Színhőmérséklet, fehéregyensúly

Ebben a fejezetben a fénykép színeiről lesz szó. Egyrészt színhelyes képek készítéséről, másrészt a színhőmérséklet megfelelő megválasztásával hangulatos képek készítéséről. Szó lesz egyéb, a színekhez kapcsolódó témákról is.

A színrendszer kiválasztása

A digitális fényképezőgép a kép információit számok formájában tárolja. Az emberi szem által látható rengeteg színárnyalat digitális formában történő tárolására többféle színrendszert alkottak meg. A színrendszer azt határozza meg, hogy az adott színt hogyan írjuk le a digitális rendszerben számok formájában. Számos fényképezőgép-típus lehetőséget biztosít kétféle, sRGB és Adobe RGB színrendszer használatára, amelyek közül a menüben választhatunk. A kétféle színrendszer eltérő módon írja le a színeket. Amatőr célú fotózás esetén az sRGB-t ajánlatos választani, mert minden otthoni eszköz ezt ismeri. Ha nem ezt tesszük, akkor képeink nem színhelyesen jelennek meg például a monitorunkon, televíziónkon.

Színhőmérséklet

Egy izzó test fényt bocsát ki magából. Gondoljunk a vasöntödében látható folyékony, izzó vasra, vagy a tűzhányók által kilövellt lávára. A nap, vagy a hagyományos izzólámpa izzószála egyaránt izzásban van. Ha egy (csak elméletileg létező) „abszolút fekete” testet hevíteni kezdünk, akkor először sötétvörösen kezd izzani, majd a hőmérséklet emelkedésével egyre sárgásabban, végül egyre kékesebb színben izzik. A test hőmérsékletét a Kelvin skála szerint mérjük (abszolút hőmérséklet). Az abszolút fekete test Kelvin skálán mért hőmérséklete és színe között egyértelmű összefüggés van, és ez teszi lehetővé, hogy az általa kibocsátott fény színét a hőmérsékletével jellemezzük. Ezt kiterjeszthetjük úgy, hogy egy valóságos fényforrás színét azzal a hőmérséklettel jellemezzük, amelyre az abszolút fekete testet kellene hevíteni ahhoz, hogy ugyanolyan színű fényt bocsásson ki magából, mint a valóságos fényforrás. Ezzel el is jutottunk a színhőmérséklet fogalmához.

Azt mondjuk, hogy a fény színhőmérséklete annyi Kelvin (jele: K), ahány Kelvin hőmérséklete lenne annak az abszolút fekete testnek, amely ugyanolyan színű fényt bocsátana ki magából.

Az alacsonyabb érték vörösesebb fényt jelent, a magasabb pedig kékesebbet. A hagyományos háztartási izzólámpa fényének színhőmérséklete körülbelül 2800 K, a fotólámpáé 3200 K, a délelőtti és délutáni napfény 5200 K, delelő nap 7000 K, a vaku 5500 K, a kellemes meleg fényű LED „izzó” 2800 K, a gyertya fénye 1700 K. A nyári napsütés a déli órákban a délelőttinél nagyobb színhőmérsékletű, kékebb, napkelte után és napnyugta előtt jóval kisebb színhőmérsékletű, vörösebb. Az ég kékje akár a 20000 K-t is elérheti.

A fényforrások színe

A fényforrások egyik csoportját az úgynevezett hőmérsékleti sugárzók alkotják. Ezek magas hőmérsékletük (izzásuk) által bocsátanak ki fényt magukból. A fénysugárzás elektromágneses sugárzás, amelynek hullámhosszától függ, hogy azt milyen színként érzékeljük. Az emberi szem a 380-750 nm (nanométer) hullámhosszúságú fényt képes érzékelni, ezek alkotják a szivárvány színeit is. A 380 nm hullámhosszúságú fényt ibolyának nevezzük, az ennél is kisebb hullámhosszúságú sugárzás, amelyet már nem tudunk érzékelni, az ultraibolya tartomány. A 750 nm hullámhosszúságú fényt még érzékeljük, ennek színe vörös, az ennél nagyobb hullámhosszúságú tartomány, amelyet már nem érzékelünk, az infravörös tartomány.

A hőmérsékleti sugárzók (izzó testek) által kibocsátott fényben különböző – de számottevő – intenzitással minden hullámhosszúságú látható fény megtalálható. Az ilyen fényforrásokat folytonos színképű (spektrumú) fényforrásoknak nevezzük.

A színkép (spektrum) megmutatja, hogy milyen színű összetevő milyen intenzitással van jelen a fényben.

A pontos megértéshez szólok néhány mondatot a tárgyak színéről. A tárgyak a rájuk eső fény bizonyos összetevőit többé-kevésbé elnyelik, más színkomponensek visszaverődnek a felszínükről. Ha nappali napfényben megnézünk egy sárga pólót, azt sárgának látjuk. Nem azért látjuk sárgának, mert a póló sárga fényt bocsát ki magából, hanem azért, mert a nap fényének csak az emberi látás számára sárga színt eredményező komponenseit veri vissza, a többit elnyeli. Ha olyan fénnyel világítanánk meg a pólót, amely nem tartalmazná ezeket a visszaverődő, sárga színt eredményező komponenseket, akkor a pólót nem láthatnánk sárgának. A tárgyak színe tehát csak az emberi látással együtt értelmezhető, nem magának a tárgynak a tulajdonsága, más élőlény teljesen másképp érzékelheti ugyanannak a tárgynak a színét.

Legismertebb hőmérsékleti sugárzó a nap, az izzólámpa, a gyertya. Az élőlények – és így az ember is – a napból érkező természetes nappali megvilágításhoz alkalmazkodtak, az emberek ezt érzékelik „fehér” fényként. Ennek ellenére nem könnyű a fehér fényt definiálni, mert a földről nézve, a föld légkörének módosító hatása miatt a nap fénye sem mindig egyforma színű, színe az évszaktól és a napszaktól is függ. Az alábbi ábrán nézzük meg a napfény színképét egy bizonyos (jellemző) időpontban.

Az ábrán láthatjuk, hogy a napfény minden hullámhosszúságú látható fényből tartalmaz valamennyit, legnagyobb intenzitással a zöld tartományban.

Nézzük meg egy közepes fényerejű hagyományos izzólámpa színképét:

Az izzólámpa fényében sokkal intenzívebbek a vörös és sárga összetevők, és sokkal kevésbé intenzívek a zöldek és a kékek, ezért fénye a nap fényénél sokkal vörösebb.

A fenti ábrákon is láthatjuk, hogy a hőmérsékleti sugárzók folytonos színképű fénysugárzók, mert mindenféle hullámhosszúságú látható fényt számottevő intenzitással sugároznak.

A fényforrások másik csoportját a gázkisülésen alapuló fényforrások alkotják. A gázkisülésen alapuló fényforrások által kibocsátott fény csak bizonyos hullámhosszúságú összetevőket tartalmaz kellő intenzitással, fényükben nem található meg minden hullámhosszúságú látható fény, vagy csak nagyon kis intenzitással. Színképük több éles csúcsot vagy sávot tartalmaz. Az ilyen fényforrásokat vonalas színképű fényforrásoknak nevezzük.

A fenti ábrán egy kompakt fénycső színképe látható. Megfigyelhetjük, hogy csak bizonyos hullámhosszúságú fényt (kék, zöld, vörös) sugároz kellő intenzitással.

Vonales színképűek a kompakt és egyéb fénycsövek, a sárga fényű nátriumlámpa, a higanygőzlámpa. Ezek fénye színhelyes képek készítésére nem, vagy csak erős kompromisszumokkal alkalmas. Szélsőséges példa a kisnyomású nátriumlámpa, amely gyakorlatilag csak 589 nm hullámhosszúságú sárga fényt sugároz, a többi színből szinte semmit. Mintha a fenti diagramon csak az 589 nm-nek megfelelő helyen lenne egy keskeny, magas függőleges sáv, máshol az intenzitás gyakorlatilag nulla. Emiatt a nátriumlámpa fényénél színhelyes képet készíteni lehetetlen. A kép sárga lesz.

A LED fényforrások (LED „villanykörték”) színképe – bár működésük nem gázkisülésen alapul – szintén vonalas, nem tartalmazza a fehér fény összes komponensét, hanem csak egyes összetevőket, amellyel a fehér fény látszatát kelti.

A villanófény (vaku) színképe (mivel működése gázkisülésen alapul) vonalas, azonban a sávok igen sűrűn helyezkednek el, és a teljes látható spektrumot kitöltik, sőt, még azon túl is sugároz. Ez azt eredményezi, hogy segítségével nagy színhűségű világítás érhető el.

Láthatjuk, hogy fotózáshoz leginkább a hőmérsékleti sugárzók, bizonyos LED lámpák, és a vakuk a legalkalmasabbak, ezekkel lesz a legkevesebb nehézségünk. A többi sávos színképpel rendelkező fényforrás csak (erős) kompromisszumokkal alkalmasak fotózás céljára, ha színhelyes képet szeretnénk.

Fényforrások és színhelyesség

Az elméletbe nem nagyon megyek bele, inkább a gyakorlatra helyezem a hangsúlyt.

A fényforrások színhelyességének jellemzésére a CRI (Color Rendering Index) szolgál. Különböző, előre definiált színekkel tesztelnek, és minél több szín jelenik meg valósághűen, annál jobb a fényforrás színhűség tekintetében. A vizsgált színek száma 8-tól 15-ig terjedhet. A CRI érték az egyes színeknél kapott színhűségek átlaga. Ebből következik, hogy azt nem mondja meg, hogy milyen színeknél vannak problémák. A CRI maximális, lehető legjobb értéke 100. A CRI-nek semmi köze a fényforrás színhőmérsékletéhez.

Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Ha egy piros virágot zöld levelekkel felhős ég alatt lefotózunk, akkor ugyan nem feltétlenül kapunk színhelyes képet, de a napfény folytonos színképe miatt a képet utólag színhelyesre tudjuk korrigálni.

Ha a virágot bevisszük a szobába, és lefényképezzük egy hagyományos izzó fényénél, ha esetleg nem is lesz színhelyes a képünk, de az izzólámpa folytonos színképe miatt szintén jól korrigálható lesz az eltérés.

Ha most vakuval fényképezzük le, de olyan kék színszűrőt teszünk a vaku elé, amely kiszűri (nem engedi át) a zöld, illetve sárgászöld komponenseket, akkor nem tudunk utólag színhelyes képet előállítani, a zöldek nem lesznek színhelyesek sehogyan sem. Ez amiatt van, mert a zöld levél a zöld és a sárgászöld színkomponenseket verné vissza (ezért látnánk zöldnek), de ezeket kiszűrtük a vaku fényéből a kék szűrővel.

A probléma tehát akkor jelentkezik, ha a fényforrás színképéből hiányoznak bizonyos hullámhosszúságú színek (vonalas színkép), vagy ugyan jelen vannak, de nagyon alacsony arányban vannak jelen.

A hagyományos fénycsövek CRI értéke túl alacsony (akár 50-60), ezért szinte lehetetlen velük színhelyes képet készíteni, a napfény fénycsöveké ennél magasabb.

A kompakt fénycsövek színhelyesség szempontjából szintén problémásak.

Az utcai megvilágításban régebben használt sárga fényű nátriumlámpa CRI értéke mindössze 20 körüli, ezért lehetetlen fényénél színhelyes képet készíteni.

A LED izzók („villanykörték”) és egyéb LED fényforrások esetében a csomagoláson sokszor megadják a CRI értéket, illetve az Ra értéket. Ez utóbbi tulajdonképpen 8 vizsgált színből képzett CRI érték.

Higgyük el, hogyha a CRI értéke 80 vagy afeletti, akkor általános fotózás céljára tökéletesen megfelelnek akár az olcsóbb LED fényforrások is.

Ez a JPEG képrészlet 80-as CRI értékű LED izzó fényénél készült, szabad kézből, ISO 3200 érzékenységen. A fehéregyensúly 3200 K-re hangolt hagyományos izzólámpára lett állítva. A fényforrás a specifikáció szerint 2700 K színhőmérsékletű meleg fehér volt. Sárgás színű lett minden a JPEG képen, de ne higgyük azt, hogy ez probléma.

A fenti képrészlet a fenti képpel egyidejűleg készült nyers fájlból készült RawTherapee programmal. Mindössze egyetlen kattintás volt megmutatni a programnak, hogy a csempe fehér.

Ha rendkívül magas igények vannak a színhűséggel szemben, csak akkor lehet szükségünk 90 vagy 95 CRI értékű LED fényforrásra. De ez már inkább a professzionális fotózás területe.

Színhelyes képek készítése

Fejlődésünk során látásunk leginkább a nap fényéhez alkalmazkodott. A föld felszínén a nap fénye sem azonos színű fényt ad, fényének színe függ a napszaktól és az évszaktól is. Abban agyunknak is nagy szerepe van, hogy például a napfény különböző színe ellenére piros pólónkat mindig piros színűnek észleljük, mert agyunk „tudja”, hogy az a póló piros, és ennek megfelelően korrigálja a látottakat. Ha szobában vagyunk, ahol a világítást hagyományos izzólámpa szolgáltatja, észre sem vesszük, hogy sárgás színben látjuk a világot, hanem agyunk munkájának köszönhetően hasonlóan érzékeljük a színeket, mint szabadban. Tegyük fel, hogy van egy olyan fényképezőgépünk, amely kültéren, délután 3 órai nyári napsütésben színhelyes képet ad. Ezzel a fényképezőgéppel fényképezünk az izzólámpával megvilágított szobában, és meglepődve tapasztalhatjuk, hogy képeink bántóan sárgák lettek. Amíg a szobában voltunk, nem érzékeltük ezt, azonban a fénykép megmutatja a korrigálatlan valóságot. Amikor a fényképet nézzük, akkor agyunk nem korrigál, és a képet elszínezettnek érzékeljük, látásunk tiltakozik ellene. Valami megoldást kellett találni a problémára, meg kellett oldani valahogyan, hogy különböző színű fényforrások esetén is megközelítőleg színhelyes képeket tudjunk készíteni.

Ebben a részben tehát színhelyes képek készítésével foglalkozunk. Ez azt jelenti, hogy a képen látható dolgoknak olyan színük legyen, mint a „valóságban”, nappali fényben. Persze ez sem egy pontos meghatározás, mert a Föld felszínén a napfény színhőmérséklete is változik a napszaktól, az évszaktól, és a pillanatnyi légköri viszonyoktól függően, de talán érthető, hogy mire gondolok.

Fehéregyensúly

A fényképen csak akkor kapunk valóságoshoz hasonló színeket, ha a megvilágítás színéhez alkalmazkodva megfelelően korrigálunk. Ennek a korrekciónak a megvalósítására szolgál a fényképezőgépen az úgynevezett fehéregyensúly beállítása.

A fehéregyensúly (angolul White Balance, rövidítve WB) beállításával úgy kompenzáljuk a JPEG kép létrehozásakor a színeket, hogy a fehér tárgy a képen is fehér legyen, és feltételezzük, hogy akkor a többi szín is a valóságosnak megfelelő lesz, és színhelyes képet kapunk.

A fehéregyensúly beállítása JPEG formátumban történő fotózásnál a legfontosabb, hiszen azt a JPEG kép létrehozásakor alkalmazza a fényképezőgép. A fehéregyensúly utólagos korrigálása is lehetséges képszerkesztő program segítségével.

A fehéregyensúly beállítása

A fehéregyensúly helyes beállítása fontos dolog. A témát megvilágító fény színe igen változatos lehet. Ahhoz, hogy különböző színhőmérsékletű fénynél készült képeken a színek természetesek legyenek, a fényképezőgépnek alkalmazkodnia kell a témát megvilágító fény színhőmérsékletéhez. Ezt szabályozhatjuk a fehéregyensúly beállításával. A beállítás során azt mondjuk meg a fényképezőgépnek, hogy milyen színű (színhőmérsékletű) fény világítja meg a témát, és a fényképezőgép ennek megfelelően korrigálja színhelyesre a JPEG képet.

A fényképezőgépekben van néhány előre definiált lehetőség, amelyek a leggyakrabban előforduló megvilágítási szituációk esetén megfelelően korrigált képet eredményeznek. A témát megvilágító fény színhőmérséklete szerint kell kiválasztanunk a megfelelő beállítást. Az alábbi ábrán láthatjuk a szokásos lehetőségeket.

A fehéregyensúly beállítása könnyen elérhető, akár külön dedikált gomb is lehet a hátoldalon, amelynek felirata általában WB. Aktiválásával a fentihez hasonló választási lehetőség jelenik meg, és kiválaszthatjuk a kívánt fehéregyensúlyt. Választhatunk automatikus fehéregyensúlyt, amikor a fényképezőgép automatikusan állítja be, vagy választhatunk manuális fehéregyensúlyt, amikor néhány előre definiált lehetőség közül mi választunk, végül beállíthatunk egyedi fehéregyensúlyt is. Az egyes lehetséges manuális beállítás (napfény, árnyék, stb.) választásakor a fényképezőgép meg is jelenítheti, hogy az milyen színhőmérsékletű megvilágító fényhez van hangolva. Természetesen egy adott konkrét szituációban általában nem pont annyi a megvilágító fény színhőmérséklete, mint amire a fényképezőgépet hangolták, azonban a legtöbb esetben megközelítően jó eredményt ad. Például egy hagyományos izzólámpa színhőmérséklete típustól, teljesítménytől függően 2500-3500 K tartományban bárhol lehet.

Automatikus fehéregyensúly (AWB): A fényképezőgép próbálja megállapítani, hogy milyen fényben fotózunk, és annak megfelelően próbálja színhelyessé korrigálni a képet. Átlagos körülmények között, nappali fényben kültéren, vagy beltérben vakuval készült képek esetében általában jól teljesít, egyébként hajlamos lehet tévedésre. Jobban járunk, ha az alábbiak közül választjuk ki a megfelelőt.

Napfény (kb. 5200 K): Közvetlen napfény esetén jó eredményt ad.

Árnyék (kb. 7000 K): Szabadban, árnyékos helyen, például egy ház árnyékában történő fényképezés esetén megfelelő. Árnyékban a témát az égboltról érkező kékes színű fény világítja meg.

Felhős ég (kb. 6000 K): Felhős ég esetén, amikor az égboltot felhők borítják, és nincs közvetlen napfény.

Hagyományos izzólámpa (kb. 3200 K): Hagyományos izzólámpa fényénél történő fotózáshoz. Léteznek fotózás céljára gyártott speciális izzólámpák is, ezek színhőmérséklete szokott 3200 K körüli lenni.

Fehér fénycső (kb. 4000 K): Fénycső és kompakt fénycső esetén alkalmazható. Előfordulhat, hogy kétféle fénycső fehéregyensúly közül is választhatunk, egyet a melegebb, és egyet a hidegebb színű fénycsövekhez.

Vaku (kb. 5500 K): Vakus felvételekhez ezt válasszuk, ha nincs ilyen lehetőség, használjunk helyette napfény fehéregyensúlyt.

Egyedi: Ez adja a legpontosabb eredményt. Ha ezt alkalmazzuk, akkor valamilyen módon megmutatunk a fényképezőgépnek egy, a valóságban fehér (vagy semleges szürke) felületet, és annak színeltérése alapján korrigálja színhelyesre a készítendő képeket. A lényeg az, hogy a fotózás helyszínén, a fotózásra használt fényben kell megmutatnunk a fehér vagy szürke felületet a korrekcióhoz.

Automatikus fehéregyensúly alkalmazásakor sokszor tévedhet a fényképezőgép, ezért valamelyik manuális lehetőség választása jobb eredményt ad, és nem is nehéz mindig a megfelelőt kiválasztani. Én szinte mindig ezek valamelyikét használom. A sávos színképet adó fényforrások egy része (pl. a fénycsövek) a színhűség szempontjából ingoványos terület, ha lehet, ezeket kerüljük el. A napfény, az izzólámpa, a vaku, a megfelelő minőségű LED fényforrás viszont utólag is jól korrigálható. Ha azt szeretnénk, hogy egy adott helyszínen készült felvételek azonos fehéregyensúly beállítással készüljenek, akkor az automata fehéregyensúly nem jó választás, mert a fényképezőgép minden egyes felvétel előtt megpróbálja meghatározni a témát megvilágító fény színhőmérsékletét, ezért akár minden egyes felvételünk más és más fehéregyensúly beállítással készülhet, és akár jelentősebb színeltérések is adódhatnak.

Egyedi fehéregyensúly adja a legpontosabb eredményt, ha fontos a pontos fehéregyensúly, ezt kell alkalmaznunk. Az egyszerűbb fényképezőgépeknél általában nem áll rendelkezésre. Alkalmazásával mintegy „megmérjük” a témát megvilágító fény színhőmérsékletét, és a fényképezőgép ez alapján korrigálja színhelyesre a JPEG képet. Többféle megvalósítás létezik, ha van ilyen lehetőség fényképezőgépünkön, olvassuk el a használati útmutatót. Az egyedi fehéregyensúly ikonja általában a következő:

Egyedi fehéregyensúly beállításakor szükségünk van egy fehér felületre, amelyet a témát megvilágító fény világít meg. Az egyik szokásos eljárás szerint erre kell irányítani a fényképezőgépet, majd meg kell nyomni egy erre a célra szolgáló gombot, és ekkor megállapítja a fényképezőgép a témát megvilágító fény színhőmérsékletét, és ez alapján korrigál. Ilyenkor azt érzékeli, hogy mennyire tér el a megmutatott fehér felület színe a fehértől. Ha például a megvilágító fény színhőmérséklete alacsony, akkor a fehér felület sárgás lesz, és a kék irányába kell korrigálni.

A másik szokásos eljárás az, amikor végtelenre állított fényképezőgéppel (hogy a lap homályos legyen), egy fényképet kell készíteni egy fehér lapról, utána a fehéregyensúlyt egyénire kell állítani, majd meg kell mutatni a fényképezőgépnek (ki kell választani) a fehér lapról készült fényképet, hogy az alapján tudjon korrigálni. A pontos eljáráshoz nézzük meg fényképezőgépünk útmutatóját.

Egyedi fehéregyensúly beállításához segédeszközöket is használhatunk, sőt, anélkül nem tudjuk beállítani. A legegyszerűbb eszköz egy fehér lap, például egy A4-es papírlap, de csak akkor jó, ha nem tartalmaz optikai fehérítőt. Fontos, hogy valóban semleges fehér legyen. Ha a lap megsárgult, akkor nem használható, mert hatására a hideg színek irányában eltolódott (kékes színű) képet kapunk. A fehéregyensúly beállítását segítő eszközöknél a színsemlegesség a legnehezebben megvalósítható követelmény.

Többféle, egyedi fehéregyensúly beállítása céljára gyártott segédeszköz közül választhatunk. Létezik például az alábbi ábrán látható, KiwiFotos márkajelzésű objektív elé tartható beállító eszköz. Vásárolhatunk ehhez hasonló kör alakú eszközt is. Ezeknek elvileg semleges fehér, áttetsző felületük van, és ezeken keresztül kell lefényképezni a témát megvilágító fényt, és a fényképezőgép a színeltérés alapján korrigál. Ezekről azonban nem túl jó a kritikusabb vásárlók értékelése, sokkal jobbnak tartják a fehér lapot.

Létezik objektívsapkaszerűen használható, vagy szűrőmenetbe csavarható, szűrőszerű eszközt is. Ezekből olyan méretűt kell vásárolni, amilyen az objektívünk szűrőmenetének átmérője. Az alábbi ábrán felszerelve láthatjuk az objektívsapkaszerű eszközt.

A következőképpen használjuk ezeket a segédeszközöket:

• A vásárolt eszköz kialakításától függően tegyük fel az objektívre, tartsuk az objektív elé, vagy csavarjuk a szűrőmenetbe a segédeszközt.
• Ha tudunk, menjünk oda a témához. Ha nem tudunk, például tájképnél, akkor ne menjünk oda.
• Normál objektívet vagy enyhe teleobjektívet használjunk, ne nagy látószögűt. Manuális élességállítással állítsuk az élességet végtelenre.
• Fordítsuk a fényképezőgépet a témát megvilágító fényforrás felé, ha több fényforrás van, akkor a főfényt adó fényforrás felé. Szabadban a nap felé, vagy árnyékban az égbolt felé.
• Készítsük el a felvételt. Ehhez általában bármilyen fehéregyensúly-beállítást használhatunk. Ügyeljünk rá, hogy nagyjából helyesen exponált képet kapjunk, semmiképpen se túlexponáltat, inkább kissé szűken exponáljunk. Ha szükséges, alkalmazzunk expozíció-kompenzációt.
• Állítsunk be egyedi fehéregyensúlyt, majd válasszuk ki az imént készített képet.

Ez utóbbit például a következőképpen kell csinálnunk. A menüből válasszuk ki az egyedi fehéregyensúly menüpontot:

A kiválasztás után az alábbihoz hasonlót láthatunk a kijelzőn:

Itt lehet(ne) kiválasztani a képek közül az imént elkészült képet. Végül válasszuk ki az egyedi fehéregyensúlyt:

Ezzel kész is vagyunk. Távolítsuk el az objektívről az eszközt, és készítsük el a megfelelő helyről a felvételt. Amíg nem változnak meg a fényviszonyok, addig fotózhatunk ezzel a fehéregyensúly beállítással, a fényképezőgép a JPEG képeket helyes színekkel fogja előállítani. Ez a Canon tükörreflexes fényképezőgépeknél szokásos módszer, de más esetekben is minden bizonnyal hasonlóan lehet beállítani.

Ha RAW formátumban fényképezünk, kissé másként célszerű eljárnunk, mert a fehéregyensúlyt az utómunkálatok során szeretnénk beállítani.

A kereskedelemben lehet vásárolni 18% fényvisszaverő képességű semleges szürke, illetve fehér lapot („kártyát”) is fehéregyensúly beállítása céljából. Ezeket nemcsak RAW formátumhoz, hanem egyedi fehéregyensúly beállításához is felhasználhatjuk.

A fenti ábrán egy 18% fényvisszaverő képességű szürke lapot láthatunk. Az ábrán látható a hátoldala is, amely fehér színű. A lap szürke oldalát fehéregyensúly beállítására is használhatjuk, és fénymérésre is alkalmas.

A fenti ábrán kisebb méretű fekete, fehér, és 18%-os szürke kártyát láthatunk.

Ezek használata nagyon egyszerű. A szürke lapot (esetleg még a fehéret is) oda kell helyezni a témához, amely úgy legyen megvilágítva, ahogyan majd a képet el szeretnénk készíteni.

Készítünk róla egy fényképet. Utána elvesszük a beállító kártyát vagy kártyákat, és lefényképezzük a témát. Amikor a nyers formátumú fájlból RAW konvertáló programmal állítjuk elő a végleges képet, akkor a kártyára történő kattintással meg tudjuk mutatni a konvertáló programnak, hogy milyen színhőmérsékletű világítással készültek a képek, és ez alapján a többi kép színhelyességét a program be tudja állítani. Akit érdekel, az alkalmazott RAW konverter program dokumentációjában olvashat erről részletesen.

Tehát most megnéztünk két módszert a pontosabb fehéregyensúly beállítására. Az első módszer esetén JPEG formátumban fényképezünk, és a fehéregyensúly beállító objektívsapkán, vagy áttetsző fehér lapon keresztül készült próbafelvétel segítségével megmutatjuk a fényképezőgépnek, hogy milyen a témát megvilágító fény színhőmérséklete. Ez alapján a fényképezőgép már színhelyes JPEG képet fog tudni készíteni. A második módszerrel RAW formátumban fényképezünk, és készítünk egy próbaképet a témához tett, a témával azonosan megvilágított semleges szürke és/vagy fehér kártyáról. Ezt a próbaképen lévő kártyát majd a RAW konvertáló programnak „mutatjuk meg”, és ez alapján a szoftver képes lesz az elkészült többi képen a helyes színeket beállítani.

A gyakorlatban a fehéregyensúly beállítására a szürke kártyát jobbnak tartják a fehérnél. Ennek mindössze az az oka, hogy a fehér kártyát könnyen túlexponálhatjuk, és ha valamely színcsatorna túlexponálódott, akkor hibás fehéregyensúlyt kapunk. Mérés céljára tehát a fehér lappal exponáljunk kissé szűken.

Hangulatos képek készítése

Nem mindig nagy színhűségű képeket szeretnénk készíteni, hanem sok esetben célunk a helyszín hangulatának, atmoszférájának megörökítése, esetleg az általunk kívánt hangulat megteremtése. Ekkor nem az a célravezető megoldás, hogy a helyszínen meglévő, hangulatos világítás ellenére a színeket valamilyen módon valóságosra korrigáljuk, hanem inkább arra kell törekednünk, hogy őrizzük meg a helyszínt uraló fények hangulatát. Ennek érdekében sokat tehetünk a fehéregyensúly megfelelő beállításával. Tulajdonképpen a rendelkezésünkre álló manuális színhőmérséklet-beállításokat használhatjuk fel arra, hogy képünk színeit a hideg vagy meleg színek irányába eltoljuk.

Manuális fehéregyensúly beállításakor a napfény fehéregyensúly 5200 K színhőmérsékletű megvilágító fényt feltételez, amelynél természetes színűnek látjuk a tárgyakat. Egy kiválasztott manuális fehéregyensúllyal történő fényképezés során a fényképezőgép mindössze a színeket korrigálja a napfény fehéregyensúly (5200 K) és a beállított fehéregyensúly színhőmérsékletének különbségével. Azaz minden esetben egy konkrét értékkel történik meg a színek korrekciója.

Az árnyék fehéregyensúly körülbelül 7000 K színhőmérsékletű megvilágításra van hangolva. Árnyékban a témát az égbolt kék színe világítja meg, ezért a megvilágító fény kékesebb színű, színhőmérséklete magasabb, mint napfényben. Ahhoz, hogy ne kékes árnyalatú képet kapjunk, hanem természetes színeket, a fénykép színeit el kell tolni a melegebb árnyalatok irányába, ezért a a fényképezőgép a JPEG kép létrehozásakor 5200-7000=-1800 K-nel eltolja a fénykép színeit, azaz a melegebb színek irányába. Árnyék fehéregyensúlyt beállítása esetén mindig -1800 K-nel történő színeltolás következik be, azaz melegebb színű képet kapunk.

Ehhez hasonlóan a többi manuális fehéregyensúly beállítása esetén is különböző irányú és mértékű színhőmérséklet-eltolást végez a fényképezőgép. Mindig a napfény színhőmérsékletére történik a korrekció. A Fehéregyensúly beállítása című részben leírtak alapján minden manuális beállításra vonatkozóan kiszámíthatjuk a színhőmérséklet-korrekció mértékét. Ezt láthatjuk az alábbi táblázatban.

A színhőmérséklet oszlopban azt a színhőmérséklet értéket látjuk, amire az adott beállítás hangolva van. Ilyen színhőmérsékletű megvilágításnál kapunk színhelyes képet. A korrekció mértéke oszlopban látható értékeket úgy kapjuk, hogy a napfény feltételezett színhőmérsékletéből (5200 K) levonjuk a színhőmérséklet oszlopban látható értéket.

Ha egy adott manuális fehéregyensúlyt állítunk be, akkor a fényképezőgép semmi mást nem csinál, mint a JPEG kép színeit eltolja a korrekció oszlopban látható mértékkel.

Ha például nappali fényben fotózunk és hagyományos izzólámpa fehéregyensúlyt állítunk be, akkor a fényképezőgép a fénykép színeit eltolja +2000 K-nel, azaz a hidegebb, kékebb színek irányába.

A mínusz érték a kisebb színhőmérséklet, azaz a vörösek irányába történő korrekciót jelenti, a plusz érték a nagyobb színhőmérséklet, a hidegebb színek irányába történőt. A rendelkezésünkre álló színhőmérséklet korrekciókat nemcsak színhelyes képek készítésére használhatjuk, hanem hangulatosabb képek készítésére is. Nézzük meg az alábbi képen, hogy mennyit számít ez valójában.

A két felvétel ugyanakkor készült, a különbség csak az eltérő fehéregyensúly beállításból ered. A bal oldali képet napfény, a jobb oldalit felhős ég beállítással fényképeztem. A táblázatban láthatjuk, hogy a felhős ég fehéregyensúly beállítása mindig -800 K színkorrekciót von maga után, és ez a korrekció jóval melegebb színeket eredményezett.

Az itt látható színhőmérséklet-értékek egy konkrét fényképezőgépnél alkalmazott színhőmérsékletek, azonban kis eltéréssel minden fényképezőgép esetén hasonló értékeket alkalmaznak a gyártók. A konkrét értékekről próbáljunk tájékozódni fényképezőgépünk útmutatójában.

A leírtakat figyelembe véve már a felvétel elkészítésekor is módosíthatjuk JPEG képünk színvilágát attól függően, hogy melyik manuális fehéregyensúlyt állítjuk be. Ha olyan fehéregyensúlyt állítunk be, amely a meglévő megvilágításnál hidegebb (kékesebb) fényű megvilágításhoz való, akkor melegebb színeket kapunk. Ilyen eset az, ha napfényben fotózunk, de felhős ég vagy árnyék fehéregyensúlyt állítunk be. És ez fordítva is igaz. Ha a valóságos megvilágításnál melegebb (sárgább, vörösebb) megvilágításhoz való fehéregyensúlyt választunk, akkor hidegebb (kékesebb) képet kapunk. Ilyen eset az, amikor napfényben fotózunk, de fehér fénycső vagy hagyományos izzólámpa fehéregyensúlyt választunk.

Ha napfény fehéregyensúlyt állítunk be, az sok esetben jó lehet, mert jól láthatóvá teszi a színeltérést, a hangulatot az átlagos nappali világításhoz képest. A napfény fehéregyensúly általában 5200 K körüli színhőmérsékletre van hangolva, ehhez képest például a naplemente sokkal vörösebb színű, és ha ezt napfény beállítással fényképezzük, akkor szép vörös színeket kapunk. Beltérben, hagyományos izzólámpa világítással szintén meleg színeket kapunk, ha napfény fehéregyensúlyt állítunk be.

Ha az előbb említett naplementét nem napfény, hanem árnyék beállítással fotózzuk le, akkor a JPEG képen még inkább a meleg színek (vörösek) felé tolódnak el a színek, hiszen az árnyék fehéregyensúly beállítása egyúttal 1800 K eltolást jelent a meleg színek irányába.

Szubjektív dolog lehet, hogy egy adott szituációban mit tartunk „természetesnek”. Jó példa erre a hó színe. Felhős égbolt esetén a havat a hideg színű égbolt világítja meg, ezért a valóságban az kékes árnyalatú lesz. Ha a tél örömét érzékeltető képet készítünk, akkor inkább a fehér hó az elvárásunk, ha a téli hideget, csendet, magányt szeretnénk érzékeltetni, akkor inkább a kék hó illik ehhez. De ez ízlés kérdése is.

A kép januárban, délután fél három után készült, árnyékban. Ilyenkor a napnyugta 16 óra körül következik be. Bár automatikus fehéregyensúly volt beállítva, a kép jól érzékelteti a valós viszonyokat, hiszen árnyékban a havat a kék égbolt világította meg, és ennek megfelelően kék színű is lett.

Télen, árnyékban fotózva a napfény fehéregyensúly is visszaadhatja a hó kékséget, ha még hidegebb színeket szeretnénk, akkor használhatunk fehér fénycső vagy hagyományos izzólámpa fehéregyensúlyt is.

Szemünk nem mindig érzékeli jól a színeket. Az alábbi kép készítésekor nem tűnt olyan vörösnek a megvilágítás, mint amennyire az a képen jelentkezett. A kép este, napfény fehéregyensúly beállítással készült.

A megfelelő hangulatot utólag is könnyedén beállíthatjuk képszerkesztő program segítségével. Az alábbi képek részben RawTherapee segítségével történt színhőmérséklet módosítással készültek. Úgy kell tekinteni. mintha a témát megvilágító fény színhőmérséklete lenne a beállított érték, és a szoftver végrehajtja az ennek megfelelő korrekciót (amely ahhoz kellene, hogy ilyen világítással készült kép színhelyes legyen). A valóságban azonban nem a programban beállított értékű volt a kép készítésekor a fény színhőmérséklete, azt csak azért állítjuk a valóságostól eltérő értékre, hogy a kívánt hangulatú képet kapjuk. Láthatjuk is, hogy a színhőmérséklet állítgatásával más és más hangulatú képet kaphatunk.

Az alábbi kép a fényképezőgép által, napfény fehéregyensúly beállítással készített JPEG kép.

A RawTherapee programban egy csúszka segítségével tetszőleges színhőmérsékletet állíthatunk be egyszerű módon.

A következő kép a az előző kép RAW fájljából kiindulva, RawTherapee segítségével, alacsonyabb színhőmérséklet beállításával készült.

A következő kép pedig mint az előző, csak magasabb színhőmérséklettel.

Ahhoz, hogy a színhőmérsékletet megváltoztathassuk, nem szükséges nyers formátumban fényképeznünk. Az alábbi kép kis képérzékelő-méretű kompakt géppel készült, amely alkalmatlan RAW formátumban történő fényképezésre. Először nézzük meg a fényképezőgép által előállított JPEG képet, amely 6400 K színhőmérséklet beállítással készült (a fényképezőgép által beállítva, automata módban).

Az alábbi kép a fenti JPEG képnek RawTherapee programmal készült, módosított színhőmérsékletű változata, 5000 K beállításával.

A következő kép ugyanígy készült, csak 8000 K beállításával.

A szoftverben történő színhőmérséklet beállítását úgy kell értelmezni, mintha a megvilágító fény színhőmérséklete lett volna a beállított érték, és a szoftver ennek megfelelő korrekciót hajt végre a képen úgy, hogyha valójában ilyen színhőmérsékletű lett volna a megvilágító fény, akkor színhelyes képet kapjunk eredményül. Ha azonban a valóságosnál magasabb színhőmérsékletet állítunk be (mintha kékesebb fény világította volna meg a témát), akkor a melegebb színek irányába korrigál, ezért kapunk a valóságosnál melegebb színeket, és ez fordítva is igaz.

Elszíneződések a képen

Ha egy személy áll piros színű, napsütötte házfal mellett, akkor a ház faláról piros színű fény verődik vissza az arcára. Ha portrét készítünk róla, menthetetlenül piros lesz arcának a házfal felé eső része. Ha a képen látszik a házfal is, akkor ez természetesnek hat, egyébként nem.

Ha a felvételen valami indokolja az elszíneződést, akkor azt természetesnek érezzük, ellenkező esetben nem.

Ha fényképezés közben egy vörös takarón hason fekszünk, és a takaróról visszaverődő fény az objektív felületére jut, előfordulhat, hogy enyhén pirosassá teszi a teljes képet, és nem értjük, miért lett olyan (ha a takaró nem látszik a képen). Fényellenző használata segíthet, mert megelőzi, hogy oldalirányból fény juthasson az objektív felületére.

Kék égbolt esetén az árnyékban lévő témát csak az ég kékje világítja meg, így fennáll a kék elszíneződés veszélye, amely nem hat kellemesen. Ha a kép kissé sárgásabb, vörösesebb, azt nem érezzük olyan kellemetlennek, de a kék nagyon zavaró lehet. A hétköznapi életben szemünk nem veszi észre az árnyékokban a kék elszíneződést, de a képen azonnal észrevesszük. Jellegzetes eset a téli havas felvétel. Tiszta időben, árnyékban a hó kékes árnyalatú. Ha szabad szemmel nézzük, fel se tűnik. Ha a fényképen kékes színben jelenik meg, az nem a fényképezőgép hibája, hanem ilyen a valóság.

Szobában, ablakon beszűrődő természetes fény esetén, ha az égbolt kékje szolgáltatja a megvilágítást, ugyanez a helyzet. Nyáron, déli órákban, napon készített képek nem is annyira kékek, inkább a hideg tónusú színek dominálnak, ráadásul a nagyon kemény árnyékok is problémát jelentenek, mert a kontraszt általában meghaladja a fényképezőgépünkkel leképezhető árnyalatterjedelmet, ezért kiégett és bebukott részek lehetnek a képen.

Távol lévő téma fényképezésekor a levegőrétegbeli szóródások hatására minden kékes színű lesz.

Az alkonyati napfénynél készült portré vörös elszíneződése alig zavaró, sőt azt kifejezetten hangulatosnak érezhetjük.

Ha zöld növényzet közelében fényképezünk, óhatatlanul jelen vannak a visszaverődő zöld fények. Az alkalmas megvilágítás miatt talán ősszel lehet a legszebb tájképeket készíteni.

Kevert megvilágítás

Kevert megvilágításról akkor beszélünk, ha a helyszínen többféle színhőmérsékletű, jelentős fényt adó fényforrás egyidejűleg jelen van. Kevert megvilágítás esetén színhelyes képet készíteni sehogyan sem lehet.

Az alábbi kép Canon A40 fényképezőgéppel készült, AUTO módban, a fényképezőgép vakuja is villant. Figyeljük meg, hogy a falat megvilágító hagyományos izzólámpa fénye mennyivel melegebb, mint a vaku fénye. A fal valódi színe fehérhez közeli, nem sárga, azt csak az izzólámpa fénye teszi azzá. A képen a modell a vaku miatt megközelítőleg színhelyes, de a fal nem.

Fotózásról amatőröknek - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal