2.29 Színek

Színek mindenütt jelen vannak életünkben, a tárgyaknak színük van. Fényképeink döntő többségét színesben készítjük el, ezért a színeknek nagyon fontos szerepük van fényképeinken is, akár alapvetően meghatározhatják a kép hangulatát. Harmóniát teremthetünk általuk, illetve ezzel ellentétben megteremthetjük az összhang hiányát, és segítségükkel vezethetjük a szemlélő tekintetét. Azt mondhatjuk, hogy sokszor a színeken múlhat, hogy képünk hatásos-e vagy érdektelen.

Színek segítségével harmóniát is teremthetünk, de feszültséget is kelthetünk, illetve segítségükkel azonnal a kép főtémájára irányíthatjuk a tekintetet.

Ha megtanuljuk a színek alapvető használatát, akkor befolyásolhatjuk a kép nézőre gyakorolt hatását. A kép szemlélése tudattalan folyamat, a néző észre sem veszi, ha tudásunk birtokában befolyásoljuk. A kompozíció egésze arról szól, hogy tudásunkat felhasználva hogyan készítsünk hatásos képeket.

Napjainkban a kép számítógépes kidolgozása, azaz az utómunkálatok során tág lehetőségünk van a színek megváltoztatására, finomítására, így könnyebben megkaphatjuk a kívánt képet.

2.29.1 Alapok

A színek mesterséges előállítása kétféle módon történik a gyakorlatban:

• papírra nyomtatva, épületek falán, festmények esetén különböző színű festékek összekeverésével,
• elektronikus eszközeinken, például televízió, monitor, telefon, tablet képernyőjén, fényképezőgép kijelzőjén, elektronikus keresőjén különböző színű fények keverésével állítjuk elő a színeket.

A kétféle színelőállításnak ugyanazt a valóságot kell ábrázolnia, ugyanazt kell látnunk, ha egy fényképet monitoron nézünk, vagy ha kinyomtatjuk egy színes nyomtatóval. A kétféle mód nagyon eltérően működik, ezért szükség van különböző színrendszerekre, amelyek a kétféle módhoz alkalmazkodva eltérően írják le a színek előállítását.

Ha fehér papírra festékeket viszünk fel, akkor úgynevezett szubtraktív (kivonó) színkeverés valósul meg. Ilyen a nyomtatás esete is. Ennek leírására, kezelésére az úgynevezett CYMK színrendszer alkalmas. Ezzel részletesen nem foglalkozunk.

Elektronikus eszközeinken az sRGB színrendszer terjedt el leginkább, amely különböző színű fények keverésével előállított színekkel foglalkozik. Fotózásról amatőröknek című könyvemben ezzel részletesebben foglalkoztam. Itt csak annyit említek meg, hogy minden képpont színe a bizonyos intenzitású („erősségű”) piros, zöld és kék alapszínek additív (összegző) módon történő összekeverésével jön létre.

A fotózásban legtöbbször az alábbi ábrán látható módon, körgyűrűszerűen (úgynevezett színkörön) ábrázolják a színeket. A színkörön természetesen nem a színrendszer összes színárnyalatát ábrázolják, hanem általában csak a telített színeket.

A lenti ábrán a Maxwell-féle színkört láthatjuk, amely összegző színkeverésen alapul, és tartalmazza a színátmeneteket is. A piros, a zöld, és a kék a három alapszín.

Felül középen láthatjuk a piros alapszínt, tőle jobbra 120 fokra a kéket, balra 120 fokra pedig a zöldet. Ezt a színkört képünk számítógépes kidolgozása során kell használnunk, a komponálás során másfajtára van szükségünk.

Egy színt a legegyszerűbben úgy tudunk leírni, ha megadjuk a színezetét, telítettségét és világosságát, mert az emberek hétköznapi gondolkodásához ez áll legközelebb.

A színezet megegyezik a hétköznapi „szín” fogalmunkkal, azaz a piros, sárga, lila mind színezetek. A fenti színkörön is színek vannak ábrázolva. A telítettség a szín erősségét, tisztaságát jelenti. Egy pasztell szín például nem telített. A telítettség minimuma egy teljesen semleges színű szürke árnyalat. A világosság értelemszerűen azt adja meg, hogy az adott színezetű és telítettségű szín mennyire világos vagy sötét.

A fenti ábrán a bal oldali négyzetben lila színezetet maximális telítettséggel és maximális világossággal láthatunk. A középső négyzetben látható eredményt úgy kaptam, hogy csak a telítettséget állítottam jóval kisebbre (közben a világosság maradt maximumon). A szín tompább, pasztell árnyalatú lett. Végül ismét a bal oldali négyzetből indultam ki, csak a világosságot állítottam kisebbre, a telítettséget hagytam maximumon, és a jobb oldali négyzetben látható sötétebb árnyalatot kaptam. Az ábrán ugyanannak a színnek láthatjuk a világos és telített, a kevésbé telített, és a kevésbé világos, azaz sötétebb változatát. Így már talán jól érthető a telítettség és a világosság közötti különbség.

Ne csodálkozzunk azon, hogy bizonyos hétköznapokban használt színek nem jelennek meg a színkörön. Ezek nem önálló színek: a barna valójában sötét okkersárga, a rózsaszín kis telítettségű piros.

Ne feledjük, hogy a színelmélet szempontjából a szürke különböző árnyalatai, beleértve a fehéret és a feketét, színnek minősülnek.

2.29.2 A színkör

A kompozíció során, a művészetekben, és minden olyan esetben amikor a színek hatásáról van szó, az úgynevezett Itten-féle színmodellt (színkört) használjuk, amely szubtraktív színkeverésen alapul (azaz mintha fehér vászonra festenénk, és festékeket kevernénk össze). Most kompozícióval foglalkozunk, ezért erre a színkörre lesz szükségünk.

Ez a színkör az alábbi ábrán látható módon 12 színt tartalmaz, a színátmeneteket nem szokták feltüntetni. A három alapszín a vörös (=piros), a sárga és a kék, ezek az úgynevezett elsődleges színek, amelyek más színekből nem keverhetők ki.

A három alapszín egyenlő arányú összekeverése feketét ad, a festékek hiánya a festővászon fehér színét eredményezi.

A színkör színeit az alábbiak szerint származtatjuk az alapszínekből:

• Két szomszédos alapszín összekeverésével állíthatók elő a másodlagos színek, amelyek az ibolya, a narancs, és a zöld.
• Ezután az elsődleges és másodlagos színek közötti helyeket kitöltjük a vele szomszédos elsődleges és másodlagos színek keverékével. Az így kapott színek a harmadlagos színek, mégpedig a vörösesnarancs, a sárgásnarancs, a sárgászöld, a kékeszöld, a kékesibolya, és a vörösesibolya. A megnevezésben mindig elől szerepel az elsődleges szín (alapszín), és utána a másodlagos.

A másodlagos színek az elsődleges színek középértékei, ezért nem azonos arányban kell összekeverni az elsődleges színeket, hanem azok világosságát is figyelembe kell venni. A középzöld kikeveréséhez például körülbelül négyszer annyi sárgára van szükség, mint kékre. Ugyanez a helyzet a harmadlagos színek kikeverése esetén is.

2.29.3 A színek hatása

A színek erős hatással vannak ránk, lelki és akár fiziológiai hatással is bírnak. Képesek vagyunk színeket társítani más dolgokkal, azaz asszociálunk, eszünkbe jutnak bizonyos dolgok, élethelyzetek, érzések, hangulatok, de képesek feszültség keltésére, vagy akár meg is nyugtathatnak. Bizonyos dolgokat bizonyos színekhez kapcsolunk, például a veszély színe a piros, a féltékenységé a zöld.

A piros szín azonnal magára vonja a figyelmünket, ezért megtalálható sok közlekedési táblán is. Intenzív érzelmekkel hozhatjuk kapcsolatba, például a meleggel, forrósággal, veszéllyel, szenvedéllyel, szerelemmel, agresszióval, tiltással, túlfűtöttséggel, bátorsággal, és hasonlókkal. Egyes fotósok erre rá is játszanak, és például piros ruhába öltöztetik a modellt, vagy piros esernyőt adnak a kezébe. A kép főtémáján tehát nagyon erős hatása van, azonban vigyázni kell vele, mert ha látunk a képen akár egy kisebb életlen piros foltot, az képes elvonni figyelmünket a kép főtémájától.

A kék csendet, nyugalmat, távolságtartást, melankolikus, hűvös hangulatot keltő „hideg” szín. Képes a frissesség, tisztaság érzését kelteni. Legtöbbször nem kelt feszültséget, olyannyira nem, hogyha a kép nagy részét kék színek alkotják, akár kevésbé lehet érdekes a szemlélő számára.

A világossárga az élénkség, világosság (a napfény) színe, meleg, derűs hangulatot áraszt. Nagyon figyelemfelkeltő.

Érdekes módon a barna szín teljesen más hangulatú, melegséget, otthonosságot, meghittséget sugároz. Ha túl sötét, akkor komorság érzetét keltheti.

A zöld színről a természetre asszociálunk, nyugalmat, harmóniát sugárzó szín. A megnyugvás, hűség, kiegyensúlyozottság, vagy akár a féltékenység jut róla eszünkbe.

Az ibolya szín a látható színek spektrumának legszélén található, azonban mégsem hidegebb szín a kéknél, hanem inkább melegebb hatást kelt annál. Ez teszi lehetővé, hogy a színkörön folyamatos átmenettel „összekapcsolódjon” a piros színnel. A figyelmet eléggé magára vonja.

Vidám hangulatot világos, telített, élénk színekkel teremthetünk, míg szomorúságot, egyhangúságot, sivárságot, depressziós hangulatot például barnás, zöldes, szürkés, fakó, telítetlen, esetleg sötétebb színekkel.

2.29.4 Színkontrasztok

Egy színes képen többnyire több szín látható egymás közelében. Egy bizonyos szín hatása függ a közelében látható egyéb színektől is. Más érzetet kelt például a vörös szín a zöld szín mellett, mint a kék mellett, és másképp mutat egy világos szín sötét háttér előtt, mint világos előtt.

Színkontraszt esetén két (esetleg több) szín, illetve azok valamilyen tulajdonsága vagy mennyisége eredményez kontrasztot.

Egy kép általában bonyolultabb felépítésű, és a kép különböző részein egyszerre lehet jelen például a világosság kontraszt, formai kontraszt, fogalmi kontraszt, színkontraszt, és akár színharmónia is. Ebben a részben két szín kontrasztjáról beszélünk, és megnézzük a színkontraszt alapvető fajtáit.

Komplementer kontraszt

A komplementer (kiegészítő) színek a színkörön egymással szemben helyezkednek el. Azért nevezzük őket kiegészítő színeknek, mert összekeverésükkel elméletileg semleges szürkét kaphatnánk (a gyakorlatban ez nem működik, mert a valódi festékek tökéletlensége miatt az eredmény fakó barnás színű lesz).

Mivel összekeverve elméletileg egymás színhatását „semlegesítik”, ezért „ellentétes” színeknek is nevezhetjük őket.

Az ábrán fehér vonallal kötöttem össze egy komplementer színpárt, mégpedig a pirosat és a zöldet. A 12 színből álló színkeréken hat különböző komplementer színpár található egymással szemben.

A komplementer színek egymás mellé helyezése a legnagyobb vizuális kontrasztot eredményezi, mert ezek a színek helyezkednek el legtávolabb egymástól a színkörön. Ezek a színek alkotják az egymással legerősebben harmonizáló színpárokat is, jól néznek ki egymás mellett. A komplementer kontraszton alapuló fotók általában erős hatásúak, a színpárok egymást kiemelik.

Nem szerencsés egyforma arányban alkalmazni a komplementer színpárt, az a jó, ha egyikük dominál, a másik pedig kiegészíti azt.

Az egyik gyakran használt komplementer kontraszt a vörös és zöld kontrasztja, ezt láthatjuk az alábbi képen.

A színeknek nem kell hajszálra megegyezni a színkörön látható árnyalattal, csak nagyjából olyan jellegűnek kell lenniük. A lenti képen narancssárga-kék színkontrasztot láthatunk.

Ez a kép is a kék-narancs komplementer kontrasztra épül. Egyúttal a hideg kék és a meleg sárga révén jelen van a hideg-meleg kontraszt is. A színeknek nem feltétlenül kell ennyire erőteljesen megjelenniük, hanem például elég, ha a sárga mellett a kék csak enyhén kékes színű sötét árnyékok formájában jelenik meg.

Mi a helyzet akkor, ha a képen nemcsak a komplementer kontrasztot eredményező színpár, hanem egyéb színek is láthatók? Ilyen sokszor előfordul. Egy eltérő elsődleges vagy másodlagos telített szín megjelenésének nem kívánt hatása lehet, mellette nem érvényesül a komplementer kontraszt. Ha néhány egyéb szín telítetlenül, halványan van jelen, akkor esetleg nem okoznak jelentős hátrányt. A komplementer színpár egyik tagjával szomszédos szín megjelenése kellemes hatást kelthet.

Hideg-meleg kontraszt

A színeket hatásuk szempontjából két nagy csoportra oszthatjuk, vannak „meleg” és „hideg” színek.

Az alábbi ábrán fehér vonal választja el a meleg (vörösesibolyától a sárgáig), és a hideg (sárgászöldtől az ibolyáig) színeket.

A meleg színek szó szerint fokozzák a melegség érzetét, ugyanis egy meleg színre festett falú szobában magasabbnak érezzük a szoba hőmérsékletét, mint egy hideg színre festettben. A meleg színek tehát a melegség, barátságosság, meghittség érzetét keltik, míg a hideg színek ezzel ellentétes hatásúak, hidegséget, ridegséget érezhetünk, de ugyanakkor van egy tisztaság érzésünk is, a víz, a tenger, és akár a tél is könnyen eszünkbe juthat róluk. A hideg-meleg kontraszt ezeknek az érzéseknek a kontrasztjára épül.

Egy komplementer kontraszt egyúttal hideg-meleg kontraszt is, hiszen csak úgy tudunk egymással szemben lévő komplementer színpárt kiválasztani a színkörön, hogy egyikük meleg, a másikuk pedig hideg szín.

A kép hatásában a hideg-meleg kontrasztnak nagy szerepe van. Ha egy csak meleg, például barna árnyalatokból felépített képünk van, akkor kevésbé tudatosul bennünk annak melegsége, amelyet fokozhatunk, ha mellé teszünk egy hideg színt is, például kéket. Hideg-meleg kontraszttal sokkal látványosabb képet kapunk, sokkal erőteljesebb a hatás.

Az alábbi képen zöld-narancs hideg-meleg kontrasztot láthatunk.

Ezen a képen vörös és kék színekből álló hideg-meleg kontraszt van jelen.

Minőségi kontraszt

Minőségi kontrasztot kapunk, ha telítetlen, halvány, pasztell színű, egyhangú, háttérre telített színű színes tárgyat helyezünk, amely erőteljesen kiemelkedik a háttérből. Tulajdonképpen telítetlen-telített kontrasztról van szó. Ezt a kontrasztot a kép egyhangúbb és erőteljesebb színű részeinek kontrasztja eredményezi.

Egy pici, telített színű képelem is azonnal magára vonja a figyelmet, ha a kép többi részén fakó, telítetlen színű elemek találhatók. A megfelelő hatás akkor érhető el, ha a telítetlen felület nagy, és a telített színű képelem lényegesen kisebb.

Telítetlen felületeket nem nehéz találnunk környezetünkben, hiszen például a házak fala sok esetben erősen telítetlen színű, és egyéb építészeti elemek is ilyenek. Mint ismeretes, a teljesen telítetlen szín a szürke.

Mennyiségi egyensúly, mennyiségi kontraszt

A mennyiségi kontraszt és a mennyiségi egyensúly két vagy több színfolt egymáshoz képesti területarányára vonatkozik. A különböző színfoltok hatása nemcsak a foltok nagyságától, hanem színük világosságától is függ, attól, hogy egymáshoz képest milyen világosnak érezzük az egyes színeket. Johann Wolfgang Goethe Színtan című könyve alapján Schopenhauer számszerűsítette a színek egymáshoz viszonyított világosságának érzetét az alábbiak szerint:

• sárga: 9
• narancs: 8
• vörös: 6
• ibolya: 3
• kék: 4
• zöld: 6

Ezek az értékek világos, telített színekre vonatkoznak. Nézzük meg, hogy az egyes színeket mekkora területen kell egymás mellett elhelyezni ahhoz, hogy a színek mennyisége tekintetében egyensúlyt, harmóniát érezzünk. A klasszikus színelmélet szerint az alábbi szabályt kell figyelembe vennünk:

A színek mennyiségüket (területüket) tekintve akkor harmonizálnak a legjobban, ha területük fordított arányban áll relatív (egymáshoz képest megállapított) világosságértékükkel.

Például a vörös világosságértéke 6, az ibolyáé a fele, azaz 3. A vörös/ibolya színek világosságértékeinek aránya 6/3, a fordított arányosság miatt az egyensúlyt adó területek meghatározásánál ennek a reciprokát kell venni, azaz a vörös/ibolya területarány 3/6 lesz, amely egyszerűsítve 1/2. A vörös területe 1 egység, az ibolyáé 2 egység, azaz kétszer akkora. Tehát az egyensúly eléréséhez a sötétebb ibolyának a világosabb vöröshöz képest kétszer akkora terület szükséges.

A piros és a zöld világosságértéke egyaránt 6, ezért azonos terület szükséges az egyensúlyhoz.

Három szín egyensúlya esetén is hasonlóan járunk el. Nézzük a sárga (világosság: 9), vörös (6), kék (4) esetét. A legkisebb területűnek a legnagyobb világosságértékű színnek, a sárgának kell lennie. Mivel a vörös világosságértéke 6, amely kétharmada a sárgáénak (9), ezért a fordított arányosság miatt a vörös területének a sárga területéhez képest másfélszeres nagyságúnak kell lennie (9/6 = 1,5). A kék világosságértéke kétharmada a vörösének, ezért ahhoz képest másfélszeres területet kell elfoglalnia (6/4 = 1,5).

A komplementer színek harmonikus hatást keltenek, de a különböző színfoltok legtökéletesebb egyensúlyát akkor érhetjük el, ha a fentiek szerint figyelembe vesszük a színek világosságértékét is. Ez vonatkozhat a hideg-meleg kontraszt színeire is.

Nézzük meg a színek mennyiségi kontrasztját. Ha az egyensúlyi helyzethez képest nagy az eltérés, akkor beszélünk kontrasztról.

Az eredményezi a mennyiségi kontrasztot, hogy az egyes színek területének aránya nem egyezik meg az egyensúlyt eredményező aránnyal, hanem attól jelentősen eltér. Ha nagy az eltérés, akkor akár jelentős feszültség keltésére is alkalmas.

A piros és az ibolya akkor lenne mennyiségi egyensúlyban, ha az ibolya területe kétszerese lenne a piros területének. Ezt fentebb láthattuk is. Ezen a képen ez nem valósul meg.

A komplementer kontraszt és a mennyiségi kontraszt egyidejűleg megtalálható az alábbi képen.

2.29.5 Színharmóniák

Foglalkozzunk egy kicsit a színharmóniákkal, amikor a színek harmonizálnak egymással. Ilyeneket már fentebb is láttunk, például a komplementer színek kapcsán.

Azonos szín árnyalatai

Tulajdonképpen egy szín különböző árnyalataiból álló egyszínű (monokróm) képekről van szó. Egy szín különböző árnyalatai nyilvánvalóan harmonizálnak egymással. A színkörön ezt az alábbi ábrán látható módon szemléltethetjük.

A fehér vonal egy színre mutat, azaz egy szín árnyalatai alkotják a képet. Ezt a kitételt teljes pontossággal általában nem lehet biztosítani, nem is ez a cél, de úgy nagyjából lehet. A kompozíció nem a szabályok patikamérlegen mért pontos betartásáról szól, ezt sose feledjük. Természetesen a fehér vonal elvileg bármely színre mutathat, bármilyen szín árnyalatai alkothatnak egy képet. Tehát a vonalat, mint egy óramutatót körbeforgathatjuk gondolatban a színkörön, és eközben minden színre rá fog mutatni, jelezvén, hogy minden egyes szín árnyalatai harmonizálnak egymással.

Hasonló (analóg) színek

Akkor beszélünk hasonló (analóg) színek használatáról, ha a színkörön három egymás melletti színt választunk ki, és ezek árnyalataiból építjük fel a képet. A hasonló színek harmonizálnak egymással.

Természetesen a színkör bármely három egymás melletti színét választhatjuk. A három egymás melletti színre mutató vonalhármast ("mutatóhármast") gondolatban színenként elforgathatjuk, és akkor megkapjuk az összes hasonló színű színhármast. Az ábrán a vonalak a vörösesnarancs-narancs-sárgásnarancs színhármasra mutatnak. Ha egy színnel elforgatjuk lefelé a vonalhármast, akkor a narancs-sárgásnarancs-sárga színhármasra fognak mutatni. Ehhez hasonlóan továbbforgathatjuk a vonalhármast, amíg teljesen körbe nem érünk a színkörön. Mivel tizenkétféle állás van, ezért tizenkétféle színhármas létezik.

Az alábbi kép sárga, sárgászöld és zöld színből épül fel.

A lenti képen barna és piros harmonizálnak egymással. Ezek a színek egymáshoz közel helyezkednek a színkörön, mert a barna szín tulajdonképpen sötét okkersárga. Ez kevés színből álló kompozíció, a barna különböző árnyalatain kívül csak a piros ruha és piros körmök, illetve egy kevés fehér látható a képen.

Színhármasok

Az egymással harmonizáló, nem egymás mellett lévő színhármasokkal foglalkozunk ebben a részben. Nemcsak ezek a hármasok mutatnak jól, de ezek nagyon jól mutatnak. Ehhez segítségül hívjuk az alábbi ábrán látható színkört.

Először nézzük meg a színkörben található, piros színű egyenlő oldalú háromszöget, amelynek csúcsai kijelölik a három alapszínt, a pirosat, a sárgát és a kéket. Ez a három szín színharmóniát alkot, a mindennapi életben is számos helyen találkozhatunk ezzel a színhármassal, például termékek csomagolásán, nem véletlenül. Azonban nemcsak ez a három szín harmonizál egymással, hanem ha a háromszöget gondolatban elforgatjuk a színkerék belsejében, bármely állásában olyan színeket jelölnek ki a csúcsai, amelyek harmonizálnak egymással. Ha az óramutató járásával megegyezően egy színnel elforgatjuk, akkor megkapjuk a vörösesnarancs-sárgászöld-kékesibolya színhármast. Két színnel elforgatva csúcsai a narancs-zöld-ibolya színhármasra mutatnak. Három színnel történő elforgatás a sárgásnarancs-kékeszöld-vörösesibolya színhármast eredményezi. Ezt a négyféle harmonizáló színhármast kaphatjuk meg a piros háromszög segítségével. Ha ezután még egy színnel elforgatnánk a háromszöget, akkor a háromszög ismét az ábrán látható helyzetbe kerülne, és már nem kapnánk újabb színhármasokat, csak az előzők ismétlődnének, ha a forgatást tovább folytatnánk. Tehát a kapott harmonizáló színhármasok:

• vörös-sárga-kék
• vörösesnarancs-sárgászöld-kékesibolya
• narancs-zöld-ibolya
• sárgásnarancs-kékeszöld-vörösesibolya

Nézzük meg a színkör belsejében lévő fehér színű háromszöget. A vörös komplementer színe a vele átellenben lévő szín, vagyis a zöld. A háromszög felső csúcsa a vörös színre mutat, az alsó két csúcsa pedig a komplementer színnel (zölddel) szomszédos két színre, a sárgászöldre és a kékeszöldre. Ez a három szín is színharmóniát alkot. A fehér háromszöget is elforgathatjuk a színkörben, és bármely állásában csúcsai olyan színhármast jelölnek ki, amelyek harmonizálnak egymással. Például ha a piros színre mutató csúcsát eggyel balra elforgatjuk, akkor a vörösesibolya-zöld-sárga színhármast kapjuk. A háromszögnek tizenkét különböző állása van (mert az ábrán felül lévő csúcsa bármely színre mutathat), ezért tizenkétféle harmonizáló színhármas létezik, amelyek a következők:

• vörös-sárgászöld-kékeszöld
• vörösesibolya-zöld-sárga
• ibolya-sárgászöld-sárgásnarancs
• kékesibolya-sárga-narancs
• kék-sárgásnarancs-vörösesnarancs
• kékeszöld-narancs-vörös
• zöld-vörösesnarancs-vörösesibolya
• sárgászöld-vörös-ibolya
• sárga-vörösesibolya-kékesibolya
• sárgásnarancs-ibolya-kék
• narancs-kékesibolya-kékeszöld
• vörösesnarancs-kék-zöld

Színnégyesek

A harmonizáló színhármasokhoz hasonlóan nézzük meg a harmonizáló négyeseket, amelyek nagyon jól mutatnak a fényképeken. Ehhez négyszögeket kell rajzolni a színkörbe az alábbi ábra szerint.

A színkör belsejében látható két négyszög, ezek segítségével kaphatjuk meg a harmonizáló színnégyeseket. A színnégyesek esetén is a színhármasokhoz hasonlóan járunk el, azaz a négyszögeket elforgatjuk, és mindig a csúcsainál lévő színek alkotják a négy, egymással harmonizáló színt.

Nézzük először a piros négyzetet. A csúcsai jelzik a vörös-kékesibolya-zöld-sárgásnarancs színnégyest. A négyzet forgatásával összesen három egymástól különböző esetet kaphatunk:

• vörös-kékesibolya-zöld-sárgásnarancs
• vörösesibolya-kék-sárgászöld-narancs
• ibolya-kékeszöld-sárga-vörösesnarancs

A fehér téglalap esete hasonló a fentebbi ábrán látható fehér háromszög esetéhez, de itt nemcsak a komplementer párt alkotó színek egyikét helyettesítjük a szomszédaival, hanem mindkettőt. Például a vörös és a zöld egymás komplementerei, azonban mindkét szín helyett a szomszédait vesszük, és az így kapott négy szín alkot színharmóniát, és ezekre a színekre mutatnak a fehér téglalap csúcsai. Ennek megfelelően a fenti ábrán a fehér négyszög által kijelölt vörösesibolya-kékeszöld-sárgászöld-vörösesnarancs négyes színharmóniát alkot. Mivel az ábrán hat egymástól különböző komplementer páros látható (a piros-zöld ugyanaz, mint a zöld-piros), ezért a téglalap elforgatásával hatféle harmonizáló színnégyest kaphatunk, amelyek az alábbiak:

• vörösesnarancs-vörösesibolya-kékeszöld-sárgászöld
• vörös-ibolya-zöld-sárga
• vörösesibolya-kékesibolya-sárgászöld-sárgásnarancs
• ibolya-kék-sárga-narancs
• kékesibolya-kékeszöld-sárgásnarancs-vörösesnarancs
• kék-zöld-narancs-vörös

A színkör jobb oldalán vannak a világos színek, a bal oldalon a sötétebbek. Ez azt eredményezi, hogy a színhármasoknál és a színnégyeseknél is kaphatunk világosabb és sötétebb színeket, amelyek segítségével világos-sötét kontrasztot is létrehozhatunk, sőt hideg-meleg kontrasztot is.

A lenti képen vörös, sárga, ibolya, zöld színnégyes látható.

2.29.6 Színek redukciója

Manapság a telített színek divatosak. Sokan utólag, szerkesztő program segítségével a színek telítettségét és a kontrasztot megnövelik képeiken. A sokféle erős színt tartalmazó „tarka” képek nem mindig előnyösek. Sokszor kevesebb szín és/vagy kevésbé telített színek alkalmazásával kaphatunk nagyon szép képeket, ezért foglalkozzunk kicsit a színek redukciójával.

A színek redukciója a színhatások csökkentését jelenti. Ez megnyilvánulhat kevesebb szín használatában, valamint a színek „erősségének”, azaz telítettségének gyengítésében.

A köd erőteljesen redukálja, azaz csökkenti a színek telítettségét.

Köd nélkül is születhetnek szép, pasztell színű képek. Az ilyen képek álomszerű, álmodozó hangulatot, finomságot sugallnak.

Az ellenfény is jelentősen hozzájárulhat a színek redukciójához, hatására a téma esetleg már csak részlettelen fekete sziluett formában lesz látható.

Fekete-fehér fényképezés esetén is a színek redukciója történik, annyira redukálunk, hogy csak a szürke különböző árnyalatai maradnak meg.

A szín telítettségének redukciója mellett a kevesebb szín használata tartozik még ebbe a témakörbe. Bár az előzőekben is láthattunk ilyen képeket, nézzünk még néhány példát kevesebb szín használatára.

Kompozíció - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal