2.26 A képmező kitöltése

A kompozíció javításának egy lehetséges módja a képmező megfelelő mértékű kitöltése a témával. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy a képmező nagy részét a téma foglalja el. Magam is leírtam már, hogy sokszor a kevesebb több, és Robert Capa híres mondása is erről szól: „Ha a képeid nem elég jók, akkor nem voltál elég közel”.

Ahhoz, hogy témánk jól kitöltse a képmezőt, közel kell menni hozzá, sokszor akár nagyon közel. A fotósok gyakran azzal követnek el hibát, hogy túl nagy helyet hagynak a téma körül, és ezáltal túl sok felesleges képelem is a képre kerül.

Hogyan kerülhetünk közel fotóalanyunkhoz? Ezt legegyszerűbben változtatható gyújtótávolságú objektív használatával tehetjük meg. Ekkor valójában távolabb maradhatunk, és a teleobjektív „hozza közel” a témát. Ilyenkor azonban számolnunk kell a teleobjektív hátteret közelebb hozó, „tömörítő” hatásával. A téma mögötti mélység lecsökken, úgy látjuk a képen, hogy a téma mögötti képelemek közelebb vannak a témához, mint a valóságban. Ennek az az oka, hogy távolról készítjük el a felvételt.

Ha ezt a hatást el szeretnénk kerülni, akkor lábunkkal kell közelebb menni a témához, és közelebbről, rövidebb gyújtótávolságú objektívvel kell fotózni. A más nézőpontból elkészített felvétel egészen más hatású, közelről általában jobb képeket lehet készíteni. A rövidebb gyújtótávolságú objektív miatt a háttérből több kerül a képre, a kép mélysége megnő. Ahhoz bátrabbnak kell lennünk, hogy idegenekhez fotózás céljából közel menjünk.

Ugyanazon a helyszínen a nézőponttól, a tájolástól, és a képmező kitöltésétől függően különböző hangulatú képeket készíthetünk. Erre láthatunk példát az alábbi képeken.

2.27 Negatív tér, pozitív tér

A képen a főtémát nevezzük pozitív térnek, amely leginkább magára vonja a figyelmet. Általában ezt látjuk meg először. Negatív térnek a pozitív teret körülvevő részt nevezzük, ez általában a háttér. A negatív tér legtöbbször nagyobb területű a pozitív térnél. Használatával megmutatjuk a főtéma (többnyire letisztult) környezetét is, ez keretet ad a fő képelemnek. Sokszor a negatív téren nincs semmi, de legalábbis soha nincs olyan képelem, amely jelentősen magára vonná a néző figyelmét. A negatív tér még jobban kiemeli a főtémát, és arra irányítja a néző tekintetét. Az ilyen fotók sokszor hatásosabbak, ha nem kis mélységélességgel készülnek.

Itt nem a hétköznapi értelemben vett térről van szó, a negatív tér és a pozitív tér kompozíciós szakkifejezések.

2.27.1 Negatív tér

Máris ellentmondok az előző résznek, amelyben arról szóltam, hogy menjünk közel a témához, és töltsük ki jól a képmezőt. Azonban nem mindig ez a jó ötlet, mert nagyon jó kompozíciós elem a negatív tér is.

Ha nincs negatív tér, akkor az egész képet olyan elemek alkotják, amelyek felhívják magukra a figyelmet. Ilyen a fenti kép is.

Gyakori eset, hogy a főtéma és a negatív tér nagyságának kontrasztja tartja ott a néző tekintetét, kíváncsi lesz rá. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb a pozitív térben lévő téma, annál inkább az vonja magára a figyelmet.

A fenti képen a lány jelenti a pozitív teret, és a környezete a negatív tér.

A nagy negatív tér mintegy elszigeteli a témát a környezetétől. A negatív teret olyan „csendes” képek létrehozására is használhatjuk, mint a magány, a nyugalom, a csend, a magunkba fordulás.

Az alábbi kép magányt, csendet, nyugalmat sugároz.

Az alábbi kép is hasonló hangulatú.

A negatív tér kifejezés esetleg tartalomhiányra utalhat. Valóban lehetnek nagy, egységes, részletek nélküli területek a képen, azonban legtöbbször a negatív tér nem részletek, képelemek nélküli, csak vizuálisan kevésbé feltűnő, nyugodtabb, kevésbé vonja magára a figyelmet.

Negatív tér használatakor sok esetben valóban (nagyjából) egységes felületek vannak, mint például a fű, a víz, vagy az égbolt, de ennek nem feltétlenül kell így lennie. Az is sokszor előfordul, hogy a tárgyak vagy mintázatok ott vannak, például az égbolton a felhők, de nem uralják a képet, nem azokat vesszük észre először, nem azok a főtémák. Akkor jó, ha a negatív térben lévő dolgok nem vonják magukra a figyelmet, hanem szinte beleolvadnak a háttérbe, nem túl feltűnőek a főtémá(k)hoz képest, ugyanakkor érdekességükkel fokozzák a kép hatását.

Az alábbi képen a pozitív teret a róka jelenti, a negatív teret pedig a körülötte lévő életlen terület.

Amikor fotózunk, ne feledkezzünk meg a negatív térről, mert a jól megválasztott negatív tér döntően befolyásolhatja képeink hatását. El kell döntenünk, hogy mekkora legyen a negatív tér a pozitív térhez képest, és figyelni kell arra is, hogy milyen a kölcsönhatás közöttük.

2.27.2 Pozitív tér

Mint említettem, a pozitív tér a kép főtémáját vagy legérdekesebb területeit jelenti. Erről kevesebb szó esik, mint a negatív térről, pedig ennek is nagy jelentősége van. Szinte minden jó fényképnek ez a legfontosabb eleme.

A pozitív tér általában nem önmagában áll a képen (bár ez is előfordulhat), hanem sokszor kölcsönhatásban van a kép többi elemével, amelyek jó esetben erősítik a hatását. Így van ez a negatív tér esetében is, amely hat a pozitív térre, és ez fordítva is igaz.

Egy pozitív tér nélküli kép értelmetlennek tűnhet, elveszítheti a súlypontját, míg ha csak pozitív tér van, akkor a kép túlzsúfolt, túlságosan nyomulós lehet.

A pozitív tér önmagára irányítja a néző tekintetét, megteremti a kép vizuális csúcspontját. A negatív tér a néző tekintetét a pozitív térre irányítja, hangsúlyosabbá teszi a pozitív teret, elszigeteli azt a környezetétől, kellő teret biztosít körülötte, hagyja „lélegezni” azt.

Itt nem mutatok képillusztrációkat, mert szinte minden fotón, amely ebben a könyvben látható, van pozitív tér. A negatív tér tárgyalásánál látható képeken tanulmányozható a negatív és a pozitív tér kölcsönhatása is.

2.28 Kontrasztok

A kontraszt nagyon erős kompozíciós eszköz. A kontraszt szó ellentétet, különbséget jelent. Egy fénykép kapcsán beszélhetünk a téma kontrasztjáról, az árnyalatterjedelemről, azaz a kép legvilágosabb és legsötétebb részének világosságkülönbségéről. Itt azonban nem erről van szó. A kontraszt, mint kompozíciós eszköz esetében kissé tágabb értelemben használjuk a kontraszt kifejezést.

A kontraszt mindig két valaminek az eltérését, különbségét jelenti. Nem bármilyen különbséget jelent, mert csak a nagy, markáns, szembetűnő különbséget tekintjük kontrasztnak. Kontrasztot a legkülönfélébb dolgok alkothatnak, a lehetőségek szinte kifogyhatatlanok.

Lehet például világos-sötét, kicsi-nagy, éles-elmosódott, magas-alacsony, új-régi, fiatal-idős, kemény-puha, szögletes-kerek, elavult-modern, szomorú-vidám, van neki-nincs neki, sok-semennyi kontraszt.

A színekkel kapcsolatos kontrasztról egy későbbi részben írok röviden.

Először nézzünk egy példát a világos és sötét kontrasztra, annál is inkább, mert a kontrasztról ez jut az embernek először eszébe. Ezt tónuskontrasztnak is nevezzük. A világos-sötét kontraszt lehet kicsi, és lehet nagy, és ennek megfelelően a hatása is más.

Amikor nagy a tónuskontraszt, akkor nagy a világosságkülönbség a legsötétebb és a legvilágosabb részek között, kis kontraszt esetében pedig kicsi.

Nézzünk két alacsony kontrasztú képet.

Ez egy nagyobb kontrasztú felvétel.

A sziluettfotók is világos-sötét kontrasztra épülnek.

A fekete-fehér képek is sötét és világos árnyalatokból állnak.

A kicsi és nagy kontrasztja látható az alábbi képeken.

A „kicsi” és „nagy” nem tárgyak, hanem megfoghatatlan fogalmak. Az ellentétes fogalmak közötti kontrasztot fogalmi kontrasztnak nevezzük.

Idős-fiatal kontrasztot láthatunk, de ugyanez figyelhető meg az alábbi képen is.

Kompozíció - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal