem pontosan állít élesre.
• A tükörmozgatás szükségessége korlátozza képsorozat esetén a másodpercenként készíthető képek számát.
• Az optikai keresőben nem látható az elkészült kép.

Miért használjunk napjainkban tükörreflexes fényképezőgépet?

Erre nehéz is, meg nem is nehéz válaszolni. Napjainkban egyértelműen hódítanak a tükör nélküli fényképezőgépek, és a két nagy gyártó is áttérni látszik a tükör nélküli rendszerre. A fejlődés útja a tükör nélküli rendszer. Miért érdemes ennek ellenére tükrös géppel fényképezni? Lássunk néhány szempontot.

Ha valaki elégedett a jelenlegi tükrös felszerelésével, akkor semmi sem indokolja a váltást. A tükörreflexes fényképezőgéppel nagyszerű képeket készíthetünk. Ne higgyük azt, hogy valamiféle „elavult” technikával fotóznánk. Ne higgyük azt se, hogyha tükör nélküli rendszerre váltanánk, akkor jobb képeket készítenénk.

A tükörreflex kereső véleményem szerint nem kínál annyi szolgáltatást, mint az elektronikus kereső, azonban jó sok évtizeden keresztül jól megfelelt. A legtöbb témához ugyanúgy megfelel napjainkban is. A pontos élességállítást pedig segítheti az élő nézet mód. A hátoldali kijelzővel szemben előnye, hogy tűző napon is jól látható, viszont olyan tükör nélküli gépet véleményem szerint nem érdemes megvásárolni, amelynek nincs elektronikus keresője.

Jelenleg talán tükörreflexes fényképezőgéppel lehet legolcsóbban elkezdeni a jó minőségű fotózást.

Ha már rendelkezünk tükörreflexes felszereléssel, akkor csak anyagi veszteséggel térhetünk át tükör nélküli rendszerre. Számomra tökéletesen megfelel a tükörreflexes felszerelés. Elvileg a kisebb, könnyebb M4/3"-os rendszerre váltásnak lenne értelme, azonban számomra az ultra nagy látószög, és a jobb háttérelmosás fontos, és igen drága lenne a hasonlóan jó M4/3"-os felszerelés. Semmiképpen sem éri meg váltanom.

Napjainkban mindenféle nyomás nehezedik ránk, amely arra irányul, hogy mindenképpen vásárlásra bírjon bennünket. Ez nincs másként ezen a területen sem. Miután nemrégiben a két nagy gyártó is belépett a tükör nélküli fényképezőgépek gyártói közé, még a fotózással foglalkozó folyóiratok is azt sugallják, hogy a tükörreflexes fényképezőgépek jelentik a múltat, és a tükör nélküliek a jövőt. Ez így is van. Megemlítenek a DSLR fényképezőgépekkel kapcsolatos bizonyos problémákat, a tükör nélküli rendszerek problémáiról nincs szó, azonban nem szabad azt hinni, hogy annak nem lesznek (nincsenek) problémái. Lehetséges, hogy ha jön majd egy újabb rendszer, akkor előtérbe kerülnek a jelenlegi tükör nélküli rendszerek problémái, azt a látszatot keltve, hogy a még újabb rendszerek a tökéletesek. Én máris megemlítek példaképpen egy, a mai tükör nélküli fényképezőgépekkel kapcsolatos problémát. Erről „Red dot flare” néven találhatunk információt az interneten. Ez néha tükörreflexes fényképezőgépnél is előfordul, de a kis bázistávolságú tükör nélküli vázaknál fokozottabban jelentkezik. A lényeg az, hogy ne hallgassunk az ilyen sugallatokra, és csak akkor váltsunk, ha az valóban szükséges, ne hagyjuk, hogy érzelmeink magukkal ragadjanak, és esetleg felesleges pénzköltésre sarkalljanak. Mindig nagyon komolyan, racionálisan átgondolva döntsünk egy esetleges váltásról, nemcsak fényképezőgép, hanem bármi más esetében is.

24.2.2. Tükör nélküli fényképezőgépek

Ebben a részben azokkal a cserélhető objektíves fényképezőgépekkel foglalkozunk, amelyek nem tartalmaznak tükröt, azaz nem tükörreflex keresőjük van. Ezek a MILC fényképezőgépek. A kompakt gépekhez hasonlóan működnek, azzal a különbséggel, hogy az objektívjük cserélhető.

Ha tükör nélküli rendszerben gondolkodunk, bizony mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlnunk. Ennek valószínűleg üzletpolitikai oka van, mert a tükörreflexes váznál egyszerűbb felépítésű, kevés mozgó alkatrészt tartalmazó, egyszerűbben gyártható készülék nem indokolja a jóval magasabb árat. Ezzel összhangban az objektívek sem tekinthetők kifejezetten olcsóknak (hogy enyhén fogalmazzak). Egy APS-C méretű érzékelős tükörreflexes váz hasonló objektívekkel jóval olcsóbban elérhető.

Azt javaslom, hogy olyan rendszereknél, amelynél a vázba szokás a képstabilizátort építeni (pl. M4/3”), csak olyan vázat vegyünk, amely tartalmazza azt. A stabilizátor nagy előny, és a vázba épített stabilizátor bármely objektívnél rendelkezésre áll.

Ezek a tükör nélküli fényképezőgépek a legalkalmasabbak a napjainkban elterjedt, régi manuális objektívekkel történő fotózáshoz. Megfelelő adapterrel szinte bármilyen manuális rendszer objektívjét használhatjuk.

Elsősorban a Sony full frame vagy APS-C tükör nélküli fényképezőgépei kedveltek, de már a többi gyártó (Canon, Nikon) is felzárkózott hozzájuk.

Miért olyan népszerűek napjainkban?

A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy miért kevésbé népszerűek a tükörreflexesek? Megpróbálok erre rávilágítani.

Az egyik előnye a tükör nélküli rendszereknek a tükör hiánya, illetve minden, ami ebből következik.

A tükör hiánya miatt vékonyabb, kisebb, könnyebb lehet a váz, és kisebb érzékelőméret esetén az objektívek is. A kisebb, könnyebb felszerelés praktikusabb. Bizonyos esetekben ez így is van, találhatunk kis méretű vázakat és objektíveket. Ez sokaknak fontos szempont. De az is igaz, hogy nem minden esetben lesz sokkal kisebb a felszerelés. Valójában nem feltétlenül a mindenáron kisebb felszerelés a cél, azonban az egyéb előnyök miatt sok esetben mégis megéri a tükör nélküli rendszert választani. Kis méretű az Olympus PEN, a Panasonic GX sorozat, illetve a Fujifilm is gyárt kicsi vázat. Ezek jó minőségű, kis méretű, mégis nagy tudású fényképezőgépek, napjainkban még a belépő szintű vázak is sok szolgáltatást, és kiváló videó felvételi lehetőséget kínálnak.

Elég sok esetben nincs elektronikus kereső a tükör nélküli gépen, ez szerintem nagyon komoly hátrány. Kereső nélküli vázat én nem vásárolnék. Ilyen esetben csak a hátoldali kijelző áll rendelkezésünkre, amely a stabil géptartás és a tűző napon történő láthatóság szempontjából sem túl jó. Sok típus esetén viszont rendelkezésre áll elektronikus kereső, amely nagyon előnyös. Tudom, hogy vannak, akik idegenkednek tőle, de ez az igazság. Ha sötétben fényképezünk, akkor a tükörreflex keresőben szinte semmit se látunk, a hátoldali kijelzőn azonban ilyenkor is látunk képet, még ha szemcséset is. Az elektronikus kereső a legtöbb esetben körülbelül azt a képet mutatja, amely rögzítve lesz, így nem fordulhat elő, hogy a véletlenül úgy maradt expozíció-kompenzáció miatt elrontott legyen a kép. Az elektronikus kereső olyan pontosságú manuális élességállítást tesz lehetővé, amelyet tükörreflex keresővel nem lehetséges elérni.

Az elektronikus kereső hátrányaként szokták felróni, hogy késleltetése van, azaz egy picivel később látjuk a keresőben azt, ami a valóságban történik. Ma már igen kicsi a késleltetés. Gyorsan változó téma esetében megtehetjük azt, hogy az egyik szemünkkel a „valóságot” nézzük, és az alapján exponálunk. Ez a hátrány eltörpül az előnyökhöz képest.

Nagy előnye az újabb modellekben megjelenő fókusz kijelzés. Láthatjuk a keresőben vagy a hátoldali képernyőn, hogy mely képrészletek lesznek fókuszban.

A tükörfelcsapás hiánya miatt a tükör nélküli rendszerek működése csendesebb. Az újabb vázakban elektronikus zár is van, és ha erre kapcsolunk, akkor a váz működése teljesen csendes, ezért olyan helyen is fotózhatunk vele, ahol a zajkeltés nem megengedett. Elektronikus zárral akár 1/32000 s záridő is elérhető, és mivel nincs mozgó alkatrész, ezért hangtalan és mentes a vibrációtól is. Ez azt jelenti, hogy kevésbé stabil állvány is megfelelő lehet, mert ilyenkor nem keletkezik lökésimpulzus. Különösen igaz ez akkor, ha előre beállítjuk az élességet és távvezérlővel vagy időzítővel exponálunk, mert így egyedül a rekesz záródása jár mechanikus mozgással.

Az elektronikus zár extrém gyors sorozatfelvételt is lehetővé tesz. A drága tükörreflexes fényképezőgépeknél körülbelül másodpercenként 12 felvétel a maximum, a tükör nélküli vázak elektronikus zárja másodpercenként akár 30 vagy még több felvétel készítését is lehetővé teszi.

A tükör nélküli rendszereknél elmarad a fázisérzékelős élességállítás, és helyét a kontraszt alapú, illetve fejlettebb, képérzékelőt használó módszerek veszik át (pl. Hibrid, vagy Dual Pixel). Összességében ez szintén előnyös. Ma még a MILC-ek élességállítása ugyan nem éri el a DSLR vázak fázisérzékelős élességállításának sebességét, de megközelíti azt, és az élességállítás nagyon pontos. A fázisérzékelős élességállítás elmaradása egyúttal annak hátrányának elmaradását is jelenti. Konkrétan az elé/mögé (front/back) fókuszálásra gondolok, amelyről írtam korábban, és amely megkeserítheti a fotós dolgát. Mivel a tükör nélküli gép a képérzékelő síkján érzékeli az élesség meglétét, ezért nem lép fel ez a fajta fókuszálási hiba.

A felsorolt előnyöknek egy része élő nézet módban a tükörreflexes fényképezőgépeknél is rendelkezésre állhatnak, azonban nem lesznek ugyanolyan képességei, mint egy a tükör nélküli fényképezőgépnek. Egyik nagy hiányosság az elektronikus kereső, teljesen elektronikus zár sem áll rendelkezésre, és a videókészítési képességei sem lesznek olyan fejlettek.

Az egy feltöltéssel készíthető képek száma a hátoldali képernyő vagy az elektronikus kereső fogyasztása miatt akár jóval kevesebb is lehet, mint a tükörreflexes váz optikai keresőjével, akár csak annak harmada. Emiatt gyakrabban kell cserélni, illetve tölteni az akkumulátort. Élő nézet módban a DSLR vázak is sokkal rosszabbul teljesítenek.

A követő autofókusz képességének tekintetében az utóbbi időkig a tükör nélküli vázak nagy hátrányban voltak a DSLR fényképezőgépekkel szemben, a újabb modellek már jobban teljesítenek.

A leírtakat bizonyára sokan vitatni fogják, a fentiek azonban csak az én véleményemet tükrözik. Én magam tükörreflexes vázakkal fotózom, anyagilag akkor ezek voltak számomra elérhetők. Korábban fotóztam nem túl jó minőségű elektronikus keresős fényképezőgéppel is, amelynek akkor is láttam az előnyeit. Ez akkor is így van, ha magam is megtapasztaltam, hogy a keresőben még láttam a madarat amikor lenyomtam az exponálógombot, a felvételen azonban sehol sem volt. Akkor még jóval nagyobb volt az elektronikus kereső késleltetése, mint napjainkban. Az esetből okulva nyitva tartottam mindkét szememet, hogy a valóságban is lássam, hogy ott van-e még a fotótéma. Abszolút igazság ebben a témakörben se létezik, itt is az számít, hogy kinek mi a fontosabb szempont.

Nikon 1 rendszer

Az 1”-os méretű érzékelővel rendelkező Nikon 1 rendszerrel véleményem szerint nem érdemes foglalkozni, nem volt sikeres rendszer, a gyártó be is fejezte a fejlesztését. A sikertelenség egyik oka a szegényes objektívválaszték volt. A másik ok a kis méretű érzékelő. Ha már cserélhető objektíves fényképezőgépet vásárol az ember, akkor már inkább jobb képminőségű, nagyobb képérzékelővel rendelkező rendszert érdemes választani. Legalább M4/3” vagy még inkább APS-C méretűt. A legtöbb vásárló így is tett. A gépek nem voltak elég kiforrottak, főleg kezdetben. Számos olyan funkció hiányzott, amely más gyártóknál alapfunkciónak számított, és főleg automata módokban voltak használhatók. Csak az utolsó modellekben voltak elérhetők a kreatív módok, de ez már a rendszer hattyúdala volt.

Micro 4/3” rendszer

A Micro 4/3”-os rendszer gyártói az Olympus és a Panasonic. Kiegészítőik, objektívjeik csereszabatosak egymással, ezért igen sok, igen jó minőségű objektív közül válogathatunk. Az M4/3” rendszer nagyon sok fotós igényét jól kielégíti, nagyon jól megválasztott kompromisszumnak tekinthető. Elérhetők kisebb és könnyebb vázak is, elsősorban az Olympus kínálatában. A crop faktor értéke 2.

Az M4/3” rendszer számos témához jól használható, például tájképekhez, városképekhez, közelképekhez, madárfotózáshoz, és egyéb mindennapi fotózáshoz.

Az M4/3” méretű érzékelő kis mérete miatt kevésbé alkalmas nagy háttérelmosású portrézáshoz. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lenne alkalmas, de ugyanolyan körülmények között kevésbé lesz krémes a háttér, mint APS-C váz esetén. Azonban nagy fényerejű objektívek is rendelkezésre állnak, amellyel szép háttérelmosást érhetünk el.

Rossz fényviszonyok között is vannak korlátai a kis méretű érzékelőnek, aki főleg kevés fényben szeretne fotózni, annak nagyobb méretű képérzékelő választása előnyösebb. Képzaj tekintetében az M4/3” méretű érzékelő természetesen elvileg hátrányban van az ugyanolyan technológiával készített nagyobb érzékelőkkel szemben, azonban ISO 1600-ig minden bizonnyal elég jól teljesítenek a mai modellek, az amatőr fotóst pedig az kevésbé érdekli, hogy ennél magasabb értékeknél fényképezőgépe hogyan teljesít. A kínálatban leginkább 16 és 20 MP felbontású típusokat találhatunk, mindenki kedvére választhat, ezek bőven elégséges felbontások.

Jól gondoljuk át, hogy mely modellt válasszuk. Olyat válasszunk, amely valóban könnyebb és kisebb az APS-C tükörreflexes felszerelésnél. Az Olympus Pen sorozat valóban kicsi, de azt sokan már túl kicsinek találják. Meg kell találni a nekünk legjobban megfelelő méretet és tömeget, és kisebb helyen elférő, könnyebb felszerelésünk lehet (az APS-C DSLR-hez képest).

Nézzünk egy-két konkrét vázat:

A belépő szintű vázat és a 14-42 mm f/3,5-5,6 objektívet (28-84 mm ekvivalens) tartalmazó kit ára 260 ezer forint. A váz és az objektív is kicsi, és nem nehéz. A váz mérete 117×68×39 mm, tömege 380 g. A meglehetősen sokat tudó váz 16 MP felbontású, 3 tengelyes képstabilizátort is tartalmaz, 4K videót is készíthetünk, az LCD is lehajtható, kreatív módok is rendelkezésre állnak. Betekintő keresőt azonban nem tartalmaz, amely véleményem szerint jelentős hátrány. Az objektív mindössze 22,5 mm hosszú, azaz lapos, úgynevezett „pancake” (palacsinta) kivitelű, tömege mindössze 93 g.

Nézzünk egy Panasonic modellt is.

Ez az Olympushoz képest nagyobb méretű kit, ára 350 ezer forint. A váz felbontása 20 MP, van elektronikus kereső is, valamint 5 tengelyes képstabilizátort is tartalmaz. Kreatív módok, és 4K videókészítés is rendelkezésre állnak. A váz (objektív nélkül) nem pici, mérete 130×94×77 mm, tömege 533 g. Összehasonlításul a Canon 750D APS-C tükörreflexes váz mérete 132×101×78 mm, tömege 555 g. A különbség nagyon kicsi, nem mondható, hogy az M4/3” váz sokkal kisebb és könnyebb lenne. Az objektív ekvivalens gyújtótávolsága 24-120 mm, az objektív is tartalmaz képstabilizátort, az objektív átmérője 66 mm, hossza 71 mm, tömege 210 g.

APS-C rendszer

Az APS-C képérzékelő felülete több, mint 10× nagyobb felületű az 1/2,3” érzékelőnél, és 1,5-1,6× nagyobb az M4/3” érzékelőnél, emiatt a kapott képminőség is jobb. De véleményem szerint nem ez jelenti a döntő különbséget az M4/3” rendszerhez képest. Általános, leggyakoribb fotótémáknál, elég jó fényviszonyok között nincs nagy különbség a kétféle rendszer között. Az átlagos amatőr televízió képernyőn vagy monitoron nézegeti képeit, és nem készíttet olyan nagy méretű papírképeket, amelynél már látszódna a minőségbeli különbség. Ha rosszak a fényviszonyok, akkor már jobban észre lehet venni az APS-C előnyét, valamivel jobb háttérelmosás érhető el, nagyobb papírképeket készíttethetünk (de ezt bizonyára kevesen fogják megtenni).

Nézzünk konkrétan egy népszerű, középkategóriás típust:

24 MP-es, elektronikus keresővel rendelkező APS-C váz. A váz nem tartalmaz képstabilizátort, ehelyett az objektívekben találjuk meg, például a képen látható 24-75 mm ekvivalens gyújtótávolságú kit objektív is stabilizátoros. A váz mérete 120×67×45 mm, tömege 344 g. A kit ára 175000 forint.

Full frame tükörreflexes fényképezőgépről már sok mindent leírtam. Konkrét tükör nélküli példaként ide tehetném például a Sony Alpha A7000 típust.

Napjainkban szerencsés esetben már egy belépő szintű fényképezőgép is sok szolgáltatást kínálhat, alaposan tájékozódjunk ezekről, mielőtt vásárlásra szánjuk magunkat, hogy minden fontos szolgáltatás rendelkezésre álljon.

A legfontosabb, hogy a megvásárolni szándékozott fényképezőgéppel, illetve objektívvel készített, lehetőleg manipulálatlan (teszt)képeket nézegessünk, teszteket, véleményeket olvassunk, minél alaposabban tájékozódjunk.

24.3. Mobiltelefon vagy fényképezőgép?

Sokak igényét kielégíti az okostelefonnal történő fényképezés. A telefonok hatalmas fejlődésen mentek keresztül, és egyre jobb fényképeket készítenek. Azonban van néhány alapvető különbség a telefon és a fényképezőgép képalkotása között.

A telefonok kis méretű érzékelővel rendelkeznek. A legtöbb telefon objektívjének ekvivalens gyújtótávolsága körülbelül 28 mm, a drágább típusok esetleg rendelkezhetnek széles látószögű objektívvel is, akár 15 mm-es ekvivalens gyújtótávolsággal, és esetleg 50 mm körüli ekvivalens gyújtótávolságú objektívvel is.

Rekeszt általában nem tartalmaznak, mindig egyforma a rekesznyílás.

A fényképezőgépek az optika törvényeit alkalmazva készítik a felvételeket, a telefonok pedig szoftveresen, a mesterséges intelligencia alkalmazásával módosítják úgy a képeket, hogy azok elnyerjék a szemlélő tetszését. Például így készítik a portrék hátterének elmosását is, esetleg hatásos éjszakai felvételeket. Az előtér azonban nem lesz elmosott, ellentétben a fényképezőgéppel. A megfelelően megválasztott fényképezőgépek esetén a háttérelmosást nem szoftver állítja elő, hanem az optika törvényei szerint az adott körülmények között a háttér elmosódott lesz, mindenféle szoftveres beavatkozás nélkül is. Teljesen krémes, elmosódott hátteret a telefonnal nem lehet készíteni, míg fényképezőgéppel igen. A fényképezőgéppel el tudjuk érni, hogy a modell szemének síkja legyen teljesen éles, és a néhány centiméterrel távolabbi haja már kezdjen finoman átmenni életlenbe. Ezt telefonnal nem tudjuk megvalósítani.

A következő különbség a tele tartomány problematikája. A telefon esetében egyáltalán nincs, vagy csak korlátozott mértékű optikai zoom áll rendelkezésre. Ha széthúzással megnagyítjuk fotózás előtt a képet, akkor a telefon csak arra képes, hogy a teljes képből kivágja a beállított részt, és a mesterséges intelligencia segítségével megpróbálja pótolni a hiányzó részleteket. Ez azonban sohasem lesz olyan részletgazdag, mint a fényképezőgéppel és jó teleobjektívvel készített kép. A telefonok nem igazán alkalmasak távolról történő fényképezésre. A fényképezőgéppel tisztább képeket lehet készíteni.

A teleobjektívek összenyomják a mélységet, úgy tűnik a képen, mintha a háttér jóval közelebb lenne a témához (modellhez) a valóságosnál. Ilyen képeket nem lehet telefonnal készíteni.

Mozgó témák követő élességállítására a telefonok kevéssé alkalmasak, míg a tükörreflexes fényképezőgép megoldja, akár egy repülő madár esetén is.

A telefon lassabban, nehézkesebben kezelhető a fényképezőgéphez képest. Vannak olyan témák, ahol ez egyáltalán nem hátrány, más esetben pedig elszalasztjuk miatta a képet.

A fentiek ellenére azt mondom, hogy akinek megfelel a telefonnal készült kép minősége, nem vágyik arra, hogy megtanuljon fényképezni, nyugodtan fotózzon tovább telefonjával, és lelje örömét a szép képekben.

24.4. Milyen objektívet vásároljunk?

Erre nincs egyértelmű válasz, itt is kompromisszumokat kell kötni. A választásunkat fotózási szokásaink, fotótémáink is befolyásolják. Nem hálás dolog konkrétan ajánlani objektívet, mert ami nekem jó kompromisszum, az nem biztos, hogy másnak is az. Lehet, hogy neki más szempontok fontosabbak, mint nekem. Objektívet mindenkinek magának kell választania akkor is, ha közben mások véleményét, tapasztalatait is figyelembe veszi. Aki profi minőségre vágyik, annak profi minőségű objektíveket kell vásárolnia, csodák nincsenek. Másik lehetőségként meg lehet próbálni olcsóbb objektívekkel kompromisszumos megoldásra törekedni, mert az olcsóbb, jó ár/érték arányú objektívekkel is nagyszerű képeket készíthetünk. Azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az utolsó néhány évben megjelent objektív sok esetben jobb optikai minőséget képvisel, mint egy 10-15 évvel ezelőtt megjelent. Azonban ez alól is vannak kivételek, a régebbiek között is vannak kiváló darabok, de az is előfordulhat, hogy egy 15 évvel ezelőtti profi minőségű objektívhez képest akár a mai kit objektív is jobban teljesít, főleg APS-C vázon. Az objektív minőségét mindig egyedileg kell megnézni, kiértékelni, és nem olyan általánosítás alapján vásárolni, hogy „ez ugyan régebbi, de L-es, profi objektív, biztosan jobb a kit objektívnél”, mert nem biztos, hogy jobb.

Vásárlás előtt alaposan tájékozódjunk a kiszemelt objektív tekintetében az interneten. Olvassunk teszteket, nézzünk vele készült képeket, lehetőleg sokat, olvassuk el mások tapasztalatait. Gondoljuk át az adott objektív hasznosságát, mennyire tudjuk azt használni fotózásaink során.

A Canon EF 24-105mm f/4L IS USM objektív 2005-ben jelent meg. Ez a profi minőségű („L”-es) objektív nem túl nagy felbontású full frame vázon igen jó minőségű, jól használható, igen kedvelt objektív. Jó tulajdonságai azonban elsősorban full frame vázon mutatkoznak meg. APS-C vázon 39-168 mm ekvivalens gyújtótávolságú, amely kevésbé univerzálisan használható, nagy, drága és nehéz, ezért ilyen vázakon nem terjedt el a használata.

Az opticallimits.com tesztelte ezt a full frame-hez tervezett profi objektívet, és a 2013-ban megjelent, csak APS-C vázhoz alkalmas Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM kit objektívet, mindkettőt 18 MP-es Canon EOS 50D APS-C vázon. Azonos módszerrel teszteltek, ezért a kapott eredmények összehasonlíthatók. Nézzük, hogy milyen eredményt kaptak felbontóképesség és színhiba tekintetében.

Az itt látottak bizonyára sokaknak fognak meglepetést okozni, pedig ez az igazság. A bal oldali diagram a profi, a jobb oldali a kit objektív mérési eredményeit mutatja. A diagramok feletti kis táblázatban számszerűsítve is láthatjuk a felbontóképesség mért értékeit. A felbontóképesség 2280 LW/PH felett kiváló, 1960 és 2280 között nagyon jó, 1640 és 1960 között jó. A profi objektívet 24, 40, 70, és 105 mm gyújtótávolságnál, a kit objektívet 18, 24, 35, 55 mm gyújtótávolságnál tesztelték, azonban én csak a két legjobban összehasonlítható gyújtótávolság teszteredményeit emeltem át ide. Ezek a 24 és 40 mm-nél, illetve a 24 és 35 mm-nél kapott felbontóképesség eredmények. A kék oszlopok képközépen, a bíbor színű oszlopok a képmező szélénél (de nem a képsarkokban), a sárga oszlopok (csak a kit objektívnél) pedig a képsarkoknál mutatják a felbontóképességet. Nézzük 24 mm-nél:

40 mm-nél, illetve 35 mm-nél a felbontóképesség-értékek:

Hasonlítsuk őket páronként össze. A kép szélénél mindkét gyújtótávolságnál a kit objektív csak kicsivel jobb a profi objektívnél. 24 mm gyújtótávolságnál a kép közepénél a kit objektív már a kiváló felső határát feszegeti (f/5,6-nál), de 35 mm-nél is egyértelműen jobb a kép közepén a kit objektív felbontóképessége.

Nézzük meg a képmező széleinél tapasztalható színhibát:

A kit objektív esetében sehol nem éri el a színhiba mértéke az f/4-f/8 tartományban az 1 képpontnyi szélességet, míg a profi objektív esetén helyenként majdnem eléri az 1,5 képpont szélességet is.

Peremsötétedés tekintetében APS-C vázon nyilván a full frame-re tervezett profi objektív teljesít jobban, azonban a peremsötétedés nem mindig hiba, és ráadásul könnyen korrigálható.

Azoknál a gyújtótávolság-értékeknél, amelyek diagramjai itt nem láthatók, a fentiekhez hasonlóan egyértelműen a kit objektív a jobb.

A profi objektív 670 g, a kit objektív 205 g tömegű.

Most már láthatjuk, hogy miért nem ajánlom APS-C vázhoz a Canon EF 24-105mm f/4L IS USM objektív használatát, és miért intek óvatosságra mindenkit, aki APS-C vázhoz régebbi profi objektívet szeretne vásárolni. APS-C vázon bizony jobb nála a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM kit objektív. Semmi sem indokolja ennek a profi objektívnek APS-C vázon történő használatát, inkább felesleges pénzköltés, mint valóban hasznos dolog. Azt is láthatjuk, hogy miért mondom azt, hogy nem rosszak a kit objektívek.

Legyünk óvatosak! APS-C vázon egy mai kit objektív képminősége jobb lehet, mint egy régebbi profi objektívé. A fix gyújtótávolságú objektívek között is vannak kevésbé jól teljesítők.

Egy objektív képminősége sohasem annyival jobb, mint amennyivel drágább. Egy kicsivel jobb objektívért gyakran nagyságrenddel több pénzt kell kifizetnünk.

Ennek illusztrálására nézzük meg ismét a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM kit objektívet, és a prémium minőségű Canon EF-S 17-55mm f/2,8 IS USM objektívet. Mindkettő csak APS-C vázon használható. Az előbbihez új állapotban körülbelül 30000 Ft-ért lehetett hozzájutni, ha vázzal együtt (kitben) vásároltuk, az utóbbi ára megjelenésekor 300000 Ft felett volt. A kit objektív tömege 205 g, a másiké 645 g. A kit objektív a zoomolással változó, f/3,5-f/5,6 közötti fényerőt kínál, míg a prémium minőségű objektív fényereje a teljes gyújtótávolság-tartományban f/2,8, ez utóbbi egyértelműen jobb. Mechanikai kivitele a prémium minőségű objektívnek valamivel jobb, és gyorsabb automatikus élességállítással rendelkezik.

A dxomark.com oldalon rengeteg váz képérzékelőjének méréssel kapott tesztjét, és rengeteg objektív tesztjének mérési eredményét láthatjuk. Nézzük meg a két objektív Canon EOS 750D vázon kapott összesített optikai teszteredményét a dxomark.com mérései alapján.

Nézzük meg az egymással összehasonlítható jellemzőket (félkövér számmal láthatjuk a jobb értéket):

Az optikai tulajdonságok összesített pontszáma tekintetében a kit objektív mindössze 2 ponttal marad le a prémium objektívtől. A prémium objektívvel kicsivel élesebb képet kapunk (10 P-Mpix, ill. 9 P-Mpix, ezek mértékegységén ne akadjunk fenn, lépjük át, vagy tájékozódjunk a dxomark.com oldalon). A kit objektív torzítása kicsivel kisebb, és a peremsötétedése is jobb. A prémium objektív színhibája kisebb, fele a kit objektív színhibájának. Végül ne feledjük, hogy a prémium objektív fix f/2,8 fényerejű. A nagyobb fényerő lehetővé teszi a fotózást gyengébb fényviszonyok között.

Van azonban egy fontos dolog. A Canon 750D és más újabb vázak esetében van lehetőség a JPEG képek fényképezőgépben történő kidolgozása során a torzítás, a peremsötétedés, és a színhiba (bizonyos fajtájának) korrigálására. Ha ezeket a korrekciókat engedélyezzük, akkor a kit objektívvel készült JPEG kép olyan lesz, mintha azt sokkal kisebb színhibával, peremsötétedéssel, és torzítással rendelkező objektívvel készítettük volna el.

A kit objektív minimális beállítható élességállítási távolsága (közelpontja) 25 cm, a prémium objektívé 35 cm, tehát a kit objektívvel közelebbről tudunk fényképezni. A kit objektív maximális nagyítása 55mm gyújtótávolságnál 0,36×-os, a másik objektív esetében pedig mindössze 0,17×-es, ez azt jelenti, hogy a kit objektívvel több, mint kétszeres méretben tudunk lefényképezni kicsi tárgyakat.

Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy érdemes-e megvásárolni a prémium objektívet. Valódi előnyként a nagyobb fényerő, a kissé élesebb kép, a gyorsabb élességállítás, és a kissé jobb mechanikai felépítés marad. Azonban vannak negatívumok is, mégpedig a háromszoros tömeg, a nagyobb közelpont, a kisebb nagyítás. Kérdeztem egy ismerősömtől, aki annak idején a kb. 800 g tömegű Canon 40D vázzal használta (illetve inkább nem használta) ezt a prémium objektívet, hogy miért csak ritkán használja. A válasz az volt, hogy nem képzelem, hogy ő másfél kilóval a nyakában fog sétálgatni a városban. Nyomós érv. Összehasonlításként: egy három vagy négy számjegyből álló típusjelzésű Canon váz (pl. 750D, 1100D) tömege kb. 500 g, a kit objektívvel együtt 700 g.

Válaszolok is az imént feltett kérdésre, szerintem egyáltalán nem éri meg a prémium objektív az árát. Legalábbis számomra nem. Ára használtan is legalább 120000 Ft. Jobban járunk, ha inkább vásárolunk helyette – a kit objektív mellé – egy-két fix gyújtótávolságú objektívet. Azonban vannak olyan emberek is, akik úgy gondolják, hogy megéri megvásárolni a nagyobb fényerő és a kissé jobb felbontóképesség miatt. Én magam inkább vettem egy nagyobb fényerejű Canon EF 50mm f/1,8 STM objektívet újonnan 34000 Ft-ért, és egy Canon EF-S 24mm f/2,8 STM objektívet használtan 35000 Ft-ért. Ezek kicsik, könnyűek, olcsóbbak, és jobb képminőséget adnak a prémium zoomnál. A kettő együtt 69000 Ft-ba került, és a tömegük együtt 285 g.

Nézzük is meg szintén a dxomark.com mérési eredményei alapján, hogy élesség tekintetében mit várhatunk a Canon 17-55mm prémium objektívtől 50 mm gyújtótávolságon, és az olcsó, Canon EF 50mm f/1,8 STM fix gyújtótávolságú objektívtől, szintén Canon EOS 750D fényképezőgép esetén.

Az alsó vízszintes skálán láthatjuk, hogy az élesség annál jobb, minél sötétebb zöld a szín. A függőleges skálán bal oldalon a rekeszértékeket láthatjuk. Alul a két darab „50” az 50 mm-es gyújtótávolságot jelzi a kétféle objektív esetén. A bal oldali színes oszlopban láthatjuk a prémium zoom objektív, a jobb oldalon a fix gyújtótávolságú objektív mért élességét. Az 50 mm-es objektív már f/2 rekeszértéknél hasonlóan éles, mint szintén 50 mm gyújtótávolságon a prémium zoom objektív f/2,8 rekesznél. Az 50 mm-es objektív f/2,8 rekesznél elég sötétzöld színű, ugyanennél a rekeszértéknél a prémium objektív vörösbe hajló narancssárga. A prémium zoom objektív csak f/5,6 rekesznél zöldül be egy kicsit, de ott is elmarad az élessége az olcsó 50 mm-es objektívtől. Ennél a nagy felbontású váznál f/8 rekesznél már érezhető a fényelhajlás minőségrontó hatása, mindkét objektívnél ezt láthatjuk az ábrán. Ez független az objektív minőségétől.

Nem részletezem, de a Canon EF-S 24mm f/2,8 STM objektív is határozottan élesebb képet eredményez az f/2,8-f/5,6 tartományban, mint a prémium zoom szintén 24 mm-nél.

Más gyártók esetében is tapasztalhatunk hasonlókat. Bizonyára sokan meglepődnek az itt látottakon, mert nem ez terjedt el a köztudatban. Azért írtam erről, hogy mindenkit óvatosságra intsek. Mielőtt vásárlásra szánjuk magunkat alaposan tájékozódjunk, és alaposan gondoljuk át, hogy valóban megéri-e befektetni a kiszemelt objektívbe, és ne érzelmi alapon döntsünk. Olyan objektívet vásároljunk, amely valóban hasznos kiegészítője lesz meglévő felszerelésünknek.

Egyértelműen le kell írnom, hogy roppant drága, nagy, nehéz, és természetesen kiváló minőségű, akár 40-50 MP-es full frame érzékelőt is kiszolgálni képes, csúcsminőségű, fix vagy változtatható gyújtótávolságú profi objektívekre egy amatőr fotósnak semmi szüksége sincs. Egy amatőr számára fontos a megfizethetőség, annál is inkább mert nem termeli ki jól fizető profi munkákkal a drága felszerelés árát, fontos a kisebb tömeg és a kisebb méret is. Nem jelent lényeges hátrányt, ha az objektív fényereje nem f/1,2 vagy nem f/1,4, ezért az amatőrök számára összességében sokkal jobb választás az f/1,8 vagy f/2 változat. Nagy mélységélességet igénylő témák esetében úgyis zárni kell a rekeszt, ezért nem jelent hátrányt egy kisebb fényerejű objektív. Az amatőrök többsége nem nagy hátrányként éli meg, ha egy objektív nem belső élességállítású, vagy némileg magasabb a színhiba, illetve tág rekesznyílás esetén tapasztalható némi peremsötétedés, vagy nem időjárásálló az objektív és a váz. Többféle leképezési hiba jól korrigálható az utófeldolgozás során.

Előnyös, hogy a full frame-nél kisebb érzékelőjű rendszereknél a teleobjektívek látószöge lecsökken, mégpedig annál inkább, minél kisebb az érzékelő mérete. Ez előnyös lehet madarak fotózásakor, de akár portrézáskor is.

Hátrányos, hogy minél kisebb az érzékelő mérete, annál nehezebb elérni az extra nagy látószöget. Kisebb gyújtótávolságú objektívet nehezebb jó minőségben elkészíteni.

Létezik Canon EF 11-24mm f/4L USM objektív, a Canon jelenlegi kínálatában ennek a legnagyobb a látószöge full frame vázon használva (a halszem objektíveket kizárva). Nézzük meg, hogy ennek 11 mm-es gyújtótávolsághoz tartozó látószögét milyen gyújtótávolságú objektívvel érhetnénk el a különböző érzékelőméretű rendszerekben. Más szóval a táblázatban azt látjuk, hogy az egyes rendszerekben milyen fizikai gyújtótávolságú objektívnek van 11 mm ekvivalens gyújtótávolsága.

Ilyen kis gyújtótávolságú rektilineáris (nem halszem) objektíveket nem lehet vásárolni. Például M4/3” rendszerhez csak 7 mm-es (14 mm ekvivalens) objektív létezik.

Nézzük meg a kis mélységélesség problémáját. Full frame vázon van egy 80 mm-es f/2 fényerejű portréobjektívünk, amelyet f/2 rekeszértéken használunk portrézásra. Nézzük meg, hogy a különböző érzékelőméretű rendszerekben milyen gyújtótávolságú és milyen fényerejű objektívet kell használnunk, hogy azonos körülményeket feltételezve ugyanolyan látószöget és ugyanolyan mélységélességet kapjunk.

A táblázatból láthatjuk, hogy kisebb érzékelőméret esetén azonos mélységélesség elérése szinte lehetetlen az extrém nagy fényerő szükségessége miatt. Ugyan létezik f/1,2 fényerejű Canon 50 mm-es objektív, ára azonban nem az amatőr pénztárcájához szabott. Az f/1,4 fényerejű 50 mm-es Canon objektív már elérhető áron beszerezhető, és csak kissé nagyobb a mélységélessége a szükséges f/1,25-höz képest. (Én azonban nem nagyon szimpatizálok vele.)

Full frame váz esetén meg kell barátkoznunk az esetleges erősebb peremsötétedéssel, ennek korrekciójának szükségességével, illetve azzal, hogy a kép szélei felé esetleg jobban csökken az objektív felbontóképessége, mint kisebb érzékelő esetén.

Ha kiválasztunk magunknak egy bizonyos érzékelőmérettel rendelkező fényképezőgép-rendszert, akkor ne feledjük, hogy ez nemcsak a felszerelés méretét és tömegét határozza meg, hanem az előzőekben leírtak szerint az optikailag elérhető lehetőségeket is. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tényezők tekintetében előnyös lehet az adott méretű képérzékelő, más tekintetben pedig kompromisszumra kényszerülhetünk.

Az objektívbe épített képstabilizátor olyan vázak esetén előny, amelyekbe nincs beépített képstabilizátor, ezek leginkább a Canon és Nikon DSLR vázak. Ha a váz beépített képstabilizátort tartalmaz, az bármilyen képstabilizátor nélküli objektív esetén is kifejti hatását, akár régi, manuális objektívek esetén is. Ez bizony jelentős előny. A Canon és Nikon DSLR vázak nem tartalmaznak képstabilizátort, ezért bizonyos objektívekbe a gyártó stabilizátort épít. Ilyen esetben jobbak a stabilizátoros objektívek, ha lehetséges, érdemes olyat vásárolni, főleg hosszabb gyújtótávolság esetén.

Fix vagy változtatható gyújtótávolságú objektíveket használjunk? Gyakran vitatéma ez a kérdés a fotósok között. Vannak akik az egyiket, vannak, akik a másikat preferálják. Én senkivel nem szándékozok vitába szállni, és döntőbíró se szeretnék lenni, annál is inkább, mert ezen a területen is valamilyen módon kompromisszumot kell kötni az előnyök és a hátrányok között. Az tény, hogy a legnagyobb fényerejű, legjobb minőségű objektívek általában fix gyújtótávolságúak. A Canon például legfeljebb f/2,8 fényerőig kínál változtatható gyújtótávolságú objektíveket. Régebben könnyű volt azt mondani, hogy a fix gyújtótávolságú objektívek sokkal jobbak. Mára ez megváltozott, a zoomolható objektívek nagy fejlődésen mentek keresztül. A mai jó minőségű zoomobjektívek már sokkal kisebb mértékben maradnak el képminőség tekintetében a jó minőségű fix gyújtótávolságú objektívektől, mint korábban.

Általánosságban elmondható, hogy a jó minőségű fix gyújtótávolságú objektívek jobb képminőségűek, azonban nem minden fix gyújtótávolságú objektív kiváló képminőségű. Legyünk óvatosak.

Könnyebb jó optikai teljesítménnyel rendelkező objektívet készíteni fix gyújtótávolsággal, mint olyat, amelyik a teljes gyújtótávolság-tartományban egyformán jól teljesít. Különösen igaz ez a nagy látószögű objektívek esetében. A normál és tele tartományban kisebb a képminőség közötti különbség a változtatható és a fix gyújtótávolságú objektívek között.

Változtatható gyújtótávolságú objektív esetén a zoomátfogás mértéke se mindegy. Kisebb zoomátfogású objektívet könnyebb jó minőségben elkészíteni, ezért a legtöbb esetben a nagy átfogású, utazóknak ajánlott zoom objektívek képminősége gyengébb.

Legtöbbször a fix gyújtótávolságú objektív választásának legfőbb oka a nagyobb fényerő, a szép háttérelmosás, és csak másodlagos ok a jobb élesség.

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nagy és mekkora tömegű objektívet kell magunkkal vinnünk. Ha több darabot is viszünk, akkor pláne nem mindegy. Senki sem szeret hatalmas súlyokat, terjedelmes csomagot magával cipelni üdülés, kirándulás, utazás során.

Sokan azt hiszik, hogy a tükör nélküli fényképezőgépekhez gyártott objektívek kisebbek, könnyebbek a hasonló tükörreflexes vázakhoz alkalmas objektíveknél. Ez azonban általánosságban nem igaz, csak néhány nagy látószögű (de nem ultra nagy) objektív kisebb valamennyivel. A képérzékelő mérete határozza meg alapvetően az objektívek méretét, tömegét. A tükör nélküli vázak ugyan valamennyivel kisebbek lehetnek, de a vázak esetében is elmondható, hogy lényegesen kisebb, könnyebb vázat kisebb érzékelővel lehet készíteni.

Minél nagyobb méretű képérzékelőhöz készítik az objektívet annál nagyobb lencsékre van szükség, mert annál nagyobb átmérőjű képet kell az objektívnek az érzékelőre vetítenie. Minél nagyobb fényerejű az objektív, szintén annál nagyobb lencsetagokra van szükség. A nagyobb lencsék nagyobb méretet és nagyobb tömeget is eredményeznek, és az árat is jelentősen megemelik.

Mi a helyzet a fix gyújtótávolságú objektívekkel? Egyenként nézve általában kisebbek és könnyebbek mint a zoom objektívek, azonban egy fix gyújtótávolságú objektív nem helyettesít egy zoom objektívet, és ha mindegyik zoom helyett csak két-három fix gyújtótávolságú objektívet viszünk magunkkal, akkor máris meghaladhatjuk a könnyebb zoom objektívek tömegét és helyszükségletét.

Az idők során, még a filmes időkben kialakultak a fix gyújtótávolságú objektívek „szokásos” gyújtótávolságai, és ma is leginkább ilyenekkel találkozunk. Nem választhatunk tehát „bármilyen” fix gyújtótávolságú objektívet.

Kisfilmen vagy full frame vázon a szokásos gyújtótávolságok a következők: 24 mm, 28 mm, 35 mm, 50 mm körüli, 80 mm körüli, 100 mm körüli, 135 mm, 200 mm, 300 mm. Napjainkban természetesen a tele- és a nagy látószögű tartományban is megjelentek újabb, más gyújtótávolságú objektívek, a felsoroltaknál nagyobb látószögűek, és nagyobb telék is.

Fix gyújtótávolságú objektív használata esetén lassúságot, nehézkességet eredményez az a tény, hogyha változtatni szeretnénk a látószöget, akkor objektívet kell cserélnünk. Fix gyújtótávolságú objektíveknek leginkább akkor vesszük nagy hasznát, ha nem kell gyorsan változó körülményekhez alkalmazkodnunk. Sok egyéb mellett ilyen az, ha egy modellt műteremben fotózunk. Ha azonban gyorsan kell alkalmazkodnunk a változó körülményekhez, akkor a változtatható gyújtótávolságú objektívek pótolhatatlanok. Sok esetben nem megengedhető, hogy objektívet cseréljünk. Egyszerűen nincs idő rá, mert a csere alatt a nagy pillanat elszáll, és kép nélkül maradunk. Lekéssük a döntő pillanatot. Zoomolható objektív esetén gyorsan beállítottuk volna a gyújtótávolságot, és már exponálhattunk volna is. A változtatható gyújtótávolságú objektíveknek hatalmas előnye ez a rugalmasság.

Fotózzunk tudatosan. Helytelen az a gyakorlat, hogy meglátjuk a lefényképezendő témát, megállunk, zoomolunk, és már nyomjuk is az exponálógombot. A változtatható gyújtótávolságú objektívek erre ösztönöznek. Azaz kimarad a gondolkodás a kép készítése során. Sokan ezt a változtatható gyújtótávolságú objektívek hátrányaként emlegetik. Így válik hátránnyá a zoomolható objektívek rugalmassága. Pedig ez valójában nem az objektív hibája, hanem a fotós tudatosságának a hiánya.

Ha fix gyújtótávolságú objektívekkel fotóznánk, akkor először át kellene gondolnunk, hogy milyen távolról, milyen perspektívából, milyen irányból szeretnénk lefényképezni a témát, és ahhoz milyen gyújtótávolságú objektívet válasszunk. Ezután az adott gyújtótávolságú objektívet felhelyezzük vázunkra, majd megpróbáljuk megkeresni a legjobb nézőpontot, és csak ezután exponálunk. Változtatható gyújtótávolságú objektív esetén ez a folyamat sokszor elmarad. Törekedjünk arra, hogy zoomolható objektív használatakor is először gondoljuk át, hogy honnan, milyen nézőpontból szeretnénk lefényképezni a témát, keressük meg a legjobb nézőpontot, és ehhez válasszunk gyújtótávolságot.

Megfontoltan kiválasztott, több objektívből álló készletet célszerű felépítenünk, amelyek együttesen alkalmasak céljaink elérésére. Az a kérdés, hogy hogyan építhetjük fel ezt a készletet. Több úton is elindulhatunk, mindenkinek magának kell kiválasztania a számára megfelelőt.

Általában a rendelkezésre álló pénz is fontos tényező, eldönthetjük, hogy mennyit szánunk rá, mennyit ér meg számunkra a fotózás. Lehet olcsóbban és drágábban is objektíveket vásárolni, és a kissé jobb objektív általában nem kissé, hanem jelentősen drágább. A lényeg az, hogy a rendelkezésre álló pénzt minél hatékonyabban költsük el.

Ne feledjük, hogy a gyújtótávolság határozza meg a látószöget, amely meghatározza, hogy milyen távolról kell fényképeznünk, a témától való távolság pedig meghatározza a perspektívát.

Bármely fotótéma esetén előnyös az éles, kontrasztos rajz, és a kellemes háttérelmosás.

Ennyi előzetes után térjünk rá arra, hogy milyen objektívet válasszunk.

Az objektívek kiválasztásánál célszerű az igényekből kiindulni. Nyilvánvaló, hogy azért gyártanak nagyon sokféle objektívet, hogy ezáltal a fotósok nagyon sokféle igényét ki tudják elégíteni. Egy objektív megvásárlása előtt mindig az igényt kell próbálni felmérni, fényképezési szokásainknak, céljainknak megfelelően. Koncepció nélkül nem érdemes objektívet választani, mert akkor olyan objektíveket is megvásárolunk, amelyekre nincs feltétlenül szükségünk. Fel kell mérnünk, hogy mit, hogyan, milyen körülmények között szeretnénk fényképezni, és ahhoz kell megfelelő objektívet választani. Az igényekbe az is beletartozik, hogy milyen célra szeretnénk a fényképet felhasználni. Nem mindegy, hogy 9×13 cm fényképet szeretnénk készíttetni, esetleg nagyobb méretűt, netalán kiállítási képet, vagy internetes felhasználás a cél.

El kell döntenünk, hogy milyen témákat szeretnénk fotózni. Meg kell állapítani, hogy ezekhez a témákhoz milyen gyújtótávolságú objektív szükséges. El kell döntenünk, hogy szeretnénk-e kis mélységélességű felvételeket készíteni az adott téma esetén. Kis mélységélesség elérése nagy fényerejű objektívvel lehetséges, nagy mélységélességet igénylő témákhoz megfelel a kis fényerejű objektív is. Előnyös, ha az objektív szép háttérelmosással rendelkezik, olyannal, amellyel elégedettek leszünk. Ennek főleg kis mélységélességű témáknál van nagy jelentősége. Ha kiállítási képet szeretnénk, akkor magasabb követelményeknek kell megfelelni az objektívnek is. Ez nem elsősorban élességben, felbontóképességben kell, hogy megnyilvánuljon, hanem inkább a lencsehibák, a kontraszt, és a háttérelmosás tekintetében.

Elfogadhatjuk azt a koncepciót, hogy vegyesen használunk változtatható és fix gyújtótávolságú objektíveket, amelyeket fotózási szokásainknak megfelelően választunk ki. Ennek egyik eleme lehet az, ha kitben, objektívvel együtt vásárolunk vázat. APS-C esetén a már említett 18-55 mm-es (29-88 mm ekvivalens) objektívvel, M4/3" esetén például 14-42 mm-es (28-84 mm ekvivalens) objektívvel, full frame esetén pedig 24-70 mm-es vagy 24-105 mm-es objektívet vásárolhatunk. Bár a kit objektívek nem túl nagy fényerejűek, mégis nagyszerű lehetőséget jelentenek a komolyabb fotózás elkezdésére. Nagyon jól használhatjuk utazásaink, nyaralásaink során is. Ha megtanuljuk használni, segítségével nagyszerű képeket készíthetünk. Arra kell használni, amire jól alkalmas, ne legyenek irreális elvárásaink. A kit objektív nagy látószögű vége közepes nagy látószögű objektívet helyettesít, amely kiválóan alkalmas tájképekhez, városképekhez, környezeti portrékhoz. A zoomtartomány tele vége pedig enyhe teleobjektívet eredményez, amely kissé tömöríti a kép mélységét, portrék, utcán készült fényképek, virágfotók, közelképek készítésére, meg számos hasonló célra alkalmas. A fentebb látható, méhecskéről készített fotó is a kit objektív tele végállásával készült. Természetesen a közbülső fókusztávolságokat is használhatjuk. A kit objektív általában képstabilizátort is tartalmaz (ha az adott rendszernél nincs a vázba építve). Ez nagyon hasznos funkció, mert a nagy látószögű szélső állásnál akár negyed másodperces záridő használatát is lehetővé teheti. Ennek segítségével rosszabb fényviszonyok között is fényképezhetünk, vagy éjszakai képeket készíthetünk szabad kézből.

A kit objektívnek azonban vannak hátrányai is. Egyik hátránya a korlátozott gyújtótávolság-tartomány. Ha még nagyobb látószögű, még lenyűgözőbb tájképeket szeretnénk készíteni, akkor kisebb gyújtótávolságú objektívre van szükségünk. Ha sportfotózással vagy vadfotózással szeretnénk foglalkozni, akkor szükségünk van nagyobb gyújtótávolságú teleobjektívre is. Ha akciófotózással szeretnénk foglalkozni, akkor gyorsabb autofókuszú objektívre lehet szükségünk. Ha kisebb mélységélességű képeket szeretnénk, akkor nagyobb fényerejű objektív jelentheti a megoldást.

Említettem, hogy a kit objektívek napjainkban nagyon jó minőségű objektívek. Ne ringassuk azonban hamis illúziókba magunkat. Ne várjuk el azt, hogy olyan brilliáns, tűéles képek készítésére legyenek alkalmasak, mint a drága profi objektívek, mert csalódni fogunk. Annyira azért nem jók, ez nem is várható el, de nincs is szükség rá.

Lenyűgöző, nagy látószögű tájképek, városképek készítéséhez a kit objektívnél nagyobb látószögű objektívre van szükség. Ilyen témák esetén különösen fontos az objektív éles, részletgazdag, és kontrasztos rajza. A nagy fényerő nem feltétlenül követelmény, mert a nagy mélységélesség elérésére úgyis szűk rekesznyílást alkalmazunk. Ha 16-29 mm körüli ekvivalens gyújtótávolságú ultra nagy látószögű objektívvel fényképezünk, akkor mintegy kitágul a tér, és sokkal látványosabb képeket készíthetünk. A tér kitágulását egyrészt a kisebb gyújtótávolságú objektív nagyobb látószöge okozza, másrészt az a tulajdonsága, hogy megnöveli a téma mélységbeli kiterjedését, az egymás mögött lévő képelemek között a valóságosnál nagyobb távolságot észlelünk. Akkor érvényesül igazán a hatása, ha az előtérbe valamilyen látványos elemet komponálunk. Full Frame vázra a Canon jelenlegi kínálatában csak profi minőségű objektívek szerepelnek, igen húzós áron. Ez alól egy kivétel van, mégpedig a Canon EF 20mm f/2.8 USM objektív. Canon full frame RF rendszerhez létezik kedvező áron Canon RF 16mm f/2.8 STM objektív is. Canon APS-C tükörreflexes vázra elsősorban a Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM objektív jöhet szóba, leginkább ennek az ára elfogadható az amatőr fotós számára. Ez jó minőségű, aránylag kicsi, könnyű, nagyon közelről tudunk vele fényképezni, és képstabilizátort is tartalmaz. A képstabilizátor nagy látószögű objektív esetén is hasznos lehet. Ha például nincs állványunk, és naplemente idején szabad kézből kell 1/8 másodpercet exponálnunk, akkor bizony nagyon jól jön. M4/3” rendszerhez ultra nagy látószögű objektív például az Olympus M.ZUIKO DIGITAL ED 9-18mm F4-5.6 (ekvivalens 18-36 mm), vagy még inkább a Panasonic Lumix G Vario 7-14mm f/4.0 ASPH. (ekvivalens 14-28 mm) objektív. Kisebb érzékelőhöz ultra nagy látószögű, változtatható gyújtótávolságú objektívet lehet elfogadható áron vásárolni, fix gyújtótávolságút általában nem.

Elsősorban full frame vázhoz aránylag gazdaságos lehetőség, ha a svájci Irix cég manuális fókuszú (!), fix gyújtótávolságú ultra nagy látószögű objektívjei közül választunk. Kétféle objektív jöhet szóba, mégpedig az Irix Firefly 11mm f/4, és az Irix Firefly 15mm f/2.4 objektív. A cég termékei elég jó minőségű optikát tartalmaznak, a rekeszállítás a vázon történik, tehát az objektív elektronikát tartalmaz, automata élességállítás nincs, a fókuszvisszajelzés viszont működik. A fókuszvisszajelzés pontossága a felhasználó által is egyszerűen korrigálható, ha szükséges. A Firefly jelzi az egyszerűbb, könnyebb, olcsóbb, nem időjárásálló mechanikai kivitelt. Mindkét objektív elérhető Canon EF, Nikon F és Pentax K csatlakozással. Képstabilizátor nincs, de nagy látószögű objektív esetén ez kevésbé probléma, főleg jó fényviszonyok között. Rosszabb fényviszonyok között állványt kell használni. Ezek az objektívek nem kicsik és nem könnyűek. A 11 mm-es objektív tömege 730 g, átmérője 118 mm, hossza 103 mm, a 15 mm-es pedig 550 g tömegű, 115 mm átmérőjű, és 100 mm hosszúságú. A 15 mm-es ára jelenleg körülbelül 165000 Ft, a 11 mm-esé pedig 220000 Ft. Ezek az objektívek működnek APS-C vázakkal is, de véleményem szerint leginkább full frame-re érdemes megvásárolni.

A fix gyújtótávolságú objektívek gyakorlatilag mindig nyújtanak valami előnyt a zoomobjektívekhez képest, azonban a rugalmatlanságuk megmarad hátrányként. Ha valamely fix gyújtótávolságú objektívnek nincs előnye, azt el kell kerülni. Előny lehet a nagyobb fényereje, kisebb mélységélessége, gyönyörű háttérelmosása, jobb élessége, rosszabb fényviszonyok között történő használhatósága, esetleg olcsóbb és könnyebb lehet, mint egy ugyanolyan gyártójú zoom.

A kis mélységélességű, nagy látószögű felvétel problémás terület, mert olyan extra nagy fényerejű objektívet igényel(ne), amely nem létezik. A legegyszerűbben járható út az úgynevezett Brenizer panoráma (bokeh panoráma) módszer alkalmazása. Erről másik könyvemben olvashatunk.

Ha a látvány részleteit is meg szeretnénk örökíteni, és például városban épületrészeket, épületeken lévő szobrokat is szeretnénk fényképezni, akkor teleobjektívre is szükségünk lehet. Legfeljebb közepes teleobjektívre gondoljunk, 200-400 mm-es ekvivalens gyújtótávolságig. A legtöbb esetben ez elég. Nagy fényerőre nincs feltétlenül szükség, ha általában jó fényviszonyok között szándékozunk fotózni. A képstabilizátor azonban szinte elengedhetetlen, és akkor is segíthet, ha kissé rosszabb fényviszonyok vannak. Full frame váz esetén gondolhatunk például 70-200 mm-es, vagy hasonló objektívre. Canon APS-C váz esetén szinte magától adódik a Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS STM (ekvivalens 88-400 mm, képstabilizátor), illetve más gyártó esetén ehhez hasonló objektív. M4/3" váz esetén egy kedvező árú lehetőség a Olympus M.ZUIKO DIGITAL ED 40-150mm F4-5.6 R (ekvivalens 80-300 mm) teleobjektív.

A teleobjektív hasznos lehet a táj részletének megörökítésére is, azonban számolni kell azzal, hogy összenyomja a téma mélységi kiterjedését.

Ebben a gyújtótávolság-tartományban esetleg vásárolhatunk nagyobb fényerejű, jobb képminőségű, fix gyújtótávolságú objektíveket is.

Azok számára, akik sokat utaznak, rendelkezésre állnak úgynevezett utazózoom objektívek. Ezek általában kisebb vagy közepes nagy látószögtől induló, bizonyos tele tartományig terjedő, nagy zoomátfogású, nem túl nagy fényerejű objektívek. Ennek az az előnye, hogy egy objektívvel széles látószög-tartományt átfoghatunk, mindössze egy nem túl nehéz objektívet kell magunkkal vinni, nem kell objektívet cserélni, gyorsan alkalmazkodni tudunk a változó körülményekhez. Azonban vannak hátrányok is, a képminőséggel esetleg kompromisszumot kell kötnünk, főleg a nagy zoomtartomány két végénél. Az vásároljon nagy zoomátfogású objektívet, aki képes kompromisszumra ebben a tekintetben. Például Canon APS-C vázhoz Canon EF-S 18-135mm f/3.5-5.6 IS STM (29-216 mm ekvivalens) vagy Canon EF-S 18-200mm f/3.5-5.6 IS (29-320 mm ekvivalens) utazózoomot vásárolhatunk.

Használhatunk azonban kisebb átfogású, jobb minőségű zoomobjektívet is, ha igényeinknek megfelel. Ilyen lehetőség Canon full frame vázra a Canon EF 24-105mm f/4L IS USM képstabilizátoros objektív, amely ugyan kisebb átfogású, azonban full frame vázon kiváló képminőségű, kedvelt objektív. A kis fényerő miatt gyengébb fényviszonyok között kevésbé jól teljesít. Canon RF rendszerre egy nagy átfogású, nem profi minőségű objektív a Canon RF 24-240mm f/4-6.3 IS USM. Nikon Z rendszerhez például Nikon Z 24-120mm f/4 S vagy a Nikon Z 24-200mm f/4-6.3 VR utazózoomot vásárolhatunk. M4/3" esetén például egy kisebb átfogású, képstabilizátoros objektív a Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 OIS. Természetesen vásárolhatunk más, hasonló objektívet is.

Másik fontos terület a kis mélységélességű fotók készítése, amelynek során a témát kis mélységélességgel szeretnénk a háttérről leválasztani. Ennek tipikus esete a portrékészítés, de ne csak erre gondoljunk, mert bármit lefényképezhetünk kis mélységélességgel, például az utcán egy padot is. Ilyen fényképek készítésére a kit objektív kevéssé alkalmas, ezért más megoldást kell keresnünk. Azt tudjuk, hogy kis mélységélesség elérése nagy fényerejű objektívvel lehetséges. Az ilyen fényképeken az életlen területeknek is kiemelten fontos szerepe van, ezért feltétlenül olyan nagy fényerejű objektívet kell beszereznünk, amelynek szép a háttérelmosása. Ez fontos szempont. Közeli portrékat (arcképeket) teleobjektívvel készítünk. A használható gyújtótávolság-tartományt a perspektivikus torzítás határozza meg. Túl közelről nem fényképezhetünk, emiatt célszerű legalább 80-90 mm ekvivalens gyújtótávolságú objektívet használni. A teleobjektív a téma mélységbeli kiterjedését "összenyomja". Túl nagy gyújtótávolság esetén ez történik a modell fejének mélységbeli kiterjedésével is, azaz zavaróan ellaposodik. Abszolút határérték nincs, ez ízlés kérdése is, de vannak fotósok, akik akár 200 mm vagy ennél is nagyobb ekvivalens gyújtótávolságú objektívvel portréznak. Kisebb gyújtótávolság esetén nagy fényerő szükséges a kis mélységélességhez, hosszabb gyújtótávolság esetén némileg kisebb fényerő is megfelelő lehet. Hosszabb gyújtótávolság esetén elérhetjük, hogy kevesebb zavaró elem kerüljön képünk hátterére.

Változtatható gyújtótávolságú objektívek tekintetében full frame vázon például a 70-200 mm-es, f/2,8 fényerejű, profi minőségű objektív jutott először eszembe. Kisebb érzékelőjű rendszerekhez tájékozódjunk a lehetőségekről. Azt tudom, hogy Canon APS-C esetén nem sok gazdaságos lehetőség van nagy fényerejű, változtatható gyújtótávolságú objektív beszerzésére. Talán egyedüli a már említett Canon EF-S 17-55mm f/2,8 IS USM, de erre a célra sokkal jobban járunk fix gyújtótávolságú objektívekkel. Némi kompromisszummal használhatjuk az 55-250 mm-es telét is.

Nagy fényerejű fix gyújtótávolságú objektív esetén általában számítanunk kell arra, hogy rajza teljes rekesznyíláson lágyabb lesz, élességről főleg csak a képmező közepén beszélhetünk, kontrasztja kisebb, és valószínűleg csak rekeszelve éri el a kellő élességet, kontrasztot.

Full frame vázon kedvelt portréobjektív a Canon EF 85mm f/1.8 USM, egyéb gyártó esetén használhatjuk annak hasonló gyújtótávolságú és fényerejű bevált portréobjektívjét. APS-C váz esetén 50-60 mm-es objektívet kell keresnünk a hasonló látószög elérésére. Az egyik Canon lehetőség a Canon EF 50mm f/1,8 STM (80 mm ekvivalens) objektív, ezt full frame vázon is használhatjuk tágabb környezetű portrék készítésére is. Nagyon jó képminőséget eredményező, jól használható, rendkívül kedvező árú objektív. Képe teljes rekesznyíláson lágyabb, f/2,8-tól már meglehetősen éles, f/4-től pedig nagyon éles, a háttérelmosás is szép. Portrézáson kívül egyéb témákhoz is használható. Ehhez hasonló objektív más gyártók esetében is létezik. A másik lehetőség a kisebb fényerejű Canon EF-S 60mm f/2.8 Macro USM objektív (96 mm ekvivalens), amelyet a gyártó is ajánl portrézásra. Ennek az objektívnek már teljes rekesznyílásnál éles képe van, és szép a háttérelmosása is. A nagyszerű optikai minőséghez gyors élességállítás társul. Szóba kerülhet még a Canon EF 50mm f/1,4 USM objektív is, azonban én ezt nem merem ajánlani. Az említett 50 mm-es objektívhez képest nagy extrát nem nyújt élesség tekintetében sem, mindössze kétharmad fényértékkel nagyobb a fényereje, és megvásárlásával esetleg az élességállítás bizonytalanságába is belefutunk. Nem véletlenül próbáltak feltűnően sokan megszabadulni tőle a Canon EF 50mm f/1,8 STM megjelenése után. M4/3" rendszer esetén 40-50 mm gyújtótávolságú (80-100 mm ekvivalens), nagy fényerejű, szép háttérelmosású fix gyújtótávolságú objektívet kell próbálnunk keresni, ha az előzőekhez hasonló látószögű, portrézásra alkalmas objektívet szeretnénk. Természetesen fotózhatunk portrét ezeknél hosszabb gyújtótávolságú objektívekkel is. A Canon esetében látszólag adódik a lehetőség, hogy APS-C vázon a Canon EF 85mm f/1.8 USM (136 mm ekvivalens) objektívet használjuk nagyobb gyújtótávolságú portréobjektívként. Ez azonban nem jó ötlet, mert az APS-C váz kis képpontmérethez nem elég jó. Nem is nagyon használják ilyen vázon.

Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak közeli, nagyon kis mélységélességű portrét készítünk, hanem gyakran többet láttatunk a modell környezetéből is. Ilyen szituációkban jól használhatjuk a kit objektívet vagy az említett teleobjektíveket, és a fix gyújtótávolságúakat is. Mindig gondoljunk arra is, hogy a háttér gondos megválasztása nagyon nagy hatással lehet az elkészült képre. Nemcsak az objektívektől kell várni a csodát, hanem nekünk magunknak is mindent meg kell tennünk a jobb eredmény érdekében.

A kit objektív helyett vagy mellett használhatunk egy-két fix gyújtótávolságú objektívet is. A lehetőségekről tájékozódjunk a váz gyártójának weboldalán. A Canon nem kényezteti el ebben a tekintetben a vásárlót, ugyanis mindössze két, APS-C vázhoz tervezett fix gyújtótávolságú objektív jelenti a jelenlegi kínálatot. Ha ezek nem felelnek meg, akkor csak a full frame-hez tervezett objektívek közül választhatunk, amelyek nagyobbak, nehezebbek, drágábbak. A két objektív egyike a fenti ábrán látható Canon EF-S 24mm f/2.8 STM objektív (ekvivalens 38 mm).

Az ilyen és ehhez hasonló kivitelű objektíveket „palacsinta” (pancake) objektíveknek nevezzük. Ezek kicsik, könnyűek, laposak, kevéssé emelkednek ki a vázból. Kis mérete miatt kevésbé feltűnően fotózhatunk. Élesség szempontjából egyértelműen jobb a kit objektívnél, a kis méretért cserébe azonban nagyobb a színhiba, mint 24 mm gyújtótávolság esetén a kit objektívnél. A fényereje is nagyobb. Nagyon közelre élesre állítható (a képérzékelő síkjától mindössze 16 cm-re). Az elérhető nagyítás 0,27x-es, egy 81×54 mm-es terület lefényképezésével kitölthetjük a teljes képmezőt. A legkisebb élesre állítható távolságra objektívvásárláskor figyeljünk, mert nagyon előnyös, ha ez kicsi. Ez az enyhe nagy látószög jól használható, sokak által kedvelt, én is szeretem. Kisebb látószögű tájképekhez, utcaképekhez, környezeti portrékhoz, utcai fotózáshoz (ez egy fotós műfaj), és hasonlókhoz jól használható. Ehhez hasonlóan néz ki a full frame vázra tervezett, azon hasonló látószögű, népszerű Canon EF 40mm f/2,8 STM objektív. Ehhez hasonló palacsinta objektíveket más gyártó rendszeréhez is lehet vásárolni. A Nikon tudomásom szerint nem kínál ilyen kicsi objektívet, más gyártók azonban igen, például: Sony E 16mm f / 2.8, Fujifilm XF 18mm f / 2 R, Panasonic Lumix G 20mm f / 1.7 II ASPH.

Madarak, vadállatok természetben történő fényképezéséhez jó minőségű teleobjektív szükséges. A szükséges minőséget meghatározza, hogy milyen célból készítjük a felvételt, ha csak kis méretű papírképet készítünk, akkor kevésbé jól rajzoló objektív is jó lehet, de ha kiállítási képet szeretnénk készíteni, akkor jobb minőségű objektívre lesz szükségünk. Egy ekvivalens 88-400 mm gyújtótávolságú objektív (pl. Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS STM) az alsó határt jelenti, inkább nagyobb gyújtótávolság szükséges, akár ekvivalens 600 mm vagy ennél is nagyobb. Ezzel az objektívvel sokan fotóznak madarakat, de inkább lesből (közelről) történő fotózáskor számíthatunk jó eredményre, illetve olyan esetben, amikor a madár jól tűri viszonylagos közelségünket. Amatőr szinten használhatunk például 150-600 mm-es fizikai gyújtótávolságú zoom objektívet full frame-nél kisebb érzékelő esetén. Ha profi minőségeben gondolkodunk, mert például kiállítási képet szeretnénk készíteni, akkor profi minőségű, fix gyújtótávolságú objektív válhat szükségessé, azonban ez megfizethetetlen egy átlagos amatőr számára. Hosszú gyújtótávolságú objektívekbe olyan rendszer esetén is szokott képstabilizátort építeni a gyártó, amikor az a vázban is megtalálható. Ennek az az oka, hogy az optikai képstabilizátor hatásosabb, mint az érzékelő eltolásos. Esetleges vásárláskor erre is figyeljünk.

Máté Bence gyönyörű madárfotóit nézegetve felmerülhet bennünk, hogy mi is ilyen képeket szeretnénk készíteni. Ilyen képeket azonban úgy nem lehet csinálni, hogy megyünk az utcán vagy a vízparton, és kattintgatunk. Bencének a birtokán ki van alakítva egy kis mesterséges tó, sokszor itt készítette lenyűgöző madárfotóit. Közvetlenül a partján (a fény szempontjából a legjobb helyen) áll egy kis zárt, épületszerű leshely. A víz felőli oldalán van egy nagy, csak egyik irányból átlátszó üvegfelület, ezen keresztül történik a fotózás. Kívülről tükörnek látszik, belülről átlátszó. Az épület a belső hangokat is szigeteli, például a fényképezőgép zárjának hangját. Korán reggel be kell menni a leshelyre, és ki kell várni az alkalmas pillanatot. Ez a kialakítás teszi lehetővé, hogy nagyon közelről lehessen természetesen viselkedő madarakat fotózni. A képek nagyszerű minőségéhez a kiváló, nagyon drága objektív is hozzájárul. Minden bizonnyal sorozatképeket készít, amelyből ki tudja válogatni a legjobbakat.

Egy másik speciális terület, amelyet sokan szeretnek, a közelfényképezés, és a makrózás esete. A kettő nem ugyanaz. A közelfényképezés valójában nem feltétlenül nagyon közelről történő fényképezést jelent, hanem olyat, amelynél a nagyítás legalább 1/20x-os vagy 1/10x-es (mindkét értékkel találkozhatunk). Ez azt jelenti, hogy a téma mérete a képérzékelőre vetített képen a valóságos méretének legalább a huszada vagy legalább a tizede. A makrofotózás a közelfényképezésen belül egy olyan részterület, amelynél a nagyítás legalább 1x-es, azaz a téma mérete a képérzékelőn megegyezik a valóságos méretével, vagy annál is nagyobb. A hétköznapi életben a két fogalom általában keveredik, nem különböztetjük meg egymástól, legtöbbször a közelfényképezés helyett is a makrózás kifejezést használjuk (én is ezt használom ebben a részben). Kis méretű témák fényképezésére gondoljunk, például lefényképezünk egy virágot, egy bogarat, vagy egy pókot úgy, hogy az szépen kitöltse a képmezőt.

A makrofotózás többféle módon megvalósítható, erről az Eszközök, módszerek, fotótémák című könyvemben írok részletesen. Itt azonban makroobjektív kiválasztásáról van szó, ezért ebből a szempontból tárgyalom a témát. A makrofotózás legjobb eszköze a makroobjektív. A makrózás nagyon magas követelményeket támaszt az objektívvel szemben, ezért ezek a speciális objektívek általában a gyártó legjobb képminőséget adó objektívjei, és a megnevezésében is szerepel a MACRO szó. Vigyázzunk azonban, mert bizonyos gyártók esetén előfordulhat, hogy akkor is szerepel a MACRO szó az objektív megnevezésében, ha az nem kiváló minőségű, csak közelre élesre állítható. Győződjünk meg arról, hogy valódi makroobjektívről van-e szó. A valódi makroobjektívek fix gyújtótávolságú objektívek. Napjainkban már az olcsóbb makroobjektívek is nagyon élesek, azonban a drágák élessége és háttérelmosása szebb lehet.

A makroobjektívek önmagukban általában 1x-es vagy 0,5x-es maximális nagyítás elérésére alkalmasak. Nincs szükség nagy fényerejű objektívre, mert a nagy nagyítás miatt nagyon kicsi a mélységélesség, ezért azt szűkebb rekesznyílás beállításával növelni kell. A makroobjektív gyújtótávolsága nagyon fontos tényező, mert egyéb tényezők mellett ez határozza meg, hogy egy bizonyos nagyítás esetén milyen távolról tudjuk lefényképezni a témát. Minél kisebb a gyújtótávolság, annál közelebbről kell fényképezni azonos nagyítás eléréséhez. Ez elsősorban repülni képes rovarok fotózásakor okoz problémát, mert ha túl közel megyünk, azt nem viseli el, és elszáll. Az a jó, ha minél távolabbról fényképezhetünk. Ezzel kapcsolatban bevezettek egy fontos fogalmat, az úgynevezett munkatávolságot. Ez az objektív elejétől a témáig mért távolság. A munkatávolságot úgy kapjuk meg, hogy az élességállítási távolságból levonjuk a váz bázistávolságát és az objektív vázból kiálló részének hosszát. Kétféle makroobjektív létezik, mégpedig a belső élességállítású, amelynek hossza nem változik az élességállítás során, valamint a nem belső élességállítású, amelynek belső tubusa annál jobban kitolódik az objektív belsejéből, minél kisebb távolságra állítjuk az élességet, ezáltal az objektív hossza lényegesen megnőhet, amely kisebb munkatávolságot eredményez. Tehát a belső élességállítás a makroobjektíveknél egyértelműen előnyös.

Jó tudni, hogy a közelre történő élességállítás miatt fényveszteség lép fel, akár két fényértéknyi is. Beállítunk egy bizonyos rekesznyílást a makroobjektíven, és a végtelenről a lehetséges legközelebbre történő élességállítás közben a képérzékelőre vetített kép világossága akár két fényértéknyit is csökkenhet. Mintha két értékkel zártuk volna a rekeszt. A konkrét csökkenés mértéke függ a nagyítás mértékétől (téma távolságától) is, távolabbról történő fotózáskor kisebb. 100 mm gyújtótávolságú objektív és 1x-es nagyítás esetén szokott körülbelül két fényértéknyi fényveszteség fellépni. Ha f/2,8 fényerejű az objektívünk, és ezt a rekesznyílást állítjuk be, akkor 1x-es nagyítás esetén úgy viselkedik az objektív, mintha csak f/5,6 körüli lenne a fényereje. Azt szoktuk mondani, hogy ennél az objektívnél 1x-es nagyítás és f/2,8 névleges rekeszérték esetén a hatásos (effektív) rekeszérték f/5,6, azaz olyan világosságú képet vetít az objektív a képérzékelőre, mintha végtelenre állított élesség esetén f/5,6 rekesznyílást állítottunk volna be (ugyanannál a témánál). Ha f/2,8-nál szűkebb rekesznyílást állítottunk volna be, akkor természetesen ahhoz képest lenne két értéknyivel szűkebb az effektív rekeszérték, például f/8 esetén a hatásos rekeszérték f/16 lenne. Természetesen az expozíciót az effektív rekeszérték (a vetített kép tényleges világossága) alapján kell megállapítani. Makrózáskor a nagyon kis mélységélesség miatt eleve szűk rekesznyílást szoktunk alkalmazni, és ehhez járul még a fényveszteség miatti záridő-növekedés, amely akár jelentősen is növelheti a bemozdulás esélyét. Ebből is látható, hogy fontos a képstabilizátor annak ellenére, hogy sok olcsóbb makroobjektív nem tartalmazza. A közelre történő élességállítás miatti fényveszteség természetesen nemcsak a makroobjektíveknél, hanem minden esetben fellép, azonban amíg a legkisebb élességállítás távolsága jelentősen meghaladja az objektív gyújtótávolságát, addig nem kell foglalkozni vele.

A makroobjektívek gyújtótávolságát három csoportba sorolhatjuk:

• Rövid, 35-60 mm: kicsik, könnyűek. Hátrányuk a kevésbé lenyűgöző háttérelmosás és a kis munkatávolság.
• Közepes, 90-105 mm: nagyobb munkatávolság, de lehetne még nagyobb, nagyon szép háttérelmosás, aránylag könnyű, elfogadható ár.
• Hosszú, 150-200 mm: Jó munkatávolság, általában kiváló háttérelmosás és képminőség. Nehéz és nagyon drága.

A kis gyújtótávolságú makroobjektíveknek nagy hátránya a kis munkatávolság. A hátrányok miatt inkább általános objektívnek tekinthetők, amely alkalmas makrózásra is. Röpképes rovarok közelről történő fotózására kevésbé alkalmasak. Ez annál inkább így van, minél kisebb a gyújtótávolság. A háttérelmosásuk is kevésbé szép. Nagy nagyítás esetén a kis munkatávolság miatt figyelni kell arra is, hogy ne jelenjen meg a képen felszerelésünk árnyéka.

Egy 60 mm körüli gyújtótávolságú makroobjektív 1x-es nagyítás esetén körülbelül 20 cm-es felvételi távolságot eredményez a képérzékelő síkjától mérve, egy 35 mm-es 13 cm-eset. A Canon kínálatából ilyen a kizárólag APS-C vázon használható, már említett Canon EF-S 60mm f/2,8 Macro USM objektív, amelynek munkatávolsága 1x-es nagyítás esetén kb. 9 cm, és a Canon EF-S 35mm f/2.8 Macro IS STM objektív, amelynél a szintén 1x-es nagyításhoz tartozó munkatávolság mindössze kb. 3 cm. Nikon APS-C vázra olcsóbb objektív a Nikon AF-S 40mm f/2.8G Micro.

A közepes gyújtótávolságú makroobjektívek a legkedveltebbek. Szebb a háttérelmosásuk, nagyobb a munkatávolságuk, aránylag nem nehezek, és elfogadható az áruk. Canon DSLR rendszerhez igen kedvelt a Canon EF 100mm f/2,8 Macro USM, még jobb képminőséget nyújt és jobban használható a profi (L-es), képstabilizátoros változata. Canonhoz és Nikonhoz kedvelt a Tamron 90mm f/2,8 Macro objektív, különösen jó a továbbfejlesztett, képstabilizátoros változat, a TAMRON SP 90mm f/2.8 MACRO 1:1 Di VC USD. Létezik Sigma105mm F2.8 EX DG OS HSM MACRO képstabilizátoros objektív is Leica L és Sony E csatlakozású tükör nélküli fényképezőgépekhez. A Canon EF 100mm f/2,8 Macro USM objektív legkisebb élesre állítható távolsága kb. 30 cm, munkatávolsága kicsivel 15 cm alatti.

A nagy gyújtótávolságú makroobjektívek a legelőnyösebbek rovarok fotózásához a nagy munkatávolságuk miatt. Általában legjobb a képminőségük, gyönyörű a háttérelmosásuk. A nagy gyújtótávolság miatt még inkább igénylik a képstabilizátort. Ezek nagyok, nehezek, nem könnyű őket huzamosabb ideig kézben tartani. Az áruk is nagyon magas.

Sok makroobjektív frontlencséje közvetlenül az objektív elejénél található, és emiatt az oldalról érkező fény könnyen elérheti. Jó lenne fényellenzőt alkalmazni, azonban az lecsökkenti a munkatávolságot. Fényellenzőt leginkább akkor használhatunk, ha nem rovarokat fényképezünk.

Tehát ha csak alkalmanként makrózunk, és nem elsősorban rovarokat fényképezünk, akkor vásárolhatunk kis gyújtótávolságú makroobjektívet, mert egyéb általános célra jobb, és így jobban kihasználható. Ha komolyabb szándékaink vannak a makrofotózással, akkor közepes gyújtótávolságú objektívet válasszunk. Rovarok fotózásához, tökéletes képminőség elérésére válasszunk egy jó minőségű, nagy gyújtótávolságú makroobjektívet.

Közelre élesre állítható általános (nem makró) objektívek használhatók közelképek (de nem makrók) készítésére is, a maximális nagyítás többnyire legfeljebb 0,3x-es körüli. Ezekkel például szép közeli virágfotókat készíthetünk. Jobb minőséget és nagyobb nagyítást makroobjektívvel érhetünk el. Itt ismét megemlítem, hogy vannak más jó módszerek is közelképek készítésére.

Ha kedveljük az utcai fényképezést, mint fotós műfajt, akkor vásárolhatunk ahhoz alkalmasabb objektívet. Ez a műfaj utcai pillanatokat, az átlagembert az utcán megörökítő fényképezésről szól. A fényképezés alanya sokszor nem is tudja, hogy fényképezik, emiatt természetes viselkedés, hitelesség jellemzi az ilyen képeket. Sokszor megismételhetetlen, egyszeri, őszinte pillanatok ezek. Az utca szinte kincsesbányája a jobbnál jobb képeknek.

Meg kell említeni, hogy nálunk a 2014-ben életbe lépett új Polgári Törvénykönyv nem könnyítette meg az utcai fotósok dolgát. Elvileg, ha a jogszabályokat szigorúan nézzük, már a lefényképezéshez előre engedélyt kellene kérni a fotóalany(ok)tól, lehetőleg írásban. Az előre kért engedély során éppen a lényeg, a spontaneitás, a természetesség, őszinteség veszik el. Persze kérhetünk utólag is engedélyt. Tájékozódjunk a jogszabályban leírtakról, ha az utcán embereket szeretnénk fényképezni.

Ennél a műfajnál előnyös, ha észrevétlenek tudunk maradni, mert ha a fotóalany észreveszi, hogy fényképezik, akkor elkezd természetellenesen viselkedni. Emiatt célszerű kis méretű objektívet használni. Az objektívnek élesen, kontrasztosan kell rajzolnia, és előny, ha rosszabb fényviszonyok között is tudunk fényképeket készíteni. A háttérelmosás is elég szép legyen, ne nyújtson kellemetlen látványt. Ha utcai akciófotókat is szeretnénk készíteni, akkor fontos a gyors élességállítás is.

Ez a műfaj általában nem a nagyon kis mélységélességről szól, ezért akár a kit objektív is alkalmas lehet. Előnyös a képstabilizátor, hátrányos a kisebb fényerő.

Akár full frame, akár APS-C, akár M4/3" váz esetén sikerrel használhatunk olcsó, kicsi, nagy fényerejű (pl. f/1,8), nagyszerű képminőségű 50 mm-es objektívet, Ez full frame vázon normál látószögű objektív lesz, a másik kettőn enyhén tele. Ilyen például a Canon EF 50mm f/1,8 STM, vagy az ehhez hasonló Nikon AF-S 50mm f / 1.8G objektív. Sony APS-C esetén nagyszerű a Sony E 50mm f/1.8 OSS objektív.

Nagyobb látószög igénye esetén APS-C vázon használhatjuk a Canon EF-S 24mm f/2,8 STM palacsinta objektívet, full frame vázon a Canon EF 40mm f/2,8 STM objektívet, vagy más rendszer esetén hasonló (kb. 40 mm) ekvivalens gyújtótávolságú kis objektívet.

Van, aki távolabbról szeret fotózni, amelyhez teleobjektívre van szükség. Szívesen leírnám, hogy használjunk full frame váz esetén kiváló képminőségű, 70-200 mm gyújtótávolságú, f/2,8 fényerejű, képstabilizátoros profi objektívet, ez azonban nagy mérete, nagy súlya miatt kevésbé alkalmas. Helyette inkább egy könnyebb zoom, vagy nagyobb fényerejű, fix, 135 mm-es objektív jöhet szóba. Kisebb érzékelő esetén kisebbek a változtatható gyújtótávolságú teleobjektívek, ezért azok is alkalmasak lehetnek. Akár ugyanazok is, amelyeket fentebb is említettem már.

Az eddig elmondottak alapján az objektívek beszerzésénél követhetjük azt a koncepciót is, hogy több, például három változtatható gyújtótávolságú, jó minőségű objektív beszerzésével lefedünk egy nagyobb gyújtótávolság-tartományt. Ezzel elérjük azt, hogy az ultra nagy látószögtől a közepes tele tartományig bármilyen gyújtótávolság a rendelkezésünkre áll, amely nagy rugalmasságot eredményez. Egy objektív lefedi az ultra nagy látószögű tartományt, egy a kit objektív tartományát, egy a teletartományt.

Az ultra nagy látószögű objektívet tájképek, városképek, épületképek készítésére, és szűk helyen történő fotózásra használhatjuk. A kit objektív nagyon sok célra jól használható, erről már részletesebben is írtam. A teleobjektívet szűk kivágású tájakhoz, személyek, madarak, állatok fényképezéséhez, és akár sportfotókhoz is használhatjuk. Az adott konkrét objektívnél mindig nézzük meg, hogy mire alkalmas igazán.

Full frame váz esetén például 11-24 mm-es vagy 16-35 mm-es, 24-70 mm-es, és 70-200 mm-es vagy 70-300 mm-es objektívvel tudunk lefedni egy nagyobb tartományt, mégpedig 11 mm vagy 16 mm-től 200 vagy 300 mm-ig. Főleg a nagy fényerejű változatok lennének előnyösek, de akkor brutálisan drága lenne a felszerelés, és brutális súlyt kellene cipelnünk.

Canon APS-C váz esetében nagyszerű lehetőség a már említett három képstabilizátoros zoomobjektív, a Canon EF-S 10-18mm f/4,5-5,6 IS STM, a Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM, és a Canon EF-S 55-250mm f/4-5,6 IS STM. Együtt lefedik a 16-400 mm ekvivalens gyújtótávolság-tartományt, amely nagyszerű lehetőségeket teremt.

A három objektív együttes ára üzletben vásárolva 255000 Ft, de ha a kit objektívet vázzal együtt vásároljuk 30000 forintért, akkor 205000 Ft, együttes tömegük mindössze 820 g. Ezek az objektívek műanyagból készültek, kevésbé tartósak, nem időjárásállók, de elég jó optikai minőségűek. Csak APS-C vázon használhatók, ezért kisebbek, könnyebbek, és olcsóbbak a full frame vázhoz készült objektíveknél.

Más gyártó APS-C rendszeréhez is találhatunk hasonló objektíveket, amelyek aránylag kedvező áron megvásárolhatók.

Micro Four Thirds (M4/3") rendszer esetén az objektívek valóban kisebbek és könnyebbek, de azt nem lehet elmondani, hogy olcsóbbak is lennének. Nézzünk meg az Olympus jelenlegi kínálata alapján egy olcsóbb lehetőséget. Az Olympus M.ZUIKO DIGITAL ED 9-18mm F4-5.6, az Olympus M.ZUIKO DIGITAL 14-42mm F3.5-5.6 II R, és az Olympus M.ZUIKO DIGITAL ED 40-150mm F4-5.6 R objektívek együttesen lefedik a 18-300 mm ekvivalens tartományt, amely mindkét végén kevesebb, mint a Canon APS-C objektívek esetében volt (16-400 mm). (Az Olympus neve időközben OM System-re változott.)

Ezek szintén normál (nem PRO) kategóriás objektívek, a középső objektív gyújtótávolsága némileg átfedésben van a másik két objektív gyújtótávolságával. Az objektívek kicsik és könnyűek, összesen 458 g a tömegük. Képstabilizátort nem tartalmaznak, azt ebben a rendszerben általában a váz tartalmazza (olyan vázat érdemes vásárolni). Az együttes áruk (425000 Ft) jóval magasabb a Canon APS-C objektívekhez képest, tömegük pedig 362 g-mal kevesebb.

Reményeim szerint a fentiek alapján átgondolhatjuk, hogy fotózási szokásainkat, céljainkat figyelembe véve szükségünk van-e mindhárom változtatható gyújtótávolságú objektívre, vagy esetleg egy vagy kettő is elég, és azt is megfontolhatjuk, hogy milyen fényerejű változatot próbáljunk keresni, ha lehetséges. Átgondolhatjuk, hogy valamelyikük helyett vagy mellett be szeretnénk-e szerezni olyan fix gyújtótávolságú objektíveket, amely számunkra valamilyen szempontból előnyösebbek, esetleg valamilyen speciális célra jobban használhatók (például makroobjektív). Végül dönthetünk úgy is, hogy csak fix gyújtótávolságú objektívekből próbáljuk meg összeválogatni azt a néhány objektívet, amelyre szükségünk van. Ekkor azonban elveszítjük a zoomobjektívek rugalmasságát.

Nagyon fontos, hogy nézegessünk a kiszemelt objektívvel készült képeket, mert ez nagy segítséget jelent a választásban. Ezek lehetőleg manipulálatlan tesztképek legyenek. Meg tudjuk nézni, hogy mennyire sokan használják az adott objektívet, milyen témák fotózására használják, milyen a háttérelmosás, mennyire jól néznek ki a képek. Full frame és APS-C vázon is használható objektív esetében megnézhetjük, hogy a kisebb érzékelőn is népszerű-e az objektív, sokan használják-e. Ha nem, az intő jel. Próbáljunk rákeresni az objektív esetleges problémáira (például gyakori pontatlan élességállítás). Olvassunk teszteket, tapasztalatokat a használatáról. Gondoljuk át, hogy maradéktalanul alkalmas-e céljainkra.

Nem feltétlenül kell a teljes gyújtótávolság-tartományt lefedni, ha hiányzó szakaszok, "ugrások" vannak, az nem feltétlenül probléma. Fix gyújtótávolságú objektívek esetében eleve csak néhány gyújtótávolság áll rendelkezésre. A lényeg az, hogy azok a gyújtótávolságok, amelyeket szeretünk használni, rendelkezésre álljanak.

Mivel magam Canon APS-C rendszerrel fotózom, azzal van tapasztalatom, ezért foglalkoztam kiemeltebben ezzel a rendszerrel.

Felmerülhet a kérdés, hogy vásároljunk-e használt objektívet? Ezt mindenki maga döntse el, saját felelősségére. Én magam több esetben a használt objektív vásárlása mellett döntöttem, és a tapasztalataim kedvezőek. Volt, hogy olyan „használt” objektívet vásároltam, amelyet sohasem használtak, például a kitben vásárolt kit objektívre nem volt szüksége valakinek, és eladta. Ebben nem volt kockázat. Legyünk azonban körültekintőek, ha gyanús jelet észlelünk, inkább engedjük el, és keressünk megbízhatóbb eladót. Lehetőleg próbáljuk ki az objektívet. A leesett, ütődést kapott objektívet el kellene kerülni, de ez a próba során nehézen megállapítható. Ha azt látjuk, hogy valaki váltás miatt a teljes felszerelését eladja, akkor talán nagyobb bizalmunk lehet. Az is előnyös lehet, ha kereskedőtől vásárolunk. A jófogáson is megtalálhatók az eladók értékelései, akár magánszemély, akár céges vállalkozó az eladó.

24.4.1. Miért nem számít az objektív felbontóképessége?

Ezt a részt erősen figyelmébe ajánlom mindenkinek. Az objektívek megítélése még napjainkban is eléggé felbontóképesség (élesség) központú, pedig valójában ez nem annyira fontos paraméter. Nézzük meg, hogy miért nem.

Az objektív felbontóképességére sokan úgy tekintenek, mint a legfontosabb paraméterre, amely szinte önmagában eldönti egy objektív minőségét. Talán azért foglalkoznak vele ennyit, mert ezt könnyű tesztelni. A ma elérhető objektívek többsége felbontóképesség szempontjából már meglehetősen jó. A „ma elérhető objektívek” alatt nemcsak a mai vagy közelmúltbeli gyártásúakat értem, hanem akár az 1960-as, 1970-es években, vagy akár még korábban gyártottak közül is a jobbakat. Gondoljunk bele, hogy a mai fix gyújtótávolságú objektívek egy részének optikáját még az analóg korszakban, meglehetősen régen tervezték, az újabb és újabb változatokban az optika változatlan maradt, csak az egyéb dolgokat (automata élességállítás, rekeszlamellák, tükrözésmentesítő réteg, kinézet, stb.) korszerűsítették. Jó példa erre a Canon EF 50mm f/1,8 objektívje, amely hagyományos tervezési elvek mentén jött létre, különleges lencsetagokat nem tartalmaz, amelynek első változata 1987-ben, jóval több, mint negyed százada jelent meg, és a mai napig gyártják, jelenleg Canon EF 50mm f/1,8 STM objektívként. Az általunk (mindenkinek saját maga által) felbontóképesség szempontjából vagy más szempontból túl rossznak tartott objektívet pedig el tudjuk kerülni azáltal, hogy nem használjuk őket.

A kérdés az, hogy a már meglehetősen jó felbontóképességű többségnél fellelhető kisebb felbontóképességbeli különbségek mennyit számítanak. A legtöbb felhasználási területen véleményem szerint ezzel kevéssé kell foglalkozni, nem nagyon számít.

Ennek több oka is van. Lássuk ezeket.

Egy teszt csak azt mutatja meg, hogy az adott laboratóriumi körülmény között, egy bizonyos szempontból hogyan viselkedett az objektív. Ebből azonban a hétköznapi körülmények közötti használhatóságról messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. A felbontóképesség tesztből nem látszik, hogy milyen szép képet lehet készíteni az objektívvel.

Ha egy kép nem éles, annak legritkább oka az objektív felbontóképessége. Az objektívtervezés már régi tudomány, akár már az 1930-as, ’40-es években, vagy még korábban tervezett objektívek is élesek voltak. Meg kell tanulni az adott objektívet helyesen használni, ki kell tapasztalni, hogy mire alkalmas, és milyen körülmények között készíthetjük vele a legjobb képeket.

Ismerni kell az adott objektív korlátait, és tudni kell alkalmazkodni hozzájuk. Például ha tudom, hogy egy objektív tág rekesznél lágyabban rajzol, akkor azt is tudom, hogy mennyire kell rekeszelni az objektívet, hogy éles képet kapjak. Rekeszeléssel általában nő a felbontóképesség, és van egy optimális rekeszérték, amelynél a felbontóképesség a legjobb. Mindenféle használati tárgynak megvannak a korlátai, nemcsak az objektíveknek, ki kell ismernünk a tulajdonságaikat, meg kell tanulnunk használni azokat. A kisebb felbontóképességű objektívvel készült képből legrosszabb esetben kisebb méretű papírképet készíttethetünk, mint a legjobb felbontóképességű objektívvel készült képből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy esetleg utólag kissé csökkenteni kell a kapott kép felbontását, és akkor tökéletesen éles képet kapunk.

A legtöbb objektív (de bármi mást is ide érthetünk, például fényképezőgépet vagy mobiltelefont) sokkal jobb, mint amennyire az emberek képesek azt használni. Sokszor az objektívet szidják a nem elég éles kép miatt, pedig ők nem tettek meg mindent az éles kép elérése érdekében.

A fényviszonyok például sokkal többet számítanak abban, hogy jó képet kapjunk, mint az objektív felbontóképessége. Például a levegőtávlat eleve korlátozza az elérhető felbontást. A jó képhez nem feltétlenül nagy felbontóképesség kell, más tényezők sokkal fontosabbak. Azonban például a tudományos célú fényképezésre az utóbbi állítás nem vonatkozik, mert ott elsődleges fontosságú lehet, hogy minden részlet a lehető legjobban látszódjon, de az amatőrök legtöbbször nem ilyen célból fényképeznek. Makrofelvételek, tájképek esetén fontos az élesség, a részletgazdagság.

Ha 100% nagyításon (eredeti méretben) megnézünk egy átlagos fényképet, akkor azt láthatjuk, hogy csak egy síkban, az élesre állítás síkjában maximálisan éles, és lehetséges, hogy a képfelületnek csak mintegy öt százalékát vagy még kevesebbet foglal el a fókusz síkjába eső témarészlet, a többi terület többé-kevésbé a fókuszon kívül van, ezért többé-kevésbé életlen. Megfigyelhetjük azt is, hogy már az élességállítás síkjától igen kissé eltávolodva is meghaladja az élesség csökkenésének mértéke a különböző fajta objektívek közötti felbontóképesség-különbségből eredő kismértékű élességbeli különbséget.

A fényképezendő téma is sokszor mozgásban van. Fúj a szél, mozognak az emberek, állatok, vagy akár az autók. Az objektív felbontóképességét maximálisan csakis úgy használhatjuk ki, ha minden mozdulatlan. A téma és a fényképezőgép is. Ha szabad kézből fényképezünk, vagy a téma mozog, akkor jóval többet veszíthetünk a bemozdulás miatt, mint amennyi különbség az egyes objektívek között van.

A nézőközönség a fényképen soha nem azt nézi (legalábbis jó fénykép esetén), hogy vajon mennyi lehetett az objektív felbontóképessége. Az a jó kép, amely a néző érzelmére hat, és ha jó a kép, akkor a szemlélőnek a technikai kérdések eszébe sem jutnak. Sajnos sokan hiszik azt, hogyha jobb felszerelésük lesz, akkor jobb képeket is fognak készíteni. De a dolog nem ezen múlik.

Összefoglalni mondandómat talán a következőképpen lehetne: Amatőr, vagy más néven hobbifotózást feltételezve, a ma elérhető objektívek felbontóképesség szempontjából már elég jók, kicsi a különbség közöttük, amely valójában nem igazán számít. Érzelemre ható képet kell próbálni készíteni, de az érzelemre hatás nem az objektív felbontóképességén múlik. Egyéb körülmények sokkal fontosabbak. Egy objektívnek a felbontóképességén kívül számos más tulajdonsága is van, amelyek sokkal fontosabbak a képalkotás szempontjából.

Ezekkel a gondolatokkal bizonyára sokan nem értenek egyet. Ez mindenkinek szíve joga. A fentiekkel nem azt mondom, hogy fotózzunk akár a lehető legrosszabb felszereléssel, mert a felszerelés semmit se számít. Ezt sajnos nem lehet mondani, mert igenis van jelentősége, de nem az objektív felbontóképessége a legfontosabb. Ha jól összeválogatjuk a felszerelést, akkor aránylag jó áron juthatunk olyan felszereléshez, amely amatőr fotózás céljára jól megfelel, már az olcsóbb objektívek között is meglehetősen jó minőségűeket találhatunk.

Amikor értelmezzük a fentieket, azt kell megnézni, hogy mire van szüksége egy amatőr fotósnak. Mire szeretné használni képeit? Hol szeretné megjeleníteni azokat? Ebből kell kiindulni. Ha ezeket végiggondoljuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy APS-C érzékelő és 12 MP felbontás már bőven elég. Ebből akár kiállításra szánt képet is készíttethetünk, ha a kép jó minőségű. Vegyünk egy szélsőséges példát. A Canon EF-S 18-55 mm-es képstabilizátoros kit objektívek ezt az érzékelőt igen jól kiszolgálják, sőt még akár kicsivel nagyobb felbontásút is. Azonban ha 24 MP-es vázon használjuk ezeket, akkor észrevehetjük, hogy ehhez az érzékelőhöz már kicsit kevés a kit objektív felbontóképessége. Azonban el se várható ennél nagyobb felbontóképesség egy olcsó objektívtől. A kérdés az, hogy mit tegyünk? Vásároljunk egy drága objektívet, amely hasonló gyújtótávolság-tartományú, és valóban jól kihasználja a 24 MP-es APS-C érzékelőt? Ilyen zoom objektívet csak a profi objektívek között találhatunk, nagyon drágán (ha egyáltalán létezik). Azt mondom, hogy nem ebbe az irányba kell elmozdulnunk. Ha mindenképpen nagyobb pixelszintű élességet szeretnénk látni, akkor inkább számítógépes program segítségével át kell méretezni kit objektívvel kapott 24 MP-es képünket körülbelül 15 MP-esre, kicsi élesítés alkalmazásával. Máris sokkal jobban néz ki képünk 100% nagyítással szemlélve is, egyúttal a képzaj is kevesebb lett. A 15 MP-es képből még mindig igen jelentős méretű papírképet készíttethetünk. A minél jobb technikai paraméterek hajszolásának nincs értelme, és sok felesleges vásárlás az eredménye.

A fentiekkel nem azt mondom, hogy rossz objektívvel fotózzunk, hanem azt, hogy ha kicsit kisebb objektívünk felbontóképessége, az nem olyan nagy probléma, ha az objektív egyéb tulajdonságai alapján azzal nagyszerű felvételeket tudunk készíteni, például ízlésünknek teljesen megfelelő, nagyon szép a háttérelmosás. Ha nagyobb felbontóképesség és nem túl szép háttérelmosás, és valamivel kisebb felbontóképesség és a jóval szebb háttérelmosás között kell választani, akkor inkább a szép háttérelmosást válasszuk. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a kontrasztosabb képet élesebbnek érzékeljük, ezért részesítsük előnyben a kontrasztosabban rajzoló objektívet.

A fentiek alapján felmerülhet a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán a teszteknek. Természetesen van. Segítségükkel bizonyos műszaki paraméterek tekintetében el tudjuk dönteni, hogy a vizsgált objektív nyújt-e annyi többletet meglévő objektívünkhöz képest, hogy érdemes azt megvennünk. A tesztekkel és az objektívvel készített fotók megtekintésével már néhány objektív felesleges megvásárlásáról sikerült lebeszélnem magam. A tesztekben sokszor nemcsak a felbontóképességről kapunk információt, hanem a képalkotás szempontjából fontosabb tulajdonságokról is. Ilyenek lehetnek például a kromatikus aberráció mértéke, az objektív rajzának kontrasztossága, a színvilága, a peremsötétedése, stb... Vannak olyan paraméterek, amelyek igen fontosak, de nemigen számszerűsíthetők, ilyen például a közvetlenül ráeső fénnyel szembeni ellenálló képesség, vagy a bokeh. Ezek legfontosabbika talán a kontraszt és a háttérelmosás milyensége. Ezt utóbbit mérni nem nagyon lehet, inkább próbafelvétellel szokták tesztelni. Az fontos szempont, hogy csak akkor vásároljunk meg egy objektívet, ha annak meglévő objektívjeinkhez képest valódi előnyei vannak. Azaz általa másabb jellegű, elképzelésünknek jobban megfelelő képeket tudunk készíteni.

Az objektívvel készített képek nézegetése nagyon fontos, ha választás előtt állunk. Ebből láthatjuk igazán, hogy milyen az adott objektívvel készült kép hatása.

Néhány egyéb szempont

Néhány, eddig nem tárgyalt szempontot is figyelembe kell vennünk.

Szánunk időt az utófeldolgozásra?

A nyers formátumban történő fotózásnak akkor van értelme, ha utófeldolgozás során kihasználjuk a nyers formátumban rejlő lehetőségeket abból a célból, hogy a leginkább kedvünkre való fényképet kaphassuk meg. Az utófeldolgozás időigényes dolog. Ha erre igényünk van, akkor csak olyan fényképezőgép jöhet számításba, amelynél rendelkezésre áll a nyers formátum. Kis méretű érzékelőnél azonban kevésbé van ennek jelentősége, mert csodát nem tudunk tenni nyers formátum esetén sem. Arra azonban jó lehet, hogy a fényképezőgép által készített JPEG képhez képest más jellegű képet készítsünk. Sokszor már 1” méretű érzékelő esetén is rendelkezésre áll, nagyobb érzékelő esetén pedig majdnem minden esetben. Ha van igényünk erre a szolgáltatásra, akkor vásárlás előtt bizonyosodjunk meg arról, hogy rendelkezésre áll-e ez a lehetőség. Az semmiképpen sem hátrány, ha lehetséges a használata, mert akkor később is dönthetünk úgy, hogy saját magunk dolgozzuk ki képeinket.

Mennyire áll kézre a fényképezőgép?

Ha nagy a kezünk, akkor egy kis fényképezőgép kezelésével problémáink lehetnek. Ha pici a kezünk, akkor a kis gép nekünk való lehet. Vásárlás előtt mindenképp érdemes kipróbálni, hogy az adott típus kezelése kényelmes legyen számunkra. A kisebb gépek között is vannak könnyebben kezelhetők, és a nagyobbak között is nehézkesebben kezelhetők.

MILC esetén rendelkezésre áll elektronikus kereső?

Ez talán elsőre kevésbé tűnik fontos szempontnak, pedig valójában az. Ne ezen spóroljunk, olyan gépet vegyünk, ahol ez rendelkezésre áll.

Mennyire csendes a fényképezőgép?

Ha sokat fotózunk olyan környezetben, ahol nem megengedhető az exponáláskor keletkező zaj, akkor olyan fényképezőgépet kell vásárolni, amely csendes működésű. A két legfontosabb zajforrás a tükörreflexes fényképezőgépekben a felcsapódó tükör, és mindenféle cserélhető objektíves fényképezőgép esetében a redőnyzár.

Ha nem megengedhető a zaj, akkor a tükörreflexes fényképezőgépek eleve kiesnek. A tükör nélküli cserélhető objektíves vázak közül pedig azok jöhetnek szóba, amelyek rendelkeznek tisztán elektronikus zárral is. Az elektronikus zár hangtalan. Fontos szempont lehet a hangtalan élességállítású objektív is, ezért az egyenáramú motoros élességállítás kerülendő, inkább ultrahang motoros, vagy léptetőmotoros élességállítás jöhet szóba (a manuális mellett) ilyen helyeken. Bizonyos esetekben a kompakt fényképezőgépek zoom motorjának a hangja is zavaró lehet. A kompakt fényképezőgépek élességállításkor és exponáláskor általában elég csendesek.

Rendelkezésre állnak az elvárt szolgáltatások?

Napjainkban szerencsés esetben már egy belépő szintű fényképezőgép is sok szolgáltatást kínálhat, alaposan tájékozódjunk ezekről, mielőtt vásárlásra szánjuk magunkat.

A teljesség igénye nélkül soroltam fel néhány szempontot. Mindenképpen tájékozódjunk az interneten, vagy nagyobb tapasztalattal rendelkező ismerősünktől, nézegessünk teszteket, különböző körülmények között készült képeket, tanulmányozzuk át a fényképezőgép specifikációját mielőtt döntünk.

24.5 Szükségünk van felszerelésünk frissítésére?

Ezzel a témával kapcsolatban nagyon sokan csapdába esnek, ezért is érzem úgy, hogy írnom kell róla. Többféle viszonylatban is lehet tárgyalni a témát. A teljesség igénye nélkül írok néhány szempontról.

Már néhány évvel ezelőtt is előfordult, hogy egyesek APS-C DSLR fényképezőgépről Olympus M4/3” gépre váltottak. Azért Olympusra, mert az kicsi volt. Eladták a teljes tükörreflexes felszerelésüket, és helyette megvették a kiszemelt M4/3” vázat és az objektíveket. Ezzel a cserével a felszerelés térfogata jóval kisebb lett, a tömege is jelentősen csökkent. Tudták, hogy az M4/3” rendszer képminősége nem éri el, csak megközelíti az APS-C képminőségét, a fényképezési szokásaikhoz azonban jól illett az új felszerelés.

Aki sokat utazik, az általában kisebb, könnyebb felszerelésre vágyik, amelyet szívesebben visz magával. Ilyen esetben érthető, ha lecseréli tükörreflexes rendszerét egy könnyebbre, kisebbre. Erre a célra is jó lehet egy kisebb, könnyebb M4/3" rendszer.

Ezek tudatos döntések voltak, és rendben is van minden szempontból.

Az szokott problémát jelenteni, hogy sokan úgy gondolják, hogy azért nem tudnak elég jó képeket készíteni, mert meglévő felszerelésük nem elég jó. Csábítja őket a modernebb, újabb, esetleg drágább felszerelés. Úgy érezhetik, hogyha full frame vázra váltanak, vagy tükrös rendszerről tükör nélkülire, az hozzásegíti őket a jobb képekhez. Sőt, vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy a full frame váz mellé költséget nem kímélve drága profi objektíveket kell venniük, mert azok segítségével minden bizonnyal profi képeket tudnának készíteni. Aztán jön a keserű kijózanodás. A képek nem lesznek jobbak, mint korábban, a felszerelés tömege és mérete jóval nagyobb lett.

Mit tehetünk, hogy elkerülhessük az ilyen és ehhez hasonló csapdákat? Ejtsünk erről néhány szót. Az egyik legfontosabb dolog, hogy ne dőljünk be a téves hiedelmeknek.

A profik mindig full frame vázzal fényképeznek. Ez egyszerűen nem igaz. A profik mindig olyan felszereléssel fényképeznek, amely számukra az adott feladathoz a legcélszerűbb.

A komolyabb fotósok végül mindig full frame váznál kötnek ki. Ez sem igaz. Nagyon sok komoly fotósnak megfelel az APS-C vagy az M4/3” rendszer is.

A full frame váz a legjobb. Ez sem igaz. A full frame váz mindössze másabb, mint az APS-C. Abszolút értelemben, és csak a képminőséget nézve persze igaz az állítás. Ha összehasonlítjuk a full frame érzékelős Canon EOS 5D Mark II 21 MP-es váz, és a 24 MP-es Canon EOS 750D APS-C váz érzékelőjének egy képpontra eső területét, akkor azt láthatjuk, hogy a 750D-nél körülbelül 13 négyzetmikrométer, az 5D esetében pedig 41 négyzetmikrométer. A különbség körülbelül háromszoros. A nagyobb képpontméret nagyobb dinamikát jelent, rossz fényviszonyok között jobb teljesítményt, kevesebb zajt, és azt, hogy a kisebb felbontóképességű objektív is jobban kiszolgálja. Ha csak ezt nézzük, akkor valóban jobb. Azonban az amatőr fotózás szokásos körülményei között legtöbb esetben még nem jelentkeznek a kisebb érzékelő hátrányai, ezért lehet azt mondani, hogy nem jobb, hanem inkább másabb. Erről már fentebb is írtam. Ha egyéb tényezőket is mérlegelünk, akkor több szempontból arra juthatunk, hogy a kisebb érzékelős felszerelés jobban megfelel számunkra akár a képminőséget nézzük, akár a képi világot, akár az árakat, akár a felszerelés terjedelmét és tömegét.

Mérlegeljük, hogy valóban szükségünk van-e a váltásra, vagy csak a szemünk kívánja az új felszerelést. Az emberek általában mindig többre vágynak, főleg ha látnak olyan felszerelést az interneten vagy az ismerősnél, amely olyan képességekkel rendelkezik, amilyenekkel a jelenlegi felszerelésük nem, és főleg akkor nehéz ellenállni a csábításnak, ha az ismerős ráadásul arról áradozik, hogy az ő felszerelése ilyen tökéletes, meg olyan tökéletes. Az igazság az, hogy bizonyos (ritkább) speciális esetekben valóban nagyon fontos a felszerelés. A legtöbb esetben azonban egy általános képességű felszereléssel is hasonlóan jó képeket készíthetünk.

Fel kell magunknak tenni a kérdést, és őszintén kell válaszolni rá, hogy a jelenlegi felszerelés valódi korlátot jelent, valami konkrét okból nem felel meg? Ha nem tudjuk alátámasztani a tervezett vásárlást komoly érvekkel, akkor inkább álljunk el a vásárlástól.

Sokan azért szeretnének váltani, mert az új felszereléstől sokkal jobb képeket várnak. Pedig ez a legtöbb esetben nem így lesz. Gondoljuk át, hogy kellően kihasználjuk-e jelenlegi felszerelésünk lehetőségeit. Lehetséges, hogy új felszerelés vásárlása helyett esetleg meg kell tanulni jobban fotózni? Esetleg nagyobb gyakorlatot szerezni? Ezekre a kérdésekre mindenkinek saját magának kell felelnie.

Elemezzük kritikus szemmel képeinket, és ha hibát látunk, akkor gondoljuk őszintén végig, hogy a problémát valóban a felszerelés korlátai okozzák-e, vagy mi magunk hibáztunk, esetleg a tapasztalatlanságunk okozza-e a problémát.

Lehetséges tehát, hogy új felszerelés vásárlása helyett inkább saját magunk fejlesztésére kell időt szánnunk. Például fejleszthetjük kompozíciós készségünket, értsük meg a fényt és fotózzunk szép fényben, például kék órában, keressünk látványos helyeket a fotózáshoz, használjunk állványt, amikor szükséges, vigyük gyakran magunkkal felszerelésünket, és fotózzunk gyakran, hogy nagyobb gyakorlatot szerezzünk, fotózzunk RAW formátumban, és tanuljuk meg az utófeldolgozást, hogy a legtöbbet hozhassuk ki képeinkből.

Természetesen lehetséges olyan eset, amikor a váltás valóban szükséges lehet, és nem csak pénzkidobás. Sok ilyen eset lehetséges. Például a sokkal jobb képminőség és a sokkal több lehetőség miatt indokolt lehet a kiméretű érzékelővel felszerelt kompakt gép lecserélése M4/3”, APS-C tükör nélküli, vagy DSLR félszerelésre. Indokolt lehet egy képstabilizátor nélküli objektív lecserélése hasonló képstabilizátoros objektívre. Indokolt lehet bizonyos konkrét célra szolgáló nagyobb fényerejű fix gyújtótávolságú objektív beszerzése is.

De például makrofotózást elkezdeni nemcsak makroobjektívvel lehet, kezdetben megfontolhatjuk a közgyűrű vagy a jó minőségű előtétlencse használatát is.

A lényeg az, hogy akkor váltsunk, amikor valóban szükséges, és úgy, hogy azt utólag se bánjuk meg.

Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal