2.30 Figura-Háttér elválasztás

Elevenítsük fel az alakészlelés egyik elemét, amelyet „figura-háttér elválasztás”-nak nevezünk. A kép egyik része a „figura”, ez tartalmazza a tárgyat, képelemet, amit éppen nézünk, a többit „háttérnek” érzékeljük. Ahhoz, hogy a „figurát”, azaz egy alakot vagy egy képelemet észlelni tudjuk, annak el kell válnia a „háttértől”, azaz a környezetétől. Egyszerre vagy csak a hátteret látjuk, vagy csak a figurát.

Ebben a részben azt a fontos témát járjuk kicsit körbe, hogy hogyan választhatjuk el a főtémát, azaz a „figurá”-t a környezetétől, azaz a „háttér”-től. Ezt „elszigetelés”-nek is nevezhetjük, mert a főtémát elszigeteljük a környezetétől azért, hogy jobban magára vonja a szemlélő figyelmét.

Az elszigetelésnek, mint kompozíciós eszköznek fontos szerepe van abban, hogy a néző figyelmét a főtémára (vagy oda, ahová szeretnénk) irányíthassuk.

Ha ezt megtanuljuk jól használni, annak nagy hatása lehet az elkészült fotókra is.

Ez a módszer mindenféle téma esetében használható annak ellenére, hogy leginkább a portréfotózásban lehet hallani róla (a modell leválasztása a háttérről).

Sokféle módon el lehet érni az elszigeteltséget, nézzünk néhány konkrét módszert.

2.30.1 Fizikai elszigeteltség

Ezen azt értem, hogy az elszigetelt elem valamilyen módon „kilóg a sorból”, és ezáltal elkülönül a többi hasonló elemtől. Ezt többféleképp el lehet érni.

Nézőpont

A szokatlan nézőpont fontosságáról már írtam, nem kívánom megismételni az ott leírtakat. A lényeg az, hogy a szokatlan nézőpont által képünk szokatlan módon, „újszerűen” ábrázolja a témát, el fog térni a tucatfotóktól, ezért érdekes lesz a szemlélő számára.

A világot általában szemmagasságból szemléljük. Az alábbi képen láthatjuk, hogy szokatlan nézőpontot eredményez, ha egy kis állatot a szeme magasságából fotózunk, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy a kicsi, földön lévő dolgok felülről látszanak a fényképeken és a valóságban is. Ez gyermekek fotózásakor is hasznos.

Fotózás közben jusson eszünkbe az is, hogyha kissé más nézőpontot választunk, akkor sok esetben megszabadulhatunk bizonyos kompozíciós problémáktól. Például ily módon elkerülhetjük, hogy egy oszlop nőjön ki modellünk fejéből.

Ismétlődés megtörése

Ha azt szeretnénk, hogy egy képelemet észrevegyen a néző, akkor azt tegyük sok, erősen eltérő elem közé, és azonnal arra a képelemre fog fókuszálni, amely a többitől eltérő.

A világossárga virág nem kissé nagyobb mérete, hanem erősen eltérő színe miatt kelti fel az érdeklődést.

Tér

Az a kérdés, hogy a téma mekkora környezete kerüljön a képre, és hogyan érhetjük el, hogy a néző figyelme a kívánt képelemre irányuljon.

A fizikai elkülönítés akkor érvényesülhet leginkább, ha a téma nagyobb környezete is a képre kerül, amelyből a téma kiemelkedhet.

A harmadolás szabályát felhasználhatjuk arra, hogy a téma olyan helyen legyen a képmezőben, ahol jól felkelti a néző figyelmét.

A vezető vonalakat felhasználhatjuk arra, hogy a kép témán kívüli területeiről a néző tekintetét visszavezessék a témára.

Végül negatív tér használatával is a témára irányíthatjuk a tekintetet.

Ezekkel korábban részletesen foglalkoztam.

2.30.2 Szelektív élesség

Egy kép kontrasztosabb, élesebb részei hívják fel magukra először a figyelmet. Ezt kihasználhatjuk a komponálás során.

A szelektív élesség (szelektív fókusz) azt jelenti, hogy a képen nem minden egyformán éles, hanem azáltal irányítjuk a figyelmet a kép kívánt helyére, hogy a kívánt elem éles, de a környezete nem. Ezáltal azt is közöljük a szemlélővel, hogy „ezt nézd, ezt akarom mutatni”. Ezt legtöbbször kis mélységélességgel érjük el.

Az alábbi képen láthatjuk, hogy a szelektív élesség akkor is jól leválasztja a témát a háttérről, ha a háttér a témához hasonló világosságú.

Az döntés kérdése, hogy az életlen részek mennyire legyenek homályosak, illetve mennyire legyenek felismerhetők. Ha azok is lényeges elemei a képnek, akkor életlenségük ellenére felismerhetőknek kell lenniük. Itt tulajdonképpen a mélységélességgel játszhatunk. Túlzásokba ne essünk, nem mindig az a jó, ha a főtéma éles, de minden más a felismerhetetlenségig elmosódott.

Az élességgel történő kiemelésnél fontos, hogy a háttérelmosás szép legyen, és lehetőleg ne a háttér uralja a képet. Ez a lenti képen nem valósul meg, a virágot alig vesszük észre. Előfordul, hogy a képen látható bokeh karikák jelentik a kép főtémáját.

A pásztázás (svenkelés, panning) technika is eszközül szolgálhat a téma háttérről történő leválasztására. Fotózásról amatőröknek című könyvemben írtam a pásztázásról. Pásztázáskor kissé hosszabb, például 1/30 s záridővel fotózunk, és úgy mozgunk az exponálás során, hogy az elég gyorsan mozgó témát igyekszünk a kereső azonos pontján tartani, ezáltal a téma többé-kevésbé éles marad, de a háttér bemozdult lesz.

Úgy is leválaszthatjuk a témát a háttérről, ha a háttér mozog. Például modellünk egy mozgó vonat előtt áll, és olyan hosszú záridővel fotózunk, hogy a vonat elmosódott legyen.

A szelektív élesség sem mindenható módszer, sokszor nagy mélységélesség szükséges, mert fontos a főtéma környezetének bemutatása is. Ilyen például az alábbi kép.

2.30.3 Kontraszt

Kontraszt segítségével is elszigetelhetjük a témát a környezetétől. Már többféle kontrasztról olvashattunk a korábbiakban, ezeknek a használatáról van szó.

Színkontraszt

Színkontraszt esetében „erős” színeket, például pirosat, narancsot, sárgát használunk kevésbé erős színű, például kék vagy zöld háttérrel. Az erős színű képelem erősen kiemelkedik a háttérből, és ezáltal magára irányítja a figyelmet.

Tónuskontraszt

A tónuskontraszt a sötét és világos témarészletek kontrasztja. Sötét háttérből a világos képelem jól kiemelkedik, és ez fordítva is igaz.

Szelektív többletfény

Ez a módszer azt jelenti, hogy a téma kiemelendő részére többletfényt juttatunk, emiatt az világosabb, a környezete pedig sötétebb lesz. Minél erősebb a többletfény, annál nagyobb lesz a kontraszt a világos és sötét részek között.

Például ilyen többletfény lehet, ha az ablakon csak egy foltban süt be közvetlenül a nap, és ebbe a fényfoltba helyezzük a kiemelendő témát.

A fenti képen azt láthatjuk, hogy beltérben elérhetjük ezt a hatást mesterséges fénnyel, vakuval is. A vakura házilag készített méhsejtrács került, amely kis területre koncentrálta a vaku fényét. A fény oldalról a világ belsejébe világított.

Peremfény

Peremfény ellenfényes környezetben keletkezik, amikor a fény világos szegélyt alakít ki a téma körül, és ez különíti el a témát a környezetétől. Elsősorban portréknál jellemző.

Ezen a képen a haj körül látható a peremfény.

Sziluett

Ellenfény esetén a sziluett jól elválasztja a témát a fényes háttértől. Ennek tipikus esete a naplemente. A néző tekintetét vonzza a sziluett formája.

Kompozíció - tartalomjegyzék

Oldal tetejére

Főoldal